31/1951. (I. 31.) MT rendelet

a Munka Törvénykönyvének a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó végrehajtásáról

(Közigazgatási rendszám: 3.900.)

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendeletben (továbbiakban: Mt.) foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

A rendelet hatálya

1. § (1) A jelen rendelet hatálya kiterjed valamennyi tényleges szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottra.

(2) Közszolgálati alkalmazott az, akit az államhatalom, valamint az államigazgatás központi és helyi szervei közfeladatok ellátására rendszeres illetménnyel egybekötött állásra megválasztanak, kineveznek, vagy szerződéssel alkalmaznak.

(3) Az Mt., valamint a jelen rendelet nem érinti a néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság, a rendőrség, a tűzoltóság, a pénzügyőrség, a letartóztató intézetek, valamint a fiatalkorúak intézetei alkalmazottainak munkaviszonyára vonatkozó szabályokat.

A munkaviszony szabályozása

(Az Mt. 6-13. §-aihoz)

2. § (1) A munkaviszonyt hatósági határozattal - a hatáskörébe tartozó kérdésekben - az illetékes miniszter az Országos Munkabér Bizottság, a Munkaerőtartalékok Hivatala és a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ szabályozhatja. [4194/1949. (VIII. 7.) Korm. rendelet, 8/1950. (I. 8.) MT rendelet, 1950. évi 36. törvényerejű rendelet, 238/1950. (IX. 23.) MT rendelet.]

(2) A munkaviszonyt szabályozó hatósági határozat törvénnyel vagy rendelettel ellentétes rendelkezést nem tartalmazhat.

3. § (1) A közszolgálati alkalmazottak munkaviszonyát szolgálati és ügyviteli szabályok is rendezhetik.

(2) Kollektív szerződést a közszolgálatban nem lehet kötni.

A munkaviszony keletkezése

(Az Mt. 14-18. §-ához)

4. § (1) A munkaviszony a közszolgálatban kinevezéssel, választással, vagy szerződés útján jön létre.

(2) A helyi tanácsok végrehajtóbizottsága elnökének, elnökhelyetteseinek és titkárának munkaviszonya választással keletkezik (1950. évi I. törvény, 13., 17. és 39. §-ok.)

(3) Szerződéssel kell alkalmazni a kisegítő munkaköröket betöltő, valamint azokat a közszolgálati alkalmazottakat, akiknek munkaviszonya határozott időre vagy meghatározott munkára szól.

(4) A (2)-(3) bekezdésekben fel nem sorolt közszolgálati alkalmazottak munkaviszonya kinevezéssel jön létre. [101/1950. (IV. 4.) MT rendelet, 161/1950. (VI. 14.) MT rendelet, 237/1950. (IX. 17.) MT rendelet, az 1949. évi 9. törvényerejű rendelet és az 1951. évi 6. törvényerejű rendelet.]

(5) A kinevezéshez, a választáshoz, illetőleg a szerződéses alkalmazáshoz szükséges képesítési és egyéb feltételekre, valamint az ideiglenes alkalmazásra vonatkozólag a jelenlegi szabályok maradnak hatályban.

5. § Közszolgálati alkalmazottat kinevezni vagy szerződés útján határozatlan időre vagy egy hétnél hosszabb határozott időre, valamint előreláthatólag egy hétnél hosszabb ideig tartó meghatározott munkára alkalmazni csak írásban szabad.

6. § A választásról vagy kinevezésről szóló okiratban, illetőleg az alkalmazásra vonatkozó szerződésben meg kell határozni azt a munkakört, amelyre az alkalmazottat megválasztották, kinevezték, illetőleg alkalmazták, valamint az alkalmazott alapfizetését is.

A próbaidő

(Az Mt. 24. §-ához)

7. § Próbaidőt csak szerződéses alkalmazás esetében lehet kikötni. A próbaidő szempontjából fontosabb munkaköröket az illetékes miniszter a szakszervezettel egyetértésben határozza meg.

A munka teljesítésének helye

(Az Mt. 26-27. §-ához)

8. § Az állandó munkahelyen kívül teljesített munka tekintetében irányadó a 33/1951. (I. 31.) MT rendelet.

A munkaviszony megszűnése

(Az Mt. 28-36. §-ához)

9. § A közszolgálati alkalmazott munkaviszonyát az állam részéről az a szerv szüntetheti meg, amely az alkalmazott kinevezésére, választására vagy szerződéssel alkalmazására jogosult. Annak az alkalmazottnak munkaviszonyát, akinek kinevezéséhez, megválasztásához vagy szerződéssel való alkalmazásához felsőbb szerv hozzájárulása szükséges, csak a felsőbb szerv hozzájárulásával lehet megszüntetni.

10. § Nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát

a) annak az alkalmazottnak, aki első tényleges katonai szolgálatra vagy - mint tartalékos - katonai kiképzésre vonult be, a katonai szolgálat és annak befejezésétől számított 30 nap alatt.

b) a beteg alkalmazottnak mindaddig, amíg betegsége miatt táppénzben részesül,

c) a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa által ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra kiküldött alkalmazottnak a külföldi tanulmányút és az esetleges előzetes tanfolyam ideje alatt,

d) annak az alkalmazottnak, aki a Gazdasági és Műszaki Akadémián vagy az Ipari Szaktanárképző Intézetben tanulmányokat folytat, a tanulmányi idő tartama alatt,

e) annak a női alkalmazottnak, akit állami gyermekvédő intézetben elhelyezett gyermekének vagy idegen gyermeknek szoptatására az intézetbe felvettek, az intézetben tartózkodása és annak befejezésétől számított 3 nap alatt.

11. § (1) Közszolgálati alkalmazott a munkaviszonyt az Mt. 30. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában említett eseteken felül felmondással akkor is megszüntetheti, ha

a) hatvanadik életévét betöltötte és nyugdíjigénye van, vagy

b) az elérhető legmagasabb összegű nyugdíjra jogosító szolgálati időt betöltötte.

(2) Ha a felmondáshoz a hozzájárulást megtagadták, az alkalmazott közvetlen felettes hatóságához fordulhat.

(3) A nyugdíjra jogosult alkalmazott nyugdíjazását a munkaviszonynak felmondás folytán való megszüntetésétől kezdődő hatállyal kell elrendelni.

12. § (1) A munkaviszonyt, tekintet nélkül a bérfizetési időszak végére, bármely napra fel lehet mondani.

(2) A felmondási idő a szóbeli felmondás közlését, illetőleg az írásbeli felmondás kézbesítését követő napon kezdődik.

(Az Mt. 32. §-ához)

13. § Az alkalmazott életét, egészségét vagy testi épségét fenyegető veszély fennállását a járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága által kiállított bizonyítvánnyal kell igazolni. A bizonyítványt orvosi vizsgálattal ellenőrizhető esetben a végrehajtóbizottság orvosszakértőjének véleménye alapján kell kiállítani.

(Az Mt. 33. §-ához)

14. § A választott közszolgálati alkalmazott munkaviszonya visszahívás esetén is azonnali hatállyal szűnik meg.

(Az Mt. 35. §-ához)

15. § A jogtalanul elbocsátott alkalmazott részére arra az időre, amíg munkaviszonya helyre nem állt, meg kell téríteni elmaradt munkabérét. Ebbe az összegbe azonban be kell számítani azt a munkabért, amelyet a kiesett idő alatt másutt keresett.

(Az Mt. 36. §-ához)

16. § (1) A munkahelyéről önkényesen kilépő alkalmazott:

a) táppénze új munkaviszonyának kezdetétől számított egy évig tényleges javadalmazása napi átlagának vagy átlagos napi bérének 50%-a,

b) új munkaviszonyának első két évében alapszabadsága 6 nap, pótszabadságban pedig egyáltalán nem részesülhet,

c) csak munkaközvetítés útján vállalhat munkát.

(2) Az önkényes kilépésre vonatkozó rendelkezések megtartásáért annak a szervnek vezetője felelős, amely az alkalmazottat önkényes kilépése után alkalmazta.

A munkaidő

(Az Mt. 37-38. §-ához)

17. § (1) óvodákban, napközi otthonokban, általános- és középiskolákban, szakiskolákban, főiskolákon, egyetemeken nevelői és oktatói munkát végző alkalmazottak munkaideje a tanítási (foglalkozási, előadási) órákból, valamint a nevelési, tanítási és tudományos munkákkal kapcsolatos egyéb teendők ellátására szolgáló munkaidőből áll.

(2) Az óvodákban és a napközi otthonokban a vezető óvónők és az egy tanerős óvodák vezetőinek foglalkozási ideje heti 36 óra, a beosztott óvónőké pedig heti 39 óra.

(3) Az általános, a közép- és a szakiskolákban dolgozó - az (1) bekezdésben említett - alkalmazottak heti kötelező

óraszáma: óra

népiskolai osztályok és általános iskolai összevont osztályok vezetőinél 28

általános iskolai osztályvezetőknél 25

szaktanítást végző nevelőknél középiskolákban, ipari tanulóiskolákban 22

szaktanítást végző nevelőknél általános iskolákban 23

műhelyoktatóknál 28

(4) A szakoktatást végző nevelő kötelező heti 22, illetőleg 23 órája átlagszámot jelent. A különböző szaktárgy csoportokban kötelező heti óraszámot az előkészülethez, valamint a tanításon felüli egyéb munkák elvégzéséhez szükséges idő figyelembevételével a szakszervezettel és pénzügyminiszterrel egyetértésben az illetékes miniszter állapítja meg.

(5) Az egyetemi és főiskolai tanárok, valamint a tansegédszemélyzet kötelező munkaidejét az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel és a szakszervezettel egyetértésben szabályozza.

(6) A köznevelésügyi alkalmazottak kötelesek a heti kötelező óraszámon felül a betegség vagy más ok folytán távollevő alkalmazott-társukat külön díjazás nélkül helyettesíteni. A kötelező helyettesítés leghosszabb tartamát az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel és a szakszervezettel egyetértésben állapítja meg.

(7) Napi 6 óra, illetőleg heti 36 óra a munkaideje annak a dolgozónak, aki munkáját naponként 3 óránál hosszabb ideig röntgen vagy rádiumsugárzásnak kitett munkahelyen végzi.

(8) A kapusok és őrszolgálatot teljesítők munkaidejét az Országos Munkabér Bizottság állapítja meg; további intézkedésig a jelenlegi szabályok hatályban maradnak.

18. § (1) Az illetékes miniszter az Országos Munkabér Bizottsággal, a pénzügyminiszterrel, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az előző rendelkezésekben nem említett munkakörökben is megállapíthat - azok különleges körülményeire tekintettel - az Mt. 37. §-ától eltérő munkaidőt.

(2) A munkaidőt általában heti keretben kell megállapítani. Az illetékes miniszter a szakszervezettel egyetértésben egyes munkakörökben a munkaidőt havi keretben is megállapíthatja.

19. § (1) A heti munkaidőt általában 6 munkanapra kell elosztani. A szombati munkaidő megrövidítése érdekében a hét első öt napjára hosszabb munkaidőt lehet megállapítani; a szombati munkaidő azonban ilyen esetben sem lehet kevesebb 5 óránál.

(2) A munkaidő - a félórás munkaközi szünettől eltekintve - osztatlan. Osztott munkaidő bevezetését az illetékes miniszter a szakszervezettel egyetértésben engedélyezheti. A jelenlegi engedélyek hatályban maradnak.

Készenléti szolgálat

(Az Mt. 43. §-ához)

20. § (1) A készenléti szolgálat egy-egy alkalommal három napnál hosszabb ideig nem tarthat. Ezt meghaladó készenléti szolgálatot kivételesen az illetékes miniszter engedélyezhet.

(2) A készenléti szolgálatra való kijelölést az érdekelt alkalmazottal a szolgálat megkezdését lehetőleg 24 órával megelőzőleg közölni kell.

A munkaközi szünet

(Az Mt. 45. §-ához)

21. § (1) A munkaközi szünet elsősorban étkezésre és tisztálkodásra szolgál.

(2) A közszolgálat körében a munkaközi szünet a munkaidőbe beszámít. Szombati napon munkaközi szünet nem jár.

(3) A munkaközi szünetet a napi munkaidő elején vagy végén nem szabad kiadni.

(4) A munkaközi szünetet az alkalmazott a hivatal területén köteles eltölteni. A hivatalvezető ez alól felmentést adhat.

(5) Az alkalmazottat minden három és fél óra túlmunka után félóra munkaközi szünet illeti meg. Az utolsó három és fél óra túlmunkára járó munkaközi szünetet az alkalmazott nem köteles a hivatal területén eltölteni.

Heti pihenőnap

(Az Mt. 47. §-ához)

22. § (1) Ha az alkalmazott heti pihenőnapját rendszeresen nem vasárnap adják ki, havonta legalább egy pihenőnapnak vasárnapra kell esnie.

(2) Azt az alkalmazottat, akinek munkaviszonya hat napnál rövidebb ideig tart, közbeeső pihenőnap nem illeti meg.

(3) Az illetékes miniszter a szakszervezettel egyetértésben engedélyt adhat arra, hogy egyes munkakörökben a két hétre járó pihenőnapot egymást követő két napon együtt adják ki.

Munkaszüneti napok

(Az Mt. 48. §-ához)

23. § (1) A munkaszüneti napokat megállapító törvények, rendeletek és minisztertanácsi határozatok hatályban maradnak.

(2) Nem jár közbeeső munkaszüneti nap annak az alkalmazottnak, akinek munkaviszonya 6 napnál rövidebb ideig tart.

Rendes szabadság

(Az Mt. 49-55. §-ához)

24. § (1) A munkaviszony első évében az alkalmazottat minden teljes naptári hónap után egy munkanap alapszabadság illeti meg. A töredék hónapot figyelmen kívül kell hagyni.

(2) A munkahelyéről önkényesen kilépett alkalmazott (Mt. 36. §) új munkahelyén a munkaviszony első és második évében az egyébként járó alapszabadság felét kapja meg.

25. § (1) A munkaviszony első naptári évében a tizenhatodik életévét be nem töltött alkalmazottnak minden teljes naptári hónap után egy munkanap pótszabadság jár. A tizenhatodik életévet betöltött fiatalkorú alkalmazottat pedig minden két teljes naptári hónap után illeti meg egy munkanap pótszabadság.

(2) A fiatalkorú alkalmazottat utoljára abban a naptári évben illeti meg

a) 12 munkanap pótszabadság, amelyben a tizenhatodik életévét,

b) 6 munkanap pótszabadság, amelyben tizennyolcadik életévét betölti.

(Az Mt. 51. §-ához)

26. § (1) Az alapszabadságon felül pótszabadság címén jár:

a) röntgen- vagy rádiumsugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó alkalmazottnak, ha naponta három óránál hosszabb időt tölt ilyen munkahelyen, évenként 12 munkanap,

b) tüdőbetegek gyógyításával foglalkozó intézetben vagy ilyen osztályon szolgálatot teljesítő alkalmazottnak évi 6 munkanap,

c) orvosi munkát végző orvosoknak 6 munkanap,

d) a tudományos oktató, valamint a nevelő munkát végző alkalmazottnak, az óvónők kivételével, évenként 36 munkanap,

e) az óvónőknek, valamint a napközi otthonokban, kollégiumokban, nevelőotthonokban a kifejezetten nevelő és oktató munkára képesített és folyamatosan ezt végző alkalmazottaknak évi 12 munkanap, ha ez az intézet működését nem akadályozza,

f) az I. hivatali csoportba tartozó szerveknél, valamint a II. hivatali csoportba tartozó országos hivatalokban alkalmazott osztályvezetői és ennél magasabb munkakört betöltőknek, továbbá a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága elnökének, elnökhelyetteseinek és titkárának évi 12 munkanap,

g) a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága osztályvezetőinek, valamint a járási, városi, városi kerületi és községi tanács elnökének, elnökhelyetteseinek és titkárának, továbbá az I. hivatali csoportba tartozó szerveknél és a II. hivatali csoportba tartozó országos hivataloknál ügyintéző munkakörben dolgozó alkalmazottaknak évi 6 munkanap,

h) azoknak az egyéb alkalmazottaknak, akik túlóradíjban nem részesülhetnek évi 3 munkanap.

(2) A tudományos oktató vagy nevelő munkát végző alkalmazottakat szabadságidejükből legfeljebb 24 munkanapra, átképző vagy továbbképző tanfolyam, iskolavezetés vagy más hasonló munka céljából igénybe lehet venni.

(3) Az Országos Munkabér Bizottság az illetékes miniszterekkel, a Magyar Tudományos Akadémiával és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a tudományos munkakört betöltő oktatással nem foglalkozó alkalmazottak részére pótszabadságot állapíthat meg.

(4) Az Országos Munkabér Bizottság az illetékes miniszterrel és a szakszervezettel egyetértésben az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül az azokkal egyenlő elbírálás alá eső munkakörökre is engedélyezhet pótszabadságot.

27. § (1) Az egy évnél hosszabb idő óta fennálló folyamatos munkaviszony esetén járó pótszabadság kiszámításánál a tizennyolcadik életév betöltése után a közszolgálatban megszakítás nélkül eltöltött munkaviszonyt kell figyelembe venni, ebbe a próbaidő is beszámít.

(2) A korpótlék szempontjából a jelen rendelet hatálybalépéséig beszámított időt a folyamatos munkaviszony után járó pótszabadság szempontjából továbbra is figyelembe kell venni.

(3) A 81/1950. (III. 19.) MT rendelet továbbra is hatályban marad.

(4) A pótszabadság megállapítása szempontjából a szolgálati időt betöltött két, illetőleg három naptári évenként kell számításba venni. Ha a munkaviszony évközben kezdődött, a félévi vagy ezt meghaladó időt egész évként kell számításba venni, a félévet el nem érő időt pedig figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A pótszabadság megállapításánál az 1945. előtti éveket és az 1945. január 1. óta eltelt éveket külön-külön kell számításba venni.

28. § A munkaviszony első naptári évében a dolgozót a pótszabadságból a munkában töltött teljes hónapoknak megfelelő arányos rész illeti meg.

29. § A szabadság megállapításánál a folyó naptári év végéig terjedő időt teljes egészében figyelembe kell venni.

30. § (1) Három hónapnál tovább tartó betegség esetén az alapszabadságot minden mulasztott teljes hónap után egy nappal, a pótszabadságot pedig a mulasztott idő arányában csökkenteni kell.

(2) Üzemi balesettel vagy kártalanításra alapul szolgáló foglalkozási betegséggel összefüggő megbetegedés esetén, valamint a szülési szabadság miatt a szabadságot csökkenteni nem szabad.

(3) Ha az alkalmazott évi rendes szabadságát már igénybevette, az igazolatlanul mulasztott munkanapokat a következő évi szabadságából kell levonni.

31. § (1) A munkaviszony első naptári évében a szabadságot az alkalmazást követő hatodik hónap eltelte után, de még az év befejezése előtt kell kiadni. A június 1. után történt alkalmazás esetében a szabadságot december hónap folyamán ki kell adni akkor is, ha a munkaviszony megkezdése óta hat hónap még nem telt el.

(2) A munkaviszony második és további éveiben a szabadságot a naptári év folyamán bármikor ki lehet adni.

(3) A hivatal szabadságolási tervet köteles készíteni. Az alkalmazottak szabadságát az egész évre kell elosztani olymódon, hogy a szabadságolás a munka folyamatosságában fennakadást ne okozzon.

(4) A szabadság beosztása előtt az alkalmazottat meg kell hallgatni és méltányos kívánságait lehetőség szerint figyelembe kell venni.

(5) A szabadságot lehetőség szerint egyszerre, legfeljebb azonban két részletben kell kiadni. Az alkalmazott kérelmére a szabadságot több részletben is ki lehet adni.

(6) A hivatal vezetője fontos hivatali érdekből - a szakszervezeti bizottság meghallgatása után - az alkalmazott már megkezdett szabadságát félbeszakíthatja. Ilyen esetekben a felmerült utazási és egyéb költségtöbbletet a hivatal köteles megtéríteni.

32. § (1) Ha a munkaviszony évközben szűnik meg és az alkalmazott évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi az évből a hivatalnál eltöltött idővel arányos volna, járandóságából emiatt levonni nem szabad, az új munkahelyén járó szabadság megállapításánál azonban a szabadságidőnek ezt a hányadát be kell számítani.

(2) Ha a munkaviszony évközben szűnik meg és az alkalmazott szabadságát még nem vette igénybe, a szabadságnak a munkában töltött teljes hónapokra eső arányos részét a felmondási idő alatt kell kiadni; ha a szabadság hosszabb, mint a felmondási idő, a ki nem adható részt meg kell váltani.

(3) Önkényes kilépésnél, valamint fegyelmi határozattal történt elbocsátás esetén szabadságot kiadni nem szabad, illetőleg, ha az alkalmazott évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi az évből a hivatalnál eltöltött idővel arányos volna, az ennek megfelelő munkabért járandóságából le kell vonni.

(4) Katonai szolgálatra történő bevonulás esetén, ha emiatt a szabadságot az év folyamán már nem lehet kiadni, a szabadságnak a munkában töltött teljes hónapokra eső arányos részét meg kell váltani. Ha pedig az alkalmazott évi szabadságából már többet vett igénybe, mint amennyi az évből a hivatalnál eltöltött idővel arányos volna, járandóságából emiatt levonni nem szabad.

(5) Ha az alkalmazottat évközben más hivatalhoz (vállalathoz) helyezik át, rendes szabadságát a két hivataltól (vállalattól) együttesen meg kell kapnia. Ha régi munkahelyén rendes szabadságából nagyobb részt vett igénybe, mint amennyi az ott töltött idő arányában megilleti, munkabéréből ezen a címen levonásnak nincs helye.

Rendkívüli szabadság

(Az Mt. 56. §-ához)

33. § (1) A miniszter rendkívüli szabadságot csak közérdekű szakmai képzés, valamint társadalmi, illetőleg mozgalmi munka céljára engedélyezhet.

(2) Ha a hivatal vezetője által engedélyezett rendkívüli szabadságot a következő évi rendes szabadságba azért nem lehet beszámítani, mert az alkalmazott munkaviszonya megszűnt, mielőtt még megfelelő tartamú rendes szabadságra igényt szerzett volna, a rendkívüli szabadság tartamára eső munkabért az alkalmazott járandóságából nem szabad levonni, új munkahelyén azonban a rendes szabadságba be kell számítani.

Munkabérek megállapítása

(Az Mt. 64. §-ához)

34. § (1) A 38/1950. (I. 29.) MT rendelethez, a 39/1950. (I. 29.) MT rendelethez és a 40/1950. (I. 29.) MT rendelethez csatolt alapfizetés táblázat, valamint azoknak kiegészítései és módosításai hatályban maradnak. Hatályban maradnak továbbá a 38/1950. (I. 29.) MT rendelet 7-11, 23. és 25-26, 28-29. §-a és a 15. § (1)-(4) bekezdése, a 39/1950. (I. 29.) MT rendelet 7-11., 24., 26-27., 29-30. §-a és a 16. § (1)-(4) bekezdése, végül a 40/1950. (I. 29.) MT rendelet 6-8., 10-11., 23., 25-26., 28-29. §-a és a 15. §-a (1)-(4) bekezdése, a 10580/1947. (VIII. 30.) Korm. rendelet, az 1580/1948. (II. 8.) Korm. rendelet, valamint ezeknek kiegészítései és módosításai.

(2) Az állami tervezőintézetek, az ipari kutatóintézetek, gazdasági irodák, valamint az önálló és házi kezelésű üzemek alkalmazottaira a vállalati bérrendszert kell alkalmazni, feltéve, hogy más jogszabály eltérően nem rendelkezik.

Az alkalmazott besorolása

(Az Mt. 65. §-ához)

35. § A közszolgálat körében a besorolás érvényességéhez az illetékes miniszter vagy az általa kijelölt szerv jóváhagyása szükséges.

36. § (1) A túlmunkáért, az éjjeli munkáért, a heti pihenőnapon és a fizetett munkaszüneti napon végzett munkáért és a készenléti szolgálatért járó díjazás feltételeit és mértékét a pénzügyminiszter az Országos Munkabér Bizottsággal és a szakszervezettel egyetértésben szabályozza.

(2) Hatályban marad a második állás és a mellékfoglalkozás szabályozásáról szóló 3070/1949. (IV. 7.) Korm. rendelet, valamint az orvosi szakképzettséghez kötött állásokra nézve a munkaviszony egyes kérdéseit szabályozó 140/1950. (V. 16.) MT rendelet és az ezt kiegészítő 1157/1950. (VI. 10.) MT rendelet, továbbá a 3111-23/1950. (IV. 15.) NM rendelet.

Személyi fizetés

(Az Mt. 66. §-ához)

37. § (1) A személyi fizetés nem haladhatja meg az alkalmazott munkakörére egyébként megállapított legmagasabb fizetési fokozat szerinti alapfizetés másfélszeresét. Háromezer forintnál magasabb összegű személyi fizetést az illetékes miniszter javaslatára a minisztertanács állapíthat meg.

(2) A személyi fizetés megállapítását az illetékes miniszter bármikor hatálytalaníthatja. Ha a személyi fizetést a minisztertanács állapította meg, annak hatálytalanítása is a minisztertanács hatáskörébe tartozik.

(3) A személyi fizetés meghatározott munkakörre szól; a munkakör megváltozása esetén a személyi fizetés megállapítása hatályát veszti.

Pótlékok

(Az Mt. 67. §-ához)

38. § (1) A köznevelésügyi alkalmazottak közül a tanyai beosztású nevelők, a nagy létszámú osztályok és tanulócsoportok vezetői, az ipari technikumokban és ipari tanulóiskolákban műszaki tárgyakat tanítók, a mezőgazdasági szakiskolák és a mezőgazdasági technikumok nevelői, végül a tüdőgyógyintézetekben dolgozó nevelőknek a minisztertanács által megállapított pótlék jár.

(2) Az orvos-egészségügyi alkalmazottak közül a minisztertanács által meghatározott pótlék jár:

a) a tanyakörzetekben működő hatósági orvosoknak, a röntgen, tbc, elme-, kórbonctani és laboratóriumi szakban foglalkoztatott orvosoknak, továbbá azoknak az orvosoknak, akik a csecsemő- és gyermekgyógyászat terén működnek,

b) a veszélyes, főként fertőzés veszélyének kitett egészségügyi alkalmazottaknak.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben felsorolt pótlékokra vonatkozó rendelkezések hatályban maradnak.

Munkaidő kiesése idején járó munkabér

(Az Mt. 69. §-ához)

39. § Az alkalmazott részére:

a) szavazás, hatósági, bírósági idézésre való megjelenés, tanácstagként való eljárás, katonai sorozás és nyilvántartásbavétel esetén, valamint kötelező orvosi vizsgálat esetén a teljes mulasztott időre járó munkabért,

b) közeli hozzátartozó (házastárs, gyermek vagy szülő) halála esetén a mulasztott időre, de legfeljebb 8 órára járó munkabért kell kifizetni.

Kiküldetés

(Az Mt. 71. §-ához)

40. § A kiküldetés, illetőleg külszolgálat esetén fizetendő költségtérítés feltételeire és mértékére a 33/1951. (I. 31.) MT rendelet irányadó.

Katonai szolgálat idejére járó illetmények

(Az Mt. 72. §-ához)

41. § Hatályban marad az első tényleges katonai szolgálatot teljesítő munkavállalók szolgálati jogviszonyával kapcsolatos egyes kérdések rendezése tárgyában kiadott 3050/1949. (IV. 3.) Korm. és a tartalékos tiszti, tiszthelyettesi és legénységi kiképzésre bevonuló személyek polgári munkaviszonyának, és tényleges szolgálat alatti járandóságainak rendezése tárgyában kiadott 21/1951. (I. 20.) MT rendelet.

Levonások a munkabérből

(Az Mt. 73. §-ához)

42. § (1) Az alkalmazott munkabéréből legfeljebb 33 százalékot szabad levonni.

(2) A levonás tartásdíjkövetelés behajtása végett a munkabér 50%-áig terjedhet.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem vonatkozik az alkalmazott áruhitellel (OKÁ), valamint tüzelővel való ellátásából eredő tartozások levonására.

(4) A munkaviszonyból eredő járandóságok lefoglalásának újabb szabályozásáról szóló 4250/1949. (IX. 24.) MT rendeletnek az (1)-(3) bekezdéssel ellentétes rendelkezéseit a munkabérek tekintetében alkalmazni nem lehet.

(5) Hatályban marad a munkavállalót terhelő tartozásoknak a munkavállaló járandóságaiból való levonásáról szóló 25/1951. (I. 27.) MT rendelet is.

Természetbeni juttatások

43. § A természetbeni juttatásokért járó térítésekre vonatkozó jelenlegi rendelkezések hatályban maradnak.

A munkabér kifizetése

(Az Mt. 74. §-ához)

44. § (1) A havonta utólag elszámolt munkabérre a hónap közben egyszer részfizetést kell folyósítani.

(2) A bérfizetési napokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

(3) A 22/1950. (I. 20.) MT rendelet és az ezt kiegészítő rendelkezések továbbra is hatályban maradnak.

Az alkalmazottak művelődésének és társadalmi tevékenységének elősegítése

(Az Mt. 76. §-ához)

45. § A közszolgálati alkalmazottak kulturális, jóléti, egészségügyi és sportcélú intézményeinek létesítéséhez és fenntartásához, valamint az alkalmazottak ilyen irányú tevékenységének támogatásához szükséges fedezetről a költségvetés keretében történik gondoskodás.

Üdültetés

(Az Mt. 77. §-ához)

46. § (1) Az üdültetés szabályait, valamint a térítés mértékét a Szakszervezetek Országos Tanácsa állapítja meg.

(2) Hatályban marad a csoportos üdültetésről szóló 3167-29/1950. (III. 24.). NM rendelet.

Étkeztetés

(Az Mt. 78. §-ához)

47. § (1) A hivatal az alkalmazottakat akkor köteles naponként egyszeri étkeztetésben részesíteni, ha üzemi konyhája van, vagy alkalmazottai részére az étkeztetést valamely más hivatal vagy üzemélelmezési vállalat útján biztosítani lehet.

(2) Üzemi konyha létesítéséhez az illetékes miniszter előzetes engedélye szükséges. Az engedély kiadása előtt egészségvédelmi szempontból meg kell hallgatni a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságát.

48. § Az üzemi étkeztetésben csak a hivatal dolgozói vehetnek részt; családtagot üzemi étkeztetésben részesíteni nem szabad.

49. § (1) Az a hivatal, amely üzemi konyháját teljes mértékben nem tudja kihasználni, köteles más, környékbeli - elsősorban kisebb - hivatal alkalmazottainak étkeztetését vállalni.

(2) Közös üzemi konyha fenntartása esetén az étel elszállíttatására az igénybevevő hivatal köteles.

50. § Az étkeztetésért fizetendő térítés mértékét a pénzügyminiszter a szakszervezettel egyetértésben állapítja meg.

51. § Az intézeti étkeztetésre vonatkozólag a 39/1950. (I. 29.) MT rendelet 21. §-a. a 40/1950. (I. 29.) MT rendelet 20. §-a, a 97123/1950. (III. 21.) I. e. PM rendelet, valamint ezeket kiegészítő és módosító rendelkezések hatályban maradnak.

Segély és előleg

(Az Mt. 79-80. §-ához)

52. § (1) A segélyek és az előlegek fedezetéről a költségvetésben történik gondoskodás.

(2) A segélyt, illetőleg az előleget a hivatal vezetője engedélyezi. Engedélyezés előtt meg kell hallgatni a szakszervezeti bizottságot.

(3) Segélyt és előleget csak egyes alkalmazottak részére lehet engedélyezni. Az alkalmazottakat csoportosan nem szabad ilyen juttatásban részesíteni.

(4) Segélyt vagy előleget csak rendkívüli esetekben lehet adni, pl. házasságkötés, gyermekszületés, betegség, baleset, haláleset, tanulmányok folytatása, költözködés esetében.

(5) A segély vagy előleg folyósításának indokául szolgáló körülményt hiteltérdemlő módon igazolni kell.

53. § (1) A segély legmagasabb összege 500 forint. Az illetékes miniszter indokolt esetben a szakszervezet javaslatára a segély összegét felemelheti.

(2) Az előleg nem haladhatja meg a dolgozó egyhavi alapfizetését és legfeljebb 800 forint lehet.

Munkaruha, védőöltözet

(Az Mt. 85. §-ához)

54. § Azokat a munkahelyeket és munkaköröket, ahol munkaruha, valamint védőöltözet adható, az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel és a szakszervezettel egyetértésben állapítja meg.

A dolgozó nők védelme

(Az Mt. 94., 97. és 98. §-ához).

55. § Az egészségügyi miniszter az illetékes miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg azokat a munkaköröket, amelyekben nőt egyáltalában nem, vagy csak előzetes orvosi vizsgálat után szabad alkalmazni.

56. § A szülési szabadságot az állami egészségügyi szolgálat orvosa által adott vélemény alapján lehet az Mt. 97. § (2) bekezdésétől eltérően beosztani.

57. § A nőalkalmazottat az Mt. 98. § (1) bekezdésében meghatározott esetben a szoptatási idő alatt megilleti a munkabére.

A fiatalkorú alkalmazottak védelme

(Az Mt. 101-102. §-ához)

58. § A 16. életévét be nem töltött fiatalkorút az állami egészségügyi szolgálat orvosa által adott vélemény alapján lehet állandó munkára alkalmazni.

Társadalombiztosítás

(Az Mt. 104-109. §-ához)

59. § A közszolgálati alkalmazottakat megillető társadalombiztosítási szolgáltatásokra, valamint a családi pótlékra és nyugellátásra vonatkozó jogszabályok továbbra is hatályban maradnak.

Munkafegyelem

(Az Mt. 110-120. §-ához)

60. § A közszolgálati fegyelmi jogra vonatkozó 159/1950. (VI. 14.) MT rendelet hatályban marad.

Az alkalmazottak anyagi felelőssége

(Az Mt. 121-123. §-ához)

61. § (1) A közszolgálati alkalmazottat az általa okozott kár megtérítésére a fegyelemi eljárás során kell kötelezni. [159/1950. (VI. 14.) MT rendelet 8. §-a.]

(2) A kártérítés címén egy hónapban összesen kirótt összeg többszöri károkozás esetén sem haladhatja meg az alkalmazott egy havi alapfizetésének 15 százalékát.

(3) Szándékos károkozás esetén az alkalmazottat a teljes kár megtérítésére lehet kötelezni. Erre az esetre a (2) bekezdésben megállapított korlátozás nem vonatkozik.

Jutalmazás

(Az Mt. 125-126. §-ához)

62. § (1) Az illetékes miniszter a szakszervezettel egyetértésben a kimagasló munkát teljesítő alkalmazottakat jutalomban részesítheti.

(2) A kitüntetésekről külön jogszabályok rendelkeznek.

(3) Az észszerűsítések előmozdításáról szóló 204/1950. (VIII. 11.) MT rendelet továbbra is hatályban marad.

Az alkalmazottak szakmai képzése

(Az Mt. 130. §-ához)

63. § Hatályban maradnak az alkalmazottak tanulmányi szabadságára és munkaidő kedvezményére, valamint szakmai oktatására vonatkozó jelenlegi rendelkezések.

Munkakönyv

(Az Mt. 131. §-ához)

64. § A munkakönyvek kicseréléséről és új mintájú munkakönyvek rendszeresítéséről szóló 175/1950. (VI. 22.) MT rendelet és a 23/1951. (I. 23.) MT rendelet, valamint az 1/1950. (VI. 22.) MTH utasítás és az 1/1951. (I. 23.) MTH utasítás továbbra is hatályban marad.

Kötelező szakmai gyakorlat

(Az Mt. 132. §-ához)

65. § A szakiskolák hallgatóit, illetve tanulóit, továbbá az átképző tanfolyamot végzett dolgozókat az iskola vagy a szaktanfolyam befejezése után az iskola, illetve a szaktanfolyam felett felügyeletet gyakorló miniszter a szakminiszterrel egyetértésben meghatározott hivatalokhoz osztja be, ahol azok az Mt. 132. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ideig kötelesek dolgozni.

66. § A kötelező szakmai gyakorlati idő szempontjából középfokú szakiskolák az ipari és kereskedő tanulóiskolák kivételével azok a szakiskolák, amelyekbe való felvételhez általános iskolai végzettség szükséges.

67. § (1) A kötelező szakmai gyakorlatra beosztott alkalmazott munkakörét és munkabérét a beosztással egyidejűleg meg kell határozni.

(2) A kötelező szakmai gyakorlatot teljesítő alkalmazottakra a közszolgálatra vonatkozó munka- és munkabérfeltételek irányadók.

68. § A kötelező szakmai gyakorlatra beosztott dolgozókat csak az illetékes miniszter helyezheti át.

Áthelyezés

(Az Mt. 133-138. §-ához)

69. § (1) Az Mt. 133-138. §-ait a közszolgálatból vállalathoz és vállalattól a közszolgálatba való áthelyezésre is alkalmazni kell.

(2) Az áthelyezés esetén felszámítható költözködési illetményekre, valamint a különélési díjra vonatkozólag a 33/1951. (I. 31.) MT rendelet irányadó.

(3) Az áthelyezés ellen benyújtott panaszt a közvetlen felügyeleti hatóság bírálja el.

Munkaügyi viták elintézése

(Az Mt. 141-149. §-ához)

70. § A közszolgálatban felmerülő munkaügyi vitákat szolgálati úton kell elintézni.

Vegyes rendelkezések

71. § (1) Az Mt., valamint a jelen rendelet szempontjából:

hivatal alatt valamennyi állami hatóságot, hivatalt, intézetet és intézményt,

hivatalvezető alatt pedig azt a személyt kell érteni, aki a kérdéses hatóság, hivatal, intézet vagy intézmény vezetésére bármilyen elnevezés alatt (elnök, igazgató, főtitkár stb.) megbízatást kapott.

(2) Az Mt., valamint a jelen rendelet hatálybalépésével hatályukat vesztik mindazok a jogszabályok, amelyek az azokban foglalt rendelkezésekkel ellentétben állanak, ideértve az 1934. évi I. törvényt, valamint az 1620/1949. (II. 20.) Korm. rendeletet és a 2400/1949. (III. 13.) Korm. rendeletet.

(3) A külföldön szolgálatot teljesítő közszolgálati alkalmazottakra a jelenleg érvényes szabályok hatályban maradnak.

72. § A jelen rendelet az 1951. évi február hó 1. napján lép hatályba.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke