2/1952. (I. 8.) MT rendelet

a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában[1]

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa az Alkotmány rendelkezése alapján, amely szerint a felszíni és a földalatti vizek az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdonában vannak, a vízjogi eljárás szabályait az alábbiakban állapítja meg:

I.

Általános rendelkezések

1. §

Vízjogi engedély tárgya

(1) Az olyan vízimunkálathoz és vízhasználathoz, amely a víz természetes lefolyását akadályozza, megváltoztatja, vagy amely fennálló és gyakorolt vízhasználatot érint, illetőleg amely engedélyezett vízimunkálaton, vízhasználaton a vízjogi engedély határozatainak meg nem felelő változtatására irányul, végül amely a víz természetes összetételét megváltoztatja - a (2) bekezdésben felsorolt kivételektől eltekintve - vízjogi engedély szükséges.

(2) Az olyan beruházásnak minősülő állami (közületi) vízimunkálathoz, amely mások érdekeit nem érinti, vagy vízhasználattal egybekötve nincs, továbbá a víz természetes használatához (3. §), végül a más jogszabállyal szabályozott (4. §) vízhasználathoz vízjogi engedély nem szükséges.

2. §

A vízjogi eljárási szabályok alkalmazása

(1) Beruházásnak minősülő és egyúttal mások érdekeit is érintő, vagy vízhasználattal egybekötött állami (közületi) vízimunkálat és egyéb állami (közületi) vízhasználat létesítését a jelen rendelet II. részében foglalt rendelkezések alapján kell szabályozni.

(2) Minden olyan vízimunkálat, vagy vízhasználat létesítését, mely nem tartozik az (1) bekezdés hatálya alá (nem állami vízimunkálat, illetőleg vízhasználat), a jelen rendelet III. részében foglalt rendelkezések alapján kell szabályozni.

(3) A különleges vízimunkálatok és vízhasználatok (IV. rész) eseteiben, ha azok az (1) bekezdés hatálya alá tartoznak, a jelen rendelet II. részében, egyéb esetekben a jelen rendelet III. részében foglalt szabályokat kell alkalmazni.

3. §

A víz természetes használata

(1) A víz természetes használatához vízjogi engedélyezésre nincs szükség. A természetes vízhasználat körébe tartozik:

a) a közegészségügyi jogszabályok, valamint a községi, városi, városi kerületi szabályzatok és szabályrendeletek rendelkezéseinek figyelembevételével a vízinek rendes, házi szükségletekre való fogyasztása - ideértve a víznek ivóvíz céljára való fogyasztását, vagy tisztálkodási célt szolgáló használatát -, a fürdés, az állatok itatása és úsztatása,

b) a saját tulajdonban lévő ingatlanon házi szükséglet célját szolgáló ásott kút (23. §) létesítése.

(2) Talajvízből, vagy csapadékból származó vizek és azok lefolyása fölött - mások szerzett jogainak épségben tartása mellett - az, akinek a birtokán a talajvíz fakadt, vagy akinek a birtokára a csapadék hullott, mindaddig szabadon rendelkezik, amíg a víz birtokának határát el nem hagyja.

4. §

Más jogszabállyal rendezett vízhasználat

(1) A hajózásra a fennálló nemzetközi szerződések rendelkezéseit, a hajózási rendszabályokat, valamint a folyamrendészeti szabályokat kell alkalmazni.

(2) A tutajozás és faúsztatás gyakorlására az 1935:IV. törvényben megállapított rendelkezések az irányadók.

(3) Kompok (révek) és hajóhidak engedélyezésénél és létesítésénél a fennálló rendelkezések az irányadók azzal, hogy a vízikönyvbe való bevezetés végett a kiadott engedélyeket az elsőfokú vízügyi hatósággal közölni kell.

5. §

Elsőfokú vízügyi hatóság

(1) A vízjogi engedélyezés - ideértve az illetékes miniszter részére szükséges szakvélemény [14. § (1) bek.] előkészítését is - a kivitelezés helye szerint illetékes megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága (a továbbiakban: elsőfokú vízügyi hatóság) hatáskörébe tartozik.

(2) Több megye területét érintő vízjogi engedélyezés esetében a belügyminiszter által kijelölt elsőfokú vízügyi hatóság jár el.

6. §

A vízgazdálkodási ágazat felügyeletére illetékes miniszter

(1) A vízgazdálkodási ágazatok szerint:

a) az ivóvízellátás és az ezzel összefüggő csatornázás a belügyminiszter,

b) a vízerők hasznosítása, a vízierőművek tervezése, építése és fenntartása, valamint üzemeltetése a bánya- és energiaügyi miniszter,

c) az ipari üzemek és ipari vállalatok (telepek) ipari (üzemi) vízellátása és szennyvízeinek elvezetése - a saját felügyeletük alá tartozó ipari üzemek és ipari vállalatok (telepek) tekintetében külön-külön az illető iparág ügyeiben az eljárásra egyébként illetékes ipari miniszter,

d) az öntözés, a belvizek rendezése, a mezőgazdasági víztárolás, valamint a belvízvédelem ellátása, továbbá mindezekkel összefüggésben a patakszabályozás, a lecsapolás, a mocsárkiszárítás, a belsőségek víztelenítése, végül a házhely- és földbirtokrendezéssel, a tagosítással a vízmosásmegkötéssel, a sáncolással, a legelők, valamint a tógazdaságok és kenderáztatók vízellátásával járó minden vízgazdálkodási ügy a földművelésügyiminiszter,

e) az árvízvédelem és a folyamszabályozás [52/1951. (II. 18.) MT számú rendelet 2. §-ának a)-b) pontja], továbbá a mesterséges hajóutak, kikötők és hajózsilipek tervezésének és építésének előkészítése, a közlekedési üzemek és vállalatok ipari (üzemi) vízellátása és szennyvízelvezetése a közlekedésügyi miniszter felügyelete alá tartozik.

(2) Az (1) bekezdés c) és e) pontja alapján valamely szakminiszter hatáskörébe nem utalt, továbbá az ivóvízellátási, illetőleg csatornázási közműre nem kapcsolt üzemi vízellátási és szennyvízelvezetési ügy a belügyminiszter felügyelete alá tartozik.

(3) A bánya- ás energiaügyi miniszter az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt felügyeletét akként gyakorolja, hogy a folyamszabályozást érintő kérdésekben a közlekedésügyi minisztert, illetőleg annak árvízvédelmi és folyamszabályozási államigazgatási szerveit előzetesen bevonja, továbbá a folyómederben tervezett és kivitelezésre kerülő minden építkezést a közlekedésügyi miniszterrel - ha a munkálatok az ivóvízművek közkútjaira is kihatással lennének, a belügyminiszterrel is - egyetértésben hajt végre. Idevonatkozóan a minisztertanácsnak az energiagazdálkodás megszervezése és az energiafelhasználás csökkentése tárgyában hozott 1.005/1951. (III. 22.) számú határozatában foglalt rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

(4) A vízgazdálkodási ügyekben, így különösen az ivóvízellátási és csatornázási, továbbá az ipari vízellátási és ipari szennyvízelvezetési berendezések létesítésénél, valamint fejlesztésénél az egészségügyi érdekek szempontjából való fontossági sorrend megállapításáról, az egészségügyi érdekek érvényesítéséről, a közegészségügyi normák és szabványok kidolgozásáról, ezek végrehajtásának ellenőrzéséről, úgyszintén az ivóvíz- és szennyvízvizsgálatok tartásáról az egészségügyi miniszter gondoskodik. Ennek megfelelően az egészségügyet érintő vízgazdálkodási ügyekben az egészségügyi érdekek érvényesítése végett az illetékes miniszterek az egészségügyi miniszterrel egyetértésben járnak el. Ásvány- vagy gyógyvizet feltáró kút létesítése az egészségügyi miniszter felügyelete alá tartozik. Ásványvíz- vagy gyógyvíz, vagy gyógyfürdő célját szolgáló forrás védelmére szükséges védőterület megállapítása ügyében az egészségügyi miniszter a bánya- és energiaügyi miniszterrel egyetértésben intézkedik.

7. §

Az Országos Vízgazdálkodási Tanács

(1) A vízgazdálkodás országos irányelveinek kialakítása és érvényrejuttatása, valamint a különböző szakigazgatási ágazatok vízgazdálkodási feladatainak kellő összehangolása az Országos Vízgazdálkodási Tanács feladata, amelynek jogkörére és szervezetére az 58/1951. (II. 28.) MT számú rendeletben foglalt rendelkezések az irányadók.

(2) A vízjogi engedélyezés ügyében felmerülő hatásköri és vitás kérdésekben az Országos Vízgazdálkodási Tanács határoz, ezenfelül eljár a jelen rendelettel megállapított hatáskörében.

8. §

Vízhasználat korlátozása

(1) Ha a felhasználható vízmennyiség csökken, a vízhasználat csökkentésének arányát - az érdekeltek bevonásával és a népgazdasági érdekek figyelembevételével - az az elsőfokú vízügyi hatóság állapítja meg, amelynek területén a vízhiány jelentkezik.

(2) Az (1) bekezdés alapján hozott elsőfokú határozattal szemben használt fellebbezés elbírálása tárgyában, ha a határozat egy miniszter felügyelete alá tartozó vízgazdálkodási ágazatot érint, az illetékes miniszter (6. §), ha több miniszter felügyelete alá tartozó vízgazdálkodási ágazatot érint, az Országos Vízgazdálkodási Tanács - a vízhasználat csökkentésében érdekelt miniszterek meghallgatásával - határoz.

(3) Az elsőfokú vízügyi hatóság - ha a késedelem veszéllyel jár - a vízhasználat csökkentésére vonatkozó határozatát előzetesen végrehajthatónak mondhatja ki.

9. §

Kártalanítás

(1) Ha a vízjogi engedélyezés tulajdonjogi korlátozással, vagy a fennálló vízhasználat korlátozásával, illetőleg megszüntetésével jár, továbbá, ha az engedélyezett előmunkálat (12. §) foganatosítása kárt okozott, kártalanításnak van helye.

(2) A kártalanítás módját a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben szabályozza.

(3) A jogorvoslat igénybevétele tekintetében, ha a terület megszerzése kisajátítással történt, a kisajátításról szóló jogszabályokban, ha pedig a terület az 1949.XXIV. törvény, illetőleg a 15 044/ 1949. (XII. 31.) FM számú rendelet alapján vétetett igénybe, az idevonatkozó jogszabályokban foglalt rendelkezések az irányadók.

10 §

Műszaki felülvizsgálat

(1) Minden vízhasználattal egybekötött vízimunkálat és vízhasználat - kivéve a 15. § (4) bekezdésében szabályozott esetet - csak műszaki felülvizsgálat után helyezhető üzembe. Ennélfogva az építtető, illetőleg az engedélyes az építési munkák befejezéséről az elsőfokú vízügyi hatóságot a befejezéstől számított 5 nap alatt értesíteni és a műszaki felülvizsgálati eljárás lefolytatásához szükséges iratokat és terveket a felülvizsgálat megtartása céljából rendelkezésre bocsátani köteles. A hatóság a bejelentéstől számított 15 nap alatt az építést a helyszínén felülvizsgálja.

(2) Vízjogi engedély alapján létesített vízimunkálat és vízhasználat műszaki felülvizsgálatára, átadására és utólagos felülvizsgálatára az idevonatkozó jogszabályok [10.170/1950. (IV. 8.) OT számú rendelet és az azt kiegészítő jogszabályok] az irányadók.

(3) A felülvizsgálatra az építtető, illetőleg az engedélyes, szükség esetén a helyi népi szervek és az érdekeltek meghívandók.

11. §

Vízimű, vízhasználat üzemeltetése

Víziművet, vagy vízhasználatot a vízjogi engedélyezés tárgyában kiadott határozatban megállapított feltételek és a takarékossági szempontok megtartásával szabad üzemeltelni és fenntartani.

12. §

Előmunkálati engedély

(1) Ha a vízimunkálat végett másnak a tulajdonában, illetőleg használatában lévő területen előmunkálatokat kell végezni és az illető terület tulajdonosa vagy használója azokat akadályozná, a vízjogi engedélyért folyamodó az elsőfokú vízügyi hatóságtól előmunkálati engedélyt kérhet.

(2) Az előmunkálati engedély meghatározott időre szól és arra ad jogot, hogy a tervezett vízimunkálat műszaki tervének elkészítéséhez szükséges előmunkálatok elvégezhetők legyenek.

(3) Az engedélyezett előmunkálatokat a tulajdonos, illetőleg a használó az ingatlanán tűrni köteles.

(4) Az előmunkálati engedély kiadására az az elsőfokú vízügyi hatóság illetékes, amely a vízjogi engedélyezés tárgyában jár el.

(5) Az országos jelentőségű és jelentős beruházásnak minősülő vízimunkálat, illetőleg vízhasználat esetében szükséges előmunkálati engedélyt az illetékes miniszter adja meg és erről az illetékes elsőfokú vízügyi hatóságot, valamint a területileg illetékes községi, városi, városi kerületi tanács végrehajtóbizottságát értesíti. A helyi jelentőségű beruházásnak minősülő vízimunkálat és vízhasználat, valamint az egyéb állami (közületi) vízhasználat létesítéséhez szükséges előmunkálati engedélyt a területileg illetékes elsőfokú vízügyi hatóság adja meg.

(6) Az előmunkálat engedélyese a munkálatok megkezdése előtt legalább három nappal az illetékes községi, városi, városi kerületi tanács végrehajtóbizottságánál az engedélyt bemutatni köteles, amely az engedélyezésről - ideértve az (5) bekezdés alapján történt engedélyezést is - az érdekelt tulajdonosokat, használókat a helyi szokásoknak megfelelően értesíti.

(7) Ha a késedelem veszéllyel jár, az előmunkálati engedélyt megadó határozatot a hatóság [(4) és (5) bek.] előzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja.

13. §

Ideiglenes vízjogi engedély

(1) Az elsőfokú vízügyi hatóság vízimunkálat, vagy vízhasználat létesítésére ideiglenes vízjogi engedélyt adhat, ha az engedélyezési eljárás lefolytatásával járó késedelem veszéllyel jár, vagy a kérelmezőnek kárt okoz.

(2) Az ideiglenes vízjogi engedély akkor adható ki, ha a kérelmező a vízjogi engedélyezési eljárás lefolytatásával kiadásra kerülő vízjogi engedély határozatainak magát előzetesen aláveti és ha az elsőfokú vízügyi hatóság előtt figyelembeveendő szakszempontok ismeretesek, végül, ha megállapítást nyert, hogy a vízimunkálat, illetőleg a vízhasználat építésének ideiglenes engedélyezése sem a köz érdekét, sem mások érdekét nem érinti, vagy mások érdekét érinti ugyan, de a kérelmező és az érdekeltek között a közérdek sérelmével nem járó megállapodás jött létre.

II.

Állami vizimunkálatok és vízhasználatok vízjogi engedélyezése

14. §

A határozat kiadására illetékes államigazgatási szervek és azok feladata.

(1) Minden, a jelen rendelet 2. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó vízimunkálat, illetőleg vízhasználat létesítéséhez vízjogi engedély szükséges. A vízjogi engedély tárgyában országos jelentőségű, vagy jelentős beruházásnak minősülő vízimunkálat és vízhasználat esetében az elsőfokú vízügyi hatóság szakvéleményének meghallgatása után az illetékes miniszter (6. §) előterjesztésére az Országos Vízgazdálkodási Tanács, helyi jelentőségű beruházásnak minősülő vízimunkálat és vízhasználat, valamint az egyéb állami (közületi) vízhasználat létesítése esetében az elsőfokú vízügyi hatóság határoz.

(2) Az elsőfokú vízügyi hatóság:

a) a hatáskörébe tartozó vízjogi engedélyre vonatkozó határozatát, illetőleg

b) a hatáskörébe nem tartozó vízjogi engedélyre irányuló szakvéleményét az illetékes miniszter részére

az érdekeltek meghallgatásával és ha a vízjogi engedélyt igénylő vízimunkálat, vagy vízhasználat valamely szakhatóság, vagy szakhivatal gondozására bízott érdeket is érint, úgy az érdekelt szakhatóság, szakhivatal véleménye (engedélyezési feltételei) alapján adja ki, illetőleg készíti elő.

(3) Az elsőfokú vízügyi hatóság a határozat meghozatala, illetőleg a szakvélemény megszerkesztése előtt - a szükséghez képest - helyszíni szemlét tart.

(4) A beruházásnak minősülő vízimunkálat létesítésénél a beruházások elhelyezéséről szóló 5/1951. (I. 3.) MT számú rendeletben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(5) A beruházás felügyeletét országos jelentőségű, vagy jelentős beruházásnak minősülő vízimunkálat esetében az illetékes miniszter, helyi jelentőségű beruházásnak minősülő vízimunkálat esetében pedig a megyei tanács végrehajtóbizottsága látja el.

15. §

A határozat meghozatala

(1) A vízjogi engedélyezés ügyében mindenkor a magasabbrendű népgazdasági érdekre való figyelemmel kell határozni.

(2) Az illetékes miniszter az (1) bekezdésben foglaltak érvényesítése céljából az elsőfokú vízügyi hatósággal irányelveket közölhet, amelyek azonban nem ellenkezhetnek az Országos Vízgazdálkodási Tanács által kiadott általános irányelvekkel.

(3) A vízjogi engedélyezés nem mentesíti az építtetőt abbeli kötelezettsége alól, hogy az építéshez szükséges egyéb engedélyeket is megszerezze. A vízgazdálkodással kapcsolatos közületi mélyépítési engedélyt [93/1950. (III. 31.) MT számú rendelet] a vízjogi engedélyezés ügyében hozott határozat pótolja.

(4) Olaj- vagy földgáz kutatására és termelésére alakult vállalatok a vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó munkálatokat - a vízjogi engedélyezési eljárás utólagos lefolytatásának kötelezettsége mellett - végezhetnek.

III.

Nem állami vízimunkálatok és vízhasználatok vízjogi engedélyezése

16. §

Vízjogi engedély kérelmezése

A nem állami (közületi) szervek által létesítendő vízimunkálathoz és vízhasználathoz - ha az nem esik a jelen rendelet 3. és 4. §-ának hatálya alá - vízjogi engedélyt kell kérni. A kérelmezés módjára a jelen rendelet 35. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés az irányadó.

17. §

Vízjogi engedélyezési feltételek

(1) Az elsőfokú vízügyi hatóság a vízjogi engedélyezés feltételeit a helyszíni eljárás (18. §) megtartása előtt állapítja meg és egyidejűen előírja, hogy ki köteles a munkálatok költségeit viselni és az engedélyezendő vízimű fenntartásáról gondoskodni.

(2) Ha az engedélyezés valamely szakhatóság vagy szakhivatal gondozására bízott érdeket érint, az elsőfokú vízügyi hatóság ennek szakértői véleményét beszerezni köteles.

18. §

Helyszíni eljárás

(1) Az elsőfokú vízügyi hatóság a vízjogi engedélyezés feltételeit a kötelező helyszíni eljárás helyének és idejének kitűzéséről szóló értesítése megküldésével egyidejűleg valamennyi érdekelttel közli azzal a meghagyással, hogy az érdekeltek kifogásaikat a helyszíni eljárás megtartásáig írásban, vagy az eljáráson szóban vagy írásban adják elő, mert ellenkező esetben az elsőfokú vízügyi hatóság a vízjogi engedélyezés ügyében meghallgatásuk nélkül határoz.

(2) A helyszíni eljárásra az érdekelteken kívül a szakhatóság és szakhivatal [17. § (2) bek.] kiküldöttjét meg kell hívni.

(3) A helyszíni eljárásra szóló értesítések kézbesítése és az eljárás megtartásának időpontja között rendszerint 15 napi, sürgős ügyekben legalább 3 napi időközt kell biztosítani.

19. §

A határozat meghozatala

(1) A határozat meghozatalára a 15. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezések irányadók.

(2) A vízjogi engedélyek kiadásánál a közületi szerveket (államhatalmi és államigazgatási szerveket, állami intézeteket és intézményeket, állami vállalatokat, üzemeket), továbbá a termelőszövetkezeteket és termelőszövetkezeti csoportokat, valamint a társadalmi szervezeteket elsőbbségi jog illeti.

(3) Az elsőfokú vízügyi hatóság a helyszíni eljárás befejezésétől számított 15 napon belül, sürgős esetekben három napon belül köteles a vízjogi engedélyezés ügyében a véghatározatot meghozni.

(4) A vízjogi engedély határozatlan időre szól, azt az elsőfokú vízügyi hatóság a népgazdaság érdekében bármikor korlátozhatja, illetőleg visszavonhatja.

(5) A vízjogi engedélyezés nem mentesíti az engedélyest abbeli kötelezettsége alól, hogy az építéshez szükséges egyéb engedélyeket is megszerezze.

20. §

A vízjogi engedély megszűnése

(1) Megszűnik a vízjogi engedély:

a) önkéntes lemondással,

b) ha az elsőfokú vízügyi hatóság azt visszavonja [19. § (4) bek.].

(2) Önkéntes lemondással a vízjogi engedély akkor szűnik meg, ha az elsőfokú vízügyi hatóság - a népgazdaság érdekeinek szem előtt tartásával - az engedélyről való lemondást elfogadja.

(3) A vízjogi engedély visszavonására, vagy korlátozására a vízjogi engedélyezési eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

21. §

Vízjogi engedély átruházása

(1) Vízjogi engedélyt, csak az elsőfokú vízügyi hatóság hozzájárulásával lehet átruházni.

(2) Az átruházás iránti kérelemben előadottakat hiteltérdemlően igazolni kell.

(3) Az elsőfokú vízügyi hatóságnak az átruházás ügyében hozott véghatározatával szemben a 32. §-ban szabályozott módon jogorvoslatnak van helye.

22. §

Eljárási illeték

A vízjogi engedélyezési eljárás illetékét, az illeték fizetésének és kezelésének szabályait a pénzügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg.

IV.

Különleges eljárási szabályok

23. §

Ásott kút létesítése

(1) Az élet rendes szükségleteire vizet szolgáltató ásott kutat a saját területén - a vonatkozó építésügyi szabályok és közegészségügyi rendelkezések megtartásával - bárki létesíthet, feltéve, hogy a kút ásása az első vízadóréteget követő záróréteget át nem üti és:

a) a község (város) belterületén és lakott területén a már létező kutaktól, házaktól, telekhatártól legalább hat méter,

b) a község (város) belterületén kívül az a) pontban megjelölt létesítményektől és telekhatártól legalább 10 méter,

c) csatornától, trágyateleptől, istállótól, sertésóltól, emésztőgödörtől (pöcegödörtől) stb. pedig legalább 20 méter távolságra készül.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem vonható ásott kút létesítéséhez, továbbá ásott kútból ipari vagy mezőgazdasági célra gépi erővel kiemelt víz használatához vízjogi engedély szükséges. Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban megjelölt távolságok megtartása kötelező.

(3) Az elsőfokú vízügyi hatóság a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó, de a vonatkozó eljárási szabályok megtartása nélkül létesített kút betömését, illetőleg az ilyen kút használatának korlátozását, ideiglenes, vagy végleges megszüntetését elrendelheti.

24. §

Ivóvizellátási és csatornázási művek létesítése

(1) A közületi vízvezetéki és csatornázási beruházások létesítéséről a jelen rendelet II. részében foglalt szabályok megtartásával,

a) ha a közületnek városrendezési terve még nincs, városrendezési szempontból az építésügyi miniszterrel egyetértésben,

b) városrendezési terv megléte esetében pedig annak keretei között

a belügyminiszter gondoskodik.

(2) Nem közületi víz-, illetőleg csatornamű építésére és ezzel kapcsolatban a víztermelésre és a vízhasználatra a jelen rendelet III. fejezetében foglalt szabályok az irányadók. Az engedélyezési feltételeket a helyi tanács végrehajtóbizottsága bevonásával kell megállapítani.

(3) Szennyvizek a befogadóba csak kellő tisztítás után vezethetők el.

(4) Szennyvízderítő, vagy tisztító berendezések létesítésénél az Állattenyésztési Kutató Intézet haltenyésztési osztálya, ezenkívül közegészségügyi szempontból az Országos Közegészségügyi Intézet szakvéleményét be kell szerezni és figyelembe kell venni.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltakat a már meglévő víz- és csatornamű teljes, vagy részleges átépítésénél is alkalmazni kell.

25. §

Víz feltárására irányuló mélyfúrású kút létesítése

(1) Víz feltárására irányuló mélyfúrású kutat létesíteni és vizét felhasználni csak vízjogi engedély alapján szabad. Az engedélyezés a Magyar Állami Földtani Intézet, az Országos Közegészségügyi Intézet és a megyei tanács végrehajtóbizottsága egészségügyi osztálya szakértői véleménye alapján történik.

(2) Ha valamely megépített mélyfúrású kút használata következtében más kutaknak, vizeknek addigi vízadóképessége csökken, vagy megszűnik, az elsőfokú vízügyi hatóság az érdekeltek kérelmére a mélyfúrású kút záros határidő alatt történő átalakítását, vagy megszüntetését elrendelheti, vagy a károsultat a káros hatás - indokolt esetben kártalanítás mellett történő - eltűrésére kötelezheti. Az élet rendes szükségleteire szolgáló víz azonban kártalanítás mellett sem vonható el.

(3) Ha valamely mélyfúrású kútból több víz jut felszínre, mint amennyi felhasználásra kerül, az felsőfokú vízügyi hatóság a mélyfúrású kút tulajdonosát a vízpazarlás megszüntetésére alkalmas berendezéseknek és átalakításoknak záros határidő alatt való elkészítésére kötelezheti.

26. §

Forrásvíz

(1) Forrásvíz igénybevételéhez vízjogi engedély szükséges.

(2) Az engedélyezési eljárás során a 25. § (1) bekezdésében megjelölt szakértők véleményét be kell szerezni.

(3) Ha valamely munkálat közben forrásvíz vagy jelentősebb mennyiségű víz tör fel (jelentkezik), a 27. § (4) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.

27 §

Ásványvíz, gyógyvíz feltárása

(1) Ásványvizet vagy gyógyvizet feltáró kutat csak az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulása alapján szabad létesíteni. A hozzájárulás közlése előtt az egészségügyi miniszter a Magyar Tudományos Akadémia Hydrológiai Bizottságát meghallgatja.

(2) A hozzájárulás iránti kérelmet az egészségügyi miniszternél kell benyujtani.

(3) A hozzájárulás elnyerése után a fúrási munkálatokat megkezdeni csak vízjogi engedély alapján szabad.

(4) Ha olyan munkálat közben, amelynek nem volt célja ásványvíz feltárása, forrásvíz tör fel, ezt a körülményt - vízminta egyidejű beküldésével - 24 óra alatt a Magyar Állami Földtani Intézet vízügyi osztályának, továbbá az Országos Balneológiai Kutató Intézetnek, valamint az elsőfokú vízügyi hatóságnak be kell jelenteni. Ha az értesített szervek együttes eljárása során az nyer megállapítást, hogy a feltört forrásvíz ásvány- vagy gyógyvízjellegű, erről az Országos Balneológiai Kutató Intézet az egészségügyi miniszternek jelentést tesz.

(5) Ha a (4) bekezdésben megjelölt esetben a feltörő forrásvíz ásvány- vagy gyógyvízjellegű, a forrásvizet veszélyeztető munkálatot csak az egészségügyi és az érdekelt miniszter által meghatározott feltételek mellett szabad folytatni.

(6) Ha az egészségügyi és az érdekelt miniszter a kút betömését rendelte el, az ebből keletkező kár miatt kártérítési igényt érvényesíteni nem lehet:

(7) Ha a (4) bekezdésben megjelölt munkálat során feltört forrásvízről az egészségügyi miniszter megállapította, hogy az ásványvízként, vagy gyógyvízként való felhasználásra alkalmas, a kút igénybevételét és gyógycélokra való felhasználását is elrendelheti. Az a közület, közületi szerv, vagy vállalat, amelynek javára az igénybevétel történik, az elvégzett munkálatokért térítést köteles fizetni. A térítés összegszerűségét a munkálatokat végeztető, valamint a kutat gyógycélokra felhasználó vállalatok (közületek, közületi szervek) tekintetében főfelügyeletet gyakorló miniszterek a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítják meg. A megtérítendő összeg nem haladhatja meg a munkálatokra ténylegesen ráfordított költségek összegét.

(8) Nem terjed ki a (4) bekezdésben megszabott bejelentési kötelezettség a bánya- és energiaügyi miniszter felügyelete alatt álló fúrások (földgáz-, olaj- és bányafúrások), valamint a bányászat közben feltörő forrásvízre. A bánya- és energiaügyi miniszter azonban a feltörő forrásvízről az egészségügyi minisztert a vízfeltárástól számított 8 nap alatt tájékoztatja. Ez a tájékoztatás a fúrási munkálatok folytatását nem érinti. Amennyiben a bánya- és energiaügyi miniszter a fúrás színhelyén olaj-, vagy földgázkutat, vagy bányát létesíteni nem kíván és amennyiben a kútnak gyógyvíz céljára történő igénybevétele a további feltáró, vagy egyéb ipari termelési munkálatokat nem akadályozza, a kutat az egészségügyi miniszter rendelkezésére bocsátja. Az egészségügyi miniszter a kút igénybevétele, úgyszintén az elvégzett munkálatokért fizetendő megtérítés tárgyában a bánya- és energiaügyi miniszterrel egyetértésben jár el.

28. §

Ásványvíz, gyógyvíz, vagy gyógyfürdő célját szolgáló forrás védőterületének megállapítása

(1) Az elsőfokú vízügyi hatóság az ásványvíz, gyógyvíz, vagy gyógyfürdő célját szolgáló forrás védelmére az egészségügyi miniszternek a bánya- és energiaügyi miniszterrel egyetértésben adott előzetes hozzájárulásával - a vízjogi engedélyezési eljárásra megállapított szabályok megtartásával - védőterületet állapít meg.

(2) Az eljárásra a Magyar Állami Földtani Intézet, az Országos Balneológiai Kutató Intézet és ha közületi ingatlan [244/1950. (X. 1.) MT számú rendelet 1. §] - ideértve a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodási területét is - van érintve, a kezelőszerv kiküldöttjét meg kell hívni.

(3) Az elsőfokú vízügyi hatóság a védőterület megállapítása ügyében a (2) bekezdésben megjelölt kiküldöttek meghallgatásával határoz.

(4) A megállapított védőterületen ásás, vagy fúrás csak a vonatkozó határozatban foglaltak szerint végeztethető. Ha a munkálatok az ásványvíz- vagy gyógyvízforrást veszélyeztetik, az elsőfokú vízügyi hatóság - tekintet nélkül a korábban történt engedélyezésre - azok beszüntetését ideiglenesen a saját hatáskörében is elrendelheti, véglegesen azonban a (2) bekezdésben megjelölt kiküldöttek véleményének a meghallgatásával köteles 30 nap alatt határozni. A munkálatok folytatását tiltó határozat ellen fellebbezésnek [(7) bek.] csak birtokon kívül van helye.

(5) A védőterület megállapításával járó tulajdonjogi korlátozásokat, úgyszintén a korlátozásoknak a védőterület megszűnése következtében bekövetkező feloldását az elsőfokú vízügyi hatóság a telekkönyvbe bejegyezteti.

(6) A megállapított védőterület módosítását vagy megszűnését az elsőfokú vízügyi hatóság az (1) bekezdésben megjelölt eljárás lefolytatása alapján kiadott határozattal állapítja meg.

(7) A védőterület megállapítására, vagy a megállapítás megtagadására vonatkozó határozattal szemben a fellebbezést az egészségügyi miniszterhez intézve az elsőfokú vízügyi hatóságnál kell benyújtani. A fellebbezés ügyében az egészségügyi miniszter a - bánya- és energiaügyi miniszterrel egyetértésben, ha közületi ingatlan [(2) bek.] van érintve, a kezelőszerv fölött felügyeletet gyakorló miniszterrel is egyetértésben - a Magyar Tudományos Akadémia Hydrológiai Bizottságának meghallgatásával határoz.

29. §

Közhasználatú vízvezetékek víztermelő helyei, közhasználatú kutak, források védőterületének megállapítása

(1) Közhasználatú vízvezetékek víztermelőhelyei, közhasználatú kutak, források, védőterületének megállapításánál a 28. §-ban foglalt rendelkezések azzal az eltéréssel irányadók, hogy az eljárásra az Országos Balneológiai Kutató Intézetet nem kell meghívni.

(2) Az elsőfokú határozattal szemben hasznán jogorvoslat másodfokú elbírálása tárgyában a belügyminiszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határoz.

30. §

Mezőgazdasági vízhasználatok

(1) A vízgyűjtőrendszerekben rendelkezésre álló vízmennyiségből mezőgazdasági célra felhasználható víz mennyiségét az Országos Vízgazdálkodási Tanács állapítja meg.

(2) A földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági termelés fejlesztését szolgáló és vízhasználattal járó beruházások létesítéséről a jelen rendelet II. részében foglalt szabályok megtartásával gondoskodik.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján megállapított kereten belül a földművelésügyi miniszter állapítja meg:

a) a mezőgazdasági célra felhasználható vízmennyiség szétosztását,

b) az öntözőtelepek üzemeltetésének feltételeit, az érdekeltek, valamint az érintett népi szervek bevonásával,

c) az engedélyezett öntözővízmennyiség csökkentési arányát,

d) a növénykultúránként felhasználható víz mennyiségét,

e) az öntözővíz díját,

f) az öntözővízhasználatok összehangolására, valamint az öntözés folytonosságának biztosítására irányuló szabályokat,

g) az öntözött terület határain belül az öntözésre szolgáló berendezések fenntartásának módozatait.

31. §

Ipari vízhasználatok

(1) A vízgyűjtőrendszerekben rendelkezésre álló vízmennyiségből az ipari célra felhasználható víz mennyiségét az Országos Vízgazdálkodási Tanács állapítja meg.

(2) Az illető iparág ügyeiben az eljárásra egyébként illetékes ipari miniszterek az ország ipari fejlesztését szolgáló és vízhasználattal járó beruházások létesítéséről a jelen rendelet II. részében foglalt szabályok megtartásával gondoskodnak.

(3) Gyárból, bányából, ipari üzemből, ipari vállalatból, telepről kikerülő vizek csak kellő tisztítás után vezethetők el. Szennyvízelvezetési ügyekben az Állattenyésztési Kutató Intézet haltenyésztési osztályának, valamint közegészségügyi szempontból az Országos Közegészségügyi Intézetnek a szakvéleményét figyelembe kell venni.

(4) Ha valamely gyár, bánya, ipari üzem, ipari vállalat a vonatkozó előírásoknak nem, vagy nem kellőképen tesz eleget, az elsőfokú vízügyi hatóság erről a felügyelet gyakorlására illetékes miniszterhez és ha 30 nap elteltével a kifogásolt állapot nem szűnnek meg, az Országos Vízgazdálkodási Tanácshoz tesz jelentést, amely ezekben az ügyekben az 58/1951. (II. 28.) MT számú rendelet 5. §-ának (3) bekezdésében megállapított hatáskörében jár el.

(5) Szennyvizeknek a befogadóba való bevezetése előtti felhasználásához külön vízjogi engedély szükséges.

V.

Vegyes rendelkezések

32. §

Jogorvoslat

(1) Az elsőfokú vízügyi hatóság határozata ellen - ideértve az előmunkálati engedélyezés (12. §) ügyében hozott véghatározatot is - a kézbesítéstől számított 8 nap alatt az ügyben eljárt elsőfokú vízügyi hatóságnál benyújtandó és az illetékes miniszterhez (6. §) intézett fellebbezésnek van helye.

(2) A fellebbezés elbírálása ügyében az illetékes miniszter - az esetleg érdekelt miniszterrel egyetértésben - határoz.

(3) A fellebbezésre jogosultak: a kérelmező, a szakképviselők és mindazok, akiknek érdekeit a határozat sérti.

(4) Az illetékes miniszter szakigazgatási körében megsemmisítheti, illetőleg megváltoztathatja az elsőfokú vízügyi hatóságnak minden olyan határozatát, amely az Alkotmányba, vagy alkotmányosan hozott jogszabályba ütközik.

33. §

Káros vízimunkálatok és vízhasználatok megvizsgálása

(1) Az elsőfokú vízügyi hatóság a káros vízimunkálatokat és vízhasználatokat, amelyek a jelen rendelet hatálybabélése előtt létesültek, megvizsgálni köteles. Ha a káros vízimunkálat vagy vízhasználat vízjogi engedély nélkül létesült, a vízjogi engedélyezési eljárást utólagosan kell lefolytatni. Ha a vízimunkálat vagy vízhasználat ugyan vízjogi engedély alapján létesült, de károssá minősült, a vízügyi hatóság - a népgazdaság érdekében - a meglévő vízjogi engedély módosítása, korlátozása vagy visszavonása iránt intézkedik. Az elsőfokú vízügyi hatóság - a szükséghez képest - a káros vízimunkálat, vagy vízhasználat eltávolítását és az eredeti állapot helyreállítását rendelheti el.

(2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt felülvizsgálat során az nyer megállapítást, hogy a káros vízhasználat megfelelő átalakítása beruházással jár, a vízügyi hatóság a vízjogi engedélyezés tárgyában kiadandó határozatában a beruházásra illetékes hatósággal egyetértésben tartozik megállapítani a beruházás keretét, ütemezését, költségét, a beruházó megjelölését és azt az időpontot, ameddig a beruházást teljesíteni kell.

34. §

Költségek behajtása

A jelen rendelet alkalmazásával felmerülő minden olyan költséget, amely a vízügyi hatóság által elrendelt, a kötelezett által azonban a megszabott határidő alatt el nem végzett munkálat elvégzéséből keletkezett, a kötelezettől, ha az közület, vagy közületi vállalat, az inkasszórendszerben, ha nem közület, vagy nem közületi vállalat a közadók kezelésére és behajtására megállapított szabályok szerint kell behajtani.

35. §

A vízjogi eljárás részletes szabályainak megállapítása

(1) A földművelésügyi miniszter a vízgazdálkodási ügyekben illetékes (6. §) miniszterekkel egyetértésben és az Országos Vízgazdálkodási Tanács előzetes hozzájárulása alapján rendelettel szabályozza, hogy:

a) a kérelmezőnek nem állami vízimunkálat, vagy vízhasználat létesítése esetében milyen adatok közlésével kell a vízjogi engedélyt kérnie,

b) a vízjogi engedélyezés feltételeit milyen szempontok figyelembevételével kell megállapítani,

c) a vízjogi engedélyre vonatkozó határozatnak milyen adatokat kell tartalmaznia,

d) azokban az ügyekben, amelyekben az Országos Vízgazdálkodási Tanács határoz, a vízjogi engedélyezés tárgyában az illetékes miniszter az előterjesztését milyen adatok közlésével tartozik megtenni,

e) a vízjogi engedélyezés ügyében hozott határozatot kikkel és milyen módon kell közölni.

(2) A mélyfúrású kutak létesítésére vonatkozó részletes vízjogi eljárást a belügyminiszter a bánya- és energiaügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza. A többi vízgazdálkodási szakágazatban is a részletes vízjogi eljárási szabályokat az illetékes miniszter az esetleg érdekelt miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

36. §

Vízikönyv

(1) Az elsőfokú vízügyi hatóságnál vízikönyvet kell vezetni, amelyben a vízjogi engedélyezés sorrendjében a megye területén lévő minden vízimű, illetőleg vízhasználat - ideértve a forrásokat, a mélyfúrású és egyéb kutakat is - jellemző adatait fel kell tüntetni.

(2) A vízikönyv vezetésének szabályait a földművelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben és az Országos Vízgazdálkodási Tanács előzetes hozzájárulásával akként állapítja meg, hogy a vízikönyv az ország vízkészletének feltárására, valamint az országos vízmérleg összeállítására vonatkozó munkálatok eredményeinek állandó nyilvántartására is alkalmas legyen.

(3) A (2) bekezdés alapján alkotandó jogszabályban kell szabályozni a jelen rendelet hatálybalépése előtt létesített vízimunkálatok és vízhasználatok jellemző adatainak a vízikönyvbe való bevezetését.

(4) A vízikönyvet, valamint a hozzátartozó terv- és iratgyűjteményt a hivatalos órák alatt a tervépítkezésekben vízjogilag érdekelt állami szervek alkalmazottai minden korlátozás nélkül, az egyéb érdekeltek pedig az elsőfokú vízügyi hatóság engedélyével megtekinthetik.

37. §

Büntető rendelkezések

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés - különösen a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelméről szóló 1950. 24. törvényerejű rendelet - rendelkezései alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással, vagy húszezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki:

a) vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó vízimunkálatot vagy vízhasználatot a jelen rendelet ellenére létesít (létesíttet),

b) a víziművet vagy vízhasználatot a jelen rendelet alapján megállapított feltételek meg nem tartásával üzemelteti, illetőleg gyakorolja (11. §),

c) olyan vízhasználatot gyakorol, amelyre a vízjogi engedélyt az engedélyező hatóság visszavonta, vagy korlátozta [19. § (4) bek.],

d) földalatti vizek feltárása céljából hatósági engedély nélkül ásásokat, fúrásokat, ásványvíz, gyógyvíz, vagy gyógyfürdő célját szolgáló forrás védelmére megállapított védőterületen bármilyen munkát az engedélyező hatóság tilalma ellenére végez (végeztet) [27. §, 28. § (4) bek. és 29. §],

e) valamely munkálat közben feltörő (jelentkező) vízről a bejelentési kötelezettség teljesítését elmulasztja [26. § (3) és 27. § (4) bek.],

f) víz feltárására irányuló mélyfúrású kutat engedély nélkül létesít (25. §),

g) a szennyvízelvezetésre megállapított szabályokat megszegi [24. § (3) bek. és 31. § (3)-(5) bek.],

h) természetesnek nyilvánított vízhasználatot nem a hatóság által kijelölt helyen, vagy nem a fennálló szabályoknak megfelelően gyakorolja [3. § (1) bek. a) és b) pont],

i) a vízjogi engedélyezés során megállapított tulajdonjogi korlátozásoknak ellenszegül,

j) az előmunkálati engedélyt a munkálatok megkezdése előtt az illetékes helyi tanács végrehajtó-bizottságánál nem mutatja be, vagy az előmunkálatot hatósági engedély nélkül kezdi meg (12. §),

k) vízimunkálat, illetőleg vízhasználat létesítésére szóló ideiglenes vízimunkálati engedély birtokában az engedélytől eltérően kivitelezi (kivitelezteti) (13. §),

l) a létesített vízimunkálatok és vízhasználatok műszaki felülvizsgálatát a megállapított határidő alatt nem kéri, vízimunkálalot vagy vízhasználatot engedély nélkül helyez üzembe (10. §),

m) a műszaki felülvizsgálat során megállapított és jelentős népgazdasági kár, vagy közegészségügyi ártalom megszüntetésére irányuló hiánypótlásokat az előírt határidő alatt el nem végzi (végezteti),

n) vízjogi engedélyt hatósági engedély nélkül átruház (21. §),

(2) Az öntözővizek használatára, valamint az öntözés gyakorlására vonatkozó szabályok megszegése esetében a 2.000/1949. (III.18.) Korm. számú rendelet 12. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.

(3) A kihágás miatt az eljárás a végrehajtóbizottságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik, szakminiszterként az illetékes miniszter (6. §) jár el.

38. §

Átmeneti rendelkezések

(1) Amíg a minisztertanács a megyei tanácsok végrehajtóbizottságának a vízügyi államigazgatási ügyekre vonatkozó elsőfokú hatósági hatáskörét külön rendelettel meg nem állapítja, addig ezekben az ügyekben az elsőfokú hatósági teendőket - átmenetileg - a Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalok [18.065/1951. (VI. 21.) FM számú rendelet] látják el. Több Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal működési területét érintő vízügyi államigazgatási ügyben a földművelésügyi miniszter által kijelölt Hivatal jár el.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a jelen rendelettel a helyi jelentőségű beruházásnak minősülő vízimunkálat létesítésével kapcsolatosan a megyei tanács végrehajtóbizottsága részére biztosított felügyeleti hatáskör gyakorlását.

(3) A megyei tanács végrehajtóbizottsága a helyi jelentőségű beruházásnak minősülő vízimunkálatra vonatkozó felügyeleti hatásköre gyakorlásához a földművelésügyi miniszter felügyelete alá tartozó Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalokat, illetőleg a közlekedésügyi miniszter felügyelete alá tartozó Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatalokat esetenként igénybe veheti.

39. §

Hatályon kívül helyezett jogszabályok

A jogszabályoknak a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései - így különösen az 1885. XXIII. törvény VI. fejezete, továbbá az 52/1951. (II. 18.) MT számú rendelet 7. és 8. §-a - hatályukat vesztik,

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke