2/1966. (I. 14.) Korm. rendelet

egyes alacsony összegű nyugellátások felemeléséről és a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet egyes rendelkezéseinek módosításáról

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: Tny) kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli.

1. § (1) Az 1966. február 1. napjától tíz százalékkal, de legalább havi 50 forinttal fel kell emelni a 2. §-ban felsorolt jogszabályok alapján megállapított azokat a sajátjogú nyugellátásokat,

a) amelyeknek az 1966. január 31-én érvényes jogszabályok szerint járó összege a havi 750 forintot nem éri el, és

b) amelyeket a Tny. alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint korlátozás nélkül kell folyósítani.

(2) A nyugellátásoknak az (1) bekezdés rendelkezései szerint felemelt összege havi 750 forintnál több nem lehet.

2. § (1) Az 1. § rendelkezései alapján a következő sajátjogú nyugellátásokat kell felemelni:

a) az 1928. évi XL. törvény alapján megállapított öregségi és rokkantsági járadékokat, illetőleg ellátásokat;

b) az 1912. évi VIII. törvény, az 1927. évi XXI. törvény, illetőleg a 6180/1945. (VIII. 14.) ME rendelet rendelkezései szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékokat;

c) a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) alapján megállapított bányanyugbéreket;

d) az 1912. évi LXV. törvény alapján megállapított nyugdíjakat és nyugbéreket;

e) a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó szabályok szerint megállapított vállalati nyugdíjakat;

f) a 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat rendelkezései alá eső nyugdíjakat;

g) a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rny.) 110. §-ában meghatározott sajátjogú egyesített nyugellátásokat;

h) a 12.260/1945. (1946. I. 17.) ME rendelet, valamint a 6800/1948. (VI. 27.) Korm. rendelet alapján megállapított nyugellátásokat;

i) az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat;

j) az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat;

k) az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet alapján megállapított vagy megállapításra kerülő öregségi és rokkantsági nyugdíjakat.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt nyugellátások közül azokat,

a) amelyeknek a folyósítása munkaviszony, keresőfoglalkozás vagy egyéb okból szünetel, vagy

b) amelyeket munkaviszony fennállása miatt korlátozott mértékben kell a Tny. szabályai szerint folyósítani, illetőleg

c) amelyek folyósítására az Rny. 114. §-a alapján a Tny. hatályba lépése előtt érvényben volt rendelkezések az irányadók, attól a naptól kell az 1. § rendelkezései szerint felemelni, amelytől a nyugellátást a Tny. alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint korlátozás nélkül kell folyósítani.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetekben a nyugellátás felemelt összegét annak az összegnek alapulvételével kell megállapítani, amely a nyugdíjast az 1966. január 3Í. napján érvényes jogszabályok szerint a felemelés időpontjában megilletné.

3. § (1) Az 1938. évi XII. törvény alapján megállapított járadékokat az 1966. február 1. napjától havi 330 forintról havi 380 forintra kell felemelni. A felemelt járadékot abban az esetben is folyósítani kell, ha a járadékos munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat,

(2) Az 1938. évi XII. törvény szerint megállapított és hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján járó baleseti járadékkal kiegészített járadékot az (1) bekezdés szerint kell felemelni és a felemelt összeget kell a baleseti járadékkal kiegészíteni.

4. § (1) Abban az esetben, ha a nyugdíjasnak az 1-3. §-ban megjelölt nyugellátását a megállapítás után elszenvedett üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó baleseti járadék harminc, illetőleg ötven százalékával kiegészítették, a nyugellátásnak a baleseti járadékrész nélkül számított összegét kell felemelni és az így felemelt összeget kell a baleseti járadékrész összegével kiegészíteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezését alkalmazni kell abban az esetben is, ha a nyugellátásnak a baleseti járadék ötven százalékával történő kiegészítésére 1966. január 31. napja után kerül sor.

5. § (1) Abban az esetben, ha az 1952. január l. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított rokkantsági járadék, bányanyugbér, baleseti járadék, valamint az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 28. törvényerejű rendeletek alapján megállapított rokkantsági nyugdíj összege az Rny. 121. §-a szerint, illetőleg az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíj összege állapotváltozás miatt módosul, a módosított összeg figyelembevételével a nyugellátásoknak a jelen rendelet 1. §-a szerint felemelt összegét újból meg kell állapítani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az öregségi vagy a rokkantsági nyugellátás megállapítása után szerzett szolgálati idő alapján járó továbbszolgálati pótlék, illetőleg nyugdíjkiegészítés megállapítása esetén is.

(3) Az Rny. 110. §-ában meghatározott egyesített sajátjogú nyugellátásban részesülő nyugdíjast az Rny. 111. §-a (1)-(2) bekezdése szerint járó különbözet abban az esetben is megilleti, ha a különbözetre nyugellátásának a jelen rendelet 1. §-a szerint történt felemelése után válik jogosulttá,

6. § (1) Az 1966. február 1. napjától tíz százalékkal, de legalább havi 25 forinttal fel kell emelni a 2. §ban felsorolt jogszabályok alapján megállapított vagy megállapításra kerülő azokat az özvegyi nyugellátásokat, amelyeknek az 1966. január 31-én érvényes jogszabályok szerint járó összege a havi 400 forintot nem éri el. A nyugellátás felemelt összege havi 400 forintnál több nem lehet.

(2) Ha az özvegy saját és özvegyi jogon is részesül nyugellátásban, nyugdíjemelésre csak egyféle címen jogosult.

(3) Az 1939. évi XVI. törvény alapján megállapított, illetőleg megállapításra kerülő özvegyi járadékot havi 180 forintról havi 205 forintra kell felemelni.

7. § Az 1966. február 1. napjától tíz százalékkal fel kell emelni a 2. §-ban felsorolt jogszabályok alapján megállapított vagy megállapításra kerülő azokat az árvaellátásokat, amelyeknek az 1966. január 31-én érvényes jogszabályok szerint járó összege a havi 200 forintot, szülőtlen árva esetében a havi 400 forintot nem éri el. Az árvaellátás felemelt összege havi 200 forintnál, szülőtlen árva esetében havi 400 forintnál több nem lehet.

8. § A 2. §-ban felsorolt jogszabályok alapján megállapított vagy megállapításra kerülő szülői nyugellátásokat a 6. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell felemelni.

9. § A hozzátartozói nyugellátásokat a jelen rendelet alapján akkor is fel kell emelni, ha az emelés folytán a hozzátartozói nyugellátások együttes összege az özvegyi nyugdíj két és félszeres összegét meghaladja.

10. § (1) A külföldre folyósított nyugellátások közül a jelen rendelet alapján csak azokat lehet felemelni, amelyeket államközi társadalombiztosítási egyezmény alapján kell külföldre folyósítani.

(2) Nem lehet a jelen rendelet alapján felemelni azokat a nyugellátásokat, amelyek összegét a Tny. 42. §-a, illetőleg a Tny-nek az 1963. május 1. napja előtt érvényben volt 43. §-a alapján csökkentették.

(3) Azokat a nyugellátásokat, amelyeket az 1957. évi 65. számú, vagy az 1961. évi 20. törvényerejű rendelet alapján állapítottak, illetőleg állapítanak meg, akkor sem lehet a jelen rendelet alapján felemelni, ha a nyugellátás megállapítása az Rny. szerinti szolgálati idő figyelembevételével történt.

11. § Az Rny. 31-32. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"Rny. 31. § Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a közvetlenül megelőző négy naptári év alatt elért munkabér havi átlagának alapulvételével kell megállapítani.

Rny. 32. § (1) Abban az esetben, ha az igénylő az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartamnál rövidebb időn át dolgozott, az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegét a rövidebb időre eső, de legalább harminc hónapra (kilencszáztizenhárom naptári napra) kapott munkabér egy havi átlaga alapján kell kiszámítani.

(2) Ha az igénylő az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartam alatt harminc hónapnál rövidebb időre kapott bért, vagy ha a munkabérre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegének megállapításánál a nyugdíjazás időpontjában legutóbbi munkakörére érvényes munkabérszabályok szerint

a) a munkásoknál és a havidíjas dolgozóknál a személyi besorolás szerinti munkabért,

b) ahol személyi besorolás nincs, a rendszeresen végzett munka alapbérét,

c) a bányászatban, a csapatra telepített dolgozóknál (vájár, segédvájár, csapatcsillés) a Szakszervezetek Országos Tanácsa által a munkaügyi miniszterrel egyetértésben megállapított munkabért.

kell alapul venni.

(3) Ha az utolsó munkakörnek a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerinti figyelembevétele - a dolgozó előző foglalkozásaira tekintettel - nem megnyugtató, az Rny. 87. §-ában említett bizottság a munkabérátlagot az igénylő korábbi időben betöltött és reá nézve jellemző munkakörére a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályok szerint is megállapíthatja.

(4) Az Rny. 87. §-ában említett bizottság megállapíthatja a munkabérátlagot abban az esetben is, ha a (2) bekezdés rendelkezései szerint számítandó munkabérátlag lényegesen eltér attól a munkabértől, amelyet a dolgozó az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartam alatt harminc hónapnál rövidebb időre kapott. Ebben az esetben az említett bizottság a munkabérátlagot az Rny. 31. §-ában megjelölt időtartamnál annyi naptári nappal hosszabb időtartam figyelembevételével állapítja meg, hogy a munkabérátlag szempontjából számításba vett naptári napok száma kilencszáztizenhárom naptári nap legyen."

12. § Az Rny. 32/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"Rny. 32/A. § (1) Ha a dolgozó az Rny. 31. §-ában meghatározott időtartam alatt neki felróható okból munkaviszonyban nem állott, nyugdíját munkaviszonya megszűnésének évében, valamint a közvetlenül megelőző négy naptári év alatt elért munkabére havi átlagának alapulvételével kell megállapítani."

13. § Az Rny. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"Rny. 33. § (1) Az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíj összegét - az Rny. 31 §-ában megjelölt időtartam helyett - az öregségi nyugdíjra jogosító vagy az ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltésének évében az életkor eléréséig, valamint a közvetlenül megelőző négy naptári év alatt kapott munkabér átlagának alapulvételével kell az igénylő kérelmére megállapítani, ha ez reá nézve kedvezőbb."

14. § Az Rny. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"Rny. 39. § A jutalékos bérrendszerben dolgozók nyugellátása összegének megállapításánál legfeljebb 3000 forint munkabérátlagot lehet figyelembe venni, ha az irányadó időszakra eső munkabér teljes egészében jutalékból származik, vagy a jutalék összege a munkabér fele összegét meghaladja."

15. § Az Rny. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"Rny. 73. § (1) A Tny. hatálya alá tartozó dolgozó arra a naptári hónapra, amelyben kifizetett munkabére

az 1800 forintot nem haladja meg, munkabérének 3 százalékát,

az 1800 forintot meghaladja, de 2300 forintnál nem több, munkabérének 4 százalékát,

a 2300 forintot meghaladja, de 3000 forintnál nem több, munkabérének 5 százalékát

köteles nyugdíjjárulék címén fizetni. Ha a munkabér a 3000 forintot meghaladja, a nyugdíjjárulék mértéke minden további megkezdett 1000 forintnál - az egész munkabérre vonatkozólag -1-1 százalékkal, de legfeljebb 10 százalékra emelkedik. A nyugdíjjárulékot a munkáltató a dolgozó munkabéréből levonni köteles."

16. § Ez a rendelet 1966. február 1. napján lép hatályba; a 15. § rendelkezéseit az 1966. február 1. napjától járó munkabérekre kell alkalmazni. A rendelet végrehajtásáról a Szakszervezetek Országos Tanácsa gondoskodik.

Kállai Gyula s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke