1/1967. (XI. 22.) MüM-EüM-PM együttes rendelet

a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezéséről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 34/1967. (X. 8.) rendeletének (a továbbiakban: Mt. V.) 10. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az alábbiakat rendeljük:

A rendelet hatálya

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed a munkaviszonyban álló azokra a csökkent munkaképességű dolgozókra, akik

a) egészségi állapotuk romlásából eredő munkaképesség-csökkenésük miatt munkahelyükön teljes értékű munka végzésére alkalmatlanokká váltak, de öregségi- vagy rokkantsági nyugdíjra meg nem jogosultak;

b) munkaviszonyban, vagy kisipari szövetkezeti tagsági viszonyban elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban vagy rokkantsági nyugdíjban részesülnek és jelenlegi munkahelyükön teljes értékű munka végzésére alkalmatlanokká váltak;

c) gümőkóros betegségük miatt munkahelyükön jogszabályi tilalom folytán nem foglalkoztathatók.

(2) A rendelet hatálya kiterjed még

a) azokra a csökkent munkaképességű dolgozókra is, akik az Mt. 19. § (1) bekezdése alapján a vállalattal újból munkaviszonyt létesítenek, továbbá

b) a fegyveres erőktől, a fegyveres testületektől és a rendészeti szervektől csökkent munkaképességük, illetőleg egészségi okból szolgálatra alkalmatlanságuk miatt leszerelt személyekre.

(3) A kisipari szövetkezetek csökkent munkaképességű tagjai helyzetének rendezésére vonatkozó szabályokat e rendelet, valamint a tagsági viszonyból eredő sajátosságok figyelembevételével az OKISZ elnöke - a munkaügyi miniszterrel, az egészségügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel, továbbá a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - állapítja meg.

(4) E rendelet hatálya nem terjed ki

a) a magánmunkáltatókra és a velük munkaviszonyban álló dolgozókra,

b) a másodállású és mellékfoglalkozású munkaviszonyra, továbbá

c) az (1) bekezdés a) és c) pontjában megjelölt dolgozókra, ha a munkaképesség csökkenést, illetőleg megbetegedést a próbaidő vagy határozott időre létesített munkaviszony tartama alatt állapítják meg.

A csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitációjával kapcsolatos vállalati feladatok

2. § (1) Az 1. § (1) és (2) bekezdés aj pontjában megjelölt csökkent munkaképességű dolgozókat a vállalatok [Mt. V. 125. § (2) bekezdés c) pontjában felsoroltak a magánmunkáltatók kivételével] kötelesek elsősorban a vállalaton belül foglalkoztatni, részükre olyan munkahelyet biztosítani (a továbbiakban: rehabilitálni), ahol egészségük további romlása nélkül hatékonyabb munka végzésére képesek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében a vállalat a csökkent munkaképességű dolgozót köteles

a) a munkakörülmények módosításával, elsősor-) ban eredeti munkahelyén és szakmájában tovább foglalkoztatni vagy

b) a vállalaton belül más megfelelő munkahelyre, esetleg más vállalathoz áthelyezni, illetőleg

c) más munka végzésére betanítani vagy szakképzésben (szakmunkás-képzésben vagy más képzésben) részesíteni,

d) szükség esetén e célra létrehozott külön üzemrészben foglalkoztatni,

e) bedolgozói munkaviszonyban vagy részmunkaidőben foglalkoztatni, ha arra a vállalat jellege módot ad.

(3) Ha a vállalat jellege miatt a csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitálása teljes mértékben nem biztosítható, a dolgozók megfelelő munkahelyre történő áthelyezésének elősegítése érdekében ezt a területileg illetékes járási (városi, megyei jogú városi és fővárosi) tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi szakigazgatási szervének (továbbiakban: munkaügyi szakigazgatási szerv) kell bejelenteni.

3. § (1) A vállalat igazgatója a 4. § rendelkezései szerint megszervezett Vállalati Bizottság javaslata alapján köteles jegyzékbe foglalni mindazokat a munkahelyeket, amelyekben csökkent munkaképességű dolgozók racionálisan foglalkoztathatók.

Így

a) azokat a munkahelyeket, amelyek általában megfelelnek a csökkent munkaképességűek részére,

b) azokat a speciális munkahelyeket, amelyekben az adott vállalat jellegéből következően csökkent munkaképességűek foglalkoztathatók,

c) külön feltüntetve azokat a munkahelyeket, amelyek alkalmasak vakok és csökkent látók részére.

(2) A munkahelyek felsorolásánál fel kell tüntetni azokat a jellemzőket is, amelyek utalnak arra, hogy milyen munkaképesség-csökkenés (esetleg betegség) és szakképzettség mellett tölthető be a munkahely csökkent munkaképességű dolgozóval. A munkahelyi jegyzéket új technológia bevezetése vagy a helyi körülmények megváltozása esetén folyamatosan ki kell egészíteni, illetőleg módosítani.

(3) A vállalatok a munkahelyi jegyzék egy példányát az illetékes munkaügyi szakigazgatási szervhez évenként egy alkalommal, január 31-ig (a jegyzék jelentős módosítása esetén a módosítást követően) kötelesek megküldeni. A jegyzékben fel kell tüntetni, hogy az abban szereplő munkahelyeken összesen hány dolgozót foglalkoztatnak és azok közül mennyi csökkent munkaképességű. A jegyzékben foglalt és nem csökkent munkaképességű dolgozókkal betöltött munkahelyeket a tanácsok és vállalatok megállapodásában megjelölt határidőre fel kell szabadítani a csökkent munkaképességűek számára.

(4) A munkaügyi szakigazgatási szerv a munkahelyi jegyzék kötelező elkészítése és beküldése alól felmentést adhat. Nem kell jegyzéket készíteniök és beküldeniök a fegyveres erőknek, a fegyveres testületeknek és rendészeti szerveknek.

A Csökkent Munkaképességűekkel Foglalkozó Vállalati Bizottságok szervezése és működése

4. § (1) A 2. és 3. §-ban foglaltak megvalósításának elősegítése, továbbá a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének figyelemmel kísérése érdekében minden vállalatnál - ahol a vállalat gyáregységei, üzemei, telephelyei nem egy helységben vannak, ezeknél is - Csökkent Munkaképességűekkel Foglalkozó Vállalati Bizottságot (továbbiakban: Vállalati Bizottság) kell létrehozni. Ahol a vállalat üzemrésze (telephelye) kis létszámú, ott a munkaügyi szakigazgatási szerv - az egészségügyi szakigazgatási szervvel és a Szakszervezetek Megyei Tanácsával (Szakszervezetek Budapesti Tanácsával) közösen - felmentést adhat a Vállalati Bizottság létrehozása alól.

(2) Ahol üzemi orvos, illetve üzemi egészségügyi szolgálat működik, ott a Vállalati Bizottság három tagból áll. Egy-egy tagot jelöl ki a szakszervezet vállalati szerve és a vállalat igazgatója, a harmadik tag pedig az üzemi orvos, illetve az üzemi egészségügyi szolgálat vezetője; ahol üzemi orvos (üzemi egészségi szolgálat) nincs, ott a Vállalati Bizottság két tagú. Ez utóbbi esetben a Vállalati Bizottság szükség szerint kikéri az illetékes tanács egészségügyi szakigazgatási szervének véleményét. A Vállalati Bizottság elnökét a Bizottság tagjai közül a vállalat igazgatója és a szakszervezet vállalati szerve közösen jelöli ki.

(3) Az Államvasutak (ideértve a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasutat is), valamint a Posta vállalataira vonatkozóan a Közlekedés- és Postaügyi miniszter - a Vasutasok Szakszervezetével, illetve a Postásak Szakszervezetével egyetértésben - jelöli ki azt a vállalati egységet, ahol a Vállalati Bizottságot létre kell hozni.

(4) A tanácsok közvetlen irányítása alá tartozó költségvetési intézményekre vonatkozóan járásonként (városonként, megyei jogú városonként, fővárosi kerületenként) a tanács végrehajtó bizottsága mellett három tagú Vállalati Bizottságot kell alakítani. Ennek egy tagját a végrehajtó bizottság elnöke, egy tagját az SZMT (SZBT) jelöli ki, harmadik tagja pedig az egészségügyi szakigazgatási szerv vezetője, vagy orvosi beosztású dolgozója. A Vállalati Bizottság elnökét a Bizottság tagjai közül a végrehajtó bizottság elnöke és az SZMT (SZBT) közösen jelöli ki.

(5) A Vállalati Bizottságokat legkésőbb 1967. évi december hó 31-ig meg kell szervezni.

5. § (1) A rehabilitációs intézkedés megtételére a dolgozó vagy a vállalat kezdeményezése alapján a Vállalati Bizottság tesz javaslatot a vállalat igazgatójának. A Vállalati Bizottság javaslatát attól az időponttól számított 8 napon belül köteles megtenni, amikor a dolgozó vagy a vállalat a rehabilitálásra vonatkozó igényét bejelenti.

(2) Ha a Vállalati Bizottság javaslata olyan csökkent munkaképességű dolgozóra vonatkozik, akinek munkaképesség-csökkenése az 50%-ot eléri, vagy aki az 1. § (1) bekezdésének b) és c) pontja hatálya alá tartozik, a vállalat igazgatója attól a naptól számított 15 napon belül köteles intézkedést tenni, amelyen részére a Vállalati Bizottság javaslatát kézbesítette.

(3) A (2) bekezdés alapján tett intézkedésről a vállalatnak a dolgozót írásban értesíteni kell. A dolgozó az intézkedés ellen, illetőleg amiatt, mert az igazgató a 15 napos határidőn belül az intézkedést elmulasztotta, a munkaügyi viták eldöntésére vonatkozó rendelkezések szerint élhet panasszal.

(4) Ha a Vállalati Bizottság javaslata nem a (2) bekezdésben megjelölt csökkent munkaképességű dolgozóra vonatkozik, akkor a vállalat igazgatója a 2. §-ban felsorolt rehabilitációs lehetőségek keretein belül intézkedik, s arról a Vállalati Bizottságot tájékoztatja.

A munkaképesség-csökkenés mértékének megállapítása

6. § (1) A dolgozó munkaképesség-csökkenésének megállapításához szükséges orvosi vizsgálatot a vállalat a munkahely szerint illetékes Munkaképesség Csökkenést Véleményező I. fokú Orvosi Bizottságtól (továbbiakban: MUCSÖ) kéri. Az ezzel kapcsolatos, ténylegesen felmerült utazási költségek a vállalatot terhelik.

(2) A Vállalati Bizottság munkájának és az igazgató intézkedéseinek elősegítése érdekében a MUCSÖ a munkaképesség-csökkenés mértékének megállapítása mellett köteles véleményt nyilvánítani arról is, hogy a csökkent munkaképességű dolgozó milyen munkaterületen, milyen munkafeltételek mellett, milyen munkaidővel és időtartammal foglalkoztatható, mikor kell újból felülvizsgálni.

(3) A munkaképesség-csökkenés mértéke körüli vita esetén végső fokon a munkahely szerint illetékes II. fokú MUCSÖ véleménye az irányadó.

(4) Az adott munkakörre való egészségi alkalmasság kérdésében keletkezett vita esetén a 19/1963. (EüK 14.) EüM utasítás szerint kell eljárni.

A csökkent munkaképességű dolgozók szakmai képzése

7. § (1) A Vállalati Bizottság javaslata alapján a csökkent munkaképességű dolgozót, amennyiben egészségi állapota lehetővé teszi, rehabilitálása érdekében - vele egyetértésben - más munka végzésére kell betanítani vagy szakképzésben kell részesíteni.

(2) A szakmunkásképzés történhet egy vállalatnál vagy több vállalat közös rendezésében folyó, illetve a tanács által kezdeményezett tanfolyamokon. A szakmunkásképző tanfolyamok elméleti anyagának oktatása a szakmunkásképző intézetekben is folytatható.

(3) A csökkent munkaképességű dolgozók szakmunkásképzésére és szakmunkás vizsgájára az 1/1967. (I. 6.) MüM rendelettel módosított, az ipari-, mezőgazdasági és kereskedelmi tanulók, valamint a tanulóviszonyban nem álló dolgozók szakmunkás vizsgájáról szóló 2/1959. (IV. 10.) MüM rendeletben foglaltak az irányadók, a 8. §-ban megállapított eltérésekkel.

8. § (1) A szakmunkásképző tanfolyamra a csökkent munkaképességű dolgozók előzetes szakmai gyakorlatra és életkorra tekintet nélkül felvehetők. Az előírt iskolai végzettség a vállalatok javaslatára a szakma jellegétől függően mérsékelhető.

(2) A szakmunkásképzés időtartama általában két év. Rokonszakmában a Munkaügyi Minisztérium ennél rövidebb időtartamot is engedélyezhet.

(3) A betanító és szakképző tanfolyamot, annak megkezdése előtt legalább egy hónappal, a vállalat köteles bejelenteni a területileg illetékes tanács munkaügyi szakigazgatási szervének. A vállalatnál szervezett tanfolyam résztvevőire a munkaügyi szakigazgatási szerv személy szerint is tehet javaslatot.

9. § (1) A betanító és szakképző tanfolyamokon résztvevő csökkent munkaképességű dolgozók térítést nem fizetnek.

(2) A betanítás vagy szakképzés költségei az intézkedésre kötelezett vállalatot terhelik az esetben is, ha a betanítás vagy szakképzés más vállalatnál, vagy szakmunkásképző intézetnél történik. E költséghez a vállalatok hozzájárulást kérhetnek az illetékes tanács fejlesztési alapjából.

A munkaviszony felmondásának korlátozása

10. § (1) Nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát

a) az 1. § (1) bekezdés aj pontjának hatálya alá tartozó dolgozónak, ha munkaképesség-csökkenésének mértéke az 50%-ot eléri, vagy meghaladja,

b) az 1. § (1) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozó dolgozónak, amíg baleseti járadékban részesül,

c) az 1. § (1) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó gümőkoros beteg dolgozónak mindaddig, amíg betegsége a tbc. gondozó intézet igazolása szerint fennáll.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt felmondási tilalmat nem kell alkalmazni az Mt. V. 28. §-ának (2) bekezdésében megjelölt esetekben, továbbá akkor, ha

a) a dolgozó munkáját ismételten nem megfelelően látja el, illetőleg a munka elvégzésére alkalmatlan, kivéve ha nem megfelelő munkája vagy alkalmatlansága a csökkent munkaképességével függ össze,

b) a vállalat a dolgozó számára a vállalaton belül vagy azonos helységben más vállalatnál egészségi állapotának, korának, képzettségének megfelelő új munkahelyet biztosít és azt a dolgozó nem fogadja el,

c) a dolgozó a vállalatnak a betanítására vagy szakképzésére vonatkozó javaslatát kellő alap nélkül nem fogadja el,

d) a dolgozó legalább az öregségi- vagy rokkantsági résznyugdíjra jogosult,

e) a dolgozó nem rehabilitálható és a 19. § alapján átmeneti segélyre jogosult vagy munkaviszonya megszüntetése esetén számára a 21. § alapján rendszeres szociális járadékot állapítanak meg.

A kereset-kiegészítés megállapításának és folyósításának szabályai

11. § (1) Az 1. § hatálya alá tartozó azokat a csökkent munkaképességű dolgozókat, akiket rehabilitálásuk érdekében áthelyeznek, illetőleg betanításban vagy szakképzésben részesítenek - az áthelyezés, illetőleg a betanítás vagy szakképzés megkezdésének napjától - kereset-kiegészítésben kell részesíteni az alábbiak szerint:

a) az 1. § (1) bekezdés aj pontjának hatálya alá tartozókat, ha munkaképesség-csökkenésük mértéke az 50%-ot eléri vagy meghaladja, a betanítás vagy szakképzés időtartama alatt, de legfeljebb egy évig,

b) az 1. § (1) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozókat, ha a munkaképesség-csökkenésük mértéke eléri vagy meghaladja a 36%-ot, időbeli korlátozás nélkül,

c) az 1. § (1) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozókat - rokkantságuk mértékétől vagy rokkantsági nyugdíjra jogosultságuktól függetlenül - addig az időpontig, amíg betegségük a tbc. gondozó intézet igazolása szerint fennáll.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni az 1. § (2) bekezdésében megjelölt csökkent munkaképességű személyekre is attól függően, hogy munkaképességük csökkenése üzemi baleset, katonai (szolgálati) kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy betegség, tbc-s megbetegedés vagy egyéb ok következménye.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt dolgozók keresetét az áthelyezés előtti, illetve a b) pontban megjelölteknél - ha az számukra kedvezőbb -az üzemi baleset előtti átlagkereset 80%-áig kell kiegészíteni, feltéve, hogy az új munkahelyén elért átlagkereset a baleseti járadék, a rokkantsági nyugdíj folyósításra kerülő része, az üzemi baleset (illetőleg a foglalkozási betegség) okozója által fizetett vagy a polgári jog szabályai szerint megállapított és rendszeresen folyósított kártérítés vagy járadék együttes összege a korábbi keresetének 80%-át nem éri el.

(4) A kereset-kiegészítés az egyéb feltételek fennállása esetén akkor is jár, ha a dolgozót a betanítás vagy szakképzés ideje alatt a munka végzése alól felmentették.

(5) A csökkent munkaképességű dolgozó áthelyezése előtti munkahelyen elért átlagkeresetének kiszámításánál a 7/1967. (X. 8.) MüM rendelet szabályait kell alkalmazni. Ha a dolgozóra kedvezőbb, kérheti átlagkeresete megállapításánál az igény érvényesítésekor a szakmájában, foglalkozásában a vállalatánál kialakult átlagkereset figyelembe vételét.

12. § (1) Nem fizethető kereset-kiegészítés, ha

a) a dolgozó részére egyébként sem jár munkabér (igazolatlan mulasztás, fizetés nélküli szabadság stb.),

b) a dolgozó neki felróható okból a részére biztosított képzésben nem vesz részt.

(2) A csökkent munkaképességűek részére a kereset-kiegészítést a táppénz megállapítására és kifizetésére jogosult társadalombiztosítási ügyviteli szervek állapítják meg és folyósítják, az erre a célra előirányzott összegből.

A gümőkóros csökkent munkaképességű dolgozókra vonatkozó külön rendelkezések

13. § (1) Ha a tbc. gondozó intézet a 42/1060. (IX. 1.) Korm. rendelet 11. §-a szerint előzetes és időszakos orvosi vizsgálatra kötelezett munkahelyen foglalkoztatott betegnél azt állapítja meg, hogy a rendszeres gyógykezelés ellenére fertőző vagy arra gyanús, köteles erről a munkáltatót értesíteni és a Vállalati Bizottság munkájának elősegítése érdekében abban a kérdésben is véleményt nyilvánítani, hogy a dolgozó milyen munkafeltételek mellett foglalkoztatható.

(2) A foglalkoztatási tilalommal kapcsolatban az orvosi lelet felülvizsgálatára a 9/1960. (XII. 20.) EüM rendelet 16. §-ában és a 45/1960. (EüK dec. r. k.) EüM utasítás 52. §-ában foglaltak az irányadók.

A csökkent munkaképességű dolgozókat foglalkoztató vállalatok pénzügyi kedvezményei

14. § A csökkent munkaképességű dolgozókat foglalkoztató vállalatok pénzügyi kedvezményekben történő részesítésének mértékét és rendszerét a pénzügyminiszter külön szabályozza.

A csökkent munkaképességű dolgozókról való gondoskodás tanácsi feladatai

15. § (1) A csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitációjának elősegítése, a területen folyó rehabilitációs munka koordinálása, az ezzel kapcsolatos vállalati feladatok ellenőrzése és támogatása, valamint a célszerűen nem foglalkoztatható csökkent munkaképességűekről történő gondoskodás az illetékes tanácsok feladata. A tanácsok e feladataikat szakigazgatási szerveik útján látják el.

(2) A rehabilitálást

a) a már működő állami és tanácsi vállalatoknál a rendelkezésre álló vállalati munkahelyi jegyzék felhasználásával, a kötelező munkaközvetítés útján való elhelyezéssel,

b) a bedolgozói tevékenység fejlesztésével,

c) több vállalat együttműködésével szervezett közös munkahelyek működtetésével,

d) célvállalatok fejlesztésével, létrehozásával, illetve célszövetkezetek létrehozásának, fejlesztésének kezdeményezésével,

e) szociális foglalkoztatók létesítésével, illetve tevékenységük szélesítésével és továbbfejlesztésével

kell biztosítani.

(3) A szociális foglalkoztatók szervezésével, működésével kapcsolatos feladatokat az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel, a munkaügyi miniszterrel, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben külön utasításban szabályozza.

(4) Azoknak a csökkent munkaképességű dolgozóknak a rehabilitálása, munkába helyezése, akik saját vállalatuknál nem rehabilitálhatók, illetve általános vállalati körülmények között nem foglalkoztathatók, az egészségügyi szakigazgatási szerv meghallgatásával a munkaügyi szakigazgatási szerv feladata. Az esetleg szükséges MUCSÖ vizsgálatok iránt az egészségügyi szakigazgatási szerv intézkedik. Az ezzel kapcsolatos, ténylegesen felmerült utazási költségek a csökkent munkaképességűek anyagi támogatására biztosított előirányzatot terhelik.

16. § A tanácsok munkaügyi és egészségügyi szakigazgatási szervei kötelesek ellenőrizni a rehabilitációs, rendeletek végrehajtását és segítséget nyújtani ahhoz, hogy

a) a 3. §-ban megjelölt munkahelyek feltárása és jegyzékbe foglalása a vállalatoknál megtörténjék,

b) a munkahelyek kijelölése megfeleljen a rehabilitációs célkitűzéseknek és feltárja az összes lehetőségeket,

c) a kijelölt munkahelyeken ténylegesen csökkent munkaképességűeket foglalkoztassanak és az ott foglalkoztatott csökkent munkaképességűek részére a munkahely tényleges rehabilitációt jelentsen,

d) a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásánál betartsák az előírt szabályokat.

A rehabilitációs tevékenység anyagi támogatása

17. § (1) Azok a vállalatok, amelyek az illetékes tanács szakigazgatási szerveinek megállapítása szerint az eddigieket meghaladó mértékben különös gonddal oldják meg a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását, 1968. január 1-től a járási (városi, a megyei jogú városi, a megyei, fővárosi) tanács végrehajtó bizottságától az alább megjelölt rehabilitációs intézkedések költségeim k részbeni vagy egészbeni megtérítésére támogatást kaphatnak:

a) munkagépet, munkaeszközt, munkahelyet stb. úgy alakítanak át, hogy ott a csökkent munkaképességű dolgozók teljes értékű munka végzésére válnak alkalmassá,

b) egy vagy több vállalat közösen olyan önálló munkahelyet, üzemet létesít, illetve alakít ki, hogy ott csökkent munkaképességű dolgozók csoportos foglalkoztatása lehetővé válik,

c) célvállalatok, célszövetkezetek alapítási, fejlesztési költségeire és

d) a csökkent munkaképességű dolgozók szakmai képzésével kapcsolatban felmerülő oktatási és ezzel járó dologi és egyéb költségek megtérítésére.

(2) A rehabilitációs tevékenység anyagi támogatását az (1) bekezdésben megjelölt tanácsoknak a rendelkezésükre álló fejlesztési alapból kell biztosítaniok.

(3) A tanácsok által a vállalatok részére nyújtott pénzügyi támogatás az (1) bekezdés b) és c) pontjában foglaltak esetén a vállalat fejlesztési alapját növeli, a) és d) pontjában foglaltak esetén pedig - amennyiben a szóbanforgó intézkedés megtörtént - a tanács által a vállalat részére adott megrendelésként (egyéb bevételként) kezelendő.

(4) A rendelkezésére bocsátott összeg csak a célnak megfelelően használható fel. Ellenkező esetben a tanácstól kapott összeget a tanács részére vissza kell térítni. A felhasználás ellenőrzését az érvényben levő pénzügyi szabályoknak megfelelően a tanácsok végzik.

Szociális segélyezés

18. § (1) Azokról a csökkent munkaképességű dolgozókról, akik egészségi állapotuk miatt csökkent munkaképességűek számára fenntartott munkahelyeken vagy szociális foglalkoztatókban biztosított munkavégzéssel, illetőleg betanítás vagy szakképzés révén rehabilitáció alá már nem vonhatók, rendszeres pénzbeni segélyezés útján kell gondoskodni. Ez a gondoskodás a) átmeneti segély vagy b) rendszeres szociális járadék vagy

c) rendszeres szociális segély megállapítása és folyósítása útján történik.

(2) Az átmeneti segélyben részesülőket betegségi biztosítás, házastársi- és családi pótlék; a rendszeres szociális járadékban részesülőket családi pótlék is megilleti a társadalombiztosítási jogszabályok szerint.

Átmeneti segély

19. § (1) Azok a nem rehabilitálható csökkent munkaképességű dolgozók, akiknek munkaviszonyát megszüntetik, átmeneti segélyre az alábbi feltételek együttes fennállása esetén jogosultak:

a) legalább az öregségi résznyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkeznek, de a nyugdíj korhatárt még nem érték el és nem jogosultak rokkantsági nyugdíjra,

b) a nyugdíj korhatárt öt éven belül elérik,

c) a munkaképesség-csökkenésük mértéke az 50%-ot eléri.

(2) Az átmeneti segély a munkaviszony megszüntetését követő naptól az öregségi korhatár betöltéséig jár. A megyei (megyei jogú városi, fővárosi) tanács végrehajtó bizottságának elnöke indokolt esetben olyan csökkent munkaképességű dolgozó részére is engedélyezhet átmeneti segélyt, aki az öregségi korhatárt öt éven belül nem éri el.

(3) Az átmeneti segélyt a csökkent munkaképességű dolgozó várható öregségi nyugdíjának 75%-át kitevő összegben kell megállapítani. A segély összege havi ötszáz Ft-nál nem lehet kevesebb.

(4) Az átmeneti segélyre és özvegyi nyugdíjra egyaránt jogosult csökkent munkaképességű személyt az átmeneti segély csali abban az esetben illeti meg, ha özvegyi nyugdíjának összege nem éri el a havi hétszáz Ft-ot. Az átmeneti segély és az özvegyi nyugdíj együttes összege nem lehet több havi hétszáz Ft-nál.

20. § Az átmeneti segélyt meg kell szüntetni, ha a segélyezett

a) öregségi- vagy rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá,

b) munkaképesség-csökkenésének mértéke a MUCSÖ megállapítása szerint már nem éri el az 50%-ot,

c) az egészségi állapotának megfelelő és számára felajánlott munkahelyet indokolatlanul nem fogadja el,

d) az ország területét állandó letelepedés szándékával elhagyja vagy a vonatkozó rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön.

Rendszeres szociális járadék

21. § (1) Annak a nem rehabilitálható csökkent munkaképességű dolgozónak, aki az átmeneti segély folyósításához szükséges feltételekkel nem rendelkezik és emiatt átmeneti segélyre nem jogosult, munkaviszonya megszüntetése esetén rendszeres szociális járadékot lehet megállapítani, ha az alábbi feltételek együttesen fennállanak:

a) a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati időnek legalább a felével rendelkezik,

b) munkaképesség-csökkenésének mértéke az 50%-ot eléri.

(2) A rendszeres szociális járadék havi összege a dolgozó munkaviszonyban töltött idejétől a munkaviszony megszűnését megelőző keresetétől és szociális helyzetétől függően háromszáz Ft-tól ötszáz Ft-ig terjedhet.

(3) Ha a járadékban részesülő személy háztartásában olyan támogatásra szoruló hozzátartozójáról is gondoskodik, akinek eltartására köteles, járadékát minden ilyen hozzátartozó után legfeljebb havi százötven Ft-tal lehet növelni. Nem növelhető a járadék összege olyan gyermek miatt, aki után a járadékos családi pótlékban részesül.

(4) Rendszeres szociális járadékot a munkaviszony megszűnését követő naptól lehet megállapítani.

22. § (1) A rendszeres szociális járadékban részesülő személyek és családtagjaik közgyógyellátásra jogosultak.

(2) A járadékos - amennyiben szociális körülményei azt indokolják - részesíthető mindazokban a természetbeni és egyéb rendkívüli juttatásokban, amelyekben a 38/1963. (Eü K 23.) EüM utasítás alapján rendszeresen segélyezettek részesülhetnek.

23. § A rendszeres szociális járadékot meg kell szüntetni, ha a járadékban részesülő személy

a) munkaképesség-csökkenésének mértéke a MUCSÖ megállapítása szerint már nem éri el az 50%-ot,

b) az egészségi állapotának megfelelő és számára felajánlott munkahelyet indokolatlanul nem fogadja el,

c) szociális körülményeiben olyan lényeges változás áll be, hogy a segély folyósítása már nem indokolt,

d) az ország területét állandó letelepedés szándékával elhagyja vagy a vonatkozó rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön.

Az átmeneti segélyben és a rendszeres szociális járadékban részesülők társadalombiztosítása

24. § (1) Átmeneti segélyben vagy rendszeres szociális járadékban részesülő személyek társadalombiztosításáról külön jogszabályok rendelkeznek.

(2) Az átmeneti segélyben részesülő személyek után az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) járó 5%-os betegségi biztosítási járulékot a segélyt folyósító szerv a csökkent munkaképességűek anyagi támogatására biztosított előirányzat terhére téríti meg.

Az átmeneti segély és a rendszeres szociális járadék megállapítása, nyilvántartása és folyósítása

25. § (1) Az átmeneti segély, illetőleg a rendszeres szociális járadék megállapítását a munkáltató kezdeményezi, amikor meggyőződött arról, hogy rehabilitációs intézkedéssel a csökkent munkaképességű dolgozóról, az illetékes tanács támogatását igénybevéve sem tud gondoskodni. E végből - még a munkaviszony fennállása alatt - az illetékes nyugdíjmegállapító szervtől a következő adatok közlését kéri:

a) mennyi az érdekelt figyelembe vehető szolgálati ideje,

b) milyen mértékű a munkaképesség csökkenése,

c) a rokkantsági nyugdíjhoz mennyi szolgálati időre lenne szüksége,

d) jogosult-e rokkantsági nyugdíjra,

e) ha legalább 10 évi szolgálati idővel rendelkezik és a munkaképesség-csökkenés mértéke az 50%-ot eléri, a 67%-ot azonban nem, az öregségi korhatár elérésekor milyen összegű nyugdíjra lenne jogosult.

(2) Amennyiben a munkáltatónál az (1) bekezdésben érintett dolgozóról van hat hónapnál nem régebbi keletű MUCSÖ szakvélemény, az illetékes nyugdíjmegállapító szervhez ezt is meg kell küldeni.

(3) A vállalat az átmeneti segély, illetőleg a rendszeres szociális járadék megállapítása iránti kérést, a nyugdíjmegállapító szerv értesítését, a MUCSÖ szakvéleményét és - amennyiben a dolgozó családi pótlékban is részesül - a családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolványt megküldi az egészségügyi szakigazgatási szervnek.

(4) Abban az esetben, amikor a vállalat valamilyen okból megszünteti a rendelet hatálya alá tartozó dolgozók munkaviszonyát és nem kezdeményezi az átmeneti segély, illetve a rendszeres szociális járadék megállapítását, ez ügyben - a dolgozó kérésére vagy hivatalból - a lakóhely szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szerv (megyei jogú városban és a fővárosban a kerületi egészségügyi szakigazgatási szerv) intézkedik.

26. § (1) Az átmeneti segély, illetőleg a rendszeres szociális járadék iránti kérelmet a nyugdíjmegállapító szerv által közölt adatok alapján a munkaügyi szakigazgatási szerv meghallgatása - járadék megállapítása iránti kérelem esetén a szociális körülmények vizsgálata - után a csökkent munkaképességű dolgozó állandó lakóhelye szerint illetékes egészségügyi szakigazgatási szerv (megyei jogú városban és a fővárosban a kerületi egészségügyi szakigazgatási szerv) bírálja el s határoz a családi pótlékra jogosultság kérdésében is. A döntésről a cseleként munkaképességű dolgozót és a munkáltatót határozattal értesíti.

(2) A határozat ellen a dolgozó a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet a határozatot hozó szerv felettes szakigazgatási szervéhez. A fellebbezést az elsőfokú határozatot hozó szervnél kell előterjeszteni. A másodfokú határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(3) A (2) bekezdésben szabályozott fellebbezési jog nem érinti a csökkent munkaképességű dolgozónak azt a jogát, hogy a nyugdíjmegállapító szerv értesítése ellen a szolgálati idő tartamának, a munkaképesség-csökkenés mértékének, az átmeneti segély alapjául szolgáló nyugdíj összegének, valamint a házastársi pótlékra jogosultságnak, illetőleg a házastársi pótlék összegének megállapítása miatt a nyugdíjjogszabályokban biztosított jogorvoslattal éljen.

27. § Az átmeneti segélyben, illetőleg a rendszeres szociális járadékban részesülőkről az egészségügyi szakigazgatási szerv a rendelet melléklete szerint nyilvántartást vezet.

28. § (1) A nyilvántartás alapján gondoskodik az egészségügyi szakigazgatási szerv az átmeneti segély és rendszeres szociális járadék folyósításáról, az esedékes orvosi felülvizsgálatok elvégeztetéséről, valamint a munkaviszony alapján nyugdíjban részesülőkre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően a lejáró családi pótlékok beszüntetéséről, illetőleg a családi pótlékra jogosultsággal kapcsolatos igazolások bekéréséről.

(2) Az átmeneti segélyt és a rendszeres szociális járadékot, valamint a családi pótlékot a pénzügyi szakigazgatási szerv a megállapító szerv jegyzéke alapján - az erre a célra rendelkezésre bocsátott pénzügyi keret terhére - havonta utólag folyósítja.

(3) A rendszeres pénzbeni segélyezésben részesülő csökkent munkaképességű személy MUCSÖ felülvizsgálatával kapcsolatban a 15. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.

29. § Az átmeneti segélyben vagy rendszeres szociális járadékban részesülő személy munkaviszonya, kereső foglalkozása, külföldi tartózkodása stb. esetében, a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályoknak az öregségi nyugdíjak folyósítását szabályozó rendelkezések szerint kell eljárni.

30. § (1) Az átmeneti segélyben vagy rendszeres szociális járadékban részesülő személy tartozik nyolc napon belül bejelenteni a segélyt (járadékot) megállapító szervnek minden olyan változást, amely a segélyre (járadékra), a családi pótlékra, illetőleg a házastársi pótlékra jogosultságot, vagy a segély (járadék), illetőleg a pótlék folyósítását érinti. Erre a kötelezettségre a figyelmét a segélyét (járadékát) megállapító határozatban fel kell hívni.

(2) Azt a személyt, aki neki felróható okból jogtalanul vesz fel átmeneti segélyt (rendszeres szociális járadékot), családi pótlékot vagy házastársi pótlékot, a megállapító szerv kötelezheti a jogtalanul felvett összeg visszafizetésére. Indokolt esetben részletfizetés engedélyezhető.

(3) A jogtalanul felvett segély (járadék) visszafizetése alól - méltánylást érdemlő esetben -kizárólag a megállapító szerv felettes szerve adhat mentesítést.

Rendszeres szociális segély

31. § (1) Azoknak az életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt már nem rehabilitálható csökkent munkaképességű dolgozóknak, akik sem az átmeneti segély, sem a rendszeres szociális járadék megállapításához szükséges feltételekkel nem rendelkeznek, ha létfenntartásukról gondoskodni nem tudnak, s tartásra kötelezett hozzátartozójuk nincs, rendszeres szociális segélyt lehet megállapítani.

(2) A segély megállapítása, folyósítása és beszüntetése, a segélyben részesülők nyilvántartása és a segélyezésre jogosultság rendszeres felülvizsgálata tekintetében az egészségügyi miniszter 38/1963. (Eü. K. 23.) EüM utasításában foglalt rendelkezések az irányadók.

(3) A rendszeres szociális segély megállapítása iránti kérelmet a munkáltató is előterjesztheti.

Vegyes rendelkezések

32. § (1) Ha az 1. § (2) bekezdés b) pontjában megjelölt személy szolgálatra való bevonulása idején munkaviszonyban állt, e rendeletben foglaltakat annak a vállalatnak kell teljesítenie, amely a leszerelés után a leszerelt dolgozót foglalkoztatja,.

(2) Ha pedig az 1. § (2) bekezdés b) pontjában megjelölt személy nem munkaviszonyból vonult be szolgálatra vagy leszerelése hivatásos (továbbszolgáló) állományból történt, rehabilitálását, illetőleg segélyezését - e rendeletben foglaltaknak megfelelően - a lakóhely szerinti munkaügyi és egészségügyi szakigazgatási szerv látja el,

(3) Az (1)-(2) bekezdésben megjelöltek csökkent munkaképességük, illetőleg egészségi okból adódó alkalmatlanság miatti leszerelésének tényét a fegyveres erők, a fegyveres testületek, a rendészeti szervek illetékes parancsnoksága igazolja.

33. § A járási (városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának elnöke indokolt esetben - az egyéb feltételek fennállása esetén - a magánmunkáltatóknál munkaviszonyban állott csökkent munkaképességű személyeket is részesítheti rendszeres pénzbeni segélyezésben.

34. § A szilikózis és aszbesztózis miatt csökkent munkaképességűekről külön jogszabály rendelkezik.

35. § (1) A 3. § (3) bekezdésének a munkahelyi jegyzék megküldésére vonatkozó rendelkezését elsőízben 1968. március 31-ig kell teljesíteni.

(2) Az átfogó rendezés időszakában az 5. § (1) bekezdésében előírt nyolcnapos határidőtől legfeljebb 1968. június 30-ig el lehet tekinteni. Nem lehet eltekinteni az előírt határidőtől, ha az 5. § (2) bekezdésének alapján kell intézkedni.

36. § Ez a rendelet 1968. évi január hó 1. napjával lép hatályba, s egyidejűleg az 1/1964. (III. 27.) MüM, a 3/1966. (VI. 15.) MüM rendelet, valamint a 11.640/1951. (VII. 24.) és a 12.190/1951. (XI. 13.) OT körrendelet hatályát veszti. A 4. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket azonban már a rendelet kihirdetése után végre kell hajtani.

Veres József s k.,

munkaügyi miniszter

Dr. Szabó Zoltán s. k.,

egészségügyi miniszter

Vályi Péter s. k.,

pénzügyminiszter

Melléklet az 1/1967. (XI. 22.) MüM-EüM-PM számú együttes rendelethez

A melléklet hátoldala