10/1976. (VI. 24.) MüM rendelet

a munka díjazásával kapcsolatos egyes kérdésekről

A Munka Törvénykönyve 20. §-ának (3) bekezdésében és annak végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet 126. §-ának (2) bekezdésében, valamint az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 40/1971. (XI. 30.) Korm. rendelet 45. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:

1. §

(1) A munka díjazásának egyes kérdéseiről szóló 7/1967. (X. 8.) MüM rendelet (a továbbiakban: R.) 3 A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"3/A. § (1) A dolgozó személyi alapbére az alkalmazáskor és az azt követő egyéves időtartam alatt nem érheti el a vele azonos vagy hasonló munkakörű és felkészültségű dolgozók átlagos személyi alapbérét. E rendelkezés nem vonatkozik az áthelyezett dolgozóra.

(2) A kollektív szerződés az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban -a 3/B. § (1) bekezdésében megjelölt dolgozókat kivéve - eltérést állapíthat meg arra az esetre, ha a dolgozó munkakörével összefüggésben az átlagost meghaladó, kivételes elméleti vagy gyakorlati felkészültséggel végzi munkáját."

(2) Az R. 3/B. § számozása 3/C. §-ra változik és e § a következő 3/B. §-sal egészül ki:

"3/B. § (1) A dolgozó személyi alapbére az alkalmazáskor és az azt követő egy éves időtartam alatt nem haladhatja meg a munkakörére előírt besorolás szerinti bértétel alsó határát, ha

a) az alkalmazását megelőző egy éven belül legalább harmadik esetben létesít munkaviszonyt és

a korábbi munkaviszonyait felmondással, illetve kilépés útján szüntette meg, vagy

b) "kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel változtat munkahelyet.

Ha az új vállalatnál az azonos vagy hasonló munkakörű és felkészültségű dolgozók átlagos személyi alapbére a bértétel felső határát megközelíti, a dolgozó személyi alapbére - különösen indokolt esetben - a munkakörére előírt bértétel alsó határának húsz százalékkal emelt összegéig is megállapítható.

(2) Ha a dolgozó munkabérét teljesítmény-követelmények (darabbér, személyi alapbéren alapuló teljesítménybér, prémiumos időbér stb.) figyelembevételével állapítják meg, részére a tényleges teljesítésnek megfelelő teljesítménybér jár. Csoportos (brigád) teljesítmény-elszámolás esetén a ledolgozott idő arányában történő kereset-felosztás során a dolgozó a csoport (brigád) keresetéből személyi alap-órabére (alapbére) alapján részesülhet.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt dolgozónak egy évig jutalom nem adható, és részére prémium is csak a (2) bekezdésben meghatározott esetben fizethető. Év végi részesedésre a dolgozó - kivéve ha munkaviszonyra vonatkozó szabály további feltételt állapít meg - akkor jogosult, ha a vállalatnál legalább fél éve áll alkalmazásban.

(4) A dolgozó az előző bekezdésekben meghatározott munkabérén, illetve jogszabályi rendelkezésen alapuló bérkiegészítő fizetésén felül csak olyan bérpótlékra jogosult, amelynek fizetését jogszabály kötelezően írja elő, feltéve, hogy ezt a dolgozó besorolásánál, munkabére feltételeinek megállapításánál, illetőleg a reá vonatkozó teljesítménykövetelmények meghatározásánál nem vették figyelembe."

2. §

Az ipari szövetkezetek tagjainak és alkalmazottainak munkavégzésére vonatkozó szabályokról szóló 21/1971. (XII. 31.) MüM rendelet a következő 19/A. §-sal egészül ki:

"19/A. § Az új munkaviszonyt létesítő dolgozó díjazásának megállapítására vonatkozó munkajogi szabályokat [7/1967. (X. 8.) MüM rendelet 3/A-3/B. §-ai] az ipari szövetkezeti tagok munkadíjának megállapításánál is alkalmazni kell."

3. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.

Karakas László s. k.,

munkaügyi miniszter