18/1979. (XII. 1.) MüM rendelet

egyes szociális-kulturális juttatásokról

A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT számú rendelet 100. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

Üzemi étkezés

1. §

(1) A munkáltató, amennyiben ennek feltételei biztosíthatók, köteles a dolgozók üzemi étkezéséről gondoskodni. Üzemi étkezés megszervezését jogszabály kötelezően előírhatja.

(2) A munkáltató engedélyezheti nyugdíjasai, más munkáltatónak nála munkát végző dolgozói, valamint gyakorlati oktatásban részesülő tanulók részére az üzemi étkezés igénybevételét. A jogszabály ezt kötelezően előírhatja. Kivételesen indokolt esetben - ha ezt a helyi sajátosságok vagy a dolgozó szociális helyzete indokolják - a munkáltató dolgozója családtagjai számára is engedélyezheti, személyre szóló engedéllyel az üzemi étkezés igénybevételét.

2. §

(1) Az üzemi étkezés üzemi vendéglátó vagy vendéglátóipari vállalat útján, más munkáltató üzemi konyhájának igénybevételével, illetőleg a munkáltató saját kezelésében lévő konyha üzemeltetésével biztosítható.

(2) A munkáltató, ha az üzemi konyha, illetőleg étterem kapacitása lehetővé teszi, köteles ezt ilyen célra más munkáltató rendelkezésére bocsátani, kivéve, ha ezt biztonsági, egészségügyi stb. okból jogszabály tiltja.

3. §

(1) A munkáltató - az erre a célra rendelkezésre álló alapja terhére - az üzemi étkezés költségeihez hozzájárulhat.

(2) Munkáltatói hozzájárulást csak ténylegesen igénybevett üzemi étkezéshez lehet nyújtani.

(3) Családtagok részére munkáltatói hozzájárulás nem adható.

4. §

(1) A kollektív szerződésben kell szabályozni

a) a munkáltató az üzemi étkezés milyen formáiról - meleg, félkész, hideg étel - gondoskodik és naponta hány alkalommal biztosít üzemi étkezést,

b) a felhasználható nyersanyagra fordítható összeget (nyersanyagnormát),

c) a munkáltató által nyújtott hozzájárulás mértékét,

d) a kedvezményes üzemi étkezésben való részvétel feltételeit,

e) az étkezésért fizetendő térítés mértékét.

(2) Az üzemi étkezésért fizetendő térítés mértékét úgy kell megállapítani, hogy az fedezze az 1979. július 23-i központi árintézkedések miatti élelmezési nyersanyagköltség-növekedés összegét; e költségnövekedés vállalati hozzájárulásból - a kivitelező építőiparra vonatkozó külön jogszabályban meghatározott esetek kivételével - részben sem viselhető.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltakra jogszabály a (2) bekezdésen túlmenően is kötelező előírást adhat.

Vállalati üdülés

5. §

(1) A munkáltató az e célra rendelkezésre álló alapja terhére megszervezheti dolgozói és családtagjaik szervezett üdülését.

(2) Az üdülés megszervezése érdekében a munkáltató üdülőt, hétvégi üdülőt tarthat fenn, üdülés céljaira épületet bérelhet, más munkáltatóval e célból együtt működhet, vagy az üdülésre más alkalmas módon (pl. sátortábor létesítésével) lehetőséget teremthet.

(3) A munkáltató a fejlesztési alapból vagy külön jogszabályban megjelölt forrásból is létesíthet új üdülőt.

6. §

(1) Száznál kevesebb férőhelyet biztosító üdülőt csak akkor szabad létesíteni, ha az üdülő létesítése nem igényel kommunális beruházást (pl. út, csatornahálózat építést) és az üdülőben elhelyezettek étkeztetése konyha és étterem létesítése nélkül, közel eső más üdülőben vagy vendéglátó vállalatnál megoldható.

(2) Az üdülő megszüntetése esetén azt más munkáltató részére kell felajánlani. Ha az üdülőre más munkáltató nem tart igényt, az üdülő férőhelyeit a Szakszervezetek Országos Tanácsa engedélyével szabad egyéb, nem üdülési célra igénybe venni.

7. §

(1) A szakszervezet munkahelyi szerve az e §-ban foglaltak alapján és a munkáltató szerv vezetője véleményének meghallgatása után határozza meg:

a) az üdülés céljaira rendelkezésre álló összeg felhasználásának módját,

b) az üdülésben való részvétel feltételeit, a fizetendő térítés mértékét, a térítés mérséklésének elveit és eseteit,

c) az ellátásra fordítható összeget (nyersanyagnormát).

(2) A munkáltató által szervezett üdültetést az ellátás és az üdülő színvonalától függően három csoportba kell sorolni. Az első csoportba tartozik a teljes ellátást (étkezést) nyújtó és hideg-meleg folyóvízzel ellátott épületben lebonyolított üdültetés. A második csoportba tartozik a teljes ellátást (étkezést) adó és az első csoport elhelyezési feltételeinek meg nem felelő üdültetés. Élelmezési ellátást nem adó, minden egyéb épületben történő üdültetés a harmadik csoportba tartozik.

(3) A szervezett üdültetésben a felnőtt beutaltak térítési díja az első csoportba sorolt üdülőkben napi 46,-, a második csoportban napi 34,-, a harmadik csoportban pedig napi 6,- forintnál nem lehet kevesebb.

(4) Az első és második csoportban a kettő-tizennégy éves korú gyermekek térítési díja napi 20,- forint, a tizenöt éven felüli, iskolai tanulmányokat folytató és önálló keresettel nem rendelkező gyermekek térítési díja napi 24,- forint, a harmadik csoportban pedig egységesen napi 4,- forint. A harmadik és a további, önálló keresettel nem rendelkező gyermekek után tértítési díjat fizetni nem kell.

(5) A felnőttek és a gyermekek térítési díja a beutaltak szociális és egyéb körülményeire tekintettel (pl. nagycsaládos, többgyermekes, alacsony jövedelmű, gyermekét egyedül nevelő szülő, termelésben élenjáró dolgozó, egészségre ártalmas munkakörben vagy több műszakban dolgozó) mérsékelhető, a SZOT beutalókhoz pedig térítési díjkiegészítés adható.

(6) A kedvezményes üdültetésben egy személy évenként legfeljebb tizennégy napon keresztül vehet részt. Ha más igény nincs, az üdülés a teljes üzemelési költség megtérítése ellenében ezen túlmenően is igénybe vehető.

8. §

A munkáltató szerv dolgozói és azok családtagjai részére külföldi csereüdültetés szervezhető az erről szóló jogszabályokban meghatározott feltételek szerint.

Gyermekintézmények

9. §

(1) A munkáltató a szakszervezet munkahelyi szervével egyetértésben - a külön jogszabályokban meghatározott feltételek mellett - bölcsődét, napközi otthonos óvodát és napközi otthont létesíthet és ezek fenntartási és üzemelési költségeinek a szülök térítési díját és ezen intézmények saját bevételét meghaladó részét az e célra rendelkezésre álló alapja terhére fedezheti. Már működő gyermekintézményt a munkáltató csak a szakszervezet munkahelyi szervének egyetértésével szüntethet meg.

(2) Több munkáltató közösen is létesíthet és tarthat fenn gyermekintézményt.

Kulturális és sportcélú intézmények

10. §

A munkáltató, illetve több munkáltató közösen - a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - kulturális és sportcélú intézményt létesíthet és tarthat fenn.

Munkásszállás

11. §

(1) A munkáltató dolgozóinak elhelyezése érdekében állandó, ideiglenes vagy mozgó munkásszállást létesíthet.

(2) Munkásszállást létesíthet több munkáltató közösen, valamint a felügyeleti szerv is az irányítása alá tartozó munkáltatók dolgozói részére.

(3) A munkásszállásokra vonatkozó egészségügyi előírásokat az egészségügyi miniszter határozza meg.

(4) A munkásszálláson végzendő közművelődési munka, tömegsport-szervezés, valamint szervezett étkeztetés feladatait és feltételeit a kulturális miniszter, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke, illetve a belkereskedelmi miniszter szakmai irányelvekben külön határozzák meg.

(5) A munkáltató szerv dolgozóit más munkáltató által fenntartott munkásszálláson is elhelyezheti, illetőleg állandó munkahelyű dolgozói elszállásolásáról állampolgár vagy nem állami szerv tulajdonában lévő magánszálláson való elhelyezéssel -a 3/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet figyelembevételével - gondoskodhat. Magánszálláson a munkáltató fizikai foglalkozású dolgozói helyezhetők el, a nem fizikai foglalkozásúak csak kivételesen és legfeljebb két hónap időtartamra.

(6) E rendelkezések nem érintik a dolgozóknak a 33/1951. (I. 31.) MT számú rendelet-figyelembevételével szállodai férőhely biztosításával vagy idegenforgalmi szerv által szervezett fizetővendéglátás keretében, vagy magánszálláson történő elhelyezését.

12. §

(1) Az állandó munkásszállásokat kategóriába kell sorolni. Ennek feltételeit az 1. számú melléklet állapítja meg. Ha az állandó munkásszálláson belül különböző színvonalú lakóhelyiségek vannak, azok egymástól eltérő kategóriába sorolhatók.

(2) Az ideiglenes munkásszállás létesítési, illetőleg üzemeltetési feltételei a következők:

- a hálóhelyiségekben egyszintes ágyakkal legfeljebb tíz fő helyezhető el;

- a hálóhelyiségekből zárt téren át zuhanyozó és mosdóhelyiség közelíthető meg;

- az ideiglenes munkásszálláson a közművelődéshez, a tömegsport és az étkeztetés szervezéséhez szükséges feltételek biztosítását a munkásszállást fenntartó munkáltató határozza meg.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a mezőgazdasági, illetőleg a vízügyi ágazatba sorolt munkáltatók által fenntartott azon ideiglenes munkásszállásokra, amelyek munkacsúcsok, illetve árvízvédelem idején időszakosan üzemelnek.

(4) A mozgó munkásszállások (pl. lakókocsik) létesítési, illetve üzemeltetési feltételeit a 11. § (3) bekezdésében megjelölt egészségügyi miniszteri rendeletben szereplő előírások határozzák meg.

13. §

(1) A dolgozó az állandó munkásszállás igénybevételéért köteles a 2. számú mellékletben megállapított térítési díjat fizetni.

(2) A térítési díj megállapításánál elsősorban a lakóhelyiségenkénti férőhelyek számát, a lakóhelyiségek berendezési és felszerelési színvonalát kell figyelembe venni.

(3) A családfenntartó dolgozók részére a I-II-III. kategóriájú munkásszállás térítési díjából - ideértve az alsó határnak megfelelő összegben megállapított díjat is - 15%-os kedvezmény adható.

(4) Az ideiglenes és mozgó munkásszállások igénybevételéért térítési díjat nem kell fizetni.

(5) A más munkáltató által fenntartott munkásszálláson elhelyezett dolgozók egységesen az adott munkásszállásra megállapított térítési díjat fizetik.

(6) A magánszállást az állandó munkásszállásra megállapított kategóriák figyelembevételével minősíteni kell és a dolgozó a megfelelő kategóriához tartozó térítési díj legalacsonyabb összegét köteles fizetni.

14. §

(1) A munkásszállásoknál, az állampolgár, illetve nem állami szerv tulajdonában lévő magánszállásoknál biztosítani kell a szállás világítását, fűtését és takarítását, valamint ágyneműhasználatát és annak rendszeres mosatását. Ezekért a szolgáltatásokért a dolgozó terhére külön térítési díj nem állapítható meg.

(2) Ha a munkásszálláson az (1) bekezdésben felsoroltakon felül egyéb szolgáltatásokat is biztosítanak, ezek térítési díját a szakszervezet munkahelyi szervével egyetértésben a munkásszállást fenntartó munkáltató állapítja meg.

15. §

(1) A munkásszállás kategóriába sorolását a munkásszállást fenntartó munkáltató és a szakszervezet munkahelyi szervének javaslata alapján, a szakszervezet egyetértésével, a felügyeleti szerv hagyja jóvá.

(2) A munkásszálláson való elhelyezés feltételeit és a térítési díjak mértékét a kollektív szerződésben kell meghatározni. A munkásszállás házirendjét, a szakszervezet munkahelyi szervével egyetértésben a munkásszállást fenntartó munkáltató vezetője állapítja meg.

16. §

(1) A munkásszálláson - eltérő rendelkezés hiányában - a dolgozó családtagját elhelyezni nem szabad. A dolgozó házastársa kivételesen elhelyezhető a munkásszálláson, ha ugyanazzal a munkáltatóval szintén munkaviszonyban áll. Ebben az esetben biztosítani kell a házastársak lehetőleg külön szárnyrészben történő, a többi dolgozótól elkülönített elhelyezését és részükre külön melegvizes zuhanyozóról, mosdóról kell gondoskodni.

(2) A dolgozónak a munkaviszony megszűnésekor a munkásszállást el kell hagynia. A szállást fenntartó munkáltató a munkaviszony megszűnése nélkül is megvonhatja a szállásjuttatást, illetve a dolgozót a szállásról eltávolíthatja, ha az a szállás rendjét, fegyelmét, a szocialista együttélés szabályait súlyosan megsérti. A szállásjuttatás megvonása a szállásbizottság, illetve a szállás fegyelmi bizottsága véleményének figyelembevételével történhet meg.

(3) A munkásszállás fenntartója a más munkáltatók ott elhelyezett dolgozójától is megvonhatja a szállásjuttatást. Ebben az esetben a dolgozó munkáltatóját előzetesen értesíteni kell.

17. §

(1) A munkásszállások férőhelyei kihasználásának biztosítása a munkásszállást fenntartó munkáltató feladata. Az állandó munkásszállás kihasználatlannak tekintendő, ha a munkásszálláson elhelyezett dolgozók száma éves átlagban nem éri el az építési-műszaki norma szerinti férőhelyek 85%-át.

(2) A munkáltató az állandó munkásszállás férőhelyei kihasználásáról úgy is gondoskodhat, hogy - az érintett munkáltatóval történő megállapodás alapján - a szabad férőhelyeket végleges vagy ideiglenes használatra más munkáltató dolgozóinak elhelyezésére engedi át.

(3) A használat feltételeiben a munkáltatók szabadon állapodnak meg. A használati díj címén legfeljebb az egy férőhelyre jutó fenntartási költség 120%-a állapítható meg.

(4) A munkásszállást fenntartó munkáltató által a 14-15. § alapján a munkásszállásra megállapított előírások más munkáltatók ott elhelyezett dolgozóira is érvényesek.

(5) Ha a munkásszállás rendeltetésszerű használata tartósan nem biztosítható, a munkásszállást fenntartó munkáltató köteles intézkedni a szabad munkásszállás-férőhelyek más célra történő hasznosításáról. Az intézkedés megtétele előtt a munkásszállást fenntartó munkáltató vezetője köteles az illetékes felügyeleti szervet és a szakszervezetet tájékoztatni, a központi szállásépítési alapból létesített munkásszállások esetében pedig a hozzájárulást megkérni. A munkásszállások megszüntetéséhez a szakszervezet munkahelyi szervének egyetértése szükséges.

(6) A fővárosi, megyei, megyei városi és városi tanács végrehajtó bizottságának munkaügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervei jogosultak a munkásszállások kihasználását ellenőrizni és ennek alapján intézkedéseket kezdeményezni; a munkáltatók ugyanakkor kérhetik a szállásférőhely biztosítás ügyében ezen szervek közreműködését.

(7) Azt a munkásszállást, amely az V. kategóriájú állandó munkásszállás, illetőleg az ideiglenes munkásszállás feltételeinek nem felel meg, átalakítással korszerűsíteni kell vagy legkésőbb 1985. január 1-ig fokozatosan meg kell szüntetni.

Munkásszállítás és munkába járást szolgáló utazási kedvezmény

18. §

(1) A munkáltató saját vagy bérelt járművén térítés ellenében gondoskodhat a dolgozóknak a lakóhelyről a munkahelyre és onnan hazaszállításáról. A munkásszállítást több munkáltató közösen is megszervezheti.

(2) A dolgozó által a szállításért fizetendő térítési díj - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - nem lehet kevesebb, mint a személyvonat II. kocsiosztályon - azonos távolságra - történő utazásnál a dolgozót egyébként terhelő utazási költség.

(3) A kollektív szerződésben kell szabályozni a munkásszállítás igénybevételének feltételeit, és -ha jogszabály nem határozza meg - a dolgozó által fizetendő térítés mértékét, valamint a munkáltató által nyújtott hozzájárulás előrelátható összegét.

19. §

(1) Azt a dolgozót, aki állandó vagy ideiglenes lakóhelyéről munkahelyére távolsági közforgalmú közlekedési eszközzel jár be, a munkáltató - külön jogszabályban meghatározott - utazási kedvezményben részesíti.

(2) Az (1) bekezdés esetében

a) gyorsvonat vagy személyvonat I. kocsiosztály igénybevételéhez bérlet vagy térítés nem adható, továbbá a közigazgatási határon belül lakó dolgozó készpénztérítésben nem részesíthető, kivéve, ha 1969. január 1. előtt ilyen kedvezményben részesült, és azóta nem, vagy csak áthelyezéssel változtatott munkahelyet,

b) távolsági autóbuszközlekedés igénybevételénél kivételesen indokolt esetben a dolgozót terhelő térítési díj (részár) és a vasúti térítési díj közötti különbözet megtérítését is vállalhatja a munkáltató.

(3) A munkaviszony megszüntetése esetén a munkavállalási igazolási lapon fel kell tüntetni, hogy a dolgozó meddig van ellátva utazási jeggyel.

Lakásépítés támogatása

20. §

A munkáltató - a jogszabály előírásai szerint - támogathatja a dolgozók lakásépítését és vásárlását, illetőleg részükre lakást biztosíthat. A támogatás feltételeit, módját a kollektív szerződés határozza meg.

Segély, előleg

21. §

(1) A dolgozó részére segélyt, illetőleg előleget a kollektív szerződésben meghatározott keret terhére a szakszervezet munkahelyi szerve adhat. Az előleg sem a bérköltség, sem a részesedési alap terhére nem számolható el. Az előleget legkésőbb hat hónap alatt kell visszafizetni.

(2) A segélykeretet a jóléti és kulturális alapon belül kell megállapítani. Az előlegkeret mértéke a munkáltató dolgozói átlagos állományi létszámának alapulvételével dolgozónként és havonként tíz forintot nem haladhat meg.

Munkaruha

22. §

(1) A munkaruha juttatási ideje az arra jogosító munkakörbe lépéssel, illetőleg az előzőleg kiadott munkaruha juttatási idejének lejártát követő napon kezdődik. A juttatási időbe nem lehet beszámítani a munkavégzésnek egy hónapot meghaladó - bármilyen okból történő - szünetelését.

(2) A munkaruha tisztítása és rendbentartása - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály másként nem rendelkezik - a dolgozó kötelessége.

(3) A munkaruhajuttatás részletes szabályait a kollektív szerződés állapítja meg.

Vegyes rendelkezések

23. §

A munkásszállás, munkásszállítás és a munkába járást szolgáló utazási kedvezmény szabályait a kivitelező építőipar tekintetében külön jogszabály eltérően állapíthatja meg.

24. §

Ez a rendelet 1980. január 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg az egyes szociális-kulturális juttatásokról szóló 8/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet, valamint az azt módosító 10/1977. (VII. 20.) MüM számú rendelet és a 9/1979. (VII. 21.) MüM számú rendelet 1. és 2. §-a hatályát veszti.

Dr. Trethon Ferenc s. k.,

munkaügyi miniszter

1. számú melléklet a 18/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelethez

Az állandó munkásszállások I-II-III-IV-V. kategóriába való sorolásának feltételei a következők:

Az I. kategóriába tartozik az a munkásszállás, amelynél:

- a lakószobákban az építési-műszaki norma szerinti férőhelyek (továbbiakban: férőhelyek) száma legfeljebb 3 és

- a lakókszobák előterében melegvizes zuhanyozó és mosdó van.

A II. kategóriába tartozik az a munkásszállás, amelynél:

a) - a lakószobákban a férőhelyek száma 4 és

- a lakószobák előterében melegvizes zuhanyozó és mosdó van, vagy

b) - a lakószobákban a férőhelyek száma legfeljebb 4 és

- a lakószobákban melegvizes mosdó van.

(A b) feltétel esetében szintenkénti közös használatú melegvizes zuhanyozót biztosítani kell.)

A III. kategóriába tartozik az a munkásszállás, amelynél:

a) - a lakószobákban a férőhelyek száma 5 és

- a lakószobák előterében meleg vizes zuhanyozó és mosdó van, vagy

b) - a lakószobákban a férőhelyek száma 5 és

- a lakószobákban melegvizes mosdó van, vagy

c) - a lakószobákban a férőhelyek száma legfeljebb 5 és

- a lakószobákban hidegvizes mosdó van.

(A b)-c) feltétel esetében szintenkénti közös használatú melegvizes zuhanyozót kell biztosítani.)

A IV. kategóriába tartozik az a munkásszállás, amelynél:

- a lakószobákban a férőhelyek száma 6-8 és

a) - a lakószobákban, illetve előterükben melegvizes zuhanyozó és mosdó van, vagy

b) - a lakószobákban melegvizes mosdó, vagy

c) - a lakószobákban hidegvizes mosdó van.

(A b)-c) feltételek esetében szintenként közös használatú melegvizes zuhanyozót biztosítani kell.)

Az V. kategóriába tartozik az a munkásszállás, amelynél:

- a lakószobákban a férőhelyek száma legfeljebb 6 és

- szintenként közös használatú melegvizes zuhanyozó van.

2. számú melléklet a 18/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelethez

Az állandó munkásszállásért fizetendő térítési díjak:

I. kategóriájú munkásszállásnál havi 160-220 Ft (építőiparban: 135-190 Ft).

II. kategóriájú munkásszállásnál havi 120-160 Ft (építőiparban: 105-135 Ft).

III. kategóriájú munkásszállásnál havi 85-120 Ft (építőiparban: 75-105 Ft).

IV. kategóriájú munkásszállásnál havi 65-85 Ft (építőiparban: 55-75 Ft).

V. kategóriájú munkásszállásnál havi 45-65 Ft (építőiparban: 35-55 Ft).

Azokon az V. kategóriájú munkásszállásokon, ahol a dolgozók 1980. január 1. előtt térítési díjat nem fizettek, a munkáltató - a szakszervezet munkahelyi szervével egyetértésben - a térítési díj fizetésétől eltekinthet.