11/1983. (IX. 22.) EüM-BM-IM együttes rendelet

a rendkívüli halál esetén követendő orvosi eljárásról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a honvédelmi miniszterrel, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel, továbbá a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a következőket rendeljük:[1]

1. § (1) Rendkívüli halál esetén a holttest hatósági boncolását kell elrendelni.

(2) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik. Így különösen, ha

a) a bekövetkezésének körülményei bűncselekmény gyanújára utalnak,

b) közlekedési vagy üzemi baleset okozta vagy ezek gyanúja merül fel,

c) egyéb (pl. közterületi, háztartási) baleset okozta és a halál bekövetkezésével összefüggésben a felelősség vizsgálata szükséges,

d) öngyilkosság okozta vagy a körülmények arra utalnak,

e) orvosi gyógykezelés során következett be és az orvos vagy az egészségügyi szakdolgozó foglalkozási szabályszegésének gyanúja merül fel (pl. vérátömlesztés, altatás, érzéstelenítés, műtét, gyógykezelés hiánya),

f) bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek és nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan lehetne következtetni a halál okára, illetőleg arra, hogy a halál természetes módon következett be (tisztázatlan haláleset).

(3) A rendkívüli halál esetén követendő eljárást kell alkalmazni - a személyazonosság megállapításáig - abban az esetben is, ha az elhunyt személyazonossága ismeretlen.

2. § (1) A halottvizsgálatot végző orvos, ha a vizsgálat során rendkívüli halál esetét észleli - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével - köteles erről a rendőrség helyi szervét (rendőrőrs, rendőrkapitányság) azonnal értesíteni és intézkedni, hogy a holttest és környezete a rendőrségi szemle foganatosításáig érintetlenül maradjon.

(2) Ha a halál gyógyintézetben következett be és a halottvizsgálatot végző orvos megállapítja, hogy rendkívüli halál esete áll fenn, köteles erről a gyógyintézet vezetőjét azonnal tájékoztatni, aki a rendőrség helyi szervét haladéktalanul értesíti.

(3) A gyógyintézetben bekövetkezett olyan rendkívüli halál esetén (élet elleni bűncselekmény, baleset, öngyilkosság stb.), amelynél - a halál körülményeinek tisztázásához - azonnali szemle szükséges, a (2) bekezdésben foglalt intézkedéssel egyidejűleg arról is gondoskodni kell, hogy a holttest és környezete a rendőrségi szemle foganatosításáig érintetlenül maradjon.

(4) A természetes halál okának tisztázatlansága esetén a halál okának megállapítása céljából a halottvizsgálatot végző orvosnak kórbonctani vizsgálatot kell kezdeményeznie.

(5) Ha a holttest kórboncolása során rendkívüli halál gyanúja merül fel, a boncolást végző orvos köteles a kórboncolást azonnal félbeszakítani és erről, valamint a félbeszakítás okáról - a (2) bekezdésben meghatározott intézkedés megtétele érdekében - a gyógyintézet vezetőjét azonnal értesíteni. A kórboncolást végző orvos köteles gondoskodni arról, hogy a rendőrség intézkedéséig a holttesten változás ne történjen.

3. § (1) A rendkívüli halál esetén kívül a halottvizsgálatot végző orvos csak akkor tehet javaslatot a holttest hatósági boncolásának elrendelésére, ha azt valamilyen fontos körülmény (pl. jelentősebb értékre vonatkozó öröklési vagy biztosítási jogvita, a hozzátartozók kérelme) indokolja. Az orvosi javaslatban ezt a körülményt fel kell tüntetni.

(2) Ha a hatósági boncolás gyógyintézeten kívül meghalt személy holttestén válik szükségessé, a halottvizsgálatot végző orvos a hatósági boncolást indokoló körülményekről feljegyzést készít. A feljegyzést a halottvizsgálati bizonyítványok között, a kiállítás sorrendjében kell megőrizni.

4. § (1) Rendkívüli halál esetén a szemlén a holttestből mintát kell venni, ha olyan mérgezés gyanúja áll fenn, amelyet illó gázok, gőzök, háztartási oldószerek, ragasztószerek, vagy más hasonló anyagok, illetőleg szerek okozhattak és amelyek toxikológiai vizsgálata a későbbiekben biztosított mintákból nem adhat értékelhető eredményt.

(2) A mintát - az eljáró hatóság rendelkezésére - szemlén részt vevő orvos veszi.

(3)[2] A minta vételéről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek mindkét példányát a mintát vevő orvos írja alá. A mintát a rendőrség a 2/1982. (VII. 1.) IM rendelet mellékletében meghatározott állami szervhez küldi meg vizsgálatra.

5. § Rendkívüli halál esetén a hatósági boncolás elrendeléséről, valamint a holttestnek a halál bekövetkezése helyéről való elszállításáról a rendőrség intézkedik.

6. § (1) A holttest hatósági boncolása esetén a halottvizsgálati bizonyítványt - az erre a célra rendszeresített "halottvizsgálati bizonyítvány" című nyomtatványűrlapon - a hatósági boncolást végző orvos állítja ki és ő gondoskodik az ehhez szükséges adatok beszerzéséről is.

(2) A hatósági boncolást végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány

a) két példányát átadja a haláleset bejelentésére kötelezettnek (a meghalt személlyel egy lakásban élő személynek, elsősorban a hozzátartozóknak) a halálesetnek az anyakönyvvezetőnél való bejelentése végett,

b)[3] egy példányát megküldi a haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének a hagyatéki eljárás megindítása végett,

c) egy példányát megküldi a meghalt személy utolsó lakóhelye szerint illetékes rendelőintézet vezetőjének tájékoztatás és további felhasználás céljából,

d) egy példányt megőriz.

(3) Ha a haláleset bejelentésére kötelezett személy nincs, a hatósági boncolást végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány két példányát a hatósági boncolás napját követő első munkanapon megküldi a halál helye, ha a haláleset járművön történt, a holttestnek a járműről való leemelése helye, ha pedig a holttestet találták, annak helye szerint illetékes községi (nagyközségi), városi, illetőleg fővárosi (megyei városi) kerületi anyakönyvi hivatalnak.

7. § (1) A gyógyintézetben meghalt személy hatósági boncolása esetén a boncolást végző orvos a boncolás időpontjáról a gyógyintézet vezetőjét vagy az osztályvezető főorvost - a boncolásnál való részvétel érdekében - értesíti. A hatósági boncolásról jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) A boncolásnál a beteg kezelőorvosa is jelen lehet; a kezelőorvos nevét a boncolási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A boncoláson - oktatási célból - más orvos, illetőleg orvostanhallgató is részt vehet.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a kezelőorvos jelenléte a nyomozás érdekeit veszélyeztetné, és ezért a nyomozó hatóság a boncolásnál való jelenlétéhez nem járult hozzá. Ezt a körülményt a boncolásról készített jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

8. § (1) A hatósági boncolást végző orvos, ha a boncolás megkezdése után a bonclelet vagy egyéb szakvizsgálati adatok alapján azt állapítja meg, hogy a kezelőorvosnak vagy más személynek a boncolásnál való további jelenléte a boncolás rendjét, illetőleg a nyomozás érdekeit veszélyeztetné, a boncolást félbeszakítja és a nyomozó hatóságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében azonnal értesíti. Ilyen esetben a boncolást csak a nyomozó hatóság intézkedése után lehet folytatni.

(2) A nyomozó hatóság intézkedését a boncolásról készített jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(3) A kezelőorvos a szakértői vélemény készítésénél nem lehet jelen.

9. § (1) A hatósági boncolásról készített jegyzőkönyvet és szakértői véleményt - két példányban - meg kell küldeni a boncolást elrendelő hatóságnak.

(2) A hatósági boncolásról készített jegyzőkönyv és kiegészítő leleteinek másolatát - a nyomozási vagy az államigazgatási eljárás befejezése után - a boncolást elrendelő hatóság a gyógyintézet vezetőjének kérelmére kiadhatja.

(3) Ha a hatósági boncolást olyan személyen végezték, aki a halálát közvetlenül megelőzően a Magyar Honvédség tagja volt és a hatósági boncolást nem a Katonai Ügyészség rendelte el, a boncolási jegyzőkönyv egy másolati példányát a Katonai Ügyészségnek is meg kell küldeni.

10. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a)[4] az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halotakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról szóló 10/1972. (VI. 30.) EüM rendelet 2. §-a (2) bekezdésének harmadik mondata, a 4. §-a, az 5. §-ának (2) bekezdése, a 6. §-ának (2) bekezdése, valamint a (3) és (4) bekezdésének a hatósági boncolásra vonatkozó rendelkezése, a 9. §-a (3) bekezdése második mondatának a holttest elszállítására vonatkozó rendelkezése;

b) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtása tárgyában kiadott 10/1972. (VI. 30.) EüM rendelet egyes rendelkezései végrehajtásáról szóló 3/1974. (Eü. K. 2.) EüM utasítás 1. §-ának (2) bekezdése, a 7. és 8. §-a, a 10. §-a (1) bekezdésének az "utasítás 5. §-ának (3) bekezdése és a 7. §-ának (4) bekezdése szerint készített" szövegrésze, valamint a 11. §-a (2) bekezdésének a hatósági boncolásra vonatkozó rendelkezése;

c) az igazságügyi szakértői működésről szóló 9/1965. (VIII. 23.) IM rendelet egyes rendelkezéseinek a végrehajtásáról szóló 38/1968. (Eü. K. 14.) EüM-BM-IM együttes utasítás.