2/1988. (XII. 15.) BM-SZEM együttes rendelet

az ittas személy kijózanító állomásra szállításáról

Az egészségügyről szóló, az 1987. évi 6. törvényerejű rendelettel módosított 1972. évi II. törvény 36. §-ának végrehajtására - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendeljük:

1. § (1) A rendőrség szállítja kijózanító állomásra az ittas személyt, ha:

a) bárhol garázdálkodik, vagy nyilvános helyen botrányt okoz;

b) lakáson, szálláson kívül tartózkodik, járóképes és nem szorul egyéb egészségügyi ellátásra.

(2) A mentőszolgálat szállítja kijózanító állomásra a lakáson, szálláson kívül tartózkodó, magával tehetetlen, járóképtelen, vagy egészségügyi ellátásra szoruló ittas személyt.

(3) A mentőszolgálat az (1) bekezdés b) pontja szerinti ittas személyt is - előzetes rendőri intézkedés nélkül - a kijózanító állomásra szállíthatja, ha:

a) a bejelentés a mentőszolgálathoz érkezik;

b) az ittas személyt a mentőszolgálat észleli.

(4) Nyilvános helyen olyan helyiséget vagy területet kell érteni, ahová mindenkinek szabad bemenetele van, amely mindenkinek a rendelkezésére áll.

2. § (1) Nem szállítható kijózanító állomásra az ittas személy, ha:

a)[1] megállapítható, hogy a fegyveres erők, fegyveres testület, rendészeti szerv - tényleges, továbbszolgáló vagy hivatásos állományú - tagja, illetőleg egyenruhában levő társadalmi állományú munkásőr;

b) súlyosan beteg, eszméletlen, illetőleg külső vagy feltehetően belső sérülést szenvedett;

c) terhes nő, (ha a terhesség szemmel látható, vagy erről az intézkedő személy más módon tudomást szerez);

d) megállapítható, hogy a 14. életévét még nem töltötte be.

(2)[2] A rendőrség az 1/1985. (II. 1.) BM rendelet alapján, illetve a belügyminiszter által megállapított szabályok szerint intézkedik az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ittas személlyel szemben, kivéve ha a b) vagy a c) pont szerinti körülmény is fennáll. Ezekben az esetekben a rendőri szerv a mentőszolgálatot értesíti.

(3) A mentőszolgálat az ittas személyt a megfelelő kórházi osztályra szállítja az (1) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott esetekben.

3. § (1) Ha a mentőszolgálat feladatkörében végzett szállítás, illetve a kijózanító állomáson folytatott kezelés alkalmával az ittas személy magatartása mások testi épségét, egészségét veszélyezteti, vele szemben elsősorban egészségügyi kényszerintézkedés alkalmazható. Ha az más módon nem lehetséges, a mentőszolgálat vagy a kijózanító állomás vezető (ügyeletes) orvosának felkérésére, az ittas személy megfékezéséhez a rendőrség segítséget nyújt.

(2) A mentőszolgálat - ha rendőri intézkedés nem történt - a kijózanító állomásra szállítást követően azonnal értesíti az elszállítás helye szerint illetékes rendőrkapitányság ügyeletét, és közli az ittas személy megállapítható személyi adatait. A rendőrkapitányság ügyelete foganatosítja az ittas személlyel szemben szükséges hatósági intézkedéseket.

4. § A rendőrség az ittas személyt szolgálati gépkocsival szállítja, ennek hiányában taxit (magántaxit) vesz igénybe.

5. § Ha az ittas személy a kijózanító állomásra, illetőleg kórházi osztályra szállítása során a szállító járművet beszennyezi, annak kitisztításáról - az ittas személy költségére - a jármű üzembentartója gondoskodik.

6. § (1) Az ittas személyt a kijózanító állomás vezető (ügyeletes) orvosa átveszi, megvizsgálja, és ezt követően dönt a felvételről, az áthelyezésről vagy az elbocsátásról. Ha a kijózanító állomásra szállított személy állapota kórházi ápolást tesz szükségessé, akkor őt a megfelelő kórházi osztályra áthelyezi.

(2) Ha a kórházba szállított ittas személy felvételét a vezető (ügyeletes) orvos nem tartja indokoltnak, akkor őt elbocsátja, vagy haladéktalanul áthelyezi a kijózanító állomásra, illetőleg a 2. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a szükséges inézkedések megtétele végett a rendőrséget értesíti. Ha az ittas személyt sem a kijózanító állomás, sem a megfelelő kórházi osztály vezető (ügyeletes) orvosa nem veszi fel, újabb áthelyezésnek nincs helye, őt el kell bocsátani.

7. § A kijózanító állomás, illetve a kórházi osztály vezető (ügyeletes) orvosa a rendőrség megkeresésére a kezelés alá vont személyről köteles tájékoztatást adni. Ha az ittas személy személyazonossága megnyugtató módon nem állapítható meg, vagy nincs állandó lakása, illetőleg munkahelye - és a szállítást nem a rendőrség végezte - a kijózanító állomás, illetve a megfelelő kórházi osztály vezető (ügyeletes) orvosa a felvételkor azonnal értesíti a kezelés helye szerint illetékes rendőrkapitányság ügyeletét, amely a szükséges intézkedéseket megteszi.

8. §[3][4] A kijózanító állomásra felvett ittas személy ruházatát, használati tárgyait és a nála levő egyéb tárgyakat (pénzt, értéktárgyakat, iratokat stb.) a kijózanító állomás kijelölt alkalmazottja tanú jelenlétében megőrzésre átveszi, és az átvételről jegyzőkönyvet készít, amelyben feltünteti az ittas személy személyi adatait (név, születési hely és idő, anyja neve, lakóhelye), továbbá sérüléseit, panaszait, szállításával kapcsolatos adatokat (honnan történt és milyen gépjárművel a szállítás, a szállító járművet beszennyezte-e). A jegyzőkönyv két példányát a szállítást végző (mentőszolgálat, rendőr) részére azonnal, egy példányát pedig az ittas személynek az elbocsátásakor, illetőleg áthelyezésekor kell átadni. Az ittas személlyel szemben intézkedő személy tanúként nem alkalmazható.

9. § Az ittas személyt a kijózanodásig, de legfeljebb huszonnégy órai időtartamra lehet a kijózanító állomáson tartani. A kijózanító állomásról való elbocsátásáról a vezető (ügyeletes) orvos dönt.

10. § (1) A kijózanító állomáson kezelt ittas személyt a vezető (ügyeletes) orvos az elbocsátása előtt megvizsgálja, és szükség esetén a megfelelő kórházi osztályra áthelyezi. Ha az ittas személy járóbeteg-ellátásra szorul, felhívja, hogy a további kezelésre a körzeti orvosánál jelentkezzen.

(2) Az ittas személy részére az elbocsátásakor át kell adni a felvétel és az elbocsátás idejét tartalmazó orvosi igazolást, továbbá a mentővel végzett szállítás költségének, valamint a kijózanító állomáson (kórházi osztályon) felmerült kezelési (ellátási) költségek befizetéséhez szükséges utalványt és vissza kell adni a felvételkor megőrzésre átvett tárgyakat. Ennek megtörténtét az ittas személy aláírásával igazolja. Ha az ittas személy írástudatlan, vagy az aláírást megtagadja, akkor a megőrzésre átvett tárgyak visszaadásakor két tanút kell alkalmazni, a jegyzőkönyvet a tanúkkal is alá kell íratni.

(3) Ha az ittas személy külföldi állampolgár - aki nem tud magyarul, vagy az eljárásban az anyanyelvét kívánja használni - az elbocsátásakor tolmácsot kell alkalmazni, akivel a jegyzőkönyvet alá kell íratni.

11. § (1) Ha a kórelőzmény és az orvosi vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy az ittas személy alkoholbeteg, a kijózanító állomás vezetője értesíti a lakóhely szerint illetékes alkohológiai gondozót.

(2) Az alkohológiai gondozó az értesítés alapján megvizsgálja, hogy fennállnak-e a kötelező gondozás és gyógykezelés elrendelésének feltételei, s indokolt esetben kezdeményezi a szükséges eljárás megindítását.

12. § (1)[5] Az ittas személy kijózanító állomásra, illetve a megfelelő kórházi osztályra - rendőrség által történő - szállításának költsége kilométerenként 200 forint. A rendőri kísérés és ügyintézés költsége 1500 forint.

(2) Ha az ittas személy szállításához a rendőrség taxit vesz igénybe, akkor a taxivezető számlát állít ki és azt átadja a kísérést végző rendőrnek. A szállítási költség kiegyenlítéséről a szállítást igénybe vevő rendőri szerv 15 napon belül gondoskodik. Az átutalás összege megegyezik a taxi viteldíjjal. Az ittas személy ebben az esetben is az (1) bekezdés szerint köteles térítést fizetni. A fennmaradó különbözet a rendőri kísérés és ügyintézés költsége.

(3)[6] Ha az ittas személy a szállító járművet beszennyezi, a tisztítás költsége 1500 forint.

(4)[7]

13. § A külföldi állampolgár kijózanító állomásra szállításának, ellátásának díjáról külön jogszabály rendelkezik.

14. § A kijózanító állomásra, illetve ennek hiányában a megfelelő kórházi osztályra szállított személyt költség nem terheli, ha a vezető (ügyeletes) orvos megállapítása szerint nem ittas.

15. § Az ittas személy köteles a szállításával, az általa beszennyezett jármű kitisztításával, valamint a kezelésével (ellátásával) felmerülő költségeket 15 napon belül a kijózanító állomást, a kórházi osztályt fenntartó szerv, illetőleg a rendőri szerv bevételi számlájára befizetni. A rendőrség által kijózanító állomásra szállított, kísért ittas személy részére - az intézkedést követő 8 napon belül - a rendőri szerv a jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelően megküldi a 12. § (1)-(3) bekezdés szerint felmerült költségek befizetéséhez szükséges postai utalványt, amely tartalmazza a rendőri szerv számlaszámát és a térítés összegét. Az ittas személy által be nem fizetett költségek behajtásáról az intézményt fenntartó szerv, illetőleg a rendőri szerv intézkedik.

16. § A kijózanító állomást, illetőleg a megfelelő kórházi osztályt fenntartó szerv a 12. § (1) bekezdésében meghatározott - számlájára befolyt - szállítási költséget negyedévenként átutalja az Országos Mentőszolgálat ,,232-90149-1683 Budapest,, elnevezésű számlaszámra. Ha az Országos Mentőszolgálatot a gépjármű kitisztítási költsége is megilleti, ugyanígy kell eljárni.

16/A. §[8] (1) E rendeletben foglaltak értelemszerűen irányadóak az ittas személynek a lakására vagy egészségügyi intézetbe kísérésére, illetve szállítására.

(2) A mentőszolgálat által történő szállítás, kísérés során felszámítható költségtérítés mértékét külön jogszabály* határozza meg.[9]

17. §[10] Ez a rendelet 1989. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az ittas személyek kijózanító állomásra szállításáról szóló 2/1979. (VIII. 1.) BM-EüM együttes rendelet a hatályát veszti.