21/1989. (VII. 25.) SZEM rendelet

az állami gondoskodásban részesülő intézeti elhelyezett, intézeti és állami nevelt fiatalok önálló életkezdésének támogatásáról[1]

A szociális és egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 17/1988. (III. 29.) MT rendelet 8. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a belügyminiszterrel és pénzügyminiszterrel, valamint a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - az alábbiakat rendelem el:[2]

1. § (1) Az önálló életkezdéshez anyagi támogatásban (a továbbiakban: életkezdési támogatás) részesíthető az az intézeti elhelyezett, intézeti, illetve állami nevelt fiatal (a továbbiakban: életkezdő fiatal), aki a tizennegyedik életévét betöltötte, és életvitele, szociális helyzete a támogatást indokolja.

(2) Az életkezdési támogatás tartós használati cikkek vásárlására és a lakáskérdés megoldásának elősegítésére adható.

2. § (1)[3] A megyei (fővárosi) és a megyei városi tanács végrehajtó bizottsága az életkezdő fiatal segítésének egyéb módját is meghatározhatja. Erről, valamint a megyében, fővárosban igénybe vehető kedvezményes lakáshoz jutás feltételeiről évenként tájékoztatja a megyei (fővárosi) gyermek- és ifjúságvédő intézetet (a továbbiakban: gyermek- és ifjúságvédő intézet).

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján biztosított egyéb juttatás az életkezdési támogatással együtt és önállóan is nyújtható.

3. § (1) A gyermek- és ifjúságvédő intézet, nevelőotthon és más gondozó intézmény előmozdítja, hogy az életkezdő fiatal tanulmányai sikeres befejezésével, valamely szakma elsajátításával, előtakarékossággal készüljön az önálló életre. Elősegíti a lakáshoz jutását.

(2) A gyermek- és ifjúságvédő intézet - az érintett meghallgatása alapján - tesz javaslatot az önálló életkezdés támogatásának módjára és mértékére. Ennek érdekében folyamatosan tájékozódik az elhelyezés, lakáshoz jutás feltételeiről.

(3) A gyermek- és ifjúságvédő intézet az életkezdő fiatal közreműködésével beszerzi a fiatal munkáltatói, illetve jövedelmi igazolását, ha továbbtanul, iskolalátogatási igazolását, valamint a vagyoni viszonyait tanúsító egyéb okmányokat, a lakásigénylési kérelmet.

(4) A gyermek- és ifjúságvédő intézet a (3) bekezdésben említett okmányokat az általa készített jellemzéssel, kedvezményes lakáshoz juttatás esetén a fiatal lakóhelyén végzett környezettanulmánnyal együtt legkésőbb a fiatal nagykorúsága elérését követő két éven belül az önálló életkezdési támogatás odaítélésére jogosult bizottság elé terjeszti.

4. § (1)[4] A bizottság elnöke a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója, tagjai a megyei (fővárosi) tanács végrehajtó bizottsága gyámügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervének ügyintézője, a fiatal utógondozását ellátó személy, valamint a gyermek- és ifjúságvédő intézet nevelő testülete által felkért társadalmi szervezet képviselője és egy 5 éven belül nagykorúvá vált volt intézeti, állami nevelt fiatal.

(2) A bizottság szükség szerint, de legalább évente egyszer ülésezik. A bizottságot az elnök hívja össze.

(3) A bizottság ülésére tanácskozási joggal meg lehet hívni a megyei, illetve az illetékes helyi tanács lakásügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervének a vezetőjét, valamint azokat a személyeket -, illetve azoknak a szerveknek a képviselőit is, - akiktől a fiatal támogatása várható.

5. § A bizottság a rendelkezésre álló adatok, az életkezdő fiatal és szükség szerint más személyek - különösen a nevelőszülő, a gondozó intézmény és a munkáltató képviselőjének - meghallgatása alapján szótöbbséggel dönt a támogatás módjáról és mértékéről. A döntés érvényességéhez legalább három bizottsági tag együttes jelenléte szükséges. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

6. § (1) Az életkezdési támogatás mértékét - a költségvetési fedezet ismeretében - a fiatal egyéni körülményeihez igazodóan, differenciáltan kell meghatározni.

(2)[5] Az életkezdési támogatás legalacsonyabb összege a lakásigénylési letéttel azonos összeg, legmagasabb összege a mindenkori legmagasabb összegű saját jogú havi nyugdíjminimum harminchatszorosa.

(3) Kivételesen indokolt esetben a támogatás legmagasabb összege a (2) bekezdés szerinti összeget is meghaladhatja, a támogatás mértéke azonban ez esetben a (2) bekezdés szerinti összegnek legfeljebb a kétszerese lehet.

(4) Az életkezdő fiatal vagyonát az életkezdési támogatás összegének meghatározásánál figyelembe kell venni, a saját keresményéből származó megtakarítás a támogatás mértékénél azonban csökkentő tényező nem lehet.

(5) Az életkezdési támogatás odaítélésénél az állami nevelt fiatalt előnyben kell részesíteni.

7. § (1)[6] Az életkezdő fiatal a bizottság döntésének kézhezvételét követő 15 napon belül a gyermek- és ifjúságvédő intézet felügyeletét ellátó megyei (fővárosi) tanács vb illetékes szakigazgatási szervének vezetőjétől (a továbbiakban: szakigazgatási szerv vezetője) egy alkalommal kérheti ügye ismételt kivizsgálásának elrendelését.

(2) A szakigazgatási szerv vezetője a kérelemről 15 napon belül dönt. Ha azt állapítja meg, hogy a bizottság eljárása szabályszerű volt, az életkezdő fiatal kérelmét elutasítja, ellenkező esetben a bizottságot az ügy ismételt kivizsgálására - a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója útján - összehívja. A bizottság az 5. § szerint jár el.

8. § A szakigazgatási szerv vezetője indokolt esetben az önálló életkezdés támogatásának módját és mértékét az életkezdő fiatal kérelmére, javára megváltoztathatja. Ennek fedezete az életkezdési támogatásra fordítható éves összegből képzett tartalék, melyet az adott évben megtartandó legutolsó bizottsági ülést követő egy hónapig csak a szakigazgatási szerv vezetőjének döntése alapján használhatnak fel.

9. § Ha az életkezdési támogatást a döntés évében a bizottság döntése szerinti célra vagy egyéb okból nem lehet felhasználni, a gyermek- és ifjúságvédő intézet a lekötött összeget - értékállósága biztosítása mellett - a következő évre átviheti.

10. § Az életkezdési támogatás felhasználásához az utógondozó segítséget nyújt.

11. § (1) Ez a rendelet 1989. augusztus 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az állami gondozottak önálló életkezdésének támogatásáról szóló 7/1978. (VII. 21.) OM rendelet hatályát veszti.

(2) A rendelet rendelkezéseit az 1984. január 1-től nagykorúvá vált olyan fiatalokra is alkalmazni kell, akik életkezdési támogatásban azért nem részesültek, mert a támogatás iránti kérelmüket még nem bírálták el.

(3) Az életkezdő fiatal kérelmére az 1984-1989. években biztosított életkezdési támogatás e rendelet előírásai alapján kiegészíthető.