28/1994. (X. 28.) KHVM rendelet

az Országos Vasúti Szabályzat kiadásáról

A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény 9. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. §

(1) Az Országos Vasúti Szabályzat 1. kötelét (a továbbiakban: Szabályzat) e rendelet mellékleteként kiadom. A Szabályzat szövege a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítőben jelenik meg.

(2) A Szabályzat rendelkezéseit az országos közforgalmú és saját használatú vasutak pályájának, a vasúti pálya tartozékainak, a vasutak üzemi létesítményeinek és a vasúti járműveknek a tervezésére, kivitelezésére és működtetésére kell alkalmazni.

2. §

Ez a rendelet 1994. november 15-én lép hatályba, a hatósági engedélyköteles tevékenységek tekintetében a már megindult eljárási azonban a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

Dr. Lotz Károly s. k.,

közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter

Melléklet a 28/1994. (X. 28.) KHVM rendelethez[1]

ORSZÁGOS VASÚTI SZABÁLYZAT

I. KÖTET

Országos közforgalmú és saját használatú vasutak

TARTALOMJEGYZÉK

1. Általános rendelkezések

2. Vasúti pályák

3. Vasúti hidak

4. Vasút keresztezése és megközelítése

5. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések

6. Vasúti távközlő berendezések

7. Vasúti villamos felsővezeték, energiaellátás, térvilágítás

8. Vasúti rakodó-, járműmozgató-, mérlegelő- és egyéb kiszolgáló berendezések

9. Vasúti járművek

10. Forgalmi szolgálat

11. Rendkívüli események

12. Vasúti informatika

Függelék

1. A vasúti törzshálózati és fővonalak

2. Az OVSZ I.-ben szereplő legfontosabb fogalmak meghatározása

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A fejezet az Országos Vasúti Szabályzat tartalmi meghatározására, vasúti létesítmények, építmények, berendezések, járművek létesítésének, korszerűsítésének, megszüntetésének, tervezési, engedélyezési - használatbavételi - üzembehelyezési - üzemeltetési eljárásainak általános szempontjaira terjed ki.

1.1. Az Országos Vasúti Szabályzat I. kötete (továbbiakban OVSZ I.)

- meghatározza a vasúti létesítmények, építmények, berendezések (továbbiakban együtt: vasúti építmények), eszközök és járművek tervezése, létesítése, korszerűsítése, (átalakítása), illetve beszerzése, megszüntetése (elbontása), valamint használata során betartandó műszaki és üzemeltetési követelményeket;

- a közlekedésnek azt a nyomvonalas ágazatát tekinti vasútnak, melynek alaptevékenysége a személyszállítás és árufuvarozás, illetve szállítás, amelyet kötött pályán - általában adhéziós sín-kerék rendszerben - történő járműmozgatással és vállalati-szakmai utasításokkal szabályozott szervezeti formában végez;

- az előbbi meghatározásoknak megfelelően az általános "vasút" megnevezés helyett üzemi tevékenységre utalásnál a "vasút üzemeltetője", tárgyi vonatkozásban a "vasúti építmény", szervezetre történő utalás esetében a "vasúti építmény és jármű engedélyese", "vasútvállalat" kifejezéseket használja;

- alapul szolgál a vasutakra vonatkozó szabványok, irányelvek, vállalati utasítások kidolgozásához.

A különleges vasutakra részletes műszaki előírásokat az OVSZ I. nem tartalmaz.

1.2. Vasúti építmények, eszközök és járművek tervezése

A vasúti építmények, eszközök és járművek terveit csak az arra jogosult tervező, illetőleg tervező szervezet készítheti.

A tervdokumentációk alaki és tartalmi követelményeit állami szabványban, ennek hiányában hatósági tájékoztatóban kell előírni.

A vasúti építményeket, eszközöket és járműveket az OVSZ I. és a vonatkozó állami szabványok, illetve az előző bekezdésben említett hatósági tájékoztató, különleges esetekben eseti, a hatóság által adott feltételek szerint kell megtervezni. A tervezés során a vasúti építmények műszaki, üzemeltetési követelményeit és a helyi település- és közlekedésfejlesztési elképzeléseket kölcsönösen figyelembe kell venni.

Az országos közforgalmú vasutaknál a törzshálózati és fővonalakra a vasutaknak fejlesztési koncepciós tervvel kell rendelkezniük és bármely vasúti - vagy vasutat megközelítő - építmény tervezése során az abban foglaltakat kell érvényesíteni. Ezeket a koncepciós terveket a szakminisztérium illetékes főosztálya fogadja el. Ezt követően kell a fejlesztés lehetőségének biztosításáról gondoskodni, és azok korszerűségét - a nemzetközi követelményeknek megfelelően - öt évenként felül kell vizsgálni.

A vasúti közlekedés összetett jellegére tekintettel a műszaki terveket az előző pontban szereplő előírásokon túlmenően a komplexitás jegyében kell elkészíteni. (Pálya - híd - biztosítóberendezés és távközlés - villamos felsővezeték - épületek - térvilágítás - rakodóberendezések stb. együttes terveztetési kötelezettsége függetlenül attól, hogy melyik építmény építése, korszerűsítése, átalakítása időszerű.)

A vasutak üzemeltetői kötelesek a végleges jellegű vasúti építményekről a mindenkor fennálló, tényleges állapotot feltüntető tervdokumentációk - ún. állapottervek - elkészítéséről és azok folyamatos helyesbítéséről gondoskodni.

A tervdokumentációk tartalmának valódiságát az üzemeltető és a terv helyesbítését (készítését) végző vasúti szakértők záradékával kell valamennyi tervpéldányon igazolni.

Az OVSZ I. hatálya alá tartozó vasúton még nem létesített vagy nem alkalmazott berendezés, illetve annak biztonságtechnikai feladatot ellátó készüléke, részegysége, szerkezeti eleme jellemzőit feltétfüzetben kell összefoglalni. Az alkalmazás előtt a feltétfüzetet, valamint a feltételeket megvalósító szerkezeti kialakítást a vasúti létesítést engedélyező hatóság - alkalmassági tanúsítvány alapján - felülvizsgálja és engedélyezi.

Külföldi eredetű berendezések, készülékek, részegységek, szerkezeti elemek hazai alkalmazását az OVSZ I. előírásainak figyelembevételével a vasúti létesítést engedélyező hatóság - alkalmassági tanúsítvány alapján - engedélyezi.

1.3. Vasúti építmények és járművek engedélyezése és létesítése

Vasúti építmény létesítéséhez, átalakításához, használatbavételéhez, megszüntetéséhez (bontásához), vasúti jármű gyártásához, üzembehelyezéséhez a vasúttörvényben szabályozott hatósági engedély szükséges.

Vasút létesítéséhez szükséges terület biztosításáról a vasúttörvényben foglaltak alapján kell gondoskodni.

A hatósági engedély ügyének rendezését a vonatkozó jogszabályokban előírt hatóságnál, a vasúti építményt létesíteni, használatba venni, megszüntetni (bontani), a járműveket üzembe helyezni szándékozónak (továbbiakban: engedélyt kérő) kell kezdeményeznie a jogszabályokban rögzített követelmények biztosításával (pld. a koncesszió, az előírásos tervdokumentáció, az érintett természetes és jogi személyek jegyzéke, a szakhatósági és közmű hozzájárulások stb. bizonylatainak egyidejű, mellékelt benyújtása). A hatósági (engedélyezési) eljárást az engedélyt kérő köteles elősegíteni, kellő időben történő és megfelelő szintű szakmai előkészítéssel, adatszolgáltatással és bizonylatátadással.

Az engedélyezési eljárás során az engedélyező hatóság köteles vizsgálni azt, hogy az engedélykérelem kielégíti-e a jogszabályokban foglalt követelményeket és kizáró ok hiányában köteles a határozatot kiadni.

A vasúti hatósági döntéseket határozatként kell kiadni az államigazgatási törvényben foglaltak figyelembevételével.

A határozatban előírják mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, melyek a vasúti építmények és járművek engedélyeseit megilletik és terhelik.

Az építési tevékenység csak a vasúti hatóság által kiadott határozat alapján kezdhető meg. Az építés során a kivitelezési jogosultságra vonatkozó jogszabályokat be kell tartani.

A vasúti pálya mentén a vasútüzem biztonságát veszélyeztető világító készüléket (fényreklám, fényszóró stb.) elhelyezni nem szabad. Arra nézve, hogy a világító készülék a vasútüzem biztonságát veszélyezteti-e, a vasút üzemben tartójának állásfoglalása irányadó.

1.4. Vasúti építmények használatbavétele, ezek és a járművek üzembehelyezése

Hatósági használatbavételi - járművekre üzembehelyezési - engedély csak használatra alkalmas építményre, illetve járműre kérhető a jogszabályokban előírt bizonylatok alapján.

Hatósági használatbavételi eljárást - járművek esetében üzembe helyezést - a használati, üzemi- műszaki alkalmasság és biztonság elbírálása szempontjából szükséges bizonylatok vizsgálata és próbák alapján kell lebonyolítani, figyelembe véve a létesítési engedélyben foglalt előírások, feltételek teljesítését.

Az engedélyesnek a vasúti építmény üzembe helyezését a hatósági használatbavételi engedély alapján kell elvégeznie.

A vasút üzemeltetőjének gondoskodnia kell az olyan vasúti építmények állami szabványokban előírt állapotban tartásáról, valamint nyilvántartásáról is, amelyek - létesítésük, használatuk tekintetében - nincsenek hatósági engedélyhez kötve.

Ezen vasúti építmények hatósági ellenőrzését az üzemeltetőnek mindenkor lehetővé kell tennie.

1.5. Vasutak üzemeltetése, fenntartása. Műszaki felügyeleti tevékenység

1.5.1. A vasúti építmények, járművek használata során az engedélyesnek a következőkről kell gondoskodnia:

- a vasúti építmény üzemeltetéséhez szükséges személyi feltételek biztosításáról;

- a vasúti járművek vezetésére, kezelésére kiképzett és hatósági vizsgát tett, megfelelő létszámú kiszolgáló személyzetről, valamint egyéb szakszemélyzetről;

- a megfelelő üzemi rend kialakításáról és zavartalan működéséről;

- az élet-, vagyon- és üzembiztonság feltételeinek megteremtéséről;

- a vasúti építmények és járművek karbantartásáról, üzembiztos állapotban tartásáról, műszaki felügyeletéről és az ezeket tanúsító adatok rögzítéséről;

- a közegészségügyi, tűz- és környezetvédelmi követelmények folyamatos kielégítéséről.

1.5.2. A műszaki felügyelet adatszolgáltatása terjedjen ki:

- a vasúti építmények, járművek műszaki és üzemi állapotára,

- az ezeket érintő természeti és környezeti hatásokra,

- a vasútüzemet és a vasúti építményeket érintő külső tevékenységekre, a karbantartási és felújítási munka szükségletre.

1.5.3. A karbantartási, vizsgálati és felügyeleti rendszert és szervezetet az engedélyesnek kell kidolgoznia vagy kidolgoztatnia jelen szabályzat előírásait alapul véve.

A felügyeleti rendszer vizsgálati időszakainak meghatározásánál a vasúti építmények, járművek korát, az alkatrészek elhasználódási fokát, az üzemi igénybevételt, valamint az üzemeltetés körülményeit is figyelembe kell venni. A felügyelet végrehajtásáról nyilvántartást kell vezetni, melyben a megállapításokat követő intézkedéseket is elő kell jegyezni.

1.5.4. Az előzőekben meghatározott feladatokat a közforgalmú vasutak területén a vasúti szervezet útján, egyéb vasutaknál az engedélyes által alkalmazott és hatóság által elfogadott felelős vasútüzem-vezető irányításával kell ellátni.

1.6. Az engedélyezési és az üzemeltetés ellenőrzési eljárások rendjét az illetékes miniszter szabályozza.

Az OVSZ I. hatálya alá tartozó valamennyi tevékenység során be kell tartani a vonatkozó környezet- és természetvédelmi jogszabályokat.

1.7. A vasúti járművezetők, gépkezelők és mozdonyfűtők vizsgáztatása az illetékes hatóság jogkörébe tartozik.

1.8. A vasút üzemeltetőjének a vasúti közlekedés biztonságára vonatkozó, illetve azt érintő, általa készített, vezetője által elfogadott belső szabályzatot (utasítást) a Közlekedési Főfelügyelettel jóvá kell hagyatni.[2]

2. FEJEZET

VASÚTI PÁLYÁK

A fejezet a vasúti pályák tervezésére, építésére, fenntartására, felügyeletére vonatkozó alapvető előírásokat, továbbá azok főbb műszaki jellemzőinek a járművek futásbiztonsága és az elvárható utazási komfort érdekében betartandó értékhatárait és azok meghatározási módját tartalmazza.

A 2.1.-2.11. pont a tervezésre, a 2.12. pont az építésre, fenntartásra és felügyeletre vonatkozik.

2.1. Nyomtáv

Új vasúti pálya

névleges nyomtávval tervezhető.

A nyomtáv névleges mérete a sínfejek érintősíkja alatt, 20 kg/m feletti tömegű Vignol síneknél 14 mm-rel, ez alatti tömegű Vignol síneknél 10 mm-rel, vályus (Phönix és tömb) síneknél 9 mm-rel mérve értendő.

A névleges nyomtávértéktől való eltérést a futásbiztonság alapján kell meghatározni.

2.2. Sebesség

Vasutak nyíltvonalait és állomási átmenő fővágányait legalább az alábbi fejlesztési sebességeknek megfelelően kell tervezni.

- Országos közforgalmú vasutak

normál és széles nyomtávú

120 km/h-nál nagyobb sebesség esetén alkalmazható legkisebb sebesség Vé/2.

A vonalak kategóriák szerinti felsorolása az 1. sz. függelékben található.

A vasutak állomási nem átmenő vágányait legalább a felsorolt sebességeknek megfelelően kell tervezni:

A fenti értékek betartása új vasútvonalak és fejlesztés jellegű átépítések tervezésénél kötelező.

2.3. Tengelyterhelés

A pályákat az alább felsorolt statikus tengelyterhelésre (tengelyteher) kell tervezni:

2.4. Űrszelvény

Tervezésnél a helyigény tekintetében az űrszelvény szabványban foglaltakat kell betartani.

Vegyes forgalom esetén a legnagyobb űrszelvény-igény alapul vétele szükséges.

Normál nyomtávú országos közforgalmú vasútnál, új építéseknél és fejlesztéseknél a nem villamosított vonalakon is a villamos űrszelvényt kell biztosítani.

2.5. Vágánytengely-távolság

A vágánytengely-távolságot az űrszelvény szabvány szerint kell megtervezni.

Egy vonalon, de legalább egy-egy vonalszakaszon egységes vonali tengelytáv tervezésére kell törekedni, értelemszerűen kezelve a beépítettségre és a hidakra vonatkozó kötöttségeket.

Normál- és széles nyomtávú országos közforgalmú vasút vágánytengely-távolsága a következő:

Keskeny nyomtávolságú vasutak vágánytengely-távolsága:

Egyéb és speciális célokat szolgáló vágányok esetében a tengelytávolságot az ott előforduló járművek szerkezeti kialakítása, az alkalmazott technológia, valamint a balesetvédelmi szempontok alapján kell meghatározni.

2.6. Vízszintes vonalvezetés

Az országos közforgalmú, normál- és széles nyomtávú vasúti pályák vízszintes vonalvezetését a fejlesztési sebesség alapulvételével általában úgy kell tervezni, hogy a pozitív szabad oldalgyorsulás értéke 0,65 m/s2-nél, az oldalgyorsulás időbeli változása 0,4 m/s3-nál, a meglévő rendszerű (geometriájú) kitérőkben 0,8 m/s3-nál nagyobb ne legyen. A negatív szabad oldalgyorsulás megengedett legnagyobb értéke 1,0 m/s2.

Ettől eltérően

- új vasútvonal létesítésénél nyílt vonalon és állomási átmenő vágányokban olyan átmeneti íves íveket kell tervezni, amelyekben túlemelés nem szükséges, vagy annak értéke 0,52 m/s2 szabad oldalgyorsulás mellett nem több 60 mm-nél;

- meglévő vonalakon és kötöttségek esetén 160 km/h sebességig kivételesen 0,85 m/s2 szabad oldalgyorsulás, 0,65 m/s3 oldalgyorsulás-változás is tervezhető, de csak részletes műszaki és gazdaságossági indoklás mellett.

Az egyenes és körív között átmeneti ív szükséges

- ha az oldalgyorsulás-változás értékét csökkenteni kell,

- ha a körívben túlemelés van.

Az átmeneti ív hullámos görbületváltozású (pl. koszinusz) vagy lineáris görbület változású (pl. klotoid) lehet. Új vasútvonal létesítésénél 120 km/h-nál nagyobb sebesség esetén csak hullámos görbületváltozású átmeneti ív tervezhető. Meglévő vasútvonal átépítésénél 160 km/h sebességig a lineáris görbületváltozású átmeneti ív is alkalmazható, de 120 km/h-nál nagyobb sebesség esetén az ezzel való tervezés indokoltságát részletes műszaki és gazdaságossági számításokkal kell igazolni.

Az állomási vágányokban - átmenő vágányok kivételével - a legkisebb ívsugár:

A vonalvezetésre vonatkozó további előírásokat - az ívek, ellenívek közötti egyenesek és az átmenetiíves ívekben a tiszta ív szükséges hosszát, az átmeneti ív nélkül csatlakoztatható ellenívek sugarát stb. - a sebességre, a közlekedő járművek futásbiztonságára és a megfelelő utazási komfortra figyelemmel kell meghatározni.

Keskeny nyomtávú vasúton a legkisebb tervezhető ívsugár

2.7. Magassági vonalvezetés

Törekedni kell arra, hogy egy-egy vonal egységes terhelési osztályba tartozzon. Vonalátépítésnél a mértékadó emelkedő a meglévőnél nagyobb nem lehet.

Országos közforgalmú normál és széles nyomtávú vasutak eltérő esésű szakaszai töréspontjainak legkisebb távolsága nyíltvonalon és állomási átmenő vágányban legalább a vonathossznak feleljen meg, de

rövidebb nem lehet.

Egyéb vágányok esetén a töréspontok kivételesen 50 m-ig csökkenthetők.

A lejtők csatlakoztatásánál

- a felülről homorú csatlakozási pontnál a mértékadó emelkedő felénél,

- felülről domború csatlakozásoknál a mértékadó emelkedőnél nagyobb értékű lejttörés-különbség nem lehet, kivéve, ha a lejttörések különbsége 2,5‰ vagy ennél kisebb.

A lejttörés, illetve ennek lekerekítő íve nem eshet:

- nyíltvonalon és állomási átmenő vágányban átmeneti ívbe, ha az túlemelés kifuttatására is szolgál,

- kitérőre

- ágyazat nélküli acélszerkezetű vagy közvetlen leerősítésű hídra,

- útátjáróra (homorú ív esetén).

Állomási egyéb vágányban a lejttörés kitérőre (középrész) is eshet, ha

Állomásokon - kivéve azokat a vágányokat, ahol a nehézségi erőt tolatás céljára felhasználják - 1,5‰-nél nagyobb esést tervezni új építésnél nem szabad. Átalakításnál - a helyi körülményeket és gazdaságossági szempontokat figyelembe véve - előzetes hatósági engedéllyel legfeljebb 2,5‰ tervezhető.

A töréspontoknál alkalmazandó függőleges lekerekítő ív sugarát:

képlettel kell számolni. (Vf=fejlesztési sebesség.)

A lekerekítő ívsugár nyíltvonalon és állomási átmenő vágányban R=1500 m-nél, egyéb vágányban R=600 m-nél kisebb nem lehet.

Sík vidéken a 3‰-nél nagyobb mértékadó emelkedő tervezését kerülni kell.

A vízelvezetés érdekében hosszú bevágást és alagutat lejtőbe kell tervezni.

2.8. Túlemelés

A túlemelést a kiépítési sebesség alapján kell megtervezni 20-153 mm értékben, úgy, hogy a vonalvezetéshez alkalmazva az oldalgyorsulás és annak változása legfeljebb a 2.6. pontban megszabott értékű legyen.

Kosárívben általában egységes túlemelést kell alkalmazni. Amennyiben ez nem oldható meg, az ívek közé átmeneti ív tervezendő.

Kitérőben 80 mm, peron mellett 100 mm lehet a túlemelés legnagyobb értéke.

A túlemelési átmenet hajlása (1:n) lehetőleg 1:10 Vf, de legalább 1:8 Vf legyen.

Hullámos túlemelési átmenet esetén a legmeredekebb hajlás 1:5 Vf lehet.

Meglévő vonalon és kötöttségek esetén lineáris kifutásnál az 1:6 Vf hajlás még megengedhető, de 1:400-nál meredekebb nem lehet.

Keskeny nyomtávú vasutakon a túlemelés legnagyobb értéke 85 mm.

2.9. Alépítmény

Vasúti alépítményként használandó földművek tervezését méretek, teherbírás és vízelvezetés szempontjából talajmechanikai vizsgálat alapján kell elvégezni.

Mérettervezésnél biztosítandó - a szabványban foglaltakon túl - a fejlesztési igények kielégítését szolgáló értékek érvényesítése is.

Teherbírás szempontjából az alépítmény teherviselő szerkezeti részein legalább a 2.3. pontban meghatározott statikus tengelyterhelést, a fejlesztési sebességnek megfelelő dinamikus többletet és a vasúti hidaknál figyelembe vett legkedvezőtlenebb tengelyeloszlást kell a számításoknál használni.

Vízelvezetés szempontjából olyan megoldás tervezése szükséges, amelynél tartósan biztosított, hogy vízártalom miatt a vasúti alépítmény teherbíráscsökkenést nem szenved.

A földmű anyagától és a talajvíz helyzetétől függően gondoskodni kell az esetleg szükséges védőrétegről, külön víztelenítésről és a rézsű állékonyságáról. Szemcsés anyagú védőréteg vastagsága legalább 0,15 m legyen.

A földművek egyes rétegeiben a felépítményi szerkezet jellegétől és a talajmechanikai jellemzőktől függő, szabványban rögzített tömörséget kell biztosítani.

Védőművekkel kell megvédeni a vasúti pályát

- görgetegveszélyes pályarészeken,

- hófúvásnak kitett pályarészeken, - vízmosás veszélye esetén.

A görgetegvédelemnél megfelelő tárolóteret és innen az összegyűlő anyag gépi elszállításának lehetőségét is meg kell tervezni.

A hófúvásos pályarészeken általában állandó hóvédművek kialakítása szükséges.

Vízfolyások közelében a külön árvédelmi gáttal nem védett pálya alépítmény koronájának széle legalább 1,0 m-rel a 100 éves gyakoriságú árvízszint felett legyen.

Az országos közforgalmú vasúti alagút szelvénye a villamosüzemnek megfelelően alakítandó ki.

Az alagút falazatát - esetleges fenékburkolatát - a szivárgó vizektől meg kell védeni.

Az alagútban dolgozók védelmére 120 km/h sebességig 30 m-enként, ennél nagyobb sebességnél 25 m-enként félreálló helyet kell biztosítani. A falazaton jelölni kell a legközelebbi félreállási lehetőség irányát (l. még 3.2.1).

Vasúti pálya földművét (alépítményét) kábelek, vezetékek, építmények utólagos elhelyezéséhez csak elkerülhetetlen esetben és az állékonyság veszélyeztetése nélkül szabad megbontani. A munka végeztével, teherbírás szempontjából, az eredeti állapotot kell helyreállítani.

2.10. Felépítmény

A felépítmény szerkezete a fejlesztési sebességre való szükség szerinti átalakításra alkalmas legyen, vagy ezt gátló megoldást ne tartalmazzon. Az üzemi igénybevétel és a tengelyterhelés szempontjait a felépítmény tervezésénél a szabvány alapján kell figyelembe venni.

80 km/h feletti kiépítési sebességű vonalon hézag nélküli felépítményt kell tervezni külön előírások kidolgozásával.

Új felépítményi rendszer csak a főbb szerkezeti elemek teljes körű kidolgozottsága (kitérők, sínleerősítés, dilatációs szerkezetek stb.) esetén vezethető be.

2.10.1. Sínek

Hagyományos pályában a maximális sínhosszat a dilatáció és a hevederkötés szerkezeti kialakítása függvényében kell meghatározni.

Alárendelt állomási és iparvágánynál az új építést, a felújítást, a kisforgalmú vonalak egyszerűsített korszerűsítését legalább 18 m-es sínhosszakkal kell tervezni.

A sínek hosszúságát kitérőknél, vágánykapcsolásoknál és szigetelt síneknél az egyes típusok szerkezeti követelményei alapján, de mindig úgy kell a szabvány szerint tervezni, hogy minden alkalmazott sínszál legalább két leerősítéssel rendelkezzék.

A felépítményt folyóvágányban 1:20-1:40 síndőléssel kell tervezni, a síndőlés nélküli szerkezetekhez való csatlakozásnál a kifuttatás szabvány szerint történő megoldásával.

Országos közforgalmú normál- és széles nyomtávú új vasutak építésnél tervezendő sínek

tömegűek legyenek.

Közforgalmú keskeny nyomtávú új vasutak tervezése legalább 23,6 kg/m, egyéb keskeny nyomtávú vasút legalább 14,0 kg/m tömegű sínekkel történjék.

A beépítendő sínek minőségét és a kapcsolószereket a várható igénybevétel alapján kell megválasztani.

A sínvándorlás megakadályozásáról gondoskodni kell.

2.10.2. Aljak

A sínek alátámasztására aljként talpfa, vasbeton keresztalj, hosszalj vagy vasbeton lemez tervezhető. Az aljak kiválasztásánál a biztosítóberendezés szigetelési követelményeit is szem előtt kell tartani.

A felépítményi rendszertől függetlenül a legnagyobb sínalátámasztás 770 mm, a legkisebbet pedig a szerkezeti kialakítástól és a fenntartási követelménytől függően kell meghatározni.

Ezen belül a vágány igénybevétele (sebesség, tengelyterhelés) és kialakítása (íves, hevederes, hézagnélküli) alapján történjék a szükséges alátámasztási távolság meghatározása.

2.10.3. Ágyazat

A vasutak hálózat jellegű nyíltvonali-, valamint állomási vágányait és az ezekhez csatlakozó iparvágányokat külön indok hiányában, ágyazatos felépítménnyel kell tervezni. Az ágyazat anyaga nyíltvonalon, állomási átmenő és megelőző fővágányokban és az összes kitérőben zúzottkő legyen. Egyéb hálózati részeken homokos kavics is alkalmazható szigetelés nélküli vágányokban. Különleges feladatra tervezett vasutaknál (vágányoknál) ágyazat nélküli megoldás is tervezhető.

Az ágyazatvastagságot, a keresztirányú méreteket, az anyagminőséget és a szemnagyságot szabványban foglalt előírások alapján kell megtervezni.

2.10.4. Vezetősín, védősín

A sín belső oldalán a nyomcsatornának megfelelő távolságban vezetősín alkalmazása szükséges:

- kitérőkben és vágányátszelésben a nem mozgatható keresztezéssel szemben lévő sínek mellett,

- sarukidobó szerkezeteknél a szemben lévő sín mellett,

- bekövezett vágányban mindkét sín mellett akkor, ha a védősínhez tartozó nyomcsatorna szélességnél kisebb méret szükséges a közúti járművek biztonsága érdekében,

- olyan kissugarú ívekben, ahol a járművek biztonságos gördülése ezt megköveteli,

- kombinált vágányban.

A nyomcsatorna szélességét és mélységét szabvány szerint kell tervezni.

A vezetősín végén sebességtől függő hosszban terelőszakasz tervezése szükséges.

Védősínt kell tervezni - biztonsági szakasszal - burkolt vágányokban és útátjárókban a nyomcsatorna védelmére, amennyiben a burkolat elemei ezt nem biztosítják. A védősínnek a közúti járművek tengelyterhelésére is meg kell felelnie.

2.10.5. Kitérők, vágányátszelések

A kitérőknek biztosítaniuk kell egyenes irányban a csatlakozó pályaszakasz kiépítési sebességét, kitérő irányban pedig az üzemi igények szerint meghatározott sebességet.

A közlekedő jármű kerekeivel való váltóállítás a vasutat engedélyező hatóság által meghatározott helyeken a váltókörzetre, illetve az állomás területére vonatkozó sebességkorlátozás mellett alkalmazható.

Csúcssínrögzítő szerkezettel - a többlet rögzítőerőt biztosító belső reteszelésű állító hajtóművekkel felszerelt váltó kivételével - minden váltót el kell látni.

A kitérők sínjének folyóméter tömege a csatlakozó felépítménnyel legalább azonos legyen.

Átszelési és ívesített kitérő csak geometriai kötöttségek esetén tervezhető.

100 km/h feletti fejlesztési sebesség esetén átszelési kitérő nem tervezhető. Nyíltvonalba és állomási átmenő vágányba 300 m-nél kisebb sugarú kitérő egyszerű vágánykapcsolásként vagy kiágazásként nem tervezhető, kivéve a mellékvonalakat, ahol a váltóállítást a közlekedő jármű végzi.

Új típusú kitérőt csak érintőköríves rugalmas csúcssínnel szabad tervezni.

Kitérő irányú magasabb sebességi igény esetén vizsgálni kell, hogy járműfutás és utazási komfort szempontjából nem előnyösebb-e átmeneti íves kitérő alkalmazása.

Kitérő ívesítést tervezni csak szabványosított kitérőtípusokból szabad.

Saját használatú vasút és iparvágány kivételével bekövezett kitérő nem tervezhető.

Új országos közforgalmú vasút nyíltvonalát vasúti vágány csak külön szinten keresztezheti. Meglévő és alárendelt vágányokban a vágányátszelés lehetőleg egyenes legyen. Mindkét irányban köríves vágányátszelés tervezését kerülni kell.

Országos közforgalmú vasutak meglévő keresztezésénél a vágányátszelés mindkét irányban csak megszakításos lehet.

Ha meglévő helyi és országos közforgalmú vasút átmenetileg pályaszintben keresztezi egymást, akkor 30-70o hajlásnál a helyi vasút vágánya felfutós, egyéb esetben a vágányátszelés megszakításos legyen. 6o 20’ 25"-nél kisebb szögű vágányátszelés nem tervezhető.

Az ívek csatlakozására vonatkozó előírásokat a vágánykapcsolásoknál is be kell tartani.

2.11. Állomástervezés

2.11.1. Általános előírások

A vágányok mennyisége, rendeltetése, a párhuzamos menetlehetőséget adó vágánykapcsolások szükségessége, valamint a vágányok szükséges hossza üzemi vizsgálat alapján tervezendő.

Országos közforgalmú vasútnál, új építés esetén a tehervonati fogadó-indító vágány használható hossza fővonalon 730 m-nél, mellékvonalon 550 m-nél rövidebbre nem tervezhető.

Általában csak egyszerű vágánykapcsolások tervezhetők; kettős- vagy íves vágánykapcsolások geometriai kötöttségek esetén kivételesen alkalmazhatóak.

Biztonsági célból a csatlakozó vágányoknál terelő csonkavágányt, vágányzáró sorompót vagy siklasztó sarut kell létesíteni, illetve elhelyezni. Az erre vonatkozó részleteket pályatervezési utasításban kell szabályozni.

A csonkavágányok végét vágányzáró szerkezettel kell lezárni.

Erősített, fékező hatású (munkaemésztős) ütközőbak szükséges 10 m építési hosszal[3]

- a személyvonati fogadóvágányok végére (kivéve a kizárólag motorkocsis személyvonatokat fogadó vágányokat),

- a nagy gyalogosforgalom védelmére,

- a nagy értékű létesítmények védelmére.

Erősített ütközőbak szükséges[4]

- a kizárólag motorkocsis személyvonatokat fogadó vágányok végére,

- az építmények védelmére.

Minden egyéb helyre földprizmát vagy egyszerű ütközőbakot kell tervezni.

Munkaemésztős vagy erősített ütközőbak betonteknőjének végén lévő biztonsági betontömböt 4000 kN pályairányú erőre kell méretezni.

Vasútüzemi épületek elhelyezését

- a vasúti űrszelvény-szabvány,

- a fejlesztési igények,

- a környezetvédelem,

- a közlekedésbiztonsághoz szükséges szabadlátás és

- a karbantartás szempontjainak figyelembevételével

kell megtervezni.

Új állomás, illetve megállóhely építésénél és korszerűsítésnél legalább emelt peron tervezése kötelező, melyek szintbeni megközelítése csak 120 km/h sebességig megengedett.

A peronokat a vonathosszak, utasszámok és sebesség alapján úgy kell méretezni, hogy az elsodrási határok között, illetve azon kívül, az utasok részére legalább 1,5 m-es sáv biztosítva legyen.

A peronokhoz vezető utak, lépcsők, alul- és felüljárók szélessége a várható forgalom alapján állapítandó meg.

Targoncák, tolószékek, mentők és gyermekkocsik peronra való feljutását meg kell oldani.

A peron hosszának meghatározásánál csonkavágány esetén a biztonsági hossz és az ütközőbak szükséges hossza is figyelembe veendő.

A peron szélességi méretezésénél az előbbieken túlmenően

- a targoncaforgalmi igényt,

- a peronon elhelyezett létesítmények (alul-, felüljáró lépcső, épület) méreteit is figyelembe kell venni.

Peronban lévő oszlopszerű létesítmény a vágánytengelyt az elsodrási határ +1,00 m méretnél jobban nem közelítheti meg.

A peronok magasságát a közlekedő járművek padlószintje, illetve a fellépést biztosító lépcső magassága szerint kell megszabni, az űrszelvény-előírások, a tervezett vágánytengely-távolságok, valamint a balesetvédelmi szempontok figyelembevételével.

A peronok burkolata szilárd, pormentes legyen.

Országos közforgalmú vasutakon 7,50 m és ennél nagyobb tengelytávolság esetén a tervezhető peronmagasság sínkoronaszint felett legalább 0,30 m, ennél kisebb tengelytávolság esetén 0,15 m lehet.

2.11.2. Részletes előírások

Személypályaudvar átmenő- vagy fejpályaudvarként alakítható ki. Ha a fejpályaudvar vágányai nem egy vonalban végződnek, akkor a különböző hosszúságú vágánycsoportok keresztirányú megközelítésére aluljárórendszer létesítésének szükségességét meg kell vizsgálni.

Új személypályaudvarnál a személyvonati szerelvények tisztításának, takarításának, kisebb karbantartásának, előfűtésének, próbafűtésének, vízfeltöltésének, fékpróbájának feltételeit biztosítani kell.

A vágánycsoportok a technológiai sorrendnek feleljenek meg. A kocsik takarítására, karbantartására szolgáló tárolóvágányok között targoncák közlekedését lehetővé kell tenni.

A teherpályaudvart úgy kell megtervezni, hogy annak üzeme a csatlakozó vasútállomás forgalmától függetlenül működjék, és a közúti megközelítése - a város- és községrendezési tervvel egyeztetve - biztosítva legyen. A teherpályaudvart tömör kerítéssel kell a környezettől elhatárolni. El kell látni csatornázással, térvilágítással, a rakodógépek működéséhez szükséges energiával, valamint tűzoltóút- és vízhálózattal.

A konténerrakodókat és a konténer-pályaudvarokat az üzemi és fejlesztési tervekben szereplő forgalomnagyságnak és konténertípusoknak megfelelően kell tervezni, nagy forgalomnál közvetlen vonatindítási lehetőséggel. A közúti csatlakozást a forgalom nagyságának megfelelően biztosítani kell.

Kis konténerforgalomnál a konténerpályaudvar más árukezelési műveletre szolgáló pályaudvar részeként is tervezhető.

A burkolatok méretezése három egymásra rakott konténer súlyából számítva történjék.

Új rendező pályaudvar létesítésénél folytatólagos elrendezésű vágánycsoportokat kell tervezni.

Az irányvágányok elosztókörzete rövid legyen, és a vágányok biztonsági határjelzői a dombtól közel egyenlő távolságokra helyezendők el. Átszelési kitérő és nem szimmetrikus XVIII-as rendszerű kitérő nem tervezhető.

Az irányvágányok hosszát a kocsik mennyisége, illetve a képzendő vonatok hosszúsága alapján kell megtervezni.

A rendező pályaudvar lejtési és magassági viszonyait az alkalmazott fékrendszer figyelembevételével, futásdinamikai számítással kell meghatározni. Ezen az alapon el lehet térni az állomástervezési lejtviszonyokra vonatkozó előírásoktól.

Az állomástervezési előírásoktól eltérő ajánlott lejtviszonyok a következők:

a torlasztó lejtő.

A gurítódomb domború lekerekítő függőleges ívét az alkalmazandó tolató járműnek megfelelően, min. 300 m sugárral kell tervezni, a homorú lekerekítő íve legalább 400 m sugarú legyen.

A gurítódomb lefutó lejtőjét legalább 50‰ eséssel kell kialakítani.

A vontatási telepet az állomás fejlesztési tervének megfelelően úgy kell elhelyezni, hogy a vonatra váró vagy a vonatról a vontatási telephelyre menő mozdonyok az állomás vonatforgalmát lehetőleg ne zavarják és legyen kapcsolat az állomási mozdonykörüljáró vágánnyal.

Lehetőleg kétirányú be- és kijáratot kell biztosítani.

Az épületeken belül a kocsiszíni időszakos és egyéb vizsgálatokra, műhelyi munkákra kell helyet biztosítani. A tengelytávolságot a technológiai igény szerint kell tervezni.

A járműmosó berendezés vágányai és a villamosított vágányok közötti tengelytáv legalább 9,0 m. Ennek hiányában különleges berendezés szükséges.

A kocsijavító telepet a javításra kisorozott kocsik részére a vontatási telep vagy az üzemi pályaudvar szerves részeként vagy önálló telepként kell tervezni. A javító csarnok a fejlesztési igénynek megfelelő kocsiszámra tervezendő.

A baleseti segélynyújtó szerelvények, hóeltakarító, gyomtalanító és egyéb különleges járművek tárolása és javítása céljára vagy a kijelölt állomások, vagy a vontatási, illetve járműtelepek hálózatán belül kell szükség szerint vágányokat biztosítani.

A kocsiszínekben a vizsgálóvágányokat vizsgálóaknával, vagy tartórendszeren álló vágányokkal, a szükséges energiaforrásokkal, világítással, tetővizsgáló állásokkal és emelőberendezésekkel kell ellátni.

2.12. Pályaépítés, pályafenntartás és pályafelügyelet

2.12.1. Pályaépítés

Vasútépítés csak az építtető által jóváhagyott építési (kivitelezési) terv alapján valósítható meg. Az építési tervek jóváhagyásához az építtetőnek - vasúti szakmai felkészültségének hiányában - jogosult szakértő közreműködését kell biztosítania.

Az építtetőnek szabályoznia kell a vonatforgalom mellett történő építkezéseknél:

- a forgalomba helyezés feltételeit,

- a fenntartás és felügyelet ellátásának folyamatos megoldását.

Forgalom mellett történő építés időszakában legalább a fenntartási mérettűréseket kell betartani.

Az üzembiztonság érdekében különös gondot kell fordítani a pálya mentén a föld alatt és felett meglévő távközlési, biztosító- és energiaátviteli berendezések védelmére.

Az építés megkezdése előtt az érdekelteknek helyszíni bejárást kell tartani, ahol a terepen található kábeljelző kövek, kábelnyomvonal-törzskönyv (helyszínrajz), valamint a helyi ismeretek alapján meg kell állapodni a szükséges teendőkben.

Lényeges követelmény, hogy a munka során a kábelek védelme megfelelő maradjon és hozzáférhetőségük továbbra is biztosított legyen.

Az építési munkák kivitelezését csak a kivitelezői jogosultságra vonatkozó jogszabályban rögzített képzettségű építésvezetők irányíthatják.

Az építés megkezdése előtt az építtető és kivitelező között a következőket kell írásban rögzíteni:

- az építkezéssel kapcsolatos adatszolgáltatás módját,

- az alappont-hálózat adatait,

- a szelvényezést, ennek állandósítását,

- a vágányokkal kapcsolatos felügyeleti kérdéseket,

- az anyagok minőségi követelményeit.

A minőséget a vonatkozó szabványok szerint kell biztosítani, figyelemmel az esetleges külön hatósági előírásokra.

A műszaki ellenőrzés az építtető kötelessége, de az üzemeltető az építtetőtől függetlenül jogosult az ellenőrzésre. A kivitelezés közbeni ellenőrzésnek az adott munka jellege szerint részben folyamatosan, részben szúrópróbaszerűen kell történnie, és ki kell terjednie:

- a technológiára,

- az eszközökre (mérő- és építő),

- az építményre.

Az ellenőrzés alkalmával szemrevételezéssel, mérésekkel és anyagvizsgálattal kell biztosítani a műszaki előírásokban és a tervekben foglaltak betartását.

A kivitelezés befejezése után az elkészült vasúti építményt be kell mérni. A mérés eredményét a kivitelezési tervvel össze kell hasonlítani és az esetleges eltéréseket - a szabványos építési tűrések figyelembevételével - meg kell szüntetni. Ezután kerülhet sor a forgalomba helyezés, illetve a hatósági használatbavételi eljárás megkérésére.

A mérési eredményeket a mérő és szakképzett értékelő személy aláírásával tartozik igazolni.

Az elkészült építmény csak a vonatkozó szabványok szerint minősíthető.

2.12.2. Pályafenntartás, pályafelügyelet

A vasúti pályának, tartozékainak fenntartásáról, karbantartásáról, felügyeletéről és az üzemi jellemzők engedélyezett értékeinek megfelelő forgalombiztos állapotban tartásáról az engedélyes tartozik folyamatosan gondoskodni.

Az engedélyes fenntartási kötelezettsége legkésőbb a használatbavételi engedély hatálybalépésétől, de legalább a forgalomba helyezés időpontjától kezdődik.

Az üzembiztonság fenntartásáért fennálló felelősségét az engedélyes másra át nem háríthatja, de annak teljesítésére más, a fenntartási szaktevékenységre jogosult szervvel vagy személlyel szerződést köthet.

Amennyiben a vasúti építmény vagyonkezelőjének és a vasútengedélyesnek a személye eltérő, a vagyonkezelőnek az állagmegóvás biztosítására, az engedélyes tevékenységétől független fenntartási kötelezettsége áll fenn.

A vasúti építmény fenntartását olyan személy irányíthatja, aki a jogszabály szerinti képzettsége és gyakorlata alapján az építmény jellegének megfelelően erre jogosult.

Fenntartást csak az a szervezet (intézmény) végezhet, amely az előzőekben meghatározott szakképesítésű személyeket ebből a célból a hatályos munkaügyi jogszabályok alapján foglalkoztat.

Újonnan létesített, illetve felújított vasúti pálya fenntartására az építés befejezése után az üzemszerű forgalomba helyezést követő 3 hónapi időtartamig - a forgalom nagyságától függetlenül - a szabványos építési mérettűréseket kell alkalmazni. Ez idő eltelte után a kiépítési sebességtől függő szabványos fenntartási mérettűrések megtartásával kell a pályát fenntartani.

Új építésű pálya vagy vasúti építmény felügyeletéről, a vasúti üzem részéről történő igénybevételtől kezdődően az engedélyes tartozik gondoskodni.

A fenntartási munkálatok átfogó és részletes végrehajtására, a vasutak engedélyesei vállalati utasításokat kötelesek kiadni a szervezeti, az eszköz- és anyagellátási, a minőségi, valamint a biztonsági szempontok rögzítésével.

A távközlési, biztosítóberendezési, energiaátviteli berendezések és kábelek 2.12.1. pontban előírt védelme szükség szerint a fenntartási munkák során is biztosítandó.

Meglévő vasútvonal pályalétesítményeinek átépítése esetén az üzemszerű forgalom szüneteltetésének időszakában is köteles a korábbi üzemeltető a felügyelet folyamatos rendjének megszervezéséről gondoskodni.

A felügyeleti rendszer, szervezet és végrehajtás követelményeit a kialakításukra kötelezett részéről kiadandó, jelen szabályzat előírásainak megfelelő vállalati utasításban kell összefoglalni.

Ezt az utasítást iparvágányok esetén a kiszolgáló közforgalmú vasúttal bevezetése előtt el kell fogadtatni.

A vállalati felügyeleti utasítást a vasúti hatóság alkalomszerűen ellenőrzi. A felügyeleti szervezet kialakításánál az abban működő személyek szakmai képzettségéért és egyéni alkalmasságáért a vasútüzem vezetője felel.

A felügyelet rendszerében meg kell különböztetni a szakmunkás (esetleg betanított munkás), a technikusi (pályamesteri) és a mérnöki képzettséghez kötött tevékenységi köröket és meg kell határozni a munkakörhöz kapcsolódó feladatokat.

A szemrevételezéssel végzett felügyeleti tevékenység alapjául vasúti pályalétesítményeknél a gyalogosan végzett vonalbejárást kell tekinteni és rendszeresíteni.

A pálya gyalogbejárásán túlmenően a felügyeletet országos közforgalmú vonalakon külön járművel végzett vonalbeutazással, mozdonymenettel és mérőkocsival is gyakorolni kell. A felügyelet gyakoriságát a vonalnak az üzemvitelben elfoglalt jelentősége és a pálya állapota alapján kell meghatározni. A közforgalmú vasútvállalatok a hálózatukhoz csatlakozó, járműveik által járt, de vagyonkezelésükben nem lévő iparvágányok felügyeletét is ellenőrizni tartoznak.

Az egyes vállalatok a felügyelet és ellenőrzés szervezeti és rendszerbeli megszabásait vállalati, felügyeleti utasításaikban kötelesek rögzíteni. A saját használatú vasutak felügyeletét a kezelésben tartó szervek belső vállalati szabályozás útján kötelesek megszervezni és végrehajtani a jelen szabályzat előírásainak figyelembe vételével.

A bármely okból kísérleti jellegűnek nyilvánított pályaszakaszok, pályaelemek felügyeletét, a bevezetést, beépítést kérő (engedélyeztető) szerv szakmai javaslata alapján az engedélyező hatóság eseti előírásai szerint kell az építtetőnek (kezelőnek, üzemeltetőnek) megszerveznie és a kísérleti időszakban biztosítania.

A pályafelügyeletnek az ellenőrző műszaki vizsgálatokat az egyes építmények, szerkezetek és pályaelemek jellegének megfelelő módszerekkel, az ezekre vonatkozó szakmai előírások szerint kell végrehajtania.

A vasutak üzemeltetői kötelesek gondoskodni a rendkívüli körülmények (események) bekövetkezésekor szükséges fokozott felügyelet rendszerének és módszerének vállalati utasítások és szakmai előírások alapján történő végrehajtásáról.

Ilyen események körébe tartoznak:

- üzemi balesetek,

- természeti csapások,

- rakszelvényen túlérő vagy túlsúlyos szállítmányok fuvarozása, különleges próbamenetek közlekedtetése,

- a pályáknak a meghatározott hőmérsékletnél melegebb, illetve téli időszakban történő üzemeltetésének esetei.

A vasúti pálya ellenőrző méréseinél vizsgált mutatók mérettűréseit vagy a szabvány szerinti, vagy ilyen szabvány hiányában a vállalati felügyeleti utasításban megadott értékek alapján kell figyelembe venni a következők szerint:

Az ellenőrző mérések kiértékelési rendszerében az egyes mérettűrési határokat úgy kell megszabni, hogy a rendszerezésben az alább felsorolt négy elkülönített kategória szerepeljen:

Építési mérethatár, illetve építési méretelőírás:

Az építés mérettűrés határai, melyeken belüli méretekkel való építést kell biztosítani, hogy az építmény a tervezettnek megfelelő üzemi jellemzőkkel kaphasson használatbavételi engedélyt. (Megkülönböztető új- és használt anyagú építés.)

Az építési mérettűréseken belüli értékeket a felügyeleti, műszaki átadási és használatbavételi mérések során az átadás, használatbavétel időpontjáig, de korábbi használatbavétel esetén is legalább az építés befejezését követő forgalombahelyezés utáni 90 napig meg kell követelni.

Fenntartási tevékenységet igénylő mérethatár:

Azok a tűréshatárok, melyek túllépése esetén, fenntartási tevékenységgel, a vizsgált mutató kívánt határokon belüli értékre beállítandó.

Az üzemeltetést befolyásoló intézkedést kiváltó mérethatár:

Azok a tűréshatárok, amelyek túllépése esetén az üzemeltetés csak módosított üzemi jellemzőkkel (korlátozásokkal) folytatható mindaddig, amíg fenntartási vagy felújítási tevékenységgel, a vizsgált mutató értéke a 2. pont szerinti tűréshatárokon belülivé nem módosul.

Üzembeszüntetést kiváltó mérethatár:

Azok a tűréshatárok, amelyek túllépése esetén az építmény üzemeltetése azonnal felfüggesztendő mindaddig, amíg fenntartási vagy felújítási tevékenységgel a vizsgált mutató értéke a tűréshatárokon belülivé nem módosul.

3. FEJEZET

VASÚTI HIDAK

A fejezet a vasúti hidak létesítésével, kivitelezésével, használatbavételével kapcsolatos előírásokat tartalmazza.

3.1. Általános létesítési feltételek

Vasúti hidakat az érintett vasutat engedélyező hatóság engedélyével szabad építeni, átalakítani, üzemeltetni vagy megszüntetni a jogszabályban* meghatározott esetek kivételével.[5]

A vasúti hidak engedélyét a hatóság engedélyezési terv alapján adja meg; az építéshez, átalakításhoz kivitelezési tervek szükségesek. A tervező vállalat, illetőleg a tervező és az ellenőrző felelős a híd terveinek és erőtani számításainak helyességéért. Ezt a felelősséget a tervek hatósági tárgyalása, elfogadása nem csökkenti. A híd teherbírása feleljen meg a vasútra előírt üzemeltetési feltételeknek és a fejlesztési irányelveknek.

3.2. Kialakítási feltételek

3.2.1. Hídszerkezet megválasztása, térbeli elrendezése

A hidak létesítésénél az erőtani követelményeken túl a vasútüzemi szempontokra, a könnyű fenntarthatóságra, a gazdaságos és megbízható kivitelezésre, valamint a híd esztétikus kialakítására kell törekedni a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével.

A vegyesforgalmú hidak közúti forgalommal, valamint a vasúti hidak közforgalmú gyalogos forgalommal igénybevett részeit a Közúti Hídszabályzat előírásai szerint kell kialakítani. A vasúti hídnak alkalmasnak kell lennie az egyes vonalkategóriákra megállapított fejlesztési sebességre, egyes kiemelt nemzetközi fővonalakon a 200 km/h sebességre.

Út, vasút, vízfolyás stb. keresztezésében létesítendő hidak nyílásméretének meghatározása a 4. fejezetben foglaltak szerint történik.

Ha minta- vagy típustervek állnak rendelkezésre, ezeket még a nyílás ésszerű növelése árán is alkalmazni kell. 25 m-nél nagyobb nyílású acélszerkezetű hidak főtartóinak támaszköze, egyéb (pl. vasbeton) hidak nyílása lehetőleg méterre kerek értékű legyen.

A hídon a vasúti űrszelvény hidakra előírt szabadon tartandó terét biztosítani kell.

Azokon a 25 m-nél nagyobb mellvédfal távolságú hidakon, melyeken csak a járműközlekedésre előírt szabadon tartandó tér biztosított, a pályaszemélyzet részére félreálló helyet kell kialakítani. A félreálló helyek távolsága:

A félreálló helyet az elsodrási határon kívül kell kialakítani, kapaszkodóval ellátva és feltűnő színű mázolással megjelölve.

Üzemi gyalogjárda az üzemeltető igénye szerint létesítendő a hídon. Ezt a járdát nem szükséges a vasúti pályától elválasztani, és ez félreálló helyül is szolgálhat.

Két- vagy többvágányú pályában alsópályás acélszerkezetből csak egyvágányú hidak létesíthetők.

Kétvágányú hídon a vágánytengely távolság nem lehet kisebb, mint a csatlakozó pálya vágánytengely távolsága. Két különálló egyvágányú híd esetén a vágánytengely-távolságot úgy kell megállapítani (a csatlakozó pálya vágánytengely távolságát megnövelni), hogy minden egyes hídszerkezet vizsgálatához és fenntartásához elegendő hely álljon rendelkezésre.

Vasúti híd alapozásakor a vonatkozó szabványok előírásait kell figyelembe venni.

Az alapok várható süllyedését előre meg kell határozni és a hidat annyival magasabbra kell megépíteni, hogy az áthidaló szerkezet a támaszok süllyedése után érje el a terv szerinti magasságot.

3.2.2. Vasúti hídpálya kialakítása

Az ágyazatot át kell vezetni minden 15 m-nél kisebb nyílású közforgalmú végleges jellegű hídon.

A hídon lévő ágyazat legkisebb vastagsága a keresztaljak alsó felülete alatt, az ágyazatot alátámasztó felület legmagasabban fekvő lapjáig

Az ágyazati teknő szélessége az ágyazat alsó szintjén egyenesben legalább 4,40 m legyen.

Az aljak távolsága ágyazatvezetés nélküli hidakon egyezzék meg a vonalon szükséges aljkiosztással.

Ágyazatátvezetés nélküli híd esetén a sínalátámasztások rugalmassági foka a csatlakozási szakaszon átmenetes legyen.

Közvetlen sínleerősítésnél gondoskodni kell a sín rugalmas alátámasztásáról.

Íves pályaszakaszban fekvő hidak esetében a híd méreteit a fejlesztési sebesség figyelembevételével kell meghatározni.

A nem ágyazatvezetéses acélszerkezetű hidaknál a hídszerkezetet a csatlakozó pályán esetleg fellépő sínvándorlás okozta erőktől történő tehermentesítés érdekében a hidak előtt és után a felépítményt normál nyomtávolságú vonalakon 100-100 m, keskeny nyomtávolság esetén 50-50 m hosszban zúzottkő ágyazatba kell fektetni és ha a sínleerősítés nem alkalmas a sínvándorlás megakadályozására, akkor sínvándorlást gátló szerkezetet is kell alkalmazni.

Hidakon a vasúti pálya kialakítása úgy történjék, hogy a híd dilatációs mozgását minden esetben tegye lehetővé.

Hidakon lévő pálya teljes hosszában és a hídhoz csatlakozó pályaszakaszon 15 m hosszban terelőelemet kell elhelyezni:

- a 20 m-nél nagyobb mellvédfaltávolságú hidaknál, valamint

- az íves pályájú hidaknál, ha a pálya ívsugara nem nagyobb normál és széles nyomtávolságú vasutaknál 500 m-nél, keskeny nyomtávolságú vasutaknál 200 m-nél.

Nem kell terelőelemet építeni a vasúti pályába, ha

- a híd olyan széles, hogy a leesést vagy a hídszerkezethez történő ütközést, a kisiklás oldalán lévő másik sínszál vagy a hídon kialakított hosszanti szegély megakadályozza, vagy

- a hídon a forgalmi sebesség a 20 km/h-t nem haladja meg.

A terelőelem felső síkja a beépítéskor 0-tól + 10 mm-ig a sínkoronaszinttől eltérhet.

A terelőelemet úgy kell elhelyezni, hogy közte és a vágány sínfeje között legalább 0,18 m, de legfeljebb 0,25 m széles szabad köz (terelőcsatorna) maradjon.

Ha a terelőelem a két üzemi sínszál között helyezkedik el, akkor annak végét legalább 4,0 m hosszon a vágánytengelyig befelé kell hajlítani és úgy lezárni, hogy abban a járművek csavarkapcsa ne akadjon meg.

Különleges esetben a terelőelem az üzemi sínszálon kívül helyezhető el. Ebben az esetben a végét 1,0 m hosszon legalább 100 mm-rel kifelé kell hajlítani, majd lekötni.

A hídon a pályának olyannak kell lennie, hogy az esetleg kisiklott kerék a terelőelem által megengedett szélső helyzetben se maradjon alátámasztás nélkül, és az aljakat ne tudja helyükről elmozdítani.

A hídon kezelőpályát kell létesíteni, ha azt az ágyazat vagy a hídszerkezet kialakítása nem pótolja.

Országos közforgalmú vasút fővonali hídjain, valamint ezek állomásain lévő hidaknak azon az oldalán, ahol az utasok közlekedése tiltott, üzemi gyalogjárdát kell létesíteni.

3.3. Hídtartozékok

Korlátot kell elhelyezni minden olyan hídon, amelyen a pálya alépítményét nem vezetik át. Átvezetett alépítmény esetben akkor,

- ha a híd vágánytengelyben mért nyílása normál és széles nyomtávolságú vasutakon 5 m, keskeny nyomtávolságú vasutakon 15 m vagy ennél nagyobb,

- ha a szerkezet legmagasabb szintje és a völgyfenék, illetőleg a legkisebb vízszint közötti magasságkülönbség 3 m vagy ennél több.

A korlátot a híd teljes hosszúságában, az esetleges párhuzamos szárnyfalakon is, a pálya mindkét oldalán el kell helyezni.

A korlát magassága legalább 1,0 m legyen, és azt 0,50 m magasságban térdléccel, továbbá közutak felett legalább 0,20 m magas lábléccel is el kell látni, ha szóródó rakomány, vagy zúzottkő leesésétől kell tartani. A korlát vágánytengelytől való távolságának meghatározása szabványban történik.

Ha a hídon korlátra nincs szükség, akkor a töltésből legalább 0,10 m magasan kiálló szegélyt kell alkalmazni.

A vasúti hídon elhelyezett közforgalmú gyalogjárda korlátját a közúti hidak korlátaira vonatkozó rendelkezések figyelembevételével kell kialakítani.

A 35 m-nél nagyobb nyílású acélszerkezetű hidakat olyan beépített vagy mozgó szerkezetekkel kell ellátni, amelyekről a vizsgálatok és a karbantartási munkák elvégezhetők, kivéve, ha alsó övük alulról maximum 5 m magas létráról elérhető.

A hídfők megvizsgálásához 3 m-nél nagyobb lejárási szintkülönbség esetén a padkáról levezető, legalább 0,60 m széles szolgálati lépcsőt kell létesíteni.

A hídon a vasútüzemi kábelek részére megfelelő méretű kábelcsatorna kialakítása szükséges.

A közművek hídon történő átvezetését, a vasúti forgalom biztonságának figyelembevétele mellett a 4. Fejezet szerint kell kialakítani. A hajózható vízfolyások feletti hidakon a víziközlekedésre vonatkozó előírásoknak megfelelő hajózási jelzéseket kell elhelyezni.

3.4. Közműalagút

A közműalagút vasút alatti - a 4. Fejezetben részletezett biztonsági mérettel növelt - szakasza vasúti hídnak minősül.

A közműalagút lejáróját, szerelő-, elárasztó-, szellőző, vészkijáró aknanyílását a vasútra előírt szabadon tartandó téren kívül, attól legalább 15 m-re kell elhelyezni. Többvágányú nyíltvonali vasúti pálya esetén a vágányok között akna vagy nyílás nem létesíthető.

3.5. Környezetvédelem a hidaknál

Városokban, lakott helyek közelében, pályaudvarokon a zajszint csökkentése érdekében lehetőleg ágyazatátvezetéses hidat, illetve ennek megfelelő szerkezetet, sínleerősítési módot kell alkalmazni.

Mindazokon a hidakon, melyek közforgalmú utak, vasutak vagy hajózható folyók felett vezetnek át, esetleg külön szerkezet beépítésével gondoskodni kell arról, hogy a hidakról szennyező anyag, ágyazati vagy egyéb, balesetet okozó anyag ne hullhasson alá.

3.6. Méretezési feltételek

A méretezéssel szorosan összefüggő szerkesztési követelmények kielégítése mellett erőtani számítással kell igazolni, hogy a híd megfelel a

- teherbírás,

- tartósság,

- repedéskorlátozás,

- helyzeti állékonyság,

- merevség,

- lengési korlátozás és rezonancia kizárás követelményeinek.

A méretezésnek ki kell terjednie mind a rendeltetésszerű használat mellett, mind az építés (átalakítás, bontás) alatt ideiglenesen bekövetkező helyzetekre is.

Adott esetben az erőtani igazolás foglalja magában a meglévő szomszédos és kapcsolódó építmények érintett szerkezeti részeit is.

Az erőtani számításban a szerkezet tényleges erőjátékát legjobban megközelítő és a biztonságra nézve kedvező feltételezéseket kell alkalmazni.

Az igénybevételek, a feszültségek, az alakváltozások stb. meghatározásánál általában a rugalmas és homogén anyagú tartókra kidolgozott módszereket kell alapul venni.

A méretezésre vonatkozó előírásokat szabvány tartalmazza.

3.7. Kivitelezés, használatbavétel

3.7.1. Általános kivitelezési feltételek

A kivitelező köteles a hidat a terv szerint az előírásoknak megfelelő minőségben építeni, gyártani a minőségi követelmények teljesítésének igazolása mellett.

Az igazolásnak ki kell terjednie:

- az alapanyagok minősítésére,

- az építés, szerelés végrehajtásának helyességére,

- a kész (félkész) építmény szilárdsági- és geometriai jellemzőinek minősítésére.

A vasúti acélszerkezeteket fokozott követelményű szerkezeteknek kell tekinteni.

3.7.2. A kivitelezés ellenőrzése

Az építtető, illetőleg engedélyes a hídépítést ellenőrizni köteles. Ezt a kötelezettséget beruházó szervezetre, szakintézetre vagy személyre átruházhatja.

Az engedélyes részéről eszközölt ellenőrzés nem csökkenti a gyártó üzem felelősségét, illetve kötelezettségét. A kivitelező a később jelentkező hibákért és hiányosságokért változatlanul felelős.

A kivitelező köteles mindazon vizsgálatot, ellenőrzést elvégezni, illetve elvégeztetni, amelyeket a vonatkozó állami szabványok előírnak.

A kivitelezést, annak minden fázisát a kivitelező is rendszeresen ellenőrizni tartozik. Ezt az ellenőrzést független ellenőrző részleg vagy személy végezze.

Vasúti hidak építésének hatósági felügyeletét a közlekedési építményekre vonatkozó eljárás szerint kell ellátni.

3.7.3. Üzembe helyezés

Engedély alapján épített, átalakított hidak csak az engedélyező hatóság jogszabályban* előírt használatbavételi engedélye alapján helyezhetők üzembe (forgalomba).[6]

Az üzembe helyezést megelőző hídvizsgálat elvégzésére, irányítására minden esetben hídszakértő jogosult a Vasúti Hídszabályzat szerint meghatározott E osztályú szerkezetek kivételével. A nem engedélyköteles híd üzembe helyezési rendjét a vasút üzemeltetője szabályozza.

A hidat az üzemeltető a használatbavételi, illetve a műszaki átadás-átvételi eljárás előtt hídszakértő mérnökkel vagy híd tervezésére jogosult tervezővel, vagy szakvélemény adására jogosult intézménnyel, szervezettel megvizsgáltatni köteles. A vizsgálat a híd minden részletére kiterjedő legyen. A vizsgálat során a Vasúti Hídszabályzat szerinti A és B osztályú hidaknál próbaterhelést kell tartani. Az E osztályú szerkezetek vizsgálatát hídszakértő technikus is végezheti.

Az A osztályba sorolt hidak próbaterhelésének vezetőjét a hidat engedélyező hatóság jelöli ki.

3.8. Vasúti hidak üzemeltetése

A vasút üzemeltetője köteles gondoskodni arról, hogy a műtárgy az üzemeltetés során műszakilag az üzem- és forgalombiztonság állapotának megfeleljen.

A hídon a méretezési tehernek megfelelő igénybevételt okozó járművek közlekedtethetők a méretezésnél figyelembe vett sebességgel.

A hídon a pálya és a hídtengely helyzete közötti eltérés olyan arányú lehet, hogy a hídtartók terhelésnövekedése a 3%-ot ne haladja meg.

Ha a híd műszaki állapota baleset, elemi esemény vagy egyéb károsodás, valamint szerkezeti anyagfáradás, természetes elhasználódás következtében leromlik, a forgalombiztonság érdekében az üzemeltető köteles a híd értékelt állapotától függően, a vasúti forgalomban erőtani számítással igazoltan sebességi vagy terhelési korlátozást, vagy mindkettőt bevezetni.

Ha a híd leromlott állapotából eredő, erőtanilag kimutatható biztonsági tényezője az adott vonalon eltűrhető forgalmi korlátozások mellett az előírthoz képest 0,1 értékkel, illetőleg a megengedett és számított feszültség aránya 5%-kal csökken, a híd meg nem felelő részeit meg kell erősíteni, vagy ki kell cserélni. Az erőtani számítás során a ténylegesen közlekedtetett jármű terhelési és a sebességkorlátozásnak a dinamikus értéket csökkentő hatása figyelembe vehető. Ilyen feltételek mellett a híd gondos felügyelet mellett is csak legfeljebb öt évig üzemeltethető. A fenti értékeket meghaladó romlás esetén a hidat a forgalom elől le kell zárni.

3.9. Műszaki felügyelet és fenntartás

A hidakat a vasút üzemeltetője, illetőleg a híd kezelője a vonatkozó szabvány szerint (műszakilag) szakszerű felügyelet alatt köteles tartani és úgy fenntartani, hogy azok állandóan üzemképes, forgalombiztos állapotban legyenek. Ennek rendszerét a vasút üzemeltetője állapítja meg. A vasúti híd műszaki felügyelete rendszeres és esetenkénti hídellenőrzésből és hídvizsgálatból áll. Ennek rendszerét szabvány tartalmazza.

4. FEJEZET

A VASÚT KERESZTEZÉSE ÉS MEGKÖZELÍTÉSE

E fejezet a vasút és a különböző nyomvonalas létesítmények keresztezésére és megközelítésére vonatkozó általános előírásokat tartalmazza.

4.1. Általános műszaki előírások

Vasúti pálya keresztezésekor vagy védőtávolságon belül történő megközelítésekor minden esetben meg kell szerezni a vasút engedélyesének vagy kezelőjének hozzájárulását. A hozzájárulás kérése a műszaki tervek bemutatásával történik.

Nyomvonal jellegű építmény vasutat csak úgy közelíthet meg, illetve úgy keresztezhet, hogy a biztonságos vasúti közlekedést ne zavarja.

A közművezetékek és műtárgyak elhelyezése úgy történjék, hogy esetleges meghibásodásuk, szükség szerinti javításuk, cseréjük a vasúti építmények állagát és rendeltetésszerű használatát ne veszélyeztesse.

A vasutat keresztező csővezeték csak úgy helyezhető el, hogy annak esetleges meghibásodása esetén elkerülhető legyen a vasúti pálya megbontása, ne veszélyeztesse az utasok, a vasúti személyzet és a küldemények épségét, a vasúti forgalmat ne akadályozza.

A keresztezések a vasúti pályára lehetőleg merőlegesek legyenek. 30o kisebb szögű kereszteződést nem szabad kialakítani. A vasúti pályák egymást 30o alatt is keresztezhetik.

A nem vasúti nyomvonal jellegű építmények vasutat keresztező vagy megközelítő szakaszát - ha az nem látható - maradandóan meg kell jelölni.

A vasúti pálya vízelvezetését semmilyen építmény nem akadályozhatja.

A vasúti pályát alul keresztező vezeték védő műtárgyát és azok aknáit úgy kell kialakítani, hogy a sínkoronaszint alatt legalább 0,75 m mélységig a vágánytengely mellett normál nyomtávolságú vágánynál 2,25 m-nél, keskeny nyomtávolságú vágánynál 1,50 m-nél nagyobb vízszintes szabad terület biztosítva legyen.

A vasúttal párhuzamos, nem vasútüzemi célú vezeték munkaárka a vasúti földmunka rézsűjébe nem telepíthető.

A munkaárok széle a vasúti földmunka koronaélét (bevágásban), illetve talpvonalát (töltésben) legfeljebb 1,00 m-re közelítheti meg. Az árok vasút felőli oldala a vasút tényleges töltésrézsűjének meghosszabbított vonalát nem metszheti, ellenkező esetben méretezett dúcolást kell alkalmazni. A képzett rézsűbe való bemetszés esetén még a vasúti terhelést is figyelembe kell venni.

A terepszinten elhelyezett vasút mellett létesített, a vasúti terhelésre nem méretezett dúcolású munkaárok vagy munkagödör - pld. átsajtoláshoz indító és fogadó akna - vasút felőli széle a képzett rézsűbe nem metszhet bele.

Bemetszés esetén a dúcolást vasúti teherre is méretezni kell.

Vasúti műtárgytól 10 m-en belül készülő munkaárok fenékszintje a műtárgy alapozásának alsó síkja alá nem kerülhet. Támfal melletti párhuzamos munkaárok esetén, ha az alapozás alsó síkját 0,5 m-nél jobban megközelíti, statikai vizsgálat és a vasút engedélyesének hozzájárulása szükséges.

A vasúti pályára merőleges vagy ferde munkaárok vasút felőli vége a vasúti földművet az előzőekben meghatározott távolságokig közelítheti meg. Ha a munkaárok a vasúti pályát ennél jobban megközelíti, a vasúti földmű és a munkaárok állékonyságát erőtani számítással kell igazolni.

Vasutat keresztező létesítményt elbontani a létesítményre vonatkozó megszüntetési engedély alapján a vasút engedélyesének előzetes hozzájárulásával lehetséges.

Vasút alatti keresztezési műtárgynál, ha a teljes elbontást az érdekeltek nem tartják szükségesnek, a műtárgyat legalább az előzőekben meghatározott mértékig kell lebontani.

4.2. Vasút keresztezése és megközelítése úttal, gyalogúttal, kerékpárúttal, közúti gyalogos felül- és aluljáróval

4.2.1. Út, gyalogút, kerékpárút

Út, gyalogút és kerékpárút szintbeni vasúti átjáróját a vonatkozó jogszabály* szerint szabad létesíteni és kialakítani. A 160 km/h-nál nagyobb sebességre engedélyezett vasúti pályát út, gyalogút és kerékpárút szintben nem keresztezheti. Gyalogút és kerékpárút a vasutat szintben 120 km/h sebességig keresztezheti.[7]

Út, gyalogút és kerékpárút a vonatok kijelölt megállási helyét szintben nem keresztezheti.

Vasúti átjáróban az út ívsugara 300 m-nél kisebb nem lehet.

Útátjáró az íves vágánytúlemelés átmenetébe ne kerüljön.

Túlemelésben fekvő vasúti pálya esetén a vasúti átjáróban az út lejtése a vágány túlemelésének feleljen meg. Ha a vasúti átjáró több vágányon vezet át, akkor a sínek felső érintője - az út tengelyének irányában - egy síkban legyen. Vasúti átjárónál az út függőleges lekerekítő ívét helyettesítő sokszög első töréspontja a vágánytengelytől legalább 2,00 m-re legyen.

A vasúti átjáróban, a vasúti szabadon tartandó tér határához csatlakozó útszakaszon a vízszintes ívsugár legalább 15,00 m, a függőleges lekerekítő sugár legalább 50,00 m legyen.

Kitérő mellett vagy kitérőn áthaladó útátjáró létesítése esetén az alábbiak a mértékadók:

- a vasúti átjáró széle a kitérő elejétől vagy végétől, illetve a kitérő ahhoz közelebb eső részétől legalább 10 m-re, indokolt esetben 5 m-re, iparvágánynál és keskeny nyomtávolságú vasútnál legalább 3 m-re legyen,

- kitérőn a szintben fekvő átjáró csak akkor vezethető át, ha a vasúti vágányon az engedélyezett sebesség 20 km/h-nál nem nagyobb és típusa alapján a kitérő út-átjáró szakasza bekövezésre alkalmas.

A vasúti átjáró és a csatlakozó úttest hasznos szélessége - a vágánytengelytől 21-21 m távolságig - legalább 6,00 m széles legyen, de nem lehet keskenyebb, mint a csatlakozó útszakasz.

A kereszteződést és az utat, a szélső vágány tengelyétől legalább 12-12 m távolságig szilárd burkolattal kell ellátni.

Üzemen belüli út a vágányt legalább 3,50 m hasznos szélességgel keresztezze.

Útátjáróban a nyomcsatorna szélességét a vonatkozó szabvány, annak hiányában a vasút üzemére vonatkozó utasítás határozza meg.

Ha az út felsővezetékkel ellátott pályát keresztez és a munkavezeték az előírt magasságot nem éri el, akkor a vasúti átjáró elé védőkaput kell helyezni.

A védőkapu alsó élének magassága a sínkorona-, illetve az útszinttől mérve a következőképpen alakítandó ki:

Megjegyzés:

x = nem fordul elő

- = nem kell védőkapu

Trolibusz és közúti villamos vasúti vonal felsővezetéke országos közforgalmú vasút felsővezetékét nem keresztezheti.

Út- és vasút keresztezésének biztosítását, közútról a szabad rálátást a jogszabályban* előírt módon kell megoldani.[8]

Vonóvezeték vagy kábelcsatorna és út keresztezésénél legalább 0,20 m átmérőjű védőcsövet kell alkalmazni, melyet az út padkája alatt is át kell vezetni. A védőcső teteje és az út pályaszintje között legalább 0,40 m takarás kötelező.

Útnak nem minősülő, de járműforgalmat is bonyolító terület vágányt keresztező bejárati szakaszát legfeljebb 40 km/h sebességre engedélyezett vasúti forgalom esetén szabad létesíteni.

Önállóan létesített gyalogút, kerékpárút a vágányt 60o-nál kisebb szögben nem keresztezheti. A vasúti átjáró mellett történő elhelyezés esetén azzal párhuzamos is lehet. Gyalogos vasúti átjáró és kiépített átkelőhely szélessége egyezzék meg a csatlakozó gyalogút, illetve járda szélességével, de 1,50 m-nél keskenyebb nem lehet.

A kiépített átkelőhelyet a sínek között és a vágánytengelytől mindkét irányban legalább 6,00 m hosszban, a gyalogos átjárót pedig legalább a sínek között burkolattal kell ellátni. A vágány melletti burkolat e szakaszán lépcsőt elhelyezni nem szabad, azonban lejtős kialakítású lehet.

Közút mellett szintkülönbséggel (kiemelt szegéllyel) épített járda átvezetésénél a vasút szabadon tartandó tere határáig a járda és a kiemelt szegély szintkülönbségét meg kell szüntetni.

Az átvezetésben a kiemelt szegély vonalát záróvonal felfestésével kell megjelölni.

A gyalogos vasúti átjáró vagy a kiépített átkelőhely széle az úttest szélétől legalább 0,50 m-re legyen.

A gyalogos vasúti átjárónál és a kiépített átkelőhelynél terelőkorlát létesítendő, vagy az átjárót biztosítani kell. A terelőkorlát kialakítása olyan legyen, hogy a gyalogos arccal mindkét irányban a vasúti forgalommal szemben kényszerüljön közlekedni.

4.2.2. Közúti felüljáró, ill. vasúti aluljáró

Felüljáró alatt a vasút részére szükséges szabadon tartandó teret biztosítani kell.

A vasúti vágányok mellett vagy azok között létesített alátámasztó oszlopoknál - ha a vágánytengely és az oszlop belső éle közti távolság 3,5 m-nél kisebb, és az oszlop mellett nincs kiemelt szegély, vagy magasperon - terelőelemet kell elhelyezni a sínek külső, vagy belső oldalán.

Közúti felüljáró pályaszerkezetének kialakítása úgy történjék, hogy a vasútra arról szennyeződés ne juthasson. A felüljáró kialakításánál a járművek leesési veszélyének csökkentéséről a vasúti pálya megfelelő védelme érdekében gondoskodni kell.

A villamosított vasúti vágány felett a felsővezeték közvetlen vagy közvetett érintésének megakadályozására védőberendezést kell létesíteni.

4.2.3. Közúti aluljáró, illetve vasúti felüljáró

A vasút alatt közúti aluljáró általában akkor helyezhető el, ha a vasút magassági vonalvezetésének megváltoztatása nélkül a közút fajtájának megfelelő űrszelvény biztosítható.

A közút feletti vasúti felüljáró hídszerkezetének legalacsonyabb pontja a közút burkolatától számítva 5,50 m legyen. Az útügyi hatóság hozzájárulásával ennél alacsonyabb, de az utakra vonatkozó űrszelvénynek megfelelő felüljáró is kialakítható. Ilyen esetben a vasúti híd védelméről - figyelmeztető jelzéssel, védőkapu vagy ütközőgerenda elhelyezésével, szerkezeti megerősítéssel, vagy egyéb módon - gondoskodni kell. Az ütközőgerendát a várható erőhatásra, de legalább 500 kN vízszintes eltoló erőre és 250 kN függőleges emelő erőre kell méretezni.

A védőkapu és ütközőgerenda alsó éle 0,10 m-rel legyen alacsonyabb a felüljáró alsó élénél.

A vasúti híd út melletti alátámasztó oszlopa védelméről - kiemelt szegéllyel, védőkorláttal vagy egyéb módon - gondoskodni kell.

A kiemelt szegéllyel védett, a szegély szélétől 2,00 m-en belül elhelyezett oszlopokat meg kell világítani.

Vasúti hídnak az út szélétől 10 m-en belül lévő alátámasztó oszlopát - a védekezés módjától függetlenül - kötelezően ütköző erőre kell méretezni.

4.2.4. Gyalogos alul- és felüljáró

Gyalogos felüljáró alatt a vasút részére a szükséges szabadon tartandó teret biztosítani kell.

A gyalogos aluljáró, utasaluljáró folyosószelvényét a várható utasforgalom, illetve a mértékadó utasszám alapján kell megállapítani. Legkisebb szélessége 2,50 m, belmagassága 2,50 m, indokolt esetben 2,30 m lehet.

A gyalogos alul- és felüljárók megfelelő megvilágításáról gondoskodni kell.

A nagyforgalmú utasaluljárókban világítási üzemzavar esetére legalább "irányfény" tartalékvilágítás szükséges.

A vasúti peronra felvezető lépcső vagy rámpa felett perontetőt kell elhelyezni. A közlekedési pályák melletti lépcsőlejárókat, lejáró-rámpákat felcsapódó víz, por és elsodort kavics ellen tömör korláttal kell védeni.

Utasaluljáró lépcsős vagy rámpás lejárójának mindkét oldalán, a lejáró teljes hosszán fogódzkodót kell elhelyezni. A vasúti pálya gyalogos felüljáróján villamos felsővezeték közvetlen vagy közvetett érintésének megakadályozására védőberendezést kell kialakítani.

4.2.5. Vasút megközelítése közúttal, védősáv létrehozása

Egymást megközelítő vasút és közút esetén biztonsági okokból a vágánytengely és az útburkolat széle között védősávot kell létrehozni.

Ennek megfelelően:

- ha az út szintje a vasút sínkorona szintjéhez viszonyítva - 1,5 m és + 4,5 m között van és a vasúti pálya 60 km/h-nál nagyobb sebességre alkalmas, akkor a védősáv kötelező szélessége legalább 20 m,

- ennél nagyobb szintkülönbség esetén, ha az út felül van, az alsó szinten a vágánytengely és a talpvonal között 10 m, ha a vasút van felül, az út szintjén az útburkolat széle és a talpvonal között 15 m szélességben közel vízszintesen kell a földművet kialakítani.

A fenti védősávok szélessége csökkenthető, ha megfelelő védőszerkezetet helyeznek el:

- 60 km/h vagy ennél kisebb sebességre tervezett vasútpálya mellett a védősáv külterületen 7,50 m széles, belterületen helyszűke esetén - az útpadka (járda) széle az elsodrási határon kívül legalább 1,00 m széles lehet.

Az útmenti védősávban az útátjárókhoz tervezett félreálló és menekítősáv, valamint parkoló elhelyezhető.

A közúti forgalomnak a vasúti közlekedést zavaró fényeit árnyékolni kell.

Vasúti pálya mellett fekvő - a vasút üzemi útjainak kivételével - gyalogút, járda, kerékpárút vágány felőli széle a vágánytengelytől legalább 4 m + a vágányra engedélyezett sebesség századrésze legyen. Ha ez a távolság nem tartható, a gyalogút, a járda, a kerékpárút és a vasút közé korlátot, kerítést kell elhelyezni.

4.3. Vasút keresztezése és megközelítése más vasúttal

Vasutak nyíltvonali pályái egymással, vagy más vasúttal szintben nem keresztezhetők. Vasutak külön szintű keresztezésénél a vasút részére szabadon tartandó tér méreteit a keresztezett vasútra vonatkozó előírások szerint kell figyelembe venni. A keresztezési műtárgy méreteinek megállapításánál a vasúti jelzőkre való rálátás lehetőségét is biztosítani kell.

A vasúti vágányok mellett vagy azok között elhelyezendő tartóoszlopok védelméről, ha a vágánytengely és az oszlop vágány felőli éle közötti távolság 3,50 m-nél kisebb, terelőelem elhelyezésével gondoskodni kell.

Vasutak egymást nyílt vonalon oly mértékben közelíthetik meg, hogy az űrszelvényre, a szabadon tartandó terekre és vágánytengely-távolságokra vonatkozó előírások megtarthatók legyenek.

Fonódott vágány csak különösen indokolt esetben engedhető meg.

A vasutak közösen használt vágányain mindkét vasútra vonatkozó űrszelvényt kell biztosítani.

4.4. Vasút keresztezése és megközelítése szállítópályával

A keresztezés kialakításánál a vasutak részére szabadon tartandó teret kell biztosítani. Szállítópálya - kötélpálya, függősínpálya, szalagpálya stb. - vasút feletti átvezetésénél a vasút védelme biztosítandó. Személyforgalmú vágányt kötél- és függősínpálya esetén védőhíddal kell védeni. Csak teherforgalomra szolgáló vágány felett legalább védőháló alkalmazása szükséges.

Magasvezetésű szállítószalag vasút felett történő átvezetésénél személyforgalmú vágány esetében zárt szerkezetű szalaghidat kell építeni.

A keresztező műtárgy olyan megoldású legyen, hogy a szalagpálya keresztezésen kívüli elemeiben bekövetkező esetleges károsodás a keresztezési szakaszra ne terjedhessen ki. Zárt járműves személyszállító kötélpálya alatt a védelem elhagyható.

A szállítópálya tartóoszlopának védelméről a 4.3. pont szerint történjék gondoskodás.

A vasutat megközelítő szállítópályát, ha annak üzemi sávja a vágánytengelyt 5,00 m-nél jobban megközelíti, a keresztezésre előírtak szerint kell kialakítani.

4.5. Vasút és vízfolyás keresztezése és megközelítése

A hídnyílások méreteinek és a hídszerkezet alsó élének (magasságának) meghatározása úgy történjék, hogy

- a híd mértékadó vízszint mellett ne okozzon olyan duzzasztást, illetve vízsebesség növekedést, amely a meder jelentős elváltozásához vezethet,

- az úszó jég és uszadék árvizet ne idézzen elő és a hídszerkezetet ne veszélyeztesse.

A vasút alatti vízfolyás legmagasabb vízszintjét bármilyen létesítmény csak abban az esetben növelheti, ha a vízszintemelkedés a vasút biztonságát nem veszélyezteti.

A hajóút feletti híd kialakításánál biztosítani kell a hajózási űrszelvényt. A híd pillérei a hajók ütközését biztonságosan elviseljék.

Vízfolyás, állóvíz medrének rézsűje a vasutat 10 m-nél jobban csak akkor közelítheti meg, ha a rézsű elmosás ellen védve van és sem a vízfolyás, illetve állóvíz, sem a vasút fenntartásához út nem szükséges.

Földművön vezetett vasút melletti vízfolyás vagy állóvíz duzzasztott vízszintje a vasút alatti talajvízszintet nem emelheti sínkoronaszint alatti 1,40 m-nél magasabbra.

4.6. Vasút keresztezése és megközelítése csővezetékkel

A vasúti pályát alul keresztező belső nyomású csővezetéket védőcsőbe kell helyezni. A védőcsőre és a védőcső nélküli szállítócsőre vonatkozó előírásokat szabványban kell meghatározni.

Nyomás alatt álló vezeték vasúti pálya alatti átvezetésénél a pálya egyik vagy mindkét oldalán - a következőkben foglaltak kivételével - elzárót kell alkalmazni. Az elzáró vagy elzárók a vasúti pálya mellett létesített aknában és aknán kívül is alkalmazhatók. Aknába telepített elzárókulcs szárát fel kell vezetni az aknafedélben hagyott nyílásig.

A vasúti pálya mindkét oldalán akkor kell elzárót elhelyezni, ha a vezeték mindkét oldal felől nyomás alá kerülhet.

Az elzáróra vonatkozó előírások nem kötelezőek a magasnyomású szénhidrogénvezeték vágánykeresztezésénél, ha csőtörés, illetve nyomásesés esetére automatikusan üzembelépő elzáró rendszert építenek be.

Az aknát a védőcső végénél a töltésrézsű talpvonalától legalább 1,00 m-re, bevágásban az oldalárkon kívül kell elhelyezni. Védőcsöves kialakítás esetén a védőcsövet az aknáig kell elvezetni.

A vasúti pályát alul keresztező gravitációs csővezeték belső átmérője legalább 0,30 m legyen. A csővezeték szivárgásmentességéről gondoskodni kell.

A vasúti pályát felül keresztező csővezetéket közforgalmú vasútnál tartószerkezetre kell helyezni, egyébként önhordóként alakítható ki. A kialakítás részletes előírásait szabványban kell meghatározni.

Közforgalmú vasút felett 6 bar-nál nagyobb belső nyomású gázvezeték nem vezethető át.

Csővezeték a vasút tengelyét legfeljebb a 4.1. alfejezetben említett távolságra közelítheti meg. Amennyiben a vezeték a kiépített rézsűvonal alatt helyezkedik el, a nyomás alatti vezetéket védőcsőbe kell helyezni. A védőcsőre vonatkozó részletes előírásokat szabványban kell meghatározni.

Vasúti közlekedésre szolgáló műtárgyban (zártszelvényű aluljáró, alagút) tilos gázvezetéket átvezetni. Vasúti alagútban csak vasútüzemi csővezetéket szabad létesíteni.

A vasutat a szivárgó vizektől védő csővezeték a vágánytengelytől legalább 1,50 m-re helyezkedjék el. Alagútban lévő folyóka a vágánytengelyben is kialakítható.

Vasúti műtárgy alapjához 4 m-nél közelebb földben lévő, nyomás alatti csővezetéket védőcsőbe kell helyezni.

Ha a vasutat keresztező vagy megközelítő fém csővezeték aktív korrózióvédelemmel létesül, akkor az aktív hatásnak kitett körzeten belül a biztosító és távközlő berendezési kábeleket és azok tartozékait megfelelő passzív védelemmel kell ellátni. A vasúti biztosítóberendezési- és távközlési kábeleket a csővezeték aktív korrózióvédelmi rendszerébe bekapcsolni nem szabad. Ha a vasutat megközelítő fém csővezeték védelme a vasúti villamosvontatás káros hatásaitól megbízhatóan és gazdaságosan nem oldható meg, a párhuzamos vezetés csak a veszélyeztető hatások hatásövezetén kívül engedhető meg.

4.7. Vasút keresztezése és megközelítése gyengeáramú vezetékkel

Nem villamosított vasút pályaszint feletti keresztezése esetében a föld feletti távközlési vezeték legmélyebb belógási pontja a sínkoronaszint felett a következő lehet:

Villamosított vagy villamosításra tervezett országos közforgalmú vasutat föld feletti távközlési vezetékkel keresztezni nem szabad.

A vasúti pályát alul keresztező távközlési vezetéket védőcsőbe kell helyezni oly módon, hogy a sínkoronaszint alatt legalább 1,20 m mélységben húzódjék. A védőcső végét a képzett rézsű vonalán túl legalább 1 m-re kell kialakítani.

A nem villamosított vágány tengelyét a fémes távközlési szabadvezeték és oszlop legfeljebb 3,00 m-re közelítheti meg. A vasúti pálya mentén a föld feletti távközlési vezeték oszlopait - lehetőleg a vasúti töltés lábánál, a bevágás szélénél vagy rézsű közbenső padkáján - úgy kell elhelyezni, hogy a vasúti közlekedést és a vasúti jelzőberendezésekre a szabad rálátást ne zavarják.

A nem vasútüzemi célú távközlési gyengeáramú építmény villamosított vagy villamosításra tervezett országos közforgalmú vasútvonal vágánytengelyét legfeljebb 5,00 m-re közelítheti meg. Távolságát úgy kell meghatározni, hogy az a villamos távolbahatás elleni védekezésnek megfeleljen.

4.8. Vasút keresztezése erősáramú vezetékkel

A villamosított országos közforgalmú vasútvonalat 20 kV-nál kisebb feszültségű szabadvezeték nem keresztezheti.

A keresztező vezeték oszlopa rézsűbe nem kerülhet.

A keresztező vezeték legmélyebb belógási pontja a sínkoronaszint felett nem villamosított vasútnál méterben:

Villamosított vagy villamosításra tervezett vasútnál:

A megadott méreteket

növelni kell.

A vasúti pályát alul keresztező erősáramú vezetéket védőcsőbe kell helyezni oly módon, hogy a sínkoronaszint alatt legalább 1,20 m mélységben húzódjon. A védőcső végét a képzett rézsűvonalon túl legalább 1,0 m-re kell kiképezni.

Vasutat megközelítő szabadvezetéket úgy kell elhelyezni, hogy az a vasúti távközlési vezetékekre vonatkozó villamos távolbahatás elleni védekezésnek megfeleljen.

A nyugalomban lévő vezeték függőleges vetülete a vágánytengelyt, vagy villamosított vasút esetén a felsővezeték rendszert nem közelítheti meg a következő mértéknél jobban:

Iparvágánynál indokolt esetben a 20-120 kV közötti feszültségű vezeték a vágány felett is elhelyezhető. Ez esetben a keresztezésre vonatkozó előírásokat meg kell tartani.

Erősáramú kábel a vágánytengelyt 3,00 m-re közelítheti meg, ha egyébként a vasútüzemi kábelek elhelyezését nem akadályozza. A vasútüzemi erősáramú vezetékek vágánytengelytől való távolságát a vasút üzembentartójának belső utasításai határozzák meg.

4.9. Vasút keresztezésével és megközelítésével kapcsolatos létesítmények ellenőrzése és fenntartása

A vasút alatti és feletti létesítményeket úgy kell fenntartani, hogy azok a vasút üzem- és forgalombiztonságát ne veszélyeztessék. Ezen létesítményeket ennek érdekében rendszeresen ellenőrizni és vizsgálni kell. Ennek, valamint a fenntartásnak a rendjét a vasút üzemeltetőjének, kezelőjének hozzájárulásával kell meghatározni. A közforgalmú vasutak esetében az ellenőrzést, illetve vizsgálatot a vasút üzemeltetőjének és a létesítmény kezelőjének közösen, legalább évente egyszer el kell végezni.

Nem a vasúthoz tartozó, vasút feletti létesítményeket a közforgalmú vasút üzemeltetője a vasútbiztonság érdekében egyoldalúan is megvizsgálhatja és szükség esetén az észlelt hibák reális határidőre történő kijavítását kérheti a létesítmény fenntartójától.

5. FEJEZET

VASÚTI JELZŐ- ÉS BIZTOSÍTÓBERENDEZÉSEK

A fejezet a vasúti jelző- és biztosítóberendezések, vasúti jelzések, jelzők, jelzőeszközök, figyelmeztető jelek alkalmazásával kapcsolatos előírásokat tartalmazza.

5.1. Vasúti jelzések, jelzők, jelzőeszközök, figyelmeztető jelek

5.1.1 Vasúti jelzések általános előírásai

A vasúti közlekedés forgalmi-üzemi folyamatának szabályozásában, végrehajtásában jelzéseket, figyelmeztetéseket kell alkalmazni.

A jelzéseknek, figyelmeztetéseknek egyszerűeknek, könnyen kiértékelhetőknek, félreérthetetleneknek, a jelzések által kifejezett utasításoknak és figyelmeztetéseknek a szükséges távolságból egyértelműen láthatóknak, végrehajthatóknak, illetőleg tudomásul vehetőknek kell lenniök. A jelzések láthatóságát esetleg zavaró, nem a vasút üzemeltetője által telepített világító berendezések eltávolítását vagy módosítását kérheti annak üzemeltetőjétől a vasút üzemeltetője.

A vonatok közlekedésének szabályozásakor parancsot

- a vonatok megállítására vörös színű jelzéssel,

- a vonatok továbbhaladására vagy álló vonatok indítására zöld és/vagy sárga színű jelzéssel kell adni.

A jelzéseket a sebesség-jelzési rendszernek megfelelően kell alkalmazni. A sebesség mértékének jelzésére fokozatokat kell megállapítani a vasúthálózatra meghatározott legnagyobb fejlesztési sebességet alapul véve. A sebességfokozatok kijelzésére lámpasort vagy számjelzést lehet alkalmazni.

A különböző sebességi fogalmak kifejezésére a sárga és a zöld színek együtt vagy külön-külön alkalmazhatók és legfeljebb két, egymástól jól megkülönböztethető ütemben villogtathatók is.

A vörös fény villogtatása nem megengedett.

A jelzőlapon két fény megjelenítése esetén az alacsonyabban elhelyezett fénynek mindig folyamatos fénnyel kell jelzést adnia.

A sebességre vagy sebességváltoztatásra parancsot fő-, illetve előjelzővel kell adni. A parancsnak a pálya egy szakaszára, egy célpontig meghatározva, továbbá a következő szakaszra kell vonatkoznia.

A vezetőállás jelzőjén a sebességváltoztatásra parancsot adó jelzésnél a sebességváltoztatás jellegére utaló színnel vagy színekkel együtt a sebességfokozathoz tartozó számértéket is meg kell jelentetni. A kijelzés történhet számmal vagy betűvel.

A tolatási és gurítási mozgások szabályozásakor

- a mozgás tiltására kék színnel,

- a mozgás engedélyezésére fehér színnel kell jelzést adni.

A vonatközlekedés és tolatási mozgás egyidejű tiltását vörös színű jelzéssel kell jelezni.

A tolatási és/vagy gurítási mozgásokat szabályozó fényjelzők jelzőlapján

- kék és fehér színű jelzés együtt vagy külön-külön,

- fehér vízszintes és fehér függőleges lámpasor együtt vagy külön-külön jelenhet meg.

A tolatási és/vagy gurítási mozgások sebességének és irányának szabályozására a fények együttes vagy külön alkalmazásával és/vagy villogtatásával kell jelzést adni.

A vonatok "Megállj!" állású főjelző melletti kis sebességű (max. 15 km/h) elhaladására parancsot villogó fehér fénnyel lehet adni. Ezen a kiegészítő jelzésen túlmenően a vörös színnel egyidejűleg más szín a jelzésképben nem jelenhet meg.

A vörös szín egy jelzésképben nem többszörözhető. Fény főjelzőkön a vörös fénynek mindig alulról a második lámpahelyen kell megjelennie.

A jelzők egyidejűleg jelzést adó elemeit egymástól legalább 0,60 m távolságban kell elhelyezni.

A vonatközlekedés és a tolatási mozgás szabályozására alkalmazott egyéb jelzők, jelzőeszközök és figyelmeztető jelek színeit, valamint a vasút területén alkalmazott jelzőket, jelzőeszközöket és figyelmeztető jeleket, továbbá az ezek által adott jelzéseket, figyelmeztetéseket a vasútvállalat jelzési utasításában kell előírni.

Az utasításban meg kell határozni:

- az utasítás hatályát,

- azokat a munkaköröket, amelyek betöltőjének ismernie kell az utasítást,

- a vasút területén alkalmazható jelzéseket, a jelzésadás helyét és módját,

- a jelzőkkel és jelzőeszközökkel adható jelzési képeket, azok jelentését és értelmezését,

- az egyes jelzések térbeli (esetleg időbeli) érvényességét, továbbá azt, hogy mely járművekre, illetve személyekre vonatkozik,

- a jelzések észlelésekor követendő eljárást,

- a félreérthető, kétes, hibás vagy egyidőben adott, de eltérő értelmű jelzések észlelésekor követendő eljárást,

- a vasút területén alkalmazható összes figyelmeztető jelet, azok értelmezését, jelentését, alkalmazási helyét és módját, továbbá a figyelmeztető jellel kifejezett figyelmeztetést és annak érvényességét.

5.1.2. Vasúti jelzők általános előírásai

A vonatközlekedést szabályozó fő- és előjelzőket, a tolatási és gurítási mozgásokat szabályozó jelzőket, továbbá egyes egyéb jelzőket váltakozóan több parancs kifejezésére alkalmassá téve, helyhez kötött jelzőként kell alkalmazni.

A jelzőket vágányonként a pálya jobb oldalán kell elhelyezni.

Nyíltvonalon kétvágányú pályán vagy párhuzamosan egymáshoz olyan közel fekvő két egyvágányú pályán, ahol a jelzők elhelyezéséhez szükséges szabadon tartandó tér a vágányok között nem áll rendelkezésre, a jelzőket a vonat által használt vágány külső oldalán kell elhelyezni.

Kettőnél több párhuzamos, egymáshoz (a fenti értelemben) közel fekvő vágány esetében, ha a vágány mellett jobb oldalon nem helyezhetők el a jelzők, azokat a vágány fölötti tartószerkezeten a vágányok tengelyvonalában kell elhelyezni.

Országos közforgalmú vasutakon a főjelzők helyét úgy kell meghatározni, hogy azok jelzését a rálátási távolságtól, más jelzőket általában 200 m távolságtól kezdődően kell a vasúti jármű vezetőjének folyamatosan látnia.

Saját használatú vasutakon és az iparvágányokon az alkalmazott jelzők láthatóságát meghatározó feltételeket, illetve a láthatósághoz szükséges távolságot a vasutat engedélyező hatóság előírása alapján kell a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban rögzítenie.

5.1.3. Jelzők alkalmazása

5.1.3.1. Főjelzők

A vonatok közlekedésének szabályozására főjelzők alkalmazása kötelező:

- fedezendő pontok előtt,

- vonatok megállítására, illetve sebességének szabályozására kijelölt egyéb helyeken.

A főjelzők szabványos állását, illetve sötétre kapcsolásának lehetőségét a vasút üzemeltetője szabályozza.

Fedezendő pontnak minősül:

- váltónál, váltócsoportnál, vágánykapcsolatnál a vonat által elsőként érintett váltó csúcsa, illetve, ha a vonat a váltót gyök felől közelíti, a váltó biztonsági határjelzője,

- a pályaszinti vágánykeresztezéseknél az a pont, ahol a keresztező vágányok űrszelvénye egymást metszi,

- vágányfonódásoknál a biztonsági határjelző,

- közösen használt vasúti és közúti hidaknál az a pont, ahol a közúti űrszelvény a vasúti űrszelvényt metszi,

- a közlekedés biztonsága érdekében kijelölt egyéb helyek.

A vasút üzemeltetője által fedezendő pontként kijelölhetők:

- a helyi viszonyoktól függően egyes alagutak bejárata, útátjárók, megállóhelyek kezdete,

- a biztosítóberendezéstől függően a rendező pályaudvarok vonatfogadó vágányainak vége, illetőleg az állomások ütközőbakban végződő vonatfogadó vágányainak vége, az ellenmenetet kizáró biztosítóberendezéssel felszerelt állomásköz kezdete.

Bejárati jelzőt állomások, nyíltvonali pályaelágazások, delta kiágazások, pályaelágazásnak minősülő iparvágánykiágazások előtt, továbbá olyan megálló-rakodóhelyek előtt kell alkalmazni, ahol menetrend szerint vonattalálkozás történhet.

A bejárati jelzőt a fedezendő pont előtt legalább 100 m távolságra kell elhelyezni.

A fedezendő pont előtt a helyszíntől függően szükség szerint további bejárati jelző is alkalmazható.

A kijárati jelzőt biztosítóberendezéssel felszerelt állomások, deltakiágazások, menetrend szerinti vonattalálkozásra berendezett megálló-rakodóhelyek, vonatindításra kijelölt iparvágányok kijárati oldalán, a fedezendő pont előtt minden olyan vágány mellett alkalmazni kell, amelyről rendszeres vonatindítás történik (egyéni kijárati jelző).

A kijárati jelzőt a fedezendő pontnál, illetve attól a vasút üzemeltetője által meghatározott távolságra kell elhelyezni.

Helyszíntől függően szükség esetén további kijárati jelző is alkalmazható.

Csoport kijárati jelző alkalmazható egyéni kijárati jelző helyett rendező pályaudvarok vonatindításra is szolgáló irányvágány csoportjainál, nyalábjainál. A jelzőt az érdekelt vágánycsoporton túl olyan vágányrész mellett kell felállítani, ahol a vágánycsoportról induló valamennyi vonat elhalad.

Közös kijárati jelző alkalmazható a vágánykapcsolat kijárattal érintett utolsó váltóján túl elhelyezve.

Egyéni kijárati jelző helyett csoport kijárati jelző vagy közös kijárati jelző a vasutat engedélyező hatóság külön felülvizsgálata alapján alkalmazható.

Fedező jelzőt kell alkalmazni a nyíltvonali iparvágány kiágazásoknál, a menetrend szerinti vonattalálkozásra be nem rendezett megálló-rakodóhelyeknél, rakodóhelyeknél a pályaszinti vágánykeresztezéseknél, vágányfonódásoknál, vasúti-közúti forgalomban közösen használt hidaknál, egyes alagutaknál, megállóhelyeknél a fedezendő pont előtt. A fedező jelzőt a fedezendő ponttól legalább 100 m távolságra kell elhelyezni.

A rendező pályaudvarok, továbbá az állomások ütközőbakban végződő vonatfogadó vágányainak végén, ellenmenetet kizáró biztosítóberendezéssel felszerelt állomásközök elején, egyes megállóhelyek, alagutak és útátjárók előtt a helyi viszonyoktól és a biztosítóberendezéstől függően kell fedező jelzőt alkalmazni. Ezek esetében a fedező jelző 100 m-nél kisebb távolságra is elhelyezhető.

Ha az egymás után következő fedezendő pontok olyan közel vannak egymáshoz, hogy azok külön-külön jelzővel nem fedezhetők, a több pont fedezésére egyetlen fedező jelző is alkalmazható.

Fedező jelzőként kijárati jelző is alkalmazható.

Országos közforgalmú vasutakon, ahol ezt az egymást követő vonatok nagy száma szükségessé teszi, térközszakaszokat kell alkalmazni. A vonatok sebességét a térközszakaszok határán, a térközök elején a térközjelzők alkalmazásával kell, illetve a jelzést a vontatójármű vezetője részére folyamatosan megismétlő vonatbefolyásoló berendezéssel lehet szabályozni.

A biztosítóberendezéstől függően a bejárati-, kijárati- és fedező jelzők egyúttal térközjelzők is lehetnek.

Kezdő térközjelző alkalmazható, ha az önműködő térközbiztosító berendezéssel felszerelt vonal előtti állomáson kijárati jelző nincs, vagy ha a térközjelzőre a kijárati jelzővel előjelzés nem adható.

Saját használatú vasutakon és az országos közforgalmú keskeny nyomtávolságú vasutakon, továbbá az iparvágányokon bejárati-, kijárati-, fedező- és térközjelző alkalmazását, helyének meghatározását, a vasutat engedélyező hatóság írja elő. A hatóság által előírt feltételeket a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításában kell rögzíteni.

5.1.3.2. Előjelzők és ismétlő jelzők

A főjelzők előtt a megelőző főjelzővel vagy külön előjelzővel kell jelezni, hogy a következő főjelzőn milyen jelzés várható. A fény főjelző előtt, ha a főjelző az előírt rálátási távolságból a szabadlátás korlátozottsága miatt nem figyelhető meg, a főjelzőre adott előjelzést ismétlő jelző alkalmazásával kell megismételni.

A fény főjelző előtt a főjelzőre adott előjelzést a vonatbefolyásolásra alkalmas biztosítóberendezéssel felszerelt vasútvonalon a vontatójárművön a vezetőállás-jelzőn lehet, illetve Vmax. 120 km/h engedélyezett sebesség esetén kell megismételni.

Országos közforgalmú normál és széles nyomtávolságú vasutakon a főjelzőre az előjelzést legalább a vonalra előírt általános fékúttávolságból kell adni.

Ha két fény főjelző között nincs meg a tényleges fékúttávolság, akkor a "Megállj!" jelzést adó főjelző előtt lévő főjelzőhöz csökkentett sebességgel való érkezésre kell előjelzést adni.

Vonatbefolyásoló berendezés alkalmazása esetén az előjelzésnél az ennek működésére figyelemmel megnövelt távolságot kell alapul venni.

Az általános fékúttávolság helyett indokolt esetben a tényleges fékúttávolság is alkalmazható.

A főjelzőre előjelzés a közvetlenül megelőző főjelzővel

általában legfeljebb az L = 2,5 x általános fékúttávolságból,

bejárati jelzőre legfeljebb L = 1,8 x általános fékúttávolságból

adható.

Előjelzőt kell alkalmazni a főjelző előtt, ha előtte előjelzést adó főjelző nincs vagy a megelőző főjelző az előjelzésre előírt leghosszabb távolságon kívül van.

Nem kell előjelzőt alkalmazni:

- fejállomásokon a kijárati jelzők előtt,

- kezdő térközjelzők előtt,

- ellenmenetet kizáró biztosítóberendezéssel felszerelt állomásközök elején az állomásköz fedezésére,

- nem biztosított állomásokon az útátjáró és az állomásköz fedezésére létesített fedező jelzők előtt,

- ellenőrző jelző esetén a vasút üzemeltetőjének szabályozása szerint.

Saját használatú vasutakon és az országos közforgalmú keskeny nyomtávolságú vonalakon, továbbá az iparvágányokon előjelző alkalmazását és helyének meghatározását, illetve az előjelző elhagyását a vasutat engedélyező hatóság írja elő. A hatóság által előírt feltételeket a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell rögzítenie.

5.1.3.3. Tolatási mozgást szabályozó jelzők

A tolatásjelzővel egyesített fény főjelzők alkalmazásánál a főjelzőkre vonatkozó előírásokat kell alapul venni. A tolatásjelzők, gurításjelzők alkalmazására és helyének meghatározására vonatkozó feltételeket az alkalmazó vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell előírnia.

5.1.3.4. Egyéb jelzők

Az egyéb jelzők alkalmazását és helyének meghatározását a vasútnak vállalati utasításban kell szabályoznia.

Meglévő főjelző helyett ellenőrző jelző alkalmazásához a vasutat engedélyező hatóság hozzájárulása szükséges.

5.1.4. Jelzőeszközök, figyelmeztető jelek

Az állomási, pálya- és vonatszemélyzet, valamint a vonatok megfigyelésére kötelezettek, a vonatok közlekedésének és a tolatási mozgásoknak a szabályozására - ha szükséges - jelzőeszközökkel kötelesek jelzéseket adni.

Jelzőeszközökkel kell jelezni a vonatok menetirány szerinti elejét és végét.

Jelezni kell a vonatba nem sorolt kocsikat, ha azokban személyek tartózkodnak, vagy munkát végeznek.

Jelzőeszközökkel kell megjelölni az érvénytelen, figyelembe nem veendő jelzőket.

Jelzőeszközökkel kell fedezni a járhatatlan pályarészeket, továbbá az állomási és nyíltvonali munkahelyeken dolgozókat.

Figyelmeztető jeleket kell elhelyezni a pálya mentén a megállóhelyek, jelzők, egyes váltók, egyes vágányvégek előtt, továbbá különböző veszélyes helyeknél és egyes felsővezetéki és biztosítóberendezési területek határán.

A jelzőeszközök, figyelmeztető jelek alkalmazását és helyének meghatározását az alkalmazó vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell szabályoznia.

5.2. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések

5.2.1. Rendszerek

A jelző- és biztosítóberendezések rendeltetésük szerint:

- állomási,

- vonali,

- útátjáró,

- központi forgalomirányító,

- központi forgalomellenőrző,

- rendező pályaudvari,

- a vonatban közlekedő vasúti járművek menet közbeni ellenőrzésére szolgáló különleges

berendezések lehetnek.

5.2.2. Jelző- és biztosítóberendezések jellemzői

A vasúti jelző- és biztosítóberendezések telepítéséhez szükséges pályafeltételeket a 2., a távközlési feltételeket a 6., a villamos felsővezetékkel és földelési létesítményekkel kapcsolatos feltételeket a 7., a járművekkel kapcsolatos követelményeket a 9. fejezet tartalmazza.

A vasúti jelző- és biztosítóberendezéseknek az egyes berendezések (állomási, vonali) fogalmában meghatározott feltételekkel együtt a jelzők és a berendezések különböző sebességű vonalakon való alkalmazásánál előírtakat, valamint a berendezéstől függő további feltételeket kell megvalósítaniuk.

A biztosítóberendezéseknek valamennyi feltételt a biztonságtechnikai követelményeknek megfelelő függéskapcsolattal (szerkezeti függéssel) kell megvalósítaniuk.

5.2.2.1. Állomási jelző- és biztosítóberendezések

A vágányút lezárásával a berendezéseknek valamennyi érintett váltót és védőváltót a vágányútnak megfelelő végállásban, valamennyi érdekelt vágányzáró sorompót és kisiklasztó sarut a vonatot védő helyzetben rögzíteniük kell, állításukat meg kell akadályozniuk. Olyan egyidejű meneteknél, ahol a váltó mindkét végállásban védő szerepet tölt be, annak védő állását a vasút üzemeltetőjének kell meghatároznia.

A berendezéseknek az egymásra veszélyes vágányutak vágányutas beállítását vagy lezárását nem szabad megengedniük. A főjelzőn továbbhaladást engedélyező jelzés csak abban az esetben jelenhet meg, ha az ehhez megállapított feltételek teljesültek.

A főjelzőn továbbhaladást engedélyező jelzés csak a vonatközlekedés hatására vagy a jelzés megjelenéséhez megállapított feltételek megváltozása esetén, illetve külön kezelés hatására szűnhet meg.

A főjelzőn a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenését követően az útátjáró berendezéseknek a közúti forgalom számára szabaddá tétele és a vágányút feloldása csak a főjelző továbbhaladást engedélyező jelzésének megszűnése után válhat lehetővé. Ezt követően legyenek állíthatók a váltók és védelmi berendezések.

Ahol a berendezés rendszere lehetővé teszi, meg kell akadályozni a vágányút ismételt beállítását az előzőleg beállított vágányút oldása, illetve a beállítási és lezárási feltételek berendezés által történő ismételt vizsgálata nélkül.

Az állomási biztosítóberendezéseknek érzékelniük kell a vonatok be- és kihaladását mindazon esetekben, amikor a főjelző(k) továbbhaladást engedélyező jelzésének megszűnéséhez és a vágányút feloldásához ez szükséges.

Az egyközpontos állomási biztosítóberendezésnek ellenőriznie kell a központi villamos állítású váltók foglaltságát (aláváltás elleni védelem) és az aláváltás lehetőségét ki kell zárni.

A váltó- és vágányfoglaltságot ellenőrző biztosítóberendezésnek meg kell akadályoznia a jelző szabadra állítását foglalt vágányra, a vágánykapcsolatoknál a közbezárást oldalvédelem hiánya esetén.

Váltó- és vágányfoglaltságot ellenőrző biztosítóberendezéseknél, ha a főjelző továbbhaladást engedélyező jelzésének feltételei megszűnnek (oldalvédelem, elzárási terv, foglaltságellenőrzés), a berendezésnek önműködően a továbbhaladást tiltó jelzést kell a főjelzőn megjelentetnie.

Váltó- és vágányfoglaltságot ellenőrző biztosítóberendezéseknek oldási feltételként vizsgálniuk kell a vágányút egymás után következő szakaszainál a foglalt és szabad állapotok bekövetkezésének sorrendjét.

Mindazok az állomási berendezések, amelyek az előzőekben felsorolt feltételeket nem teljesítik, nem biztosító, hanem jelzőberendezésnek minősülnek. A jelzőberendezésekkel szemben támasztott követelményeket saját területére a vasút üzemeltetőjének kell meghatározni.

5.2.2.2. Vonali jelző- és biztosítóberendezések

A térközbiztosító berendezésnek érzékelnie kell a vonat elhaladását a térközjelzőnél, illetve a berendezéstől függően ellenőriznie kell a térközjelző által fedezett térközszakasz vagy térközszakaszok foglaltságát.

A térközszakaszok és ezáltal az egész állomásköz foglaltságát ellenőrző térközbiztosító berendezéseknek a vonatközlekedés ideje alatt meg kell akadályozniuk ellenirányú vonat indítását.

Az önműködő térközbiztosító berendezésnek vonatbefolyásolásra alkalmassá tehetőnek kell lennie.

Országos közforgalmú normál és széles nyomtávolságú vasutakon a térközszakaszokat úgy kell kiosztani, hogy az azonos sebességű vonatok áthaladási ideje valamennyi térközben megközelítően azonos legyen, ideértve az állomást határoló térközszakaszoknál az azonos oldali kijárati és bejárati jelző közötti távolságot is.

A legrövidebb térközszakasz hosszát a vonalra engedélyezett legnagyobb sebesség, a vonalra előírt általános fékúttávolság és a vonatbefolyásoló berendezés működési feltételei figyelembevételével kell meghatározni.

Az általános fékúttávolság értékét és a tényleges fékúttávolság számítási módját a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell rögzítenie. A tényleges fékúttávolság és a vonatbefolyásoló berendezés működtetéséhez szükséges úthosszak számítását, segédleteit a vasúthálózatra meghatározott legnagyobb fejlesztési sebességet alapul véve kell megállapítani.

A vonatjelentő-őri berendezések jelzéseinek nem kell a vonat térközből való kihaladásától függnie, a berendezésnek nem kell a vonat elhaladását, a térköz szakasz foglaltságát ellenőriznie.

Az ellenmenetet és utolérést kizáró berendezésnek szükség esetén a vonat teljes beérkezését érzékelnie, az állomásköz szabaddá válását ellenőriznie kell. Ez esetben a berendezések biztosítóberendezések.

A vágánykeresztezések, fonódások fedező berendezéseinek a biztonságtechnikai követelményeket ki kell elégíteniük.

5.2.2.3. A közút-vasút szintbeni kereszteződését (útátjáró) biztosító berendezések

A vasúti átjárók biztosítására a következő berendezések alkalmazhatók:

- vonat által vezérelt fénysorompó félsorompóval kiegészítve,

- vasúti jelzővel függésben lévő fénysorompó félsorompóval kiegészítve,

- vonat által vezérelt fénysorompó,

- vasúti jelzővel függésben lévő fénysorompó,

- vasúti jelzővel függésben lévő, helyből kezelt teljes sorompó,

- vasúti jelzővel függésben nem lévő, helyből kezelt teljes sorompó (újként nem létesíthető),

- vasúti jelzővel függésben lévő, távolból kezelt teljes sorompó (újként nem létesíthető),

- vasúti jelzővel függésben nem lévő, távolból kezelt teljes sorompó (újként nem létesíthető),

- vasúti jelzővel függésben lévő felhívásos sorompó,

- vasúti jelzővel függésben nem lévő felhívásos sorompó (60 km/h-nál nagyobb pályasebesség esetén és újként nem létesíthető).

Az iparvágányon lévő vasúti átjáró helyből kezelt fénysorompóval, vagy jelzőőr által adott jelzéssel is biztosítható.

A vonat által vezérelt sorompóberendezést távvisszajelentéssel vagy vasúti jelzővel ellenőrzötten vagy mindkettő együttes alkalmazásával kell kialakítani. A vasúti jelzővel való ellenőrzés kialakítható ellenőrző jelzővel vagy főjelzővel.

Főjelzővel akkor ellenőrzött a vonat által vezérelt sorompóberendezés, ha használhatatlan sorompó esetén a vonatok a "Megállj!" állású jelzőt az útátjáróig 15 km/h-nál nagyobb sebességgel nem haladhatják meg.

A jelzővel függésben lévő fénysorompónál, illetve fény- és félsorompónál minden esetben a távvisszajelentést is ki kell építeni.

Az útátjáróban a vonat közeledését a közúton közlekedők számára jelző fénysorompónak, illetve fény- és félsorompónak úgy kell a jelzést adnia, hogy a közúton a szintbeni kereszteződésben tartózkodók, illetve (féktávolságon belüli észlelés esetén) a jelzés megjelenésével egyidejűleg behaladók a kereszteződés területét a vonat érkezése előtt elhagyhassák.

A jelzést a berendezésnek a vonat elhaladásáig folyamatosan adnia kell.

A keresztezés közúti kiürítési idejének (a vonat által vezérelt sorompó előzárási idejének) legkisebb értékét, a közúti járművek sebességének legkisebb értékét, valamint a tényleges kiürítési (előzárási) időt meghatározó számítás menetét, a számítás alapját képező elhelyezési, kitűzési feltételeket, továbbá a fénysorompók, valamint a fény- és félsorompókra vonatkozó előírásokat szabványban kell rögzíteni.

A vasúti biztosítóberendezés hatáskörzetében, vagy azon kívül működő útátjáró berendezéssel kapcsolatba hozható a közelében lévő közúti forgalomirányító jelző lámpa.

A kapcsolatnak az útátjáró berendezés működési elsőbbségén kell alapulnia, a közúti jelzőlámpa nem lehet hatással az útátjáró berendezésre.

5.2.2.4. Központi forgalomirányító és központi forgalomellenőrző berendezések

Központi forgalomirányító berendezés (KÖFI) létesítésének műszaki (nem forgalmi) feltételei, hogy a hatáskörzetébe tartozó

- állomás(ok) távvezérelhető biztosítóberendezéssel, váltó- és vágányfoglaltság ellenőrzéssel, önműködő útátjáró berendezéssel,

- az állomásköz(ök) önműködő térközbiztosító- és önműködő útátjáró berendezéssel legyen(ek) felszerelve.

A központi forgalomirányító berendezést szükség szerint vonatszámjelentő, tény menetrendíró és hangrögzítő készülékkel is ki kell egészíteni.

Központi forgalomellenőrző berendezés (KÖFE) ott létesíthető, ahol az ellenőrzési körzetébe tartozó állomások és állomásközök biztosítóberendezései a központi forgalomirányító berendezés műszaki (nem forgalmi) feltételeinek nem felelnek meg vagy a forgalom nagysága a gépi úton történő közvetlen irányítást nem teszi szükségessé.

5.2.2.5. Rendező pályaudvari berendezések

A gurítódombi berendezések - kiépítésüktől függően - a gurítási mozgások, valamint a guruló kocsik sebességének szabályozására és a váltók állítására szolgálnak.

A gurítási mozgások szabályozását jelzőkkel, rádiós távvezérléssel, illetve e kettő együttes felhasználásával célszerű megoldani.

A váltók állítása helyszíni és központi lehet. A központi váltóállítás esetén a váltók állíthatók egyénileg, egyedi vágányutasan, tárolt vágányutasan és programvezérléssel.

A guruló kocsi sebességszabályozása saruzással, vágányfékkel, pontszerűen fékező- vagy gyorsító elemekkel, továbbá különféle kocsimozgató berendezésekkel történhet.

A vágányfékek vezérlése kézi- és önműködő lehet. A rendező pályaudvarok nem gépesítettek, gépesítettek, félig automatizáltak, illetve automatizáltak lehetnek.

Gépesített gurítódombos pályaudvaron a gurítás szabályozását jelzőkkel, a guruló kocsik részére a váltók állítását központilag villamos úton, fékezésüket vágányfékekkel, illetve pontszerű fékező elemekkel kívánatos megoldani.

Félig automatizált gurítódombos rendező pályaudvaron a váltóállításon kívül a vágányfékek vezérlésének is automatizáltnak kell lennie.

Automatizált rendező pályaudvaron valamennyi vágányfék vezérlése automatizált és az irányvágányokon a kocsik összezárását a célfékezésen kívül szükség esetén egyéb kiegészítő berendezésekkel kell biztosítani.

5.2.2.6. Különleges berendezések a vonatban közlekedő vasúti járművek menet közbeni ellenőrzésére

A vasúti járművek csapágytokjainak hőmérsékletét mérő és a hőnfutást jelző berendezésnek, továbbá a kerekeket ellenőrző laposkerék jelző berendezésnek és a járművek egyéb jellemzőit ellenőrző további berendezéseknek a mért értékeket egy erre a célra meghatározott szolgálati helyen kell jelezniük.

5.2.3. Jelző- és biztosítóberendezések szerkezetei

5.2.3.1. Általános követelmény

A jelző- és biztosítóberendezések működéséhez szükséges kábelekre vonatkozó feltételeket a 6. Vasúti távközlő berendezések című fejezet tartalmazza.

5.2.3.2. A szerkezeti elemekkel szemben támasztott követelmények

- A jelző- és biztosítóberendezéseknek és valamennyi szerkezeti elemüknek az érintésvédelemmel kapcsolatos szabvány előírásait ki kell elégíteniük.

- Valamennyi szerkezeti elemnek a környezeti hatások (hő, nedvesség, elektromos-, illetve mágneses erőtér, mechanikai hatások) mellett működőképesnek kell maradnia.

- A berendezéseknél a hibák valószínűsége és az élettartam minden szerkezeti elemnél közel azonos legyen.

- A berendezés függőségeit, működtetését, visszajelentését megvalósító elemek és áramkörök együttesen feleljenek meg a biztonsági követelményeknek.

- A szerkezeti elemek kialakításának biztosítania kell a gyors szerelést, az elemek gyors, zavarmentes cseréjét, a szükséges mérések és vizsgálatok lehetőségét.

- A berendezések tegyenek eleget a vonatkozó kötelező jellegű vasúti nemzetközi előírásoknak és lehetőleg feleljenek meg a nemzetközi ajánlásoknak.

5.2.3.3. Váltóállítás, lezárás, ellenőrzés

A váltót

- állítóművel a központi állítókészülékről,

- a helyszínen vagy

- a gyök felől közlekedő jármű kerekei által rugós visszaállító szerkezet ellenében vagy anélkül

lehet állítani.

A vasutakon a váltóállításhoz alkalmazott állítómű, lezáró szerkezet és ellenőrzés vegye figyelembe a váltóállítások számát, a váltó és a szolgálati hely távolságát, a vasúti mozgások jellegét, és a váltón engedélyezett sebességet.

Központi állítású váltóknál az állítómű a csúcssínrögzítő szerkezetek elmozdulását üzemszerűen csak állítás alkalmával tegye lehetővé. Felvágható szerkezetű hajtómű esetén felvágás alkalmával is elmozdulhatnak a csúcssínrögzítő szerkezetek. A felvágás tényét a berendezésnek jeleznie kell.

A központi állítású vagy helyszíni állítású és központi reteszelésű, illetve ellenőrzésű váltók végállását az állító- vagy reteszelőműnek folyamatosan ellenőriznie kell, illetve ha a végállás bármely ok miatt megszűnik, azt az állítóközpontnak azonnal - vonóvezetékkel mozgatott mechanikai állító- vagy reteszelőműveknél a következő állítás alkalmával - jeleznie kell.

Csúcssínrögzítő szerkezet nélküli váltó esetén felvághatatlan váltóállítóművet kell alkalmazni.

Felvágható csúcssínrögzítő szerkezettel ellátott váltó esetén:

- 120 km/h vagy annál kisebb sebességnél legalább 6 kN rögzítő erejű reteszelést vagy központi váltóállítóművet,

- 120 km/h-nál nagyobb sebesség esetén felvághatatlan villamos reteszt vagy váltóállító-művet kell alkalmazni, de legfeljebb 160 km/h sebességig olyan felvágható váltóhajtómű is alkalmazható, amelynek 120 km/h feletti megfelelőségét alkalmassági bizonyítvány igazolja.

Felvághatatlan csúcssínrögzítő szerkezettel ellátott váltóknál a váltó átállítását és ellenőrzését végző állítóművel kell a váltót felszerelni.

A váltó átállításának megakadályozásáról a váltó lezárásával kell gondoskodni. Lezárható a váltó, ha

- helyszíni állítású és váltózárral, illetve helyszíni vagy központi állítású retesszel van felszerelve;

- olyan központi állítóművel van felszerelve, amelynek működtető szerkezete (emeltyűje vagy nyomógombja) a váltók megfelelő állásában rögzíthető vagy hatástalanítható.

A váltók lezárására, illetve központi állítására szolgáló szerkezetnek vagy működtető berendezésnek olyannak kell lennie, amelyről a váltófelvágás ténye megállapítható.

Nem minősül központi ellenőrzésnek a helyszíni állítású váltózárral vagy helyszíni retesszel lezárt váltók váltózár-, vagy reteszkulcsainak kulcsszekrényben, vagy készülékben rögzítése, lezárása, illetve központi készülékre történő visszajelentése.

Nem minősül váltófelvágásnak a gyök felől közlekedő jármű kerekei által engedélyezett üzemszerű váltóállítás.

A váltóállítás, rögzítés, lezárás és ellenőrzés szerkezeteinek műszaki jellemzőit, kialakítását szabványban kell meghatározni.

A váltóállítástól, rögzítéstől, lezárástól és ellenőrzéstől függően a váltón való áthaladáskor alkalmazható legnagyobb sebességet vállalati utasításban kell a vasutak üzemeltetőinek előírniuk.

A váltókat, védelmi berendezéseket a terelés irányát mutató jelzőkkel kell felszerelni. A jelzésnek csak a berendezés végállásában szabad egyértelmű jelzést mutatnia, kitérő állás esetén a megközelítés irányára is utalnia kell.

A váltójelzők esetenkénti elhagyására vonatkozó - a működtető, ellenőrző berendezéstől, illetve a váltó helyszíni fekvésétől függő - előírásokat vállalati utasításban kell a vasutak üzemeltetőinek rögzíteniük.

5.2.3.4. Vágányzáró szerkezetek

A vágányzáró sorompó és a kisiklasztó saru szerkezetét, továbbá a helyzetük megváltoztatását, állításukat megakadályozó zárszerkezetét szabványban kell meghatározni.

Nem minősül helyszíni állítású, helyszíni zárral lezárt védelmi berendezés folyamatos központi ellenőrzésének a zár kulcsának kulcsszekrényben vagy készülékben való rögzítése, lezárása, illetve központi készüléken való visszajelentése.

A kisiklasztó saru szükség esetén központi villamos állítással, továbbá a helyzetét mutató jelzővel szerelhető fel.

5.2.3.5. Jelzők

A jelzést adó szerkezetek szerint a jelzők fényjelzők vagy alakjelzők lehetnek.

Főjelzőre előjelzést azonos szerkezeti kialakítású fő- vagy előjelzővel kell adni.

A fényjelzők fénytechnikai követelményeit és vizsgálatait szabványban kell meghatározni.

A jelzők tartószerkezetének színezésével kell utalni

- a jelző forgalomszabályozó jellegére,

- a jelző biztosított, nem biztosított vagy ellenőrző jellegére,

- a főjelző továbbhaladást tiltó jelzése esetén a vonatmozgás szabályozására.

Új létesítésű fényjelzők esetén a főjelzőkön a továbbhaladást tiltó, előjelzőkön pedig a továbbhaladást tiltó jelzésre utaló jelzési képet rögzített, számlált kezeléssel (állítással), a vonat helyzetétől függetlenül bármikor megjeleníthetővé kell tenni.

A jelzőknél a továbbhaladást tiltó állásba történő állításnak kizáró feltétele nem lehet.

A fény fő- és előjelzők működését, továbbhaladást tiltó vagy engedélyező jelzési képük meglétét - az önműködő térközjelzők kivételével - a kezelőkészülékre (állító készülékre) egyedileg visszajelentve folyamatosan ellenőrizni kell.

Országos közforgalmú vasutak fővonalain lévő fény bejárati jelzőn és előjelzőjén, továbbá ismétlő jelzőjén állandóan kell jelzési képnek lennie.

Egyes kisforgalmú vonalakon a fény bejárati fő- és előjelzők (valamint további fényjelzők) jelzőfényeinek lekapcsolására, továbbá az alak fő- és előjelzők kivilágítására, illetve fényvisszaverő lemez alkalmazására vonatkozó előírásokat vállalati utasításban kell a vasút üzemeltetőjének meghatároznia.

Fény főjelzőknél a vörös, előjelzőknél a sárga, ismétlő jelzőknél a sárga és fehér fény megjelenítésére fő- és pót izzólámpát (izzószálat) kell alkalmazni. A főizzó hibája esetén a pótizzónak önműködően kell világítania.

Kijárati jelzőnél a pótizzó elhagyható.

A biztosítóberendezés feltétfüzetében meghatározott esetekben gépi úton kell gondoskodni arról, hogy célpontként sötét jelzőhöz ne lehessen vonatvágányutat beállítani.

A vonatmozgásokat szabályozó jelzők esetleges hibája nem eredményezhet nagyobb sebességet engedélyező vagy arra utaló jelzési képet, hanem a kisebb sebesség, végső esetben a továbbhaladást tiltó jelzésre kell a berendezésnek a jelzési képet vezérelnie.

A főjelző külön előjelzőjénél követelmény, hogy az előjelzőn, a főjelző továbbhaladást engedélyező jelzésére utaló jelzés csak akkor jelenhessen meg, ha a főjelzőn a továbbhaladást engedélyező jelzés már látható.

5.2.3.6. Vonatérzékelés, vonatbefolyásolás

A vasúti jelző- és biztosítóberendezések hatáskörzetében - a berendezésekkel megvalósítható feltételektől függően - gépi vonatérzékelést, foglaltság ellenőrzést, továbbá vonatbefolyásolást kell alkalmazni, melynek működéséhez a pályát és a vontatójárműveket együttesen is alkalmassá kell tenni.

A vonatérzékelés, a foglaltság-ellenőrzés, továbbá a vonatbefolyásolás a következő - a biztosítóberendezés részét képező - pályamenti eszközökkel valósítható meg:

- a vasúti pálya sínszálaira telepített sínáramkör,

- a vasúti pályán elhelyezett jármű- vagy kerékpár érzékelő, illetve a jármű fékberendezését közvetlenül működtető (pontszerű) szerkezet,

- a vasúti pályán elhelyezett szerkezeti elem, mely a vasúti járműre szerelt berendezési elemet érzékeli, illetve ezzel működteti a fékberendezést (pontszerű),

- vasúti pályán elhelyezett érzékelő, illetve jelfeladó (sugárzó) kábelhurok.

A sínáramkörök és kábelhurok áramkörök pontszerű vonatérzékelésre, továbbá kiterjedésüktől függően a vasúti pálya egy-egy meghatározott szakaszának foglaltság-ellenőrzésére, illetve a megfelelő vontatójárművek szakaszos vagy folyamatos befolyásolására alkalmazhatók.

A pontszerű vonatérzékelő eszközök a vonat elhaladásának érzékelésén túlmenően a pálya foglaltság-ellenőrzésére csak tengelyszámlálóval, illetve más azonos értékű megoldással kiegészítve alkalmazhatók.

A vonat-, illetve a vasúti járműérzékelésnek - érzékelő és kiértékelő szerkezeti elemnek - olyannak kell lennie, hogy meghibásodása az üzembiztonságot ne veszélyeztesse.

A vonatérzékelés, foglaltság ellenőrzés feltételeit, a sínáramkörök villamos jellemzőit, szigetelését, hosszát, az alkalmazás feltételeit a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell rögzítenie.

A vonatbefolyásolásra, a jelfeladásra, a jelképzés (ütemezés) kialakítására, a jelfeladással átadandó parancsokra és az ehhez rendelt jelekre, a jelek kiértékelésére vonatkozó eljárásokat a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell meghatároznia.

5.2.3.7. Útátjáró berendezések

A fénysorompók és a fél- vagy teljes sorompók előírásait szabványban kell rögzíteni. A vonat által vezérelt sorompók működtetésére a vonatérzékelés, foglaltság ellenőrzés gépi eszközeit kell a vasutaknak felhasználniuk.

120 km/h sebesség esetén az útátjáró berendezéseknek alkalmasaknak kell lenniük a közút teljes szélességének - terelősziget esetén a fél útpálya - elzárására.

5.2.3.8. Kezelő-, állító- és visszajelentő készülékek

A visszajelentéseknek egyértelmű, megbízható és folyamatos jelzést kell adniuk, a működés zavarát vagy az állapot változását azonnal - vagy az engedélyezett berendezés feltétfüzetében meghatározott időn belül - jelezniük kell.

Az állító-, kezelő- és visszajelentő készülékeknek ki kell elégíteniük az ergonómiai követelményeket.

A kezelő-, állító- és visszajelentő készülékeket vagy zárható szekrényben vagy állandóan őrzött helyiségben kell elhelyezni.

A helyiség őrzésére központi visszajelentésű élet-, vagyon-, továbbá tűzvédelmi biztonsági jelzőberendezés használható.

A kezelések, működtetések hatása

- Egyetlen kezelőszerv vagy alkatrész véletlen kezelése ne okozzon üzemveszélyes helyzetet vagy közvetlen üzemveszélyt.

- Azon kezelőszerveket, amelyekkel üzemveszélyes helyzet hozható létre, véletlen kezelést gátlóval és számlálóval vagy ólomzárral, illetve önműködő kezelés-kiíróval kell ellátni.

- Minden olyan szerkezetet, amelynek véletlen működtetése üzemveszélyt okozhat, ólomzárral kell ellátni, vagy más módon elzárva kell tartani.

5.2.3.9. Szerkezeti függések, függőségi kapcsolatok

A berendezéseknek a függőségi feltételeket az 5.2.2. pontban foglaltaknak megfelelően kell kielégíteniük.

A meghibásodások figyelembevétele:

A berendezés szerkezeti elemeinek és a kapcsolástechnikának lehetővé kell tenniük valamennyi meghibásodás azonnali vagy a következő kezelésnél történő jelzését, tehát önfeltárónak kell lenniük.

Nem önfeltáró hiba felfedését meghatározott időnként végzett ellenőrzéssel kell biztosítani. A vizsgálat ciklusidejét úgy kell megválasztani, hogy két egymástól független, nem önfeltáró hiba bekövetkezésének valószínűsége a legcsekélyebb legyen.

Egyetlen nem önfeltáró hiba, illetve azzal együttesen jelentkező önfeltáró hiba sem okozhat közvetlen üzemveszélyt.

Elsősorban közvetlen üzemveszélyt kiváltó oknak tekinthető a feltételek hiánya esetén a váltó átállása, a jelzőn továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenése, a foglalt vágánynak vagy váltónak szabad jelzése, nem a vágányútnak megfelelő jelzési kép megjelenése, a váltó állásával ellentétes ellenőrzése, valamint vonatközlekedés esetén a sorompó-berendezés lezáratlan helyzete.

A berendezések kialakításánál az egymásra veszélyes menetek meghatározásánál figyelembe kell venni a vasút vállalati utasításában meghatározott lejtviszonytól és sebességtől függő megcsúszási távolságértékeket.

A függőségi kapcsolatoknál alkalmazható szerkezeti elemek, elektromágnesek és elektronikai elemek kialakítását, műszaki jellemzőit, felhasználási területét szabványban kell meghatározni.

5.2.3.10. Energiaellátás

A biztosítóberendezések részére - a minimális szükségüzem idejére - szünetmentes energiaellátásról kell gondoskodni.

A biztosítóberendezést nagyságától és a forgalmi-üzemi feladatoktól függően kell az elsődlegesen ellátó hálózati tápláláson túl, egy vagy két további hálózati csatlakozással vagy a további hálózati csatlakozásoknak megfelelő automatikus átkapcsolással tartalék-, illetve szükség-áramforrással ellátni.

A minimális szükségüzemidőt, a szünetmentes energiaellátó berendezést, ennek hatáskörzetét és telepítése helyét a vonalkategóriától, a megközelítés lehetőségétől függően kell meghatározni.

A biztosítóberendezés energiaellátó berendezésének működését, illetve üzemzavarát a kezelő-, állító- vagy visszajelentő készüléken jelezni kell.

Új berendezések létesítése esetén a biztosítóberendezés kezelőkészülékéről, illetve kezelőhelyiségéből az energiaellátás és a fogyasztók leválasztásával a berendezés feszültségmentesítési lehetőségét is biztosítani kell.

5.3. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések alkalmazása, létesítése, fenntartása

5.3.1. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések alkalmazása

Országos közforgalmú vasutak vonalain alkalmazott új építésű berendezések szolgáltatásai.

60 km/h engedélyezett sebességig

- Az állomásokon jelző- vagy ellenőrző jelzős berendezések, a váltók lezárása, szükség esetén rugós visszaállítás, az útátjáró berendezések működőképességének ellenőrzése ellenőrző- vagy főjelzővel.

- Az állomásközökben szükség esetén ellenmenet- és utolérés kizárás.

- A vonali útátjáró berendezések vonat általi vezérlése esetén a működőképesség ellenőrzése a fénysorompót ellenőrző útátjáró jelzővel, vagy állandó szolgálatot tartó helyen visszajelentő készülékkel.

120 km/h engedélyezett sebességig

- Az állomásokon biztosítóberendezések;

80 km/h engedélyezett sebesség felett a váltók központi állításával, illetve végállásuk folyamatos ellenőrzésével, a fővágányok és a fővágányokban fekvő váltók, az oldalvédelmi szakaszok foglaltságának folyamatos ellenőrzésével.

Az állomási útátjáró berendezések működőképességének vagy működésének folyamatos ellenőrzése főjelzővel és állandó szolgálati helyen visszajelentő készülékkel.

- Az állomásközökben;

80 km/h engedélyezett sebesség felett - beleértve az elágazó állomásokhoz csatlakozó vonalak első állomásközét is - ellenmenet- és utolérés kizárás, vagy térközbiztosítás.

100 km/h engedélyezett sebesség felett az állomásköz, vagy térköz szabaddá válását ellenőrző berendezés, a vontatójármű vezetőállásán jelzés ismétléssel és éberség hiánya esetén kényszerfékezéssel.

- A vonali útátjáró berendezések vonat általi vezérlése esetén a működés ellenőrzése állandó szolgálati helyen visszajelentő készülékkel.

160 km/h engedélyezett sebességig

- Az állomásokon biztosítóberendezések, a váltók és védelmi berendezések központi állításával, végállásuk folyamatos ellenőrzésével, a váltók és vágányok foglaltságának folyamatos ellenőrzésével, az állomási útátjáró berendezések működésének ellenőrzése főjelzővel és visszajelentő készülékkel.

- Az állomásközökben önműködő állomásköz-, vagy térközbiztosítás.

Az elágazó állomásokhoz csatlakozó vonalak első állomásközében ellenmenet- és utolérés kizárás, vagy önműködő térközbiztosítás.

- A vonalon vonat által vezérelt útátjáró berendezések, ezek működésének ellenőrzése főjelzővel és állandó szolgálati helyen visszajelentő készülékkel, az út teljes lezárásával, illetve megkerülést megakadályozó terelősziget esetén a fél útpálya lezárásával és a csapórudak végállásának ellenőrzésével. Olyan hajtómű esetén, ahol a végállás a csapórúd mozgása nélkül is bekövetkezhet, folyamatos csapórúd ellenőrzés beépítésével.

- Az állomási fővágányokon és az állomásközökben a jelzések megjelenítése a vontatójármű vezetőállásán és a vonat megállítása, de legfeljebb 40 km/h sebesség gépi úton való kikényszerítése a továbbhaladást tiltó jelző előtt.

160 km/h engedélyezett sebesség felett

A 160 km/h sebességig meghatározottakon túlmenően

- Az állomásokon és állomásközökben azonos, vagy egyenértékű főbb műszaki jellemzőkkel, szolgáltatási szinttel és azonos megbízhatósággal rendelkező biztosítóberendezések.

- Önműködő vonatmegállító berendezés fékút szerinti sebesség-ellenőrzéssel, a sebességinformáció megjelenítése a jelzőkön és a vezetőállás jelzőn.

- A vonatban közlekedő járművek menetközben történő ellenőrzése és állomási vagy központi forgalomellenőrző szolgálati helyre visszajelentéssel.

A saját használatú vasúton személyszállításra is engedélyezett vonalakon a vonatok közlekedése alkalmával érintett váltókat legalább váltózárral le kell zárni. A vonatok közlekedését szabályozó jelzők alkalmazását, a váltók és jelzők közötti szerkezeti függést az engedélyező hatóság külön előírhatja.

Országos közforgalmú, saját használatú vasutak és az iparvágányok egymás közötti szintbeni keresztezése, fonódása vagy egyéb okból közös, vagy egymással szerkezeti függésben lévő jelző- és biztosítóberendezései esetén a berendezést az érdekelt vasutakra meghatározott követelmények közül a nagyobb biztonságot megvalósító, korszerűbbet kell alkalmazni.

Iparvágányokon, iparvágányok összekötő és vontatóvágányain, valamint ipartelepeken a jelző- és biztosítóberendezések, továbbá védelmi berendezések szükségességét

- a vasúti pálya helyszínrajzi és lejtviszonyai alapján és

- a vasúti pályaszakaszon lebonyolódó forgalmi-üzemi folyamatok jellegének, gyakoriságának, valamint

- a pályaszakaszon már meglévű (üzemelő, létesülő) jelző- és biztosítóberendezések figyelembevételével kell meghatározni.

Az iparvágány kiágazás helyén a biztosítást legalább a vasútvonalon meglévővel azonos színvonalon, azzal szerkezeti függésben kell meghatározni (létesíteni).

A biztosító-, jelző- vagy ellenőrző jelzős berendezéssel fel nem szerelt helyeken a váltókat, védelmi és útátjáró berendezéseket a vonatmozgás előtt megfelelő végállásukban le kell zárni. A lezárással a váltó, vágányzáró sorompó, kisiklasztó saru közötti állítási sorrendet meg kell határozni.

5.3.2. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések tervezése, létesítése

Az OVSZ I. hatálya alá tartozó, vasúton még nem létesített, alkalmazott biztosítóberendezés, illetve annak biztonságtechnikai feladatot teljesítő készüléke, részegysége, szerkezeti eleme feltételrendszerét feltétfüzetbe kell foglalni. Az alkalmazás előtt a feltétfüzetet, valamint a feltételeket megvalósító függéskapcsolatokat, alapkapcsolásokat, továbbá a függéskapcsolatok szerkezeti kialakítását a vasúti létesítést engedélyező hatóság alkalmassági tanúsítvány alapján felülvizsgálja és engedélyezi.

Külföldi eredetű biztosítóberendezések, készülékek, részegységek, szerkezeti elemek hazai alkalmazását az OVSZ I. előírásainak figyelembevételével a vasúti létesítést engedélyező hatóság alkalmassági tanúsítvány alapján engedélyezi.

A létesítendő jelző- és biztosítóberendezések tervezésénél az OVSZ I. előírásait kell figyelembe venni és a műszaki terveket a berendezés feltétfüzete alapján és a feltételeket megvalósító, engedélyezett alapkapcsolások felhasználásával kell a tervezőnek készítenie.

A tervezésre jogosultnak a terveket az OVSZ I., a hatályos szabványok, a jóváhagyott alapkapcsolások és a vasúti utasítások előírásainak megfelelően kell készíteni.

A biztosítóberendezések megvalósításához engedélyezési terveket, az engedélyezést követően kiviteli (építési) terveket kell készíteni. A vasúti biztosítóberendezések tervezési jogosultságát külön jogszabályban kell rögzíteni.

A biztosítóberendezések engedélyezése egyszerűsített lehet, ha a létesítendő berendezés tervezése elfogadott feltétfüzet és engedélyezett alapkapcsolás alapján történik.

Új, még nem alkalmazott berendezések esetén az engedélyezési eljárás során a hatóságnak a bevezetés feltételeit kell megvizsgálni. Az engedélyezési terv tartalmi követelményeit ennek megfelelően kell meghatározni.

A kiviteli tervek tartalmi előírásait a vasútnak vállalati utasításban kell rögzíteni.

A tervező felel:

- az engedélyezési terv adatainak helyességéért,

- a kiviteli terv engedélyezésnek megfelelő elkészítéséért,

- a függéskapcsolatok helyes alkalmazásáért,

- nem az elfogadottak szerint készített tervrészletek kapcsolástechnikai és biztonságtechnikai helyességéért.

A tervező felelősségét nem csökkenti sem a tervek engedélyezése, sem az üzembe helyezést megelőző vizsgálatok, illetve próbák megtartása és felelőssége kiterjed az üzemeltetés során észlelt tervezési hiányosságokra is.

A vasúti biztosítóberendezések építésének, átépítés miatti ideiglenes kikapcsolásának, illetve provizor berendezés létesítésének szabályait a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban, a kivitelezés módját a műszaki és az egyéb kötelezően megtartandó előírásokat technológiai utasításban kell szabályozni. A próbaüzemeltetés módját, az egyes berendezéscsoportok műszaki próbaüzemének legrövidebb időtartamát a vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell meghatároznia.

5.3.3. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések fenntartása, felügyelete

A vasút üzemeltetőjének vállalati utasításban kell rögzítenie a jelző- és biztosítóberendezésekre vonatkozóan:

- a fenntartás szervezetét, ennek keretében a fenntartás, hibaelhárítás, valamint az ellenőrzések, vizsgálatok végrehajtását, a berendezések (és részei) felügyeletét,

- a berendezések szerkezeti elemei ellenőrzésének, vizsgálatának gyakoriságát, a szintentartás és a hibák megelőzése érdekében rendszeresen elvégzendő munkálatokat,

- a hibaelhárítás, készenléti szolgálat működési rendjét,

- a fenntartási, hibaelhárítási, vizsgálati műveletek leírását,

- a rendszeres fenntartáshoz és hibaelhárításhoz szükséges eszközök, tartalék alkatrészek mennyiségét.

A központi állítóművel, illetve központi retesszel felszerelt váltónál az állítási, a csúcssínrögzítési, felvágási erőket, valamint a csúcssínek záródásának mértékét rendszeresen ellenőrizni kell.

Az akadálypróba és a váltóerőmérés módját, körülményeit, a felhasználható anyagokat és mérőeszközöket, illetve az ellenőrzendő értékeket az üzemeltető vasútnak szabályzatban kell rögzíteni.

Az iparvágányokhoz tartozó, a kiágazást biztosító vagy a kiágazással érintett vasút berendezéseivel kapcsolatban lévő (függésben lévő) jelző- és biztosítóberendezéseknél a kiágazással érintett vasút fenntartási előírásait kell értelemszerűen alkalmazni.

Az iparvágány engedélyes által önállóan létesített és a kiágazásal érintett vasút berendezéseivel kapcsolatban nem lévő jelző- és biztosítóberendezések fenntartási előírásait az engedélyező hatóság határozza meg.

A berendezéseket illetéktelen beavatkozás ellen biztonságosan zárhatóvá kell tenni, illetőleg ólomzárral kell ellátni.

6. FEJEZET

VASÚTI TÁVKÖZLŐ BERENDEZÉSEK

6.1. Távközlő berendezések általános létesítési előírásai

6.1.1. Általános előírások

A vasútengedélyes köteles a vasút üzemének biztonságos és hatékony lebonyolításához szükséges távközlő berendezéseket létesíteni.

A vasúti közlekedés, valamint az áru- és személyfuvarozás előkészítésére és lebonyolítására, leszámolására, bizonylatainak továbbítására a következő viszonylatokban szükségesek távközlő berendezések:

- a vasút szervezetén belül,

- a vasút és fuvaroztatói, valamint a vasút működésében szerepet játszó egyéb partnerei (vám- és határőrizeti szervek stb.),

- a különböző vasutak között.

A vasútengedélyes a koncessziót, valamint a távközlésről szóló törvények figyelembevételével külső szervek részére is nyújthat távközlési szolgáltatásokat.

A vasúti távközlő berendezések, valamint azoknak más vasutak és intézmények távközlési létesítményeivel való kapcsolatai feleljenek meg a Távközlési Törvényben, a Frekvenciagazdálkodási Törvényben, továbbá a vasútengedélyes és a Magyar Távközlési Vállalat, illetve más távközlési szolgáltatók közötti, valamint a vonatkozó nemzetközi távközlési egyezményekben foglaltaknak.

A felsorolt berendezések mennyiségét, választékát a személy- és vagyonbiztonság, továbbá a környezetvédelem követelményeivel összhangban kell megállapítani. A vasúti távközlési szolgálat fejlesztését és integrációját az adott kor technikai fejlettségéhez kell igazítani.

6.1.2. A vasút szervezetén belüli távközlő berendezések

a) A vasúti üzem szabályozásával és lebonyolításával közvetlenül összefüggő távközlő berendezések, összeköttetések, rendszerek:

- állomásközi távbeszélő,

- pályatelefon,

- menetirányító és egyéb területi irányító távbeszélő rendszerek,

- utasítást adó hangszórós rendszer,

- állomási technológia helyi rádiós körzetei,

- egyéb berendezések.

b) A villamos vontatási energiaszolgáltatás távközlő, távvezérlő és távjelző berendezései:

- villamosüzemi vonali távbeszélő,

- villamos-alállomási vonali távbeszélő,

- az alállomási és felsővezetéki kapcsolóberendezés távvezérlő és távmérő berendezései.

A villamos vontatási energiaszolgáltatás helyi távműködtető- és jelzőberendezéseit az OVSZ I. 7. fejezete szerint kell megvalósítani.

c) Vasútüzemi kapcsolt távbeszélő hálózat.

d) Vasútüzemi kapcsolt távíró hálózat.

e) Vasútüzemi kapcsolt adathálózat.

A vasúti információátviteli hálózat követelményeit a 12. fejezet szabályozza.

6.1.3. A vasút és más szervek közötti távközlő berendezések

Ide tartoznak a vasút üzemeltetője, valamint

- az iparvágány csatlakozással ellátott vállalatok, illetve intézmények,

- a nagyfuvaroztatók,

- az utazási irodák,

- egyéb, a vasúttal kapcsolatot tartó szervek közötti távközlési összeköttetések.

Ilyen berendezések létesítése megvalósítható az automata vasútüzemi távbeszélő és/vagy távíró, valamint informatikai hálózatnak a megfelelő közcélú (nyilvános) távközlési hálózattal való kapcsolata útján, feltéve ha ez az összekapcsolás a 6.1.1. pontban meghatározott előírásoknak is megfelel.

6.1.4. Különböző vasutak közötti távközlési összeköttetések

Az országhatáron átmenő vasútvonalak esetén a két szomszédos határállomás között a vasúti üzem szabályozásával közvetlenül összefüggő tevékenységek lebonyolítása érdekében távbeszélő és távíró összeköttetéseket kell létesíteni a két vasút közötti egyezménynek megfelelően.

Az országhatáron kívüli területen lévő közös határállomásokat el kell látni a 6.1.2. pont a) alpontjában felsorolt távközlési berendezésekkel.

Az ott dolgozó magyar vasúti személyzet számára lehetővé kell tenni a 6.1.2. pont c) és d) alpontjában felsorolt, valamint az informatikai létesítmények igénybevételét is.

A nemzetközi személy- és árufuvarozás előkészítése, lebonyolítása és leszámolása céljából a vasútüzemi távbeszélő, távíró és informatikai hálózatot - a 6.1.1. pont előírásainak figyelembevételével - csatlakoztatni kell a szomszédos vasutak megfelelő távközlési hálózatához.

A hálózatok összekapcsolásánál az idevonatkozó UIC döntvényeket figyelembe kell venni.

6.1.5. A fuvaroztatókkal, külső szervekkel és hatóságokkal, valamint az utazóközönséggel való kapcsolattartás érdekében lehetővé kell tenni, hogy a vasútüzemi távbeszélő, távgépíró és adathálózat kijelölt mellékállomásai a megfelelő közcélú (nyilvános) hálózat felől közvetlenül elérhetők legyenek, továbbá, hogy ezek a mellékállomások a közcélú hálózat előfizetőivel gépi választás útján kapcsolatot létesíthessenek. E kapcsolatok létesítésére a 6.1.1. pontban említett feltételek érvényesek.

6.1.6. A villamosított vasútvonalak, valamint a nagyfeszültségű villamos távvezetékek által keresztezett vasútvonalak mentén létesített távközlő berendezéseket védeni kell a villamos vontatás, illetve a távvezeték üzemi és zárlati áramai okozta befolyásoktól, és ennek érdekében az idevonatkozó CCITT irányelvek és szabályok szerint kell eljárni.

6.2. Vasúti távközlési, biztosítóberendezési és energiaátviteli kábelek

6.2.1. A kábelek elhelyezése, megjelölése és nyomvonalak nyilvántartása

A kábelek nyomvonalának kitűzésénél és a tervezésnél, valamint a kábelfektetés kivitelezése során messzemenően gondoskodni kell a pálya földművének és műtárgyainak állagvédelméről.

A kábelek általában csak a folyamhidakon helyezhetők el a híd vasszerkezetén. Kisebb folyóknál, patakoknál és átereszeknél a kábelt a mederben kell elhelyezni megfelelő védőcsőben.

A kábelek védelme, továbbá a hibaelhárítás megkönnyítése érdekében a nyomvonalat jelzőkövekkel kell megjelölni. A betonból készített jelzőkövek egyenes szakaszokon 100 méterenként, ezen kívül a nyomvonal töréspontjain és a kötések felett helyezendők el.

A kábelek jelzőköveit csak a kábel egyidejű felszedése vagy áthelyezése esetén szabad eltávolítani.

A nyomvonalak megfelelő felügyelete érdekében valamennyi távközlési, biztosítóberendezési kábelről és az ilyen létesítmények energiaellátó kábeleiről pontos és naprakész helyszínrajzot (nyomvonal-törzskönyvet) kell készíteni, amelynek egy példányát a helyileg illetékes pályafenntartási szerveknek is át kell adni.

6.2.2. Fényvezető légkábel elhelyezése felsővezetéki oszlopsoron

6.2.2.1. Villamosított vasútvonalon a fényvezető légkábel célszerűen a felsővezetéki oszlopokra szerelhető fel. Elhelyezésének módját a felsővezeték tervezésével együtt, azzal összhangban kell tervezni.

6.2.2.2. A légkábel felfüggesztésének tervezését és kivitelezését a vonatkozó szabványok előírásai és a vonatkozó tervezési irányelvek szerint kell elvégezni.

6.2.2.3. A légkábel elhelyezésének tervezésénél és kivitelezésénél a vonatkozó szabványokban előírt biztonsági távolságokat maradéktalanul figyelembe kell venni. A légkábel a villamos felsővezeték üzemét sem normális üzemben, sem karbantartási munkák során nem veszélyeztetheti, nem korlátozhatja. A két üzem egymást nem veszélyeztetheti üzemzavar esetén sem.

6.2.2.4. A légkábel kihorgonyzását, illetve utánfeszítését a felsővezetéki berendezések, oszlopok tervezésénél külön figyelembe kell venni.

6.2.2.5. A fénykábel villamos védelmét, valamint a mechanikus sérülésekkel szembeni megóvását illetően a vonatkozó védelmi előírásokat, biztonságtechnikai szabványokat figyelembe kell venni.

6.2.2.6. Megengedett a légkábel két rögzített kihorgonyzási pontja közötti felsővezetéki oszlopokon az elmozduló felfüggesztés, amit a vonatkozó felsővezetéki tervezési irányelvek szerint, azokkal összhangban, úgy kell kialakítani, hogy a légkábel helyzete a villamos biztonságtechnikai, illetve a villamos űrszelvény szabványokban előírtak maradéktalan megtartását minden körülmények (zord időjárás, viharos szélfúvás) között is biztosítsa.

6.3. Vasúti távközlő berendezések korszerűsítése

6.3.1. A vasúti távközlő hálózat korszerűsítésekor fokozottan figyelembe kell venni a következő tényezőket:

6.3.1.1. A vasúti üzem szervezése és irányítása mind nagyobb sebességű és mind több digitális információátviteli utat kíván (lásd a 12. fejezet 12.7. pontot is), amelyek megvalósítása a digitális technika mind szélesebb körű elterjesztését és egységes alkalmazását teszi szükségessé a beszédátvitel terén is.

6.3.1.2. A jövőben a távközlési rendszereknél (mind átviteltechnikai mind kapcsoló) az analóg helyett a digitálist kell előnyben részesíteni.

6.3.1.3. Az előzőek figyelembevételével törekedni kell a vasúti távközlési hálózat digitális összetevőinek integrálására, majd e folyamat előrehaladtával - távolabbi célként - integrált szolgáltatású vasúti digitális távközlő hálózat (vasúti ISDN) létrehozására.

6.3.1.4. A vasúti távközlési hálózatban jelenleg meglevő réz-, illetve alumíniumerű vasúti kábelek adottságai csak korlátozott mértékben és számban teszik lehetővé digitális átviteli rendszerek alkalmazását.

Ezért a jövőbeli vasúti távközlési hálózatot elsősorban fényvezetős kábelek létesítésére kell alapozni. Ezt a megoldást indokolja az a körülmény is, hogy fényvezetők esetén nem kell számolni a távközlési áramköröknek a villamos vontatási áramok okozta befolyásolásával.

Annak érdekében, hogy a korszerű vasúti távközlési infrastruktúra előfeltételét képező digitális technika elterjesztése gyorsítható legyen, előnyben kell részesíteni a következő megoldásokat:

- fényvezető légkábelek alkalmazása a villamos vontatás felsővezetéki tartóoszlopain (lásd a 6.2.2. pontot),

- gépi fektetésű fényvezető földkábelek létesítése vasútvonalak mentén.

Az előbbi kábelezések más távközlési beruházókkal közös vállalkozás keretében is elvégezhetők.

6.3.1.5. Rádióátviteli szakaszok

A vasúti vezetékes távközlési hálózat biztonságának fokozása érdekében, annak kritikus viszonylataiban mikrohullámú átviteli szakaszok létesítése indokolt. Itt is előnyben kell részesíteni a digitális rendszert.

Az ilyen berendezések alkalmazásával kapcsolatban a Frekvenciagazdálkodási Törvény előírásait is figyelembe kell venni.

6.4. Tájékoztató berendezések

A vasút üzemeltetőjének a személy- és árufuvarozás rendjéről, valamint az ahhoz képest előrelátható vagy előre nem látható eltérésekről (késések, mentesítő vonatok, árufuvarozási korlátozások stb.) az utasokat, illetve a fuvaroztatókat tájékoztatni kell. A nyelvi nehézségek áthidalására a vizuális tájékoztató rendszereknél előnyben részesítendő a piktogramok alkalmazása.

Nagyobb városokban a nyilvános távbeszélő hálózat, illetve képernyős rendszerek (pl. VIDEOTEX) által hozzáférhető menetrendi tájékoztató rendszer is létesíthető.

Pályaudvarokon és vonatokon a hangszórós utastájékoztatást a legszükségesebb terekre kell korlátozni, és a tájékoztatásban nem érdekelt környezetet - különösképpen az éjszakai órákban - kímélni kell.

IC, illetve EC vonatokon meg kell oldani az utasok tájékoztatását vonathangosítással.

6.5. Óraberendezések

A vasúti közlekedés menetrendszerűségének alapjaként egységes időjelző rendszer szükséges, amelynek igazodnia kell a kontinensen elfogadott hiteles órajelekhez, időzónákhoz, valamint azok évszakok szerinti egyezményes változásaihoz (nyári, illetve téli időszámítás).

Az egységes időjelző rendszerhez a forgalomirányító szolgálati helyeken, peronokon, várótermekben kijelző szerkezeteket (mellékórákat) kell csatlakoztatni úgy, hogy a folyamatot irányító gépi rendszerek időjelei az egységes időjelző rendszerrel együtt járjanak.

6.6. Távközlő berendezések energiaellátása

Az energiaellátó berendezések tervezésénél figyelembe kell venni az üzembiztonsági, műszaki és gazdaságossági követelményeket.

Az energiaellátás alapesete a közcélú, 50 Hz-es váltakozó áramú energiaellátó hálózathoz való csatlakozás.

A közlekedés folyamatos lebonyolítását közvetlenül szolgáló távközlő berendezéseknél tartalék energiaellátásról (pl. vontatási energiaellátó berendezés, belsőégésű motorral működtethető áramfejlesztő géptelep vagy akkumulátor) is gondoskodni kell, figyelembe véve, hogy a tartalék energiaellátás műszaki adatai (feszültség és tűrése, frekvencia és tűrése, max. felhullám-tartalom stb.) egyezzenek meg az elsődleges energiaellátástól megkövetelt adatokkal.

Az olyan távközlő berendezések esetén, ahol az energiaforrás átkapcsolása által okozott pillanatnyi kiesés is működési zavarokat idézhet elő, vagy információk torzítására vezethet, szünetmentes energiaellátást kell biztosítani.

Meghatározott célokat szolgáló mikroprocesszoros távközlő berendezések oly mértékben kényesek a tápenergia vezetékein bejutó zavarokra, hogy ezek akkumulátorait egyidejűleg nem terhelhetik nagyfrekvenciás zavarokat termelő fogyasztók (pl. jelfogós berendezések), ezért ezek részére önálló akkumulátorok telepítése szükséges. Arra nézve, hogy milyen berendezések kerülnek ebbe a kategóriába, a gyártó cég egyedi nyilatkozata szükséges.

7. FEJEZET

VASÚTI VILLAMOS FELSŐVEZETÉK, ENERGIAELLÁTÁS, TÉRVILÁGÍTÁS

A villamos felsővezeték kapcsolókkal áramkörökre osztott olyan vezetékrendszer, amely a villamos vontatójárművek részére sebességtől és a pályaviszonyoktól függően folyamatos, villamos ívképződéstől és jelentősebb szikrázástól mentes áramszedést biztosít.

A vasúti térvilágítás a vasútüzem különleges követelményeit kielégítő olyan megvilágítást biztosít, amely kápráztatás, zavaró árnyék-képződés mentes, a vasútüzemi fény- és alakjelzők és egyéb üzemi szempontból fontos létesítmények megfigyelhetőségét segíti, azok jelzéseit nem zavarja.

7.1. A vasúti villamos felsővezetékek általános előírásai

Az országos közforgalmú vasútnál alkalmazható rendszerek:

egyfázisú, földvisszavezetéses, váltakozó áramú, 25 kV, ill. 2'25 kV 50 Hz periódusszámú.

A felsővezetéki szerkezetek: országos közforgalmú vasutaknál általában hosszlánc felfüggesztésűek. Vasútállomások mellékvágányai fölött igény szerint tartósodrony nélküliek lehetnek.

A hosszlánc felfüggesztésű felsővezeték az előirányzott sebességtől függően:

- félkompenzált, vagy

- teljesen kompenzált, 100 km/h sebesség felett kötelezően kompenzált.

Nem vonatkozik e szabályzat a villamos felsővezeték áramellátását biztosító transzformátorállomásokra.

7.2. Tervezési előírások

7.2.1. Az idomacél, illetve acélbeton oszlopok szigetelten felszerelt tartószerkezet, keresztgerenda, illetve sodronyszerkezetű keresztmező közbeiktatásával a villamos felsővezeték biztonságos felfüggesztését teszik lehetővé.

A nyíltvonali és állomási oszlopok elhelyezését a villamosított vasútvonalon előírt űrszelvény figyelembevételével kell megállapítani.

A menetirány szerint a jelzők előtt a rálátási távolságon belül lévő felsővezetéki oszlopok helyét úgy kell megállapítani, hogy a belső élük a vágánytengelytől min. 3000 mm-re legyen.

Az oszlopoknak - az oszlopterhelés és a talajviszonyok figyelembevételével - betonalapot kell tervezni. Mind az oszlopok, mind az oszlopalapok lehetőleg típusterv szerintiek legyenek. Különleges esetben egyedi alapok is tervezhetők. Különös gondot kell fordítani arra, hogy az oszlopalapok meglévő, a földben elhelyezett létesítményekre (távközlési, biztosítóberendezési, erőátviteli), kábelek, csővezetékek nyomvonalára lehetőleg ne kerüljenek rá.

7.2.2. A felsővezetéket, táp- és megkerülő vezetéket úgy kell tervezni, hogy azok a pálya mentén elhelyezett építményektől, létesítményektől a vonatkozó szabványok és előírások által megadott távolságokra legyenek.

Munkavezeték vágányjárósík feletti magassága országos közforgalmú vasutaknál:

A munkavezeték kígyózása országos közforgalmú vasutaknál

max. ±400 mm a vágányközépsíkhoz mérve.

Amennyiben a munkavezeték magassági helyzetét hidak, felüljárók, egyéb műtárgyak vagy egyéb okok miatt meg kell változtatni, a közlekedő villamos járművek sebességének függvényében átmeneteket kell biztosítani. A lejtős részek csatlakozásánál a munkavezetéket a vonatkozó szabványok és előírások szerinti "átmeneti lejtéssel" kell kialakítani.

Az országos közforgalmú vasutak villamos felsővezeték rendszerét úgy kell tervezni, hogy a vezetékeiben fellépő igénybevételek a vonatkozó szabványok és előírások értékeit ne lépjék túl. Általános irányelvként a munkavezeték igénybevétele 100 N/mm2 legyen, s ez a munkavezeték kopott állapotában se lépje túl a 120 N/mm2 értéket.

A villamos felsővezeték hálózatot az üzemi- és egyéb követelményeknek megfelelően áramkörökre bontva kell tervezni. A szomszédos áramköröket légszakaszolások, vagy szakasz-szigetelők választják el egymástól.

Kétvágányú nyíltvonali pályaszakaszokon a két vágány villamos felsővezetékének külön áramkört kell képeznie. Egyvágányú pályán a villamos felsővezetéket és a tápvezetéket egymástól szigetelten, külön áramkörként kell tervezni.

Széles peronok iránysodronyainak, valamint a nem villamosított vágányok feletti felsővezetékeknek földeltnek kell lenniük.

A táp- és megkerülő vezeték legnagyobb belógása esetén sem lehet alacsonyabban a föld felszíne felett, mint

7.2.3. Táp-, megkerülő- és kapcsolóvezetékek felerősítéseit az egyszigetelős egyszerű felerősítésen túlmenően a személy- és üzembiztonság által megkövetelt helyeken a következők szerint kell kialakítani:

- fokozott biztonságú kötéssel kell tervezni 8o-ig terjedő iránytöréseknél, gyérebb forgalmú gyalogutak és útátjárók felett,

- fokozott biztonságú (két támszigetelős) felerősítést kell alkalmazni 30o-ig terjedő iránytöréseknél, peronok, raktár- és egyéb épületek, rakodók, gyalogfelüljárók, országos közút vagy szilárd burkolatú út, fővágányok és egyéb vágányok, illetve felsővezetéki hosszláncok felett,

- fokozott biztonságú kihorgonyzást kell alkalmazni legalább négy oszlopköz esetén nagy személyforgalmú peronok és más áram alatti vezetékrendszerek felett.

7.2.4. A légszakaszolásokkal és szakasz-szigetelőkkel áramkörökre osztott felsővezetéki szakaszokat kapcsolók beépítésével kell kialakítani. Az egyes kapcsolókkal a nyíltvonali és állomási áramkörök egymástól független kapcsolásait, kétvágányú nyíltvonal felsővezetékeinek, illetve egyvágányú nyíltvonal felsővezetékének és tápvezetékének párhuzamos kapcsolási lehetőségét kell biztosítani.

A távvezérelt üzemű (KÖFE, KÖFI stb.) villamosított vonalakon a főáramköri kapcsolókat a távirányításba be kell vonni. Olyan helyeken, ahol a villamos felsővezetéki áramkör kikapcsolása és földelése üzemszerűen fordul elő, földelő-érintkezős kapcsolót kell alkalmazni.

7.2.5. Üzemi áramkötések és érintésvédelmi sínkötések

Az üzemi áramkötések a villamosított vasúthálózat egyes sínszálai, vágányai, illetve készülékei között olyan villamos kötések, melyek a villamos vontatási áramkör szerves részét képezik és rajtuk a terhelési viszonyoktól függő áram folyik.

Az érintésvédelmi sínkötések a villamos felsővezetéki rendszer, illetve annak közelében lévő üzemszerűen feszültség alatt nem álló fémtárgyak személybiztonsági védelmét szolgálják. Rajtuk áram csak üzemzavar esetén folyik.

A hosszanti, illetve keresztirányú üzemi áramkötések, illetve a villamos felsővezetéki készülékek érintésvédelmi sínkötéseinek csatlakozási pontjait a vonatkozó szabványok és előírások határozzák meg, melyek kialakításánál a vonalon üzemelő vagy tervezett biztosítóberendezésekre vonatkozó előírásokat be kell tartani.

7.2.6. Egyéb felsővezetéki létesítmények

A felsővezetékhez csatlakozó egyéb, nem közvetlen vontatási áramellátási célokat szolgáló létesítmények (világítási, váltófűtési-, villamos szerelvény-előfűtési transzformátorok) létesítésére külön előírások az irányadók.

Az országos közforgalmú vasutakon a villamos vontató-járművel nem járható vágányrészek megjelölésénél az 5. fejezetben foglaltak szerint kell eljárni.

A felsővezetéknek illetéktelenek részéről veszélyesen megközelíthető helyeit nagyfeszültségre figyelmeztető jellel kell a szabványok szerint megjelölni.

Ahol a felsővezeték - külön eszközök alkalmazása nélkül is - veszélyesen megközelíthető, védőberendezést kell alkalmazni, melyre a veszélyre figyelmeztető táblát kell a vonatkozó szabványok előírása szerint elhelyezni.

Az országos közforgalmú vasutak és közút szintbeni keresztezéseinél, amennyiben az előírt munkavezetékmagasság nem tartható, a közúti űrszelvény és a biztonságtechnikai előírások figyelembevételével "magasság korlátozó" kaput kell tervezni és az illetékes hatóság által előírt figyelmeztető táblákat kell alkalmazni.

7.2.7. Felsővezetéki oszlopok számozása

A felsővezetéki oszlopokat az oszlop helyére utaló számozással és esetleg kiegészítő betűjellel kell ellátni a vonatkozó szabvány előírásai szerint.

7.3. Kivitelezési előírások

7.3.1. Országos közforgalmú vasutakon oszlopok állításánál a tervekkel szemben megengedett eltérések

- a vágányjárósík feletti magasságot (oszlop hasznos hossza) a tervek szerint kell beállítani.

7.3.2. Országos közforgalmú vasutaknál a felsővezeték kígyózását a tervekben előírtak szerint kell megvalósítani. A megengedett eltérés mértékét a felsővezeték minőségi osztályozása határozza meg. Pályaívekben figyelembe kell venni az ívsugárnak megfelelő sokszögvonalat, valamint a pálya túlemeléséből adódóan az áramszedő eltolódását is.

Párhuzamosan futó - keresztezés és váltó nélküli - vezetékek kígyózását ellentétesre kell készíteni.

7.3.3. Országos közforgalmú vasutaknál a felsővezetéki tartószerkezeteket úgy kell felszerelni, hogy azok a felsővezeték, illetve annak utánfeszítési állapotától és a vezeték hőmérsékletétől függő minden helyzetben biztosítsák az áramszedő akadálymentes, zavartalan áthaladását.

A szerelési munkáknál kiindulási alaphőmérsékletnek +10 oC-ot kell tekinteni, s a hőtágulási szempontból figyelembe veendő környezeti hőmérséklet szélső értékei +45 oC és -25 oC.

A vezetékszabályozást +10 oC értéken kell figyelembe venni, melynél a tartószerkezetek a vezetékre és oszlopra merőlegesek, az iránysodrony-, és hosszláncfüggesztők függőlegesek, és a súlyutánfeszítő szerkezet középső helyzetében van.

Egy oszlopon elhelyezett különböző rendeltetésű vezetékeket úgy kell egymás fölött elhelyezni, hogy legfelülre a kikapcsolásra legkedvezőtlenebbül kiható vezeték kerüljön és lefelé az egyre kisebb üzemi korlátozásokkal járók.

7.3.4. Szigetelési távolságok

A felsővezetéket, táp- és megkerülő vezetéket és a hozzájuk tartozó villamos berendezéseket úgy kell felszerelni és beszabályozni, hogy azok a pálya mentén húzódó építményektől a vonatkozó szabványok és előírások szerinti távolságra legyenek.

7.3.5. Földelések: sínbekötések, érintésvédelmi kötések

A földelések elkészítésénél a vonatkozó szabványok előírásai mérvadók. Az oszlopok földelését a vezetékszerelés megkezdése előtt kell elkészíteni.

A vágány-, illetve sínkötéseknek a vontatási üzemi és hibaáramok vezetésére alkalmasnak kell lenniük. Mind a sínbekötések, mind az érintésvédelmi kötések sínszálhoz való csatlakoztatása a vasúti sínek az üzem által megkövetelt állapotát károsan nem befolyásolhatja.

7.3.6. Hidak, felüljárók alatti nagyfeszültségű vezetékek ráfolyó víz elleni védelmét biztosítani kell.

7.3.7. Közúti járművekkel járt területen a felsővezetéki oszlopokat a mechanikai sérülésekkel szemben védeni kell.

7.4. A minőségi osztályozástól függő követelmények

A V3 100 km/h sebességgel járt villamos felsővezetéki berendezéseknél az I. minőségi osztály a megkövetelt.

A V3 100 km/h sebességgel járt villamos felsővezetéki berendezéseknél a II. minőségi osztály is megengedett.

7.5. Üzemeltetés, fenntartás

7.5.1. A felsővezetékhálózatra, annak üzemeltetési és felügyeleti viszonyait illetően az üzemeltetőnek külön utasítást kell készítenie. Az utasítást a vonatkozó szabványok, országos és szakágazati rendeletek és előírások, alapulvételével kell elkészíteni.

7.5.2. A felsővezetéki berendezést felülvizsgálat és vonalellenőrzés keretében kell megvizsgálni.

- A felülvizsgálatot megfelelő adatrögzítő felsővezeték-vizsgáló járművel kell elvégezni.

- A vonalellenőrzést rendszeresen, illetve üzemzavar vagy rendkívüli eseményeket követően kell végrehajtani.

A rendszeres vizsgálatok elvégzésére az egyes szerkezeti elemek által megkövetelt időszakok figyelembevételével (ciklusidők) ütemtervet kell készíteni. A vizsgálatokat rendszeres bejárások, beutazások, áramszedős ellenőrző menetek keretében kell elvégezni. Az egyes eljárásoknál elvégzendő feladatokat külön előírások szabályozzák.

Rendkívüli vizsgálatot kell végezni üzemzavar elhárítást követően a javított berendezésen és annak az üzemzavar által érintett környezetében. Hasonló ellenőrzést kell tartani rendkívüli időjárási- vagy természeti viszonyok esetén.

7.5.3. Az országos közforgalmú vasutak villamos felsővezetéki berendezéseinek közelében lévő építmények építési, fenntartási és egyéb munkáinak végzésénél a betartandó biztonsági távolságot szabványelőíráson alapuló vállalati utasítások szabályozzák.

7.5.4. Az ideiglenesen vagy átmenetileg megtűrt, jelen szabályzat előírásaitól eltérő, valamint üzemzavar elhárítás során még megtűrt állapotot vállalati előírások szabályozzák. Ezek azonban a személy- és üzembiztonságot nem veszélyeztethetik. Az ideiglenes, vagy átmenetileg megtűrt állapotot azonban a soron következő legelső felújítási munkák során meg kell szüntetni.

7.6. Vasúti világítási és általános energiaellátással szemben támasztott követelmények

A vasúti területeket úgy kell megvilágítani, hogy

- a járművek térbeli helyzete és mozgása egyértelműen megállapítható legyen,

- a biztonságos munkavégzést és közlekedést befolyásoló akadályok jól felismerhetők legyenek,

- állomásokon, megállóhelyeken az utasterekben, valamint a szolgálati helyiségekben és üzemi területeken, árukezelési helyiségekben, a közvilágítással ellátott utakhoz csatlakozó útátjárókban a vonatkozó szabványokban meghatározott világítási paraméterek biztosítva legyenek,

- a vasúti jelzők megfigyelhetőségét ne zavarja.

A vasúti területet megközelítő, vagy keresztező közvilágítás, ipartelepi és egyéb világítás a vasúti jelzők megfigyelhetőségét, a vasúti területen végzett munkát nem zavarhatja, a vasúti tevékenységet folytató dolgozókat a fény nem kápráztathatja.

Műszaki, gazdasági vizsgálat alapján a térvilágítási, hangosítási, utastájékoztató és egyéb berendezéseket a vonatkozó előírások figyelembevételével közös oszlopra kell szerelni.

Érintésvédelmi és villámvédelmi szempontból a vonatkozó szabványokat kell betartani.

7.7. Vasúti világítási berendezések és kisfeszültségű villamosenergia-ellátó rendszer tervezése, kivitelezése.

Térvilágítási berendezés létesítését és átalakítását csak jóváhagyott tervek alapján lehet elvégezni.

A tervezést, engedélyezést és üzembe helyezést jelen szabályzat Általános rendelkezések című fejezetében foglaltak szerint kell végrehajtani a mindenkor érvényes vasúti világítási szabványok és előírások figyelembevételével. A kivitelezés körülményeit jelen szabályzat Általános rendelkezések című fejezet tartalmazza.

Iparvágányok térvilágítási berendezéseinek létesítéséhez a Közlekedési Főfelügyelet Vasúti Felügyeletének engedélye szükséges.

7.7.1. Valamennyi kisfeszültségű villamos berendezés üzemeltetésére vonatkozóan a szabványok előírásai érvényesek.

Minden villamos berendezés karbantartásra tervet kell kidolgozni, melynek elkészítése az üzemeltető feladata. A karbantartási tervet a vonatkozó szabványok és utasítások előírásai szerint a ciklusidők figyelembevételével kell végrehajtani.

8. FEJEZET

VASÚTI RAKODÓ-, JÁRMŰMOZGATÓ-, MÉRLEGELŐ- ÉS EGYÉB KISZOLGÁLÓ BERENDEZÉSEK, ÉPÍTMÉNYEK

Ez a fejezet a vasúti rakodó, járműmozgató, mérlegelő és egyéb kiszolgáló berendezések telepítésének, kialakításának, üzemeltetésének előírásait tartalmazza.

8.1. Helyhez kötött vasúti rakodóberendezések, építmények általános telepítési feltételei

Rakodóberendezés csak az iparvágánynak a rakodásra kijelölt szakasza vagy rakodóvágány (együttesen rakodásra szolgáló vágány) mellé, fölé, vagy alá létesíthető.

Iparvágány összekötő vágány, továbbá vasúti forgalmi vágány (együttesen közlekedésre szolgáló vágány) mellé, alá vagy fölé rakodóberendezés létesítésére engedély csak kivételesen adható.

Újonnan épülő, rakodásra szolgáló vágány lehetőleg vízszintes, de legfeljebb 1,5‰ lejtésű lehet. Korábbi létesítésű építmények esetében 2,5‰ lejtésű vágány megtűrhető. Egyes rakodóberendezések csak vízszintes vágány mellé, alá vagy fölé telepíthetők.

A vasúti rakodó- és forgalmi vágányok közötti tengelytávolságot úgy kell meghatározni, hogy a vágányok között a vasúti kocsik kezelése, ajtók, szerelvények nyitása-zárása, a kocsik bárcázása stb. biztonságosan elvégezhető legyen. Ha a rakodásra szolgáló vágányok közé rakodó vagy szállítógéppel, illetve járművel is bejárnak, akkor ez a körülmény a vágánytengely távolság meghatározásánál figyelembe veendő.

A rakodóberendezés elhelyezése úgy történjék, hogy az egyszerre rakodásra kerülő kocsik újabb kocsicsere nélkül megrakhatók legyenek.

A rakodóberendezésnek a vágányzáró sorompótól, biztonsági határjelzőtől, vágány végétől, kitérő elejétől vagy másik rakodóberendezéstől való távolságának meghatározásakor figyelembe veendő, hogy a leghosszabb vasúti kocsi rakodása is biztonságosan elvégezhető legyen.

A rakodóberendezés veszélymentes és akadálytalan megközelítését szükség szerint közúti járművekkel is biztosítani kell.

Villamosított vasúti vágányhoz rakodóberendezés általában nem telepíthető. Kivéve, ha a rakodóberendezés olyan kialakítású, hogy

- sem a rakodóberendezés, sem a rakománya rakodás közben a feszültségmentesített vezetéket 1,0 m-en belül nem közelítheti meg,

- a feszültség alatt álló táp- vagy megkerülő vezetéket 2,0 m-nél, a munkavezetéket (beleértve a szomszédos vágányét is) 3,2 m-nél jobban nem közelítheti meg és rakodási szünetben ezen a távon kívül rögzíthető.

Kizárja a létesítés lehetőséget a villamosított vágánnyal kapcsolatban az olyan rakodóberendezés, amelynek szerkezete rakodás közben a villamosvezetéket elérheti, megrongálhatja.

A rakodóberendezés a vágány szabadon tartandó terébe csak a rakodási üzem alatt nyúlhat be egyes mozgatható részeivel, amelyeket üzemen kívül az űrszelvényből, illetve a szabadon tartandó térből ki kell emelni és ebben az állapotban megbízhatóan rögzíteni. Különleges esetekben az eltérés csak előzetes egyedi vizsgálat után engedélyezhető.

A rakodóberendezéssel érintett vágány mellett a rakodóberendezés technológiai térszükségletét biztosítani kell.

A vasúti kocsik kezelésével és tolatásával kapcsolatos munkák számára az üzemi közlekedési teret biztosítani kell. Ha a rakodóberendezés oldalán erre nincs lehetőség, az üzemi közlekedési teret a vágány másik oldalán kell kialakítani.

Az üzemi közlekedési tér biztosításától csak akkor lehet eltekinteni, ha sem a tolatásnál, sem a rakodásnál, sem a jármű kezelésénél az építmény, és a vasúti kocsi között semmiféle munkát végezni nem kell.

Vágány tengelyétől általában a következő távolságra helyezhetők rakodóberendezések:

- 1520 mm széles nyomtávolságú vasút esetén:

1100 mm sínkoronaszint feletti magasságig 1920 mm-re,

1100 mm-nél magasabb építménnyel 2450 mm-re, (új építésnél 3100 mm-re);

- 1435 mm normál nyomtávolságú vasút esetén:

1120 mm sínkoronaszint feletti magasságig 1725 mm-re, ennél magasabb építménynél 2200 mm-re;

- 760 mm keskeny nyomtávolságú vasút esetén:

670 mm sínkoronaszint feletti magasságig 1350 mm-re, a

670 mm sínkoronaszint feletti magasságon túl 1650 mm-re.

Az űrszelvények alsó, sínkoronától mért 1100, 1120 illetve 670 mm-ig terjedő részére meghatározott méretek mellett kizárólag oldal-, nyílt-, raktári- és átrakó, valamint az anyagfogadó garatként kialakított rakodók - és az anyag megtámasztására szolgáló karámok - telepíthetők.

Az ömlesztett anyagokat tároló karám csak a rakodásra szolgáló vágány egyik oldalán létesíthető, magasságilag olyan méretben, hogy az ömlesztett anyag - csúszási szögét figyelembe véve - az űrszelvénybe ne kerüljön.

A felsorolt távolságokat az ívekkel rendelkező vágányrészeken az űrszelvény szabványokban meghatározott ívpótlékkal növelni kell.

8.2. Helyhez kötött rakodóberendezésekkel kapcsolatos egyéb általános előírások

A vágányba építendő aknákhoz csatlakozó vágánymező

- min. 10-10 m hosszú zúzottkő ágyazatba helyezendő,

- min. 24-24 m hosszban sínvándorlást gátló berendezéssel látandó el,

- a síndőlés kifuttatását szükség esetén biztosítani kell.

Az aknán átvezető vágányra - beleértve az aknában elhelyezett szerkezeteket is - sínleerősítési tervet kell készíteni szokványos alkatrészek figyelembevételével.

A rakodóberendezéseknél a folyamatos - éjjeli (illetve sötétedés utáni) és nappali - rakodási lehetőséget biztosítani kell. Ennek érdekében a rakodóberendezés és a rakodás alatt álló szállítójárművek, valamint a rakodótér megvilágításáról térvilágítás útján gondoskodni kell. A térvilágítás a vasúti forgalmat, a jelzők megfigyelését nem zavarhatja. A fedett vasúti kocsik belső megvilágításáról is gondoskodni kell.

A kötött pályán mozgó villamos üzemű rakodógépek kábeleinek elhelyezése történhet felfüggesztéssel, ez esetben a gép működése alkalmával a felfüggesztést 0,3 m-nél jobban nem közelítheti meg. Ha ez nem lehetséges, akkor a kábeleket görgőkkel rendelkező és vízelvezetéssel ellátott csatornában kell elhelyezni. A kábelek a földön nem kúszhatnak.

A villamos üzemű berendezések villamos hálózatról való leválasztására külön villamos főkapcsolót kell létesíteni a berendezés közelében. A villamos kapcsoló kikapcsolt helyzetben kulccsal lezárható legyen.

A villamos berendezések és az érintett vasúti vágányok együttes érintésvédelméről gondoskodni kell.

Az olyan kezelőhelyeket, amelyek a környező terepszintnél 1,0 m-nél magasabban vannak és ahol a dolgozók munkavégzés céljából tartózkodnak vagy közlekednek, legalább 1,0 m magas, lábléccel rendelkező középrudas merev korláttal kell minden oldalról lezárni.

A rakodóberendezés, valamint a rakodás alatt lévő vasúti kocsik portalanításáról gondoskodni kell.

A vágány mellé, a vágány tengelyétől 3,5 m-en belül elhelyezett építmények, szerkezetek sarkait, éleit (mintegy 0,20 m szélességben és 2,5 m magasságig), valamint az üzemközben az űrszelvénybe is benyúló szerkezeteket munkavédelmi színjelzéssel (citromságra, fekete csíkozással) kell ellátni.

8.3. A helyhez kötött vasúti rakodóberendezések kialakításának előírásai

8.3.1. Gépészeti berendezés nélküli rakodók

8.3.1.1. Oldalrakodó jellegű építmények:

A rakodókra megfelelő feljáratot kell létesíteni. Személyek közlekedésére lépcsőt, targoncák és egyéb járművek részére felhajtót kell kiképezni a rakodó mindkét végén.

A rakodók felhajtó-lejtőjére, minimális szélességére, a járófelületek burkolására, vízelvezetésére, méretezésére vonatkozó előírásokat külön szabványban kell meghatározni.

A rakodón a vágány tengelyétől számított 3,0 m-en belül semmi sem építhető.

A nyílt rakodók, átrakók és raktári rakodók fölé épülő tetőszerkezet magasságát az űrszelvény méretén felül, a rakodáshoz beállított kocsik tetején végzendő műveletek figyelembevételével kell meghatározni.

8.3.1.2. Homlokrakodók

A homlokrakodóknál a vasúti kocsik ütközőjének magasságában megfelelő ütközőt kell felszerelni. Oldalütközős járművekhez készített homlokrakodón kapcsolókészülék csak akkor helyezhető el, ha a homlokrakodóra szabványos homlokütközők is kerülnek.

Központi ütközőkészülékes járművekhez készített homlokrakodóknál a rakodó támfalán a járműveken alkalmazottakkal azonos központi ütközők szerelendők.

Ha ilyen rakodónál oldalütközős vasúti kocsik rakodása is szükséges, akkor a rakodón oldalütközők is létesítendők.

Az ütközőket úgy kell elhelyezni, hogy benyomott ütközőrugók mellett a csavarkapocs, illetve vonóhorog a középponti ütközőt el ne érje.

A homlokrakodók magasságára, minimális hosszára, szélességére, felhajtójára, burkolására, vízelvezetésére, méretezésére vonatkozó előírásokat külön szabványban kell meghatározni.

A Huckepack- és a vasúti kocsiátrakókat a hatóság által adott egyedi feltételek alapján kell tervezni.

8.3.1.3. Élőállat rakodók

Rendes nyomtávú vágány esetén a rakodó alsó szintje a sínkoronaszint fölött 1,22 m-re, felső szintje 2,30 m-re alakítandó ki és vágánytengelytől való távolsága min. 2,20 m. A kialakításukra vonatkozó előírásokat szabvány határozza meg.

8.3.2. Gépészeti berendezésekkel felszerelt rakodók

8.3.2.1. Anyagfogadó garatként kialakított rakodó

A rakodók minimális hosszára, szélességére, egyéb méretezésére, burkolására vonatkozó előírásokat szabvány határozza meg.

A rakodó vágány felé eső oldala készülhet falazattal, rácsból vagy csúszdaként működő nyitható ajtóként.

A rakodó, valamint a vágány közötti területet (ideértve a sínszálak közötti területet is) olyan kiemelhető burkolattal kell ellátni, amely egyrészt az elszóródott anyag összetakarítását, másrészt a vágány szabályozását lehetővé teszi.

A garat szállítóberendezéseinek beépíthetőségét, szerelhetőségét, karbantarthatóságát biztosítani kell.

8.3.2.2. Személygépkocsik rakodására kiképzett különleges homlokrakodók

Ezek az építmények a hatóság által adott, egyedi feltételek alapján tervezendők.

8.3.2.3. Gravitációs berakó berendezések

Az emelt rakodó- és tároló támfala, tartóoszlopai, beépített szerkezetei a vágány tengelyét az egyik oldalról normál nyomtávú vágány esetén - eltérően az általános előírásoktól - 3,05 m sínkoronaszint feletti magasság fölött, ha szükséges 1,875 m-re, 760 mm nyomtávú vágánynál 1,65 m-re közelíthetik meg.

A rakodó felső szintjén a vágány felőli oldalt úgy kell kialakítani, hogy a közúti járművek lezuhanását megakadályozza.

Eltérő nyomtávú vasúttal, függőpályával, szállítószalaggal történő rászállítás esetén az átürítőhely kialakítása a rászállító eszközre vonatkozó külön előírások szerint történjék.

Az emelt rakodó-tároló balesetmentes megközelítéséről, kezeléséről, ellenőrzéséről, a tárolóba történő be- vagy leesés elleni védelemről gondoskodni kell.

8.3.2.4. Anyagfogadó aknák, hídszerű ürítőberendezések

Az anyagfogadó aknák, az aknákat áthidaló, illetve a vasúti terhet viselő szerkezetek méretezésénél a vasúti hidaknál figyelembe vett járműterhet és tengelyelrendezést kell alapul venni.

Az anyagfogadó aknába való beesés elleni védelemről gondoskodni kell. Az áru beömlési helyén a lefedésre rács alkalmazandó. Az átjárás illetőleg esetleges ráállás célját is szolgáló rács nyílása legfeljebb 50´100 mm lehet. Ha a rácson nem kell átjárni, akkor legfeljebb 150´150 mm nyílásmérettel készíthető.

A rácsot általában pályaszintben kell kiképezni, közúti járművek közlekedése esetén sínkoronaszintben is elhelyezhető. Az aknába ürített anyag továbbítására szolgáló szállítógépek beépítésénél a rájuk vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni.

Az aknába a csapadékvíz behatolását meg kell akadályozni. Tetőszerkezet hiányában az aknákat fedéllel kell ellátni. Az aknába esetleg bekerülő víz eltávolítására szivattyú biztosítandó.

8.3.3. Gépi rakodó- és szállítóberendezések

8.3.3.1. Rakodódaruk

A darukat úgy kell telepíteni, illetőleg a környezetüket kialakítani, hogy a daruval felemelt teher személyek vagy személyek által elfoglalt épületek fölé ne kerülhessen, és a vasúti kocsi teljes szélességében a terhek függőlegesen emelhetők legyenek.

A daru emelőmagasságát úgy kell megállapítani, hogy a legmagasabb emelendő tárgy a vasúti kocsi oldalfala fölött a függesztékkel együtt átemelhető legyen.

Darupálya vasúti vágányt szintben nem keresztezhet. A darukezelő fülkéjét a vasúti vágány űrszelvényén kívül kell telepíteni, úgy, hogy a kezelő a vasúti kocsiba láthasson.

Az ömlesztett áruk felvételére alkalmas edényes markoló vasúti kocsi kirakására akkor alkalmazható, ha a nyitott helyzetben elfoglalt téglalap alakú terület átlója a 2900 mm-t nem haladja meg.

Az edényes markoló hossztengelye rakodás közben a vasúti kocsi hossztengelyével párhuzamos legyen. A sokfogú- és a szálfamarkoló nyitott állapotban 2300 mm-nél nagyobb nem lehet.

A vasúti rakodásra használt daruk egyéb vasúti vonatkozású előírásait szabványok határozzák meg.

8.3.3.2. Vasúti kocsibuktatók

Kocsibuktató olyan vágányba telepíthető, ahol a vágányzáró berendezések közötti, valamint az azok előtt, illetve után lévő 10-10 m-es vágányszakasz egyenes és vízszintes.

Minden buktató előtt és után olyan vágányzáró berendezés létesítése szükséges, amely megakadályozza, hogy a buktatóra kocsit toljanak, ha a buktatási művelet már megkezdődött.

A kocsibuktatók kezelőfülkéjéből az érintett terület legyen akadálytalanul áttekinthető.

A kocsibuktató azon szerkezeteit, amelyekre a felemelt teher hat, az emelőgépekre vonatkozó szabványok szerint kell méretezni. A vasúti terhet viselő szerkezetek méretezésénél a vasúti hidaknál figyelembe vett járműteherrel kell számolni.

A homlokbuktató szerkezete olyan legyen, hogy a buktatás ideje alatt az ütközőknél támassza meg a vasúti kocsikat.

A megtámasztásra szolgáló ütközők üzemen kívül az űrszelvényből eltávolíthatók és olyan kialakításúak legyenek, hogy az ürítésre kerülő vasúti kocsin levő szerkezeteket (lépcsőt, fogantyút stb.) meg ne sérthessék.

Az ütközőbakok olyan szerkezeti megoldással készüljenek, hogy a hídemelés elkezdése után ne legyenek mozgathatók.

A homlokbuktatónál a felemelt híd teljes hosszában az űrszelvényt biztosítani kell.

A buktatóhídnak felemelt helyzetében a vízszintessel bezárt szöge általában 55o, esetleg 60o lehet. Ez a szög 65o-ig akkor növelhető, ha a buktatót olyan berendezéssel látják el, amely az átbillenést megakadályozza.

A buktatóhíd mindenkori helyzetének jelzésére fokokban szemléltető mutatókat kell felszerelni.

Biztosítandó, hogy a híd a megengedett határon túl felemelhető, illetve körbuktatónál elfordítható ne legyen.

A körbuktatóban a kocsik beállításakor oldalirányban az alapűrszelvényt, magasságilag a csökkentett űrszelvényt kell biztosítani.

A buktatandó kocsik szétakasztását, megfékezését, rögzítését, a körbuktatóba személyek belépését a berendezés kialakításától függően kell meghatározni. A buktatók egyéb előírásait szabvány határozza meg.

8.3.3.3. Csúszdák, surrantók, ejtőcsövek

A vasúti kocsiba rakandó anyag vezetésére, szétszóródásának megakadályozására, a vasúti kocsi és a berendezés környezetének megvédésére és tisztántartása érdekében kell ezeket a berendezéseket alkalmazni.

A berendezések alsó élének, a vasúti kocsi padlójától a berakásra kerülő anyagtól függően, olyan távolságra kell elhelyezkednie, hogy a vasúti kocsi és a rakodásra kerülő áru védelme biztosítva legyen.

A csúszda hosszának megállapításánál a legalacsonyabb oldalfalú kocsi veendő figyelembe.

A csúszda és a surrantó két oldalán az anyag elszóródásának megakadályozása végett oldalfal létesítendő. A csúszda, a surrantó a vasúti kocsira nem támaszkodhat. A surrantók kialakításánál a legmagasabb oldalfalú nyitott vasúti kocsikat kell alapul venni.

Ha a surrantóról lepattanó anyag sérülést okozhat, akkor védőhálót kell telepíteni. A védőhálót a vágánnyal párhuzamosan a surrantóval szemben, annak középvonalától legalább 5-5 m-re kell elhelyezni. A védőháló a sínkorona felett legalább 1200 mm-re kezdődjék. Magasságát a sérülési veszélytől függően kell meghatározni. Az oldaltöltő ejtőcső mozgatását úgy kell megoldani, hogy annak kezelése a terepszintről segédeszköz nélkül elvégezhető legyen.

A fedett kocsik tetőnyílásai balesetmentes megközelítésének, a tetőnyílások és az ejtőcsövek veszélytelen kezelésének a feltételeit biztosítani kell.

8.3.4. Tartálykocsik rakodóberendezései

Töltő-lefejtő berendezéseknél a vágány vízszintes legyen és területét tisztítható burkolattal kell ellátni. A burkolat a töltő- vagy lefejtőhely középvonalától legalább 5 m-rel nyúljon túl. A burkolat és a sín talpa között legalább 20 mm és legfeljebb 50 mm távolság lehet. Burkolni kell a lefejtő-, illetve töltőberendezés, az akna, a tartálykocsi kezelőberendezés (esetleg a szivattyú) környékét is úgy, hogy a burkolat ezeken 0,5-0,5 m-rel nyúljon túl.

Folyadékok töltő-lefejtő berendezéseinél a vágányburkolat csatornázással ellátott betontálca legyen. A burkolatra került szennyező anyag összegyűjtéséről, eltávolításáról és további kezeléséről gondoskodni kell. A töltő-, illetve a lefejtő berendezés legyen alkalmas az anyag szállítására szolgáló valamennyi típusú forgalomban lévő - és fejlesztésre tervbe vett - vasúti tartálykocsi zárt rendszerű megtöltésére, illetve kiürítésére. Levegőnél nehezebb gázok töltő, illetve lefejtőberendezése aknába nem telepíthető.

Vasúti tartálykocsit telepített tároló tartályba lefejteni vagy tárolóból tölteni csak kiépített csővezetéken szabad. A csővezetékek leüríthetők legyenek. A lefejtésekhez és a töltésekhez legfeljebb 5 m hosszú hajlékony csatlakozó vezeték használható. Merev csatlakozó vezetékes töltő-, illetve lefejtőberendezés sérülés nélkül viselje a tartály töltése vagy ürítése közben beálló magassági mozgásokat.

Tűzveszélyes, maró, mérgező folyadék, illetve gáztöltő berendezés területét zárhatóan el kell keríteni. Más töltőberendezés, valamint lefejtőberendezés területét a helyi körülményektől és az anyag jellegétől függően kell elkeríteni.

A töltés leállítását a töltőállomásról mindenkor biztosítani kell. A tartálykocsik túltöltését meg kell akadályozni.

Alsó csatlakozású, burkolatszint fölött létesített töltő és lefejtőberendezésnek a csatlakozó vezeték felszereléséhez kiképzett csőcsonkja a sínkorona fölött 300 mm-nél magasabban nem lehet. A berendezés szerkezeteit (csőcsonk, szűrő, tolózár stb.) az üzemi közlekedési téren kívül zárható szekrényben kell elhelyezni.

Poranyag lefejtéshez a szállító tartályra megengedettnél nagyobb nyomású levegő nem használható, szükség esetén nyomáshatárolót kell felszerelni. A lefejtőhelyen tartálykocsihoz való csatlakozás előtt nyomásellenőrző műszert kell felszerelni. Ha az anyag továbbításához segédlevegőt is használnak, annak nyomása sem lehet nagyobb a tartályra előírt értéknél.

A vasúti tartálykocsik felső részén elhelyezett szerelvények balesetmentes megközelítését és kezelését megfelelő berendezéssel biztosítani kell.

A berendezés kialakítása esetleges veszély esetén tegye lehetővé a dolgozók menekülését. A vasúti kocsi nem szolgálhat a kezelőberendezés alátámasztásául.

Több kezelőberendezést összekötő kezelőhídról 30 méterenként vészlejáratot kell kialakítani. A kezelőberendezés megközelítésére szolgáló feljárat lehetőleg lépcső legyen.

Maró, mérgező hatású folyadékok tárolására szolgáló tartályt védőmedencébe kell helyezni. A védőmedence a legnagyobb tartály térfogatával legyen azonos befogadóképességű. A medencéből nyílás nem vezethető ki.

Maró hatású folyadékok tárolására szolgáló létesítmények, illetve védőmedencéjük a vasúti vágány tengelyét 5,0 m-nél jobban nem közelíthetik meg. A mérgező hatású folyadékok tárolására szolgáló létesítményeknél ezt a méretet - az anyag jellegétől függően - növelni kell. Tűzveszélyes-folyadék tárolók és szivattyúk telepítési távolságait, alkalmazásuk előírásait szabvány rögzíti.

Gáztárolók és szivattyúk telepítésénél is a szabvány előírásai irányadók.

Egyéb előírások szabványban rögzítendők.

8.3.5. Rakománymelegítő berendezések

Dermedő folyékony anyagok lefejtéséhez biztosítani kell az anyag melegítésének lehetőségét. Nyílt lánggal tartálykocsit melegíteni tilos.

Ha a dermedő anyag melegítése nem a lefejtőálláson történik, a kondenzvíz megfelelő elvezetéséről gondoskodni kell.

Dermedő folyadékok melegítése esetén a vasúti tartálykocsit kiürítés után csak akkor szabad lezárni, ha lehűtése és kiszellőztetése megtörtént.

Szilárd anyagok melegítésénél használatos melegítő berendezés olyan kialakítású legyen, hogy a vasúti kocsi egyes szerkezeti elemei a melegítés során a következő táblázatban megadott hőmérséklet értékeket ne lépjék túl.

8.4. Egyéb előírások

A vasúti rakodóberendezések általános üzemeltetési feltételeit szabványban kell meghatározni.

A rakodóberendezéseket évenként szakmunkás, öt évenként technikusi, tíz évenként mérnöki szintű részletekre kiterjedő vizsgálatnak kell alávetni.

A buktatószerkezetet évenként legalább egyszer a részletekre is kiterjedő, havonként egyszer pedig általános vizsgálatnak kell alávetni még akkor is, ha üzem közben semmi rendellenesség nem mutatkozik.

A vasúti terhet viselő, valamint a vasút feletti szerkezetek vizsgálatára a hidakra vonatkozó előírások a mérvadók.

8.5. Helyhezkötött vasúti járműmozgató berendezések

8.5.1. Vasúti kocsivontató berendezések létesítésének feltételei

A kocsivontató berendezéssel kiszolgált vágány legfeljebb 1,5‰ esésben vagy emelkedésben lehet. A vontatóberendezés minden szerkezete, alkatrésze üzemen kívül az űrszelvényből eltávolítható legyen.

A kocsivontató berendezéssel kiszolgált vágány mellett az üzemi közlekedési teret szabadon kell hagyni.

A vontatóberendezés vonókötele szilárdságának legalább hatszoros biztonságot kell nyújtania. A vonókötél legnagyobb sebessége az 1 m/s-t nem haladhatja meg.

A vontatóberendezéshez a berendezés indításával függésben lévő hangjelző berendezéseket kell felszerelni.

A vontatóberendezés által kiszolgált vasúti vágány mellett - az üzemi közlekedési téren kívül - vészleállítókat kell felszerelni.

A távolról vezérelt kocsivontató berendezések kezelőfülkéje, illetve kezelőhelyei úgy helyezendők el, hogy a vontatási terület beláthatóvá váljék.

A távvezérelt kocsivontató berendezés és az általa kiszolgált berendezés vezérlése olyan függésben legyen, ami az együttes működtetést kizárja.

A kocsivontató berendezések üzemeltetésére és vizsgálatára a rakodóberendezések üzemeltetésére és vizsgálatára vonatkozó előírásokat kell értelemszerűen alkalmazni.

8.5.2. Tolópadok létesítésének feltételei

Tolópad pályáját vízszintesen kell kialakítani. Méretezésnél a vasúti hidaknál figyelembe vett járműteherrel kell számolni.

A tolópadhoz csatlakozó vágányoknak - a tolópad szélétől mérve - a tolópad szélességének megfelelő hosszúságban vízszintesnek kell lenniök.

A pályaszintben elhelyezett tolópadon a nyelvsínek lejtése legfeljebb 1:16 lehet.

Ahol a csatlakozó vágánnyal szemben használható vágány nincs, ott kerékfogóval ellátott védő csonkavágány alakítandó ki.

A tolópadon lévő és csatlakozó vágányok között legalább 12 mm, és legfeljebb 20 mm méretű hézag legyen biztosítva. Oldal, illetve magassági lépcső ne keletkezzék. A lépcsőmentes csatlakozás érdekében reteszelő szerkezeteket kell alkalmazni.

A tolópad akna szélétől a sínkorona felett az űrszelvény felső síkjáig 3,0 m távolságban semmi nem építhető, illetve nem helyezhető el. A tolópad egyetlen alkatrésze sem nyúlhat a szabadon tartandó térbe.

A tolópad szerkezete és a tolópad akna között - a sínek kivételével - sehol sem lehet 50 mm-nél kisebb hézag. A tolópad haladási sebessége 1,0 m/s-nál nagyobb nem lehet. A tolópad hídszerkezetének azon oldalán, ahol a járművek vontatása, illetve fékezése történik, az üzemi közlekedési teret biztosítani kell.

A tolópadnak üzemi és rögzítő fékkel kell rendelkeznie.

A tolópadra fény- és hangjelző berendezést kell felszerelni. Villamos reteszeléssel biztosítani kell, hogy a tolópad csak a hangjelzés után legyen működtethető. A tolópad haladását villogó sárga fény jelezze.

A tolópadon és a tolópadjárat mellett vészleállítókat kell felszerelni.

A tolópad a kezelőfülkéből működtethető fékszerkezettel rendelkezzék. A tolópad területét megfelelő burkolattal kell ellátni. A tolópadra szerelt kocsivontató berendezés működését a reteszeléssel kell függésbe hozni.

A tolópadon a működtetés céljából kezelőhelyet kell kialakítani.

A tolópad kezelésével, üzemeltetésével, karbantartásával és vizsgálatával kapcsolatos előírásokat szabvány tartalmazza.

8.5.3. Fordítókorongok létesítési feltételei

A fordítókorong körsínjét vízszintesen kell kialakítani. A fordítókorongnak és a hozzá csatlakozó vágányoknak a fordítókorong átmérőjének megfelelő hosszúságban vízszintesnek kell lenniük.

Méretezésnél a vasúti hidaknál figyelembe vett járműteherrel kell számolni.

Ahol a csatlakozó vágánnyal szemben használható vágány nincs, ott kerékfogóval ellátott védő csonkavágányt kell kialakítani.

A fordítókorong-akna szélétől 3,0 m távolságban a sínkorona felett az űrszelvény felső síkjáig semmi nem építhető, illetve nem helyezhető el.

A gépi hajtású fordítókorongnál a kézi mozgatást is biztosítani kell. A kétféle meghajtás egyidejű működését ki kell zárni. A gépi hajtású fordítókorongnak a kezelőfülkéből működtethető fékszerkezettel kell rendelkeznie.

A fordítókorongon lévő és a csatlakozóvágányok között legalább 15 mm és legfeljebb 20 mm méretű hézag legyen. A lépcsőmentes csatlakozás érdekében reteszelő berendezést kell alkalmazni. Oldal- és magassági lépcső nem lehet.

A fordítókorong területét megfelelő burkolattal kell ellátni. A fordítókorongra szerelt kocsivontató berendezés működését a reteszeléssel kell függésbe hozni.

A járműmozgató berendezések létesítésére, kialakítására és vizsgálatukra vonatkozó előírásokat szabványban kell rögzíteni.

8.6. Vasúti járműmérlegelő berendezések

8.6.1. Járműmérlegek telepítési követelményei, létesítési feltételei

Az álló jármű mérlegelésére szolgáló mérlegnek és a hozzá csatlakozó legalább 15-15 m hosszú vágányszakasznak egyenesben és vízszintesben kell lennie.

A járműmérleget lehetőleg mindkét végén bekötött vágányban kell elhelyezni.

A mérleghez való megfelelő csatlakozása végett a folyó pályát mintegy 2,0 m hosszban ágyazat nélküli felépítményként kell kialakítani.

A mérlegszerkezeti részek vizsgálhatóságát és ellenőrizhetőségét biztosítani kell.

A mérlegelő helyiségből biztosítani kell a megbízható rálátást a mérlegen álló vasúti kocsira és a mérleg egész felületére, valamint a mérőszerkezetre.

A mérlegház a vágány tengelyét 3,0 m-nél jobban ne közelítse meg.

Fordítókorong, tolópad, kitérő eleje, illetve biztonsági határjelzője és a mérlegakna, illetve mérlegszerkezet között legalább 15 m távolságot kell biztosítani.

Járműmérleg és közforgalmú útkeresztezés között olyan távolságra van szükség, hogy az egyszerre beállításra kerülő kocsisor után még 10 m biztonsági távolság legyen.

A kocsik mozgatását végző dolgozók által láthatóan a mérlegszerkezettel kényszerkapcsolatban álló fény tolatásjelzőt kell alkalmazni, ha a mérleget védeni kell a rátolásból származó sérüléstől.

Ha a mérlegen robbanásveszélyes anyagot töltenek, vagy a mérlegaknába, illetve a mérlegszerkezetet befoglaló térbe robbanásveszélyes gáz, illetve folyadék juthat a környezetből, akkor a mérleg szellőztetéséről gondoskodni kell. A mérleget ne lehessen működtetni akkor, ha az aknában robbanásveszélyes elegy képződik.

A járműmérlegek méretezésének, üzemeltetésének előírásait szabványban kell meghatározni; az üzemeltetés részletes előírásait kezelési utasításban kell szabályozni.

8.7. Egyéb kiszolgáló berendezések, építmények

8.7.1. Vasúti kocsimosó berendezések

A mosási területen a vágányt burkolni kell.

A mosás során keletkezett szennyvíz összegyűjtéséről, derítéséről, semlegesítéséről a vízügyi előírásoknak megfelelően kell gondoskodni.

Személykocsik belső tisztításának részletes szabályait a vasút üzemeltetője utasításban köteles kidolgozni. Ha csak tisztítási célra szolgáló vágány mellett létesül a helyhez kötött kocsimosó berendezés, úgy szerkezeteit üzemen kívüli helyzetben az űrszelvényen, egyébként a szabadon tartandó téren kívül kell elhelyezni.

A teherkocsimosó berendezés beépített részei csak az üzemi közlekedési téren kívül telepíthetők.

Tartálykocsik tisztításánál biztosítani kell, hogy a tisztításra kerülő tartálykocsiban visszamaradt anyag megfelelő tárolókban lefejthető legyen.

A tartálykocsik felső részén elhelyezett szerelvények, valamint a tartály belső terének megközelítése, kezelése, tisztítása során jelentkező baleseti veszély, illetőleg a vegyi ártalmak kiküszöböléséről gondoskodni kell.

Teherkocsi mosóknál a vágány egyik sínszála magasabban (túlemelésben) legyen.

A kocsik mosását kezelési utasításban kell szabályozni.

8.7.2. Olajfeladó berendezések

A berendezések telepítésének követelményeit a tűzvédelmi szabványok határozzák meg.

A feladóhelyen az anyagelcsurgást, szétfolyást meg kell akadályozni.

Az olajfeladáshoz olyan berendezés alkalmazandó, amely az olajáramlást megszünteti ha a tartály megtelik, illetve ha a működtető szerkezetet elengedik.

8.7.3. Járművizsgáló csatornák (aknák)

A járművek alvázának, futóművének, fékberendezésének vizsgálata, szerelése céljából járművizsgáló csatornát kell létesíteni. Ezek vonatfogadó-, vonatindító- és rakodó vágányba nem telepíthetők.

Dízel- és villamosmozdonyok vizsgálatához háromaknás elrendezés szükséges. A csatorna folyadékgyűjtője a közcsatornába nem köthető be.

Vízvételezésre, kerékpár, illetve alkatrész süllyesztésére, emelésére szolgáló vagy más kiszolgáló berendezésekre, rakmintákra vonatkozó előírásokat e szabályzatban foglaltak értelemszerű alkalmazásával egyidejűleg kell meghatározni.

8.8. Helyhez nem kötött vasúti rakodó-, járműmozgató- és egyéb kiszolgáló berendezések

A helyhez nem kötött rakodóberendezéseket az üzemeltető vasút (iparvágánynál a kiszolgáló vasút) által előírt - a következőkben foglaltak figyelembevételével készült - szabályok szerint kell alkalmazni.

8.8.1. Targoncák

A rakodás előtt meg kell győződni arról, hogy a vasúti kocsik padozata alkalmas-e a targoncával való rakodásra. Új padozatú kocsiknál a megengedhető pontszerű terhelés 2,2 t. A vasúti kocsikba bejáró targoncák kissugarú ívben képesek legyenek fordulni.

A targonca emelő magassága legalább 1200 mm legyen.

A targoncák szerkezeti magasságánál figyelembe kell venni, hogy a vasúti fedett kocsik belső magassága régebbi építésű kocsiknál 2,1 m.

A targonca feleljen meg a munkavédelmi követelményeknek.

Az oldalrakodó és a teherkocsi közötti teret áthidaló szerkezetekkel szemben támasztott követelmények: megfelelő teherbírás, megbízható rögzítési lehetőség, kis sajáttömeg és szerkezeti magasság, könnyű kezelhetőség.

8.8.2. Rakodógépek ömlesztett anyagok rakodásához

Ömlesztett anyagok vasúti rakodásánál olyan rakodógépek és technológiák alkalmazhatók, amelyek a vasúti kocsit nem sértik meg, és megfelelnek a biztonságos rakodás követelményeinek.

Ennek érdekében

- a rakodógép semmilyen szerkezete ne támaszkodjék, illetve ne ütközzék a vasúti kocsinak,

- a csigás rakodók, szállítószalagok azon részeit, amelyek a vasúti kocsikhoz érnek, olyan burkolással kell ellátni, hogy azok a vasúti kocsit meg ne sértsék,

- a rakodógép-kezelőhely kialakítása úgy történjék, hogy a kezelő a vasúti kocsiba lásson,

- a felsővezetékkel ellátott vágányon álló vasúti kocsi rakodásához csak olyan gép használható, amely a vezetéket rakodás közben az előírt távolságnál jobban nem közelíti meg,

- az árumegfogó és egyéb szerkezeteket (markoló, szállítócsiga, kanál, serlegsor, géplapát, stb.) olyan kiegészítő tartozékkal kell ellátni, amely meggátolja, hogy a vasúti kocsi rongálódást szenvedjen,

- az áru a berakás során ne essék nagy magasságból a kocsipadlóra (az árudarab tömegétől függően az esési magasság meghatározandó),

- a rakodógépek feleljenek meg a munkavédelmi követelményeknek,

- a fedett vasúti kocsik tetőnyílásán át történő rakodásnál a tetőnyílás kezelésekor jelentkező baleseti veszély kiküszöböléséről gondoskodni kell.

9. FEJEZET

VASÚTI JÁRMŰVEK

Ez a fejezet a vasúti járművek kialakítására, üzemeltetésére, fenntartására vonatkozó általános előírásokat tartalmazza

9.1. Járművek engedélyezése

Vasúti járművek gyártásához, beszerzéséhez, átalakításához és üzemben tartásához hatósági engedély kell. A hatósági engedélyezéshez szükséges - jogszabályban részletezett - dokumentációnak tartalmaznia kell a tervezői felelősségvállalást, valamint a rendelő egyetértését a konstrukcióra és kivitelre vonatkozóan. A dokumentációnak magyar nyelvűnek kell lennie vagy az idegen nyelvű dokumentáció fordítását kell mellékelni.

A különleges járművekre vonatkozó dokumentációból megállapíthatók legyenek a lehetséges üzemmódokban kialakuló méretek, pálya és talajterhelések és minden más adat, körülmény, melynek ismerete a jármű elbírálásához szükséges lehet.

A vasúti járművek engedélyezési terveit vasúti járműgyár, járműgyártással, javítással hivatásszerűen foglalkozó vállalat vagy szakirányú tervező intézet készítheti el. Magánszemély és munkaközösség terveinél a tervező szakirányú képesítését és gyakorlatát hivatalosan igazolni kell.

9.2. Járművek kialakításával, felszerelésével kapcsolatos követelmények

9.2.1. Általános követelmények

A vasúti járműveket az üzemeltető vasút pálya- és üzemviszonyait, valamint a jármű rendeltetését figyelembe véve kell kialakítani.

A vasúti jármű kialakításánál a következő követelményeket kell figyelembe venni:

- a közlekedésbiztonság járműgépészeti feltételeinek pontos kielégítése,

- a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság kedvező ergonómiai feltételekkel a működtetés és kezelés szempontjából,

- a személyszállító járműnél előírt utaskényelmi feltételek biztosítása,

- a környezetkímélő és a gazdaságos üzemeltetés és fenntartás lehetősége.

A jármű keresztmetszeti méreteinek a vonatkozó szerkesztési szelvény méretkorlát előírásainak kell megfelelniök.

A járművet biztonságos kapcsolószerkezettel kell ellátni mind a balesetmentes kapcsolási művelet lehetősége, mind menetközben a szétkapcsolódás elleni biztonság szempontjából.

A futómű képes legyen akadálymentesen és biztonságosan követni a pálya nyomvonalát, és nem okozhat a pályában a megengedettnél nagyobb igénybevételből eredő károsodást.

Az országos közforgalmú vasúton közlekedő vontatott jármű tengelyterhelése 3 t-nál kisebb nem lehet. A teherkocsinak szilárdságilag alkalmasnak kell lennie a 22,5 t tengelyterhelésre.

A vasúti jármű folyóméter tömege 8 t/m-nél nagyobb nem lehet.

Az országos közforgalmú vasúton közlekedő kéttengelyű jármű legkisebb tengelytávolsága 6000 mm, legnagyobb tengelytávolsága 9000 mm lehet. Ettől eltérő tengelytávolságok különleges járműveknél alkalmazhatók. Forgóvázas jármű belső tengelytávolsága 17000 mm-nél nagyobb nem lehet. Forgóvázon belül két szomszédos kerékpár tengelytávolsága 1500 mm-nél kisebb nem lehet.

A teherkocsi kivételével minden vasúti járműnek két, egymástól független működésű fékberendezéssel kell bírnia. Ezen belül minden járműnek rendelkeznie kell egy olyan fékberendezéssel, amely a tetszőlegesen hosszú ideig üzemen kívül helyezett jármű állvatartására is alkalmas.

A jármű megállapítására szolgáló fékberendezés úgy alakítandó ki, hogy kedvezőtlen tapadási viszonyok mellett, maximális fékhatás beállítása esetén se csúszhasson meg a kerék a sínen.

Új járműtípus futástechnikai és féktechnikai jellemzőit üzembe állítás előtt szabatos vizsgálati program keretében ellenőrizni kell.

Gondoskodni kell a jármű alváza alá kerülő olyan berendezések, gépezeti egységek rögzítésének többszörös biztonságáról, amelyek leszakadása balesetet okozhat.

A jármű belső zajszintje sem csúcsértékében, sem az értelemszerűen meghatározható egyenértékű szintjében nem haladhatja meg sem az egészségügyi normákat (mozdony- és vonatszemélyzet), sem az utasok számára biztosítandó, előírásokban és döntvényekben megszabott határértékeket.

Vonatvezérlésre kialakított jármű vezetőállásának berendezése segítse elő a mozdonyszemélyzet, illetve a járművezető munkájának biztonságos és fáradásmentes teljesítését.

A vezetőfülke kialakításánál biztosítani kell a mozdonyvezető menekülési lehetőségét váratlan veszély esetére.

Keskeny nyomközű vasutak teherkocsijait és vontató járműveit a pályára meghatározott tengelyterheléssel összhangban kell méretezni a jármű tervezett élettartamán belül várható fejlődés figyelembevételével.

Személyszállító járművek terhelésének megállapításánál szerkesztés és méretezés során valamennyi ülőhelyet foglaltnak kell tekinteni, álló utasként 8 fő/m2 értéket kell figyelembe venni, ülő utasonként (csomaggal együtt) legalább 90 kg/fő tömeggel (álló utas tömege 70 kg/fő, csomag nélkül). Engedélyezhető befogadó képesség: ülőhelyszám + 5 fő/m2 álló utas. Fülkés kocsielrendezésnél a fülkében álló utast nem kell figyelembe venni.

A jármű konstrukciós sebességét a gazdasági és fejlesztési lehetőségeknek megfelelően, a jármű rendeltetésétől és egyéb adottságoktól függően kell megállapítani.

A vonat legnagyobb hosszát az üzemeltető vasút, valamint a járművek adottságait figyelembe véve úgy kell megállapítani, hogy az üzem- és közlekedésbiztonsági feltételek mindenkor teljesítve legyenek. (Vonókészülék, terhelhetőség, távvezérlésbe beköthető egységek száma, fékezésbe beköthető vonathossz, utasperonok, vonatfogadó vágányok hossza és egyéb üzemi szempontok.)

9.2.2. Szerkesztési szelvény

A jármű keresztmetszeti méreteinek ki kell elégítenie a szerkesztési szelvény és a hozzátartozó szűkítési előírásokban meghatározott feltételeket arra a pályára vonatkozóan, amelyen a jármű üzemeltetését tervezték.

Közlekedés vagy továbbítás közben a jármű valamennyi alkatrészének az adott vasútra érvényes szerkesztési szelvényen belül kell elhelyezkednie meghatározott szerkezeti egységek mechanikus biztosítása mellett.

A statikus járműszerkesztési szelvény a vízszintes, egyenes vágányra helyezett, álló járműre vonatkoztatja a megtartandó keresztmetszeti méreteket.

A kinematikus járműszerkesztési szelvény a járművet érő kiegyenlítetlen oldalgyorsulás okozta szekrénydőlést is figyelembe veszi a kötelező keresztmetszeti méretek meghatározásánál.

A szerkesztési szelvény előírásai tartalmazzák mind a vízszintes síkban elhelyezkedő pályaívek, mind a függőleges síkú pályalekerekítések figyelembevételének szabályait is.

Az alkalmazandó szerkesztési szelvényre, s az alkalmazás módjára vonatkozóan az országos szabványok előírásait kell figyelembe venni.

Az országos közforgalmú vasút vontatójárművének szerkesztési szelvény szempontjából alkalmasnak kell lennie gurítódombon való áthaladásra is.

Az országos közforgalmú vasútvonalon közlekedő minden olyan vontatott járművet, amely gurítódombon történő áthaladásra nem alkalmas, erre utaló felirattal kell ellátni.

A nyitott, vagy pőre teherkocsik megrakásakor, illetve rakományuk méreteinek ellenőrzésekor a Rakodási Szabályokban meghatározott rakszelvényeket kell figyelembe venni.

9.2.3. Sebesség

A járművet a kívánt maximális üzemi sebességnél nagyobb, konstrukciós sebességre kell méretezni. A jármű üzembe helyezését megelőző ellenőrzés során az engedélyezendő üzemi sebességnél 10%-kal, de legalább 10 km/h értékkel nagyobb sebességgel kell a jármű futástechnikai viselkedését vizsgálni, amennyiben ezt a jármű hajtásrendszere és/vagy biztonsági berendezései lehetővé teszik. Mivel a járműfutás minősége (futásjóság) függ a pályaállapottól, a jármű minősítését a vizsgált sebességre alkalmas pályaszakaszon kell elvégezni a vonatkozó országos és nemzetközi előírások és ajánlások alapján.[9]

A járműre engedélyezett legnagyobb sebesség értékét hatósági vizsgálat során határozzák meg.

Különböző járműtípusokra figyelembe veendő sebességhatárok az országos közforgalmú vasutaknál a következők:

Az engedélyezett sebességet a járművön fel kell tüntetni.

9.2.4. Ívbeállás

A futóműnek akadálymentesen kell követnie a vasútnál megvalósuló legkedvezőtlenebb pálya-vonalvezetést is úgy, hogy eközben a kerék nyomkarimájánál keletkező keresztirányú vezetőerő és a függőleges kerékerő aránya egy megszabott értéket nem haladhat meg (kisiklás elleni biztonság), ezenkívül minden egyes kerékpárról a pályafelépítményre átszármazó keresztirányú erő egy megszabott értéknél nagyobb nem lehet. A határértékeket országos vagy nemzetközi műszaki előírások és ajánlások tartalmazzák.

Kettőnél több tengelyű forgóváz esetén minden közbenső kerékpárnak saját magát kell vezetnie az engedélyezett legkisebb pályaívben is, tehát a közbenső kerékpár keresztirányú csúsztatása nem igényelhet többleterőt a vezetőkerékpár nyomkarimáján.

Az 1435 mm nyomtávolságú járművekre előírt legkisebb vízszintes pályaívsugarak a következők:

A fentieknél kisebb ívsugarak esetén a legkisebb járható ívsugárra vizsgálatot kell végezni a hozzátartozó nyombővítés figyelembevételével, meghatározva az áthaladás feltételeit is.

A járműveknél az ívbeállás vizsgálatot szerkesztéssel és próbával, az adott pályára vonatkozó legkisebb vízszintes és függőleges pályaívekre kell elvégezni a pályaépítési és fenntartási adatok figyelembevételével.

A gurítódombon közlekedő járművek tervezésénél a következő függőleges pályaív-sugarakat kell figyelembe venni:

9.2.5. Futómű

A szorosan értelmezett futóművön kívül ide tartozik a hordmű, valamint forgóvázas jármű esetén, a forgóvázszekrény kapcsolat.

A futómű kialakításának olyannak kell lenni, hogy a jármű az engedélyezett sebességnél biztonságosan, megfelelő futásjósággal haladjon a pályán, s egyben alkalmas legyen a fellépő igénybevétel tartós elviselésére.

A futóművet a merev kerethez (forgóvázhoz, alvázhoz) közvetlenül csatlakozó kerékpárok száma jellemzi (kéttengelyű, háromtengelyű stb. futómű). A futóművet vizsgálni kell a járművel bejárandó vonalakon található legkisebb sugarú és előírt nyombővítésű pályaívben való geometriai beállás szempontjából.

A futómű felsorolt lényeges teherviselő elemei:

- kerékpártengely,

- keréktárcsa,

- kerékabroncs,

- csapágyazás,

- hordrugók,

- hordmű elemek,

- forgóvázkeret,

- járműalváz

csak a külön előírt feltételek alapján megválasztott minőségű anyagból, jól ellenőrizhető technológiai eljárással készülhetnek. Az ezen elemekre vonatkozó országos vagy nemzetközi szabványok és döntvények előírásaitól eltérni nem szabad.

A keréktárcsákat a kerékpártengelyen sajtolásos illeszkedéssel kell rögzíteni. Ettől eltérő kivitel csak külön engedéllyel alkalmazható.

A keréktárcsa abroncsos vagy tömbkerék (monoblokk) lehet. Az abroncsot zsugorkötéssel kell a kerékvázra felerősíteni és az oldalirányú elmozdulás ellen biztosítógyűrűvel is el kell látni.

Gumibetéttel kialakított különleges kerekek is alkalmazhatók, melyek a terhelések hatására sem veszélyeztetik a jármű futásbiztonságát.

Az abroncs vagy kerékkoszorú szélessége nem lehet 140 mm-nél nagyobb és 133 mm-nél kisebb.

A nemzetközi forgalomban közlekedő járművek kerékátmérője teljesen kopott abroncs vagy kerékkoszorú esetén sem lehet kisebb 630 mm-nél. Ennél kisebb kerékátmérővel csak különleges járművek készíthetők.

A kerékprofil megválasztásánál figyelembe kell venni az alkalmazott pálya- és sínrendszert, a síndőlést annak érdekében, hogy

- a járműnél stabil futás,

- kedvező vezetési feltételek, valamint

- a legkisebb kerék- és sínkopás alakuljon ki.

A futómű kialakításának biztosítania kell hordrugótörés vagy a függesztőelemek szakadása esetén a szekrény alátámasztását, a siklásmentes továbbíthatóságot, valamint azt, hogy balesetnél a futómű és a szekrény ne váljék szét.

Személyszállító járműveknél törekedni kell olyan rugózási rendszer megvalósítására, amely terheléstől függetlenül a padló magasságát állandó értéken tartja.

A futómű (hordmű- és forgóváz) egyes szerkezeti elemeire szabványok vonatkoznak.

9.2.6. Járműszekrény, alváz

A vasúti járművek alváza, mozdonyoknál a főkeret csak fémből készíthető. A járműalváz és -szekrény együttesen kellően szilárd, személyszállító járműveknél lehetőleg önhordó legyen és biztosítsa az áruk és utasok védelmét balesetek során is. Személyszállító kocsik szekrényének megfelelő szilárdság mellett deformációs munkafelvevő képességgel is rendelkeznie kell.

Az alváz- és főkeret végein el kell helyezni a vonókészüléket, ütközőkészüléket és biztosítani kell, hogy az ezeken átvitt erők hatására a szerkezeti részeken sérülések, vagy maradó deformációk ne keletkezzenek.

Közforgalomban közlekedő normál nyomközű járműveknek az ütközők síkjában a következő nyomóerőket kell maradó deformáció nélkül elviselniök.

Országos közforgalmú vasutaknál:

Keskeny nyomközű járműveknél, valamint különleges járműveknél biztosítani kell, hogy 5 km/h sebességgel való ütközésnél a járműben károsodás ne keletkezzék, az ütköző löketének megfelelő úton való megállásnál.

Vasúti járművek vezetőfülkéit megfelelő szilárdságúra, és úgy kell kialakítani, hogy ütközésnél jelentős deformációs munkát vegyenek fel és a személyzetnek védelmet biztosítsanak. A vezetőfülke szilárdságát és munkaemésztő képességét számításokkal igazolni kell.

Vasúti jármű alvázakat és szekrényeket gyártás során hatékony korrózióvédelemmel és üregvédelemmel kell ellátni. Ha a jármű szekrényváz fából, műanyagból vagy elektromosan nem vezető anyagból készül, de a járműtetőn fém alkatrész van, vagy ezt fém lemezburkolat védi, akkor ezeket fémesen össze kell kötni úgy, hogy a járműkerekeken át a kocsi fém részei a pályasín pontenciálján legyenek.

A járműszekrényen lévő nyílások, ajtók kialakítása biztosítsa a jármű rendeltetésszerű használatát és a szállított személyek, tárgyak szükséges mértékű védelmét. (Huzat, menet közben történő kiesés, áruelszóródás megakadályozása). Az alkalmazott ablakok szilánkmentesen törő biztonsági üvegből készüljenek, a vezetőállásokon sokrétegű, ragasztott biztonsági üveget kell alkalmazni. Személyszállító járművek oldalablakainak az egyéb feladatok mellett biztosítaniok kell, hogy rajtuk keresztül az utasok menthetők legyenek.

Személyszállító járműveken az ajtókat, lépcsőket, kapaszkodókat, üléseket, csomagtartókat, fogasokat mindenkor a jármű rendeltetésének figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy az utazás, a fel- és leszállás, a csomagok, a ruházat elhelyezése, szállítása biztonságosan és kényelmesen történhessék. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény rendelkezései értelmében, a vonatkozó kormányhatározat1 szerint, az éves költségvetésben e célra elkülönített előirányzat felhasználásával, fokozatosan meg kell valósítani a személyszállítási közszolgáltatást végző járműpark fogyatékos személyek utazására való alkalmassá tételét.[10]

9.2.7. Járműkapcsolásra szolgáló berendezések

A járművet mindkét végén vonó- és ütközőkészülékkel kell ellátni. Azokat a járműveket, amelyek tartósan összekapcsolva közlekednek, egy járműnek kell tekinteni.

A vonókészülék az alkalmazó vasút jellegének feleljen meg. Egy vasútüzemen belül az összekapcsolásra kerülő járművek kapcsolókészülékeinek magasságkülönbsége a rendszerre előírt tűrést nem haladhatja meg az előforduló valamennyi üzemi állapotban és pályaszakaszon.

Az országos közforgalmú vasutak normál nyomközű járműveit oldalütközőkkel, szabványos vonóhoroggal és csavarkapoccsal kell felszerelni.

Új gyártású járműveknél az önműködő központi vonóütközőkészülék beépíthetőségét biztosítani kell, a vonókészülék szakítóereje 1000 kN, a csavarkapocsé 850 kN legyen.

A könnyű szerkezetű személyszállító járművek gyárthatók oldalütköző nélkül, kizárólag központi ütköző/vonókészülékkel ellátva, amennyiben a járműszekrény az ebből eredő szilárdsági követelményeknek megfelel.[11]

Nem önműködő központi vonó- és ütközőkészülékeknél a kapcsolótagok kialakításának olyannak kell lennie, hogy azok fékezésnél ne kerülhessenek az ütközők felületei közé.

A kézi kapcsolást igénylő vonókészülékes járművek homlokrészén, összenyomott ütközők (vagy vonókészülék) mellett akkora szabad teret kell biztosítani, hogy ott a kapcsolást végző személy elférjen (400 × 300 × 2000 mm).[12]

A kapcsolást végző személy részére a be- és kijutáshoz - szükség szerint - kapaszkodó fogantyút kell rendszeresíteni.

A járműkapcsolásnak olyannak kell lennie, hogy az üzemben véletlenszerűen ne kapcsolódhassék szét, a vonatszakadás, szétkapcsolódás pedig légfékes vonatoknál fékezést váltson ki.

A járműveknek rendelkezniök kell a szabványos vonókészülékeken túl szükség- járműkapcsolásra szolgáló alkatrészekkel, hogy üzemzavar esetén a pályafelszabadítás és vontatás az adott vasút vontatójárműveivel elvégezhető legyen.

9.2.8. Erőátviteli és gépi berendezések

A vasúti vontatójárművek energiaforrása lehet:

- külső táphálózatból nyert villamos energia,

- a vontatójármű által szállított telepből nyert villamos energia,

- a vontatójármű által szállított fűtőanyagból nyert hőenergia.

A járművekbe épített erőátviteli és gépi berende-zéseknek a felsorolt követelményeket kell kielégíteniök:

- nagyfokú üzemi megbízhatóság,

- jó hatásfok,

- csekély mértékű környezetszennyezés,

- fenntartási igénytelenség,

- kis rugózatlan tömeg a tengelyhajtásnál,

- erőátviteli elemek hibája vagy törése a futásbiztonságot ne veszélyeztesse,

- villamos hajtásrendszer előnyben részesítése.

Az országos közforgalmú vasutak villamos hajtású vontatójárműveinél a célszerűen beépítendő fajlagos vontatási teljesítmények (összteljesítmény a hajtott tengelyeken/teljes vonattömeg) a következők:

Az országos közforgalmú vasút villamos hajtású vontatójárműveinél a marokcsapágyas hajtás alkalmazását 100 km/h fölötti sebességek esetében kerülni kell.

Új tervezésű vontatójármű gépi berendezéseinél biztosítani kell a diagnosztikai célú érzékelők csatlakoztatási lehetőségét.

A géptér kialakításánál gondoskodni kell a megfelelő munkavédelmi feltételekről, és a villamos berendezések érintésvédelméről a vonatkozó szabványok és biztonságtechnikai előírások alapján.

Az országos közforgalmú vasút villamos vontatójárműveinél a járművön található nagyfeszültségű berendezés biztonságos megközelíthetőségének feltételét, a feszültségmentes állapotot egyértelmű reteszeléssel biztosító rendszer kialakításával kell megoldani.

9.2.9. Fékberendezések

9.2.9.1. Általános követelmények

A vasúti járműveket rendeltetésüknek és az üzemeltetés módjának megfelelően fékberendezéssel kell felszerelni. A fékberendezésnek biztosítania kell a jármű megállítását a járműre engedélyezett sebességről a vonali fékúton belül, valamint állvatartását a vasút legkedvezőtlenebb lejtviszonyú pályaszakaszán. Átmenő fékberendezéssel közlekedő vonatoknál vonatszakadás esetén biztosítani kell az egységek megállítását.

A fékberendezés esetleges túlfékezéssel nem veszélyeztetheti a vonat, az utasok és a rakomány épségét. Azokon a vasúti járműveken, melyeken személyek utaznak, vagy üzemben rendszeresen tartózkodnak, vészfékfogantyút vagy vészjelzőt kell elhelyezni, mellyel az utas vagy a vonatszemélyzet a járművezető részére jelzést adhat, illetőleg a vonatot megállíthatja.

Normál nyomközű vontatójárműveket olyan fékberendezéssel kell felszerelni, mely biztosítja a vontatott járművek fékberendezésének működtetését és a teljes vonat fékezését.

A vontatott járművek fékberendezése olyan legyen, mely a jármű terhelt vagy terheletlen állapotának és a sebességnek megfelelő fékezettséget biztosít.

Az országos közforgalmú vasútnál járműtípustól függően, különböző hatásosságú fékberendezés (féknem) alkalmazható. Törekedni kell egy vonaton belül a féknem azonosságára. Az egy vonaton belül alkalmazható különböző féknemek arányát üzemi szabályzatban elő kell írni. Ugyancsak szabályzatban kell előírni a forgalomban résztvevő vonat fékberendezésének működési ellenőrzését.

Normál nyomtávolságú vasúti jármű légfék rudazatáttétele 1:9, kézifékjének rudazatáttétele legfeljebb 1:1400 arányú lehet.

9.2.9.2. Vontatójárművek fékezése

A normál nyomközű vontatójárműveket fel kell szerelni átmenő, önműködő légnyomásos fékkel, kiegészítő légfékkel, valamint kézifékkel, illetve rögzítő fékkel. A rögzítő féknek akkor is hatásosnak kell lennie, ha a jármű energiaellátása szünetel, illetőleg akkumulátorfeszültség és sűrített levegő sem áll rendelkezésre.

A sűrített levegőt termelő berendezés teljesítményének olyannak kell lennie, hogy a vonattal továbbítható és a fékezésbe köthető tengelymennyiségnél az oldási idő tartható, és a légveszteség pótolható legyen.

A vontatójárműveken alkalmazható különleges kiegészítő fék, pl. a villamos fék, ez azonban nem helyettesíti az önműködő légféket és a rögzítő féket.

9.2.9.3. Vontatott járművek fékezése

A normál nyomközű vontatott járműveket fel kell szerelni önműködő légfékberendezéssel, mely a vontatójárműről működtethető.

Fel kell szerelni ezen kívül kézifékkel valamennyi személykocsit, továbbá a teherkocsik meghatározott típusait.

Az egyéb teherkocsik üzemi igényeknek megfelelő hányadát kézifékkel, illetve rögzítőfékkel kell ellátni. A légfékkel felszerelt vontatott járműveknek légvezetékes járműként továbbíthatónak kell lenniök.

Nem normál nyomközű vasutaknál a kézifékes üzem megengedhető. A járműveket az alkalmazott üzem jellegének megfelelően kell kialakítani.

9.2.9.4. Különleges járművek fékezése

A különleges járművek fékberendezését a rendeltetésszerű üzemben történő mozgások, valamint a továbbítás közben szükséges fékezési igények figyelembevételével kell kialakítani.

Önjáró munkagépek esetében, ha a gép más jármű vontatására is alkalmas, a vontatójármű-fékkel szemben támasztott követelményeket kell teljesíteni.

A légfékkel felszerelt különleges járműveket légvezetékes járműként való továbbításra is alkalmassá kell tenni.

Különleges járműveken hajtóműfék csak munkavégzés közben alkalmazható. Vonali közlekedésnél tuskós abroncsfékezés vagy tárcsafék használható. Kivételt képeznek ez alól a fogaskerekű vasutak járművei, melyeknél mindenkor biztosítani kell, hogy az adhéziós pályaszakaszokon kívül a fékezőerő a fogaskerék-fogaspálya kapcsolaton keresztül alakuljon ki.

A kétéltű járműveket (közúti és vasúti) üzemi- és rögzítőfék berendezéssel kell felszerelni, amelyek a vonóerőt is közvetítő kerekekre hatnak. Kétéltű vontatójármű akkora tömegű elegyet továbbíthat, amelynek megfékezése biztosítható. Ezt a hatósági engedélyben kell meghatározni.

9.2.10. Biztonsági és jelzőberendezések

A dízel és villamos vontatójárműveket, vezérlőkocsikat el kell látni a felsorolt biztonsági berendezésekkel:

a) a vonatbefolyásolásra kiépített vonalon közlekedőket éberségi és vonatbefolyásoló berendezéssel,

b) az egyéb vonali szolgálatra alkalmas vontatójárműveket út- vagy időarányos éberségi berendezéssel, kivéve a közúti-, vasúti és keskeny nyomközű járműveket, ha végsebességük 50 km/h értéknél nem nagyobb,

c) sebességmérő műszerrel és sebességregisztrálással, kivéve a közúti- vasúti, valamint a 40 km/h sebességnél kisebb végsebességű járműveket,

d) a járművek vezetőállással rendelkező végét pályakotróval.

A gőzmozdonyokat a c) és d) pontokban előírtakon kívül a kazántörvény által meghatározott biztonsági berendezésekkel is fel kell szerelni.

A vontatójárműveket a következő jelzőberendezésekkel kell ellátni:

- hangjelző berendezéssel (hangnyomásszint 5 m távolságban 120-150 dB/A/),

- kis hangnyomásszintű utasfigyelmeztető síppal vagy kürttel,

- lámpatámokkal és jelzőlámpákkal (a jármű elején fehér fényű, a végén vörös fényű lámpák) a vasút jelzési utasításának megfelelő elrendezésben,

e) valamennyi villamosmozdonyt (a kizárólag állomási tolatószolgálatra korlátozott mozdonyok kivételével) a 100 km/h nagyobb sebességre engedélyezett dízelmozdonyokat mindkét vezetőállásról működtethető vonatrádióval kell felszerelni,

f) gyorsvonatok továbbítására szolgáló vontatójárművek vezetőállásairól biztosítani kell az UIC 568 számú döntvénye szerinti utastájékoztató rendszeren való információközlés lehetőségét, akár a mozdony vezetőállásáról, akár - a vonali rádiórendszeren keresztül - a menetirányító részéről.

Ennek érdekében az ilyen vontatójárművek homlokoldalán a nevezett döntvény szerinti tizenhárom sarkú csatlakozó aljzatot, a vezetőálláson pedig kézibeszélőt, hangszórót és a rádiórendszerhez illesztő szerelvényt kell alkalmazni,

g) az országhatáron átmenő forgalomra szolgáló több áramnemű mozdonyokat az idegen vasút vonatbefolyásoló-, valamint vonali rádiórendszeréhez illeszkedő szerelvényekkel is el kell látni.

9.2.11. Ergonómiai és környezetvédelmi követelmények

A vasúti jármű vezetőfülkéjének a közlekedésbiztonság és a járművezető egészségvédelme céljából meg kell felelnie a következő fontosabb ergonómiai követelményeknek:

- a vezetőfülkének zártnak, fűthetőnek, jó szellőzésűnek és zajszigeteltnek kell lenni, és veszély esetén biztosítania kell a menekülés lehetőségét,

- az új építésű, 120 km/h-nál nagyobb sebességű jármű vezetőfülkéjét fel kell szerelni légjavító berendezéssel,

- a vezetőfülkéből legyen biztosított a jó kilátás, a pálya, a jelzők és a szerelvény megfigyelhetősége, ehhez fel kell szerelni ablaktörlőt, párátlanító berendezést, valamint visszapillantó tükröt,

- a járművezető napsugárzás elleni védelmét biztosítani kell,

- a vezetőfülke berendezéseinek méretei feleljenek meg a kezelőszemélyzet antropometriai jellemzőinek,

- a vezetőasztalt cselekvési és információs részre kell felosztani a kezelési tér és a látómező alapján,

- a vezérlő szerkezeteket rendeltetésüknek, kezelési gyakoriságuknak megfelelően kell elhelyezni,

- a műszereknek jól leolvashatóknak kell lenniük,

- a jármű vezetéséhez közvetlenül nem szükséges műszereket és jelzőlámpákat a vezetőasztalon elhelyezni nem szabad.

Az egyes területekre alkalmazott megoldások a jármű rendeltetésétől függően különböző színvonalon valósíthatók meg.

Vasúti járművek kialakításánál biztosítani kell, hogy konstrukcióból eredően, megfelelő műszaki állapot mellett a környezetet lehető legkisebb mértékben szennyezzék. Belsőégésű motoros járművek kipufogógázait a járműtető fölött kell kivezetni.

Az olaj és hűtővízcsere, üzemanyag feltöltés zárt rendszerben, elcsorgás nélkül legyen elvégezhető.

Dízel vontatójárművek fajlagos károsanyag kibocsátása a felsorolt értékeknél nem lehet nagyobb:

A járművek zajszintje nem haladhatja meg a következőkben előírt értékeket.

Vasúti járművek vezetőállásának belső zaja nem lépheti túl a 85 dB/A/ értéket, a teljes munkaidőre vonatkoztatva pedig az Le q = 75 dB/A/ egyenértékű zajszintet.

Személyszállító vasúti járművek utasterében a jármű rendeltetésétől függően (1. vagy 2. osztály, fülkés, termes, háló, elővárosi, távolsági) a zajszintet a nemzetközi vasúti előírások figyelembevételével kell korlátozni, de az utastéri zaj rövid távolságú közlekedésre szolgáló járműveknél sem lehet nagyobb, mint 80 dB/AI/ érték. Vezetőálláson legfeljebb 85 dB/AI/. Vasúti járművek külső zaja teljes terhelésnél és sebességnél a vágánytengelytől 25 m távolságban nem haladhatja meg a 85 dB/A/ értéket.

9.2.12. Segédberendezések

A vasúti járműveket el kell látni a biztonságos üzemeltetéshez szükséges segédberendezésekkel, melyek lehetővé teszik, hogy az előforduló hőmérséklethatárok között (-30-tól +40 oC) a vasúti jármű korlátozás nélkül üzemeljen.

A hűtő-szellőző berendezések kialakítása olyan legyen, hogy megfelelő szabályozással biztosítsa a gépi, az erőátviteli és egyéb berendezéseknél azt, hogy az üzemi hőmérséklet káros értéket ne érjen el, akadályozza meg a szennyeződések lerakódását, a környezet felé káros zaj vagy rezgéskibocsátás ne jelentkezzék.

Az utasterek szellőzésére szolgáló berendezésnek biztosítani kell a légtér méretétől és utasszámtól függő megfelelő légcsere gyakoriságot, a huzatmentes szellőzést, a szabályozhatóságot. Az utastéri szellőzőberendezés vagy szellőzőrendszer a jármű zaját nem emelheti és a külső zajok a szellőzőrendszer csatornáin át nem juthatnak az utastérbe.

Az utasterek fűtésére szabályozható, megfelelő teljesítményű, (0o C külső és belső hőmérsékletnél a felfűtési idő +18o C-ig álló helyzetben max. 60 min) jó hatásfokú fűtést kell biztosítani. A fűtött terek hőeloszlása biztosítsa a megfelelő hőérzetet. Folyamatosan biztosítani kell a +18 oC és 23 oC közötti hőmérsékletet az utasterekben, a +15 oC hőmérsékletet az előterekben, folyosókon, mellékhelyiségekben.

Légkondicionált tereknél a külső- és belső hőmérséklet különbségének szabályozása olyan legyen, mely magas külső hőmérsékleteknél a megfázás veszélyét kizárja.

Vasúti járművek utastereiben, előterekben, mellékhelyiségekben a szabvány-követelményeknek megfelelő egyenletes világításról kell gondoskodni, mely mellett az olvasási feltételek biztosítottak. Fülkékben a világítás külön kapcsolható legyen, folyosók, előterek, mellékhelyiségek világítását csak a vonatszemélyzet működtethesse, de csökkentett erősségű éjszakai világítás álljon rendelkezésre. Hálókocsikban és 1. osztályú kocsikban külön olvasólámpa rendszeresítése szükséges. Vezetőfülkékben, egyéb terekben, valamint különleges járművek külső részén a munkaterület, vezérlőszervek, műszerek, szerszámok megvilágítására világítóberendezést kell alkalmazni. A világítóberendezés biztosítsa az adott helyen a rendeltetésszerű tevékenységhez szükséges megvilágítást. A világításnak a járművek álló helyzetében, energiatároló berendezésről (akkumulátor) is működnie kell esetleg szükségvilágítás formájában, csökkent teljesítménnyel, legalább 3 óra időtartamra.

A nemzetközi gyors- és expresszvonatok, valamint a belföldi városközi expresszvonatok céljára szolgáló ülőhelyes, fekvőhelyes, valamint hálókocsikat el kell látni az UIC 568 döntvényében foglaltak alapján:

- a homlokoldalon tizenhárom erű csatlakozókkal és lengőkábelekkel,

- átmenő kábelezéssel és hangszórókkal,

- tájékoztató és vonattelefon szerelvénnyel.

A vasúti jármű segédberendezéseinek energiaellátása biztosítható saját energiaforrásból vagy villamos vontatási energiaellátásról. Ez a szerelvényen belül egységes rendszert képezhet, melyről biztosítandó az egyes járművek akkumulátortöltése, a fűtés, a világítás és egyéb energiaigény kielégítése.

Dízelmotoros vasúti járművek akkumulátorainak biztosítaniok kell a dízelmotorok utánindíthatóságát rövid (10-20 min) üzemszünetek után, valamint meghatározott ideig az energiaellátást az akkumulátorról üzemelő berendezések számára.

Sűrített levegő ellátó berendezést kell felszerelni az országos közforgalmú vasutak vontatójárműveire. A légsűrítő teljesítményét és a hozzátartozó légtartályok térfogatát, nyomását a mindenkori igényeknek megfelelően úgy kell megválasztani, hogy a légsűrítő a levegőigényt max. 60% üzemidővel kielégíthesse. A légsűrítők által termelt sűrített levegő nedvességtartalmának csökkentésére és az elfagyás megelőzésére légszárító berendezést vagy alkoholporlasztót kell alkalmazni.

A légsűrítő hajtás lehetőleg szakaszos üzemű legyen, a főlégtartály nyomás által vezérelt.

Kapcsoló és vezérlő berendezések a járművek üzemének szabályozására szolgálnak. Villamos vezérlés esetén a működtető feszültség 24-110 V közötti érték legyen.

(Esetenként ettől eltérő vezérlő feszültség is megengedett.) A vezérlőberendezés megfelelő üzembiztonsággal működjék az adott névleges feszültséghez tartozó határok között (+15% -25%).

A vezérlési rendszer felépítése olyan legyen, hogy valamely elem meghibásodása esetén mindenkor a biztonság irányában következzék be változás. (Teljesítmény lekapcsolás, fékezés.)

Új szerkesztésű és korszerűsített járműveknél a vezérlőberendezésnek biztosítania kell a gazdaságos energiafelhasználást, valamint a folyamatos vonóerőszabályozást, villamos vontatásnál a folyamatos fékerőszabályozást is, a tapadási erő határig. A vezérlőrendszer tegye lehetővé az önműködő vonatvezérlés alkalmazását.

Központi ajtóműködtetés esetén biztosítani kell, hogy a járművezető az ajtók nyitott vagy zárt helyzetéről megbízható információkkal rendelkezzék. Az ajtók reteszelését lehetőleg a vonóerőszabályozásba kell kötni, hogy a vonat csak zárt ajtókkal indulhasson.

Központi működtetésű ajtókhoz vészjelzőt vagy vésznyitót kell felszerelni. Ezen ajtók működtetésénél biztosítani kell, hogy közbezárás esetén önműködően nyíljanak, majd késleltetés után becsukódjanak. Biztosítani kell továbbá azt is, hogy a vonat indításakor a vonatkísérő az általa használt ajtót külön nyitva tarthassa és utolsóként zárja.

Nemzetközi forgalmú személykocsik ajtóreteszelő berendezésének meg kell felelni az UIC vonatkozó előírásainak. (Sebességfüggő egyedi reteszelés, kényszeroldás stb.)

A felsorolt előírások a homlokajtókra és a csak vonatszemélyzet által használt ajtókra nem vonatkoznak.

9.3. Járművek feliratai

A vasúti járműveken a következőket kell feltüntetni:

- az azonosításhoz szükséges adatok, (a tulajdonos neve, a pályaszám),

- az üzemeltetéshez szükséges adatok, jelek (a jármű tömege, a raksúly, illetőleg a szállítható személyek száma),

- a megengedett legnagyobb sebesség,

- az üzemeltető által fontosnak tartott egyéb adatok, melyek azonban nem lehetnek megtévesztőek, vagy a kötelező feliratokat nem módosíthatják,

- a nemzetközi forgalomban közlekedő járműveknél a nemzetközi egyezményben elfogadott, illetőleg kötelezően előírt feliratok,

- emelési helyek,

- személyszállító járműveken a fentieken kívül a szállítható személyek száma (ülőhelyek + állóhelyek 5 fő/m2-rel), valamint a járművek utasterében a megfelelő tájékoztató, tiltó jelölések és feliratok.

9.4. Tűzvédelem

A járművek kialakításánál és szerkezeti anyagaik megválasztásánál figyelembe kell venni a tűzbiztonság követelményeit.

A járművek engedélyezési dokumentációjához ki kell dolgozni a tűzvédelmi fejezetet, figyelembe véve a potenciális tűzkeletkezési helyeket, a beépített anyagok égéssel kapcsolatos tulajdonságait, a tűz terjedésének megakadályozására szolgáló műszaki megoldásokat, az oltás lehetséges módozatait, valamint személyszállításra is szolgáló járműveknél a menekülés feltételeit, illetőleg lehetőségét.

A vontató és személyszállító járműveket az oltás lehetséges módozatait figyelembe véve el kell látni:

- tűzoltó készülékkel,

- központi tűzoltó berendezéssel,

- tűzjelző berendezéssel.

9.5. Járművek üzemeltetése

9.5.1. Vasúti járművek üzemben tartásának feltételei

Vasúti jármű csak érvényes típus- és üzemeltetési engedély alapján tartható üzemben.

Vasúti járművek csak olyan vasúton üzemeltethetők, melynek érvényes használatbavételi engedélye van. A járművek üzemeltetési feltételeinek biztosításáért a jármű és a vasút üzemben tartója felelős.

9.5.2. Vizsgálatok, karbantartás

A vasúti járművek állandó üzem- és forgalombiztos állapotáért az üzemben tartó a felelős.

Ennek érdekében a járművek szabványokban meghatározott időszakos vizsgálatainak és javításának elvégzéséről, illetve elvégeztetéséről köteles gondoskodni.

Azokra a járművekre, melyekre a szabvány vizsgálati és javítási ciklusrendet nem állapít meg, az üzemben tartó vizsgálati és javítási rendet tartozik kidolgozni, és azt megtartani. Ezt a javítási rendet az üzemben tartó felelős műszaki vezetője tartozik jóváhagyni.

A vizsgálati és javítási ciklusrendnek tartalmaznia kell az elvégzendő vizsgálatok és javítások pontos meghatározását, az idő- vagy teljesítményadatokat, melyeknél a vizsgálatok esedékesek, valamint meg kell határoznia azt a nyilvántartási rendet, mely alapján a vizsgálatot, javítást végző és ellenőrző személy felelőssége utólag is megállapítható.

A ciklusrendet az alapfeladat teljesítése mellett úgy kell kialakítani, hogy a korszerű járműdiagnosztika és gazdaságos járműkarbantartás biztosított legyen.

Vontatójárműveket és személykocsikat nagyjavítás után az új járművekkel azonos futópróbának kell alávetni. A futópróbákra vonatkozó részletes szabályokat szabványok, illetve szabályzatok tartalmazzák.

9.5.3. Vasúti járművek üzemben tartóinak felelőssége

Vasúti jármű üzemeltetésével kapcsolatos valamennyi feltétel maradéktalan teljesüléséért a jármű üzemben tartója felelős. Üzemben tartónak mindenkor azt kell tekinteni, aki részére a jármű használatbavételi engedélye kiadásra került, vagy aki akár engedély nélkül vasúti járművet üzemeltet (próbák, vizsgálatok).

A vasúti járművek mindenkori üzem- és forgalombiztos állapotának, az üzemeltetés- és karbantartás követelményeinek megtartását az engedélyező hatóság ellenőrzi.

9.6. Veszélyes anyagok vasúti szállítására szolgáló járművek és eszközök

A veszélyes anyagokat szállító járművek vagy általános célúak, amelyek csak esetenként szállítanak veszélyes anyagot, vagy különlegesek, amelyek jellemzően veszélyes anyagok szállítására készültek. A különleges járművek lehetnek túlnyomás nélkül veszélyes anyagot szállító járművek, és nyomástartó edénnyel felszereltek.

A veszélyes anyagok szállítására szolgáló különleges járművek - előre meghatározottan - csak egy anyag vagy több anyagcsoport szállítására tervezhetők és gyárthatók.

Ezek a járművek hatósági engedély- és minősítés kötelesek.

A veszélyes anyagot szállító különleges járműben csak az engedélyokiratban feltüntetett anyagok szállíthatók.

A veszélyes anyagok szállítására szolgáló vasúti járműveket és konténereket csak az illetékes hatóság által elismert és alkalmas gyártó készítheti. A gyártó minőségbiztosítási lehetőségeit a jármű vagy konténer tervezése során figyelembe kell venni.

A jármű vagy a konténer veszélyes anyagot magába foglaló részeit (általában tartály) a töltés- és lefejtés céljára szolgáló szerelvényekkel kell ellátni. A szerelvényeknek (beleértve tömítőanyagokat is) ugyanolyan biztonságosaknak kell lenniük, mint a tartálynak. Biztonsági szerelvények alkalmazása megengedett.

A töltés- és lefejtés céljára szolgáló szerelvényeket nem szándékolt nyitás ellen biztosítani kell.

A veszélyes anyag tárolására, szállítására szolgáló szerkezetet rendszeres időközben a hatósági előírásoknak megfelelően meg kell vizsgálni és minősíteni. A továbbhasználatról a hatóság dönt.

A tartály vagy szerelvényeinek biztonságát befolyásoló javítás, átépítés vagy baleset alkalmával rendkívüli hatósági vizsgálatot kell tartani.

A veszélyes anyagok szállítására szolgáló járművek és a konténerek tervezési, gyártási és minősítési feltételeit szabványokban kell meghatározni.

10. FEJEZET

FORGALMI SZOLGÁLAT

Ez a fejezet a vasúti forgalom szervezésére, lebonyolítására és végrehajtására vonatkozó alapvető előírásokat tartalmazza.

10.1. Általános követelmények

A vasúti közlekedés biztonságát technikai eszközökkel, berendezésekkel és ezekkel összhangban lévő vállalati utasításokkal kell megteremteni.

A vasútforgalmi teendőket, ezek végrehajtásának módját (a vasútüzemi technológiát) az üzemeltető vasút által kidolgozott vállalati utasításokban kell előírni.

A vállalati utasítások közül

az iparvágányok szolgálati utasítását, továbbá az F.1. számú jelzési utasítást, valamint az F.2. számú forgalmi utasítást a Közlekedési Főfelügyelet Vasúti Felügyelete hagyja jóvá.

Minden más, a forgalmi szakszolgálat tevékenységét szabályozó egyéb utasítást az üzemeltető vasút vezetője hagy jóvá.

A vasút üzemeltetőjének a vasúti közlekedés biztonságára vonatkozó, illetve azt érintő, általa készített, vezetője által elfogadott belső szabályzatot (utasítást) a vasutat engedélyező hatósággal jóvá kell hagyatni.

10.2. Menetrendek

A vonatok közlekedését menetrendben kell szabályozni.

A menetrendet a személy- és árufuvarozási igények, az előző menetrendi időszak tapasztalatai, a nemzetközi megállapodások, az érdekelt szervek bevonásával tartott belföldi menetrendi (egyeztető) értekezletek megállapításai, a vasút műszaki és üzemi adottságainak figyelembevételével kell elkészíteni.

A menetrend szerkesztésére, egyeztetésére, tartalmára, adataira és használatára vonatkozó előírásokat a vasútnak szakmai utasításban kell meghatároznia.

A közforgalmat is lebonyolító saját használatú vasutak személyszállító vonatainak menetrend-tervezetét az országos közforgalmú vasúttal és az autóbuszközlekedéssel kell egyeztetni.

Az országos közforgalmú vasutak menetrendjét a szakminisztérium hagyja jóvá.

A közforgalmú személyszállító vonatok menetrendjét annak életbelépése előtt legalább 15 nappal közzé kell tenni.

A vonatok menetrendjének időközi változásáról az utazóközönséget ugyancsak legalább 15 nappal korábban tájékoztatni kell.

10.3. Tolatás

A tolatás - a menesztett vonatok és kiskocsik mozgását kivéve - a vasúti járművek vágányon emberi vagy gépi erővel, bejárással, szalasztással vagy gurítással végrehajtott helyváltoztatása.

A feljogosított dolgozó engedélye, továbbá a tolatásvezető jelenléte és irányítása nélkül tolatni nem szabad.

Vasúti vontatójárművel, és a mozgatott kocsik fékezésére is alkalmas kocsimozgató berendezéssel végzett tolatást kivéve, legfeljebb 2,5‰-es lejtőjű pályarészen végezhető tolatás. Ez alól kivételt képeznek a gurítódombos, a félmagas gurítódombos, illetőleg emelt kihúzó-vágányos, továbbá síktolatásra alkalmas rendezőpályaudvarok e célra kijelölt vágányai. Egyszerű szalasztásos tolatás legfeljebb 5,0‰ emelkedés vagy esés irányában az üzemeltető vasút által meghatározott feltételek mellett máshol is engedélyezhető.

A tolatásnál alkalmazható legnagyobb sebesség:

lehet, kivéve a menetdinamikai számítás alapján méretezett gurítódombokon történő gurítást.

Egyébként mindenkor csak olyan sebességgel szabad tolatást végezni, hogy a járműveket a rendelkezésre álló fékezőerők felhasználásával a tervezett helyen biztosan meg lehessen állítani. Az ütközés sebessége legfeljebb 8 km/h (max 2,22 m/s) lehet.

Vonat be-, ki-, vagy áthaladása előtt a vágányutat érintő, metsző, vagy veszélyeztető tolatást olyan időben kell megszüntetni, hogy a vonat vágányútjának beállításával kapcsolatos műveletek a vonat megállítása, visszatartása, illetőleg sebességének csökkentése nélkül elvégezhetők legyenek.

Az útátjáró tolatás közben történő fedezéséről gondoskodni kell.

Terelési lehetőség nélküli szolgálati helyeken - legfeljebb 10‰ esésig 50 m csúszástávolság biztosítása mellett - a közlekedő vonat vágányútját nem veszélyeztető tolatások végezhetők, ha a távolbalátás nincs korlátozva.

Minden egyéb, a tolatószolgálat biztonságos ellátására, a tolatásban résztvevők kötelességeire vonatkozó előírást az üzemeltető vasútnak vállalati utasításban kell szabályozni.

10.4. Járművek kapcsolása

A járművek kapcsolása történhet:

- középütközős önműködő kapcsolókészülékkel,

- csavarkapoccsal,

- középütközős, nem önműködő kapcsolókészülékkel,

- merev kapcsolóruddal,

- rakománnyal,

- szükségkapcsolással,

- segély vonókészülékkel.

Oldalütközős járműveket csak álló helyzetükben szabad összekapcsolni.

Középütközős, nem önműködő kapcsolókészülékkel felszerelt keskeny nyomtávolságú vasutak járműveinek kapcsolása kapcsolótaggal történik. Összekapcsoláskor az egyik kocsin lévő kapcsolótagot a másik kocsi ütközőfejében kell elhelyezni, és ott csapszeggel rögzíteni. Csak álló járműveket szabad szétkapcsolni.

A járművek össze- és szétkapcsolásának egyéb szabályait a biztonsági, a munkavédelmi, a műszaki és az üzemi követelményeknek megfelelően kell a vállalati-szakmai utasításokban előírni.

10.5. Járműmegfutamodás elleni védekezés

A járművek megfutamodását elsősorban a tolatási sebesség helyes megválasztásával kell megakadályozni.

A járműmegfutamodás ellen alkalmazható védelmi megoldás a helyi adottságoknak megfelelően:

- a váltók terelő irányba való állítása,

- a vágányzáró sorompók kezelése,

- a kisiklasztó saruk vágányra helyezése,

- a járművek összekapcsolása,

- a kézifékek vagy rögzítőfékek meghúzása,

- az alátétfák alkalmazása,

- a rögzítősaru sínrehelyezése,

- terelő csonkavágányra irányítás.

Vontatójárművet vagy különleges járművet - ideértve a kiskocsiknak minősülő járművet is - felügyelet alatt kell tartani, ha megindulás vagy megfutamodás ellen nincs megfelelően biztosítva.

Közlekedő vonatoknál a szolgálati helyeken és a nyílt pályán a mozdony lekapcsolása vagy a vonat egy részének szétkapcsolása előtt a vonatot légfékkel kell fékezni és az állva maradó járműveken 2,5‰-nél nagyobb esésben valamennyi, 2,5‰-nél kisebb esésben pedig az állva tartáshoz előírt mennyiségű kéziféket kell meghúzni.

A vonatok végállomásra vagy feloszlató állomásra érkezés után legfeljebb 2,5‰-es lejtőben az első és az utolsó, a 2,5‰-nél nagyobb lejtőben fekvő vágányon a vonat elején és a végén 3-3 lehetőleg rakott kocsi kéziféke meghúzandó.

A megfutamodott járművek megállítására az állomásokon, az iparvágányokon, valamint a 2,5‰-nél nagyobb lejtőjű pályákon lévő nyíltvonali szolgálati helyeken páros féksarut vagy két fékezősarut kell állandóan készenlétben tartani.

A 2,5‰-nél nagyobb esésben lévő, nem egyközpontos állomások vágányain a vállalati szakmai utasításban szabályozott módon rögzítősaru is alkalmazható.

A vonatszétszakadás esetén követendő eljárás, továbbá a jármű-megfutamodás elleni védekezés egyéb előírásai vállalati utasításokban szabályozandók.

10.6. Rakodás nyílt pályán

Rakodás céljából a nyílt pályára kocsit kiállítani csak akkor szabad, ha a rakodás helyén nincs 2,5‰-nél nagyobb pályalejtő. Legfeljebb 5 kocsit szabad kiállítani, melyek közül legalább egynek kézifékkel megfékezettnek kell lennie.

Az 5‰-et meghaladó lejtőjű pályarészeken rakodás csak olyan vonatoknál engedélyezhető, amelyeknek mozdonya a rakodás helyén az esés irányában a kocsik (kocsi) előtt tartózkodik. A vonatot a nyílt pályán a rakodással kapcsolatos műveletek miatt megosztani nem szabad.

A nyílt pályán történő rakodás részletes technológiai szabályai vállalati utasításban rögzítendők.

10.7. Iparvágányok kiszolgálása

Az iparvágány kiszolgálását a vasút vagy az iparvágány használó végzi, de elláthatják a feladatot megosztott formában is.

A közforgalmú vasút által történő iparvágány kiszolgálási teendőket a közforgalmú vasúti előírások és a helyi végrehajtási utasítás rendelkezései írják elő.

A végrehajtási utasításnak tartalmaznia kell a vasút belső utasításait, a helyi viszonyok és az iparvágány szerződés alapján mind a vasútra, mind az iparvágány használóra vonatkozó kötelező előírásokat. A kiállításra kerülő kocsik rendszeres átadási és visszavételi helyét az iparvágányszerződésben kell előzetesen meghatározni.

Az iparvágány kiszolgálását szabályozó végrehajtási utasítást a kiszolgáló vasút tartozik elkészíteni.

Ha az iparvágány használó belső vasútüzemét a saját mozdonyával és dolgozóival végzi, a kocsik kiállítására és visszaadására, valamint a tolatásokra vonatkozó előírásokat az Iparvágányok Szolgálati Utasítása szabályozza.

Ha különleges helyi és forgalmi viszonyok indokolják, a végrehajtás helyi szabályozására az Iparvágányok Szolgálati Utasításához kiegészítő szolgálati utasítás készítése rendelhető el. A kiegészítő szolgálati utasítást az iparvágány-engedélyes köteles összeállítani.

A kiegészítő szolgálati utasítást az illetékes kiszolgáló vasút hagyja jóvá. Ha ez a vasúti vállalati utasításoktól eltérő vagy nem szabályozott eljárást vagy végrehajtási módot ír elő, akkor az illetékes vasút csak a Közlekedési Főfelügyelet Vasúti Felügyelete előzetes hozzájárulása után hagyhatja azt jóvá.

Felelős vasútüzemvezetőt kell alkalmazni minden olyan iparvágányon, ahol az iparvágány használója a belső vasútüzemi tolatásokat saját dolgozóival bonyolítja.

Abban az esetben, ha a kiállításra kerülő kocsik átadására és visszavételére szolgáló vágány az állomás területén van, és az iparvágány használója belső vasútüzemet tart fenn, a tolatást végző személyzet köteles a kiszolgáló vasút területén ennek az üzemi rendjéhez alkalmazkodni.

10.8. A vonatokra vonatkozó általános előírások

A vasúti közlekedés egysége a vonat, amely személyzetből, mozdonyból, motorkocsiból, összesorozott vontatott járművekből álló, zárjelzővel ellátott szerelvény.

Vasúti nyílt pályán való közlekedés céljából helyezik forgalomba, és rajta vonatszemélyzet vagy csak mozdonyvezető van. Forgalmi szempontból vonatként kell kezelni az egyedül közlekedő mozdonyokat, a teher-vágánygépkocsikat, az önjáró munkagépeket, valamint az esetenként vonatként közlekedő kiskocsikat is.

A vonatszemélyzet szükséges létszáma

- a vontatójármű műszaki létszámigénye,

- a vasútvonal jellege, műszaki felszereltsége,

- a vonatnál végzendő munka mennyisége és milyensége,

- az alkalmazott fékezési mód

alapján kerül meghatározásra.

A mozdonyszemélyzetnek ismernie kell azoknak a vasútvonalaknak és szolgálati helyeknek a helyi viszonyait, amelyeken szolgálatot teljesít.

A kocsik vonatba sorozásánál mindenekelőtt figyelembe kell venni a kocsik jellegét, műszaki állapotát, az áruvédelmi szempontokat, valamint az igénybe veendő vasútvonalra engedélyezett tengelyterhelést.

A vonatok összeállításánál figyelemmel kell lenni az adott vasútvonal és a vonali állomások adottságaira, valamint arra, hogy a menetrendben meghatározott sebesség mellett a vonat megfékezhető legyen.

A vonatok tényleges sebessége nem lehet nagyobb, mint

- az adott vasútvonalra engedélyezett legnagyobb sebesség, figyelemmel az állandóan és az ideiglenesen lassan bejárandó pályarészekre;

- a vonatot továbbító vontatójárműre az alkalmazás módjától függően engedélyezett sebesség;

- a vonatokba sorozott járművekre engedélyezett legnagyobb sebesség;

- a jelzések, a fékezettség alapján alkalmazható sebesség;

- a váltók rendszerének, biztosítási fokának, állásának megfelelően előírt sebesség;

- a menetrendi, a forgalombiztonsági okokból alkalmazható sebesség.

A vonatot úgy kell megfékezni, hogy a megengedett legnagyobb sebességgel haladva, a vasútvonalra megállapított általános fékúton megállítható legyen. A megállított vonat állvatartását biztosítani kell.

Az általános fékút hossza - a vonal (vonalszakasz) jellegétől függően az országos közforgalmú vasútnál 400, 700 vagy 1000 m.

A vonatokat általában légfékkel kell közlekedtetni. Országos közforgalmú vasúton legfeljebb 50 km/h sebességig külön előírások alapján a vonat kézifékkel is közlekedhet.

Egyéb vasúton legfeljebb 30 km/h sebességig használható a kézifék.

A vonatok tényleges megfékezettségét megfelelő fékpróbával kell ellenőrizni.

A járművek vonatba sorozási és vonatösszeállítási előírásait, a vonatok továbbítására felhasznált vontatójárművek helyét, mennyiségét, alkalmazásának módját, a vonatok fékezettségének számítási eljárásait vállalati utasításban kell a vasutaknak szabályozniok.

Minden vontatójármű-sorozatra műszaki utasításban meg kell határozni azt - a vasútvonal lejtviszonyaitól és a vonat menetrendi sebességétől függő - legnagyobb vonatterhelést, amelyet a vontatójármű teljesítőképességének kihasználásával továbbítani képes.

A személyszállító vonatokat a fűtési idényben a 9.2.12.-ben leírtak szerint kell fűteni. Sötétben biztosítani kell a személykocsik világítását.

A nemzetközi forgalomban közlekedő vonatok személykocsijainak levegőhőfoka szabályozására (temperálására) és világítására a nemzetközi előírások a mérvadók.

A vonatok fűtésére és világítására, valamint a fűtő és világító berendezések kezelésére vonatkozó szabályokat vállalati utasításban kell előírni.

10.9. A vasúti közlekedés lebonyolítása

10.9.1. Szervezés, irányítás

A vasúti vonatközlekedés szervezésének alapja a menetrend.

A közlekedtetendő vonatokat a közlekedésük előtt forgalomba kell helyezni. A forgalombahelyezés módja függ a közlekedés rendszeres vagy rendkívüli voltától és a vasút jellegétől.

A vonatok forgalmát elsősorban jelzésekkel, biztosítóberendezésekkel, távközlő berendezésen adott közleményekkel, informatikai eszközök felhasználásával és a szükséges írásbeli rendelkezések kézbesítésével kell szabályozni.

A közlekedés szabályozása a feladatok megvalósítására kijelölt központi, állomási és nyíltvonali dolgozók feladata.

Ugyanazon a nyíltvonali vágányon közlekedő vonatok találkozási helyét a menetrendben kell kijelölni.

A forgalom szervezését, irányítását végzők feladatait, kapcsolatrendszerüket, hatáskörüket és értesítési kötelezettségeket, továbbá gyengeforgalmú vonalakon a forgalmi szolgálat egyszerűsített ellátását vállalati-szakmai utasításban kell szabályozni.

10.9.2. A vonatok követési rendje

Ugyanazon a vágányon azonos irányban haladó vonatok követhetik egymást:

- állomástávolságban,

- térköztávolságban,

- időközben.

Állomástávolságú közlekedésre berendezett pályán a követő vonatot legkorábban akkor szabad indítani, mikor az előző vonat megérkezett a következő állomásra és erről visszajelentés érkezett.

Térközi közlekedésre berendezett pályán ugyanabban a térközben egy időben csak egy vonatnak szabad tartózkodnia.

Visszajelzés elmaradása esetén a vonatokat időközben kell közlekedtetni.

Az egyéb és kivételes esetekben a követendő eljárást az üzemeltető vasútnak vállalati utasításban kell szabályozni.

10.9.3. Engedélykérés, felhatalmazás az indulásra

A forgalmi szolgálattevőnek minden vonat indulása, áthaladása előtt az indításra engedélyt, hozzájárulást kell kérnie a következő állomás forgalmi szolgálattevőjétől. A vonatok közlekedéséről előjelentést, a megérkezésről visszajelentést kell adni, kivéve, ha ezt gépi berendezés végzi.

A vontatójármű vezetőjét az állomáson a vonatindításra, az áthaladásra fel kell hatalmazni vállalati utasításban szabályozott módon.

Eltéréseket, a menesztés módozatait, a vontatójármű vezetőjének az indulással kapcsolatos teendőit, egyedül végzett szolgálat esetén, azt a körülményt, hogy az egyéni kijárati jelző továbbhaladást engedélyező jelzése milyen esetekben felhatalmazás a vonat indulására, illetőleg az áthaladásra, továbbá egyéb külön előírást kívánó esetekben követendő eljárást vállalati utasításban kell szabályozni.

10.9.4. Vonatok fogadása

A vonatokat szabad vágányúton át szabad vágányra kell fogadni.

A szolgálati menetrendkönyvben külön megjelölt vonatok előzetes értesítés nélkül is foglalt vágányra járathatók.

Nem szabad két vonatot egyidejűleg

- ugyanarra a vágányra járatni,

- közlekedtetni, ha vágányútjaik érintik vagy metszik egymást,

- váltókon közlekedtetni, ha vágányútjaik nem érintik, illetve nem metszik egymást, de a vágányutakat összekötő váltók nincsenek lezárva.

Biztosított szolgálati helyre bejáró vonat részére a behaladás sebességét a bejárati jelzővel adott jelzéssel kell a vonatszemélyzettel közölni.

Nem biztosított szolgálati helyre bejáró vonat bejárati irányát a szolgálati menetrendkönyvben fel kell tüntetni. Megváltoztatásáról a vonatszemélyzetet értesíteni kell.

Továbbhaladást tiltó jelzést adó főjelző mellett csak akkor szabad vonatot közlekedtetni, ha a jelző használhatatlan, vagy a jelző kezelését az utasítás kifejezetten tiltja.

A főjelző használhatatlanságáról, illetőleg kezelhetetlenségéről a vonatok személyzetét értesíteni kell; nem vonatkozik ez a hívójelzéssel felszerelt főjelzőkre.

A vonatok fogadásával kapcsolatos további részletes szabályokat, közlekedési előírásokat vállalati utasításban kell meghatározni.

10.9.5. Figyelési kötelezettség

A vasúti dolgozóknak a vonatok közlekedésével összefüggő figyelési kötelezettségét, a rendellenességek megállapításakor teendő szükséges intézkedések eseteit vállalati utasításban kell szabályozni.

10.9.6. A vonatközlekedéssel kapcsolatos közlemények

A vonatközlekedés szabályozásával kapcsolatos rendelkezéseket röviden és érthetően kell kiadni. A szolgálat közben élőszóval, távbeszélőn vagy rádión adott közleményeket vevő dolgozó köteles a megértést igazoló szöveggel visszajelenteni.

Visszamondásra be nem rendezett hangosbemondón csak tájékoztató jellegű közleményeket és balesetelhárítási intézkedéseket szabad közölni.

Központi forgalomirányításra berendezett vonalakon, illetőleg a központi diszpécser szolgálatnál a közlekedéssel kapcsolatos rendelkezéseket, közleményeket alkalmas informatikai berendezésekkel kell rögzíteni.

Az utasokat az állomásokon és a személyszállító vonatokon a közlekedéssel kapcsolatos helyzetről és változásokról tájékoztatni, továbbá testi épségük megóvására figyelmeztetni kell.

10.9.7. Kiskocsik, 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedése

A vágányról 3 min alatt emberi vagy gépi erővel eltávolítható járművek kiskocsinak minősülnek.

Sötétben, továbbá a távolbalátás korlátozottsága esetén a kiskocsit is vonatként kell közlekedtetni. Ezen járművek után a követő vonat csak állomástávolságban indítható.

Az 5‰-nél nagyobb lejtőben csak fékes kiskocsit szabad közlekedtetni.

Kiskocsi csak olyan sebességgel közlekedhet, hogy 80 m-en belül megállítható legyen.

A kiskocsik és a 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek az önműködő útsorompókat bizonytalanul működtetik, ezért a járművek vezetői tartoznak az áthaladás veszélytelenségéről meggyőződni.

A kiskocsik és a 6000 kg-nál kisebb tömegű járművek közlekedtetésével kapcsolatos egyéb előírások vállalati utasításban szabályozandók.

10.9.8. Idegen vasutak és vállalatok vonatainak közlekedésére és tolatási műveleteire vonatkozó szabályok

A vasút külföldi vasúttal valamely országhatáron átvezető vasútvonalon az érdekelt államok közötti egyezmény alapján, az abban rögzített alapelvek megtartásával tarthat fenn forgalmat.

Az egyezményben foglaltaknak megfelelően a szomszédos vasutak a személyeket vagy árukat továbbító vonatszerelvényeket

- az államhatár két oldalán lévő határátmeneti határállomásokon külön-külön;

- vagy közös üzemváltó határállomáson adhatják vagy vehetik át.

Az érintett vasutaknak az államközi egyezmény alapján "Megállapodás"-ban, részleteiben a "Határforgalmi csatlakozási szerződés"-ben kell a "Megállapodás"-ban foglaltak szerint előírni a forgalom lebonyolításával kapcsolatos általános elvi szabályokat.

A fentiek vonatkoznak a hazai vasút vonalain át külföldi vasúttal közös üzem (peage forgalom) fenntartására is.

Hazai vasutak csatlakozására és a csatlakozó forgalom lebonyolítására a vasutaknak egymás között kell megállapodniok.

Iparvágány használónak a közforgalmú vasút területén saját dolgozóival, esetleg járműveivel a vonatot közlekedtetnie, vagy bármilyen vasúti járművel mozgást végeznie csak az illetékes vasúttal kötött szerződés és a vasút által kiadott végrehajtási utasításban foglaltak szerint szabad.

10.10. Váltók, jelző- és biztosítóberendezések használata

Biztosítani kell, biztosítóberendezés hiányában pedig zárhatóvá kell tenni:

- állomásokon és vonattalálkozásra kijelölt szolgálati helyeken a fővágányban fekvő váltókat minden rendszeres vonatfogadásra kijelölt vágányútra vezető állásban;

- vonattalálkozásra ki nem jelölt szolgálati helyeken az átmenő fővágányban fekvő váltókat az átmenő fővágányra vezető állásban;

- pályaelágazások, pályaelágazásnak minősülő iparvágány kiágazások és a deltavágányok kiágazási váltóit mind a két állásban;

- pályaelágazásnak nem minősülő nyíltvonali iparvágányok és rakodóhelyek kiágazási váltóit a nyílt pálya folytatásának megfelelő állásban;

- a védőváltókat védőállásban;

- más váltókat, ha erre szükség van, a kijelölt állásban.

A rendező- és a teherpályaudvaroknak személyszállító vonatok által nem érintett egyes váltóinak biztosítása, illetőleg zárhatóvá tételének kötelezettsége alól az üzemeltető vasút vezetője felmentést adhat.

A váltókat, a kitérők keresztezéseit és összekötő vágányrészeit, valamint az egyéb vágánykereszteződéseket állandóan tisztán és használható állapotban kell az üzemeltető vasútnak tartania. A vasútnak kell meghatároznia, hogy ezeket a ténykedéseket melyik szolgálati ág dolgozói kötelesek végezni.

A közforgalmú vasutaknak vállalati-szakmai utasításban kell meghatározniok a váltók, jelző- és biztosítóberendezések

- használatára,

- kezelésére,

- ellenőrzésére vonatkozó szabályokat.

11. FEJEZET

RENDKÍVÜLI ESEMÉNYEK

Rendkívüli esemény minden olyan zavar vagy akadály, amely a vonatközlekedés lehetőségét kizárja, illetőleg a vasútüzem lebonyolítását akadályozza.

Rendkívüli eseménynek minősül:

- a baleset,

- a veszélyeztetés,

- a vasúti közlekedés biztonsága ellen irányuló gondatlan cselekmény,

- a vasúti közlekedés biztonsága ellen szándékos cselekmény,

- a tűzeset,

- a veszélyes áru ellenőrizetlen szabadba jutása,

- a forgalmi vagy a műszaki nehézmény,

- az elháríthatatlan külső ok.

A vasutat üzemeltető vállalatoknak (az üzemeltető vasutaknak) a rendkívüli események elhárítására, az események következményeinek megszüntetésére zavarelhárító szervezetet kell létrehozni, fenntartani és az ehhez szükséges felszerelésekkel ellátni.

Segélynyújtás és helyreállítás esetén a következő fontossági sorrendet kell betartani:

- a személyek mentése,

- a tűz oltása,

- a veszélyes anyagok eltávolítása,

- a pálya felszabadítása és a javak megóvása,

- a pálya helyreállítása és a vonatforgalom felvétele.

A műszaki mentési és segélynyújtási munkálatokat elsődlegesen a személyek mentésére kell összpontosítani.

A vasút üzemvitelével kapcsolatos rendkívüli események bekövetkezésekor teendő intézkedéseket, azok bejelentését, vizsgálatát, a következmények elhárítását - a hatósági előírások figyelembevételével - vállalati utasításban kell szabályozni. A vasút üzemben tartójának az üzembiztonsági és kármegelőzési helyzetet rendszeresen ellenőriznie, valamint értékelnie kell, továbbá ezek alapján intézkedni, illetve intézkedést kezdeményezni köteles a megelőzés érdekében.

A vasút üzemben tartója a saját üzemi területén lévő eszközök és járművek vagyonvédelmének technikai fejlesztéséről köteles gondoskodni. A vagyonvédelem érdekében szükséges intézkedéseket vállalati utasításban kell szabályozni.

Külön jogszabály alapján köteles a vasút üzemben tartója a minősített esetekben szükséges intézkedéseket megtenni, illetve az azokra való felkészülést biztosítani.

A téli időjárásra, a havazásra és a hófúvás okozta akadályok elhárítására az üzemeltető vasútnak idejekorán fel kell készülnie, hogy a forgalom fenntartható, az esetlegesen keletkezett akadály mielőbb elhárítható legyen. A téli időjárással kapcsolatos munkák végzésének részletes szabályait külön vállalati utasításban kell előírni.

12. FEJEZET

VASÚTI INFORMATIKA

13.1. Általános előírások

A vasútengedélyes tevékenységének hatékony és biztonságos működtetéséhez elengedhetetlen a szükséges információk rögzítése, gyűjtése, tárolása, feldolgozása és szétosztása a kor követelményeinek megfelelő informatikai rendszerekhez tartozó berendezések felhasználásával. Gépi feldolgozás céljára elsősorban digitális megjelenítésű információk szükségesek, kódolt formában.

Az informatika alkalmazására nézve fokozott jelentőségű a vasút kötöttpályás jellege és országhatárokat átszelő hálózata. A fenti követelmény teljesítése érdekében olyan rendszerek és berendezések alkalmazása kívánatos, amelyek meggyorsítják a magyar vasutaknak a többi európai vasúttal való eredményes együttműködését és a kor színvonalához való felzárkózását.

13.2. Összeférhetőség

Az informatikai berendezések rendkívül gyors fejlődése, valamint nagy választéka ellenére törekedni kell azok összeférhetőségére (kompatibilitás), különösen a következő viszonylatokban:

- a vasútengedélyes illetékességi területén belüli rendszerek között,

- a nemzetközi együttműködésben részes vasutak rendszerei viszonylatában,

- a más fuvarozó intézmények, valamint szállítók, anyag- és energiatermelő vállalatok rendszereivel,

- a hatóságok (pl. vámszervek) rendszereivel.

13.3. Az informatika vasúti alkalmazási területei

A vasútengedélyes teljes tevékenységi területén belül törekedni kell az informatika alkalmazásában rejlő racionalizálási lehetőség kiaknázására, de elsősorban

- a szállításirányításban [nevezetesen a Szállításirányítási Információs Rendszerben (SzIR)], valamint annak részterületein, így

= a Határforgalmi Információs Rendszerben (HIR),

= a Konténerirányítási Rendszerben stb., továbbá

= a fuvarlevél anyagszerű továbbítását pótló elektronikus rendszerben (DOCIMEL),

- a vontató- és a vontatott járművek nyilvántartásában, különösen azok főjavítási periódusainak dinamikus (a tényleges futási teljesítménytől függő) nyilvántartására és kijelzésére,

- a rendezőpályaudvari folyamatok irányításában és automatizálásában, azok információáramlatainak szervezésében,

- a helybiztosításban és a menetjegyeladásban,

- az energiagazdálkodásban,

- az anyaggazdálkodásban,

- a pénzügyi szolgálatban, különösképpen a kocsibérek, fuvardíjak és a helyfoglalási szolgáltatások leszámolásában,

- a vasúti statisztikában,

- a személyzet nyilvántartásában,

- a vasútegészségügyben,

- a személy- és árufuvarozás tájékoztató rendszereiben,

- az irodatechnikában.

13.4. Kódolás

A különböző vasúti informatikai rendszereken belüli adatokat egységes nemzetközi számjegyes kódolás szerint kell megjelölni az UIC ide vágó ajánlásainak megfelelően.

Ezek körébe tartoznak:

13.5. Törzsszámok önműködő ellenőrzése

A vasúti tevékenység lényeges információit képező törzsszámok helyességét - az adatok rögzítésénél és átvitelénél gépi hibák vagy emberi tévedések okozta rendellenességek lehetőség szerinti kiküszöbölése érdekében - olyan berendezések, eszközök vagy módszerek útján kell védeni, amelyek működése kielégíti az UIC 913 sz. döntvénye szerinti számítási eljárást.

13.6. Információk rögzítésére szolgáló berendezések és rendszerek.

A vasútengedélyes teljes tevékenységére kiterjedő informatikai rendszerek hatékonysága érdekében törekedni kell olyan információrögzítő berendezések alkalmazására, amelyek az alapinformációkat a folyamat során csak egyszer rögzítik, és megfelelő helyen tárolják, ahonnan azokat a feldolgozási láncban érdekelt bármely szolgálati hely bármikor lehívhatja. Előnyben kell részesíteni az információk - elsősorban a fuvarozási információk - önműködő rögzítését.

A járműazonosítás önműködő rendszerét csak nemzetközileg egységesített jellemzőknek (UIC 916) megfelelő berendezésekkel szabad megvalósítani.

A határállomásokat el kell látni mindazon berendezésekkel, amelyek a teherkocsikra vonatkozó információknak az UIC 475. számú döntvényében szabályozott rögzítéséhez szükségesek.

13.7. Információgyűjtő és -elosztó berendezések

Ezeket a berendezéseket az UIC 912 sz. döntvényében szabályozott, egységes üzenetek továbbítása céljából, lehetőleg a vasúti távközlő hálózat útján kell megvalósítani. Az információ digitális jellege miatt törekedni kell arra, hogy a felhasznált átviteli utak eleve digitális jellegűek legyenek, mert így kisebb költség árán nagyobb átviteli sebesség biztosítható. Amíg digitális vasúti hordozó hálózat nem valósulhat meg, az UIC 911-4 számú döntvényében szabályozott modemek útján kell az információátviteli utakat kiképezni.

Figyelembe véve, hogy mind a vasúti, mind a közcélú távközlési hálózat átviteli kapacitásai végesek, a digitalizálás pedig hosszabb távú folyamat, amelyet az igényekkel koordinálni kell, informatikai rendszerek tervezését és kivitelezését össze kell egyeztetni a távközlési hálózatok állapotával és folyamatban lévő korszerűsítésével.

A távlatra tervezett távközlési létesítményeket egységes digitális technikára kell alapozni az OVSZ I. 6. fejezetében kifejtettek szerint.

A gazdaságosság iránti követelmény folytán a vasúti informatikai rendszerek a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) "nyitott rendszerek összekapcsolására" (OSI) vonatkozó irányelveinek megfelelően egyetlen integrált vasúti információátviteli hálózatban valósuljanak meg a X. 25 jelű ajánlásában foglaltak szerint.

Ezt a hálózatot csatlakoztatni kell az UIC 917-5, 917-6, valamint 917-7 számú döntvényében szabályozott HERMES nevű nemzetközi vasúti információcsere-rendszerhez, továbbá a helybiztosítás nemzetközi rendszeréhez (lásd UIC 918).

A DOCIMEL nevű rendszer megvalósítása érdekében a vasúti információcsere-rendszer és a közcélú adathálózat között is kapcsolatot kell létesíteni.

13.8. Hibamentességi követelmények

Az informatikai létesítményekben rögzített, összegyűjtött, feldolgozott, tárolt, majd szétosztott információk emberi tényezőktől, külső zavaroktól vagy műszaki hibáktól függően meghibásodásoknak vannak kitéve. A hibamentesség fokát kifejező hibaarány iránti igény az egyes alrendszerek célkitűzéseitől függően különböző.

Így az árufuvarozási tájékoztatás sokkal enyhébb követelményeket támaszt a hibaaránnyal kapcsolatban, mint például a pénzügyi elszámolásokra vagy a közlekedés biztonságára vonatkozó feladatok.

A hibamentességi követelmények gazdaságos kielégítésével kapcsolatban lényeges szempont a szóban forgó informatikai rendszer elemeinek egyenszilárdsága. Ez azt jelenti, hogy egy informatikai rendszer együttes hibaaránya nem lehet kedvezőbb, mint a leggyengébb láncszemének a hibaaránya. Ebből az következik, hogy egy-egy rendszer hibaarányának javítása az egyes összetevők azonos mértékű javítása útján biztosítható.

Az egyes vasúti informatikai alrendszerek megengedett hibaarányára vonatkozó követelmény szélső esetekben annyira eltérő lehet, hogy egyes alrendszerek közös rendszer keretében való létrehozását korlátozza. Ez okból a vasúti közlekedés biztonságát szolgáló alrendszereket általában különlegesen kedvező hibaarányt képviselő külön eszközökkel kell megvalósítani.

1. függelék

A VASÚTI TÖRZSHÁLÓZATI- ÉS FŐVONALAK

A. 1. Nemzetközi törzshálózati fővonalak

A. 2. Hazai törzshálózati fővonalak

Székesfehérvár-Komárom

Győr-Sopron

Győr-Celldömölk-Szombathely

Rajka-Hegyeshalom-Porpác

Szombathely-Nagykanizsa

Székesfehérvár-Celldömölk

Balatonszentgyörgy-Tapolca

Szabadbattyán-Tapolca

Dombóvár-Pécs-Pécsbánya-rendező

Pusztaszabolcs-Dunaújváros

Hatvan-Somoskőújfalu

Hatvan-Újszász

Miskolc-Bánréve-Ózd

Cegléd-Szeged

Kiskunfélegyháza-Kiskunhalas

Budapesti körvasút

B. 1. Egyéb fővonalak

Budapest-Rákosrendező-Dorog-(Tokod)-Esztergom

Almásfüzitő-Tokod-Esztergom-Kertváros

Tatabánya-Környe-Oroszlány

Szombathely-Szentgotthárd

Zalaegerszeg-Ukk

Tapolca-Ukk-Boba

Dunaújváros-Mezőfalva-Rétszilas

Pusztaszabolcs-Szabadbattyán

Sárbogárd-Börgönd-Székesfehérvár

Rétszilas-Bátaszék

Dombóvár-Bátaszék

Gyékényes-Szentlőrinc

Pécsbánya-rendező-Magyarbóly

Aszód-Galgamácsa-Vác

Mezőzombor-Sátoraljaújhely

Füzesabony-Eger

Nyékládháza-Tiszapalkonya-Erőmű

Debrecen-Nyírábrány

Debrecen-Füzesabony

Apafa-Nyírbátor-Mátészalka-Záhony

Tiszatenyő-Hódmezővásárhely-Makó

Szeged-Békéscsaba-Kötegyán

Kőbánya-Kispest-Kecskemét

Fülöpszállás-Kecskemét

Kiskunhalas-Baja-Bátaszék

Rákospalota-Újpest-Veresegyház-Vácrátót

B. 2. Mellékvonalak

Az előzőekben fel nem sorolt valamennyi vonal.

2. függelék

FOGALMAK MEGHATÁROZÁSA

2. FEJEZET

1. Alépítmény: a pályatestnek az ágyazat alatti, teherviselő szerkezete.

2. Alépítmény-korona: az alépítménynek az ágyazat alatt kialakított felülete.

3. Alj: a vasúti felépítménynek az a szerkezeti eleme, melynek feladata a sínek alátámasztása, a nyomtávolság biztosítása és a járműterhelésnek az ágyazatra történő elosztása.

4. Ágyazat: a felépítménynek az a része, amely a járműterhelést a sínekről az aljakon keresztül, megosztóan és rugalmasan csillapítva az alépítményre viszi át.

5. Ágyazat nélküli felépítmény: az alátámasztó szerkezetre ágyazat nélkül közvetlenül leerősített sínekkel kialakított megoldás.

6. Átlépési távolság: a peron mellett álló személyszállító vasúti kocsi lépcsőjének a peron szélétől - annak szintjében - mért távolsága.

7. Átmeneti ív: a vasúti vágány meghatározott görbületváltozású geometriai szakasza, két eltérő görbületű pályaszakasz csatlakozásánál, a gyorsulás ugrásszerű változásának kiküszöbölése végett.

8. Átmenő fővágány: állomáson és megálló-rakodóhelyen a nyílt pálya vágányának egyenes irányban álló váltón (váltókon) át folytatását képező vágány.

9. Ellenívek: két egymáshoz csatlakozó különböző irányú ív.

10. Elsodrási határ: az a vágánytengellyel párhuzamos vonal, amelyen kívül a vonat sebességéből származó elsodró hatás már nem érvényesül.

11. Engedélyezett sebesség: az a legnagyobb sebesség, mellyel az adott pályán ténylegesen közlekedni szabad. Kisebb vagy legfeljebb akkora, mint a kiépítési sebesség (jelölés: V).

12. Fejlesztési sebesség: a távlati célul meghatározott sebesség, melyet a helyigény meghatározásánál, az alépítmény, a műtárgyak méretezésénél és a pálya vonalvezetésének tervezésénél figyelembe kell venni (Jelölés: Vf).

13. Felépítmény: a vasúti pályának az alépítmény-korona fölötti része. Magában foglalja az ágyazatot, az aljakat, a síneket és a sínleerősítés elemeit.

14. Félreálló hely: üzemi közlekedési tér (üzemi gyalogjárda) hiánya esetén a hidakon és alagutakban szakaszosan kialakított biztonsági tér a pályán dolgozók részére.

15. Gyorsító lejtő (lefutó lejtő): a gurítódombi vágánynak a gurítódomb legmagasabb pontjától az elosztókörzet végéig terjedő szakasza, amelyen a rendezendő kocsik vagy kocsicsoportok felgyorsulnak, és legördülnek a gurítódombról.

16. Használható vágányhossz: a vágány azon szakasza, amely járművekkel elfoglalható anélkül, hogy a szomszédos vágányokra a be- és kijárás akadályozva lenne.

17. Hézag nélküli vágány: folyamatosan összehegesztett sínekkel kialakított vágány, amelyben a sínek csak a vágány két végén az ún. lélegzőszakaszon dilatálnak.

18. Iparvágány: állomáson vagy nyílt pályán kiágazók, egyes szállítófelek vasúti forgalmának lebonyolítására épített, vagy a meglévő állomási vágányból rendelkezésre bocsátott vágány vagy vágányzat.

Az iparvágány kiágazási kitérője és a rakodásra kijelölt hely eleje, illetve a kiágazási és az iparvágány első kitérője közötti vágányszakasz neve: iparvágány-összekötővágány. Ha ebből a vágányból még más iparvágány vagy iparvágány-összekötővágány is ágazik ki, akkor a neve vontatóvágány.

19. Járműtelep: a vasúti járművek zavartalan üzemeltetéséhez szükséges üzemállapot megteremtésére kialakított létesítmény.

20. Kiépítési sebesség: az a sebesség, amelyre a felépítményt és ívekben a vágány túlemelését kialakítják (jelölés: Vé).

21. Kitérő: olyan szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy a járművek folyamatos mozgással egyik vágányról a másikra áthaladhassanak.

Egyszerű kitérő: az irányváltást csak az egyik végén teszi lehetővé. Átszelési kitérő: az irányváltás mindkét végén lehetséges és a vágány szintbeni keresztezését (átszelését) is biztosítja.

22. Kosárív: több, egymáshoz csatlakozó, azonos irányú, de különböző sugarú ív.

23. Mértékadó emelkedő: a vonalszakasz legnagyobb tényleges emelkedőjének értéke (‰), megnövelve az ívellenállás ugyancsak ‰-ben kifejezett nagyságával.

24. Nyombővítés: szabványos nyomtávolsághoz képest íves vágányban a belső sínszál elhúzásával létrehozott nagyobb nyomtávolság.

25. Nyomcsatorna: a nyomkarima számára sínek belső oldala mentén szabadon tartandó tér.

26. Nyomtávolság: a vágány két sínszálának egymástól való távolsága a sínfejek belső élei között a vágánytengelyre merőlegesen mérve.

27. Oldalgyorsulás-változás: a gyorsulás időbeli változása, a görbületváltozás és a sebesség függvényében.

28. Pályafelügyelet: rendszeres ellenőrzési tevékenység a pályaállapot feltárására és a talált hibák időben való megszüntetése céljára, a forgalombiztonság érdekében.

29. Pályatengely: a vasúti pálya középvonala, amely egyvágányú vonalon azonos a vágánytengellyel, többvágányú pályánál a két szélső vágánytengely távolságának felező vonalával.

30. Szabad oldalgyorsulás: a vasúti jármű padlósíkjában ívben való haladáskor mérhető keresztirányú gyorsulás.

31. Tengelyterhelés (tengelyteher): a jármű teljes tömegének egy tengelyre eső hányada.

32. Terelőelem (terelősín): a sín belső vagy külső oldalán elhelyezett sín, szögacél, T-idom stb., mely a pályát esetleg elhagyó - kisikló - vasúti jármű továbbvezetését biztosítja.

33. Terhelési osztály: a vasúti pályának a lejtviszonyok alapján homogénnek tekintett szakasza, amelyet a hozzárendelt mértékadó emelkedő jellemez.

34. Túlemelés: az ívben fellépő oldalgyorsulás csökkentésére a külső sínszál kiemelése. Megoldható úgy is, hogy a külső sínszál emelése mellett a belső sínszálat egyidejűleg süllyesztik. Kifuttatása az átmeneti ívben történik.

35. Űrszelvény: a vágány mentén a vasúti járművek és a rajtuk levő rakományok akadálytalan áthaladásához általában szükséges tér vágánytengelyre merőleges keresztmetszete.

36. Vágányátszelés: olyan szerkezet, amellyel a vágányok szintben történő keresztezése megvalósítható.

37. Vágánykapcsolás: két vágány kitérőkkel történő összekötése. Egyszerű vágánykapcsolás: két kitérő és a köztük lévő egyenes vágányszakasz. Kettős vágánykapcsolás: négy kitérő és köztük egy kettős keresztezés (átszelés).

38. Vágánytengely: általában a nyomtávolság felezővonala a sínek felső érintősíkjában. Nyombővített íves vágányban a külső sín vezetőfelületétől az alapnyomtávolság felére van.

39. Vezetés nélküli szakasz: megszakításos egyszerű vagy kettős keresztezésekben az a térség, ahol a vezetőél megszakítása miatt a járműkerék sem a belső, sem a hátsó oldalon nem kap vezetést.

3. FEJEZET

1. Építési magasság: a hídon lévő vasúti pálya sínkorona szintje és a híd alatt nyitvatartandó tér felső határa közötti távolság.

2. Hídnyílás: a keresztezett létesítmények számára a híd ellenfalai, illetve pillérei között szabadon hagyott nyílás mérete.

3. Hídellenőrzés: a vasúti pálya felügyeletére kötelezett személynek a híddal kapcsolatos, megtekintéssel végzett vizsgálata, mely attól függően, hogy szakképesítés szerint szakmunkás, technikus vagy mérnök végzi, I., II., vagy III. fokú lehet.

4. Ideiglenes híd: egyszerűbb kialakítású, kisebb teherbírású és sebességű vasúti forgalomra alkalmas híd, általában kétéves élettartamra.

5. Kezelőpálya: a hídpálya kiképzett járófelülete a pálya- és állomási személyzet műszaki felügyeleti, illetőleg vonatkezelési munkájának ellátásához, valamint rendkívüli esemény során a hídon megálló vonat személyzetének biztonságos közlekedéséhez.

6. Közforgalmú gyalogjárda: hídon a vasúti pályától kerítéssel vagy korláttal elválasztott, a nyitvatartandó szelvényen vagy az elsodrási határon vagy a félreálló helyen kívül elhelyezkedő legalább 1,5 m széles sáv.

7. Mellvédfal: a hídfőnek a sarugerenda fölötti, töltést megtámasztó része, mely egyben ágyazattámasztó is lehet.

8. Támaszköz: az áthidaló szerkezet tényleges vagy elméleti támasztási pontjainak távolsága.

9. Üzemi gyalogjárda: a kezelőpályának a szabadon tartandó téren kívül legalább 0,75 m széles sávja a vasúti személyzet részére.

10. Üzemi hídjárda: üzemi gyalogos vagy targonca közlekedésre szolgáló, pályaszintben kiképzett burkolt járófelület.

4. FEJEZET

Képzett rézsű: a vasúti keresztaljak alsó sarokpontjától lefelé és a vágánytengelytől kifelé hajló 45o ferdeségű felület.

1. Közműalagút: a vasutat csoportosan keresztező különféle rendeltetésű vezetékek vasút alatti biztonságos átvezetésére szolgáló járható alagútszerű műtárgy.

2. Védőcső: a vasutat keresztező különféle rendeltetésű vezeték (cső, kábel) vasút alatti átvezetését biztosító, nem járható műtárgy, mely egyrészt a vezeték, és egyben a vasúti pályatest védelmét, valamint a vasúti forgalom biztonságos fenntartását szolgálja, másrészt a vasúti pálya jelentékeny megbolygatása és a vasúti forgalom korlátozása nélkül lehetővé teszi a kábelcserét, valamint a belső nyomású csővezeték meghibásodásának észlelését és helyreállítását.

4. Védőhíd vagy védőműtárgy: a vasutat keresztező vagy azt veszélyesen megközelítő létesítménnyel szembeni védelmet biztosító fa, vasbeton, vagy acél anyagú hídszerkezet.

5. Védősáv: a vasút mellett kijelölt olyan terület, melyen nem a vasúthoz tartozó építmény csak eseti előírás szerint helyezhető el.

6. Védőtávolság: a védősávnak a vasút vágánytengelyétől, arra merőlegesen megállapított vízszintes vetülete, melynek mérete a vasút és a védősávba telepítendő vasúti, illetőleg nem a vasúthoz tartozó építmények közötti kölcsönös biztonsági előírásoktól függ.

5. FEJEZET

1. Automatizált rendező pályaudvar (biztosítóberendezési szempontból): valamennyi vágányfék vezérlése és a gurítási vágányút beállítása automatizált, az irányvágányokon az ablakmentes vonatösszeállítás a célfékezésen kívül egyéb kiegészítő berendezésekkel megoldott. A fogadó- és indító vágányok (vágánycsoportok) biztosítóberendezéssel ellátottak. Amennyiben valamelyik feltétel nem teljesül, a rendező pályaudvar részben automatizált.

2. Állomási (elágazási, kiágazási) biztosítóberendezések: a váltó(k) és a főjelző(k) között olyan szerkezeti függés van, amely a főjelzőn csak abban az esetben engedi a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenését, ha a vonat részére beállított vágányút lezárása megtörtént, és a vágányútban érintett útátjárónál a közút felé a vonat közlekedését jelző útátjáró berendezés csukott helyzetben van, illetve az önműködő lezárás feltételei ellenőrzött módon biztosítottak.

3. Állomási (elágazási, kiágazási) biztosítóberendezés hatáskörzete: a vágányhálózat azon része, melyen a vonatok közlekedésének szabályozása a berendezésbe épített feltételek, szolgáltatások felhasználásával történik.

4. Állomási (elágazási, kiágazási) ellenőrző-jelzős berendezések: az ellenőrző jelző és a váltó, valamint a védelmi berendezések, illetve az ellenőrző jelző és az útátjáróban a vonat közeledtét jelző berendezés között - az ellenőrző jelző továbbhaladást engedélyező jelzése megjelenésének feltételeként - szerkezeti függésnek nem kell lennie, vagy a szerkezeti függés kialakításának a biztonságtechnikai követelményeket nem minden feltételnél kell kielégítenie.

5. Állomási (elágazási, kiágazási) jelzőberendezések: a főjelző és a váltó, valamint a főjelző és a vágányzáró sorompó, kisiklasztó saru, továbbá az útátjáróban a vonat közeledtét jelző berendezés között a főjelző továbbhaladást engedélyező jelzése megjelenésének feltételeként szerkezeti függésnek nem kell lennie, vagy a szerkezeti függés kialakításának a biztonságtechnikai követelményeket nem minden feltételnél kell kielégítenie. A berendezések nem minősülnek biztosítóberendezéseknek.

6. Állomási tolatóvágányutas biztosítóberendezések: a váltók és a tolatási mozgást szabályozó jelzők között olyan szerkezeti függés van, amely a tolatási mozgást szabályozó jelzőn csak abban az esetben enged mozgást engedélyező jelzést megjelenni, ha a tolatás részére beállított vágányút lezárása megtörtént.

7. Biztosítóberrendezések főbb műszaki jellemzői, váltóállítás, lezárás, ellenőrzés módja,

- védelmi berendezések állítása, lezárása, ellenőrzése, szerkezeti kialakítása,

- jelző működési módja,

- vonatérzékelés, foglaltság ellenőrzés módja,

- vonatbefolyásolás, jelfeladás működése, időbeli, kiterjedésbeli folyamatossága,

- útátjáró berendezés állítás (működtetés),

- ellenőrzés (visszajelentés módja),

- függőségi kapcsolat, vizsgált feltételek,

- központi forgalomellenőrzés (irányítás, távvezérlés).

8. Biztosított előjelző: a biztosított főjelzőre ad előjelzést.

9. Biztosított főjelző: az állomási és vonali biztosítóberendezés hatáskörzetében működő jelző, továbbhaladást engedélyező jelzése csak a meghatározott feltételek teljesülése esetén jelenhet meg.

10. Biztosított tolatásjelző: a tolatóvágányutas biztosítóberendezések hatáskörzetében, tolatást engedélyező jelzése csak a meghatározott feltételek teljesülése esetén jelenhet meg.

11. Egyéb jelzők

Helyhezkötötten, az alkalmazás helyén állandóan folyamatosan egy jelzést adnak:

- a megállás helye jelző,

- útátjáró jelző,

- biztonsági határjelző,

- tolatási határjelző,

- V-betűs jelző,

- fékút eleje jelző,

- tűzveszély jelző,

- különleges jelző hótörő menetek részére,

- felsővezetékes villamosvontatásra berendezett vonalakon alkalmazott különleges jelzők,

- lassúmenet jelzők.

Helyhezkötötten az alkalmazás helyén váltakozva folyamatosan több jelzést adnak:

- a váltójelzők,

- vágányzáró jelző (helyi közforgalmú vasúton vágányzáró főjelző),

- hídmérleg jelző,

- az útátjáró jelzők közül a fénysorompót ellenőrző útátjáró jelző,

- a fénysorompót és a rugós visszaállítású váltót ellenőrző jelző,

- fékpróba jelző,

- indítás, illetve menesztés jelző.

12. Ellenmenet- és utolérést kizáró berendezés: két szomszéd állomás kijárati jelzői között olyan szerkezeti függés van, amely az állomásköz ugyanazon vágányára egyidejűleg csak az egyik állomás kijárati jelzőjén engedi meg a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenését, és e jelzőn a továbbhaladást engedélyező jelzés ismételten csak az előző jelzéssel kihaladt vonatnak a másik állomásra érkezése után jelenhet meg.

13. Gurítódombi berendezés: a gurítási mozgások, a guruló kocsik sebességének szabályozására, váltók állítására alkalmas, a kiépítettségtől függően gépesített, részben vagy egészben automatizált.

14. Félig önműködő jelző: a továbbhaladást tiltó jelzési kép a haladó vonat hatására, a továbbhaladást engedélyező jelzési kép kezelés hatására jelenik meg.

15. Kezelő-, állító- és visszajelentő készülékek: a jelző- és biztosítóberendezések, továbbá a központi forgalomellenőrző, központi forgalomirányító berendezések hatáskörzetében lévő váltók, védelmi berendezések, útátjáró berendezések, jelzők állítását, az állításukkal kapcsolatos kezeléseket, ellenőrzéseket és az ezek, továbbá a vonatközlekedés és a tolatási mozgás visszajelentését szolgálják.

16. Központi forgalomirányító berendezés (KÖFI): nagyobb forgalmi körzetek, csomópontok, illetve hosszabb vonalszakaszok egy központból, gépi úton történő közvetlen irányítása.

17. Központi forgalomellenőrző berendezés (KÖFE): nagyobb forgalmi körzetek, csomópontok, illetve hosszabb vonalszakaszok gépi úton, központból történő forgalmi állapotellenőrzése.

18. Különleges berendezések a vonatban közlekedő vasúti járművek menet közben történő ellenőrzésére: a nyíltvonalon a pálya mentén elhelyezett berendezések a vasúti járművek csapágytokjainak, kerekeinek, rakományának, továbbá egyéb műszaki jellemzőinek mozgás közben szükségessé váló ellenőrzésére, rendellenességeinek kijelzésére alkalmasak.

19. Nem biztosított főjelző: az állomási és vonali jelzőberendezések hatáskörzetében.

20. Nem önműködő jelző: jelzési képei a meghatározó feltételek teljesítésekor kezeléssel változtathatóak.

21. Önműködő jelző: jelzési képeinek változása - meghatározott feltételek teljesülése esetén - a haladó vonat hatására következik be.

22. Rendező pályaudvari folyamatirányító és ellenőrző berendezések: a gurítódombi berendezések, a vonatfogadó- és indítóvágányok állomási jellegű biztosítóberendezései, továbbá az ezeket kiegészítő, irányító, illetve ellenőrző berendezések.

23. Szerkezeti függés (függőségi kapcsolat): a berendezések által vizsgált feltételeket, előírt követelményeket megvalósító szerkezeti kialakítása.

24. Térköz: az állomások, nyíltvonali pályaelágazások, deltakiágazások, iparvágány kiágazások, megállóhelyek és megálló rakodóhelyek vágánykapcsolatainál alkalmazott bejárati-, kijárati-, és fedezőjelzők közötti nyíltvonal szakaszokra osztása, hogy egy-egy nyíltvonali részen egyszerre több vonat követhesse egymást.

25. Térközbiztosító berendezés: az állomás kijárati jelzője és az állomást követő térközjelző, illetve az egymást követő biztosított térközjelzők között olyan szerkezeti függés van, amely a kijárati, illetve térközjelzőn csak abban az esetben enged továbbhaladást engedélyező jelzést megjelenni, ha a vonat a térközjelző által fedezett térközből vagy térközökből kihaladt, és a vonatot a menetirány szerint következő térközjelző, illetve bejárati vagy fedező jelző továbbhaladást tiltó állása fedezi.

26. Tolatási mozgást szabályozó jelző

- tolatásjelzővel egyesített fény főjelzők,

- tolatásjelzők,

- gurításjelzők.

27. Útátjáró berendezések: az útátjáróban a vasúti és közúti járművek egymásra veszélyes mozgásának elkerülése érdekében a közút felé a vonat közeledtét jelzik. Működhetnek az állomási, illetve vonali biztosítóberendezés hatáskörzetében vagy egyedileg biztosítóberendezés hatáskörzetén kívül.

28. Vasúti figyelmeztető jelek: a megfigyelésükre kötelezetteknek egyrészt tájékoztatást adnak, másrészt valamely szolgálati ténykedés későbbi időpontban történő végrehajtására hívják fel a figyelmet.

29. Vasúti főjelzők rálátási távolsága:

de V = 60 km/h engedélyezett sebességig legalább 200 m.

30. Vasúti jelzések: a megfigyelésükre kötelezetteknek parancsot adnak valamely szolgálati ténykedés, illetőleg valamely biztonsági intézkedés azonnali végrehajtására.

31. Vasúti jelző- és biztosítóberendezések: a különböző jelzőkön a jelzés megjelenését csak az ehhez megállapított előfeltételek megvalósulása esetén teszik lehetővé.

32. Vasúti jelzők:

- vonatközlekedést szabályozó jelzők (fő- és előjelzők),

- tolatási mozgást szabályozó jelzők,

- egyéb jelzők.

33. Vasúti jelzők, jelzőeszközök: a jelzések helyhezkötött, hordozható és járművekre szerelt kialakítású megjelenítői. A helyhezkötött jelzők állandóan egy parancs vagy különböző időben, különböző parancsok kifejezésére alkalmasak.

34. Vágánykeresztezések, vágányfonódások fedező berendezései: pályaszintű vágánykeresztezések, vágányfonódások, közúti- vasúti forgalomban közösen használt hidak, alagutak fedező berendezéseinél a fedező jelzők között, illetve a vasúti jelzők és a közút felé adott jelzés között, olyan szerkezeti függés van, hogy továbbhaladást engedélyező jelzés egyidejűleg csak az egymást nem veszélyeztető menetek, illetve közlekedők részére jelenhet meg.

35. Vonali jelző és biztosítóberendezés: a két állomás közt a nyíltvonalon közlekedő vonat vagy vonatok részére a főjelzőkön a továbbhaladást engedélyező jelzés megjelenéséhez előírt feltételek megvalósítása.

36. Vonatbefolyásolás: a pályán közlekedő vonatoknak a pályamenti jelző jelzésétől függő, a járművezető tevékenységétől részben vagy egészében független fékezése, megállítása vagy folyamatos sebességszabályozása.

37. Vonatjelentő-őri berendezés: térközjelző berendezés az állomás (elágazás, kiágazás) kijárati jelzője és az állomást követő nem biztosított térközjelző, illetve az egymást követő térközjelzők között továbbhaladást engedélyező jelzésük megjelenésének feltételeként szerkezeti függés nincs.

38. Nem felvágható váltóhajtómű: az olyan váltóhajtómű, amelyik a csúcssín felől jövő, a felvágható hajtómű rögzítő erejénél nagyságrenddel nagyobb erő hatására csak valamelyik alkatrész sérülése, illetve roncsolódása után engedi meg a váltó megnyílását.

39. Jelzővel függésben lévő sorompó: az a teljes-, fél-, fénysorompó, amelynél csak a sorompó zárt helyzetében állítható "szabad" állásba a vasúti jelző.

40. Vonat által vezérelt sorompó: az a fény-, illetve fény- és félsorompó, amelynek zárását és nyitását minden irányból - vagy állomások területén lévő, vagy ahhoz közeli vasúti átjáróknál legalább egyik irányból (pl. a nyílt vonal felől) - a vasúti jármű a pályába beépített vonatérzékelő elemeken áthaladva vezérli.

41. Jelzővel ellenőrzött sorompó: az a vonat által vezérelt fénysorompó, vagy félsorompóval kiegészített fénysorompó, amelynek üzemképes működését vasúti jelző ellenőrzi.

6. FEJEZET

1. Fényvezető: fényteljesítmény vezetésére tervezett átviteli vonal.

2. Frekvenciamultiplex (FDM=Frequency Division Multiplex) kihasználás: átviteli út többszörös kihasználása, amelynél több külön frekvenciasávot használnak minden egyes csatornához.

3. Időmultiplex (TDM=Time Divison Multiplex) kihasználás: átviteli út többszörös kihasználása, amelynél megkülönböztetett és ismétlődő időrést használnak minden egyes csatornához.

4. Időosztásos kapcsolómező: bemenetek és kimenetek összekapcsolására használt elrendezés, amelynél megkülönböztetett és ismétlődő időrést használnak minden egyes kapcsoláshoz.

5. PCM = Pulse Code Modulation - Impulzus-kódmoduláció: olyan eljárás, amelynél a jelből mintát vesznek, majd minden egyes mintát a többitől függetlenül kvantálnak és kódolással digitális jellé alakítanak.

6. Piktogram: szabványosított rajzszimbólum.

7. Térosztásos kapcsolás: bemenetek és kimenetek összekapcsolása, amelynél külön, egyéni utat használnak minden egyes kapcsoláshoz.

7. FEJEZET

1. Állomási szakaszolás: az állomási és vonali hálózat találkozása, a vezetékek mechanikusan és villamosan is el vannak választva.

2. Fázishatár: a fázishatár a két szomszédos transzformátorállomás táplálási szakaszait választja el.

3. Felsővezetéki oszlop: a villamos felsővezeték tartására, kihorgonyzására, mechanikai igénybevételeinek felvételére szolgáló tartóoszlop.

4. Félkompenzált hosszlánc: a hosszlánc olyan kialakítása, amelynél a hossztartó sodrony rögzített, a munkavezeték pedig utánfeszített.

5. Hosszlánc-rendszerű felsővezeték: olyan felsővezetéki rendszer, melyben a munkavezeték függesztők segítségével a tartósodronyra, illetve közvetlenül a segédsodronyra van felszerelve.

6. Kígyózás: a munkavezeték vágánytengelyhez képest periodikusan változtatott vonalvezetése, amely a villamos mozdony áramszedőjének egyenletes kopását eredményezi.

7. Kompenzált hosszlánc: a hosszlánc olyan kialakítása, amelynél a hossztartó sodrony és a munkavezeték is utánfeszített. Az utánfeszítés történhet közös utánfeszítő művel vagy külön-külön is.

8. Különleges üzemi állapot: az erősáramú szabadvezetéknél a kettős felfüggesztő szigetelésben az egyik szigetelő töréséből adódó állapot.

9. Megkerülő vezeték: az egymáshoz csatlakozó nyíltvonali felsővezeték hálózat áramellátását szolgáló vezeték, amely az állomási áramköröket áthidalja, és az állomási áramköröket leágazások útján táplálja.

10. Munkavezeték: a felsővezetékhálózatnak közvetlenül a villamos vontatójármű áramszedőjével érintkező része.

11. Névleges megvilágítás: meghatározott világítási berendezés létesítésére előírt megvilágítási érték.

12. Normál üzemi állapot: az erősáramú szabadvezetéknél a kiépítésre előírt feltételeknek megfelelő állapot.

13. Őrvilágítás: személy- és vagyonvédelem céljából létesített világítás.

14. Szakaszoló: olyan kapcsoló berendezés, amely terhelésmentes állapotban a felsővezetéki áramkörök összekapcsolására, illetve szétválasztására szolgál.

15. Szakasz-szigetelő: a munkavezetékbe épített mechanikus vezetősínekkel felszerelt szigetelő, amely két áramkört egymástól villamosan elválaszt, de a villamos vontatójármű áramszedőjének akadálytalan áthaladását lehetővé teszi.

16. Tartószerkezet: a tartóoszlopra felszerelt felsővezetéki hosszlánc egyedi alátámasztására szolgáló csövekből, szigetelőkből és egyéb elemekből összeállított szerkezet.

17. Tápvezeték: egyvágányú villamosított vasútvonal felsővezetékrendszere impedanciájának csökkentését szolgáló vezeték.

18. Térbeli egyenletesség: adott területen a megvilágítás minimális és átlagos, illetve átlagos és maximális értékeinek aránya (e1, e2).

19. Üzemi világítás: az a mesterséges világítás, amelynek célja, hogy elégtelen természetes világítás esetén a névleges megvilágítás értékét biztosítsa.

20. A villamosenergia ellátás üzembiztonsági fokozata: a vasúti létesítmény villamosenergia ellátása "A", "B" vagy "C" fokozatú lehet, (ahol "A" a legszigorúbb, "C" a legenyhébb előírás.)

21. Villamos felsővezetéki berendezés: a nagyvasúti vontatás céljára átalakított villamosenergiát továbbítja a villamos vontatójárművekhez. Az alapok, oszlopok, vezetékek és a hozzátartozó egyéb berendezések összessége.

22. Vonali szakaszolás: a vonalon két feszítési szakasz (1500 m) találkozása oly módon kiépítve, hogy a két hosszlánc egymástól mechanikusan szétválasztott, de rugalmas villamos kötéssel, fémes összekötéssel biztosítja az áram vezetését.

8. FEJEZET

1. Anyagfogadó aknák: a vasúti kocsikból kiürített anyag fogadására (és továbbítására) szolgálnak. Az anyagfogadó aknak lehet a vágány mellett, a sínszálak között, valamint a vágány alatt.

2. Anyagfogadó garat: ömlesztett anyagok fogadására szolgáló rakodó.

3. Emelt rakodók: magasságuk a sínkoronaszinttől mérve széles nyomtávnál 1100, normál nyomtávnál 1120, keskeny nyomtávnál 670 mm-nél több.

4. Élőállat rakodó: kétszintes állatszállító kocsik megrakásához kialakított rakodó.

5. Fordítókorong: függőleges tengely körül elfordítható hídszerkezet, amely lehetővé teszi a ráállított jármű egyik vágányról a másikra való állítását vagy megfordítását.

6. Kocsimosó ponk: az elszennyeződött teherkocsik vizes-vegyszeres tisztítására alkalmas vasbeton építmény.

7. Olajfeladó berendezés: járművek üzemeltetéséhez szükséges olajnak a jármű üzemanyagtartályába való töltésére szolgál.

8. Oldalrakodó jellegű építmények: magasságuk a sínkorona szinttől mérve széles nyomtávnál 1100, normál nyomtávnál 1120, keskeny nyomtávnál 670 mm-nél nem több. Kialakítás és funkció szerint lehet

- oldalrakodó: a járművek feljárására szolgáló felhajtó a vágánytengelyre merőleges;

- nyílt rakodó: a járművek felhajtására szolgáló felhajtó a vágánytengellyel párhuzamos, a rakodó egyik oldalán vágány, a másik oldalán út van;

- átrakodó: a rakodó mindkét oldalán rakodóvágány húzódik;

- raktári rakodó: a vasúti kocsi padozatával közel azonos padozatszintű raktárakhoz csatlakozó rakodó.

9. Rakomány melegítő berendezés: dermedő folyékony anyag, illetve fagyott szilárd anyag rakodásra alkalmassá tételére szolgál.

10. Tolópad: sínszálakon, kerekeken a vágányokra merőlegesen mozgatható hídszerkezet, amellyel a ráállított jármű egymással párhuzamos vágányokra helyezhető át.

11. Töltőberendezés: különféle folyékony és por alakú (tartálykocsis) áruk (pl. olaj, sav, bor, tej, cement stb.) rakodását teszi lehetővé.

12. Vasúti kocsibuktató: a vasúti kocsit hozza olyan helyzetbe, hogy abból az anyag kiömöljön. Lehet:

- homlokbuktató: a kocsi egyik végét emeli fel,

- körbuktató: a kocsit hossztengelye körül forgatja el.

9. FEJEZET

1. Belső tengelytávolság: forgóvázas jármű két forgóváza között mérhető legkisebb tengelytávolság.

2. Forgócsap-távolság: forgóvázas járműnél két egymás mellett lévő forgóváz tényleges forgócsapjai - ezek hiányában a forgóvázak elméleti forgáspontjai - közötti távolság.

3. Forgóváz tengelytávolság: az egy forgóvázon belüli tengelyek távolsága.

4. Járműhossz: csavarkapcsos járműnél az ütközőtányérok síkja közti, központi kapcsolós járműnél a kapcsolási középpontok közti távolság.

5. Különleges jármű: vontatójárműnek és vontatott járműnek nem minősülő, egyéb célú vasúti jármű, vagy közúton és vasúton egyaránt közlekedni képes jármű.

6. Nyomszélesség: a kerékpár két kerekén található nyomkarima-vezetőpontnak egymástól mért tengelyirányú távolsága.

7. Saját tömeg: a jármű tömege üzemképes, üres (hasznos terhelés nélküli) állapotban.

8. Szélső tengelytáv: a jármű egymástól legtávolabb lévő tengelycsap-közép távolsága egyenes vágányon.

9. Teljes tömeg: a jármű saját tömegének és a rajta elhelyezkedő hasznos terhelés tömegének összege.

10. Tengelyerő: a jármű teljes súlyerejéből egy adott kerékpárra jutó és a pályára ható függőleges erőhatás.

11. Tengelytávolság: a vasúti járművek tengelycsap közepei között mért távolság.

12. Vasúti jármű: rendeltetésétől függetlenül valamennyi olyan jármű, amely vasútnak minősülő nyomvonalas létesítményen közlekedik, kivéve a kötélpályák szállítóegységeit.

13. Vasúti jármű engedélyezett sebessége, mellyel a jármű megfelelő műszaki állapotban lévő pályán tartósan és biztonságosan közlekedhet.

14. Vasúti jármű konstrukciós sebessége az a sebesség, mellyel a jármű rendeltetésének megfelelő sebesség kifejtésére alkalmas pályán megfelelő futásjósággal még közlekedhet.

15. Vontatójármű: vonóerő kifejtésre, vasúti elegy továbbítására és rendezésére alkalmas jármű, mely rendelkezhet utas, vagy poggyásztérrel is.

16. Vontatott jármű: az olyan vasúti jármű, amelynek közlekedéséhez más jármű vonóereje szükséges és jellemzően személy-, vagy áruszállításra szolgál.

10. FEJEZET

1. Foglalt vágány: foglaltnak kell minősíteni a bejárati vágányt akkor, ha a vágány két végén lévő váltójának csúcsa között jármű vagy járművek vannak, továbbá akkor is, ha a vágány szabad ugyan, de valamely más ok miatt csak részben járható.

2. Közös határállomás: olyan közös üzemváltó határállomás, ahol a két vasút a csatlakozó és átmeneti szolgálatot, azaz a vasutak a határforgalom lebonyolításához szükséges forgalmi, kereskedelmi, műszaki tevékenységet, valamint a két ország illetékes szervei a határrendészeti, vám-, növény- és állategészségügyi szolgálatot együttesen végzik.

3. Laza kapcsolás: ha az összekapcsolás alkalmával az ütközők már érintkeznek és a csavarkapcsok vízszintes helyzetben vannak.

4. RIC (Regolamento Internazionale Carozze): a személy- és poggyászkocsik nemzetközi forgalomban való kölcsönös használatát szabályozza.

5. RIV (Regolamento Internazionale Veicolo): a teherkocsik nemzetközi forgalomban való kölcsönös használatát szabályozza.

6. Szoros kapcsolás: az ütközők érintkezése, illetve a csavarkapocs vízszintes helyzetbe hozatala után a csavarkapocs fogantyúját még kétszer körülforgatják.

7. UIC (UNION Internationale des Chemins de Fer): Nemzetközi Vasútegylet - székhelye: Párizs.

11. FEJEZET

1. Áruforgalmi korlátozás: közérdekű, vagy üzemi kényszerítő okból a vasút az áruk felvételét, továbbítását részben, vagy egészben szüneteltetheti, bizonyos áruk fuvarozását kizárhatja, vagy meghatározott küldemények fuvarozását elsőbbségben részesítheti.

2. CIV (Convention Internationale Concernant le Transport des Voyageurs et des Bagages par Chemins de Fer): a vasúti személy- és poggyászfuvarozásról szóló nemzetközi egyezmény, amely 1928-ban lépett hatályba. Az egyezmény jelenlegi szövegét az MNK ET 1975. évi 9. sz. törvényerejű rendelettel hirdette ki.

3. CIM (Convention Internationale Concernant le Transport des Marchandises par Chemins de Fer): a vasúti árufuvarozásról szóló nemzetközi egyezmény, amely 1893-ban lépett hatályba. Az egyezmény jelenlegi szövegét a MNK ET 1975. évi 9. sz. törvényerejű rendelettel hirdette ki.

4. Feltételesen fuvarozható tárgyak és anyagok: azok, amelyek csak különleges feltételek teljesítése esetén vehetők fel vasúti fuvarozásra.

5. Fuvarozásból kizárt tárgyak és anyagok: azok, melyek sajátos fizikai, kémiai tulajdonságuk, vagy egyéb okok miatt a vasúton nem fuvarozhatók.

6. Kiszolgáltatási akadály: amennyiben a vasút valamely díjszabásban meghatározott oknál fogva a küldeményt nem tudja kiszolgáltatni és a feladó a fuvarlevélben kiszolgáltatási akadály esetére utasítást nem adott, a vasút köteles őt a feladási állomás útján a legrövidebb időn belül értesíteni.

7. Konténerkezelő állomás: minden olyan áruforgalomra megnyitott állomás, amelyet a díjszabás ilyennek jelöl meg.

8. PIM (Prescriptions Internationales Marchandises): Nemzetközi Árukezelési Utasítás, mely a CIM gyakorlati végrehajtásával kapcsolatos vasúti szolgálatot érintő szabályokat tartalmazza.

9. RID (Réglement International Consernant le Transport des Marchandises Dangereuses par Chemins de Fer): a veszélyes áruk vasúti fuvarozására vonatkozó nemzetközi szabályzat. A nemzetközi vasúti árufuvarozásról szóló egyezmény (CIM) I. melléklete. Osztályokba sorolva tartalmazza a veszélyes áruk felsorolását és fuvarozásuk feltételeit, függelékei az anyagok vizsgálatára, jelölésére vonatkozó és fuvarozásukkal kapcsolatos egyéb feltételeket szabályozzák.

12. FEJEZET

1. Adat: automatikus feldolgozásra alkalmas módon előállított információ.

2. Csomag: komplex egységként kapcsolt bináris jegyek olyan csoportja, amely adatokat és hívásvezérlő információt is tartalmaz.

3. Csomagkapcsolás: adatoknak címzett csomagokkal való olyan irányítása és továbbítása, amely a felhasznált csatornát csak a csomag átvitele alatt foglalja le, majd az átvitel befejezése után a csatorna egyéb csomagok továbbítására rendelkezésre áll.

4. Hibaarány: a hibaarány a hibás információelemek számának és az összes kezelt (pl. rögzített, vagy átvitt) információelemek számának az aránya negatív kitevőjű 10-es alapú hatvány alakjában. Ennek megfelelően h=3×10-5 azt jelenti, hogy 100 000 kezelt elemi jel között 3 hibás elemi jel fordul elő.