97/1999. (XI. 18.) FVM-EüM-GM együttes rendelet

a természetes ásványvíz, a forrásvíz, az ivóvíz és az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz palackozásáról és forgalmazásáról

Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: Ét.) 27. §-ának (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeljük el:

1. § (1) Ez a rendelet az emberi fogyasztásra palackozott természetes ásványvíz, forrásvíz, ivóvíz és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz előállítását (kezelését, palackozását) és forgalmazását szabályozza.

(2) A palackozott gyógyvízre, továbbá a nem csomagolt ivóvízre és ásványvízre, szén-dioxiddal dúsított, szifonfejes palackban vagy tartályban forgalomba hozott, valamint a vendéglátóiparban a fogyasztás helyén elkészített szikvízre külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.

2. § E rendelet alkalmazásában

a) természetes ásványvíz: olyan, természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt, elismert (törzskönyvezett) víz, amely

1. természetes vagy védelmi intézkedésekkel védett, felszín alatti vízadó rétegből származik,

2. eredeténél fogva tiszta,

3. mikrobiológiai szempontból nem kifogásolható,

4. összetétele és hőmérséklete a víznyerő helyen közel állandó, vagy a természetes ingadozás határain belül van,

5. összes, oldott ásványianyag-tartalma legalább 1000 mg/l vagy 500-1000 mg/l között van, és megfelel az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott követelményeknek,

6. kezeletlen, vagy az 5. §-ban megengedett módon kezelték, és

7. a 7. §-ban előírt módon palackozták;

b) forrásvíz (spring water, quelle wasser, eau de source): olyan, természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt víz, amely

1. természetes vagy védelmi intézkedésekkel védett, felszín alatti vízadó rétegből származik,

2. eredeténél fogva tiszta,

3. mikrobiológiai szempontból nem kifogásolható,

4. összes oldott ásványianyag-tartalma 500 mg/l-nél kevesebb vagy 500-1000 mg/l közötti, de nem felel meg az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott követelményeknek,

5. kezeletlen, vagy az 5. §-ban megengedett módon kezelték, és

7. a 7. §-ban előírt módon palackozták;

c) ivóvíz: minden olyan víz, amely megfelel az érvényes előírásoknak;

d) ásványi anyaggal dúsított ivóvíz: olyan ivóvíz, amelynek ásványianyag-tartalmát mesterséges módon alakították ki;

e) kinyerés: a vízkivételi hely létesítése, üzemeltetése;

f) elismerés (törzskönyvezés): a természetes ásványvíz név használatának e rendelet szerinti engedélyezése;

g) kezelés: a víz egyes tulajdonságainak e rendeletben engedélyezett módon történő megváltoztatása;

h) palack: a Magyar Élelmiszerkönyv, valamint a mérőedényként használt palackok forgalomba hozataláról szóló 8/1997. (III. 21.) IKIM rendelet előírása szerinti űrtartalmú, légmentesen zárható, engedélyezett csomagolóanyagból készült eszköz;

i) palackozás (csomagolás): az a tevékenység, amelynek során a vizet a fogyasztó távollétében, meghatározott mennyiségben úgy töltik palackba, hogy annak felnyitása vagy megsértése nélkül tartalma ne legyen megváltoztatható;

j) összes ásványianyag-tartalom: a 180 °C-on meghatározott bepárlási maradék és a hidrogén-karbonát-érték felének az összege mg/l-ben kifejezve.

3. § A palackozott természetes ásványvíz, forrásvíz, ivóvíz és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz előállítása során alkalmazni kell az élelmiszerekről szóló külön jogszabályoknak az előállítás feltételeire, a palackozás, a megnevezés, a jelölés előírásaira, a forgalomba hozatal feltételeire, valamint az ellenőrzésre vonatkozó szabályait.

4. § (1) A természetes ásványvíz megnevezés használatát az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (a továbbiakban: OGYFI) engedélyezi.

(2) Az engedélyezés feltételei:

a) a víz kémiai és mikrobiológiai jellemzői alapján megfelel az 1. és 2. számú mellékletben foglalt követelményeknek;

b) a 3. számú melléklet szerinti adatok értékelése alapján az engedélyezésnek nincs akadálya.

(3) Az elismerés iránti kérelemhez csatolni kell a 4. számú melléklet szerinti dokumentumokat.

(4) A víz természetes ásványvízként való elismerését, illetőleg az elismerés visszavonását az Egészségügyi Minisztérium a hivatalos lapjában közzéteszi.

5. § Természetes ásványvizet és forrásvizet kizárólag a következő kezelésnek szabad alávetni:

a) a nem stabil részecskéknek szűréssel vagy ülepítéssel (dekantálással) történő elválasztása; a vas-, a mangán- és a kénvegyületek, valamint az arzén kiválását előzetesen oxigén, levegő vagy ózonnal dúsított levegő hozzáadásával lehet segíteni, feltéve, hogy a kezelés nem változtatja meg a természetes ásványvíz eredeti tulajdonságait, illetve alapvető összetételét;

b) szabad szén-dioxid és egyéb gázok kizárólag fizikai módszerrel történő teljes vagy részleges eltávolítása;

c) szén-dioxid hozzáadása vagy újra hozzáadása:

1. "természetes szénsavat tartalmazó természetes ásványvíz" esetén a kezelés során esetleg eltávozott szén-dioxidnak legfeljebb a kinyerés helyén mért szintig történő pótlása ugyanazon vízadó rétegből származó szén-dioxid felhasználásával,

2. "természetes ásványvíz a forrásból származó szén-dioxiddal dúsítva" esetén a vízadó rétegből származó szén-dioxid felhasználásával úgy, hogy az esetleges szűrés és palackozás után szén-dioxid tartalma több, mint a vízkivételi helyen volt,

3. "szén-dioxiddal dúsított természetes ásványvíz" esetén nem a vízadó rétegből származó szén-dioxid felhasználásával,

4. "természetes szén-dioxiddal dúsított természetes ásványvíz" esetén természetes eredetű szén-dioxid felhasználásával.

6. § (1) Ivóvízként kizárólag a hatályos előírásoknak megfelelő víz palackozható.

(2) Ásványi anyaggal dúsított ivóvíz kezelésére az ivóvíz engedélyezett kezelésén kívül ioncserés és fordított ozmózisos technológia is alkalmazható.

7. § (1) Természetes ásványvízként csak a 4. § szerint elismert víz palackozható.

(2) Természetes ásványvizet csak a víznyerő helyen szabad palackozni. A természetes ásványvizet a víznyerő helytől a palackozóüzemig zárt csővezetéken kell szállítani. A csővezetéket, berendezést, valamint a víztartályt olyan anyagból és úgy kell kialakítani, hogy a víz megtartsa eredeti kémiai, fiziko-kémiai és mikrobiológiai tulajdonságait.

(3) A természetes ásványvíz eredeti tulajdonsága és összetétele a technológiai folyamatok során - az 5. §-ban felsorolt kezelések hatásán kívül - nem változhat meg.

(4) Eltérő jellegű ásványvizek elegyítése tilos.

(5) Természetes ásványvíznél felhasználható adalékanyagok:

a) a természetes ásványvízből kinyert és összegyűjtött eredeti szén-dioxid;

b) szén-dioxid (E 290).

8. § (1) Forrásvizet csak a 7. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott módon szabad palackozni.

(2) Forrásvíznél felhasználható adalékanyag: szén-dioxid (E 290).

9. § Ivóvíz és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz palackozása során felhasználható anyagok:

a) a palackozott ivóvízhez

1. ivóvíz,

2. szén-dioxid (E 290);

b) a palackozott, ásványi anyaggal dúsított ivóvízhez

1. ivóvíz,

2. nátrium-klorid (MSZ-01-10007),

3. kálium-klorid (E 508),

4. kalcium-klorid (E 509),

5. nátrium-karbonát és nátrium-hidrogénkarbonát (E 500),

6. kalcium-karbonát (E 170),

7. magnézium-karbonát (E 504),

8. magnézium-szulfát (MSZ 8769),

9. szén-dioxid (E 290).

10. § A palackozott természetes ásványvíz minőségi követelményeit a 1. számú melléklet, a mikrobiológiai állapotára vonatkozó előírásokat a 2. számú melléklet tartalmazza.

11. § A palackozott forrásvízre az ivóvízre vonatkozó minőségi előírások érvényesek, a mikrobiológiai követelményeket a 2. számú melléklet tartalmazza.

12. § (1) A szénsavval dúsított palackozott ivóvíz és a szénsavval és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz

(2) A szénsavas dúsítás nélküli palackozott ivóvíz és a szénsavas dúsítás nélküli, ásványi anyaggal dúsított ivóvíz

(3) Az ásványi anyaggal dúsított palackozott ivóvíz oldott anyag tartalma legfeljebb 6,0 g/l lehet.

13. § (1) A palackozott természetes ásványvíz megnevezésének az Ét. 18. §-ában előírtakon kívül a következőket kell tartalmaznia:

a) a természetes ásványvíz 4. § szerinti elismerése során megállapított (törzskönyvben rögzített) megnevezést;

b) szén-dioxid hozzáadása esetén ennek feltüntetését az 5. § c) pontja szerint.

(2) A palackozott természetes ásványvíz jelölésének az Ét. 19. §-ában előírtakon túl tartalmaznia kell:

a) a víz összes ásványianyag-tartalmát és a víz jellegét meghatározó, valamint a biológiai hatással rendelkező kémiai összetevők koncentrációját, vagy a palackozott vízre vonatkozó teljes vegyelemzést ásványvíz-vizsgálatra akkreditált laboratórium által végzett analízis alapján;

b) 1,5 mg/l felett a fluorid mennyiségét;

c) a víznyerőhely földrajzi nevét;

d) a palackozó üzem megnevezését, helyét;

e) az alkalmazott kezelési eljárást;

f) utalást a szén-dioxid tartalomra;

g) import esetében a származási ország nevét.

(3) A megnevezés jelzőjeként a feltételeknek történő megfelelés esetén a következő kifejezések használhatók:

a) "kis ásványianyag-tartalmú" ásványvíz, amelynek ásványianyag-tartalma kevesebb, mint 500 mg/l;

b) "nagyon kicsi ásványianyag-tartalmú" ásványvíz, amelynek ásványianyag-tartalma kevesebb, mint 50 mg/l;

c) "ásványi sókban gazdag" ásványvíz, amelynek ásványianyag-tartalma több, mint 1500 mg/l;

d) "hidrogén-karbonátos" ásványvíz, amelynek hidrogén-karbonát tartalma több, mint 600 mg/l;

e) "szulfátos" ásványvíz, amelynek szulfáttartalma több, mint 200 mg/l;

f) "kloridos" ásványvíz, amelynek kloridtartalma több, mint 200 mg/l;

g) "kalciumos" ásványvíz, amelynek kalciumtartalma több, mint 150 mg/l;

h) "magnéziumos" ásványvíz, amelynek magnézium tartalma több, mint 50 mg/l;

i) "fluoridos" ásványvíz, amelynek fluoridtartalma több, mint 1 mg/l;

j) "vasas" ásványvíz, amelynek vastartalma több, mint l mg/l;

k) "szabad szén-dioxid tartalmú" ásványvíz, amelynek szabad szén-dioxid tartalma több, mint 250 mg/l;

l) "nátriumos" ásványvíz, amelynek nátriumtartalma több, mint 200 mg/l;

m) "kis nátrium tartalmú" ásványvíz, amelynek nátrium tartalma kevesebb, mint 20 mg/l.

(4) Ha a természetes ásványvizet az 5. § b) pontjában foglaltak szerint kezelték, azt a következők szerint kell jelölni:

a) "szénsavmentesítve";

b) "részlegesen szénsavmentesítve".

(5) A természetes ásványvíz jelölésében szerepelhet a kinyerési hely, település neve.

(6) Tilos az azonos kinyerési helyről származó palackozott természetes ásványvizet különböző megnevezéssel, illetve a különböző kinyerési helyről származó vizet azonos megnevezéssel forgalomba hozni.

(7) A természetes ásványvíz törzskönyvben rögzített neve mellett fantázianév is alkalmazható, de a törzskönyvben rögzített nevet legalább másfélszer nagyobb betűvel kell feltüntetni, mint a fantázianévben alkalmazott legnagyobb betű.

14. § (1) A forrásvíz csomagolásán - fantázianév használata esetén is - fel kell tüntetni a forrásvíz megnevezést.

(2) A forrásvíz jelölésének az Ét.-ben előírtakon kívül tartalmaznia kell:

a) a víznyerő hely földrajzi nevét;

b) a palackozó üzem megnevezését;

c) az alkalmazott kezelési eljárást;

d) utalást a szén-dioxid tartalomra;

e) import esetében a származási ország nevét.

(3) Nem alkalmazható olyan felirat, amely alapján a forrásvíz a természetes ásványvízzel összetéveszthető.

15. § (1) Az ivóvíz és az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz csomagolásán - fantázianév használata esetén is - fel kell tüntetni az ivóvíz, illetőleg ásványi anyaggal dúsított ivóvíz megnevezést és az utalást a szén-dioxid tartalomra.

(2) Nem használható olyan felirat, amely alapján az ivóvíz, illetőleg az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz a természetes ásványvízzel vagy forrásvízzel összetéveszthető.

16. § (1) A külföldön palackozott természetes ásványvizet csak abban az esetben lehet forgalomba hozni, ha azt az adott ország illetékes hatósága természetes ásványvízként elismerte, és igazolja, hogy azt a hatóság rendszeresen ellenőrzi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti igazolást az importőrnek ötévenként ismételten be kell nyújtania, kivéve, ha azt az említett időtartam lejárta előtt megújítják.

17. § (1) Ez a rendelet - a 13. § (3) bekezdésének a) és b) pontjai kivételével - a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) E rendelet 13. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontjai a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával egyidejűleg lépnek hatályba.

(3) E rendelet 2. §-ának a) 5. és b) 4. pontjaiban foglalt, az ásványianyag-tartalomra vonatkozó értékek, valamint az 1. számú mellékletben meghatározott határértékek a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáig érvényesek.

(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a gyógy- és üdülőhelyekről szóló 62/1984. (XII. 19.) MT rendelet és a gyógyfürdő intézményekről, valamint a természetes gyógytényezők hasznosításáról szóló 63/1984. (XII. 19.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 7/1986. (VIII. 10.) EüM rendelet 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a követező rendelkezés lép:

"(3) Belső alkalmazás szempontjából ásványvíz az a felszín alól származó, természetes állapotában egészségre ártalmatlan víz, amely az emberi szervezet biológiai vízigényének kielégítésére vagy pótlására szolgál. Ez az ásványvíz elismert ásványvízzé akkor minősíthető, ha megfelel a külön jogszabály erre vonatkozó előírásainak. A palackozott ásványvízre a külön jogszabály rendelkezései az irányadók."

(5) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról szóló, az 5/1996. (II. 27.) NM rendelettel módosított 21/1994. (XI. 23.) NM rendelet mellékletéből az "MSZ 11399:1995 Palackozott természetes ásványvíz" és az "MSZ 11373:1988 Szénsavas ivóvíz" szövegrész,

b) a gyógy- és üdülőhelyekről szóló 62/1984. (XII. 19.) MT rendelet és a gyógyfürdő intézményekről, valamint a természetes gyógytényezők hasznosításáról szóló 63/1984. (XII. 19.) MT rendelet végrehajtásáról rendelkező 7/1986. (VIII. 10.) EüM rendelet 17. §-ában az "ásvány-, illetőleg" szövegrész; 18. §-a első mondatában "az ásványvíz és" szövegrész, valamint a második és harmadik mondat.

(6) Az e rendelet jelölési előírásainak meg nem felelő csomagolóanyagok legfeljebb a rendelet hatálybalépését követő két évig használhatók.

(7) E rendelet az Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény alapján az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítést célozza. Ennek érdekében összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanács természetes ásványvizekről szóló 80/777/EGK irányelvével és az azt módosító 96/70/EK irányelvével.

Dr. Torgyán József s. k., Dr. Gógl Árpád s. k.,

földművelésügyi és vidékfejlesztési egészségügyi miniszter

miniszter

Dr. Fónagy János s. k.,

gazdasági minisztériumi politikai államtitkár

1. számú melléklet a 97/1999. (XI. 18.) FVM-EüM-GM együttes rendelethez

A palackozott természetes ásványvíz kémiai követelményei

1. A természetes ásványvíz kémiai összetevőire vonatkozó határértékek

2. Az 500 és 1000 mg/l közötti ásványianyag-tartalmú vizek egyes összetevőire vonatkozó határértékek

A víz nátrium tartalma legyen kisebb 200 mg/l-nél és legalább egy táplálkozás-fiziológiai szempontból fontos összetevője alapján feleljen meg az alábbiaknak:[1]

3. A természetes ásványvíz esetében elfogadható határértékek

2. számú melléklet a 97/1999. (-XI. 18.) FVM-EüM-GM együttes rendelethez

A mezofil és a pszichrofil aerob telepszámokra vonatkozó határérték a töltés utáni első 12 órán belül vett mintára, a többi határérték a minőségmegőrzési időtartam teljes egészére vonatkozik.

3. számú melléklet a 97/1999. (XI. 18.) FVM-EüM-GM együttes rendelethez

A természetes ásványvíz jellemző tulajdonságainak megállapítása

1. A természetes ásványvíz emberi egészségre kifejtett hatásának meghatározásához a következő szempontokat kell vizsgálni:

a) geológiai és hidrogeológiai viszonyok,

b) fizikai, kémiai, fiziko-kémiai tulajdonságok,

c) mikrobiológiai paraméterek,

d) ha szükséges, a farmakológiai, fiziológiai és klinikai hatások,

e) az 5. pontban leírtak.

2. Az 1. d) pontban leírt hatásvizsgálatok elvégzése nem kötelező abban az esetben, ha a víz rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek alapján már e rendelet hatálybalépése előtt is természetes ásványvízként tartották nyilván, továbbá azoknak a vizeknek az esetében sem, amelyek mind a víznyerőhelyen, mind a palackozás után legalább 1000 mg/l összes oldott szárazanyagot vagy legalább 250 mg/l szabad szén-dioxidot tartalmaznak.

3. A természetes ásványvíz összetétele, hőmérséklete és más főbb tulajdonságai a természetes ingadozás határain belül legyenek állandóak.

4. A természetes ásványvizek esetében az összes élő csíraszám (telepszám) azt a mikrobaszámot jelenti, amely a víz mindennemű kezelése előtt a víznyerőhelyen mutatható ki. Ezt az értéket a víz minőségi és mennyiségi analízisével együtt rendszeres vizsgálatokkal kell ellenőrizni.

5. Az elismeréshez szükséges feltételek a következők:

5.1. Geológiai és hidrológiai adatok meghatározása:

5.1.1. A pontos vízutánpótlási terület leírása a magasság jelölésével, legalább 1:1000 léptékű térképen.

5.1.2. Részletes geológiai leírás a vízadó réteg jellegéről.

5.1.3. A földtani szelvény rétegsora.

5.1.4. A vízkinyerés módjának leírása.

5.1.5. A víznyerőhely és a vízbázis védelmi rendszerének részletes leírása.

5.2. Fizikai, kémiai és fiziko-kémiai vizsgálatokkal meghatározott adatok:

5.2.1. A fajlagos vízhozam.

5.2.2. A víz, valamint a víznyerőhely évi átlaghőmérséklete.

5.2.3. A vízadó réteg típusa és a vízben található ásványi anyagok típusa és jellege közötti kapcsolat.

5.2.4. A víz szárazanyag-tartalma 180 °C-on és 260 °C-on.

5.2.5. Az elektromos vezetőképesség a mérési hőmérséklet meghatározásával.

5.2.6. A hidrogén-ion koncentráció (pH).

5.2.7. Anionok és kationok.

5.2.8. A nem ionizált alakban jelen lévő szervetlen anyagok.

5.2.9. Nyomelemek.

5.2.10. A víz radioaktív tulajdonságai.

5.2.11. Ahol ez szükséges, a víz összetevőinek relatív izotóp szintjei, és hidrogén (prócium, deutérium, trícium).

5.2.12. A víz bizonyos összetevőinek toxicitása, figyelembe véve a megengedett határértékeket.

5.3. Mikrobiológiai követelmények a víznyerőhelyen a 2. számú mellékletben foglaltak szerint.

5.4. A klinikai és farmakológiai vizsgálat követelményei:

5.4.1. A természetes ásványvíz különleges tulajdonságait a tudomány mindenkori állása szerint elfogadott, valamint a természetes ásványvíz tulajdonságainak és az emberi szervezetre kifejtett hatásainak (pl. a vizelet kiválasztására, a gyomor- vagy bélfunkciókra gyakorolt hatás, ásványi anyagok hiányának pótlására alkalmasság) megfelelő vizsgálati módszerekkel kell meghatározni.

5.4.2. Nagyszámú, egybehangzó klinikai megfigyelés vagy klinikai vizsgálat helyettesítheti az előző pontban leírt analízist.

4. számú melléklet a 97/1999. (XI. 18.) FVM-EüM-GM együttes rendelethez

A természetes ásványvíz elismerési kérelem tartalma

I. Általános adatok

1. A víznyerőhely azonosító adatai

1.1. Megye

1.2. Település

1.3. Közelebbi helymegjelölés

1.4. Kút/forrás neve

1.5. Országos kútkataszteri száma

2. A fenntartó neve, címe

3. Az üzemeltető neve, címe

4. Vízjogi üzemeltetési engedély

4.1. Kiadó vízügyi igazgatóság

4.2. Az engedély száma, kelte

4.3. Módosítás(ok) száma, kelte

4.4. Védőterületet, védőidomot kijelölő határozat száma, kelte

5. A víz minősítésére vonatkozó kérelem (elismert ásványvíz külső belső felhasználásra)

6. A víz elnevezésére vonatkozó javaslat

II. A víznyerőhely műszaki adatai

1. A kútfúrás (forrásfoglalás) befejezésének időpontja (év)

2. Terepszintjének magassága

3. A terepszinthez viszonyított létesítéskori talpmélység

4. A víztermelésbe állított mélységköz

5. Nyugalmi vízszint +- m/terepszint

6. Átlagos üzemi vízszint +- m/terepszint

7. Üzemi vízhozam l/perc

8. Üzemi vízhőmérséklet

9. A víztermelésnél alkalmazott elsődleges vízkezelés módja

9.1. Gáztalanítás (CH4, CO2)

9.2. Vízkőképződés megelőzése

9.3. Vastalanítás, mangántalanítás

9.4. Egyéb

10. Vízjogi engedély szerinti víztermelés (m3/nap)

11. Tényleges víztermelés (m3/nap)

12. Vízhasznosítás megoszlása (m3/nap)

12.1. Gyógyfürdő-intézmények vízellátása

12.2. Palackozás

12.3. Egyéb fürdők vízellátása

12.4. Ivóvízellátás

12.5. Egyéb

12.6. Nem hasznosul

III. Mellékletek (két példányban kell benyújtani)

1. Általános helyszínrajz (M=1:1000), amely feltünteti a minősítendő vizet adó víznyerőhelyet (kutat, forrást); annak a vízjogi üzemeltetési engedélyben vagy önálló védőterületi engedélyben kijelölt belső és külső védőövezeti határát; a külső védőövezeti határon belüli egyéb, kútkataszteri számmal jelölt víznyerőhelyeket és más létesítményeket (építményeket, szennyvízcsatorna nyomvonalát, szennyvíztisztító berendezést stb.).

2. A kútfej/forrásfoglalás műszaki rajza (M=1:50).

3. A minősítendő vizet adó víznyerőhely vízjogi üzemeltetési engedélyének, ennek hiányában a vízügyi igazgatóság előzetes hozzájárulásának másolata.

4. A víznyerőhely vízföldtani (hidrogeológiai) naplója.

4.1. A kútra vonatkozó általános tájékoztató, illetve azonosító adatok

4.2. A létesítés technológiájára vonatkozó információk

4.3. A létesítés során harántolt földtani rétegsor leírása

4.4. A létesítés közben esetleg elvégzett rétegpróbá(k) ismertetése

4.5. A kút végleges műszaki kialakításának dokumentálása

4.6. A végleges kútkiképzéshez tartozó vízszolgáltatási adatok, vízvisszatöltődési eredmények

4.7. A kútkiképzéshez tartozóan elvégzett mellékmunkák jellemzői

4.8. A végleges kiképzésű kút vízminősége

4.9 A kutat létesítő kivitelező adatai

4.10. A vízföldtani napló készítőjének cégszerű aláírása

Mellékletek:

1. Helyszínrajz a kút körzetének 4 km2 területéről 1:25 000 méretarányban

2. Részletes helyszínrajz a kút körzetéről 1: 1000 méretarányban

3. Vízhozamdiagram

4. Áramlásmérés

5. Visszatöltődés mérési eredménye és visszatöltődési görbe

6. Gáz-víz viszony vizsgálata (rétegpróbáé is)

7. Vízvizsgálati eredmény (rétegpróbáé is)

8. Mélységi vízvizsgálati eredmény

9. Vízföldtani és műszaki szelvény

10. Geofizikai mérések diagramjai

11. Egyéb vizsgálati eredmények

12. Kivitelezés kezdete

13. Kivitelezés befejezése

14. Kivitelező neve és címe

15. Vezető fúrómester neve

16. Az összeállításért felelős személy neve

17. A vízföldtani napló kiállitásának kelte

5. Ásványvíz vizsgálatra akkreditált laboratórium helyszíni és a törzskönyvezéshez szükséges teljes körű laboratóriumi vizsgálatának eredménye, mely a kérelem benyújtásától számított egy éven belül, a kút üzemszerű állapotában történt mintavétel alapján készült.

6. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei (fővárosi) intézetének szakvéleménye a víznyerőhely állapotának közegészségügyi elbírálásáról és a víz palackozási célú felhasználhatóságának közegészségügyi feltételeiről.