26/2003. (IV. 28.) GKM rendelet

a kötélvontatású személyszállító vasutakról és az Országos Vasúti Szabályzat III. kötetének kiadásáról

A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény 9. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - figyelemmel a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről szóló 182/1997. (X. 17.) Korm. rendelet 11. §-ában foglaltakra - a következőket rendelem el:

Általános rendelkezések

1. §[1]

E rendelet alkalmazási köre Magyarország területén lévő kötélpálya-rendszerekre, valamint azok tervezésének, építésének, gyártásának, összeszerelésének, üzembe helyezésének (a továbbiakban együtt: létesítés), üzemeltetésének, felújításának, fejlesztésének, átalakításának, karbantartásának és megszüntetésének követelményeire terjed ki.

2. §

(1) E rendelet alkalmazásában

a) biztonsági elemzés: a technika állását és a kötélpálya-rendszer összetettségét figyelembe vevő elemzés a kötélpálya-rendszer megfelelő biztonsági szintjének elérése érdekében;

b) biztonsági rendszerelem: a kötélpálya-rendszerbe biztonsági célból beépített és a biztonsági elemzés által megvizsgált berendezés és készülék minden olyan alkatrésze, alkatrészcsoportja, szerelvénye, valamint teljes részegysége vagy fődarabja, amelynek meghibásodása az emberek testi épségét, egészségét vagy biztonságát veszélyeztetheti;

c) európai előírás: nemzeti szabványként közzétett európai szabvány, külön jogszabályban meghatározott közös műszaki előírás vagy európai műszaki engedély;

d) európai szabványügyi szervezetek: az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI);

e) építtető: a kötélpálya-rendszer létesítését megrendelő természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet;

f) fejlesztés: a kötélpálya-rendszeren végzett olyan mértékű átalakítási munkálat, amely új hatósági engedély alapján végezhető;

g) felújítás: a kötélpálya-rendszeren végzett, a kötélpálya-rendszer eredeti állapotának visszaállítását lehetővé tevő olyan mértékű munkálat, amely új üzembe helyezési ellenőrzést tesz szükségessé;

h) nemzeti szabványként közzétett európai szabvány: az európai szabványügyi szervezet által elfogadott szabvány, amelyet a magyar eljárási rendnek megfelelően honosítottak és nemzeti szabványként közzétettek;

i) karbantarthatóság: a kötélpálya-rendszer tervezésével, szerkezeti kialakításával, üzemeltetésével és rendszeres ellenőrzésével összefüggő mindazon műszaki rendelkezések és intézkedések összessége, amelyek a kötélpálya-rendszer biztonságos üzemeltetéséhez szükséges karbantartási munkák végrehajtását lehetővé teszik;

j) kötélpálya-rendszer: személyek szállítóeszközökben vagy vonóeszközökkel történő szállítására létesített és működtetett, helyhez kötött létesítmény, amelyben a felfüggesztés vagy a vontatás az utazás vonala mentén futó kötelekkel történik. A kötélpálya-rendszer teljes helyszíni rendszere infrastruktúrából és alrendszerekből áll. Az adott létesítményhez külön megtervezett és a helyszínen kialakított infrastruktúra alatt a helyszíni elrendezés, a rendszerfüggő kialakítások, a kötélpálya-rendszer megépítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges állomási és pálya menti szerkezetek, valamint azok alapozása is értendők;

k) kötélpálya alrendszer (a továbbiakban: alrendszer): a kötélpálya-rendszerek olyan szerkezeti vagy működési egységei, amelyekre a szállított utasok biztonsága érdekében követelményeket kell megállapítani; a kötélpálya létesítmények alrendszereit az 1. számú melléklet határozza meg;

l) kötélvontatású személyszállító vasút: a sikló, a sí- és szánfelvonó, függőpálya, függetlenül attól, hogy közforgalmú vagy saját használatú;

m) működtethetőség: a kötélpálya-rendszer tervezésével, szerkezeti kialakításával, karbantartásával és rendszeres ellenőrzésével összefüggő mindazon műszaki rendelkezések és intézkedések összessége, amelyek a kötélpálya-rendszer biztonságos üzemeltetését lehetővé teszik;

n) rendszerkövetelmények: a kötélpálya-rendszerekre és azok infrastruktúrájára, alrendszereire és biztonsági rendszerelemeire vonatkozó alapvető követelmények összessége; a rendszerkövetelményeket a 2. számú melléklet határozza meg;

o) tanúsító szervezetek: a kötélpálya létesítmény biztonsági ellenőrzésére, valamint alrendszerei és biztonsági rendszerelemei megfelelőségének tanúsítására a külön jogszabályokban* foglaltak szerint kijelölt szervezetek.[2]

(2) Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a kötélpálya-rendszer infrastruktúrájára, alrendszereire, valamint biztonsági rendszerelemeire a külön jogszabályok* rendelkezéseit kell alkalmazni.[3]

3. §

A kötélpálya-rendszereknek, azok infrastruktúrájának, alrendszereinek és biztonsági rendszerelemeinek meg kell felelniük a 2. számú mellékletben foglalt rendszerkövetelményeknek.

A kötélpálya-rendszer biztonsági rendszerelemeinek alkalmazása és megfelelőségének tanúsítása

4. §

A biztonsági rendszerelem abban az esetben hozható forgalomba és forgalmazható, illetve biztonsági rendszerelem a kötélpálya-rendszer létesítése, üzemeltetése és átalakítása során csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben

a) megfelel a 3. §-ban meghatározott rendszerkövetelményeknek,

b) lehetővé teszi, hogy a kötélpálya-rendszer ne veszélyeztesse személyek testi épségét, egészségét és biztonságát, illetve anyagi javak biztonságát,

c) az 5. § (4) bekezdése szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkezik,

d) a 6. § szerinti megfelelőségi nyilatkozattal rendelkezik, és megfelelőségi jelöléssel látták el.

5. §

(1)[4] A biztonsági rendszerelem megfelelőségének tanúsítását a gyártónak, vagy a gyártó Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének, vagy ezek hiányában a forgalmazónak (a továbbiakban együtt: kérelmező) a külön jogszabályokban foglaltak alapján kijelölt tanúsító szervezettől (a továbbiakban: kijelölt tanúsító szervezet) kell kérnie.

(2) A biztonsági rendszerelem megfelelőségét a 3-8. számú mellékletben foglaltak szerint kell vizsgálni, ellenőrizni és tanúsítani. A felsorolt eljárások egyenértékűek. A megfelelő eljárást az egyes modulokban leírt kiegészítő feltételek figyelembevételével kell kiválasztani.

(3) A kérelmező költségére lefolytatott sikeres megfelelőség tanúsítási eljárás eredményeként a tanúsító szervezet megfelelőségi tanúsítványt ad a kérelmezőnek.

(4) A kérelmezőnek a tanúsítvány alapján a biztonsági rendszerelemet a 9. számú melléklet szerinti megfelelőségi jelöléssel, valamint a 6. § szerinti megfelelőségi nyilatkozattal kell ellátnia.

(5) A biztonsági rendszerelemek megfelelőségének tanúsítására vonatkozó eljárás során azt kell ellenőrizni, hogy a biztonsági rendszerelem megfelel-e a 3. §-ban és e rendelet 10. számú mellékletét képező Országos Vasúti Szabályzat III. kötetében (a továbbiakban: OVSZ III.) meghatározott követelményeknek.

(6) Amennyiben külön jogszabály* a biztonsági rendszerelem tekintetében megfelelőségi jelölést ír elő, a megfelelőségi jelölésnek utalnia kell arra, hogy a biztonsági rendszerelem az ott előírt alapvető rendszerkövetelményeket is kielégíti.[5]

6. §

(1) A megfelelőségi nyilatkozat és a kísérő műszaki dokumentáció a következőket tartalmazza:

a) a biztonsági rendszerelem leírása,

b) a kérelmező neve és címe (cégnév, székhely és cím, meghatalmazott képviselő esetében a meghatalmazó cég neve és címe is),

c) az aláírásra jogosult személy megnevezése,

d) az alkalmazott megfelelőség tanúsítási eljárás adatai,

e) az eljáró tanúsító szervezet neve és címe,

f) a biztonsági rendszerelemre vonatkozó valamennyi előírás, amelynek meg kell felelnie, ideértve az alkalmazási feltételeket,

g) a megfelelőségi tanúsítvány érvényességének időtartama és feltételei,

h) a vonatkozó szabványok felsorolása, ha az eljárás során ilyet figyelembe vettek.

(2) A megfelelőségi nyilatkozat kiállítójának a nyilatkozatot és a kísérő műszaki dokumentációt keltezéssel és aláírással kell ellátnia.

7. §

(1) A rendelet előírásainak megfelelő biztonsági rendszerelemek forgalomba hozatala és forgalmazása nem korlátozható.

(2) A nemzeti szabványként közzétett európai szabvány követelményeinek mindenben megfelelő biztonsági rendszerelemet úgy kell tekinteni, hogy az kielégíti a rendszerkövetelményeket és a forgalomba hozatalhoz elegendő a gyártó nyilatkozata.

A kötélpálya-rendszer alrendszereinek alkalmazása és megfelelőségének tanúsítása

8. §

Alrendszer abban az esetben forgalmazható, és a kötélpálya-rendszer létesítése, üzemeltetése, fejlesztése, felújítása, karbantartása, továbbá átalakítása során csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben

a) megfelel a 3. §-ban meghatározott rendszerkövetelményeknek,

b) a 10. § szerinti tanúsítási eljárás alapján kiadott megfelelőségi tanúsítvánnyal, és

c) a 9. § (3) bekezdése szerinti megfelelőségi nyilatkozattal rendelkezik.

9. §

(1)[6] Az alrendszer megfelelőségének tanúsítását a gyártónak vagy a gyártónak az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének, illetőleg ezek hiányában a forgalmazónak (a továbbiakban együtt: alrendszerkérelmező) a kijelölt tanúsító szervezettől (a továbbiakban: tanúsító szervezet) kell kérnie.

(2) Az alrendszer megfelelőségének tanúsítására vonatkozó vizsgálati eljárás során azt kell ellenőrizni, hogy az alrendszer megfelel-e a 3. §-ban és az OVSZ III-ban meghatározott követelményeknek.

(3) Az alrendszer-kérelmező költségére lefolytatott, a megfelelőség tanúsítására vonatkozó sikeres vizsgálati eljárás eredményeként az alrendszer-kérelmezőnek az alrendszert megfelelőségi nyilatkozattal kell ellátnia.

10. §

(1) Az alrendszerek tanúsítási eljárása során a tanúsító szervezet ellenőrzi és tanúsítja, hogy az elkészült alrendszer megfelel az e rendeletben és a vonatkozó műszaki dokumentációban foglaltaknak.

(2) A tanúsító szervezet a tervezés, a gyártás, valamint az üzembe helyezés szakaszait (a továbbiakban együtt: alrendszer-létesítési szakaszok) külön-külön is ellenőrzi.

(3) A (2) bekezdés szerinti ellenőrzés főbb elemei:

a) a tervdokumentáció vizsgálata,

b) az alrendszer megvalósítási folyamatának ellenőrzése,

c) a teljesen elkészült rendszer átvételi ellenőrzése.

(4) A tanúsítványban foglaltakat az annak részét képező műszaki dokumentációval kell megalapozottan alátámasztani.

(5) A (4) bekezdés szerinti műszaki dokumentáció a következőket tartalmazza:

a) az alrendszerre vonatkozó valamennyi szerkezeti terv és számítás, villamos és hidraulikai, valamint vezérlő áramköri terv, az adatfeldolgozó és az automata rendszerek leírása, az üzemeltetési és karbantartási utasítások,

b) az alrendszerben alkalmazott biztonsági rendszerelemek felsorolása,

c) a b) pont szerinti biztonsági rendszerelemek, 9. § (3) bekezdése szerinti megfelelőségi nyilatkozat másolata, a megfelelő szerkezeti tervek és a tanúsító szervezet(ek) által elvégzett egyéb ellenőrző vizsgálatokról és próbákról készült beszámolók másolatával együtt.

11. §

(1) A megbízott tanúsító szervezet rendszeresen ellenőrzi a műszaki dokumentációból eredő kötelezettségek teljesítését az alrendszer létesítése során.

(2) A megbízott tanúsító szervezet részére - felügyelet és ellenőrzés céljából - lehetővé kell tenni a belépést a gyártó műhelyekbe, a tárolóterekbe és szükség esetén az előgyártó területekre és próbatermekbe, valamint általában minden olyan helyre, amelynek ellenőrzését a tanúsító szervezet a megbízás keretében szükségesnek tartja.

(3) A tanúsító szervezet jelen lehet a munkák végzésénél az alrendszer létesítési szakaszai során, és jogosult előzetes bejelentés nélkül is felkeresni a (2) bekezdés szerinti területeket.

(4) Az alrendszer-kérelmező köteles minden szükséges dokumentumot - különösen az alrendszerre vonatkozó dokumentumokat és terveket - a megbízott tanúsító szervezet rendelkezésére bocsátani.

(5) A megbízott tanúsító szervezet az elvégzett ellenőrzésekről beszámolót készít a kivitelezés felelős vezetője részére.

12. §

(1) Az alrendszer-kérelmező az adott alrendszer megfelelőségének tanúsítására lefolytatott eljárás során kapott tanúsítvány alapján megfelelőségi nyilatkozatot ad ki.

(2) A megfelelőségi nyilatkozat és a kísérő műszaki dokumentáció a következőket tartalmazza:

a) az alrendszer leírása,

b) az alrendszer-kérelmező neve és címe,

c) az aláírásra jogosult személy megnevezése,

d) a vizsgálati eljárást lefolytató tanúsító szervezet neve és címe,

e) minden, az alrendszerre és jellemzőire vonatkozó előírás és dokumentum, amelynek meg kell felelnie, különösen az esetleges üzemeltetési korlátozások és feltételek, valamint üzemeltetési előírások,

f) a tanúsítvány másolata,

g) szükség esetén az alrendszer biztonsági alkatrészeinek megfelelőségét tanúsító dokumentumok másolata.

(3) A megfelelőségi nyilatkozat kiállítójának a nyilatkozatot és a kísérő műszaki dokumentációt keltezéssel és aláírással kell ellátnia.

13. §

A rendelet előírásainak megfelelő alrendszer forgalomba hozatala és forgalmazása nem korlátozható.

A kötélpálya-rendszerek biztonsági elemzése, valamint létesítésének engedélyezése

14. §

Kötélpálya-rendszer abban az esetben létesíthető és üzemeltethető, amennyiben

a) létesítésének módja biztosítja, hogy megfelel a 3. §-ban meghatározott rendszerkövetelményeknek,

b) megfelel a létesítésre vonatkozó - külön jogszabályban* meghatározott - engedélyezési eljárási előírásoknak,[7]

c) teljesíti a 15. § (2) bekezdése szerinti biztonsági elemzésben megállapított feltételeket,

d) a biztonsági elemzés megtörtént, a biztonsági jelentés, valamint a műszaki dokumentáció elkészült, és az tartalmazza a kötélpálya-rendszer jellemzőire vonatkozó összes dokumentumot, továbbá a kötélpálya-rendszer összes biztonsági rendszerelemének és alrendszerének megfelelőségét tanúsító dokumentumokat, valamint a kötélpálya létesítmény üzemeltetési feltételeit, közöttük az üzemeltetési korlátozásokat, továbbá a részletes felügyeleti, beállítási és karbantartási adatokat rögzítő dokumentumokat,

e)[8] az építtető vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője (a továbbiakban együtt: rendszer-kérelmező) a d) pont szerinti dokumentációt benyújtja a használatbavételt engedélyező hatóságnak (a továbbiakban: engedélyező hatóság), és

f) a d) pont szerinti dokumentumok másolata rendelkezésre áll.

15. §

(1) A kötélpálya-rendszer biztonsági elemzését a rendszer-kérelmezőnek a tanúsító szervezettől kell kérnie.

(2) A biztonsági elemzés kiterjed a kötélpálya-rendszer létesítésével és a környezettel kapcsolatos minden biztonsági feltételre, és lehetővé teszi a múltbeli tapasztalatokra is figyelemmel, az üzemeltetés során fellépő lehetséges veszélyek felmérését.

(3) A biztonsági elemzés célja az, hogy a kötélpálya-rendszer létesítése során a helyi viszonyokat és környezetet, valamint a legkedvezőtlenebb helyzeteket is figyelembe vegyék a megfelelő biztonsági feltételek teljesítése érdekében. A biztonsági elemzést valamely elismert módszer szerint kell elvégezni, és figyelembe kell venni a technika mindenkori állását és a kötélpálya-rendszer összetettségét.

(4) A biztonsági elemzésnek ki kell terjednie valamennyi tervezett üzemeltetési módra, a biztonsági rendszerelemekre, ezek alkatrészeire, valamint ezeknek a kötélpálya-rendszerre és annak alrendszereire gyakorolt hatásaira.

(5) A biztonsági elemzés során a biztonsági rendszerelemek akkor tekinthetők megfelelőnek, amennyiben

a) az általuk érzékelt kezdeti meghibásodás vagy a jelzett hiba esetén alacsonyabb szintű üzemelési módban a biztonságot garantáló állapotban, vagy csökkent biztonsági állapotban maradnak, vagy

b) megkettőzöttek és felügyelet alatt állnak, vagy

c) meghibásodásuk valószínűségét fel lehet mérni, és biztonsági szempontból így azonos értékűek az a) és b) pont szerinti követelményeket teljesítő biztonsági berendezésekkel.

(6) A tanúsító szervezet a rendszer-kérelmező költségére lefolytatott biztonsági elemzés eredményeként biztonsági jelentést készít a rendszer-kérelmező részére, amelyben összegzi a megállapításait, és intézkedéseket javasol a veszélyek kezelésére, valamint meghatározza a kötélpálya-rendszer biztonsági rendszerelemeit.

16. §

(1) Az engedélyező hatóság egészségi és biztonsági szempontból rendszeresen ellenőrzi

a) az engedélyezett és az előírások szerint használt kötélpálya-rendszerek,

b) a megfelelőségi tanúsítvánnyal ellátott és rendeltetésszerűen használt alrendszerek,

c) a forgalomba hozott és megfelelőségi jelöléssel ellátott, valamint rendeltetésszerűen alkalmazott biztonsági rendszerelemek

megfelelőségét.

(2) Az engedélyező hatóság elrendeli az (1) bekezdés a) pontja szerinti kötélpálya-rendszerek, vagy az (1) bekezdés b) pontja szerinti alrendszerek, vagy az (1) bekezdés c) pontja szerinti biztonsági rendszerelemek üzemeltetési, illetve felhasználási feltételeinek korlátozását, vagy megtiltja azok üzemeltetését, felhasználását, amennyiben az emberek testi épségét, egészségét, illetőleg vagyontárgyak biztonságát veszélyezteti.

(3) Az engedélyező hatóság megtiltja a nem megfelelő biztonsági rendszerelem vagy alrendszer forgalmazását, és megteszi a korlátozásra vagy betiltásra vonatkozó intézkedéseket azzal szemben, aki

a) a nem megfelelő biztonsági rendszerelemet megfelelőségi jelöléssel és megfelelőségi tanúsítvánnyal vagy nyilatkozattal látta el,

b) a tanúsítvánnyal rendelkező, de nem megfelelő alrendszerhez a tanúsítványt készítette.

(4)[9] A (2) és (3) bekezdések szerinti, a biztonsági rendszerelemekkel és az alrendszerekkel kapcsolatos intézkedésekről az indokok megjelölésével együtt tájékoztatni kell az Európai Bizottságot.

Tanúsító szervezetek

17. §

(1) A tanúsító szervezetek kijelölése külön jogszabályokban* foglaltak szerint történik.[10]

(2) A tanúsító szervezet, annak vezetője és munkatársai sem közvetlenül, sem meghatalmazott képviselőként nem vehetnek részt a kötélpálya-rendszerek létesítésében, üzemeltetésében vagy karbantartásában. Ez nem zárja ki a műszaki információk cseréjét a gyártó vagy a tervező és a tanúsító szervezet között.

(3) A tanúsító szervezet szakembereinek pártatlanságát garantálni kell. Javadalmazásuk nem függhet az elvégzett vizsgálatok számától vagy ezek eredményétől.

(4) A tanúsító szervezet nem tartozhat az építtető és üzemeltető szerv szakmai vagy gazdasági irányítása alá.

CE jelölés

18. §

(1)[11] A biztonsági rendszerelemre CE jelölés akkor helyezhető el, ha a megfelelőség tanúsítása honosított európai szabvány alapján történt, és a biztonsági rendszerelem megfelel valamennyi rá vonatkozó rendszerkövetelménynek.

(2)[12] A megfelelőségi jelölést a 9. számú melléklet tartalmazza.

(3) A biztonsági rendszerelemen a CE jelöléssel összetéveszthető jelzés nem tüntethető fel, egyéb jelzés úgy tüntethető fel, hogy az nem csökkenti a CE jelölés láthatóságát és olvashatóságát.

Záró rendelkezések

19. §

(1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2003. május 1-jén lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti az OVSZ III. kötetének kiadásáról szóló 36/1999. (XI. 12.) KHVM rendelet.

(2) A rendelet 16. §-ának (4) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.

(3) Az e rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokat a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

(4) Abban az esetben, ha meglévő kötélpálya-rendszerek lényeges jellemzőiben, alrendszereiben vagy biztonsági rendszerelemeiben történik olyan módosítás, amelyhez új üzembe helyezési engedély szükséges, akkor az elvégzett módosításnak és a kötélpálya-rendszerre gyakorolt hatásainak meg kell felelniük az e rendelet 3. §-ában meghatározott feltételeknek.

20. §

Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a személyszállító kötélpályarendszerekről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2000/9/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

Dr. Csillag István s. k.,

gazdasági és közlekedési miniszter

1. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

A kötélpálya-rendszer alrendszerei

E rendelet alkalmazásában a kötélpálya-rendszerek infrastruktúrára és a következő alrendszerekre bonthatók azzal, hogy a működtethetőséget és a karbantarthatóságot minden esetben figyelembe kell venni:

1. Kötelek és tartószerkezeteik

2. Hajtások és fékek

3. Gépészeti berendezések

3.1. Kötélhajtás

3.2. Állomási gépészeti berendezések

3.3. Pályamenti gépészeti berendezések

4. Járművek

4.1. Kabinok, függőszékek

4.2. Függesztékek

4.3. Futómű

4.4. Vonóeszközök, kapcsolókészülékek

5. Elektromos berendezések

5.1. Ellenőrző, vezérlő és biztonsági berendezések

5.2. Kommunikációs és tájékoztató berendezések

5.3. Villámvédelmi berendezés

6. Mentőberendezések

6.1. Helyhez kötött mentőberendezések

6.2. Mobil mentőberendezések

2. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

Rendszerkövetelmények

1. Cél

E melléklet e rendelet kötélpálya-rendszerekkel, valamint azok alrendszereivel és biztonsági rendszerelemeivel szemben támasztott alapvető tervezési, építési és üzembe helyezési követelményeit állapítja meg, beleértve a karbantarthatóságot és működtethetőségi követelményeket.

2. Általános követelmények

2.1. Utasok és személyzet biztonsága

Az utasok, személyzet és harmadik személyek biztonsága a kötélpálya-rendszerek tervezésének, megépítésének és üzemeltetésének alapvető követelménye.

2.2. A biztonság alapelvei

A kötélpálya-rendszereket az alábbi alapelvek szerint kell kialakítani, üzemeltetni és karbantartani, és ezeket az alapelveket a megadott sorrendben kell alkalmazni:

a) a veszélyek kiküszöbölése, vagy ha ez nem lehetséges, csökkentése tervezési és építési megoldásokkal;

b) olyan intézkedések meghatározása és végrehajtása, melyek olyan veszélyek elleni védelemhez szükségesek, amelyeket a tervezési és építési megoldásokkal nem lehet kiküszöbölni;

c) olyan óvintézkedések meghatározása és bevezetése, amelyek olyan veszélyek elhárítására szolgálnak, amelyeket az a) és b) bekezdésben szereplő intézkedésekkel és rendelkezésekkel nem lehetett kiküszöbölni.

2.3. Külső tényezők figyelembevétele

A kötélpálya-rendszereket úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy biztonságosan üzemeltethetők legyenek, figyelembe véve a kötélpálya-rendszer típusát, annak a területnek a jellegét és fizikai jellemzőit, ahol felállításra kerül, környezetét, valamint a légköri és meteorológiai tényezőket, továbbá a közelben - akár a földön, akár a levegőben - lévő építményeket, akadályokat.

2.4. Méretezés

A kötélpálya-rendszert, alrendszereit és minden biztonsági rendszerelemét úgy kell méretezni, megtervezni és megépíteni, hogy azok kielégítő biztonsággal ellenálljanak minden igénybevételnek a várható körülmények között, beleértve azokat is, amelyek üzemen kívüli helyzetben következhetnek be, továbbá figyelembe véve különösen a külső behatásokat, dinamikus hatásokat és fáradási jelenségeket, és eleget téve a szakma elismert szabályainak. Mindez vonatkozik az anyagok megválasztására is.

2.5. Összeszerelés

2.5.1. A kötélpálya-rendszert, alrendszereit és minden biztonsági rendszerelemét úgy kell megtervezni és megszerkeszteni, hogy azokat megbízhatóan össze lehessen szerelni, és be lehessen építeni.

2.5.2. A biztonsági rendszerelemeket úgy kell megtervezni, hogy - akár kialakításuk, akár a rajtuk feltüntetett jelölések révén - szerelési hibákra ne kerülhessen sor.

2.6. A kötélpálya-rendszerek biztonsága

2.6.1. A biztonsági rendszerelemeket úgy kell megtervezni és megépíteni, és felhasználásukat oly módon kell kialakítani, hogy az minden esetben garantálja működésük és/vagy a kötélpálya-rendszer biztonságát a biztonsági elemzés szerint úgy, hogy meghibásodásuk nagyon valószínűtlen és megfelelő biztonsági tűrésen belüli legyen.

2.6.2. A kötélpálya-rendszert oly módon kell megtervezni és megépíteni, hogy bármely olyan rendszerelem üzemelés közbeni meghibásodása, mely a biztonságot akár csak közvetetten is befolyásolja, kellő időben kiváltsa a megfelelő intézkedést.

2.6.3. A 2.6.1. és 2.6.2. pontokban említett követelmények az érintett rendszerelem két tervszerű felülvizsgálata közötti időszakra érvényesek. A biztonsági rendszerelemek tervszerű felülvizsgálatának időintervallumát a kezelési útmutatóban egyértelműen meg kell adni.

2.6.4. A kötélpálya-rendszerekbe pót-rendszerelemként beépített biztonsági rendszerelemeknek ki kell elégíteniük az e rendeletben foglalt alapvető követelményeket és a kötélpálya-rendszerek egyéb rendszerelemeivel való zökkenőmentes kölcsönhatásra vonatkozó feltételeket.

2.6.5. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kötélpálya-rendszerekben keletkezett tűz ne veszélyeztesse a szállított személyek és az üzemeltető személyzet biztonságát.

2.6.6. Külön intézkedéseket kell tenni a kötélpálya-rendszerek, valamint az utasok és a személyzet villámcsapás elleni védelmére.

2.7. Biztonsági berendezések

2.7.1. A kötélpálya-rendszer minden olyan hibáját, amely biztonságot veszélyeztető meghibásodást idézhet elő, ha ez lehetséges, biztonsági készülékkel kell érzékelni, jelezni és feldolgozni. Ugyanez vonatkozik minden előrelátható külső eseményre, mely veszélyeztetheti a biztonságot.

2.7.2. Mindig képesnek kell lenni a kötélpálya-rendszer kézi leállítására.

2.7.3. A biztonsági rendszerelem által történt leállítása után a kötélpálya-rendszer csak a megfelelő intézkedés megtételét követően lehet újraindítható.

2.8. Karbantarthatóság

A kötélpálya-rendszert úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a rendszeres és eseti karbantartási és javítási műveleteket biztonságosan végre lehessen hajtani.

2.9. Káros hatás

A kötélpálya-rendszert úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy az ártalmas gázok, zaj- illetve rezgésforrások okozta belső, illetve külső káros hatás az előírt határértékeken belül maradjon.

3. Az infrastruktúrával szembeni követelmények

3.1. Elrendezés, sebesség, járművek közötti távolság

3.1.1. A kötélpálya-rendszert úgy kell megtervezni, hogy biztonságosan működjék, figyelembe véve a terület és a környezet jellemzőit, a légköri és meteorológiai feltételeket, a közelben - a földön és a levegőben - található építményeket és akadályokat úgy, hogy azok ne zavarjanak, és ne jelentsenek veszélyt semmilyen üzemi, illetve karbantartási körülmény, illetőleg a mentőszemélyzet tevékenysége esetén.

3.1.2. A járművek, vonóeszközök, pályák, kötelek stb., valamint a közelben található esetleges építmények és akadályok között - a földön vagy a levegőben - elegendő távolságot kell tartani oldalirányban és függőlegesen egyaránt, figyelembe véve a kötelek és a járművek, illetve a vonóeszközök függőleges, hossz- és oldalirányú mozgását a várható legszélsőségesebb üzemi feltételek mellett.

3.1.3. A jármű és a terep közötti legnagyobb távolságnál figyelembe kell venni a kötélpálya-rendszer jellegét, a járművek fajtáját és a mentési eljárásokat. Nyitott járművek esetén számításba kell venni a leesési veszélyt, valamint a járművek és a terep közötti távolsághoz kapcsolódó pszichológiai szempontokat is.

3.1.4. A járművek, illetve a vonóeszközök legnagyobb sebességét, a köztük lévő legkisebb távolságot, a gyorsulásukat és a fékezési teljesítményt úgy kell megválasztani, hogy eleget tegyenek a személyek biztonsága és a kötélpálya-rendszerek biztonságos üzemelése által megszabott követelményeknek.

3.2. Állomások és pályaszerkezetek

3.2.1. Az állomásokat és a pálya mentén lévő szerkezeteket úgy kell megtervezni, felállítani és felszerelni, hogy az biztosítsa stabilitásukat. Lehetővé kell tegyék a kötelek, a járművek és a vonóeszközök biztonságos vezetését és a karbantartás biztonságos elvégzését, mindenféle üzemelési feltételek mellett.

3.2.2. A kötélpályarendszer utasok beszállására és kiszállására szolgáló területeit úgy kell megtervezni, hogy az garantálja a járművek, a vonóeszközök és a személyek közlekedésének biztonságát. A járművek és a vonóeszközök állomásokon történő mozgását úgy kell lehetővé tenni, hogy ne veszélyeztessék az utasokat, figyelembe véve ezek lehetséges aktív együttműködését a járművek és a vonókészülékek mozgásával.

4. A kötelekkel, hajtóművekkel, fékekkel, valamint a gépészeti és elektromos berendezésekkel szemben támasztott követelmények

4.1. Kötelek és tartószerkezeteik

4.1.1. A legújabb technikai fejlesztésekkel összhangban minden intézkedést meg kell tenni

a) a kötelek és rögzítéseik szakadásának elkerülésére;

b) ezek legkisebb és legnagyobb feszítési értékeinek biztosítására;

c) annak érdekében, hogy ezek biztonságosan legyenek felszerelve tartószerkezeteikre, és megelőzzék a kisiklást;

d) előzőek felügyeletének lehetővé tételére.

4.1.2. A kötél kisiklásának lehetőségét nem lehet teljesen kizárni, ezért intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy kisiklás esetén a kötélpálya-rendszert le lehessen állítani az utasok és a személyzet veszélyeztetése nélkül, és a köteleket vissza lehessen tenni.

4.2. Gépészeti berendezések

4.2.1. Hajtóművek

A kötélpálya-rendszer hajtóműveinek megfelelő kialakításúaknak és kapacitásúaknak kell lenniük a különböző üzemeltetési rendszerekhez és üzemmódokhoz illeszkedően.

4.2.2. Tartalék hajtómű

A kötélpálya-rendszernek rendelkeznie kell egy tartalék meghajtással, melynek energiaellátása a fő meghajtás rendszerétől független. Nincs szükség azonban tartalék hajtóműre akkor, ha a biztonsági elemzés azt mutatja, hogy az utasok akkor is könnyen, gyorsan és biztonságosan el tudják hagyni a járműveket és különösen a vonóeszközöket, ha nincs tartalék hajtómű.

4.2.3. Fékezés

4.2.3.1. Az üzemelés során vészhelyzet esetén bármely pillanatban képesnek kell lenni a kötélpálya-rendszer és/vagy a járművek leállítására, a megengedett terhelés és hajtókorong-súrlódás legkedvezőtlenebb körülményei között. A megállási távolságnak, amit a kötélpálya-rendszer biztonsága megkövetel, a lehető legrövidebbnek kell lennie.

4.2.3.2. A lassulási értékeket a megfelelő határokon belül úgy kell megállapítani, hogy az garantálja az utasok biztonságát és a járművek, a kötelek és a kötélpályarendszer egyéb részeinek kielégítő viselkedését.

4.2.3.3. A kötélpálya-rendszereken két vagy több fékrendszernek kell lennie, melyek képesek a rendszert megállítani, és amelyek úgy vannak egyeztetve egymással, hogy önműködően az aktív rendszer helyére lépjenek, ha annak hatékonysága nem lenne elegendő. Feltétlenül szükséges egy olyan fékrendszer, amely hatását közvetlenül a hajtókorongra fejti ki. E rendelkezések a sí- és szánfelvonóra nem vonatkoznak.

4.2.3.4. A kötélpálya-rendszert hatékony megfogó és záró mechanizmussal kell felszerelni, az idő előtti újraindítás ellen.

4.3. Vezérlő berendezések

A vezérlő berendezéseket úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy biztonságosak és megbízhatók legyenek, ellenálljanak a normál üzemi igénybevételnek és az olyan külső tényezőknek, mint a nedvesség, a szélsőséges hőmérsékletek vagy az elektromágneses interferencia, és ne idézzenek elő veszélyes helyzeteket még működési hiba esetén sem.

4.4. Kommunikációs eszközök

A kezelőszemélyzet számára alkalmas berendezéseket kell biztosítani, hogy állandóan képesek legyenek egymással kommunikálni, és vészhelyzet esetén tájékoztatni tudják az utasokat.

5. A járművekkel és vonóeszközökkel szemben támasztott követelmények

5.1. A járműveket és/vagy vonóeszközöket és kapcsolókészülékeket úgy kell megtervezni és felszerelni, hogy előrelátható üzemi körülmények között az utasok ne eshessenek ki, és ne legyenek egyéb veszélynek sem kitéve.

5.2. A járművek és vonóeszközök, valamint kapcsolókészülékek szerelvényeit úgy kell méretezni és kialakítani, hogy azok

a) ne sértsék meg a kötelet,

b) ne csússzanak meg, kivéve, ha ez a megcsúszás nem érinti jelentősen a jármű, a vonóeszköz, a kapcsolókészülék, illetőleg a kötélpálya-rendszer biztonságát a legkedvezőtlenebb körülmények között sem.

5.3. A járművek ajtóit (kocsikon, kabinokon) úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy azok becsukhatóak és zárhatóak legyenek. A jármű padlózatát és falait úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy minden körülmények között ellenálljanak az utasok által kifejtett nyomásnak és terhelésnek.

5.4. Amennyiben üzemeltetési okból szükséges egy kezelő jelenléte a járművön, úgy a járművet fel kell szerelni a feladatainak ellátásához szükséges berendezésekkel.

5.5. A járműveket és/vagy vonóeszközöket és kapcsolókészülékeket, különösen azok felfüggesztő szerkezeteit úgy kell megtervezni és felszerelni, hogy az a vonatkozó szabályokkal és utasításokkal összhangban biztosítsa a karbantartó személyzet biztonságát.

5.6. Kioldható kapcsolókészülékekkel ellátott járművek esetén az indulás pillanatában, az utasok veszélyeztetése nélkül, minden intézkedést meg kell tenni az olyan jármű megállítására, melynek kapcsolókészüléke helytelenül kapcsolódott a kötélhez, és az érkezés pillanatában az olyan járműnek a megállítására, melynek kapcsolója nem oldott ki, továbbá a szállítóeszköz lezuhanásának megelőzésére.

5.7. A sikló-kocsikat és - amennyiben a kötélpálya-rendszer kialakítása ezt megengedi - a kétköteles rendszer járműveit a pályán automatikusan működő fékberendezéssel kell ellátni, ha a vonókötél szakadásának lehetőségét nem lehet ésszerűen kizárni.

5.8. Amennyiben a jármű kisiklásának veszélyét más intézkedésekkel nem lehet kiküszöbölni, a járművet olyan kisiklás elleni készülékkel kell felszerelni, mely lehetővé teszi a jármű megállítását az utasok veszélyeztetése nélkül.

6. Az utasok számára szolgáló berendezésekkel szembeni követelmények

A járművek mozgását és megállását figyelembe véve az utasok beszállási körzeteinek megközelítését és az utasok kiszállási körzeteinek elhagyását, valamint az utasok be- és kiszállását úgy kell megszervezni, hogy az szavatolja a személyek biztonságát, különösen az olyan helyeken, ahol fennáll a leesés veszélye.

A kötélpálya-rendszernek alkalmasnak kell lennie gyermekek és fogyatékos személyek általi használatra, ha a kötélpálya-rendszert ilyen személyek szállítására szánták.

7. Működtethetőségi követelmények

7.1. Biztonság

7.1.1. Meg kell tenni minden műszaki- és óvintézkedést annak érdekében, hogy a kötélpálya-rendszert a tervezett céljára, a műszaki előírásainak és a megadott üzemelési feltételeknek megfelelően használják, és hogy a biztonságos üzemelésre és karbantartásra vonatkozó utasítások betarthatóak legyenek.

7.1.2. A kötélpálya-rendszer üzemeltetéséért felelős személyek megfelelő képzettséggel rendelkezzenek, és a feladatuk ellátásához rendelkezzenek a megfelelő eszközökkel.

7.2. Biztonság a kötélpálya-rendszerek üzemzavarának esetén

Meg kell tenni minden műszaki- és óvintézkedést annak érdekében, hogy az utasokat biztonságba lehessen helyezni egy, a kötélpálya-rendszer típusától és környezetétől függően megadott időn belül abban az esetben, ha a kötélpálya-rendszer mozgásképtelenné válik és nem indítható újra rövid időn belül.

7.3. A biztonságra vonatkozó egyéb különleges rendelkezések

7.3.1. Kezelői állások és munkahelyek

Az állomásokon található hozzáférhető mozgó alkatrészeket úgy kell megtervezni és beszerelni, hogy azok minden veszélyt eleve kizárjanak, illetve ha ilyen veszély fennáll, olyan védőberendezésekkel kell azokat ellátni, amelyek megakadályozzák a kötélpálya-rendszer azon részeivel való érintkezést, amelyek balesetet okozhatnak. E védőberendezéseknek nehezen eltávolíthatónak, illetve üzemen kívül helyezhetőnek kell lenniük.

7.3.2. Lezuhanási veszély

A munkahelyeket és munkaterületeket, beleértve a csak esetenként használatosakat is, és ezek megközelítését úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy az ott dolgozók leesését megakadályozzák. Ha a szerkezeti megoldás erre nem alkalmas, úgy a leesés megelőzésére el kell látni azt a személyes védőeszközök rögzítésére szolgáló pontokkal.

3. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

A biztonsági rendszerelemek tervezési és gyártási fázisában végzett tanúsítási eljárási modulok

4. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

B modul: Típus-megfelelőség tanúsítási eljárása

1. E modult a biztonsági rendszerelemek megfelelőségi tanúsítására akkor célszerű választani a biztonsági rendszerelem megvalósítási folyamatának tervezési fázisában, ha a gyártó a gyártási fázisban sorozat- vagy tömegszerű gyártást tervez, és rendelkezésre áll már a tervezett gyártásra jellemző mintadarab (a továbbiakban: típus).

2. E modul a biztonsági rendszerelem megfelelőségtanúsítási eljárásának azon része, amellyel a megbízott tanúsító szervezet meggyőződik arról és tanúsítja azt, hogy a típus megfelel e rendelet előírásainak (a továbbiakban: típus-megfelelőségi tanúsítási eljárás).

3. Amennyiben a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője (a továbbiakban együtt: kérelmező) ezt a modult választja, a tanúsítást a kérelmezőnek az erre kijelölt tanúsító szervezettől kell kérnie.[13]

4. A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a gyártó neve és címe (meghatalmazott képviselő esetében annak neve és címe is);

b) írásbeli nyilatkozat arról, hogy ugyanezt a kérelmet nem adták be más tanúsító szervezethez;

c) a 6. pont szerinti műszaki dokumentáció.

5. A kérelmezőnek a tanúsító szervezet rendelkezésére kell bocsátania az adott típust, amire a tanúsítást kéri. A tanúsító szervezet szükség esetén további mintadarabot is bekérhet.

6. A műszaki dokumentációnak lehetővé kell tennie annak megállapítását, hogy a biztonsági rendszerelem megfelel-e e rendelet követelményeinek, és ezért szükség esetén ki kell terjednie a biztonsági rendszerelem tervezésére, gyártására és üzemeltetésére.

A műszaki dokumentációnak a következőket kell tartalmaznia:

a) a típus általános leírása;

b) a biztonsági rendszerelem alkatrészeinek, részegységeinek, vezérlő áramköreinek stb. elvi tervei és gyártási rajzai;

c) a b) pont szerintiek és a termék működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok;

d) a vonatkozó, részben vagy egészében alkalmazandó európai előírások jegyzéke, továbbá azon rendszerkövetelmények teljesítésére alkalmazott megoldások leírása, amelyekre nem állnak rendelkezésre európai előírások;

e) a gyártó által elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok eredményei;

f) a vizsgálati jelentések;

g) a biztonsági rendszerelem alkalmazási területe.

7. A megbízott tanúsító szervezet, a tanúsítási eljárás során

a) megvizsgálja a kapott műszaki dokumentációt, ellenőrzi, hogy a típust annak megfelelően gyártották-e, és azonosítja azokat az alkatrészeket, amelyeket az európai előírásoknak megfelelően, illetve azok alkalmazása nélkül gyártottak;

b) elvégzi vagy elvégezteti a szükséges ellenőrző vizsgálatokat, hogy a gyártó által az európai előírások helyett vagy azok hiányában alkalmazott megoldások kielégítik-e az e rendelet szerinti és rájuk vonatkozó rendszerkövetelményeket;

c) elvégzi, vagy elvégezteti a szükséges ellenőrző vizsgálatokat, hogy a gyártó ténylegesen alkalmazta-e a választott európai előírást.

8. A megbízott tanúsító szervezetnek meg kell állapodnia a kérelmezővel a 7. pont szerinti vizsgálatok és ellenőrzések helyszínében.

9. A tanúsító szervezet a sikeres eljárás eredményeként típus-megfelelőségi tanúsítványt állít ki a típus megfelelőségéről.

10. A tanúsítvány és melléklete a következőket tartalmazza:

a) a gyártó neve és címe;

b) az eljárás végkövetkeztetései;

c) az érvényesség feltételei és időtartama;

d) a tanúsított típus azonosításához szükséges adatok;

e) a műszaki dokumentáció vonatkozó részeinek jegyzéke.

11. A műszaki dokumentációt a tanúsító szervezet köteles megőrizni.

12. A tanúsító szervezet a sikertelen eljárás esetében köteles az elutasítást részletesen indokolni a kérelmezőnek. Az elutasító döntés tartalmazza a megismételt eljárásra vagy jogorvoslatra vonatkozó tudnivalókat.

13. A kérelmezőnek a tanúsított biztonsági rendszerelem bármely módosításáról tájékoztatnia kell az adott tanúsító szervezetet.

Amennyiben a módosítás befolyásolhatja a biztonsági rendszerelem megfelelőségét, akkor kiegészítő jóváhagyásra van szükség, amelyet az eredeti tanúsítványhoz csatolt kiegészítés formájában ad ki a tanúsító szervezet.

14. A tanúsító szervezeteknek 30 napon belül kölcsönösen meg kell küldeniük egymásnak a következőkkel kapcsolatos adatokat:

a) a kiadott típus-megfelelőségi tanúsítványok és kiegészítéseik;

b) a visszavont típus-megfelelőségi tanúsítványok és kiegészítéseik;

c) az elutasított típus-megfelelőségi tanúsítványok és kiegészítéseik.

15. A tanúsító szervezetnek kérésre meg kell küldenie a többi tanúsító szervezet részére a következők másolatait:

a) a kiadott típus-megfelelőségi tanúsítványok és azok kiegészítései;

b) a tanúsítványok mellékletei.

16. A honos gyártó, illetve az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője, illetve ezek hiányában a forgalmazó, az utolsó biztonsági rendszerelem legyártását követően legalább 30 évig, de a biztonsági rendszerelem használatának teljes időtartama során köteles megőrizni az engedélyező hatóság számára a következőket:[14]

a) a vonatkozó műszaki dokumentációt;

b) a kiadott tanúsítványokat és azok kiegészítéseit.

5. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

D modul: Gyártási minőségbiztosítási rendszer tanúsítási eljárása

1. E modul abban az esetben alkalmazható, ha előzetesen sikeresen sor került a B modul szerinti típus-megfelelőségi tanúsítási eljárásra, és rendelkezésre áll a vonatkozó típus-megfelelőségi tanúsítvány és a jóváhagyott típus műszaki dokumentációja.

2. Az e modul szerinti esetben és eljárás esetén

a) a gyártó teljesíti a 3. pontban előírt kötelezettségeket;

b) a megbízott tanúsító szervezet végrehajtja a 4. pontban leírtakat.

3. E modul választása esetén a gyártó kötelezettségei a következők:

a) a gyártó a biztonsági rendszerelem gyártására, végellenőrzésére és vizsgálatára vonatkozóan az 5. pontnak megfelelően tanúsított és a 6. pontnak megfelelően felügyelt minőségbiztosítási rendszert működtet;

b) az 1. a) pont szerinti esetben a gyártó nyilatkozik arról, hogy az adott biztonsági rendszerelemek megegyeznek a típus-megfelelőségi tanúsítványban leírt típussal és kielégítik a rendelet követelményeit;

c) a gyártó minden egyes biztonsági rendszerelemet ellát a CE megfelelőségi jellel, és írásos megfelelőségi nyilatkozatot készít hozzájuk, továbbá a CE jelhez csatolja a 6. pont szerinti felügyeletért felelős tanúsító szervezet azonosító jelét.

4. E modul választása esetén a gyártó által megbízott tanúsító szervezet a gyártó kérelmére és költségére a gyártó által fenntartott és az adott biztonsági rendszerelem gyártására, végellenőrzésére és vizsgálatára vonatkozó minőségbiztosítási rendszert (továbbiakban: gyártási minőségbiztosítási rendszer)

a) az 5. pontnak megfelelően tanúsítja;

b) a 6. pontnak megfelelően felügyeli.

5. A gyártási minőségbiztosítási rendszer tanúsítási eljárása.

5.1. A gyártónak a tanúsítást az erre kijelölt tanúsító szervezettől kell kérnie.

5.2. A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a) az adott biztonsági rendszerelemre vonatkozó összes adat;

b) a gyártási minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentáció;

c) az 1. a) pont szerinti esetben az adott biztonsági elem típus-megfelelőségi tanúsítványát és a jóváhagyott típus műszaki dokumentációját.

5.3. A gyártási minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó követelmények a következők:

a) a minőségbiztosítási rendszernek szavatolnia kell, hogy a biztonsági rendszerelem teljesíti e rendelet vonatkozó követelményeit;

b) az 1. a) pont szerinti esetben a gyártási minőségbiztosítási rendszernek ezen felül a gyártott biztonsági rendszerelemeknek a B modul szerinti típus-megfelelőségi tanúsítványban szereplő típusnak való megfelelést is biztosítania kell.

5.4. A gyártási minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentációval szembeni követelmények a következők:

a) a gyártó által bevezetett összes minőségügyi elemet, követelményt és rendelkezést rendszerezett és áttekinthető módon, írásos alapelvek, eljárások és utasítások formájában kell dokumentálni;

b) a dokumentációnak lehetővé kell tennie a minőségi programok, kézikönyvek, kimutatások és feljegyzések ellentmondásmentes értelmezését.

5.5. A gyártási minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentáció különösen az alábbiak pontos leírását tartalmazza:

a) a vezetés minőségi célkitűzései, valamint szervezete, felelőssége és illetékessége a biztonsági rendszerelemre vonatkozóan;

b) a biztonsági rendszerelemmel kapcsolatos gyártási eljárások, minőség-ellenőrzési és -biztosítási technikák és más rendszeres intézkedések;

c) a gyártás előtt, alatt és után elvégzett vizsgálatok és ellenőrzések és ezek gyakorisága;

d) minőségjelentések (ellenőrzési jelentések, vizsgálati és hitelesítési adatok, az érintett munkatársak szakképzésére vonatkozó jelentések stb.);

e) az előírt termékminőség elérésének és a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének felügyeletét lehetővé tevő eszközök.

5.6. A megbízott tanúsító szervezetnek a tanúsítási eljárás során azt kell vizsgálnia, hogy az átfogó minőségbiztosítási rendszer kielégíti-e az 5.3-5.5. pontokban foglalt követelményeket.

A tanúsítást csak olyan csoport végezheti, amelynek legalább egy tagja rendelkezik értékelési tapasztalatokkal az érintett rendszerelem-technológiában.

Az értékelési eljárás során legalább egy alkalommal helyszíni szemlét kell tartani a gyártóműhelyben.

A tanúsítási eljárás alapján meghozott döntésről a tanúsító szervezet köteles a gyártót értesíteni. Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a vizsgálat eredményét;

b) a döntés indokolását;

c) elutasító döntés esetén a megismételt eljárásra vagy jogorvoslatra vonatkozó tudnivalókat.

5.7. A gyártó köteles vállalni a tanúsított minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségek teljesítését, és gondoskodni a rendszer hatékony működéséről.

A gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője folyamatosan köteles tájékoztatni a gyártási minőségbiztosítási rendszere minden tervezett módosításáról.[15]

A tanúsító szervezet megvizsgálja a tervezett változtatásokat, és dönt arról, hogy a megváltoztatott gyártási minőségbiztosítási rendszer még megfelel-e az 5.3-5.5. pontokban foglalt követelményeknek, vagy újbóli tanúsítási eljárásra van szükség.

A tanúsító szervezet a módosításokkal kapcsolatos döntésről köteles értesíteni a gyártót. Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a vizsgálat eredménye;

b) a döntés indokolása.

6. A tanúsító szervezetnek a gyártási minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó tanúsítás felelősségi felügyeleti eljárása.

6.1. A felügyelet célja annak ellenőrzése, hogy a gyártó az előírásoknak megfelelően teljesítette a tanúsított minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit.

6.2. A gyártónak lehetővé kell tennie a tanúsító szervezet részére a felügyeleti célú hozzáférést a gyártási, a végellenőrzési, a vizsgálati és tárolási helyekre, és rendelkezésre kell bocsátania minden szükséges adatot, különösen

a) a gyártási minőségbiztosítási rendszer dokumentációját;

b) a minőségjelentéseket (ellenőrzési jelentések, vizsgálati és hitelesítési adatok, az érintett munkatársak szakképzettségére vonatkozó jelentések stb.).

6.3. A tanúsító szervezet rendszeres időközönként utóellenőrzéseket végez, és meggyőződik arról, hogy a gyártó működteti és fenntartja a gyártási minőségbiztosítási rendszert.

6.4. Ezen túlmenően a tanúsító szervezet váratlan szemlét is tarthat a gyártónál. Ennek során a tanúsító szervezet szükség esetén vizsgálatokat is végezhet vagy végeztethet a gyártási minőségbiztosítási rendszer előírásszerű működésének ellenőrzésére.

6.5. A tanúsító szervezet a 6.3. és 6.4. pontok szerinti utóellenőrzések, szemlék és vizsgálatok eredményéről beszámolót készít a gyártó részére.

7. A gyártó az utolsó biztonsági rendszerelem legyártását követő 30 évig, de a biztonsági rendszerelem használatának teljes időtartama során köteles megőrizni a következőket:

a) a tanúsító szervezetnek átadott, a gyártási minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó 5.2. b) pont szerinti dokumentációt;

b) a tanúsító szervezetnek átadott, a gyártási minőségbiztosítási rendszer tervezett módosításaira vonatkozó, 5.7. pont szerinti dokumentációt;

c) a tanúsító szervezettől kapott 5.6. és 5.7. pontok szerinti értesítéseket a gyártási minőségbiztosítási rendszer tanúsítási, és a rendszermódosítások értékelési eljárási döntéseiről, valamint a 6.5. pont szerinti beszámolókat.

8. A tanúsító szervezeteknek 30 napon belül kölcsönösen meg kell küldeniük egymásnak a következőkkel kapcsolatos adatokat:

a) a kiadott gyártási minőségbiztosítási rendszer tanúsítványok;

b) a visszavont gyártási minőségbiztosítási rendszer tanúsítványok;

c) az elutasított gyártási minőségbiztosítási rendszer tanúsítványok.

6. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

F modul: Terméktanúsítási eljárás

1. E modult a biztonsági rendszerelemek megfelelőségi tanúsítására akkor lehet, illetve célszerű választani,

a) ha előzetesen sikeresen sor került a B modul szerinti típus-megfelelőségi tanúsítási eljárásra, és rendelkezésre áll a vonatkozó típus-megfelelőségi tanúsítvány és a jóváhagyott típus műszaki dokumentációja;

b) és ha a biztonsági rendszerelemek gyártása sorozat- vagy tömegszerű gyártási rendszerben történik.

2. E modulnak feltétele az előzetes típus-megfelelőségi tanúsítási eljárás.

3. E modul a biztonsági rendszerelem megfelelőségtanúsítási eljárásának azon része (a továbbiakban: terméktanúsítási eljárás), amellyel a megbízott tanúsító szervezet meggyőződik arról és tanúsítja azt, hogy a gyártott biztonsági rendszerelemek

a) megegyeznek a típus-megfelelőségi tanúsítvány szerinti típussal;

b) és megfelelnek e rendelet rájuk vonatkozó követelményeinek.

4. Az e modul szerinti esetben és eljárás esetén

a) a gyártó, illetve az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője teljesíti az 5. pontban leírt követelményeket;[16]

b) a megbízott tanúsító szervezet végrehajtja a 7. pontban leírtakat.

5. E modul választása esetén a gyártó, illetve az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselőjének kötelezettségei a következők:[17]

a) a gyártó megteszi a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a gyártási folyamat biztosítsa a legyártott biztonsági rendszerelemek megegyezését a típus-megfelelőségi tanúsítványban szereplő típussal, és hogy a legyártott biztonsági rendszerelemek megfeleljenek e rendelet rájuk vonatkozó követelményeinek;

b) a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője minden egyes jóváhagyott biztonsági rendszerelemet ellát a CE megfelelőségi jellel és írásos megfelelőségi nyilatkozatot készít hozzájuk;

c) a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője a megfelelőségi nyilatkozat egy példányát az utolsó biztonsági rendszerelem legyártását követő 30 évig, de a biztonsági rendszerelem használatának teljes időtartama során köteles megőrizni.

d) a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője kérésre rendelkezésre bocsátja a tanúsító szerv által kiadott termék-megfelelőségi tanúsítványokat.

6. Amennyiben a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője (a továbbiakban együtt: kérelmező) ezt a modult választja, a tanúsítást a kérelmezőnek az erre kijelölt tanúsító szervezettől kell kérnie.

7. A kérelmező által megbízott tanúsító szervezet a kérelmező kérésére és költségére

a) elvégzi a megfelelő vizsgálatokat és kísérleteket, hogy ellenőrizze a gyártó által legyártott biztonsági rendszerelemek megegyezését a típus-megfelelőségi tanúsítvány szerinti típussal, valamint azt, hogy azok kielégítik-e e rendelet rájuk vonatkozó követelményeit;

b) minden egyes jóváhagyott alkatrészen feltünteti vagy feltüntetteti azonosító jelét;

c) az elvégzett vizsgálatokra vonatkozóan írásos megfelelőségi tanúsítványt állít ki;

d) elutasító döntés esetén közli a megismételt eljárásra vagy jogorvoslatra vonatkozó tudnivalókat.

8. A megbízott tanúsító szervezet a 7. a) pont szerinti vizsgálatokat és kísérleteket a gyártó választása szerint

a) a 9. pont szerinti, vagy

b) a 10. pont szerinti eljárással

végzi.

9. A biztonsági rendszerelemek egyenkénti ellenőrzése és próbája esetén a megbízott tanúsító szervezet minden biztonsági rendszerelemet egyenként megvizsgál, és elvégzi rajtuk a vonatkozó előírások szerinti ellenőrző vizsgálatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megállapítsa, hogy az egyes biztonsági rendszerelemek megegyeznek-e a típus-megfelelőségi tanúsítvány szerinti típussal, valamint hogy azok kielégítik-e az e rendeletben foglalt és rájuk vonatkozó követelményeket.

10. Statisztikai alapú ellenőrzés.

10.1. Amennyiben a gyártó a statisztikai alapú ellenőrzést választja, akkor a biztonsági rendszerelemeket ún. homogén (egyöntetű) gyártási tételekben kell bemutatnia, és minden szükséges intézkedést meg kell tennie azért, hogy a gyártási folyamat biztosítsa a gyártott tételek egyöntetűségét.

10.2. Az alkalmazott statisztikai eljárással kapcsolatosan előzetesen a következőket kell meghatározni:

a) a statisztikai módszert;

b) az alkalmazás körülményeinek megfelelő mintavételi tervet.

10.3. A gyártó köteles a megbízott tanúsító szervezet rendelkezésére bocsátani az ellenőrzés céljából az összes biztonsági rendszerelemet egyöntetű tételek formájában. Minden egyes tételből véletlenszerűen, illetve a 10.2. pontnak megfelelően kell mintát venni.

A mintában szereplő biztonsági rendszerelemek ellenőrzését a megbízott tanúsító szervezet a 9. pontban foglaltak szerint végzi el.

10.4. A tétel elfogadásáról, a 10.2. pontnak megfelelő módszertan alapján és a 10.3. pont szerinti vizsgálat eredményének figyelembevételével dönt a megbízott tanúsító szervezet.

10.5. A statisztikai alapú ellenőrzés esetén a gyártó a megbízott tanúsító szervezet azonosító jelével - annak felelőssége mellett - a gyártási folyamat során láthatja el a biztonsági rendszerelemeket.

10.6. Amennyiben a tételek gyakran kerülnek visszautasításra, akkor a megbízott tanúsító szervezet felfüggesztheti a statisztikai eljárást. Ebben az esetben a 9. pont szerinti eljárásra kell áttérni.

7. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28) GKM rendelethez

G modul: Egyedi termék tanúsítási eljárása

1. E modult egyedileg gyártott biztonsági rendszerelemek megfelelőségi tanúsítására (a továbbiakban: egyedi terméktanúsítás) célszerű alkalmazni.

2. E modul szerinti esetben és eljárás esetén

a) a gyártó, illetve az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője (a továbbiakban együtt: kérelmező) teljesíti a 3. pontban leírt kötelezettségeket;[18]

b) a megbízott tanúsító szervezet végrehajtja az 5. pontban leírtakat.

3. E modul választása esetén a kérelmező kötelezettségei a következők:

a) a gyártó megteszi a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a tervezési és gyártási folyamat biztosítsa, hogy a legyártott biztonsági rendszerelem megfeleljen e rendelet rá vonatkozó követelményeinek;

b) a kérelmező a megbízott tanúsító szervezet jóváhagyása esetén a biztonsági rendszerelemet ellátja a CE megfelelőségi jellel, és írásos megfelelőségi nyilatkozatot készít hozzá.

4. Amennyiben a kérelmező ezt a modult választja, a tanúsítást a kérelmezőnek az erre kijelölt tanúsító szervezettől kell kérnie.

5. A kérelmező által megbízott tanúsító szervezet a kérelmező kérésére és költségére

a) megvizsgálja és értékeli a kérelmező által részére átadott műszaki dokumentációt;

b) megvizsgálja a kérelmező által részére átadott biztonsági rendszerelemet, és elvégzi rajta a vonatkozó európai előírásokban előírt vagy azokkal egyenértékű ellenőrző vizsgálatokat, hogy meggyőződjön arról, hogy a biztonsági rendszerelem megfelel e rendelet rá vonatkozó követelményeinek;

c) a jóváhagyott biztonsági rendszerelemen feltünteti vagy feltüntetteti azonosító jelét;

d) az elvégzett vizsgálatokra vonatkozóan írásos megfelelőségi tanúsítványt állít ki;

e) elutasító döntés esetén közli a megismételt eljárásra, vagy jogorvoslatra vonatkozó tudnivalókat.

6. A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a gyártó neve és címe (meghatalmazott képviselő esetében annak neve és címe is);

b) írásbeli nyilatkozat arról, hogy ugyanezt a kérelmet nem adták be más tanúsító szervezethez;

c) a 7. pont szerinti műszaki dokumentáció.

7. A műszaki dokumentációnak lehetővé kell tennie:

a) az e rendeletnek a biztonsági rendszerelemre vonatkozó követelményeinek való megfelelőség megállapítását;

b) a biztonsági rendszerelem műszaki terveinek, valamint a gyártási és működési módjának megértését.

A műszaki dokumentációnak a következőket kell tartalmaznia:

a) a biztonsági rendszerelem általános leírása;

b) a biztonsági rendszerelem alkatrészeinek, részegységeinek, vezérlő áramköreinek stb. elvi tervei és gyártási rajzai;

c) a b) pont szerintiek és a biztonsági rendszerelem működésének megértéséhez szükséges leírások és magyarázatok;

d) a vonatkozó részben vagy egészben alkalmazandó európai előírások, továbbá azon rendszerkövetelmények teljesítésére alkalmazott megoldások leírása, amelyekre nem állnak rendelkezésre európai megoldások, vagy amennyiben nem azokat alkalmazták;

e) a gyártó által elvégzett tervezési számítások, vizsgálatok eredményei;

f) a vizsgálati jelentések;

g) a biztonsági rendszerelem alkalmazási területe.

8. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

H modul: Átfogó minőségbiztosítási rendszer tanúsítási eljárása

1. E modul általánosan alkalmazható és a biztonsági rendszerelem megfelelőségi tanúsítását önmagában biztosítja. Különösen célszerűen választható a következő esetekben:

a) ha a gyártó már rendelkezik tanúsított tervezési és gyártási minőségbiztosítási rendszerrel;

b) és ha a biztonsági rendszerelemek gyártása sorozat- vagy tömegszerű gyártási rendszerben történik.

2. E modulnak nem feltétele az előzetes típus-megfelelőségi tanúsítási eljárás.

3. Az e modul szerinti esetben és eljárás esetén

a) a gyártó teljesíti a 4. pontban előírt kötelezettségeket;

b) a megbízott tanúsító szervezet végrehajtja az 5. pontban leírtakat.

4. E modul választása esetén a gyártó kötelezettségei a következők:

a) a gyártó a biztonsági rendszerelem tervezésére, gyártására, végellenőrzésére és vizsgálatára vonatkozóan a 6. pontnak megfelelően tanúsított és a 7. pontnak megfelelően felügyelt minőségbiztosítási rendszert működtet;

b) a gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője minden egyes biztonsági rendszerelemet ellát a CE megfelelőségi jellel és írásos megfelelőségi nyilatkozatot készít hozzájuk, továbbá a CE jelhez csatolja a 7. pont szerinti felügyeletért felelős tanúsító szervezet azonosító jelét.[19]

5. E modul választása esetén a gyártó által megbízott tanúsító szervezet a gyártó kérelmére és költségére a gyártó által fenntartott és az adott biztonsági rendszerelem tervezésére, gyártására, végellenőrzésére és vizsgálatára vonatkozó minőségbiztosítási rendszert (a továbbiakban: átfogó minőségbiztosítási rendszer)

a) a 6. pontnak megfelelően tanúsítja;

b) a 7. pontnak megfelelően felügyeli.

6. Az átfogó minőségbiztosítási rendszer tanúsítási eljárása

6.1. A gyártónak a tanúsítást az erre kijelölt tanúsító szervezettől kell kérnie.

6.2. A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a) az adott biztonsági rendszerelemre vonatkozó összes adat;

b) az átfogó minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentáció.

6.3. Az átfogó minőségbiztosítási rendszerrel szembeni követelmény, hogy biztosítania kell, hogy a biztonsági rendszerelem teljesíti e rendelet rá vonatkozó követelményeit.

6.4. Az átfogó minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentációval szembeni követelmények a következők:

a) a gyártó által bevezetett összes minőségügyi elemet, követelményt és rendelkezést rendszerezett és áttekinthető módon, írásos alapelvek, eljárások és utasítások formájában kell dokumentálni;

b) a dokumentációnak lehetővé kell tennie a minőségi programok, kézikönyvek, kimutatások és feljegyzések ellentmondásmentes értelmezését.

6.5. Az átfogó minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó dokumentáció különösen az alábbiak pontos leírását tartalmazza:

a) a vezetés minőségi célkitűzései, valamint szervezete, felelőssége és illetékessége a biztonsági rendszerelemre vonatkozóan;

b) a műszaki tervezési előírások, beleértve a vonatkozó, részben vagy egészében alkalmazandó európai előírások, továbbá azon rendszerkövetelmények teljesítésére alkalmazott megoldások leírását, amelyekre nem állnak rendelkezésre európai előírások, vagy amelyeket csak részben alkalmaznak;

c) a biztonsági rendszerelemmel kapcsolatos tervezési eljárások, minőség-ellenőrzési és -biztosítási technikák és más rendszeres intézkedések;

d) a biztonsági rendszerelemmel kapcsolatos gyártási eljárások, minőség-ellenőrzési és -biztosítási technikák és más rendszeres intézkedések;

e) a gyártás előtt, alatt és után elvégzett vizsgálatok és ellenőrzések és ezek gyakorisága;

f) minőségjelentések (ellenőrzési jelentések, vizsgálati és hitelesítési adatok, az érintett munkatársak szakképzésére vonatkozó jelentések stb.);

g) az előírt termékminőség elérésének és a minőségbiztosítási rendszer hatékony működésének felügyeletét lehetővé tevő eszközök.

6.6. A megbízott tanúsító szervezetnek a tanúsítási eljárás során azt kell vizsgálnia, hogy az átfogó minőségbiztosítási rendszer kielégíti-e a 6.3-6.5. pontokban foglalt követelményeket.

A tanúsítást csak olyan csoport végezheti, amelynek legalább egy tagja rendelkezik értékelési tapasztalatokkal az érintett rendszerelem-technológiában.

Az értékelési eljárás során legalább egy alkalommal helyszíni szemlét kell tartani a gyártóműhelyben.

A tanúsítási eljárás alapján meghozott döntésről a tanúsító szervezet köteles a gyártót értesíteni. Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a vizsgálat eredménye;

b) a döntés indoklása.

c) elutasító döntés esetén a megismételt eljárásra vagy jogorvoslatra vonatkozó tudnivalókat.

6.7. A gyártó köteles vállalni a tanúsított minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségek teljesítését, és gondoskodni a rendszer hatékony működéséről.

A gyártó vagy az Európai Közösségben letelepedett meghatalmazott képviselője folyamatosan köteles tájékoztatni az átfogó minőségbiztosítási rendszere minden tervezett módosításáról.[20]

A tanúsító szervezet megvizsgálja a tervezett változtatásokat, és dönt arról, hogy a megváltoztatott átfogó minőségbiztosítási rendszer még megfelel-e a 6.3-6.5. pontokban foglalt követelményeknek, vagy újbóli tanúsítási eljárásra van szükség.

A tanúsító szervezet a módosításokkal kapcsolatos döntésről köteles értesíteni a gyártót. Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a vizsgálat eredményét;

b) a döntés indokolását;

c) elutasító döntés esetén a megismételt eljárásra vagy jogorvoslatra vonatkozó tudnivalókat.

7. A tanúsító szervezetnek az átfogó minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó tanúsításfelelősségi felügyeleti eljárása

7.1. A felügyelet célja annak biztosítása, hogy a gyártó az előírásoknak megfelelően teljesítette a tanúsított minőségbiztosítási rendszerből eredő kötelezettségeit.

7.2. A gyártónak biztosítania kell a tanúsító szervezet részére a felügyeleti célú hozzáférést a tervezési, gyártási, a végellenőrzési, a vizsgálati és tárolási helyekre, és rendelkezésre kell bocsátania minden szükséges adatot, különösen

a) az átfogó minőségbiztosítási rendszer dokumentációját;

b) a minőségbiztosítási rendszer tervezési részére vonatkozó minőségjelentéseket (elemzések, számítások, vizsgálatok eredményei stb.);

c) a minőségbiztosítási rendszer gyártási részére vonatkozó minőségjelentéseket (ellenőrzési jelentések, vizsgálati és hitelesítési adatok, az érintett munkatársak szakképzettségére vonatkozó jelentések stb.).

7.3. A tanúsító szervezet rendszeres időközönként utóellenőrzéseket végez, és meggyőződik arról, hogy a gyártó működteti és fenntartja az átfogó minőségbiztosítási rendszert.

7.4. Ezen túlmenően a tanúsító szervezet váratlan szemlét is tarthat a gyártónál. Ennek során a tanúsító szervezet szükség esetén vizsgálatokat is végezhet vagy végeztethet az átfogó minőségbiztosítási rendszer előírásszerű működésének ellenőrzésére.

7.5. A tanúsító szervezet a 7.3. és 7.4. pontok szerinti utóellenőrzések, szemlék és vizsgálatok eredményéről beszámolót készít a gyártó részére.

8. A gyártó az utolsó biztonsági rendszerelem legyártását követő 30 évig, de a biztonsági rendszerelem használatának teljes időtartama során köteles megőrizni a következőket:

a) a tanúsító szervezetnek átadott, az átfogó minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó 6.2. b) pont szerinti dokumentációt;

b) a tanúsító szervezetnek átadott, az átfogó minőségbiztosítási rendszer tervezett módosításaira vonatkozó, 6.7. pont szerinti dokumentációt;

c) a tanúsító szervezettől kapott 6.6. és 6.7. pontok szerinti értesítéseket az átfogó minőségbiztosítási rendszer tanúsítási és a rendszermódosítások értékelési eljárási döntéseiről, valamint a 7.5. pont szerinti beszámolókat.

9. A tanúsító szervezeteknek 30 napon belül kölcsönösen meg kell küldeniük egymásnak a következőkkel kapcsolatos adatokat:

a) a kiadott átfogó minőségbiztosítási rendszer tanúsítványok;

b) a visszavont átfogó minőségbiztosítási rendszer tanúsítványok;

c) az elutasított átfogó minőségbiztosítási rendszer tanúsítványok.

10. Kiegészítő követelmény: A műszaki tervek tanúsítása

10.1. A gyártónak a tanúsítást az erre kijelölt tanúsító szervezettől kell kérnie.

10.2. A kérelemmel, illetve a kísérő dokumentációval szembeni követelmények a következők:

a) lehetővé kell tennie a biztonsági rendszerelem szerkezetének, valamint gyártási és működési módjának megértését;

b) lehetővé kell tennie e rendelet vonatkozó követelményeinek teljesülési értékelését.

10.3. A kérelemnek, illetve a kísérő dokumentációnak a következőket kell tartalmaznia:

a) az alkalmazott műszaki tervezési előírások, beleértve a vonatkozó európai előírásokat;

b) az a) szerinti előírásoknak való megfelelőséget igazoló bizonyítékok, beleértve a gyártó megfelelő laboratóriumaiban vagy megbízásából más laboratóriumokban elvégzett vizsgálatok eredményeit, különösen abban az esetben, amikor a vonatkozó európai előírásokat nem teljes egészükben alkalmazzák.

10.4. A megbízott tanúsító szervezet a tanúsító eljárás során megvizsgálja a kérelmet, illetve a kísérő dokumentációt, és ha a műszaki tervek megfelelnek e rendelet vonatkozó követelményeinek, akkor a gyártó számára tanúsítványt állít ki a műszaki terv tanúsításáról.

10.5. A tanúsítvány a következőket tartalmazza:

a) a tanúsítási eljárás eredményei;

b) az érvényesség feltételei;

c) a jóváhagyott műszaki tervek azonosításához szükséges adatok;

d) szükség esetén a biztonsági rendszerelem működésének leírása.

10.6. A gyártó folyamatosan köteles tájékoztatni a tanúsító szervezetet a tanúsított műszaki tervek minden tervezett módosításáról.

A tanúsító szervezet megvizsgálja a tervezett változtatásokat, és dönt arról, hogy a megváltoztatott műszaki terv még megfelel-e a 10.4. pont szerinti követelményeknek, vagy újbóli tanúsítási eljárásra van-e szükség.

A tanúsító szervezet a módosításokkal kapcsolatos döntéséről értesíti a gyártót. Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a vizsgálat eredménye;

b) a döntés indoklása;

c) elutasító döntés esetén a megismételt eljárásra vagy jogorvoslatra vonatkozó tudnivalókat.

Amennyiben a döntés pozitív, a kiegészítő jóváhagyás a tanúsítványhoz adott kiegészítés formájában kerül kiállításra.

10.7. A tanúsító szervezeteknek 30 napon belül kölcsönösen meg kell küldeniük egymásnak a következőkkel kapcsolatos adatokat:

a) a kiadott műszaki terv tanúsítványok és kiegészítéseik;

b) a visszavont műszaki terv tanúsítványok és kiegészítéseik;

c) az elutasított műszaki terv tanúsítványok és kiegészítéseik.

9. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

I. CE megfelelőségi jelölés

1. A megfelelőségi jelölés az alábbi szimbólumokból áll a következő formában:

2.[21]

3. A CE megfelelőségi jelölés betűinek azonos magasságúaknak kell lenniük. Amennyiben külön jogszabály másképpen nem rendelkezik, a megfelelőségi jelölés magassága nem lehet kevesebb, mint 5 mm.

II. Magyar megfelelőségi jelölés

1. A H megfelelőségi jelölést az alábbi módon kell kialakítani:

H

2. A megfelelőségi jel arányosan nagyítható vagy kicsinyíthető, de magassága nem lehet 5 mm-nél kisebb.

10. számú melléklet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelethez

Országos Vasúti Szabályzat

III. kötet

Kötélvontatású személyszállító vasutak

TARTALOMJEGYZÉK

1. Általános rendelkezések

2. Személyszállító kötélvontatású vasúti rendszerek

3. Az alkalmazandó rendszer megválasztásának szempontjai

4. Pályatervezés

4.1. A pályaterv követelményei

4.2. Sí- és szánfelvonók

4.3. Siklók

4.4. Kötélpályák

4.5. Függő sínpályák

5. Kötelek

5.1. Általános követelmények

5.2. Méretezés

5.3. A keresztirányú terhelésre vonatkozó előírások

5.4. Kötélkorongok, dobok és saruk

5.5. A kötelek egymáshoz kapcsolódása és a kötélvégek rögzítése

5.6. Kötélfeszítés

5.7. A köteleken elvégzendő munkák

6. Hajtás és fékezés

6.1. A hajtás általános követelményei

6.2. A fékberendezések követelményei

6.3. Tartalékhajtás, vizsgálati és mentőberendezési hajtás

6.4. Méretezései előírások

6.5. Hajtási teljesítmény

6.6. Fékteljesítmény

6.7. Áthúzási biztonság

7. Állomások és vonali létesítmények

7.1. Állomások

7.2. Állványok

7.3. Kötélfeszítő és lehorgonyzó szerkezetek

7.4. Állomási függősín hálózat

7.5. Függő sínpálya hidak

7.6. Védőszerkezetek, védőhidak és hálók

8. Járművek

8.1. Általános követelmények

8.2. Függeszték

8.3. Kapcsolókészülékek és kapcsolóelemek

8.4. Futóművek, támasztó görgőrendszerek

8.5. Kocsiszekrény

8.6. A járművek fékberendezései

8.7. Méretezés

9. Villamos berendezések

9.1. Általános feltételek

9.2. Áramellátás

9.3. Érintésvédelem

9.4. Világítás

9.5. Hírközlés

9.6. Üzemi vezérlő, jelző és biztonsági berendezések és ezek áramkörei

9.7. Villám- és túlfeszültség-védelem

10. Mentőeszközök, mentőberendezések

10.1. Általános követelmények

10.2. A mentőeszközök használata

10.3. A mentőeszközök szerkezeti követelményei

11. Üzemeltetés

11.1. Használatbavétel, próbaüzem

11.2. Engedélyes és személyzet

11.3. Az üzemeltetés szabályozása

11.4. Üzemvezetés

11.5. Felügyelet, fenntartás

11.6. Fővizsgálat, felülvizsgálat

11.7. Szállítási feltételek

12. Összefoglaló táblázatok

12.1. A kötélvontatású vasutak alapvető üzemi jelzéseinek tárgya és módja

12.2. A kötélvontatású vasutak alapvető hibajelzéseinek tárgya és módja

12.3. A kötélvontatású vasutak biztosító és vezérlő berendezései által kiváltandó leállások

13. Fogalommeghatározások

1. Általános rendelkezések

Az Országos Vasúti Szabályzat III. kötete (a továbbiakban: OVSZ III.) Magyarország területén levő sí- és szánfelvonókra, siklókra, és függőpályákra - az utóbbiakon belül elsősorban a kötélpályákra - mint kötélvontatású személyszállító vasutakra vonatkozó követelményeket rögzíti, függetlenül attól, hogy azok közforgalmúak vagy saját használatúak.[22]

1.1. Az OVSZ III. tartalma és alapvető követelményei

Az OVSZ III.

- meghatározza a kötélvontatású személyszállító vasúti létesítmények, építmények, berendezések, eszközök és járművek tervezésének, építésének, gyártásának, összeszerelésének, üzembe helyezésének, üzemeltetésének, felújításának, fejlesztésének, átalakításának, továbbá karbantartásának és megszüntetésének műszaki követelményeit;

- a közlekedésnek azt a nyomvonalas ágazatát tekinti kötélvontatású vasútnak, melynek alaptevékenysége a személyszállítás, és azt kötött - nem rendeltetésszerűen áthelyezhető - kötélvontatású rendszerben történő járműmozgatással, vállalati-szakmai utasításokkal szabályozott szervezeti formában végzi;

- az előbbi meghatározásoknak megfelelően az általános "kötélvontatású vasút" megnevezés helyett üzemi tevékenységre utalásnál a "kötélvontatású vasút üzemeltetője", tárgyi vonatkozásban "a kötélvontatású vasút, vasúti építmény", a szervezetre utalás esetén a "kötélvontatású vasút, vasúti építmény és jármű engedélyese" kifejezéseket használja;

- alapul szolgál a kötélvontatású személyszállító vasutakra vonatkozó műszaki és üzemeltetési előírások, szabályozások (irányelvek, ágazati-vállalati utasítások stb.) kidolgozásához.

Az OVSZ III.-ban nem szabályozott kérdésekben az OVSZ I. és az OVSZ II. előírásai, valamint a vasúti hatóság állásfoglalásai a mérvadók.

Az OVSZ III. előírásait a vasútról szóló törvény szerint e témakörbe tartozó

- sí- és szánfelvonók,

- siklók és

- függőpályák (kötélpályák és függő sínpályák)

sorrendben adja meg.

1.2. Kötélvontatású vasúti létesítmények és járművek tervezése

A kötélvontatású vasúti építmények és járművek terveit csak arra jogosult tervező készítheti.

A tervdokumentáció alaki és tartalmi követelményeit rendeletben, annak hiányában hatósági tájékoztatóban kell előírni.

A kötélvontatású vasúti építményeket, eszközöket és járműveket az OVSZ III., az európai előírások és a vonatkozó szabványok, szakterületi előírások (szabályzatok, utasítások stb.), hatósági tájékoztatók, különleges esetekben egyedi, a hatóság által előírt feltételek szerint kell megtervezni. A tervezés során a kötélvontatású vasúti építmények műszaki, üzemeltetési követelményeit, valamint a helyi település- és közlekedésfejlesztési elképzeléseket kölcsönösen figyelembe kell venni. Ezektől eltérő esetekben igazolni kell, hogy a javasolt megoldás alkalmazásával a biztonság nem csökken. Törekedni kell a mozgássérültek közlekedését elősegítő megoldások alkalmazására.

Az OVSZ III. hatálya alá tartozó kötélvontatású vasutakon még nem létesített vagy nem alkalmazott berendezés, szerkezet, illetve annak biztonságtechnikai feladatot ellátó készüléke, részegysége, szerkezeti eleme jellemzőit a tervezés előtt feltétfüzetben kell összefoglalni, függetlenül attól, hogy az belföldi vagy külföldi eredetű. Az alkalmazás előtt a feltétfüzetet, valamint a feltételeket megvalósító szerkezeti kialakítást a kötélvontatású vasút létesítését engedélyező hatóság - megfelelőségi tanúsítás alapján* - felülvizsgálja és engedélyezi.[23]

Külföldi eredetű berendezések, szerkezetek, készülékek, részegységek, szerkezeti elemek hazai alkalmazását az OVSZ III. előírásainak figyelembevételével a kötélvontatású vasút létesítését engedélyező hatóság a külföldi megfelelőségi igazolás alapján készített, független hazai szakértő (tanúsító) által kiállított megfelelőségi tanúsítvány alapján engedélyezi.

1.3. Kötélvontatású vasúti építmények, járművek és a vasútüzem engedélyezése, létesítése

A kötélvontatású vasút létesítéséhez szükséges terület rendelkezésre bocsátásáról a vasútról szóló törvényben foglaltak alapján kell gondoskodni. Ez a kiszolgálandó sípályákra és melléklétesítményekre is vonatkozik.

Kötélvontatású vasúti építmény létesítéséhez, átalakításához, használatbavételéhez, megszüntetéséhez, bontásához a vasútról szóló törvényben szabályozott hatósági engedély szükséges.

A hatósági engedélyezési eljárást a vonatkozó jogszabályokban előírt hatóságnál, a kötélvontatású vasúti építményt létesíteni, használatba venni, átalakítani, megszüntetni, bontani, a járműveket üzembe helyezni szándékozóknak (a továbbiakban: engedélyt kérő) kell kezdeményeznie a jogszabályokban rögzített követelmények teljesítésével (pl. a koncesszió, az előírásos tervdokumentáció, az érintett természetes és jogi személyek jegyzéke, a szakhatósági és közmű hozzájárulások stb. bizonylatainak egyidejűleg, mellékletként történő benyújtása).

A hatósági engedélyezési eljárást az engedélyt kérő köteles elősegíteni, kellő időben történő és megfelelő szintű szakmai előkészítéssel, adatszolgáltatással és a bizonylatok átadásával.

A vasúti hatóság döntéseit határozatként adja ki az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény alapján. A határozatban előírják mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, melyek a személyszállító kötélvontatású vasúti építmények és járművek engedélyeseit megilletik és kötelezik.[24]

Az építési tevékenység csak a vasúti hatóság által kiadott végleges döntés alapján kezdhető meg. Az építés során a kivitelezési jogosultságra vonatkozó jogszabályokat be kell tartani.[25]

A kötélvontatású vasúti pálya mentén az üzem biztonságát veszélyeztető világító berendezéseket (fényreklám, fényszóró stb.) elhelyezni nem szabad. Arra nézve, hogy a világító berendezés a vasútüzem biztonságát veszélyezteti-e, a kötélvontatású vasút üzembentartójának állásfoglalása az irányadó.

1.4. Vasúti építmények, járművek használatbavétele, a vasútüzem felvétele

Hatósági használatbavételi - járművekre üzembe helyezési - engedély csak használatra alkalmas építményre, vagy járműre kérhető, a jogszabályokban előírt bizonylatok alapján.

Hatósági használatbavételi eljárást - járművek esetében üzembe helyezést - a használati, üzemi-műszaki alkalmasság és biztonság elbírálása szempontjából szükséges bizonylatok vizsgálata és próbák alapján kell lebonyolítani, figyelembe véve a létesítési engedélyben foglalt előírások, feltételek teljesítését.

A megfelelőség és biztonság elbírálása a felhasznált anyag (alrendszer, berendezés és részegység) megfelelőségi tanúsítása alapján történhet. A megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelölése az ágazati irányításért felelős miniszter feladat- és hatásköre*.[26]

Az engedélyes a kötélvontatású vasút létesítményeit csak hatósági használatbavételi engedély alapján helyezheti forgalomba. A használatbavételi engedély kiadását megelőzően csak a létesítési engedélyben előírt próbaüzemelés végezhető (lásd a 11.1. pontot).

A kötélvontatású vasút üzemeltetője köteles a végleges jellegű kötélvontatású vasúti építményekről a mindenkor fennálló, tényleges állapotot feltüntető tervdokumentációk - az ún. állapottervek - elkészítéséről és azok folyamatos helyesbítéséről gondoskodni. E tervdokumentációk tartalmának valódiságát az üzemeltető és a helyesbítését készítők záradékával valamennyi tervpéldányon igazolni kell.

A kötélvontatású vasút üzemeltetőjének gondoskodnia kell az olyan kötélvontatású vasúti létesítmények jelen szabályzatban előírt állapotban tartásáról is, amelyek használata nincs hatósági engedélyhez kötve. Ezen építmények hatósági ellenőrzését az üzemeltetőnek mindenkor lehetővé kell tennie.

1.5. Kötélvontatású vasutak üzemeltetése, fenntartása, műszaki felügyelete

1.5.1. A kötélvontatású vasúti építmények, járművek használata során az engedélyesnek a következőkről kell gondoskodnia:

- a kötélvontatású vasúti építmény üzemeltetéséhez szükséges személyi feltételek biztosításáról;

- a kötélvontatású vasúti üzem vezetésére, berendezéseinek kezelésére kiképzett és hatósági vizsgát tett megfelelő létszámú kiszolgáló személyzetről, valamint egyéb szakszemélyzetről;

- a megfelelő üzemi rend kialakításáról és zavartalan működéséről;

- az élet-, vagyon- és üzembiztonság feltételeinek megteremtéséről a környezeti hatások figyelembevételével is;

- a kötélvontatású vasúti építmények és járművek karbantartásáról, üzembiztos állapotban tartásáról, műszaki felügyeletéről és az ezeket tanúsító adatok rögzítéséről;

- a közegészségügyi, tűz- és környezetvédelmi követelmények folyamatos kielégítéséről, a környezet- és természetvédelmi jogszabályok betartásával.

1.5.2. A műszaki felügyelet adatszolgáltatása terjedjen ki:

- a kötélvontatású vasúti építmények, járművek műszaki és üzemi állapotára,

- az ezeket érintő természeti és környezeti hatásokra,

- az üzemet és a kötélvontatású vasúti építményeket érintő külső tevékenységre,

- a karbantartás, a felújítás és biztonsági ellenőrzés munkaszükségletére,

- villamos és védelmi berendezések időszakos felülvizsgálataira.

1.5.3. A karbantartási, vizsgálati és felügyeleti rendszert és szervezetet az engedélyesnek kell kidolgozni, vagy kidolgoztatni, a jelen szabályzat előírásait alapul véve.

A felügyeleti rendszer vizsgálati időszakainak meghatározásánál a kötélvontatású vasúti építmények, járművek korát, az alkatrészek elhasználódási fokát, az üzemi igénybevételt, valamint az üzemeltetés körülményeit is figyelembe kell venni. A felügyelet végrehajtásáról nyilvántartást kell vezetni, melyben a megállapításokat követő intézkedéseket is elő kell jegyezni.

1.5.4. Az előzőekben meghatározott feladatokat az engedélyes által alkalmazott és a vasúti hatóság által elfogadott felelős üzemvezető irányításával kell ellátni.

1.6. Az engedélyezési és üzemeltetés-ellenőrzési eljárások rendjét az illetékes miniszter szabályozza.

1.7. A kötélvontatású vasút gépkezelőinek, járművezetőinek, vizsgáztatása az illetékes hatóság jogkörébe tartozik.

1.8. A kötélvontatású vasút üzemeltetőjének a vasúti közlekedés biztonságára vonatkozó, illetve azt érintő, általa készített, vezetője által elfogadott belső szabályzatot (utasítást) az engedélyező vasúti hatóság hagyja jóvá.

1.9. Vegyes rendelkezések

1.9.1. Az OVSZ III. módosítására az ágazati miniszter jogosult.

1.9.2. Az OVSZ III. hatálya alá tartozó építményeket, berendezéseket és járműveket úgy kell kialakítani és üzemeltetni, hogy azok a biztonság követelményeit mindenkor kielégítsék. Ezen követelmények akkor tekinthetők teljesítettnek, ha a vasúti építmények, berendezések, járművek, és az üzemmód a jelen szabályzat előírásainak vagy - ha ilyen előírás a szabályzatban nincs - a technika elismert szabályainak megfelelnek.

1.9.3. A technika elismert szabályait tartalmazzák az érvényes szabványok és előírások, továbbá a hatósági jóváhagyással bíró előírások* és feltétfüzetek. Ezeket kell alkalmazni a mindenkori előírásoknak és módosításoknak megfelelően.[27]

1.9.4. Az OVSZ III. előírásaitól és az előzőekben meghatározott előírásoktól eltérni a vasúti hatóság eseti engedélye alapján - csak akkor lehet, ha az a biztonságot nem érinti, vagy a biztonsági követelmények más módon kielégíthetők. Ezt biztonsági elemzéssel kell igazolni*.[28]

1.9.5. A meglévő kötélvontatású vasúti építmények és járművek továbbra is a korábbi hatósági engedélyekben foglalt feltételek szerint üzemeltethetők, de átépítésük vagy átalakításuk esetén már az OVSZ III. előírásait be kell tartani.

2. Személyszállító kötélvontatású vasúti rendszerek

Ez a fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutak rendszereinek alapvető jellemzőit mutatja be.

Elhelyezés szerint:

- terephez kötött pályával rendelkeznek a

= sí- és szánfelvonók (a továbbiakban: sífelvonók), amelyek lehetnek alacsony és fej feletti kötélvezetésűek,

= siklók, egy járművel ellensúllyal, két járművel egy- és/vagy két vágányon véges vagy végtelen vonókötéllel;

- terep feletti pályán közlekednek a

= függőpályák járművei, ezek közül kötélből kialakított pályán közlekednek a

= kötélpályák járművei,

- hídszerkezetű pályán járnak a

= függő sínpályák járművei;

A kötelek száma szerint a kötélpályák lehetnek egyköteles, kétköteles és kettőnél többköteles pályák.

További osztályozás lehetséges még valamennyi kötélvontatású vasút vonatkozásában:

- üzemük szerint:

= ingaforgalmú pályák és

= körforgalmú pályák;

- kötélrendszerek szerint elsősorban a kötélpályák vonatkozásában vannak:

= véges és végtelenített vonókötelű pályák,

= egyköteles pályák (körforgalmú vagy ingaforgalmú) rögzített, egyetlen szállítókötéllel,

= kétköteles pályák (körforgalmú vagy ingaforgalmú) külön tartó- és vonókötéllel,

= kettőnél több köteles pályák valamilyen feladatra kettőzött kötelekkel;

- a járművek vonó-, szállítókötélre kapcsolási módja szerinti megkülönböztetés:

= az állomásokon a vonó-, szállítókötélről üzemszerűen le- és arra felkapcsolódó járművekkel üzemelő pályák,

= az állomásokon is a vonó-, szállítókötélhez rögzített járművekkel közlekedő pályák;

- a járművek kialakítása szerint:

= nyitott,

= félig zárt,

= zárt járművekkel kialakított pályák;

A sífelvonónál nincs jármű, csak vontató függeszték, vagy a szállítókötélre kapcsolható vonszoló elem.

- a hajtás kiszolgálásának helye és a vezérlés módja szerint:

= állomási szolgálati helyiségből vezérelt, de az állomás peronjáról vagy a járműből is beavatkozási lehetőséget biztosító hajtású pályák,

= kizárólag kézi vagy részben automatikus vezérléssel kialakított kiszolgálású pályák.

3. Az alkalmazandó rendszer megválasztásának szempontjai

Az alkalmazni kívánt kötélvontatású vasúti rendszer megválasztásánál mindenekelőtt az elérendő közlekedési, szállítási cél minél teljesebb kielégítését kell figyelembe venni. A további követelmények és körülmények, melyeket a tervezéshez tisztázni kell:

a) a szükséges szállítási igény, valamint annak szezonális és napszaki megoszlásának meghatározása, figyelembevétele;

b) az állomásoknak a létesítési célnak megfelelő elhelyezése, az állomásokra vonatkozó követelmények mikénti teljesítése;

c) a völgyállomás (esetleg mindkét állomás) közlekedési és közüzemi kapcsolatai, (áram, távbeszélő, csatorna, víz stb.) ezek használatának igényével;

d) az idegen létesítmények keresztezése, megközelítése, a veszélyhelyzetek elkerülése céljából;

e) az előzőekből adódó vonalvezetés terepviszonyai, a terep feletti magasságok, a pálya menti szerkezetek elhelyezésének vizsgálata;

f) az adott vonalvezetés mellett a rendszertől függő szállítási kapacitás és sebesség;

g) az alkalmazható járművek és kapacitásuk;

h) a pályáról történő mentés követelményei és lehetőségei;

i) az uralkodó időjárási- és szélviszonyok.

A fenti, egymást kölcsönösen is befolyásoló követelmények összhangjának teljesítése szabja meg az alkalmazandó rendszert. A rendszer megválasztásának tanulmányszintű indokolása a tervezési munka kiindulási alapja.

A rendszer megválasztásánál azt is figyelembe kell venni, hogy az egyes kötélvontatású rendszerek között későbbi átalakítással többnyire nincs áttérési lehetőség.

4. Pályatervezés

A fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutak, ezen belül a siklók, sí- és szánfelvonók, valamint a kötélpályák és függő sínpályák tervezésével, elsősorban a pálya kialakításával összefüggő, a vízszintes és magassági vonalvezetéssel, a szabadon tartandó szelvénnyel, az alkalmazható sebességgel és a követési távolsággal kapcsolatos követelményeket tárgyalja.

A létesítményt úgy kell megtervezni, hogy biztonságosan működjön, figyelembe véve a terület és a környezet jellemzőit, a légköri és meteorológiai feltételeket, a közelben a terepszinten és a levegőben található építményeket és akadályokat úgy, hogy ezek ne okozzanak zavart és ne jelentsenek veszélyt sem az üzemeltetés, sem a karbantartás során, vagy a mentőszemélyzet tevékenysége esetén.

A járművek, vonóeszközök, pályák, kötelek stb., valamint a terepszinten vagy a levegőben a közelben található esetleges építmények és akadályok között elegendő távolságot kell tartani oldalirányban és függőlegesen egyaránt, figyelembe véve a kötelek és járművek, valamint a vontató készülékek függőleges, hosszirányú és oldalirányú mozgását a várható legszélsőségesebb üzemelési feltételek mellett.

A jármű és a terepszint közötti legnagyobb távolságnál figyelembe kell venni a létesítmény jellegét, a járművek fajtáját és a mentési eljárásokat. Nyitott kocsik esetén számításba kell venni a leesés veszélyét, valamint a járművek és a terepszint közötti távolsággal összefüggő pszichológiai szempontokat is.

A járművek, illetve vonóeszközök maximális sebességét, a köztük lévő minimális távolságot, gyorsulásukat és a fékezési teljesítményt úgy kell megválasztani, hogy a személyek biztonsága és a létesítmény biztonságos üzemelése biztosítható legyen.

Az állomásokat és a pálya mentén lévő szerkezeteket az igénybevételeknek megfelelő stabilitás követelményének szem előtt tartásával kell megtervezni, felállítani és felszerelni. Az állomásoknak és a pálya mentén lévő szerkezeteknek lehetővé kell tenniük a kötelek, a járművek és a vonóeszközök biztonságos vezetését és a karbantartás biztonságos elvégzését, mindenféle üzemelési feltételek mellett.

A létesítmény beszállási és kiszállási területeit úgy kell megtervezni, hogy az tegye lehetővé a járművek, a vonóeszközök és a személyek biztonságos közlekedését. A járművek és a vonóeszközök állomásokon történő mozgását úgy kell lehetővé tenni, hogy ne veszélyeztessék az utazóközönséget, figyelembe véve lehetséges aktív együttműködésüket a járművek és a vonóeszközök mozgásával.

4.1. A pályaterv követelményei

A vonalvezetés tervezése a pálya kezdő- és végpontjának, majd a közbenső vonalnak a meghatározását foglalja magában. A létesítmény ábrázolása két vetületben és metszetben történik: a vízszintes elrendezését a helyszínrajz, a függőlegeset a hossz-szelvény szemlélteti, ezeket a pályaterv általában együttesen tartalmazza.

A pályatervben a pálya tengelyén túlmenően, a terepet és a rajta meglévő létesítményeket - a pálya nyomvonalától két oldalt, az áttekintés és egymásra hatás elbírálhatósága érdekében megkívánt, de legalább 20-20 m szélességben - kell bemutatni.

A pálya tengelyét a végállomások között általában - a siklótól, függő sínpályától eltekintve - egyenes vagy közel egyenes vonalban kell vezetni.

A kötélvontatású vasutak hossz-szelvényében a pálya magassági vonalvezetésének adatait kell feltüntetni.

A kötélpályák - beleértve a sí- és szánfelvonókat is - pályaterve az előzőeken túl, a kötelek alátámasztásainak vízszintes és magassági értelemben vett meghatározását tartalmazza. A terep töréspontjainak magasságai mellett feltünteti az állomások helyét, az alátámasztások vízszintes és ferde távolságát, az állványok magassági adatait, a kötelek mértékadó helyzetét és törésszögeit, valamint az alátámasztások szerelvényeit. A pályaterv alsó sávjában kell rögzíteni a pálya helyszínrajzi adatait, a pálya melletti épületek, akadályok, valamint keresztezések jelölését olyan szélességben, mely az egymásra hatás, kölcsönös veszélyeztetés megítélését lehetővé teszi.

4.2. Sí- és szánfelvonók

4.2.1. Általános meghatározások

A létesítményt lehetőleg úgy kell kialakítani, hogy az állomásoktól minél távolabb belátható legyen.

Sí- és szánfelvonó pálya (a továbbiakban: sífelvonó) alatt a megépítéshez és az üzemeltetéshez szükséges területeket és a sífelvonó berendezést együttesen kell érteni. A pálya tengelyét a teleoldali szállítókötélág által meghatározott vonal képezi. A pályához tartozik az a vontatóút, amelyen a síelőket síjükön a pálya teljes hosszában akadálytalanul és veszélytelenül kell tudni vontatni, valamint a kiszolgálandó sípályák és kiszolgáló (szerviz) utak.

A vontatóutat a pálya tengelyére közel szimmetrikusan kell kialakítani és szélességének meghatározásakor figyelemmel kell lenni:

- a függesztékek által vontatott személyek számára,

- az utazási sebességre,

- a pálya hosszára és a vontató függesztékek fajtájára,

- az emelkedési viszonyokra,

- a meglévő akadályok kiküszöbölését szolgáló biztonsági berendezések hatékonyságára,

- a magassági vonalvezetésnél pedig a lejt- és ívviszonyok kialakítására.

Az alacsony kötélvezetésnél a szállítókötél derékmagasságú, a visszatérítő ágban terepszintű vagy fej feletti elrendezésű. A derékmagasságban vezetett vonókötél vontató ágán közbenső alátámasztás általában ne legyen.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonó létesítésére csak korlátozott hosszúságú és szintkülönbségű pálya esetén kerülhet sor. Alkalmazásánál törekedni kell, hogy a pálya vízszintes vetülete a 300 m-t, míg az állomások közti magasságkülönbsége a 75 m-t ne haladja meg. Engedmény a síelő karerejét nem igénybevevő vonszolási megoldás (tányéros, kengyeles) esetén lehet indokolt.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonó áthelyezhető kivitelben akkor létesíthető, ha az 250 m-nél nem hosszabb, üres ágán nem igényel egynél több közbenső oszlopot és lejtése sehol nem lépi túl a 40%-t, lehorgonyzó ereje a 25 kN-t.

A magas kötélvezetésű sífelvonó szállítókötele mindkét ágban fej feletti vezetésű. A vonszoló berendezések a szállítókötélre tartósan rögzítettek, vagy a völgyállomáson automatikusan fel- és lekapcsolódók, vagy kézzel a szállítókötélre adhatók.

Az elhelyezés tekintetében alapvető a sífelvonó vontató útjának és a lesikló pályának az elválasztása, célszerűen cserjés, vagy kisebb erdősáv meghagyásával, vagy kerítéssel. Az elválasztásnak az eleső síelőt nem szabad akadályoznia a pálya szabadon tartandó szelvénye elhagyásában.

A pályán iránytörés a szerkezeti megoldásoktól függően alkalmazható. Olyan állványoknál, melyeknél a megkövetelt legkisebb görgő-terhelés csak ellengörgő alkalmazásával érhető el, nyomtáv változtatás nem engedhető meg. Ilyen helyeken a szállítókötél biztonságos vezetését egyéb megoldásokkal (pl. vízszintes vezetőgörgőkkel) kell megoldani.

A számításokban a méretezési értékeknél egy utas tömegére 80 kg-t, míg a vontató függesztékekre, fogódzkodókra azok tényleges tömegét 1,1 szorzóval kell figyelembe venni.

4.2.2. Vontatóút, szabad szelvény

A vontatóút a felcsatolt sível hegymenetben vontatott utasok csúszópályája, tengelye a pálya tengelyével egyezik.

A vontatóút lejttöréseit megfelelően le kell kerekíteni és a vontatóútnak ellenesése ne legyen. Ez csak kivételes esetekben, rövid szakaszon engedhető meg. A legnagyobb ellenesés 5%-os lehet. A vontatóút keresztdőlése 10% alatt maradjon. Alacsony kötélvezetésnél az üres ág irányában keresztdőlés nem lehet. Általánosságban arra kell törekedni, hogy az iránytöréseknél a vontatott síelő jelentősebb oldalirányú erőhatás nélkül, lökésmentesen haladhasson.

A vontatóút legnagyobb hosszirányú emelkedése nem haladhatja meg:

- kézzel tartott fogódzkodó villa, toló-vonókar, szorító esetén a 25%-ot,

- alacsony kötélvezetésnél és rugózatlan egyszerű vonszoló eszközzel bíró magas kötélvezetésnél a 40%-ot,

- magas kötélvezetés mellett rugós vonszoló berendezéssel a 60%-ot, és csak kivételes esetekben érheti el a 70%-ot.

A vontatóutat a pálya tengelyére közel szimmetrikusan kell kialakítani. Egyszemélyes vontatásra legalább 2,0 m szélesnek kell lennie, amit további utasok esetén személyenként 0,5 m-rel növelni kell.

A vontatóút szélességét hidakon, töltéseken, valamint 40%-nál nagyobb emelkedő szakaszon meg kell növelni, és az állványokat rugalmas, vízfelvételtől mentes burkolattal kell kialakítani.

Amennyiben a vontatóutat pályaoszlop keretszerkezete hidalja át, a szabad szelvénynek egyszemélyes szállításnál 3 m, míg kétszemélyes vontatásnál legalább 4 m szélesnek kell lennie.

Oszlop vagy rögzített akadály egyszemélyes vontatásnál a pálya tengelyétől nem lehet közelebb 1,25 m-nél. Több személy egymás melletti vontatása esetén ezt az értéket személyenként 0,25 m-rel növelni kell. Szánkók egymás mellett vontatását kerülni kell.

A síelők részére biztosítandó, az előzőekben meghatározott, szabad szelvény legkisebb magassága 2,50 m, amit az üzemeltetés során előfordulható bármilyen hómagasság esetén is be kell tartani.

A vontató függesztékek szempontjából a szabad szelvénynek legalább olyan nagynak kell lennie, hogy a vontató függeszték még 20%-os oldalirányú kilendülés esetén se ütközzön akadályba. Az állomásokon az előbb említett mértékű kilendülést figyelembe véve a talajtól 0,5 m-től 2,0 m magasságig kell hogy biztonsági távolság maradjon, ami hatékony függesztékvezetés esetén csökkenthető.

Az üresoldali függesztékek a síelőket nem veszélyeztethetik.

Egymás mellett haladó sífelvonók űrszelvénye közötti távolság legalább 3 m legyen. Rugós (behúzó) függesztékek esetén ezt a távolságot 5 m-re kell megnövelni.

4.2.3. A szállítókötél magassági vezetése

A szállítókötél magassági vezetése kövesse a vontatóút emelkedését.

Magas kötélvezetésű sífelvonóknál a szállítókötelet (tele- és üresoldalon is) olyan magasan kell vezetni, hogy a behúzott vonszoló berendezések legalább 2 m-rel a hófelület felett maradjanak. Ettől a kapcsolási távolságnak megfelelő hosszban el lehet térni, ha az adott szakaszon a pálya sávjába történő akaratlan belépés ellen megfelelő intézkedés (elkerítés) tehető, vagy ilyen belépés veszélye nem áll fenn.

Merev rudas vonszolókkal vagy hosszú kengyelekkel felszerelt sífelvonók esetében a terep megközelítése 0,6 m-hez közel eső legyen. Ez esetben a teljes pályára vonatkozóan kell a véletlen belépés elleni megfelelő intézkedést tenni.

A szállítókötelet a teleoldali szállítókötél-ágon csak olyan magasan szabad vezetni, hogy kis tömegű (30 kg) használót se emeljen ki a vonszoló berendezés a vontatóútról.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonóknál a szállítókötelet úgy kell vezetni, hogy a vontatóúttól mért magassága közel azonos maradjon, és így a használó számára a kötél szükséges emelése vagy lehúzása ne jelentsen erőkifejtést. A hegyállomási korongra ráfutás előtt a szállítókötél lehetőleg 2,0 m-el a hófelület felett fusson.

A pályáknál a korongra futás előtt egy vészleállítást működtető biztonsági szerelvényt (pl. keresztrúd, gerenda) kell alkalmazni mintegy 0,7 m magasságban.

A szánfelvonók tervezésénél és kialakításánál a fenti előírásokat értelemszerűen kell alkalmazni.

A szállítókötél legnagyobb lejtése - a nemzetközi előírásoknak megfelelően - 80% lehet.

4.2.4. Nyomtávolság

A nyomtávolság a szállítókötél üres és vontató ágának vízszintes vetületi távolsága.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonó szállítókötele üres és vontató ágának vízszintes vetületi távolsága legalább 1,25 m legyen. Fejfeletti üreság visszavezetésnél megkötés nincs.

Magas kötélvezetésű sífelvonó nyomtávolsága biztosítsa, hogy az egymással szemben 35%-kal kilengett függesztékek (kötél és függeszték együttes kilengése mellett) ne érjék el egymást.

4.2.5. Utazási sebesség, követési idő

Az utazási sebesség meghatározásánál tekintettel kell lenni a hossz-szelvény kialakítására, az egy vonszoló berendezésre jutó személyek számára, a vonszoló kialakítására, az indulási és érkezési terület kiképzésére és a követési időkre.

Körforgalmú üzemben a sífelvonók legnagyobb névleges sebessége - amennyiben egyéb követelmények miatt további megszorításokat nem kell tenni - az indulási lökéshatás figyelembevétel nem lépheti túl az alábbi értékeket:

- alacsony kötélvezetés esetén 1,8 m/s,

- magas kötélvezetés, indulási lökéscsillapítás nélkül 1,8 m/s,

- magas kötélvezetés, részleges lökéscsillapítással (pl. műanyag vonszoló-kötéllel) 2,5 m/s,

- magas kötélvezetés indulási lökéscsillapítással (rugó, rugós kötél stb.) 4,0 m/s.

Ingaüzemben működő sífelvonóknál a legnagyobb sebesség 4 m/s.

A hajtást magas kötélvezetésnél (alacsony kötélvezetésnél a végigjárás lehetőségétől függően) úgy kell megoldani, hogy az utazási sebesség mellett lehetőséget adjon a kötelek szemrevételezéssel történő ellenőrzésére is. A vizsgálati sebesség 0,3-0,5 m/s legyen. Ez a vizsgálati sebesség nagyobb is lehet, a kötelek rendszeres roncsolásmentes vizsgálata esetén. Alacsony kötélvezetésnél nyugalmi állapotban, végigjárással tervezhető a vizsgálat.

Két egymást követő vonszoló-fogantyú közötti időköz, egy személy esetén 4 s, két személy esetén 6 s-nál kisebb ne legyen.

4.2.6. Sífelvonók keresztezése

Alacsony kötélvezetésű, merev rudas és hosszú kengyeles sífelvonó szintben utcákat, utakat, lesikló pályákat nem keresztezhet.

Bármely más közlekedés (gyalogút, erdei út, sípálya) keresztezése csak jól áttekinthető körülmények között engedélyezhető.

Magas kötélvezetésű sífelvonónál erdei út keresztezése akkor engedhető meg, amennyiben az út télen nem, vagy rendkívül ritkán használt, és a helyi viszonyok figyelembevételével gondoskodni lehet a sífelvonót használók mindenkori biztonságáról. Ennek részleteit a hatósági bejárás során kell rögzíteni.

Minden keresztezés előtt és után figyelmeztető táblákat kell alkalmazni.

Sífelvonók és utak, valamint más közlekedési pályák keresztezését külön szintben kell megoldani.

Kötélpályák keresztezése csak a kötélpályát engedélyező hatóság hozzájárulásával alakítható ki.

4.3. Siklók

A sikló olyan kötélvontatású vasút, ahol a megfelelően kialakított vasúti pályán a járműveket kötél vontatja.

A sikló véges vagy végtelen vonókötelű lehet, ezen belül egykocsis, egykocsis ellensúlykocsival és kétkocsis megoldású.

A siklóvasutak pályája zúzottkő ágyazattal vagy ágyazatnélküli (pl. betonlemezes) felépítménnyel alakítandó ki. Nyomtávolsága általában 1000-1435 mm, de kötöttsége nincs.

A kétkocsis sikló egy- és kétvágányú pályán közlekedik. Az egyvágányú kialakítás két- és három sínes megoldásban is elfogadható, mindenképpen közbenső kitérővel.

Legnagyobb sebessége 10 m/s.

A sikló járműve a nagy emelkedőre tekintettel lépcsőzetes, szakaszosan közel vízszintes padozatú legyen.

4.3.1. Vonalvezetés

A vonalvezetésnél egyenes pályatengelyre és egyenletes emelkedésre kell törekedni, de alaprajzilag ívelt kialakítása is elfogadható.

A vonókötél biztos vezetéséről konkáv szakaszokon is gondoskodni kell, és ezt igazolni kell.

Az íves pályát minél nagyobb vízszintes sugárral kell kialakítani, ez az ívsugár legalább 2 v2 legyen, de nem lehet 100 m alatt. A képletben "v" a pálya sebessége m/s-ban.

A pályába beépített kitérő hosszának meghatározásánál

- a jármű hosszát,

- a kötélhossz változását,

- a fogófék legkedvezőtlenebb helyen történő működtetését

kell figyelembe venni.

A magassági vonalvezetés meghatározásában a lejttörések lekerekítése a vonókötél biztonságos vezetésének figyelembevételével történjen.

Siklópályák szintbeni keresztezése általában nem megengedett.

4.3.2. Szabad szelvény

A pálya járműveinek szabad közlekedési szelvényét a vonalon biztosítani kell. Ennek és a helyhez kötött létesítmények távolságának megállapításánál a jármű szerkesztési szelvényét, a mozgási térigényt és a feszültség alatt álló elemeket egyaránt figyelembe kell venni.

Szélesség tekintetében így számolni kell

- a járművek ívtöbbletével,

- a jármű oldalmozgásával,

- a nyomtávjátékkal,

- a kivitelezési mérettűrésekkel mind a járműnél, mind a pályánál,

- a kinematikus térigény-többlettel (pontos számítás hiányában ez 0,05 m).

A magassági térigény meghatározásában figyelembe veendő

- a függőleges ívlekerekítés,

- a fékezés,

- a jármű bólintó mozgása,

- kivitelezési mérettűrések,

- a kinematikus térigény-többlet (0,05 m).

A pályán az előzőekben meghatározott szabad szelvény és a rögzített létesítmény között a következő legkisebb biztonsági távolságot (b) kell fenntartani:

1. Közlekedési sáv 2 m magasságig b = 0,6 m.

2. Menekülő út 2 m magasságig b = 0,3 m.

3. Ablaktér a kocsi tetőélig b = 0,3 m.

4. A keresztező járművek között b = 0,4 m.

Alagútban és híd alatt a műszaki beavatkozás lehetővé tételére oldalt és fent egyaránt további 0,2 m többlettel kell számolni.

Az elektromos biztonsági távolság a feszültség alatti környezetben külön szabályozást igényel az alkalmazott feszültség és pályahelyzet függvényében.

A pálya mentén, legalább az egyik oldalon az utasok által járható gyalogutat, lépcsőt kell létesíteni. A pálya teljes hosszán lehetővé kell tenni, hogy az utasok erre kiszállhassanak.

A gyalogutat folyamatos kapaszkodóval kell ellátni.

Alagút esetén, indokolt esetben gyalogjárda helyett szűkebb menekülő sáv álljon rendelkezésre, 25 m-ként félreálló falfülkékkel.

4.3.3. Pálya

4.3.3.1. Alépítmény

Az alépítményt a várt közlekedési igénybevétel és a megkívánt tartósság alapján kell kialakítani. 300 ‰-nél nagyobb emelkedő esetén az alépítmény elégítse ki a különleges felépítmény megtámasztási, rögzítési követelményeit. A felépítményt 300 ‰-ig legalább 50 m-ként kell rögzíteni, nagyobb lejtés esetén a rögzítési távolság méretezéssel állapítandó meg. Ennek során a felépítmény minden terhelését, így a fékezési erőket is figyelembe kell venni.

Az alépítmény lefolyó vizek eróziójával szembeni védelméről, egyben a pályatest megfelelő megtámasztásáról gondoskodni kell.

4.3.3.2. Felépítmény

Felépítményként kis lejtésben sín, alj és zúzottkő ágyazat alkalmazható, utóbbi vastagsága 0,4 m legyen. 300‰ feletti lejtésben ágyazatnélküli felépítményt kell alkalmazni. Az aljakat, illetve a közvetlen sínleerősítés kapcsolóelemeit az alépítménybe be kell horgonyozni. A lehorgonyzások feleljenek meg a hőmérsékletváltozásból és a fogófékből eredő hatásoknak is. A sínek közvetlenül nem támaszkodhatnak a felépítmény lemezére.

A pálya tengelyében vonókötél-terelő görgők elhelyezése szükséges. Ezek megfelelő kialakítással és elhelyezéssel az íves szakaszokon és kitérőben is tegyék lehetővé a vonókötél szabályos futását.

A jármű tengelyterhelése a 80 kN-t lehetőleg ne haladja meg.

4.4. Kötélpályák

A függő kötélpályák (a továbbiakban: kötélpályák) olyan kötélvontatású vasutak, melyeknél a járművek függve közlekedésének pályája és a vontatás eszköze is kötél. Előző a tartókötél (pályakötél), utóbbi a vonókötél. A két feladat, a függesztés és a vontatás egyetlen kötéllel történik az egyköteles pályarendszerben, és ez a kettős feladatot ellátó kötél a szállítókötél.

A legnagyobb kötélhajlás körforgalmú pálya esetén 100%, ingaforgalomban nincs megkötés.

4.4.1. Vonalvezetés

A vonalvezetést úgy kell megválasztani, hogy a kötélpálya helyzete és biztonságos üzeme ne legyen veszélyeztetve.

A pálya tengelye az állomási és vonali alátámasztások középvonala.

Alaprajzilag a pálya tengelye lehetőleg egyenes vonalú legyen. Indokolt esetben ettől el lehet térni, azonban nagyobb iránytörés esetén különleges szerkezeti megoldásokat kell alkalmazni (lásd még 4.4.3.).

A kötélpálya különböző létesítményeit és berendezéseit (állomások, állványok stb.), omlás- és földcsúszás-mentes helyekre kell telepíteni, illetve ezek káros hatásaitól megfelelő építményekkel kell védeni.

Ha a kötélpálya erdőt, vagy parkosított területet keresztez, a fák pályára dőlésének lehetőségét meg kell akadályozni.

4.4.2. Szabad szelvény a pálya mentén

A pálya szabad szelvényét a jármű méretei, a járműlengések (együttesen a jármű űrszelvény) és a tartó- szállító kötelek (vonó- és ellenkötelek) lengéseinek együttes figyelembevételével kell kialakítani.

A jármű keresztirányú lengésének értékei:

a) vonali építményeknél a biztonsági távolság:

- tartókötélfék nélküli, nem terelt jármű esetén 20% oldallengést engedő távolság (ez az érték csökkenthető, ha a járművek konstrukciója - a megengedett szélerősség mellett - ezt lehetővé teszi),

- kényszerterelésnél 0,2 m, illetve a konstrukciós megoldásra vonatkozó saját tűrés,

- egy oldalon vezetett, tartókötélfékes pálya esetén olyan mértékű, amit ennek szerkezete, illetve a vezetése enged;

b) támaszközökben a biztonsági távolság:

- egymással szemben kilengett járművek számított oldalmozgása, de legalább 20%-os oldallengés,

- üzem során egyetlen jármű számított kilengése (a másik pályaág kötelei irányában), de legalább 20%.

Az előző járműlengésekkel összegezve kell a tartó-szállítókötelek saját lengését a másik pályaág kötelei irányában - a legnagyobb szélterhelés mellett - tekintetbe venni.

A szükséges szabad szelvényt a járművek hosszlengése is növeli. A hosszlengés a fékhatásból számítható, de legalább 35%-os pályairányú lengést kell figyelembe venni.

A felsorolt értékeket, minden létesítmény, tárgy mellett további, legalább 0,5 m-es biztonsági távolság figyelembevételével kell alkalmazni a terelések, csillapítások esetétől eltekintve.

4.4.3. Nyomtávolság és iránytörés

A nyomtávolságot, azaz a két tartókötél vagy szállítókötél tengelyének egymástól való távolságát a járművek szerkesztési szelvénye és a járművek, valamint a kötelek lengésének, az előbbiekben tárgyalt szabad szelvénynek figyelembevételével, az ütközések, valamint a súrlódás teljes kizárásával kell meghatározni.

Alaprajzilag nyomtávváltozás minden alátámasztásnál megengedhető, amennyiben - biztonságos kötélvezetés érdekében - az iránytörés 30'-nél (0,9%) kisebb.

A kötélpálya általában egyenes tengelye indokolt esetben az előbbivel azonos mértékben szintén megtörhető. Nagyobb iránytörések esetén szögállomás kialakítása szükséges.

4.4.4. A terepszinttől való legnagyobb távolság

A legkedvezőtlenebb üzemi körülményeket figyelembe véve a terepszinttől való legnagyobb megengedhető függőleges távolság elsősorban a pálya rendszerétől, a jármű fajtájától, valamint a mentési lehetőségektől függ.

A megengedhető legnagyobb függőleges távolság:

A terepszinttől való legkisebb távolságokat télen is fenn kell tartani.

Ezen érték meghatározásánál a dinamikus hatásokat vagy a támaszközben 1%-kal növelt fesztávolság melletti befüggéssel, vagy a tartókötél 5%-kal növelt befüggésével, illetve a szállítókötél 10%-os, a vonó- vagy ellenkötél 15%-kal növelt befüggésével kell figyelembe venni. A kedvezőtlenebb érték a mértékadó.

Az állomások közelében a szerkezet adta távolság engedhető meg.

4.4.6. A kötelek befekvési biztonsága

A pályatervezés elsőrendű feladata, hogy a kötélpályák tartókötelei és szállítókötelei a pálya üzemeltetése során teljes biztonsággal megmaradjanak támasztó saruikban, vagy görgőikben. Ennek elérése érdekében az alább megadott kötélfeszítési többletek mellett kell vizsgálni a befekvési biztonságot és támaszerőket.

Kétköteles pályák köteleinek befekvési biztonságát a legkedvezőtlenebb terhelési viszonyokra kell igazolni. A tartókötél támaszterhelése nem válhat negatívvá, ha

- a legnagyobb kötélfeszítés 40%-kal növekszik, vagy

- egy felfelé ható 0,5 kN/m2 szélnyomás hat a kötélre.

Emellett a legkisebb támaszerő és az üzemen kívüli vízszintes szélerő eredője a tartósaru szelvényén belül kell maradjon.

Egyköteles pályák esetén rendeltetésszerű üzemben a legkisebb állvány- és görgőterhelés az alábbi:

1. A támaszterhelés N-ban egyezzen meg a két szomszédos húr méterben meghatározott hossza összegének 10-szeresével, de legalább 2000 N értéket érjen el.

2. A legkisebb görgőterhelés tartótámaszokon 500 N.

3. Negatív húrtörésű tartótámaszokon a támaszerő nem válhat negatívvá 40%-os kötélfeszítő erő növekedés esetén sem.

4. Lenyomó támasznál a kötél nem hagyhatja el a görgőt, ha a támaszon kettős hasznos terhelésű jármű halad át.

A kötelek kímélése érdekében pályatervezési kritérium a támaszgörgők legnagyobb terhelésének korlátozása.

Rugalmas bélésű támaszgörgők legnagyobb görgőterhelése:

1. Anyag, forma, átlagos terhelés, hőmérséklet, sebesség és a kapcsolók behatása szerint a legnagyobb görgőterhelés N-ban 25...50 d x D, ahol a d kötélátmérő és a D görgőátmérő mm-ben.

2. Egyköteles pályán a legkisebb görgőnkénti eltérítési szög 8%.

3. Kétköteles pályákon a megengedett eltérítés az 5.4. fejezet szerinti.

A függőszékes kötélpálya vízszintes értelmű iránytörése esetén, az utasok korong körüli haladása miatt, a megengedett sebesség az 1,6 m/s-t nem haladhatja meg.

A 2,25 m/s és az ennél nagyobb sebességű függőszékes kötélpálya hajtása két üzemi sebességre legyen alkalmas, a névlegesre és a legfeljebb 1,8 m/s-ra csökkentett sebességre.

Valamennyi kötélpályán lehetővé kell tenni a vizsgálati célokat szolgáló, legfeljebb 0,3 m/s-os vizsgálati sebességű, mindkét irányú mozgást.

4.5. Függő sínpálya

A függő sínpálya olyan kötélvontatású vasút, melynek járművei merev hídszerkezeteken kialakított pályán függve közlekednek. Rövid távú, nagy szállítási kapacitást igénylő esetekben alkalmazhatók. A hídszerkezetű pályától eltekintve a kétköteles kötélpályák megoldásaival azonos a pálya rendszere. Speciális szerkezeti követelményei így a 7. "Állomási és vonali létesítmények" című fejezetben találhatók.

A függő sínpályák tervezése, engedélyezése esetén a siklókkal és kétköteles kötélpályákkal kapcsolatos előírásokat kell figyelembe venni.

5. Kötelek

Ez a fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutaknál alkalmazott kötelek szerkezetére, ezek műszaki paramétereire, méretezésére vonatkozó kérdéseket szabályozza. Tárgyalja továbbá a kötelek egymáshoz kapcsolásának, a kötélvégek rögzítésének és a kötelek feszítésének megoldásait, követelményeit.

5.1. Általános követelmények

A legújabb technikai fejlesztéseknek megfelelően minden intézkedést meg kell tenni:

- a kötelek és rögzítéseik szakadásának elkerülésére,

- a kötelek legkisebb és legnagyobb feszítési értékein belül tartására,

- annak érdekében, hogy a kötelek biztonságosan legyenek felerősítve tartószerkezeteikre és megelőzzék a kisiklást,

- a fentiek felügyeletének lehetővé tételére.

A kötél kisiklásának lehetőségét nem lehet teljesen kizárni, ezért intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy kisiklás esetén a létesítményt le lehessen állítani a személyek veszélyeztetése nélkül, és a köteleket a megfelelő helyzetükbe vissza lehessen helyezni.

A kötél megválasztása

A kötélvontatású vasutak és kötélpályák köteleinek szerkezete és műszaki jellemzői feleljenek meg az alkalmazási célnak.

Minden keresztirányú terhelést viselő kötélnek alkalmazásától függő mértékű előfeszítéssel (kötél tengelyirányú) kell rendelkeznie.

A tartókötél (pályakötél) egy darabból álló, egyszer sodrott, zárt szerkezetű (indokolt esetben pászmaspirális) acélkötél legyen.

A vonókötél, az ellenkötél, a szállítókötél hossz-sodrású, nem fémbetétes, forgásmentes pászmás acélkötél, lehetőleg horganyzott kivitelben.

A feszítőkötél különösen hajlékony, de nem többrétegű kötél, mindig egy darabból készítendő.

Az ingaforgalmú kötélpálya vonó- és ellenkötele egy darabból legyen. A körforgalmú pályák vonó- és szállítókötelei esetében megengedhető három összefonás is a pálya bejáratását követő kötélhossz-korrekció fonásával együtt. A fonások közötti távolság legalább, ahol a kötélátmérő mm-ben.

Az azonos rendeltetésű kötelek azonos szerkezetűek legyenek és szakítószilárdságuk is egyezzen.

A vonó- és szállítókötél külső huzalainak átmérője legalább 1,0 mm, a feszítőköteleké 0,75 mm.

A kötelekhez felhasznált huzalok névleges szakítószilárdsága

- zárt szerkezetű kötelek esetén:

legalább 1100 N/mm2,

legfeljebb 2160 N/mm2,

- minden más szerkezetű kötél esetén

legalább 1570 N/mm2,

legfeljebb 2160 N/mm2.

A sífelvonók vonszolókötelei (a szállítókötél és síelő között) lehetnek kender- és műanyag kötelek. Síelők közvetlen szállítókötélre fogódzkodása esetén a szállítókötél is lehet kender- és műanyag kötél.

A kötélvontatású vasutak köteleiként csak gyártói műbizonylattal igazolt minőségű kötelek használhatók.

5.2. Méretezés

A kötelek méretezése húzásra, hajlításra (húzás figyelembevételével) és felületi nyomásra (húzás, hajlítás, figyelembevétele mellett) történik.

Az alkalmazott kötél megfelelőségét számítással, a kötél szakítóereje, valamint terhelése között előírt viszonyok teljesítésének kimutatásával igazolni kell:

- húzásra a legnagyobb kötélerő alkalmazás szerint meghatározott többszörösét kitevő számított kötélszakító erő megkötésével,

- hajlításra a koncentrált keresztirányú teher-kötélerő viszony, valamint a kötélkorongok, dobok és görgők átmérőjének és a kötélátmérő viszonyának megkötésével,

- felületi nyomásra a kötélkorong kialakításának megkötésével (alak és bélelés) tartalmaz méretezési előírást az OVSZ III.

A kötél fáradását a lecserélési előírások veszik figyelembe.

A különféle rendeltetésű kötelek számított szakítóerejének (a huzalok keresztmetszetének összege szorozva a névleges szakítószilárdsággal) és a legnagyobb kötélerőnek a hányadosa új kötél esetén nem lehet kevesebb a következő értékeknél:

A mindkét végén szilárdan rögzített tartókötél esetén a legkedvezőtlenebb helyzetű jármű tömegét figyelembe véve 70 °C hőmérsékletkülönbségből származó erőre kell méretezni. A futóművek fékező erejének figyelembevételekor a szakítóerő/kötélerő viszony 3-ig csökkenthető.

A vonókötél, a szállítókötél és az ellenkötél legnagyobb kötélerejét a következők figyelembevétel kell meghatározni:

1. a feszítőszerkezettől származó húzóerő,

2. a kötél saját tömegéből és a pálya magasságkülönbségéből adódó erő,

3. a terhelt, illetve az üres jármű tömegéből adódó erő,

4. a kötél és a görgők közötti súrlódási erő,

5. a tartókötélen mozgó járművek súrlódási ellenállása,

6. a tehetetlenségi erő.

A tehetetlenségi erő számításakor a kötél gyorsulását legalább 0,2 m/s2 értékkel kell figyelembe venni. A lassulás nagysága az alkalmazott fékszerkezettől függ.

5.3. A keresztirányú terhelésre vonatkozó előírások

A jármű futóművének legnagyobb kerékterhelése, illetve a kötelet alátámasztó görgőcsoport egy-egy görgője támasztó erejének, valamint az üzemeltetés során fellépő legkisebb kötélerőnek a viszonya nem lépheti túl tartókötél esetében:

- ingaforgalmú pályánál az 1/80,

- körforgalmú pályánál az 1/60 értéket.

Valamennyi kétköteles pálya esetében a futómű összes kerekének legnagyobb keresztirányú terhe (teljes járműteher) és a tartókötél legkisebb húzóereje közötti viszony nem lehet nagyobb, mint 1/12. A tartókötél és állvány közötti súrlódást ebben az esetben nem kell figyelembe venni.

A futókerék N-ban mért terhe nem lehet nagyobb, mint a tartókötél mm2-ben mért keresztmetszetének ötszöröse.

Egyköteles kötélpálya esetén a terhelő jármű tömegéből adódó kötélre merőleges irányú erő és a szállítókötél legkisebb húzóereje közötti viszony a legkedvezőtlenebb terhelési körülmények között, egyenletes haladás esetén, egy szorítószerkezet alkalmazásakor legfeljebb 1/20, két szorítószerkezet alkalmazásakor legfeljebb 1/15 legyen.

A jármű két kapcsolószerkezetét (kötélszorító) egynek kell tekinteni, ha a távolság közöttük kisebb a kötélátmérő 15-szörösénél.

Sífelvonóknál a támasztógörgő keresztirányú terhelése és a szállítókötél kötélerejének viszonya legalább 1/30, bélelt görgők esetén 1/10 lehet. Függesztékek vonatkozásában ez az érték legfeljebb 1/15 lehet.

5.4. Kötélkorongok, dobok és saruk

A rugalmas béléssel ellátott korongok, dobok, valamint eltérítő saruk, görgők (hossz- és keresztirányú mozgás nélküli tartókötéllel) legkisebb átmérője a horony alján haladja meg a következő táblázatban előírt kötélátmérő, illetve elemiszál-átmérő szorzatokat:

a) Nagyobb biztonság a húzásban alacsonyabb értéket tesz lehetővé.

b) A zárt kötelek külső szálainak magasságához viszonyítás.

c) Értéke csökkenthető, ha a kötelet rövidebb időközben (minden 3 évben) utánengedik.

d) A kapcsoló szorítók korongon áthaladásából eredő igénybevétel szerint.

A tartókötél sarujának sugara (hossz- és keresztirányban mozgó tartókötél esetén is) legalább 250 d legyen.

Ezenkívül teljesítendő, hogy a centripetális gyorsulás (v2/R) a sarun kisebb legyen, mint 2,0 m/s2 (v = sebesség, R = saru sugara).

Megfelelő szerelvényekkel el kell hárítani a kötél kiugrását a korongokból.

A kötélgörgők és járműkerekek horonykiképzése akadályozza meg a kötél- és járműkisiklást.

A nem bélelt görgőknél, vonó- és szállítókötél esetén, vagy ha a szorítók a görgőn áthaladáskor erős ütést okoznak, legalább a 12 d átmérőt kell megvalósítani.

A 8%-os és 20%-os vonókötél eltereléseknél a vezetőkorong átmérője cm-ben legyen nagyobb, mint a korongterhelés N-ban. Az átmérőt a görgőkre és korongokra megadott 12-80 d értékek között interpolálni kell, a legkedvezőtlenebb érték a mértékadó.

5.5. A kötelek egymáshoz kapcsolása és a kötélvégek rögzítése

A kötelek az alkalmazási körülményektől és szerkezetüktől függően fonással, vagy kiöntött karmantyúzással köthetők egymáshoz.

A kötelek végének rögzítése történhet:

- kiöntött karmantyúval,

- lehorgonyzó dobbal,

- lehorgonyzó dobon szorító lapkákkal.

Feszítőkötelek esetében a kötélvég rögzítése kötélszívvel és egyidejű rövid fonással is megoldható.

A vonó- és szállító köteleket hosszúfonással kell összekötni.

Csak azonos szerkezetű és műszaki paraméterű köteleket szabad összefonni.

A kötelek fonási hossza legkevesebb 1300-szoros, a fonások közötti távolság legalább 3000-szeres kötélátmérő legyen.

Új állapotban a végtelenített kötélen legfeljebb kettő, véges kötélen kivételesen és legfeljebb egy fonás elfogadható.

Az ingaforgalmú kötélpálya és sikló vonó- és ellenkötele egy darabból legyen. A körforgalmú pályák vonó-szállítókötelei esetében a pálya bejáratását követő hosszkorrekció fonásával együtt három fonás engedhető meg.

A fonások száma javítási munkák miatt kettővel növelhető.

A fonott kötélszakaszon a kötélátmérő legfeljebb 10%-kal lehet nagyobb a névleges kötélátmérőnél.

Kiöntött karmantyús kötélkapcsolás céljára felhasznált karmantyú a kapcsolat igénybevételére tervezett, méretezett legyen. Az alkalmazott kiöntőfém és kiöntési technológia alkalmasságát külön igazolni kell.

A kötélnek a kiöntőfémtől szabaddá váló szakasza a karmantyú szétszerelése nélkül vizsgálható legyen.

A karmantyú környezetében a kötél ne legyen hajlításra igénybe véve.

A karmantyúk minőségét a gyártó műbizonylattal kell hogy igazolja. A karmantyúzás elkészítésének körülményeit és felelősét rögzíteni kell.

5.6. Kötélfeszítés

A kötelek rendeltetésszerű feszítését súllyal működő feszítőszerkezettel vagy hidraulikus feszítéssel kell megoldani. Alárendelt és indokolt esetben feszített állapotban lehorgonyzás is alkalmazható.

A feszítőszerkezet közvetlen vagy közvetett működésű a kiegészítő elemektől (feszítő szán, feszítőkötél stb.) függően.

A feszítés által keltett kötélfeszítő erő legfeljebb 5%-kal térhet el a méretezésben figyelembe vett értéktől.

A kötélfeszítő erő ellenőrzését

- súllyal működő feszítő szerkezetek esetében a feszítősúlyok által keltett feszítőerő mérésével,

- hidraulikus feszítés esetén a folyadéknyomás mérésével,

- két végén lehorgonyzott kötelek esetén a kötélerő közvetlen vagy közvetett mérésével kell megoldani.

Legfeljebb 500 m hossz esetén alkalmazható a kötélnek feszített állapotban mindkét végén történő lehorgonyzása is. Az egyik kötélvégnél a feszítés mértékének szabályozását lehetővé kell tenni.

A kötél feszítéséhez szükséges erő a hidraulikus kötélfeszítő legnagyobb feszítőerejének legfeljebb 80%-át teheti ki.

A feszítőszerkezet hidraulikus hengereiben nem csökkenhet a nyomás a hidraulikus rendszer elemeinek sérülése esetén.

A hidraulikus feszítés csökkenése esetén a pálya önműködően álljon le.

5.7. A köteleken elvégzendő munkák

5.7.1 Kötélvizsgálat és nyilvántartás

Minden beépített kötélről részletes adatlapot kell készíteni. Az adatlaphoz csatolni kell a kötél átvételi jegyzőkönyvét, a karmantyúk gyártásáról és kiöntéséről, a kötél fonásáról, áthelyezéséről és rövidítéséről készült jegyzőkönyvet.

Valamennyi kötelet havonta egyszer - vizsgálati sebesség mellett szemrevételezéssel - ellenőrizni kell.

Közvetlenül a felszerelés után az időszakos vizsgálattól függetlenül minden újonnan felszerelt kötelet - a feszítőkötél kivételével - a kiinduló kötélállapot rögzítése érdekében műszerrel, roncsolásmentesen vizsgálni kell.

Évente minden beépített kötelet - a feszítőkötél kivételével - roncsolásmentesen, műszerrel meg kell vizsgálni, és a vizsgálat eredményét ki kell értékelni. A műszeres vizsgálati követelmény sífelvonók esetén mellőzhető.

A járművet rögzítő szerkezetet egyhavi rendeltetésszerű üzeme után célszerű az előző helyzetétől legalább a szorító hossza 1,5-szeresének megfelelő távolságba áthelyezni.

Amennyiben a pálya fogófékje működésbe lépett, a kötél azon szakaszát, ahol a fék a kötelet megfogta, roncsolás-mentesen kell vizsgálni. Amennyiben üzemzavar miatt a jármű szorítókapcsolója rendkívüli mértékben vehette igénybe a kötelet, a vonó- vagy szállítókötél állapotát szemrevételezéssel, illetve roncsolásmentes műszeres vizsgálattal ellenőrizni kell. Valamennyi kötélvizsgálat eredményét rá kell vezetni a kötél adatlapjára, a műszeres vizsgálatokról jegyzőkönyvet is kell csatolni. A kötelező kötélmunkák időközét a következő táblázat tartalmazza. Ha a kötél műszaki állapota és üzemeltetési körülményei indokolják, akkor a táblázat szerinti időközöket sűríteni kell. A járművet a szállítókötélhez rögzítő szerkezet egyhavi rendeltetésszerű üzeme után célszerű áthelyezni a szorító hosszának legalább 1,5-szeresével. Az áthelyezés mindig azonos irányban történjen.

* Sífelvonóknál ez az érték 15 év. Évente történő roncsolásmentes vizsgálat kedvező eredménye alapján 3 évig hosszabbítható. A 18. használati év után csak defektoszkópos vizsgálat kedvező szakvéleménye alapján tartható fenn.

5.7.2 Kötélcsere

A kötelet le kell cserélni, ha a kötél keresztmetszetének csökkenése a következő táblázat bármely csoportjához rendelt kötélhosszon meghaladja az ahhoz tartozó%-os keresztmetszet-csökkenést. A vizsgálatból kiadódó keresztmetszetet az új kötél keresztmetszetéhez kell viszonyítani. (A továbbiakban a "d" a kötél keresztmetszeti mérete mm-ben.)

A keresztmetszet-csökkenés vizsgálatakor a következőket kell érvényesíteni:

1. egy huzal 20 d-nél rövidebb hosszán több szakadás is csak egynek számít,

2. a kopás és a korrózió okozta keresztmetszet-csökkenésként a vizsgált hosszon minden huzalra a legnagyobbat kell alapul venni,

3. a meglazult vagy sérült huzalt szakadtnak kell tekinteni.

1. A vizsgálati csoportok:

I. csoport a kötél teljes hosszán az általános állapot megítélésére;

II. csoport a helyi károsodás értékelésére, melyet rendeltetésszerű üzemben szenvedett a kötél;

III. csoport nem rendeltetésszerű igénybevételből eredő sérülések értékelésére.

2. A jelölések magyarázta:

A a szomszédos profilhuzalok szakadása csak akkor engedhető meg, ha a szakadások közötti távolság legalább kétszerese a huzal menetemelkedése hosszának;

B egy pászmában 4d hosszon az elszakadt huzalok keresztmetszete legfeljebb a kötélkeresztmetszet 5%-a lehet;

3. Alacsony kötélvezetésű sífelvonóknál a meghatározott mértékű keresztmetszet-csökkenés előtt is le kell cserélni a szállítókötelet, ha az felszálkásodott. Ugyanez vonatkozik a sífelvonók vonszoló köteleire.

5.7.3 Kötéljavítás

Kötelet csak a kötélgyártó cég javítási technológiájának betartásával és megfelelő gyakorlattal rendelkező személy javíthat. A javítás körülményeit a kötél adatlapján rögzíteni kell.

Tartókötelet a szakadt huzalok keményforrasztásával és a külső huzalok cseréjével szabad javítani.

Két szakadt külső huzal csak akkor forrasztható össze, ha a szakadások 18 d-nél nagyobb távolságra vannak egymástól. Ha a távolság kisebb, legalább az egyik külső huzalt le kell cserélni.

A forrasztásnál a huzal ne váljon törékennyé, és a forrasztás ne okozzon a megengedettnél nagyobb kötélátmérő növekedést.

A hasznos keresztmetszet szempontjából az összeforrasztott huzalt szakadtnak kell tekinteni.

Egy tartókötélen legfeljebb három külső huzal cserélhető, ha a cserélt huzal hossza legalább 300 d, a forrasztások távolsága pedig legalább 50 d.

A vonó- és szállítókötelet csak a kötélszakasz cseréjével, pászma cseréjével és a kötél ismételt összefonásával szabad javítani. A kicserélt pászma hossza legalább 1000 d, a pótlólag beépített pászmahossz legalább 120 d legyen.

A becserélt pászmaszakasz vége és következő összefonás távolsága legalább 3000 d legyen.

Feszítőkötelet tilos javítani.

6. Hajtás és fékezés

Ez a fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutak hajtásának és fékezésének tervezésénél, kivitelezésénél figyelembe veendő követelményeket foglalja össze.

6.1. A hajtás általános követelményei

A létesítmény meghajtó rendszere a különböző üzemelési rendszereknek és üzemmódoknak megfelelő kialakítású és kapacitású legyen.

A hajtás tervezése a legkedvezőtlenebb szállítási (utasforgalmi) teljesítményigény, telepítési és az üzemeltetési körülmények figyelembevételével történjen. A hajtásból eredő zajhatás - a technika mindenkori állása szerinti elérhető - legkisebb mértékű legyen.

A hajtás tegye lehetővé az üzemi és ellenőrzési sebességgel történő mozgatást. Az ellenőrzési sebességgel történő közlekedést a kötélpálya teljes hosszában, állomástól-állomásig megállás nélkül kell, hogy lehetővé tegye.

A hajtás minden terhelési körülmények között egyenletes, rángatásmentes indítást és egyenletes sebességet tegyen lehetővé.

Két vonókötél esetén a hajtóerő azonos mértékben terhelje mindkét kötelet.

A hajtás fő szerkezeti elemeit elmozdulás és lazulás ellen biztosítani kell.

A hajtás forgó egységeit véletlen és szándékos érintés ellen védő szerkezettel (elemekkel) kell ellátni.

A hajtás szerkezeti kialakítása zárja ki a hajtókorongból való kötélkiugrás lehetőségét.

A hajtásláncban nem lehet lapos szíj, lánc vagy négynél kevesebb párhuzamos ékszíj. Sífelvonóknál e megoldások is elfogadhatók.

A tartalék hajtásban alkalmazható hevederes lánc is.

A hajtást el kell látni a kötélhorony állandó tisztán tartására, a jég, hó és egyéb szennyeződések folyamatos eltávolítására szolgáló berendezéssel, eszközzel.

A sífelvonók hajtására belső égésű motor csak utóégető berendezéssel ellátva alkalmazható. A megengedett utazási sebesség túllépését megakadályozó fordulatszám-határolót ez esetben is be kell építeni.

6.2. A fékberendezések követelményei

A személyszállító kötélvontatású vasutak hajtásrendszerét legalább két, egymástól függetlenül működő, zárt rendszerű fékberendezéssel kell ellátni, ezek egyike üzemi fék, a másik biztonsági fék legyen.

Sífelvonóknál visszafutás-gátlós hajtási kialakítás mellett fékberendezés szükségtelen, de 40%-os átlagos lejtés felett önműködő fékberendezés szükséges.

A biztonsági fék működése ne igényeljen külső energiaforrást, üzemkészsége legyen állandó, működése legyen automatikus, késlekedés nélküli, de kézi működtetést is tegyen lehetővé.

A hajtás és fékezés kölcsönhatását úgy kell kialakítani, hogy a hajtás bármely fék működtetésekor automatikusan kapcsolódjon ki, a hajtási energia kimaradása esetén pedig a biztonsági fék önműködően lépjen működésbe.

A biztonsági féknek közvetlenül a hajtókorongra vagy azzal szilárdan összekapcsolt fékkorongra kell hatnia.

A biztonsági fék működtető erejét gravitációs úton vagy nyomórugóval (nyomórugókkal) kell létrehozni. Rugótörés esetén a fékező nyomaték nem csökkenhet 10%-nál nagyobb mértékben.

A fékhatás mindegyik féknél szabályozható legyen.

A villamos hajtású kötélpálya üzemi fékjének oldása elektromos reteszeléssel történjen.

6.3. Tartalékhajtás, vizsgálati és mentőberendezési hajtás

Minden kötélvontatású vasutat - eltekintve a sífelvonóktól - el kell látni tartalék hajtóberendezéssel.

A létesítményt olyan tartalék hajtóberendezéssel kell felszerelni, amelynek energiaellátása a fő meghajtás rendszerétől független. Nincs szükség azonban tartalék hajtóberendezésre akkor, ha a biztonsági elemzés azt mutatja ki, hogy az utasok akkor is könnyen, gyorsan és biztonságosan el tudják hagyni a szállítóeszközöket, és különösen a vonóeszközöket, ha nincs tartalékhajtás.

A tartalékhajtás - ami egyben a mentőberendezés hajtása is lehet - legyen mechanikusan és villamosan független a fő hajtóberendezéstől.

A tartalékhajtás legyen minél közelebb a hajtott kötélhez, így a hajtókorong fogaskerekére vagy tengelyére hasson, ugyanakkor független energiaforrással rendelkezzen.

A két hajtás (a fő- és tartalékhajtás) egyike legyen mindig összekapcsolva a hajtókoronggal. A hajtókorong és mindkét hajtás egyidejű összekapcsolását ki kell zárni. Az átkapcsolást a pálya megbízható megfékezettsége, annak reteszeléssel ellenőrzöttsége mellett kell megoldani.

A tartalékhajtás tegye lehetővé a járművek mozgásirányának megváltoztatását.

A tartalékhajtás legyen állandóan üzemkész.

Tartalékhajtással a járművek hasonló módon, de kisebb sebességgel érkezzenek az állomásra, mint a fő hajtóberendezés működtetésekor.

Ingajáratú kötélpálya tartalék hajtása felhasználható a mentőkabin mozgatására is.

A mentőkabin hajtása tegye lehetővé a mozgási sebesség szabályozását.

6.4. Méretezési előírások

6.4.1. Hajtás

A hajtásnak a kötélpálya biztonságát közvetlenül befolyásoló elemeit a legnagyobb statikus és dinamikus terhelések figyelembevételével kell szilárdságilag méretezni. Csak statikus terhelés figyelembevétele esetén a szilárdsági biztonsági tényező az anyag szakítószilárdságához viszonyítva legalább 5 legyen.

A hajtótengelyek kifáradási biztonsági tényezője legalább 2 legyen.

Üzemeltetési környezeti hőmérsékletnek +50 °C és -30 °C közötti tartományt kell figyelembe venni.

A hajtáslánc elemeinél sajtoló illesztés csak rögzítő kötőelemekkel kiegészítve alkalmazható. A rögzítő kötőelemeket a legnagyobb nyomatékra kell méretezni.

6.4.2. Fékezés

A megengedett terhelés és hajtókorong-súrlódás legkedvezőtlenebb körülményei között is lehetővé kell tenni a létesítménynek és/vagy a járműveknek az üzemelés közben bekövetkezett vészhelyzet esetén történő mindenkori leállítását. A megállási távolságnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, amit a létesítmény biztonsága megkövetel.

A lassulási értékeket a megfelelő határokon belül úgy kell megállapítani, hogy ezáltal szavatolni lehessen a személyek biztonságát és a járművek, kötelek, valamint a létesítmény egyéb részeinek megfelelő viselkedését.

A létesítményeken két vagy több olyan fékrendszernek kell lennie, amelyek képesek a berendezéseket megállítani, és amelyek együttműködését úgy koordinálták, hogy automatikusan az aktív rendszer helyére lépjenek, ha annak hatékonysága nem megfelelő. A vonókötél utolsó fékrendszerének közvetlenül a hajtókorongra kell hatnia. E rendelkezések a sí- és szánfelvonókra nem vonatkoznak.

A létesítményt hatékony rögzítő és záró mechanizmussal kell felszerelni, amely az idő előtti újraindítást megakadályozza.

A fékezési biztonsági tényező, statikus nyomaték figyelembevételével 1,5 legyen.

A fékszerkezet elemeit az összegzett legnagyobb statikus igénybevétel figyelembevételével legalább 5-szörös szilárdsági biztonsági tényezővel kell méretezni.

6.5. Hajtási teljesítmény

Utastömeg:

A hajtás méretezésekor egy utas tömegét 80... 100 kg-nak kell felvenni a járművek befogadó képességének függvényében.

A hajtóművet úgy kell megtervezni, hogy a pályán mozgó berendezések indítása a legkedvezőtlenebb, általában egyoldali maximális terhelés esetén is egyenletes gyorsulással történjék.

A hajtómű méretezése során az alábbi ellenállásokat és veszteségeket kell figyelembe venni:

- emelkedési ellenállás,

- menetellenállás,

- vonókötél alátámasztó- és terelő görgőin keletkező ellenállás,

- gyorsulási ellenállás,

- hajtógép veszteségei,

- szélviszonyokból adódó ellenállás.

A hajtómű lökésmentesen 0,8 m/s2 gyorsítást tegyen lehetővé.

Sífelvonók esetében a hajtómotor névleges teljesítménye legalább 1,2-szerese legyen a számítások alapján szükséges értékeknek.

A hó és sí között súrlódási értékként 0,1-t, a síelő tömegeként 80 kg-t kell figyelembe venni.

Az indító berendezést óránként legalább tizenkét teljes terheléssel való indításra kell méretezni.

6.6. Fékteljesítmény

A hajtás méretezése során figyelembe vett terhelésektől eltérő, a fékezés szempontjából mértékadó terhelésből számított redukált tömeg fékezéséhez az alábbi fékhatásokat kell alapul venni:

- A fékek bármelyike legalább 0,5 m/s2 közepes lassulással állítsa le kötélpályát a legkedvezőtlenebb terhelés esetén is.

- Körforgalmú és felkapcsolható járműves kötélpálya esetén az üzemi fékkel elérhető közepes lassulás legalább 0,2 m/s2 legyen.

Együttes fékműködtetés esetén (üzemi fék + biztonsági fék) a közepes lassulás ne lépje túl az alábbi értékeket:

- körforgalmú pályánál 2 m/s2,

- ingajáratú pályánál, siklónál 3 m/s2.

Amennyiben a teljesen terhelt felmenő pályaág és teljesen üres lefelé futó ág fékezése 1 m/s2 lassítást eredményez, a fékerőt lassulásfüggően kell szabályozni, vagy terhelésfüggő fékerő vezérlést kell alkalmazni.

A fékerő vezérlésnél a fokozatokat úgy kell megválasztani, hogy 1 m/s2-nél nagyobb lassítás ne lépjen fel. Ingaforgalmú kötélpályáknál és siklópályáknál ez a határérték 1,5 m/s2.

6.7. Áthúzási biztonság

A hajtókorongon a megcsúszás elleni biztonság (áthúzási biztonság) a legkedvezőtlenebb terhelésű indításkor és fékezéskor is legalább 1,25 legyen.

A kötélkorong kötéláthúzási képessége ne okozza a kötél túlterhelését.

Az áthúzási biztonság méretezésekor a kötél és a hajtótárcsa között a következő súrlódási tényezőkkel kell számolni:

- acélhornyú korongnál μ = 0,10,

- bőr vagy fabéléses hornyú korongnál μ = 0,16,

- legalább 50 HB keménységű alumínium hornyú korongnál μ = 0,20,

- gumi vagy műanyag béléses hornyú korongnál μ = 0,25.

A felsoroltaktól eltérő értékek figyelembevétele csak kísérletek által igazolt módon történhet.

7. Állomások és vonali létesítmények

A fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutak állomásainak és vonali létesítményeinek - ezen belül a kötélfeszítő és lehorgonyzó szerkezetek, az állomási függő sínhálózat, a függő sínpályák, a védőhidak és védőhálók - kialakítására és szerkezeti megoldásaira vonatkozó általános követelményeket tárgyalja. Megadja mindezen szerkezeteknek a személyszállító kötélvontatású vasutak területén jellemző méretezési követelményeit is.

7.1. Állomások

A beszállóhelyek megközelítését és a kiszállóhelyek elhagyását, valamint az utasok be- és kiszállását a járművek mozgását és megállását is figyelembe véve úgy kell megszervezni, hogy az szavatolja a személyek biztonságát, különösen olyan helyeken, ahol fennáll a leesés veszélye.

A létesítménynek alkalmasnak kell lenni arra, hogy gyermekek és mozgáskorlátozott személyek használják, ha a létesítményt ilyen személyek szállítására is tervezték.

Az állomások elhelyezése és kialakítása feleljen meg a választott rendszernek és a becsült forgalomnak.

Az elhelyezésnél fokozott figyelmet kell fordítani a környezetvédelmi előírásokra.

Az utasforgalmi helyiségeket, várótermeket és mellékhelyiségeket a helyi viszonyoknak megfelelően kell méretezni. A kialakítás során arra is figyelemmel kell lenni, hogy üzemzavar esetén - átlagos forgalomra figyelemmel - a kimenekített utasok elhelyezését is tegye lehetővé.

Az állomások környezetének kialakítása tegye lehetővé a be-kijárat és közlekedő utak egyértelmű felismerését. Lehetővé kell tenni a mozgáskorlátozottak szabad közlekedését is.

Az utasáramlatok keresztezését egyértelműen ki kell zárni.

Sem a gépészeti, sem az elektromos berendezések nem veszélyeztethetik az utazóközönséget vagy a személyzetet.

A mozgó pálya által veszélyeztetett állomási tereket el kell határolni.

Az állomásokon felszerelt hozzáférhető mozgó alkatrészeket úgy kell megtervezni és beszerelni, hogy eleve kizárt legyen bármely veszélyhelyzet, vagy ha a veszély lehetősége fennáll, olyan védőberendezésekkel kell az alkatrészeket ellátni, amelyek megakadályozzák a létesítmény azon részeivel való érintkezést, amelyek balesetet okozhatnak. A védőberendezéseket úgy kell kialakítani, hogy azok illetéktelenek által történő eltávolítását vagy üzemen kívül helyezését a lehető legnagyobb mértékben megnehezítsék.

A munkahelyeket és munkaterületeket, beleértve a csak esetenként használatosakat is, és ezek megközelítését úgy kell kialakítani és megépíteni, hogy az ott dolgozók leesését megakadályozzák.

Ha ez így önmagában nem nyújt elegendő biztonságot, a munkahelyeket a leesés megelőzésére a személyes védőeszközök rögzítésére szolgáló pontokkal is fel kell szerelni.

Az állomás gépei és berendezései zárt helyiségben legyenek, vagy más módon kell megakadályozni, hogy illetéktelen személyek hozzáférjenek. A berendezések lehetnek egy helyiségben más, hasonló rendeltetésű berendezésekkel. Valamennyi kötélpálya és magas kötélvezetésű sífelvonó egyik állomását a futómű, a kapcsolók és a kötél vizsgálatát célzó beépített, vagy mozgatható állvánnyal kell kialakítani.

Az állomások szolgálati helyiségei a személyzet által biztonságosan megközelíthetők, ugyanakkor az illetéktelenek belépésétől védettek legyenek. A pálya vezérlő helyiségét úgy kell elhelyezni, hogy a gépkezelő a pálya minél hosszabb szakaszára rálásson, a megállási, kapcsolási helyeket és az ellenőrző berendezések működését állandóan figyelemmel kísérhesse, a hajtó, vezérlő berendezéseket kedvező ergonómiai körülmények között kezelhesse. Megfelelő szolgálati illemhely álljon a dolgozók rendelkezésére.

A vezérlő helyiség fűthető legyen. Ha a vezérlőasztal a szabadban van, a közelében legyen fűthető tartózkodási lehetőség.

Az állomásokat megfelelő világítással és tartalék- vagy vészvilágítással kell ellátni. Sífelvonóknál engedmények tehetők.

Ingapályák, ezen belül a siklók állomásai vészleállítást működtető véghelyzet kapcsolókkal és ütközővel legyenek ellátva.

Az állomások acél- és vasbeton szerkezeteire, méretezésére a 7.2. "Állványok" fejezet előírásai és a magasépítési előírások érvényesek.

A szerkezetek méretezésénél figyelembe kell venni a kötelekből esetleg azokra átadott terheléseket.

Az állomási függősín-hálózatot és annak függesztő tartószerkezeteit egymást közvetlenül követő járművek terhelésére kell méretezni.

A terep felett 1,0 m-nél magasabban lévő utasforgalmi utak, járdák, gyalogjárók, hidak, peronok és szegélyek mentén legalább 1,0 m magas korlát legyen, a ki-beszálló peronokon nyitható kivitelben.

A jármű és a pálya mentén elhelyezkedő szerkezetek, valamint az állomás berendezései között a biztonsági távolság legalább a következő legyen:

1. sífelvonóknál a 4.2.2. alfejezet szerint,

2. siklónál a 4.3. alfejezet szerint,

3. függőszékes vagy fülkés körforgalmú kötélpálya esetén a 4.4.3. fejezetben leírt általános meghatározások mellett csak az állomásokra érvényesen 0,1 m a jármű belső oldalán és 0,5 m a jármű külső oldalán,

4. kabinos ingaforgalmú kötélpálya esetében - ugyancsak eltérően a 4.4.3. fejezetben leírt megkötésektől - csak az állomásokra érvényesen 0,2 m a kabin belső oldalán, 0,6 m a kabin külső oldalán.

Ha nincs járműterelő, a jármű oldalirányú kilengését legalább 12% értékkel kell figyelembe venni.

Az aknákat, mozgó elemeket korláttal és hálóval kell ellátni.

Az állomás szerkezeti kialakítása olyan legyen, hogy az állomásban vagy előtte kisiklott járművek az állomás szerkezetét ne károsíthassák. Az állomásokban a nehéz berendezések, a kötelek, járművek le-felemelésére emelők alkalmazásának és ezek rögzítésének lehetőségéről gondoskodni kell.

Ahol a pályát mozgáskorlátozottak is használhatják, a peronokra jutásukat lehetővé kell tenni.

7.1.1. Ki-beszálló helyek, peronok

7.1.1.1. Sífelvonók

Magas kötélvezetésű sífelvonóknál a beszállási helyeket legalább 3,0 m hosszban vízszintesen, de lehetőleg mozgásirányban lejtősen kell kialakítani. A lejtő hóból is készíthető.

Magasan vezetett szállítókötelek esetén a behúzott vonszoló berendezések legalább 2,0 m-rel a hófelület felett maradjanak. Ez nem vonatkozik hosszú vonszolórudas, vonszoló kengyeles önkiszolgáló pályákra. Ezek kengyeleit, tányérjait mintegy 0,6 m-rel a járósík felett kell a használókhoz vezetni.

Alacsony kötélvezetésnél mozgásirányban legalább 2,0 m-es lejtő vagy vízszintes felkapcsoló hosszat kell a síelőknek biztosítani.

A kiszállási hely hossza az a távolság, melyet a vonszoló az utazási sebesség mellett 3 s alatt megtesz.

A kiszállási helyet a távozási irányban lejtősen kell kialakítani. A kiszállási pályaszakaszt egyértelműen meg kell jelölni. Magas kötélvezetés esetén a kiszállóhely vége és a következő első kötéltámasztó görgő között olyan távolság legyen, amit 12 s alatt a szállítókötél megtesz. E távolság rövidítése a vonszolók lengéscsillapítása mellett engedhető meg.

A síelők kiszállási helyet meghaladó vonszolása és a vonszoló szerkezetek visszahúzódásának elmulasztása esetére a pálya leállását kiváltó vészleállító szerkezet elhelyezése szükséges úgy, hogy a terhelt vagy hibásan működő függeszték ne juthasson a szállítókötél korongjáig.

Síelők és szánok vegyes vontatása nem megengedett.

Szánfelvonóknál a sífelvonókra vonatkozó előírások értelemszerűen alkalmazandók.

7.1.1.2. Siklók, ingaforgalmú kötélpályák

A peron lezárhatóságát a jármű távollétében biztosítani kell. A gépi működtetésű ajtókat a felügyeleti rendszerbe be kell kötni.

A peron szélessége nem lehet kisebb a jármű szélességénél.

A jármű és peron közötti átlépési távolság legfeljebb 0,05 m lehet, a 12%-nál nagyobb lejtésű peront lépcsőzni kell. Ahol személyek leesésének veszélye áll fenn, legalább 1,0 m-es korlátot kell alkalmazni. Ennek a ki-beszálló peronon alkalmazkodnia kell a változó kabinbeálláshoz. A peronkorlát járműajtónak megfelelő szakasza a jármű zárásával ugyancsak zárható legyen.

7.1.1.3. Körforgalmú kötélpályák

A ki-beszállási helyeken a nyitott járműajtó vagy a függőszék és a rögzített építmény között legalább 1,25 m biztonsági távolság legyen.

A járművek automatikus indulása, mozgása esetén az utasok részéről az induló állásban lévő jármű megközelítését ki kell zárni. Automatikus ajtózárás esetén elegendő távolság biztosításával a zárási hely előtt gondoskodni kell arról, hogy az utasok az indulási helyig ne tudjanak bejutni.

A járdák legalább 1,5 m szélesek legyenek és magasságkülönbségek esetén legalább 1,0 méteres magasságú korlátot kell készíteni.

7.1.1.4. Peronméretek

A körforgalmú kötélpályák peronhossza (L) a következő legyen.

1. Függőszékes pálya:

- L > 4v, de legalább 8 m, egy férőhelyes függőszék esetében,

- L > 5v, de legalább 10 m, két férőhelyes függőszék és egyidejű beszállás esetében,

- L > 8v, de legalább 10 m, két férőhelyes függőszék és egymás utáni beszállás esetében,

- L > 8v, de legalább 12 m, három és négy férőhelyen függőszék és egyidejű beszállás esetében.

ahol v (m/s) a járművek legnagyobb megengedett sebessége a 4.4.7. alfejezet szerint.

2. Kiskabinos pálya:

- Vonókötélről lekapcsolható kabinos kötélpálya esetén L ≥ 2,5.. .3,0 + 0,5 l + 0,16 v2,

ahol v (m/s) a jármű legnagyobb haladási sebessége, és

l (m) a kabin hossza,

A peronok hosszának meghatározásakor figyelembe kell venni a vonó- és szállítókötél hosszjátékát.

Körforgalmú kötélpályák peronszélessége:

Az állomások és a közbenső beszállóhelyek peronja szimmetrikusan helyezkedjen el a tartó-szállító kötélhez viszonyítva, szélessége pedig legalább a következő legyen:

- függőszékes kötélpályánál

= 1,5 m az egy férőhelyes függőszék,

= 1,7 m a két férőhelyes függőszék,

= 1,9 m a három és négy férőhelyes függőszék esetében,

= a 6-8 személyes függesztékekhez tartozó peronszélesség külön hatósági hozzájárulással határozható meg;

- kabinos kötélpályánál

= 1,2 m, ha a peron az utasoknak csak a beszállására vagy csak a kiszállására való,

= 2,0 m, ha a peron az utasok be- és kiszállására szolgál.

A terhelt és az üres tartó-, szállítókötél peron feletti befüggés-különbsége legfeljebb a következő legyen:

- 0,1 m függőszékes kötélpályánál,

- 0,12 m körforgalmú kiskabinos kötélpályánál,

- 0,20 m ingajáratú nagykabinos kötélpályánál.

Egyéb megkötések:

Az állandóan a szállító kötélre rögzített függőszékű kötélpálya üres függőszékének ülőfelülete és a beszállóperon között 0,55...0,65 m távolság legyen a be- és a kiszállási helyen.

Ha a be- és a kiszállás menet közben történik, a peron lejtése legfeljebb 10% legyen.

A felcsatolt síléces síelők által használt kötélpálya kiszálló peronja nem emelkedhet a mozgás irányában, de lejtéssel bírjon a pálya elhagyásának irányában.

A peronnak legyen esővíz- és hóléelvezetője (víztelenítője). A lefolyóárkot ráccsal kell lefedni.

Az állandóan rögzített járművű, körforgalmú kötélpálya kötélhúrjának és beszállóperonjának lejtése közötti különbség, a pálya irányában 1,7-2,8% legyen.

A lekapcsolódó kabinú kötélpálya vonókötelének, illetve szállítókötelének a pálya irányában legalább 10% emelkedése legyen a biztonsági berendezések helyétől kiindulva, a legkedvezőtlenebb feltételek közötti fékút kétszeres hosszúságában.

A lekapcsolódó járművű és a lekapcsolási hely utáni lejtős pályaszakaszú kötélpálya esetében a lekapcsolt járművet ellenkező lejtésű szakasszal vagy szerkezettel kell lefékezni.

Függőszékes kötélpálya esetében, ha a beszállóhely a tereptől 1,0 m-nél magasabbra emelkedik, az utasok leesését egy, legfeljebb 60% hajlású rézsűvel vagy palánkkal vagy védőráccsal stb. kell megakadályozni. Ezek m-ben mért hossza legalább a kötélsebesség m/s-ban mért értékének 1,5-szöröse, szélessége pedig a beszállóhely szélessége legyen.

7.2. Állványok

Az állványok helyét úgy kell megválasztani, hogy azok szilárd talajra kerüljenek, földcsuszamlás, kőgörgeteg és vízelöntés ne veszélyeztesse azokat. Kifogástalan kötélvezetést tegyenek lehetővé.

Az állvány hozzáférhető legyen felülvizsgálat, kezelés és javítás céljából.

Az állvány magasságának meghatározásakor a következőket kell figyelembe venni:

1. a kötél legnagyobb, megengedett törésszögét az állványon;

2. a biztos kötélfelfekvés feltételeit a legkedvezőtlenebb terhelési viszonyok esetében is;

3. a teljes terhelésű jármű és a terep között előírt legkisebb megengedett távolságot;

4. az adott kötélpálya típusra vonatkozó legnagyobb megengedett távolságot a jármű és a terep között;

5. a hóréteg vastagságát.

Nagy kötéltörésszög esetén két vagy több állvány is összevonható, hogy saruik, görgős himbáik törésmentes folyamatos ív mentén helyezkedjenek el.

Minden állványon legyen kötélkiemelő a kötélpálya szereléséhez, az üzemeltetés közbeni karbantartáshoz, valamint veszély esetén az utasok mentéséhez. A kötélkiemelő méretezésekor csak akkor kell utasok, járművek terhelését figyelembe venni, ha a kiemelő terhelt kötél leemelésére is szolgálhat.

Az állványon legyen létra. Az állványfej felső síkja felett legalább 1,0 m magasságú kapaszkodó legyen a létra folytatásaként.

A 18 m-nél magasabb állvány létrájának legalább 10 m-ként legyen pihenőállása.

Az illetéktelenek állványra való feljutását műszaki és szervezési intézkedésekkel kell megelőzni (mozgó létratag, figyelmeztető tábla stb.).

Az állványt meg kell számozni, a szám jól látható (legalább 180 mm magas) legyen.

Ferde vagy 10 m-nél magasabb állvány sarujának és görgős himbájának karbantartására, azok teljes hosszúságában legyen pódium.

Szabad szelvény a szerkezeteken:

Az állványon való áthaladáskor a jármű és az állvány szerkezete között a legkisebb oldalirányú biztonsági távolság

- terelő esetén 0,2 m,

- terelő nélkül a jármű 20%-os oldalirányú dőlésén túl 0,5 m.

A jármű az állványon akadálytalanul haladjon át. Az állvány álló részei és a görgős himbák ne legyenek elérhetők az utasok által még akkor se, ha a jármű pályairányú, függőlegestől mért kilengése 35%.

Szerkezet:

Az állvány teherviselő szerkezete acélból, indokolt esetben vasbetonból legyen. Az állvány acélszerkezetének anyaga a kötélpálya üzemeltetési helyének legkisebb hőmérsékletére vonatkozó szavatolt ütőmunkájú, műbizonylattal igazoltan csillapított vagy félig csillapított szerkezeti acél legyen.

Az állvány teherviselő része acéllemezének vagy hengerelt anyagának vastagsága legalább 5 mm, csövének falvastagsága pedig legalább 3 mm legyen.

A csövek és a zárt szelvényű acélszerkezetek belső felületét megbízhatóan kell védeni korrózió ellen.

Az állványok lekötéseit az alapokon és az alapozást védeni kell a talajvíz és a felszíni vizek káros hatásaitól.

Az állvány acélszerkezetének szilárdsági számításakor a megengedett feszültséget a következő, a folyási határhoz viszonyított szilárdsági biztonsági tényezők figyelembevételével kell meghatározni:

- a kötélpálya üzemi állapotában fellépő legnagyobb terhelésekre: 1,5;

- a kötélpálya üzemen kívüli állapotában fellépő legnagyobb terhelésekre: 1,3;

- szállítási, szerelési, baleseti, szeizmikus és egyéb terhelésekre: 1,2.

A terhelések nagyságának meghatározásakor a következő, a névleges terheléshez viszonyított szorzó tényezőket kell alkalmazni:

- a szerkezet saját tömegéből származó terhelések: 1,1;

- a kötelek és a jármű terhelése:

üzemi állapotban: 1,4;

üzemen kívüli állapotban 1,2;

- a telefon- és más villamosvezetékek, kábelek és kötelek terhelése: 1,1;

- üzemi szélterhelés: 1,0;

- a tartókötélsarun a súrlódási erőből keletkező terhelés: 1,0;

- a jármű vészfékezésekor a tartókötélben keletkező terhelés: 1,0.

Üzemi állapotban a kötél jegesedése figyelmen kívül hagyható.

Az állványok méretezésénél a pálya két állapotát kell megkülönböztetni:

- üzemi állapot: utasterhelés, csökkentett szélteher,

- üzemen kívüli állapot: utasmentes pálya, teljes szélteher.

A szerkezetek teherbírása mindkét állapotnak feleljen meg.

Az állvány szélterhelését a kötélpálya üzemi állapotában legalább 200 N/m2 dinamikus torlónyomás, üzemen kívüli állapotában pedig az üzemeltetési hely viszonyainak figyelembevételével kell meghatározni, de legalább 800 N/m2 legyen a torlónyomás.

A kötélpálya üzemen kívüli állapotában a függőleges légmozgásból eredő dinamikus torlónyomást legalább 500 N/m2 értékkel kell figyelembe venni.

A lekapcsolható járműves, körforgalmú kötélpálya keresztirányú szélterhelésének meghatározásakor figyelembe kell venni a kötél közvetítésével az állványra átadódó, a kötélpálya átellenes ágain terhelten/üresen haladó járművek által okozott egyenetlen terhelést is.

A kötél esetében az aerodinamikus tényező c=1,2, a jármű és az állvány esetében pedig szerkezetüktől függően változik.

Alapozás

Az alapozási síkra ható stabilizáló és felborító nyomaték viszonya legalább 1,4 legyen.

A terhelésekből számított, az alapozásra ható vízszintes csúsztatóerőnél a csúszási stabilitás legalább 1,3 legyen.

Ha az alapozásra függőleges kitépő erő hat, az ezzel szembeni biztonság legalább 1,1. legyen. Sziklás talaj esetében a passzív talajnyomás figyelembe vehető, egyéb esetekben a talaj megfogó hatásával nem szabad számolni.

Valamennyi helyhez kötött berendezés betonalapokkal bírjon. Kivételt képeznek az alacsony kötélvezetésű sífelvonók.

7.3. Kötélfeszítő és lehorgonyzó szerkezetek

A kötélfeszítések szerkezeteinek kialakítása és méretezése során figyelembe kell venni a feszítőerők esetleges excentrikusságát.

Több feszítőelem (kötél, hidraulikus henger) együttes alkalmazása esetében azok hatásának kiegyensúlyozottságát meg kell oldani.

Ha a vonó- vagy a szállítókötél feszítésében feszítőszán is részt vesz, akkor az viselje el károsodás nélkül a korong forgásából származó, elsősorban a hajtókorongtól származó terhelést.

A feszítőszán véghelyzeteit annak pályáján ütközőbakokkal kell határolni.

Az ütközőbakon vagy a feszítőszánon legyenek energiaemésztő ütközők.

A feszítőszán véghelyzeteit villamos véghelyzet-kapcsolókkal kell határolni. Ha az ellensúly helyzetét külön szerkezet szabályozza, akkor ennek véghelyzeteit is villamos véghelyzet-kapcsoló határolja.

Ha a feszítőszán 100 mm-re megközelíti a végütközőt, akkor a véghelyzet-kapcsoló állítsa le a kötélpályát. Ekkor a feszítősúly alatti szabad távolság legalább 200 mm legyen.

A feszítőszán vagy a feszítősúly mozgástartománya, a kötél teljes feszítése esetén a következőkből tevődik össze:

1. a kötélhossz változása, terheletlen (jármű nélkül) és a legnagyobb terheléses állapot (a terhelt járművekkel) között;

2. a kötél rugalmas nyúlása, az 1. alatti terhelés hatására;

3. a kötél maradó nyúlása, ami hosszának 0,001-szerese;

4. a kötél hőtágulása, a levegő helyi, évi legnagyobb hőmérséklet-ingadozásának figyelembevételével (adatok hiányában 90 °C hőmérséklet-változást kell alapul venni).

A feszítősúly mozgástartománya csökkenthető a szabályozó szerkezet (például csörlő) esetén, csak az 1. és 2. szerinti tényezők, valamint a 4. tényező esetében napi 30 °C átlagos hőmérséklet-ingadozás figyelembevételével.

Függőszékes pálya üzemzavara esetén, az utasok járművekből történő kimentésének megkönnyítése céljából, - ha a hossz-szelvény lehetővé teszi - megengedhető a szállítókötél lazítása a feszítőszerkezet csörlőjével.

Ha a feszítősúllyal működő feszítőszerkezetnek nincs a kötél meglazítására szolgáló csörlője, akkor lehetővé kell tenni a feszítősúly felemelését, vagy a feszítőszán mozgatását a feszítőkötél ellenőrzéséhez.

A tartókötél rögzítése tegye lehetővé áthelyezhetőségét legalább a leghosszabb kötélsaru hosszának négyszeresével azonos hosszúságban, a kötél garantált élettartamának megőrzése érdekében.

A lehorgonyzó helyek alapját elcsúszás és felbillenés ellen legalább 1,5-szeres biztonsági tényezővel kell méretezni, a passzív földnyomás figyelmen kívül hagyásával.

A feszítőszerkezet teherviselő elemeinek méretezésekor, statikus terhelés esetén, a szilárdsági biztonsági tényező legalább 5,0 legyen a szakítószilárdsághoz viszonyítva.

A feszítőszán végütközőjének biztonsági tényezője legalább 2,0 legyen a folyási határhoz viszonyítva a legnagyobb terhelés, illetve a dinamikus hatások figyelembevételével.

A feszítősúly kiegészítő súlyai az emelő és a rögzítő elemeikkel együtt legfeljebb 30 kg tömegűek legyenek.

Csörlős feszítés esetén a csörlődob szerkezeti kialakítása zárja ki a kötél lazulását, és a dobon legalább három kötélmenet maradjon. A kötelet legalább két szorítóelemmel vagy kötélszemmel kell a dobhoz rögzíteni, de a dobon a szabad vég maradék hossza ne legyen kevesebb a kötélátmérő kétszeresénél.

A kötél végkarmantyúját úgy kell elhelyezni, hogy a kötél ne legyen hajlításnak kitéve a karmantyú előtti, legalább 80-szoros kötélátmérő hosszban.

A kiöntött karmantyú szerkezeti kialakítása tegye lehetővé a kiöntött fej ellenőrzését.

A feszítőszerkezetek csak a kiszolgáló személyzet számára legyenek hozzáférhetők, és ellenőrzésük veszélytelen legyen.

A feszítősúly legyen bekerítve, a hótakaró átlagos magasságával figyelembe vett terepszint felett legalább 2 m magasságban.

A feszítősúly aknáját (ha van ilyen) védeni kell a hó, az esővíz, a talajvíz és az árvíz behatolása ellen, illetve az aknának legyen vízelvezetése.

A feszítősúly három oldalon legalább 0,5 m, a negyedik oldalon pedig legalább 0,2 m távolságra legyen az aknától vagy a kerítéstől.

A feszítősúly forgását meg kell akadályozni.

A feszítőszán vagy a feszítősúly mozgását skálán ellenőrizhetővé kell tenni.

A beosztáson legyen megjelölve a feszítőszán vagy a feszítősúly végütközőktől mért 0,5 m-es helyzete.

A tartókötelek lehorgonyzó dobját és íves terelőjét fával vagy más rugalmas anyaggal kell burkolni. A dobra legalább három kötélmenetet kell felcsévélni és a menetek között legalább 3 mm távolság legyen.

A kötél végét úgy kell rögzíteni, hogy ne csússzon ki, tartalékhosszát pedig az áthelyezhetőség figyelembevételével kell meghatározni (4-szeres saruhossz).

A kötélvég rögzítése legyen vizsgálható, és hozzáférhető, legyen védve a korrózió és az egyéb károsodás ellen, valamint legyen jelölve a kötél rendeltetése, és helyzete szerint.

7.4. Állomási függősín hálózat

Az állomásokban le-felkapcsolódó járműves rendszereknél a járművek állomási mozgásának pályájául merev sínhálózat szolgál.

A sínpálya és támaszai, felfüggesztései méretezésénél a pályán szorosan felsorakoztatott járművek terhelését kell figyelembe venni.

A függősínek méretezésénél a sín felső élén ható, a függőleges terhelés 10%-át kitevő vízszintes erőt is figyelembe kell venni. A járművek sínpályáról leesését megfelelő vezetéssel kell kizárni. Az állomási sínpálya pályaszakaszainak (pl. tároló vágány) kapcsolására kialakított függősín-váltók reteszeltek legyenek, azaz zárják ki, hogy nyitott váltóra kocsi fusson.

A jármű kisiklását a váltók szakaszán is megfelelő szerkezeti megoldással ki kell zárni.

Az állomási függősín hálózat kiemelten fontos szakaszán, azaz a le-felkapcsoló szerkezetek, berendezések által érintett szakaszán a pálya merevsége és a kapcsoló készülékhez, kötélhez viszonyított helyzete a kapcsolókészülék által megkövetelt pontosságú legyen.

7.5. Függő sínpálya hidak

A jármű felfüggesztése és a pálya kialakítása két állomás között hídszerkezetek, mint támasztó, függesztő szerkezetek alkalmazásával is megoldható. Az így épült vagy építendő függő sínpálya hídszerkezeteinek üzemi terheléseként a pálya követési távolságával közlekedő járművek terhét kell figyelembe venni.

Rendkívüli terhelésként fel kell tételezni

- a vizsgált hídszakaszon a járműveknek a követési távolság felében,

- egyébként üzemszerű követési távolság mellett két jármű közvetlen egymás utáni

közlekedését.

A mélypontokon lévő hidakat térköz nélkül közlekedő járművekre kell méretezni 1,0 biztonsági és dinamikus tényezővel.

A hidak számítása során számításba kell venni az egyoldali terhelésből származó csavaró nyomatékot is.

A hidakon végigmenő gyalogjárót kell kialakítani.

7.6. Védőszerkezetek, védőhidak és hálók

A kötélpályákon szükséges munkák - zavart nem okozó - független elvégzése érdekében, vagy rendkívül biztonságot követelő keresztezett létesítmények védelmére védőhidat vagy védőhálót kell alkalmazni.

7.6.1. Védőhidak

A védőhíd pályaszintjét a felette haladó járműhöz viszonyítva úgy kell meghatározni, hogy a jármű esési magassága a legkisebb legyen. A jármű elakadásának megelőzésére a pálya tartó-szállító kötelének legkisebb feszítése és egyebekben üzemi körülmények mellett a jármű űrszelvénye és a hídszerkezet között legalább 0,3 m távolságot kell tartani.

Az esési magasságot a kötél befüggése szempontjából a legkisebb kötélbefüggést eredményező terhelési és feszítési esetből kell megállapítani.

A védőhíd legkisebb szélessége 2,0 m esési magasságig a kötél tengelyétől mindkét irányban 20%-kal kifelé kilengett jármű vízszintes értelemben legtávolabbi pontjai közötti távolság mindkét irányában 0,6-0,6 m biztonsági sávval növelt mérete. A kötél oldallengésének mértékével ezt növelni kell, ha a védőhídon nincs kötéltámasz. A 2,0 m-t meghaladó esési magasság esetén a járműnek a folyamatos szélhatás tekintetbevételével kialakuló esésvonalát kell figyelembe venni.

A híd hosszának (pályatengely irányú) meghatározásánál a szélhatás mellett a vontatási sebességet is számításba kell venni.

A védőhidat kétoldali korláttal és mászóhágcsóval kell ellátni. A védőhidak, és az építmények védőhídként szolgáló részeit az általános méretezési terhelésen kívül a következő terhelések szempontjából is vizsgálni kell:

1. 2 kN/m2 hasznos terhelés a szerelési és hóteher figyelembevételeként. (Dinamikus tényezője 1,0).

2. Amennyiben a jármű leesésével is számolni kell, úgy ennek hatását a következők szerint kell figyelembe venni:

- leeső súlyként a tele jármű súlya 1,0 biztonsági tényezővel,

- az ütközés képlékenynek tekinthető,

- a hídnak ütközés után együttrezgő tömegeként csak a híd alakváltozásában résztvevő tömeg tekinthető (feltöltések és burkolatok nem).

A főtartóknak és szerkezeteknek a dinamikus hatásra csak rugalmas alakváltozása megengedett, de a határfeszültségek 50%-os növelése elfogadható.

Melléktartók törése és képlékeny alakváltozása megengedett, ha ez nem veszélyezteti a védett létesítményt, és alakváltozása nem sérti annak űrszelvényét.

Az ütközés okozta deformációk meghatározása során a jármű alakváltozása nem vehető számításba.

Az ütközés ferdeségének kedvező hatása figyelembe vehető.

A dinamikus hatás csökkentésére alkalmazhatók:

- rugalmas alakváltozású alátámasztás,

- energiaemésztő ütköző réteg,

- képlékeny alakváltozásra képes, a tartókon elhelyezett elemek,

- egyéb energiaemésztő szerkezetek.

A védőhidakat vizsgálni kell a kötél nyomvonalában ható, a jármű súlyával egyező, pályamozgás irányú terhelés szempontjából is.

7.6.2. Védőhálók

A védőhálók tervezésénél a védőhidakra előírtak a következő eltérésekkel érvényesek:

- a védőhídnál előírt, a jármű űrszelvénye és a szerkezet közötti távolság helyett -25 °C hőmérsékleten 1,0 m távolságot kell hagyni,

- a védőhidaknál megkívánt korlátot itt oldalháló helyettesíti,

- a védőháló szélességének megállapításához a jármű és kötele, valamint a terheletlen védőháló szél okozta ellentétes kilengéseit kell figyelembe venni. A háló fonattal borított szakasza merev tárcsának tekinthető.

A védőháló hullámos fonattal készüljön. Ennek szemmérete legfeljebb 46 mm, folyóméterenkénti fémes keresztmetszete legalább 2,1 cm2 legyen. A legkisebb huzalátmérő 3 mm.

A keresztmerevítések egymás közötti távolsága legfeljebb 4,0 m, legkisebb szelvénye 60 x 60 x 6 mm-es idomacél.

A kötőhuzalok átmérője a fonat átmérőjével egyezzen meg.

A védőháló tartókötelek sarujának sugara a 65-szoros kötélátmérő és az 1000-szeres szélsőszál átmérő közül, a nagyobb sugarat adó legyen.

A védőháló mindkét hosszoldalán 1,0 m magas, hálóval borított védőoldalt kell kialakítani.

A háló tartókötelei egyszer sodrott kötelek legyenek.

A védőháló minden elemét tartós korrózióvédelemmel kell ellátni.

A védőhálót az általánosan érvényes méretezési terheléseken kívül a következő terhelésekre is méretezni kell:

- ± 20 °C hőmérséklet-tartományban 500 N/m2.

- A leeső jármű dinamikus hatását - amennyiben szükséges - a védőhidaknál megadott módon kell figyelembe venni.

A méretezésnél a keresztmerevítések tartóköteleket együttdolgoztató hatását nem szabad figyelembe venni.

A tartókötelek határ-igénybevételét statikus terhelésre 30%-ban, a leeső jármű okozta ütőhatásnál 80%-ban szabad kihasználni.

A leeső jármű eleven erejével szemben a védőháló alakváltozási munkájában a tartókötél megnyúlásán felül a kötélalak megváltozását, valamint a feszítősúly vagy feszítőrugó munkáját is figyelembe kell venni.

A legnagyobb kötélerő, valamint a szerelési legnagyobb és legkisebb kötélbefüggés számításához a terhelések és hőmérsékletek alábbi kombinációit kell alkalmazni:

1. Önsúlyból eredő terhelés -25 °C és szerelési hőmérséklet mellett.

2. Önsúlyból+ leeső járműből eredő terhelés -25 °C és +45 °C esetén.

3. Önsúly + 500 N/m2 statikus teher -25 °C és +20 °C mellett.

8. Járművek

E fejezet a kötélvontatású vasutak járműveinek, a járműveket a kötéllel összekötő szerkezeteknek és a járműfékek tervezésénél, vizsgálatánál figyelembe veendő követelményeket tárgyalja.

8.1. Általános kialakítási követelmények

A szállítóeszközöket és/vagy vonóeszközöket úgy kell megtervezni és felszerelni, hogy előrelátható üzemi körülmények között az utasok ne eshessenek ki, és ne legyenek egyéb veszélynek kitéve.

A járművek és vonóeszközök szerelvényeit úgy kell méretezni és kialakítani, hogy

- ne sértsék meg a kötelet,

- ne csússzanak meg, kivéve, ha ez a megcsúszás nem érinti jelentősen a jármű, a vonóeszköz, vagy a létesítmény biztonságát

a legkedvezőtlenebb körülmények között sem.

Az üres jármű függőlegestől való eltérése 2% lehet.

A síelőket leoldott lécekkel szállító járművön legyen síléctartó.

A jármű részei:

- függeszték,

- kapcsolódó készülék, vagy kapcsoló,

- futómű,

- kocsiszekrény,

- fékberendezés.

A járművek ajtóit (kocsikon, kabinokon) úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy azok becsukhatóak és zárhatóak legyenek. A jármű padlózatát és falait úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy minden körülmény között ellenálljanak az utasok által kifejtett nyomásnak és terhelésnek.

Ha a járművön üzemeltetési okból egy kezelő jelenléte szükséges, a járművet fel kell szerelni a kezelő feladatainak ellátásához szükséges berendezésekkel is.

A járműveket és/vagy vonóeszközöket, és különösen ezek felfüggesztő szerkezeteit úgy kell megtervezni és felszerelni, hogy ezek a vonatkozó szabályoknak és utasításoknak megfelelően szolgálják a karbantartó személyzet biztonságát.

Kioldható kapcsolókészülékekkel ellátott járművek esetén az utasok veszélyeztetése nélkül minden intézkedést meg kell tenni, az olyan járműnek az indulás pillanatában történő megállítására, amelynek kapcsolókészüléke helytelenül kapcsolódott a kötélhez, vagy az olyan járműnek az érkezés pillanatában történő megállítására, amelynek kapcsolója nem oldott ki, továbbá a szállítóeszköz lezuhanásának megelőzésére.

A sikló-kocsikat és - ha a létesítmény kialakítása ezt megengedi - a kétköteles rendszer járműveit a pályára ható automatikusan működő fékberendezéssel kell felszerelni.

Ha a jármű kisiklásának veszélyét más intézkedésekkel nem lehet kiküszöbölni, a járművet olyan kisiklás elleni berendezéssel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a jármű megállítását a személyek veszélyeztetése nélkül.

8.2. Függeszték

A függeszték a személyszállító kötélpálya járműszekrényét, függőszékét, vagy a sífelvonó vonszoló szerkezetét a kötélre kapcsoló szerkezettel, vagy a futóművel köti össze, rendszerint csuklósan kapcsolódó, merev teherhordó elemként.

A függeszték feladata a jármű rögzítésén túl a tartó- és a szállítókötél tengelyének, valamint a jármű súlyvonalának összehangolása, továbbá menet közben a jármű stabil, lehetőleg függőleges helyzetének biztosítása.

Sífelvonóknál és függőszékes kötélpályáknál a függeszték hosszát úgy kell meghatározni, hogy a támaszokat - beleértve a kötélvezető görgőket is - az utasok kézzel ne érhessék el.

Magas kötélvezetésű sífelvonónál a vonszolókötél és a vonszolókengyel (tányér) között legalább 0,6 m hosszú merev függesztéket kell kialakítani.

Hosszú rudas sífelvonó esetében csak rugózott függeszték alkalmazható.

A függeszték szilárdsági próbáját a hasznos teher 3-szorosával kell elvégezni.

Kis- és nagykabinos kötélpályán alkalmazott függesztékek, kapcsolókészülékek végleges konstrukciójának meghatározása előtt fáradási és ridegtörési vizsgálatokat kell végezni.

A függeszték és a kocsiszekrény kapcsolatát a kötéllengések fárasztó hatásának csökkentése érdekében úgy kell kialakítani, hogy a szekrényvázban abból hajlító igénybevétel ne keletkezhessen.

A függeszték szerkezeti elemeit összekötő hegesztési varratok és kötőelemek szilárdságát számítással is igazolni kell. A kötőelemeket lazulás ellen minden esetben biztosítással kell ellátni.

8.3. Kapcsolókészülékek és kapcsolóelemek

A vonó- és szállítókötélre kapcsolódás kiöntéses karmantyúval, csavaros szorítóval és önműködő, általában rugós kapcsolószerkezettel valósítható meg, sífelvonóknál ez fogóvillára egyszerűsödik.

A véletlen lekapcsolódás megakadályozására a kapcsolóerő csökkenését kizáró erőtároló vagy hasonló megoldású szorítót és kapcsolókészüléket kell alkalmazni.

Kettőnél több utast befogadó járműveknek 40%-os kötéllejtés felett két egymástól független kapcsolókészüléke legyen.

Minden kötélkapcsoló szerkezeti kialakítása tegye lehetővé, hogy a kötélátmérő 10%-os csökkenéséig az utánállítható legyen.

Magas kötélvezetésű sífelvonónál a kötélszorító lehúzási ereje legalább kétszerese, legfeljebb háromszorosa legyen a vonszolásból származó szállítókötél-irányú erőnek.

Kötélpályáknál a kapcsolókészülék lehúzási ereje legalább a terhelt jármű saját súlyát érje el. Ezen felül a kapcsolókészüléknek a legkedvezőtlenebb üzemviszonyok között is - tehát a legnagyobb emelkedőn, frissen megkent kötél és a kötélátmérő csökkenése esetén - legalább 3-szoros megcsúszás elleni biztonságot kell elérnie.

A csavaros szorító- és kapcsolókészülékek a görgők hornyaiban akadálytalanul fussanak a jármű 20%-os oldallengése esetén is. A készülékek 3%-os kötélátmérő-csökkenés mellett is biztonságosak legyenek.

Ha járművenként két szorító- vagy kapcsolókészülék szükséges, akkor mindkét kapcsolókészüléknél a 3-szoros megcsúszás elleni biztonságot el kell érni.

A súrlódási tényező értékére 0,13-t lehet alapul venni.

Az előírt biztonságot méréssel kell igazolni. A mérés végrehajtásához a kapcsolókészüléken megfelelő csatlakozóelemet kell kiképezni.

Önműködő kapcsolóberendezésnél két egymástól független kapcsoló-erőforrás is felhasználható.

Az üzemszerűen nem kikapcsolódó készüléket szereléssel könnyen oldhatóan kell kialakítani. A tartósan rögzített felkapcsolású kötélpályák szorítóelemeit időszakosan át kell helyezni. Minden áthelyezés után a szükséges lehúzóerőt ellenőrizni kell.

A szállítókötélnek a kapcsolókészüléknél történő megtörése a hajtó, illetve a fordító korongon való áthaladáskor nem lehet nagyobb 16%-nál. A kapcsolókészülék végeit le kell kerekíteni.

Sikló járművekre a vonókötélnek a kocsihoz rögzítéséhez vonófejet kell felszerelni.

A vonófej-ágyazást úgy kell kialakítani, hogy a szekrényvázban hajlító igénybevétel ne keletkezzék. A rögzítést a maximális kötélerő 4,5-szeresére kell méretezni.

A vonókötél erejét rugózottan kell átadni. A kötél rögzítését a vonófejnél folyamatosan ellenőrizni kell és a kötélerő 3 kN alá csökkenése esetén a fogófék lépjen működésbe.

8.4. Futóművek, támasztó görgőrendszerek

A futómű és görgőrendszer kialakítása tegye lehetővé a görgők és kerekek egyenlő teherviselését.

A siklók fogófékjének működésbe lépésekor a jármű kerekei nem emelkedhetnek fel sínjükről.

A kötélpálya üzemeltetése során előreláthatóan fellépő legnagyobb hosszirányú és keresztirányú lengéseknél a támaszokon való áthaladásnál, a legnagyobb gyorsulásnál és lassulásnál sem szabad a kerekeknek a tartókötélről eltávolodni vagy a szállítókötélnek kisiklani. A futóművet a kisiklást megakadályozó kiegészítő védelemmel kell ellátni.

A futómű megfelelő kenéséről konstrukciós megoldással kell gondoskodni.

Ha mód van rá, a hosszirányú lengések csillapításához lengéscsillapítót kell felszerelni.

A kötél keresztirányú lengései ellen - ha szükséges - a futóműre csillapító-berendezés szerelendő.

A futómű végét hókotró, jégtörő elemmel kell ellátni.

8.5. Kocsiszekrény

Sífelvonóknál jármű nincs. Alacsony kötélvezetésnél fogóeszközzel (villa, vonókar stb.) közvetlenül a szállítókötélre kapcsolódnak a síelők. Magas kötélvezetésnél az utasok vagy szánok továbbítására függesztékek kengyelei, illetve tányérai szolgálnak. Ezek sima felületűek legyenek, biztos vontatást tegyenek lehetővé, ugyanakkor tőlük az utas könnyen szabadulhasson. A szánvonszolók a szánról kézi beavatkozással könnyen lekapcsolhatók legyenek, a felső állomáson önműködő lekapcsoló szerkezetnek vagy megfigyelőnek és leállító személynek kell lennie.

A siklójármű kocsiszekrényének, a szekrényváznak károsodás nélkül el kell viselnie a legnagyobb lassulásnál, és a végállomási ütközőre való ráfutáskor 5 m/s2 lassulásnál fellépő igénybevételt.

Függőszékes kötélpályán a függőszék gyors be- és kiszállást tegyen lehetővé.

A függőszék egy- és többüléses kivitelben készülhet, legalább 0,5-0,6 m széles legyen személyenként.

A függőszéket az ülőlaptól mérve legalább 0,35 m magasságú hát- és oldaltámlával kell ellátni. Kiesés ellen ki kell egészíteni függőleges vagy ferde síkban lefelé záródó karral és lábtartó kengyellel, amelyeket súly- vagy rugóerő működtet. Az üléseknek hátramenet esetén is biztonságosnak kell lenniük.

A függesztéken és a függőszéken lekerekítés nélküli élek, sarkok vagy kiálló, esetleges sérülést okozó elemek nem lehetnek, a ruházat esetleges beakadását okozó kialakítás nem engedhető meg.

Kabinos pályák járműveinél a szekrény kialakítása során törekedni kell a szilárdsági követelmények kielégítése mellett a minél kisebb tömegre.

A teherhordó váznak önállóan, anélkül ki kell elégíteni a szilárdsági követelményeket, hogy a burkolatok és egyéb belső szerkezetek terhelésfelvételét figyelembe vennék. A szekrényváz anyaga csillapított, húzott, zárt szelvényű, jól hegeszthető szerkezeti acél legyen.

A kísérő nélküli kabin zárja belülről nem lehet nyitható.

8.5.1. Általános előírások

A szekrényváz szelvényeinek legkisebb falvastagsága 2,5 mm. A szekrényvázat korrózióvédelemmel kell ellátni. A vázszerkezeten az üzemelés helyszínére szállításhoz emelési helyeket kell kiképezni.

A járműveket az állvány- és állomási terelésekkel érintkező felületeken ütközőelemekkel kell ellátni.

A járműszekrény próbaterhelését a hasznos teher legalább kétszeresével kell elvégezni.

A járműszekrényt külső és belső burkolattal kell ellátni. A burkolatnak biztosítania kell a jármű legkedvezőtlenebb üzemviszonyai mellett is az utasok védelmét.

Félig zárt kabinok esetében az álló utasok szállítására alkalmas járműveket a padlószinttől 1,1 m magasságig, ülő utasok szállításánál pedig az ülőlap felett 0,35 m magasságig burkolni kell.

A padlóburkolatot csúszásmentes anyagból kell készíteni.

A teherviselő elemek és a szekrényváz kapcsolatának ellenőrzésére könnyen, de csak szerszámmal eltávolítható fedelű vizsgáló nyílásokat kell kiképezni.

A kocsiszekrény belső, utasok által elérhető terében éles sarkok, lekerekítés nélküli kiváltások, szerelvények nem lehetnek.

Járműkísérővel üzemelő járművek mindkét végén kísérő állást kell kiképezni. A kísérő állásból szabad kilátás legyen a pályára és az állomásra.

Az ajtókat úgy kell kiképezni, hogy a zár véletlen oldása esetén is azok zárva maradjanak.

Az ablakokat szilánkmentes biztonsági üvegből vagy megfelelő műanyagból kell készíteni.

Az ablakokat zártan, a szekrényburkolattal szilárdságilag együttműködő kerettel kell kiképezni. Az ablaknyílástól független szellőztetést kell biztosítani.

Az utaskísérő helyénél lévő ablak lehet nyitható.

Álló utasokat is szállító járművek belmagassága legalább 2 m legyen.

Hat fő befogadóképesség feletti zárt függőpálya kabint a tetőn és a padlón mentésre szolgáló nyílással kell ellátni. A mentőeszközök rögzítéséhez, beakasztásához megfelelő kapcsolóelemeket kell kiképezni. Mentőjármű alkalmazása esetén a homlokoldalon csak kívülről nyitható vészajtót kell alkalmazni. Siklóknál a ki-beszálló ajtók szolgának a jármű elhagyására. Nyitásukról a személyzet gondoskodik.

8.5.2. A felszerelésekre vonatkozó előírások

Kétköteles pályák járműveit a futómű és a kötelek, valamint kapcsolataik ellenőrzéséhez vizsgáló pódiummal (üléssel) kell ellátni.

Siklók esetén az állomások járműaknái szolgálnak a vizsgálatra.

A kísérővel üzemelő járműveket a járműkísérő által kapcsolható fényszóróval, a kísérő nélküli nagykabinos kötélpályák járművét külön előírás esetén előre és hátra sugárzó fényszóróval is el kell látni.

Álló utasokat szállító járműveken megfelelő számú kapaszkodóról is gondoskodni kell. A kapaszkodókat legalább 3 kN terhelésre kell méretezni.

Az ajtók mellett a kocsiszekrény külső felületén is ajánlott fogódzkodót kiképezni.

A járművekben el kell helyezni a megengedett legnagyobb terhelést és az engedélyezett utasszámot feltüntető táblát.

A járműveket az egyéb előírásokban foglalt követelményeknek megfelelően jelzőeszközökkel, vészvilágítással, elsősegélynyújtó és egyéb mentőeszközökkel is fel kell szerelni. A járműveket sorszámozással kell ellátni.

8.6. A járművek fékberendezései

Az utasok fokozott biztonsága érdekében a siklóknál és a kétköteles ingaforgalmú kötélpályáknál fogófék alkalmazható, amely a vonóerő megszűnése esetén a járművet a pályára vagy fékkötélre rögzíti. Siklónál ez kötelező, kötélpályánál alkalmazható.

A fogófék a járművet a tartó- vagy fékkötélre (fogó), siklónál merev szerkezetre (pl. sínjére) rögzíti. Ez nem járhat a jármű futóművének billenésével. A fogóféknek a kötélerő 3 kN alá csökkenése és a jármű 15-30%-os sebességnövekedése esetén kell működésbe lépnie.

A fogófék a kocsikísérő-állásokból kézzel is működtethető legyen, de csak a kiképzett személyzet hozhassa üzembe. A működtető elem ólomzárral legyen ellátva, használatát illetéktelenek számára tiltani kell. A fék működőképessége garantált legyen kilengő járműállapotban és alátámasztáson történő áthaladás közben is.

A fékező erőt és a fékpofa anyagát úgy kell megválasztani, hogy a szükséges fékútnál sem a fogófék, sem a tartókötél vagy a fogóelem ne károsodhasson.

A fogófék legfeljebb 2 m/s2 átlagos lassulással állítsa meg a járművet.

A fogófék által kifejthető fékerő haladja meg a maximális vonóerőt.

8.7. Méretezés

A jármű teherviselő szerkezeteinek méretezése során az alap-igénybevételből adódó alapterhelést és az üzemelés során fellépő járulékos terheléseket kell figyelembe venni.

8.7.1. Alapterhelések

Az alapterhelések: az önsúly, a hasznos teher és a kötélteher.

A jármű méretezésekor egy utas tömegét a következők szerint kell figyelembe venni:

- egy férőhelyes járműnél 90 kg,

- kettő vagy három férőhelyes járműnél 85 kg,

- négy férőhelyes járműnél 80 kg,

- négynél több férőhelyes járműnél 75 kg.

8.7.2. Járulékos terhelések

Szélnyomás és azok az erők, amelyek

- fékezéskor (üzemi és fogóféknél),

- lengéscsillapítóknál,

- vezetékeknél (tereléseknél),

- hossz- és keresztirányú lengéseknél, továbbá

- az alátámasztásokon való áthaladáskor fellépnek, valamint a

- lökésszerűen fellépő hajlító nyomatékok.

A járművek szállító- és vonókötéllel kapcsolatban lévő, teherviselő részeinek és az ezekhez kapcsolódó fékberendezés elemeinek méretezésekor legalább az alapterhelés ötszörösét kell figyelembe venni.

Csavaró igénybevételnél, kihajlásnál és fáradásnál az alapterhelést a járulékos terheléssel kiegészítve kell a biztonságot megállapítani.

9. Villamos berendezések

Ebben a fejezetben tárgyalja a Szabályzat az áramellátás, a villamos gépek és készülékek, valamint az érintésvédelmi módok tervezése és kivitelezése során a kötélvontatású vasutakra vonatkozóan figyelembe veendő szempontokat, valamint a biztonságos üzemeltetés érdekében telepítendő vezérlő-, jelző- és biztonsági berendezéseket.

9.1. Általános feltételek

A Szabályzat a kötélvontatású vasutakba beépíthető kész villamos gyártmányok kiválasztására és áramköri alkalmazási feltételeire vonatkozik. A gyártmányok közösen alkotják a különféle berendezéseket. A beépített villamos gépek és készülékek kialakítására a gyártmányra érvényes biztonsági előírásokat kell figyelembe venni.

Erősáramú az a villamos berendezés, amelynek rendeltetése a villamos áram munkavégző képességének felhasználása, továbbá mindaz a villamos berendezés, amely a villamos energiát ezeknek a berendezéseknek a céljára előállítja, átalakítja, szállítja, elosztja és szabályozza. Ide tartozónak tekintendők a villamos gépek és készülékek vezérlésére, szabályozására és működtetésére szolgáló nem gyengeáramú berendezések is.

Kötélvontatású vasutak esetében erősáramúnak minősülnek:

- hajtómotorok és ezek főáramköri berendezései,

- áramátalakítók,

- segédüzemi gépek és hajtások tápláló áramköreikkel együtt (ventilátorok, szivattyúk stb.),

- villamos fűtés,

- világítás és egyéb fogyasztói berendezések,

- az előbbiek elektromechanikai vagy galvanikus kapcsolatban lévő vezérlőberendezései.

Gyengeáramú az a villamos berendezés, amely a villamos áramot nem munkavégzésre, hanem jelátvitelre, jelző-, vezérlő- és hírközlő berendezésekben használja fel, továbbá ezek tápegységei.

A villamos berendezéseknek a névleges feszültség + 10% és - 20% közötti ingadozása esetén is megbízhatóan kell működniük.

A hálózati feszültség megengedett határérték alá csökkenése vagy kimaradása esetén valamennyi hajtás azonnal álljon le, és az önműködő fékek lépjenek működésbe. A feszültség visszatérése esetén az önműködő újraindulást ki kell zárni.

A kezelőszervek rendeltetését és az általuk vezérelt mozgásirányokat feliratokkal és grafikai jelekkel kell jelölni.

Az erősáramú berendezést el kell látni légköri túlfeszültség védelemmel (villámvédelemmel) és a villámcsapás megtörténtét jelző regisztrálással. Ugyanígy tudnia kell regisztrálni a tartó-, vonó-, ellen- és szállítókötelet ért villámcsapást. Ettől el lehet tekinteni, ha a szemrevételezéses ellenőrzés lehetséges.

A villamos berendezés elemeit úgy kell megtervezni és szerelni, hogy az üzemeltetéskor vagy meghibásodáskor létrejövő melegedés ne okozzon tüzet, és ne jelentsen veszélyt a kezelő számára.

A járművek villamos berendezéseinek tervezésnél és szerelésénél a személyszállító vasúti járművekre vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni.

9.2. Áramellátás

9.2.1. Betáplálás

A sí- és szánfelvonók kivételével minden 500 méternél hosszabb és a biztonságos pályaelhagyást teljes hosszban nem kielégítő pálya két egymástól független betáplálással rendelkezzen. Az egyik villamos energia betáplálás kimaradása esetén átkapcsolással legyen mód a teljes üzemvitel folytatására.

A betáplálás függetlenségét az jelenti, hogy az energiaszolgáltató a két betáplálást külön két tápponti (120 kV/középfeszültségű) állomásból, vagy egy állomás két független középfeszültségű gyűjtősínjéről szolgáltatja.

A fogyasztókat olyan módon kell egyik energiaforrásról a másikra átkapcsolni, hogy ezalatt az energiaforrások ne kapcsolódhassanak össze.

9.2.2. Vezetékek

A villamos kábelek és vezetékek típusa feleljen meg a tervezett feszültségnek, a fellépő villamos és mechanikai terheléseknek.

A vezetékek anyaga csak réz lehet, de 16 mm2 érkeresztmetszet felett alumínium is megengedett.

A szigetelt vezetékeket úgy kell méretezni, hogy az üzemi áram ne érje el terhelhetőségük határát, a zárlati áram pedig a védelem megszólalásáig ne okozzon kárt bennük.

Sínek és csupasz vezetékek csak annyira terhelhetők, hogy hőmérsékletük az üzemi áram hatására ne haladja meg a 90 °C-t. Síneket és csupasz vezetékeket a zárlati áram dinamikus hatására is méretezni kell.

Az üzembiztonság szempontjából döntő jelentőségű vezetékek (hajtás, fékezés, jelzések, reteszelő áramkörök stb.) érszerkezete csak "különlegesen hajlékony" lehet.

Készülékszekrényen belül 4 mm2 keresztmetszetig szabad tömör erű vezetéket is használni, de csak akkor, ha a rögzítés módja kizárja a rezgések miatt bekövetkező törést.

A készülékszekrények között egyedül vagy egymás mellett elhelyezett egyerű vezetékek keresztmetszete 1,5 mm2-nél, többerű és kötegelt egyerű vezetékek, valamint készülékszekrényen belüli vezetékek keresztmetszete 0,75 mm2-nél nem lehet kisebb.

Szigetelt vezetékek végeit az összes kapocshelyen jelöléssel kell ellátni.

9.2.3. Kapcsolók

A kötélpályát a villamos hálózatról leválasztó főkapcsoló kikapcsolt állapotban legyen zárható.

Távvezérlésű és a vezérlő asztalról nem látható villamos forgógépek közelében az indítás kizárására alkalmas kapcsolót kell elhelyezni.

A hajtás főáramköre az üzemi áramköri kapcsolókészülékektől függetlenül működtethető második megszakítóval is legyen leválasztható a hálózatról. Második készülékként a túláramok ellen védő kapcsolókészülék is felhasználható.

Villamos- vagy mechanikai reteszeléssel, kapcsoló beépítésével vagy más módon meg kell akadályozni, hogy a hajtás menet- és fékáramköreit illetéktelen személyek működtethessék.

9.2.4. Túláramvédelem

Az erősáramú berendezések minden egyes áramkörét túláramok és túlterhelés ellen, a meghajtó gépeket ezen felül szükség szerint földzárlati áramok ellen is védeni kell.

Túláramvédelmet úgy kell létesíteni, hogy szabályos működésekor az előírások szerint eljáró kezelő személyzetet és saját környezetét még abban az esetben se veszélyeztesse, ha túlterhelt vagy zárlatos berendezést kapcsolnak be.

Olyan áramköröket, amelyekben a túlterhelés lehetősége akkora, hogy ez a saját épségüket veszélyeztetné, túlterhelés ellen is védeni kell.

Nem szabad önműködően kikapcsolódó túlterhelés elleni védelmet beépíteni olyan áramkörökbe, ahol a váratlan kikapcsolás veszélyt okozhat.

A hajtás túláramvédelmének működésbe lépésekor a biztonsági áramkörök és a világítási áramkörök energiaellátása nem szűnhet meg.

Túlterhelés és zárlatvédelem létesíthető külön-külön berendezéssel (készülékkel) vagy olyan berendezéssel, amely a két védelmet egyesíti. Külön berendezések alkalmazása esetén a zárlatvédelem működjék korábban.

A túlterhelésvédelem legyen szelektív. Zárlat esetén a hibahelyhez, túlterhelés esetén a túlterhelt berendezéshez közelebbi védőkészülék működjék.

9.3. Érintésvédelem

A villamos berendezéseket úgy kell létesíteni, elhelyezni és felszerelni, hogy üzemük, kezelésük, karbantartásuk, javításuk és a közelükben tartózkodás, valamint a velük kapcsolatos tevékenység veszélytelen legyen, feltételezve, hogy az egyéb előírásokat betartják és a berendezések rendeltetésszerűen működnek.

9.3.1. Megérintés elleni védelem

A mindenki számára hozzáférhető terekben a szándékos megérintés ellen védelmet kell kialakítani. A burkolatokat és ajtókat csak szerszámmal vagy kulccsal lehessen nyitni, illetve eltávolítani.

Kezelőterekben a villamos berendezés segédeszköz nélkül elérhető, feszültség alatt álló részeinek véletlen megérintése ellen, a segédeszköz nélkül el nem érhető részeinek pedig szándékos megérintése ellen kell védelmet kialakítani.

Villamos üzemi terek ajtóit, fedeleit figyelmeztető táblával vagy jellel kell ellátni, azoknak kifelé kell nyílniuk.

A géptér közlekedő folyosóját nem kell a kezelő tértől elzárni.

Ha az elzárt villamos üzemi terekben, vagy azok külön elzárt részeiben 1000 V-nál nagyobb névleges feszültségű berendezések vannak, akkor az ilyen terek bejárati ajtóit vagy nyitható fedeleit úgy kell kialakítani, hogy csak akkor lehessen azokat kinyitni, ha a berendezés már feszültségmentes.

Gépterek elzárt részein belüli közlekedő folyosókról burkolatok vagy rácsok megbontása nélkül elérhető terekben csak azokban a kisfeszültségű berendezésekben kell véletlen érintés elleni védelmet kialakítani, amelyek a hajtó villamos energiaforrás leválasztása után feszültség alatt maradhatnak, és a környezetben rendszeresen használt szerszámokat is figyelembe véve, az ott végzett karbantartás vagy javítás során elérhetők.

Törpefeszültségű berendezésben mind a szándékos, mind a véletlen érintés elleni védelem elhagyható:

- ha nincs galvanikus kapcsolatban olyan berendezéssel, amelyre védőintézkedések vannak előírva,

- ha úgy van elhelyezve, hogy nem lehet a törpefeszültségű és a nagyobb feszültségű berendezés feszültség alatt álló részeit egyidejűleg megérinteni, illetve közöttük normál üzemmód esetén zárlatot feltételezni.

9.3.2. Aktív érintésvédelem

A kötélvontatású vasutak elektromos berendezéseinek üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de valamely hiba következtében esetleg feszültség alá kerülő fém és egyéb villamos vezető anyagból készült részeit érintésvédelemmel kell ellátni.

Az érintésvédelemre védőföldelést kell alkalmazni.

Kötélvontatású vasút szerkezeti elemei az oszlopok betonalap földelésének kivételével védőföldelés céljára nem használhatók fel, gyengeáramú testkötés azonban megengedett.

Olyan pályák villamos berendezését, ahol a villamos berendezés szabad térben vagy szabadba nyíló térben van - illetve olyan zárt kezelő térben van elhelyezve, amelynek padlója fémlemez, vagy a nem fémből készült padlójára nedvesség kerülhet - az ilyen feltételekre vonatkozó előírások szerinti érintésvédelemmel kell ellátni.

Az olyan berendezéseket vagy ezek részeit, amelyet a kezelő személyzetnek üzemközben folyamatosan vagy gyakran kell megérintenie, fokozott érintésvédelemmel kell ellátni.

Villamos szigetelő tulajdonságú (műanyag, gumi) betétes görgők alkalmazása esetén gondoskodni kell, hogy a kötél az állomásokon és a pályán legalább 300 m-enként kapcsolatban legyen a földelő hálózattal.

9.4. Világítás

Az állomások területén és helyiségeiben legyen üzemi világítás. A megvilágítás nagysága, egyenletessége és káprázásmentessége tegye lehetővé a biztonságos munkavégzést és üzemeltetést.

Az üzemi világítás legfeljebb 230 V 50 Hz váltakozó feszültségű lehet.

A sötét napszakokban is üzemelő kötélvontatású vasutakat rendeltetésüktől függően szünetmentes energiaforrásról táplált tartalékvilágítással is el kell látni. Ez kivilágítással üzemelő sípályák esetén vonatkozik a sífelvonókra is.

A tartalék világításnak (munkahelyi biztonsági világítás), az üzemi világítás meghibásodásakor lehetővé kell tenni az utazás veszélytelen befejezését és a kötélpálya zavartalan elhagyását.

Üzemi világításhoz csak 50 lm/W-nál nagyobb fényhasznosítású és 5000 óránál hosszabb élettartamú fényforrások alkalmazhatók.

A megvilágítás az állomás ki- és beszálló helyein a peronszinttől mért 1 m magasságban 50 lx, tartalékvilágítás esetében 5 lx legyen.

A mozgó utaskabinban a megvilágítás 20 lx legyen, a pálya mentén sífelvonók esetében 5 lx legyen. Külső és belsőtéri munkahelyek esetében pedig a vonatkozó Vasúti Világítási Szabályzat szerinti paramétereket kell biztosítani.

9.5. Hírközlés

Az állomásokat önálló távközlő hálózattal és hangjelzési kapcsolattal kell összekötni. Sífelvonóknál, egyszerűbb pályáknál ettől el lehet tekinteni, azonban mentés esetén rádiótelefon vagy mobil rádió-távközlési szolgáltatás igénybevételére alkalmas készülék használata ajánlott.

A kötélvontatású vasutak állomásai közül legalább egyet be kell kapcsolni a közcélú távközlő hálózatba. Sífelvonóknál indokolt esetben rádiótelefon is elfogadható.

A távközlő hálózat meghibásodásának esetére legyen tartalék hírközlő eszköz is (mobil telefon, szolgálati rádió).

A járművekben utazók tájékoztatására hangos bemondót kell kiépíteni. Hat személyesnél nagyobb jármű és a hajtóállomás között állandó, kétoldalú összeköttetés legyen.

Rövid pályák esetén kielégítő az állomási hangosbemondó. Itt szükség esetén a személyzetnek kell haladéktalanul gondoskodnia az utasok tájékoztatásáról.

A ki- és beszálló helyeken, valamint a pálya kritikus pontjaira ajánlott videó megfigyelő rendszert kiépíteni.

9.6. Üzemi vezérlő, jelző és biztonsági berendezések és ezek áramkörei

9.6.1. Általános követelmények

Minden kötélvontatású vasútnak rendelkeznie kell a pálya és berendezései összehangolt üzemeltetését ellátó, rendszerétől függő vezérléssel (automatikus és kézi), rendszerétől függő biztonsági és jelző berendezésekkel, valamint olyan műszerekkel, továbbá azoknak szükség szerint elválasztott működtető áramköreivel, melyek általános üzemeltetési és vizsgálati körülmények között garantálják bármilyen kötélvontatású vasút szakszerű vezérlését, kizárva az illetéktelenek általi üzembe helyezést, a helytelen kezelésből eredhető meghibásodásokat és baleseteket, ugyanakkor vészhelyzetben lehetővé teszik az utasok biztonságának megőrzését.

A vezérlő berendezéseket úgy kell megtervezni és beszerelni, hogy biztonságosak és megbízhatók legyenek, ellenálljanak az általános üzemi igénybevételnek és olyan külső tényezőknek mint a nedvesség, a szélsőséges hőmérsékletek vagy az elektromágneses interferencia, és ne idézzenek elő veszélyhelyzeteket még működési hiba esetén sem.

A kezelő személyzet számára megfelelő berendezéseket kell rendelkezésre bocsátani, hogy bármikor tudjanak egymással kommunikálni, és vészhelyzet esetén az utasokat tájékoztatni tudják.

A kötélvontatású vasutak vezérlő, jelző és biztonsági berendezéseinek minden esetben:

a) jeleznie kell a pályák berendezéseinek áram alá helyezettségét,

b) ellenőriznie kell a biztonsági, üzemi berendezések, valamint a vezérlés rendeltetésszerű üzemkészségét,

c) vészhelyzet, üzemzavar megelőzésére lehetővé kell tenni a pálya azonnali leállítását, adott esetekben közvetlenül automatikus leállítását,

d) meg kell akadályozni a nem előírásszerű indítást (reteszeléssel) és a téves irányú mozgásba helyezést.

A berendezések kialakítása teljesítse azt a feltételt, hogy meghibásodásból és vészleállításból eredő leállás esetén csak a hiba elhárítása után lehessen a pályát újra üzembe helyezni.

Ezeken kívül az egyes rendszereknél külön meghatározott előírásokat kell teljesíteni.

Minden kötélvontatású vasutat véletlen elindulás elleni védelemmel kell ellátni. Ha a kezelőszerv nem tér vissza automatikusan nulla helyzetbe, a reteszelést úgy kell kialakítani, hogy feszültség alá helyezéskor akadályozza meg a hajtás elindulását.

A biztonsági áramkörök elemei a biztonsági áramkör megszakításának hatására működjenek, és szükség üzemmódban is működniük kell (akkumulátor, aggregátor). A szükség üzemmód energiaszükségletét méretezni kell, a működés időtartamát meg kell határozni.

Nem földelt rendszerű áramkörökben kétsarkú kapcsolóelemeket kell alkalmazni. Kettős föld- vagy testzárlat ne idézhessen elő veszélyhelyzetet.

A vezérlőrendszerek feszültsége legfeljebb 42 V lehet.

Főáramköri zárlat, valamint vezérlő áramköri meghibásodás esetén a hajtás önműködően álljon le.

A zavartalan üzemeltetés és az esetleges üzemzavarok gyors elhárítása érdekében a központi vezérlőhelyiségbe a 1. számú melléklet szerinti üzemi jelzéseket és a 2. számú melléklet szerinti hibajelzéseket kell beépíteni. A kiváltandó leállásokat a 3. számú melléklet tartalmazza.

A siklók és kötélpályák biztonsági berendezései két elkülönített rendszerben működjenek: üzemi áramkörben és vészleállítási áramkörben. Az üzemi áramkör az üzemi fék, a vészleállítási áramkör a biztonsági fék működését vezérelje.

Siklók és kötélpályák minden szolgálati helyét, utasterét, peronját lehetőleg hangosbeszélővel és hangjelzővel kell felszerelni. Sífelvonóknál a hangjelző felszerelése kielégítő.

A pálya üzemszerű leállítására legyen kapcsoló a gépházban, a kezelő asztalon, az állomásokon a beszállóhelyek peronján, valamint minden járműben, ahol állandó személyzet van.

Az üzemszerű megállítás és a vészleállítás kezelőszerveit egymástól eltérő színnel és felirattal kell megkülönböztetni.

A villamos biztonsági berendezések lehetőleg kényszerműködésűek legyenek. Ha ennek kialakítására nincs mód, a működést folyamatos és automatikusan beavatkozó rendszer ellenőrizze, vagy legyenek megkettőzöttek. Biztonsági célra minden elektronikus berendezést megkettőzötten, a relés rendszerben pedig biztonsági jelfogókat kell alkalmazni.

A hibajelző fényeknek bekapcsolva kell maradniuk a hiba elhárításáig.

Valamennyi meghibásodásnak önfeltárónak kell lennie, azonnal jelzést kell kiváltania.

Egyetlen hiba nem okozhat közvetlen üzemveszélyt.

A meghibásodás hangjelzése a vezérlőasztalról legyen kikapcsolható.

Az üzemi áramkör olyan, kulccsal zárható kapcsolóval legyen feszültség alá helyezhető, amelyből a kulcs csak az áramkör nyitott állapotában vehető ki.

Vészleállító áramkör működtetéséhez az akaratlan működtetést kizáró vészleállító nyomógombokat vagy kapcsolókat kell a kezelő helyen beépíteni.

A vészleállító áramkör veszély esetén az üzemi és a biztonsági féket működtesse a vonó- vagy szállítókötél azonnali lefékezése érdekében. Az üzem vezérlésére a sífelvonóknál a pálya mentén végig hallható hangjelző berendezést kell biztosítani. Magas vezetésű felvonóknál ennek érdekében a pálya mentén legalább 300 méterenként jelzőkürtöket kell elhelyezni. A jelzésekről az utasokat a felszállóhelyen tájékoztatni kell.

Vészleállítás esetén lépjen működésbe fény- és hangjelzés is.

9.6.2. Sífelvonók

A sífelvonónak legyenek olyan biztonsági berendezései, ezekhez tartozó olyan jelzőrendszere és vezérlése, mely

- a 9.6.1. szakasz a)-d) pontban jelzett feladatokat teljesíti,

- megakadályozza a felvonó indítását a másik állomás hozzájárulása nélkül, (telefonkapcsolat tartása mellett egyszerűbb pályáknál ettől el lehet tekinteni),

- a felvonó visszafutását kilincsművel, fékkel kizárja,

- ellenőrzi a szállítókötél helyes futását a támaszgörgőkön, adagolós le- felkapcsolós felvonóknál a nem megfelelő kapcsolódás és kötélkisiklás esetén vészleállítást hajt végre,

- a kiszállóhelyeken ellenőrzi, hogy a síelők a kijelölt helyen elhagyták-e a pályát, és a vonszoló elemek visszahúzása megtörtént-e, ennek hiányában vészleállítást végez.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonóknál az előző követelményeket nem kell teljeskörűen biztosítani, a körülményektől függően megengedhető az egyedi elbírálás. A 9.6.1. szakasz a)-d) előírásait azonban feltétlenül teljesíteni kell. Elektromos hajtás esetén áramvédő kapcsolás szükséges.

9.6.3. Siklók

A siklóknak legyenek olyan biztonsági berendezései, jelzőrendszere és ezekhez tartozó olyan vezérlése, mely

- a 9.6.1. szakasz a)-d) pontban jelzett feladatokat teljesíti,

- ellenőrzi és vezérli a járművek állomási ki-be haladása feltételeinek teljesülését,

- bármelyik fék működésbe lépése esetén a hajtást lekapcsolja,

- automatikus és távműködtetésű üzemi fékkel, biztonsági fékkel, járműve pedig fogófékkel rendelkezik,

- az esetleg megnövekedett sebesség függvényében előírt sebességhatárok szerint üzemi vagy vészleállást vezérel,

- a jármű fékezését váltja ki a vonóerő kritikus érték alá csökkenése és a jármű sebességtúllépése,

- kizárja a tartalék hajtás bekapcsolását az üzemi hajtás alatt,

- mutatja a jármű elhelyezkedését, mozgását a pályán (járműhelyzet-mutató), egyben ennek megfelelően vezérli a hajtást,

- több lépcsőben ellenőrzi a jármű érkezési sebességét az állomás előtt, és működteti a szükséges fékrendszert,

- energiaemésztő ütközővel határolja a jármű mozgási tartományát.

9.6.4. A kötélre rögzített járműves kötélpályák

A szállítókötélre tartósan rögzített járműves kötélpályának legyenek olyan biztonsági berendezései, jelzőrendszere és ezekhez tartozó olyan vezérlése, mely

- a 9.6.1. szakasz a)-d) pontban jelzett feladatokat teljesíti,

- reteszeléssel kizárja a pálya indítását valamennyi állomásainak hozzájárulása hiányában,

- automatikus és távvezérlésű üzemi fékkel és biztonsági fékkel rendelkezik,

- a szállítókötél esetleg megnövekedett sebessége függvényében előírt sebességhatárok szerint üzemi vagy vészleállást vezérel,

- kizárja a tartalék hajtás bekapcsolását az üzemi hajtás alatt,

- ellenőrzi a szállítókötél helyes futását a támaszgörgőkön, kisiklás esetén vészleállást vált ki,

- villamosan jelzésadással, majd vészleállással határolja a kötélfeszítés mozgástartományát, a hidraulikus feszítés nyomásértékét,

- regisztrálja a berendezéseket és a szállítókötelet ért villámcsapást,

- jelzi a kötelező beavatkozást igénylő szélsebességet.

9.6.5. Lekapcsolódó járműves körforgalmú kötélpályák

A körforgalmú, lekapcsolódó járműves kötélpályának legyenek olyan biztonsági berendezései, jelzőrendszere és ezekhez tartozó olyan vezérlése, mely

- a 9.6.1. szakasz a)-d) pontban jelzett feladatokat teljesíti,

- reteszeléssel kizárja a pálya valamennyi állomásának hozzájárulása nélküli indítást,

- automatikus és távvezérlésű üzemi fékkel és biztonsági fékkel rendelkezik,

- a vonókötél esetleg megnövekedett sebessége függvényében előírt sebességhatárok szerint üzemi vagy vészleállítást vezérel,

- kizárja a tartalék hajtás bekapcsolását az üzemi hajtás alatt,

- ellenőrzi a kötelek helyes futását, illetve támaszkodását a támaszokon, szükség esetén vészleállást működtet,

- ellenőrzi a vonókötél előírás szerinti elhelyezkedését a kapcsolóban és/vagy a kapcsolók szükséges szorító-erejét,

- a követési távolságnak betartását vezérli,

- ellenőrzi az érkező járművek lekapcsolódását és megakadályozza egymásra futásukat,

- ellenőrzi az állomási járműmozgatás üzemkészségét, koordinálja a járműmozgást, vezérli a járművek pályára kifutását,

- villamosan előbb jelzésadással, majd vészleállással határolja a kötélfeszítések mozgástartományát, a hidraulikus feszítés nyomásértékét,

- regisztrálja a berendezéseket és köteleket ért villámcsapást,

- jelzi a kötelező beavatkozási szintnek megfelelő szélsebességet,

- bármelyik fék belépése esetén a hajtást lekapcsolja.

9.6.6. Ingaforgalmú kötélpálya

Az ingaforgalmú kötélpályának legyenek olyan biztonsági berendezései, jelzőrendszere és ezekhez tartozó olyan vezérlése, amely

- a 9.6.1. szakasz a)-d) pontban jelzett feladatokat teljesíti,

- reteszeléssel kizárja a pálya valamennyi állomásának hozzájárulása nélküli indítást,

- automatikus és távvezérlésű üzemi fékkel, valamint biztonsági fékkel, esetleg még fogófékkel is rendelkezik,

- a jármű esetleg megnövekedett sebessége függvényében az előírt sebességhatárok szerint üzemi vagy vészleállítást vezérel, a fogóféket működteti, ha ilyennel rendelkezik,

- kizárja a tartalék hajtás bekapcsolását az üzemi hajtás alatt,

- bármelyik fék belépése esetén egyidejűleg a hajtást kikapcsolja,

- ellenőrzi a kötelek helyes futását, illetve felfekvését a támaszokon, szükség esetén vészleállást működtet,

- a vonóerő adott határ alá süllyedése esetében működteti a járműféket, amennyiben ilyennel rendelkezik,

- leállítja a pályát a tartó- és vonókötelek átcsapódásakor,

- mutatja a jármű elhelyezkedését, illetve mozgását a pályán (járműhelyzet-mutató), egyben ennek megfelelően vezérli a hajtást,

- több lépcsőben ellenőrzi a jármű érkezési sebességét az állomás előterében, és működteti a szükséges fékrendszert,

- energiaemésztő ütközővel határolja a jármű futóművének mozgási tartományát,

- villamosan előbb jelzésadással, majd vészleállással határolja a kötélfeszítések mozgástartományát, esetleg a hidraulikus feszítés nyomásértékeit,

- regisztrálja a köteleket ért villámcsapást,

- jelzi a kötelező beavatkozást igénylő szélsebességet.

9.7. Villám- és túlfeszültség-védelem

9.7.1 Villámvédelem

Minden helyhez kötött, állandó telepítésű személyszállító kötélpályát villámvédelemmel kell ellátni.

A légköri eredetű túlfeszültségek levezetéséhez az állomásokat és a kötélpályát egybefüggő villámhárítóval kell felszerelni.

A kötélpályák állomási építményeit villámvédelem szempontjából kiemelt (tömegtartózkodásra szolgáló) épületnek kell tekinteni.

A villámhárító tervezése során a becsapási veszélyt fokozó környezet hatását minden esetben vizsgálni kell.

A kötélpályák villámhárító rendszerét függetlenül a kötélpálya magasságától legalább 300 méterenként villámhárító földeléssel kell ellátni. 300 méternél nagyobb támaszközök esetén a földelést az alátámasztó helyeken kell kialakítani.

9.7.2. Különleges előírások

A kötélpályák erősáramú és gyengeáramú berendezéseit belső villámvédelemmel is el kell látni.

A kötélkiöntést a tartókötél és a feszítőkötél között át kell hidalni.

A személyszállító kötélpályák villámvédelmi rendszerét háromévenként kell felülvizsgálni.

A kötélpályát ért villámcsapás tényét üzemszünet alatt is automatikusan érzékelni és regisztrálni kell.

Villámcsapás esetén újraindítás előtt mind a tartókötelet, mind a szállítókötelet felül kell vizsgálni.

9.7.3. Elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem

Az elektrosztatikus feltöltődés ellen a személyszállító kötélpályák járműveit földelő berendezéssel kell ellátni.

Rendkívüli műszaki megoldásoktól eltekintve kocsinként legalább két földelő kefét vagy földelő görgőt kell alkalmazni.

10. Mentés, mentőeszközök, mentőberendezések

A fejezet tartalmazza a személyszállító kötélvontatású vasutakon, ezen belül a sífelvonókon, siklókon és kötélpályákon előforduló balesetek, valamint üzemzavarok során az utasok biztonságba helyezésének, mentésének követelményeit, a felhasználható eszközök alkalmazási körét, szerkezeti és méretezési előírásait.

10.1. Általános követelmények

Minden kötélvontatású vasútnak rendelkeznie kell olyan szervezettel, szervezettséggel és olyan mentési felszerelésekkel, melyeknek segítségével az utasok az üzemzavar miatt leállt, balesetet szenvedett pálya járműveiről biztonságba helyezhetők.

Ha olyan üzemzavar lép fel a létesítménynél, amely miatt nem indítható újra rövid időn belül, minden műszaki intézkedést és rendelkezést meg kell tenni annak érdekében, hogy az utasokat biztonságba helyezzék a létesítmény típusától és környezetétől függően megadott időn belül.

Az utasok mentését és a rendelkezésre álló eszközök használatát az üzemeltetés szabályozásában meg kell határozni. Ennek keretében a meghibásodás jellege, helye, a napszak és időjárás függvényében kell szabályozni az intézkedéseket és a rendelkezésre álló mentő erők riasztását. A mentést olyan eszközökkel, megoldásokkal és azok olyan mennyiségével kell biztosítani, hogy a jármű leállásától az utolsó utas földre érkezéséig, illetve biztonságba helyezéséig terjedő idő a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok között se haladja meg

- nyitott járműves pályák esetén a két órát,

- zárt járműves pályáknál a három órát.

A mentett utasoknak a jármű leállásának pillanatától számított három órán belül, szükség esetén, fűthető helyiségbe jutását biztosítani kell.

A pályát olyan állandó vagy hordozható világítási megoldással kell ellátni, amely a mentést sötétedés után is lehetővé teszi.

A pályákról a mentés lehetőleg a közlekedési kapcsolattal rendelkező állomás felé történjen.

A mentési erők legyenek felszerelve hangosbeszélővel az utasok teendőinek, célszerű magatartásának közlésére.

A pályáról és a nyomvonalról történő mentés eszközei:

1. sífelvonóknál mentőszán, szánonként 2 pár hágóvas,

2. siklók esetén pálya menti lépcső,

3. a járműből az utasok földre juttatására létra, hágcsó, kötél és/vagy mentőzsák,

4. kötélen mozgó eszköz a személyzet járműhöz szállítására,

5. mentőkötél a járművek mozgatására,

6. mentőkabin,

7. kötélfeszítés fellazítására, a súlyfeszítés mérséklésére, a kötélnek az állványról történő leemelésére szolgáló eszközök és berendezések,

8. mentőhelikopter.

10.2. A mentőeszközök használata

Álló járműből az utasok mentése történhet:

1. sífelvonóknál mentőszánnal, a szállító kötélre kapcsolhatóan vagy önjáró kivitelben a sérültek pályáról való beszállítására,

2. siklók esetén pálya menti menekítő lépcsővel, illetve rámpán a személyzet vezetésével,

3. létrával, hágcsóval, kötéllel (csörlővel v. nélküle) közvetlenül a járműből, vagy mentőhevederrel, mentőzsákkal leeresztve a mentőszervezet által,

4. a személyzet számára a mentendő jármű megközelítésére egy vizsgálati célra felhasználható kötélen mozgó egyszemélyes eszköz (kerékpár jellegű) használatával, majd személyzet általi mentés más eszközzel,

5. mentőkötél a jármű olyan helyre történő vontatására, ahol az utasok ki tudnak szállni, vagy mentőkészülékkel leereszthetők más eszközökkel,

6. mentőkabin felhasználásával elsősorban a nem kísért, több férőhelyes járművek utasainak csoportos mentése esetén, kedvezőbb mentési helyre szállításra, leeresztésre,

7. a szállító- vagy tartókötél feszítésének lazításával, indokolt esetben a kötélnek az állványról leemelése, a járművek földközelbe juttatása érdekében,

8. helikopterrel nehezen megközelíthető helyű vagy sürgős mentést igénylő esetekben, személyzeti koordinálással.

Az utasok az álló járműből csak a mentőcsoport vagy nagyobb járművek esetén az utaskísérő közreműködésével ereszkedhetnek, illetve ereszthetők le a terepre. A mentés alatt a jármű megindulását meg kell akadályozni.

A mentőlétrák a föld felett legfeljebb 10 m magasságban függő jármű esetén alkalmazhatók.

Nyitott járművek esetén a mentőlétra 15 méterig is használható, ha a pályaszakasz hossza nem haladja meg a járművek követési távolságának négyszeresét.

Ha az utasok földre juttatása nem oldható meg a kötélpálya teljes hosszában a leállt állapotban, legyen lehetőség a járművek kötélen történő mozgatására. Ebben az esetben a jármű mentőköteles mozgatásával, mentőfülkével, esetleg több megoldás kombinációjával kell menteni.

10.3. A mentőeszközök szerkezeti követelményei

A mentőlétra megbízhatóan legyen csatlakoztatható az álló járműhöz.

A mentőkészülék (mentőzsák) tegye lehetővé az utasok földre juttatását aktív közreműködésük igénye nélkül is.

A leeresztés egyenletes legyen, és sebessége legfeljebb 1,5 m/s lehet. A mentőkészülék (zsák, heveder, kötélzet) rendeltetésszerűen működjön 0,3-1,5 kN terhelési határok között.

A mentőkészülék kiegészítő szerkezetek alkalmazása nélkül, kézzel is használatra kész állapotba hozható legyen.

A mentésre használt acélkötél szerkezete és teherbírása a kötelekkel foglalkozó 5. fejezet szerinti legyen.

Műszálas kötelek szakítóereje nyolcszorosa legyen a mentési igénybevételnek.

A leeresztő készüléknek két, automatikus működésű fékje legyen, a leeresztő- és a rögzítőfék.

A leeresztő készülék rögzítőfékje a leeresztés közben bármikor legyen képes a mentés rántásmentes megállítására.

A leeresztőfék üzemképtelenné válása esetén a leeresztést a rögzítőfékkel kell folytatni.

Az utasok biztonságos leeresztéséhez heveder, zsák stb. is használható.

A leeresztők méretezése 6-os biztonsági tényezővel történjen.

A mentőfülke szerkezeti kialakítása biztosítsa a pályán függve maradt jármű megközelítését és az utasok átszállását, valamint elszállításukat kedvező kiszállási helyre.

A mentőfülkét a pálya járműveinek vonókötelétől független kötél vontassa.

Önjáró kötélpálya jármű csak a személyzet használatára szolgálhat.

Kétköteles ingaforgalmú kötélpálya esetén mentőfülke helyett segélykötél is alkalmazható. Ezzel lehet a járművet olyan helyre vontatni, ahol megoldható az utasok biztonságba helyezése. A segélykötél a vonókötéltől függetlenül működjön.

11. Üzemeltetés

11.1. Használatba vétel, próbaüzem

A kötélvontatású vasút létesítményeit csak a hatósági használatba vételi engedély birtokában és az abban foglalt feltételek szerint szabad üzemeltetni. A használatba vételi engedélyt megelőzően csak a létesítési engedélyben előírt vagy engedélyezett próbaüzemeltetés végezhető.

Siklóknál és kötélpályáknál a próbaüzemeltetést előzetesen a próbaüzemi terv mellékelésével az engedélyező hatóságnak be kell jelenteni.

A próbaüzemeltetés célja annak megállapítása, hogy az elkészült létesítmény a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas és személyzete az üzemeltetésében megfelelő jártassággal bír.

A próbaüzem beindításának feltétele a létesítmény elkészülte és kiemelten a 9. fejezetben előírt villamos, érintésvédelmi, vezérlő, jelző és biztonsági berendezések teljes üzemkészsége.

A próbaüzemeltetésért a tervező, kivitelező és az üzemeltető egyetemlegesen felelős.

A próbaüzemet üresjárati terheléssel, majd annak eredményessége után mértékadó, a rendeltetésszerű üzemeltetésben előfordulható terhelésekkel kell végrehajtani.

A próbaüzemről naplót kell vezetni, és a próbaüzemeltetés befejeztével értékelni kell. A napló és annak a tervező, kivitelező és üzemeltető által történő együttes értékelése a hatósági használatbavételi engedély előfeltétele.

A próbaüzem tartama siklóknál és függőpályáknál legalább hét műszak, sífelvonóknál elegendő három műszak.

11.2. Engedélyes és személyzet

A létesítmény üzemeltetéséért felelős személyeket megfelelő munkaeszközökkel kell ellátni, és feladatuk ellátásához megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük.

A kötélvontatású vasút üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat csak arra képesített, jogszabályban előírt vizsgát tett személyzet láthat el. A képzés és vizsgáztatás feltételeit külön jogszabály* tartalmazza.[29]

Továbbképzésükről, valamint az üzemben alkalmazott más személyek ki- és továbbképzéséről az üzemvezető gondoskodik.

A kötélvontatású vasút engedélyese köteles üzemvezetőt és legalább egy üzemvezető-helyettest alkalmazni. Ezeknek a személyeknek az üzem vezetéséhez szükséges emberi és szakmai alkalmassággal és megfelelő szakmai ismeretekkel kell rendelkezniük. Siklók és függőpályák esetében a szakterületre vonatkozó felsőfokú szakképzettséget kell megkívánni a felelős üzemvezetőtől.

Az üzemvezető és helyettese kinevezéséhez az engedélyező hatóság hozzájárulását előzetesen be kell szerezni. A hatóság a hozzájárulását visszavonja, ha az üzemvezető vagy helyettese az üzemeltetés során nem tartja be a használatbavételi engedélyben rögzített üzemeltetési feltételeket, vagy ha a feladatra való alkalmatlansága bebizonyosodik.

A kötélpálya előírásszerű és biztonságos üzemeltetéséért az üzemvezető, távollétében annak helyettese felel.

Az engedélyes köteles az üzemvezető számára mindazon jogosultságokat megadni, amelyek a biztonságos és jogszerű üzemeltetés megvalósításához szükségesek. Ebbe beleértendő a személyzet kiválasztását és alkalmazását, valamint az üzemeltetéshez szükséges minimális létszám meghatározását illető állásfoglalása is.

Az üzemvezetőnek köteles gondoskodni a pálya egyes részeire vagy annak egészére (beleértve a köteleket is) vonatkozó időszakos vizsgálatok elvégzéséről, az üzemi szabályzatokban meghatározott vagy - indokolt esetben - a hatóság által a használatbavételi engedélyben megszabott gyakorisággal. Az időszakos vizsgálatok szükséges gyakorisága függ a létesítmény korától és állapotától.

Az üzemvezető tartozik üzemnaplót vezetni.

Az üzemvezető köteles a pálya műszaki dokumentumait (tervek, számítások és műszaki leírások, gépkönyv) megőrizni és minden átalakítás során helyesbíteni, vagy a kivitelezővel helyesbíttetni.

Hasonlóképpen köteles megőrizni a hatósági engedélyeket és vizsgálati dokumentumokat.

Minden megállapítást, vizsgálatot, karbantartási munkát, mentési gyakorlatot, üzemi adatokat, az üzemeltetés időtartamát és a szállított utasok számát, az időjárási körülményeket, valamint a rendkívüli eseményeket és a baleseteket fel kell jegyezni az üzemnaplóban. A bejegyzések helyességéért az üzemvezető felel.

11.3. Az üzemeltetés szabályozása

Annak érdekében, hogy a létesítményt tervezett céljára, műszaki specifikációinak és a megadott üzemelési feltételeknek megfelelően használják, továbbá a biztonságos üzemelésre és karbantartásra vonatkozó utasítások betarthatósága érdekében minden műszaki intézkedést és rendelkezést meg kell hozni. A kezelési utasításnak és az útmutatóknak az Európai Közösségek azon hivatalos nyelvén, illetve nyelvein kell készülnie, amelyet a Szerződésnek megfelelően az a tagállam határozhat meg, amelynek a területén a létesítményt megépítették.

Az engedélyes köteles a kötélvontatású vasútra vonatkozóan szolgálati utasítást készíteni és azt az engedélyező hatósággal jóváhagyatni. A szolgálati utasításnak tartalmaznia kell a szolgálatteljesítés minden részletét. A szolgálati utasítás magában foglalja az üzembe helyezés feltételeit, az üzemeltetéssel kapcsolatos követelményeket és a szállítási feltételeket. A szolgálati utasításban kell meghatározni az üzemben szükséges jelzéseket is.

Vagy a szolgálati utasításban, vagy külön utasításban szabályozni kell az adott pálya felügyeletével, vizsgálatával és karbantartásával kapcsolatos teendőket. Ezt a tervező és a gyártó cégek vonatkozó követelményei szerint kell összeállítani és a hatósággal elfogadtatni.

Az utasításban szabályozni kell a teendők ciklusidőit, a felelősöket, a vizsgálandó elemeket (pálya, berendezés, jármű, elemek), a vizsgálatokat és azok műszaki határértékeit, valamint egyértelműen meg kell határozni a szükséges eszközöket és műszereket.

11.4. Üzemvezetés

Az üzemvezető vagy annak helyettese az üzemeltetés alatt köteles állandóan a létesítmény közvetlen közelében tartózkodni.

Az üzemvezető a kötélpálya üzemeltetésének biztonságát is érintő utasításokat írásban köteles közölni az alkalmazottakkal. A mentési utasításban előírt mentési megoldásokat gyakoroltatnia kell legalább évente a pálya teljességére kiterjedően.

Az üzemeltetés közben minden állomáson megfelelő számú felelős alkalmazottnak kell tartózkodnia, akik az utasok ki- és beszállásánál segítenek, ellenőrzés alatt tartják a szolgálati helyükről belátható kötélpálya-szakaszokat, és zavar esetén a pályát leállítják, majd az utasok segítségére sietnek. Az előírt személyzet hiányában a pályát nem szabad üzemeltetni.

Sötétedés után a pályát csak akkor szabad üzemeltetni, ha az engedélyezett és különleges intézkedésekkel az üzem és az utasok biztonsága egyértelműen szabályozott.

Erős, 16 m/s-nál nagyobb szélsebesség esetén a kötélpálya folyamatos figyelése mellett, szükség esetén csökkentett sebességgel azt ki kell üríteni és a kötélpálya üzemét le kell állítani. Hasonlóképpen le kell állítani a kötélpálya üzemét, ha köd miatt a látási viszonyok a biztonságot veszélyeztető mértékben romlanak.

Az üzem leállítása során ellenőrizni kell, hogy nem maradt-e utas a pályán.

A baleseteket és az üzemeltetés során bekövetkezett rendkívüli eseményeket az üzemvezető haladéktalanul köteles az engedélyező hatóságnak és az üzemeltető vasút vezetésének bejelenteni.

11.5. Felügyelet, fenntartás

A kötélvontatású vasúti létesítményt és annak tartozékait állandóan üzem- és forgalombiztos, valamint tiszta állapotban kell tartani.

A létesítmény üzem- és forgalombiztosságát az üzemkezdet előtt naponta meg kell vizsgálni. Az utasszállítás megkezdése előtt próbamenetet (legalább egy teljes kört vagy ingajáratot) kell tartani, amelynek során az ellenőrzés szemrevételezéssel történik. Az ellenőrzésnek ki kell terjednie a villamos berendezések és üzemi fékek próbáira is. Az elvégzett próbákat és az ellenőrzés eredményét az üzemnaplóban rögzíteni kell. Ha az ellenőrzés során hiányosságot állapítanak meg, akkor a létesítményt nem szabad üzembe helyezni. A hiányosság megszüntetése után csak a felelős üzemvezető engedélyezheti az üzembe helyezést.

Indítás, leállás utáni újraindítás előtt a visszafordító állomási felügyelő személyzet hozzájárulását be kell szerezni.

Amennyiben az üzemszünet alatt különleges időjárási viszonyok (jegesedés, vihar) vagy villámcsapás következtében a kötélpályán hibák/sérülések (pl. kisiklás, kötélsérülések) gyanúja merül fel, akkor az egész pályaszakaszt felül kell vizsgálni.

Az ilyen vizsgálatot akkor is kell végezni, ha baleset miatt kellett az üzemet leállítani. A hiányosságok megszüntetése vagy olyan átalakítások megtörténte után, amelyek a létesítmény biztonságát érintik, az üzemvezető jelenlétében próbameneteket kell tartani, s mindazokat a vizsgálatokat el kell végezni, amelyek az érintett pályarészekre vonatkozóan időszakos vizsgálatként elő vannak írva. Az engedélyező hatóságot időben értesíteni kell. A hatóság jogosult a próbameneteken képviseltetni magát, és további próbameneteket előírni. Baleset után az üzemet az üzemvezető csak az engedélyező hatóság hozzájárulásával indíthatja újra.

Az üzemvezetőnek köteles gondoskodni kell a pálya egyes részeire vagy annak egészére (beleértve a köteleket is) vonatkozó időszakos vizsgálatok elvégzéséről az ezen szabályzatban meghatározott vagy - indokolt esetben - a hatóság által a használatba vételi engedélyben megszabott gyakorisággal. Az időszakos vizsgálatok szükséges gyakorisága függ a létesítmény korától és állapotától.

A rögzített kapcsolójú kötélpályák kötélszorítóit időszakonként át kell helyezni. Az áthelyezés után meg kell vizsgálni, hogy a szükséges lehúzóerő értékét.

Minden megállapítást, vizsgálatot, karbantartási munkát, mentési gyakorlatot, üzemi adatokat, az üzemeltetés időtartamát és a szállított utasok számát, az időjárási körülményeket, valamint a rendkívüli eseményeket és a baleseteket fel kell jegyezni az üzemnaplóban. A bejegyzések helyességét a felelős üzemvezető köteles igazolni.

A kötélvontatású vasúton és annak egyes elemein tervezett olyan átalakításokat, amelyek a létesítmény biztonsága szempontjából meghatározóak, előzetesen az engedélyező hatósággal engedélyeztetni kell.

11.6. Fővizsgálat, felülvizsgálat

Fővizsgálat

Az egész létesítményt - általában szezonkezdés előtt - évente legalább egyszer teljes körű, minden berendezésére kiterjedő fővizsgálat alá kell vonni. Ez alól kivételt képeznek azok a pályaelemek, amelyeket többéves ciklusokban kell felülvizsgálni. A fővizsgálat kiterjed minden pályatechnikai villamos berendezésre, a járművekre. A fővizsgálatot a gyártók által készített karbantartási utasítás alapján kidolgozott vizsgálati utasítás szerint kell végrehajtani. Meg kell vizsgálni továbbá az állomási és vonali építményeket, azok alapjaival együtt. Az eredményeket írásban kell rögzíteni. A fővizsgálathoz államilag elismert szakértők* is igénybe vehetők.[30]

A fővizsgálat idején az utasok szállítása a vizsgálat jellegétől függően korlátozható.

A fővizsgálat időpontját előzetesen az engedélyező hatóságnak be kell jelenteni, így biztosítva a lehetőséget a hatóság képviselőjének a vizsgálaton való részvételre.

A fővizsgálat során végzett ellenőrzések és próbák eredményeit naplózni kell, valamint az adott esetben elvégzett karbantartási munkákról a hatóságot a vizsgálatok befejezése után harminc napon belül tájékoztatni kell.

A fenntartás és a fővizsgálat eredményeképpen beépítésre kerülő alkatrészeknél be kell tartani az 1.4. pontban előírtakat.

Felülvizsgálat

A kötélvontatású vasutakat öt évenként az engedélyes köteles külső független szervvel vagy szakértővel a létesítmény egésze, az elektronika és üzemeltetés tekintetében felülvizsgáltatni. A felülvizsgálati jelentést az üzemeltető egy hetes határidőn belül a hatóságnak köteles benyújtani.

Az időszakos felülvizsgálat elmulasztása a pálya használati engedélyének megvonásával jár.

A hatóság eseti meghagyással is kötelezheti engedélyest a pálya egészére, illetve részegységeire vonatkozó felülvizsgálat elvégeztetésére.

11.7. Szállítási feltételek

Az utasokra vonatkozó szállítási feltételeket a vállalkozónak könnyen olvasható helyen ki kell függesztenie. A szállítási feltételeknek ki kell terjedniük az utasoknak a pályahasználattal kapcsolatos jogaira és kötelességeire, a pálya állomásain és a járművekben előírt viselkedésére, a viselkedési normák be nem tartása esetén az utasokra hárítható felelősségre, valamint a díjszabásra és a pálya üzemelési idejére.

A tájékoztatás arra is terjedjen ki, hogy az utas esetleges panaszával kihez fordulhat.

Az ittas személyeket az utazásból ki kell zárni.

Idős és mozgáskorlátozott utasok az egyes pályákat csak saját felelősségükre használhatják, őket indokolt élet- és balesetvédelmi okból az utazásból ki lehet zárni. Az erről szóló döntés az üzemvezető hatáskörébe tartozik. Mindezt feltűnő módon és helyen közzé kell tenni.

Rögzített kapcsolású függőszékes pályát mozgáskorlátozott személyek kívánságára meg kell állítani, vagy sebességét le kell csökkenteni.

Hat évnél fiatalabb gyermekek függőszékes pályán csak felnőtt ölében vagy mellette ülve utazhatnak.

A kötélpályák járműveiben a dohányzás tilos. Tilos továbbá az olyan tárgyak szállítása, amelyek más utasokban vagy a járműben kárt okozhatnak.

Az utasok kötelesek követni a kiszolgáló személyzet utasításait.

12. Összefoglaló táblázatok

12.1. A kötélvontatású vasutak alapvető üzemi jelzéseinek tárgya és módja

12.2. A kötélvontatású vasutak alapvető hibajelzéseinek tárgya és módja

12.3. A kötélvontatású vasutak biztosító és vezérlő berendezései által kiváltandó leállások

12.1. A kötélvontatású vasutak üzemi jelzésének tárgya és módja

12.2. A kötélvontatású vasutak alapvető hibajelzéseinek tárgya és módja

12.3. A kötélvontatású vasutak biztosító és vezérlő berendezései által kiváltandó leállások

* 10%-os sebességtúllépés elérésekor még elegendő jelzés alkalmazása.

Vészleállítás után az újraindulás csak a hiba teljes körű felszámolása után legyen lehetséges!

13. Fogalommeghatározások

1. Beszállóhely: a járművekbe és a járművekből az utasok be- és kiszállására kiépített terület.

2. Biztonsági fék: a kötélpálya esetenkénti vészmegállítására szolgáló, az üzemi féken felüli, de attól működésében és kialakításában függetlenül is szabályozható fékerőt kiváltó szerkezet.

3. Egyköteles kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járművét egy kötél, a szállítókötél tartja és mozgatja.

4. Feszítősúly: a kötélpálya köteleinek (tartó-, vonó-, szállítókötél) feszítéséhez szükséges erőt létrehozó, szabadon függő súly.

5. Rögzített kapcsolású járműves kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járműve tartósan össze van kapcsolva a vonókötéllel/szállítókötéllel.

6. Fogófék: a kötélerő csökkenése és a jármű sebességnövekedése esetén a járművet megállító, a jármű tartozékát képező valamely pályaelemet (sín vagy kötél) megfogó fékszerkezet.

7. Függőszékes kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járműve függőszék.

8. Görgőcsoport: a mozgó vonó-/szállítókötelet támasztó, lenyomó vagy vezető himbás kialakítású csoportja a görgőknek.

9. Görgőlánc ív: merev, nagy átmérőjű tartókötél feszítősúly előtti kíméletes iránytörésének sokgörgős kialakítása.

10. Hajtókorong: a hajtóerőt a vonó-/szállítókötélre átadó gépelem.

11. Terelő- és visszafordító korong: a vonó-/szállítókötél mozgásirányát megváltoztató gépelem.

12. Ingaforgalmú (ingajáratú) kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járműve az állomások között azonos pályaágon oda-vissza mozog, a vonó-/szállítókötél mozgásirányának változtatásával.

13. Járművek kapcsolókészüléke: a járművet és a vonó-/szállítókötelet rögzítetten vagy automatikusan oldható módon összekapcsoló szerkezet.

14. Járműhelyzet-jelző (Kopierwerk/Másolómű) ingaüzemű pályáknál - az egész pályára kiterjedően - a jármű mindenkori helyzetéről tájékoztatást adó berendezés, amely kiemelten a járművek állomásokba behaladásának felügyeletére, vezérlésére szolgál.

15. Kapcsolási távolság: a pálya megszabott követési időköze alatt a pályasebességgel megtett út.

16. Kétköteles kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek a tartókötélen függő járművét külön vonókötél mozgatja.

17. Körforgalmú kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járműve az állomások között a vonó-/szállítókötél azonos irányú mozgásával körforgalmat valósít meg.

18. Kötélfeszítő és lehorgonyzó szerkezet: a kötélvontatású vasút köteleinek súly- vagy hidraulikus feszítésére, illetve a feszítéssel szembeni rögzítésére szolgáló szerkezet.

19. Kötélkarmantyú: két kötél tengelyirányú vagy a kötél és más szerkezet összekapcsolására szolgáló elem.

20. Kötélpálya állvány: a pálya nyomvonalán a terepszinten álló szerkezet a tartó-/szállítóköteleket, valamint a vonóköteleket alátámasztó és vezető szerelvényekkel.

21. Kötélpálya feszítőkötele: a tartó- és a vonó-/szállítókötél feszítésére szolgáló kötél.

22. Kötélpálya függőszéke: nyitott jármű 1-4 ülő utas szállítására.

23. Kötélpálya fülkéje: félig zárt vagy zárt jármű, 1-2 álló utas számára.

24. Kötélpálya járműve: az utasok biztonságos szállítására szolgáló eszköz, amely lehet függőszék, fülke, kiskabin, nagykabin.

25. Kötélpálya kiskabinja: zárt jármű 4-8 utas szállítására.

26. Kötélpálya nagykabinja: zárt jármű, nyolcnál több utas szállítására.

27. Kötélpálya névleges sebessége: a vonókötél terv szerinti sebessége.

28. Kötélpálya szabad szelvénye: a jármű méreteiből és lengéseiből (együttesen a jármű űrszelvényből), valamint a járművet tartó kötél és más kötélzet előírt mértékben feltételezett lengéseiből, előírt mértékű oldaltávolságokkal kiegészítve meghatározott, pályatengelyre merőleges szelvény. Ez a pálya mentén változó, az állomásokban szűkebb, a vonalitól jelentősen eltérő.

29. Kötélpálya tartókötele: sodronykötél, amelyen a jármű gördül.

30. Kötélpálya támasza (állvány): a kötélpálya nyomvonalán, a terepszinten álló építmény a tartókötelet és a vonó-/szállítókötelet alátámasztó vezető szerelvénnyel.

31. Kötélpálya szállítókötele: a járművet egyidejűleg tartó és mozgató sodronykötél.

32. Kötélpálya vonókötele: a járművet a tartókötélen vontató sodronykötél.

33. Kötélpálya ellenkötele: ingaforgalmú pályán egyébként nyitott ággal is alkalmazható vonókötél hajtással ellenoldali, hurkot záró kötele.

34. Kötélpálya fékkötele: a vonókötél-erő kiesése esetén a pálya megfékezését szolgáló kötél.

35. Kötélpálya üzemi sebessége: a terhelt kötélpálya vonókötelének állandósult sebessége.

36. Kötélvontatású vasút hajtása: a vonó-/szállítókötélre kapcsolt járművet normál üzemmódban mozgató hajtómű.

37. Kötélvontatású vasúti pálya állomása: a beszállóhely, illetve a hajtó-, a feszítő-, a visszatérítő és a kötélrögzítő szerkezetek elhelyezésére szolgáló építmény.

38. Kötélvontatású vasút tartalékhajtása: a vonó-/szállítókötélre kapcsolt járművet a hajtás üzemképtelensége esetén mozgató szerkezet.

39. Kötélvontatású vasút szabadon tartandó szelvénye: a kötélvontatású vasúti pályára merőleges szelvény, amelyben a járművön kívül egyéb tárgy nem lehet, illetve abba nem nyúlhat be.

40. Kötélvontatású vasút szállítási kapacitása: a kötélvontatású vasúti pályán egységnyi idő alatt egy irányban szállítható utasok száma.

41. Kötélpálya vizsgálati/ellenőrzési sebessége: a kötelek és a kötélpálya ellenőrzésekor vagy kenésekor alkalmazott csökkentett sebesség.

42. Lekapcsolódó járműves kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek a járműve az állomásokon a vonó-/szállítókötélről automatikusan lekapcsolódik.

43. Nyomtávolság: sífelvonónál a két (üres és tele) szállítókötél-ág vízszintes vetületi távolsága. Az üreságnak a szabadon tartandó szelvény feletti visszavezetése esetén 0 is lehet. Siklónál, függősínpályánál az egyes pályaágak sínpályájának nyomtávolsága, azaz a sínek belső éleinek vízszintes távolsága. Ekkor a két vonókötél-ág távolsága a vágánytengelyek távolsága. Kötélpálya esetén a pálya két tartószállítókötél ágainak vízszintes vetületi távolsága.

44. Pályatengely: sífelvonó esetében a teleoldali szállítókötél tengelye. Siklónál, függő sínpályánál a sínpálya középvonala, azaz a nyomtáv felező vonala a sínek felső érintő síkjában. Kötélpályánál a tartó-szállító kötelek vízszintes távolságának, azaz nyomtávnak felezője által, egyben a pálya menti szerkezetek vonala által meghatározott tengely.

45. Pászmaspirál kötélszerkezet: olyan spirál/kötél, melynek egyes szálai 7 huzalból álló pászmák.

46. Rögzítőfék: kézzel vagy lábbal működtethető fékszerkezet, amely a már lefékezett pálya állva maradását biztosítja, pl. az egyéb fékek javítása, karbantartása alatt.

47. Saru (kötélsaru): a tartókötelet közvetlenül alátámasztó elem.

48. Sikló: olyan kötélvontatású vasút, amelynél a megfelelően kialakított vasúti pályán a járműveket kötél vontatja.

49. Sikló, függősínpálya szabad szelvénye: a jármű saját méreteit, mozgási térigényét és a feszültség alatt álló elemeket előírt oldaltávolságokkal egyidejűleg figyelembe vevő, a vágánytengelyre merőleges szelvény.

50. Sí- és szánfelvonó: olyan kötélvontatású berendezés, amelynél a síelőt, saját sítalpán, illetve a szánt szállítókötélre rögzített függeszték vagy vonszoló elem vontatja.

51. Sífelvonó szabad szelvénye: oszlop vagy fix akadályhoz képest előírt, a pályatengelyhez viszonyított vízszintes és a hófelülettől mért függőleges távolság által meghatározott, pályatengelyre merőleges szelvény.

52. Sífelvonó vonszolókötele: sífelvonóknál a szállítókötélre kapcsolódó függesztéknek a síelő közvetlen vontatására szolgáló kötele.

53. Személyszállító függőpálya: olyan kötélvontatású vasút, amelynél a járműveket az állomások között állványokkal alátámasztott kötélen vagy merev hídszerkezeten kialakított pályán függve kötél vontatja.

54. Üzemi fék: a kötélpálya üzemszerű megállítására szolgáló, a hajtóművel szerves kapcsolatban lévő, szabályozható fékerőt kiváltó fékszerkezet.

55. Védőhíd vagy védőháló: a kötélvontatású vasutat keresztező, azt megközelítő, rendkívüli biztonságot igénylő létesítmény védelmére vagy a kötélmunkák független végzésére szolgáló hídszerkezet, illetve tartókötelekből és azokra szerelt hullámos fonatból kialakított hálószerkezet.