62/2003. (X. 27.) ESZCSM rendelet

az élelmiszer eredetű megbetegedések esetén követendő eljárásról

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének da) és df) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. §

(1) E rendeletet kell alkalmazni az élelmiszerfertőzés, az élelmiszermérgezés (a továbbiakban együtt: élelmiszer eredetű megbetegedés) és ezek gyanújának bejelentésére, kivizsgálására és nyilvántartására, valamint az élelmiszer eredetű megbetegedésekkel kapcsolatos hatósági intézkedésekre.

(2) Élelmiszer eredetű megbetegedésnek tekintendő a tévedésből élelmiszerként elfogyasztott, valamint a véletlenül elfogyasztott, élelmiszernek nem minősülő növényrész, mag vagy egyéb anyag méregtartalma hatására bekövetkezett megbetegedés is.

(3) Nem minősül élelmiszer eredetű megbetegedésnek az

a) egyéni túlérzékenység miatt bekövetkezett megbetegedés (táplálkozási allergia, intolerancia),

b) olyan egészségkárosodás, amelyet az élelmiszer az egyén kóros egészségi állapota, gyógykezelése vagy szervezetének működési zavara miatt idézett elő,

c) élelmiszer útján szándékosan okozott mérgezés.

2. §

(1) E rendelet alkalmazásában:

a) élelmiszerfertőzés: minden olyan heveny egészségkárosodás, amelyet élő kórokozóval szennyezett élelmiszer fogyasztása okozott,

b) élelmiszermérgezés: minden olyan heveny egészségkárosodás, amelyet élelmiszer elfogyasztását követően az abban lévő szerves vagy szervetlen méreganyag okozott,

c) élelmiszerfertőzési, élelmiszermérgezési esemény: egy vagy több személyt érintő, azonos élelmiszer(ek) közvetítésével létrejövő megbetegedések összessége.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl e rendelet alkalmazása során az élelmiszerekről szóló törvény fogalommeghatározásait kell figyelembe venni.

3. §

(1) Bejelentést köteles tenni élelmiszer eredetű megbetegedésről, illetve ennek gyanújáról

a) az azt először észlelő orvos, ideértve a beteget fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézménybe (a továbbiakban: kórház) felvevő orvost is (a továbbiakban: orvos),

b) a munkahely, intézmény, alkalmi közösség (tábor, kirándulócsoport stb.) vezetője, rendezvény szervezője, vendéglátás vagy turizmus keretében a vendégek ellátásáért felelős személy (a továbbiakban együtt: étkeztető), ha tudomására jut, hogy az általa biztosított, illetőleg szervezett étkeztetésben résztvevők között ilyen merül fel,

c) az élelmiszer-előállító, vendéglátó vagy élelmiszerkereskedelmi tevékenységet végző jogi személy, természetes személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - beleértve az élelmiszer importőrt is - (a továbbiakban együtt: előállító, illetőleg forgalmazó), ha tudomására jut, hogy az általa előállított, illetőleg forgalomba hozott élelmiszert fogyasztók körében ilyen merül fel.

(2)[1] A bejelentést az élelmiszer eredetű megbetegedés vagy annak gyanúja észlelését követően haladéktalanul - telefonon, faxon, e-mail útján vagy személyesen - a megbetegedés, illetve annak gyanúja észlelésének helye szerint illetékes népegészségügyi feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalához (a továbbiakban: járási hivatal) kell megtenni. Munkaidőn kívül a bejelentést a megbetegedés, illetve annak gyanúja észlelésének helye szerint illetékes népegészségügyi feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatalhoz (a továbbiakban: kormányhivatal) kell megtenni.

(3) A bejelentésben közölni kell

a) a megbetegedettek számát, nevét, elérhetőségét,

b) a megbetegedés kezdetének idejét, főbb tüneteit,

c) a megbetegedés okozásával összefüggésbe hozható élelmiszer(ek) (a továbbiakban: gyanús élelmiszer) megnevezését, fogyasztásának helyét, idejét,

d) lehetőség szerint az előállítás, a forgalomba hozatal illetőleg a beszerzés helyét,

e) a vizsgálati anyag biztosítását és

f) a megtett intézkedéseket.

(4) Az orvosnak az 1. számú melléklet szerinti bejelentő lapon írásban is be kell jelentenie a

a) halmozottan fellépő, azonos tüneteket mutató, élelmiszer fogyasztásával összefüggésbe hozható megbetegedéseket,

b) botulizmus-gyanús megbetegedést,

c) vegyi anyagtól keletkezett, élelmiszer által közvetített megbetegedést,

d) vadon termő gombától eredő mérgezést,

e) súlyos lefolyású vagy halálos kimenetelű élelmiszer eredetű megbetegedést.

(5) Az orvos a bejelentőlap másolatát 1 évig köteles megőrizni.

(6) Az orvos köteles a betegtől - lehetőleg az antibakteriális, illetve antitoxinos kezelés megkezdése előtt - a laboratóriumi vizsgálatok céljára a 2. számú melléklet figyelembevételével vizsgálati anyagot venni, és azt a legrövidebb időn belül eljuttatni laboratóriumi vizsgálatra.

4. §

(1) A gombamérgezésre gyanús személyt, valamint azon személyeket, akik gombamérgezést okozó gombás ételből fogyasztottak, de náluk betegségi tünetek még nem léptek fel, a gombamérgezést vagy annak gyanúját először észlelő orvos haladéktalanul kórházba utalja.

(2) Gombamérgezés, vagy annak gyanúja esetén a vizsgálati anyagokhoz a 3. számú melléklet szerinti mintavételi jegyzőkönyvet kell kitöltve csatolni.

(3)[2] A gombamérgezésre gyanús eset klinikai diagnózisának felállításához szükséges laboratóriumi vizsgálatok elvégeztetéséről vagy elvégzéséről a beteget ellátó egészségügyi intézmény gondoskodik saját vagy arra alkalmas vizsgáló laboratórium, illetve Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (a továbbiakban: NÉBIH) gombavizsgálati referencialaboratóriumának igénybevételével.

5. §

(1) Az előállító, illetőleg forgalmazó köteles a gyanús élelmiszer további előállítását, illetőleg forgalomba hozatalát azonnal beszüntetni és intézkedni az ételmintáknak, a meglévő készleteknek (ételeknek, nyersanyagoknak), a helyiségeknek és a munkaeszközöknek - az egészségügyi hatóság helyszíni eljárásáig - változatlan állapotban történő megőrzéséről.

(2) Mind az előállítás, mind a kiszolgálás helyéről származó fellelhető ételmintákat laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni.

(3) Az ételminta vételére és megőrzésére külön jogszabály előírásai az irányadóak.

(4) Az előállító, illetve forgalmazó köteles elősegíteni az élelmiszer eredetű megbetegedés okainak kivizsgálását, ennek érdekében köteles az eljáró egészségügyi, illetve állategészségügyi hatósággal együttműködni, a vizsgálathoz szükséges anyagokat (mintákat), munkaeszközöket és adatokat térítésmentesen rendelkezésre bocsátani.

6. §

(1)[3] A 3. § (1) bekezdés szerinti bejelentést követően a járási hivatal haladéktalanul megkezdi az esemény kivizsgálását.

(2)[4] Pihenőnapon, munkaszüneti napon, illetve munkaidőn kívül bejelentett esemény (1) bekezdés szerinti vizsgálatát a kormányhivatal ügyeleti szolgálata kezdi meg, aki az általa végzett vizsgálatról szóló beszámolót a felvett jegyzőkönyvvel együtt az ügyeletet követő munkanapon, a munkaidő kezdetén a 3. § (2) bekezdés szerint illetékes járási hivatalnak a kivizsgálás lefolytatására átadja.

(3)[5] Ha az élelmiszer eredetű megbetegedés a gyanús élelmiszer készítésének, forgalmazásának, fogyasztásának, valamint az esemény észlelésének helye, a megbetegedettek lakóhelye, tartózkodási helye, az orvosi, kórházi kezelés, illetve a diagnosztizálás helye alapján több járási hivatalt érint, mindegyik érintett hivatal köteles kivizsgálni az eseményt, és a vizsgálatot jegyzőkönyvvel lezárni. A vizsgálat közben az érintett hivatalok haladéktalanul és kölcsönösen tájékoztatják egymást a szükséges információkról.

(4)[6] Ha a megbetegedés előidézésében külföldről származó élelmiszer a gyanús, a járási hivatal a kormányhivatal egyidejű tájékoztatása mellett értesíti a Pest Vármegyei Kormányhivatalt, a NÉBIH-et, az országos tisztifőorvost, valamint a belföldi forgalmazó székhelye szerint illetékes kormányhivatalt. Az esemény kivizsgálását, az összefoglaló jelentés és a nyilvántartó lap elkészítését a forgalmazás helye szerint illetékes kormányhivatal szakmai irányításával kell végezni.

(5)[7] Ha külföldön fogyasztott élelmiszer a gyanús, az eseményről értesülő járási hivatal saját hatáskörben intézi a kivizsgálást, elkészíti a zárójelentést és a nyilvántartó lapot.

(6)[8] A 8. § (1) és (6) bekezdése szerinti eset, valamint üzemben előállított élelmiszerre visszavezethető esemény kivizsgálását a kormányhivatal szakmailag irányítja, koordinálja és indokolt esetben a helyszíni kivizsgálásban is részt vesz.

(7)[9] A gyanús élelmiszer(ek) további árusítását, illetve a fogyasztását a vizsgálat lezárásáig, illetve további intézkedésig a területileg illetékes járási hivatal megtiltja, zárolja a meglévő készleteket és ezekből laboratóriumi vizsgálat céljára mintát vesz.

(8)[10] A területileg illetékes járási hivatal a közegészségügyi veszélyhelyzet elhárításához szükséges időtartamig a gyanús élelmiszer készítését végző egység üzemelését korlátozza vagy felfüggeszti, kivéve, ha helyszíni szemle alapján megállapítja, hogy az egység további üzemeltetése a fogyasztók egészségét nagy valószínűséggel nem veszélyezteti.

(9) A megbetegedettek élelmiszerfogyasztására vonatkozó adatokat és a megbetegedés kialakulásával összefüggésben felmerülő egyéb adatokat, valamint a beteg tüneteit kivizsgálást végzőnek a 4. számú melléklet szerinti űrlapon kell rögzíteni. A 4. számú melléklet szerinti űrlap adatait az 5. számú mellékletben szereplő összesítőre kell felvezetni.

7. §[11]

(1)[12] Ha a járási hivatal a kivizsgálás során megállapítja, hogy az élelmiszer eredetű megbetegedés, a gyanús élelmiszer előállítása, forgalomba hozatala vagy a beteg tartózkodási, illetve lakhelye más járási hivatal illetékességi területét is érinti, akkor a történtekről és a szükségesnek tartott intézkedésről az érintett járási hivatalt haladéktalanul értesítenie kell.

(2)[13] Amennyiben a kivizsgálás során felmerül annak gyanúja, hogy a megbetegedés élelmiszer üzemi előállítására vagy állati eredetű nyers élelmiszerre vezethető vissza, úgy a járási hivatal erről haladéktalanul értesíti az illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatalt.

8. §

(1) Az élelmiszer eredetű megbetegedést vagy annak gyanúját a járási hivatal - telefonon, elektronikus úton vagy faxon - a gyors vészjelző rendszer keretében haladéktalanul jelenteni köteles a kormányhivatalnak, ha[14]

a) harminc vagy több személy megbetegedéséről,

b) tíznél több személy kórházba szállításáról,

c) külföldi állampolgár megbetegedéséről,

d) botulizmus-gyanús megbetegedésről,

e) vegyi anyagtól keletkezett, élelmiszer által közvetített megbetegedésről,

f) mérgező növény - gomba kivételével - vagy mérgező állati eredetű élelmiszer által okozott megbetegedésről,

g) piacon, üzletben vagy házaló kereskedőtől vásárolt gombától eredő mérgezésről,

h) súlyos lefolyású vagy halálos kimenetelű élelmiszer eredetű megbetegedésről,

i) repülőgépen vagy hajón az utazó közönség részére felszolgált élelmiszerre visszavezethető megbetegedésről

szerez tudomást.

(2) A jelentésben közölni kell:

a) a megbetegedés helyét, idejét, az érintettek becsült számát,

b) a megbetegedettek számát és tüneteiket,

c) a gyanús élelmiszereket és

d) a megtett intézkedéseket.

(3)[15] A kormányhivatal a kapott tájékoztatóról jelentést tesz az országos tisztifőorvosnak.

(4)[16] A jelentett esetek vizsgálatának lényeges eredményeiről a kormányhivatal folyamatosan tájékoztatja az országos tisztifőorvost.

(5)[17]

(6)[18] A súlyos vagy tömeges élelmiszer eredetű megbetegedés veszélyével fenyegető [(1) bekezdés] vagy külföldi vonatkozással bíró élelmiszer-szennyezettség észleléséről és egyéb veszélyhelyzetekről a kormányhivatal haladéktalanul értesíti az országos tisztifőorvost.

(7)[19] A (6) bekezdés szerinti esetekről az országos tisztifőorvos a gyors vészjelző rendszer keretében értesíti a NÉBIH-et és a Pest Vármegyei Kormányhivatalt.

(8)[20] Az (1) bekezdés szerinti esemény vizsgálat lezárásakor a kormányhivatal tesz összefoglaló jelentést az országos tisztifőorvos részére.

9. §[21]

Az élelmiszer eredetű megbetegedésekről a járási hivatal a 6. számú melléklet szerinti adatokat tartalmazó nyilvántartást vezet, amelyhez a vizsgálat lezárása után minden dokumentumot csatolni kell. A nyilvántartólapot a vizsgálat lezárása után a járási hivatal három példányban állítja ki, melyből két példányt a tárgyhónapot követő hónap 10-éig megküld a kormányhivatalnak. A kormányhivatal havonta, a tárgyhónapot követő hónap 20-áig az összegyűjtött nyilvántartólapok 1-1 példányát továbbítja az országos tisztifőorvos részére.

10. §

(1) Az élelmiszer eredetű megbetegedés oki összefüggése a fogyasztott élelmiszerrel laboratóriumi vagy epidemiológiai alapon bizonyítható.

(2) Laboratóriumi alapon igazolt az összefüggés, ha a megbetegedésért felelős kórokozó vagy mérgező anyag a gyanús élelmiszerből a megbetegedés előidézésére alkalmas mennyiségben kimutatható és a betegek tünetei, a lappangási idő és a vizsgálati eredmények is megfelelnek a kimutatott kóroki tényezőnek.

(3) Epidemiológiailag bizonyított az összefüggés, ha valamennyi beteg fogyasztott a gyanús élelmiszerből, a tünetek hasonlóak, a gyanús élelmiszer fogyasztása, valamint a tünetek jelentkezése közötti lappangási idő közel azonos, és a betegek között más olyan közös tényező nincs, amely az adott megbetegedés terjesztésében szerepet játszhat.

(4) Abban az esetben, ha

a) olyan személyek is megbetegedtek hasonló tünetekkel, akik elmondásuk szerint nem fogyasztottak a gyanús élelmiszerből, illetve

b) a gyanús élelmiszer egyértelműen nem állapítható meg, vagy több élelmiszer is gyanúba kerül, illetve

c) a közös élelmiszerfogyasztáson kívül egyéb olyan közös tényező is fellelhető, amely az adott betegség terjesztésében szerepet játszhat,

az epidemiológiai összefüggés kimondása érdekében el kell végezni a vizsgálat adatainak statisztikai elemzését.

(5) Közös eredetű, ismeretlen okú a megbetegedés, ha a tünetek hasonlósága és a megbetegedés időpontja közös eredetre utal, de pontosabb meghatározás és a megbetegedések kialakulásában szerepet játszó közös kóroki tényező felderítése nem lehetséges.

11. §

(1)[22] A járási hivatal haladéktalanul intézkedik a további megbetegedések megelőzése, valamint a vizsgálat lezárását követően az élelmiszer eredetű megbetegedés kialakulásával kapcsolatos felelősségre vonás iránt.

(2) Az élelmiszer eredetű megbetegedés kialakulásáért felelős élelmiszer előállító, illetve forgalmazó köteles megtéríteni az esemény kivizsgálásával összefüggő valamennyi hatósági vizsgálat és intézkedés költségeit.

(3) A költségek megtérítésére, a minőségvédelmi bírság megfizetésére azt az előállítót, illetve forgalmazót kell kötelezni, amely az esemény kialakulásáért felelős.

12. §

(1) Ez a rendelet a (2) és (3) bekezdésekben foglalt kivétellel a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg az ételmérgezés esetén követendő eljárásról szóló 5/1990. (II. 28.) SZEM rendelet, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat átszervezésével kapcsolatos egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 6/1999. (IV. 2.) EüM rendelet 9. §-a hatályát veszti.

(2) A 4. § (3) bekezdése 2004. január 1. napján lép hatályba.

(3) A 8. § (7) bekezdése Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.

Dr. Kökény Mihály s. k.,

egészségügyi, szociális és családügyi miniszter

1. számú melléklet a 62/2003. (X. 27.) ESZCSM rendelethez

2. számú melléklet a 62/2003. (X. 27.) ESZCSM rendelethez[24]

A laboratóriumi vizsgálathoz szükséges anyagok beküldési rendje

3. számú melléklet a 62/2003. (X. 27.) ESZCSM rendelethez

4. számú melléklet a 62/2003. (X. 27.) ESZCSM rendelethez

Kérdőlap élelmiszerfertőzésre, élelmiszermérgezésre gyanús betegről

5. számú melléklet a 62/2003. (X. 27.) ESZCSM rendelethez

6. számú melléklet a 62/2003. (X. 27.) ESZCSM rendelethez

Élelmiszerfertőzés, élelmiszermérgezés nyilvántartó lap

A közvetítő (gyanús) élelmiszer előállítási helye szerinti járási hivatal (tekintet nélkül az élelmiszerfertőzési, élelmiszermérgezési esemény során megbetegedettek számára) 3 példányban tölti ki. 2 példányát minden hó 10-éig a kormányhivatalhoz terjeszti fel, ahol a szükséges kiegészítés bejegyzése után az egyik példányát nyilvántartásba veszik, a másikat minden hó 20-áig az országos tisztifőorvos részére megküldik. (A szöveg melletti négyzeteket üresen kell hagyni!)[27]