106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelet

a nem közúti mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozásáról szóló 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet módosításáról

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 89. §-ának (3) bekezdésében, valamint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában, továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendeljük el:

1. §

A nem közúti mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyagkibocsátásának korlátozásáról szóló 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"2. § E rendelet alkalmazásában

a) szennyezőanyag-kibocsátás: a motor kipufogógázaival a levegőbe kerülő szén-monoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és részecskék tömege a 3. számú mellékletben meghatározott vizsgálati eljárás szerint mérve, a 4. számú mellékletben leírt referencia üzemanyag és az 5. számú mellékletben leírt elemző és mintavevő rendszer alkalmazásával;

b) nem közúti mozgó gép: minden önjáró gép, szállítható ipari berendezés, karosszériával ellátott vagy el nem látott, nem utasok vagy áruk közúti szállítására szolgáló jármű, amelybe az 1. számú melléklet 2.1. pontjában meghatározott belső égésű motor van beépítve;

c) típusjóváhagyás: eljárás, amelynek során a hatóság meggyőződik arról, hogy egy belső égésű motortípus vagy egy motorcsalád a szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében kielégíti a jelen rendeletben meghatározott követelményeket, és kiadja a típus-jóváhagyási bizonyítványt;

d) motortípus: motorok olyan kategóriája, amelybe tartozó motorok egymástól nem különböznek az e rendelet 2. számú melléklete 1. függelékében meghatározott lényeges jellemzők tekintetében;

e) motorcsalád: a gyártó által csoportosított motorok olyan együttese, amelyek szennyezőanyag-kibocsátása konstrukciójuk alapján várhatóan hasonló, és kielégítik az 1.számú melléklet 6. pontjának követelményeit;

f) alapmotor: a motorcsaládból kiválasztott motor, amely megfelel az 1. számú melléklet 7. pontjában foglalt követelményeknek;

g) motorteljesítmény: az e rendelet 1. számú mellékletének 2.4. pontjában meghatározott hasznos (effektív) teljesítmény;

h) motor gyártási időpontja: az a nap, amikor a motor a gyártósor elhagyása után átmegy az utolsó vizsgálaton, és a motor ebben az állapotában kiszállítható vagy raktárra helyezhető;

i) forgalomba hozatal: a nem közúti mozgó gépeknél alkalmazandó belső égésű motor első hozzáférhetővé tétele beépítés vagy közvetlen felhasználás céljából, ingyenesen vagy ellenérték fejében;

j) gyártó: a jóváhagyó hatóságtól a típus-jóváhagyási eljárást kérelmező, és a gyártás megfelelőségének biztosításáért felelős személy vagy szervezet. Nem szükségszerű, hogy ez a személy vagy testület közvetlenül részt vegyen a motor gyártásának minden szakaszában. A jóváhagyás kérelmezése tekintetében az importáló is gyártónak tekintendő;

k) jóváhagyó hatóság (a továbbiakban: hatóság): a 11. § szerint kijelölt hatóság, amely felelős egy motor vagy egy motorcsalád típusjóváhagyásáért, a jóváhagyási bizonyítvány kiadásáért vagy visszavonásáért, a gyártónak a gyártás egyezősége érdekében tett intézkedései ellenőrzéséért; és kapcsolatot tart az Európai Unió más tagállamainak hatóságával;

l) műszaki szolgálat(ok): az e rendeletben és mellékleteiben leírt vizsgálatok, mérések lefolytatására a 11. § szerint működő vizsgáló laboratóriumként kijelölt tanúsító szervezet(ek) vagy testület(ek). A jóváhagyó hatóság is elvégezheti a szükséges vizsgálatokat;

m) információs dokumentum: a 2. számú mellékletben foglalt dokumentum, amely tartalmazza a kérelmező által közlendő információkat;

n) információs mappa: az a teljes iratgyűjtő vagy adat fájl, amely tartalmazza az információs dokumentumban előírt adatokat, rajzokat, fényképeket stb., és amelyben a kérelmező az előírtakat a műszaki szolgálatnak vagy a jóváhagyási hatóságnak benyújtja;

o) információs csomag: tartalmazza az információs mappát, valamint azokat a vizsgálati jegyzőkönyveket és más dokumentumokat, amelyeket a műszaki szolgálat vagy a hatóság feladata végzése során az információs dokumentumhoz csatolt;

p) az információs csomag tartalomjegyzéke: az a dokumentum, amelyben az információs csomag tartalma, az összes lap egyértelmű azonosíthatósága céljából megfelelően beszámozva vagy más módon megjelölve, fel van sorolva;

r) cseremotor: olyan új motort jelent, amelyet nem közúti mozgó gép motorjának kicserélésére gyártottak és kizárólag erre a célra szállítottak, hoztak forgalomba;

s) kézi motor: olyan motor, amely megfelel legalább a következő követelmények egyikének:

sa) a motort olyan eszközben használják, amelyet a motor tervezett funkciójának (funkcióinak) végrehajtása során a működtető a kezében tart,

sb) a motort olyan eszközben használják, amelynek a tervezett funkciója (funkciói) végrehajtása érdekében többféle helyzetben - például fejjel lefelé vagy oldalirányban - kell működnie,

sc) a motort olyan eszközben használják, amelyben a motor és az eszköz együttes száraz tömege kevesebb mint 20 kg, és a következők közül legalább az egyik jellemzővel rendelkezik:

1. a tervezett funkció(k) végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania, vagy tartania kell az eszközt,

2. a tervezett funkció(k) végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania az eszközt, vagy vezérelnie kell annak térbeli helyzetét,

3. a motort generátorban vagy szivattyúban használják;

t) nem kézi motor: a kézi motorok meghatározása alá nem tartozó motor;

u) ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető kézi motor: olyan kézi motor, amely megfelel a kézi motor meghatározásának sa) és sb) pontjában előírt követelményeknek, és amellyel kapcsolatban a motor gyártója igazolta a hatóságnak, hogy a motorra (a 4. számú melléklet 4. függelékének 2.1. pontja szerinti) 3-as kategóriájú kibocsátási tartóssági időszak alkalmazandó;

v) kibocsátás tartóssági periódus: a 4. számú melléklet 4. függelékében megadott órák száma, amely alapján a romlási tényezőket meghatározzák;

z) kis sorozatban gyártott motorcsalád: olyan külső gyújtású motorcsalád, amelynek az évente gyártott darabszáma kevesebb mint 5000;

x) kis sorozatban gyártott külső gyújtású motorok gyártója: évente kevesebb mint 25 000 darab motort előállító gyártó."

2. §

Az R. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"3. § (1) Az 1. § (1) bekezdés szerinti motorok, illetve azokkal ellátott nem közúti mozgó gépek akkor hozhatók forgalomba, ha

a) 2001. június 30. után az alábbi 1. táblázat szerinti motorok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.1.2.1. pontja szerinti követelményeknek;

1. táblázat - Kompresszió-gyújtású motorok

b) az alábbi 2. táblázat szerinti motorok szennyezőanyag-kibocsátása az ott jelzett határidőt követően megfelel az 1. számú melléklet 4.1.2.3. pontja szerinti követelményeknek (továbbiakban az egyes motorkategóriákra való hivatkozás betűjelükkel történik);

2. táblázat - Kompresszió-gyújtású motorok

c) a követelmények kielégítését igazoló, a 6. számú mellékletben foglalt minta szerinti típusjóváhagyással rendelkeznek;

d) az Európai Unió tagállamaiból behozottként - e rendelet 8. számú melléklete szerint - típus-jóváhagyási számmal/jelzéssel vannak ellátva;

e) importból származóként, ha megfelelnek az a) és b) pontban meghatározott feltételeknek.

(2) A rendelet hatálya alá tartozó, az alábbi 3. táblázat szerinti motorokra, illetve azokkal ellátott nem közúti mozgó gépekre - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel -2004. augusztus 1-je után a hatóság akkor adhat típusjóváhagyást és állíthatja ki a 7. számú mellékletben leírt dokumentumokat, valamint hat hónappal a típusjóváhagyás megadására vonatkozó határidő után akkor engedélyezheti forgalomba hozatalukat, ha azok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.1. pontjában foglalt követelményeknek.

3. táblázat - Külső gyújtású motorok, 1. szabályozási lépcső

(3) A rendelet hatálya alá tartozó, az alábbi 4. táblázat szerinti motorokra, illetve azokkal ellátott nem közúti mozgó gépekre a táblázatban megjelölt határidő után - a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivételekkel - a hatóság akkor adhat típusjóváhagyást és állíthatja ki a 7. számú mellékletben leírt dokumentumokat, valamint hat hónappal a típusjóváhagyás megadására vonatkozó határidő után akkor engedélyezheti forgalomba hozatalukat, ha azok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.2. pontjában foglalt követelményeknek.

4. táblázat - Külső gyújtású motorok, 2. szabályozási lépcső

(4) A (2)-(3) bekezdés szerinti időpontok előtt gyártott, még forgalomba nem hozott motorokra vonatkozóan a szennyezőanyag-kibocsátásra megállapított követelmények teljesítésének határideje minden motorkategóriára két évvel meghosszabbodik a (2)-(3) bekezdésben szereplő, az adott motorkategóriára vonatkozó időponthoz képest.

(5) Az alábbiakban felsorolt gépek mentesülnek a (3) bekezdésben foglalt 2. szabályozási lépcső kibocsátási határértékeinek az ott megjelölt határidőre történő kielégítésére vonatkozó követelmény alól, az ezeknek a kibocsátási határértékeknek a hatálybalépését követő 3 éves időtartamra. Ebben a 3 évben a felsorolt gépekre továbbra is az 1. szabályozási lépcső kibocsátási határértékeit kell alkalmazni. A mentesülő gépek:

a) kézi láncfűrész: az EN ISO 11681-1 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelyet fűrészlánccal fa vágására terveztek, két kézzel tartható, a motor űrtartalma pedig meghaladja a 45 cm3-t,

b) felső fogantyúval ellátott gép (például kézi fúrógépek vagy famegmunkáló láncfűrészek): az ISO 11681-2 szabványnak megfelelő kézi eszköz, amelynek a felső részén fogantyú van, és furatok fúrására vagy láncfűrésszel fa vágásra terveztek,

c) kézi bozótvágó, belső égésű motorral: kézi eszköz, amely olyan fémből vagy műanyagból készült forgó késsel van felszerelve, amely a gyom, bozót, fiatal fa és hasonló növényzet vágására szolgál. Az EN ISO 11806 szabványnak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy többféle helyzetben - vízszintesen vagy fejjel lefelé - is működtethető legyen, a motor űrtartalma pedig meghaladja a 40 cm3-t;

d) kézi sövénynyíró olló: az EN 774 szabványnak megfelelő kézi eszköz, amelyet sövény vagy bozót vágására terveztek egy késsel vagy több, két irányba forgó késsel,

e) nagy teljesítményű, kézi vágókészülék, belső égésű motorral: az EN 1454 szabványnak megfelelő, forgó acélkéssel felszerelt kézi eszköz kemény anyagok - kő, aszfalt, beton vagy acél - vágására, 50 cm3-t meghaladó lökettérfogattal,

f) nem kézi, vízszintes tengelyű, SN-3 osztályú motor: csak olyan nem kézi, SN-3 osztályú vízszintes tengelyű motorok, amelyek teljesítménye legfeljebb 2,5 kW, és főleg speciális ipari célokra használják őket, beleértve a talajművelő gépeket, a tárcsás vágókészülékeket, a pázsitlazító gépeket és a generátorokat is.

(6) A hatóság nem tagadhatja meg a nem közúti mozgó gép forgalomba hozatalát vagy a 7. § szerinti nyilvántartásba vételét a motor szennyezőanyag-kibocsátása miatt, ha a motor kielégíti e rendelet követelményeit. Az Európai Unió tagállamaiban az Európai Parlament és a Tanács a nem közúti, mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 97/68/EK irányelvének végrehajtását célzó jogszabályok alapján kiadott típusjóváhagyásokat el kell fogadni annak bizonyítékaként, hogy a motor az e rendeletben foglalt követelményeknek megfelel.

(7) Az e rendelet hatálya alá tartozó belső égésű motorral szerelt nem közúti mozgó gépre, illetve ilyen gépbe történő beépítésre szánt motorra nem adható ki más típusjóváhagyás*, forgalomba hozatali engedély, vagy a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet 5. §-a szerinti típusvizsgálati tanúsítvány, illetve nem tehető az ott megjelölt tartalmú megfelelőségi nyilatkozat, nem helyezhető el a gépen a CE megfelelőségi jelölés, ha az nem teljesíti e rendelet követelményeit, figyelembe véve a kedvezményeket és mentességeket is.[1]

(8) E rendelet szerinti típusjóváhagyásnak minősülnek a 12. számú mellékletben foglalt irányelvek és ENSZ-EGB Előírások szerinti jóváhagyások az ott megadott feltételek szerint.

(9) A szennyezőanyag-kibocsátási követelmények változása esetén a korábbi követelmények alapján kiadott típusjóváhagyások érvényüket vesztik.

(10) Annak a motortípusnak vagy motorcsaládnak az esetében, amely a (3) bekezdésben rá vonatkozóan megállapított határidő előtt megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.2. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek, a hatóság engedélyezi az ilyen motorral szerelt berendezés különleges címkézését és jelölését, amely mutatja, hogy a szóban forgó berendezés a megállapított időpont előtt teljesíti az előírt határértékeket."

3. §

Az R. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"4. § (1) A gyártó, a gépet valamely tagállamból behozó vagy importáló kérésére a hatóság a rendelet 11. §-ának (2) bekezdése szerint felmentést adhat egy kifutott motortípus sorozatból még raktáron lévő motorokra vagy raktáron lévő nem közúti mozgó gép motorjára a 3. §-ban jelzett határidő(k) alól, legfeljebb a vonatkozó határidőtől számított 12 hónap időtartamra az alábbi feltételek mellett:

a) a gyártónak még a határidő(k) lejárta előtt kérelmet kell benyújtania a jóváhagyást kiadó hatósághoz;

b) a gyártó a kérelemhez köteles csatolni a 9. § (3) bekezdés szerinti jegyzéket azokról a motorokról, amelyek a fenti határidőkön belül kerülnek forgalmazásra;

c) a kérelem csak olyan motortípusnak vagy motorcsaládnak megfelelő motorra vonatkozhat, amelyre a típusjóváhagyás már nem érvényes, vagy amelyekre korábban nem volt típus-jóváhagyási kötelezettség, de amelyeket a vonatkozó határidő(k) ig gyártottak;

d) a kérelem csak olyan motorokra vonatkozhat, amelyeket az adott határidő lejárta előtt legalább két hónappal fizikailag Magyarországon tároltak;

e) a kérelemnek tartalmaznia kell a mentesség kérésének műszaki és/vagy gazdasági indokait;

f) a felmentés alkalmazásával forgalomba hozott egy vagy több típushoz tartozó új motorok száma nem haladhatja meg az előző év során a kérelmező által forgalmazott összes adott típusú új motor maximum 10%-át;

g) a felmentést adó hatóság felel annak biztosításáért, hogy a gyártó a vonatkozó kötelezettségének eleget tesz.

(2) A hatóság a kérelem elfogadása esetében, a kérelemben szereplő motorokra kiadja az összes korlátozást, a gyártó számára előírt kötelezettségeket és időhatárt tartalmazó forgalomba hozatali engedélyt. Ez lehet az összes motor azonosítási számát tartalmazó összevont dokumentum is, ha az érintett motorok tervezett felhasználása ezt indokolja.

(3) A cseremotor szennyezőanyag-kibocsátásáttekintve azon követelményeknek kell megfelelnie, amelyek a kicserélendő motorra vonatkoztak annak első forgalomba hozatalakor. A motoron el kell helyezni egy "REPLACEMENT ENGINE" feliratú címkét, vagy ezt a körülményt fel kell tüntetni a kezelési utasításban.

(4) A 3. § (3) bekezdésében foglalt követelmények kielégítését a kis sorozatban gyártott motorok gyártói esetében három évvel az ott megadott határidők után kell megkövetelni.

(5) A 3. § (3) bekezdésében meghatározott követelmények helyébe a legfeljebb 25 000 egységből álló, kis sorozatban gyártott motorcsaládok tekintetében a 3. § (2) bekezdésének (1. szabályozási lépcső) megfelelő követelményei lépnek, amennyiben a jelzett mennyiséget összességében kitevő, különféle motorcsaládok hengerűrtartalma különböző."

4. §

Az R. 5. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Egy motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó kérelem csak egy tagállam hatóságához nyújtható be. Minden egyes jóváhagyandó motortípusra vagy motorcsaládra külön kérelmet kell benyújtani."

5. §

(1) Az R. 6. §-ának(1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A jóváhagyó hatóság minden olyan motortípusra vagy motorcsaládra megadja a típusjóváhagyást, amely megegyezik az információs csomag adataival és teljesíti a 3. § szerinti követelményeket, figyelembe véve a 9. § (1) bekezdésében foglaltakat.

(2) A hatóság minden általa jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra kiállítja a 7. számú mellékletben szereplő típus-jóváhagyási bizonyítványt, kitöltve annak minden alkalmazható pontját, és összeállítja, illetve ellenőrzi az információs dokumentum tartalomjegyzékét. A típus-jóváhagyási bizonyítványokat a 8. számú mellékletben leírt módon kell számozni. A típus-jóváhagyási bizonyítványt és mellékleteinek egy példányát át kell adni a kérelmezőnek."

(2) Az R. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A hatóság az általa kiadott típus-jóváhagyási bizonyítványokról és a típusjóváhagyással egyezően gyártott motorokról nyilvántartást vezet. Más hatóságok - beleértve más államok illetékes hatóságait - megkeresésére köteles információt szolgáltatni. A hatóság havonta elküldi más tagállamok hatóságának a 10. számú melléklet szerinti részleteket tartalmazó jegyzéket az adott hónapban általa kiadott típusjóváhagyásokról, jóváhagyás megtagadásokról vagy visszavonásokról. A hatóság más hatóságok - beleértve más államok illetékes hatóságait - megkeresésére haladéktalanul megküldi:

a) a havi jegyzéket,

b) a motortípus vagy motorcsalád típus-jóváhagyási bizonyítványának másolatát, a kéréstől függően az információs dokumentummal együtt vagy anélkül, bármely motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozóan, amelyet jóváhagyott, illetve amelynek jóváhagyását megtagadta vagy visszavonta, továbbá

c) az adott típusjóváhagyás szerint gyártott motorok jegyzékét a 11. számú mellékletben megadott részletezéssel."

(3) Az R. 6. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: "(5) A jóváhagyó hatóság évenként vagy kérelemre megküldi a Bizottságnak a 11. számú melléklet szerinti, az utolsó bejelentés óta jóváhagyott motorokra vonatkozó adatlap másolatát."

6. §

(1) Az R. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A típus-jóváhagyási bizonyítvány tulajdonosa köteles a jóváhagyó hatóságot értesíteni minden olyan változásról, ami az információs csomagban szereplő adatokat érinti."

(2) Az R. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Ha az információs csomagban szereplő adatok megváltoztak, a hatóság szükség szerint kiadja az információs dokumentum módosított lapjait, illetve változatát, mindegyik lapon megjelölve a változás lényegét és az új kiadás dátumát. A módosított lapok kiadásakor módosítani kell a típus-jóváhagyási bizonyítványhoz csatolt információs dokumentum tartalomjegyzékét, hogy az a módosított lapok utolsó dátumát tartalmazza. Módosított típus-jóváhagyási bizonyítványt kell kiadni, ha azon - a mellékletek kivételével - bármelyik információ megváltozott, vagy ha e rendelet előírásai változtak a jóváhagyáson feltüntetett dátum óta. A módosított típus-jóváhagyási bizonyítvány tartalmazza a módosítás okát és az újbóli kiadás dátumát."

7. §

Az R. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"8. § (1) A hatóság nem tagadhatja meg egy motortípus vagy motorcsalád szennyezőanyag-kibocsátás szerinti típusjóváhagyását, és a 7. számú melléklet szerinti típus-jóváhagyási bizonyítvány kiadását, és nem szabhat meg további típus-jóváhagyási követelményeket azon nem közúti mozgó gépek és berendezések szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében, amelyekbe motort építettek be, ha a motor, illetve motorcsalád kielégíti a 3. § (1)-(3) bekezdései szerinti követelményeket.

(2) A hatóságnak a 3. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt, a típusjóváhagyásra megadott határidők után el kell utasítania a motortípus vagy motorcsalád szennyezőanyag-kibocsátás szerinti jóváhagyására vonatkozó típus-jóváhagyási kérelmet, ha a motortípus, illetve a motorcsalád nem felel meg az 1. számú melléklet 4.1.2.1., 4.1.2.3., 4.2.2.1., 4.2.2.2. pontjai által meghatározott rá alkalmazható követelményeknek.

(3) A jóváhagyó hatóság a típus-jóváhagyási bizonyítvány kiadása előtt köteles ellenőrizni, hogy a gyártás megfelelő minősége (a típusvizsgálatra benyújtott és a sorozatban gyártott motorok egyezősége) biztosított-e, majd az általa szükségesnek tartott időközönként köteles ellenőrizni a 9. § (1)-(4) bekezdésekben előírtak teljesítését, valamint azt, hogy a gyártott motorok megegyeznek-e az információs dokumentumban foglaltakkal."

8. §

Az R. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"9. § (1) A jóváhagyott típussal megegyezően gyártott minden motort el kell látni az 1. számú melléklet 3.1. pontjában meghatározott jelzéssel és a típus-jóváhagyási bizonyítvány számával. Csak a jelzésekkel ellátott motor, ilyen motort tartalmazó gép hozható forgalomba.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jelzés meglétét a területileg illetékes közlekedési, illetve a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi. A jelzéssel nem rendelkező motorok, vagy ilyen motort tartalmazó gép forgalmazását az ellenőrző hatóság megtiltja. A forgalmazás megtiltásáról az ellenőrző hatóság értesíti a Közlekedési Főfelügyeletet.

(3) Ha a típus-jóváhagyási bizonyítvány korlátozást tartalmaz a motor használatára, beépítésére vonatkozóan, úgy a gyártónak minden motorhoz mellékelni kell az e rendelet követelményeinek való megfelelést biztosító beépítési (csatlakoztatási) utasítást, összhangban a típus-jóváhagyási bizonyítvánnyal. Ha a jóváhagyott motorok egy sorozatát további beépítésre egy felhasználónak értékesítik, úgy elegendő a beépítési, csatlakoztatási előírásokat tartalmazó dokumentációnak az első motor kiszállítását megelőző, egyszeri átadása, kiegészítve azon motorok (motorszámot és szükség esetén további adatokat tartalmazó) azonosító listájával, amelyekre a dokumentáció vonatkozik.

(4) A gyártó, illetve az importáló köteles az általa forgalomba hozott motorokról nyilvántartást vezetni, és 2005. január 1-jét követően minden naptári évet követő 45 napon belül - a követelmények változása esetén haladéktalanul, illetve a hatóság eseti kérésére - megküldeni az előző évben forgalomba hozott motorok jegyzékét, motorcsaládonként, motortípusonként részletezve, motorszámokkal és az egyértelmű azonosításhoz szükséges egyéb információkkal együtt. A jegyzék formátuma azonos a 10. számú mellékletben a típusjóváhagyást kapott motorok és motorcsaládok listájára megadottal, azzal az eltéréssel, hogy a lista száma helyén a benyújtó megnevezését kell feltüntetni, és a végén cégszerűen alá kell írni.

(5) A gyártó, illetve importáló a hatóság kérésére köteles a (3) bekezdés szerinti adatokat megadni az utolsó jelentéstől számítva általa forgalomba hozott motorokra vonatkozóan. A gyártónak folyamatosan vezetnie kell az előzőekben leírt nyilvántartást. A gyártó, illetve importáló köteles a nyilvántartást legalább 20 évig megőrizni.

(6) A motor gyártója - e bekezdés szempontjából ide nem értve az importálót - minden naptári évet követő 45 napon belül köteles tájékoztatni a jóváhagyó hatóságot arról, hogy a jóváhagyott motorcsaládok, illetve motortípusok közül a tájékoztatás dátumát követően melyeket szándékoznak gyártani.

(7) A hatóság a 3. §-ban szereplő motorkategóriák szerinti nyilvántartást vezet a hozzá benyújtott, más tagállamok hatósága által kiadott típus-jóváhagyási bizonyítványokról, valamint regisztrálja az évente forgalomba hozott motorokat, és összesített adatbázist hoz létre azok nyilvántartására. A motorok regisztrációjáról a hatóság igazolást ad.

(8) A típusjóváhagyást megadó hatóság a gyártás egyezőségének biztosítása érdekében, szükség esetén más tagállamok hatóságával együttműködve

a) ellenőrzi, hogy a gyártó megtette a szükséges intézkedéseket a gyártás egyezőségének hatékony ellenőrzésére,

b) vizsgálja, hogy az a) pontban említett, szükséges intézkedések továbbra is megfelelőek a gyártás egyezőségének biztosítására.

(9) Típus-jóváhagyási bizonyítványban szereplő adatokkal és szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel egyező gyártást, annak minőségét az 1. számú melléklet 5. fejezete szerinti módszerekkel kell ellenőrizni."

9. §

Az R. 10. §-a a következő (4)-(6) bekezdésekkel egészül ki:

"(4) A hatóság értesíti más tagállamok hatóságát a (2) bekezdés szerinti intézkedéseiről. A jóváhagyás visszavonása esetén az értesítést 1 hónapon belül kell megküldeni, a visszavonás okának megjelölésével együtt.

(5) Amennyiben a hatóság bizonyítja, hogy a típusjóváhagyási számot viselő motorok nem egyeznek meg a jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal, kérheti a típusjóváhagyást megadó tagállam hatóságától a gyártás alatt álló motorok egyezőségének vizsgálatát. Az eljárást a kérés kelte után 6 hónapon belül le kell folytatni.

(6) Ha a típusjóváhagyást megadó tagállam hatósága vitatja az (5) bekezdés szerint bejelentett gyártás egyezőségi hiányosságot, a vitát a hatóságoknak konzultálva, együttműködve kell rendezni. Ilyen esetben tájékoztatni kell a Bizottságot a bejelentés elbírálásáról."

10. §

Az R. 11/A. § (1) bekezdése kiegészül a következő e) ponttal:

"e) A 9. § (6) bekezdés szerinti regisztrációért fizetendő díj

11. §

Az R. 1-7. számú melléklete helyébe e rendelet 1-7. számú melléklete lép, és az R. az e rendelet 8-12. számú mellékletével egészül ki.

12. §

Az R. 12. § (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

"(2) Ez a rendelet a következő Uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) az Európai Parlament és a Tanács a nem közúti, mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyagkibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 97/68/EK irányelv;

b) a Bizottságnak a 97/68/EK irányelvet módosító 2001/63/EK irányelve;

c) az Európai Parlament és a Tanács 97/68/EK irányelvet módosító 2002/88/EK irányelve."

13. §

(1) Ez a rendelet 2004. szeptember 20-án lép hatályba.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R. 1. § (2) bekezdésének c) pontja, valamint a 11/A. § (4) bekezdése hatályát veszti.

Gaál Gyula s. k.,

gazdasági és közlekedési minisztériumi politikai államtitkár

Dr. Gombos András s. k.,

környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi politikai államtitkár

1. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[1. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

A rendelet hatálya alá tartozó motorok, a vizsgálati eljárások leírásában használt fogalmak, meghatározások, jelölések és rövidítések, a motor jelölései, műszaki leírások és vizsgálatok, a gyártás egyezőség értékelésének leírása, a motorcsaládot meghatározó paraméterek, az alapmotor kiválasztása

1. A rendelet hatálya alá tartozó motorok meghatározása

1.1. A rendelet hatálya alá tartoznak, az 1.2. pontban felsoroltak kivételével, a mozgó gépekbe és készülékekbe beépített motorok, valamint a közúti személy és áruszállításra szánt gépjárművek segédmotorjai.

1.2. A rendelet hatálya nem terjed ki

1.2.1. a közúti gépjárművekre, a mezőgazdasági és erdőgazdasági vontatókra és azok hajtására szolgáló motorokra, amelyeket az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet A, B és C függeléke határoz meg,

1.2.2. hajókra,

1.2.3. vasúti vontató járművekre,

1.2.4. légijárművekre,

1.2.5. szabadidős járművekre, mint a motoros szánok, terep-motorkerékpárok, terepjáró járművek,

1.2.6. belső égésű motorral működő modellekre.

1.3. A rendelet hatálya alá esnek alábbi felsorolás szerinti gépekbe épített motorok:

1.3.1. Kompresszió-gyújtású, 18 kW-nál nagyobb, de 560 kW-ot meg nem haladó effektív teljesítményű motorral szerelt, úton vagy út nélküli terepen való mozgásra, illetve mozgatásra szánt és alkalmas gépek, amelyek motorja inkább változó fordulatszámon üzemel, és nem egy meghatározott állandó fordulatszámon. Ebbe a kategóriába tartoznak különösen, de nem kizárólag az alábbi gépek:

- ipari mélyfúró berendezések, kompresszorok stb.,

- építőipari gépek, többek között kerekes rakodógépek, földgyaluk, lánctalpas traktorok, lánctalpas rakodógépek, járműdaruk, terepjáró teherautók, hidraulikus exkavátorok stb.,

- mezőgazdasági berendezések, erdőgazdasági berendezések,

- önjáró mezőgazdasági munkagépek (a fent említett vontatók kivételével),

- önjáró erdőgazdasági munkagépek,

- anyagmozgató berendezések,

- villás targoncák,

- talajmarók,

- útjavító berendezések (motoros földgyaluk, úthengerek, aszfaltbedolgozó gépek),

- hóekék,

- repülőtéri földi kiszolgáló berendezések,

- emelőkosarak,

- mozgó daruk.

1.3.2. Kompresszió-gyújtású motorok, a 2.4. pont szerint mérve 18 kW-nál nagyobb, de 560 kW-ot meg nem haladó effektív teljesítménnyel, amelyek állandó fordulatszámon üzemelnek. E gépekre a határértékeket 2006. december 31. után kell alkalmazni. A meghatározás különösen, de nem kizárólag az alábbi gépekre vonatkozik:

- gázsűrítők,

- áramfejlesztők változó teljesítménnyel, beleérve a hűtő-aggregátokat és a hegesztő-aggregátokat,

- vízszivattyúk,

- gyepművelő, aprító, hókotró, utcaseprő gép.

1.3.3. Benzinüzemű, külsőgyújtású motorok, a 2.4. pont szerint mérve 19 kW-t meg nem haladó effektív teljesítménnyel. Gépek, amelyeknek motorjára ez a meghatározás érvényes, többek között az alábbiak:

- fűnyírók,

- láncfűrészek,

- generátorok,

- vízszivattyúk,

- bozót vágók.

2. Meghatározások, jelölések és rövidítések

A rendelet alkalmazásában:

2.1. a kompresszió-gyújtású (CI - compression ignition) motor olyan motort jelent, amelyben a hengerben lévő üzemanyag külső energia bevitele nélkül, a kompresszió révén elért magas hőmérséklettől gyullad meg.

2.2. a gáznemű szennyezőanyag szén-monoxidot, szénhidrogéneket (C1:H1,85 arány feltételezésével) és nitrogén-oxidokat jelent, ez utóbbiakat nitrogéndioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;

2.3. a részecskékből álló szennyezőanyag mindazokat az anyagokat jelenti, amelyek egy CI motor kipufogógázának tiszta, szűrt levegővel oly módon történő felhígítása után, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, egy meghatározott szűrőközegen összegyűlnek;

2.4. a hasznos (effektív) teljesítmény azt az ENSZ EGB 85. sz. előírás szerint kW-ban kifejezett teljesítményt jelenti, amely próbapadon a forgattyústengely vagy annak megfelelője végén mérhető, a közúti járművek belső égésű motorjai teljesítményének mérésére szolgáló, az ENSZ EGB 85. sz. előírásban meghatározott módszer szerint, azzal az eltéréssel, hogy a motor hűtésére szolgáló ventilátor teljesítménye ebbe nem számít bele*, továbbá be kell tartani az ebben az irányelvben meghatározott vizsgálati feltételeket, és a vizsgálathoz referencia üzemanyagot kell használni;[2]

2.5. a névleges fordulatszám a regulátor által megengedett maximális fordulatszámot jelenti teljes terhelésnél, a gyártó megadása szerint;

2.6. a százalékos terhelés a maximális rendelkezésre álló nyomaték hányadát jelenti egy motor-fordulatszámnál;

2.7. a maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám azt a motor-fordulatszámot jelenti amelynél a motor maximális nyomatékát adja le, a gyártó megadása szerint;

2.8. a közbenső fordulatszám azt a motor-fordulatszámot jelenti, amely az alábbi követelmények valamelyikének felel meg:

- olyan motoroknál, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a közbenső fordulatszám a gyártó által közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha az a névleges fordulatszám 60%-a és 75%-a közé esik,

- ha a gyártó által közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám kisebb, mint a névleges fordulatszám 60%-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60%-a,

- ha a közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám nagyobb, mint a névleges fordulatszám 75%-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 75%-a,

- ha a motort a G1 ciklus szerint vizsgálják, a közbenső fordulatszám a maximális névleges fordulatszám 75%-a (lásd 4. számú melléklet 3.5.1.2. pont).

2.9. Szabályozható paraméter: egy szabályozható készülék, rendszer vagy szerkezet, amely az emissziót vagy a motorteljesítményt befolyásolhatja az emisszió-vizsgálat, illetve a normál üzemelés során.

2.10. Utókezelés: a kipufogógáz átfolyása egy készüléken vagy egy rendszeren ami a gáz szabadba bocsátás előtt a kipufogógáz kémiai vagy fizikai átalakítását szolgálja.

2.11. Külsőgyújtású motor: a gyújtáshoz külső energia bevitelt alkalmazó, a keveréket a hengerben szikrával meggyújtó motor (SI - spark ignition).

2.12. Segéd-emissziószabályozó berendezés: egy berendezés, amely a motor üzemi paramétereit érzékeli és üzem közben az emisszió-szabályozó rendszer valamely részét megfelelően vezérli.

2.13. Emissziószabályozó-berendezés: valamely berendezés, rendszer vagy szerkezet, amely az emissziót szabályozza vagy csökkenti.

2.14. Üzemanyag-ellátó berendezés: az üzemanyag adagolás és a keverékképzés minden érintett szerkezeti eleme.

2.15. Segédmotor: egy gépjárműbe vagy gépjárműre épített motor, amely nem a jármű hajtására szolgál.

2.16. A vizsgálati fázis (szakasz) hossza: azt az időtartamot jelenti, ami eltelik az előző vizsgálati fázis vagy az előkondicionálás fordulatszámának és/vagy nyomatékának a változása és a következő vizsgálati fázis kezdete között. Ebbe az időtartamba bele kell érteni azt időt ami alatt a fordulatszám és/vagy nyomaték változik, valamint stabilizálódik minden egyes vizsgálati fázis (szakasz) megkezdéséhez.

2.17. A vizsgálati paraméterek jelölései

2.17.1. Mechanikai, hőtani jellemzők

2.9.2. A vegyi összetevők jelölései

2.9.3. Rövidítések

FID Lángionizációs detektor (flame ionization detector)

HFID Fűtött lángionizációs detektor (heated flame ionization detector)

NDIR Nem diszperziv infravörös gázelemző készülék (non-dispersive infrared analyser)

CLD Kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (chemiluminescent detector)

HCLD Fűtött kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (heated chemiluminescent detector)

PDP Térfogat-kiszorításos szivattyú (positive displacement pump)

CFV Kritikus áramlású Venturi-torok (critical flow Venturi)

3. A motor jelölései

3.1. A jóváhagyott kompresszió-gyújtású motoron a következőket kell feltüntetni:

3.1.1. a motor gyártójának védjegyét vagy kereskedelmi nevét;

3.1.2. a motor típusát, a motorcsaládot (ha van), és egy egyedi motorazonosító számot;

3.1.3. Magyarország Európai Unió taggá válásától kezdődően a típusjóváhagyási számot a 8. számú melléklet szerint (a Tanács 97/68/EK számú irányelve VIII. mellékletében leírt módon).

3.2. A jóváhagyott külsőgyújtású motoron fel kell tüntetni:

3.2.1. a motor gyártójának védjegyét vagy kereskedelmi nevét;

3.2.2. az EK-típusjóváhagyási számot a 8. számú melléklet szerint kell megadni.

3.3. Ezeknek a jelöléseknek a motor egész élettartama alatt meg kell maradniuk, világosan olvashatóknak és eltávolíthatatlanoknak kell lenniük. Címke vagy tábla használata esetén azokat úgy kell felerősíteni, hogy a rögzítés a motor egész élettartama alatt fennmaradjon és a címkéket/táblákat tönkretételük vagy megrongálásuk nélkül ne lehessen eltávolítani.

3.4. A jelöléseket a motor olyan részére kell rögzíteni, amelyre a motor normális működéséhez szükség van, és amelyet a motor élettartama alatt rendes körülmények között nem kell kicserélni.

3.4.1. Ezeket a jelöléseket jól látható helyre kell felszerelni a motor működéséhez szükséges segédberendezéssel történő felszerelést követően.

3.4.2. Minden motort el kell látni egy tartós anyagból készült kiegészítő, elmozdítható táblával, melyen fel kell tüntetni a 3.1. pontban szereplő valamennyi adatot, jól látható helyen kell elhelyezni a motor beépítése után.

3.5. A motorok azonosítási számának kódolása olyan legyen, hogy az tegye lehetővé a gyártási sorrend minden kétséget kizáró megállapítását.

3.6. A motoron a gyártósor elhagyása előtt minden jelölésnek rajta kell lenni.

3.7. A motor jelöléseinek pontos helyét a 7. számú melléklet 1. szakaszában kell megadni.

4. Műszaki leírások és vizsgálatok

4.1. Kompresszió-gyújtású motorok

4.1.1. Általános megjegyzések

Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a szennyezőanyagok kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor normális üzemében, a rájuk ható rezgések ellenére, megfeleljenek a rendeletben előírt követelményeknek.

A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák a szennyezőanyagok kibocsátásának hatékony korlátozását a motor egész élettartama alatt, normális üzemeltetési viszonyok mellett. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4.1. 2.1., 4.1.2.3. és 5.3.2.1. pont rendelkezései sorra teljesülnek.

Katalizátor és/vagy részecskecsapda alkalmazása esetén a gyártónak tartóssági vizsgálattal, melyet maga végezhet el, valamint megfelelő jegyzőkönyvekkel kell bizonyítania, hogy ezek a kipufogógáz utókezelő készülékek várhatóan jól fognak működni a motor egész élettartama alatt. A jegyzőkönyveket az 5.2. és különösen az 5.2.3. pont követelményeivel összhangban kell elkészíteni. A vevő számára megfelelő garanciát kell biztosítani. A készülék bizonyos motorüzemóránkénti rendszeres cseréje megengedhető. Minden, a motor meghibásodásának megelőzését célzó, az utókezelő készülékkel kapcsolatban a motor alkatrészein vagy a rendszereken rendszeres időközönként végzett beállítás, javítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben történjék. Ennek megfelelően a tervszerű megelőző karbantartás követelményeit elő kell írni a vevőnek átadott kezelési útmutatóban, vonatkoznia kell rájuk a fent említett garanciális rendelkezéseknek, és a típusjóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagyatni őket a hatósággal. A kezelési útmutatónak az utókezelő készülék(ek) karbantartására/cseréjére és a garanciális feltételekre vonatkozó megfelelő részletét bele kell foglalni a 2. számú mellékletben leírt információs dokumentációba.

4.1.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások A típusvizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségét a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell mérni.

Más rendszerek vagy analizátorok is elfogadhatók, ha az alábbi referenciarendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:

- a kezeletlen kipufogógázban lévő gáznemű szennyezőanyagok mérésére a 6. számú melléklet 2. ábráján látható rendszer,

- egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában lévő gáznemű szennyezőanyag mérésére a 6. számú melléklet 3. ábráján látható rendszer,

- részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásra a teljes átáramlású hígító rendszer, mely vagy minden üzemmódban külön szűrővel vagy egyszűrős módszerrel működik, és a 6. számú melléklet 13. ábráján látható.

A rendszer egyenértékűségét egy hét (vagy több) ciklusos, a szóban forgó rendszert és a fenti referenciarendszerek egyikét (esetleg többet) összehasonlító korrelációs vizsgálat során kell megállapítani.

Az egyenértékűség feltétele a súlyozott ciklusonkénti szennyezőanyagkibocsátás átlagértékeinek ±5%-on belüli megegyezése. Ehhez a 3. számú melléklet 3.6.1. pontjában leírt ciklust kell használni.

4.1.2.1. A szén-monoxid kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a részecskékből álló szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek A, B és C kategóriájú motorok esetében ne haladják meg az alábbi táblázatban szereplőket:

4.1.2.2. A 4.1.2.1. pontban megadott határértékek a motort elhagyó gázra vonatkoznak, mielőtt az még bármilyen kipufogógáz utókezelő készüléken áthaladna.

4.1.2.3. A szén-monoxid kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a részecskékből álló szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek a D, E, F, G kategóriájú motorok esetében ne haladják meg az alábbi táblázatban szereplőket:

4.1.2.4. Ha egy, e melléklet 6. szakasza és 2. számú melléklet 2. függeléke által meghatározott motorcsalád egynél több teljesítménysávra terjed ki, az alapmotor (típusjóváhagyás) és a család minden motortípusa (gyártásegyezőség) szennyezőanyag-kibocsátási értékeinek a magasabb teljesítménysáv szigorúbb követelményeinek kell megfelelniük. A kérelmező megteheti, hogy a motorcsaládok meghatározását egyes teljesítménysávokra korlátozza, és ennek megfelelően kéri a típusjóváhagyást.

4.2. Külsőgyújtású motorok

4.2.1. Általános megjegyzések

Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a gáznemű és a részecskékből álló szennyezőanyagok kibocsátására úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor normális üzemben, a rá ható rezgések ellenére, megfeleljenek az ebben a rendeletben előírt követelményeknek.

A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák az említett szennyezőanyagok kibocsátásának hatékony korlátozását, ennek az irányelvnek megfelelően, a motor egész élettartama alatt, normális üzemeltetési viszonyok mellett. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4. számú melléklet 4. függeléke előírásainak megfelelnek.

4.2.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és a részecskékből álló szennyező anyagok mennyiségét a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell mérni.

Más rendszerek vagy analizátorok is elfogadhatók, ha az alábbi referencia-rendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:

- a kezeletlen kipufogógázban lévő gáznemű szennyezőanyagok mérésére a 6. számú melléklet 2. ábráján látható rendszer,

- egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában lévő gáznemű szennyezőanyag mérésére a 6. számú melléklet 3. ábráján látható rendszer,

4.2.2.1. A szénmonoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és az összesített szénhidrogén és nitrogénoxid kibocsátására kapott értékek az 1. lépcsőben ne haladják meg azokat, amelyek az alábbi táblázatban láthatók:

4.2.2.2. A szénmonoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és az összesített szénhidrogén és nitrogénoxid kibocsátására kapott értékek az 2. lépcsőben ne haladják meg azokat, amelyek az alábbi táblázatban láthatók:

A nitrogénoxidok kibocsátása egyik motor-osztálynál sem haladhatja meg a 10 g/kWh értéket.

4.2.2.3. A "hordozható kézi motor"-nak (az R. 2. §-ában adott meghatározás) és a motoros hómaró gépekben alkalmazott kétütemű motoroknak csak az SH:1, SH:2 és SH:3 osztály határértékeinek kell megfelelniük.

4.3. Beépítés a nem-közúti mozgó gépbe

A motor mozgó gépbe való beépítése feleljen meg a típusjóváhagyás érvényességi tartományában meghatározott korlátozásoknak. Ezenfelül a motor jóváhagyását illetően az alábbi jellemzőket is minden esetben teljesíteni kell:

4.3.1. a szívócsőben kialakuló nyomás ne legyen nagyobb annál, amit a 2. számú melléklet 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motorra megadtak;

4.3.2. a kipufogó ellennyomás ne legyen nagyobb annál, amit a 2. számú melléklet 1., illetve 3. függelékében a jóváhagyott motorra megadtak.

5. A gyártás egyezősége értékelésének leírása

5.1. A gyártás minőségének, a gyártásegyezőségnek hatékony biztosítását szolgáló, a típusjóváhagyás megadása előtt a jóváhagyó hatóság által megvizsgálandó intézkedéseket és eljárásokat illetően, a jóváhagyó hatóságnak a követelmények kielégítéseként el kell fogadnia a gyártó nyilatkozatát arról, hogy az MSZ EN 29002 szabvány szerinti tanúsított minőségbiztosítási rendszert működtet (melynek érvényessége kiterjed a szóban forgó motorokra), vagy egy ezzel egyenértékű minőségbiztosítási szabvány szerinti tanúsítással rendelkezik. A gyártónak közölnie kell a tanúsítás részleteit, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyási hatóságot minden, annak érvényességét vagy hatályát érintő változásról. A 4.2. pont szerinti követelmények folyamatos teljesítésének igazolása érdekében alkalmas gyártásellenőrzéseket kell végrehajtani.

5.2. A jóváhagyás birtokosa:

5.2.1. biztosítsa a termék minőségének hatékony ellenőrzését lehetővé tevő eljárások meglétét;

5.2.2. rendelkezzék az egyes jóváhagyott típusok egyezőségének vizsgálatához szükséges ellenőrző berendezésekkel;

5.2.3. biztosítsa, hogy a vizsgálati eredmények feljegyzésre kerüljenek, és a dokumentumok a jóváhagyási hatósággal egyetértésben meghatározott ideig rendelkezésre álljanak;

5.2.4. elemezze mindenfajta vizsgálat eredményét a motorjellemzők állandóságának ellenőrzése és biztosítása érdekében, figyelembe véve a termelési folyamat változásait;

5.2.5. biztosítsa, hogy minden olyan motor- vagy alkatrész-minta ami a szóban forgó vizsgálatfajta esetében a nem-egyezőséget bizonyítja, újabb mintavételhez és újabb próbához vezessen. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni a gyártás egyezőségének helyreállítása érdekében.

5.3. A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártási egységekre alkalmazható egyezőség-ellenőrzési módszereket.

5.3.1. Az ellenőrzések alkalmával a vizsgálati adatokat tartalmazó könyveket és a gyártás-felügyeleti feljegyzéseket be kell mutatni a látogató ellenőrnek.

5.3.2. Ha felmerül a gyanú, hogy a minőség nem megfelelő, vagy ha szükségesnek tűnik a 4.2. pont követelményeinek teljesítésével kapcsolatban bemutatott adatok érvényességének igazolása, az alábbi 5.3.2.1-5.3.3. pontok szerinti eljárást kell követni:

5.3.2.1. egy motort kell kiemelni a sorozatból és azt a 3. számú mellékletben leírt vizsgálatnak kell alávetni. A szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek ne haladják meg a 4.2.1. pont táblázatában megadott mennyiségeket, a 4.2.2. pont követelményeit is figyelembe véve, illetve a 4.2.3. pont táblázatában megadott értékeket;

5.3.2.2. ha a sorozatból kiemelt motor nem teljesíti az 5.3.2.1. pont követelményeit, a gyártó kérheti mérések elvégzését a sorozatból kivett, azonos jellemzőkkel rendelkező motorok egy mintacsoportján, melyben az eredetileg kiválasztott motor is benne van. A mintacsoport nagyságát a műszaki szolgálattal egyetértésben a gyártó határozza meg. A motorokat, az eredetileg kiválasztott motor kivételével, vizsgálatnak kell alávetni. Ekkor minden egyes szennyezőanyagra meg kell határozni a mintával nyert eredmények számtani középértékét. A sorozatgyártás akkor tekinthető egyezőnek, ha az alábbi feltétel teljesül:

ahol:

5.3.3. A gyártás egyezőségének megállapításáért felelős jóváhagyó hatóság, vagy a műszaki szolgálat a vizsgálatokat a gyártó előírásainak megfelelően részben vagy teljesen bejáratott motorokon végzi el.

5.3.4. A jóváhagyó hatóság által elrendelt szemlék szokásos gyakorisága évi egy szemle. Ha az 5.3.2. pont követelményei nem teljesülnek, az illetékes hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy minden szükséges lépést megtettek a gyártás egyezőségének a lehető legrövidebb időn belüli helyreállítására.

6. A motorcsaládot meghatározó paraméterek

A motorcsaládot azok az alapvető tervezési paraméterek határozzák meg, melyeknek a család minden motorjánál azonosaknak kell lenniük. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek. Ahhoz, hogy a motorokat ugyanabba a családba tartozóknak lehessen tekinteni, az alább felsorolt alapvető paraméterek tekintetében azonosaknak kell lenniük:

6.1. Munkafolyamat:

- 2-ütemű,

- 4-ütemű.

6.2. Hűtőközeg:

- levegő,

- víz,

- olaj.

6.3. Az egyes hengerek lökettérfogata, a motorcsaládon belül a legnagyobb lökettérfogat 85% és 100%-a között lehet.

6.4. A szívás rendszere

6.5. Üzemanyag típus

- dízel,

- benzin.

6.6. Az égéstér típusa/kialakítása

6.7. Szelep és nyílások - elrendezés, méret, darabszám

6.8. Üzemanyag-ellátó rendszer:

kompresszió-gyújtású motornál

- szivattyú - vezeték - befecskendezés,

- soros adagolószivattyú,

- elosztó rendszerű adagolószivattyú,

- egyedi befecskendezés,

- szivattyú - fúvóka rendszer;

külsőgyújtású motornál

- porlasztó,

- szívócső befecskendezés,

- közvetlen befecskendezés;

6.9. Különféle jellemzők:

- kipufogógáz visszavezető rendszer,

- víz befecskendezés/emulzió,

- levegő-befúvás,

- feltöltőlevegő hűtés,

- gyújtás módja (kompresszió, szikra).

6.10. A kipufogógáz utókezelése

- oxidációs katalizátor,

- redukciós katalizátor,

- háromutas katalizátor,

- termoreaktor,

- részecskeszűrő.

7. Az alapmotor kiválasztása

7.1. A család alapmotor kiválasztásának elsődleges kritériuma, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál. Ha egynél több motor felel meg ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotor kiválasztásának másodlagos kritériuma az, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a névleges fordulatszámnál. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátás értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyási hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, melyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.

7.2. Ha az egy családba tartozó motorok olyan változó tulajdonságokkal is rendelkeznek amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is meg kell állapítani, és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.

2. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[2. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

... sz. Információs dokumentum nem-közúti mozgó gépi berendezésekbe építendő belső égésű motoroknak a szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából történő típusjóváhagyásához

Alapmotor/motortípus

0. Általános adatok

0.1. Gyártmány (a vállalat neve):

0.2. Az alap- és (ha van) a családhoz tartozó motor(ok) típusa és

kereskedelmi leírása:

0.3. A gyártó típus-kódja ahogy a motor(ok) on meg van jelölve:

0.4. A gép, melyet a motor hajt:

0.5. A gyártó neve és címe:

Ha van: a gyártó meghatalmazott képviselőjének neve és címe: 0.6. A motorszám (azonosító) elhelyezése, kódolása és felerősítési módja:

0.7. A jóváhagyási jel elhelyezése és felerősítési módja:

0.8. Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

Csatolt dokumentumok

1.1. Az alapmotor(ok) fő jellemzői (lásd az 1. függeléket)

1.2. A motorcsalád fő jellemzői (lásd a 2. függeléket)

1.3. A családon belüli motortípusok fő jellemzői (lásd a 3. függeléket)

2. A mozgó gép motorral kapcsolatos részeinek jellemzői (ha van ilyen)

3. Az alapmotor fényképei

4. Esetleges további csatolt dokumentumok jegyzéke

Dátum, dosszié

1. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 2. számú mellékletéhez

Az (alap) motor fő jellemzői

1. A motor leírása

1.1. Gyártó:

1.2. A gyártó motorkódja:

1.3. Munkafolyamat: 4-ütemű/2-ütemű

1.4. Furat:..................mm

1.5. Löket:..........................mm

1.6. A hengerek száma és elrendezése:

1.7. A motor lökettérfogata:......................cm3

1.8. Névleges fordulatszám:......................1/min

1.9. A maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám:..........................1/min

1.10. Geometriai kompresszióviszony:

1.11. Az égési rendszer leírása:

1.12. Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i):

1.13. A szívó és kipufogó nyílások minimális keresztmetszeti területe:

1.14. A hűtési rendszer

1.14.1. Folyadék

1.14.1.1. A folyadék fajtája:

1.14.1.2. Keringető szivattyú(k): van/nincs

1.14.1.3. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van):

1.14.1.4. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető):

1.14.2. Levegő

1.14.2.1. Ventilátor: van/nincs

1.14.2.2. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van):

1.14.2.3. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető):

1.15. A gyártó által megengedett hőmérsékletek

1.15.1. Folyadékhűtés: maximális hőmérséklet a kilépésnél:..................K

1.15.2. Léghűtés: referenciapont:

Maximális hőmérséklet a referenciaponton:.....................K

1.15.3. Maximális feltöltőlevegő hőmérséklet a szívóoldali levegőhűtőből való kilépésnél (ha értelmezhető):......................K

1.15.4. A maximális kipufogógáz hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó gyűjtőcső (gyűjtőcsövek) külső pereméhez (peremeihez) közeli pontján:......K

1.15.5. Kenőanyag hőmérséklet: minimális:.............................................K

maximális:............................................K

1.16. Feltöltő: van/nincs

1.16.1. Gyártmány:

1.16.2. Típus:

1.16.3. A rendszer leírása (pl. maximális feltöltőnyomás, nyomáshatároló szelep, ha van):

1.16.4. Feltöltőlevegő-hűtő: van/nincs

1.17. Levegőszívó rendszer: maximális megengedhető szívási depresszió névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél:.........................kPa

1.18. Kipufogó rendszer: maximális megengedhető ellennyomása névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél:...............................kPa

2. Kiegészítő szennyezés-korlátozó készülékek (ha van ilyen és nem szerepel más rovatban)

- Leírás és/vagy rajz(ok):

3. Üzemanyag-ellátás

3.1. Tápszivattyú

Nyomás vagy jelleggörbe:.....................................................................kPa

3.2. Befecskendező rendszer

3.2.1. Szivattyú

3.2.1.1. Gyártmány(ok):

3.2.1.2. Típus(ok):

3.2.1.3. Szállított mennyiség:......és......mm3, löketenként vagy ciklusonként teljes befecskendezésnél,......1/min (névleges), illetve......1/min (maximális nyomatékhoz tartozó) fordulatszámnál, vagy jelleggörbe.

Megadandó az alkalmazott módszer: motoron/adagoló szivattyú próbapadon

3.2.1.4. Előbefecskendezés

3.2.1.4.1. Előbefecskendezési görbe:

3.2.1.4.2. Alap-előbefecskendezési szög:....................................................

3.2.2. Befecskendező csövek

3.2.2.1. Hossz:...............................mm

3.2.2.2. Belső átmérő:.....................mm

3.2.3. Befecskendező fúvóka (fúvókák)

3.2.3.1. Gyártmány(ok):

3.2.3.2. Típus(ok):

3.2.3.3. Nyitó nyomás vagy jelleggörbe:................................kPa

3.2.4. Regulátor

3.2.4.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2. Típus(ok):

3.2.4.3. Fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a leszabályozás megkezdődik: .......1/min

3.2.4.4. Maximális terhelés nélküli fordulatszám:.................................1/min

3.2.4.5. Alapjárati fordulatszám:.........................................................1/min

3.3. Hidegindító rendszer

3.3.1. Gyártmány(ok):

3.3.2. Típus(ok):

3.3.3. Leírás:

4. Szelepvezérlés

4.1. A maximális szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest, vagy egyenértékű adatok:

4.2. Referencia és/vagy beállítási tartományok

2. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 2. számú mellékletéhez

A motorcsalád fő jellemzői

1. Közös paraméterek

1.1. Égési körfolyamat:

1.2. Hűtőközeg:

1.3. Levegőszívás módja:

1.4. Égéstér típusa/kialakítása:

1.5. Szelepek és nyílások - elrendezés, méret és darabszám:

1.6. Üzemanyag rendszer:

1.7. Motorvezérlés rendszerek:

Azonosság bizonyítása a rajzszám(ok) alapján:

- töltőlevegő-hűtő rendszer:

- kipufogógáz visszavezetés:

- víz befecskendezés/emulzió:

- levegő befúvás:

1.8. Kipufogógáz utókezelő rendszer:

Az azonos (vagy az alapmotornál a legkisebb) arányok bizonyítása: rendszer kapacitás/löketenkénti üzemanyag-szállítás, a rajzszám(ok) alapján:

2. Motorcsalád jegyzék

2.1. A motorcsalád neve:

2.2. A család motorjainak műszaki adatai:

3. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 2. számú mellékletéhez

A családhoz tartozó motortípus fő jellemzői

1. A motor leírása

1.1. Gyártó:

1.2. A gyártó motorkódja:

1.3. Munkafolyamat: 4-ütemű/2-ütemű

1.4. Furat:..............................................mm

1.5. Löket:..............................................mm

1.6. A hengerek száma és elrendezése:

1.7. A motor lökettérfogata:....................cm3

1.8. Névleges fordulatszám:....................1/min

1.9. A maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám:...................1/min

1.10. Térfogati kompresszióviszony:

1.11. Az égési rendszer leírása:

1.12. Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i):

1.13. A szívó és kipufogó nyílások minimális keresztmetszeti területe:

1.14. A hűtési rendszer

1.14.1. Folyadék

1.14.1.1. A folyadék fajtája:

1.14.1.2. Keringető szivattyú(k): van/nincs

1.14.1.3. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha alkalmazható):

1.14.1.4. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha alkalmazható):

1.14.2. Levegő

1.14.2.1. Ventilátor: van/nincs

1.14.2.2. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha alkalmazható):

1.14.2.3. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha alkalmazható):

1.15. A gyártó által megengedett hőmérsékletek

1.15.1. Folyadékhűtés: maximális hőmérséklet a kilépésnél:................K

1.15.2. Léghűtés: referenciapont:

Maximális hőmérséklet a referenciaponton:...................K

1.15.3. Maximális feltöltőlevegő hőmérséklet a szívóoldali levegőhűtőből való kilépésnél (ha alkalmazható):................................K

1.15.4. A maximális kipufogógáz hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó gyűjtőcső (-csövek) külső peremével (peremeivel) szomszédos pontján:...................K

1.15.5. A kenőanyag hőmérséklet: minimális:..................................K

maximális:...................................K

1.16. Feltöltő: van/nincs

1.16.1. Gyártmány:

1.16.2. Típus:

1.16.3. A rendszer leírása (pl. maximális feltöltőnyomás, feltöltőnyomás határoló szelep, ha van):

1.16.4. Feltöltőlevegő-hűtő: van/nincs

1.17. Levegőszívó rendszer: maximális megengedhető szívási vákuum névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél:..................kPa

1.18. Kipufogó rendszer: maximális megengedhető ellennyomás névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél:..................kPa

2. Kiegészítő szennyezéskorlátozó készülékek (ha van ilyen és nem szerepel más rovatban)

- Leírás és/vagy rajz(ok):

3. Kompresszió-gyújtású motor tüzelőanyag-ellátó rendszere

3.1. Tápszivattyú

Nyomás vagy jelleggörbe:...........................kPa

3.2. Befecskendező rendszer

3.2.1. Szivattyú

3.2.1.1. Gyártmány(ok):

3.2.1.2. Típus(ok):

3.2.1.3. Szállított mennyiség:.....és......mm3, löketenként vagy ciklusonként teljes befecskendezésnél, ... 1/min (névleges), illetve...... 1/min (maximális nyomatékhoz tartozó) fordulatszámnál, vagy jelleggörbe.

Megadandó az alkalmazott módszer: motoron/szivattyú próbapadon

3.2.1.4. Előbefecskendezés

3.2.1.4.1. Előbefecskendezési görbe:

3.2.1.4.2. Alap-előbefecskendezési szög:

3.2.2. Befecskendező csövek

3.2.2.1. Hossz:..........................................mm

3.2.2.2. Belső átmérő:................................mm

3.2.3. Befecskendező fúvóka (fúvókák)

3.2.3.1. Gyártmány(ok):

3.2.3.2. Típus(ok):

3.2.3.3. Nyitó nyomás vagy jelleggörbe:................kPa

3.2.4. Regulátor

3.2.4.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2. Típus(ok):

3.2.4.3. Fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a lezárás megkezdődik: ......1/min

3.2.4.4. Maximális terhelés nélküli fordulatszám:..........................................1/min

3.2.4.5. Alapjárati fordulatszám:.....................................................................1/min

3.3. Hidegindító rendszer

3.3.1. Gyártmányok:

3.3.2. Típus(ok):

3.3.3. Leírás:

4. Külsőgyújtású motor tüzelőanyag-ellátó rendszere

4.1. Porlasztó:

4.2.1. Gyártmány(ok):

4.2.2. Típus(ok):

4.2. Nem közvetlen befecskendezés: egy pontos vagy több pontos

4.2.3. Gyártmány(ok):

4.2.4. Típus(ok):

4.3 Közvetlen befecskendezés

4.3.1. Gyártmány(ok):

4.3.2. Típus(ok):

4.4. Tüzelőanyag-fogyasztás [g/h] és légviszony (levegő/üzemanyag viszony) névleges fordulatszámnál és nyitott fojtószelepnél

5. Szelepvezérlés

5.1. A maximális szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest, vagy egyenértékű adatok:

5.2. Referencia és/vagy beállítási tartományok

5.3. Változtatható szelepvezérlésű rendszer (amennyiben és ahol alkalmazható: szívás és/vagy kipufogás)

5.3.1. Típus: folyamatos vagy ki/be kapcsoló

5.3.2. Vezérműtengely fáziseltolási szöge

6. Vezérlőrések elrendezése

6.1. Helyezet, méret, darabszám

7. Gyújtórendszer

7.1. Gyújtótekercs

7.1.1. Gyártmány(ok):

7.1.2. Típus(ok):

7.1.3. Darabszám:

7.2. Gyújtógyertya

7.2.1. Gyártmány(ok):

7.2.2. Típus(ok):

7.3. Mágnesgyújtás

7.3.1. Gyártmány(ok):

7.3.2. Típus(ok):

7.4. Gyújtásbeállítás

7.4.1. Gyújtás a felső holtpont előtt [főtengely szögben megadva]

7.4.2. Gyújtás beállítási görbe, amennyiben létezik:...

3. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[3. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

Kompresszió-gyújtású motorok vizsgálati eljárása

1. Bevezetés

1.1. Ez a melléklet a vizsgált motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyagok mennyiségének meghatározási módszerét írja le.

1.2. A vizsgálatot próbapadra szerelt, motorfékpaddal összekapcsolt motorral kell végezni.

2. Vizsgálati feltételek

2.1. Általános követelmények

Minden térfogatot és térfogatáramot 273 K (0 °C) hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.

2.2. A motor vizsgálati feltételei

2.2.1. Mérni kell a motor által beszívott levegő T abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást. Meg kell határozni az fa paramétert az alábbiak szerint:

a) Atmoszférikus szívású és mechanikus feltöltésű motorok:

b) Turbófeltöltött motorok levegő visszahűtéssel vagy anélkül:

2.2.2. A vizsgálat érvényessége

A vizsgálat akkor érvényes, ha fa-ra teljesül a következő összefüggés:

2.2.3. Töltőlevegő hűtővel felszerelt motorok

A hűtőközeg és a feltöltőlevegő hőmérsékletét fel kell jegyezni.

2.3. A motor levegőszívó rendszere

A vizsgálati motort olyan levegő bevezető rendszerrel kell ellátni, amelynek szívási ellenállása akkora, mint a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték, a motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett.

Vizsgáló-laboratóriumi rendszer is használható, amennyiben az a motor tényleges üzemi viszonyait másolja.

2.4. A motor kipufogó rendszere

A vizsgálati motort kipufogó rendszerrel kell ellátni, amely akkora ellennyomást eredményez, mint a gyártó által megadott felső határérték, a maximális névleges teljesítményt adó üzemviszonyok mellett.

2.5. A hűtési rendszer

Motorhűtő rendszert kell használni, melynek teljesítménye elég nagy ahhoz, a vizsgálatok során fenntartsa a gyártó által előírt normális üzemi hőmérsékleteket.

2.6. A kenőolaj

A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.

2.7. A vizsgálatokhoz használt üzemanyag

Az 5. számú mellékletben megadott referencia üzemanyagot kell használni. A vizsgálathoz használt referencia üzemanyag cetánszámát és kéntartalmát fel kell jegyezni a 7. számú melléklet 1. függeléke 1.1.1., illetve 1.1.2. pontjában. Az üzemanyag hőmérséklete a befecskendező szivattyúnál 306-316 K (33-43 °C) között legyen.

2.8. A motorfékpad-beállítások meghatározása

A szívási ellenállás és a kipufogócső ellennyomás értékeit a gyártó által megadott felső határértékekre kell beállítani, a 2.3. és 2.4. pontnak megfelelően. A megadott vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékértékeket kísérleti úton kell megállapítani, a meghatározott vizsgálati módokhoz tartozó nyomatékértékek kiszámításához. Olyan motorok esetében amelyeket nem a teljes terhelési nyomatékgörbéhez tartozó fordulatszám tartományban való működésre terveztek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékot a gyártónak kell megadni.

Az egyes vizsgálati üzemmódokhoz tartozó motor-beállításokat az alábbi képlettel kell kiszámítani:

Ha a segédberendezések és a maximális teljesítmény hányadosa

akkor PAe értékét a jóváhagyást megadó műszaki hatóság ellenőrizheti.

3. A vizsgálat

3.1. A mintavevő szűrők előkészítése

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrőt (párt) egy zárt, de nem tömített Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizáció céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrőt (párt) meg kell mérni és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrőt (párt) zárt Petri-csészében vagy szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő (pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét le kell mérni.

3.2. A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelőképpen kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átömlésű hígító rendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

3.3. A hígító rendszer és a motor indítása

A hígító rendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni amíg minden hőmérséklet és nyomás nem stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges fordulatszámhoz tartozó értéken (3.6.2. pont).

3.4. A hígítási arány beállítása

Az egyszűrős módszer esetében (amely a többszűrős módszer helyett választható) a részecske-mintavevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken át kell járatni. A hígító levegő részecske-háttérszintjét a hígító levegőnek a részecskeszűrőkön való átengedésével lehet meghatározni. Szűrt hígító levegő használata esetén egyetlen mérés végezhető bármikor, a vizsgálat előtt, alatt vagy után. Ha a hígító levegő nincs szűrve, legalább három időpontban kell mérni, indulás után, leállás előtt és a ciklus közepe táján, és az értékeket átlagolni kell.

A hígító levegő mennyiségét úgy kell beszabályozni, hogy a szűrő felületének maximális hőmérséklete bármelyik mérési módnál 325 K (52 °C) vagy annál kevesebb legyen. A teljes hígítási arány legalább négy legyen.

Az egyszűrős módszer esetében a szűrőn áthaladó minta tömegárama a teljes átáramlású rendszerek hígított kipufogógáz tömegáramának állandó hányada legyen minden üzemmódban. Ez a tömegarány ±5%-on belül legyen, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében. Egyszűrős módszert használó részleges átáramlású hígító rendszerek esetében a szűrőn áthaladó tömegáram arány minden üzemmódban ±5%-on belül állandó legyen, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében.

CO2 vagy NOx koncentráció szabályozással működő rendszereknél a hígító levegő CO2 vagy NOx tartalmát minden vizsgálat előtt és után meg kell mérni. A vizsgálat előtti és utáni hígító levegő CO2 vagy NOx koncentráció-mérési értékeknek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük. Ha csak a hígított kipufogógáz koncentrációinak méréséhez használnak gázelemzőt, úgy a hígító levegő háttér-koncentrációjának megállapításához a teljes vizsgálati folyamat során mintát kell gyűjteni egy mintavevő zsákba.

Folyamatos (nem tasakos) háttér-koncentrációmérést lehet végezni három időpontban, a ciklus elején, végén és közepe táján vett hígító levegő mintával, az értékeket átlagolva. A gyártó kívánságára a háttérmérések elhagyhatók.

3.5. Az elemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülékeken el kell végezni a nulla pont beállítást és kalibrálni kell a mérési tartományban.

3.6. A vizsgálati ciklus

3.6.1. A gépnek (motornak) az 1. számú melléklet 1.3. pontja szerinti specifikációja függvényében:

3.6.1.1. Az 1. számú melléklet 1.3.1. pontja szerinti gépek esetében az alábbi 8-üzemmódú ciklust* kell követni a vizsgált motorral a motorfékpadon:[3]

3.6.1.2. Az 1. számú melléklet 1.3.2. pontja szerinti gépeket alábbi 5-üzemmódú ciklus* szerint kell vizsgálni[4]

A terhelések a névleges tartós teljesítményhez tartozó nyomaték százalékában vannak megadva, ahol a névleges tartós teljesítmény az a legnagyobb teljesítmény, amely elérhető az éves üzemórák során korlátlan számban lefutható változó teljesítményű üzemállapot sorozatban, meghatározott karbantartási intervallumok között és környezeti feltételek mellett, miközben a karbantartási műveleteket a gyártó előírásainak megfelelően végrehajtják*.[5]

3.6.2. A motor előkészítése

A motort és a rendszert névleges fordulatszámon és a hozzá tartozó maximális nyomatéknál kell felmelegíteni a gyártó által javasolt motorparaméterek stabilizálásához.

Megjegyzés:

Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogó rendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, annak érdekében, hogy az egyik pontnak a másikra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.

3.6.3. A vizsgálat lefolytatása

El kell indítani a vizsgálatot. A vizsgálat megkezdése után a méréseket a fenti vizsgálati ciklus üzemmód sorszámai szerint növekvő sorrendben kell végezni.

A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti, átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ±1%-ának megfelelő tűrésen, vagy ±3 min-1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűrésen kell belül maradnia. A megadott nyomatékot úgy kell tartani, hogy az átlagérték a mérési szakasz folyamán ne térjen el a vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomaték ±2%-ánál többel az előírttól.

Minden mérési ponton legalább 10 perc szükséges. Ha egy motor vizsgálatánál ahhoz, hogy a mérőszűrőn elegendő tömegű részecske gyűljön össze hosszabb mintavételi időre van szükség, a vizsgálati üzemmód időtartama szükség szerint meghosszabbítható.

A vizsgálati üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

A gáznemű szennyezőanyagok koncentrációját az adott üzemmód utolsó három percében kell megmérni és feljegyezni.

A részecske-mintavételezést és a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérését nem szabad megkezdeni addig, amíg a motor nem érte el a gyártó előírása szerinti stabil állapotot, és a műveleteket egyszerre kell befejezni.

Az üzemanyag hőmérsékletét az üzemanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél vagy a gyártó által meghatározott helyen kell mérni, és a mérés helyét fel kell jegyezni.

3.6.4. A gázelemző készülék kijelzése

A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztráló készülékkel kell feljegyezni, vagy egy egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át az elemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez tasakos mintavételt alkalmaznak (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt a tasakba gyűjteni kell és a tasakban lévő mintát kell elemezni és a kijelzést feljegyezni.

3.6.5. Részecske-mintavétel

A részecske-mintavétel egyszűrős és többszűrős módszerrel történhet (1. függelék 1.5. pont). Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni.

Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozási tényezőt a mintavétel során figyelembe kell venni, a minta átáramló mennyiségének és/vagy a mintavétel idejének megfelelő szabályozásával.

A mintavételt, amennyire lehet, az adott üzemmód végén kell végrehajtani. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 másodpercnek kell lennie az egyszűrős, és legalább 60 másodpercnek a többszűrős módszer esetén. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 másodpercnek kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén.

3.6.6. A motor állapota

A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni a motor üzemének stabilizálódása után.

Ha a kipufogógáz-áram vagy az égési levegő és üzemanyag-fogyasztás mérésére nincs mód, az számítható a szén/oxigén egyensúly módszerével is (lásd az 1. függelék 1.2.3. pontját).

Minden más, a számításhoz szükséges kiegészítő adatot fel kell jegyezni (lásd a 3. függelék 1.1. és 1.2. pontját).

3.7. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után nullapont beállító gázt és ugyanazt a kalibráló gázt kell használni az ismételt ellenőrzéshez, mint a vizsgálat előtt. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti különbség 2%-nál kisebb.

1. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 3. számú mellékletéhez

1. Mérési és mintavételi eljárások

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőket a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell megmérni. A 6. számú mellékletben szereplő módszerek leírják az ajánlott gázelemzési eljárásokat (1.1. pont) és az ajánlott részecske-hígító és mintavevő rendszereket (1.2. pont).

1.1. A motorfékpad leírása

A 3. számú melléklet 3.6.1. pontjában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő jellemzőkkel bíró motorfékpadot kell használni. A nyomaték és fordulatszám mérésére szolgáló műszerek tegyék lehetővé a hasznos (effektív) teljesítmény megadott pontosságú mérését. Kiegészítő számítások is szükségessé válhatnak.

A mérőberendezés pontossága olyan legyen, hogy az 1.3. pontban megadott számértékek maximális tűrései betarthatók legyenek.

1.2. A kipufogógáz-áram

A kipufogógáz-áramot az 1.2.1-1.2.4. pontokban említett módszerek egyikével kell meghatározni.

1.2.1. Közvetlen mérési módszer

A kipufogógáz-áram közvetlen mérése mérőtorokkal vagy ezzel egyenértékű mérési módszer útján (a részleteket lásd az ISO 5167 szabványban).

Megjegyzés:

A közvetlen gázáram-mérés nehéz feladat. Ügyelni kell a mérési hibák elkerülésére, amelyek a szennyezőanyag-kibocsátási értékek hibáját okozhatják.

1.2.2. Levegő és tüzelőanyag mérési módszer Az átáramló levegő és tüzelőanyag mérése.

Az 1.3. pontban megadott pontosságú levegőáram és tüzelőanyag-áram mérő eszközöket kell használni.

A kipufogógáz-áram az alábbi összefüggésből számítható:

1.2.3. Szén-egyensúly módszer

A kipufogógáz tömegének számítása a tüzelőanyag-fogyasztásból és a kipufogógáz koncentrációkból a szén-egyensúly módszer segítségével (lásd a 3. számú melléklet 3. függelékét).

1.2.4. A teljes hígított kipufogógáz-áram

Teljes átáramlású hígító rendszer használata esetén a hígított kipufogógáz teljes áramát (Gtotw, Vtotw) egy PDP-vel vagy CFV-vel kell mérni (5. számú melléklet 1.2.1.2. pont). A pontosság feleljen meg a 3. számú melléklet 2. függelék 2.2. pontjában foglaltaknak.

1.3. Mérési pontosság

Az összes mérőkészülék hitelesítése a nemzeti (nemzetközi) szabványok szerint történjék és feleljen meg az alábbi követelményeknek:

1.4. A gáznemű összetevők meghatározása

1.4.1. A gázelemző készülékek általános előírásai

A gázelemző készülékek méréstartománya feleljen meg a kipufogógáz összetevők koncentrációjának megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. pont). Ajánlatos a gázelemző készülékeket úgy használni, hogy a mért koncentráció a végkitérés (mérési tartomány felső határa) 15%-a és 100%-a közé essen.

Ha a végkitérés 155 ppm (vagy ppm C) vagy annál kisebb, vagy olyan leolvasó rendszereket (számítógép, adatgyűjtő berendezések) alkalmaznak, amelyek a végkitérés 15%-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontó-képességűek, a teljes skálaérték 15%-a alatti koncentrációk is elfogadhatók. Ebben az esetben kiegészítő kalibrálást kell végezni a kalibrálási görbék pontosságának biztosítása érdekében (3. számú melléklet 2. függelék 1.5.5.2. pont).

A berendezés elektromágneses zavarszűrési szintje biztosítsa, hogy a járulékos hibák minimálisak legyenek.

1.4.1.1. Mérési hiba

A teljes mérési hiba, beleértve a más gázokkal szembeni keresztérzékenységet is (lásd a 3. számú melléklet 2. függelékének 1.9. pontját), ne haladja meg a leolvasott érték ±5%-a vagy a mérési tartomány végértéke ± 3,5%-a közül a kisebbiket. 100 ppm-nél kisebb koncentrációk esetén a mérési hiba ne legyen ± 4 ppm-nél nagyobb.

1.4.1.2. Megismételhetőség

A megismételhetőség, ami egy adott kalibráló gázra kapott tíz megismételt válasz-kijelzés szórásának 2,5-szerese, nem lehet nagyobb mint a mérési tartomány felső határához tartozó koncentráció ± 1%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, vagy ± 2%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.

1.4.1.3. Zavarójelek

Az elemző készülék csúcstól-csúcsig reagálása nulla és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben ne legyen nagyobb mint a végkitérés 2%-a, az összes használt tartományban.

1.4.1.4. Nullpont eltolódás

A nullpont eltolódás egy egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végkitérésének 2%-a. A nulla pont definíciója: az átlagos kijelzés egy nulla gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.

1.4.1.5. A mérési tartomány (kalibrációs pont) eltolódása

A kalibrációs pont eltolódása egy egyórás időtartam alatt kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végértékének 2%-a. A kalibrációs pont alatt a kalibráló gázra és a nulla gázra adott kijelzés közötti különbség értendő. A kalibrációs kijelzés definíciója: az átlagos kijelzés egy kalibráló gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.

1.4.2. Gázszárítás

Az opcionális gázszárító készülék minimális hatással legyen a mért gázok koncentrációjára. Kémiai szárítók nem használhatók a mintában lévő víz eltávolítására.

1.4.3. Gázelemző készülékek

Az alkalmazandó mérési elveket ennek a függeléknek az 1.4.3.1-1.4.3.5. pontjai írják le. A mérőrendszerek részletes leírása a 6. számú mellékletben található.

A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nem-lineáris elemző készülékek esetében megengedett a linearizáló körök használata.

1.4.3.1. Szén-monoxid (CO) elemzés

A szén-monoxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.

1.4.3.2. Szén-dioxid (CO2) elemzés

A szén-dioxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.

1.4.3.3. Szénhidrogén (HC) elemzés

A szénhidrogén elemző készülék fűtött lángionizációs detektor (HFID) legyen detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb. oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ±10 K értéken tartsa.

1.4.3.4. Nitrogén-oxid (NOx) elemzés

A nitrogén-oxid elemző készülék száraz alapon történő mérésnél kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (CLD) vagy fűtött kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (HCLD) legyen, NO2/NO konverterrel. Nedves alapon való mérésnél 333 K (60 °C) feletti hőmérsékleten tartott konverteres HCLD-t kell használni, azzal az előfeltétellel, hogy a víz keresztérzékenységi vizsgálatot elvégezték (3. számú melléklet 2. függelék 1.9.2.2. pont).

1.4.4. Gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mintavétel

A gáznemű szennyezőanyagok mintavevő szondáit legalább 0,5 m-rel vagy három kipufogócső-átmérővel - attól függően melyik a nagyobb - a kipufogógáz-rendszer kilépési helyétől kell elhelyezni, és elegendően közel a motorhoz annak biztosítására, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.

Többhengeres, elágazó kipufogó gyűjtőcsővel rendelkező motoroknál a szondát a motortól elegendően messze kell elhelyezni ahhoz, hogy a minta az összes henger kibocsátott szennyezőanyagának átlagát képviselje. Elkülönített kipufogó gyűjtőcső-csoportokkal rendelkező többhengeres motoroknál, például V-motoroknál, megengedhető a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. Más módszerek is használhatók, ha bebizonyosodott, hogy a fentiekkel azonos eredményt adnak. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátás számításához a motor teljes kipufogó tömegáramát kell felhasználni.

Ha a kipufogógáz összetételére bármilyen utókezelő rendszer hat, a kipufogógáz mintát az 1. számú melléklet 4.2.1. pont szerinti I. vizsgálati szakaszban az e készülék előtti, az 1. számú melléklet 4.2.3. pontban leírt II. vizsgálati szakaszban az e készülék utáni vezetékszakaszból kell venni. Ha a részecskék meghatározása céljából teljes áramú hígító rendszert használnak, a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mértékét is a hígított kipufogógázból lehet megállapítani. A hígító alagútban a mintavevő szonda a részecske-mintavevő szonda közelében legyen elhelyezve [6. számú melléklet 1.2.1.2. pont DT (= hígító alagút) és 1.2.2. pont PSP (= részecske-mintavevő szonda) ]. A CO és a CO2 a minta tasakba gyűjtésével és a mintavevő tasakban lévő gáz koncentrációjának megmérésével is meghatározható.

1.5. A részecskék meghatározása

A részecskék meghatározásához hígító rendszerre van szükség. A hígítás részleges átáramlású vagy teljes átáramlású hígító rendszerrel végezhető el. A hígító rendszer átbocsátóképessége elég nagy legyen ahhoz, hogy teljes mértékben kiküszöbölje a víz lecsapódását a hígító és mintavevő rendszerben és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a szűrőtartók előtti szakaszban 325 K (52 °C) hőmérsékleten vagy az alatt tartsa. Ha a levegő páratartalma magas, megengedett a hígító levegő párátlanítása a hígító rendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt 303 K (30 °C) hőmérséklet fölé melegíteni, azonban a kipufogógáznak a hígító alagútba való bevezetése előtt a hígító levegő hőmérséklete nem lehet magasabb, mint 325 K (52 °C).

Részleges átáramlású hígító rendszernél a részecske-mintavevő szondát a gáz-mintavevő szonda közelében, attól a motor felé eső csőszakaszban kell elhelyezni, a 4.4. pont szerint, és az 5. számú melléklet 1.2.1.1. pontja 4-12. ábráin látható (EP és SP) elrendezésnek megfelelően.

A részleges átáramlású rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza, melyek közül a kisebbiket hígítják fel levegővel, majd használják a részecskék magmérésére. Ebből következőleg fontos a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző megosztási módszerek is használhatók, így a megosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavevő berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (6. számú melléklet, 1.2.1.1. pont).

A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavevő rendszerre, részecskeszűrőre, mikrogramm-mérlegre és egy hőmérséklet- és páratartalom-szabályozott mérőkamrára van szükség. A részecske-mintavételre két módszer alkalmazható:

- az egyszűrős módszer egy szűrőpárt használ (lásd ennek a függeléknek az 1.5.1.3. pontját) a vizsgálati ciklus összes üzemmódjában. Nagy figyelmet kell fordítani a mintavétel időtartamára és az áramlásra a vizsgálat mintavételi fázisában. Mindazonáltal a vizsgálati ciklushoz csak egy szűrő párra van szükség,

- a többszűrős módszer esetében egy szűrőpár (lásd ennek a függeléknek az 1.5.1.3. pontját) szükséges a vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódjához. Ennél a módszernél a mintavételi előírások kevésbé szigorúak, de több szűrőre van szükség.

1.5.1. Részecske-mintavevő szűrők

1.5.1.1. A szűrő leírása

A jóváhagyási vizsgálatokhoz fluorkarbon bevonatú üvegszál szűrőket vagy fluorkarbon alapú membránszűrőket kell használni. Különleges esetekben más anyagú szűrők is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 µm DOP (di-oktilftalát) szűrési hatásfoka legalább 95%-os legyen, 35 és 80 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. Laboratóriumok közötti vagy a gyártó és a jóváhagyási hatóság közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.

1.5.1.2. A szűrő mérete

A részecskeszűrő átmérője legalább 47 mm (37 mm működő átmérő) legyen. Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (1.5.1.5. pont).

1.5.1.3. Elsődleges és pótszűrők

A vizsgálati folyamat során a hígított kipufogógázt két egymás után elhelyezett szűrőn (egy elsődleges és egy pótszűrőn) kell átengedni. A pótszűrő legfeljebb 100 mm-re legyen elhelyezve az elsődleges szűrő után, de azzal ne érintkezzék. A szűrőket külön vagy párban lehet megmérni, utóbbi esetben a szennyezett oldalukat egymás felé fordítva.

1.5.1.4. A gáz merőleges áramlási sebessége

A gáznak a szűrő síkjára merőleges áramlási sebessége 35 és 80 cm/s között legyen. A vizsgálat előtt és után mért nyomásesés-növekedés ne legyen több, mint 25 kPa.

1.5.1.5. A szűrő terhelése

Az egyszűrős módszer esetében az ajánlott minimális szűrőterhelés 0,5 mg/1075 mm2 működő felület. A leghasználatosabb szűrőméretekre az alábbi értékek érvényesek:

1.5.2. A mérőkamra és az analitikai mérleg leírása

1.5.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek

A részecskeszűrők előkészítésére (kondicionálására) és mérésére szolgáló kamra (vagy helyiség) hőmérséklete minden szűrő előkészítés és mérlegelés alatt 295 K (22 °C) ±3 K legyen. A páratartalmat 282,5 (9,5 °C) ±3 K harmatpont és 45±8% relatív nedvességtartalom értéken kell tartani.

1.5.2.2. A referenciaszűrő mérlegelése

A kamra (helyiség) legyen mentes minden olyan környezeti szennyeződéstől (például portól), ami a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecskeszűrőkre. A mérőhelyiségre az 1.5.2.1. pontban megadott értékektől való eltérések (zavarok) csak akkor engedhetők meg, ha a zavarok időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a személyzet belépése előtti időszakban kell teljesítenie az előírt követelményeket. Legalább két használatlan referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt kell lemérni a mintavevő szűrő (pár) mérésével lehetőleg egy időben, de mindenképpen négy órán belül. A referenciaszűrők mérete és anyaga ugyanolyan legyen mint a mintavevő szűrőké.

Ha a referenciaszűrők (referencia-szűrőpárok) átlagos súlya a mintavevő szűrők mérlegelései közötti időben nagyobb mértékben változik meg mint az ajánlott szűrőterhelés (1.5.1.5. pont) ±5%-a (szűrő pár esetén ±7,5%-a), az összes mintavevő szűrőt el kell dobni és a szennyezőanyagkibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.

Ha az 1.5.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-stabilitási kritériumok nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (pár) mérése kielégíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy vagy elfogadja a mintavevő szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.

1.5.2.3. Az analitikai mérleg

A minden szűrő súlyának megállapításához használandó analitikai mérleg pontossága (standard eltérése) 20 µg, felbontása 10 µg (1 osztás = 10 µg) legyen. 70 mm-nél kisebb átmérőjű szűrők esetében a pontosság és a felbontás 2 µg, illetve 1 µg legyen.

1.5.2.4. A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése

A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell például egy polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel. 1.5.3. A részecskemérés kiegészítő előírásai

A hígító rendszer és a mintavevő rendszer minden részét, amely kapcsolatba kerül kezeletlen és hígított kipufogógázzal, a kipufogócsőtől a szűrőtartóig úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása minimális legyen. Minden alkatrész a kipufogógázok összetevőivel kölcsönhatásra nem lépő, villamos vezető anyagokból készüljön, és legyen leföldelve az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából.

2. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 3. számú mellékletéhez

1. Az elemző készülékek hitelesítése

1.1. Bevezetés

Minden elemző készüléket olyan gyakran kell hitelesíteni (kalibrálni), hogy az teljesíteni tudja ennek a szabványnak a pontossági követelményeit. Az 1. függelék 1.4.3. pontjában szereplő elemző készülékeknél alkalmazandó hitelesítési módszert tartalmazza ez a pont.

1.2. A kalibráló gázok

A kalibráló gázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.

A kalibráló gázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.

1.2.1. Tiszta gázok

A gázok megkívánt tisztaságát az alábbi szennyezettségi határértékek határozzák meg. A műveletekhez az alábbi gázokra van szükség:

- nagy tisztaságú nitrogén

(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO2; ≤0,1 ppm NO)

- nagy tisztaságú oxigén

(tisztaság > 99,5 térf.% O2)

- hidrogén-hélium keverék

(40±2% hidrogén, a többi hélium)

(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 400 ppm CO2)

- nagy tisztaságú szintetikus levegő

(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO2; ≤0,1 ppm NO)

(oxigéntartalom 18 térf.% és 21 térf.% között)

1.2.2. Kalibráló gázok

Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:

- C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. pontot),

- CO és nagy tisztaságú nitrogén,

- NO és nagy tisztaságú nitrogén (az ebben a kalibráló gázban lévő NO2 mennyisége nem lehet több az NO-tartalom 5%-ánál),

- O2 és nagy tisztaságú nitrogén,

- CO2 és nagy tisztaságú nitrogén,

- CH4 és nagy tisztaságú szintetikus levegő,

- C2H6 és nagy tisztaságú szintetikus levegő.

Megjegyzés:

Más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióra.

A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának a névleges érték ±2%-án belül kell lennie. A kalibráló gázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).

A hitelesítéshez használt gázokat gázkeverővel is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverőberendezés pontossága tegye lehetővé a hígított kalibráló gázok koncentrációjának ±2%-on belüli pontosságú megállapítását.

1.3. Az elemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata

Az elemző készülékek működtetése a készülék gyártójának üzembe helyezési és kezelési előírásainak megfelelően történjék. Az 1.4-1.9. pontokban leírt minimális követelményeket be kell tartani.

1.4. Szivárgási vizsgálat

El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát ki kell szerelni a kipufogó rendszerből és a végét le kell zárni. Az elemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek zérus értéket kell mutatnia. Ha nem így lenne, ellenőrizni kell a mintavevő rendszert és a hibát ki kell javítani. A maximális megengedhető szivárgási érték a vákuum-oldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5%-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez az elemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.

Egy másik módszer egy koncentráció-váltás létrehozása a mintavevő vezeték elején zérus gázról kalibráló gázra való átváltás útján. Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik mint amekkora a gáz bevezetésekor volt, az hitelesítési vagy szivárgási problémátjelez.

1.5. A kalibrálási eljárás

1.5.1. Az összeállított készülék

Az összeállított készüléket kalibrálni kell és a kalibrálási görbéket kalibráló gázokkal kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni mint a kipufogógáz-minta vételezésekor.

1.5.2. Felmelegítési idő

A felmelegítési idő a gyártó által javasolt legyen. Ha ez nincs megadva, ajánlatos az elemző készülékeket legalább két órán át melegíteni.

1.5.3. Az NDIR és HFID elemző készülék

Az NDIR elemzőt szükség szerint be kell hangolni és a HFID elemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. pont).

1.5.4. Hitelesítés

Minden szokásos körülmények között használatos üzemi tartományt kalibrálni kell.

Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO, CO2, NOx, HC és O2 elemző készülékek nulla pontját be kell állítani (a továbbiakban: nullázni kell).

A megfelelő kalibráló gázokat be kell vezetni az elemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni és el kell készíteni a hitelesítési görbét az 1.5.6. pont szerint.

A nullázást ismét ellenőrizni kell, és szükség esetén meg kell ismételni a hitelesítési eljárást.

1.5.5. A kalibrálási görbe előállítása

1.5.5.1. Általános irányelvek

Az elemző készülék kalibrálási görbéjét (a zérust nem számítva) legalább öt, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani. A legnagyobb névleges koncentráció ne legyen kisebb a skála végkitérés 90%-ánál.

A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. Ha az eredményül kapott polinom háromnál magasabb fokú, a kalibrálási pontok száma (a nullát is beleértve) legalább e polinom fokszáma plusz kettő legyen.

A kalibrálási görbe nem térhet el ±2%-nál többel az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől és a skála végértékének ±1%-ánál többel a nullánál.

A kalibrálási görbéből és a kalibrálási pontokból ellenőrizni lehet, hogy a kalibrálást helyesen végezték-e el. Az elemző készülék jellemző paramétereit fel kell tüntetni, különösen:

- a mérési tartományt,

- az érzékenységet,

- a kalibrálás elvégzésének időpontját.

1.5.5.2. Kalibrálás a skála végérték 15%-a alatt

Az elemző készülék kalibrálási görbéjét (a nullaponton kívül) legalább tíz kalibrálási pont alapján kell előállítani úgy elosztva, hogy a kalibrálási pontok 50%-a a teljes skála 10%-a alá essen.

A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani.

A kalibrálási görbe nem térhet el ±4%-nál többel az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől és a skála végértékének +1%-ánál többel a nullánál.

1.5.5.3. Alternatív módszerek

Ha igazolható, hogy alternatív megoldások (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű mérési tartomány váltó stb.) azonos pontosságot adnak, úgy ezeket is lehet használni.

1.6. A kalibráció ellenőrzése

Minden szokásos körülmények között használt üzemi tartományt, minden elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbi eljárás útján.

A kalibrálást egy nulla gáz és egy olyan kalibráló gáz alkalmazásával kell ellenőrizni, melynek névleges értéke nagyobb, mint a mérési tartomány skála végértékének 80%-a.

Ha a két figyelembe vett ponton a talált érték nem különbözik a skálavégérték ±4%-ánál többel a deklarált referenciaértéktől, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ha nem így lenne, új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.4. pontnak megfelelően.

1.7. Az NOx konverter hatékonyságának vizsgálata

Az NO2-nak NO-vá alakítására használt konverter hatékonyságát az 1.7.1-1.7.8. pontokban leírt módon kell ellenőrizni (1. ábra).

1.7.1. A vizsgálati berendezés

Az 1. ábrán látható vizsgáló berendezéssel (lásd az 1. függelék 1.4.3.5. pontját is) és az alább leírt eljárással, egy ózonfejlesztő segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága.

1. ábra

Az NO2 konverter hatékonyságát ellenőrző készülék vázlata

1.7.2. A kalibrálás

A CLD-t és a HCLD-t a leggyakrabban használat mérési tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, zérus és kalibráló gáz használatával. (A kalibráló gáz NO-tartalmának körülbelül a mérési tartomány 80%-ának kell lennie, és a gázkeverék NO2 koncentrációja legalább a NO koncentráció 5%-a legyen.) Az NOx elemző készüléknek NO üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibráló gáz ne haladjon át a konverteren.

A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.

1.7.3. Számítás

A NOx konverter hatékonyságát az alábbiak szerint kell kiszámítani:

(a) NOx koncentráció az 1.7.6. pont szerint;

(b) NOx koncentráció az 1.7.7. pont szerint;

(c) NO koncentráció az 1.7.4. pont szerint;

(d) NO koncentráció az 1.7.5. pont szerint. 1.7.4. Oxigén hozzáadása

Egy T-csatlakozón keresztül oxigént vagy zérus levegőt kell adni folyamatosan a gázáramhoz, amíg a kijelzett koncentráció nem lesz kb. 20%-kal kisebb mint az 1.7.2. pontban említett, kijelzett kalibrálási koncentráció.

(Az elemző készülék NO üzemmódban van.)

A jelzett (c) koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ózonfejlesztő nem működik.

1.7.5. Az ózonfejlesztő működtetése

Ekkor az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO koncentrációt levigye kb. az 1.7. pont szerinti hitelesítési koncentráció 20%-ára (minimum 10%). A jelzett (d) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)

1.7.6. NOx üzemmód

Ekkor az elemző készüléket NOx üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A jelzett (a) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)

1.7.7. Az ózonfejlesztő kikapcsolása

Ekkor az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni. Az 1.7.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren át halad a detektorba. A jelzett (b) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)

1.7.8. NO üzemmód

NO üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ózonfejlesztő mellett, az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlását is meg kell szüntetni. Az elemző készüléken leolvasható NOx érték ne különbözzön ± 5%-nál többel az 1.7.2. pont szerint mért értéktől. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)

1.7.9. A vizsgálati időközök

A konverter hatékonyságát a NOx elemző készülék minden kalibrálása előtt meg kell vizsgálni.

1.7.10. Hatékonysági követelmény

A konverter hatékonysága ne legyen kisebb 90%-nál, de erősen ajánlott a nagyobb, 95%-os hatékonyság.

Megjegyzés:

Ha az elemző készülék leggyakrabban használat mérési tartományában az ózonfejlesztő nem tudja végrehajtani a 80%-ról 20%-ra való koncentráció-csökkentést az 1.7.5. pont szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkentés még elvégezhető.

1.8. A FID beállítása

1.8.1. A detektor válaszának optimalizálása

A HFID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. Levegőbe kevert propán kalibráló gázt kell használni a válasz optimalizálására a leggyakrabban használat mérési tartományban.

A gyártó ajánlása szerinti üzemanyag- és levegőáramok mellett, 350 ± 75 ppm C koncentrációjú kalibráló gázt kell az elemző készülékbe vezetni. A választ egy adott üzemanyag-áramnál a kalibráló gázra adott válasz és a zérus gázra adott válasz különbségéből kell meghatározni. Az üzemanyag-áramot lépésenként kell beállítani a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az áramoknál fel kell jegyezni a kalibrációs és a zérus választ. A kalibrációs és a zérus válasz közötti különbséget fel kell rajzolni, és az üzemanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani.

1.8.2. Szénhidrogén válasz tényezők

Az elemző készüléket propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell kalibrálni az 1.5. pont szerint. A választényezőket az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az (Rf) választényező egy bizonyos szénhidrogén fajtára a FID C1 leolvasási értékének aránya a gázpalackban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjához.

A próbagáz koncentrációja olyan legyen, hogy körülbelül a skála végérték 80%-ánál adjon válasz jelet. A koncentrációt ± 2% pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus alapértékhez képest. A gázpalackot 24 órán át 298 K (25 °C) ± 5 K hőmérsékleten kondicionálni kell.

Az alkalmazandó vizsgálati gázok és az ajánlott relatív válasz tényező tartományok az alábbiak:

Az értékek a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz képest kerültek meghatározásra.

1.8.3. Az oxigén-interferencia ellenőrzése

Az oxigén-interferenciát az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni.

A választényező definíciója és meghatározási módja megegyezik az 1.8.2. pontban leírtakkal. Az alkalmazandó vizsgálati gáz és az ajánlott relatív választényező tartomány az alábbi:

- propán és nitrogén: 0,95 ≤ Rf ≤ 1,05

Az érték a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz képest került meghatározásra. A FID égő levegő-oxigén koncentrációja ne térjen el ± 1 mól%-nál többel a legutóbbi oxigén-interferencia ellenőrzésnél használt égési levegő oxigén koncentrációjától. Ha a különbség nagyobb, ellenőrizni kell az oxigéninterferenciát és szükség esetén be kell állítani az elemző készüléket.

1.9. Keresztérzékenységi (interferencia) hatások NDIR és CLD elemző készülékeknél

A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól különböző gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia hatás lép fel az NDIR készülékekben, ha az interferenciát okozó gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb hatást kelt. Negatív zavaró hatás lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, és a CLD készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz fojtja a sugárzást. Az 1.9.1. és 1.9.2. pontban leírt interferencia ellenőrzést az elemző készülék üzembeállítása előtt és nagyobb üzemszünetek után kell elvégezni.

1.9.1. CO elemző készülék keresztérzékenység-ellenőrzése

A CO elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért egy a vizsgálat során használt legnagyobb mérési tartomány skála végértéke 80-100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, és fel kell jegyezni az elemző készülék kijelzését. Az elemző készülék kijelzése nem lehet nagyobb a skála végérték 1%-ánál a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.

1.9.2. NOx elemző készülék keresztérzékenység-ellenőrzése

A CLD (és HCLD) elemző készülékek szempontjából figyelembe veendő két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok keresztérzékenység hatása koncentrációjukkal arányos, ezért ellenőrzési eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező keresztérzékenység meghatározására.

1.9.2.1. A CO2 keresztérzékenységvizsgálata

A legmagasabb mérési tartomány skála végértéke 80-100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell átbocsátani az NDIR elemző készüléken és a CO2 értéket 'A'-val jelölve fel kell jegyezni. Ez után a gázt körülbelül 50%-ra kell felhígítani NO kalibráló gázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H) CLD elemző készüléken, és a CO2, ill. NO értékeket 'B'-vel, ill. 'C'-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2-t el kell zárni, és csak a NO kalibráló gázt kell a (H) CLD-n átbocsátani. A NO értéket 'D'-vel jelölve fel kell jegyezni.

A keresztérzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

amely nem lehet nagyobb a skála végérték 3%-ánál, és ahol:

A: hígítatlan CO2 koncentráció NDIR-rel mérve%

B: hígított CO2 koncentráció NDIR-rel mérve%

C: hígított NO koncentráció CLD-vel mérve ppm

D: hígítatlan NO koncentráció CLD-vel mérve ppm 1.9.2.2. A víz keresztérzékenység vizsgálata

Ez a vizsgálat csak nedves gáz koncentráció mérésekre érvényes. A víz keresztérzékenység számításánál a NO kalibráló gázt vízgőzzel kell hígítani, és a keverék vízgőz koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. A szokásos működési tartomány skála-végértéke 80-100%-ának megfelelő koncentrációjú NO kalibráló gázt kell átbocsátani az (H) CLD elemző készüléken és a NO értéket 'D'-vel jelölve fel kell jegyezni. A NO gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, át kell bocsátani a (H) CLD-n és a NO értéket 'C'-vel jelölve fel kell jegyezni. Az elemző készülék abszolút működési nyomását és a vízhőmérsékletet meg kell állapítani és 'E'-vel, ill. 'F'-fel jelölve fel kell jegyezni. A keveréknek a buborékoltató-víz (F) hőmérsékletéhez tartozó megfelelő telítési gőznyomását meg kell állapítani és 'G'-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék vízgőz koncentrációját (%-ban) az alábbi módon kell kiszámítani:

és 'H'-val jelölve fel kell jegyezni. A várható hígított NO kalibráló gáz koncentráció (vízgőzben) az alábbiak szerint számítható:

és 'De'-vel jelölve fel kell jegyezni. Kompresszió-gyújtású motorok kipufogógázainál a kipufogógáz vizsgálat alatt várható maximális vízgőz koncentrációját (%-ban), az üzemanyagban H/C = 1,8/1 atomszámarány feltételezésével, a hígítatlan CO2 kalibráló gáz koncentráció (az 1.9.2.1. pontban mért 'A') alapján az alábbiak szerint kell felbecsülni:

Hm = 0,9 × A

és 'Hm'-mel jelölve fel kell jegyezni.

A víz keresztérzékenység értéke az alábbiak szerint számítható:

amely nem lehet nagyobb a skála végérték 3%-ánál, és ahol

De: várható hígított NO koncentráció (ppm)

C: hígított NO koncentráció (ppm)

Hm: maximális vízgőz koncentráció (%)

H: tényleges vízgőz koncentráció (%)

Megjegyzés:

Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a NO kalibráló gáz NO2 koncentrációja minimális legyen, mert a keresztérzékenység számításánál a NO2 vízben való elnyelődése nincs figyelembe véve.

1.10. Kalibrálási időközök

Az elemző készülékek 1.5. pont szerinti kalibrálását legalább három havonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan javítás vagy alkatrészcsere történt ami a hitelesítésre hatással lehet.

2. A részecskemérő rendszer kalibrálása

2.1. Bevezetés

Minden berendezést olyan gyakran kell kalibrálni, hogy ennek a szabványnak a pontossági követelményei kielégíthetők legyenek. A III. melléklet 1. függelékének 1.5. pontjában és a 6. számú mellékletben szereplő berendezéseknél alkalmazandó kalibrálási módszert tartalmazza ez a rész.

2.2. Áramlásmérés

A gázsebesség-mérők vagy az átfolyó gáztérfogatot mérő műszerek kalibrálása a nemzeti és/vagy nemzetközi szabványok szerint történjék. A maximális hiba a leolvasott érték ± 2%-án belül legyen.

A gázáram differenciális nyomásmérési módszerrel történő meghatározása esetén a különbség maximális hibája olyan legyen, hogy a Gedf pontossága ± 4%-on belül legyen (lásd az V. melléklet 1.2.1.1. EGA pontját is). A számítás az egyes készülékek hibájának négyzetes középértékei segítségével végezhető el.

2.3. A hígítási arány ellenőrzése

EGA (6. számú melléklet, 1.2.1.1. pont) nélküli részecske-mintavevő rendszer használata esetén a hígítási arányt minden új motorfelszereléskor ellenőrizni kell, járó motor mellett, vagy a CO2 vagy a NOx koncentrációt mérve a kezeletlen és a hígított kipufogógázban.

A mért hígítási arány a CO2 vagy NOx koncentráció-mérésből számított hígítási arány ± 10%-án belül legyen.

2.4. A részáram viszonyok ellenőrzése

A kipufogógáz sebességtartományát és a nyomásingadozásokat ellenőrizni kell, és ha szükséges, a 6. számú melléklet 1.2.1.1. pontjának (EP) követelményei szerint be kell állítani.

2.5. Kalibrálási időközök

Az áramlásmérő műszerek kalibrálását legalább három havonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan csere történt ami a hitelesítésre hatással lehet.

3. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 3. számú mellékletéhez

1. Az adatok kiértékelése és a számítások

1.1. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérési adatainak kiértékelése

A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás kiértékeléséhez az egyes üzemmódokban az utolsó 60 másodperc során regisztrált diagram-értékeket átlagolni kell, és a karbon-egyensúly módszer használata esetén a HC, CO, NOx és CO2 átlagos koncentrációit (conc) minden üzemmód során az átlagolt diagram-értékekből és a megfelelő kalibrálási adatokból kell megállapítani. Más regisztrálási módszer is használható, ha az egyenértékű adatokat szolgáltat.

Az átlagos háttér-koncentrációk (concd) a hígító levegő zsák méréseiből vagy a folyamatos (nem zsákos) háttér-értékekből és a megfelelő kalibrálási adatokból határozhatók meg.

1.2. Részecske-kibocsátás

A részecskék kiértékeléshez minden üzemmódban a szűrőkön átáramló teljes minta-tömegeket (MSam,i) vagy térfogatokat (VSam,i) kell feljegyezni. A szűrőket vissza kell vinni a mérőhelyiségbe és legalább egy óráig, de 80 óránál nem hosszabb ideig tartó kondicionálás után meg kell mérni őket. A szűrők bruttó súlyát fel kell jegyezni és le kell vonni belőlük a tárasúlyt (lásd a III. melléklet 3.1. pontját). A részecskék tömege (Mf az egy-szűrős módszernél; Mf,i a többszűrős módszernél) az elsődleges és a pótszűrőkön összegyűlt részecskék tömegének összege.

Ha háttér-korrekciót kell alkalmazni, fel kell jegyezni a szűrőkön áthaladó (MDil) hígító levegő tömeget vagy (VDil) térfogatot és a részecskék (Md) tömegét. Ha egynél több mérést végeztek, minden mérésre ki kell számítani az Md/MDIL vagy Md/Mdil hányadost és az értékeket átlagolni kell.

1.3. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás számítása

A végleges jegyzőkönyvbe kerülő vizsgálati eredményeket az alábbi lépések során kell levezetni:

1.3.1. A kipufogógáz-áram meghatározása

A kipufogógáz-áramot (Gexhw, Vexhw vagy Vexhd) minden üzemmódra a 3. számú melléklet 1. függelékének 1.2.1-1.2.3. pontja szerint kell meghatározni.

Teljes átáramlású hígító rendszer használata esetén a teljes hígított kipufogógáz-áramot (Gtotw, Vtotw) minden üzemmódra a 3. számú melléklet 1. függelékének 1.2.4. pontja szerint kell meghatározni.

1.3.2. Száraz/nedves korrekció

A Gexhw, VExhw Gtotw vagy VTotw alkalmazása esetén a mért koncentrációt, ha nem eleve nedves alapon mérték, nedves alapú koncentrációra kell átalakítani az alábbi képletek segítségével:

ahol:

Ha: a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, g víz/kg száraz levegő

Hd: a hígító levegő abszolút nedvességtartalma, g víz/kg száraz levegő

Rd: a hígító levegő relatív nedvességtartalma,%

Ra: a beszívott levegő relatív nedvességtartalma,%

pd: a hígító levegő telítési gőznyomása, kPa

pa: a beszívott levegő telítési gőznyomása, kPa

pb: a teljes légköri nyomás, kPa

1.3.3. A NOx nedvesség-korrekciója

Mivel a NOx kibocsátás függ a környező levegő állapotától, a NOx koncentrációt a környezeti levegőhőmérsékletre és nedvességtartalomra való tekintettel korrigálni kell, az alábbi képlettel megadott KH tényezőkkel:

1.3.4. A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáram számítása

A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramokat az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a) Kezeletlen kipufogógázra1:

1 NOx esetében a NOx koncentrációt (NOxconc vagy NOxconcc) meg kell szorozni KHNOX-szal (a NOx-nak az előző 1.3.3. pontban idézett nedvességi korrekciós tényezőjével) az alábbiak szerint:

Az u - nedves, v - száraz, w - nedves együtthatókat az alábbi táblázat szerint kell használni:

A HC sűrűsége 1:1,85 átlagos szén/hidrogén arányon alapul.

1.3.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása

A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (g/kWh) minden egyes összetevőre az alábbi módon számítandó:

A fenti számításban használt súlyozási tényezők és az üzemmódok (n) számai a III. melléklet 3.6.1. pontja szerintiek.

1.4. A részecske-kibocsátás számítása

A részecske-kibocsátást a következő módon kell kiszámítani:

1.4.1. A nedvesség-korrekciós tényező részecske esetében

Mivel a kompresszió-gyújtású motorok részecske-kibocsátása a környezeti levegő körülményeitől függ, a részecske tömegáramot korrigálni kell a környezeti levegő páratartalma szerint az alábbi képlettel megadott Kp tényezővel:

1.4.2. Részleges átáramlású hígító rendszer

A részecske-kibocsátás véglegesen jegyzőkönyvezett vizsgálati eredményeit az alábbi lépések során kell levezetni. Mivel többféle fajta hígítási arány szabályozás használható, különböző számítási módszerek vonatkoznak az Gedf egyenértékű hígított kipufogógáz tömegáramra vagy a Vedf egyenértékű hígított kipufogógáz térfogatáramra. Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

1.4.2.1. Izokinetikus rendszerek

ahol r az izokinetikus szonda Apés a kipufogócső AT keresztmetszeti területének aránya:

1.4.2.2. CO2 vagy NOx koncentrációt mérő rendszerek

A száraz alapon mért koncentrációt nedves alapra kell átszámítani ennek a függeléknek az 1.3.2. pontja szerint.

1.4.2.3. CO2 mérést és szénegyensúly módszert használó rendszerek

Ez az egyenlet a szénegyensúly feltételezésen alapul (a motorba bevitt szénatomok CO2 alakjában távoznak) és a következő lépések során vezethető le:

1.4.2.4. Áramlásmérést használó rendszerek

1.4.3. Teljes átáramlású hígító rendszer

A részecske-kibocsátás véglegesen jegyzőkönyvezett vizsgálati eredményeit az alábbi lépések során kell levezetni:

Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.

1.4.4. A részecske-tömegáram számítása

A részecske-tömegáramot az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Egyszűrős rendszer esetén:

(Gedfw) átl., (Vedfw) átl., (MSAM) átl., (VSAM) átl., egész ciklusra érvényes értékét az egyes üzemmódokban a mintavételi időszak alatt mért átlagértékek összegezésével kell meghatározni:

A részecske-tömegáram korrigálható a háttér figyelembevételére az alábbiak szerint:

Egyszűrős módszer esetén:

1.4.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása

A PT (g/kWh) fajlagos részecske-kibocsátást az alábbiak szerint kell kiszámítani:[6]

Egyszűrős módszer esetén:

1.4.6. A tényleges súlyozási tényező

Az egyszűrős módszer esetében a WFE,i tényleges súlyozási tényező az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint számítható:

A tényleges súlyozási tényezők értéke nem térhet el ± 0,005-nél (abszolút érték) többel a 3. számú melléklet 3.6.1, pontjában felsorolt súlyozási tényezőktől.

4. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[4. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

Külsőgyújtású motorok vizsgálati eljárása

1. Bevezetés

1.1. Ez a melléklet a vizsgált külsőgyújtású motor által kibocsátott gáznemű szeny-nyezőanyag mennyiségének meghatározási módszerét írja le.

1.2. A vizsgálatot próbapadra szerelt, fékerő mérővel összekapcsolt motorral kell végezni.

2. Vizsgálati feltételek

2.1. A motor vizsgálati feltételei

Meg kell mérni a motor által beszívott levegő K-ben kifejezett Ta abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást, és meg kell határozni az fa paramétert az alábbi előírások szerint:

2.1.1. A vizsgálat érvényessége

Ahhoz, hogy a vizsgálat érvényesnek legyen tekinthető, fa-ra fenn kell állnia a következő összefüggésnek:

2.1.2. Töltőlevegő hűtővel felszerelt motorok

A hűtőközeg és a feltöltő-levegő hőmérsékletét fel kell jegyezni.

2.2. A motor levegőszívó rendszere

A vizsgálati motort olyan levegő bevezető rendszerrel kell ellátni, hogy a leve-gőszívási ellenállása a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték 10%-os eltérésén belül maradjon motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett.

A kis külsőgyújtású motorok esetében (lökettérfogat < 1000 cm3) a beépített motorokat jellemző rendszert kell alkalmazni.

2.3. A motor kipufogó rendszere

A vizsgálati motort olyan kipufogó rendszerrel kell ellátni, amely akkora ellennyomást képvisel, mint amekkora a gyártó által megadott felső határérték 10%-os eltérésén belül maradva, a maximális deklarált teljesítményt adó üzemi viszonyok mellett.

A kis külsőgyújtású motorok esetében (lökettérfogat < 1000 cm3) a beépített motorokat jellemző rendszert kell alkalmazni.

2.4. A hűtési rendszer

A motorhűtő rendszer teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy fenn tudja tartani a gyártó által előírt rendes üzemi hőmérsékleteket. Ez a rendelkezés olyan egységekre érvényes, amelyeket a teljesítmény méréshez meg kell bontani, mint pl. olyan hűtőventilátornál, amelyet le kell szerelni a főtengelyhez való hozzáféréshez.

2.5. A kenőolaj

Olyan kenőolajat kell alkalmazni, amely a gyártó előírásai szerinti adott motornak és felhasználási módnak megfelel. A gyártónak olyan kenőanyagot kell előírni, amely kereskedelmi forgalomban kapható.

A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni, a 7. számú melléklet 2. függelékének 1.2., külsőgyújtású motorokról szóló pontja szerint és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.

2.6. Állítható porlasztók

A korlátos határok között állítható porlasztóval felszerelt motorokat mindkét beállítási szélsőértéknél vizsgálni kell.

2.7. A vizsgálatokhoz használt üzemanyag

Az 5. számú mellékletben megadott referencia-üzemanyagot kell használni.

A vizsgálathoz használt referencia hajtóanyag oktánszámát és sűrűségét fel kell jegyezni a külsőgyújtású motorokról szóló 7. számú melléklet 2. függelékének 1.1.1. pontja szerint.

Kétütemű motoroknál az üzemanyag - olaj keverékarányt a gyártó ajánlása szerint kell alkalmazni. A kétütemű motorokhoz alkalmazott üzemanyag-olaj keverék olaj részarányát és a kapott üzemanyag-sűrűséget fel kell jegyezni a külsőgyújtású motorokról szóló 7. számú melléklet 2. függelékének 1.1.4. pontja szerint.

2.8. A fékpad beállítások meghatározása

Az emissziós méréseket korrekció nélküli fék teljesítmény alapján kell végezni. A motorra épített segédberendezéseket a vizsgálathoz el kell távolítani, csak a működéshez feltétlenül szükségesek maradhatnak. Ahol a segédberendezéseket nem távolítják el, az azok által felvett teljesítményt meg kell határozni a fékpad beállításainak számításához, kivéve ha ezen segédberendezések a motor integrált részét képezik (pl. hűtőventilátor levegőhűtéses motoroknál).

A szívási ellenállás és a kipufogócső ellennyomás értékeit a gyártó által megadott felső határértékekre kell beállítani, a 2.2. és 2.3. pontnak megfelelően. A megadott vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékértékeket kísérletezéssel kell megállapítani, a meghatározott vizsgálati módokhoz tartozó nyomatékértékek kiszámításához. Olyan motorok esetében, amelyeket nem úgy terveztek, hogy egy teljes terhelési nyomatékgörbéhez tartozó fordulatszám tartományban működjenek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékot a gyártó állapítja meg.

Az egyes vizsgálati módokhoz tartozó motorbeállításokat az alábbi képlettel kell kiszámítani:

a PAe értékét a jóváhagyást megadó műszaki hatóság igazolhatja.

3. A vizsgálat

3.1. A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelőképpen kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átömlésű hígító rendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

3.2. A hígító rendszer és a motor indítása

A hígító rendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni amíg minden hőmérséklet és nyomás stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges nyomáshoz tartozó értéken (3.5.2. pont).

3.3. A hígítási arány beállítása

A teljes hígítási arány nem kisebb mint négy.

CO2 vagy NOx koncentráció szabályozással működő rendszereknél a hígító levegő CO2 vagy NOx tartalmát minden vizsgálat előtt és után meg kell mérni. A vizsgálat előtti és utáni hígító levegő CO2 vagy NOx koncentráció-mérési értékeknek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük.

Amennyiben hígított kipufogógáz elemző rendszert alkalmaznak, a mindenkori háttér-koncentráció hígító levegőjét mintavétellel (mintavevő zsákba) meg kell határozni a teljes vizsgálati fázisra.

Folyamatos (nem zsákos) háttér-koncentráció mérést lehet végezni három időpontban, a ciklus elején végén és közepe táján, és az értékeket átlagolni kell. A gyártó kívánságára a háttérmérések elhagyhatók.

3.4. Az elemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készülékeket nullára kell állítani és a mérési tartományt kalibrálni kell hozzá.

3.5. A vizsgálati ciklus

3.5.1. Az 1. számú melléklet 1.3.3. pont szerinti gépek:

A következő ciklusok szerint kell az egyes géptípusok motorjainak vizsgálatát a fékpadon elvégezni:

Ciklus D *: motorok állandó fordulatszámmal és szakaszos terheléssel pl. áramfejlesztő[7]

Ciklus G1: nem kézi/hordozható készülékek közbenső fordulatszámon használva

Ciklus G2: nem kézi/hordozható készülékek névleges fordulatszámon használva

Ciklus G3: kézi/hordozható készülékek 3.5.1.1. Üzemmódok és súlyozási tényezők

A terhelések a névleges tartós teljesítményhez tartozó nyomaték százalékában vannak megadva, ahol a névleges tartós teljesítmény az a legnagyobb teljesítmény, amely elérhető az éves üzemórák során korlátlan számban lefutható változó teljesítményű üzemállapot sorozatban, meghatározott karbantartási intervallumok között és környezeti feltételek mellett, miközben a karbantartási műveleteket a gyártó előírásainak megfelelően végrehajtják.[8]

3.5.1.2.A megfelelő vizsgálati ciklus kiválasztása

Ha egy motor típus főbb végfelhasználása ismert, akkor a vizsgálati ciklust 3.5.1.3. pontban megadott példák alapján lehet kiválasztani. Amennyiben a motor főbb végfelhasználása bizonytalan, akkor a megfelelő vizsgálati ciklust a motor specifikációja alapján kell megválasztani.

3.5.1.3. Példák (nem taxatív felsorolás)

Tipikus példák a ciklusokba sorolásra:

D ciklus:

-változó terhelésű áramfejlesztő-aggregát, beleértve a hajók és vasúti mozdonyok nem hajtásra szolgáló áramfejlesztőjét, hűtőaggregát, hegesztőberendezés,

- gázsűrítő

G1 Ciklus:

- üléses kaszálógép orr- vagy farmotorral

- golfkocsi

- utcaseprő gép

- kézi kaszálógép

- hókotró készülék

- hulladékaprító berendezés

G2 Ciklus:

- hordozható generátorok, szivattyúk, hegesztőkészülékek, légsűrítők,

- valamint a névleges fordulatszámon üzemelő kerti gépek

Ciklus G3:

- légfúvók

- láncfűrészek

- sövényvágók

- hordozható darabolók

- aprítógépek

- festékszórók

- fűnyíró gépek

- elszívó készülékek

3.5.2. A motor előkészítése

A motort és a rendszert maximális fordulatszámon és nyomatéknál kell felmelegíteni a gyártó által javasolt motorparaméterek stabilizálásához.

Megjegyzés: Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogó rendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, annak érdekében, hogy az egyik pontnak a másikra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.

3.5.3.A vizsgálat lefolytatása

A G1, G2, G3, vizsgálati ciklusokat az ismertetett ciklusok üzemmódjai sorszámának megfelelően, növekvő sorrendben kell elvégezni. A kipufogógáz-emisszió mérésénél a mintavétel időtartama az egyes üzemmódokban legalább 180 s legyen. A gáznemű szennyezőanyagok koncentrációjának értékét az egyes mintavételeknél az utolsó 120 s időtartam alatt kell mérni és feljegyezni.

a) A motorfékpad fordulatszám-szabályozással vizsgált motorok vizsgálati előírásai:

A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ± 1%-án vagy ± 3 min-1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűréseken kell belül maradnia. A megadott nyomatékot úgy kell tartani, hogy az átlagérték a mérési szakasz folyamán ne térjen el az előírttól a vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomaték ± 2%-nál többel.

b) A motorfékpad terhelésszabályozással vizsgált motorok vizsgálati előírása:

A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ± 2%-án vagy ± 3 min-1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűréseken kell belül maradnia.

Amikor a vizsgálati ciklus üzemmódjában a maximális nyomaték 50%-a, vagy több az előírt nyomaték a vizsgált fordulatszámnál, az adott átlagnyomatékot az adatrögzítés ideje alatt az előirt nyomaték ± 5%-án belül kell tartani. Amikor a vizsgálati ciklus üzemmódjában előírt nyomaték kevesebb mint a maximális nyomaték 50%-a, az adatrögzítés ideje alatti átlagos nyomaték eltérését az előirt nyomaték értéktől az előírt nyomaték ± 10%-án vagy ± 0,5 Nm belül kell tartani, attól függően melyik a nagyobb.

3.5.4. A gázelemző készülék működése

A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztráló készülékkel kell feljegyezni, vagy ezzel egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át az elemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez zsákos mintavételt alkalmaznak, (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt kell a zsákba gyűjteni és a zsákban lévő mintát kell analizálni és feljegyezni.

3.5.5. A motor üzemállapota

A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni, a motor üzemének stabilizálódása után. Bármilyen más, a számításhoz szükséges kiegészítő adatot fel kell jegyezni (lásd 3. függelék, 1.1. pont és 1.2. pont).

3.6. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után nulla gázt és a vizsgálat megkezdése előtt használttal azonos a kalibráló gázt kell alkalmazni az ismételt ellenőrzéshez. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény (előtte/utána) közötti különbség 2%-nál kisebb.

1. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 4. számú mellékletéhez

1. Mérési és mintavételi eljárások

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőket az 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell megmérni. A 6. számú mellékletben szereplő módszerek leírják az ajánlott gázelemző módszereket (1.1. pont).

1.1. A fékpad leírása

A 4. számú melléklet 3.5.1. pontjában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő paraméterekkel rendelkező motorfékpadot kell használni. A nyomaték és fordulatszám mérésére szolgáló műszerek tegyék lehetővé a tengelyteljesítmény megadott határokon belüli pontosságú mérését. Kiegészítő számítások is szükségessé válhatnak.

A mérőberendezés pontossága tegye lehetővé az 1.3. pontban megadott értékek tűréseinek betartását.

1.2. Tüzelőanyag-fogyasztás és az összes átáramló hígított kipufogógáz mérése

Az 1.3. pontban megadott pontosságú levegő-, és tüzelőanyag-fogyasztást mérő eszközöket kell használni a kibocsátások számításához (3. függelék). Teljes átáramlású hígító rendszer használata esetén a hígított kipufogógáz teljes áramát (Gtotw) egy PDP-vel vagy CFV-vel kell mérni - a 6. számú melléklet, 1.2.1.2. pontja szerint. A pontosság feleljen meg a 3. számú melléklet 2. függelék 2.2. pontjában foglaltaknak.

1.3. Pontosság

Az összes mérőkészülék hitelesítése a nemzeti (nemzetközi) szabványok szerint történjék és pontosságuk feleljen meg a 2. és 3. táblázatban foglaltaknak.

2. táblázat

Mérőműszerek megengedett hibahatára motor adatai alapján

3. táblázat

A mérőkészülékek megengedett hibahatára más fontos paraméterek alapján

1.4. A gáznemű összetevők meghatározása

1.4.1. A gázelemző készülékek általános előírásai

A gázelemző készülékek méréstartománya feleljen meg a kipufogógáz összetevők koncentrációja megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. pont). Ajánlatos a gázelemző készülékeket úgy használni, hogy a mért koncentráció a teljes skála 15%-a és 100%-a közé essen.

Ha a teljes skálaérték 155 ppm (vagy ppm C) vagy annál nagyobb, olyan leolvasó rendszereket (számítógépek, adatregisztráló berendezések) kell alkalmazni, amelyek a teljes skálaérték 15%-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, és a teljes skálaérték 15%-a alatti koncentrációk is regisztrálhatók. Ebben az esetben kiegészítő hitelesítést kell végezni a hitelesítési görbék pontosságának biztosítása érdekében - 2. függelék 1.5.5.2. pont.

A berendezés elektromágneses zavarszűrési (EMC) szintje biztosítsa, hogy a járulékos hibák minimálisak legyenek.

1.4.1.1.Mérési hiba

A teljes mérési hiba, beleértve a más gázokkal szembeni keresztérzékenységet is - lásd a 3. számú melléklet 2. függelékének 1.9. pontját - ne haladja meg a leolvasott érték ± 5%-a vagy a teljes skálaérték ± 3,5%-a közül a kisebbiket. 100 ppm-nél kisebb koncentrációk esetén a mérési hiba ne legyen nagyobb ± 4 ppm-nél.

1.4.1.2.Megismételhetőség

A megismételhetőség, ami egy adott kalibráló vagy kalibráló gázra adott tíz megismételt mérési eredmény szórásának 2,5-szerese, nem lehet nagyobb, mint a teljes skálához tartozó koncentráció ±1%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, vagy ±2%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.

1.4.1.3.Zavarójel

Az elemző készülék csúcstól csúcsig reagálása zérus és hitelesítő vagy kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben ne legyen nagyobb, mint a teljes skála 2%-a az összes használt tartományban.

1.4.1.4. Nullpont eltolódás

A nullpont-eltolódás egy egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt mérési tartomány max. skálaértékének 2%-a. A nullpont definíciója: a nullázó gázra 30 másodperces időtartam alatt adott átlagos válaszérték, a zavarójelet is beleértve.

1.4.1.5. Kalibrálás eltolódása

A kalibrálás eltolódása egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány teljes skálájának 2%-a. A kalibrálás definíciója: a kalibráló válasz és a nullázó válasz közötti különbség. A kalibráló válasz definíciója: az átlagos reagálás, a kalibráló gázra 30 másodperces időtartam alatt adott átlagos válaszérték, a zavarójelet is beleértve.

1.4.2. Gázszárítás

Az opcionális gázszárító készülék minimális hatással legyen a mért gázok koncentrációjára. Kémiai szárítók nem fogadhatók el a mintában lévő víz eltávolítására.

1.4.3. Gázelemző készülékek

Az alkalmazandó mérési elveket ennek a függeléknek az 1.4.3.1-1.4.3.5. pontjai írják le. A mérőrendszerek részletes leírása az 6. számú mellékletben található.

A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nem-lineáris elemző készülékek esetében megengedett a linearizáló körök használata.

1.4.3.1.Szénmonoxid (CO) elemzés

A szénmonoxid elemző készülék nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.

1.4.3.2.Széndioxid (CO2) elemzés

A széndioxid elemző készülék nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.

1.4.3.3.Szénhidrogén (HC) elemzés

A szénhidrogén elemző készülék fűtött lángionizációs detektor (HFID) legyen detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb., oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ± 10 K értéken tartsa.

1.4.3.4. Nitrogénoxid (NOx) elemzés

A nitrogénoxid elemző készülék száraz alapon való mérésnél kemilumineszcens detektor (CLD) vagy fűtött kemilumineszcens detektor (HCLD) legyen NO2/NO konverterrel. Nedves alapon való mérésnél 328 K (55 °C) feletti hőmérsékleten tartott konverteres HCLD-t kell használni feltéve, hogy a víz keresztérzékenység ellenőrzésére adott követelmény (3. számú melléklet 2. függelék, 1.9.2.2. pont) teljesül. Mind a CLD-vel, ill. a HCLD-vel való mérésnél a mintavezetékben fent kell tartani 328 K és 473 K közötti (55 °C és 200 °C közötti) falhőmérsékletet a konverterig száraz mérésnél és a gázelemzőig nedves mérésnél.

1.4.4. Gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mintavétel

Ha a kipufogógáz összetételét utókezelő berendezés befolyásolja, a kipufogógáz mintát a berendezés utáni szakaszból kell venni.

A mintavevő szondát a hangtompító magasnyomású oldalára, a kipufogógáz kilépési pontjától a lehető legtávolabb kell elhelyezni. Annak biztosítására, hogy a motor kipufogógázai a mintavétel előtt teljesen összekeveredjenek, a hangtompító és a szonda közé egy keverőkamrát lehet beépíteni. A keverő-kamra térfogata nem lehet kisebb mint a vizsgált motor össz-lökettérfogatának a 10-szerese, magassága, szélessége, hossza közel azonos legyen, alakja közelítsen egy kockához. A keverőkamrának az adott feltételek mellett a legkisebbnek kell lennie, és a motorhoz a lehető legközelebb kell elhelyezni. A keverőkamrától vagy a hangtompítótól jövő kipufogó-vezeték hossza a szondától mérve legalább 610 mm legyen és elegendő átmérőjű ahhoz, hogy a kipufogógáz ellennyomás a minimális legyen. A keverőkamra belső falhőmérséklete a kipufogógáz harmatpontja feletti, azaz legalább 338 K (65°C) legyen.

A kipufogógáz minden szennyező komponense meghatározható a hígító alag-útban közvetlenül, vagy zsákos mintavétellel is a mintavevő zsák(ok) ban lévő gáz koncentrációjának mérésével.

2. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 4. számú mellékletéhez

1. Az elemző készülékek kalibrálása

1.1. Bevezetés

Minden elemző készüléket olyan gyakran kell hitelesíteni, hogy az teljesíteni tudja az előírt pontossági követelményeket az 1. függelék 1.4.3. pontban leírt elemző készülékeknél alkalmazandó hitelesítési módszer szerint.

1.2. A kalibráló gázok

A kalibráló gázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.

A kalibráló gázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.

1.2.1. Tiszta gázok

A gázok megkívánt tisztaságát a következő szennyezettségi határértékek határozzák meg. A művelethez az alábbi gázokra van szükség:

- nagy tisztaságú nitrogén

(szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)

- nagy tisztaságú oxigén

(tisztaság > 99,5 térf.% O2)

- hidrogén-hélium keverék

(40 ± 2% hidrogén, a többi hélium);

(szennyezettség ≤ 1 ppm C, < 400 ppm CO)

- nagy tisztaságú szintetikus levegő

(szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)

(oxigéntartalom 18 térf.% és 21 térf.% között)

1.2.2. Kalibráló gázok

Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:

- C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. pont)

- CO és nagy tisztaságú nitrogén

- NO és nagy tisztaságú nitrogén (az ebben a kalibráló gázban lévő NO2 mennyisége nem lehet több az NO tartalom 5%-ánál)

- O2 és nagy tisztaságú nitrogén

- CO2 és nagy tisztaságú nitrogén

- CH4 és nagy tisztaságú szintetikus levegő

- C2H6 és nagy tisztaságú szintetikus levegő

Megjegyzés: más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióra.

A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának a névleges érték ± 2%-án belül kell lennie. A kalibráló gázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).

A hitelesítéshez használt gázokat gázkeverővel (gázosztó) is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverőberendezés pontossága akkora legyen, hogy a hígított kalibráló gázok koncentrációja 1,5%-on belül megállapítható legyen. A keverékhez alkalmazott primergáz ± 1% pontossággal ismert legyen és a nemzetközi, vagy a nemzeti gáznormáknak feleljen meg. A felülvizsgálatot minden keverő berendezés használatakor az előzetes kalibrálás teljes skálaértékének 15-50%-ig kell elvégezni.

A keverő berendezés egy olyan műszerrel is felülvizsgálható, amely működési elvéből fakadóan lineáris (például NO-gáz használatával és CLD-vel). A műszer kalibrálási értékeit a kalibráló gázt közvetlenül a műszerre kötve kell beállítani. A keverő berendezést az alkalmazott beállításoknál kell felülvizsgálni, és a névleges értékeket össze kell hasonlítani a műszerrel mért koncentrációkkal. A differencia egyetlen pontban sem lehet nagyobb, mint a névleges érték ± 0,5%-a.

1.2.3. Az oxigén-interferencia felülvizsgálata

Az oxigén-interferencia vizsgálatánál használt gáz propán legyen, 350 ppmC + 75 ppmC szénhidrogén tartalommal. A koncentrációt a kalibráló gáz tűrésének megállapításához az összes szénhidrogén gázkromatográfiás elemzésével, a szennyezések figyelembevételével kell meghatározni, vagy dinamikus keverést lehet alkalmazni. Nitrogén legyen a domináns hígítógáz, amely kiegészíti az oxigént. A benzinmotorok vizsgálatához a következő keverék szükséges:

1.3. Az elemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata

Az elemző készülékek működtetése a készülék gyártója által megadott üzembe helyezési és kezelési utasításának megfelelően történjen. Az 1.4-1.9. pontban leírt minimális követelményeket be kell tartani. Az alkalmazott laboratóriumi műszerekre mint a gázkromatográf (GC) és nagy nyomású folyadékkromatográf (High Performance Liquid Chromatography-HPLC) az 1.5.4. pont előírását kell alkalmazni.

1.4. Szivárgási vizsgálat

El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát ki kell venni a kipufogó rendszerből és a végét le kell zárni. Az elemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek zérus értéket kell mutatnia. Ha nem így lenne, ellenőrizni kell a mintavevő rendszert és a hibát ki kell javítani. A maximális megengedhető szivárgási érték a vákuum-oldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5%-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez az elemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.

Másik módszer koncentráció-váltás létrehozása a mintavevő vezeték elején nullázó gázról kalibráló gázra való átváltás útján. Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik, mint amekkora a gáz bevezetésekor volt, az hitelesítési vagy szivárgási problémát jelez.

Mint alternatíva lehetséges, hogy a rendszerben legalább 20 kPa vákuumot (80 kPa abszolút nyomást) hoznak létre. Ekkor egy kezdeti stabilizáló fázis után a rendszerben a nyomásnövekedés δp (kPa/min) nem haladhatja meg az alábbi értéket:

1.5. A kalibrálási eljárás

1.5.1. Az összeállított készülék

Az összeállított készüléket kalibrálni kell, és a kalibrálási görbéket szabványos gázokkal kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni, mint a kipufogógáz minta vételezésekor.

1.5.2. Felmelegítési idő

A felmelegítési időtartam annyi legyen amit a gyártó javasol. Ha ez nincs megadva, ajánlatos az elemző készülékeket legalább két órán át előmelegíteni.

1.5.3. Az NDIR és HFID elemző készülék

Az NDIR analizátort szükség szerint be kell hangolni, és a HFID elemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. pont).

1.5.4. GC és HPCL

Mindkét készüléket a jó laboratóriumi gyakorlat és a gyártója ajánlása alapján kell kalibrálni.

1.5.5.A kalibrálási görbe létrehozása

1.5.5.1.Általános utasítások

a) Minden, normális körülmények között használatos, üzemi tartományt kalibrálni kell.

b) Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO, CO2, NOx, HC és O2 elemző készülékeket nullázni kell.

c) A megfelelő kalibráló gázokat be kell vezetni az elemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni és el kell készíteni a hitelesítési görbét.

d) Az elemzőkészülék minden műszertartományánál, a legalsó tartomány kivételével, a hitelesítési görbét a nullpontot nem számítva legalább 10, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani. Az alacsony koncentráció tartományban a hitelesítési görbe legalább 10 kalibráló pontból álljon, és a kalibráló pontok fele az elemzőkészülék skálaértékének 15%-a alatt, a többi a teljes skálaérték 15%-a felett legyen. Minden tartománynál a legnagyobb koncentráció névleges értéke legalább a teljes skála 90%-ának feleljen meg.

e) A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. A legjobban illeszkedő lineáris vagy nemlineáris egyenletet lehet alkalmazni.

f) A kalibrálási görbe pontjai nem térhetnek el az egyes kalibrálási pontokban leolvasott értéktől a leolvasott érték ±2%-nál, vagy a teljes skálaértékek ± 0,3%-ánál többel, attól függően melyik a nagyobb érték.

g) A nullázást ismét ellenőrizni kell, és a hitelesítési eljárást meg kell ismételni, ha szükséges.

1.5.5.2.Más módszerek

Ha igazolható, hogy alternatív megoldások (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű tartományváltó stb.) azonos pontosságot adnak, ezeket a módszereket lehet alkalmazni.

1.6. A kalibrálás ellenőrzése

Minden egyes szokásos üzemben alkalmazott mérési tartományt az egyes elemzések előtt az alábbiak szerint kell felülvizsgálni:

A kalibrálást nullázó gáz és olyan kalibráló gáz alkalmazásával kell felülvizsgálni, amelynek névleges értéke nagyobb, mint a mérési tartomány teljes skálaértékének 80%-a.

Ha a két pont esetében vonatkozási érték a kijelzett érték eltérése nem nagyobb a teljes skálaérték ± 4%-ánál, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ha nem ez az eset, akkor új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.5.1. pont szerint.

1.7. A nyomgáz-elemző készülék kalibrálása a kipufogógáz áramlás mérésére.

Az elemzőkészüléket a nyomgáz-koncentráció méréséhez a gázelemzőknél használt kalibrálógázok alkalmazásával kell kalibrálni. A kalibrációs görbét a nullpont kivételével legalább 10, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani, ahol a kalibráló pontok fele az elemzőkészülék skálaértékének 4-20%-a között, a maradék a teljes skálaérték 20-100%-a között legyen. A kalibrációs görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámolni. Minden mérési tartománynál a legnagyobb koncentráció névleges értéke legalább a teljes skála 80%-ánál legyen.

1.8. A NOx konverter hatékonyságának vizsgálata

A NO2-nak NO-ra való átváltására használt konverter hatékonyságát az 1.8.1-1.8.8. szakaszokban leírt módon kell ellenőrizni (3. számú melléklet 2. függelék 1. ábra).

1.8.1. A vizsgálati berendezés

A 3. számú melléklet 1. ábráján látható felépítésű vizsgáló berendezéssel és az alább leírt eljárással, egy ózonfejlesztő segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága.

1.8.2. A kalibrálás

A CLD-t és a HCLD-t a leghasználatosabb működési tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, nullázó és kalibráló gáz használatával. (A kalibráló gáz NO tartalmának körülbelül a mérési tartomány 80%-ának kell lennie, és a gázkeverék NO2 koncentrációja legalább a NO koncentráció 5%-a legyen.) Az NOx elemző készüléknek NO üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibráló gáz ne haladjon át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.

1.8.3. Számítás

A NOx konverter hatékonyságát az alábbiak szerint kell kiszámítani:

1.8.4. Oxigén hozzáadása

Egy T-csatlakozón keresztül oxigént vagy zérus levegőt kell adni folyamatosan a gázáramhoz, amíg a jelzett koncentráció nem lesz kb. 20%-kal kisebb, mint az 1.8.2. pontban említett, kijelzett hitelesítési koncentráció. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)

A jelzett (c) koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ózonfejlesztő nem működik.

1.8.5. Az ózonfejlesztő bekapcsolása

Ekkor az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO koncentrációt levigye kb. az 1.8.2. pont szerinti hitelesítési koncentráció 20%-ára (minimum 10%). A jelzett (d) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)

1.8.6. NOx üzemmód

Ekkor az elemző készüléket NOx üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A jelzett (a) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)

1.8.7. Az ózonfejlesztő kikapcsolása

Ekkor az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni. Az 1.8.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren át halad a detektorba. A jelzett (b) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)

1.8.8. NO üzemmód

NO üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ózonfejlesztő mellett, az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlását is meg kell szüntetni. Az elemző készüléken leolvasható NOx érték ne különbözzön ± 5%-nál többel az 1.8.2. pont szerint mért értéktől. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)

1.8.9. A vizsgálati időközök

A konverter hatékonyságát havonta meg kell vizsgálni.

1.8.10. Hatékonysági követelmény

A konverter hatékonysága ne legyen kisebb 90%-nál, de ajánlott a nagyobb, 95%-os hatékonyság.

Megjegyzés: Ha az elemző készülék leginkább használt tartományában az ózonfejlesztő nem tudja végrehajtani a 80%-ról 20%-ra való koncentrációcsökkentést az 1.8.5. pont szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkentés még elvégezhető.

1.9. A FID beállítása

1.9.1. A detektor reagálásának optimalizálása

A HFID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. Levegőpropán keverék kalibráló gázt kell használni a reagálás optimalizálására, a leginkább használt működési tartományban.

A gyártó ajánlása szerinti tüzelőanyag- és levegőáramok mellett 350 ± 75 ppmC kalibráló gázt kell az elemző készülékbe vezetni. A reagálást egy adott áramnál a kalibráló gázra adott reagálás és a zérus gázra adott reagálás különbségéből kell meghatározni. A tüzelőanyag-áramot lépésenként kell beállítani a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az áramoknál fel kell jegyezni a kalibráló és a nullázó reagálást. A kalibráló és a nullázó reagálás közötti különbséget fel kell rajzolni és a tüzelőanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani. Ez lesz a tüzelőanyag-áram kezdeti beállítása, amelyet tovább lehet optimalizálni az 1.9.2. és a 1.9.3. pontban leírt szénhidrogén-válasz tényező és az oxigén-interferencia eredményeinek függvényében.

Ha szénhidrogén-válasz tényező és az oxigén-interferencia nem felel meg az alábbi specifikációknak, a levegőáramot fokozatosan növelni, csökkenteni kell a gyártó által megadott körül, megismételve a 1.9.2. és a 1.9.3. pont szerinti ellenőrzést minden egyes áramra.

1.9.2. Szénhidrogén-válasz tényezők

Az elemző készüléket propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell az 1.5. pont szerint.

A válasz tényezőket az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az (Rf) válasz tényező egy bizonyos szénhidrogén fajtára a FID C1 leolvasási érték aránya a gázpalackban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjához.

A próbagáz koncentrációja olyan legyen, hogy körülbelül a teljes skála 80%-ánál adjon válasz jelet. A koncentrációt ± 2% pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus alapértékhez képest. A gázpalackot 24 órán át 298 K (25 °C) ± 5 K hőmérsékleten kondicionálni kell.

Az alkalmazandó vizsgálati gázok és az ajánlott relatív válasz tényező tartományok az alábbiak:

1.9.3. Az oxigén-interferencia vizsgálata

Az oxigén-interferenciát az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Azt a mérési tartományt kell választani, ahol az oxigén-interferencia vizsgáló gáz a tartomány 50%-a feletti részbe esik. A vizsgálat az előírt beállított kemencehőmérsékleten hajtható végre. A gáz oxigén-interferenciát vizsgáló gázokat az 1.2.3. pont specifikálja. A szükséges lépések az alábbiak:

(a) az elemzőkészüléket nullázni kell,

(b) az elemzőkészüléket benzinmotor vizsgálatához 0% oxigén tartalmú keverékkel kell hitelesíteni,

(c) a nullpontot újra ellenőrizni kell. Ha az eltérés több mint skálaértékek 0,5%-a a pontok a (a) és (b) pont szerintieket meg kell ismételni,

(d) az oxigéninterferencia vizsgáló gázt 5% és 10% keverékben kell bevezetni,

(e) a nullpontot újra ellenőrizni kell. Ha az eltérés több mint a skálaérték + 1%-a a vizsgálatot meg kell ismételni,

(f) az egyes keverék oxigén-interferenciát (%O2I) a (d) lépésben a következő képlettel kell meghatározni:

ahol:

A = szénhidrogén-koncentráció (ppmC) a (b) pont alkalmazott kalibráló gázban

B = szénhidrogén-koncentráció (ppmC) a (d) pont szerinti oxigén-interferencia vizsgáló gázban

C = a gázelemző kijelzése

D = az "A"-ra adott elemzőkészülék válasz a teljes skálaérték százalékában

(g) A%-ban kifejezett oxigén-interferenciának kisebbnek kell lennie ± 3%-nál minden oxigén-interferenciához előirt vizsgálati gáznál a vizsgálat előtt

(h) Ha az oxigén-interferencia nagyobb mint ± 3%, a levegőáramot a gyártó által megadott alatti és feletti értékekre kell beállítani az áramot fokozatosan növelve, minden egyes levegőáramnál megismételve az 1.9.1. pontban leírtakat szerint.

(i) Ha az oxigén-interferencia a levegőáram beállítása után nagyobb mint + 3%, a tüzelőanyag-áramot és azután mintaáramot kell változtatni, minden egyes új beállításnál megismételve az 1.9.1. pont szerintieket.

(j) Ha az oxigén-interferencia a továbbiakban is nagyobb mint ± 3%, az elemzőkészüléket a vizsgálat előtt javítani vagy cserélni kell. Ebben az esetben a cserélt vagy javított készüléket a fentiek szerint kell újból üzembe helyezni.

1.10. Interferencia hatások a CO, CO2, NOX, és O2 elemző készülékeknél

A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól különböző gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia hatás lép fel az NDIR készülékekben, ha az interferenciát okozó gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb hatást kelt. Negatív zavaró hatás lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz kiszélesíti a mért gáz elnye-lési sávját, és a CLD készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz csillapítja a sugárzást. Az 1.10.1. és 1.10.2. szakaszban leírt interferencia ellenőrzést az elemző készülék üzembeállítása előtt és nagyobb üzemszünetek után, de legalább évente egyszer el kell végezni.

1.10.1.A CO elemző készülék interferencia ellenőrzése

A CO elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért a vizsgálatok során használt legnagyobb mérési tartomány teljes skálaértéke 80-100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, és fel kell jegyezni az elemző készülék válaszát. Az elemző készülék válasza nem lehet nagyobb a teljes skála 1 %-ánál a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.

1.10.2.Az NOx elemző készülék interferencia ellenőrzése

A CLD (és HCLD) elemző készülékek működését befolyásoló két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok interferenciája koncentrációjukkal arányos, ezért vizsgálati eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező interferencia meghatározására.

1.10.2.1. A CO2-interferencia ellenőrzése

Egy a legnagyobb mérési tartomány teljes skálaértéke 80-100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell átbocsátani az NDIR elemző készüléken és a CO2 értéket 'A'-val jelölve fel kell jegyezni. Ez után körülbelül 50%-ra kell felhígítani NO kalibráló gázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H) CLD elemző készüléken és a CO2, illetve NO értékeket 'B'-vel, illetve 'C'-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2-t el kell zárni, és csak a NO kalibráló gázt kell a (H) CLD-n átbocsátani. A NO értéket 'D'-vel jelölve fel kell jegyezni.

Az interferenciát, amely nem több a teljes skálaérték 3%-ánál, az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

A - hígítatlan CO2 koncentráció NDIR-rel mérve,%

B - hígított CO2 koncentráció NDIR-rel mérve,%

C - hígított NO koncentráció CLD-vel mérve, ppm

D - hígítatlan NO koncentráció CLD-vel mérve, ppm

Alternatív eljárás is alkalmazható a hígítás, valamint a CO2 és a NO vizsgálati gázok számszerű koncentrációjának meghatározásához, mint pl. a gázok dinamikus keverése, hígítása.

1.10.2.2. A vízgőz-interferencia ellenőrzése

Ez a vizsgálat csak nedves gáz koncentráció mérésekre érvényes. A vízgőzinterferencia számításánál a NO kalibráló gáz vízgőzzel való hígítását kell figyelembe venni és a keverék vízgőz koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. A szokásos mérési tartomány teljes skálaértéke 80-100%-ának megfelelő koncentrációjú NO kalibráló gázt kell átbocsátani az (H) CLD elemző készüléken és a NO értéket 'D'-vel jelölve fel kell jegyezni. A NO gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, át kell bocsátani a (H) CLD-n és a NO értéket 'C'-vel jelölve fel kell jegyezni. Az elemző készülék abszolút működési nyomását és a vízhőmérsékletet meg kell állapítani és 'E'-vel, illetve 'F'-fel jelölve fel kell jegyezni. A keveréknek a buborékoltató-víz (F) hőmérsékletének megfelelő telítési gőznyomását meg kell állapítani és 'G'-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék vízgőz koncentrációját (%-ban) az alábbi módon kell kiszámítani:

és 'H'-val jelölve fel kell jegyezni. A várható hígított NO kalibráló gáz koncentráció (vízgőzben) az alábbiak szerint számítható:

A vízgőz-interferencia, amely nem lehet nagyobb mint 3%, az alábbiak szerint számítható:

ahol:

De: várható hígított NO koncentráció (ppm)

C: hígított NO koncentráció (ppm)

Hm: maximális vízgőz koncentráció (%)

H: tényleges vízgőz koncentráció (%)

Megjegyzés: Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a NO kalibráló gáz NO2 koncentrációja minimális legyen, mert az interferencia számításánál a NO2 vízben való elnyelése nincs figyelembe véve.

1.10.3 Az O2 elemzőkészülék interferenciája

A paramágneses detektor (PMD) oxigéntől eltérő gázokra adott válasza csekély. A szokásos kipufogógáz összetevők oxigén egyenértékét mutatja az 1. táblázat.

1. táblázat - Oxigén egyenértékek

A nagy pontosságú méréshez a leolvasott oxigén-koncentrációt a következő egyenlettel kell korrigálni:

1.11. Kalibrálási időközök

Az elemzőkészülékeket legalább három havonta, illetve ha a rendszeren olyan javítás vagy változtatás történt ami a hitelesítést befolyásolhatja, az 1.5. pont szerint kell kalibrálni.

3. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 4. számú mellékletéhez

1. Az adatok kiértékelése és a számítások

1.1. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás adatainak kiértékelése

A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás kiértékeléséhez az egyes üzemmódokban az utolsó 60 másodperc során regisztrált diagram-értékeket átlagolni kell, és a karbon-egyensúly módszer használata esetén a HC, CO, NOx és CO2 átlagos koncentrációit (conc) minden üzemmód során az átlagos diagram-értékekből és a megfelelő hitelesítési adatokból kell megállapítani. Más regisztrálási módszer is használható, ha az egyenértékű adatokat szolgáltat.

Az átlagos háttér-koncentrációk (concd) a hígító levegő zsák méréseiből vagy a folyamatos (nem zsákos) háttér-értékekből és a megfelelő hitelesítési adatokból határozhatók meg.

1.2. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás számítása

A végleges, jegyzőkönyvbe kerülő vizsgálati eredményeket az alábbi lépések során kell levezetni:

1.2.1. Száraz/nedves korrekció

A mért koncentrációt, ha már nem eleve nedves alapon mérték, nedves alapú koncentrációra kell átalakítani az alábbi képletek segítségével:

1.2.2. Az NOx nedvességtartalom szerinti korrekciója

Mivel az NOx kibocsátás függ a környező levegő állapotától, az NOx koncentrációt a környezeti levegőhőmérsékletre és páratartalomra való tekintettel korrigálni kell, az alábbi képlettel megadott KH tényezőkkel:

1.2.3. A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramának számítása

A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramokat Gasmass (g/h) az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a) Kezeletlen kipufogógázra:[9]

ahol:

Gfuel [kg/h] az üzemanyag tömegárama; MWGas [kg/kmol] az egyes gázok mólsúlya az 1. táblázat alapján:

1. táblázat - Mólsúlyok

[10]

b) A hígított kipufogógázra:[11]

ahol:

- Gtotw [kg/h] a hígított gáz tömegárama nedves alapon, amennyiben teljes hígítású rendszert használnak, a 3. számú melléklet 1. függelékének 1.2.4. pontja szerint,

- concc a háttér-korrigált koncentráció

- u szorzótényező, a 2. táblázat szerint:

2. táblázat - u szorzótényező értékei

Az u értéke 29 (kg/mol) hígított kipufogógáz molekulasúly feltételezésen alapul; a HC-re vonatkozó u érték meghatározásánál 1/1,85 átlagos a szén/hidrogén arányt tételeztek fel.

1.2.4. A fajlagos kibocsátások számítása

A fajlagos kibocsátást (g/kWh) minden egyes összetevőre ki kell számítani:

Ahol kiegészítő berendezéseket, mint például ventilátort vagy légfúvót, csatlakoztatnak a vizsgálat során a motorhoz, az általuk felvett teljesítményt hozzá kell adni a motor teljesítményéhez, kivéve ha a segédberendezések integrált részét képezik a motornak. A ventilátor vagy légfúvó jellemzőit azon a fordulatszámnál kell meghatározni, amelyen a vizsgálat lefolyt, akár általános karakterisztikákból számítják, akár gyakorlati mérésekkel (7. számú melléklet, 3. függelék).

A fenti egyenletben szereplő WF súlyozó tényezők és az üzemmódok n száma a 4. számú melléklet 3.5.1.1. pontjában található.

2. Példák

2.1. Adatok a hígítatlan kipufogógázra egy négyütemű külsőgyújtású motornál:

3. táblázat - Kísérleti értékek egy négyütemű külsőgyújtású motorra

2.1.1. Száraz/nedves korrekciós tényező kW

A száraz/nedves korrekciós tényező (kW) számításához nedves alapra kell konvertálni a mért száraz CO és CO2-t:

4. táblázat - Nedves CO és CO2 értékek a különböző vizsgálati üzemmódokban

2.1.2. HC (szénhidrogén) kibocsátások

5. táblázat - HC kibocsátások [g/h] a vizsgálati módok szerint

2.1.3. NOx kibocsátások

Először az NOx kibocsátás páratartalomra vonatkozó korrekciós tényezőjét KH kell kiszámítani:

6. táblázat-Az NOx kibocsátás nedvességtartalom korrekciós tényezői KH az egyes módokban

Ezután a NOx mass [g/h] kiszámolható:

7. táblázat- NOx kibocsátás [g/h] a különböző vizsgálati módokra

2.1.4. CO kibocsátás

8. táblázat - CO kibocsátás [g/h] a különböző vizsgálati módokra

2.1.5 CO2 kibocsátások

9. táblázat- CO2 kibocsátás [g/h] a vizsgálati üzemmódokra

2.1.6. Fajlagos kibocsátások

A fajlagos kibocsátást [g/kWh] minden összetevőre külön kell számítani:

10. táblázat - Kibocsátások [g/h] és súlyozási tényezők a vizsgálati üzemmódokra

2.2. Nyers füstgáz adatok egy kétütemű motornál

Hivatkozva a 11. táblázat kísérleti adataira, a számításokat elsőként az 1 üzemmódra kell elvégezni, majd ugyanezen eljárással a többire.

11. táblázat - Kísérleti adatok egy kétütemű külsőgyújtású motorra

2.2.1. Száraz/nedves korrekciós tényező kW

12. táblázat- Nedves CO és CO2 értékek a vizsgálati üzemmódok szerint

2.2.2. HC kibocsátás

13. táblázat- HC kibocsátás a vizsgálati üzemmódok szerint

2.2.3. NOx kibocsátás

A KH NOx kibocsátás korrekciós tényezője egyenlő 1-gyel a kétütemű motoroknál:

14. táblázat- NOx kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint

2.2.4. CO kibocsátás

15. táblázat- CO kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint

2.2.5. CO2 kibocsátás

16. táblázat - CO2 kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint

2.2.6. Fajlagos kibocsátások

A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (g/kWh) minden egyes összetevőre az alábbi módon számítandó:

17. táblázat - Kibocsátások [g/h] és súlyozási tényezők a két vizsgálati üzemmódra

2.3. Higított füstgáz adatok egy négyütemű motornál

Hivatkozva a 18. táblázat kísérleti adataira, a számításokat elsőként az 1. üzemmódra kell elvégezni, majd ugyanezen eljárással a többire.

18. táblázat - Kísérleti adatok egy négyütemű külsőgyújtású motorra

2.3.1. Száraz/nedves korrekciós tényező kW

A kw száraz/nedves korrekciós tényező a mért száraz CO és CO2 értékeket át kell számítani nedves alapú értékekre.

A hígított kipufogógázra:

19. táblázat- Nedves CO és CO2 értékek hígított füstgázra a vizsgálati üzemmódok szerint

A hígító levegőre:

ahol a kW1 tényező megegyezik a hígított füstgáznál már kiszámított értékkel.

20. táblázat - CO és CO2 (nedves) értékek hígító levegőre a különböző vizsgálati üzemmódokban

2.3.2. HC kibocsátások

21. táblázat - HC kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint

2.3.3. NOx kibocsátások

A NOx kibocsátás korrekciós tényezője KH a következő összefüggésből számítható:

22. táblázat-Az NOx kibocsátások páratartalom miatti KH korrekciós tényezője a vizsgálati üzemmódokra

23. táblázat- NOx kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint

2.3.5. CO kibocsátások

24. táblázat - CO kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint

2.3.5. CO2 kibocsátások

25. táblázat - CO2 kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint

2.3.6. A fajlagos kibocsátás számítása

A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (g/kWh) minden egyes összetevőre az alábbi módon számítandó:

26. táblázat - Kibocsátások [g/h] és súlyozási tényezők a különböző vizsgálati üzemmódokra

4. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 4. számú mellékletéhez

1. Az emissziós előírások teljesítése

Ez a függelék csak a külsőgyújtású motorok 2. szabályozási lépcsőjére vonatkozik.

1.1. Az 1. számú melléklet 4.2. pontjában a 2. szabályozási lépcsőben a motorok emissziójára előírt a kipufogógáz emisszió határértékeket az ebben a függelékben szereplő emisszió-tartóssági időtartam (EDP) figyelembevételével kell alkalmazni.

1.2. Minden motorra érvényesek a 2. szabályozási lépcsőben a következők:

Ha minden, egy motorcsaládot képviselő vizsgálati motor, amelyet ennek a rendeletnek megfelelően helyesen vizsgáltak, olyan emissziós értékekkel rendelkezik, hogy azok megszorozva az e függelék szerinti romlási tényezőkkel (DF - Deterioration Factor) kisebbek vagy egyenlők minden egyes, a 2. szabályozási lépcsőben az adott motorkategóriára vonatkozó határértéknél (motorcsalád emissziós határértéke, FEL - Family Emission Limit), úgy ez a motorcsalád teljesíti az adott motorkategória emissziós előírásait. Abban az esetben ha egy motorcsaládot képviselő vizsgálati motorok bármelyike olyan emisszió értékekkel rendelkezik, hogy azokat megszorozva az e függelék szerinti romlási tényezőkkel azok bármelyik egyedi, az adott motorkategóriára vonatkozó határértéket (vagy FEL értéket, ha alkalmazható) túllépik, a motorcsalád nem felel meg az adott motorkategória emissziós előírásainak.

1.3. A kis sorozatú motorgyártók alkalmazhatják a HC+NOxés a CO esetén az 1. vagy a 2. táblázat szerinti romlási tényezőket, vagy számíthatják azokat az 1.3.1. pontban leírt eljárással. Olyan technológia esetén, amely nem szerepel az 1. és a 2. táblázatban, a gyártóknak az e függelék 1.4. pontjában előírt eljárást kell alkalmazniuk.

1. táblázat- Kézi motorok (SH) megállapított HC+NOxés a CO romlási tényezők kissorozatú gyártók számára

2. táblázat- Nem kézi motorok (SN) megállapított HC+NOxés a CO romlási tényezők kissorozatú gyártók számára

1.3.1. A romlási tényező számításának képlete a kipufogógáz utókezeléses motorok esetén:

1.4. A gyártóknak a megállapított, vagy számított romlási tényezőt alkalmazni kell minden egyes határértékkel szabályozott szennyezőre a 2. szabályozási lépcsőben szereplő valamennyi motorcsaládnál. Ezeket a romlási tényezőket kell alkalmazni a típusjóváhagyásnál és a gyártás ellenőrzésére.

1.4.1. Olyan motoroknál, amelyeknél nem alkalmazzák az 1.3. pont szerinti megállapított vagy számított romlási tényezőket, a romlási tényezőket a következőképpen kell meghatározni:

1.4.1.1.Legalább egy kísérleti motorra, amely kialakítása miatt legvalószínűbben túllépi a HC+NOx emissziós normákat (ahol lehet FEL-eket), és reprezentálja a gyártandó motorokat, le kell folytatni a teljes emisszió-vizsgálati eljárást, annyi üzemóra után, amely már stabilizálódott emissziós szintet jelent.

1.4.1.2.Amennyiben egynél több motort vizsgálnak, a kapott eredményeket átlagolni és kerekíteni kell az alkalmazandó határértékek pontosságának megfelelő tizedesjegyekig, egyetlen számmal kifejezve az eredményeket.

1.4.1.3.Az emissziós vizsgálatot le kell folytatni újra a motor öregedését követve. Az öregedési eljárást azért fejlesztették ki, hogy a gyártó számára lehetővé váljon megfelelően megjósolni a berendezés használata során várható emisszió romlást a motor élettartama alatt. Figyelembe kell venni az elhasználódás típusát és más normális használat közben várható károsodási mechanizmusokat, amelyek hatással lehetnek az emisszióra. Amennyiben egynél több motort vizsgálnak, a kapott eredményeket átlagolni kell és kerekíteni az alkalmazandó határértékek pontosságának megfelelő tizedes jegyekig, egyetlen számmal kifejezve az eredményeket.

1.4.1.4. A tartóssági időtartam végén kapott emissziót (átlag emissziót, ha lehetséges) el kell osztani minden szennyező esetében az 1.4.1.2. szerinti, a stabilizálódott állapotban mért emisszióval (átlag emisszióval, ha lehetséges) és kerekíteni kell két értékes jegyre. Az eredményül kapott szám a romlási tényező (DF), kivéve, ha DF kisebb 1,00-nél, amikor is DF=1,0.

1.4.1.5. A gyártó kérheti további emisszió-ellenőrző pontok beiktatását a stabilizált kibocsátási pont és a emisszió tartóssági periódus (EDP) vége közé. Ha közbenső ellenőrzési pontokat iktatnak be, akkor ezeket a pontokat egyenletesen kell kijelölni az EDP időtartamán belül (± 2 óra), és egy pontnak a teljes EDP időtartam feléhez (± 2 óra) kell esnie.

Minden szennyezőre, a HC+NOx-re és CO-ra kapott adat-pontokra egyenest kell illeszteni a legkisebb négyzetek módszerével, kezdve a nulla óránál lefolytatott első vizsgálat eredményeivel. A romlási tényező értéke az egyenes által a tartóssági időtartam végére adott emisszió, osztva a nulladik órára adott emisszióval.

1.4.1.6. A számított romlási tényezők teljes motorcsaládokra és gyártási évekre vonatkoznak és nem csak a vizsgált motorra, amennyiben a gyártó beterjeszt előre egy, a nemzeti típus-jóváhagyó hatóság számára elfogadható indoklást, hogy az érintett motor-család emisszió romlási karakterisztikája nagy valószínűséggel megegyező lesz a tervezés, ill. az alkalmazott technológia miatt.

Az alábbi felsorolás nem-kizárólagos lista a tervezési és technológiai csoportosításra:

- hagyományos kétütemű motorok kipufogógáz-utókezelő nélkül,

- hagyományos kétütemű motorok kerámia katalizátorral, amely azonos aktív anyagot, töltetet, és azonos számú cellát tartalmaz négyzetcentiméterenként,

- hagyományos kétütemű motor fém katalizátorral, amely azonos aktív anyagot és töltetet, megegyező hordozóanyagot és azonos számú cellát tartalmaz négyzetcentiméterenként,

- kétütemű motorok réteges hengeröblítéses rendszerrel,

- négyütemű motorok katalizátorral (lásd fent), azonos szelep-elrendezéssel és azonos kenési rendszerrel,

- négyütemű motorok katalizátor nélkül, azonos szelep-elrendezéssel és azonos kenési rendszerrel.

2. Emisszió-tartóssági időtartam 2. szabályozási lépcsős motoroknál

1.1. A gyártó köteles megadni a típusjóváhagyás időpontjában az egyes motorcsaládokra alkalmazandó emisszió-tartóssági időtartam kategóriáját. Ez a kategória, amely leginkább közelíti a motort magába foglaló készülékek előrelátható hasznos élettartamát, melyet a gyártó ad meg. A gyártó köteles megőrizni az egyes motorcsaládok azon adatait, melyek a tartóssági időtartam kategóriájának kiválasztását indokolják. Ezeket az adatokat a típusjóváhagyó hatóság kérésére rendelkezésre kell bocsátani.

1.1.1. Kézi motorokra: a gyártóknak az 1. táblázat kategóriáiból kell választaniuk emisszió-tartóssági időtartam kategóriát.

1. táblázat- Emisszió-tartóssági időtartam kategóriák kézi motorokra (üzemórák)

2.1.2. Nem-kézi motorokra: a gyártóknak az 2. táblázatból kell választaniuk emisz-szió-tartóssági időtartam kategóriát nem kézi motorokra

2. táblázat - Emisszió-tartóssági időtartam kategóriák nem kézi motorokra (üzemórák)

2.1.3. A gyártónak helytállóan bizonyítania kell a jóváhagyó hatóságnak, hogy a deklarált hasznos élettartam megfelelő. Az adatok, amelyek alátámasztják a gyártó emisszió-tartóssági időtartam kategória választását egy adott motorcsaládra, többek között, tartalmazhatják a következőket:

- vizsgálatokat a készülékek élettartamáról, amelybe az adott motorokat beépítik;

- műszaki értékeléseket a használt motorok területén, amelyek megbecsülik, hogy a motorteljesítmény mikor romlik le olyan mértékig, hogy a használhatóság és/vagy a megbízhatóság miatt már nagyjavításra vagy cserére van szükség;

- jótállási nyilatkozatok és jótállási idők;

- a motor élettartamára vonatkozó marketing anyagok;

- a vásárlók hiba bejelentései;

- műszaki értékelések a tartósságról, üzemórákban, az adott technológiájú, anyagú és kialakítású motorokról.

5. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[5. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

A jóváhagyási vizsgálatokhoz és a gyártás egyezőségének ellenőrzéséhez használandó referencia üzemanyag műszaki jellemzői

MOBIL GÉPEK ÉS KÉSZÜLÉKEK KÜLSŐGYÚJTÁSÚ MOTORJAINAK A REFERENCIA ÜZEMANYAGA

Megjegyzés: a kétütemű motorok üzemanyaga az alábbiakban leírt benzin és kenőolaj keveréke. A benzin-olaj keverék arányát a gyártó adja meg a 4. számú melléklet 2.7. pontja szerint.

6. számú melléklet 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[6. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

1. ELEMZŐ ÉS MINTAVEVŐ RENDSZER

GÁZ- ÉS RÉSZECSKE-MINTAVEVŐ RENDSZEREK

1.1. A kibocsátott gáznemű szennyezőanyagok meghatározása

Az 1.1.1. pont és a 2. és 3. ábra részletesen bemutatja az ajánlott mintavételi és elemző rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle konfigurációval is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő alkatrészek: műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók alkalmazhatók kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek, elhagyhatók, ha elhagyásuk a műszaki szempontok helyes megítélésén alapul.

1.1.1. A CO, CO2, HC, NOx gáznemű összetevők

A kezeletlen vagy hígított gáznemű szennyezőanyagok meghatározására szolgáló elemző (analitikai) rendszer leírása az alábbiak használatán alapul:

- HFID elemző készülék a szénhidrogének mérésére,

- NDIR elemző készülék a szénmoNOxid és széndioxid mérésére,

- HCLD vagy egyenértékű elemző készülék a nitrogéNOxid mérésére.

A kezeletlen kipufogógáz (lásd a 2. ábrát) esetében a mintát az összes összetevőhöz egyetlen mintavevő szondával vagy két szorosan egymás mellett elhelyezett szondával lehet venni, belső megosztással a különböző elemző készülékekhez. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következzen be a kipufogógáz összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).

Hígított kipufogógáznál (lásd a 3. ábrát) a szénhidrogén-mintát más mintavevő szondával kell venni, mint a többi összetevő mintáját. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következzen be a kipufogógáz összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).

2. ábra

Kipufogógáz CO, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája

3. ábra

Hígított kipufogógáz CO, CO2, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája

Leírás - 2. és 3. ábra

Általános szempontok:

Minden olyan alkatrészt ami a gázmintával érintkezik áthalad, az adott rendszerre előírt hőmérsékleten kell tartani.

- SP1 kezeletlen gáz mintavevő szonda (csak a 2. ábrán)

Rozsdamentes acélból készült egyenes, zárt végű, több furattal ellátott szonda alkalmazása ajánlott. A szonda belső átmérője ne legyen nagyobb a mintavevő vezeték belső átmérőjénél. A szonda falvastagsága ne legyen nagyobb 1 mm-nél. A szondán legalább három, három különböző sugárirányú síkban elhelyezett lyuk legyen, úgy méretezve, hogy mindegyiken közel azonos nagyságú áramlás álljon elő. A szonda hossza olyan legyen és úgy építsék be, hogy a kipufogócső átmérőjének legalább 80%-át átérje.

- SP2 hígított kipufogógáz HC mintavevő szonda (csak a 3. ábrán)

A szonda

- a szénhidrogén mintavevő vezeték (HSL3) első 254-762 mm-es szakaszát képezze,

- belső átmérője legalább 5 mm legyen,

- a DT hígító alagút (1.2.1.2. pont) olyan pontján legyen elhelyezve, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett (azaz kb. 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép az alagútba),

- (sugárirányban) elég messze legyen a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy áramlási árnyékolástól és örvényhatásoktól mentes legyen,

- úgy legyen fűtve, hogy a szondából való kilépés helyén a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ± 10 K értékre emelje.

- SP3 hígított kipufogógáz CO, CO2, NOx mintavevő szonda (csak a 3. ábrán)

A szonda:

- az SP2-vel azonos síkban legyen,

- (sugárirányban) elég messze legyen a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy áramlási árnyékolástól és örvényhatásoktól mentes legyen,

- a víz-kondenzáció elkerülése érdekében legalább 328 K (55 °C) hőmérsékletre fűtött és teljes hosszában hőszigetelt legyen.

- HSL1 fűtött mintavevő vezeték

A mintavevő vezeték a gázmintát egy szondától a szétosztási pont(ok) hoz és a HC elemző készülékhez vezeti.

A mintavevő vezeték:

- belső átmérője legalább 5 mm, legfeljebb 13,5 mm legyen,

- rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből készüljön,

- minden külön szabályozott fűtött szakaszon mérve tartson fenn 463 K (190 °C) ± 10 K csőfal-hőmérsékletet, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) vagy annál alacsonyabb,

- tartson fenn 453 K (180 °C) értéknél magasabb csőfal-hőmérsékletet, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) értéknél magasabb,

- tartson fenn 463 K (190 °C) ± 10 K gáz hőmérsékletet közvetlenül az (F2) fűtött szűrő és a HFID előtt.

- HSL2 fűtött NOx mintavevő vezeték

A mintavevő vezeték:

- tartson fenn 328-473 K (55-200 °C) csőfal-hőmérsékletet a konverterig, ha használnak hűtőfürdőt, és az elemző készülékig, ha nem használnak hűtőfürdőt,

- rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből készüljön.

Mivel a mintavevő vezeték fűtésére csak a víz és a kénsav kondenzációjának megakadályozása céljából van szükség, a mintavevő vezeték hőmérséklete az üzemanyag kéntartalmától függ.

- SL CO (CO2) mintavevő vezeték

A vezeték PTFE-ből vagy rozsdamentes acélból készüljön. Fűtött is, fűtetlen is lehet.

- BK háttér-zsák (opcionális; csak a 3. ábrán)

A háttér-koncentrációk méréséhez gyűjtik benne a mintát.

- BG mintavevő-zsák (opcionális; csak a 3. ábrán, a CO-nál és CO2-nél) A minta-koncentrációk méréséhez gyűjtik benne a mintát.

- F1 fűtött előszűrő (opcionális)

A hőmérséklete a HSL1-ével azonos legyen.

- F2 fűtött szűrő

A szűrő válasszon le minden szilárd részecskét a gázmintából az elemző készülék előtt. A hőmérséklete a HSL1-ével azonos legyen. A szűrő szükség szerint cserélendő.

- P fűtött mintavevő szivattyú

A szivattyút a HSL1 hőmérsékletére kell fűteni.

- HC

Fűtött lángionizációs detektor (HFID) a szénhidrogének meghatározására. A hőmérsékletet 453-473 K (180-200 °C) között kell tartani.

- CO, CO2

NDIR elemző készülékek a szénmoNOxid és a széndioxid maghatározására.

- NO2

(H) CLD elemző készülék a nitrogéNOxidok meghatározására. HLCD alkalmazása esetén azt 328-473 K (55-200 °C) hőmérsékleten kell tartani.

- C konverter

Konvertert kell alkalmazni a NO2-nak NO-dá való katalitikus redukciójához, még a CLD-ben vagy HCLD-ben való elemzés előtt.

- B hűtő

A kipufogógáz minta lehűtésére, a mintában lévő víz kondenzálására. A hűtőt jég vagy hűtőberendezés segítségével 273-277 K (0-4 °C) hőmérsékleten kell tartani. Alkalmazása opcionális, ha az elemző készülék a III. melléklet 3. függeléke 1.9.1 és 1.9.2. pontja szerint mentes a vízgőz keresztérzékenységtől. Kémiai szárítókat nem szabad a minta víztelenítéséhez használni.

- T1, T2, T3 hőmérséklet-érzékelő

A gázáram hőmérsékletének figyelésére.

- T4 hőmérséklet-érzékelő

A NO2-NO konverter hőmérséklete.

- T5 hőmérséklet-érzékelő

A B hűtő hőmérsékletének figyelésére.

- G1, G2, G3 manométer

A mintavevő vezetékek nyomásának mérésére.

- R1, R2 nyomásszabályozó

A levegő, illetve az üzemanyag nyomásának szabályozására a HFID számára.

- R3, R4, R5 nyomásszabályozó

A mintavevő vezetékek nyomásának és a mintaelemző készülékekhez áramlásának a szabályozására.

- FL1, FL2, FL3 áramlásmérők

A minta megkerülő-áramának figyelésére.

- FL4-FL 7 áramlásmérők (opcionális)

Az elemző készülékeken átfolyó áramlás figyelésére.

- V1-V6 választószelepek

Megfelelő szelepelrendezés annak kiválasztására, hogy az elemző készülékbe minta, kalibráló gáz vagy nulla gáz folyjon.

- V7, V8 mágnesszelep

A NO2-NO konverter megkerülésére.

- V9 tűszelep

Az áramlásnak a NO2-NO konverter és a megkerülő vezeték közötti kiegyensúlyozására.

-V10, V11 tűszelepek

Az elemző készülék gázáramának szabályozására.

- V12, V13 kétállású szelepek

A B hűtő kondenzátumának leeresztésére.

- V14 választószelep

A mintavevő vagy a háttér-zsák kiválasztására.

1.2. A részecskék meghatározása

Az 1.2.1. és 1.2.2. pont és a 4-15. ábrák részletesen ismertetik az ajánlott hígító és mintavevő rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle konfigurációval is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő alkatrészek: műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók alkalmazhatók kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek elhagyhatók, ha elhagyásuk a műszaki szempontok helyes megítélésen alapul.

1.2.1. A hígító rendszer

1.2.1.1. Részleges átáramlású hígító rendszer (4-12. ábrák)

A következők olyan hígító rendszer leírását tartalmazzák, amely a kipufogógáz-áram egy részének hígításán alapul. A gázáram felosztása és azt követő hígítása különböző hígító rendszerekkel oldható meg. A rákövetkező részecske-gyűjtés céljából a hígított kipufogógázt teljes egészében vagy csak részben kell átengedni a részecskegyűjtő rendszeren (1.2.2. pont, 14. ábra). Az első módszert teljes áramú mintavevő típusúnak, a másodikat rész-mintavevő típusúnak nevezik. A hígítási arány kiszámítása az alkalmazott rendszertől függ.

Az alábbi rendszereket célszerű használni:

- izokinetikus rendszerek (4. és 5. ábra)

Ezeknél a rendszereknél az átvezető csőbe kerülő gázáram a gázsebesség és/vagy gáznyomás függvényében a teljes kipufogógáz-áramhoz igazodik, ezért a mintavevő szondánál zavartalan és egyenletes kipufogógáz-áramlásra van szükség. Ez általában egy rezonátor alkalmazásával és a mintavevő hely előtti csőszakasz egyenes kiképzésével érhető el. Ekkor a megosztási arány egyszerűen mérhető értékekből, például a csőátmérőkből számítható ki. Megjegyzendő, hogy az izokinetikus rendszer alkalmazásakor csak az áramlási viszonyok azonossága biztosított, a méreteloszlás szerinti azonosság nem. Ez utóbbira jellemző módon nincs is szükség, mert a részecskék elég kicsinyek ahhoz, hogy az áramvonalakat kövessék.

áramlás-szabályozású rendszerek koncentráció méréssel (6-10. ábrák)

Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígító levegő áramának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramának szabályozásával. A hígítási arányt a motor kipufogógázaiban előforduló nyomjelző gázok, mint a CO2 vagy a NOx koncentrációjából lehet megállapítani. A hígított kipufogógázban és a hígító levegőben lévő koncentrációt meg kell mérni, míg a kezeletlen kipufogógázban fennálló koncentráció vagy közvetlenül mérhető, vagy az üzemanyag-áram és a szénegyensúly képlet segítségével állapítható meg, ha ismert az üzemanyag összetétele. A rendszerek a számított hígítási arány alapján (6. és 7. ábra) vagy az átvezető csőbe áramló gáz mennyisége alapján (8., 9. és 10. ábra) vezérelhetők.

áramlás-szabályozású rendszerek áramlásméréssel (11. és 12. ábra)

Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígító levegő áramának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség térfogatáramának beállításával. A hígítási arány a két térfogatáram nagyságának különbségéből állapítható meg. Fontos, hogy az áramlásmérők egymáshoz képest pontosan legyenek kalibrálva, mivel a két térfogatáram relatív nagysága jelentős hibákat okozhat nagyobb hígítási arányok esetén (9. és ez utáni ábrák). Az áramlás szabályozása itt igen közvetlen, mert a hígítandó kipufogógáz-áram állandó értéken tartása mellett szükség esetén a hígító levegő árama változtatható.

A részleges átáramlású hígító rendszerek előnyeinek kiaknázása érdekében ügyelni kell az olyan esetleges zavaró körülmények elkerülésére mint a részecskék elveszése az átvezető csőben, biztosítva, hogy a minta valóban a motor kipufogógázát képviselje, és figyelmet kell fordítani a megosztási arány meghatározására.

A leírt rendszerek figyelmet fordítanak ezekre a kritikus területekre.

4. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer izokinetikus szondával és rész-mintavétellel (SB vezérlés)

A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből, az ISP izokinetikus mintavevő szondától a TT átvezető cső továbbítja a DT hígító alagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda szája közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomás-jeladó méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályozóba kerül amely úgy vezérli az SB szívóventilátort, hogy a szonda szájánál zérus értékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ilyen körülmények között az EP-ben és az SP-ben azonos gázsebesség alakul ki, és az ISP-n és TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógázáram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP és az ISP keresztmetszeti területeinek viszonya alapján határozható meg. A hígító levegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány az átáramló hígító levegő mennyiségéből és a megosztási arányból számítható.

5. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer izokinetikus szondával és rész-mintavétellel (PB vezérlés)

A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből, az ISP izokinetikus mintavevő szondától a TT átvezető cső továbbítja a DT hígító alagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda szája közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomás-jeladó méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályozóba kerül amely úgy vezérli a PB nyomóventilátort, hogy a szonda szájánál zérus értékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ez az FM1 áramlásmérő készülékkel már megmért hígító levegő egy kis részének elvételével és egy pneumatikus kifolyónyíláson át a TT-be vezetésével történik. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos gázsebesség alakul ki, és az ISP-n és a TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP és az ISP keresztmetszeti területeinek viszonya alapján határozható meg. A hígító levegőt az SB szívóventilátor szívja át a DT-n, az átáramló mennyiséget az FM1 méri a DT belépő nyílásánál. A hígítási arány az átáramló hígító levegő mennyiségéből és a megosztási arányból számítható.

6. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer CO2 vagy NOx koncentráció méréssel és rész-mintavétellel

A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szonda és a TT átvezető cső továbbítja a DT hígító alagútba. A keresőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a jelek az FC2 áramlásszabályozóba kerülnek, amely vagy a PB nyomóventilátort vagy az SB szívóventilátort vezérli annak érdekében, hogy a DT-ben a kívánt kipufogógáz-megosztás és hígítási arány álljon fenn. A hígítási arány a kezeletlen kipufogógáz, a hígított kipufogógáz és a hígító levegő keresőgázkoncentrációjából számítható.

7. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer CO2 koncentráció méréssel, szénegyensúllya és teljes mintavétellel

A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szonda és a TT átvezető cső továbbítja a DT hígító alagútba. A CO2 koncentrációkat a hígított kipufogógázban valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). A CO2 és az üzemanyag áramlás GFuel jelei vagy az FC2 áramlásszabályozóba vagy a részecskemintavevő rendszer FC3 áramlásszabályozójába kerülnek (lásd a 14. ábrát). Az FC2 a PB nyomóventilátort, míg az FC3 a részecske-mintavevő rendszert vezérli (lásd a 14. ábrát), ezáltal szabályozva a rendszerbe belépő, illetve abból kilépő áramokat és fenntartva a DT-ben a kívánt kipufogógáz megosztást és hígítási arányt. A hígítási arány a CO2 koncentrációból és a GFUEL-ből számítható a szénegyensúly feltevés alkalmazásával.

8. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer egy Venturi-csővel, koncentráció méréssel és rész-mintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba, a DT-ben elhelyezett VN Venturi-cső által létrehozott szívás hatására. A TT-n átáramló gáz mennyisége a Venturi-zónában létrejövő mozgásmennyiség-változástól függ, és ezért függ a gáz abszolút hőmérsékletétől a TT-ből való kilépés helyén. Következésképpen egy adott alagút-áramlási értéknél a kipufogógázmegosztás nem állandó, és a hígítási arány kis terhelésnél egy kicsit kisebb, mint nagy terhelésnél. A nyomjelzőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k), és a hígítási arány ezekből a mért értékekből számítható.

9. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer két Venturi-csővel vagy két fojtótárcsával, koncentráció méréssel és rész-mintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba, egy fojtótárcsákból vagy Venturi-csövekből álló áramlás-megosztó útján. Az első (FD1) az EP-ben van, a második (FD2) a TT-ben. Ezenfelül még két nyomásszabályozó szelepre (PCV1 és PCV2) is szükség van az állandó kipufogógáz-megosztás fenntartásához, az EP ellennyomásának és a DT nyomásának szabályozása útján. A PCV1 az SP után van elhelyezve az EP-ben, a PCV2 a PB nyomóventilátor és a DT között. A nyomjelzőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek és a PCV1 és PCV2 beszabályozásához is felhasználhatók a pontos megosztás-szabályozás érdekében. A hígí-tási arány a nyomjelzőgáz koncentrációkból számítható ki.

10. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer többcsöves megosztással, koncentráció méréssel és rész-mintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba az FD3 áramlásmegosztó segítségével, amely egy sor azonos méretű (átmérőjű, hosszúságú és hajlítási sugarú) csőből áll, az EP-be szerelve. A kipufogógáz e csövek egyikén át a DT-be kerül, a maradék pedig a többi cső útján a DC csillapító kamrán halad át. Így a kipufogógáz megosztásának mértékét az összcsőszám határozza meg. Az állandó megosztási arány szabályozásához az kell, hogy a DC valamint a TT kilépő nyílása közötti nyomáskülönbség, amit a DPT nyomáskülönbség-jeladó mér, zérus legyen. A zérus nyomáskülönbség úgy érhető el, hogy friss levegőt fecskendezünk a DT-be a TT kilépő nyílása közelében. A nyomjelzőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek és felhasználhatók a befecskendezett levegő mennyiségének szabályozására a pontos megosztásszabályozás érdekében. A hígítási arány a nyomjelzőgáz koncentrációkból számítható ki.

11. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer áramlásszabályozással és teljes mintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba. Az alagúton átömlő teljes áramot az FC3 áramlásszabályozó és a részecske-mintavevő rendszer P mintavevő szivattyúja (lásd a 14. ábrát) szabályozza. A hígító levegő áramát a kívánt kipufogógáz-megosztás beállításához az FC2 áramlásszabályozó szabályozza, amely vezérlőjelként a GExh, GAir vagy GFuel értékeket használhatja. A DT-be áramló mintamennyiség a teljes átáramló mennyiség és a hígító levegő mennyiségének különbsége. A hígító levegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget a részecske-mintavevő rendszer (lásd a 14. ábrát) FM3 áramlásmérő készüléke méri. A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható.

12. ábra

Részleges átáramlású hígító rendszer áramlásszabályozással és rész-mintavétellel

A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba. A kipufogógáz megosztását és DT-be áramlását az FC2 áramlásszabályozó szabályozza, amely megfelelő módon állítja be a PB nyomóventilátor és az SB szívóventilátor által létrehozott gázáramot (vagy fordulatszámukat). Ez azért lehetséges, mert a részecske-mintavevő rendszerrel kivett minta visszatér a DT-be. Az FC2 vezérlőjeleként a GEXh, GAiR vagy GFUel használható. A hígító levegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget az FM2 áramlásmérő készülék méri. A hígí-tási arány ebből a két áramlási értékből számítható.

Magyarázatok - 4-12. ábra

- EP kipufogócső

A kipufogócső szigetelt lehet. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlatos 0,015 vagy kisebb falvastagság/átmérő viszonyt alkalmazni. A rugalmas szakaszok hossza ne legyen több az átmérő 12-szeresénél. A centrifugális erő hatására bekövetkező lerakódások csökkentése érdekében a hajlatokat minimalizálni kell. Ha a rendszerben próbapadi hangtompító is van, ez is lehet hőszigetelt.

Izokinetikus rendszerekben a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon ne legyenek a kipufogócsőben könyökök, hajlatok és hirtelen átmérőváltozások. A mintavételi zónában a gázsebesség 10 m/s-nál nagyobb legyen, az alapjárati üzemmód kivételével. A kipufogógázok nyomásingadozásai átlagban nem haladhatják meg a ± 500 Pa értéket. A nyomásingadozások csökkentésére tett intézkedések (hangtompítót és utókezelő berendezést is tartalmazó) dobozos típusú kipufogó rendszer alkalmazásán kívül, nem változtathatják meg a motor teljesítményét és nem okozhatnak részecske-lerakódást.

Nem izokinetikus szondával ellátott rendszereknél ajánlatos, hogy a cső a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon egyenes legyen.

- SP mintavevő szonda (6-12. ábrák)

A minimális belső átmérőnek 4 mm-nek kell lennie. A kipufogócső és a mintavevő szonda belső átmérőjének aránya legalább 4 legyen. A szonda az áramlással szembe fordított nyitott cső legyen a kipufogócső középvonalában elhelyezve, vagy egy az 1.1.1. pontban SP1 alatt leírt többlyukú szonda.

- ISP izokinetikus mintavevő szonda (4. és 5. ábra)

Az izokinetikus mintavevő szondát a kipufogócső középvonalában az áramlással szembefordítva kell elhelyezni ott, ahol a kipufogócső áramlási viszonyai biztosítják, hogy a minta a kezeletlen kipufogógázzal arányos legyen. A belső átmérő legalább 12 mm legyen.

Az izokinetikus kipufogógáz megosztásnál szabályozó rendszerre van szükség, amely az EP és az ISP közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartja. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebességek alakulnak ki, és az ISP-n átfolyó tömegáram a kipufogógáz áramnak mindig azonos hányada. Az ISP-t egy nyomáskülönbség-jeladóhoz kell kötni. Az EP és az ISP közötti nyomáskülönbség zérus értéken tartását a ventilátor fordulatszámának szabályozásával vagy áramlásszabályozóval lehet elérni.

- FD1, FD2 áramlás-megosztó (9. ábra)

Az EP kipufogócsőbe, illetve a TT átvezető csőbe egy-egy Venturi-cső vagy fojtótár-csa van beépítve a kezeletlen kipufogógázzal arányos minta kivételéhez. Egy az EP-ben és a DT-ben keletkező nyomást szabályozó, PCV1 és PCV2 szelepből álló szabályozó rendszerre van szükség az arányos áramlás-megosztáshoz.

- FD3 áramlás-megosztó (10. ábra)

Egy csőkészlet (többcsöves egység) van az EP kipufogócsőbe építve a kezeletlen kipufogógázzal arányos minta kivételéhez. A csövek egyike a kipufogógázt a DT hígító alagútba vezeti, a többi egy DC csillapító kamrába. A csöveknek azonos méretűeknek (azonos átmérő, hossz, hajlítási sugár) kell lenniük, így a kipufogógáz megosztása a csövek számától függ. Az arányos megosztáshoz szabályozórendszerre van szükség, amely a többcsöves egység DC-be ömlésének és TT-be ömlésének helye közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartja. Ilyen viszonyok mellett a kipufogógáz-sebességek az EP-ben és az FD3-ban arányosak, és a TT áramlás a kipufogógáz áramnak mindig azonos hányada. A két pontot a DPT nyomáskülönbségjeladóhoz kell kötni. A zérus nyomáskülönbséget az FC1 áramlásszabályozó biztosítja.

- EGA kipufogógáz elemző készülék (6-10. ábrák)

CO2 és NOx elemzők használhatók (szénegyensúly-módszer esetében csak CO2). Az elemző készülékeket úgy kell kalibrálni, mint a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérésére szolgáló készülékeket. A koncentráció-különbségek meghatározására egy vagy több elemző készülék használható.

A mérőrendszerek pontossága olyan legyen, hogy a Gedfw,i, vagy VEDfv,i meghatározásának pontossága ± 4%-on belül legyen.

TT átvezető cső (4-12. ábrák)

A részecske-minta átvezető cső:

- a lehető legrövidebb legyen, de 5 méternél semmiképpen se legyen hosz-szabb,

- átmérője a szondáéval azonos vagy annál nagyobb legyen, de ne haladja meg a 25 mm-t,

- kiömlő nyílása a hígító alagút közepén legyen és az áramlás irányába (ne azzal szembe) nézzen.

Ha a cső 1 méter hosszú vagy annál rövidebb, akkor legfeljebb 0,05 W/(m • K) hővezető-képességű anyaggal kell szigetelni, és a szigetelés sugárirányú vastagsága feleljen meg a szonda átmérőjének. Ha a cső 1 méternél hosszabb, szigetelni és fűteni kell úgy, hogy a minimális csőfal-hőmérséklet 523 K (250 °C) legyen.

Alternatívaként az átvezető cső megkívánt fal-hőmérsékletét szokásos hővezetési számításokkal is meg lehet határozni.

- DPT nyomáskülönbség-jeladó (4., 5. és 10. ábra)

A nyomáskülönbség-jeladó legnagyobb mérési tartománya ± 500 Pa vagy kisebb legyen.

- FC1 áramlásszabályozó (4., 5. és 10. ábra)

Izokinetikus rendszereknél (4. és 5. ábra) áramlásszabályozóra van szükség az EP és az ISP közötti nyomáskülönbség zérus értéken való tartására. A szabályozás történhet:

a) az (SB) szívóventilátor fordulatszámának vagy szállításának szabályozásával és a (PB) nyomóventilátor fordulatszámának állandó értéken tartásával minden üzemmódban (4. ábra);

vagy

b) az (SB) szívóventilátor által szállított hígított kipufogógáz tömegáramának állandó értékre való beállításával és a PB nyomóventilátor áramának szabályozásával, ezáltal szabályozva a kipufogógáz minta átáramló mennyiségét a (TT) átvezető cső végső szakaszában (5. ábra).

Nyomásszabályozott rendszer esetében a maradó hiba a szabályozókörben nem lehet ± 3 Pa-nál nagyobb. A nyomásingadozások átlaga a hígító alagútban nem lehet nagyobb ± 250 Pa-nál.

Többcsöves rendszerben (10. ábra) áramlásszabályozóra van szükség az arányos kipufogógáz megosztáshoz, hogy a többcsöves egység és a TT végpontjai közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartsa. A szabályozás a TT végpontja közelében a DT-be fecskendezett levegőáram szabályozásával végezhető.

- PCV1, PCV2 nyomásszabályozó szelep (9. ábra)

A két Venturi-csöves vagy két fojtótárcsás rendszerben az arányos áramlásmegosztáshoz két nyomásszabályozó szelepre van szükség, melyek az EP ellennyomását és a DT-ben fennálló nyomást szabályozzák. A szelepeket az EP-ben az SP után, és a PB és DT között kell elhelyezni.

- DC csillapító kamra (10. ábra)

A többcsöves egység kilépésénél egy csillapító kamrát kell beépíteni az EP kipufogócső nyomásingadozásainak minimalizálása céljából.

-VN Venturi-cső (8. ábra)

A DT hígító alagútba Venturi-csövet kell beépíteni, hogy szívóhatás keletkezzék a TT átvezető cső kilépésének környezetében. A TT-n átfolyó gázáramot a Venturi-zónában keletkező mozgásmennyiség-változás határozza meg, és alapjában véve arányos a PB nyomóventilátor áramával, ezáltal állandó hígítási arányt biztosítva. Mivel a mozgásmennyiség-változás függ a TT kilépésénél uralkodó hőmérséklettől és az EP és DT közötti nyomáskülönbségtől, a tényleges hígítási arány kis terhelésnél valamivel kisebb mint nagy terhelésnél.

- FC2 áramlásszabályozó (6., 7., 11. és 12. ábra; opcionális)

A PB nyomóventilátor és/vagy az SB szívóventilátor áramának szabályozásához áramlásszabályozó használható. Ezt a kipufogógáz-áram vagy az üzemanyag-áram jele és/vagy a CO2 vagy NOx koncentrációk különbségével arányos jel vezérelheti.

Nyomás alatti levegőszállítás esetén (11. ábra) az FC2 közvetlenül szabályozza a levegőáramot.

- FM1 áramlásmérő készülék (6., 7., 11. és 12. ábra)

Gázfogyasztásmérő vagy más áramlásmérő a hígító levegő áramának mérésére. Ha a PB kalibrálva van a térfogatáram mérésére, az FM1 opcionális.

- FM2 áramlásmérő készülék (12. ábra)

Gázfogyasztásmérő vagy más áramlásmérő a hígított kipufogógáz áramának mérésére. Ha az SB szívóventilátor kalibrálva van az áram mérésére, az FM2 opcionális.

- PB nyomóventilátor (4., 5., 6., 7., 8., 9. és 12. ábra)

A hígító levegő áramának szabályozására a PB kapcsolatban állhat az FC1 vagy FC2 áramlásszabályozóval. Pillangószelep használata esetén a PB alkalmazására nincs szükség. Ha kalibrálva van, a PB a hígító levegő áramának mérésére is használható.

- SB szívóventilátor (4., 5., 6., 9., 10. és 12. ábra)

Csak rész-mintavételű rendszerekben. Ha kalibrálva van, az SB a hígított kipufogógáz áramának mérésére is használható.

- DAF hígító levegő szűrő (4-12. ábrák)

Ajánlatos a hígító levegőt szűrni és aktív szénen átengedni a háttér-szénhidrogének eltávolítására. A hígító levegő hőmérséklete 298 K (25 °C) ± 5 K legyen.

A gyártó kívánságára a hígító levegőből mintát lehet venni a jó mérnöki gyakorlatnak megfelelően, a háttér részecske-szennyezettségi szintjének meghatározására, amit aztán le lehet vonni a hígított kipufogógáz mért értékeiből.

-PSP részecske-mintavevő szonda (4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. ábra)

A szonda a PTT bevezető szakasza és

- az áramlással szembe fordítva kell beépíteni olyan helyen ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígító alagút középvonalában kb. 10 alagút-átmérőnyi távolságra az után a pont után, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,

- belső átmérője legalább 12 mm legyen,

- előfűthető legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

- DT hígító alagút (4-12. ábra)

A hígító alagút:

- elég hosszú legyen ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígító levegő turbulens áramlási viszonyok között teljesen összekeveredjen,

- rozsdamentes acélból készüljön:

- 0,025 vagy kisebb falvastagság/átmérő aránnyal 75 mm-nél nagyobb belső átmérőjű hígító alagutak esetében,

- 1,5 mm-nél nem kisebb névleges falvastagsággal 75 mm vagy annál kisebb belső átmérőjű hígító alagutak esetében,

- rész-mintavétel esetén átmérője legalább 75 mm legyen,

- ajánlatos, hogy teljes mintavétel esetén átmérője legalább 25 mm legyen,

- felfűthető legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

A motor kipufogógázát alaposan össze kell keverni a hígító levegővel. Részmintavevő rendszereknél a keveredés minőségét üzembeállítás után ellenőrizni kell járó motor mellett, az alagút CO2 profiljának felvételével (legalább négy egyenletesen elosztott ponton). Szükség esetén keverőnyílás alkalmazható.

Megjegyzés: Ha a környezeti hőmérséklet a (DT) alagút környezetében 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell, hogy ne vesszenek el a részecskék azáltal, hogy lerakódnak a hígító alagút hideg falára. Ezért ajánlatos az alagutat a fent megadott határokon belül melegíteni és/vagy hőszigetelni.

Nagy motorterhelések esetén az alagutat nem-agresszív eszközökkel, pl. egy levegőkeringető ventilátorral hűteni lehet, feltéve, hogy a hűtőközeg hőmérséklete nem alacsonyabb mint 293 K (20 °C).

- HE hőcserélő (9. és 10. ábra)

A hőcserélő teljesítménye elég nagy legyen ahhoz, hogy az SB szívóventilátor belépő oldalán a hőmérsékletet a vizsgálat során mért átlagos üzemi hőmérséklethez képest ± 11 K értéken tartsa.

1.2.1.2. Teljes átáramlású hígító rendszer (13. ábra)

A következők olyan hígító rendszer leírását tartalmazzák, amely a teljes kipufogógázáram hígításán alapul és amely az állandó térfogatú mintavevő (Constant Volume Sampling, CVS) elvet alkalmazza. A kipufogógáz és hígító levegő keverék teljes térfogatát meg kell mérni. Az állandó térfogatáram biztosítására PDP vagy CFV rendszer használható.

A részecskeminta gyűjtése céljából a hígított kipufogógázból vett mintát át kell engedni a részecske mintavevő rendszeren (1.2.2. pont, 14. és 15. ábra). Ha ez közvetlenül történik, egyszeri hígításról beszélünk. Ha a mintát egy második hígító alag-útban még egyszer felhígítják, kétszeri hígításról van szó. Ez akkor hasznos, ha a szűrő felületi hőmérsékletére vonatkozó követelményt egyszeri hígítással nem lehet teljesíteni. Bár a kétszeri hígító rendszer részben hígító rendszer, leírása mégis az 1.2.2. pontban és a 15. ábrán a részecske-mintavevő rendszer változataként szerepel, mivel nagyobb részében egy tipikus részecske-mintavevő rendszerrel azonos.

A teljes átáramlású rendszer hígító alagútjában a részecske méréssel egyidejűleg meg lehet határozni gázhalmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátását is. Ezért a gázhalmazállapotú összetevők mintavevő szondái szerepelnek a 13. ábrán, de a magyarázó jegyzékben nem jelennek meg. A vonatkozó követelmények az 1.1.1. pontban megtalálhatók.

Magyarázatok- 13. ábra

- EP kipufogócső

A kipufogócső hossza a motor kipufogó gyűjtőcsövétől, a turbófeltöltő kilépő csonkjától vagy az utókezelő készüléktől a hígító alagútig ne legyen hosszabb 10 méternél. Ha a rendszer hosszabb mint 4 m, akkor minden 4 m-en felüli csövet szigetelni kell, kivéve a csőbe épített füstölésmérőt, ha van ilyen. A szigetelés sugárirányú vastagsága legalább 25 mm legyen. A szigetelőanyag hővezető képessége nem lehet nagyobb 0,1 W/(m • K) értéknél, 673 K (400 °C) hőmérsékleten mérve. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlatos 0,015 vagy kisebb falvastagság/átmérő viszonyt alkalmazni. A rugalmas szakaszok hossza ne legyen több az átmérő 12-szeresénél.

13. ábra

Teljes átáramlású hígító rendszer

A DT hígító alagútban a kezeletlen kipufogógáz teljes mennyisége összekeveredik a hígító levegővel.

A hígított kipufogógáz áramát vagy PDP (Positive Displacement Pump) térfogat-kiszorításos szivattyúval vagy CFV (Critical Flow Venturi) kritikus átáramlású Venturi-csővel kell mérni. Az arányos részecske-mintavételhez és a térfogatáram meghatározásához a HE hőcserélő vagy az EFC elektronikus áramlás-kiegyenlítő használható. Mivel a részecskék tömegének meghatározása a teljes hígított kipufogógáz áramon alapul, a hígítási arányt nem kell kiszámítani.

- PDP térfogatkiszorításos szivattyú

A PDP a teljes hígított kipufogógáz áramot a szivattyú által megtett fordulatok számával és a szivattyú egy fordulatra eső térfogat-kiszorításával méri. A kipufogó rendszer ellennyomását a PDP vagy a hígító levegő bevezető rendszer nem csökkentheti művi úton. A működő CVS rendszer mellett mért statikus kipufogó ellennyomás ne térjen el ± 1,5 kPa-nál többel attól az értéktől, ami azonos motor-fordulatszámnál és terhelésnél a CVS-hez való csatlakoztatás nélkül mérhető.

A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a PDP előtt ne térjen el ± 6 K-nál többel az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat alatt megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklettől.

Áramláskiegyenlítés csak akkor használható, ha a hőmérséklet a PDP-be való belépésnél nem magasabb, mint 50 °C (323 K).

- CFV kritikus átáramlású Venturi-cső

A CFV a teljes hígított kipufogógáz áramot azzal méri, hogy az áramlást fojtott állapotban tartja (kritikus áramlás). A működő CFV rendszer mellett mért statikus kipufogó ellennyomás ne térjen el ± 1,5 kPa-nál többel attól az értéktől, ami azonos motorfordulatszámnál és -terhelésnél a CFV-hez való csatlakoztatás nélkül mérhető. A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a CFV előtt ne térjen el ± 11 K-nál többel az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat alatt megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklettől.

HE hőcserélő (EFC használata esetén opcionális)

A hőcserélő teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy a hőmérsékletet fent megkívánt határok között tartsa.

- EFC elektronikus áramláskiegyenlítő (HE használata esetén opcionális)

Ha a PDP vagy CFV bemeneténél a hőmérséklet nem a fent megadott határok között van, áramláskiegyenlítő rendszerre van szükség a gázáram folyamatos mérésére és az arányos mintavétel szabályozására a részecske-rendszerben.

Ebben az esetben a folyamatosan mért gázáram-jelek szolgálnak a részecskemintavevő rendszer részecske szűrőin áthaladó minta-áram korrigálására (lásd a 14. és 15. ábrát).

- DT hígító alagút

A hígító alagút:

- elég kis átmérőjű legyen ahhoz, hogy turbulens áramlást idézzen elő (a Reynolds-szám nagyobb legyen 4000-nél) és elég hosszú ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígító levegő tökéletesen összekeveredjen. Szükség esetén keverőnyílás alkalmazható,

- átmérője legalább 75 mm legyen,

- szigetelt lehet.

A motor kipufogógázát áramlásirányba fordított csövön kell a hígító alagútba bevezetni és jól el kell keverni.

Egyszeri hígítás alkalmazása esetén a hígító alagútból vett minta a részecske mintavevő rendszerbe kerül (1.2.2. pont, 14. ábra). A PDP vagy CFV átfolyási teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy a hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül az elsődleges részecske-szűrő előtt 325 K (52 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa.

Kétszeres hígítás alkalmazása esetén a hígító alagútból vett minta a másodlagos hígító alagútba kerül, ahol tovább hígul, majd így halad át a mintavevő szűrőkön (1.2.2. pont, 15. ábra).

A PDP vagy CFV átfolyási teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy a DT-ben áramló hígított kipufogógáz hőmérsékletét a mintavevő zónában 464 K (191 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa. A másodlagos hígító rendszer elegendő másodlagos hígító levegőt szolgáltasson ahhoz, hogy a kétszeresen hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül az elsődleges részecske-szűrő előtt 325 K (52 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa.

- DAF hígító levegő szűrő

Ajánlatos a hígító levegőt szűrni és aktív szénszűrőn átbocsátani, a háttér-szénhidrogének eltávolítása céljából. A hígító levegő hőmérséklete 298 K (25 °C) ± 5 K legyen. A gyártó kérésére a hígító levegőből, megfelelően alkalmazott műszaki szempontok alapján mintát kell venni a háttér részecske-szintjének meghatározására, amit le lehet vonni a hígított kipufogógázzal mért értékekből.

- PSP részecske mintavevő szonda

A szonda a PTT bevezető szakaszát képezi és

- szembe legyen fordítva az áramlással olyan helyen, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígító rendszer DT hígító alagút-jának középvonalában, áramlásirányban körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,

- belső átmérője legalább 12 mm legyen,

- fűthető lehet, legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

1.2.2. Részecske mintavevő rendszer (14. és 15. ábra)

A részecske mintavevő rendszer feladata a részecskék összegyűjtése a részecske szűrőn. A hígított részleges gázáram teljes mintavételezése esetén, melynél az egész hígított kipufogógáz minta áthalad a szűrőkön, a hígító (1.2.1.1. pont, 7. és 11. ábra) és mintavevő rendszer általában egy egységet képez. A hígított részleges gázáram rész-mintavételezése vagy teljes átáramlású hígítás esetén, amikor a hígított kipufogógáznak csak egy része halad át a szűrőkön, a hígító (1.2.1.1. pont, 4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. ábra és 1.2.1.2. pont 13. ábra) és mintavevő rendszer általában külön egységeket képez.

Ebben a részben a teljes átáramlású hígító rendszer DDS kétszeres hígító rendszere (15. ábra) egy, a 14. ábrán látható, tipikus részecske mintavevő rendszer sajátos változatának tekinthető. A kétszeres hígító rendszerben a részecske mintavevő rendszer minden lényeges eleme megtalálható, mint a szűrőtartók és a mintavevő szivattyú, s ezenfelül egyes további, a hígítással kapcsolatos elemek, mint a hígító levegő ellátás és a másodlagos hígító alagút.

A szabályozó körök lökésszerű igénybevételének elkerülése érdekében ajánlatos a mintavevő szivattyút az egész vizsgálati eljárás alatt járatni. Az egyszűrős módszer esetében megkerülő rendszert kell alkalmazni, hogy a minta csak a megkívánt időpontokban haladjon át a szűrőkön. Az átkapcsolás szabályozó körökre gyakorolt hatását a lehető legkisebbre kell korlátozni.

Magyarázatok- 14. és 15. ábra

- PSP részecske mintavevő szonda (14. és 15. ábra)

Az ábrákon látható részecske mintavevő szonda a PTT részecske átvezető cső bevezető szakasza.

A szonda:

- szembe legyen fordítva az áramlással olyan helyen, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígító rendszer DT hígító alagútjának középvonalában (lásd az 1.2.1. pontot), áramlásirányban körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,

- belső átmérője legalább 12 mm legyen,

- fűthető lehet, legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

14. ábra

Részecske mintavevő rendszer

A részleges átáramlású vagy teljes átáramlású hígító rendszer DT hígító alagútjából a PSP részecske mintavevő szondán és a PTT részecske átvezető csövön keresztül a P mintavevő szivattyú hígított kipufogógáz mintát vesz. A minta áthalad az FH szűrőtartó(ko) n amelyek a részecske mintavevő szűrőket foglalják magukban. A minta-gázáram nagyságát az FC3 áramlásszabályozó szabályozza. EFC elektronikus áramlás-kiegyenlítés (lásd a 13. ábrát) alkalmazása esetén a hígított kipufogógáz-áram szolgál FC3 vezérlőjeleként.

15. ábra

Hígító rendszer (csak teljes átáramlás esetén)

A teljes átáramlású hígító rendszer DT hígító alagútjából a PSP részecske mintavevő szondán és a PTT részecske átvezető csövön keresztül hígított kipufogógáz minta jut az SDT másodlagos hígító alagútba, ahol még egyszer felhígul. Ez után a minta áthalad az FH szű-rőtartó(ko) n, amelyek a részecske mintavevő szűrőket foglalják magukban. A hígító levegő árama általában állandó, míg a minta áramát az FC3 áramlásszabályozó szabályozza. EFC elektronikus áramlás-kiegyenlítés (lásd a 13. ábrát) alkalmazása esetén a teljes hígított kipufogógáz-áram szolgál az FC3 vezérlőjeleként.

- PTT részecske átvezető cső (14. és 15. ábra)

A részecske átvezető cső nem lehet hosszabb 1020 mm-nél és a lehető legrövidebb legyen.

A méret az alábbiakra távolságokra vonatkozik:

- a részleges átáramlást hígító, rész-mintavevő rendszernél és a teljes átáramlású egyszeresen hígító rendszernél a szonda csúcsától a szűrőtartóig,

- a részleges átáramlást hígító, teljes mintavevő rendszernél a hígító alagút végétől a szűrőtartóig,

- a teljes átáramlású kétszeres hígítású rendszernél a szonda csúcsától a másodlagos hígító alagútig.

Az átvezető cső:

- fűthető lehet, legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

- SDT másodlagos hígító alagút (15. ábra)

A másodlagos hígító alagút minimális átmérője 75 mm legyen, és elég hosszú legyen ahhoz, hogy a kétszeresen hígított minta legalább 0,25 másodpercig tartózkodjon benne. Az FH elsődleges szűrőtartó 300 mm-nél ne legyen távolabb az SDT kilépő nyílásától.

A másodlagos hígító alagút:

- fűthető lehet, legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,

- szigetelt lehet.

- FH szűrőtartó(k) (14. és 15. ábra)

Az elsődleges és a pótszűrőkhöz egy szűrőház vagy külön-külön szűrőház használható. A III. melléklet 1. függeléke 1.5.1.3. pontjának követelményeit teljesíteni kell.

A szűrőtartó(k):

- fűthető(k) lehet(nek), legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével, feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket,

- szigetelt(ek) lehet(nek).

- P mintavevő szivattyú (14. és 15. ábra)

A részecske mintavevő szivattyú elég messze legyen az alagúttól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (± 3 K) maradjon, ha az áramlás nincs FC3-mal szabályozva.

- DP hígító levegő szivattyú (15. ábra) (csak teljes átáramlású kétszeres hígítás esetén)

A hígító levegő szivattyút úgy kell elhelyezni, hogy a másodlagos hígító levegő hőmérséklete 298 K (25 °C) ± 5 K legyen.

- FC3 áramlásszabályozó (14. és 15. ábra)

Ha más eszköz nem áll rendelkezésre, áramlásszabályozót kell használni a részecskeminta áramnak a minta útvonalán előforduló hőmérséklet- és ellennyomásváltozások miatti kompenzálására. Az áramlásszabályozóra az EFC elektronikus áramlás-kiegyenlítő (lásd a 13. ábrát) használata esetén van szükség.

- FM3 áramlásmérő készülék (14. és 15. ábra) (részecskeminta áram)

A gázfogyasztásmérő vagy áramlásmérő készülék elég messze legyen a mintavevő szivattyútól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (± 3 K) maradjon, ha az áramlás nincs FC3-mal szabályozva.

- FM4 áramlásmérő készülék (15. ábra) (hígító levegő, csak a teljes átáramlású kétszeres hígítású rendszernél)

A gázfogyasztásmérő vagy áramlásmérő készülék úgy legyen elhelyezve, hogy a belépő gáz hőmérséklete 298 K (25 °C) ± 5 K maradjon.

- BV gömbcsap (opcionális)

A gömbcsap átmérője legalább akkora legyen mint a mintavevő cső belső átmérője és kapcsolási ideje 0,5 s-nál rövidebb legyen.

Megjegyzés: Ha a PSP, PTT, SDT és FH közelében a környezeti hőmérséklet 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell, hogy ne vesszenek el a részecskék e részek hideg falára lerakódás által. Ezért ajánlatos ezeket az alkatrészeket a megfelelő helyeken megadott határokon belül melegíteni és/vagy hőszigetelni. Az is ajánlatos, hogy a szűrő felületének hőmérséklete a mintavétel alatt ne legyen alacsonyabb mint 293 K (20 °C).

Nagy motorterhelések esetén a fenti alkatrészeket nem-agresszív eszközökkel, pl. egy levegő-keringető ventilátorral hűteni lehet feltéve, hogy a hűtőközeg hőmérséklete nem alacsonyabb mint 293 K (20 °C).

7. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[7. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

(MINTA)

1. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 7. számú mellékletéhez

2. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 7. számú mellékletéhez

3. függelék az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelet 7. számú mellékletéhez

Felszerelt segédberendezések a motorteljesítmény meghatározására irányuló vizsgálatnál

a) A teljes beömlő/szívó rendszert csatlakoztatni kell a szándékozott alkalmazásnak megfelelően:

ahol feltételezhetően jelentősen befolyásolja a motor teljesítményét,

a természetes szívású külsőgyújtású motoroknál;

ahol a gyártó előírja, hogy szükséges.

Más esetekben, egy ekvivalens rendszert kell alkalmazni és a teszt során meg kell győződni, hogy a szívórendszerben a nyomás 100 Pa-nál nagyobb mértékben nem tér el a gyártó által a tiszta levegőszűrőre megadott felső határértéktől.

b) A teljes kipufogó rendszert csatlakoztatni kell a szándékozott alkalmazásnak megfelelően:

ahol feltételezhetően jelentősen befolyásolja a motor teljesítményét,

a természetes szívású külsőgyújtású motoroknál;

ahol a gyártó előírja, hogy szükséges.

Más esetekben, egy ekvivalens rendszert kell alkalmazni, amely biztosítja, hogy a mért nyomás 1000 Pa-nál nagyobb mértékben nem tér el a gyártó által megadott felső határértéktől.

c) Ha a kipufogófék fel van szerelve a motorra, a fojtószelepnek teljesen nyitott pozícióban kell lennie.

d) Amennyiben szükséges, az üzemanyag tápnyomását lehet állítani, hogy reprodukálható legyen a tápnyomás az egyes alkalmazási módokra (különösen, üzemanyag-visszavezetéses rendszerek használatánál).

e) A levegő szívószelep pneumatikus szabályzója az üzemanyag-befecskendező szivaty-tyúnak. A szabályzó vagy a befecskendező rendszer tartalmazhat olyan további elemeket, amelyek hatással vannak a befecskendezett üzemanyag mennyiségére.

f) A hűtőfolyadék keringetéséről a motor hűtőfolyadék-szivattyúnak kell egyedül gondoskodnia. A folyadék hűtése megoldható külső körrel is oly módon, hogy ennek a külső körnek a nyomásvesztesége és a hűtőfolyadék-szivattyú bejövő nyomása lényegében megegyezzen a motor eredeti hűtőkörének ezen paramétereivel.

g) A termosztátot teljesen nyitott állapotba kell tartani.

h) Amennyiben hűtőventilátor vagy légfúvó van csatlakoztatva a motorhoz a vizsgálat során, az így elnyelt teljesítményt hozzá kell adni a mérési eredményekhez, kivéve, ha ezek a kiegészítő berendezések a motorral egységet képeznek (pl. léghűtéses motorok hűtőventilátorait közvetlenül a főtengelyről hajtják meg). A ventilátor vagy légfúvó teljesítményét a kísérleti fordulatszámhoz vagy standard karakterisztikákból számítással vagy kísérletekkel kell meghatározni.

i) A generátor minimális teljesítménye: a generátor elektromos teljesítményének meghatározásához csak azokat a berendezéseket kell figyelembe venni, amelyek nélkülözhetetlenek a motor működéséhez. Amennyiben szükség van akkumulátor csatlakoztatására, teljesen feltöltött akkumulátort kell használni erre a célra.

j) Töltőlevegő-hűtéses motorokat a vizsgálatok során is töltőlevegő-hűtéssel kell ellátni, akár levegő- vagy folyadékhűtéses. Ha a gyártó preferálja, speciális próbapadra épített rendszer is helyettesítheti a léghűtőt. Bármelyik esetben, a teljesítmény mérését minden fordulatszámnál a motor levegőjének a töltőlevegő-hűtőn áthaladásakor a gyártó által megadott maximális nyomáseséssel és minimális hőmérsékleteséssel kell elvégezni.

k) Ezekbe beletartozhat, például a kipufogógáz visszavezetés (EGR) rendszer, katalizátor, termikus reaktor, másodlagos levegő betápláló rendszerek és üzemanyagelpárolgásgátló rendszer.

l) Az elektromos, ill. más indító rendszerekhez szükséges teljesítményt a próbapadról kell kapnia a motornak.

8. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[8. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

A jóváhagyási bizonyítványok számozási rendszere

1. A szám öt részből áll amelyeket"*" karakter választ el.

1. rész: kis "e" betű, melyet a jóváhagyást megadó ország megkülönböztető betűjele vagy száma követ:

2. rész: az irányelv száma. Mivel az irányelv különböző végrehajtási időpontokat és eltérő műszaki követelményeket tartalmaz, két betűkaraktert kell hozzá adni. Ezek a betűk a szigorítási lépcsők különböző végrehajtási időpontjaira vonatkoznak, és a motor alkalmazásaira a különböző specifikációjú mobil gépekben, amelyek alapján megadták a jóváhagyást. Az első karaktert az irányelv 9. cikke határozza meg (e rendelet 3. §-a). A második karakter az irányelv I. melléklet 1. része határozza meg a 3. számú melléklet 3.6. pontja szerinti a vizsgálati módra tekintettel.

3. rész: az irányelv legutolsó, a jóváhagyásnál alkalmazható módosításának száma. Ha indokolt, két további betű kell hozzá adni, a 2. résznél leírt feltételektől függően, még akkor is, ha az új paraméterek miatt csak az egyik karaktert kellene változtatni. Ha ezek a karakterek nem változnak, el kell hagyni őket.

4. rész: egy négyjegyű szám (adott esetben az elején nullákkal kiegészítve), jelezve az alap jóváhagyási számot. A számsorozatnak (a jóváhagyások sorszámozásának) 0001-gyel kell kezdődni.

5. rész: kétjegyű szám (adott esetben az elején nullával kiegészítve) a kiterjesztés jelzésére. A számsorozatnak (a kiterjesztések sorszámozásának) 01-gyel kell kezdődni.

2. Az alábbi példa: 3. sorszámú jóváhagyás, (eddig kiterjesztés nélkül), az A alkalmazási dátumnak (I. lépcső, felső teljesítmény sáv), egy A kategóriájú mobil gép motor motorjára alkalmazva, és az Egyesült Királyságban kiadva a jóváhagyást:

3. Az alábbi példa: második kiterjesztés a 4. sorszámú jóváhagyáshoz, az E alkalmazási dátumnak (II. lépcső, középső teljesítmény sáv) megfelelően, az előzővel azonos gép specifikációval (A) és Németországban kiadva a jóváhagyást:

9. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[9. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

Motorok és motorcsaládok listája, amelyekre típus-jóváhagyást kibocsátottak

10. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[10. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

Motorok és motorcsaládok listája, amelyekre típus-jóváhagyást kibocsátottak

11. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[11. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

A típus-jóváhagyást kapott motorok adatlapja

12. számú melléklet a 106/2004. (IX. 16.) GKM-KvVM együttes rendelethez

[12. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM együttes rendelethez]

Az alternatív típus-jóváhagyások elismerése

1. A következő típus-jóváhagyások és - ahol alkalmazható - a vonatkozó jóváhagyási jelzések egyenértékűek az R. 3. § (1) bekezdés a) pont szerinti A, B és C kategóriájú motoroknak e rendelet szerinti jóváhagyásával:

1.1. 2000/25/EK irányelv (harmonizálta a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet C. Függelék C/12. számú melléklete, IV. Rész 2.2. pont I. szabályozási fokozat);

1.2. A 91/542/EGK irányelvvel módosított 88/77/EGK irányelv szerinti típusjóváhagyások, amelyek szerint megfelelnek az A vagy B lépcső követelményei nek az irányelv 2. cikkét és 1. számú mellékletének 6.2.1. szakaszát figyelembe véve [harmonizálta a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet, A. Függelék A/41. számú mellékletének 6.2.4. pontja, 2000. VII. 1-jétől hatályos változat, Magyar Közlöny 2000. évi 50. szám II/1 kötetet], vagy az ENSZ-EGB 49. Előírás 02 módosítási sorozat I/2 korrekciója szerint adott jóváhagyás.

1.3. Az ENSZ-EGB 96 Előírás szerinti típus-jóváhagyási bizonyítvány

2. Az R. 3. § (1) bekezdés a) pont szerinti D, E, F és G motor kategóriáknál a következő típus-jóváhagyások és ahol alkalmazható, a vonatkozó jóváhagyási jelzések egyenértékűek ezen motorok e rendelet szerinti jóváhagyásával:

2.1. A 2000/25/EK irányelv, II. lépcső szerinti jóváhagyás (harmonizálta a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet C. Függelék C/12. számú melléklete, IV. Rész 2.2. pont II. szabályozási fokozat);

2.2. A 99/96/EK irányelvvel módosított 88/77/EGK irányelv szerinti típusjóváhagyások, amelyek szerint megfelelnek az A, B1, B2 vagy C lépcsőnek az irányelv 2. cikke és az 1. Mellékletének 6.2.1. szakasza alapján (harmonizálta a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet, A. Függelék A/41. számú mellékletének 6.2.1. pontja, 2002. január 1-jétől hatályos változat, Magyar Közlöny 2001. évi 147. szám II. kötetet);

2.3. Az ENSZ-EGB 49. Előírás 03 Előírás módosítási sorozata szerinti jóváhagyások;

2.4. Az ENSZ-EGB 96. Előírás szerinti B lépcső, a 96. Előírás 01 módosítási sorozatának 5.2.1. paragrafusa szerinti jóváhagyások.