T/... számú törvényerejű rendelet javaslata indokolással - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról

1979. évi 5. törvényerejű rendelet a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról

Indokolás

Általános indokolás

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) - amint ez általánosan követett jogalkotói gyakorlat - nem rendelkezik hatálybalépésének időpontjáról és az ezzel egyidejűleg hatályukat vesztő jogszabályokról, valamint arról sem, hogy rendelkezései a hatálybalépés előtt keletkezett, illetőleg a folyamatban levő ügyekben mennyire irányadóak. Ennek megállapítása külön jogszabály feladata. A tervezet ennek megfelelően

a) rendelkezik a Btk. hatálybalépésének időpontjáról, a hatályukat vesztő, illetve hatályban maradó jogszabályokról,

b) meghatározza azt, hogy milyen szabályok irányadóak

- a Btk. hatálybalépése előtt már jogerőre emelkedett határozattal kiszabott, illetve elrendelt olyan büntetésekre és intézkedésekre, amelyek végrehajtása átnyúlik a Btk. hatálybalépése utáni időre,

- a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett olyan bűncselekményekre, amelyeket a Btk. hatálybalépése után bírálnak el.

A tervezetbe felvett értelmező rendelkezések a büntetőjogi fogalmak pontos, egyértelmű meghatározását szolgálják. A tervezetbe azok az értelmező rendelkezések kerültek, amelyek túlzott részletességük vagy nagyobb változékonyságuk miatt nem illettek a Btk. rendelkezései közé. A törvényességet szolgálják és az egységes jogalkalmazást biztosítják a tervezetnek azok a szabályai, amelyek egyes bűncselekmények bűntetti és vétségi alakjait érték szerint határolják el, illetve amelyek egyes bűncselekmények szabálysértési alakjait meghatározzák, így a büntetőjogi felelősség körét korlátozzák.

A tervezet a bűnügyi nyilvántartás szabályait is tartalmazza. Egyrészről a büntetőjogi felelősségre vonás megfelelő eszközeinek kiválasztásához fűződő érdek, másrészről az állampolgári jogok védelme indokolja, hogy a bűnügyi nyilvántartás legalapvetőbb szabályai a Btk-hoz kapcsolódó magas szintű jogszabályban kapjanak helyet.

Részletes indokolás

I. Fejezet

Általános rendelkezések

A tervezet alapvető feladata, hogy meghatározza a Btk. hatálybalépésének időpontját és hatályon kívül helyezze a jelenleg hatályos büntetőjogi alapszabályokat. Rendelkezni kell ezen túlmenően a kiadatással kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettség, valamint a hatályon kívül helyezett szabályokra utaló egyéb jogszabályi rendelkezések érvényéről. Az I. fejezet 1-3. §-ai ezeket a feladatokat teljesítik.

Hatályukat vesztő, illetve hatályban maradó jogszabályok

A 2. §-hoz

Az (1) bekezdés azokat a jogszabályokat sorolja fel, amelyek a Btk. hatálybalépésével hatályukat vesztik. A tervezet csupán a magasabb szintű jogszabályok hatályon kívül helyezéséről rendelkezik. A Btk. hatálybalépésével meghaladottá vált alacsonyabb szintű jogszabályok hatályon kívül helyezését az ezeket felváltó jogszabályok fogják elvégezni.

A Btk. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Népköztársaság állampolgára más államnak nem adható ki. A Btk. - eltérően a régi Btk. 8. §-ának (1) bekezdésétől - nem utal nemzetközi szerződés vagy egyezmény eltérő rendelkezésének lehetőségére. Az 1947. évi XVIII. törvénycikkel becikkelyezett párizsi békeszerződés 6. cikke a) pontja alapján a Magyar Népköztársaságnak érvényes nemzetközi jogi kötelezettsége van arra, hogy az ott meghatározott bűncselekményt elkövető magyar állampolgárokat kiadja. E kötelezettség érvényének fenntartásáról rendelkezik a (2) bekezdés.

A 3. §-hoz

Számos jogszabály hivatkozik a tervezet által hatályon kívül helyezett jogszabályokra. Valamennyi rendelkezés felkutatása és módosítása nem lehetséges és nem is szükséges. A tervezet e §-a alapján a különböző jogszabályoknak a régi Btk.-ra hivatkozó vagy arra utaló szabályait - amikor alkalmazásra kerülnek - a Btk-nak vagy a tervezetnek megfelelő rendelkezésével kell helyettesíteni. Amennyiben a hivatkozás, illetve az utalás olyan korábbi rendelkezésre vonatkozik, amelyik helyett a Btk. vagy e tervezet új szabályt nem tartalmaz, a hivatkozás, illetve az utalás maga is tárgytalanná válik.

II. Fejezet

Átmeneti rendelkezések

A Btk. hatálybalépésének időpontjában jogerős határozattal már kiszabott büntetések és elrendelt intézkedések végrehajtása folyik, illetve folyamatban vannak a hatálybalépése előtt elkövetett bűncselekmények miatt indult büntető ügyek. Ezen túlmenően a Btk. hatálybalépése után még hosszú ideig indulhat büntető eljárás a korábban elkövetett bűncselekmény miatt.

A fejezet két címe tartalmazza az átmeneti rendelkezéseket. Az I. cím a Btk. hatálybalépése előtt kiszabott büntetések és elrendelt intézkedések tekintetében, a II. cím a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett, de még el nem bírált bűncselekmények tekintetében határozza meg azt, hogy az új törvény szabályai mennyiben irányadóak.

I. Cím

A Btk. hatálybalépése előtt kiszabott büntetések és elrendelt intézkedések

A Btk. 2. §-a rendelkezik a büntető törvény időbeli hatályáról. Ez a rendelkezés azonban a kiszabott büntetések, illetve elrendelt intézkedések végrehajtására nem ad eligazítást, mert a régi vagy az új törvény alkalmazásának kérdése nem a cselekmény elbírálásakor, hanem a végrehajtáskor merül fel.

Ezért a tervezet 4-8. §-ai arról szólnak, hogy a Btk. hatálybalépése előtt már jogerős határozattal kiszabott büntetéseket és elrendelt intézkedéseket mikor kell a Btk. vagy a korábbi szabályok alapján végrehajtani, illetve milyen szabályok irányadók az elévülésre. A 9. § pedig a mentesítésre vonatkozó rendelkezések hatályát szabályozza.

A 4. §-hoz

E § - összhangban a Btk. 2. §-ával - azt a szabályt fogalmazza meg, hogy a Btk. hatálybalépése előtt kiszabott büntetéseket és elrendelt intézkedéseket a cselekmény elbírálásakor hatályban volt jogszabály rendelkezései szerint kell végrehajtani. Az ezt követő §-ok ettől az általános szabálytól való eltéréseket tartalmazzák.

Az 5. §-hoz

A tervezet e §-a a Btk. szabályainak alkalmazását írja elő a hatálybalépésekor szabadságvesztésüket töltő vagy azt még meg sem kezdett elítéltek büntetésének végrehajtására, illetve feltételes szabadságra bocsátására.

1. A régi Btk. 38. §-a szerint a szabadságvesztést fegyházban, szigorított börtönben, börtönben vagy fogházban kell végrehajtani. A Btk. a szabadságvesztésnek csupán három végrehajtási fokozatát különbözteti meg (Btk. 41. §). Eltérően határozza meg az egyes fokozatokba tartozó bűncselekmények és személyek körét is. A korábbitól eltérően szabályozza a fiatalkorúakkal és a katonákkal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását is (Btk. 111. §, 127. §).

A szabadságvesztésnek a Btk. szabályai szerinti végrehajtását elvi és gyakorlati szempontok egyaránt indokolják. A fokozatok számának csökkentése azon a felismerésen alapszik, hogy a négy fokozat, bizonyos mértékig, formális differenciálást jelent. Az egyes fokozatokba tartozó bűncselekményi és elkövetői kör újraszabályozása ezért azt a célt szolgálja, hogy lehetőleg minél homogénabb elkövetői csoportok tartozzanak az egyes végrehajtási fokozatokba.

Az új szabályok érvényesülését célszerű és kívánatos mielőbb biztosítani. Amennyiben a Btk. hatálybalépése előtt kiszabott büntetések végrehajtása a régi szabályok szerint történnék, a Btk. szabályaiban tükröződő törekvések csak néhány év múlva valósulhatnának meg, és tovább élnének azok a kedvezőtlen jelenségek, amelyek kiküszöbölését célozta.

Emellett gyakorlati szempontból is nehézséget jelentene a korábbi és az új büntetésvégrehajtási fokozatok párhuzamos fenntartása.

2. A Btk.-nak a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezései (Btk. 47-48. §) többnyire enyhébbek a korábbi szabályoknál (régi Btk. 39. §). Feltétlenül enyhébbek a feltételes szabadságból kizártak körét meghatározó szabályok.

A büntetésvégrehajtási intézetek belső fegyelmének biztosítása azt kívánja, hogy az elítéltek feltételes szabadságra bocsátása egységes feltételek alapján történjen, függetlenül attól, hogy az elítélés mikor történt. A (2) bekezdés ezért a Btk. szabályainak alkalmazását írja elő a feltételes szabadságra bocsátás esetére.

A 6. §-hoz

A Btk.-nak a büntetés elévülésére vonatkozó rendelkezései - a próbaidőre felfüggesztett büntetés elévülésére vonatkozó szabály kivételével -megegyeznek a korábbi szabályozással.

A Btk. 68. § (1) bekezdése szerint a büntetés végrehajtásának felfüggesztése esetén az elévülés a próbaidő leteltének napján kezdődik. E rendelkezés célja, hogy a büntetés ne évülhessen el a próbaidő leteltekor. Ez a korábbi szabályok alapján előfordulhatott, ugyanis a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés ötévi próbaidőre történt felfüggesztése esetén egybeesett a próbaidő és az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődő elévülési idő. Így, ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő letelte után került sor a felelősségre vonásra, olyan büntetés végrehajtását kellett utólag elrendelni, amelyik már elévült (régi Btké. 20. §).

Mivel a Btk. szabályai nem térnek el a korábbi szabályoktól, csupán kiküszöbölik annak egyik hibáját, indokolt hogy egységesen a Btk. szabályai érvényesüljenek. Ezt mondja ki az (1) bekezdés. A (2) bekezdés kizárja a jogvesztő visszaható hatályt.

A 7. §-hoz

1. A régi Btk. 61. §-a szerint a kényszergyógykezelés kijelölt egészségügyi intézetben vagy házi gondozásban történt. A Btk. a kényszergyógykezelésnek csak az előbbi formáját szabályozza.

A házi gondozás végrehajtása az egészségügyi szakigazgatás feladata. Minthogy az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény rendelkezései biztosítják- az elmebetegek gyógykezelését, felesleges a házi gondozást elrendelő bírósági rendelkezések, és az ezzel járó büntető bírósági feladatok (évenkénti felülvizsgálat, az intézkedés bírói megszüntetése stb.) további fenntartása.

2. Az 1972. évi II. törvény ugyancsak kötelezően írja elő az alkoholisták gondozását, gyógykezelését. A Btk. ennek megfelelően a büntetőjogi intézkedések között nem tartalmazza a kényszerelvonó-kezelésnek a régi Btk. 62. §-a (2) bekezdésében szabályozott rendelőintézeti, illetve zárt gyógyintézeti formáját. Az erre kötelező bírósági rendelkezések hatályon kívül helyezése és az ezzel kapcsolatos bírósági feladatok megszüntetése ugyancsak indokolt.

A 8. §-hoz

A szigorított őrizetről az 1974. évi 9. tvr. rendelkezett. A Btk.-nak a szigorított őrizetre vonatkozó szabályai (78-81. §) számos vonatkozásban kedvezőbbek a korábbiaknál. Különösen igaz ez az ideiglenes elbocsátás tartamának számítására. Az ideiglenes elbocsátás tartama a korábbi szabályok szerint három év volt, függetlenül attól, hogy a szigorított őrizet végrehajtásának harmadik vagy negyedik évében került-e rá sor. A Btk. 79. §-ának (1) bekezdése szerint az ideiglenes elbocsátás tartama a szigorított őrizet leghosszabb tartamából (öt év) még hátralevő idő.

Ezekre figyelemmel e § úgy rendelkezik, hogy a Btk. hatálybalépésekor szigorított őrizetben levő elítéltek ideiglenes elbocsátására a Btk. rendelkezései irányadóak; az ideiglenes elbocsátáson levőknél pedig az elbocsátás tartamát a Btk. szerint kell számítani.

A 9. §-hoz

1. Az (1) bekezdés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés új szabályainak érvényesülését olyan esetekre írja elő, amikor a Btk. hatálybalépésekor a mentesítés még nem következett be.

A Btk.-nak a mentesítésre vonatkozó szabályai kedvezőbbek, mint a korábbiak. Kivétel ez alól, ha. az elkövetőt a javító-nevelő munkára vagy gondatlan bűncselekmény miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Ezekben az esetekben a régi Btk. 80. §-a az ítélet jogerőre emelkedésével mentesülést biztosított. A Btk. 102. §-a a mentesülés előfeltételeként a javító-nevelő munkánál a büntetés letöltését vagy végrehajthatósága megszűnését, felfüggesztett szabadságvesztésnél pedig a próbaidő leteltét határozza meg.

E két esetben azonban a mentesülés - a korábbi szabályok alapján - az ítélet jogerőre emelkedésekor, tehát a Btk. hatálybalépése előtt már bekövetkezett. Nincs tehát akadálya annak, hogy a Btk.-nak a mentesülésre vonatkozó kedvezőbb szabályai a hatálybalépése előtt meghozott büntető ítéletek tekintetében is érvényesüljenek.

2. A (2) bekezdés rendelkezik arról, hogy a Btk. hatálybalépése előtt már bekövetkezett mentesítés érintetlenül marad.

II. Cím

A Btk. hatálybalépése előtt elkövetett bűncselekmények

A Btk. 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetésekor hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Az elbíráláskor hatályban levő új törvényt akkor kell alkalmazni, ha eszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. A II. cím az utóbbi rendelkezés alóli kivételeket szabályozza. Ennek indoka az, hogy a Btk. büntetési és intézkedési rendszerében a korábbi szabályozáshoz képest bekövetkezett változások célja a büntetések és intézkedések hatékonyságának fokozása, a jogalkalmazásban és a büntetésvégrehajtás során tapasztalt kedvezőtlen jelenségek kiküszöbölése. A büntetések és intézkedések új szabályai korszerűbbek, alkalmasabbak a büntetési, illetve a sajátos intézkedési célok elérésére. Így érvényesülésüket mielőbb biztosítani kell, függetlenül attól, hogy az elkövető számára előnyösebbek-e vagy sem.

A 10. §-hoz

E § a cím többi rendelkezésétől eltérő jellegű kérdést szabályoz. A Btk. több olyan bűncselekmény büntethetőségét köti a sértett kívánságához, a magánindítványhoz, amelyek miatt a régi Btk-ban hivatalból indult meg az eljárás. Ilyen a magánlaksértés (Btk. 176. §) , amelynek megfelelő magatartások a régi Btk. 270. §-a szerint hivatalból üldözendők voltak, továbbá a megrontás [Btk. 201. § (1)-(2) bekezdés.]. Új rendelkezése a Btk-nak, hogy a katonai vétség elkövetője csak az illetékes parancsnok feljelentésére büntethető (Btk. 123. §).

Az (1) bekezdés azokra az esetekre vonatkozik, amikor a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett bűncselekmény miatt még nem indult meg a büntető eljárás. Azokat a szempontokat, amelyek a büntethetőségnek a magánindítványhoz, illetve a feljelentéshez kötését indokolták, célszerű figyelembe venni a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett cselekményeknél is. Ezért az (1) bekezdés ilyen esetekben is megkívánja a magánindítványt, illetve a feljelentést.

2. A (2) bekezdés a Btk. hatálybalépésekor már folyamatban levő büntető eljárás esetére rendelkezik.

3. A (3) bekezdés a magánindítvány megtételére nyitva álló határidő kezdő napjaként a Btk. hatálybalépésének napját jelöli meg. Ez a szabály természetesen nem érinti azt a rendelkezést, hogy amennyiben az elkövető kiléte később jut a magánindítványra jogosult tudomására, úgy a határidő ettől az időponttól kezdve számítandó.

A 11. §-hoz

Az e §-ban foglalt rendelkezés indokai megegyeznek a tervezet 5. §-ához fűzött indokolásban írtakkal.

A 12. §-hoz

A Btk. a vagyonelkobzás korábbi szabályait (régi Btk. 55-56. §) számos, főként a végrehajtás során felmerült nehézség miatt módosította. A vagyonelkobzás az új szabályok szerint (Btk. 62-63. §) csak megfelelő vagyonnal rendelkező elkövetővel szemben és csak egész vagyonára vagy meghatározott vagyontárgyaira rendelhető el. A Btk. nem teszi lehetővé a vagyonelkobzás elrendelését a vagyon meghatározott hányadára vagy részére. A tervezet ezeknek az új rendelkezéseknek érvényesülését biztosítja a Btk. hatálybalépése előtt elkövetett bűncselekmények esetén is.

A 13. §-hoz

A megrovás (Btk. 71. §) a régi Btk. 60. §-ában szabályozott figyelmeztetés helyébe lépett intézkedés. E szakasz célja, hogy a Btk. új intézkedése a hatálybalépést követően egységesen érvényesüljön, elkerülhető legyen a Btk. és a korábbi szabályok párhuzamos együttélése. Így, ha a feltételek fennállanak, az új nevelő jellegű intézkedést kell alkalmazni.

A 14. §-hoz

A Btk. az orvostudománynak az alkoholisták gyógykezelésével kapcsolatos fejlődése, illetve az alkoholizmus elleni küzdelem új intézményeinek kedvező tapasztalatai alapján korszerűsítette a régi Btk. 62. §-ában szabályozott kényszerelvonókezelést (Btk. 75-76. §). Nem indokolt a kényszerelvonó-kezelés meghaladott formáinak továbbélése csupán azért, mert a bűncselekményt a Btk. hatálybalépését megelőzően követték el. E § előírja tehát, hogy az alkoholista életmódjával összefüggésben bűncselekményt elkövető személyekkel szemben egységesen az alkoholisták kényszergyógyítására vonatkozó új rendelkezéseket kell alkalmazni.

A 15. §-hoz

A Btk. 89. §-ának (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy az elkövetőt a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével egyidejűleg pártfogó felügyelet alá helyezzék. E rendelkezés célja a felfüggesztett büntetés hatékonyságának fokozása, az elkövető magatartásának pozitív irányú alakítása. A büntetési célok megvalósulása érdekében a pártfogó felügyelet elrendelését lehetővé kell tenni a Btk. hatálybalépése előtt bűncselekményt elkövetők esetében is.

A 16. §-hoz

A Btk. 94. §-a meghatározza, hogy a különböző fokozatokban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén az összbüntetést melyik fokozatban kell végrehajtani. Erre korábban nem volt törvényi rendelkezés, megoldása a bírói gyakorlatban kialakult szabályok szerint történt. A Btk. pótolta a törvényi szabályozás hiányát, így a tervezet e rendelkezések alkalmazását írja elő a Btk. hatálybalépése előtt jogerőre emelkedett, de hatálybalépése után összbüntetésbe foglalandó büntetések végrehajtása tekintetében is.

A 17. §-hoz

A fiatalkorúakkal szemben korábban elrendelhető sajátos nevelő intézkedések közül megszűnt a bírói megrovás (régi Btk. 89. §) és a gyógyítónevelés (régi Btk. 101. §) önállósága. Az előbbi a megrovásba (Btk. 71. §) , az utóbbi a javítóintézeti nevelésbe (Btk. 118. §) olvadt be.

A § rendelkezése kizárja, hogy a Btk. hatálybalépése után a bírói megrovás és a gyógyító-nevelés alkalmazható legyen. A bírói megrovás esetében ezt a két, tartalmában azonos intézkedés párhuzamos alkalmazásának elkerülése, a gyógyító-nevelésnél a megszüntetése okául szolgáló korábbi hibák elkerülésének célja indokolja.

III. Fejezet

Értelmező rendelkezések

A Btk. számos értelmező rendelkezést tartalmaz. Ezeknek célja, hogy elősegítsék a büntetőjogi szabályok egységes és pontos alkalmazását, illetve a törvényi tényállások egyszerűbb megfogalmazását.

E célok érdekében a tervezet III. fejezete további értelmező rendelkezéseket állapít meg. A 19-26. §-ok olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek szükségszerű részletességük vagy előre látható gyakoribb változásuk miatt nem kerültek a Btk.-ba.

Az értelmező rendelkezések között található, de jelentőségüknél fogva azokat messze meghaladják az egyes bűncselekmények bűntetti és vétségi alakjait érték szerint elhatároló, illetve az egyes bűncselekmények szabálysértési alakjait meghatározó szabályok (27-28. §). A sajátos katonai életviszonyokra figyelemmel a Btk. szabályait kiegészítő rendelkezést tartalmaz a tervezet 18. §-a.

Katonára vonatkozó rendelkezés

A 18. §-hoz

A Btk. 125. §-a szerint katonával szemben vétség miatt büntetés helyett fegyelmi fenyítés alkalmazható, ha a büntetés célja ezáltal is elérhető. Katonai életviszonyok között a fegyelmi felelősségre vonás sokkal hatékonyabb lehet mint a megrovás. Ezért a tervezet lehetővé teszi, hogy amennyiben a megrovás alkalmazásának a Btk. 71. §-ában írt feltételei fennállnak, bűntettek esetében is alkalmazható legyen a fegyelmi fenyítés. Ha ugyanis a Btk. 125. §-a alapján a viszonylag enyhébb bűncselekmények miatt a büntetés helyett fegyelmi fenyítésre kerülhet sor, indokolt a súlyosabban büntetendő bűntetteknél ugyanilyen joghátrány kilátásba helyezése a megrovás helyett.

A kegyelem

A 19. §-hoz

1. A Btk. 66 §-ának c) pontja szerint a kegyelem a büntetés végrehajtását kizáró ok. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelmezési jogát minden korlátozástól mentesen gyakorolja. Ezért a kegyelem hatálya minden büntetőjogi következményre kiterjedhet. A kegyelem gyakorlójának jogkörébe tartozik annak eldöntése is, hogy megváltoztatja-e azokat a büntetőjogi következményeket, amelyeket az ítéletben kiszabott büntetéshez a törvény fűz (pl. a mentesítésre, a próbaidőre stb. vonatkozó szabályok).

Az (1) bekezdés azt az esetet szabályozza, amikor a kegyelmi elhatározás az ítélethez fűződő jogkövetkezményekről nem rendelkezik. Ez esetben a kegyelem az eredetileg kiszabott büntetés törvényi következményeit nem kívánja érinteni. E következmények ilyenkor változatlanul érvényesülnek, mégpedig akkor is, ha a kegyelem folytán az eredeti büntetés helyébe másik büntetés nem lép.

2. A (2) bekezdés a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztő kegyelmi elhatározás értelmezését tartalmazza a Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlatnak megfelelően. A próbaidő kezdete az ítélet jogerőre emelkedésének napja, ha a büntetés végrehajtását a bíróság függeszti fel (Btk. 89. §). Kegyelem esetén - ha a kegyelmi elhatározás eltérően nem rendelkezik - a próbaidő nem a jogerős ítélet meghozatalának napján, hanem az elhatározás keltének napján kezdődik.

A (2) bekezdés azt is meghatározza, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésekor a mentesítés (Btk. VI. fejezet) beálltához szükséges várakozási idő mikor kezdődik. Erre az (1) bekezdésben foglalt szabály miatt van szükség. A végrehajtás felfüggesztése esetén a mentesítésre - eltérő kegyelmi rendelkezés hiányában - ugyanis az eredeti végrehajtandó szabadságvesztésre megállapított várakozási idők elteltével kerülhet sor. Mivel a várakozási idők kezdő időpontját a Btk. a büntetés kitöltéséhez, illetve végrehajthatóságának megszűnéséhez kapcsolja, meg kell határozni a várakozási idő kezdő napját.

3. A Btk. 63. § (3) bekezdése kimondja, hogy az elkobzott vagyon az ítélet jogerőre emelkedésével az államra száll, azaz megváltozik az elkobzott vagyon tulajdonjoga. A vagyonelkobzásra adott kegyelem esetén a tulajdonjog visszaszállását a (3) bekezdés szabályozza.

A feljelentés

A 20. §-hoz

A Btk. 232. §-ának (5) bekezdése szerint hatóság vagy hivatalos személy megsértése miatt büntető eljárásnak csak jogszabályban meghatározott szerv feljelentése alapján van helye. A Btk. 123. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig a katonai vétség csak az illetékes parancsnok feljelentésére büntethető.

A tervezet meghatározza a feljelentés megtételére jogosult szervek és személyek körét.

A szövetkezet fogalma

A 21. §-hoz

A Btk. több rendelkezése tartalmaz utalást a szövetkezetre, így 54. §-a a közügyektől eltiltás tartalmának meghatározásakor, 224. §-a a szolgálati titok fogalmának meghatározásakor, 251-252. §-a a vesztegetés tényállásában, 333. §-a pedig a társadalmi vagyon fogalmával kapcsolatban.

A felsorolt rendelkezésekkel nyújtott büntetőjogi védelmet nemcsak a szövetkezetek, hanem vállalataik és társulásaik számára is biztosítani kell. Ezért a tervezet a szövetkezet büntetőjogi fogalmába ezeket a szervezeteket is bevonja. A reájuk vonatkozó részletes szabályok a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvényben és végrehajtási szabályaiban találhatók.

Hamis tanúzás fegyelmi ügyben

A 22. §-hoz

A Btk. 239. §-a büntetni rendeli a fegyelmi eljárásban elkövetett hamis tanúzást. Fegyelmi eljárást azonban igen széles körben folytatnak. A súlyukban, jelentőségükben különböző fegyelmi eljárások a Munka Törvénykönyvében szabályozott, a munkaviszonnyal kapcsolatos fegyelmi eljárástól, a Ptk által jogi személyeknek elismert szövetkezetek, társadalmi szervezetek, egyesületek fegyelmi eljárásain át, a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekben folytatott fegyelmi eljárásokig terjednek. Általánosságban elmondható, hogy minden szervezet, közösség a hozzá tartozó személyek nemkívánatos magatartása ellen a fegyelmi eljárás eszközeivel védekezik.

A büntetőjogi felelősséget a társadalomra nagyobb fokban veszélyt jelentő magatartásokra kell korlátozni. E meggondolás alapján a tervezet a Btk. 239. §-ában büntetendő hamis tanúzást csak az állami szervek (Btk. 137. § 2. pont) és egyéb, jogi személyiséggel rendelkező szervek, illetve szervezetek fegyelmi eljárásaiban tekinti bűncselekménynek. Ez utóbbiakat a Polgári Törvénykönyv határozza meg.

A kábítószer fogalma

A 23. §-hoz

A Btk. 282. §-a bünteti a kábítószerrel visszaélést. A kábítószer fogalmát a Btk. nem határozza meg, mivel külön jogszabály - jelenleg az 1/1968. (V. 12.) BM-EüM együttes rendelet - határozza meg, hogy mely anyagok tekintendők kábítószernek.

A kábítószerrel azonos veszélyességüek az úgynevezett pszichotrop anyagok. A Bécsben 1971-ben elfogadott Pszichotrop Egyezmény I. és II. jegyzékébe felvett anyagokra az Egyezmény a kábítószerrel azonos rendelkezések alkalmazását írja elő. E nemzetközi jogi kötelezettségnek tesz eleget a tervezet, amikor e §-ban ezeket az anyagokat a Btk. 282. §-a szempontjából kábítószernek tekinti.

A pénz fogalma

A 24. §-hoz

A Btk. 304-306. §-a büntetni rendeli a pénzhamisítást és a hamis pénz kiadását. Azt, hogy mit kell a pénzhamisításra vonatkozó rendelkezések szempontjából pénzen érteni, e § határozza meg.

Magyarország az 1933. évi XI. törvénnyel becikkelyezte a pénzhamisítás elnyomása tárgyában Genfben 1929. évi április hó 20-án kelt nemzetközi egyezményt és a hozzá tartozó jegyzőkönyvet. Ezzel kötelezettséget vállalt többek között arra, hogy a külföldi pénzt a hazai pénzzel azonos védelemben részesíti. E kötelezettségnek tesz eleget a (3) bekezdés.

A bélyeg fogalma

A 25. §-hoz

A Btk. 307-308. §-a rendeli büntetni a bélyeghamisítást. A tervezet e §-a határozza meg a bélyeg fogalmát.

a) Bélyeg elsősorban a postai vagy a pénzügyi célra készült bélyeg. A postai használat céljára rendelt bélyeg a Magyar Posta feladatai teljesítésére, az általa kibocsátott levél- és egyéb postabélyeg. Pénzügyi használat céljára rendelt bélyeg pl. az illeték lerovására szolgáló illetékbélyeg és bélyeges űrlap. A cél megjelölésével a tervezet elhatárolja a bélyeghamisítás megvalósítására alkalmas bélyegek körét a közhasználatban egyéb célokra, igy pl. tagdíjfizetés igazolására szolgáló bélyegektől, amelyekre tehát bélyeghamisítás nem követhető el.

b) Az (1) bekezdés b) pontjában a tervezet biztosítja, hogy a posta valamennyi tevékenységi körében használt jelzés büntetőjogi védelemben részesüljön. A felsorolás részletesebb fogalom-meghatározásait a postai tevékenységet szabályozó külön jogszabályok, egyezmények tartalmazzák.

c) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában felsorolt jegy, pecsét, bélyegző garanciális jelentőségénél fogva részesül a bélyegre irányadó büntetőjogi védelemben. Pontos meghatározásuk külön jogszabályokban található.

A (2) bekezdés az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt bélyeg és a b) pontjában megjelölt értékcikk büntetőjogi védelmét attól függetlenül biztosítja, hogy az forgalomban van-e vagy sem.

Az adó fogalma

A 26. §-hoz

A Btk. 310. §-a büntetni rendeli az adócsalást. Az adócsalás bűncselekménnyé nyilvánításának célja az állami költségvetés büntetőjogi védelme. Az adó fogalmát olyan fizetési kötelezettségekre is ki kell terjeszteni, amelyekkel kapcsolatos csalárd magatartás az állami költségvetés érdekeit sérti.

Ezért a tervezet az adó fogalma alá vonja az illetékeket és az illeték módjára lerovandó díjakat.

A gazdasági szabályozó eszközök között különös jelentősége van az adóknak, illetve az állami költségvetés javára teljesítendő fizetési kötelezettségeknek. Ezek elnevezésükben igen sokfélék és a gazdasági szabályozó rendszer változásával körük is gyakran módosul. Ezért a tervezet elnevezésüktől függetlenül, adóként ismeri el azokat az állam javára szóló fizetési kötelezettségeket, amelyek közvetlen ellenszolgáltatásra való személyes jogosultságot nem adnak.

Egyes bűncselekmények bűntetti és vétségi alakjainak érték szerinti elhatárolása

A 27. §-hoz

A Btk. az egyes büntetőjogi intézmények szabályozásánál figyelembe veszi a bűntett és a vétség közötti súlybeli különbséget. Így szabadságvesztés végrehajtásának módja, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés stb. szabályai eltérnek aszerint, hogy a magatartás bűntett vagy vétség. A bűntett és a vétség pontos elhatárolása a jogalkalmazás egységességének és törvényességének követelményét szolgálja.

Az (1) és (2) bekezdésben felsorolt bűncselekmények közös jellegzetessége, hogy társadalomra veszélyességük foka az elkövetési tárgy értékének vagy az okozott kár, hátrány nagyságának függvénye. Ez büntetőjogi szabályozásukban úgy tükröződik, hogy a Btk. fokozatosan növekvő súlyú büntetéssel fenyegeti a nagyobb veszélyességű magatartások elkövetőit. E bűncselekmények további jellegzetessége, hogy a társadalomra veszélyességük megítélésénél irányadó érték vagy káros következmény nagysága pénzben kifejezhető.

E jellegzetesség felhasználásával a tervezet pontosan, forintösszegben határozza meg azokat a tényállási elemeket, amelyek a felsorolt bűncselekmények bűntetti és vétségi alakjait elhatárolják egymástól.

Egyes bűncselekmények szabálysértési alakjai

A 28. §-hoz

A társadalomra csekély fokban veszélyes, jogellenes magatartások szabálysértést valósítanak meg. A Btk-ban büntetendővé nyilvánított magatartások között vannak olyanok, amelyeknek kevésbé veszélyes eseteiben nem indokolt a büntetőjog eszközeinek igénybevétele, elegendőek, sőt hatékonyabbak a szabálysértési felelősség intézményei.

A tervezet kizárja a büntetőjogi felelősséget az (1) bekezdés a) -j) pontjaiban felsorolt bűncselekményeknek megfelelő, de kisebb társadalomra veszélyességű magatartások esetén, egyben meghatározza, hogy ezek a cselekmények szabálysértést valósítanak meg. E rendelkezés nem teszi feleslegessé a szabálysértési tényállások megalkotását.

A tervezet az elkövetési tárgy mennyiségének, értékének, illetve a szándékolt, vagy az okozott következménynek a meghatározásával fejezi ki a társadalomra veszélyesség kisebb fokát. Ez az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban megjelölt cselekményeknél - azok jellege miatt - a jogalkalmazói gyakorlat által kialakítandó fogalmakkal történik. A d)-k) pontokban megjelölt bűncselekmények esetén azonban az értéknek, illetve az okozott káros következménynek a bűncselekmény és a szabálysértés közötti határt képező nagyságát pontosan, forintösszegekben határozza meg a tervezet.

A tervezet az (1) bekezdésben felsorolt cselekmények társadalomra veszélyességét kisebb fokúnak ítéli meg. Ha azonban ugyanazon személy sorozatosan követ el szabálysértési értékhatárt meg nem haladó ugyanolyan cselekményeket, magatartásának társadalomra veszélyessége együtthatásában már jelentős, így a büntetőjog eszközeinek igénybevétele indokolt. Ezt biztosítja a (2) bekezdés, amely a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó cselekményeket törvényi egységbe vonja.

A (3) bekezdés a társadalmi vagyon sérelmére gondatlanságból elkövetett rongálás bűncselekményét szűkíti. Ha a kár nagysága nem haladja meg a százezer forintot, sem bűncselekmény, sem szabálysértés nem valósul meg. E magatartás esetében a polgári jogi kártérítési felelősség érvényesül.

IV. Fejezet

A bűnügyi nyilvántartás

A büntetőjogi rendelkezések helyes alkalmazása elképzelhetetlen megfelelő szervezett, jól működő bűnügyi nyilvántartás nélkül. A bűnügyi nyilvántartás nemcsak a visszaesés megállapításának és az ehhez fűződő következmények érvényesítésének nélkülözhetetlen előfeltétele, hanem általában a helyes büntetéskiszabás sem képzelhető el nélküle.

Ez a szoros összefüggés teszi szükségessé, hogy a Btk. hatálybalépéséről rendelkező törvényerejű rendelet tartalmazza a bűnügyi nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket is Természetesen a tervezetben csak azok a rendelkezések kapnak helyet, amelyek a bűnügyi nyilvántartásnak a Btk. alkalmazását segítő funkcióját alapvetően meghatározzák, továbbá amelyek az állampolgári jogok védelme szempontjából alapvető fontosságúak. Így a tervezet 29-31. §-ai meghatározzák a bűnügyi nyilvántartást vezető hatóságot, a nyilvántartás körét, a nyilvántartás megszüntetését és a nyilvántartás anyagából adható tájékoztatás terjedelmét. A bűnügyi nyilvántartás részletes szabályait alacsonyabb szintű jogszabályok határozzák meg.

A nyilvántartás tárgya

A 29. §-hoz

1. Az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. tvr-ben kapott felhatalmazás alapján kiadott, a rendőrségről szóló 39/1974. (XI. 1.) MT rendelet a rendőrség igazgatásrendészeti feladatai között határozza meg az elkövetett bűncselekmények és a bíróság által elítéltek központi nyilvántartását. A bűnügyi nyilvántartásnak hagyományosan a rendőrség feladataként való meghatározását a tervezet is fenntartja, azonban azt a minisztertanácsi rendeletben írtnál szélesebb körben szabályozza.

2. A (2) bekezdés a nyilvántartást abban a körben írja elő, amely a Btk. alkalmazása szempontjából alapvető jelentőségű adatok mellett kiterjed mindazon személyekre, akiknek ismeretére a bűnözés elleni harc sikere és a közrend védelmének biztosítása érdekében szükség van.

Az a) pont szerint a nyilvántartás kiterjed mindazokra, akikkel szemben büntetést szabtak ki vagy intézkedést rendeltek el. Ez az elítélttel szemben kiszabott valamennyi büntetés nyilvántartását jelenti, így kiterjed a fő- és mellékbüntetésre, valamint az önállóan, főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetésre (Btk. 38. §). E pont alapján kell nyilvántartani a büntetés mellett elrendelt intézkedéseket, így a szigorított őrizetet (Btk. 78. §) , és a Btk. 48. § (3) bekezdése, valamint a 79. § (2) bekezdése és 89. § (6) bekezdése alapján elrendelt pártfogó felügyeletet.

E rendelkezés alapján kell nyilvántartani azokat a személyeket, akiket a hatóság megrovásban (Btk. 7. §) részesített, akiket próbára bocsátottak (Btk. 72. §) , akiknek kényszergyógykezelését (Btk. 74. §) vagy munkaterápiás intézeti kényszergyógyítását (Btk. 76. §) rendelték el, illetve azokat a fiatalkorúakat, akiknek javítóintézeti nevelését (Btk. 118. §) rendelték el. A nyilvántartás kiterjed a próbára bocsátás mellett elrendelt pártfogó felügyeletre is.

A b) pontban megjelölt szabálysértések nyilvántartásának egyrészről a hatóság tájékoztatását szolgáló, informáló célja van, másrészről a közveszélyes munkakerülés (Sztv. 91. §) szabálysértése miatti felelősségre vonás a közveszélyes munkakerülés vétsége (Btk. 266. §) megállapításának előfeltétele. A vámszabálysértés és a devizaszabálysértés miatt megbüntetett személyek nyilvántartása más jogszabályok alkalmazása szempontjából is jelentős.

A közrend védelme, a bűnözés elleni harc érdekei indokolják a rendőrhatósági kényszerintézkedések hatálya alatt állók, azaz a rendőrhatósági felügyelet alá helyezett, illetve a rendőrhatóságilag kitiltott személyek nyilvántartását.

A nyilvántartás megszüntetése

A 30. §-hoz.

Az (1) bekezdés differenciáltan, a nyilvántartás okául szolgáló büntetés vagy intézkedés súlya, továbbá az egyéb igazgatási, illetve büntető eljárási intézkedés jellege figyelembevételével határozza meg a nyilvántartás időtartamát.

Az (1) bekezdés a)-i) pontjai a büntetőjogi büntetések és intézkedések nyilvántartásának időtartamát annak figyelembevételével állapítják meg, hogy a nyilvántartott személy ellen netán később lefolytatandó büntető eljárás céljaira mindaddig rendelkezésre álljon, amíg figyelembevétele - a jogszabályi rendelkezéseknek és a büntetőpolitikai szempontoknak megfelelően - szükséges és indokolt.

A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés azt biztosítja, hogy annak, akit a 29. § több pontja alapján is nyilvántartanak, adatai teljes körűen rendelkezésre álljanak mindaddig, amíg valamennyi adat tekintetében a nyilvántartási határidő el nem telik. Ez ugyanis a nyilvántartott személy társadalomra veszélyességének helyes megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges.

Tájékoztatás a nyilvántartás anyagából

A 31. §-hoz

A tervezet a nyilvántartás anyagát szolgálati titokká minősíti. Az állampolgári jogok védelme érdekében pontosan meghatározza azokat a hatóságokat, akik számára a nyilvántartásból adatok közölhetők, megjelöli továbbá a kiszolgáltatható adatok körét is.