783/B/2001. AB határozat
állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában - dr. Bihari Mihály, dr. Bragyova András, dr. Holló András, és dr. Kukorelli István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával - meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a stabil vérkészítménytől HCV vírussal megfertőződött veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárok egységes állami kártalanításáról szóló 1093/2000. (XI. 24.) Korm. határozat alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a stabil vérkészítménytől HCV vírussal megfertőződött veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárok egységes állami kártalanításáról szóló 1093/2000. (XI. 24.) Korm. határozat (a továbbiakban: Khat.) alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Mindkét indítványozó kórházi vértranszfúzió során kapott Hepatitis C vírus (HCV) fertőzést, de nem stabil (hanem un. labilis) vérkészítménytől, és egyikük sem szenvedett veleszületett vérzékenységben. A támadott Khat. viszont csak a stabil vérkészítménytől HCV vírussal megfertőződött veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárok egységes állami kártalanításáról rendelkezik. Emiatt mindkét indítványozó hivatkozott az egészséghez, valamint a diszkrimináció mentességhez való jogának [Alkotmány 70/A. § (l)-(2) bekezdés és 70/D. §] a sérelmére. Utaltak arra, hogy a Khat. különbséget tesz a szerint, hogy a HCV vírussal fertőzöttek stabil vagy labilis vérkészítménytől betegedtek meg, illetve a "veleszületett vérzékenységben szenvedő és a különböző beavatkozások során más úton megfertőződött állampolgárok között" is. Emellett az egyik indítványozó "mulasztás megállapítását" is kérte, melynek indokaként szintén a Khat. diszkriminatív voltát jelölte meg. Az első indítványozó kérelmében utalt a BH. 2000. 100. sz. bírósági határozatra, ami vérkészítmény felhasználásával okozott egészségkárosodás miatt a Magyar Államot nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte. Az egyik indítványozó továbbá felsorolásszerűen megjelölte, hogy az emberi méltósághoz, a jog- és esélyegyenlőséghez, valamint a szociális biztonsághoz való joga [Alkotmány 54. § (1) bekezdés; 70/A. § (3) bekezdés és 70/E. §] is sérelmet szenvedett, azonban erre vonatkozóan a fentieken túl más indokot nem jelölt meg.
2. Mivel az indítványok tárgya egymással összefügg, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Khat.-ot az 1035/2002. (IV. 12.) Korm. határozat - annak lényegi tartalmának változatlanul hagyása mellett - módosította, ezért az indítványozók által támadott állami irányítás egyéb jogi eszközével lényegében azonos tartalmú a Khat. jelenleg hatályos szövege. Az Alkotmánybíróság jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatánál a határozat meghozatalakor hatályos szöveg tekintetében végzi el az ellenőrzést, ha a hatályos szabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.) . Ezért az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollt a Khat. jelenleg hatályos szövege tekintetében végezte el.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az egészségügyi miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
2. A Khat.-nak a támadott - az indítványok elbírálásakor hatályos - szövege:
"A Kormány a stabil vérkészítménytől HCV vírussal megfertőződött veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárok azonos elveken nyugvó, igazságos és gyors állami kártalanítása érdekében a következőket rendeli el:
1. Felhívja a pénzügyminisztert, hogy a Ptk. 28. §-ában foglalt képviseleti jogkörében eljárva a 2. pontban foglaltak szerint tegyen ajánlatot a stabil vérkészítménytől HCV vírussal megfertőződött veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárokat az 1972. évi II. törvény 58. §-ának (3) bekezdése alapján megillető kártalanítás megegyezésével történő rendezésére.
2. Az 1. pont szerint felajánlandó kártalanítás összege azok esetében, akiknél nem áll fenn HCV vírus okozta aktív májkárosodás, azaz a HCV kóroki szerepére csupán HCV antitestek utalnak, egyszeri 500 000 Ft, továbbá a kártalanításról szóló külön megállapodás aláírását követő hónaptól havi 8000 Ft járadék a májkímélő életmód esetleges többletköltségeire. Azon fertőzöttek esetében, akiknél kimutatható aktív HCV okozta májkárosodás áll fenn, a kártalanítás összege egyszeri 2 millió Ft és a kártalanításról szóló külön megállapodás aláírását követő hónaptól havi 12 000 Ft járadék a májkímélő életmód esetleges többletköltségeire. A havi járadék összege minden év április 1-jén (legelőször 2002. április 1-jén) a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján, a hivatalos infláció mértéke szerint növekszik. Azon fertőzöttek, akik az egyszeri 2 millió Ft összegű kártalanításról szóló külön megállapodást, 2002. január 1-je előtt írták alá, a havi járadékra 2002. január 1-jei időpontra visszamenőlegesen jogosultak.
3. Az 1. pont szerinti megegyezést írásba kell foglalni, és ebben kell rögzíteni azt, hogy az állam az érintettek esetében méltányosságból nem vitatja a veleszületett vérzékenység kezelésére szolgáló stabil vérkészítmények alkalmazása és az egyébként más úton is terjedő HCV fertőzés közötti ok-okozati összefüggést. A 2. pont szerint havi járadékban részesülő személy vállalja a májkímélő életmód rendszabályainak megtartását, továbbá hozzájárul ahhoz, hogy a HCV fertőzés aktivitását évente orvosi vizsgálattal ellenőrizzék."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Mindkét indítványozó azt jelölte meg a kérelme indokaként, hogy a támadott Khat. indokolatlanul tesz különbséget a HCV vírussal vérkészítménytől megbetegedettek között. Emellett az első indítványozó - mellőzése miatt - mulasztás megállapítását is kérte. Ezt a kérelmet azonban nem lehetett önálló mulasztás megállapítása iránti kérelemként értékelni, mivel az - tartalma szerint -arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Khat. hátrányos megkülönböztetést alkalmaz. A második indítványozó az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének sérelmét is állította arra hivatkozással, hogy az emberi méltósághoz való joga azért sérült, mert vele szemben a Khat. hátrányos megkülönböztetést alkalmaz. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének, valamint a 70/A. §-ának vélt sérelmét együttesen vizsgálta meg.
2. A Khat. vizsgálatára irányuló indítványokat az alábbiak szerint bírálta el:
2.1. Az Alkotmánybíróság először áttekintette a HCV vírussal fertőzött vérkészítményekkel kapcsolatos szabályozás alakulását.
A nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályairól szóló 114/2000. (VI. 29.) Korm. rendelet 1. § aj pontja szerint e rendelet alkalmazásában vérkészítmény: valamennyi emberi vérből származó, kivizsgált és gyógyítás céljára alkalmasnak ítélt termék, így a teljes vér, a vér összetevőit (vérplazma, alakos elemek) tartalmazó készítmény (a továbbiakban: labilis vérkészítmény), valamint a vérplazma származékai (a továbbiakban: stabil vérkészítmény) . A labilis vérkészítmény lényegében a véradások során levett vérből származó, ellenőrzött és transzfúziónál alkalmazott vér(készítmény), míg a stabil vérkészítmény egy - szintén emberi vérből előállított - többszörös ellenőrzésen átesett származékos vérkészítmény.
A veleszületett vérzékenyek rendszeres kezelésük során kizárólag stabil vérkészítményt (valójában faktorkészítményt) kapnak, pl. injekció formájában. E betegcsoport állandó ellátást igényel.
A '80-as évek elején a vírus-inaktiválás - sem hazánkban, sem más országban - még nem volt ismert és alkalmazott eljárás, ezért ebben az időszakban a veleszületett vérzékenyek túlnyomó többsége stabil vérkészítménytől fertőződött meg HCV vírussal. A HCV vírus kimutatására alkalmas tesztek csak 1991-ben váltak elérhetővé, azt megelőzően a vérkészítményeket HCV vírusra nem szűrték, így a veleszületett vérzékenyek körében nagyobb volt annak a valószínűsége, hogy HCV fertőzést kapjanak. Írországban, Kanadában és Angliában is problémát okozott a HCV vírusra való szűrés hiánya. Az ilyen módon megfertőződött személyek által tömegesen indított perek miatt az államok többsége is a Khat. által alkalmazott megoldást választotta. A veleszületett vérzékenyek fokozott érintettségére tekintettel került sor a Khat. megalkotására.
Napjainkban a stabil vérkészítmények többszörös ellenőrzésen és vírus-inaktiválási eljáráson mennek keresztül, ami nagy valószínűséggel szűri ki a HCV vírust a vérkészítményekből. Ennek ellenére a stabil vérkészítmények esetében is elképzelhető a HCV fertőzés, amennyiben az ellenőrzés az "ablakperiódusban" történik, azaz a fertőzés már jelen van a vérben, csak az nem mutatható ki.
A veleszületett vérzékenyek éppen azért mivel rendszeresen kapnak vérkészítményt, jobban ki voltak téve a HCV vírussal való megfertőződés veszélyének, mint azon személyek, akik például baleset vagy műtéti beavatkozás során egyszeri (vagy kevés) alkalommal kapnak vért.
A jogalkotó a Khat.-ban alkalmazott egyszerűsített igényérvényesítés lehetőségének bevezetésekor nyilvánvalóan azt vette figyelembe, hogy elvben szinte teljes bizonyossággal kizárható a fertőzés lehetősége. Amennyiben azonban a veleszületett vérzékenységben szenvedő beteg mégis HCV fertőzést kap, az a vélelem áll fenn, hogy azt kezelése során, stabil vérkészítménytől kapta, azt bizonyítania nem kell. Ezért biztosítja az állam a Khat. szerinti megállapodás megkötésének lehetőségét e betegcsoport számára.
2.2. Az indítványozók a Khat. egésze tekintetében hivatkoznak az Alkotmány 70/A. §-ának, valamint - ugyanazon indokkal - az 54. § (1) bekezdésének a sérelmére.
A kifogásolt Khat. a korábbi, az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. 58. § (3) bekezdése alapján hatalmazza fel a pénzügyminisztert, hogy a Magyar Állam képviseletében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 28. §-a alapján peren kívüli egyezségi ajánlatot tegyen a fenti jogosulti körön belül egy pontosan körülhatárolható betegcsoport (a veleszületett vérzékenységben szenvedők) egyes károsultjainak, ha azok stabil vérkészítménytől HCV fertőzést szenvedtek és kártalanítási igényt érvényesítenek. Mivel ebben a betegcsoportban gyakrabban előfordult és könnyebben bizonyítható volt a fertőződés, a Khat. az ilyen károsultak azonos elveken nyugvó, igazságos és gyors kártalanítása érdekében, tehát méltányosságból tette lehetővé a peren kívüli megegyezést. Az állami irányítás egyéb jogi eszköze egyúttal egységesen meghatározta a felajánlandó kártalanítás összegét is, egyösszegű kártalanítás, valamint ezen felül havi járadék formájában. Ha az ajánlatot a károsult elfogadja, a megegyezést írásba kell foglalni, ebben rögzítve azt is, hogy az állam méltányosságból nem vitatja a stabil vérkészítmények alkalmazása és az egyébként más úton is terjedő HCV fertőzés közötti ok-okozati összefüggést, valamint, hogy a havi járadékban részesülő személy vállalja a májkímélő életmód rendszabályainak megtartását és hozzájárul ahhoz, hogy a HCV fertőzés aktivitását évente orvosi vizsgálattal ellenőrizzék.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben mindenekelőtt megállapítja, hogy - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 46. § (1) bekezdése értelmében - kormányhatározattal a Kormány az általa irányított szervek feladatait szabályozza. Jelen Khat. esetében ez azt jelenti, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) által biztosított alanyi jog (kártalanításhoz való jog) érvényesítésének módját, a Khat. egy jól körülhatárolható csoport (a veleszületett vérzékenyek) tekintetében egyszerűsíti, illetve rövidíti le. Az egyedi döntéseket a miniszter hozza meg, ennek tartalmára vonatkozó feltételeket azonban a Khat. szabja meg. A kormányhatározat a fentiek értelmében alapjogot nem érinthet, alapjogra vonatkozó rendelkezést nem tartalmazhat.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a Khat. az indítványozók állítása szerint érint-e alapvető jogot és azáltal felmerülhet-e a hátrányos megkülön-bözetés alkotmányos tilalmának sérelme.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését - állandó gyakorlata szerint - a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.].
Az Alkotmánybíróság megállapítja: homogén csoportot a bármilyen (stabil vagy labilis) vérkészítmény felhasználása következtében megbetegedett személyek alkotnak (akik akár veleszületett vérzékenységben szenvednek, akár más ok miatt kaptak vérkészítményt) . Ezt támasztja alá a Khat. háttérjogszabálya, az Eütv. 227. § (4) bekezdése is. E szerint amennyiben a vérkészítmény szakmai szabályok szerinti felhasználásával összefüggésben a beteg kárt szenved vagy meghal, őt, illetve az általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja. Az Eütv. tehát az állam legtágabb értelemben vett vagyoni helytállási kötelezettségét állapítja meg bármely vérkészítménnyel okozott kár esetére, bármely beteggel (hozzátartozójával) szemben.
2.3. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint önmagában az, hogy a veleszületett vérzékenységben szenvedők, akik stabil vérkészítménytől HCV vírussal fertőződtek meg, az irányadó szabályok szerint könnyített igényérvényesítésre jogosultak, alkotmányossági szempontból nem kifogásolható.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy hátrányosabb helyzetet eredményeznek a veleszületett vérzékenyek körén kívül esők vonatkozásában, hiszen igényeik peres úton történő érvényesítésének lehetősége számukra is nyitva ál-1. A Khat. figyelembe veszi a veleszületett vérzékenyek sajátos helyzetét és az általános szabályokon belül speciális rendelkezéseket fogalmaz meg. A Khat. szerint tett ajánlatot az igényjogosult sem köteles elfogadni. Ha neki kedvezőbb, nagyobb mértékű (akár egyösszegű, akár járadék formájában fizetett) kártalanítást akar, igényét szintén bírói úton, polgári perben kell érvényesítenie. Ugyanez vonatkozik a Khat. által meghatározott alanyi körön kívül eső minden más HCV fertőzöttre is, ha az állammal szemben kártalanítási (vagy kártérítési) igényt kíván érvényesíteni. A Khat. tehát senkit nem foszt meg sem alanyi jogától, sem annak megsértése esetén igényének érvényesítési lehetőségétől, csupán a jogalap, a mérték, és esetleges más követelések vitatásának jogát tartja fenn az állam mint alperes javára.
2.4. A Khat.-ban alkalmazott megoldással azonban a jogalkotó a homogén csoporton belül a veleszületett vérzékenységben szenvedő betegcsoport azon sajátos helyzetét értékeli, hogy ők rendszeresen stabil vérkészítményt kapnak, és hogy a stabil (többszörösen ellenőrzött és vírus-in-aktivált) vérkészítménytől betegedtek meg HCV vírussal. A kezelés ismétlődő és rendszeres volta az a tényező, amely miatt a veleszületett vérzékenységben szenvedők a HCV fertőződés nagyobb veszélyének vannak kitéve annak ellenére, hogy stabil, többszörösen ellenőrzött és megfelelően kezelt, de mégis emberi vérből előállított vérkészítményt kapnak.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Khat., amikor egy jól körülhatárolt betegcsoport esetében az igényérvényesítés lehetőségét elsősorban a megfertőződés fokozott veszélye miatt - másodsorban pergazdaságossági okból, idő és költségkímélés céljából -megkönnyíti, nem érinti az Alkotmány 70/A. §-át, ezért az indítványokat ebben a vonatkozásban elutasította. Mivel az Alkotmány 54. § (1) bekezdése sérelmének megállapítására irányuló indítvány - annak tartalma szerint - az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére irányult, ezért az osztotta a hátrányos megkülönböztetés tilalmának vizsgálatára vonatkozó indítvány jogi sorsát, így az Alkotmánybíróság azt szintén elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/D. §-ával összefüggésben az alábbiakra mutat rá. Az alkotmánybírósági joggyakorlat az Alkotmány 70/D. §-ának értelmezésében is töretlen. Eszerint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. E feltételeket konkretizálja egyebek között az Alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés, amely az állam kötelezettségévé teszi az egészségügyi intézmények létesítését és az orvosi ellátás megszervezését. Az Alkotmánybíróság elvontan, általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet. A szélső eseteken túl azonban az Alkotmány 70/D. §-ának nincs alkotmányos mércéje. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog tehát önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen, az az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg. [56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 260, 270.] Azzal, hogy a kártalanítási igényérvényesítés lehetősége a fent kifejtettek szerint az Eütv. alapján minden érintett számára adott, az állam a Khat. megalkotásával nem teremtett olyan szélsőséges helyzetet, melyben az Alkotmány 70/D. §-a sérelmet szenvedne. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/D. §-ának sérelmét nem állapította meg és így az indítványokat e tekintetben is elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ával összefüggésben pedig az alábbiakat emeli ki. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlatában a szociális biztonsághoz való jog tartalmát állami kötelezettségként értelmezte. A 42/2000. (XI. 8.) AB határozat rendelkező részében kimondta, hogy az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerinti szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza (...) . Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdése alapján az állam a polgárok megélhetéshez szükséges ellátásra való jogának realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni. (ABH 2000, 329.) Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezései során rámutatott, hogy az állam az e §-ban megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait. [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 191-192.]
Az Alkotmány 70/E. §-a általános jelleggel nevesíti az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, a szociális gondoskodás, az ellátás jogintézményeit és mértékét az Alkotmány nem határozza meg. Az alkotmányi előírások megvalósítása - számos feltételtől függően - változó és folyamatos törvényhozási, jogalkalmazási, önkormányzati és társadalmi feladat. (1588/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 510, 511.) Az egyes ellátások feltételeit és mértékét külön jogszabályok határozzák meg és nem az Alkotmány. A feltételek mindaddig alkotmányosak, amíg más alkotmányi rendelkezéseket (pl. a diszkriminációt tiltó 70/A. §-t) nem sértenek. (1449/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 561, 563.)
A jogalkotó természetszerűleg nincs elzárva attól, hogy a mindenkori költségvetési lehetőségek függvényében és a joggyakorlat tapasztalatainak birtokában a méltányos eljárásra jogosultak alanyi körét tovább bővítse, mint ahogy attól sem, hogy az esetleges negatív tapasztalatok vagy pénzügyi korlátok miatt szűkítse azt.
Az indítványokkal kapcsolatban az sem mellékes szempont, hogy a Khat. megsemmisítése a jelenleg érintett betegcsoport számára jelentené a peren kívüli megegyezés lehetőségének az elvesztését, anélkül, hogy más igényjogosultak számára megnyitná azt.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványozók által felhívott egyetlen alkotmányos rendelkezés sérelmét sem látta megállapíthatónak, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2008. április 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolása
1. Egyetértek a határozat rendelkező részében foglalt elutasítással. Indokolásom azonban más érveken alapszik, mint a határozatban található. Szerintem az Alkotmánybíróságnak alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiánya miatt kellett volna a stabil vérkészítménytől HCV vírussal megfertőződött veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárok egységes kártalanításáról szóló 1093/2000. (XI. 24.) Korm. határozat alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítania.
2. A Kormány határozata a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény értelmében állami irányítás egyéb jogi eszköze; alkotmányos alapja az Alkotmány 35. § (2) bekezdése, amely szerint "[a] Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz".
A Kormány határozatai - ahogyan az állami irányítás egyéb jogi eszközei általában - nem tartalmazhatnak az állampolgárokra jogokat és kötelezettségeket, így nem is mindenkire kötelező normák. A Kormány határozataiban az általa irányított szervek feladatait, valamint saját működését szabályozza. A Khat. is ilyen szabály, hiszen címzettje nem az állampolgárok egy csoportja - a fentiekből következően nem is lehet -, hanem a pénzügyminiszter. E határozatában a Kormány az irányítása alá tartozó Pénz ügyminisztérium élén álló minisztert - aki az Alkotmány 37. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, a többi miniszterhez hasonlóan, a jogszabályok rendelkezéseinek és a Kormány határozatainak megfelelően vezeti az államigazgatás feladatkörébe tartozó ágait, és irányítja az alárendelt szerveket - kötelezi arra, hogy tegyen ajánlatot a stabil vérkészítménytől HCV vírussal megfertőzött veleszületett vérzékenységben szenvedő állampolgárokat megillető kártalanítás perenkívüli rendezésére. Következésképpen a kormányhatározat az érintett (kártalanítandó) személyeket semmire nem kötelezi, sem nem jogosítja, csupán az Eütv.-ben rögzített állami kártalanítási kötelezettség teljesítésének egyik módját határozza meg egy jól körülhatárolt csoport valamennyi tagja tekintetében. A Kormány határozata jogi kötelezettséget az állampolgárokra nézve nem keletkeztet, ezért az alapjogaikat fogalmilag sem korlátozhatja.
3. Megjegyzem továbbá, hogy az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmezése kapcsán az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában már rögzítette, hogy "[v]alamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is" (ABH, 1991, 258, 260. - azóta az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata) . Ennek alapján, ha az indítvánnyal érintett határozat alapjogra vonatkozó szabályozást tartalmazna, eleve alkotmányellenes lenne.
Budapest, 2008. április 29.
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.
Budapest, 2008. április 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró