1213/B/2006. AB határozat

a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény, valamint a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról szóló 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

I.

1. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 19. §-a (3) bekezdésében a "- 23. § b) pontjában foglaltak figyelembevételével -" szövegrész, a 23. § b) pontja és a 25. § (6) bekezdésében a 23. § b) pontjára történő utalás alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról szóló 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

II.

1. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény II. fejezete 1. címe, 18. § (10) bekezdés c) és d) pontja és 18/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

2. Az Alkotmánybíróság egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény 43. § (1)-(2) és (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény 2. § (3) bekezdése "valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben meghatározott díjfizetési kötelezettségük teljesítése" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 5/C-H. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

5. Az Alkotmánybíróság a sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról szóló 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

Indokolás

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Tv.) és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Vhr.) módosító 319/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet által bevezetett vizitdíj, kórházi napidíj, illetve részleges térítés egyes szabályaival kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és azokat egy eljárásban, tartalmuk szerint bírálta el.

Az indítványozók szerint a Tv. 3. §-a, amely a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) II. fejezete 1. címét módosította, illetve 7. §-a, amely az Ebtv.-t 18/A. §-sal egészítette ki, és a Vhr. ezekhez kapcsolódó 5/C-H. §-ai szabályozása, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. § (3) bekezdése "valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben meghatározott díjfizetési kötelezettségük teljesítése" szövegrésze általánosságban ellentétes az Alkotmánynak a lehető legmagasabb szintű egészséghez való jogot tartalmazó 70/D. §-ával.

Azzal érveltek, hogy a vizitdíj bevezetése ezt az alapvető jogot nyilvánvalóan korlátozza, mert korábban feltétel nélkül lehetett az említett alapvető jogot érvényesíteni hivatott egyes ellátásokat igénybe venni. Az egészségügyi ellátás közvetlen feltételhez kötése alkotmánysértő, mert az alapvető jogok megvalósításának forrását az Alkotmány 70/I. §-a társadalmi szinten, és nem az egyénre eső költségek szintjén határozza meg a közterhek viselésének kötelezettségével. A közterhekhez való hozzájárulás nem lehet a jogok igénybevételének függvénye.

Hivatkoztak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére, mert a társadalombiztosítás létezése óta a szolgáltatás igénybevétele külön díj nélkül, vagyis a jogosultság megszerzése (járulék fizetése) alapján történt.

Állították, hogy a támadott szabályok ellentétben állnak az Alkotmány 70/E. §-ával is. A biztosított járulékfizetéssel jogosultságot szerez az ellátásra, azokat ezért külön díj fizetése nélkül veheti igénybe. A külön díjazás kívül esik a biztosítási jogviszonyon.

Azzal is érveltek, hogy az emelt összegű díjfizetési kötelezettséggel járó fenyegetettség az élethez való alapvető jog [Alkotmány 54. § (1) bekezdése] érvényesülését is veszélyeztetheti.

2. Van olyan indítvány is, amely szerint az Ebtv. 18/A. § (6) bekezdés f) pontja az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével ellentétes, mert önkényes és ezért diszkriminatív az, hogy csak sürgős szükség esetén mentesít a jogszabály a vizitdíj és a kórházi napidíj fizetés alól, veszélyeztető állapot esetén pedig nem.

Támadják a sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról szóló 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) szabályait is, mert diszkriminatívnak tartják, hogy nem tartoznak a sürgős szükség körébe az olyan, életet veszélyeztető állapotok és betegségek, amelyek a R. mellékletében szereplő életet veszélyeztető állapotokhoz és betegségekhez hasonlóak.

3. A szabad orvosválasztás jogát korlátozó, a vizitdíjjal összefüggő szabályok - az Ebtv. 18/A. §-ának (8) bekezdése és 23. § b) pontja - az indítványozók szerint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével és 70/A. §-ával ellentétesek ama személyek vonatkozásában, akik a magas térítési díjat nem képesek megfizetni.

Ugyanebből az okból alkotmányellenes az indítványozók szerint az Ebtv. 19. § (3) bekezdésében a "- 23. § b) pontjában foglaltak figyelembevételével -" szövegrész, valamint az Ebtv. 25. §-a (6) bekezdésében a 23. § b) pontjára történő utalás, továbbá a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról szóló 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § (3) bekezdése, mert nem igazolható az önrendelkezési jog (szabad orvosválasztás) szükségszerű és arányos korlátozása. A 30%-os, de legfeljebb 100 000 Ft-os térítési díj kiemelkedően és aránytalanul magas összege azt eredményezi, hogy az ellátás igénybevételére jogosultak többsége a szabad orvosválasztással összefüggő önrendelkezési jogát nem fogja tudni gyakorolni.

4. Az adatvédelmi biztos szerint az Ebtv. 18/A. § (14) bekezdése és a Vhr. 5/H. §-a ellentétben áll az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével és 8. § (2) bekezdésével. A támadott szabályok értelmében a biztosított a jogszabályban meghatározottak szerint, a jegyzőnél előterjesztett kérelem alapján, visszaigényelheti a 20 alkalom feletti ellátások után nyugtával, számlával igazoltan fizetett vizitdíj összegét.

Az indítvány szerint a különleges személyes adatok kezelésére vonatkozó jogszabályokkal szemben támasztott alkotmányos követelményekkel ellentétes az a szabályozás, amelynek alapján a nyugta adattartalmából következtetni lehet az érintett egészségi állapotára, mert maga a vizitdíj visszaigénylésének ténye is közvetlenül utalhat arra, hogy az érintett egészségi állapota gyenge vagy krónikus betegségben szenved, illetve a nyugtát kiállító intézmény neve adott esetben következtetni enged arra, hogy az érintett milyen típusú kezelésben részesül. A vizitdíjat fizető érintettek személyes adatainak védelméhez fűződő joga azzal, hogy alapvetően fiskális szempontok alapján az ellátóhálózaton kívüli olyan szerv kezelésébe kerül az egészségi állapottal összefüggésbe hozható adat, mely szervnek az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényben (a továbbiakban: Eüak.) szereplő adatkezelés nem tartozik a feladatkörébe, szükségtelen és aránytalan korlátozás.

5. Van olyan indítvány is, amelyben azt kifogásolják, hogy a Tv. elfogadására a jogalkotási eljárás előírásainak megsértésével került sor.

Hivatkoznak a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 19., 20., 27. § -ára, a 31. § (1) bekez-désére, a 32. §-ra. E szabályok értelmében az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.

Utalnak a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény(atovábbiakban: Moktv.) 2. § (1) bekezdés f pontjára, a 2. § (2) bekezdésére, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Meszktv.) 1. §-ának (1) bekezdésére, 2. §-ának (2) bekezdésére és 3. §-ának (1) bekezdésére.

Állítják, hogy a Tv. megalkotásakor a jogalkotó nem folytatott semmiféle egyeztetést a tervezett intézkedések hatásairól.

Az indítvány szerint ezért a Tv. egésze, formai okból, közjogi érvénytelenség miatt, alkotmányellenes. Hivatkoznak az Alkotmánybíróság gyakorlatára, kiemelten a 30/2000. (X. 11.) AB határozatra (ABH 2000, 202, 208.).

6. Az egyik indítvány a vizitdíjra és a kórházi napidíjra vonatkozó szabályok hatálybaléptetésnek módját, a Tv. 43. §-ának (1), (2) és (7) bekezdését kifogásolja. Az indítvány lényege szerint a Tv. nem ad kellő felkészülési időt a jogalanyoknak arra, hogy a megváltozott körülményekhez igazodhassanak, ez ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekez-déséből eredő jogbiztonsággal összefüggő követelményekkel.

II.

Az indítványok benyújtását követően a támadott szabályok egy része hatályát vesztette.

A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló 2008. évi IX. törvény 1. § (1) bekezdésének a), d) és e) pontja 2008. április 1-jétől hatályon kívül helyezte az Ebtv. II. fejezet 1. címében a "valamint vizitdíj, illetve kórházi napidíj fizetése mellett" szöveget, a 18. § (10) bekezdés c) pontjában az "és ez alapján a biztosított által fizetendő kórházi napidíj összegéről" szöveget és a 18/A. § (1)-(18) bekezdését.

A Tv. 43. § (2) bekezdését az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 2. §-ának 942. pontja 2007. július 1-jétől helyezte hatályon kívül.

A Tv. 43. § (7) bekezdését a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló 2008. évi IX. törvény 3. § (5) bekezdése 2008. április 1-jétől hatályon helyezte.

A vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetésével kapcsolatos egyes kormányrendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 65/2008. (III. 29.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja 2008. április 1-jétől hatályon kívül helyezte a Vhr. 5/C-5/G. §-ait, valamint az 5/C. §-át megelőző "Vizitdíj, kórházi napidíj" alcímet, a c) pontja 2008. július 1-jétől a Vhr. 5/H. § (1)-(5) bekezdését, a d) pontja 2008. augusztus 1-jétől a Vhr. 5/H. § (6)-(14) be-kezdését.

Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabályalkotmányellenességét nemvizsgálja, ha csak nem an-nak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990.

AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges. Jelen ügyben az indítványok az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos absztrakt normakontrollra irányultak.

Az Alkotmánybíróság ezért - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend.) 31. § a) pontja alapján -

- az Ebtv. II. fejezete 1. címe, 18. § (10) bekezdés c) és d) pontja és 18/A. §-a,

- a Tv. 43. § (1)-(2) és (7) bekezdése,

- a Vhr. 5/C-H. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette.

Az Alkotmánybíróság - az Ügyrend 31. § e) pontja alapján - megszüntette a Tbj. 2. § (3) bekezdése "valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben meghatározott díjfizetési kötelezettségük teljesítése" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást is. Ezt ugyanis az indítványozók a Tv.-nek az Ebtv.-t módosító szabályaival összefüggésben támadták. Az Ebtv. kifogásolt rendelkezéseinek hatályvesztésével a Tbj. e részének vizsgálata is okafogyottá vált.

Okafogyottá vált - az Ebtv. 18/A. §-a hatályon kívül helyezése miatt - az az indítvány is, amely szerint a vizitdíj és a kórházi napidíj fizetése alóli kivételekről szóló szabályok, a sürgős szükség és a veszélyeztető állapot megkülönböztetése, vagyis az Ebtv. 18/A. § (6) bekezdés f) pontja, illetve a sürgős szükség körébe tartozó egyes, életet veszélyeztető állapotok és betegségek kiemelése az R. szabályai szerint, emberi méltóságot sértő különbségtételt tartalmaznak.

Ezért az Alkotmánybíróság az R. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást is megszüntette.

III.

1. Az Alkotmány hivatkozott szabályai szerint:

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (... )

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. Az Ebtv. támadott szabályai szerint: "Ebtv. 19. § (...)

(3) Az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során a biztosított - a 23. § b) pontjában foglaltak figyelembevételével - a finanszírozott egészségügyi szolgáltató munkarendje alapján beosztott orvos helyett másik orvost igényelhet, amennyiben azt a biztosított egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma és az ellátás sürgőssége nem zárja ki, azzal, hogy ezt a szabályt az egészségügyi szolgáltatónál nem munkaviszonyban, illetve közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott orvos választására is alkalmazni kell. (... )

Ebtv. 23. § A biztosított részleges térítés mellett jogosult (... )

b) az ellátást végző orvos 19. § (3) bekezdésében foglaltak szerinti megválasztására; (... )

Ebtv. 25. § (... )

(6) A biztosított által a 23. § b) és d) pontja alapján fizetendő részleges térítési díj mértéke annak az összegnek a 30 százaléka, ami az adott ellátásért a külön jogszabályban foglaltak szerint az egészségbiztosító felé elszámolható, azzal, hogy a biztosított által fizetendő összeg nem haladhatja meg a külön jogszabályban meghatározott összeget."

3. A Korm. rendelet szerint:

"2. § (... )

(3) Az Ebtv. 23. §-ának b) és d) pontja alapján fizetendő részleges térítési díj összege nem haladhatja meg a 100 000 forintot."

IV.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság az 56/2000. (XII. 19.) AB határozatban (ABH 2000, 527.) megállapította, hogy a szabad orvosválasztás joga szoros összefüggésben áll az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joggal, valamint az 59. § (1) bekezdésében szereplő, a magántitok és személyes adatok védelméhez való joggal. A háziorvos-választás esetében e jogok érvényesülése szempontjából garanciális jelentőségű az Eütv. 88. § (1) bekezdése.

A 36/2000. (X. 27.) AB határozat leszögezte, hogy az Eütv. az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való jogot érvényre juttató garanciális rendelkezéseket tartalmaz a betegek önrendelkezési joga tekintetében (ABH 2000, 241.).

Az a jog, hogy a biztosított alapvetően szabadon választja meg orvosát - eltekintve a vészhelyzetektől vagy a különleges jogi kötelezettségektől -, az önrendelkezési jog kifejeződése. A szabad orvos- és kórházválasztást korlátozó szabályok alkotmányossági vizsgálatánál jelentősége van annak, hogy a társadalombiztosítás keretében veszik-e igénybe az ellátást vagy azon kívül, pl. magán egészségbiztosítónál. Ha társadalombiztosítás keretében igénybe vett ellátásról van szó, és a társadalombiztosítás egységesen, minden biztosított számára a járulékfizetés fejében azonos ellátást biztosít, s nincsenek jelentős eltérések a felajánlott egészségügyi szolgáltatásokban, a választással esetleg okozott többletköltségek áthárításáról lehet szó, de a nyújtott egészségügyi szolgáltatásért önmagában térítési kötelezettség a biztosított terhére nem írható elő, mert a biztosított a szolgáltatásra járulékfizetéssel már jogot szerzett. Mindemellett a szabad orvos- és kórházválasztás másként érvényesül a háziorvos és másként valamely kórház megválasztásánál. Egyrészt a szabad orvosválasztást az alapellátásban korlátozó jogszabály alkotmányossága szigorúbban ítélhető meg, másrészt a szabad orvosválasztás jogát nem érinti az, ha ennek érvényesülését a szakellátásban beutalóhoz köti a jogszabály. Ilyen esetben a szabad orvosválasztás a szakellátást illetően a választott háziorvoson keresztül valósul meg.

Az alapellátásban az Eütv. 88. § (1) bekezdése biztosítja azt, hogy a beteg választása alapján igénybe vehető, hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, nemétől, korától és betegsége természetétől függetlenül folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön.

2. Az Ebtv. 19. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy -részleges térítés mellett - az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során a biztosított a finanszírozott egészségügyi szolgáltató munkarendje alapján beosztott orvos helyett másik orvost igényeljen, amennyiben azt a biztosított egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma és az ellátás sürgőssége nem zárja ki.

A 22/2003. (IV. 28.) AB határozat értelmében a minden beteget megillető általános önrendelkezési jogból az orvosi beavatkozás visszautasításának joga következik. Ezt a jogot az Eütv. 15. §-a külön is nevesíti. A beteget megillető önrendelkezési jog lényege, hogy minden beteg szabadon döntheti el: kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetőleg annak során milyen beavatkozás elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. A betegek emberi méltóságának egyik fontos aspektusa ugyanis az, hogy az ember semmilyen körülmények között nem válhat eszközzé vagy tárggyá. Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 308.]. A betegek emberi méltóságához való jogából következő másik aspektus a testi integritáshoz való alapjog. Az emberi méltósághoz való jog tehát magában foglalja az önrendelkezés szabadságához való alkotmányos alapjogot csakúgy, mint a személy testi integritásához fűződő alapjogot is [75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 381.]. A testi integritáshoz való jog az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a betegekre vonatkoztatva azt is jelenti, hogy főszabályként a beteg egyetértése, hozzájárulása nélkül testéhez más nem nyúlhat (ABH 2003, 235.).

Az Ebtv. 19. § (3) bekezdésében említett 23. § b) pontja - a részleges térítés előírásával - feltételtől teszi függővé a választott egészségügyi szolgáltatónál a beosztott orvos helyett másik orvos igénylését.

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy ezek a szabályok - bár korlátozzák a biztosított választási jogát -nem ellentétesek az emberi méltósághoz való joggal. A választott egészségügyi szolgáltatónál az orvosválasztás joga az előre tervezhető beavatkozásoknál a választani kívánt orvos beosztásával általában összeegyeztethető. Ilyen esetben részleges térítési kötelezettség fel sem merülhet. A beosztott orvos helyett másik orvos igényléséhez való, általánosan érvényesülő jog a szakellátásokat illetően nem önálló alapvető jog, hanem csak összefüggésben áll az emberi méltósághoz való joggal, valamint a magántitok és személyes adatok védelméhez való joggal. Korlátozására ezért nem alkalmazhatók az Alkotmány 8. § (2) bekezdéséből eredő szigorú követelmények. "Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes" [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]. A szabad orvosválasztást a fentiek szerint korlátozó jogszabály [az Ebtv. 19. § (3) bekezdése, 23. § b) pontja és 25. § (6) bekezdése], valamint a Korm. rendeletnek a térítés felső határát előíró 2. § (3) bekezdése alkotmányellenességét az emberi méltósághoz való jog sérelme miatt a jelen esetben mindezekre figyelemmel nem lehet megállapítani.

3. A részleges térítés előírása nem ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával sem. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése - amint azt az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette - nem mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az, önkényes, az emberi méltósághoz való jogot sérti. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 963/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 437, 445.]. A részleges térítésről szóló, kifogásolt szabályok - a 18. § (10) bekezdés d) pontja, a 19. § (3) bekezdésében a "- 23. § b) pontjában foglaltak figyelembevételével -" szövegrész, a 23. § b) pontja és a 25. § (6) bekezdésében a 23. § b) pontjára történő utalás, a Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése - önkényessége, emberi méltóságot sértő volta nem állapítható meg.

V.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy az Abtv. 1., 37., 40. §-ára és a 42. § (1) bekezdésére figyelemmel - a nem hatályos jogszabály tekintetében - nincs helye utólagos és elvont normakontroll-eljárásnak, ha annak egyedüli eljárásjogi következménye - az alkotmányellenesség megállapítása esetén is - a jogszabály hatályvesztésének kimondása lehetne (1449/B/1992/13., ABH 1994, 561, 564, 859.).

A hatályos jogszabályoknál az Abtv. 43. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.

Utólagos és elvont normakontroll eljárásban, ha valamely módosító jogszabály alkotmányossági vizsgálatáról van szó, az alkotmánysértés megállapításán túlmenő eljárásjogi következmény a hatályvesztésnek a határozat közzététele időpontjától eltérő meghatározása lehet, feltéve, hogy ezt a jogbiztonság indokolja.

A jelen esetben a Tv. egésze formai alkotmányellenességéről kell dönteni.

A Tv. az alábbi jogszabályokat módosította:

- a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényt,

- az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt,

- a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt,

- a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt,

- az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvényt.

Az Alkotmánybíróság 4/2006. (II. 15.) AB határozata értelmében (ABH 2006, 101.) a kizárólag formai vizsgálat azt jelenti, hogy a módosításokat elrendelő rendelkezéseken túl, a módosított jogszabályokat az alkotmányellenesség esetleges megállapítása és a megsemmisítés nem érinti.

Habár a közjogi érvénytelenség elvileg a módosított szabályok megsemmisítését is eredményezheti, az Alkotmánybíróságnak a kizárólag közjogi érvénytelenségen

(formai alkotmánysértésen) alapuló alkotmányellenesség megállapításánál figyelemmel kell lennie az időmúlásra és a létrejött jogviszonyokra is, amikor hatályvesztésről dönt.

Az Alkotmánybíróság a vizsgált esetben az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt kivételes jogosultságának gyakorlására nem látott okot, ezért az indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság hasonlóan döntött az 509/D/1993. AB határozatban, amikor alkotmányjogi panasz eljárásban a jogszabály alkotmányellenessége helyett először azt vizsgálta, hogy sor kerülhet-e az Abtv. 43. § (4) bekezdésének alkalmazására (ABH 1995, 837.), és az erre adott nemleges válasz után a panaszt elutasította.

Hasonlóan bírált el az Alkotmánybíróság egy szintén több törvényt módosító törvény közjogi érvénytelenségére alapított indítványt a 1098/B/2006. AB határozat III. 6. pontjában is (ABH 2007, 2088.).

Budapest, 2010. október 11.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró