34/E/2006. AB határozat
az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvénnyel összefüggésben benyújtott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvénnyel összefüggésben benyújtott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól a méhészet állami szabályozásával összefüggésben. Hivatkozott arra, hogy a jogalkotó - a méhészetet érintő támogatási rendszer működtetését biztosító jogszabályi háttér kialakítása során - figyelmen kívül hagyta a "partnerség elvét", amely biztosítaná a méltányosságot, az átláthatóságot és a kölcsönös hasznokat a piaci szereplők számára.
Az indítványozó előadta, hogy a méhészeti tevékenység állami támogatása - a jogszabályi környezet változása miatt - folyamatosan és nagymértékben csökkent, amelynek hatására nem vált kiszámíthatóvá a gazdasági tevékenység várható eredménye.
Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a méz felvásárlási árának csökkenése miatt veszélybe került a méhészeti tevékenységgel foglalkozók munkából való megélhetése, és ezzel sérültek az Alkotmány 70/B. § (1) és (3) bekezdései. Az indítványozó szerint a felvásárlási ár csökkenése amiatt valósulhatott meg, hogy az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Art.) nem jelenítette meg a partnerség elvét.
Első beadványában az indítványozó felsorolásszerűen, az indítványban megjelölt alkotmányjogi problémával való okozati összefüggés megjelölése nélkül hivatkozott az Alkotmány 4. §-ára, 8. § (1) bekezdésére, 9. § (1) bekezdésére, 37. § (3) bekezdésére, 51. § (1) bekezdésére, 54. § (1) bekezdésére, 61, §-ára és a 70/A. § (2) és (3) bekezdéseire.
II.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. (...)
70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. (...)
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."
Az Art. hivatkozott rendelkezései:
"2. § E törvény alkalmazásában: (...)
2. termékpálya: a piaci szereplők meghatározott termék alapanyag-előállításától a végtermék értékesítéséig terjedő kapcsolatrendszere (...)
12. intervenciós ár: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan előre meghirdetett ár, amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra
13. intervenciós felvásárlás: az egyes termékpálya-szabályozásokban előre meghatározott módon történő állami felvásárlás".
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a foglalkozáshoz való alapjog természetére és korlátozhatóságára vonatkozó álláspontját már több határozatában ismertette. A 21/1994. (IV. 16.) AB határozat megállapította, hogy "az alanyi jogi értelemben vett munkához való jog, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog (70/B. §), illetőleg a vállalkozás joga (9. §) között nincs hierarchikus viszony. A munkához való jogot is úgy kell értelmezni, hogy abba mindenfajta foglalkozás, hivatás, »munka« megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik. (...) Munka, foglalkozás, vállalkozás alanyi alapjogként nem különbözik egymástól. A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően" (ABH 1994, 117, 121.) .
Jelen esetben az állam nem korlátozza - sem objektív, sem szubjektív módon - a méhészeti tevékenység gyakorlását; a jogszabályi környezet nem akadályozza az adott foglalkozásba való bekerülést, illetve a tevékenység végzését, így az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében meghatározott munkához való jog sérelme fel sem merül.
Az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdése alapján minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. A 750/B/2000. AB határozat alapján "az Alkotmány e szakaszának vizsgálata a munkavégzés és a javadalmazás közötti közvetlen kapcsolatot feltételez, s végső soron a diszkrimináció tilalmának a munka világára vetített speciális megjelenítését takarja. E körben az alkotmányossági vizsgálat arra irányul, hogy ugyanazon munkamennyiséget és minőséget produkáló munkavállalók, minden - a munkavégzésen kívül eső - szempontból azonos javadalmazáshoz jussanak, és azt valóban meg is kapják" (ABH 2003, 1261, 1266.) . Hasonlóan a 137/B/1991. AB határozat rögzíti, hogy "az Alkotmány 70/B. §-a ezért helyes értelme szerint az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkozó konkretizálása" (ABH 1992, 456, 459.) .
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének vonatkozásában az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592,593.) .
A jelen esetben azonban nem állapítható meg, hogy a jogalkotó homogén csoportba tartozó személyekre eltérő szabályozást rendelt volna, ilyen megkülönböztetésre az indítványozó sem hivatkozott.
2. Az Art. 6. § (1) bekezdése alapján az intervenciós ár és az intervenciós felvásárlás az agrárpiaci rendtartás eszközei. Az Art. értelmező rendelkezései alapján az intervenciós ár az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott, olyan előre meghirdetett ár, amely áron az intervenciós időszak alatt a külön rendeletben meghatározott minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék felajánlható intervenciós felvásárlásra. Az intervenciós felvásárlás pedig az egyes termékpálya-szabályozásokban előre meghatározott módon történő állami felvásárlás (Art. 2. § 12. és 13. pontok) . Az intervenciós ár tehát a piaci viszonyok figyelembevételével meghatározott minimumár, amelyhez az illetékes miniszter kvótát rendel, és az így meghatározott mennyiségű és minőségű termék állami felvásárlására kötelezettséget vállal.
Intervenciós árat a közvetlenül szabályozott agrárpiac esetén a szabályozásba bevont termékekre - a terméktanács javaslatát is szem előtt tartva - az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapít meg. Az intervenciós ár meghatározásának célja tehát a gazdálkodás kiszámíthatóvá tétele az adott ágazatban.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján Magyarország gazdasága piacgazdaság. A már hivatkozott 21/1994. (IV. 16.) AB határozat megállapította azonban, hogy "a piacgazdasághoz senkinek sincs joga, vagyis nem minősíthető alapjogként; a piacgazdaság sérelmére hivatkozva semmilyen alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el. Nem lehet egy beavatkozás alkotmányosságát attól függővé tenni, hogy a korlátozás a piacgazdaság kiépítését szolgálja-e. Változó kormányok változó gazdasági helyzetben gazdaságpolitikájukat szabadon alakítják, szabadon liberalizálnak vagy szigorítják az irányítást, amíg csak a »piacgazdasá-got« nyilvánvalóan lehetetlenné nem teszik." (ABH 1994, 117, 119.) Az állami beavatkozás "alkotmányossági kérdéssé akkor válik, ha a gazdaságpolitika konkrét jogszabályi megvalósítása alkotmányos jogot sértő, vagy diszkriminatív módon történik" [59/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 295, 300.]. Hasonlóan a 818/B/1997. AB határozat megállapította, hogy "az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes az államcéllal" (ABH 1998, 759, 761.) . Jelen esetben az indítványozó nem az állami beavatkozást, hanem annak elmaradását tartja alkotmánysértőnek. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből nem vezethető le az állam beavatkozási kötelezettsége a piaci viszonyokba; az állami beavatkozás elmaradása nem eredményezheti a piacgazdaság elvének nyilvánvaló sérelmét.
3. Az Abtv. 49. §-a alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elő. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg abban az esetben is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.]. Az Alkotmánybíróság továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet nem csupán akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs, hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.].
A "partnerség elvén működő termékpálya" elvét az Art. valóban nem tartalmazza ugyan, de ezen - az absztrakció magas szintjén megfogalmazott - elv és az Alkotmány 70/B. § (1) és (3) bekezdéseiben megfogalmazott munkához való jog között nincsen értékelhető alkotmányos ösz-szefüggés; így az elv Art.-ben való rögzítésének elmaradá-sa nem idéz elő alkotmányellenes helyzetet.
4. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 4. §-ának, 8. § (1) bekezdésének, 37. § (3) bekezdésének, 51. § (1) bekezdésének, 54. § (1) bekezdésének, és 61. §-ának sérelmére is, az Alkotmánybíróság azonban nem lát alkotmányjogilag értékelhető összefüggést a felsorolásszerűen idézett rendelkezések és az Art. intervencióra vonatkozó szabályai között.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. január 23.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró