BH 2023.5.124 Nem kihívóan közösségellenes az az erőszakos magatartás, amelyben nem a közösségi együttélés szabályainak nyíltszíni semmibevétele tükröződik. A kapcsolattartási jog gyakorlását, a terhelt szabad cselekvését gátló korlátok leküzdése - ha az kizárólag a passzív alany személyében jelentkező fizikai akadály kiküszöbölését szolgálja és a terhelt törvényes jogait korlátozó magatartással arányos - nem a közösségi együttélés jogi normába foglalt írott és íratlan szabályainak leplezetlen semmibevételét jelenti, ekként a garázdaság törvényi tényállását nem meríti ki [Be. 339. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2021. július 2-án meghozott ítéletével a terheltet garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] miatt 150 napi tétel - napi tételenként 1000 forint, összesen 150 000 forint - pénzbüntetésre ítélte. Egyidejűleg a terheltet az ellene 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont], valamint testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek., (4) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A járásbíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezések folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. november 25-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az A. Járásbíróság, illetve a V. Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a próbára bocsátást megszüntette. A terhelttel szemben a próbára bocsátással érintett tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége [Btk. 212. § (1) bek.] miatt is, halmazati büntetésként a pénzbüntetés napi tételeinek számát 200 napi tételre emelte fel, az egy napi tétel összegének érintetlenül hagyása mellett, a pénzbüntetés teljes összegét 200 000 forintban megállapítva. Egyebekben a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt és Zs. G. E. házastársak voltak. Házasságukból két gyermek született: Sz. B. és Sz. V. M.

[4] A terhelt és Zs. G. E. házasságát az A. Járásbíróság a 2014. február 11-én jogerős ítéletével felbontotta, és a kiskorú gyermekeket Zs. G. E. k.-i lakosnál helyezte el azzal, hogy a terhelt a gyermekekkel folyamatos kapcsolattartásra jogosult a naptári év páros hétvégéjének szombati napján 9 órától vasárnap 18 óráig.

[5] A terhelt 2017. október 21-22. napjaira eső hétvégén láthatásra volt jogosult, amellyel egy időben a 8 éves Sz. V. M.-nek október 21-én A.-n jégkorong-mérkőzésen kellett játékosként részt vennie. A terhelt azonban nem akarta elvinni a gyermekeket a mérkőzésre, ezért Zs. G. E. kiskorú Sz. V. M.-et és a 6 éves kiskorú Sz. B.-t a meccsen történő részvétel céljából az a.-i jégpályához vitte.

[6] A terhelt ezért e napon 9 óra 30 perc körüli időben gépkocsival az a.-i jégpályához ment, ahol az öltöző kijáratánál a jégkorong-csapatban részt vevő kiskorú gyermeke előtt a kapcsolattartás elmaradása miatt hangos szóváltásba került Zs. G. E.-vel, illetve annak házastársával, H. A.-val. Abból a célból, hogy a kiskorú gyermekeket magával vigye, a terhelt a gyermekeket maga mellé vette, és őket jobb karjuknál fogva a gépkocsijához kísérte, ahol kiskorú Sz. V. M.-et az autóba ültette, azonban a gyermek a gépkocsi ellenkező oldalán kiszállt és elfutott.

[7] Ezt megelőzően kiskorú Sz. B. kikapta a jobb karját a terhelt szorításából és elszaladt.

[8] A terhelt cselekményét látva H. A. a terhelt autója elé állt, hogy megakadályozza kiskorú Sz. B. autóba ültetését, és telefonon felhívta a segélyhívót. A terhelt a pulóverénél fogva megragadta H. A.-t, és erőteljes mozdulattal elrántotta a személygépkocsi ajtajától.

[9] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[10] Indítványának elsődleges irányaként a garázdaság vétsége miatt történt elmarasztalását sérelmezve kifejtette, hogy az ítéletben írt tényállás alapján a kérdéses napon kapcsolattartásra volt jogosult a gyermekeivel, illetve gyermekei kapcsolattartásra voltak jogosultak vele.

[11] H. A. pedig e szabályozott kapcsolattartást igyekezett gátolni, mégpedig anélkül, hogy a gyermekekkel együtt történő távozásának megakadályozására bármilyen alappal bírt volna. E fellépés - a terhelt álláspontja szerint - jogos védelmi helyzetet eredményezett a javára, ezért H. A. ruházatának megragadásával és elrántásával nem valósított meg bűncselekményt.

[12] A tanúvallomások elemzése révén igazoltnak látta, hogy magatartása sem kihívóan közösségellenes, sem megbotránkozás, riadalom keltésére nem volt alkalmas. A kihívó közösségellenesség hiányát a BH 2003.356. számon közzétett eseti döntés felhívásával is alátámaszthatónak vélte, ugyanis jelen esetre is érvényesnek tartotta, hogy emberileg magyarázható indulatok hatása alatt állva cselekedett. Hasonlóképpen irányadónak tartotta a BH 2020.61., EBH 2019.B.5., BH 2005.313. és BH 1998.471. számú eseti döntések elvi tartalmát, amelyek megítélése szerint kivétel nélkül saját jogi álláspontját erősítik.

[13] Kifogásolta továbbá, hogy a másodfokú bíróság a Btk. 97. § (2) bekezdésében írt törvényi rendelkezések ellenére szüntette meg a vele szemben a jogerős ítélet meghozatalakor a bűnügyi nyilvántartásból már törölt, marasztaló ítélettel alkalmazott próbára bocsátást, ráadásul a próbára bocsátás megszüntetése folytán a tartás elmulasztásának vétsége miatt is kiszabott halmazati büntetést annak ellenére súlyosította, hogy a főügyészség átiratában nem tartotta fenn a tárgyaláson bejelentett ügyészségi fellebbezést a súlyosítás tekintetében.

[14] Az előbbieken felül a testi sértés bűntette miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezés jogcímét is tévesnek vélte. Véleménye szerint ugyanis a bűncselekmény "tényállásszerűsége hiányzott", amelynek nem bizonyítottság, hanem bűncselekmény hiánya okán való felmentésére kellett volna vezetnie.

[15] Végül eljárási szabálysértésként rótta fel az eljárt bíróságoknak, hogy nem foglaltak állást a vád törvényességéről, noha a nyomozás során "a vádemelésre is kiható jogsértések" történtek. A személyi szabadság megsértésének bűntette miatt gyanúsításra nem került sor, illetve gyanúsítotti kihallgatása védője távollétében nem történhetett volna meg. Ezáltal az eljárási cselekményt meg nem történtnek kell tekinteni. Gyermekének tanúkénti kihallgatását szükségtelennek, ezért törvénysértőnek vélte, miként a bizonyítás szabályainak sérelmét is megvalósulni látta. Különösen sérelmesnek tartotta, hogy az ügyészség a Be. 506. § (6) bekezdése ellenére nem jelölte meg az általa, illetve védője által előadott azon tényeket, amelyek valódiságát elfogadja, ami ráadásul a védekezéshez fűződő jogának sérelmét is eredményezte.

[16] Indítványozta végül, hogy a nyomozás során K. M. szakértő részére az utazással felmerült általa megfizetett "szakértői költségeit" a Kúria téríttesse meg.

[17] Indokai alapján elsődlegesen a garázdaság vétsége miatt emelt vád alóli felmentésére, másodlagosan - a jogerős ítélet megváltoztatásával - a próbára bocsátás "bontásának hatályon kívül helyezésére" és a halmazati büntetés kiszabásának mellőzésére, egyidejűleg a testi sértés bűntette miatt emelt vád alóli felmentés jogcímének bűncselekmény hiányára történő módosítására, harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt.