882/B/2001. AB határozat
a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 76/D. § (l)-(5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján indult eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 76/D. § (l)-(5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Indokolás
I.
1. Két indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) különböző rendelkezéseinek alkotmányellenességét és semmisítse meg azokat. Az egyik indítványozó az Épt. 94/K. §-ának (2)-(4) bekezdését támadta, a másik csak a 94/K. § (2) bekezdését [hivatkozás történt az Épt. 94/H. §-ának (5) bekezdésére is, azonban a beadvány benyújtásának időpontjában a 94/H. §-nak nem volt (5) bekezdése]. Az első indítványozó az Alkotmánynak a tulajdonjog védelméről szóló 13. §-ára, valamint a vállalkozáshoz való jogot biztosító 9. §-ára hivatkozott kérelmének alapjaként, a másik indítványozó csak a tulajdonjog alkotmányos védelmével tartotta ellentétesnek a támadott rendelkezést. Mindkét indítványozó végeredményben azonos jogi megoldást kifogásolt. Azt tartották alkotmányellenesnek, hogy az Épt. szabályai szerint azt a személyt, aki valamely részvénytársaság részvényeinek több mint 90%-át meghatározott módon megszerezte, harminc napon belül vételi jog illeti meg a tulajdonába nem került részvények tekintetében.
2. Az indítványok benyújtása után az Épt. támadott rendelkezéseit 2002. január 1-jével hatályon kívül helyezte a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) . A Tpt. 76. §-ának (2) bekezdése azonban változatlanul tartalmazta az indítványozók által kifogásolt, vételi jogról szóló szabályt. Az egyik indítványozó be is jelentette, hogy indítványát továbbra is fenntartja.
3. A Tpt. vételi jogról szóló szabályának megsemmisítését újabb indítványozók is kérték.
Az egyik indítványozó a Tpt. 76. §-ának (2)-(4) bekezdését szintén az Alkotmány 9. §-ára és 13. §-ára hivatkozva támadta. A korábbi indítványokban is szereplő érveken túlmenően azt is kifejtette, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságokban a kevés részvénnyel rendelkező kisbefektetők érdekei nagyobb védelmet élveznek, mint a zártkörűen működő részvénytársaságokban. A fokozott védelmet meghiúsítja a vételi jog, ugyanis az összes részvényt megszerző személy már szabadon alakítja át a részvénytársaságot zártkörűen működő gazdasági társasággá.
További indítványozók szintén a Tpt. 76. §-ának (2) bekezdését, illetve a 76. § (2)-(4) bekezdését tartották alkotmányellenesnek. Volt olyan indítványozó, aki csak az Alkotmány 13. §-ára hivatkozott, más indítványozó az Alkotmány 9. §-ára is. Az indítványozók a tulajdonjog sérelmét nem csak a közérdek hiánya miatt kifogásolták, hanem a kártalanítás nem megfelelő nagysága miatt is.
Az egyik indítványozó beadványát alkotmányjogi panaszként jelölte meg és arra hivatkozott, hogy a vételi jog gyakorlásával szemben bírósághoz nem fordulhat. Kérte a támadott jogszabály visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését és jogainak ilyen módon történő helyreállítását. Több beadványa közül az egyikben az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre is hivatkozott, de ezzel kapcsolatban önálló kérelmet nem terjesztett elő.
Végül volt olyan indítványozó is, aki a Tpt. módosítására tekintettel a Tpt. 76. §-ának (l)-(5) bekezdésére vonatkozóan terjesztette elő a megsemmisítési kérelmet. Az Alkotmány 13. §-án kívül a 70/A. §-ának (1) bekezdésére is hivatkozott. Kifejtette, hogy a Tpt. tulajdonjogot sértő szabálya ismételt jogszabály-módosítások miatt 2006. január 1. és május 19. között nem volt hatályban, majd 2006. május 20-tól ismét alkalmazni kell. Álláspontja szerint "ez indokolatlanul diszkriminatív helyzetet eredményez az egyes ügyletek és jogalanyok között". Az indítványozó a támadott jogi megoldást azért is sérelmesnek tartotta, mert a vételi jog gyakorlása miatt a részvények eladásából származó jövedelem után adót is kellett fizetnie. Kérte ezért, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, a konkrét esetben nem alkalmazható a jogszabály, "mert ezzel az indítványozót egy tulajdonostársa megfosztja jogos tulajdonától és vagyonát is csökkenti".
4. Az Alkotmánybíróság az indítványokat - mivel azok tárgya egymással összefügg - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
5. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályokról a következőket állapította meg:
- az indítványozók eredetileg az Épt. 94/H. §-ának (5) bekezdését és 94/K. §-ának (2)-(5) bekezdését támadták, arra hivatkozva, hogy ezek tartalmazzák a vételi jog alkotmányellenesnek tartott szabályait,
- az Épt. támadott szabályait a Tpt. hatályon kívül helyezte, de a vételi jog támadott szabályait fenntartotta, ezért az indítványozók a Tpt. 76. §-ának (2)-(4) bekezdését tekintették alkotmányellenesnek,
K:\Szerkesztők\Ágazati Közlönyök\Alkotmánybírósági Határozatok\2007\Alkotmánybírósági Határozatok 2007_02._20070228\-aTpt.76.§-ának(2)-(4)bekezdésétatőkepiacrólszóló2001.éviCXX.törvénytmódosító2005.éviCLXXXVI.törvény181.§-ának
- a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényt módosító, 2006. február 19-én hatályba lépett 2006. évi XXII. törvény 6. §-ának (3) és (6) bekezdése 2006. május 20-ig terjedő időre újra hatályossá tette a Tpt. 76. §-ának a vételi jogról szóló, támadott szabályait; ennek indokát a törvényjavaslat indokolása a korábbi módosításnál bekövet. kezett koherencia zavarral magyarázta.
A vételi jogra vonatkozó hatályos szabályokat tehát a Tpt. 76/D. §-a tartalmazza.
6. Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, valamint 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja, amikor a jogszabály alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990/13. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.) . Ugyanakkor az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az indítványban megjelölt jogszabály hatályát veszti, de az új jogszabály a sérelmezett rendelkezést szó szerint, illetve azonos "rendelkezési környezetben" változatlanul tartalmazza, az Alkotmánybíróság a hatályos rendelkezés tekintetében lefolytatja a vizsgálatot [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 21/2005. (VI. 2.) AB határozat, ABH 2005, 239, 244.].
A jelen esetben a sorozatos módosítások ellenére az indítványok által támadott vételi jogra vonatkozó szabály tartalmilag változatlan maradt. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az elbíráláskor hatályos jogszabályi rendelkezés, a Tpt. 76/D. §-ában foglalt szabályozás tekintetében folytatta le.
7. Az egyik indítványozó kérelmét alkotmányjogi panaszként jelölte meg. Az Alkotmánybíróság a kérelmet - mivel az nem az Abtv. 48. §-ában meghatározott alkotmányjogi panaszra, hanem a jogszabály alkotmányossága utólagos vizsgálatára előírtaknak felelt meg - tartalmának megfelelően bírálta el.
8. Az indítványokkal kapcsolatban a pénzügyminiszter kifejtette álláspontját.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályokra alapozta:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A Tpt.-nek az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"76/D. § (1) Ha az ajánlattevő
a) a 69. § (6) bekezdésének e) pontja szerint, a vételi ajánlat, illetve az önkéntes vételi ajánlat felügyeleti jóváhagyására vonatkozó kérelmében úgy nyilatkozott, hogy a vételi jogával élni kíván,
b) a sikeres vételi ajánlat, illetve az önkéntes vételi ajánlat lezárását követő három hónapon belül kilencven százalékot elérő vagy azt meghaladó mértékű befolyást szerzett a céltársaságban, és
c) igazolj a, hogy megfelelő fedezettel rendelkezik a vételi jog tárgyát képező részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték teljesítéséhez,
a vételi ajánlat, illetve az önkéntes vételi ajánlat lezárását követő három hónapon belül vételi jogot gyakorolhat a céltársaságnak a tulajdonába nem került részvényei tekintetében.
(2) Az ajánlattevő az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül bejelenti a Felügyeletnek és egyidejűleg közzéteszi a vételi jog gyakorlására vonatkozó szándékát. A bejelentés és a közlemény tartalmazza a részvények
a) átadás-átvételének helyét, idejét és módját,
b) ellenértékét, és
c) ellenértéke megfizetésének idejét és módját.
(3) Az ajánlattevő a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott ellenértéket a vételi jog gyakorlása bejelentésével egyidejűleg az Európai Unió tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézetnél nyitott letéti számlán a céltársaság részvényesei javára elhelyezi.
(4) A vételi jog gyakorlásának eredményeképpen megszerzendő részvények ellenértéke a vételi ajánlatban, illetve az önkéntes vételi ajánlatban meghatározott vételár és az egy részvényre jutó saját tőke értéke közül a magasabb összeg. Saját tőkeként a legutolsó, könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolóban feltüntetett értéket kell figyelembe venni azzal, hogy ha a társaság a számviteli jogszabályok értelmében konszolidált beszámoló készítésére kötelezett, akkor saját tőkén a konszolidált saját tőke értendő.
(5) A céltársaság a határidőben át nem adott részvényeket érvénytelenné nyilvánítja, és helyettük új részvényeket bocsát ki, amelyeket a vételi jog gyakorlására tekintettel az ajánlattevő rendelkezésére bocsát.
(6) Ha a vételi ajánlati eljárás lezárásakor az ajánlattevőnek a céltársaságban fennálló befolyása eléri a kilencven százalékot, a fennmaradó részvények tulajdonosainak - a 67. § (6) bekezdésében meghatározott, a kilencvenszázalékos befolyás bejelentésének közzétételét követő kilencven napon belül - írásban megtett kérésére köteles e részvényeket is megvásárolni. A vételi kötelezettség esetén az ellenérték legkisebb összegének meghatározására a (4) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság először a támadott jogszabályok tartalmát vizsgálta meg.
A vételi jogról szóló támadott szabályt a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény építette be az Épt.-be. A támadott szabályok részét képezik a vállalatfelvásárlásról szóló rendelkezéseknek. A részvénytársaságok felett a befolyásszerzés több módja alakult ki a gyakorlatban. A jogalkotó a rendelkezésekkel az érdekeltek megfelelő tájékoztatását kívánta elérni azzal, hogy előírta a részvények jelentős hányadának megszerzésére irányuló vételi ajánlat nyilvános bejelentési kötelezettségét, és meghatározta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének ezzel kapcsolatos hatáskörét és ellenőrzési kötelezettségét. A törvény meghatározta többek között az ajánlattétel módját, tartalmát, az ajánlati ár megállapítását. Az Épt.-nek az új, indítványozók által nem támadott 94/F. § (1) bekezdése előírta, hogy "a vételi ajánlatot a részvénytársaság valamennyi szavazati jogot megtestesítő részvényére, valamennyi szavazati joggal rendelkező részvényese számára kell megtenni". A 94/H. § (3) bekezdése szerint a részvénytársaság igazgatósága köteles a vételi ajánlatról véleményt készíteni és azt a részvényesekkel közölni. A 94/1. § (1), illetve (4) bekezdése szerint az ajánlattevő az ajánlatot elfogadó valamennyi részvényessel köteles a részvények megvételére vonatkozó szerződést megkötni. Az indítványozók által támadott vételi jog akkor áll fenn meghatározott ideig, ha az ajánlati kötöttség határideje alatt az ajánlattevő a részvények 90%-át megszerezte. A 94/K. § (5) bekezdése szerint az ajánlattevőt vételi kötelezettség terheli azokkal a részvényesekkel szemben, akik az ajánlati kötöttség időtartama alatt az ajánlatot nem fogadták el, de megtudják, hogy az ajánlattevő a részvények több mint 90%-át megszerezte.
Az Épt.-nek a vázolt szabályait az európai országok jogában kialakult megoldásokra tekintettel határozták meg. Ezek a rendelkezések jelenleg a Tpt.-ben találhatók meg. A vizsgált kérdéskör szempontjából jelentőséggel nem rendelkező módosításokra azért került sor, hogy a magyar szabályozás összhangba kerüljön az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/25/EK irányelvével.
Az említett szabályok - az ajánlattevőt megillető vételi jog kivételével - általában a befektetők érdekeit, valamint a kisebbségben lévő részvényesek érdekeit védik.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az említett szabályozási környezetben a részvények több mint 90%-át megszerző ajánlattevő javára meghatározott vételi jog mennyiben sérti az ajánlatot el nem fogadó részvényeseknek az Alkotmány által védett tulajdonjogát.
a) Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése biztosítja a tulajdonhoz való jogot. A 13. § (2) bekezdése a tulajdonhoz való jog elvonását lehetővé teszi ugyan, de megszabja ennek feltételeit.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapjog [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991,22, 25.]. Az Alkotmány szabálya alapján a tulajdonhoz való jog védelmi körébe nemcsak a polgári jogi tulajdonjog tárgyai tartoznak, hanem más vagyoni jogosultságok is [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.]. Az Alkotmány a tulajdonjogot az egyéni cselekvési autonómia anyagi alapjaként részesíti védelemben [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.; a továbbiakban: ABH].
Az Alkotmány 13. §-a nem határozza meg a tulajdonjog korlátozásának elvét. Ennél az alapjognál is azokat az elveket kell tehát alapul venni, amelyek az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése alapján kialakultak, figyelembe véve azonban a 13. § (2) bekezdésének a sajátos rendelkezését. Meghatározó szempont tehát, hogy a korlátozásra másik alapvető jog, alkotmányos érték vagy cél érvényesülésének szükségessége miatt kerül-e sor, de figyelembe veendő a közérdek miatt fennálló szükségesség is [42/2006, (X. 5.) AB határozat, MK2006,122. szám9107, 9111.].
b) A vételi jog a tulajdonhoz való jog korlátozását jelenti. Az ABH az önkormányzatok tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek tekintetében törvényben meghatározott vételi jogot a tulajdonjogi rendszer változtatásával összefüggésben vizsgálta. Azt állapította meg, hogy a törvényen alapuló vételi jog nem minden körülmények között alkotmányellenes, de nem is eleve alkotmányos. A lakástulajdon tárgyára és funkciójára tekintettel alkotmányosan megengedhető, de vizsgálni kell az arányosság követelményét is. A vételi jog a tulajdonjog elvonásával jár, tehát a kártalanítás összegét vizsgálni kell az alkotmányosság kérdésében való döntéshez (ABH 1993, 385, 387.) .
c) A jelen esetben nem a tulajdoni rendszer megváltoztatását szolgálja a vételi jog meghatározása, hanem egy adott részvénytársaságon belül a részvényesek között kialakult helyzet rendezését. Ahhoz hasonló kérdés jelentkezik, mint amelyről az Alkotmánybíróság a 300/B/2003. AB határozatban döntött. Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy közös tulaj donnái a tulajdonostársaknak alkotmányjogilag egyformán védett joguk van, és egyik tulajdonostárs sem kötelezhető a tulajdonközösség fenntartására. Erre tekintettel nem minősítette alkotmányellenesnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 148. §-ának (2) bekezdésében meghatározott azt a szabályt/amely szerint a bíróság a tulajdonközösség megszüntetéséről úgy is rendelkezhet, hogy az egyik tulajdonos tulajdoni hányadát megfelelő ellenérték fizetése ellenében a másik tulajdonostársnak átadja (ABH 2005, 1164, 1166-1167.) .
A gazdasági társaságok jogi szabályozásának egyik lényeges kérdése a kisebbségben lévő társak védelme. Abban az esetben, ha egy részvénytársaság részvényeinek 90%-a egy részvényes tulajdonában áll, a többi részvényes a társasági jogosultságait kevéssé tudja érvényesíteni. Erre tekintettel mondta ki a Tpt. 76/D. §-ának (6) bekezdése a részvények 90%-át megszerző részvényes vételi kötelezettségét, ha a kisebbségben maradó részvényesek ezt kérik. A másik részről viszont a kisebbségi részvényesek korlátozhatják bizonyos mértékig a részvények 90%-ával rendelkező részvényes gazdasági mozgásterét. Erre tekintettel biztosítja a Tpt. a részvénytársaság keretében fennálló közösség megszüntetésének lehetőségét. A Tpt. 76. §-ának (4) bekezdése részletesen meghatározza azt, hogy milyen módon kell megállapítani azt az árat, amelyet a vételi jog jogosultja köteles kifizetni. A Tpt. 76. §-ának (3) bekezdésében meghatározott szabály pedig azt is biztosítja, hogy a vételi jog gyakorlása a részvény árának azonnali kifizetése mellett történjék.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványokat, amelyek a Tpt. 76. § (l)-(5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását az Alkotmány 13. §-a alapján kérték.
3. Egyes indítványozók a Tpt. 76. § (l)-(5) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmány 9. §-a és 70/A. §-ának (1) bekezdése alapján állították. Tekintettel arra, hogy a támadott rendelkezések és az Alkotmány hivatkozott szabályai között nincs alkotmányos összefüggés, az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 2007. február 12.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró helyett
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró