21/2005. (VI. 2.) AB határozat

a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány és bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet 80. § (5) bekezdésének második mondata alkotmányellenes volt, ezért az a Nógrád Megyei Bíróság előtt 10. K. 20.806/2002. szám alatt folyamatban lévő közigazgatási perben nem alkalmazható.

2. Az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet 80. § (6) bekezdés alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszünteti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet (a továbbiakban: Jöt.vhr.) 80. § (5) bekezdésének második mondata, valamint (6) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Előadta, hogy azáltal, hogy a kifogásolt rendelkezés a bérfőzetéssel előállított pálinka származásának igazolására két évet, ezt követően a vámhivatal által történt meghosszabbítással további egy évet biztosít, - utóbbi esetben azzal a feltétellel, ha azonosítható a tulajdonjog -a tulajdon Alkotmányban biztosított jogát sérti. A pálinka ugyanis korlátlan ideig eltartható, de fajtájának, minőségének azonosítására nincs egzakt módszer. Ezért a birtoklás jogszabály által maximált ideje utáni tulajdonelvonásnak nincs indoka.

2. A Nógrád Megyei Bíróság előtt 10. K. 20.806/2002. szám alatt közigazgatási határozat felülvizsgálatára indult perben eljáró bíró a megtámadott és 2002. július 19-én hozott határozatban alkalmazott Jöt.vhr. 80. § (5) bekezdésének második mondata alkotmányellenességét észlelte, ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében biztosított jogával élve - az eljárás felfüggesztése mellett -2003. december 30-án kezdeményezte a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a hatóságok nem fogadták el a pálinka eredetének igazolására az eljárást megelőző két éven túli dátummal kiállított származási igazolványt, és a pálinka elkobzása mellett jövedéki bírságot szabtak ki a birtokossal szemben. A bíróság álláspontja szerint az előállított pálinka tulajdonjog tárgya, így azzal, hogy az állam a birtoklás idejét korlátozza, annak lejártát követően pedig a tulajdont ellenszolgáltatás nélkül elvonhatja, korlátozza a tulajdonhoz való jogot. A támadott rendelkezés kizárja, hogy a tulajdonos a bérfőzött pálinkát több éven keresztül tárolja, ezáltal tulajdonával rendelkezzen. Kifejti, hogy "ez a megoldás a jogállamiság alkotmányos elvébe ütközik." Véleménye szerint nem alkotmányos megoldás, hogy "a jogszabály (értendő ezalatt a Jöt.vhr.) nem tesz különbséget a hatálybalépése előtt és után előállított pálinka között, és nem nyújt törvényes lehetőséget a hatálybalépése előtt előállított pálinka tulajdonosának arra, hogy a törvénysértést elkerülje."

3. Az Alkotmánybíróság az ügyeket - tartalmi azonosságukra tekintettel - egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

2. A Jöt.vhr.-nek a közigazgatási határozat meghozatala idején hatályos szövege:

"80. § (5) A származási igazolvány - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a bérfőzött pálinka továbbértékesítése esetén a kiállításától számított egy éven belül, az alkoholtermék adóraktárban a termék eredetének igazolására három éven belül használható fel. A szeszfőzde által a bérfőzető részére kiállított származási igazolvány az átvételt követő 2 évig alkalmas a főzető birtokában lévő pálinka származásának igazolására."

"80. § (6) A származási igazolvány felhasználásának érvényességét a tárolás helye szerint illetékes hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal legfeljebb 1 évvel meghosszabbíthatja, ha a származási igazolványon feltüntetett fajtájú és szeszfokú pálinka a bérfőzető birtokában van és az azonosítható."

3. A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjával - 2004. május 1-jével - a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 123. § (9) bekezdése a Jöt.-öt, míg az e törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 138. § (3) bekezdése a Jöt.vhr.-t hatályon kívül helyezte.

4. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 46/2004. (XII. 29.) PM rendelettel módosított 8/2004. (III. 10.) PM rendelet jelenleg hatályos és az indítvánnyal összefüggő rendelkezései az alábbiak:

"59. § (5) A származási igazolvány - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a bérfőzött pálinka továbbértékesítése esetén a kiállításától számított egy éven belül, az alkoholtermék adóraktárban a termék eredetének igazolására három éven belül használható fel. Az adóraktár kérelmére a hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal a bérfőzött pálinka származási igazolványát 2 évente meghosszabbíthatja, ha a származási igazolványon feltüntetett fajtájú és a feltüntetett szeszfoktól legfeljebb az 56. § (8) bekezdés szerint eltérő szeszfokú pálinka az adóraktár birtokában van."

"59. § (6) A származási igazolvány érvényességét a tárolás helye szerint illetékes hatósági felügyeletet ellátó vámhivatal, 15 év eltelte után a bérfőzető kérelmére, 2 évente meghosszabbítja, ha a származási igazolványon feltüntetett fajtájú és a feltüntetett szeszfoktól legfeljebb az 56. § (8) bekezdés szerint eltérő szeszfokú bérfőzött pálinka a bérfőzető birtokában van."

"59. § (8) A 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet szerint kiállított származási igazolványnak a bérfőzött pálinka eredete igazolására történő elfogadásakor az 56. § (8) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell."

"56. § (8) A származási igazolvány csak akkor fogadható el a pálinka eredetének igazolására, ha a pálinka fajtája azonosítható és a származási igazolványon feltüntetett valódi szeszfokhoz képest fahordóban tárolás esetén évenként kettő, legfeljebb azonban hét egész foknál, egyéb edényben tárolás esetén évenként egy, legfeljebb azonban három egész foknál nagyobb eltérés nincs."

III.

1. A bírói kezdeményezés a Jöt.vhr. 2002. évben hatályos (II/2. pontban írt) 80. § (5) bekezdésének második mondatát támadta. Az Alkotmánybíróság azt tartalmilag úgy értelmezte, hogy annak alkotmányellenessége a származási igazolvány lejárta után tárolt pálinka esetén a birtokossal szemben alkalmazandó jogkövetkezménnyel (elkobzással) áll összefüggésben, továbbá az indítvány a konkrét ügyben való alkalmazás tilalmának kimondását is magába foglalja.

Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.; 216/B/2002. AB végzés, ABK 2004. augusztus-szeptember, 708, 709.) Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és - ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja - a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Jöt.vhr. 80. § (5) bekezdése második mondatának alkotmányosságát érdemben bírálta el.

2. A bírói kezdeményezéssel érintett időszakban hatályos Jöt. 1. § (1) bekezdése tartalmazta, hogy a jövedéki termék belföldi előállítása adóköteles, köztük a 3. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az alkoholtermék. A bérfőzött pálinka után az adót a szeszfőzde állapítja meg és szedi be a bérfőzetőtől. [Jöt. 45. § (1) bekezdése] Az adó megfizetésének igazolására szolgál a szeszfőzde engedélyese által kiállított származási igazolvány, amely az ugyanezen időben hatályos Jöt.vhr. 77. § (6) bekezdése szerint egyszerűsített kísérő okmánnyal egy tekintet alá esik.

Amennyiben a megadott - meghosszabbított - határidő lejárt, a jövedéki termék birtokosa a Jöt. 76. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt utaló szabály folytán a 76. § (1) bekezdés b) pontja szerint jövedéki bírságot köteles fizetni, illetőleg a 81. § (2) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése értelmében a jövedéki terméket a vámhatóság lefoglalja és -ha jövedéki bírság megállapításának van helye - elkobozza.

A bérfőzető a Jöt.vhr. 80. § (1) bekezdése értelmében a birtokban tartott pálinkát nem adhatja el, csak adóraktárnak értékesítheti, így bár a bérfőzető általi birtoklás általában egyben a tulajdonos általi birtoklás, a származási igazolvány mégsem a bérfőzető tulajdonjogának, hanem a pálinka származásának, eredetiségének igazolására szolgál. Annak a határidőnek a jogszabályi meghatározása, ameddig ezen okmány alkalmas a pálinka származásának igazolására, az Alkotmánybíróság megítélése szerint közvetett összefüggésben áll a tulajdon alkotmányos védelmével, mert a származási igazolvány lejárta a tulajdon elvonását eredményezheti.

3. Az Alkotmánybíróság kezdettől fogva követett gyakorlata szerint az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésében kimondott tulajdonhoz való jog alapjogként részesül védelemben. [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.] Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373.] a "tulajdonhoz való jog az Alkotmány 13. § (1) bekezdése értelmében alapvető jog. Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. ... A tulajdon 'elvonása' alkotmányjogi értelemben nem feltétlenül a polgári jogi tulajdonjog elvesztése; viszont az állagelvonás ellen az Alkotmány nem ad feltétlen védelmet. Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre tehát nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével... Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. ... Az alapjogi tulajdonvédelem mai helyzetének megfelelően terjesztette ki az Alkotmánybíróság a tulajdoni alapjogvédelmet ...bizonyos, polgári jogilag nem tulajdonnak minősülő vagyoni értékű jogokra". (ABH 1993, 373, 379-380.)

Az Alkotmánybíróság a 2299/B/1991. AB határozatban megállapította: "A birtoklás és a használat joga a tulajdonjog tartalmát adó, a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványok, amelyek a dolog feletti hatalmat és a dolog élvezetét jelentik; azt a hatalmat, amelyet valamely dologgal tenni lehet. [...] a tulajdonjog valamely tartalmi elemének a korlátozása csak akkor jár magának a tulajdonjognak, mint alkotmányos jognak a korlátozásával, így csak akkor alkotmányellenes, ha az nem elkerülhetetlen, vagyis, ha kényszerítő ok nélkül történik, továbbá ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan." (2299/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 570, 571.)

A támadott rendelkezéssel a jogalkotó törvényes vélelmet állított fel arra, hogy egy személy által birtokolt pálinka ezen időszak alatt megegyezik a származási igazolványban megjelölt bérfőzött pálinkával, ebből következően a termék adózott. Az érvényességi idő lejárta után a jövedéki termék adózott voltának bizonyítására nem volt lehetőség, ezért azt a Jöt. rendelkezései értelmében a vámhatóság lefoglalhatta.

Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy indokolt-e a tulajdon ilyen korlátozása.

A jövedékkel való visszaélés megakadályozása közérdek, így a Jöt. fenti szabálya azt célozza, hogy adózatlan terméket senki ne birtokolhasson. A Jöt. 76. § (2) bekezdésének b) pontja akkor tekinti - többek között -jogellenesnek a jövedéki termék birtoklását, ha azt a birtokos az ott felsorolt okmányokkal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani. A támadott rendelkezés azonban - a Jöt.-höz képest szűkebb körben - kizárólag a származási igazolványt fogadta el a jogszerű magatartás igazolására, amelynek felhasználási idejét igen rövid határok közé szorította, míg a jövedéki jogsértés vélelmével szemben kimentési lehetőséget nem biztosított. A birtokos (tulajdonos) a lejárat után csak két módon háríthatta el a jogsértést: vagy az adóraktárnak értékesítette a pálinkát, vagy megsemmisítette.

A pálinka jogellenes birtoklásához fűződő jogkövetkezmény alkalmazása, amely a származási igazolvány érvényességének túlzottan rövid határok közé szorításából következik, a tulajdonhoz való alkotmányos jog olyan korlátjátjelenti, amely aránytalan az elérni kívánt célhoz képest. Erre utal az is, hogy a jogalkotó az újabb szabályozásban lényegesen hosszabb határidőt állapított meg.

Ezért az Alkotmánybíróság a Jöt.vhr. kifogásolt rendelkezése alkotmányellenességét megállapította.

Jelen ügyben azonban a megsemmisítésre azért nem kerülhetett sor, mert a sérelmezett jogszabályi rendelkezés hatályát vesztette, tekintettel azonban arra, hogy azt a felperes különösen fontos érdeke indokolja, az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján megállapította azt is, hogy a támadott rendelkezés alkotmányellenesnek ítélt előírása a Nógrád Megyei Bíróság előtt folyamatban levő perben nem alkalmazható.

4. Minthogy az Alkotmánybíróság a fentiekben a támadott rendelkezés alkotmányellenességét megállapította, - állandó gyakorlatát követve - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben annak alkotmányellenességét nem vizsgálta. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001,478, 482.; 6/2005. AB határozat, ABK 2005. március, 107, 109.]

IV.

Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett Jöt.vhr. 80. § (6) bekezdésére irányuló (az I/1. pontban megjelölt) indítvány tekintetében utal a korábban kifejtettekre. Minthogy az indítvány nem vonható sem az Abtv. 38. § (1) bekezdése, sem a 48. § alá, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag alkotmányossági szempontból a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.) . Ez a vonatkozó jogszabályok jelentős változása folytán az indítványozó által támadott rendelkezés esetében nem állapítható meg.

Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást e tekintetben az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pontja alapján megszüntette.

Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró