62019CJ0132[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2020. december 9. Groupe Canal + SA kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Verseny - Kartellek - Televíziós műsorszolgáltatás - 1/2003/EK rendelet - 9. cikk és a 16. cikk (1) bekezdése - A kötelezettségvállalásokat kötelezővé nyilvánító határozat - Abszolút területi védelem - Hatáskörrel való visszaélés - Előzetes értékelés - Az Európai Bizottság azon kötelezettségének hiánya, hogy figyelembe vegye az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó megfontolásokat - A nemzeti piacok felosztására irányuló megállapodások - A Bizottság azon kötelezettségének hiánya, hogy egyenként vizsgálja az érintett nemzeti piacokat - Arányosság - Harmadik személyek szerződésből eredő jogainak sérelme. C-132/19. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2020. december 9. ( *1 )

"Fellebbezés - Verseny - Kartellek - Televíziós műsorszolgáltatás - 1/2003/EK rendelet - 9. cikk és a 16. cikk (1) bekezdése - A kötelezettségvállalásokat kötelezővé nyilvánító határozat - Abszolút területi védelem - Hatáskörrel való visszaélés - Előzetes értékelés - Az Európai Bizottság azon kötelezettségének hiánya, hogy figyelembe vegye az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó megfontolásokat - A nemzeti piacok felosztására irányuló megállapodások - A Bizottság azon kötelezettségének hiánya, hogy egyenként vizsgálja az érintett nemzeti piacokat - Arányosság - Harmadik személyek szerződésből eredő jogainak sérelme"

A C-132/19. P. sz. ügyben,

a Groupe Canal + SA (székhelye: Issy-les-Moulineaux [Franciaország], képviselik: P. Wilhelm, P. Gassenbach és O. de Juvigny avocats)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. február 15-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: A. Dawes, C. Urraca Caviedes és L. Wildpanner, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Francia Köztársaság (képviselik: E. de Moustier és P. Dodeller, meghatalmazotti minőségben),

az Union des producteurs de cinéma (UPC) (székhelye: Párizs [Franciaország], képviseli: É. Lauvaux avocat),

a C More Entertainment AB (székhelye: Stockholm [Svédország]),

a European Film Agency Directors - EFADs (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: O. Sasserath avocat),

a Bureau européen des unions de consommateurs (BEUC) (székhelye: Brüsszel, képviseli: A. Fratini avvocatessa)

beavatkozó felek az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök (előadó), K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, a második tanács bírájaként eljárva, A. Kumin, N. Wahl és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: G. Pitruzzella,

hivatalvezető: V. Giacobbo tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. február 6-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2020. május 7-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a Groupe Canal + SA az Európai Unió Törvényszéke 2018. december 12-iGroupe Canal + kontra Bizottság ítéletének (T-873/16, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:904) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az EUMSZ 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40023. sz. ügy - A fizetős televízióhoz való határokon átnyúló hozzáférés) 2016. július 26-án hozott európai bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetét, amely határozat jogi kötőerőt adott a Paramount Pictures International Ltd és a Viacom Inc. által a köztük és a Sky UK Ltd, valamint a Sky plc között létrejött, audiovizuális tartalmakról szóló felhasználási szerződésekben felajánlott kötelezettségvállalásoknak (a továbbiakban: vitatott határozat).

I. Jogi háttér

2 Az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 13. cikke értelmében:

"Amennyiben az esetleg valamely megállapodás vagy magatartás tilalmához vezető eljárás során a vállalkozások olyan kötelezettségvállalásokat ajánlanak fel a Bizottságnak, amelyek annak aggályait megszüntetik, a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy olyan határozatokat hozzon, amelyek e kötelezettségvállalásokat az érintett vállalkozásokra nézve kötelezővé teszik [helyesen: kötelezővé nyilvánítják]. A kötelezettségvállalási határozatokban meg kell állapítani, hogy a Bizottság fellépésének már nincs alapja, annak megállapítása nélkül, hogy volt-e vagy fennáll-e jogsértés. A kötelezettségvállalási határozatok nem sértik a tagállamok versenyhatóságainak és bíróságainak azon jogkörét, hogy jogsértést állapítsanak meg és döntsenek az ügyben. A kötelezettségvállalási határozatnak nincs helye olyan esetben, amelyben a Bizottság bírságot kíván kiróni."

3 E rendelet 9. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: "(1) Ha a Bizottság olyan határozatot szándékozik elfogadni, amely a jogsértés befejezését írja elő, és az érintett vállalkozások olyan kötelezettségvállalásokat ajánlanak fel, hogy a Bizottság által számukra az előzetes értékelésben kifejezett elvárásoknak eleget tesznek, a Bizottság határozatával ezeket a kötelezettségvállalásokat a vállalkozások számára kötelezővé teheti. Az ilyen határozat határozott időre fogadható el, és azt mondja ki, hogy a Bizottság részéről semmilyen további intézkedés nem indokolható [helyesen: nem indokolt]. (2) A Bizottság az eljárást kérelemre vagy saját kezdeményezésére újraindítja:

a) amennyiben a határozat alapjául szolgáló bármely tényben jelentős változás történt;

b) amennyiben az érintett vállalkozások kötelezettségvállalásaikkal ellentétesen cselekszenek, vagy

c) amennyiben a határozat alapját a felek által szolgáltatott hiányos, pontatlan vagy félrevezető információk képezték."

4 Az említett rendelet 16. cikkének (1) bekezdése előírja:

"Amennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot [az EUMSZ 101.] vagy [EUMSZ 102. cikk] hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot. Kerülniük kell továbbá az olyan határozat kibocsátását, amely ellentétben állna a Bizottság által kezdeményezett eljárásban a Bizottság által tervezett határozattal. E célból a nemzeti bíróság felmérheti, hogy szükséges-e az előtte folyó eljárást felfüggeszteni. Ez a kötelezettség nem érinti az [EUMSZ 267. cikk] szerinti jogokat és kötelezettségeket."

II. A jogvita előzményei és a vitatott határozat

5 A jogvita alapját képező tényállást a Törvényszék a következőképpen ismertette a megtámadott ítélet 1-12. pontjában:

"1. 2014. január 13-án a Bizottság vizsgálatot indított a fizetős televíziós szolgáltatásoknak a hat amerikai stúdió és a fő európai fizetős műsorszolgáltatók között létrejött felhasználási szerződések keretében történő [nyújtását veszélyeztető] lehetséges korlátozásokkal kapcsolatban.

2. 2015. július 23-án a Bizottság megküldte a kifogásközlését a londoni (Egyesült Királyság) székhelyű Paramount Pictures International Ltd-nek, valamint a New York-i (New York, Egyesült Államok) székhelyű Viacom Inc-nek, amely az előbbi anyavállalata (a továbbiakban együtt: Paramount). Ebben a kifogásközlésben a Bizottság ismertette az előzetes következtetését a Paramount által a Sky UK Ltd-vel és a Sky plc-vel (a továbbiakban együtt: Sky) kötött felhasználási szerződésekben foglalt bizonyos rendelkezéseknek az EUMSZ 101. cikkel, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló[, 1992. május 2-i] megállapodás [(HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT-Megállapodás)] 53. cikkével való összeegyeztethetőségét illetően.

3. A vizsgálata keretében a Bizottság az e felhasználási szerződésekben foglalt két egymással összefüggő rendelkezésre összpontosított. Az első rendelkezés célja az volt, hogy a Sky számára megtiltsa vagy korlátozza annak lehetőségét, hogy teljesítse azokat az [Európai Gazdasági Térségben (EGT)], de az Egyesült Királyságon, valamint Írországon kívül székhellyel rendelkező fogyasztóktól felhívás nélkül érkező kéréseket, amelyek televíziós műsorszolgáltatások vásárlásával kapcsolatosak. A második rendelkezés a Paramount számára írta elő azt, hogy az általa az EGT-ben, de az Egyesült Királyságon kívül székhellyel rendelkező [televíziós] műsorszolgáltatókkal kötött megállapodások keretében utóbbiak számára tiltsa meg vagy korlátozza annak lehetőségét, hogy teljesítsék azokat az Egyesült Királyságban, illetve Írországban székhellyel rendelkező fogyasztóktól felhívás nélkül érkező kéréseket, amelyek televíziós műsorszolgáltatások vásárlásával kapcsolatosak.

4. A meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban hozott, 2015. november 24-i határozatával [a Groupe Canal +] számára engedélyezték, hogy az eljárásban a Bizottság által [az EUMSZ 101. cikk] és [EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 13. cikkének (1) bekezdése szerinti érdekelt más személyként részt vegyen.

5. A »Tájékoztatás az eljárás jellegéről és tárgyáról a 773/2004/EK bizottsági rendelet 13. cikkének (1) bekezdése alapján« című, 2015. december 4-i levéllel a Bizottság közölte a [Groupe Canal +-szel] többek között az EUMSZ 101. cikknek a jelen ügyben történő alkalmazásával kapcsolatos jogi értékelését és ezt követően az e tekintetben levont előzetes következtetését. Ezen előzetes következtetés szerint a Bizottság olyan határozatot kívánt hozni a Sky-jal és a vizsgálata tárgyát képező minden egyes stúdióval szemben, amely megállapítja, hogy utóbbiak megsértették az EUMSZ 101. cikket és az [EGT-ről szóló] megállapodás 53. cikkét, valamint bírságokat szab ki velük szemben, és elrendeli, hogy szüntessék meg a jogsértést, valamint tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amelynek célja vagy hatása hasonló lehet.

6. 2016. április 15-én a Paramount kötelezettségvállalásokat ajánlott fel annak érdekében, hogy eloszlassa a Bizottságnak a versennyel kapcsolatban felmerült aggályait [az 1/2003] rendelet 9. cikkével összhangban. A Bizottság - miután észrevételeket szerzett be az érdekelt más személyektől, köztük a [Groupe Canal +-től] - elfogadta [a vitatott] határozatot.

7. [E] határozat 1. cikkéből következik, hogy az annak mellékletében foglalt kötelezettségvállalások a Paramount, valamint annak jogutódjai és leányvállalatai számára a szóban forgó határozat közlésétől számított öt évig kötelezőek.

8. A [vitatott] határozat mellékletében foglalt 1. záradék kilencedik bekezdése különböző típusú rendelkezéseket ír elő, amelyek az eljárás tárgyát képezik (a továbbiakban: releváns rendelkezések). Egyfelől, a műholdas közvetítést illetően először is az a rendelkezés érintett, amely szerint a felhasználási szerződés által lefedett területen kívüli vétel (overspill) nem minősül a szerződés műsorszolgáltató általi megszegésének, ha utóbbi ezt a vételt a tények ismeretében nem engedélyezte, másodszor pedig az a rendelkezés, amely szerint a felhasználási szerződés által lefedett területen történő vétel nem minősül a szerződés Paramount által történő megszegésének, ha utóbbi nem engedélyezte a harmadik felektől származó dekóderek rendelkezésre bocsátását ezen a területen. Másfelől, az internetes közvetítést illetően először is az a rendelkezés érintett, amely a műsorszolgáltatók számára előírja a televíziós tartalom letöltésének vagy folyamatos közvetítésének (streaming) megakadályozását a felhasználási szerződés által lefedett területen kívül; másodszor az a rendelkezés, amely szerint a felhasználási szerződés által lefedett területen történő internetes megjelenítés (Internet overspill) nem minősül a szerződés Paramount által történő megszegésének, ha utóbbi a műsorszolgáltatókat arra kötelezte, hogy az e megjelenítést megakadályozó technológiákat alkalmazzanak; harmadszor pedig az a rendelkezés, amely szerint a televíziós tartalomnak a felhasználási szerződés által lefedett területen kívül történő internetes megjelenítése nem minősül a szerződés műsorszolgáltató által történő megszegésének, ha utóbbi az ilyen megjelenítést megakadályozó technológiákat alkalmaz.

9. [vitatott] határozat mellékletében foglalt 1. záradék harmadik bekezdéséből egyébként az következik, hogy a »műsorszolgáltató kötelezettségei« kifejezés azokat a releváns vagy azzal egyenértékű rendelkezéseket foglalja magában, amelyek a műsorszolgáltató számára megtiltják azt, hogy teljesítse az EGT-ben, azonban az azon területen kívül lakóhellyel rendelkező fogyasztók felhívás nélkül érkező kéréseit, amelyen a műsorszolgáltató közvetítési joggal rendelkezik. Ennek megfelelően a »Paramount kötelezettségei« kifejezés azokat a releváns vagy azzal egyenértékű rendelkezéseket jelöli, amelyek a Paramount számára előírják, hogy tiltsa meg azon műsorszolgáltatók számára, amelyek az EGT-ben, azonban azon területeken kívül találhatók, ahol valamely műsorszolgáltató kizárólagos jogokkal rendelkezik, hogy teljesítsék az e területeken lakóhellyel rendelkező fogyasztók felhívás nélkül érkező kéréseit.

10. A [vitatott] határozat mellékletében foglalt 2. záradék szerint [e] határozat közlésének időpontjától kezdődően a Paramountnak különböző kötelezettségvállalásokat kell teljesítenie. Mindenekelőtt a Paramount nem állapíthatja meg, nem újíthatja meg, illetve nem terjesztheti ki a releváns rendelkezések alkalmazását a felhasználási szerződések keretében, ahogyan azok ugyanezen mellékletben meg vannak határozva (2.1. pont). Végül, a fizetős televízió létrehozásáról szóló felhasználási szerződéseket (existing Pay-TV Output Licence Agreements) illetően nem tehet jogi lépéseket a műsorszolgáltatók kötelezettségeinek betartatása érdekében (2.2. pont a) alpontja). Ugyanezen megállapodásokat illetően nem tarthatja be és nem is tartathatja be - közvetlenül vagy közvetetten - a »Paramount kötelezettségeit« (2.2. pont b) alpontja). Végül, a [vitatott] határozat közlésétől számított tíznapos határidőn belül a Sky-jal, valamint az ugyanezen közléstől számított egy hónapos határidőn belül az EGT-ben letelepedett minden más műsorszolgáltatóval közölnie kell, hogy nem tesz jogi lépéseket a releváns rendelkezéseknek a műsorszolgáltatókkal történő betartatása érdekében (2.3. pont).

11. A [Groupe Canal +] a Paramounttal fizetős televízió létrehozásáról szóló felhasználási szerződést kötött (Pay Television Agreement), amely 2014. január 1-jén lépett hatályba [...]. E megállapodás 12. cikke előírja, hogy az általa lefedett terület magában foglal egyes »kizárólagos« területeket, amelyek többek között Franciaországot fedik le, valamint egy »nem kizárólagos területet«, amely Mauritiust fedi le. A [szóban forgó megállapodás] 3. cikke ezenkívül előírja, hogy a Paramount nem gyakorol a kizárólagos területeken történő közvetítésre vonatkozó jogokat, valamint azok gyakorlását nem is engedélyezi harmadik fél számára. [Ugyanezen] megállapodás A.IV. melléklete pontosítja a [Groupe Canal +-t] terhelő, a geofilter technológiák alkalmazására vonatkozó kötelezettségeket, amely technológiák megakadályozzák az azon területeken kívüli közvetítést, amelyek tekintetében az engedélyt megadták.

12. 2016. augusztus 25-i levelével a Paramount közölte a [Groupe Canal +-szel] a [vitatott] határozat melléklete 2.2. pontjának a) alpontjában foglalt kötelezettségvállalást [...], és ebből következően kifejtette, hogy nem tesz jogi lépéseket a releváns rendelkezéseknek a műsorszolgáltatóval történő betartatása érdekében, valamint hogy megszüntette ez utóbbinak a releváns rendelkezések alapján fennálló minden kötelezettségét. A Paramount ugyanebben a levélben kifejtette azt is, hogy a »műsorszolgáltatói kötelezettség« kifejezés értelme azonos a [vitatott] határozat mellékletében foglalt[, azzal egyező] kifejezéssel. 2016. október 14-i levelében a [Groupe Canal +] válaszolt e bejelentésre, hangsúlyozva, hogy a kizárólag a Bizottság és a Paramount részvételével zajló eljárás keretében tett kötelezettségvállalások vele szemben nem érvényesíthetők."

III. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

6 A Törvényszék Hivatalához 2016. december 8-én benyújtott keresetlevelével a Groupe Canal + az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

7 A Törvényszék ötödik tanácsának elnöke a 2017. július 13-iGroupe Canal + kontra Bizottság végzésével (T-873/16, nem tették közzé, EU:T:2017:556) egyrészt megengedte a Bureau européen des unions de consommateurs-nek (BEUC) a Bizottság kérelmeinek támogatása végett történő beavatkozását, másrészt pedig az Union des producteurs de cinéma (UPC), European Film Agency Directors - EFADs és a C More Entertainment számára a Groupe Canal + kérelmeinek támogatása végett történő beavatkozást. Ezenkívül a Törvényszék ötödik tanácsa elnökének ugyanazon napi határozata engedélyezte a Francia Köztársaságnak, hogy a Group Canal + kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

8 Keresetének alátámasztása érdekében a Groupe Canal + négy jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első a releváns rendelkezéseknek az EUMSZ 101. cikkel való összeegyeztethetőségével, valamint az előírt kötelezettségvállalások hatásaival kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibán, a második az 1/2003 rendelet 9. cikkének az előírt kötelezettségvállalások által eloszlatott aggályok beazonosítása tekintetében történő megsértésén, a harmadik az arányosság megsértésén, a negyedik pedig a hatáskörrel való visszaélésen alapul.

9 A Törvényszék a megtámadott ítélettel elutasította a Groupe Canal + keresetét.

IV. Az eljárás és a felek Bíróság előtti kérelmei

10 Fellebbezésében a Groupe Canal + azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az elutasította a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetét, és őt kötelezte a költségek viselésére;

- semmisítse meg a vitatott határozatot; és

- a Bizottságot kötelezze az összes költség viselésére.

11 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a Groupe Canal +-t a költségek viselésére.

12 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és abból levonja a vitatott határozatra vonatkozó valamennyi következtetést.

13 Az UPC azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben az elutasította a Groupe Canal + által a vitatott határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresetet, és ez utóbbit kötelezte a költségek viselésére;

- semmisítse meg a vitatott határozatot; és

- mindenesetre kötelezze a Bizottságot a részéről felmerült valamennyi költség viselésére.

14 Az EFADs azt kéri, hogy a Bíróság:

- nyilvánítsa a fellebbezést elfogadhatónak, és teljes egészében nyilvánítsa azt megalapozottnak;

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben az elutasította a Groupe Canal + által a vitatott határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresetet, és ez utóbbit kötelezte a költségek viselésére;

- semmisítse meg a vitatott határozatot; és

- mindenesetre kötelezze a Bizottságot a részéről felmerült valamennyi költség viselésére.

15 A BEUC azt kéri, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a Groupe Canal +-t valamennyi költségének viselésére.

V. A fellebbezésről

16 Fellebbezésének alátámasztására a Groupe Canal + négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem követett el hatáskörrel való visszaélést. A második jogalap a kontradiktórius eljárás elvének a Törvényszék általi megsértésén alapul. A harmadik jogalap az indokolás hiányán és a tények hiányos vizsgálatán alapul. A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék az 1/2003 rendelet 9. cikkének, valamint az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozó legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény (HL 2011. C 308, 6. o.; a továbbiakban: iránymutatás) 128. pontjának értelmezésekor tévesen alkalmazta a jogot, valamint az arányosság elvének és a harmadik személyek jogainak tiszteletben tartására vonatkozó elvnek téves értelmezésén.

A. Az elfogadhatóságról

1. A felek érvei

17 A BEUC azt állítja, hogy az első, a harmadik és a negyedik fellebbezési jogalap nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mivel a Groupe Canal + az első fokon előadott érveinek megismétlésére szorítkozik.

2. A Bíróság álláspontja

18 Az EUMSZ 256. cikkből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkéből következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet vagy végzés kifogásolt részeit, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az a fellebbezés, amely pusztán megismétli a Törvényszék előtt már előadott jogalapokat és érveket, nem tesz eleget ennek a követelménynek. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában csak a Törvényszékhez benyújtott kereset újbóli megvizsgálására irányul, ez azonban nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (lásd különösen: 2000. július 4-iBergaderm és Goupil kontra Bizottság ítélet, C-352/98 P, EU:C:2000:361, 35. pont; 2019. szeptember 3-iND és OE kontra Bizottság végzés, C-317/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:688, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19 Ugyanakkor, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (2010. október 14-iDeutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, C-280/08 P, EU:C:2010:603, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20 A jelen ügyben igaz ugyan, hogy a Groupe Canal + által a fellebbezésében előadott érvek közül több külön-külön is hasonló a Törvényszék előtt felhozott érvekhez, ez nem változtat azon, hogy a fellebbezés jogalapjaival a Groupe Canal + a Törvényszék által az értékelései során elkövetett téves jogalkalmazásra hivatkozik, és pontosan azonosítja a megtámadott ítélet vitatott pontjait.

21 E körülmények között az első, a harmadik és a negyedik jogalapok összességükben nem tekinthetők elfogadhatatlannak. Meg kell azonban vizsgálni a fellebbezés jogalapjainak alátámasztására felhozott konkrét kifogások elfogadhatóságát az egyes jogalapok értékelésének keretében.

B. Az ügy érdeméről

1. Az első jogalapról

a) A felek érvei

22 Az EFADs és a UPC által támogatott Group Canal + lényegében úgy érvel, hogy a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor elutasította azon érveit, amelyek szerint a vitatott határozat elfogadása hatáskörrel való visszaélésnek minősül, mivel lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a versenyellenes magatartások megszüntetésének ürügyén elérje azt, amit az Európai Parlament megtagadott tőle, azaz a területi kizárólagosság megszüntetését a filmágazatban az EGT egészében.

23 Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 129. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem követett el hatáskörrel való visszaélést, mivel a Paramount kötelezettségvállalásai megfelelnek az ezen intézmény által az előzetes értékelésében kifejtett, versennyel kapcsolatos aggályoknak. A Törvényszék pontatlan előfeltevésből indult ki, mivel ez az értékelés csak az Egyesült Királyság és Írország területére vonatkozott, és a Bizottság még csak meg sem vizsgálta a Franciaországra vonatkozó versenyhelyzetet, miközben a Paramount kötelezettségvállalásai az EGT egészére vonatkoznak.

24 Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 130. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottság érvényesen fogadhatta el a vitatott határozatot, mivel a területi alapú tartalomkorlátozás kérdésével kapcsolatos jogalkotási eljárás még nem vezetett jogszabályszöveg elfogadásához. A Törvényszék ugyanis vagy elmulasztotta figyelembe venni elemzésében azt a tényt, vagy arról hallgatott az indokolásában, hogy a Bizottság nem vonatkoztathatott el attól, hogy a Parlament 2016. január 19-én, azaz körülbelül hat hónappal az említett határozat elfogadása előtt elfogadta "A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósításáról" szóló állásfoglalást (a továbbiakban: állásfoglalás), amelyben ezen intézmény hangsúlyozta, hogy nem kell kiterjeszteni a filmágazatra a Bizottságnak a területi alapú tartalomkorlátozás megkérdőjelezésére irányuló politikáját. A Törvényszék ily módon figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Bizottság az ügy teljes ismeretében úgy határozott, hogy a Parlament ellenkezése ellenére rákényszeríti a filmágazatra a területi alapú tartalomkorlátozásnak az audiovizuális szolgáltatások területén való megszüntetésére vonatkozó szándékát olyan határozat elfogadásával, amely lehetővé teszi számára, hogy a versenyellenes magatartások megszüntetésénél szélesebb célt érjen el, és amely általános hatállyal bír.

25 Még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyhatta volna az állásfoglalást, a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania - annak ismeretében, hogy a Parlament éppen olyan jogszabályi rendelkezés elfogadására készült, amely az audiovizuális ágazatban fenntartotta a területi alapú tartalomkorlátozásra vonatkozó záradékok alkalmazásának lehetőségét, amely a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. február 28-i (EU) 2018/302 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2018. L 60. I., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 83., 20. o.) öltött alakot -, hogy a Bizottság legalább arra köteles volt, hogy a vitatott határozatba foglaljon egy olyan záradékot, amely lehetővé teszi a Paramount kötelezettségvállalásainak felülvizsgálatát a jogi háttér változása esetén. Ugyanis mind e rendelet (8) preambulumbekezdéséből, mind pedig az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1128 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 168., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 198., 42. o.) 1. cikkéből, valamint a műsorszolgáltató szervezetek egyes online közvetítéseire, valamint televíziós és rádiós műsorok továbbközvetítésére alkalmazandó szerzői jogok és szerzői joggal szomszédos jogok gyakorlására vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 93/83/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/789 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 130., 82. o.) és a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 130., 92. o.) (10) preambulumbekezdéséből következik, hogy az uniós jogalkotó a vitatott határozat elfogadását követően elismerte, hogy az audiovizuális tartalmak többek között területi alapú korlátozási rendszerek tárgyát képezhették.

26 A Bizottság és a BEUC vitatja a Group Canal + érvelésének megalapozottságát. A Bizottság ezenkívül azt állítja, hogy a Groupe Canal + azon érvei, amelyek szerint a Bizottság nem vonatkoztathatott volna el az állásfoglalástól, és a jogi háttér változása esetén a vitatott határozatba felülvizsgálati záradékot kellett volna beillesztenie, elfogadhatatlanok, mivel azokat első alkalommal a Bíróság előtt fogalmazták meg.

b) A Bíróság álláspontja

27 A Bizottság állításával ellentétben meg kell állapítani, hogy elfogadhatók a Groupe Canal + azon érvei, amelyek azon alapulnak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor egyrészt elemzésében nem vette figyelembe azt a tényt, illetve arról az indokolásában hallgatott, hogy a Bizottság nem vonatkoztathatott el az állásfoglalástól, másrészt pedig azáltal, hogy nem állapította meg, hogy a Bizottságnak a területi alapú tartalomkorlátozás kérdésével kapcsolatos jogalkotási eljárásra tekintettel a jogi háttér változása esetén a Paramount kötelezettségvállalásainak felülvizsgálatát lehetővé tevő záradékot kellett volna beillesztenie a vitatott határozatba.

28 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis, ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet a Törvényszéknél nem terjesztett elő, az azt jelentené, hogy az a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz. A fellebbezési eljárás keretében a Bíróság hatásköre főszabály szerint a Törvényszék előtt megvitatott jogalapokra vonatkozó értékelés megítélésére korlátozódik. Mindazonáltal az olyan érv, amelyet első fokon nem hoztak fel, nem minősül a fellebbezési szakaszban elfogadhatatlan új jogalapnak, ha csupán a keresetben szereplő, a Törvényszék elé terjesztett jogalapban már kifejtett érvelés kiegészítését képezi (2019. február 28-iAlfamicro kontra Bizottság ítélet, C-14/18 P, EU:C:2019:159, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29 A jelen ügyben a jelen ítélet 27. pontjában említett érvek szorosan kapcsolódnak az első fokon benyújtott keresetlevélben kifejtett, hatáskörrel való visszaélésen alapuló negyedik jogalaphoz, és amennyiben azok annak bizonyítására irányulnak, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság a vitatott határozat elfogadásával nem kerülte meg a területi alapú tartalomkorlátozás kérdésére vonatkozó jogalkotási eljárást, e jogalap kiegészítésének minősülnek, nem pedig olyan új jogalapnak, amelyet első alkalommal a fellebbezés keretében terjesztettek elő. Egyébiránt az első fokon benyújtott keresetlevél 252. pontjából kitűnik, hogy a Groupe Canal + hivatkozott az állásfoglalásra a Törvényszék előtt.

30 Ezen érveknek ugyanakkor nem lehet helyt adni.

31 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely jogi aktus kizárólag akkor számít a hatáskörrel való visszaélésnek, ha tárgyilagos, releváns és egybehangzó jelek alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céloktól eltérő célok elérése, vagy a konkrét tényállás kezelésére a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (2019. január 31-iIslamic Republic of Iran Shipping Lines és társai kontra Tanács ítélet, C-225/17 P, EU:C:2019:82, 115. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 E tekintetben a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 130. pontjában, hogy mivel a területi alapú tartalomkorlátozás kérdésére vonatkozó jogalkotási eljárás nem vezetett jogszabály elfogadásához, ez az eljárás nem érinti a Bizottságot az EUMSZ 101. cikk és az 1/2003 rendelet alapján megillető hatásköröket.

33 Egyébiránt a Groupe Canal + a Törvényszék előtt nem állította és nem is bizonyította, hogy a Bizottság nem volt jogosult a megtámadott ítéletnek a jelen ítélet 5. pontjában idézett 1. pontjában említett vizsgálat megindítására, és arra, hogy ennek keretében adott esetben az 1/2003 rendelet 7. vagy 9. cikke alapján határozatot hozzon, vagy hogy olyan határozatot hozzon az említett 9. cikk alapján, amely a valamely vállalkozás által annak érdekében felajánlott kötelezettségvállalásokat fogad el, hogy válaszoljon a Bizottság aggályaira az olyan szerződéses záradékoknak az EUMSZ 101. cikkével való összeegyeztethetősége kapcsán, amelyek korlátozzák a fizetős televíziós tartalmak vezető uniós szolgáltatóit abban, hogy passzív módon határokon átnyúlóan értékesítsenek televíziós műsorszolgáltatást.

34 A Groupe Canal +, az EFADs és az UPC által hivatkozott másodlagos jogi aktusok nem kérdőjelezik meg a Törvényszék elemzését, mivel azokat a vitatott határozat meghozatalát követően fogadták el.

35 A fenti megfontolásokból következik, hogy az Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 130. pontjában lényegében azt állapította meg, hogy a megtámadott ítéletnek a jelen ítélet 5. pontjában idézett 1. pontjában említett vizsgálat megindításával és a vitatott határozat elfogadásával a Bizottság hatáskörének keretében járt el, és hogy a Groupe Canal + nem bizonyította, hogy ezen intézmény visszaélt volna hatáskörével.

36 A Groupe Canal + azon kifogását illetően, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 129. pontjában elutasította azt az érvét, amely szerint a Bizottság visszaélt hatáskörével annyiban, amennyiben a Paramount által felajánlott kötelezettségvállalások nem oszlatják el a Bizottság által az előzetes értékelésében megfogalmazott, versennyel kapcsolatos aggályokat, meg kell jegyezni, hogy még ha feltételezzük is, hogy megállapítható, hogy e kötelezettségvállalások nem oszlatták el az említett aggályokat, az ilyen körülmény önmagában nem alkalmas a hatáskörrel való visszaélés fennállásának bizonyítására.

37 Következésképpen e kifogást, valamint az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

2. A harmadik jogalapról

38 A harmadik jogalap két részből áll, amelyek közül az első az indokolási kötelezettség azáltal történő megsértésén alapul, hogy a Törvényszék nem válaszolt a Groupe Canal + által felhozott azon jogalapra, amely szerint a Bizottság nem vette figyelembe azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe a releváns rendelkezések illeszkednek, a második rész pedig a tények hiányos vizsgálatán alapul, amennyiben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Groupe Canal + franciaországi ügyfelektől származó bevételeinek esetleges csökkenését kompenzálhatja a Groupe Canal + azon lehetősége, hogy az EGT egészén belüli közönséghez forduljon.

a) Az első részről

1) A felek érvei

39 Az EFADs, az UPC és a Francia Köztársaság által támogatott Group Canal + azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 39. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat jogszerűségének ellenőrzése csak arra a kérdésre vonatkozhat, hogy először is az e határozatban bemutatott körülmények ébresztenek-e versennyel kapcsolatos aggályokat, és ezt követően, hogy - igenlő válasz esetén - a Paramount kötelezővé tett kötelezettségvállalásai eloszlatják-e ezeket az aggályokat, és végül, hogy a Paramount nem ajánlott-e fel az ezen aggályok eloszlatására ugyanúgy alkalmas, kevésbé terhes kötelezettségvállalásokat. A Törvényszék továbbá tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 62-66. pontjában úgy ítélte meg, hogy az a kérdés, hogy az említett aggályokat előidéző magatartás megfelel-e az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése kumulatív alkalmazási feltételeinek, idegen magától a vitatotthoz hasonló határozatnak a jellegétől, és következésképpen nem kell határoznia a Groupe Canal + arra alapított érveiről, hogy a releváns rendelkezések előmozdítják a műsorgyártást és a kulturális sokszínűséget.

40 A Törvényszék elmulasztott válaszolni az arra alapított jogalapra, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a francia gazdasági és jogi hátteret, amelybe a releváns rendelkezések illeszkedtek, és ezáltal megsértette az indokolási kötelezettségét. Nem tette lehetővé a Groupe Canal + számára azon indokok megismerését, amelyek miatt a Törvényszék nem adott helyt az érveinek. A Törvényszék ugyanis értékelésében nem tükrözte az azon gazdasági és jogi háttér figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget, amelybe e kikötések illeszkednek. Ily módon figyelmen kívül hagyta a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, amely szerint egyrészt annak értékelése érdekében, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodás elegendően káros-e ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk értelmében vett "cél általi" versenykorlátozásnak kelljen tekinteni, többek között azt a gazdasági és jogi hátteret kell figyelembe venni, amelybe a megállapodás illeszkedik, tekintettel az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegére, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeire, másrészt pedig a Törvényszék feladata annak vizsgálata, hogy a felhozott bizonyítékok az összetett tényállás értékeléséhez figyelembe veendő adatok összességét felölelik-e, és hogy azok alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket.

41 A Törvényszék nem vizsgálta meg alaposan azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe a releváns rendelkezések illeszkedtek, hanem a megtámadott ítélet 40-42. pontjában csupán annak "ellentmondást nem tűrő" megjegyzésére szorítkozott, hogy tartalmukra, célkitűzésükre, valamint gazdasági és jogi összefüggéseikre tekintettel e kikötések, amelyek abszolút területi kizárólagosságot eredményeznek, arra irányulnak, hogy kizárják a határokon átnyúló versenyt, ami a Törvényszék szerint elegendő ahhoz, hogy igazolja a Bizottság aggályait.

42 A Francia Köztársaság szerint, hogy a Törvényszék nem határozta meg a versennyel kapcsolatos azon aggályokat, amelyek igazolhatták volna az 1/2003 rendelet 9. cikke szerinti határozat elfogadását, és nem vizsgálta, hogy a releváns rendelkezések kellően károsak-e ahhoz, hogy azok egyértelműen "cél általi" versenykorlátozásnak minősüljenek. Egyébiránt a kulturális sokszínűség előmozdításának célkitűzése elválaszthatatlan azon gazdasági és jogi környezettől, amelybe a releváns rendelkezések illeszkednek, tehát nem zárható ki e rendelkezéseknek az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti vizsgálatából.

43 A Group Canal + ezenkívül azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 43-50. pontjában a 2011. október 4-iFootball Association Premier League és társai ítéletre (C-403/08 és C-429/08, EU:C:2011:631) támaszkodott annak megállapítása érdekében, hogy a releváns rendelkezések versenyellenes céljuk miatt aggályokat vethetnek fel a Bizottság számára, tévesen alkalmazta a jogot, mivel ez az ítélet nem érinti a filmágazatot. A Törvényszék így elvonatkoztatott a filmágazat sajátos gazdasági és jogi összefüggéseitől, noha a Bíróság az 1982. október 6-iCoditel és társai ítéletben (262/81, EU:C:1982:334, 15. és 16. pont) úgy ítélte meg, hogy az Unióban a filmiparra és filmpiacokra jellemző sajátosságok - különösen azok, amelyek a különböző kulturális beágyazottságú közönségek részére készült szinkronokkal és feliratozásokkal, a televíziós továbbközvetítés lehetőségeivel és a filmgyártás európai finanszírozásával kapcsolatosak - azt mutatják, hogy a kizárólagos felhasználási engedély önmagában nem bír a versenyt akadályozó, korlátozó vagy torzító jelleggel.

44 A Bizottság és a BEUC vitatja ezen érvelés megalapozottságát.

2) A Bíróság álláspontja

45 Először is a Groupe Canal + azon érvét illetően, amely azon alapul, hogy a Törvényszék nem indokolta meg a releváns rendelkezések gazdasági és jogi hátterének figyelembevételére vonatkozó érvelésének elutasítását, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéknek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikkében és 53. cikke első bekezdésében előírt, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem kötelezi őt arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely kimerítően és egyenként követi az eljárás felei által előadott összes érvet. Az indokolás így lehet hallgatólagos is, feltéve hogy lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a Törvényszék ítélete alapul, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét (2016. szeptember 14-iTrafilerie Meridionali kontra Bizottság ítélet, C-519/15 P, EU:C:2016:682, 41. pont).

46 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott ítélet 40. pontjában a Törvényszék lényegében ismertette a Bizottságnak a releváns rendelkezésekkel kapcsolatos aggályait, megállapítva, hogy a Bizottság a vitatott határozat (37)-(44) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy az abszolút területi kizárólagossághoz vezető megállapodások helyreállították a nemzeti piacok részekre töredezését, és ellentétesek voltak a Szerződésnek az egységes piac létrehozására irányuló céljával, és hogy ennélfogva e kikötések célja a verseny korlátozása volt, hacsaknem a gazdasági és jogi összefüggéseikből eredő egyéb körülmények nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy nem alkalmasak ezen eredmény megvalósítására.

47 A megtámadott ítélet 41. pontjában a Törvényszék összefoglalta a vitatott határozat (46)-(49) preambulumbekezdését, amelyekből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, a releváns rendelkezések a tartalmukra, céljukra, valamint gazdasági és jogi összefüggéseikre tekintettel a határokon átnyúló verseny valamennyi formájának kizárására, valamint arra irányulnak, hogy abszolút területi védelmet nyújtsanak azon televíziós műsorszolgáltatók számára, amelyek a Paramount szerződő felei.

48 Igaz ugyan, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 41. pontját követően azonnal kijelentette, hogy a Bizottság e megfontolásai megalapozottak, azonban ezen ítélet indokolása egészének figyelmes olvasatából kitűnik, hogy a Groupe Canal + állításával ellentétben a Törvényszék ekként eljárva nem fogalmazott meg "ellentmondást nem tűrő" következtetést anélkül, hogy elvégezte volna az érvek részletes vizsgálatát, hanem közölte vizsgálatának eredményét, mielőtt az említett ítélet 43-73. pontjában be nem mutatta azon indokokat, amelyek ezen eredményre vezették őt, ideértve azon okokat is, amelyek miatt álláspontja szerint a releváns rendelkezések olyan jellegűek voltak, hogy aggodalmat kelthettek a Bizottságban az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésére tekintettel.

49 Ezenkívül a megtámadott ítélet 51-58. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék kifejezetten megvizsgálta a Groupe Canal +, a Francia Köztársaság, az EFADs, az UPC és a C More Entertainment által arra alapított érveket, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szempontjából releváns rendelkezések jogszerűek azon gazdasági és jogi háttér miatt, amelybe e rendelkezések illeszkednek, anélkül hogy elfelejtette volna e felek arra vonatkozó érveit, hogy e kikötések anélkül kedveznek a kulturális sokféleségnek, hogy ártanának a versenynek, amely érveket a Törvényszék ugyanezen ítélet 59-72. pontjában vizsgált meg.

50 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 40-73. pontjában szereplő indokolás lehetővé teszi az érdekeltek - és különösen a Group Canal + - számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a Törvényszék ítélete alapul, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a jelen fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét. A Törvényszék tehát nem sértette meg az indokolási kötelezettségét, amikor elutasította a Groupe Canal + azon gazdasági és jogi háttérre vonatkozó érvelését, amelybe a releváns rendelkezések illeszkednek.

51 Ezt követően, amennyiben a Groupe Canal + azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az említett ítélet 43-50. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor a 2011. október 4-iFootball Association Premier League és társai ítéletre (C-403/08 és C-429/08, EU:C:2011:631) támaszkodott annak megállapítása érdekében, hogy a releváns rendelkezések alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes céljuk miatt a Bizottságban aggodalmat ébresszenek, emlékeztetni kell arra, hogy habár az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy kétségtelenül nem a filmágazatra vonatkozott, annak 134., 141. és 142. pontjából kitűnik, hogy kereskedelmi és versenyjogi szempontból a jelen ügyben felmerülttel összehasonlítható helyzetre vonatkozott, amelyben a szellemi tulajdon jogosultja és műsorszolgáltató szervezetek között létrejött kizárólagos felhasználási szerződések kiegészítő kötelezettségeket írtak elő, amelyek célja annak biztosítása volt, hogy tiszteletben tartsák a felhasználási jogok hasznosításának területi korlátait, különösen pedig az ilyen szervezeteket terhelő azon kötelezettséget, hogy tegyenek meg olyan intézkedéseket, amelyek lehetetlenné teszik a védett tárgyakhoz való hozzáférést az érintett felhasználási szerződés által lefedett területen kívülről.

52 Ezenkívül nincs ellentmondás ugyanezen ítélet és a filmágazatra vonatkozó, 1982. október 6-iCoditel és társai ítélet (262/81, EU:C:1982:334) között. Messze attól, hogy alátámasztanák a Groupe Canal + azon érvét, amely szerint az olyan kikötések, mint a releváns rendelkezések, tökéletesen érvényesnek tekinthetők, mivel a filmágazat finanszírozási rendszerének sarokkövét képezik, az 1982. október 6-iCoditel és társai ítélet (262/81, EU:C:1982:334) 15. és 16. pontja - amelyekre a Groupe Canal + hivatkozik - csak azt szögezi le, hogy a filmhez kapcsolódó szerzői jog jogosultja által adott kizárólagos vetítési engedélynek önmagában nem a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása képezi a célját. Ráadásul a Bíróság ezen ítélet 17. pontjában kifejezetten kimondta, hogy a filmen fennálló szerzői jog és a szerzői jogból eredő, a film vetítéséhez való jog gyakorlása torzíthatja a versenyt a filmpiacon.

53 Márpedig az említett ítélet alapjául szolgáló üggyel ellentétben a 2011. október 4-iFootball Association Premier League és társai ítélet (C-403/08 és C-429/08, EU:C:2011:631) alapjául szolgáló ügy pontosan a szellemi tulajdonjog jogosultja által adott felhasználási engedélyekre vonatkozó területi korlátozások tiszteletben tartásának biztosítását célzó további kötelezettségekre vonatkozott.

54 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 46-50. pontjában a 2011. október 4-iFootball Association Premier League és társai ítéletre (C-403/08 és C-429/08, EU:C:2011:631) hivatkozva lényegében azt állapította meg, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az olyan felhasználási szerződések, amelyek kölcsönös kötelezettségeket írnak elő, amelyek célja a tárgyukat képező audiovizuális tartalom határokon átnyúló műsorszolgáltatás útján való közvetítésének kizárása, és ekképpen abszolút területi védelmet biztosítanak az egyes műsorszolgáltatóknak, az általuk elérni kívánt célokra és azokra a gazdasági, valamint jogi összefüggésekre tekintettel, amelyekbe illeszkednek, olyan megállapodásoknak tekinthetők, amelyek célja a versenynek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett korlátozása, továbbá az, hogy amennyiben a releváns rendelkezések ilyen kötelezettségeket tartalmaztak, alkalmasak voltak arra, hogy a Bizottságban a versenyjog szempontjából aggályokat ébresszenek a jelen ügyben, nem érintve a teljes vizsgálatot követően a fenti cikk sérelmének fennállását vagy annak hiányát véglegesen megállapító esetleges határozatot.

55 Végül el kell utasítani a Groupe Canal + azon érvét is, amely azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 39. és 62-66. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy az a kérdés, hogy a Bizottságban a versennyel kapcsolatos aggályokat keltő magatartás megfelel-e az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alkalmazási feltételeinek, idegen magától az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján hozott határozat természetétől, és következésképpen nem volt köteles az ilyen határozat jogszerűségének vizsgálata keretében határozni az EUM-Szerződés e rendelkezésének alkalmazásával kapcsolatos érvekről.

56 Amint ugyanis arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 62. pontjában helyesen rámutatott, az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése csak akkor alkalmazandó, ha az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértését előzetesen megállapították (lásd ebben az értelemben: 2013. február 7-iSlovenská sporiteľňa ítélet, C-68/12, EU:C:2013:71, 30. pont).

57 Márpedig, mivel a Bizottság mentesül a jogsértés minősítésére és megállapítására vonatkozó kötelezettség alól, amikor az 1/2003 rendelet 9. cikke szerinti határozatot hoz (2010. június 29-iBizottság kontra Alrosa ítélet, C-441/07 P, EU:C:2010:377, 40. pont), az ilyen határozat keretében nem köteles véglegesen értékelni, hogy valamely megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás megfelel-e az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

58 Ezenkívül, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 62. pontjában helyesen rámutatott, az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazása az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését sértő megállapodás által kiváltott, versenyt elősegítő hatások meghatározásából, valamint annak ellenőrzéséből áll, hogy e versenyt elősegítő hatások jelentősebbek-e a versenyellenes hatásoknál.

59 Márpedig az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy azok a határozatok, amelyeket a Bizottság e rendelkezés alapján fogad el, a szóban forgó magatartás versenyellenes jellegének előzetes értékelésén alapulnak. Ennélfogva, mivel az ilyen határozat nem tartalmazza e magatartás valamennyi versenyellenes hatásának alapos és teljes körű vizsgálatát, a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy összehasonlítsa e hatásokat és az előtte hivatkozott, a versenyt elősegítő hatásokat, feltéve hogy azok bizonyítást nyernek.

60 Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 62. pontjában úgy ítélte meg, hogy az a kérdés, hogy a Bizottságban versenyjogi aggályokat keltő magatartás megfelel-e az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alkalmazási feltételeinek, idegen magától az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján elfogadott határozat természetétől.

61 Ami azt a körülményt illeti, hogy a Bizottság a vitatott határozat (50)-(52) preambulumbekezdésében előzetesen állást foglalt az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése jelen ügyben való alkalmazásának kérdéséről, meg kell állapítani, hogy e preambulumbekezdések a Bizottság által a releváns rendelkezésekre vonatkozóan végzett előzetes értékelés ismertetésének részét képezték, és nem tartalmaztak semmilyen végleges értékelést e kérdéssel kapcsolatban, csupán annak megállapítására irányultak, hogy a Bizottság ezen értékelés során figyelembe vette a Paramount által az említett kérdésre vonatkozóan már a kifogásközlés előtt előadott érveket.

62 E körülmények között a harmadik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

b) A második részről

1) A felek érvei

63 Az EFADs, az UPC és a Francia Köztársaság által támogatott Group Canal + azzal érvel, hogy a Törvényszék, mivel a megtámadott ítélet 57. és 69. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Groupe Canal + Franciaországban található ügyfelektől származó bevételeinek esetleges csökkenését kompenzálhatja az a tény, hogy a Groupe Canal + ezentúl szabadon fordulhat az EGT egész területén, és nem csupán a Franciaországban található ügyfelekhez, nem vette figyelembe a filmágazat sajátosságait, és e bíróság nem vizsgálta meg az előtte hivatkozott tények összességét. A Törvényszék ugyanis nyilvánvalóan nem vette figyelembe az Oxera és az O & O iroda által 2016 májusában készített és a Groupe Canal + által benyújtott, "The impact of cross-border to audiovisual content on EU consumers" című tanulmányt, amelyből az következik, hogy a kizárólagos területi jogok elengedhetetlenek az európai film finanszírozásához az Unión belüli különböző kulturális hagyományok miatt, hogy az európai filmeknek az értéke tagállamonként vagy nyelvterületenként eltérő, hogy az európai filmgyártást első- és végső sorban a műsorszolgáltatók finanszírozzák az abszolút területi védelem rendszere alapján. A bevételek csökkenése nem kompenzálható, mivel a Groupe Canal + a továbbiakban nem emelheti ki egyes tartalmak kizárólagos terjesztését, és mivel a Franciaországban letelepedett fogyasztók elsősorban olyan piaci szereplőknél kötnek előfizetést, amelyek vonzó, leggyakrabban angol nyelvű tartalmakat közvetítenek. A több országra kiterjedő felhasználási engedély költségei jóval magasabbak a nemzeti felhasználási engedély költségeinél, ami a műsorszolgáltatók számára az első engedélyt nem teszi elérhetővé. A műsorszolgáltató hagyományos területén kívül található új előfizetők megszerzésének költsége e műsorszolgáltató gyártási mozgásterének drasztikus csökkenésével jár. Mindenesetre a Groupe Canal + által szerzett felhasználási engedélyek földrajzi korlátai nem teszik lehetővé számára, hogy szabadon forduljon az Unió egész területén található ügyfelekhez.

64 A Bizottság és a BEUC vitatják ezen érvek megalapozottságát.

2) A Bíróság álláspontja

65 Először is meg kell állapítani, hogy amennyiben a harmadik jogalap második része keretében kifejtett érvek a megtámadott ítélet 69. pontjában szereplő megfontolások vitatására irányulnak, ezeket az érveket mint hatástalanokat el kell utasítani.

66 A megtámadott ítélet 67. pontjában a "mindenesetre" kifejezés, és ezen ítélet 72. pontjában a "még ha meg is kellene állapítani, hogy a Bizottság köteles volt megvizsgálni az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazhatóságát" fordulat használatából ugyanis az következik, hogy a Törvényszék által az említett ítélet 67-72. pontjában elvégzett értékelés a teljesség kedvéért történt, arra az esetre, ha meg kellett volna állapítani, hogy a Bizottság köteles volt megvizsgálni az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazhatóságát.

67 Márpedig, mivel a Törvényszék - amint az a fellebbezés harmadik jogalapja első részének vizsgálatából kitűnik - helyesen ítélte meg úgy, hogy a vitatott határozat elfogadásához vezető eljárás keretében a Bizottság nem volt köteles értékelni, hogy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesültek-e, a megtámadott ítélet 69. pontjával szemben felhozott kifogások, még ha megalapozottak is, semmiképpen nem vonhatják maguk után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

68 Amennyiben a harmadik jogalap második része keretében kifejtett érvek a megtámadott ítélet 57. pontjában szereplő megfontolásokra vonatkoznak, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 58. cikke értelmében a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Tehát kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására, másrészt a tények értékelésére. A tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése csak abban az esetben minősül a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek, ha az említett tényállás Törvényszék általi megállapításának érdemi pontatlansága a hozzá benyújtott iratokból kitűnik, vagy ha az ugyanezen tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékokat elferdítette (2019. december 19-iOPS Újpest kontra Bizottság végzés, C-741/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1104, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69 Márpedig a Groupe Canal + ezen érvei a tények Törvényszék általi értékelésének megkérdőjelezésére korlátozódnak - amely értékelés szerint a Groupe Canal + Franciaországban található ügyfelektől származó bevételeinek esetleges csökkenését ellensúlyozhatja az a tény, hogy a vitatott határozat értelmében kötelezővé tett kötelezettségvállalások teljesítésének köszönhetően a Groupe Canal + ezentúl szabadon fordulhat az EGT egészében, és nem csak Franciaországban található ügyfelekhez - anélkül, hogy e kötelezettségvállalások terjedelmének elferdítésére hivatkozna.

70 Ennélfogva a Groupe Canal + említett érvei elfogadhatatlanok.

71 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik jogalap második részét mint részben hatástalant, részben elfogadhatatlant el kell utasítani.

72 Ebből következik, hogy a harmadik jogalapot el kell utasítani.

3. A második jogalapról

a) A felek érvei

73 A Groupe Canal + megjegyzi, hogy annak a megtámadott ítélet 72. pontjában való megállapítása érdekében, hogy a Bizottság által végzett előzetes értékelés, amely szerint az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesültek, nem hibás, ezen ítélet 67. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a releváns rendelkezések olyan korlátozásokat írtak elő, amelyek meghaladják a szellemi tulajdonjogok védelmét igénylő audiovizuális művek előállításához és terjesztéséhez szükséges mértéket, az említett ítélet 70. pontjában pedig úgy, hogy e rendelkezések minden, az amerikai filmekkel kapcsolatos versenyt kizártak. Márpedig e megfontolások egyikét sem vitatták meg a felek a Törvényszék előtti eljárásban. A Törvényszék tehát megsértette a kontradiktórius eljárás elvét.

74 A Bizottság vitatja a Group Canal + érvelésének megalapozottságát. A Bizottság és a BEUC úgy vélik, hogy a második jogalap mindenképpen hatástalan, mivel a megtámadott ítélet mellékes indokai ellen irányul. A BEUC elsődlegesen úgy véli, hogy e jogalap elfogadhatatlan, mivel nyilvánvalóan nem pontos.

b) A Bíróság álláspontja

75 A második jogalap a megtámadott ítélet 67., 70. és 72. pontja ellen irányul, amelyek az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése jelen ügyben való alkalmazásának kérdésére vonatkoznak.

76 E tekintetben anélkül, hogy meg kellene vizsgálni, hogy e jogalapot - amint azt a BEUC állítja - elfogadhatatlannak kell-e nyilvánítani, a jelen ítélet 66. és 67. pontjában kifejtett okokból meg kell állapítani, hogy az említett jogalap hatástalan.

77 Ezért a második jogalapot el kell utasítani.

4. A negyedik jogalapról

78 A negyedik jogalap két részből áll, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette az arányosság elvét és a harmadik személyek jogainak tiszteletben tartását, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem volt köteles egyenként elemezni az érintett nemzeti piacokat, a második pedig az iránymutatás 128. pontjának, valamint a harmadik személyek szerződéses jogainak megsértésén alapul, amelyet a Törvényszék annak megállapításával követett el, hogy a vitatott határozat nem érinti a Groupe Canal + azon lehetőségét, hogy szerződéses jogainak érvényesítése érdekében a nemzeti bírósághoz forduljon.

a) Az első részről

1) A felek érvei

79 Az UPC és a Francia Köztársaság által támogatott Group Canal + lényegében arra hívja fel a figyelmet, hogy a Paramount azon kötelezettségvállalásainak elfogadásával, amelyek az EGT műsorszolgáltatóival kötött valamennyi szerződésre vonatkoznak, míg a Bizottság által végzett előzetes értékelés és az intézmény által megfogalmazott, versennyel kapcsolatos aggályok csak a Sky javára az Egyesült Királyság és Írország területén alapított kizárólagos jogokra vonatkoztak, a Bizottság "extrapoláció" útján érvelt, ekként felmentve magát a többi nemzeti piac vizsgálatának kötelezettsége alól, és ebből fakadóan nem vette figyelembe az egyéb piacok, különösen a francia piac sajátosságait, amely utóbbié abban áll, hogy az audiovizuális tartalom előállítását a műsorszolgáltatók - így a Group Canal + - finanszírozzák. A Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 118. pontjában helybenhagyta a Bizottság által alkalmazott megközelítést, a 2010. június 29-iBizottság kontra Alrosa ítélettel (C-441/07 P, EU:C:2010:377, 41. pont) ellentétesen megsértette az arányosság elvét és a harmadik felek jogait.

80 A BEUC által támogatott Bizottság vitatja ezen érvelés megalapozottságát.

2) A Bíróság álláspontja

81 A jelen ügyben megállapítható, hogy a Bizottság által elvégzett előzetes értékelés csak a Paramount és a Sky között létrejött felhasználási szerződésekben szereplő bizonyos kikötésekre vonatkozott, amelyekben a Paramount kizárólagos engedélyeket adott a Sky részére az Egyesült Királyság és Írország területére. A megtámadott ítélet 3. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság vizsgálatát e megállapodások két kapcsolódó rendelkezésére összpontosította. Az első rendelkezés célja az volt, hogy a Sky számára megtiltsa vagy korlátozza annak lehetőségét, hogy teljesítse azokat az EGT-ben, de az Egyesült Királyságon és Írországon kívül székhellyel rendelkező fogyasztóktól felhívás nélkül érkező kéréseket, amelyek televíziós műsorszolgáltatások vásárlásával kapcsolatosak. A második rendelkezés ezzel szemben a Paramount számára írta elő azt, hogy az általa az EGT-ben, de az Egyesült Királyságon kívül székhellyel rendelkező televíziós műsorszolgáltatókkal kötött megállapodások keretében utóbbiak számára tiltsa meg vagy korlátozza annak lehetőségét, hogy teljesítsék azokat az Egyesült Királyságban, illetve Írországban székhellyel rendelkező fogyasztóktól felhívás nélkül érkező kéréseket, amelyek televíziós műsorszolgáltatások vásárlásával kapcsolatosak.

82 Ezenkívül többek között a megtámadott ítélet 8-10. pontjából kitűnik, hogy a Paramountnak a vitatott határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalásai a Paramount által az EGT-n belül letelepedett más műsorszolgáltatókkal kötött vagy esetlegesen megkötött felhasználási szerződésekben szereplő hasonló kikötésekre is vonatkoztak.

83 A Törvényszék a megtámadott ítélet 40. és 41. pontjában megállapította, hogy a Bizottságnak a releváns rendelkezésekkel kapcsolatos aggályai arra vonatkoztak, hogy azok abszolút területi kizárólagosságot eredményeznek, helyreállítva ezáltal a nemzeti piacok részekre töredezését, és szembe szállva a Szerződés egységes piac létrehozására irányuló céljával.

84 Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 46. pontjában helyesen emlékeztetett, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az a megállapodás, amely arra irányul, hogy visszaállítsa a tagállamok közötti kereskedelem nemzeti alapú felosztottságát alkalmas arra, hogy gátolja a Szerződés azon célkitűzésének megvalósulását, hogy ezeket a nemzeti piacokat egy közös piac létrehozásával integrálja. Ennélfogva a piacok nemzeti határok szerinti részekre töredezésére vagy a nemzeti piacok összefonódásának megnehezítésére irányuló szerződések - mind az általuk elérni kívánt célokra, mind pedig a gazdasági és jogi hátterükre tekintettel - az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenykorlátozó célú megállapodásoknak tekintendők.

85 Az ilyen megállapodások ugyanis veszélyeztethetik az egységes piac megfelelő működését, megsértve ezáltal az Unió egyik fő célkitűzését, függetlenül a nemzeti piacokon fennálló helyzettől.

86 Ennélfogva a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában helyesen állapította meg, hogy a releváns rendelkezések, amennyiben céljuk az EGT egészében a nemzeti piacok részekre töredezése, anélkül hogy azok gazdasági és jogi háttere lehetővé tenné annak megállapítását, hogy e rendelkezések nem torzíthatják a versenyt, az 1/2003 rendelet 9. cikkének alkalmazásának keretében érvényesen kelthettek a Bizottságban a versennyel kapcsolatos aggályokat e földrajzi terület egésze vonatkozásában, akkor is, ha a Bizottság nem vizsgálta egyenként az érintett nemzeti piacokat.

87 Ebből következik, hogy a negyedik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

b) A második részről

1) A felek érvei

88 A Group Canal + arra hivatkozik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 104. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat nem minősül a szerződési szabadságába való beavatkozásnak, mivel a Groupe Canal + a nemzeti bírósághoz fordulhat annak megállapítása érdekében, hogy a releváns rendelkezések összeegyeztethetők-e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével, és a Paramounttal szemben a nemzeti jog által előírt jogkövetkezményeket érvényesítse, megsértette az 1/2003 rendelet 9. cikkéből, az iránymutatás 128. pontjából és annak 76. lábjegyzetéből eredő azon elvet, hogy az említett 9. cikk alapján elfogadott határozatnak nem lehet az a célja vagy hatása, hogy azon piaci szereplők számára tegyen kötelezővé kötelezettségvállalásokat, akik azokat nem ajánlották fel vagy fogadták el.

89 Ezenkívül a megtámadott ítélet 103. pontjában azt jelezve, hogy abban az esetben, ha a nemzeti bíróság a Paramount kötelezettségvállalásainak megszegésére kötelezné a Paramountot, a Bizottság feladata a vizsgálat újbóli megnyitása, a Törvényszék kifejezetten elismerte, hogy e kötelezettségvállalások teljesítése a Groupe Canal + akaratától függ, anélkül hogy levonta volna e következtetés valamennyi jogkövetkezményét.

90 A Groupe Canal + a Francia Köztársaság támogatásával lényegében azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 100. pontjában azt megállapítva, hogy a vitatott határozat legfeljebb annyiban befolyásolhatja a nemzeti bíróság értékelését, amennyiben az előzetes értékelést tartalmaz, a Törvényszék súlyosan megsértette a harmadik felek jogait, a jelen esetben a Groupe Canal +-ét. E határozat ugyanis megfosztja a Groupe Canal +-t a szerződéses szabadságától, mivel valójában nem várhatja a nemzeti bíróságtól, hogy az ellentmondjon a Bizottságnak, és elismerje a releváns rendelkezések érvényességét. E tekintetben a 2017. november 23-iGasorba és társai ítéletből (C-547/16, EU:C:2017:891, 28. és 29. pont) az következik, hogy a nemzeti bíróságok nem hagyhatják figyelmen kívül az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján hozott határozatokat, és figyelembe kell venniük a Bizottság előzetes értékeléseit, és azokat a szóban forgó megállapodás versenyellenes jellegére utaló valószínűsítő körülménynek vagy akár bizonyítékkezdeménynek kell tekinteniük. E bíróságok szabadsága csak abban az esetben lenne biztosított, ha úgy döntenek, hogy folytatják az érintett megállapodások versenyjoggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos vizsgálataikat.

91 A Francia Köztársaság hozzáteszi, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján hozott határozatnak a nemzeti bíróság értékelésére gyakorolt hatását megerősítik az érintett ágazat más vállalkozásaival megtárgyalt kötelezettségvállalások, így az egymást követő kötelezettségvállalások olyan normának minősülhetnek, amelytől a nemzeti bíróság nehezen térhet el. Emellett az a tény, hogy abban az esetben, ha a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó megállapodás nem sérti az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését, a Bizottság az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének megfelelően szükségszerűen újból megindítja a vizsgálatot, visszatarthatja a nemzeti bíróságot attól, hogy vitassa a Bizottság előzetes értékelését.

92 A BEUC által támogatott Bizottság lényegében úgy véli, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 83-108. pontjában, hogy a Paramount kötelezettségvállalásainak végrehajtása nem függ harmadik felek, így a Groupe Canal + akaratától. E kötelezettségvállalások felajánlásával ugyanis a Paramount arra vonatkozó szerződéses szabadságát gyakorolta, hogy bizonyos szerződéses rendelkezéseket ne alkalmazzon, vagy azok ne legyenek rá nézve kötelezőek, és ez a döntés nem függ harmadik felek akaratától. Ezenfelül a kötelezettségvállalásoknak a Bizottság által történő elfogadása nem fosztja meg a Groupe Canal +-t annak lehetőségétől, hogy a nemzeti bírósághoz forduljon jogainak védelme érdekében a Paramounttal fennálló szerződéses jogviszonya keretében. Ha a nemzeti bíróság úgy ítélné meg, hogy a releváns rendelkezések nem sértik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését, vagy hogy teljesítik az e cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket, akkor e bíróság feladata annak értékelése, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás eredménye alapján a Paramountnak meg kell-e szegnie a vitatott határozat alapján tett kötelezettségvállalásait. Annak elkerülése érdekében, hogy az eljárás eredményeként a Paramount megszegje ezeket a kötelezettségvállalásokat, a nemzeti bíróság megtagadhatja a releváns rendelkezések végrehajtásának elrendelését, és egyidejűleg kötelezheti a Paramountot az alkalmazandó nemzeti szabályok szerint a megváltásra és a kártérítésre. A Törvényszék figyelembe vette e megoldást a megtámadott ítélet 103. pontjában.

93 Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 102. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Groupe Canal + a nemzeti bíróságnál elérheti, hogy az ellentmondjon a Bizottságnak, és állapítsa meg a releváns rendelkezések érvényességét. A 2017. november 23-iGasorba és társai ítélet (C-547/16, EU:C:2017:891) 29. pontjából kitűnik, hogy a nemzeti bíróságnak csak figyelembe kell vennie a Bizottság által elvégzett előzetes értékelést, amely a vitatott határozatban szerepel, és azt a releváns rendelkezések versenyellenes jellegére utaló valószínűsítő körülménynek, vagy adott esetben bizonyítékkezdeménynek kell tekintenie.

2) A Bíróság álláspontja

94 Az elsőfokú eljárásban hivatkozott harmadik jogalap második részének vizsgálata keretében, amely harmadik személyek - mint a Groupe Canal + - szerződéses jogainak az arányosság elve figyelmen kívül hagyása útján való megsértésén alapul, a Törvényszék a megtámadott ítélet 89. és 90. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján elfogadott határozat csak azon vállalkozások számára kötelező, amelyek az e rendelkezés értelmében vett "kötelezettségvállalást" ajánlottak fel, és nem lehet célja vagy hatása, hogy az ilyen kötelezettségvállalást olyan piaci szereplő számára tegye kötelezővé, amely azt nem ajánlotta fel vagy ahhoz nem csatlakozott.

95 A megtámadott ítélet 91. és 92. pontjában a Törvényszék többek között úgy ítélte meg, hogy amennyiben a kötelezettségvállalás olyan szerződéses rendelkezés alkalmazásának mellőzéséből áll, amely valamely harmadik személy számára biztosít jogokat, a Bizottság számára azon jogkör elismerése, hogy kötelezővé teheti ezt a kötelezettségvállalást az olyan harmadik személy számára, aki - mint a Groupe Canal + - azt nem ajánlotta fel, és nem volt érintett a Bizottság által indított eljárásban, a szóban forgó piaci szereplő szerződéses szabadságába való beavatkozást jelentene, amely túlmutat az 1/2003 rendelet 9. cikkében foglaltakon.

96 A Törvényszék ezt követően megvizsgálta, hogy a vitatott határozat - figyelembe véve annak szövegét, valamint azt a jogi összefüggést, amelyben azt elfogadták - célja vagy hatása az-e, hogy a Paramount által ajánlott kötelezettségvállalás az említett 9. cikk megsértésével olyan kötelezettségvállaláshoz hasonlít, amelyet a Groupe Canal + ajánlott volna fel. E tekintetben először is a megtámadott ítélet 94. pontjában megjegyezte, hogy e határozatból nem következik, hogy az bármilyen kötelezettséget írna elő a Paramount olyan szerződéses partnereivel szemben, mint a Groupe Canal +.

97 A Törvényszék másodszor a megtámadott ítélet 95. pontjában úgy ítélte meg, hogy egyrészt az a tény, hogy a Paramount általános jelleggel kötelezettséget vállal arra, hogy nem lép fel bírósági úton annak érdekében, hogy betartassa a televíziós műsorszolgáltatóknak a kizárólagos területükön kívül történő passzív eladástól való tartózkodásra irányuló kötelezettségét, amint azt a vitatott határozat melléklete 2.2. pontjának a) alpontja előírta, automatikusan maga után vonja, hogy a Paramount nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy tiltsa az ilyen értékesítéseket, amint azt ugyanezen melléklet 2.2 pontjának b) alpontja előírja, és másrészt hogy ez a kötelezettségvállalás szintén automatikusan megkérdőjelezi a Paramounttal szerződő televíziós műsorszolgáltatók azon, szerződésből fakadó, az előbbivel szemben fennálló jogát, hogy számukra egyenként abszolút területi kizárólagosságot biztosítson a fizetős televíziós műsorgyártásról szóló felhasználási szerződés tárgyával kapcsolatban.

98 A megtámadott ítélet 96. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ebben az összefüggésben az a kérdés merül fel, hogy ez az eredmény magából a vitatott határozatból származik-e, amely esetben visszafordíthatatlan hatásról van szó azon harmadik személyek tekintetében, akik a kötelezővé tett kötelezettségvállalást nem ajánlották fel, és nem is vállalták annak teljesítését, vagy a Paramount azon nyilatkozata, hogy többé már nem tartja be a releváns rendelkezéseket, lényegében olyan aktus, amelyet ez utóbbi a saját kockázatára vállal, és semmiben nem sérti a szerződő feleinek azon lehetőségét, hogy a nemzeti bírósághoz forduljanak e rendelkezések betartatása érdekében.

99 Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 100. és 102. pontjában többek között úgy ítélte meg, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott határozat alapján kötelezővé nyilvánított kötelezettségvállalások által megsértett szerződéses jogainak érvényesítése iránt valamely vállalkozás által benyújtott kereset keretében a nemzeti bíróság részben vagy teljesen eltérő eredményre juthat a Bizottság előzetes versenyjogi értékeléshez képest, és megállapíthatja, hogy a kötelezettségvállalás tárgyát képező rendelkezések nem sértik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését.

100 Ezenkívül a megtámadott ítélet 103. pontjában a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkeznek olyan határozat elfogadására, amely a Paramountot a vitatott határozat értelmében kötelezővé tett kötelezettségvállalások megszegésére késztetheti.

101 A Törvényszék ezen ítélet 104. pontjában e megállapításokból arra következtetett, hogy a vitatott határozat nem sértette a Groupe Canal + azon lehetőségét, hogy a nemzeti bírósághoz forduljon a releváns rendelkezéseknek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségének megállapítása, valamint az iránt, hogy e bíróság ebből a Paramount tekintetében levonja a nemzeti jog által előírt következtetéseket.

102 Az említett ítélet 106. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott határozat elfogadásával a Bizottság a számára az 1/2003 rendelet 9. cikke által biztosított jogkörön belül járt el, és védelemben részesítette e rendelkezés célját, amelyet pergazdaságossági és perhatékonysági megfontolások ihlettek, anélkül hogy olyan módon sértette volna a Groupe Canal + szerződéses vagy eljárási jogait, amely meghaladná az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

103 A Groupe Canal + lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette az arányosság elvét, amikor a szóban forgó, a Paramount által tett és a vitatott határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalásoknak a Groupe Canal + szerződéses jogaira gyakorolt hatásainak jelentőségét kisebbítette, arra hivatkozva, hogy a Törvényszék téves előfeltevésből indult ki a nemzeti bíróság előtt ilyen jogokra alapított kereset hatékony jellegét illetően.

104 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve az állandó ítélkezési gyakorlat szerint megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken (2018. december 11-iWeiss és társai ítélet, C-493/17, EU:C:2018:1000, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

105 Az 1/2003 rendelet 9. cikkének keretében az arányosság elvének a Bizottság általi alkalmazása arra korlátozódik, hogy meggyőződjön arról, hogy a kérdéses kötelezettségvállalások eloszlatják azon aggályokat, amelyeket az érintett vállalkozásokkal közölt, valamint arról, hogy e vállalkozások nem ajánlottak fel az ezen aggályok eloszlatására ugyanúgy alkalmas, kevésbé terhes kötelezettségvállalásokat. E vizsgálat során azonban a Bizottságnak figyelembe kell vennie a harmadik személyek érdekeit (2010. június 29-iBizottság kontra Alrosa ítélet, C-441/07 P, EU:C:2010:377, 41. pont).

106 Amint arra a főtanácsnok indítványának 123. pontjában rámutatott, amikor a Bizottság a kötelezettségvállalásokat nem abból a szempontból vizsgálja, hogy azok megfelelnek-e a versennyel kapcsolatos aggályainak, hanem a harmadik személyek érdekeire gyakorolt hatásukra tekintettel, az arányosság elve megköveteli, hogy azokat a jogokat, amelyeknek ez utóbbiakat megilletik, ne fosszák meg tartalmuktól.

107 Ebben az összefüggésben a Törvényszék a megtámadott ítélet 91. és 92. pontjában lényegében helyesen állapította meg, hogy az a tény, hogy a Bizottság kötelezővé teszi a gazdasági szereplő arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy nem alkalmaz bizonyos szerződéses feltételeket a vele szerződő fél - mint például a Groupe Canal + - tekintetében, aki ezt nem ajánlotta fel, és amelyet az erre vonatkozó eljárás nem érintett, amikor nem szolgáltattak az iránymutatás 128. pontjának megfelelően semmilyen bizonyítékot ez utóbbinak a kötelezettségvállaláshoz való hozzájárulására, az e szerződő fél szerződési szabadságába való, az 1/2003 rendelet 9. cikkének előírásain túlmenő beavatkozást képezne. Miután ezt követően a megtámadott ítélet 94. pontjában megjegyezte, hogy az említett 9. cikk alapján elfogadott vitatott határozatból nem tűnik ki, hogy az közvetlenül bármilyen kötelezettséget róna a Groupe Canal +-re, a Törvényszék - szintén helyesen - ezen ítélet 95. pontjában rámutatott arra, hogy a Paramountnak az e határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalásai automatikusan azt vonják maguk után, hogy a Paramount ne teljesítse bizonyos szerződéses kötelezettségeit a Groupe Canal +-szel szemben a 2014. január 1-jén hatályba lépett felhasználási szerződésük keretében.

108 Kétségtelen, hogy - amint az az 1/2003 rendelet (13) preambulumbekezdéséből kitűnik - a Bizottság által az e rendelet 9. cikke alapján elfogadott határozatok nem érintik többek között a tagállami bíróságok azon lehetőségét, hogy megállapítsák az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk megsértését, és döntsenek az érintett ügyben. Továbbá a Bizottság által az e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján bizonyos vállalkozások közötti megállapodások tekintetében elfogadott kötelezettségvállalásokról szóló határozat nem zárja ki, hogy a nemzeti bíróságok megvizsgálják az említett megállapodások versenyszabályokkal való összeegyeztethetőségét, és adott esetben az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdése alapján megállapítsák e megállapodások semmisségét (2017. november 23-iGasorba és társai ítélet, C-547/16, EU:C:2017:891, 30. pont).

109 Mindazonáltal az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése szerint, amennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot az EUMSZ 101. cikk vagy az EUMSZ 102. cikk hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot.

110 Márpedig a nemzeti bíróság azon határozata, amely az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott határozat értelmében kötelezővé tett kötelezettségvállalásokat tevő vállalkozást arra kötelezné, hogy e kötelezettségvállalásoknak eleget tegyen, nyilvánvalóan ellentétes lenne e határozattal.

111 Ebből következik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 103. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a Groupe Canal + szerződéses jogainak tiszteletben tartására irányuló keresetet elbíráló nemzeti bíróságok adott esetben kötelezhetik a Paramountot arra, hogy szegje meg a vitatott határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalásait, tévesen alkalmazta az 1/2003 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első mondatát.

112 Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően (2000. december 14-iMasterfoods és HB ítélet, C-344/98, EU:C:2000:689, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amelyet mára az 1/2003 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének második mondata kodifikált, a versenyszabályok egységes alkalmazása és a jogbiztonság általános elve megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok, amikor olyan megállapodásokról vagy magatartásokról rendelkeznek, amelyek még bizottsági határozat tárgyát képezhetik, ne hozzanak olyan határozatot, amely ellentétes a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének, az EUMSZ 102. cikkének, valamint az EUMSZ 101. cikke (3) bekezdésének alkalmazása keretében meghozni szándékozott határozattal.

113 Márpedig, mivel az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésén alapuló határozatokat - amint az e rendelkezés szövegéből kitűnik - "ha a Bizottság olyan határozatot szándékozik elfogadni, amely a jogsértés befejezését írja elő", a jelen ítélet előző pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az említett rendelkezésen alapuló határozat esetén a nemzeti bíróságok az érintett magatartások tekintetében nem hozhatnak olyan "negatív" határozatot, amely megállapítja az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk megsértésének hiányát olyan helyzetekben, amelyekben a Bizottság e rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében újra megnyithatja a vizsgálatot, és adott esetben a jogsértést formálisan megállapító határozatot fogadhat el.

114 Ennélfogva a Törvényszék szintén tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 100., 102. és 104. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a nemzeti bíróság adott esetben megállapíthatja, hogy a releváns rendelkezésekhez hasonló kikötések nem sértik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését, és helyt adhat a vállalkozás által a Bizottság által kötelezővé tett kötelezettségvállalások által megsértett szerződéses jogainak érvényesítése vagy kártérítés megítélése iránt indított keresetnek.

115 Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság beavatkozása nem orvosolhatja megfelelően és hatékonyan annak elmaradását, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján hozott határozat elfogadása során vizsgálják, hogy az intézkedés arányos-e a harmadik személyek szerződéses jogainak védelme szempontjából.

116 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 96-106. pontjában tévesen állapította meg lényegében azt, hogy a Paramounttal szerződő felek - köztük a Groupe Canal + - lehetősége a nemzeti bírósághoz való fordulásra alkalmas arra, hogy orvosolja a Paramount vitatott határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalásainak az említett szerződő felek szerződéses jogaira gyakorolt, az említett ítélet 95. pontjában megállapított hatásait.

117 Kétségtelen, hogy - amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 101. pontjában emlékeztet - a Bíróság a 2010. június 29-iBizottság kontra Alrosa ítéletében (C-441/07 P, EU:C:2010:377, 49. pont) olyan vizsgálati eljárás kontextusában, amely két olyan vállalkozást érintett, amelyek olyan megállapodást kötöttek, amelynek hatálybalépése a nemleges megállapítás vagy mentesítés Bizottságtól való elérésétől függött, az a tény, hogy a vállalkozások által felajánlott önálló kötelezettségvállalásokat a Bizottság kötelezővé tette, nem jelenti azt, hogy más vállalkozásoktól megvonják a lehetőséget arra, hogy megvédjék esetleges jogaikat az első vállalkozással fennálló jogviszonyaikban. Mindazonáltal a nemzeti bíróságok hatáskörét érintő, a jelen ítélet 109., 110., 112. és 113. pontjában megállapított korlátokra tekintettel meg kell állapítani, hogy valamely olyan harmadik személy szerződéses jogai, mint a Groupe Canal +, nem részesülhetnek megfelelően védelemben az ilyen bíróság előtt indított kereset keretében olyan körülmények között, amikor a Bizottság kötelezővé teszi azon kötelezettségvállalást, hogy a harmadik féllel szerződő félnek el kell tekintenie az előbbivel szemben fennálló egyes kötelezettségei alkalmazásától, amelyet akkor már hatályos, feltétel nélküli szerződésben szabadon vállalt, mindezt úgy, hogy a szóban forgó harmadik felet nem érintette a Bizottság által kezdeményezett eljárás.

118 Ebből következik, hogy a negyedik jogalap második részének helyt kell adni.

119 A fentiekből következik, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazást tartalmaz annak a Törvényszék általi értékelése keretében, hogy arányos-e a vitatott határozat a harmadik személyek érdekeit ért sérelmek tekintetében.

120 A fenti megfontolások összességére tekintettel a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

VI. A Törvényszékhez benyújtott keresetről

121 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján, a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi.

122 A jelen ügyben ez a helyzet.

123 Az első fokon előterjesztett harmadik jogalap második részében a Groupe Canal + lényegében azt állítja, hogy a Bizottság azáltal, hogy a vitatott határozattal kötelezővé tette a Paramount kötelezettségvállalásait, aránytalanul sértette harmadik felek - mint például a Groupe Canal + - szerződéses jogait, és ezáltal megsértette az arányosság elvét.

124 E tekintetben, amint az a jelen ítélet 107. pontjából következik, amennyiben a kötelezettségvállalás olyan szerződéses rendelkezés alkalmazásának mellőzéséből áll, amely valamely harmadik személy számára biztosít jogokat, a Bizottság számára azon jogkör elismerése, hogy kötelezővé teheti ezt a kötelezettségvállalást az olyan harmadik személy számára, aki azt nem ajánlotta fel, és nem volt érintett a Bizottság által indított eljárásban, a szóban forgó piaci szereplő szerződéses szabadságába való beavatkozást jelentene, amely túlmutat az 1/2003 rendelet 9. cikkében foglaltakon.

125 A jelen ügyben, noha az ügy irataiból kitűnik, hogy a vitatott határozat nem ír elő kötelezettségeket a Paramounttal szerződő televíziós műsorszolgáltatók számára, ez nem változtat azon - amint azt a Bíróság a jelen ítélet 107. pontjában lényegében megállapította -, hogy a Paramount kötelezettségvállalásai, amelyeket a vitatott határozat kötelezővé tett, automatikusan megkérdőjelezik e televíziós műsorszolgáltatóknak - köztük a Groupe Canal +-nek - a Paramounttal szemben fennálló szerződéses jogait, amelyek abban állnak, hogy ez utóbbi egyenként abszolút területi kizárólagosságot biztosítson számukra az egyes, fizetős televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozó felhasználási szerződések tárgya tekintetében. E határozat értelmében ugyanis a Paramount többek között köteles bizonyos, az említett műsorszolgáltatókkal kötött szerződéseiből eredő, és különösen a Groupe Canal +-szel kötött, 2014. január 1-jén hatályba lépett felhasználási szerződés 3. és 12. cikkében előírt, e kizárólagosság biztosítására irányuló kötelezettségek teljesítését mellőzni.

126 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 125. pontjában lényegében rámutatott, az ilyen kötelezettségek alapvető elemét képezhetik az ugyanezen televíziós műsorszolgáltatók és a Paramount által a szerződési szabadságuk gyakorlása keretében meghatározott gazdasági egyensúlynak.

127 E körülmények között, amint az a fellebbezés negyedik jogalapja második részének vizsgálatából, és különösen a jelen ítélet 108-117. pontjából következik, a Paramounttal szerződő felek - köztük a Groupe Canal + - azon lehetősége, hogy a nemzeti bírósághoz forduljanak, nem alkalmas arra, hogy megfelelően orvosolja a vitatott határozatnak az említett szerződő felek szerződéses jogaira gyakorolt e hatásait. Ebből következik, hogy a Bizottság azáltal, hogy az említett határozattal kötelezővé tette a Paramount kötelezettségvállalásait, a jelen ítélet 106. pontjában említett követelményt megsértve kiüresítette harmadik személyek - köztük a Groupe Canal + - Paramounttal szemben fennálló szerződéses jogait, és ezáltal megsértette az arányosság elvét.

128 Következésképpen helyt kell adni az elsőfokú eljárásban hivatkozott harmadik jogalap második részének, és ennélfogva meg kell semmisíteni a vitatott határozatot, anélkül hogy az elsőfokú eljárásban felhozott többi érvet és jogalapot vizsgálni kellene.

VII. A költségekről

129 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

130 E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

131 A Groupe Canal +, az EFADs, az UPC és a C More Entertainment AB kérelmének megfelelően a Bizottságot, mivel pervesztes lett, a saját költségein kívül kötelezni kell a Groupe Canal +, az EFADs és az UPC részéről a jelen fellebbezési eljárás és az elsőfokú eljárás keretében felmerült költségek, valamint a C More Entertainment AB részéről az elsőfokú eljárásban felmerült költségek viselésére.

132 Mivel a Francia Köztársaság nem kérte, hogy a Bizottságot kötelezzék a költségek viselésére, kötelezni kell a saját költségeinek viselésére.

133 Az eljárási szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a BEUC mint a Törvényszék előtti beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2018. december 12-iGroupe Canal + kontra Bizottság ítéletét (T-873/16, EU:T:2018:904) hatályon kívül helyezi.

2) A Bíróság az EUMSZ 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40023. sz. ügy - A fizetős televízióhoz való határokon átnyúló hozzáférés) 2016. július 26-án hozott európai bizottsági határozatot megsemmisíti.

3) A Bizottság viseli saját költségein felül a Groupe Canal + SA, a European Film Agency Directors - EFADs és az Union des producteurs de cinéma (UPC) részéről a jelen fellebbezési és az elsőfokú eljárásban felmerült költségeket, valamint a C More Entertainment AB részéről az elsőfokú eljárásban felmerült költségeket.

4) A Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

5) A Bureau européen des unions de consommateurs (BEUC) maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.