A Debreceni Törvényszék Mf.20278/2015/6. számú határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 81. §, 206. §, 227. §, 234. §, 253. §, 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 32. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §, 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet 4. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 256/2007. (X. 4.) Korm. rendelet 1. §]

DEBRECENI TÖRVÉNYSZÉK

2.Mf.20.278/2015/6. szám

A ... Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Gobert és Társai Ügyvédi Iroda (Dr. Soós Andrea Klára ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek - a fellebbezési eljárásban a Birher Ügyvédi Iroda (Dr. Birher Nándor Máté ügyvéd) által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és egyéb anyagi követelések iránt indított perében a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ... sorszámú ítélete ellen felperesek ... sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperesnek megfizetendő perköltség összegét

? az I.r. felperes esetében 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) Ft-ra,

? a II.r. felperes esetében 127.000 (százhuszonhétezer) Ft-ra

leszállítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg 15 napon belül az alperesnek 33.400 - 33.400 (harmincháromezer-négyszáz - harmincháromezer-négyszáz) Ft fellebbezési eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az alperes az I.r. felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2011. február 1. napjával, a II.r. felperes kormánytisztviselői jogviszonyát 2010. november 1. napjával felmentéssel megszüntette.

Az I-II.r. felperesek keresetükben elsődlegesen eredeti munkakörbe való visszahelyezésüket és alperest elmaradt illetményük, elmaradt cafeteria juttatásuk megfizetésére kérték kötelezni, másodlagosan, ha a bíróság mellőzi felperesek eredeti munkakörbe visszahelyezését a Kttv.193.§ (4) bekezdése alapján kárátalány, harmadlagosan a Kttv.60.§ (4) bekezdés és 193.§ (5) bekezdése alapján elmaradt illetmény és 24 havi átlagkereset megfizetésére kérték kötelezni alperest.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperesek keresetének az elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az I.r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 111.730 Ft perköltséget. Kötelezte a II.r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 232.460 Ft perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával elsődlegesen a keresetüknek történő helytadást kértek, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú perköltség összegének leszállítását kérték.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A törvényszék a felperesek fellebbezését részben alaposnak találta.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után a per eldöntése szempontjából releváns tényállást a Pp.206.§ (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, s abból helytállóan következtetett a felmentés jogellenességének megállapítása és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények vonatkozásában felperesek keresetének alaptalanságára. Álláspontjának indokolásával a törvényszék a per érdemében egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét ezen részében helyes indokainál fogva helybenhagyta (Pp.253.§ (2) bekezdés és 254.§ (3) bekezdés).

E tekintetben csak a fellebbezésben foglaltakra tekintettel emeli ki a törvényszék az alábbiakat:

Az alperes a felperesek kormánytisztviselői jogviszonyát felmentéssel - indokolás nélkül - szüntette meg.

A felperesek az alperes intézkedésének jogellenessége megállapítását a munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlásra, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére való hivatkozással kérték, továbbá hivatkoztak arra, hogy a munkáltatói intézkedést megalapozó jogszabályhely alkotmányellenes, alaptörvény-ellenes, nemzetközi szerződésbe ütközik.

A rendeltetésellenesség körében a felperesek arra hivatkoztak, hogy sérült a munkához való joguk, megélhetésük ellehetetlenült, jogorvoslati jogukat nem biztosították, s csorbult a jogos érdekük.

A felperesek által előadott ezen általános hivatkozás, a tények konkrét előadása nélkül a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására alkalmatlan.

A rendeltetésellenességet az sem alapozza meg, hogy egy utóbb alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alapján járt el a munkáltató. A Kúria több eseti döntésében kifejtette, hogy önmagában a munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlást az alkotmányellenesség kimondása nem alapozza meg (Mfv.I.10.084/2014/5., Mfv.I.10.086/2014/5., Mfv.I.10.087/2014/7., Mfv.I.10.088/2014/6.).

Az alperesnek tekintettel arra, hogy a felmentésre indokolás nélkül került sor, a kiválasztás szempontrendszerére nyilatkoznia nem kellett. A felmentés időpontjában hatályban volt a Ktjv.8.§ (1) bekezdés b.) pontja, így az alperest indokolási kötelezettség nem terhelte, és nyilatkozattételi kötelezettsége sem volt e körben a peres eljárásban.

Az Alkotmánybíróság a 2011. február 18-án közzétett 8/2011. (II.18.) AB határozatban megállapította, hogy a Ktjv.8.§ (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette.

A megsemmisítés időbeli hatályának megállapítására, az alkotmányos rendelkezéssel való összhang megteremtésére a jogalkotói cél biztosítása érdekében került sor. Ebből eredően a Ktjv.8.§ (1) bekezdés b.) pontja a felperesek felmentésének időpontjában alkalmazható volt.

A III/505/2012. számú Alkotmánybírósági határozat (34/2012. (VII.17.) AB határozat) indokolása szerint az Alkotmánybíróságnak lehetősége van az AB törvény alapján arra, hogy a jogkövetkezményeket az alaptörvény-ellenességet megállapító határozatban viszonylag szabadon határozza meg, s a következményeket illetően egyedi esetekben mérlegeljen a jogbiztonság, az egyéni jogok védelme és az Alaptörvény védelem szempontjai között. A pro futuro megsemmisítés az alaptörvény-ellenes jogszabály határozott idejű alkalmazásának lehetőségével és egyben kötelezettségével jár mindenki számára.

Az Alkotmánybíróság az 1813/B/2010. számú határozatában - a fenti döntését megelőző korábbi döntésében - is kifejtette, hogy amikor az Alkotmánybíróság törvényi felhatalmazásával élve az alkotmányellenes jogszabály hatályvesztését a jövőben meghatározott időpontban jelöli meg, akkor lényegében maga terjeszti ki az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásának időtartamát, amely az ügyben eljáró bíróság számára irányadó (III/505/2012. számú AB határozat 8. oldal).

Az Alaptörvényben foglalt elveknek megfelelő rendelkezések megalkotásáig az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazhatóságának idejét az Alkotmánybíróság kiterjesztette. Ezért nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe az utóbb alkotmányellenesnek nyilvánított, de hatályos törvényi rendelkezésre alapított felmentés, ahol az Alkotmánybíróságnak a döntése meghozatalakor az is célja volt, hogy a jogviszony egyoldalú megszüntetése ne maradjon szabályozatlanul (Mfv.I.10.086/2014/5. szám).