32018L1673[1]

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1673 irányelve (2018. október 23.) a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/1673 IRÁNYELVE

(2018. október 23.)

a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg a pénzmosás területén a bűncselekmények fogalommeghatározására és a szankciókra vonatkozóan.

(2) Ez az irányelv nem alkalmazandó a pénzmosásra, amennyiben a szóban forgó vagyon az Unió pénzügyi érdekeit érintő, az (EU) 2017/1371 irányelvben megállapított különös szabályok hatálya alá tartozó bűncselekményekből származik.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "büntetendő cselekmény" : bármely olyan bűncselekmény elkövetésében való büntetőjogi részvétel, amely esetében a nemzeti joggal összhangban a büntetési tétel felső határa egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, illetve azon tagállamok tekintetében, amelyek jogrendszere a bűncselekményekre minimum büntetési tételt ír elő, a büntetési tétel alsó határa hat hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés. Az alábbi kategóriákba tartozó bűncselekmények minden esetben büntetendő cselekménynek minősülnek:

a) bűnszervezetben való részvétel és védelmi pénz szedése, beleértve a 2008/841/IB kerethatározatban foglalt bármely bűncselekményt;

b) terrorizmus, beleértve az (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 1 ) foglalt bármely bűncselekményt;

c) emberkereskedelem és migránsok csempészése, beleértve a 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 2 ) és a 2002/946/IB tanácsi kerethatározatban ( 3 ) foglalt bármely bűncselekményt;

d) szexuális kizsákmányolás, beleértve a 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 4 ) foglalt bármely bűncselekményt;

e) kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme, beleértve a 2004/757/IB tanácsi kerethatározatban ( 5 ) foglalt bármely bűncselekményt;

f) tiltott fegyverkereskedelem;

g) lopott és egyéb javak tiltott kereskedelme;

h) korrupció, beleértve az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményben ( 6 ) és a 2003/568/IB tanácsi kerethatározatban ( 7 ) foglalt bármely bűncselekményt;

i) csalás, beleértve a 2001/413/IB tanácsi kerethatározatban ( 8 ) foglalt bármely bűncselekményt;

j) pénzhamisítás, beleértve a 2014/62/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 9 ) foglalt bármely bűncselekményt;

k) iparjogvédelmi jogok megsértése és termékhamisítás;

l) környezettel kapcsolatos bűncselekmények, beleértve a 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 10 ) vagy a 2009/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 11 ) foglalt bármely bűncselekményt;

m) szándékos emberölés, súlyos testi sértés;

n) emberrablás, személyi szabadság megsértése és túszejtés;

o) rablás vagy lopás;

p) csempészés;

q) a közvetlen és a közvetett adózáshoz kapcsolódó bűncselekmények a nemzeti jogban meghatározottak szerint;

r) zsarolás;

s) hamisítás;

t) kalózkodás;

u) bennfentes kereskedelem és piaci manipuláció, beleértve a 2014/57/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 12 ) foglalt bármely bűncselekményt;

v) számítástechnikai bűnözés, beleértve a 2013/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 13 ) foglalt bármely bűncselekményt.

2.

"vagyon" : mindennemű vagyoni eszköz, beleértve az anyagi vagy eszmei, ingó vagy ingatlan, materiális vagy immateriális javakat, valamint bármilyen formájú olyan jogi dokumentum vagy okirat, ideértve az elektronikust és digitálist is, amely bizonyítja az ilyen vagyoni eszközökhöz fűződő jogcímet vagy a bennük lévő érdekeltséget;

3.

"jogi személy" : minden, az alkalmazandó jog értelmében jogi személyiséggel rendelkező jogalany, kivéve az államokat és a közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket.

3. cikk

Pénzmosási bűncselekmények

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendőnek minősüljenek a következő magatartások:

a) vagyon átalakítása vagy átruházása annak tudatában, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik, a vagyon jogellenes eredetének eltitkolása vagy leplezése céljából, vagy az ilyen cselekmény elkövetésében részt vevő személy részére a tettéhez fűződő jogkövetkezmények elkerüléséhez való segítségnyújtás céljából;

b) a vagyon valódi jellegének, forrásának, helyének, rendelkezésre állásának, mozgásának, a hozzá fűződő jogoknak vagy tulajdonjogának eltitkolása vagy leplezése annak tudatában, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik;

c) vagyon megszerzése, birtoklása vagy használata a szerzés időpontjában annak tudatában, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik.

(2) A tagállamok meghozhatják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett magatartás bűncselekményként büntetendő legyen, ha az elkövető gyanította vagy tudnia kellett volna, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a következők biztosítására:

a) az azon büntetendő cselekményért való büntetőjogi felelősség korábbi vagy egyidejű megállapítása, amely cselekményből a vagyon származik, nem előfeltétele az (1) és az (2) bekezdésben említett bűncselekményekért való büntetőjogi felelősség megállapításának;

b) amennyiben megállapítást nyer, hogy a vagyon büntetendő cselekményből származik, az (1) és a (2) bekezdésben említett bűncselekményekért való büntetőjogi felelősség megállapítása anélkül is lehetséges, hogy sor kerülne az említett büntetendő cselekménnyel kapcsolatos összes tényállási elem, illetve összes körülmény megállapítására, ideértve az elkövető személyazonosságát is;

c) az (1) és az (2) bekezdésben említett bűncselekmények kiterjednek az olyan magatartás révén megszerzett vagyonra is, amely más tagállam vagy harmadik ország területén valósult meg, feltéve, hogy az adott magatartás belföldi megvalósulása esetén büntetendő cselekménynek minősülne.

(4) Az e cikk (3) bekezdése c) pontjában említett esetben a tagállamok ezenkívül megkövetelhetik, hogy a szóban forgó magatartásnak az elkövetés helye szerinti másik tagállam vagy harmadik ország nemzeti joga alapján is bűncselekménynek kell minősülnie, kivéve, ha az adott magatartás a 2. cikk 1. pontjának a)-e) és h) pontjában említett bűncselekmények valamelyikét valósítja meg, az alkalmazandó uniós jogban meghatározottaknak megfelelően.

(5) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett magatartás bűncselekménynek minősüljön, ha azt olyan személyek valósítják meg, akik elkövették vagy részt vettek abban a büntetendő cselekményben, amelyből a vagyon származik.

4. cikk

Bűnsegély, felbujtás és kísérlet

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikk (1) és (5) bekezdésében említett bűncselekmények elkövetéséhez nyújtott bűnsegély, az azokra való felbujtás vagy azok elkövetésének kísérlete bűncselekményként büntetendő legyen.

5. cikk

Természetes személyekkel szembeni szankciók

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. és 4. cikkben említett bűncselekmények hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek büntetendők.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikk (1) és (5) bekezdésében említett bűncselekmények büntetési tételének felső határa legalább négy év szabadságvesztés legyen.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására is, hogy a 3. és a 4. cikkben említett bűncselekményeket elkövető természetes személyekkel szemben szükség esetén további szankciókat vagy intézkedéseket alkalmazzanak.

6. cikk

Súlyosító körülmények

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikk (1) és (5) bekezdésében, valamint a 4. cikkben említett bűncselekmények vonatkozásában a következő körülmények súlyosító körülménynek minősüljenek:

a) a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat meghatározása szerinti bűnszervezet keretében követték el; vagy

b) az elkövető az (EU) 2015/849 irányelv 2. cikke értelmében vett valamely kötelezett szolgáltató, és a bűncselekményt szakmai tevékenységének gyakorlása során követte el.

(2) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a 3. cikk (1) és (5) bekezdésében és a 4. cikkben említett bűncselekmények vonatkozásában a következő körülmények súlyosító körülménynek minősüljenek:

a) a pénzmosás tárgyát képező vagyon jelentős értékű, vagy

b) a pénzmosás tárgyát képező vagyon a 2. cikk 1. pontjának a)-e) és h) pontjában említett bűncselekmények valamelyikéből származik.

7. cikk

Jogi személyek felelőssége

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a 3. cikk (1) és (5) bekezdésében és a 4. cikkben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul:

a) a jogi személy képviseletének joga;

b) a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga; vagy

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának joga.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, amennyiben valamely, az e cikk (1) bekezdésében említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé, hogy az adott jogi személy javára egy neki alárendelt személy a 3. cikk (1) és (5) bekezdésében és a 4. cikkben említett valamely bűncselekményt elkövesse.

(3) A jogi személyeknek az e cikk (1) és (2) bekezdése alapján fennálló felelőssége nem zárja ki a büntetőeljárás lefolytatását azon természetes személyek ellen, akik a 3. cikk (1) és (5) bekezdésében és a 4. cikkben említett bűncselekmények valamelyikét tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként követik el.

8. cikk

Jogi személyekre alkalmazható szankciók

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 7. cikk alapján felelősségre vont jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyen sújtható, amely szankciókba beletartoznak a büntetőjogi vagy nem büntetőjogi jellegű pénzbeli szankciók és beletartozhatnak egyéb szankciók is, mint például:

a) kizárás az állami kedvezményekből vagy támogatásokból;

b) a közfinanszírozásból való ideiglenes vagy végleges kizárás, ideértve a közbeszerzési eljárásokat, támogatásokat és koncessziókat;

c) valamely üzleti tevékenység gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

d) bírósági felügyelet alá helyezés;

e) bíróság által elrendelt felszámolás;

f) a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

9. cikk

Elkobzás

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy illetékes hatóságaik a 2014/42/EU irányelvvel összhangban adott esetben befagyasszák, illetve elkobozzák az ezen irányelvben említett bármely bűncselekmény elkövetéséből vagy bűncselekményben való közreműködésből származó jövedelmet, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetéséhez vagy az abban való közreműködéshez felhasznált vagy felhasználni szándékozott eszközöket.

10. cikk

Joghatóság

(1) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket a 3. és 4. cikkben említett bűncselekményekre vonatkozó joghatóságának megállapítására, amennyiben:

a) a bűncselekményt egészben vagy részben a területén követték el;

b) az elkövető a tagállam állampolgára.

(2) A tagállam tájékoztatja a Bizottságot, ha úgy dönt, hogy joghatóságát kiterjeszti a 3. és 4. cikkben említett, a területén kívül elkövetett bűncselekményekre, amennyiben:

a) az elkövető szokásos tartózkodási helye az adott tagállam területén van;

b) a bűncselekményt az adott tagállam területén letelepedett jogi személy javára követték el.

(3) Amennyiben a 3. és 4. cikkben említett valamely bűncselekmény több tagállam joghatósága alá tartozik, és ugyanazon tények alapján az érintett tagállamok bármelyike jogszerűen eljárhat, az érintett tagállamok együttműködnek annak eldöntésében, hogy melyikük folytassa le a büntetőeljárást az elkövetővel szemben, annak érdekében, hogy az eljárást egyetlen tagállamban összpontosítsák.

A következő tényezőket figyelembe kell venni:

a) annak a tagállamnak a területe, ahol a bűncselekményt elkövették;

b) az elkövető állampolgársága vagy lakóhelye;

c) a sértett vagy sértettek származási országa; valamint

d) az a terület, ahol az elkövetőt megtalálták.

Az ügyet adott esetben és a 2009/948/IB kerethatározat 12. cikkével összhangban az Eurojust-hoz kell utalni.

11. cikk

Nyomozási eszközök

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikk (1) és (5) bekezdésében és a 4. cikkben említett bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásért vagy büntetőeljárásért felelős személyeknek, egységeknek vagy szolgálatoknak olyan hatékony nyomozási eszközök álljanak rendelkezésükre, mint amilyeneket például a szervezett bűnözés vagy az egyéb súlyos bűncselekmények elleni küzdelem során alkalmaznak.

12. cikk

A 2001/500/IB kerethatározat egyes rendelkezéseinek felváltása

Azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ez az irányelv kötelező, ez az irányelv a 2001/500/IB kerethatározat 1. cikke b) pontjának és 2. cikkének helyébe lép, az említett kerethatározat nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

Azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ez az irányelv kötelező, a 2001/500/IB kerethatározatnak az első bekezdésben említett rendelkezéseire való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.

13. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2020. december 3-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

14. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság 2022. december 3-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek.

A Bizottság 2023. december 3-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli ezen irányelvnek a pénzmosás elleni küzdelemben játszott szerepét, valamint az alapvető jogokra és szabadságokra gyakorolt hatását. A Bizottság az említett jelentés alapján szükség esetén jogalkotási javaslatot nyújt be ezen irányelv módosítása céljából. A Bizottság figyelembe veszi a tagállamok által nyújtott információkat.

15. cikk

Hatálybelépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

16. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/541 irányelve (2017. március 15.) a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról (HL L 88., 2017.3.31., 6. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 101., 2011.4.15., 1. o.).

( 3 ) A Tanács 2002/946/IB kerethatározata (2002. november 28.) a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről (HL L 328., 2002.12.5., 1. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 335., 2011.12.17., 1. o.).

( 5 ) A Tanács 2004/757/IB kerethatározata (2004. október 25.) a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról (HL L 335., 2004.11.11., 8. o.).

( 6 ) A Tanács jogi aktusa (1997. május 26.) az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján, az Európai Közösségek tisztviselőit és az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény kidolgozásáról (HL C 195., 1997.6.25., 1. o.).

( 7 ) A Tanács 2003/568/IB kerethatározata (2003. július 22.) a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről (HL L 192., 2003.7.31., 54. o.).

( 8 ) A Tanács 2001/413/IB kerethatározata (2001. május 28.) a nem készpénzes fizetőeszközökkel összefüggő csalás és hamisítás elleni küzdelemről (HL L 149., 2001.6.2., 1. o.).

( 9 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/62/EU irányelve (2014. május 15.) az euro és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 151., 2014.5.21., 1. o.).

( 10 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/99/EK irányelve (2008. november 19.) a környezet büntetőjog általi védelméről (HL L 328., 2008.12.6., 28. o.).

( 11 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/123/EK irányelve (2009. október 29.) a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló 2005/35/EK irányelv módosításáról (HL L 280., 2009.10.27., 52. o.).

( 12 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/57/EU irányelve (2014. április 16.) a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról (a piaci visszaélésről szóló irányelv) (HL L 173., 2014.6.12., 179. o.).

( 13 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/40/EU irányelve (2013. augusztus 12.) az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 218., 2013.8.14., 8. o.).