BH+ 2014.8.353 Jogszabályi előírás és szerződéses kikötés hiányában a konkrét körzetben háziorvosi tevékenységet ellátó orvos nem érvényesíthet kártérítési igényt amiatt, hogy az önkormányzat a háziorvosi tevékenység további folytatására olyan orvossal köt szerződést, aki a működtetési jogát nem a körzetet korábban ellátó orvostól vásárolta. (2000. évi II. tv. 2. §; 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet 3. §).

Kapcsolódó határozatok:

Fehérgyarmati Járásbíróság P.20126/2012/9., Nyíregyházi Törvényszék Pf.20204/2013/16., Kúria Pfv.21328/2013/4. (*BH+ 2014.8.353*, BH 2014.8.246), 3044/2015. (II. 20.) AB végzés

***********

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1994-től Cs. község orvosaként dolgozott, 2004. január 20. napjától előrehozott nyugdíjassá vált, közalkalmazotti jogviszonya az alperessel 2007. november 28-án kötött "előszerződés" szerint közös megegyezéssel 2007. december 31. napjával megszűnt. 2008. január 1-jétől a felperes vállalta helyettesítő orvosként a háziorvosi és házi gyermekorvosi ellátást azzal, hogy működtetési jogát annak értékesíti, aki Cs.-n a háziorvosi tevékenységet el kívánja látni. Az alperes vállalta az állás meghirdetését, 2011. június 30-ig azonban pályázó nem volt. Az alperes 2009. július 1-jén dr. V. Gy. közalkalmazottként kinevezte háziorvosként, aki a felperes működtetési jogát nem vette meg. Dr. V. Gy. 2010. január 1-jétől más községben kapott kinevezést, ezért 2011. december 31-ig körzetek összevonása mellett a háziorvosi tevékenységet egy másik körzet háziorvosa látta el, majd az alperes dr. P. A.-sal kötött szerződést, aki egészségügyi vállalkozás formájában teljesítette a háziorvosi alapellátást.

A felperes a 2007. július 3-án kibocsátott hatósági bizonyítvány szerint a Cs., K. utca 83. telephelyen tulajdonú (perbeli) rendelőben, területi ellátási kötelezettséggel, vegyes háziorvos praxisban végzett orvosi tevékenységre kapott működtetési jogot alanyi jogon. A felperes részére az alperes 1 200 000 forintot ajánlott fel, ezt azonban a felperes azért nem fogadta el, mert a Zrt.-től nagyobb ajánlatot kapott a működtetési jogáért.

A felperes a keresetében 7.953.360 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy praxisjogának figyelmen kívül hagyásával kötött az alperes szerződést dr. V. Gy.-vel, majd dr. P. A.-sal, jogszerűtlenül összevonva a körzeteket, emiatt a praxis elértéktelenedett, értékesíthetetlenné vált.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy az alperes körültekintő és jogszerű eljárással oldotta meg a háziorvosi körzet ellátását, jogellenes magatartása nem bizonyított, ezért a kereset alaptalan.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az egyes szerződések semmisségének megállapítása iránt a másodfokú tárgyaláson előterjesztett kereset elbírálására a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése alapján nem volt jogi lehetőség. A kártérítés iránti kereset tekintetében a másodfokú bíróság nem tartotta bizonyítottnak, hogy az alperes jogellenes magatartást követett el és hogy ezzel okozati összefüggésben érte kár. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes tévesen azonosnak tekintette a működtetési jogot és az ennek birtokában megköthető egészségügyi ellátási szerződést. A 29/2006. (VI. 21.) AB határozat alapján megállapítható, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (a továbbiakban: Öotv.) nem kapcsolja össze a működtetési jogot a háziorvosi tevékenységgel, a háziorvosi működtetési jog megszerzéséről és visszavonásáról, valamint a háziorvosi tevékenységhez szükséges ingó, ingatlanvagyon és működtetési jog megszerzésének hitelfeltételeiről szóló 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) pedig meghatározza, hogy milyen esetekben tartósan betöltetlen egy körzet. A másodfokú bíróság szerint ez az adott esetben fennállott, ezért köthetett szerződést az alperes az ideiglenes működési joggal rendelkező dr. V. Gy.-vel. Sem a jogszabály, sem a felperessel kötött szerződés alapján nem volt az alperesnek olyan kötelezettsége, hogy csak olyan személlyel köthet újabb szerződést, aki működtetési jogát a felperestől szerezte. Nem bizonyított, hogy az alperes nem a hatályos jogszabályok alapján döntött a körzetek összevonásáról és az sem, hogy a dr. P. A.-sal kötött szerződés jogellenes. A praxisjog elértéktelenedésének kockázatát a másodfokú bíróság szerint a Ptk. 99. §-a alapján a tulajdonosnak kell viselnie.

A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének helytadó döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet a tulajdonjog alkotmányos védelmét, a Ket. 83. §-ának (4) és (5) bekezdésében foglaltakat sérti. Az alperesnek a kár bekövetkezésével okozati összefüggésben álló jogellenes magatartása bizonyított, tekintettel arra, hogy úgy kötött szerződést dr. V. Gy.-vel, hogy az orvos nem rendelkezett praxisjoggal és úgy szüntette meg az érvényes működési engedéllyel, működtetési joggal rendelkező felperessel kötött szerződést, hogy a körzet nem volt betöltetlen, illetőleg tartósan betöltetlen. Az alperes magatartását nem teheti jogszerűvé, hogy a felperessel egy törvénysértő, semmis helyettesítési szerződést kötött. Az alperesnek mindaddig a felperest kellett volna foglalkoztatnia, amíg jogszerű megoldást nem talál. Az alperes a felperes praxisjogát teljesen értéktelenné tette azokkal a bizonyítottan jogellenes magatartásokkal, amelyek eredményeként a felperes a "saját maga" helyettese volt, dr. V. Gy.-t törvénysértő módon foglalkoztatta és a szomszédos orvosi körzeteket összevonta. A felperes szerint a hatósági bizonyítvánnyal szemben minden alperesi közigazgatási döntés semmis, annak tartalmát az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles elfogadni [Ket. 83. § (4) és (5) bekezdés]. Ebből következően a helyettesítésre kötött szerződés érvénytelen, a tartós betöltetlenség pedig nem állt fenn, figyelemmel az R. 2. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra. A hatósági bizonyítvány alapján a felperes háziorvosi körzethez kötődő, önálló orvosi működtetési joggal rendelkezett és nem háziorvosi körzethez nem kötődő működtetési jogról van szó, a két jog összemosása alapvetően törvénysértő. Az Öotv. 2. §-ának (2) bekezdése és az R. 3. §-a (1) bekezdésének első és második mondata az alperesre kötelező. A felperes szerint praxisa csak általa volt hirdethető és átruházható. Ezzel szemben az első- és a másodfokú bíróság tévesen a tartós betöltetlenségből és a körzethez nem kötődő működtetési jogból indult ki. A 63/2006. (XI. 23.) AB határozat kihirdetése után a Ptk. szerepét a Ket. vette át, ami mellett a Ptk. nem alkalmazható. A határozat szerint a működtetési jog léte nem függ az önkormányzattal kötött megállapodástól. A működtetési jog nem volt és nem is lehetett csupán pályázati feltétel, az R. 3. § (1) bekezdése harmadik mondatának megsemmisítése kötelezővé tette, hogy az önkormányzat kizárólag a működtetési jog jogosultjával tehet eleget az alapellátási kötelezettségeinek. Az önkormányzat körzethatár rendelete - amelyhez a törvényi felhatalmazás hiányzott - szerint is a Ket. alkalmazása vált kötelezővé. Mindezekre tekintettel érvénytelen az önkormányzat működési engedélye 2008. január 1-jétől és az ehhez kapcsolódó finanszírozási szerződés is. A bíróságok tévesen alkalmazták a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat és a 29/2006. (VI. 21.) AB határozatban foglaltakat is. A bíróság a betöltött és tartósan betöltött körzet közötti különbséget sem megfelelően értelmezte, nem vette figyelembe, hogy a hatósági bizonyítvány alapján a praxis folyamatosan betöltött. Ebben a helyettesítés törvényellenes, miként a pályáztatás is. Téves az a megállapítás, hogy a praxiskód nem földrajzi, hanem tevékenységi kód. A felülvizsgálati kérelemben az alperes utalt a Legfelsőbb Bíróság egyik ítéletére (Gfv.XI.30.014/2008/3.) annak alátámasztására, hogy az önkormányzat önrendelkezési joga nem jelenti azt, hogy mindenféle ok nélkül megtagadhatja az arra jogosult személy foglalkoztatását. A bíróságok tehát nem vették figyelembe az R. 3. §-a (1) bekezdésének harmadik mondatát, illetőleg annak megsemmisítését, továbbá azt, hogy az R. 3. § (1) bekezdésének második mondata mindenkire kötelező.