BH 2019.12.318 A korábbi Btk. alapján a többszörös visszaesőre kiszabott halmazati büntetés esetén a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének a felső határát kell felével emelni, kétszeres emelésre nincs törvényes lehetőség [1978. évi IV. tv. 85. § (2) és (3) bek., 97. § (1) bek.]

A rablás és az annak érdekében elkövetett magánlaksértés bűnhalmazatát kell megállapítani, mivel a behatolási és a rablási erőszak elkülönül [1978. évi IV. tv. 12. § (1) bek., 176. § (2) bek. a), c) és d) pont, (4) bek., 321. § (3) bek. a) és c) pont].

[1] A törvényszék a 2013. május 29. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként (csoportosan) elkövetett rablás bűntettének kísérletében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont], 2 rendbeli társtettesként (felfegyverkezve, csoportosan) elkövetett rablás bűntettében [korábbi Btk. 321. § (1) bek., (3) bekezdés a) és c) pont], társtettesként (csoportosan) elkövetett rablás bűntettében [korábbi Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont] és társtettesként (éjjel, csoportosan, felfegyverkezve) elkövetett magánlaksértés bűntettében [korábbi Btk. 176. § (1) bek., (2) bek. a), c) és d) pont, (4) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt - 18 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, vagyonelkobzás elrendeléséről, a lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésről.

[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2013. október 22. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében - a kiszabott fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás megjelölésének pontosítása mellett - helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az elsőfokú bíróság törvényes megalakításának hiánya, a bűnösség részben törvénysértő megállapítása és a kiszabott szabadságvesztés törvénysértő tartama miatt, hatályon kívül helyezés, és új eljárás elrendelése érdekében.

[4] A II. r. terhelt indítványa szerint:

[5] Az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke nem volt a fiatalkorúak ügyeire az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró.

[6] A bűnösségének megállapítása részben törvénysértő.

[7] Nem 4 rendbeli, hanem 2 rendbeli rablást követett el. A rablás kísérletéhez semmi köze, ami az iratok, a sértetti vallomás és a ki nem hallgatott tanúk vallomásaiból kiderül. A másik esetet nem jelölte meg.

[8] A kettős értékelés tilalmát sérti, hogy a rablásba beleolvad a dolog elleni erőszak és az erőszakos behatolás, mégis (bűn)halmazat miatt ítélték el. Ennek kapcsán - bár nem jelölte meg, de - feltételezhetően a magánlaksértésben sérelmezte a bűnösségének megállapítását.

[9] Kifogásolta még, hogy kérése ellenére nem végeztek poligráfos vizsgálatot.

[10] A kiszabott szabadságvesztés tartama azért törvénysértő, mert a másodfokú bíróság a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdését alkalmazta, holott azt az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozatával megsemmisítette 2013. július 1. napjával visszamenőleges hatállyal, illetőleg az eltúlzottan magas tartalmú is.

[11] Mindezt meghaladóan nem biztosították számára az ügyész által módosított váddal szembeni védekezés lehetőségét.

[12] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt - eltérő okból - részben alaposnak, egyebekben részben a törvényben kizártnak és részben alaptalannak tartotta az alábbiak szerint:

[13] Fiatalkorúak elleni bírósági eljárásban első fokon a tanács elnöke (egyesbíró), másodfokon és - a Kúriát kivéve - harmadfokon a tanács egyik tagja az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíró [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 448. § (2) bekezdés]. Az elsőfokú bíróságon a tanács egyik ülnöke pedagógus [korábbi Be. 448. § (3) bek.]. A fiatalkorúak bírósága a felnőttkorú terhelt ügyét is elbírálja, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg [korábbi Be. 448. § (4) bek.].

[14] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) a kijelölést érintően nem változtatott, a Be. 678. § (4) bekezdése lényegében megegyezik a korábbi Be. 448. § (4) bekezdésében foglaltakkal. Az ülnök tekintetében változott szabályozás utólag nem kérhető számon, s a II. r. terhelt tekintetében mindez egyébként is közömbös. Ha ugyanis a fiatalkorúak bírósága a felnőttkorú terhelt ügyét is elbírálja, az elsőfokú bíróság tanácselnökének esetleges ki nem jelölése kizárólag a fiatalkorú terheltet érintené, s nem a II. r. terheltet (BH 2016.112., 2006.42., 2000.533.). E részében a törvényben kizártnak tartotta a II. r. terhelt indítványát.

[15] Megállapította egyúttal a Legfőbb Ügyészség, hogy az első fokon eljárt bíróság tanácselnöke rendelkezett, rendelkezik kijelöléssel, és a bíróság összetétele hiánytalanul megfelel a korábbi Be. szabályainak, azaz a II. r. terhelt indítványa e részében alaptalan is.

[16] A felülvizsgálat szigorú tényálláshoz kötöttsége folytán a bizonyítottság hiányára hivatkozással támadott 2 rendbeli rablás bűntette körében - a jogi érvelés hiányára is figyelemmel - a terhelt indítványa a törvényben kizárt indítvány.

[17] A kettős értékelés tilalmának sérelme nélkül törvényesen állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét az eljárt bíróságok a magánlaksértés bűntettében, az ún. behatolási erőszak és az ún. rablási erőszak elkülönül egymástól (BH 1998.4., 1996.456., 1996.291.), ezért a II. r. terhelt indítványa e részében alaptalan.

[18] A poligráfos vizsgálat elmulasztása és a módosított váddal szemben nem biztosított védelem olyan eljárási szabálysértések, amelyek nem tartoznak a Be. 649. § (2) bekezdésében taxatíve meghatározott, a felülvizsgálatot is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések közé, ezért e kifogások helytállóságát felülvizsgálat keretében nem lehet vizsgálni. E kifogásokat a törvényben kizárt hivatkozásoknak tekintette.

[19] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában utalt ugyan a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésének tartalmára is, ám a II. r. terheltet többszörös visszaesőként, és nem erőszakos többszörös visszaesőként ítélte el. A másodfokú bíróság az indokolásában nem foglalkozott a II. r. terhelt büntetésének kiszabásával.

[20] Mindkét bíróság indokolásának teljes körét nézve arra vonható következtetés, hogy a II. r. terheltet többszörös visszaesőként (korábbi Btk. 137. § 16. pont) ítélték el, és vele szemben a halmazati büntetés mértékét a korábbi Btk. 97. § (1) bekezdésének alkalmazásával állapították meg. Az így kiszabott szabadságvesztés tartama azonban törvénysértő, s e részében a II. r. terhelt indítványa alapos.

[21] A 2011. december 10. napján hatályos korábbi Btk. 85. § (2) bekezdése és 97. § (1) bekezdése alapján - miután a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül a legsúlyosabb (felfegyverkezve és csoportosan elkövetett) rablás bűntette öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő - halmazati büntetésként öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés lett volna kiszabható. A 18 év szabadságvesztés a törvényes tételkereten kívül esik.