62012TJ0317[1]

A Törvényszék (nyolcadik tanács) 2014. szeptember 18-i ítélete. Holcim (Romania) SA kontra Európai Bizottság. Szerződésen kívüli felelősség - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - Vétkességen alapuló felelősség - Az állítólag ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó adatok közlésének és az ezen kibocsátási egységekre vonatkozó összes ügylet megtiltásának Bizottság általi megtagadása - Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése - Objektív felelősség. T-317/12. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2014. szeptember 18. ( *1 )

"Szerződésen kívüli felelősség - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - Vétkességen alapuló felelősség - Az állítólag ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó adatok közlésének és az ezen kibocsátási egységekre vonatkozó összes ügylet megtiltásának Bizottság általi megtagadása - Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése - Objektív felelősség"

A T-317/12. sz. ügyben,

a Holcim (Romania) SA (székhelye: Bukarest [Románia], képviseli: L. Arnauts ügyvéd)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: K. Mifsud-Bonnici és E. White, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

üvegházhatást okozó gázok felperestől állítólag ellopott kibocsátási egységeire vonatkozó adatok felperessel való közlésének és az ezen kibocsátási egységekre vonatkozó összes ügylet megtiltásának Bizottság általi megtagadása miatt a felperest ért állítólagos kár megtérítése iránt egyrészt vétkességen alapuló felelősség alapján, másrészt objektív felelősség alapján előterjesztett kártérítési kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök (előadó), M. Kancheva és C. Wetter bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. február 27-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

I - A Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségvállalások

1 Az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményét az Európai Gazdasági Közösség nevében 1992. június 13-án írták alá. A keretegyezményt a Közösség nevében az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási keretegyezményének megkötéséről szóló, 1993. december 15-i 94/69/EK tanácsi határozat (HL 1994. L 33., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 19. kötet, 167. o.) hagyta jóvá, és az a Közösség vonatkozásában 1994. március 21-én lépett hatályba.

2 Az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási keretegyezményének Kiotói Jegyzőkönyvét (a továbbiakban: Kiotói Jegyzőkönyv) a Közösség nevében 1998. április 29-én írták alá. Ezt a jegyzőkönyvet a Közösség nevében 2002. április 25-i 2002/358/EK tanácsi határozattal hagyták jóvá (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 33. kötet, 208. o.).

3 A Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakban az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási keretegyezményének I. mellékletében szereplő felek mindegyike biztosítja, hogy egyes üvegházhatást okozó gázok összesített, emberi eredetű kibocsátása nem lép túl egy meghatározott mennyiséget, amelynek elnevezése: "kibocsátható mennyiség". Az említett nemzetközi szervezetek között szerepelt a Közösség is, amelynek helyébe azóta a Lisszaboni Szerződéssel módosított EUSZ 1. cikk harmadik bekezdése értelmében az Európai Unió lépett.

4 A Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kibocsátható mennyiséget tonna szén-dioxid-egyenértékben fejezték ki, amelynél egy tonna egy "kibocsátható mennyiségi egységnek" (AAU) felel meg. A 2008-2012-es időszak során a kibocsátás korlátozására és csökkentésére vonatkozó számszerű kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében hozott intézkedések kiegészítéseként a Kiotói Jegyzőkönyv I. mellékletében szereplő minden egyes állam és nemzetközi szervezet jogosult volt a kibocsátható mennyiség megváltozatására annak érdekében, hogy az ne legyen alacsonyabb a tényleges kibocsátásainál. Az államoknak és a nemzetközi szervezeteknek különböző lehetőségeket kínáltak fel. Először is a Kiotói Jegyzőkönyv 17. cikkének megfelelően további kibocsátható mennyiségi egységeket lehetett szerezni a harmadik államoktól. Másodszor létre lehetett hozni más típusú egységeket, egyrészt "közvetlen emberi beavatkozás által előidézett földhasználat-változások, és [...] erdőtelepítésekre, újraerdősítésekre és erdőirtásokra korlátozott erdészeti tevékenységek" útján (a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott "eltávolítási egység" vagy RMU), másrészt a más tagállamokban bevezetett bizonyos, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló projektek útján. Az egységek ez utóbbi kategóriája két alcsoportot foglalt magában, azaz egyrészt a "kibocsátás-csökkentési egységeket" (ERU, a Kiotói Jegyzőkönyv 6. cikke), másrészt az "igazolt kibocsátáscsökkentési egységeket" (CER, a Kiotói Jegyzőkönyv 12. cikke). Az AAU, az ERU, a CER, valamint a RMU (a továbbiakban együtt: kiotói egységek) mindegyike egy tonna szén-dioxid-egyenértéknek felelt meg.

5 2005. november 30-án az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek Konferenciája, mely a Kiotói Jegyzőkönyvben részes felek találkozójaként szolgált, elfogadta a 13/CMP.1. határozatot. E határozat melléklete határozza meg "a kibocsátható mennyiségek elszámolásának módozatait".

II - A Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtása érdekében az Unióban bevezetett szabályozás

6 Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.) 2003. október 13-án fogadták el. Ezen irányelvnek az (5) preambulumbekezdése szerint az volt a célja, hogy "hozzájáruljon a [Kiotói Jegyzőkönyvből eredő] [...] kötelezettségek hatékonyabb teljesítéséhez". Ezen irányelv 19. cikkének (3) bekezdése előírta, hogy "[e]zen irányelv végrehajtása érdekében a Bizottság [...] rendeletet alkot a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek egységesített és biztonságos rendszeréről, amely az egységek kiadásának, birtoklásának, átruházásának és törlésének nyomon követésére a közös adatelemeket tartalmazó, egységesített elektronikus adatbázisok formájában működik, és biztosítja a nyilvános hozzáférést és a titkos adatok megfelelő kezelését, illetve megakadályozza a Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségekkel összeférhetetlen átruházásokat".

7 E rendelkezés alapján az Európai Közösségek Bizottsága 2004. december 21-én elfogadta a 2003/87 irányelv és a 280/2004/EK határozat szerinti kibocsátásforgalmi-jegyzékek egységesített és biztonságos rendszeréről szóló, 2216/2004/EK rendeletet (HL L 386., 1. o.).

A - Az üvegházhatást okozó gázok uniós szabályozással létrehozott kibocsátási egységei

8 A 2003/87 irányelv bevezette az "üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységének" (a továbbiakban: egység vagy kibocsátási egység) fogalmát. Az irányelv 3. cikkének a) pontja szerint az egység "egy meghatározott időszakban egy szén-dioxid tonnaegyenérték kibocsátására való jogosultság".

9 A kibocsátási egységek és bizonyos kiotói egységek a különböző jellegük ellenére összefüggésben állnak egymással.

10 Egyrészt ugyanis a 2216/2004 rendelet 45. cikkének első és második bekezdésének rendelkezései szerint valamely természetes vagy jogi személy által birtokolható kibocsátási egység az AAU "átváltásával" jön létre, amely átváltás úgy történik, hogy az AAU egyedi egységazonosító-kódját kiegészítik a "kibocsátási egység" kifejezéssel.

11 Másrészről a 2003/87 irányelvnek a 2003/87 irányelv módosításáról szóló, 2004. október 27-i 2004/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 338., 18. o.) beillesztett 11a. cikke bizonyos természetes és jogi személyek számára különböző feltételek mellett biztosítja azt a lehetőséget, hogy az ERU-ért és a CER-ért "cserébe" kibocsátási egységeket szerezzenek.

B - Az egységek kiadása és visszaadása

12 A 2003/87 irányelv 11. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében a 2008. január 1-jével kezdődő ötéves időszak során az érintett tagállam illetékes hatósága az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységi ágazatba tartozó létesítmény üzemeltetőjének minden egyes év tekintetében kiad meghatározott számú - üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó - kibocsátási egységet. A kibocsátási egységek kiadására legkésőbb az adott év (N év) február 28-áig sor kerül.

13 A 2003/87 irányelv 14. és 15. cikke értelmében az N naptári év során minden egyes létesítmény kibocsátását nyomon követik és hitelesítik.

14 A 2003/87 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése értelmében a létesítmény üzemeltetőjének legkésőbb az N + 1 év április 30-ig vissza kell adnia az N naptári évben az adott létesítményből származó teljes kibocsátásnak megfelelő számú kibocsátási egységet.

15 Amint az a 2003/87 irányelvből kitűnik, ilyenkor négy eset lehetséges. Először is, ha az N + 1 év április 30-án az üzemeltető több kibocsátási egységgel rendelkezik, mint a létesítményének teljes kibocsátása az N év során, akkor a többlet kibocsátási egységeket megtarthatja vagy eladhatja. Másodszor, ha az üzemeltető a létesítménye teljes kibocsátásával azonos számú kibocsátási egységgel rendelkezik, akkor erre a létesítményre már egyáltalán nem rendelkezik további kibocsátási egységgel, amennyiben a visszaadási kötelezettségének eleget tett. Harmadszor, amennyiben az üzemeltető megállapítja, hogy a létesítményének kibocsátása meghaladja a rendelkezésére álló kibocsátási egységeket, akkor az N + 1 év április 30. előtt további kibocsátási egységeket szerezhet annak érdekében, hogy a visszaadási kötelezettségének eleget tudjon tenni. Negyedszer, a 2003/87 irányelv 16. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha az üzemeltető az N + 1 év április 30-ig nem adott vissza az N év kibocsátásait fedező megfelelő számú kibocsátási egységet, többletkibocsátásért bírságot kell fizetnie. A többletkibocsátási bírság mértéke minden egyes kibocsátott, de visszaadott egységekkel nem fedezett szén-dioxid tonnaegyenérték után 100 euró. A többletkibocsátási bírság megfizetése mellett az üzemeltető az N + 2 év április 30-ig köteles visszaadni az N év többletkibocsátásának megfelelő számú egységet. Ennélfogva a gyakorlatban az ilyen helyzetbe kerülő üzemeltető az N + 2 év április 30. előtt kiegészítő kibocsátási egységeket köteles beszerezni.

16 Végeredményben ezek a különböző lehetőségek teremtik meg a kibocsátási egységek piaca megjelenésének feltételeit.

C - A kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének működési módja

17 Különös figyelmet érdemel a rendelkezések következő három kategóriája.

18 Először is a 2003/87 irányelv 19. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeket hoznak létre "az egységek kiadásának, birtoklásának, átruházásának és törlésének pontos nyilvántartása érdekében". Ugyanezen cikk (2) bekezdése kimondja, hogy ezek a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek "külön számlákat" tartalmaznak, amelyek arra szolgálnak, hogy "nyilván[tartsák] a különböző személyek részére kiosztott [helyesen: kiadott] vagy átruházott egységeket. A 2216/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az egyes tagállamokban a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek egy egységesített (angolul: standardised) elektronikus adatbázis formáját öltik. Ugyanezen cikk (2) bekezdése hozzáfűzi, hogy ezeknek a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeknek "hardvert és szoftvert" (angolul: hardware and software) kell tartalmazniuk, és elérhetőknek kell lenniük az interneten keresztül. Végül, az említett cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeknek többek között alkalmasaknak kell lenniük többek között egyrészt a hitelesített kibocsátásokkal, másrészt az egységeket birtokló természetes és jogi személyek birtokában lévő számlákkal kapcsolatos folyamatok helyes végrehajtására.

19 Másodszor a 2003/87 irányelv 20. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság központi tisztviselőt jelöl ki "az egységek kiosztását [helyesen: kiadását], átruházását és törlését nyilvántartó független ügyleti jegyzőkönyv vezetésére".

20 A 2216/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése ezt azzal egészíti ki, hogy ezt a jegyzőkönyvet - amelynek további elnevezése: "közösségi független ügyleti jegyzőkönyv" - a Bizottságnak kell létrehoznia "egységesített" elektronikus adatbázis formájában. Az említett cikk (2) bekezdése szerint az említett jegyzőkönyvnek "hardvert és szoftvert" kell tartalmaznia, és elérhetőnek kell lennie interneten keresztül. Végül az (5) bekezdésnek a 2216/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. július 31-i 916/2007/EK bizottsági rendeletből (HL L 200., 5. o.) eredő szövege kimondja, hogy a jegyzőkönyvet működtető központi tisztviselő csak akkor végez kibocsátási egységekkel, hitelesített kibocsátási adatokkal, vagy akár a számlákkal vagy kiotói egységekkel kapcsolatos folyamatokat, ha ez központi tisztviselői feladatának ellátásához szükséges. Végeredményben a 2216/2004 rendeletből az következik, hogy a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv olyan adatbázisnak minősül, amely egyrészt összevonja a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekből származó adatokat, másrészt lehetővé teszi a különböző kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek közötti ügyletek azonosítását.

21 Harmadszor, a 2216/2004 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályokat vezet be. Ennek értelmében:

"A kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben lévő összes adat, beleértve az összes számla- és ügyletállományt, bizalmasan kezelendő minden olyan felhasználás szempontjából, mely kívül esik az e rendelet, a 2003/87/EK irányelv vagy a nemzeti jogszabályok előírásainak végrehajtásán."

III - A kereset előterjesztését megelőző tényállás

22 A felperes a Holzim (Romania) SA, Holcim csoporthoz tartozik, és cement, adalékanyagok, aszfalt és előrekevert beton gyártásával foglalkozik. A felperes a román kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben rendelkezik számlákkal és kibocsátási egységekkel.

23 2010. november 16-án egy jogosulatlan személy jogellenesen betekintett ezekbe a számlákba. A felperes szerint e jogellenes betekintés miatt jogellenesen egy olaszországi számlára továbbították a tulajdonát képező egymillió kibocsátási egységet, és Liechtensteinbe további 600000 kibocsátási egységet. A jogellenesen Liechtensteinbe továbbított 600000 kibocsátási egységet a felperes állítása szerint vissza lehetett szerezni a keresetlevél benyújtásának időpontjában. Ez nem volt így a fennmaradó egymillió kibocsátási egység esetében. A felperes szerint ez az egymillió ellopott (és a keresetlevél benyújtásának időpontjában vissza nem szerzett) kibocsátási egység a tényállás idején "hozzávetőleg 15 millió eurót" ért.

24 A felperes a 2010. november 24-i levelében hivatalosan jelezte az eseményt a Bizottságnak, és arra kérte az utóbbit, hogy az "kérelmezze a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék kezelőjénél [egyrészt] a feltehetően ellopott kibocsátási egységek zárolását, másrészt azon számlák zárolását, amelyeken a kibocsátási egységek átmentek.

25 A felperes a 2010. november 25-i levelében feljelentést tett a román ügyészségen.

26 A felperest képviselő ügyvédi iroda a 2010. december 2-i levelében kérte, hogy a Bizottság "függessze fel vagy tagadja meg az azon számlákhoz való hozzáférést", amelyeken a feltehetően ellopott kibocsátási egységek átmentek. Egyébiránt nyomatékosan kérte a Bizottságtól annak indítványozását, hogy a banki információk biztonsági rendszereivel szembeni szokásos követelményeknek meg nem felelő nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeknél állítsanak le minden [kibocsátásiegység]-átruházást addig, amíg az információs rendszereknél ezen biztonsági intézkedések végrehajtásra nem kerülnek".

27 A 2010. december 14-i levelében a Bizottság hatáskörrel rendelkező egységvezetője a következő választ adta a 2010. december 2-i levélre:

"[...]

Azon kérelmét illetően, hogy a szóban forgó számlákhoz való hozzáférés kerüljön felfüggesztésre és zárolásra, az a véleményünk, hogy az állítólagosan csalárd módon továbbított kibocsátási egységek visszaszerzése a nemzeti jogra és a nemzeti jogalkalmazó hatóságokra tartozó kérdés. A Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy ezen kibocsátási egységeket a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék számlán zárolja.

A kibocsátási egységek kereskedelmét illetően vegye figyelembe, hogy ezek az adatok - a 2216/2004 rendelet XVI. melléklete 10. cikke rendelkezéseinek megfelelően - öt évig bizalmas. E rendelkezések ellenére a Bizottság hatékonyan együttműködik a hatáskörrel rendelkező bűnüldöző hatóságokkal a [szóban forgó] számlákhoz való jogosulatlan hozzáférés [kérdésének] megoldása érdekében.

Végül, az arra irányuló kérelmét illetően, hogy a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeknél állítsanak le minden kibocsátási egység átruházást addig, amíg a banki információk biztonsági rendszereinek szokásos szabályai végrehajtásra nem kerülnek, az ilyen lépés aránytalan volna, és annak nem volna jogi alapja.

28 A 2010. december 22-i levelében a Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatóságának főigazgatója a következőképpen válaszolt a 2010. november 24-i levélre:

"[...]

Az állítólagosan csalárd módon továbbított kibocsátási egységek visszaszerzése a nemzeti jogra, és nemzeti jogalkalmazó hatóságokra tartozó kérdés. A Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy ezen kibocsátási egységeket zárolja a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék számláján, jóllehet az ilyen kibocsátási egységek továbbra is érvényes megfeleltetési eszközöknek minősülnek.

A kibocsátási egységek kereskedelmét illetően vegye figyelembe, hogy a 2216/2004 rendelt XVI. melléklete 10. cikke rendelkezéseinek megfelelően ezek az adatok öt évig bizalmasak. E rendelkezések ellenére a Bizottság hatékonyan együttműködik a hatáskörrel rendelkező bűnüldöző hatóságokkal a [szóban forgó] számlákhoz való jogosulatlan hozzáférés [kérdésének] megoldása érdekében.

[...]"

29 Nem vitatott, hogy a Bizottság ezen főigazgatója ekkor a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv 2003/87 irányelv 20. cikke (1) bekezdésének értelmében vett központi tisztviselőként járt el, amely feladattal a 2010-es év során bízták meg.

30 2010. december 28-án egy, a felperestől különböző társaság kezdeményezésére a tribunal de première instance de Bruxelles (brüsszeli elsőfokú bíróság Belgium) előtt ideiglenes intézkedés iránti eljárás indult a Bizottság ellen. Ez az eljárás többek között arra irányult, hogy e bíróság elnöke, ideiglenes intézkedésről határozó bíróként eljárva, kötelezze a Bizottságot, hogy az egyrészt "közölje [azon számlák] jogosultjának vagy jogosultjainak kilétét", amelyeken az állítólag ellopott kibocsátási egységek megjelennek, másrészt "zárolja az összes olyan nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéket, amelyen [ezek] a kibocsátási egységek szerepelnek. 2011. február 21-én a felperes beavatkozási kérelmet terjesztett a tribunal de première instance de Bruxelles elé az e másik társaság által "kérelmezettekkel azonos intézkedések elrendelése érdekében". Ily módon a felperes "másodrendű kérelmezői" minőséget kapott. Legalábbis ez következik az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező határozatból, amelyről a lenti 39. pont tesz említést.

31 A 2011. március 11-i levelében a szervezett bűnözéssel és terrorizmussal kapcsolatos nyomozásokért felelős igazgatóság főügyésze (Románia) tájékoztatta a felperest, hogy "nyomozást" indítottak az utóbbi által a (fenti 25. pontban említett) feljelentésben hivatkozott tényállás tárgyában.

32 A 2011. március 18-i levélben ugyanez a hatóság részletesen kifejtette a felperesnek, hogy 2011. január 11-én jogsegély iránti megkeresést intézett a belga igazságügyi hatóságokhoz. Ez a kérelem arra irányult, hogy a Bizottságnak a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv vezetésével megbízott főigazgatósága:

- hivatalosan tiltsa meg a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek vezetésével megbízott hatóságoknak azon ügyletek elszámolását és engedélyezését, amelyeknek a felperes kibocsátási egységei képezik a tárgyát;

- közölje az összes rendelkezésére álló adatot a felperes kibocsátási egységeinek 2010. november 16-án történő állítólagos jogosulatlan továbbításával kapcsolatban;

- ismertesse az e kibocsátási egységekkel kapcsolatos összes ügyletet;

- nyújtsa be azokat a naplófájlokat (angolul: log files), amelyek megjelölik az "IP-címeket", a felperes kibocsátási egységeire vonatkozó összes ügylet napját és időpontját 2010. november 16-tól;

- nyújtsa be azokat a naplófájlokat (angolul: log files), amelyek megjelölik az "IP-címeket", a felperes kibocsátási egységeit tartalmazó számlákhoz való hozzáférésre irányuló összes műveletet 2010. november 16-tól kezdődően;

- és nyújtsa be a hasonló esetekre vonatkozóan más nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek által közölt összes adatot.

33 Ez a 2011. március 18-i levél azt is kifejtette, hogy a belga igazságügyi hatóságok ez ideig nem adtak választ az említett kérelemre.

34 Az ellenkérelemből kitűnik, hogy az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) időközben, 2011. március 4-én, a belga igazságügyi hatóságokon keresztül megkapta a jogsegély iránti megkeresés útján elküldött kérelmet.

35 A 2011. április 4-i levélben egy, a felperessel megegyező csoporthoz tartozó társaság jelezte a Bizottságnak, hogy a felperes egyik képviselője 2011. március 2-án és 17-én megbeszélést folytatott a Bizottság alkalmazottaival. Hangsúlyozta, hogy ezen alkalmakkor közölték a Bizottság alkalmazottaival, hogy a román ügyészség jogsegély iránti megkeresés útján kérelmet intézett a Bizottsághoz. Ezt követően ez a társaság kijelentette, hogy a kérelem ez ideig válasz nélkül maradt. Végül, miután arra hivatkozott, hogy szóban jelezték számára, hogy az OLAF megkapta a kérelmet, ez társaság felszólította a Bizottságot, hogy arra minél előbb válaszoljon.

36 2011. április 7-én a Bizottság hatáskörrel rendelkező egységvezetője közölte ezzel a társasággal, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatósága nem kapta meg a román igazságügyi hatóságoktól származó kérelmet. Az egységvezető arról is tájékoztatta a felperest, hogy az ügyletekre vonatkozóan a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben található adatok bizalmasak, és a "megszilárdult gyakorlat szerint" azokat csak a nemzeti jogalkalmazó hatóságoknak adják át, kellően indokolt kérelemre.

37 Az ellenkérelemből - amelynek adatait alátámasztják a Törvényszék felhívására a Bizottság által benyújtott dokumentumok - az tűnik ki, hogy ugyanezen a napon, 2011. április 7-én az OLAF válaszolt a jogsegély iránti megkeresésre. E válasz létezését egyébiránt a felperes is elismeri a keresetlevélben. Az OLAF ily módon a Bizottság által közölt részletes tájékoztatás szerint "egy CD-ROM-ot és egy 300 gigabájtnyi adatot tartalmazó merevlemezt" adott át Bizottságnak.

38 A 2011. május 31-i levélben a felperes ügyvédje jelezte a Bizottság számára, hogy feltételezése szerint a Bizottságot tájékoztatták arról, hogy a felperes 2011 februárja óta félként vesz részt a fenti 30. pontban említett ideiglenes intézkedés iránti eljárásban. A felperes ügyvédje hangsúlyozta, hogy az eljárás a Bizottság arra történő kötelezésére irányult, hogy zárolja a 2010. november 16-án feltehetően ellopott kibocsátási egységeket, és tárja fel, hogy azok "hol találhatók jelenleg a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben". Ez az ügyvéd egyébiránt részletesen kifejtette, hogy a sajtó révén nyilvánosságra került adatok alapján 2011. április 30-án az Unióban számos üzemeltető visszaadta a feltehetően ellopott 279210 kibocsátási egységet (annak érdekében, hogy eleget tegyen a 2003/87 irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében szereplő, a fenti 14. pontban említett visszaadási kötelezettségnek). Majd arra kérte a Bizottságot, hogy ne engedélyezze az ilyen kibocsátási egységek visszaadását, azokat mindenképpen zárolja, és újra ossza ki a jogszerű birtokosainak.

39 A 2011. június 3-i végzésében a tribunal de première instance de Bruxelles elnöke megállapította "joghatóságának hiányát" a fenti 30. pontban említett ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása vonatkozásában.

40 A Bizottság 2011. július 18-án válaszolt a részére a felperes ügyvédje által 2011. május 31-én elküldött levélre, hangsúlyozva, hogy a feltehetően ellopott kibocsátási egységek visszaadásának zárolására irányuló kérelmet illetően nem változott az álláspontja. A Bizottság álláspontja szerint egyrészt "az állítólagosan csalárd módon továbbított kibocsátási egységek visszaszerzése a nemzeti jogra és nemzeti jogalkalmazó hatóságokra tartozó kérdés", másrészt "a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy ezen kibocsátási egységeket a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék számláján zárolja, jóllehet az ilyen kibocsátási egységek továbbra is érvényes megfeleltetési eszközöknek minősülnek".

41 A 2011. december 13-i, Bizottsághoz intézett levelében a felperes úgy érvelt, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak "hallgatólagos kötelessége" megoldást találni a kibocsátási egységek azon felhasználóját ért kár megtérítése érdekében, aki nem járt el vétkesen. A felperes ezt követően jelezte, hogy "a veszteségei megtérítése" érdekében peres eljárást kíván indítani a Bizottság és a román hatóságok ellen. Végül úgy érvelt, hogy az ilyen eljárás nem áll a részvényesei érdekében, ennélfogva készen áll arra, hogy peren kívüli egyezséget (angolul: out-of-court settlement) kössön Bizottsággal.

42 A 2012. január 16-i levelében a Bizottság közölte a felperessel, hogy nem fogadja el a peren kívüli egyezséget.

Eljárás és a felek kérelmei

43 A Törvényszék Hivatalához 2012. július 11-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. A felperes ennek keretében a kérelmek két csoportját terjesztette elő.

44 Először is, azt kérte, hogy a Törvényszék "közbenső ítélet" útján:

- "az egymillió kibocsátási egység ellopása miatt a felperest ért kárt illetően állapítsa meg, hogy az Unió [...] az EUMSZ 256., 268. és 340. cikk alapján felelős a Bizottság magatartásáért;

- kötelezze az Uniót, hogy fizessen meg a felperesnek ideiglenes jelleggel egy eurót;

- kötelezze a feleket, hogy állapodjanak meg a kártérítés összegéről és/vagy kötelezzék a felperest, hogy a közbenső ítéletet követő három hónapon belül bizonyítsa a kárának végleges terjedelmét,

- az ítéletet nyilvánítsa végrehajthatónak;

45 Másodszor azt kérte, hogy a Törvényszék:

- "kötelezze az Uniót [...], hogy fizesse meg számára az ellopott, és az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában még vissza nem térített kibocsátási egységek értékét, méghozzá a lopás időpontjában érvényes piaci áron, a 2010. november 16-tól felszámításra kerülő évi 8%-os kamattal;

- az Uniót kötelezze [...] a költségek viselésére, és

- az ítéletet nyilvánítsa végrehajthatónak."

46 2012. október 19-én a Bizottság benyújtotta az ellenkérelmét a Törvényszék Hivatalához. A Tanács azt kérte, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

47 A felperes 2012. október 23-án 94761 kibocsátási egységet tudott visszaszerezni azt követően, hogy azokat az olasz kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék zárolta és olasz ügyészség lefoglalta. Ily módon ezen időponttól a felperesnek - az eredeti állításával (lásd a fenti 44. pontot) ellentétben - már nem egymillió, hanem 905239 visszaszerzendő kibocsátási egysége maradt.

48 2013. február 11-én a felperes választ nyújtott be a Törvényszékhez. A válaszban megváltoztatta az egyik kérelmét. Azon kérelem helyett, hogy a Törvényszék rendelje el, hogy "a felek állapodjanak meg a kártérítés összegéről, és/vagy kötelezzék a felperest, hogy a közbenső ítéletet követő három hónapon belül bizonyítsa a kárának végleges terjedelmét", azt kérte, hogy a Törvényszék rendelje el, hogy "a felek állapodjanak meg a kártérítés összegéről és/vagy rendelje el, hogy a felperes a romániai büntetőeljárás befejezését követő három hónapon belül bizonyítsa a kárának végleges terjedelmét". A többit illetően a kérelmei megegyeznek a keresetlevélben foglaltakkal.

49 2013. május 29-én Bizottság viszonválaszt nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.

50 A Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az eredetileg kijelölt előadó bírót a nyolcadik tanácshoz osztották be, következésképpen a jelen ügyet ennek a tanácsnak osztották ki.

51 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (nyolcadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott. A Törvényszék pervezető intézkedés útján kérdések megválaszolására és dokumentumok benyújtására hívta fel a feleket.

52 A Törvényszék Hivatalánál 2014. február 5-én nyilvántartásba vett okirattal a Bizottság eleget tett e felhívásnak. 2014. február 6-án a felperes is így tett.

53 A Törvényszék a 2014. február 27-i tárgyaláson meghallgatta a felperes és a Bizottság szóbeli előadásait, valamint az általa feltett kérdésekre adott válaszaikat.

Az érdemi vizsgálat előtt tisztázandó kérdésekről

54 A kereset jogi megalapozottságának vizsgálata előtt a Törvényszéknek egyrészt hivatalból meg kell vizsgálnia az elfogadhatóságot az eljárási szabályzata 44. cikke (1) §-ának c) pontjára tekintettel, majd meg kell határoznia, hogy milyen eljárási következménye van a jelen eljárás keretében hivatkozottal azonos kár megtérítése iránti, de a román hatóságokkal szemben irányuló kereset román bírósághoz történő benyújtásának.

I - Az eljárási szabályzat 44. cikke (1) §-a c) pontjának tiszteletben tartásáról

55 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése szerint - együttesen értelmezve ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdésével és az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának c) pontjával - minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. A keresetlevélnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse a védekezését, és a Törvényszék dönthessen a keresetről, adott esetben minden további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél tartalmazza az alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeket, legalább összefoglaló jelleggel, de összefüggő és érthető módon. Pontosabban e követelmények kielégítése végett a valamely uniós intézmény által okozott állítólagos károk megtérítésére irányuló keresetlevélnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek azonosíthatóvá teszik először is a kifogásolt magatartást, másodszor az állítólag elszenvedett kár természetét és terjedelmét, harmadszor azokat az okokat, amelyek alapján a felperes úgy ítéli meg, hogy okozati összefüggés áll fenn e magatartás és az állítólagosan elszenvedett kár között (lásd a Törvényszék T-16/04. sz., Arcelor kontra Parlament és Tanács ügyben 2010. március 2-án hozott ítéletének [EBHT 2010., II-211. o.] 132. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

56 Mindazonáltal a kereset elfogadhatóságához nem kötelező a keresetben meghatározni a kár pontos terjedelmét, még kevésbé számszerűsíteni a kártérítés mértékét - hiszen erre a válasz szakaszáig mindenképpen lehetőség van -, feltéve hogy a felperes hivatkozik a késedelmét igazoló különleges körülményekre, és megjelöli azokat a tényezőket, amelyek lehetővé teszik a kár természetének és terjedelmének értékelését, mivel az alperesnek ebben az esetben van módja a védekezésének előkészítésére (lásd a fenti 55. pontban hivatkozott Arcelor kontra Parlament és Tanács ügyben hozott ítélet 135. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

57 Ezen észrevételek fényében kell meghatározni, hogy a keresetlevél megfelel-e az eljárási szabályzat 44. cikke (1) §-ának c) pontjában foglalt követelményeknek.

A - Az Uniónak felrótt magatartás

58 A keresetlevélben kifejtett érvelés annak bizonyítására irányul, hogy a Bizottság köteles lett volna felfedni a felperes előtt az ellopott kibocsátási egységek jelenlegi birtokosainak kilétét, majd megtiltani az e kibocsátási egységekre vonatkozó minden ügyletet, és ezáltal megkönnyíteni a kibocsátási egységek felperes számára történő visszaadását. A keresetlevél 64. pontjában ugyanis a felperes úgy érvelt, hogy "az ellopott kibocsátási egységek helyére vonatkozó adatok közlésének megtagadásával a Bizottság megalapozta az Unió felelősségét. A keresetlevél 68. pontja is hasonló adatokat tartalmaz. Végül, a keresetlevél 134. pontjában még egyértelműbb adatok szerepelnek. Ezen a helyen olvasható, hogy az Uniónak felrótt magatartás "nem maga a lopás", hanem "az ellopott kibocsátási egységek kívánt időben történő zárolásának, és a helyükre vonatkozó adatok közlésének Bizottság általi jogellenes megtagadása, és a Bizottság erre való képtelensége".

59 Igaz ugyan, hogy a keresetlevél 65. pontjában a felperes jelzi, hogy az "Unió felelősségét megalapozó tényállás" 2010. november 16-án, azaz a kibocsátási egységek állítólagos jogosulatlan továbbításának napján következett be. Mindazonáltal, mivel ezt a továbbítást a felperes soha nem tulajdonította kifejezetten a Bizottságnak, meg kell állapítani, hogy a keresetlevél egyértelműen meghatározza a felperes által a Bizottságnak felrótt magatartásokat. Ez szám szerint két magatartást jelent. Egyrészt "az ellopott kibocsátási egységek helyére vonatkozó adatok közlésének" Bizottság általi állítólagos megtagadásáról, másrészt "e kibocsátási egységek zárolásának" ugyanezen intézmény általi megtagadásáról van szó.

B - A hivatkozott kár

60 A kérelmében a felperes azt kéri, hogy a kárának megtérítéseként olyan összeget fizessenek meg számára, amely megfelel "az ellopott és az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában még vissza nem térített kibocsátási egységek értékének, méghozzá a lopás időpontjában érvényes piaci áron a 2010. november 16-tól felszámításra kerülő évi 8%-os kamattal".

61 A felperes tehát kellő pontossággal határozta meg az általa hivatkozott kár természetét: teljes egészében vagyoni kárról van szó, amely elsősorban a feltehetően ellopott és a keresetlevél benyújtásakor még vissza nem szerzett egymillió kibocsátási egység 2010. november 16-i forgalmi értékéből áll.

62 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a keresetlevél elegendő információt tartalmaz a hivatkozott kár pontos terjedelmének meghatározásához.

63 Ugyanis a keresetlevél kereseti kérelmet tartalmazó részét - amely a kártérítési kérelmet tartalmazza - együttesen kell értelmezni a keresetlevél 119. pontjával, amelyben az az állítás szerepel, hogy a felperes által elszenvedett "veszteség" hozzávetőleg "15 millió eurót" tesz ki.

64 Ezenkívül, noha ez a számszerűsítés csak megközelítő jellegű, azt a keresetlevél 7. pontjának fényében kell értelmezni, amely részletesen kifejti, hogy "[az állítólag ellopott és vissza nem szerzett kibocsátási egységek] átlagos piaci ára [az állítólagos lopás időpontjában, egységenként] 10 és 20 euró között volt". Ebből az következik, hogy a felperes legfeljebb 20 millió eurónak megfelelő kártérítést kér, amely nem tartalmazza a kamatokat.

65 Végeredményben a hivatkozott kárnak mind a természete, mind a terjedelme meghatározásra került a keresetlevélben.

C - Az okozati összefüggés

66 Végül a keresetlevél bizonyos fokú egyértelműséggel tartalmazza, hogy "a hivatkozott kár oka az ellopott kibocsátási egységek kívánt időben történő zárolásának, és a helyükre vonatkozó adatok közlésének Bizottság [...] általi jogellenes megtagadása, és a Bizottság erre való képtelensége". Márpedig a felperes szerint ez a megtagadás megakadályozta őt abban, hogy meghatározza a kibocsátási egységek jelenlegi birtokosai kilétét, és ebből következően eljárást, adott esetben peres eljárást indítson azok visszaszerzése érdekében.

67 A felrótt magatartás és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó ezen információk elegendőek annak megállapításához, hogy a kereset eleget tesz az eljárás szabályzat 44. cikke (1) bekezdése c) pontjában foglalt követelményeknek.

II - A jelen kereset keretében hivatkozottal azonos kár megtérítése iránti, de a román hatóságokkal szembeni kereset román bírósághoz történt benyújtásának hatásáról

68 A válasz 17. pontjában felperes jelzi, hogy a román bíróság előtt polgári keresetet indított a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék vezetésével megbízott közigazgatási hatósággal szemben. Hozzáteszi, hogy "ez a kereset a [jelen keresettől] eltérő természetű, és [azt] nem érinti, mivel az a felperes és a román közigazgatás között létrejött szerződésen alapul.

69 A román bírósághoz benyújtott és e bíróság által 2011. november 10-én nyilvántartásba vett keresetlevél 49. pontjából mindazonáltal kitűnik, hogy az a kár, amelynek megtérítését a román hatóságoktól kérték, az állítólag jogosulatlanul továbbított és vissza nem szerzett egymillió kibocsátási egység 2010. november 16-i forgalmi értékének felelt meg. Ennélfogva, noha tény, hogy a román hatóságoknak felrótt magatartás (azaz a román kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék biztonságának biztosítására vonatkozó kötelezettségük megsértése) eltér a jelen kereset keretében a Bizottságnak felrótt magatartástól, a hivatkozott kár mindkét esetben azonos: az állítólagosan ellopott, és a keresetlevél benyújtásáig vissza nem szerzett kibocsátási egységek értékéről van szó (lásd a fenti 61. pontot).

70 Márpedig a felperes által megadott adatok szerint a tárgyalás időpontjában, és különösen a keresetlevél benyújtásakor még egyetlen román bíróság sem hozott határozatot.

71 E körülmények között, ha a jelen ügyben tartott tárgyalást követően a román bíróság helyt adna a felperes által elé terjesztett kérelemnek, és ezzel párhuzamosan a Törvényszék is helyt adna a jelen keresetnek, a felperes kétszeres kártérítést kapna ugyanazon kárért.

72 Az ítélkezési gyakorlat mindazonáltal kialakított olyan megoldásokat, amelyek elkerülhetővé teszik az ilyen következményeket, és amelyek - az esettől függően - vagy a kereset elfogadhatóságának vizsgálatakor, vagy pedig később, a kereset megalapozottságának vizsgálata során kerülnek alkalmazásra.

A - A kártérítési kereset román bírósághoz történt benyújtásának hatása a jelen kereset elfogadhatóságára

73 A Bíróság 20/88. sz., Roquette frères kontra Bizottság ügyben 1989. május 30-án hozott ítéletének (EBHT 1989., 1553. o.) 15. pontjában kimondta, hogy az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti kártérítési kereset elfogadhatóságának - bizonyos esetekben - feltétele lehet a valamely nemzeti hatóság általi elégtételre lehetőséget adó belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése, feltéve hogy ezek a belső jogorvoslati lehetőségek - abból eredően, hogy alkalmasak a hivatkozott kár megtérítésének biztosítására - hatékony védelmet biztosítanak az érintett magánszemélyek részére.

74 Ezen elv megfogalmazásában a "lehet" szó használata tanúsítja, hogy a "valamely nemzeti hatóság általi elégtételre lehetőséget adó belső jogorvoslati lehetőségek" kimerítése hiányának nem kell minden esetben az elfogadhatatlanság megállapítását eredményeznie az uniós bíróság részéről. Abból csak "bizonyos esetekben" következhet a kereset elfogadhatatlansága.

75 Ezeket az eseteket természetesen nem határozta meg részletesen a fenti 73. pontban hivatkozott Roquette frères kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 15. pontja. Mindazonáltal a Törvényszék álláspontja szerint az a körülmény, hogy a nemzeti bíróság előtt benyújtott kártérítési kereset tárgyában nem hoztak jogerős határozatot, csak egyetlen esetben jár mindenképpen az uniós bíróság előtt benyújtott kereset elfogadhatatlanságával. Arról az esetről van szó, amelyben ez a körülmény lehetetlenné teszi a bíróság előtt hivatkozott kár terjedelmének és természetének meghatározását, így nem teljesülnek az eljárási szabályzat 44. cikke (1) §-a c) pontjának követelményei (lásd a fenti 55. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

76 Márpedig a jelen esetben, azon körülmény ellenére, hogy az iratokban egyáltalán nem szerepelt olyan információ, amelyből arra lehetne következtetni, hogy valamely román bíróság határozott volna a felperes által indított kártérítési keresetről, a Törvényszék képes a hivatkozott kár terjedelmének és természetének meghatározására (lásd a fenti 65. pontot).

77 Következésképpen a fenti 73. pontban hivatkozott Roquette frères kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 15. pontjából eredő ítélkezési gyakorlat alapján a jelen keresetet nem lehet elfogadhatatlanság miatt elutasítani.

B - A kártérítési kereset román bírósághoz történt benyújtásának hatása a jelen kereset megalapozottságának vizsgálatára

78 Az uniós bíróság előtt hivatkozottal azonos kár megtérítése iránti kereset nemzeti bíróság előtt történő előterjesztése nemcsak az elfogadhatóság terén jár következményekkel. E kereset benyújtása hatással van az uniós bíróság elé terjesztett kártérítési kereset megalapozottságának vizsgálatára is.

79 Az ítélkezési gyakorlat szerint, először is, ha egy és ugyanazon kár megtérítése iránt valamely személy két keresetet nyújtott be, amelyek közül az egyik egy nemzeti hatóság ellen irányul a nemzeti bíróság előtt, a másik pedig egy uniós intézmény vagy szerv ellen irányul az uniós bíróság előtt, továbbá másodszor fennáll a veszélye annak, hogy a két eljáró bíróságnak a kárra vonatkozó eltérő értékelése miatt az említett személyt elégtelenül vagy túlzott mértékben kártalanítják, az uniós bíróságnak a kárról történő határozat meghozatala előtt meg kell várnia, hogy a nemzeti bíróság az eljárást befejező határozattal döntsön az elé terjesztett keresetről (lásd ebben az értelemben a Bíróság 5/66., 7/66. és 13/66-24/66. sz., Kampffmeyer és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1967. július 14-én hozott ítéletét [EBHT 1967., 317., 344. o.]; 30/66. sz., Becher kontra Bizottság ügyben 1967. november 30-án hozott ítéletét [EBHT 1967., 369., 389. és 390. o.], valamint a Törvényszék T-138/03. sz., É. R. és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2006. december 13-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-4923. o.] 42. pontját).

80 Ily módon az uniós bíróság hasonló esetben - azelőtt, hogy a kár fennállásáról és terjedelméről döntene - köteles megvárni a nemzeti bíróság határozathozatalát. Ezen határozat meghozataláig az uniós bíróság tehát az Uniónak felrótt magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésről sem dönthet. A nemzeti bíróság határozathozatala előtt azonban az uniós bíróságnak lehetősége van annak meghatározására, hogy a felrótt magatartás megalapozhatja-e az Unió szerződésen kívüli felelősségét. Egyébiránt a fenti 79. pontban hivatkozott Kampffmeyer és társai kontra Bizottság ítélet (EBHT 1967., 339. o.) alapjául szolgáló ügyben az eljárás felfüggesztése előtt a Bíróság döntött a "Közösség felelősségének megalapozására alkalmas közszolgálati kötelezettségszegés" fennállásáról.

81 A jelen esetben, mivel a felperes a jelen kereset keretében hivatkozottal azonos kár megtérítése érdekében nyújtott be keresetet - amely keresetre vonatkozó eljárás még folyamatban van a román bíróság előtt -, a Törvényszék jelenleg nem kívánja megvizsgálni a kárt és az okozati összefüggést.

82 Mindazonáltal a Törvényszék rámutat arra, hogy módjában áll határozatot hozni e vizsgálat előzetes kérdéseiről.

83 Közelebbről, a Törvényszék vizsgálhatja a Bizottság azon két magatartásának jogszerűségét, amelyre a felperes a vétkességen alapuló felelősség terén előterjesztett kártérítési kérelmek alátámasztása érdekében hivatkozott. Ezenkívül, amennyiben az első kártérítési kérelmet elutasítaná, akkor is módjában áll határozni az objektív felelősséget megalapozó feltételek betartásáról, feltéve hogy ilyen felelősségi rendszernek helye van az uniós jogban.

Az ügy érdeméről

84 A felperes két eltérő alapon kéri az Unió felelősségének megállapítását: elsődlegesen az Unió vétkességen alapuló felelősségére, azaz a jogellenes magatartás miatti felelősségére, másodlagosan az objektív felelősségre, azaz valamely jogszerű magatartás miatti felelősségre hivatkozik.

85 E két tárgyat a Törvényszék a következőkben egymást követően vizsgálja meg.

I - A vétkességen alapuló felelősségről

86 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása több feltétel együttes fennállásától függ, nevezetesen először is a felrótt magatartás betudhatósága az Unió valamely intézményének vagy szervének, másodszor e magatartás jogellenessége, harmadszor a kár fennállása, negyedszer az említett magatartás és az állítólagos kár közötti közvetlen okozati összefüggés. Amennyiben valamelyik feltétel nem teljesül, a keresetet a többi feltétel vizsgálata nélkül teljes egészében el kell utasítani (lásd a Törvényszék T-587/10. sz., Interspeed kontra Bizottság ügyben 2012. július 10-én hozott ítéletének 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

87 A felrótt magatartás jogellenességére vonatkozó feltétel teljesüléséhez az ítélkezési gyakorlat szerint a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető szabály kellően súlyos megsértésének a megállapítására van szükség. Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat által az Unió szerződésen kívüli magatartásának tárgyában kialakított rendszer figyelembe veszi többek között a szabályozandó helyzetek összetettségét, a jogszabályszövegek alkalmazásának vagy értelmezésének nehézségeit, és különösképpen azt a mérlegelési mozgásteret, amellyel a kérdéses jogi aktus megalkotója rendelkezik. A döntő tényező annak megállapításához, hogy az Uniós jog megsértése kellően súlyos-e, az, hogy az érintett intézmény a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte-e. Ha ez az intézmény csak igen csekély vagy semmilyen mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik, az uniós jog egyszerű megsértése elegendő a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához (a Bíróság C-352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4-én hozott ítéletének [EBHT 2000., I-5291. o.] 40. és 42-44. pontja, és a C-312/00. P. sz., Bizottság kontra Camar és Tico ügyben 2002. december 10-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-11355. o.] 52-55. pontja).

88 E megállapítások fényében kell megvizsgálni azon két különböző magatartás jogszerűségét, amelyet - a fenti 59. pontban kifejtettek szerint - a felperes felró a Bizottságnak.

A - Az első felrótt magatartás: a 2010. november 16-án feltehetően ellopott kibocsátási egységek helyére vonatkozó adatok közlésének megtagadása

1. Az első felrótt magatartás fennállása

89 Tény, hogy a felperes nevében a Bizottságnak elküldött és az iratok között szereplő levelek egyike sem tartalmaz arra irányuló kifejezett kérelmet, hogy a Bizottság közölje a 2010. november 16-án feltehetően ellopott kibocsátási egységek helyére vonatkozó adatokat.

90 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bizottság a 2010. december 14-i és 22-i levelében önként közölte a felperessel, hogy "[a kibocsátási egységek kereskedelmére vonatkozó] adatok öt évig bizalmasak".

91 Ezenfelül az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperes 2011. február 21-én kérte a tribunal de première instance de Bruxelles elnökétől a Bizottság arra történő kötelezését, hogy az "közölje [azon számlák] jogosultjának vagy jogosultjainak kilétét", amelyeken a felperes szerint tőle 2010. november 16-án ellopott kibocsátási egységek megjelennek (lásd a fenti 30. pontot). Más szavakkal a felperes azt kérte, hogy kötelezzék a Bizottságot a feltehetően ellopott kibocsátási egységek helyére vonatkozó adatok közlésére.

92 Márpedig jóllehet ezt a kérelmet a tribunal de première instance de Bruxelles elnökéhez, és nem a Bizottsághoz intézték, a Bizottság 2011. április 7-i leveléből (lásd a fenti 36. pontot) az tűnik ki, hogy ez utóbbi válaszolni kívánt arra. Ebben a levélben ugyanis részletesen kifejti, hogy az ügyletekre vonatkozóan a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben található adatok bizalmasak, és azokat "a megszilárdult gyakorlat szerint" a Bizottság - kellően indokolt kérelemre - csak a nemzeti jogalkalmazó hatóságoknak adja át. Tény, hogy ezt a 2011. április 7-i levelet nem a felpereshez, hanem egy, ugyanabba a csoportba tartozó másik társasághoz intézték. Úgyszintén tény, hogy ez a levél nem hivatkozott a tribunal de première instance de Bruxelles előtt indított eljárásban előterjesztett kérelemre. Ez a levél azonban közvetetten választ adott erre a kérelemre.

93 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem adott helyt a 2010. november 16-án feltehetően ellopott kibocsátási egységek helyére vonatkozó adatok közlésére irányuló felperesi kérelemnek. Az első magatartás fennállása tehát megállapítást nyert.

2. Az első felrótt magatartás jogszerűsége

94 A bizalmas adatok felperessel való közvetlen közlésének Bizottság általi megtagadása, azaz az első felrótt magatartás jogellenességének bizonyítására a felperes lényegében hét jogalapot hozott fel.

a) A 2216/2004 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított, első jogalap

A felperes érvei

95 Az első jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a 2216/2004 rendelet 10. cikkét - amely a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályokat tartalmazza - azáltal, hogy megtagadta a feltehetően ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó adatok felperessel való közlését.

96 E jogalap alátámasztására a felperes kifejti, hogy a Bizottság köteles volt vele közölni azokat az adatokat, amelyek lehetővé tehetik a feltehetően ellopott kibocsátási egységek visszaszerzését. Szerinte ugyanis a 2216/2004 rendelet 10. cikke abban az esetben teszi lehetővé a bizalmas adatok közlését, ha ez a 2216/2004 rendelet, a 2003/87 irányelv vagy a nemzeti jogszabályok végrehajtásához szükséges. Márpedig az ilyen követelmények "végrehajtásához" éppen az ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó adatok közlése szükséges, és az "a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek vezetésének feltételét" képezi.

97 A felperes az álláspontjának igazolása érdekében úgy érvelt, hogy a 2003/87 irányelv 20. cikke a Bizottságnak a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv vezetésével megbízott szervezeti egységeire bízza azt a feladatot, hogy felderítse és rendezze az ügyleteket érintő esetleges szabálytalanságokat, köztük a lopásokat. Márpedig ezt a feladatot nem lehet sikeresen ellátni, ha "e szabálytalanságok sértettjeinek" semmilyen információt nem adnak. Ennélfogva a számlákra vonatkozó adatok közlése "az ellopott kibocsátási egységek visszaszerzése érdekében" a felperes szerint megfelel a 2003/87 irányelv 20. cikke követelményeinek.

98 Végül, a felperes azt állítja, hogy a Bizottság ugyan úgy nyilatkozott, hogy hozzájárul ahhoz, hogy "az adatok »a [tagállamok] jogalkalmazó hatóságaival« közölje", azt azonban kizártnak tartotta, hogy ilyen hatóságnak minősülhetnek a polgári bíróságok és különösen a tribunal de première instance de Bruxelles elnöke. Márpedig a felperes szerint ez az álláspont nem "igazolt, és az önmagában véve hatalommal való visszaélésnek minősül" (angolul: misuse of powers). A felperes hozzáfűzi, hogy a Bizottság ez ideig nem adott "tényleges" választ "a román bűnügyi hatóságok által 2011. január 13-án [...] elküldött jogsegély iránti megkeresésre".

A felperes érveinek megalapozottsága

99 Az első jogalap megválaszolása érdekében előzetesen szükség van a 2216/2004 rendelet 10. cikke rendelkezéseinek felidézésére és értelmezésére.

- A 2216/2004 rendelet 10. cikkének a Bizottságnak felrótt tények bekövetkezésének időpontjában hatályos rendelkezései

100 Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy a 2216/2004 rendelet 10. cikke még hatályban volt abban az időpontban, amikor úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság megtagadta a felperes által kért adatok közlését, azaz legkésőbb 2011. április 7-én (lásd a fenti 92. pontot). Ugyanis, noha a 2003/87 irányelv és a 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek egységesített és biztonságos rendszeréről szóló, 2008. október 8-i 994/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 271., 3. o.) 91. cikkének (2) bekezdése hatályon kívül helyezte a 2216/2004 rendeletet, e hatályon kívül helyezés hatálybalépését 2012. január 1-jére halasztotta.

101 A 2216/2004 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése annak 2012. január 1-jei módosításáig változatlan maradt. E rendelkezés szerint "[a] kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben lévő összes adat, beleértve az összes számla- és ügyletállományt, bizalmasan kezelendő minden olyan felhasználás szempontjából, mely kívül esik az e rendelet, a 2003/87/EK irányelv vagy a nemzeti jogszabályok előírásainak végrehajtásán."

102 A 2216/2004 rendelet 10. cikke (2)-(2e) bekezdésének az első felrótt magatartás idején hatályos szövege a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek egységesített és biztonságos rendszeréről szóló, 2010. október 7-i 920/2010/EU rendelet (HL L 270., 1. o.) 78. cikkének (2) bekezdése által végrehajtott módosításokból ered, amely módosítások e rendelet 80. cikkének megfelelően 2010. október 15-én léptek hatályba.

103 A 2216/2004 rendelet 10. cikke (2)-(2e) bekezdésének a jogvitára alkalmazandó szövege tehát az alábbiak szerint rendelkezik: "(2) Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben és az [közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben] nyilvántartott adatok kiszolgáltathatók: (2a) A (2) bekezdésben felsorolt személyeknek az ügyletekre vonatkozó adatok csak a központi tisztviselőhöz vagy valamely jegyzékkezelőhöz intézett kérésükre, és csak abban az esetben szolgáltathatók ki, ha a kérést csaláshoz, adóigazgatási tevékenységhez vagy adójogi hatósági eljáráshoz, pénzmosáshoz, terrorizmus finanszírozásához, vagy súlyos bűncselekményhez kapcsolódó kivizsgálási, nyomozati vagy felelősségre vonási célú tevékenységük indokolja és szükségessé teszi. (2b) Az a személy, aki a (2a) bekezdés alapján adatok birtokába jut, köteles gondoskodni arról, hogy az adatokat csak a (2a) bekezdés szerinti kérésben megjelölt célra használja fel, és azok szándékosan vagy szándékolatlanul ne juthassanak olyan személyek birtokába, akik az adatfelhasználás szándékolt céljának megfelelő tevékenységben nem vesznek részt. Ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a szóban forgó személyek az adatokat a (2) bekezdésben felsorolt más személyeknek a (2a) bekezdés szerinti kérésben megjelölt célból átadják. (2c) A központi tisztviselő a (2) bekezdésben felsorolt személyeknek - kérésükre - az ügyletekre vonatkozó anonim adatokhoz hozzáférést biztosíthat, ha a kérés célja az ügyletek esetleges gyanús mintáinak kimutatása. Az adatokhoz ilyen módon hozzáférő személyek az ügyletek gyanús mintáiról a (2) bekezdésben felsorolt többi személyt értesíthetik. (2d) A jegyzékkezelők biztonságos eszközök révén a többi jegyzékkezelő rendelkezésére bocsátják azon személyek nevét és azonosító adatait, akik részére megtagadták a számlanyitást, valamint akik esetében megtagadták a felhatalmazott képviselőként vagy további felhatalmazott képviselőként való jóváhagyást. (2e) A jegyzékkezelő dönthet úgy, hogy a nemzeti bűnüldöző szerveket értesíti minden olyan ügyletről, amely a jegyzékkezelő által megállapított értéket meghaladó mennyiségű egységre vonatkozik, továbbá értesíti minden olyan számláról, amely egy adott 24 órás időszakban egy, a jegyzékkezelő által megállapított értéknél nagyobb számú ügyletben vesz részt."

a) a tagállami bűnüldöző szerveknek és adóhatóságoknak;

b) az [OLAF-nak];

c) az Europolnak,

d) a tagállami jegyzékkezelőknek.

104 Végül a 2216/2004 rendelet 10. cikke (3) bekezdésének az első felrótt magatartás idején hatályos szövege a 916/2007 rendelet 1. cikkének 6. pontjával végrehajtott módosításból ered.

105 Ily módon, a 2216/2004 rendelet 10. cikke (3) bekezdésének a jogvitára alkalmazandó szövege szerint:

"Az egyes illetékes hatóságok és jegyzék-kezelők a kibocsátási egységekkel, hitelesített kibocsátásokkal, [...] számlákkal vagy kiotói egységekkel kapcsolatosan csak olyan folyamatokat hajthatnak végre, amelyek illetékes hatósági vagy jegyzékkezelői funkciójuk ellátásához szükségesek."

- A 2216/2004 rendelet 10. cikkének értelmezése

106 A 2216/2004 rendelet 10. cikke az üzleti titok megőrzése irányuló törekvésnek felel meg. Szabályként rögzíti, hogy a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben lévő összes adat, beleértve az összes számla- és ügyletállományt, bizalmasan kezelendő.

107 Az e szabály alóli első kivétel a 2216/2004 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében található. Ez a kivétel arra az esetre vonatkozik, amikor az ilyen adatok feltárásának a 2216/2004 rendelet, a 2003/87 irányelv vagy a nemzeti jogszabályok előírásainak végrehajtása a célja. Márpedig ezt a kivételt - ahogyan az általános szabálytól való minden eltérést vagy kivételt - megszorítóan kell értelmezni (lásd a Bíróság C-82/10. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2011. szeptember 29-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ebből következően meg kell állapítani, hogy az kizárólag két esetre vonatkozik. Az első az az eset, amelyben a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben lévő adatok feltárását kifejezetten megköveteli a 2003/87 irányelv vagy a 2216/2004 rendelet valamely rendelkezése, vagy akár valamely, az Uniós joggal összhangban álló nemzeti jogszabályi rendelkezés. A második esetben ezen adatok feltárása nélkülözhetetlen az ilyen rendelkezések helyes alkalmazásához. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy az említett kivétel főszabály szerint csak a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező hatóságok vonatkozásában érvényes, amelyekre e minőségüknél fogva rá lehet bízni a 2216/2004 rendelet, a 2003/87 irányelv vagy az ezen uniós jogi normák átültetésére, illetve alkalmazására irányuló nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek "végrehajtását".

108 A 2216/2004 rendelet 10. cikkének (2), (2a), (2b) és (2c) bekezdése egy második kivételt is megállapít azon szabály alól, amely szerint a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben lévő adatok bizalmas jellegűek.

109 A (2) bekezdés kifejezetten kimondja, hogy ez a kivétel csak a tagállami bűnüldöző szervek, a tagállami adóhatóságok, az OLAF, az Europol és a tagállami kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék kezelői vonatkozásában érvényes.

110 Egyébiránt ennek a kivételnek a (2a) bekezdés szerint csak abban az esetben van szerepe, ha ezek a személyek a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben lévő adatok iránti kérelmet terjesztettek elő. Ezt a kérelmet megfelelően indokolni kell. A kért adatoknak vétségek, illetve bűntettek miatti felelősségre vonáshoz, az adó alapjának megállapításához vagy az adó beszedéséhez kell szükségesnek lenniük.

111 Végül a (2b) bekezdés nem tiltja meg, hogy az a személy, aki a (2a) bekezdés alapján adatok birtokába jut, azokat közölhesse olyan természetes vagy jogi személyekkel, amelyeket közvetlenül érintenek a kérelemben kifejtett bűnügyi vagy pénzügyi megállapítások. A 10. cikk (2b) bekezdésének első mondata ugyanis előírja, hogy bármely "személy, aki a (2a) bekezdés alapján adatok birtokába jut, köteles gondoskodni arról, hogy az adatokat csak a (2a) bekezdés szerinti kérésben megjelölt célra használja fel, és azok szándékosan vagy szándékolatlanul ne juthassanak olyan személyek birtokába, akik az adatfelhasználás szándékolt céljának megfelelő tevékenységben nem vesznek részt". Ebből a contrario értelmezés útján azt a következtetést lehet levonni, hogy a (2a) bekezdés alapján előterjesztett kérelemben hivatkozott "adatfelhasználás[nak] [...] megfelelő tevékenységben részt vevő" személyek jogosultak ezen adatokat megkapni az említett kérést előterjesztő személyektől".

112 Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy önmagában az a tény, hogy valamely személy a (2a) bekezdés alapján előterjesztett kérésben említett, az adatfelhasználásnak megfelelő tevékenységben részt vevő személynek minősül, nem ad számára feltétlen jogot arra, hogy ezeket az adatokat megkapja. Ezen adatoknak az ilyen minőséggel rendelkező személlyel való közlése az említett kérést előterjesztő személynek meghagyott egyszerű lehetőségnek minősül: ennek a személynek kell mérlegelnie, különös figyelemmel a rendelkezésére álló tényállási elemekre és az alkalmazandó nemzeti jogra, hogy az ilyen közlésre sor kerülhet-e.

113 Ennélfogva, amennyiben egy büntető hatóság - mint például az amelyhez a felperes fordult 2010. február 25-én (lásd a fenti 25. pontot) - "bűnüldöző szervi" minőségében a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben található bizalmas adatok birtokába jutott, amelyek szerinte szükségesek valamely vétség vagy bűntett elkövetőinek azonosításához, a 2216/2004 rendelet 10. cikke nem tiltja meg e hatóság számára, hogy ezeket az adatokat közölje egy olyan természetes vagy jogi személlyel, amely a felpereshez hasonlóan a feltételezett bűncselekmény sértettje. A 2216/2004 rendelet 10. cikkének (2b) bekezdése értelmében ugyanis az ilyen személy csak úgy tekinthető, mint akit a bizalmas kezelés megszüntetése érdekében hivatkozott megállapítások "érinte[nek]".

114 A 2216/2004 rendelet 10. cikkének (2d) bekezdése egy harmadik kivételt vezet be a bizalmas kezelésre vonatkozó szabály alól, amely csak a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek kezelőire vonatkozik. Ez a rendelkezés engedélyezi számukra, hogy bizonyos adatokat egymásnak átadjanak.

115 Végül a 2216/2004 rendelet 10. cikkének (2e) bekezdése egy negyedik kivételt is létrehoz a bizalmas kezelésre vonatkozó szabály alól, engedélyezi a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek kezelőinek, hogy értesítsék a nemzeti bűnüldöző szerveket egyrészt az olyan ügyletekről, amelyek mérete meghalad egy bizonyos küszöböt, másrészt az olyan számlákról, amelyek egy bizonyos küszöböt meghaladó számú napi ügyletben vesznek részt.

- A jelen esetre történő alkalmazás

116 Először is a 2003/87 irányelv 20. cikke előírja egyrészt, hogy a kibocsátási egységekre vonatkozó műveletek során előforduló "szabálytalanságok" megelőzése érdekében a Bizottság által kijelölt központi tisztviselő minden bevitt ügyletet "automatikusan ellenőriz", másrészt, hogy amennyiben "szabálytalanságot" találnak, ez a hatóság értesíti az érintett tagállamokat (lásd az alábbi 148. pontot). Márpedig, ellentétben a felperes fenti 97. pontban szereplő állításával sem ez a cikk, sem pedig egyébiránt a 2003/87 irányelv vagy 2216/2004 rendelet nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, amely szerint a Bizottság az állítólag ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó adatokat közölhetné a lopás feltételezett sértettjével. Ehhez hasonlóan, nem bizonyítják, de még csak nem is állítják, hogy valamely tagállam hatályos jogszabályi rendelkezése ilyen előírást tartalmazna.

117 Egyébiránt nem bizonyított, hogy a bizalmas kezelés ily módon történő megszüntetése nélkülözhetetlen volna a 2003/87 irányelv vagy a 2216/2004 rendelet, vagy akár valamely tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezés helyes alkalmazásához. Ez a megszüntetés kiváltképpen nem szükséges a 2003/87 irányelv 20. cikkének helyes alkalmazásához, amire a felperes hivatkozott.

118 E körülmények között felperes nem hivatkozhat a 2216/2004 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerinti bizalmas kezelésre vonatkozó szabályban szereplő tárgyi kivételre (amelyre a fenti 107. pont emlékeztet).

119 Másodszor, a teljesség kedvéért fel lehet idézni, hogy a felperes román jog szerint létrejött részvénytársaság. Ebben a minőségében nem hivatkozhat eredményesen a 2216/2004 rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott személyi kivételre (amelyre a fenti 108. pont emlékeztet).

120 Harmadszor, a fenti 98. pontban kifejtett érvben a felperes lényegében arra hivatkozott, hogy a Bizottság jogellenesen tagadta meg, hogy közölje a bizalmas adatokat egy polgári igazságszolgáltatási hatósággal, azaz a tribunal de première instance de Bruxelles elnökével, és azokat nem közölte "ténylegesen" a büntető igazságszolgáltatási hatósággal, azaz a román ügyészséggel. A felperes szerint ezen adatközlések megtagadása megakadályozta őt abban, hogy később - a fenti 108. és 113. pontban értelmezett 2216/2004 rendelet 10. cikkének (2b) bekezdése alapján - ezen bizalmas adatokhoz hozzáférhessen.

121 Mindazonáltal, egyrészt kitűnik az ellenkérelem adataiból - amelyeket egy, a Bizottság által a Törvényszék írásbeli kérdésére előterjesztett bizottsági belső dokumentum támaszt alá -, hogy 2011. április 7-én az OLAF, amelynek feladata az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) létrehozásáról szóló, 1999. április 28-i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (HL L 136., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 110. o.) 2. cikke értelmében többek között "a belső vizsgálatok lefolytatása [a Bizottságnál] az alábbi célokból: [...] a csalások [...] feltárása", és "hogy biztosítsa a Bizottság támogatását a tagállamokkal való együttműködéshez a csalások elleni küzdelemben", válaszolt a román ügyészség jogsegély iránti megkeresés útján elküldött kérelmére (lásd a fenti 37. pontot). Márpedig, az ellenkérelem ezen adatait, amelyeket egyáltalán nem cáfoltak meg, a keresetlevél teljes mértékben alátámasztja. Ugyanis noha a felperes a keresetlevél 93. pontjában azt állítja, hogy "ténylegesen" nem válaszoltak a jogsegély iránti megkeresés útján elküldött kérelemre (lásd a fenti 98. pontot), ugyanakkor a keresetlevél 53. pontjában elismeri ezen válasz létezését. Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy a keresetlevél 93. pontjában kifejtett érvvel a felperes a szóban forgó kérésre az OLAF által a Bizottság nevében adott válasz relevanciáját vonta kétségbe, meg kell állapítani, hogy egyáltalán nem ajánlott fel olyan bizonyítékot, amely ezt az állítást alátámaszthatná. A felperes egyébiránt annak ellenére sem fejtette ki azt, hogy szerinte miért nem volt megfelelő vagy elégséges az OLAF által a román ügyészség számára adott válasz, hogy a Bizottság az ellenkérelmében pontosan meghatározta az OLAF által a nevében továbbított adatok terjedelmét (lásd a fenti 37. pontot). E körülmények között a felperes nem állíthatja megalapozottan, hogy a Bizottság - az adatok bizalmas jellegére hivatkozva - megtagadta azoknak a román ügyészséggel való közlését.

122 Másrészt a 2216/2004 rendelet 10. cikke nem tette lehetővé, hogy a Bizottság közölje a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben található bizalmas adatokat a tribunal de première instance de Bruxelles elnökével. Ez utóbbi ugyanis ideiglenes intézkedésről határozó bíróként nem rendelkezett az e cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti "bűnüldöző szervi" minőséggel (lásd a fenti 103. pontot). Ennek a bírónak semmiképpen nem volt feladata a feltehetően ellopott kibocsátási egységekre vonatozó nyomozás lefolytatása.

123 Egyébiránt, nem pontos a felperes azon állítása, amely szerint a Bizottság megtagadta volna, hogy a bizalmas adatokat közölje egy tagállami igazságszolgáltatási hatósággal, így a tribunal de première instance de Bruxelles elnökével: a Bizottság kizárólag azt tagadta meg, hogy ezeket az adatokat e belga igazságszolgáltatási hatóság felhívására közvetlenül a felperessel közölje.

124 Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság a tribunal de première instance de Bruxelles-hez 2011. február 21-én benyújtott beadványában a következőket jelezte:

"[A]z Unió mindig úgy nyilatkozott, hogy kész megválaszolni az állami hatóságok által hozzá intézett, kellően indokolt kérdéseket, az ellenérdekű fél kérelme azonban nem erre irányul [...] a bíróságnak, rendőrségnek történő adatszolgáltatástól [...] különbözik ezen adatok kereskedelmi társaságoknak történő szolgáltatása, amely utóbbira a kérés - jóllehet az bíróság előtt terjesztették elő - irányul: abban az esetben, ha a kérésnek helyt adnak, az Uniónak [...] a kért adatokat nem a [tribunal de première instance de Bruxelles] ideiglenes intézkedésről határozó elnökével, hanem az alperessel kell közölnie.

125 Másként fogalmazva, a Bizottság az ügyvédje útján úgy érvelt, hogy a 2216/2004 rendelet 10. cikke (2) bekezdése alapján hozzájárul a kibocsátási egységekre vonatkozó bizalmas adatoknak többek között a nemzeti igazságszolgáltatási hatóságok részére történő továbbításához. Kifejtette azonban, hogy az olyan kérelem, mint a felperes által a tribunal de première instance de Bruxelles elé terjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem (lásd a fenti 30. pontot) nem arra irányul, hogy a bizalmas adatokat ilyen hatóságokkal közölje, hanem arra, hogy azokat egy kereskedelmi társaság előtt tárja fel, ezért ennek a kérésnek a Bizottság szerint nem lehet helyt adni.

126 Ebből következően az első jogalap megalapozatlan.

b) A Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségek megsértésére alapított, második jogalap

A felek érvei

127 A második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a 2216/2004 rendeletnek a fenti 107. pontban értelmezett 10. cikkének (1) bekezdése sérti a fenti 5. pontban említett 13/CMP.1. határozat melléklete 47. bekezdésének rendelkezéseit. A felperes ezáltal jogellenességi kifogást hoz fel.

128 A felperes e kifogás alátámasztásaként kifejti, hogy a 13/CMP.1 határozat mellékletének 47. bekezdése felsorolja azokat az adatokat, amelyeknek a "44. bekezdéssel összhangban" nyilvánosan rendelkezésre kell állniuk. Márpedig a felperes szerint ezen adatok között szerepelnek "az egyéni számlák bizonyos adatai".

129 A felperes ezenkívül azt állítja, hogy "ésszerűen nem számíthatott arra, hogy a Bizottság [...] aránytalanul és következetlenül értelmezi a Kiotói Jegyzőkönyv keretében tett olyan kötelezettségvállalásaival kapcsolatos kötelezettségeit", mint például a 13/CMP.1 határozat, és ebből a bizalomvédelem elvének megsértésére következtet.

130 A Bizottság az ellenkérelmében azt állítja, hogy a 13/CMP.1 határozat melléklete nem része az uniós jogrendnek, mivel azt az Unió nem hagyta jóvá.

A jogalap megalapozottsága

131 Még annak feltételezése esetén is, hogy a 13/CMP.1 határozat melléklete része az uniós jogrendnek, és arra a Törvényszék előtt hivatkozni lehet, a második jogalapot akkor is el kell utasítani, méghozzá az alábbiakban kifejtett két okból.

- Az első ok

132 A 13/CMP.1 határozat mellékletének 44. bekezdése szerint "[a]z egyes kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben rögzített, nem bizalmas adatokat a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani", míg az említett mellékletnek a felperes által hivatkozott 47. bekezdése szerint:

"A 44. bekezdésben szereplő adatok a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék keretében [...] birtokolt egységekre és végrehajtott ügyletekre vonatkozóan a következő adatokat foglalják magukban [...]:

Az év elején az egyes számlákon lévő [a fenti 4. pontban kifejtetteknek megfelelően meghatározott kiotói egységek (azaz: ERU, CER, AAU és RMU)] teljes mennyisége;

A kibocsátható mennyiség alapján kiadott AAU teljes mennyisége [...];

A [bizonyos projektek] alapján kiadott ERU teljes mennyisége;

A más kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékektől megszerzett [kiotói egységek] teljes mennyisége, valamint az átruházó számlákat és jegyzékeket azonosító adatok;

A [bizonyos tevékenységek] alapján kiadott RMU teljes mennyisége;

A más kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékeknek átruházott [kiotói egységek] teljes mennyiségét, valamint az átruházó számlákat és jegyzékeket azonosító adatok;

A [bizonyos tevékenységek] alapján törölt [kiotói egységek] teljes mennyisége;

A [rendszeresen] törölt [kiotói egységek] teljes mennyisége;

Az egyéb törölt [kiotói egységek] teljes mennyisége;

A megszüntetett [kiotói egységek] teljes mennyisége;

Az előző kötelezettségvállalási időszakról átvitt [kiotói egységek] teljes mennyisége;

Az adott időben az egyes számlákon lévő [kiotói egységek]."

133 Ahogyan az a 13/CMP.1 határozat melléklete 47. bekezdésének szövegéből következik, ez a rendelkezés nem minősíti "nem bizalmasnak" azokat az adatokat, amelyeket egy listában sorol fel.

134 Ha e körülmény ellenére elfogadnánk, hogy ez a 47. bekezdés csak azokra az adatokra utal, amelyek a jellegüknél fogva nem bizalmasak, a nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben alig maradna bizalmasnak tekinthető adat. Az egyes kiotói egységeknek ugyanis - a 13/CMP.1 határozat melléklete 24., 27., 29. bekezdésének és 41. bekezdése b) pontjának értelmében - saját sorozatszámmal rendelkeznek. Ennélfogva ha elfogadnánk, hogy az ugyanezen melléklet 47. bekezdésében említett összes adat a jellegénél fogva nem bizalmas, az többek között azt jelentené, hogy a 47. bekezdés értelmében bárki megismerhetné, hogy egy adott időben milyen kiotói egységek szerepelnek egy adott számlán, és a rendelkezésére bocsátott adatok elemzése útján megállapíthatná, hogy ezek az egységek honnan származnak. Ebből következően a 13/CMP.1 határozat melléklete 47. bekezdésének ilyen értelmezése teljes mértékben kiüresítené a 44. pont hatályát, amely kizárólag a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben rögzített nem bizalmas adatok nyilvánosságra hozatalát engedi meg.

135 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 47. bekezdésben felsorolt adatok olyan adatoknak minősülnek, amelyeket a 44. bekezdés alapján csak abban az esetben kell a nyilvánosság rendelkezésére bocsátani, ha azok nem bizalmas jellegűek.

136 Márpedig a 13/CMP.1 határozat melléklete nem határozza meg pontosan azokat a szempontokat, amelyek alapján a Kiotói Jegyzőkönyv valamely részes fele nem bizalmas jellegűnek minősíthet egy, a 47. bekezdésben szereplő adatot.

137 Ebből következően a felperes nem hivatkozhat eredményesen a 13/CMP.1 határozat melléklete 47. bekezdésére annak bizonyítása érdekében, hogy az általa kért adatok nem bizalmas jellegűek.

- Második ok

138 A 13/CMP.1 határozat 44. és 47. bekezdése kizárólag a kiotói egységekkel kapcsolatos adatok nyilvánossága hozatalára vonatkozik. Ezek a pontok nem vonatkoznak a 2003/87 irányelv és a 2216/2004 rendelet értelmében létrehozott kibocsátási egységekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalára.

139 Márpedig, először is a kiotói egységek és a kibocsátási egységek jellege különböző.

140 Amint ugyanis az a fenti 10. pontban megállapításra került, a 2216/2004 rendelet 45. cikkének első és második bekezdése szerint a kibocsátási egység az AAU "átváltásával" jön létre, amely átváltás úgy történik, hogy az AAU egyedi egységazonosító-kódját kiegészítik a "kibocsátási egység" elemmel. Az ilyen "átalakítás" szükségessége arra utal, hogy a kibocsátási egység és az AAU - többek között a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából - különbözik egymástól.

141 Ezenkívül, amint az a fenti 11. pontban kifejtésre került, a 2003/87 irányelv 11a. cikke az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei közösségi kereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó létesítmények üzemeltetői számára bizonyos fenntartásokkal biztosítja azt a lehetőséget, hogy az ERU-ért és a CER-ért "cserében" kibocsátási egységeket szerezzenek. Márpedig ez a körülmény azt tanúsítja, hogy - többek között a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályok alkalmazása tekintetében - a kibocsátási egységek jellege, valamint az ERU és a CER jellege különböző.

142 Végül, általánosabban, a 2216/2004 rendelet ügyel arra, hogy megkülönböztesse a kibocsátási egységekre alkalmazandó szabályokat a kiotói egységekre alkalmazandó szabályoktól. Ez a rendelet tehát nem egységes elnevezés szerint csoportosítja egyrészről a kibocsátási egységeket, másrészről a kiotói egységeket. Így például rá kell mutatni, hogy a 2216/2004 rendelet 11. cikkének (5) bekezdése szerint "[m]ás rendelkezés hiányában az összes [kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéken lévő] számlának kibocsátási egységek és kiotói egységek tartására kell képesnek lennie".

143 Másodszor a kiotói egységeknek és a kibocsátási egységeknek különböző a céljuk.

144 Egyrészt ugyanis a 13/CMP.1 határozat mellékletének 1-4. pontjából az következik, hogy a kiotói egységeket a Kiotói Jegyzőkönyv, vagy az annak alkalmazása érdekében hozott határozatok alapján adják ki. Márpedig, amint a fenti 3. pontban említett 3. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, ez a jegyzőkönyv, éppúgy mint az alkalmazása érdekében hozott határozatok, csak az abban részt vevő államok és államközi szervezetek tekintetében állapít meg kötelezettségeket. A kiotói egységek tehát azok az eszközök, amelyeket az államok és az államközi szervezetek a Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeik teljesítése érdekében használhatnak fel.

145 Másrészt a kibocsátási egységeket a 2003/87 irányelv és a 2216/2004 rendelet alapján hozták létre. Márpedig ezek a jogszabályok a hatálya alá tartozó természetes és jogi személyek tekintetében hoznak létre kötelezettségeket, azaz azon személyek tekintetében, amelyek a 2003/87 irányelv I. mellékletében foglalt tevékenységeket végzik. A kibocsátási egységek tehát olyan eszközöknek minősülnek, amelyeket kizárólag az uniós szabályozás hozott létre, és amelyek elsődleges címzettjei a természetes és a jogi személyek. Ezek az egységek ezen személyek vagyontárgyainak minősülnek, amelyek felhasználása a kereskedelmi logika területére tartozik.

146 Ebből következően, mivel az egyedüli adatok, amelyeknek a felperessel való közlését a Bizottság a 2011. április 4-i levelében megtagadta, a kibocsátási egységekre vonatkoztak, a felperes hiába hivatkozik arra, hogy a 2216/2004 rendelet 10. cikke sérti a 13/CMP.1. határozat 47. pontját, amely utóbbi - amint az már kifejtésre került - kizárólag a kiotói egységekre vonatozik. Egyébiránt e körülmények között a fenti 129. pontban hivatkozott érvnek nem lehet helyt adni.

c) A 2003/87 irányelv 19. és 20. cikkének megsértésére alapított, harmadik jogalap

147 A 2003/87 irányelv 19. cikke (2) és (3) bekezdése szerint:

"(2) Kibocsátási egységet bármely személy birtokolhat. A jegyzéket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, és külön számlákon nyilván kell tartani a különböző személyek részére kiosztott [helyesen: kiadott] vagy átruházott egységeket.

(3) Ezen irányelv végrehajtása érdekében a Bizottság [...] rendeletet alkot a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek egységesített és biztonságos rendszeréről, amely az egységek kiadásának, birtoklásának, átruházásának és törlésének nyomon követésére a közös adatelemeket tartalmazó, egységesített elektronikus adatbázisok formájában működik, és biztosítja a nyilvános hozzáférést és a titkos adatok megfelelő kezelését, illetve megakadályozza a Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségekkel összeférhetetlen átruházásokat. [...]"

148 Ezen irányelv 20. cikke szerint:

"[...]

A kibocsátási egységek kiadásakor, átruházásakor és törlésekor előforduló szabálytalanságok megelőzése érdekében a [Bizottság által kijelölt] központi tisztviselő a független ügyleti jegyzőkönyvön keresztül minden, a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekbe bevitt ügyletet automatikusan ellenőriz.

(3) Amennyiben az automatikus ellenőrzés szabálytalanságot talál, a központi tisztviselő értesíti az érintett tagállamot vagy tagállamokat, amelyek a szabálytalanságok rendezéséig nem jegyezhetik be a kérdéses ügyletet vagy az érintett kibocsátási egységekkel kapcsolatos bármely más ügyletet."

A felperes érvei

149 A harmadik érvével a felperes lényegében jogellenességi kifogást hoz fel.

150 A felperes úgy érvel, hogy a 2003/87 irányelv 19. cikkének (3) bekezdése, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy rendeletben határozza meg a "kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek egységesített és biztonságos rendszerét", "bizonyos mérlegelési mozgásteret enged a Bizottságnak a nyilvánossághoz és a titkossághoz fűződő érdekek közötti helyes egyensúly megtalálása érdekében", ezt a mérlegelési mozgásteret azonban keretek közé zárja "[ugyanezen irányelv] 20. cikkének szigorú megfogalmazása, amely a szabálytalanságokra és azok rendezésének kötelezettségére vonatkozik". A felperes hozzáteszi, hogy amennyiben egyrészt a kibocsátási egységek "szabálytalansággal" érintett ügyletek tárgyát képezik, másrészt ezeket a szabálytalanságokat jelzik, a Bizottság a 2003/87 irányelv 20. cikke értelmében köteles közölni az ezen kibocsátási egységekre vonatkozó adatokat.

151 Márpedig a felperes szerint 2216/2004 rendelet 10. cikke "nem tesz eleget a [2003/87] irányelv 19. és 20. cikke követelményeinek". Az utóbbi két cikk ugyanis hangsúlyozza, hogy a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének biztonságosnak kell lennie, míg a 2216/2004 rendelet 10. cikkében foglalt bizalmas kezelésre vonatkozó szabályok megakadályozzák, hogy a kibocsátási egységeket a kérésére lefoglalják, és "még a büntetőeljárás keretében is" megtiltják, hogy a "panaszossal" a kibocsátási egységekre vonatkozó adatokat közöljenek.

152 E körülmények között a felperes úgy véli, hogy a 2216/2004 rendelet 10. cikkének elfogadásával "a Bizottság nyilvánvalóan és súlyosan megsértette a mérlegelési jogkörének korlátait". A felperes szerint szükséges lett volna rendelkezni arról, hogy a kibocsátási egységek lopására vonatkozó adatokat közölni kell a lopás feltételezett sértettjével. Kizárólag egy ilyen rendelkezés tehetné ugyanis lehetővé a 2003/87 irányelv 19. cikke (3) bekezdésében foglaltak szerint "a nyilvánossághoz és a titkossághoz fűződő érdekek közötti helyes egyensúly" tiszteletben tartását. A felperes ezenkívül kifejti, hogy"ésszerűen nem számíthatott arra, hogy a Bizottság nem tesz intézkedéseket a szabálytalanság esetén, és/vagy aránytalanul és következetlen módon értelmezi a 2003/87 irányelv 20. cikkével kapcsolatos kötelezettségeit [...]", és ebből arra következtet, hogy megsértették a bizalomvédelem elvét.

A felperes érveinek megalapozottsága

153 Először is, helytálló az a megállapítás, amely szerint a 2003/87 irányelv 19. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a 2216/2004 rendeletnek "biztosít[ania kell] a nyilvános hozzáférést és a titkos adatok megfelelő kezelését", azaz biztosítania kell egyrészt az átláthatóság, másrészt a bizalmas kezelés közötti helyes egyensúlyt.

154 Mindazonáltal, pontosan ezen eltérő követelmények összeegyeztetése, és ily módon a 2003/87 irányelv 19. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a 2216/2004 rendelet fontos kivételeket is megállapít a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben lévő adatok titkossága alól. Így különösen, amint az a fenti 113. pontban megállapításra került, amennyiben egy büntető hatóság, mint például az, amelyhez a felperes fordult 2010. február 25-én (lásd a fenti 25. pontot), a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben található bizalmas adatok birtokába jutott, amelyek szerinte szükségesek valamely vétség vagy bűntett elkövetőinek azonosításához, a 2216/2004 rendelet 10. cikke nem tiltja meg e hatóság számára, hogy az említett adatokat közölje egy olyan természetes vagy jogi személlyel, amely a felpereshez hasonlóan a feltételezett bűncselekmény sértettje. Ez a cikk azt sem tiltja meg ennek a személynek, hogy később, a vele közölt adatok alapján eljárásokat indítson bizonyos kibocsátási egységek lefoglalása iránt.

155 Ebből következően a 2003/87 irányelv 19. cikke (3) bekezdésének a 2216/2004 rendelet 10. cikkével való megsértésére alapított érvet el kell utasítani.

156 Másodszor, a felperes érvelése 2003/87 irányelv 20. cikkének helytelen értelmezésén alapul.

157 Ez a cikk ugyanis kétségtelenül két kötelezettséget ír elő, amelyek közül az egyik a központi tisztviselőt, azaz a Bizottságot terheli, a másik pedig bizonyos tagállamokat: egyrészről, ha az "automatikus ellenőrzés" valamely ügylettel kapcsolatban szabálytalanságot talál, a központi tisztviselő értesíti "az érintett tagállamot vagy tagállamokat"; másrészről, ha a tagállamok ilyen értesítést kapnak, akkor ezt az ügyletet, vagy az érintett kibocsátási egységekkel kapcsolatos bármely más ügyletet "a szabálytalanságok rendezéséig" nem jegyezhetik be.

158 Mindazonáltal a 2003/87 irányelv 20. cikke nem rendelkezik a "szabálytalansággal" érintett ügyletre vonatkozó adatok közléséről. Ez a cikk végképp nem kötelezi a Bizottságot az ilyen ügylet tárgyát képező kibocsátási egységekre vonatkozó adatok közlésére.

159 E körülmények között sem a 2003/87 irányelv 20. cikkének a 2216/2004 rendelet 10. cikkével való megsértésére alapított érvnek, sem pedig a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított, a fenti 152. pontban kifejtett érvnek nem lehet helyt adni.

160 Ennélfogva a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

d) A tulajdonhoz való jog megsértésére alapított, negyedik jogalap

A felperes érvei

161 A negyedik jogalapjával a felperes újból jogellenességi kifogást hoz fel.

162 A felperes egyrészt azt állítja, hogy a 2216/2004 rendelet 10. cikk aránytalan mértékben sérti a tulajdonhoz való jogát. A bizalmas kezelésre vonatkozó, e cikkel bevezetett szabályok a felperes szerint megakadályozták a Bizottságot abban, hogy a kötelességének megfelelően "alaposan, gyorsan, pártatlanul és körültekintően járjon el" annak érdekében, hogy elősegítse a 2010. november 16-án bekövetkezett állítólagos kibocsátásiegység-lopás tisztázását. Ily módon ezek a szabályok megakadályozták, hogy a felperes visszaszerezze a kibocsátási egységeit, ezáltal azoknak ugyanaz volt a hatásuk, mint a kisajátításnak.

163 Másrészt a felperes úgy érvelt, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályok, amelyek az üzleti titok megőrzésére és a piaci likviditás biztosításának szükségletére irányuló törekvésnek felelnek meg, a Bizottság által jelzettekkel ellentétben károsak a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének megfelelő működésére. Ily módon ezek a szabályok semmilyen közérdekre nem adnak megfelelő választ.

A felperes érveinek megalapozottsága

164 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése biztosítja a tulajdonhoz való jogot. E jog azonban nem jelent korlátlan jogosultságot, következésképpen korlátozható (lásd a Törvényszék T-187/11. sz., Trabelsi és társai kontra Tanács ügyben 2013. május 28-án hozott 75. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

165 A jelen esetben a felperes lényegében azt terjeszti elő, hogy a 2216/2004 rendelet 10. cikkében foglalt bizalmas kezelésre vonatkozó szabályok megakadályozták az ellopott kibocsátási egységek visszaszerzésében, és ezáltal közvetetten korlátozták a tulajdonhoz való jogának gyakorlásában.

166 Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy ez így van, meg kell állapítani, hogy ez a korlátozás összhangban van az Alapjogi Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményekkel, amelyek szerint egyrészt "[az Alapjogi Chartában] elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható", másrészt pedig "az arányosság elvére figyelemmel korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja".

167 Ugyanis, először is ezeket a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályokat a 2216/2004 rendelet 10. cikke tartalmazza, amely összhangban van a 2003/87 irányelv 19. cikke (3) bekezdésének felhatalmazó rendelkezéseivel (lásd a fenti 155. pontot). Ily módon ezeket a szabályokat az Alapjogi Charta 52. cikke (1) bekezdésének értelmében úgy kell tekinteni, mintha törvényi rendelkezések lennének.

168 Másodszor, amint az a fenti 106. pontban megállapításra került, ezek a szabályok az üzleti titok megőrzése irányuló törekvésnek, azaz az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseknek felelnek meg.

169 Harmadszor, az említett szabályok nem állapítanak meg az elérni kívánt célkitűzéssel aránytalan követelményeket. Egyrészt nem sértik a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát. Önmagukban ezek a szabályok ugyanis közvetlenül nem sértik ezt a jogot. Másrészt ezek a szabályok nem haladják meg az előző pontban említett célkitűzés megvalósításához megfelelő és ahhoz szükséges mértéket. Ugyanis, amint azt a fenti a 113-154. pontban megállapításra került, amennyiben egy büntető hatóság - mint például az amelyhez a felperes fordult - a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben található bizalmas adatok birtokába jutott, amelyek szerinte szükségesek valamely vétség vagy bűntett elkövetőinek azonosításához, a 2216/2004 rendelet 10. cikke nem tiltja meg e hatóság számára, hogy ezeket az adatokat közölje egy olyan természetes vagy jogi személlyel, amely a felpereshez hasonlóan a feltételezett bűncselekmény sértettje. Egyébiránt ez a cikk nem tiltja meg ennek a személynek, hogy az ekként közölt adatok alapján a kibocsátási egységei visszaszerzésére irányuló lépéseket tegyen, és nem is teszi ezt a feladatot indokolatlanul bonyolulttá.

170 A negyedik jogalapot ezért el kell utasítani.

e) A hatékony bírói jogvédelem elvének megsértésére alapított, ötödik jogalap

171 Az ötödik jogalapjában a felperes úgy érvelt, hogy a "Bizottság magatartása" sérti az Alapjogi Charta 47. cikkében foglalt hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. A felperes szerint ugyanis a Bizottság megakadályozta őt abban, hogy "ténylegesen [...] megindítsa az [állítólag] ellopott kibocsátási egységek visszaszerzéséhez szükséges eljárásokat", mivel nem tudta, hogy "melyik országban, és azt sem, hogy kivel szemben indítson eljárást".

172 Ez a jogalap jogellenességi kifogásnak minősül. A felperes ugyanis lényegében azt állítja, hogy a 2216/2004 rendelet 10. cikke sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét, mivel ezen elvnek a fenti 106-115. pont szerinti értelmezése alapján a cikk arra kötelezi a Bizottságot, hogy ne közölje közvetlenül a felperessel a tőle állítólag ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó adatokat, ami a felperest állítása szerint megakadályozza abban, hogy megindítsa az ezen kibocsátási egységek visszaadására irányuló nemzeti eljárásokat.

173 Ennek során a felperes abból indul ki, hogy mivel ki van zárva, hogy a Bizottság "közvetlenül" közölje vele a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekben és a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvben található bizalmas adatokat, nem tudja megindítani a tőle állítólag ellopott kibocsátási egységek visszaadása iránti eljárásokat.

174 Mindazonáltal, amint az a fenti 113., 154. és 169. pontban megállapítottakból kitűnik, ez az érvelés abból a téves előfeltevésből indul ki, amely szerint 2216/2004 rendelet 10. cikke megtiltja egyrészt, hogy a román ügyészség továbbítsa a felperesnek azokat a bizalmas adatokat, amely adatok a Bizottság jogsegély iránti megkeresésre adott válaszában minden bizonnyal megtalálhatók, másrészt megtiltja, hogy a felperes felhasználja az így megszerzett adatokat az állítólag ellopott kibocsátási egységek visszaadására irányuló bírósági eljárások megindítása érdekében.

175 Az ötödik jogalapot ezért el kell utasítani.

f) A jogbiztonság elvének megsértésére alapított, hatodik jogalap

176 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve az uniós jogból fakadó helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítására irányul (lásd a Bíróság C-199/03. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., I-8027. o.] 69. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

177 A hatodik jogalapban a felperes új jogellenességi kifogást hoz fel. A felperes úgy érvel, hogy a szabályozást "ésszerű egyértelműséggel és koherenciával kell végrehajtani, annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb mértékben elkerülhető legyen a jogbizonytalanság és az általános bizonytalanság az elfogadott intézkedésekkel érintett jogalanyok tekintetében". Márpedig a felperes szerint "[a] jelen esetben nyilvánvaló, hogy a Bizottság jelentős jogbizonytalanságot okozott [, mivel] a Kiotói Jegyzőkönyvben [a bizalmas adatkezelés tárgyában] megengedőbb megközelítés került elfogadásra".

178 Ily módon a felperes lényegében úgy érvelt, hogy kibocsátási egységek és a kiotói egységek között a bizalmas adatkezelés tárgyában fennálló eltérő kezelés következetlenséget mutat, ezért az a jogbiztonság elve megsértésének minősül.

179 Mindazonáltal a kibocsátási egységek és a kiotói egységek jellege nem azonos (lásd a fenti 139. pontot). Ennélfogva még ha feltételezzük is, hogy - amint azt a felperes állítja - a bizalmas adatkezelés tárgyában alkalmazandó szabályok a kibocsátási egységek és a kiotói egységek esetében eltérők, mindez nem változtat e szabályok előreláthatóságán, és ennek alapján nem lehet bizonyítani, hogy Bizottság megsértette a jogbiztonság elvét.

180 Ebből következően a hatodik jogalapot el kell utasítani.

g) A 91/308 irányelv 2. cikkének megsértésére alapított, hetedik jogalap

181 Az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a keresetlevélnek többek között tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára a védekezésének előkészítését, és a Törvényszék számára a jogalapokról való határozathozatalt adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a jogalap elfogadhatóságához az szükséges, hogy a jogalapnak legalább a terjedelme összefüggő és érthető legyen (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-424/12. sz., Gaumina kontra EIGE ügyben 2013. november 28-án hozott ítéletének 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

182 A hetedik jogalapban a felperes azt állítja, hogy "a Bizottság nem tartotta tiszteletben" a pénzügyi rendszer pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 1991. június 10-i 91/308/EGK tanácsi irányelvet (HL L 166., 77. o.) "mivel [...] ezen irányelv 2. cikke a pénzmosás általános tilalmáról rendelkezik [...] és [mivel a Bizottság] a [tribunal de première instance de Bruxelles előtt] benyújtott beadványban pénzügyi intézményhez hasonlítja magát, hangsúlyozva, hogy a [közösségi független ügyleti jegyzőkönyvbe] elegendő bejegyezni az ügyleteket, az azokban való részvétel nélkül".

183 Ennek a keresetlevélben foglalt jogalapnak az elolvasása alapján megállapítható, hogy a felperes abból indul ki, hogy a Bizottság - amikor a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv központi tisztviselőjeként jár el - egy pénzügyi intézményéhez hasonló feladatokkal rendelkezik, ennélfogva kiterjed rá a pénzmosás tilalma, amely tilalmat a felperes szerint a 91/308 irányelv 2. cikke tartalmazza.

184 Mindazonáltal a tárgyaláson feltett azon kérdésre, hogy az említett jogalap tiszteletben tartja-e az eljárási szabályzat 44. cikke (1) §-a c) pontjának követelményeit, a felperes válaszában kifejtette, hogy nem hallott arról, hogy a 91/308 irányelv alkalmazandó volna a Bizottságra.

185 Ebben az összefüggésben a Törvényszék nem tudja meghatározni a hetedik jogalap terjedelmét, amely egyébiránt röviden kerül kifejtésre. Ez a jogalap tehát nem felel meg az összefüggőségre és az érthetőségre vonatkozó, az eljárási szabályzat 44. cikke (1) §-ának c) pontjában foglalt követelményeknek. Ennélfogva azt el kell utasítani mint elfogadhatatlant.

186 Ezenkívül, még ha meg is lehetne állapítani, hogy a jelen jogalap - a benne előforduló ellentmondások és pontatlanságok ellenére - megfelel az eljárási szabályzat 44. cikke (1) §-a c) pontja követelményeinek, akkor is el kellene utasítani mint megalapozatlant.

187 Ugyanis először is a 91/308 irányelvnek a felperes által hivatkozott 2. cikke kimondja, hogy "[a] tagállamok biztosítják a pénzmosás [...] tilalmát". Ennélfogva ez a cikk csak a tagállamok vonatkozásában vezet be kötelezettségeket. A felperes tehát arra nem hivatkozhat eredményesen a Bizottság magatartása jogellenességének bizonyítása érdekében.

188 Másodszor, a felperes érvelését még annak feltételezése esetén is el kellene utasítani, hogy a keresetlevelében az uniós jogrend azon általános elvére kívánt hivatkozni, amely a pénzmosási műveletek végzését mindenki számára megtiltja. Ugyanis a felperes még csak meg sem jelöli azokat az okokat, amelyek miatt a 2010. november 16-án feltehetően ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó adatok közlésének a felperes által a Bizottságnak felrótt megtagadását pénzmosási tevékenységnek lehetne tekinteni.

189 Harmadszor, a felperes érvelésének még azon értelmezés elfogadása esetén sem lehetne helyt adni, hogy ez a megtagadás - a felperes szerint - az ellopott vagyontárgyak eredete vagy helye elrejtésének minősül. Nem kétséges ugyanis, hogy a 91/308 irányelv 1. cikkének harmadik francia bekezdése szerint a "pénzmosás" különösen a következőkre vonatkozik: "a vagyon valódi természetének, forrásának, helyének, rendelkezésre állásának, mozgásának, a hozzáfűződő jogoknak vagy tulajdonjogának elrejtése vagy leplezése, annak ismeretében, hogy az bűnözői cselekményből vagy ilyen cselekményben való közreműködésből származik". Mindazonáltal az a körülmény, hogy a Bizottság a 2216/2004 rendelet 10. cikke alapján megtagadta, hogy a felperessel közvetlenül közölje az állítólag ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó adatokat, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottságnak ezen kibocsátási egységek eredetének vagy helyének elrejtése volt a szándéka. Egyébiránt, amint az a fenti 121. pontban megállapításra került, nem vitatott, hogy 2011. április 7-én a Bizottság nevében az OLAF továbbította a román ügyészségnek az e kibocsátási egységekre vonatkozó adatokat.

190 A fentiek összességéből következik, hogy nem állapítható meg a Bizottságnak felrótt első magatartás jogellenessége.

B - A második felrótt magatartás: a 2010. november 16-án feltehetően ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó összes ügylet megtiltásának megtagadása

1. A második felrótt magatartás fennállása

191 A Törvényszék előtt a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megtagadta azon kibocsátási egységek "zárolását", amelyeket a felperes állítása szerint elloptak tőle. Ez a felperes által ezen intézménynek felrótt második magatartás (lásd a fenti 58. és 59. pontot).

192 E magatartás fennállása bizonyított.

193 A 2010. november 24-i levelében ugyanis a felperes felszólította a Bizottságot, hogy az kérje a "nemzeti kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékektől" azon "számlák zárolását", amelyeken az állítólag ellopott kibocsátási egységek átmentek (lásd a fenti 24. pontot). A felperes tehát először formálisan nem arra szólította fel a Bizottságot, hogy az saját maga zárolja a számlákat, hanem hogy a nemzeti hatóságokat kötelezze ennek megtételére. A zárolás iránti kérelmet később, kis módosítással ismét előterjesztette. Ily módon másodszor, a 2010. december 2-i levélben a felperes nevében azt kérték a Bizottságtól, hogy "[saját maga] tagadja meg a [kérdéses] számlákhoz való hozzáférést" (lásd a fenti 26. pontot). Más szavakkal, azt kérték a Bizottságtól, hogy az ne csak a kibocsátási egységeket, hanem az összes olyan számlát is zárolja, amelyeken ezek a kibocsátási egységek átmentek. Végül harmadszor a 2011. május 31-i levélben azt kérték a Bizottságtól, hogy kizárólag az ellopott kibocsátási egységeket zárolja (lásd a fenti 38. pontot).

194 Ezt az utóbbi kérelmet a 2011. július 18-i levélben elutasították (lásd a fenti 40. pontot).

2. A második felrótt magatartás jogszerűsége

195 Az általa a Bizottságnak felrótt második magatartás jogellenességének bizonyítása érdekében a felperes lényegében öt jogalapot hoz fel. Ezeket a jogalapokat a Törvényszék az alábbiakban egymást követően megvizsgálja.

a) A megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított, első jogalap

196 A közigazgatási eljárások uniós jogi garanciái közé tartozik különösen az Alapjogi Chartájának 41. cikke által rögzített megfelelő ügyintézés elve, amelyhez a gondossági kötelezettség, azaz a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége kapcsolódik, hogy az adott ügy minden lényeges elemét gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálja (a Törvényszék T-387/09. sz., Applied Microengineering kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27-én hozott ítéletének 76. pontja és T-333/10. sz., ATC és társai kontra Bizottság ügyben 2013. szeptember 16-án hozott ítéletének 84. pontja).

197 A felperes az első jogalapban arra hivatkozik, hogy "[t]öbbek között azzal az állítással, hogy a [román hatóságoknak] a lopásról történt majdnem azonnali értesítését követően nem volt képes a kibocsátási egységek zárolására, jóllehet kevesebb mint két hónappal később több hónapra zárolta a teljes kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéket, miközben továbbra is azt állította, hogy nem tudja zárolni az egyéni kibocsátási egységeket, a Bizottság rosszhiszeműen és rossz szándékkal járt el a gondossági kötelezettsége teljesítése során".

198 Más szavakkal, a felperes azt állítja, hogy a tőle állítólag ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó összes ügylet megtagadásával a Bizottság nem járt el gondosan, ezáltal megsértette a megfelelő ügyintézés elvét.

199 A felperes abból az előfeltevésből indul ki, hogy a Bizottság jogosult volt ezen zárolás elvégzésére. Ahhoz ugyanis, hogy valamely hatóság egy adott területen gondosan járhasson el, az is szükséges, hogy ezen a területen jogosult legyen eljárni.

200 Ez az előfeltevés azonban hibás.

201 Ugyanis először is a 2216/2004 rendelet a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéken belüli meghatározott kibocsátási egységek zárolását csak egyetlen, a 27. cikkben meghatározott esetben írja elő. Ez az az eset, amikor "április 1-jén valamely létesítmény előző évi éves »hitelesített kibocsátásai« nincsenek rögzítve a hitelesített kibocsátások táblába", ezért az érintett üzemeltető számláját teljes egészében zárolni kell. Más szavakkal, arról az esetről van szó, amikor valamely létesítményét illetően az üzemeltető a megadott határidőben nem tett eleget az e létesítmény által kibocsátott üvegházhatást okozó gáz mennyiségének bevallására vonatkozó, a hatáskörrel rendelkező hatóság által jóváhagyott műszaki szabályoknak.

202 Márpedig az mindenképpen nyilvánvaló, hogy a kibocsátási egységeknek a felperes által kért zárolása nem tartozik a 2216/2004 rendelet 27. cikkének hatálya alá.

203 Másodszor, helytálló az a megállapítás - amit a Bizottság maga is elismert -, hogy a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékhez való hozzáférést 2011 januárjában felfüggesztették.

204 A Bizottság azonban jelezte, és ezt senki sem vitatta, hogy a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékhez való hozzáférés ezen megszakításának a 2216/2004 rendelet 69. cikke volt a jogalapja, amely szerint:

"A központi tisztviselő felfüggesztheti a hozzáférést a közösségi független ügyleti jegyzőkönyvhöz, a jegyzékkezelő pedig felfüggesztheti a hozzáférést kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékéhez, a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv vagy valamely jegyzék biztonságának olyan megsértése esetén, mely a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv, vagy a jegyzék vagy a jegyzékrendszer épségét fenyegeti, és a [...] biztonsági másolati eszközök hasonlóan fenyegetve vannak".

205 Márpedig, ellentétben azzal, amit a felperes sugall, ez a cikk nem teszi lehetővé bizonyos, a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéken belüli birtokosi számlákhoz való hozzáférés zárolását. Ez a cikk kizárólag azt teszi lehetővé, hogy a rendszert érintő kockázat esetén egy teljes kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékhez vagy a teljes közösségi független ügyleti jegyzőkönyvhöz való bármely hozzáférést felfüggesszenek.

206 Következésképpen a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

b) A lényegében a jogbiztonság elvének megsértésére alapított, második jogalap

207 A második jogalapban a felperes lényegében úgy érvelt, hogy a rendeletet "ésszerű egyértelműséggel és koherenciával kell végrehajtani, annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb mértékben elkerülhető legyen a jogbizonytalanság és az általános bizonytalanság az elfogadott intézkedésekkel érintett jogalanyok tekintetében". Márpedig a felperes szerint "[a] jelen esetben nyilvánvaló, hogy a Bizottság jelentős jogbizonytalanságot okozott", mivel "először, azt állította hogy nem volt lehetséges [a kibocsátási egységek zárolása], majd [2011 januárjában] zárolta a teljes európai kibocsátáskereskedelmi rendszert. A felperes hozzáfűzi, hogy ez az eltérő bánásmód annál kevésbé igazolt, mivel "a teljes európai kibocsátáskereskedelmi rendszert zárolták" az ahhoz hasonló lopások bekövetkezése miatt, mint amely - állítása szerint - a felperest érte.

208 Ez a jogalap azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekhez történő hozzáférés 2011 januári felfüggesztése érdekében hivatkozott jogalap a Bizottság számára lehetővé tette a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéken belüli birtokosi számlán elhelyezett kibocsátási egységek zárolását.

209 Ez azonban nincs így. Amint az a fenti 203-205. pontból kitűnik, 2011 januárjában a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekhez való hozzáférést a 2216/2004 rendelet 69. cikke alapján függesztették fel. Ez a cikk rendszerkockázat esetén lehetővé teszi a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekhez való hozzáférés általános felfüggesztését, nem teszi azonban lehetővé, hogy a felperes kérésének megfelelően az ugyanazon kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéken belüli birtokosi számlán lévő meghatározott kibocsátási egységeket zároljanak.

210 Ennélfogva a Bizottság - azáltal, hogy 2011 januárjában felfüggesztette a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekhez való hozzáférést, majd elutasította a meghatározott kibocsátási egységek zárolása iránti felperesi kérelmet - a felperes állításával ellentétben nem járt el következetlenül, és a jogbiztonság elvét sem sértette meg.

211 A második jogalapot tehát el kell utasítani.

c) A 2003/87 irányelv 20. cikkének megsértésére alapított, harmadik jogalap

212 Amint az a fenti 148. pontban megállapításra került, a 2003/87 irányelv 20. cikke kimondja:

"[...]

A kibocsátási egységek kiadásakor, átruházásakor és törlésekor előforduló szabálytalanságok megelőzése érdekében a központi tisztviselő a független ügyleti jegyzőkönyvön keresztül minden, a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékekbe bevitt ügyletet automatikusan ellenőriz.

(3) Amennyiben az automatikus ellenőrzés szabálytalanságot talál, a központi tisztviselő értesíti az érintett tagállamot vagy tagállamokat, amelyek a szabálytalanságok rendezéséig nem jegyezhetik be a kérdéses ügyletet vagy az érintett kibocsátási egységekkel kapcsolatos bármely más ügyletet."

213 A harmadik jogalapban a felperes úgy érvel, hogy "[n]oha a 2003/87 irányelv előírja, hogy a szabálytalanságok felderítése érdekében "automatikus" ellenőrzéseket kell végezni, továbbá hogy a szabálytalansággal érintett kibocsátási egységeket zárolni kell, a Bizottság még inkább köteles eljárni, ha a szabálytalanságokat kifejezetten jelentik számára". A felperes hozzáteszi, hogy "amennyiben a szabálytalanságokat jelentik, a 2003/87 irányelv 20. cikke semmilyen mérlegelési mozgásteret nem hagy a Bizottság számára az érintett kibocsátási egységek zárolását illetően". A felperes szerint a 2003/87 irányelv 20. cikkének ettől eltérő értelmezése esetén "sérülne" annak célkitűzése, "amely a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv integritását befolyásoló szabálytalanságok és csalások megelőzéséből áll".

214 Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a 2003/87 irányelv 20. cikke az "automatikus ellenőrzésekkel" felderíthető szabálytalanságokra vonatkozik. Márpedig, noha a felperes úgy érvel, hogy nem adott engedélyt a kibocsátási egységek továbbítására - amelyre 2010. november 16-án került sor a felperesnek a román kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben lévő számláiról -, és azt sugallja, hogy ez a továbbítás szabálytalanságnak minősül, nem bizonyítja, és még csak nem is hivatkozik arra, hogy ezt a szabálytalanságot egy egyszerű automatikus ellenőrzés felderíthette volna.

215 Egyébiránt, a felperes érvelésének még annak feltételezése esetén sem lehet helyt adni, hogy egyrészt a kibocsátási egységek szóban forgó továbbítása a 2003/87 irányelv 20. cikke szerinti "szabálytalanságnak" tekinthető, másrészt hogy - amint azt a felperes állítja - e cikk alapján a Bizottság nemcsak akkor köteles megtenni az abban foglalt intézkedéseket, ha valamely automatikus ellenőrzés során a szervezeti egységei "szabálytalanságot" észlelnek, hanem akkor is, ha a szabálytalanságot az érintett személy jelzi számára. A 2003/87 irányelv 20. cikke alapján ugyanis egyrészt a központi tisztviselői minőségben eljáró Bizottság az ügyleteket érintő "szabálytalanságok" esetén köteles értesíteni az érintett tagállamokat, másrészt a tagállamok nem jegyezhetik be ezeket az ügyleteket. Ez a cikk azonban nem kötelezi, még csak nem is engedélyezi - sem kifejezetten, sem hallgatólagosan - a Bizottság számára, hogy az saját maga zárolja azokat a kibocsátási egységeket, amelyekre az említett ügyletek vonatkoztak.

216 Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

d) Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított, negyedik jogalap

217 A válaszában a felperes először úgy érvelt, hogy a Bizottság kedvezőtlenebb eljárásban részesítette őt, mint azokat a társaságokat, amelyek a 2010-es év elején történő kibocsátásiegység-lopások sértettjei voltak. A felperes szerint ugyanis egy 2011 elején megjelent cikk arról számol be, hogy ezen társaságok esetében a Bizottság az ellopott kibocsátási egységek zárolásával reagált.

218 Mindazonáltal, az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-a c) pontjának és 48. cikke 2. §-ának összefüggő rendelkezései értelmében a keresetlevél benyújtása után semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli elemeken alapul, amely az eljárás során derült ki. Mindazonáltal, a keresetlevélben korábban kifejezetten vagy hallgatólagosan megfogalmazott jogalap kiegészítéséből álló, ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapot elfogadhatónak kell tekinteni (lásd a Törvényszék T-345/05. sz., Mote kontra Parlament ügyben 2008. október 15-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-2849. o.] 85. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

219 Márpedig először is, ellentétben azzal, amit a felperes a tárgyaláson állított, a jelen jogalap nem képezi semmilyen, a keresetlevélben már megfogalmazott jogalap kiegészítését. Másodszor, ez a jogalap nem olyan elemeken alapul, amelyek az eljárás során derültek ki a felperes számára. Harmadszor a jogalapot elkésetten, a válaszban terjesztették elő. Ezenkívül azt is meg lehet jegyezni, hogy a késedelmes előterjesztést igazoló okokat a felperes annak ellenére sem fejtette ki, hogy arra a Törvényszék a tárgyalás során felhívta.

220 A negyedik jogalap tehát elfogadhatatlan.

221 Egyébiránt, még ha ez nem is volna így, ezt a jogalapot akkor is el kellene utasítani, mivel az nincs alátámasztva tényekkel. A felperes által idézett cikkrészlet ugyanis egyáltalán nem fejti ki részletesen, hogy a Bizottság saját maga zárolta az ellopott kibocsátási egységeket. A cikkrészlet jelzi, hogy bizonyos tisztességtelen gyakorlatok leleplezése "az érintett felhasználók számláiról kiinduló ügyletek felfüggesztését eredményezte", azonban nem fejti ki részletesen, hogy melyik hatóság függesztette fel az ügyleteket.

e) A hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított, ötödik jogalap

222 Az ötödik jogalapban a felperes úgy érvel, hogy a feltehetően ellopott kibocsátási egységek zárolásának megtagadása sérti a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. A felperes szerint ugyanis az a körülmény, hogy ezeket a kibocsátási egységeket nem zárolták, súlyosan hátrányos az azok visszaszerzése érdekében indítható bírósági eljárások hatékonyságára.

223 Mindazonáltal a felperes feltevésével ellentétben a kibocsátási egység azonosításához, és ebből következően az annak visszaszerzése iránti bírósági eljárás megindításához nincs szükség arra, hogy ezzel a kibocsátási egységgel ne lehessen kereskedni. A 2216/2004 rendelet 39. cikkének második bekezdése szerint minden egyes kibocsátási egység rendelkezik "egyedi egységazonosító-kóddal", így az akkor is azonosítható, ha nincs "zárolva".

224 Ezenkívül, amint az a fenti 113., 154., 169. és 174. pontban felidézésre került, a 2216/2004 rendelet 10. cikkének (2b) bekezdése nem tiltja meg, hogy valamely büntető hatóság - mint például az amelyhez a felperes fordult -, azt követően, hogy bizalmas adatok birtokába jutott, amelyek például az e hatóság feltételezése szerint lopott kibocsátási egységek helyére vonatkoznak, ezeket az adatokat közölje egy olyan természetes vagy jogi személlyel, amely a felpereshez hasonlóan a feltételezett lopás sértettjének minősül. Ez a rendelkezés nem tiltja meg továbbá ennek a személynek, hogy az így megszerzett adatokat az álláspontja szerint tőle ellopott kibocsátási egységek visszaszerzése iránti bírósági eljárások indításához használja fel.

225 Következésképpen az ötödik jogalapot el kell utasítani.

226 A fentiek összességéből következik, hogy nem állapítható meg a Bizottságnak felrótt második magatartás jogellenessége.

227 A vétkességen alapuló felelősség terén előterjesztett kártérítési kérelmeket tehát el kell utasítani.

II - Az objektív felelősségről

A - A felperes érvei

228 A felperes másodlagosan az Unió objektív felelősségének megállapítását kéri.

229 A felperes azt állítja, hogy az Unió felelőssége abban az esetben is megállapítható, ha egyrészt a felrótt magatartás nem sérti az alkalmazandó szabályozást, másrészt ez a szabályozás megfelel a magasabb szintű szabályoknak. A felperes egyébiránt úgy véli, hogy a jelen esetben a jogszerű cselekményért való felelősséget lehet megállapítani. A Bizottság magatartása ugyanis olyan rendkívüli és különleges kárt okoztott számára, amely semmilyen megfelelő közérdekkel nem igazolható. A keresetlevélből kitűnik, hogy a felperes szerint ezek a magatartások egyrészt egy jogi normának, azaz a 2216/2004 rendelet 10. cikkének az elfogadásából, másrészt egyedi intézkedések meghozatalából, azaz e cikknek egy egyedi esetben való alkalmazásából álltak.

230 Közelebbről, a Bíróság C-237/98. P. sz., Dorsch Consult kontra Tanács és Bizottság ügyben 2000. június 15-én hozott ítéletének (EBHT 2000., I-4549. o.) 18. pontjára hivatkozva a felperes úgy érvelt, hogy az Unió objektív felelőssége fennáll, mivel a hivatkozott kár a gazdasági szereplők egy konkrét csoportját a többi gazdasági szereplőhöz képest aránytalan mértékben sújtja, és meghaladja az adott ágazatban végzett tevékenységgel együtt járó gazdasági kockázat mértékét, anélkül hogy a hivatkozott kárt okozó jogszabályt valamilyen általános gazdasági érdek indokolná.

231 Az ezen ítéletben megállapított szabályok alapján a felperes azt állítja, először is, hogy a kár rendkívüli, mivel az "aránytalan a piac többi gazdasági szereplőjéhez képest, amelyeket nem érintett ilyen helyrehozhatatlan jellegű lopás".

232 Másodszor, a felperes úgy véli, hogy a kára különleges, mivel az "nem valamely e tevékenységekhez kapcsolódó szempont miatt áll fenn továbbra is, és nem is a lopás, vagy valamely más, a társasággal összefüggő »szokásos« ok miatt, hanem a kibocsátási egységek ellopásának helyrehozhatatlan jellege miatt".

233 Harmadszor, a felperes úgy érvelt, hogy a 2216/2004 rendelet 10. cikkével bevezetett bizalmas kezelésre vonatkozó szabályok csak a magánérdekeket védik, azaz "a piac azon többi gazdasági szereplőinek érdekeit, amelyek megvették vagy elrejtették az ellopott kibocsátási egységeket". Ezek a szabályok egyébiránt a felperes szerint nem szükségesek a kibocsátási egységek piacának megfelelő működéséhez.

B - A felperes érveinek megalapozottsága

234 A Bíróság a C-120/06. P. és C-121/06. P. sz., FIAMM és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. szeptember 9-én hozott ítéletének (EBHT 2008., I-6513. o.) 175. és 176. pontjában megállapította, hogy "a hatóság jogszerű cselekménye vagy mulasztása esetén [a felelősség elvének esetleges fennállását], különösen amikor normatív jellegű cselekményről vagy mulasztásról van szó", nem lehet levezetni a tagállami jogrendek összehasonlító vizsgálatából. Ezt követően az alábbiak megállapításával vonta le az előtte lévő, a különleges helyzetre vonatkozó következtetéseit: "a[z uniós] jog jelenlegi állapotában nem létezik olyan felelősségi rendszer, amely lehetővé tenné a[z Unió] felelősségnek megállapítását annak normatív hatáskörébe tartozó magatartásáért olyan helyzetben, amikor e magatartás [valamely nemzetközi megállapodással] való összhangjának esetleges hiányára a[z uniós] bíróság előtt hivatkozni nem lehet".

235 Mindazonáltal a C-414/08. P. sz., Sviluppo Italia Basilicata kontra Bizottság ügyben 2010. március 25-én hozott ítéletének (EBHT 2010., I-2559. o.) 141. pontjában, miután jelezte, hogy "az ügyben fennállókhoz hasonló körülmények között [nem állapíthatja meg] az Unió jogszerű aktussal okozott károkért fennálló felelősségét", a Bíróság kifejtette, hogy a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül utasíthatta el az Unió jogszerű aktussal okozott károkért fennálló felelősségének megállapítására irányuló jogalapot azzal az indokkal, hogy a felperes által hivatkozott kár "semmiképpen" nem különleges és rendkívüli jellegű. Más szavakkal, a Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék nem alkalmazza tévesen a jogot, ha nem hoz döntést az uniós jogi objektív felelősség fennállásának kérdéséről, és a hivatkozott kár különleges és rendkívüli jellege bizonyításának hiányában "semmiképpen" nem ad helyt az elé terjesztett érvelésnek.

236 Márpedig, az ítélkezési gyakorlat értelmében valamely kárt akkor kell "rendkívülinek" tekinteni, ha meghaladja az érintett ágazatban a tevékenységhez fűződő kockázatok határát, "különlegesnek" pedig akkor, ha a gazdasági szereplők meghatározott csoportját aránytalanul érinti más gazdasági szereplőkhöz képest (lásd a Törvényszék T-170/00. sz., Förde-Reederei kontra Tanács és Bizottság ügyben 2002. február 20-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-515. o.] 56. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

237 A jelen esetben semmiképpen nem teljesül e két együttes feltétel egyike: nem bizonyították a hivatkozott kár jogellenes jellegét. Az a körülmény ugyanis, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó szabályokról a 2216/2004 rendelet 10. cikke rendelkezett, majd azokat a felperes tekintetében a Bizottság alkalmazta, nem minősül rendkívüli kockázatnak az ágazatban: ilyen szabályok hiányában nem lehetne biztosítani az üzleti titkot, ami a kibocsátási egységek piacának létét veszélyeztetné.

238 Egyébiránt a teljesség kedvéért rá kell mutatni, hogy az érintett ágazatban, azaz a kibocsátási egységek közösségi kereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó gazdasági szereplők ágazatában a kibocsátásiegység-számlákhoz az interneten elérhető informatikai rendszer útján lehet hozzáférni. A kibocsátási egységek kereskedelme szintén ezen interneten elérhető informatikai rendszer útján történik. Márpedig köztudott, hogy az ilyen működési mód olykor jelentős műszaki kockázatokkal jár. Ennélfogva semmiképpen sem lehet úgy tekinteni, hogy a kár - amely azon kibocsátási egységek értékének felel meg, amelyeket a felperes hozzájárulása nélkül a sajátjától eltérő számlákra továbbítottak - meghaladná az érintett ágazatban a tevékenységhez fűződő gazdasági és műszaki kockázatokat.

239 Következésképpen az objektív felelősség megállapítására irányuló kérelmet mindenképpen el kell utasítani.

240 Ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

241 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

242 Mivel a jelen esetben a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Holcim (Romania) SA a saját költségein kívül köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket is.

Gratsias

Kancheva

Wetter

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. szeptember 18-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

I - A Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségvállalások

II - A Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtása érdekében az Unióban bevezetett szabályozás

A - Az üvegházhatást okozó gázok uniós szabályozással létrehozott kibocsátási egységei

B - Az egységek kiadása és visszaadása

C - A kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének működési módja

III - A kereset előterjesztését megelőző tényállás

Eljárás és a felek kérelmei

Az érdemi vizsgálat előtt tisztázandó kérdésekről

I - Az eljárási szabályzat 44. cikke (1) §-a c) pontjának tiszteletben tartásáról

A - Az Uniónak felrótt magatartás

B - A hivatkozott kár

C - Az okozati összefüggés

II - A jelen kereset keretében hivatkozottal azonos kár megtérítése iránti, de a román hatóságokkal szembeni kereset román bírósághoz történt benyújtásának hatásáról

A - A kártérítési kereset román bírósághoz történt benyújtásának hatása a jelen kereset elfogadhatóságára

B - A kártérítési kereset román bírósághoz történt benyújtásának hatása a jelen kereset megalapozottságának vizsgálatára

Az ügy érdeméről

I - A vétkességen alapuló felelősségről

A - Az első felrótt magatartás: a 2010. november 16-án feltehetően ellopott kibocsátási egységek helyére vonatkozó adatok közlésének megtagadása

1. Az első felrótt magatartás fennállása

2. Az első felrótt magatartás jogszerűsége

a) A 2216/2004 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított, első jogalap

A felperes érvei

A felperes érveinek megalapozottsága

- A 2216/2004 rendelet 10. cikkének a Bizottságnak felrótt tények bekövetkezésének időpontjában hatályos rendelkezései

- A 2216/2004 rendelet 10. cikkének értelmezése

- A jelen esetre történő alkalmazás

b) A Kiotói Jegyzőkönyvből eredő kötelezettségek megsértésére alapított, második jogalap

A felek érvei

A jogalap megalapozottsága

- Az első ok

- Második ok

c) A 2003/87 irányelv 19. és 20. cikkének megsértésére alapított, harmadik jogalap

A felperes érvei

A felperes érveinek megalapozottsága

d) A tulajdonhoz való jog megsértésére alapított, negyedik jogalap

A felperes érvei

A felperes érveinek megalapozottsága

e) A hatékony bírói jogvédelem elvének megsértésére alapított, ötödik jogalap

f) A jogbiztonság elvének megsértésére alapított, hatodik jogalap

g) A 91/308 irányelv 2. cikkének megsértésére alapított, hetedik jogalap

B - A második felrótt magatartás: a 2010. november 16-án feltehetően ellopott kibocsátási egységekre vonatkozó összes ügylet megtiltásának megtagadása

1. A második felrótt magatartás fennállása

2. A második felrótt magatartás jogszerűsége

a) A megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított, első jogalap

b) A lényegében a jogbiztonság elvének megsértésére alapított, második jogalap

c) A 2003/87 irányelv 20. cikkének megsértésére alapított, harmadik jogalap

d) Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított, negyedik jogalap

e) A hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított, ötödik jogalap

II - Az objektív felelősségről

A - A felperes érvei

B - A felperes érveinek megalapozottsága

A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.