575/B/1992. AB határozat
jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és polgári perben való alkalmazhatóságuk tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és polgári perben való alkalmazhatóságuk tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény 3. §-ának, e törvény végrehajtásáról szóló 40/1962. (XI. 11.) Korm. számú rendelet 7. § (1) bekezdésének, valamint a Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzatról szóló 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelet mellékletének 24. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és e rendelkezéseknek a Debreceni Városi Bíróság előtt 6.P.23.469/1991. számon folyamatban lévő polgári perben való alkalmazhatósága tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A Debreceni Városi Bíróság előtt 6.P.23.469/1991. számon folyamatban lévő polgári peres ügyben az eljáró bíró az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét észlelte, ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdésének megfelelően - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítása, illetve megsemmisítése végett.
Az Alkotmánybíróság előtt folyó eljárás ideje alatt az indítványban kifogásolt jogszabályok hatályukat vesztették: az 1962. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Vet.) 1994. augusztus 5-ével hatályon kívül helyezte a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 57. § (1) bekezdése. A 40/1962. (XI. 11.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Vhr.), illetve a 4/1971. (VI. 5.) NIM rendeletet az új törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet helyezte hatályon kívül 1995. április 20-ával.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe általában csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén végzi el, ha konkrét ügyben a már hatályon kívül helyezett jogszabályt a bíróságnak alkalmaznia kell, illetve ha az indítványozót konkrét ügyben egy már hatályon kívül helyezett jogszabály alkalmazása folytán érte jogsérelem, [ld. pl.: 377/B/1998. AB határozat (ABK 1998. december 610, 611), 243/B/1995 AB határozat (ABK 1998. december 604, 605), 68/1995. (XII. 7.) AB határozat (ABH 1995. 431, 432-433] Jelen esetben az Abtv. 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés folytán vált szükségessé az alkotmányellenesség utólagos vizsgálata hatályon kívül helyezett jogszabályok tekintetében.
II.
A Bíróság által alkotmányellenesnek tartott rendelkezések a következők voltak:
Vet. 3. §: "A villamosmű és a benne fejlesztett, illetve az általa átvitt villamos energia - ha a Kormány kivételt nem tesz - társadalmi tulajdonban, közcélú villamosmű csak állami tulajdonban állhat."
Vhr. 7. § (1) bek.: " A csatlakozóberendezés a fogyasztó tulajdonában is állhat."
4/1971. (VI. 5.) NIM rendelet mellékletének 24. § (1) bekezdése: "A csatlakozó berendezésnek a villamosművek minősítéséről szóló jogszabályon alapuló minősítésén nem változtat, ha annak létesítési (bővítési) költségeit részben vagy egészben a fogyasztó fedezte. Az elszámolás céljára szolgáló fogyasztásmérő-berendezés - a táplálására szolgáló mérőváltók kivételével -, valamint az időprogram-kapcsoló az áramszolgáltató állóeszköze."
Az indítványozó érvelése szerint a fenti jogszabályi rendelkezések ellentétesek voltak az Alkotmány 13. §-ával, amely szerint:
(1) "A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) "Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
Az indítvány alapjául szolgáló konkrét ügyben az alperes áramszolgáltató vállalat 1976-ban villamosenergia közszolgáltatási szerződést kötött a felperes fogyasztóval lakossági célú energiaellátás céljából. A csatlakozó vezeték építésének anyag-, és szerelési költségét a fogyasztó viselte. Évekkel később az áramszolgáltató a vezetéket tartó beton gyámokat, illetve faoszlopokat elbontatta és elszállíttatta. A fogyasztó szerint az oszlopok az ő tulajdonában álltak, ezért az áramszolgáltató kártérítést köteles fizetni. Az alperes álláspontja szerint azonban az oszlopok a jogszabályok alapján akkor is az ő tulajdonát képezik, ha a fogyasztó fizette azok anyag-, és szerelési költségét.
A bíróság az ügy elbírálása során azt állapította meg, hogy a kifogásolt jogszabályok alapján a fogyasztó valóban nem szerezhetett tulajdont a csatlakozó vezetéken, szolgáltatása így ellenszolgáltatás nélkül maradt, s ezzel tulajdonhoz való joga sérült meg. Mivel pedig tulajdont nem szerezhetett, így kártérítéshez vagy kártalanításhoz való joga sem érvényesülhetett. Ezen okfejtés alapján fordult a bíró indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét állapítsa meg.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt az alábbiak miatt nem találta megalapozottnak:
A Vet. kifogásolt rendelkezése (3. §-a) szerint a villamosmű és a benne fejlesztett, illetve az általa átvitt villamos energia - ha a Kormány kivételt nem tett - társadalmi tulajdonban, közcélú villamosmű csak állami tulajdonban állhatott. Ennek a rendelkezésnek az alkotmányosságát az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdéseiben megfogalmazott köz-, és magántulajdon egyenjogúsága, illetve a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának állam általi elismerése és támogatása szempontjából az Alkotmánybíróság már vizsgálta.
A 981/B/1991. AB határozat kimondta, hogy az a rendelkezés, mely szerint közcélú villamosmű csak állami tulajdonban állhatott, összhangban állt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 172. § g) pontjában foglaltakkal, és nem volt ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel. "A Ptk. hivatkozott szakasza az állam kizárólagos tulajdonának tárgyait sorolja fel, és ezek között említi a közcélú villamosműveket. Ez a rendelkezés pedig megfelel az Alkotmány 10. § (2) bekezdésében foglalt azon követelménynek, amely szerint az állam kizárólagos tulajdoni tárgyainak körét törvényben kell meghatározni. Ennek mind a Ptk., mind a Vet. hivatkozott rendelkezései megfelelnek, ezért alkotmányellenesség nem állapítható meg" - mondta ki az Alkotmánybíróság 1993-ban. (ABH 1993. 562.)
A jelen ügyben az indítványozó ugyanezen törvényi szakasz (Vet. 3. §) vizsgálatát indítványozta egy másik alkotmányos jog, a tulajdonhoz való jog érvényesülése szempontjából. Nem helytálló azonban az az érvelése, amely alkotmányos alapjognak tekinti a tulajdon megszerzésének jogát. Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott 13. § (1) és (2) bekezdései a megszerzett tulajdont részesítik alapjogi védelemben, a tulajdonjog védelmének garanciáit adják meg.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában [pl. a 35/1994. (VI. 24.) AB határozatban] kimondta, hogy a tulajdonszerzés képessége nem minősül alapjognak, s így nem terjed ki rá a tulajdonjogra vonatkozó alapjogi védelem: "A tulajdonhoz való alapjog nem terjed ki a tulajdonszerzésre. A tulajdonszerzés joga nem alapjog, nem érinti a jogképességnek az Alkotmány 56. §-ában biztosított alapjogát sem". (ABH 1994. 201.)
Eme alapjognak nem minősülő jog korlátozása pedig csak akkor alkotmányellenes, ha a korlátozásnak tárgyilagos mérlegelés szerint nincsen ésszerű indoka. A közcélú villamosművek kizárólagos állami tulajdonná nyilvánítása nem sértette meg ezt a követelményt, hiszen a közcélú villamosművek olyan egységes hálózatot alkotnak, amelynek biztonságos működtetéséhez fűződő érdek szükségessé és indokolttá teszi azt a korlátozást, amely szerint az egyéni fogyasztók a hálózat egyes szakaszain nem szerezhetnek tulajdonjogot.
A Ptk. 172. § g) pontját egyébként 1995. július 28-ával hatályon kívül helyezte az 1995. évi LXXI. törvény 6. § (1) bek. b) pontja, azóta tehát a közcélú villamosművek már nem képezik kizárólagos állami tulajdon tárgyait. Az Alkotmány 10. § (2) bekezdése azonban ma is tartalmazza azt a felhatalmazó rendelkezést, amely alapján a jogalkotó egyes dolgokat, illetve tevékenységeket állami monopóliummá nyilváníthat. Az ilyen dolgok tekintetében pedig a tulajdonszerzés korlátozása nyilvánvalóan nem lehet alkotmányellenes.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény 3. §-a alkotmányellenességének megállapítására, illetve a konkrét perben való alkalmazásának megtiltására irányuló indítványt elutasította.
Az indítványozó által kifogásolt következő jogszabályi rendelkezés a Vhr. 7. § (1) bekezdése volt, amely szerint: "A csatlakozó berendezés a fogyasztó tulajdonában is állhat." (A csatlakozó berendezés meghatározását a Vhr. 1. § ej pontja adta meg a következőképpen: csatlakozó berendezés az a vezetékrendszer a hozzá tartozó átalakító- és kapcsolóberendezéssel, amely a távvezeték-, vagy elosztóvezeték-hálózatot köti össze a fogyasztói vezeték-hálózattal. A mérőberendezés a csatlakozó berendezés tartozéka.")
A Vhr. fenti szabályát az Alkotmány tulajdonvédelmi rendelkezésével összevetve - e vonatkozásban - alkotmánysértés nem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.
A harmadik alkotmányellenesnek vélt jogszabályi rendelkezés a 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelet mellékletének 24. § (1) bekezdése: "A csatlakozó berendezésnek a villamosművek minősítéséről szóló jogszabályon alapuló minősítésén nem változtat, ha annak létesítési (bővítési) költségeit részben vagy egészben a fogyasztó fedezte. Az elszámolás céljára szolgáló fogyasztásmérő-berendezés - a táplálására szolgáló mérőváltók kivételével -, valamint az időprogram-kapcsoló az áramszolgáltató állóeszköze."
A villamosművek minősítéséről a 7/1970. (VI. 25.) NIM rendelet szólt. E rendelet 2. § (1) bekezdése a csatlakozó berendezés részét képező csatlakozó vezetékeket közcélú villamosműnek minősítette, kivéve a (2) bekezdésben foglalt eseteket, amikor a csatlakozó vezetékek üzemi villamosműnek minősültek.
A csatlakozó berendezés másik részét kitevő átalakító és kapcsolóberendezések minősítéséről a 3. § rendelkezett. Eszerint az átalakító és kapcsolóberendezések meghatározott szempontok szerint közcélú, vagy üzemi víllamosműnek minősülnek, vagy a fogyasztói vezetékhálózat részei. A fogyasztói vezetékhálózat a Vhr. 4. §-a szerint nem minősül villamosműnek. A 4. § (2) bekezdése szerint a fogyasztói vezetékhálózat az a fogyasztóberendezés ellátására szolgáló villamos vezeték, átalakító és kapcsoló berendezés, amely a csatlakozási pont után a fogyasztó lakásában, üzemében, egyéb helyiségében, illetőleg a rendelkezése alatt álló ingatlanon van.
A fenti rendelkezéseket összevetve megállapítható, hogy a fogyasztó a jogszabályok értelmében valóban nem szerezhetett tulajdont a csatlakozó vezetéken, hiszen a csatlakozó vezeték közcélú villamosműnek minősült, és mint ilyen, kizárólag állami tulajdonban állhatott. Ez azonban a fentiek értelmében e tekintetben nem sértette az Alkotmány rendelkezéseit.
Az Alkotmánybíróság végül a 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelet mellékletének kifogásolt 24. § (1) bekezdését vizsgálta, amely szerint: "A csatlakozó berendezésnek a villamosművek minősítéséről szóló jogszabályon alapuló minősítésén nem változtat, ha annak létesítési (bővítési) költségeit részben vagy egészben a fogyasztó fedezte". Itt arról az esetről van szó, amikor a fogyasztó hálózatfejlesztési hozzájárulást fizet, de ennek ellentételezéseképpen nem tulajdont szerez, (nem is ez a célja), hanem lehetőséget a már meglévő villamos hálózathoz való csatlakozásra. Nem marad tehát ellenszolgáltatás nélkül a fogyasztó szolgáltatása, amikor a csatlakozó vezeték kiépítésének költségeit kifizeti.
A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló indíványt a 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelet mellékletének 24. § (1) bekezdése tekintetében is elutasította.
Budapest, 1999. április 13.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró