742/H/1994. AB határozat

Sarkad Város Önkormányzatának az egyes kisállatok tartásáról szóló 3/1994. (II. 21.) rendelete törvényellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Sarkad Város Képviselő-testülete által alkotott, egyes kisállatok tartásáról szóló 3/1994. (II. 21.) Önk. rendelet törvénysértő voltának megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A köztársasági megbízott a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontja alapján indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Sarkad Város Képviselő-testülete által egyes kisállatok tartásáról alkotott 3/1994. (II. 21.) Önk. sz. rendelet (a továbbiakban: Ör.) megsemmisítését kéri.

Indítványozó jogi álláspontja szerint az önkormányzat olyan társadalmi viszonyokat szabályoz rendeletében, amelyek rendezésére az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján nincs jogalkotó hatásköre. A házőrző és kedvtelésből tartott ebek tartásának, tenyésztésének és forgalmának teljeskörű szabályozását tartalmazza az állategészségügyről szóló 1982. évi 3. tvr., valamint a végrehajtására kiadott 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet és az állat-egészségügyi szabályzat kiadásáról szóló 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet. Az Ör. olyan magatartásokat minősít szabálysértéssé, amelyeket már az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet szabályoz. Az Ör. által szabályozott társadalmi viszonyok tehát nem tartoznak a törvény által nem szabályozott, helyi közügyek körébe. Az önkormányzat az Ör.-ben magasabb szintű jogszabályok által már szabályozott társadalmi viszonyokat rendezett anélkül, hogy e viszonyok szabályozására törvényi felhatalmazással rendelkezne.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

Az önkormányzat rendeletalkotási jogkörének terjedelmét az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdése, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdése határozza meg.

Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja az önkormányzati autonómia biztosítékaként, az önkormányzati alapjogok egyikeként határozza meg a helyi képviselőtestületnek azt a jogát, hogy önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, a (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkot, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése ezen alkotmányi rendelkezéseket figyelembevéve úgy szabályozza az önkormányzat rendeletalkotási jogkörét, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására rendeletet alkot.

Az Alkotmánybíróság e rendelkezésekre tekintettel elsőként azt vizsgálta, hogy a képviselő-testület a helyi közügyek körébe tartozó, törvény által nem szabályozott társadalmi viszonyokat rendezett-e az Ör.-ben, vagy pedig törvényi felhatalmazás nélkül magasabb szintű jogszabályokban már szabályozott viszonyokat szabályozott.

Az Ör. a házőrző és kedvtelésből tartott ebek tartására vonatkozó szabályokat állapít meg. E körben korlátozza az egy lakásban tartható ebek számát, kimondja, hogy eb közterületen csak felügyelettel tartózkodhat, szabályozza a felügyelet módját. Az állattartó kötelezettségévé teszi az arról való gondoskodást, hogy a kutya felügyelet nélkül ne juthasson ki közterületre, és szabályozza a felügyelet nélkül a közterületen tartózkodó ebek befogásának, és a befogott ebek kiadásának rendjét. Szabálysértéssé nyilvánítja, és szankcionálja az Ör.-ben az állattartó számára előírt kötelezettségek megszegését, valamint a kutyával való veszélyeztetés azon eseteit, amelyet más jogszabály büntetni nem rendel.

Az indítványozó által felhívott állategészségügyi jogszabályok valóban rendelkeznek az állatok tartásáról, így a házőrző és a kedvtelésből tartott kutyák tartásáról is. Azonban az állategészségügyről szóló 1982. évi 3. tvr., valamint a végrehajtására kiadott 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet és az állategészségügyi szabályzat kiadásáról szóló 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet az állattartásnak csak az állategészségügy, az állatbetegségek megelőzése, leküzdése, a betegségek továbbterjedésének megakadályozása, az élelmiszer-higiénia biztosítása szempontjából releváns feltételeit szabályozzák. Nem rendezik az ebtartásnak azokat a feltételeit, amelyek mások biztonságának, testi épségének védelmét szolgálják.

Az Ör. olyan magatartási szabályokat ír elő a kutyatartók számára, amelyek rendeltetése az, hogy az állattartás mások, a szomszédos lakások lakóinak, a közterületen tartózkodó polgároknak a nyugalmát, biztonságát, testi épségét ne veszélyeztesse.

Az állategészségügyi jogszabályok és az Ör. szabályai tehát nem ugyanazon szabályozási tárgyra vonatkoznak, eltérő társadalmi viszonyokat szabályoznak.

Az Ör. által szabályozott társadalmi viszonyokat érintő szabályozást az egyes szabálysértésekről szőlő 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 13. §-a tartalmaz, amikor a "veszélyeztetés kutyával" szabálysértésének tényállását szabályozza. E rendelkezéseiben azzal, hogy jogellenessé nyilvánít, s szankcionálni rendel egyes a kutya tartásával, felügyeletével kapcsolatos magatartásokat egyúttal meg is tiltja az ilyen magatartás tanúsítását. Az kétségtelenül megállapítható, hogy az Ör. meghatároz olyan kötelezettségeket és szankcionálni rendel olyan magatartásokat is, amelyek a "veszélyeztetés kutyával" szabálysértésének a kormányrendeletben megállapított szabályaiból is következnek, illetőleg e szabálysértési tényállás alapján szankcionál-hatóak. Az Ör. és a kormányrendelet összevetése alapján azonban megállapítható az is, hogy az Ör.-ben foglalt rendelkezések és kötelezések a kormányrendelet 13. §-ában foglalt tényállásokat meghaladóan más tényállási elemeket, elkövetési magatartásokat is tartalmaznak.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a képviselőtestületnek van-e felhatalmazása arra, hogy rendeletben a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényben (a továbbiakban: Sztv.), valamint az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendeletben szabályozottakon túl, szabálysértéssé nyilvánítsa valamely kötelezettség megszegését, illetőleg az Ör. rendelkezései nem ellentétesek-e az Sztv., valamint a kormányrendelet előírásaival.

Az Sztv. 1. §-a lehetővé teszi, hogy valamely cselekményt önkormányzati rendelet szabálysértéssé nyilvánítson. A képviselő-testület tehát rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a rendeletében foglalt kötelezettségek megsértését szabálysértéssé nyilvánítsa. Az Sztv. 17. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "az önkormányzat rendelete tízezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét". Az Ör. az általa statuált szabálysértések büntetési tételét e törvényi rendelkezés figyelembevételével állapította meg. Az Ör. által statuált szabálysértések büntetési tétele megegyezik a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 13. §-ában megállapított szabálysértési tényállások büntetési tételével.

Az Ör. által statuált szabálysértési tényállások tartalmukat tekintve sem ellentétesek magasabb szintű jogszabállyal. E tényállások magukban foglalják a 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdés a) pontja által büntetni rendelt magatartásokat is, de ezentúl szabálysértéssé minősítik olyan kötelezettségek megszegését is, amelyek előírását a képviselő-testület a helyi közösség érdekében indokoltnak tartotta.

Amint azt az Alkotmánybíróság már korábban - 638/H/1992. AB határozatában - kifejtette, önmagában az a tény "nem sérti a jogforrások hierarchikus viszonyából származó követelményt, ha az önkormányzat a nem törvényi szintű, nem önkormányzati feladatkörbe tartozó tárgyat szabályozó magasabb szintű jogszabály rendelkezését illetékességi területére kiterjedő hatállyal, a helyi közügyet szabályozó rendeletébe átveszi". (ABK 1994. január 43.)

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Sarkad Város Képviselő-testülete 3/1994. (II. 21.) Önk. rendeletének megalkotása során nem lépte túl rendeletalkotási hatáskörének az Alkotmány 44/A. §-ában, valamint az Ötv. 16. §-ában meghatározott kereteit, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1994. december 13.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró