28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet

az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról[1]

Az 1981. évi 3. törvényerejű rendelet 2. § (2) bekezdésének a) pontjában, valamint a 20. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, továbbá a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:[2][3]

1. § (1) Az Állategészségügyi Szabályzatot e rendelet mellékleteként kiadom.

(2) A Szabályzatot a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben kell közzétenni.

2. § Ez a rendelet 1982. január 1-jén lép hatályba.

Melléklet a 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelethez

Állategészségügyi Szabályzat

I. RÉSZ

AZ ÁLLATBETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE

I. fejezet

AZ ÁLLATBETEGSÉGEK MEGELŐZÉSÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Az állatszállítás és lábonhajtás állategészségügyi szabályai

Állatszállítás vasúton, gépkocsin vagy repülőgépen

1. § (1) Az állategészségügyről szóló

1981. évi 3. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban Tvr.) végrehajtásáról szóló 6/1981. (IV. 12.) MÉM számú rendelet (a továbbiakban: R.) 29. §-ában meghatározott állatok szállítására csak tiszta és szellőztethető eszközt szabad használni.

(2) Ló, szarvasmarha, juh, kecske és sertés szállítása esetén a szállítóeszközöket almozni kell. Almozásra az állatok egészségére ártalmatlan, az állati ürülék kijutását megakadályozó anyagot kell használni.

(3) A szállítóeszközbe rakható állatok számát az 1. számú melléklet tartalmazza.

2. § (1) Ha a R. kísérőt ír elő, az legfeljebb 4 vasúti kocsit kísérhet.

(2) A kísérő kötelessége az esetleges etetés, itatás és locsolás. Az itatás és locsolás feltételeiről a kijelölt vasútállomás vezetőjének kell gondoskodnia. A kijelölt itató és locsoló vasútállomások jegyzékét a Vasúti Árufuvarozási Szabályzat tartalmazza.

3. § A külföldről behozott vagy az országon átvitelre kerülő állatokat az állategészségügyi határállomáson, szükség esetén más vasútállomásokon, állategészségügyi felügyelettel szabad etetni és itatni. Ha az ilyen szállítmányt etető- és itatóedényekkel nem látták el, az etetéshez és itatáshoz csak olyan edényeket szabad használni, amelyeket az egyes szállítmányokhoz tartozó állatok etetése és itatása után megtisztítottak és fertőtlenítettek.

4. § (1) Átrakás esetén az azt irányító fuvarozó köteles gondoskodni arról, hogy az átrakás alkalmával a szállítmányhoz tartozó állatok más állatokkal ne érintkezhessenek. Köteles továbbá - a szállítóeszközök azonosítási számának feltüntetésével - igazolni azt, hogy hol, mikor és milyen okból vált szükségessé az átrakás.

(2) Az (1) bekezdés előírásai a külföldi rendeltetésű helyre irányított, az országba behozott, továbbá az országon átvitt állatok szállítás közben esetleges szükséges átrakására is vonatkoznak azzal az eltéréssel, hogy az állatokat csak hatósági állatorvos felügyeletével szabad átrakni.

5. § (1) A vasúton történő szállítás közben elhullott vagy kényszervágott állatot a menetirányban legközelebb fekvő vasútállomáson a hatósági állatorvosnak meg kell vizsgálnia.

(2) A vasútállomás vezetője köteles az odaérkező állatszállítmányokat figyelemmel kísérni, a bennük talált állati hullákat és kényszervágott állatokat a hatósági állatorvos egyidejű értesítésével a szállítmányokból kivétetni. Köteles továbbá ezeket az elhullás, illetőleg a kényszervágás okának az állatorvos által történő megállapításáig a vasútállomás külső területén akként őriztetni, hogy azokhoz állatok és emberek ne férhessenek. A vasútállomás vezetője köteles a hullák és a kényszervágott állatok kivételének a fuvarlevélen történt igazolása és a szállítmány továbbítása után a kivételről a rendeltetési vasútállomást, külföldre irányított szállítmányok esetében az állategészségügyi határállomáshoz tartozó vasútállomást táviratban értesíteni. Az elhullás, illetőleg a kényszervágás okát az eljáró hatósági állatorvos a rendeltetési állomás szerint illetékes hatósági állatorvos a rendeltetési állomás szerint illetékes hatósági állatorvossal táviratban azonnal közölni köteles.

(3) Azt a szállítmányt, amelyből a vizsgálat helyéül szolgáló vasútállomástól vett értesülés szerint hullát vagy kényszervágott állatot útközben vettek ki, a rendeltetési vasútállomás vezetője köteles kirakás nélkül félreállítani, és mindaddig őriztetni, amíg az eljáró hatósági állatorvostól az elhullás, illetőleg a kényszervágás okáról nem kap értesítést. Ha az értesítés szerint a hullám, illetőleg a kényszervágott állaton bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegséget állapít meg, a szállítmánnyal a Szabályzat II. Részében foglaltak szerint kell eljárni. Egyéb esetekben a szállítmányt a címzettnek ki kell adni.

(4) Ha a szállítmányban a rendeltetési vasútállomásra való megérkezésekor találnak hullát vagy kényszervágott állatot, a vasútállomás vezetője az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezések szerint köteles eljárni.

(5) A szállítás közben szükséges kényszervágást a kísérőnek lehetőleg a vasúti kocsin kívül kell elvégezni. Ha a kényszervágott állatot a rendeltetési vasútállomásra, külföldre irányított szállítmányok esetében az állategészségügyi határállomásra, a hús megromlásának veszélye miatt fuvarozni nem lehet, a kényszervágás helyén levő vagy a menetirányban legközelebb fekvő vasútállomáson a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.

(6) Hatósági állatorvos felügyeletével szabad kirakni

a) minden külföldről érkező állatot,

b) a vágóhídra, az Állategészségügyi és Élelmiszervizsgáló Állomások (a továbbiakban: Állomás) felügyelete alá tartozó hizlalótelepre, továbbá a Budapest-Ferencváros vágóállatvásárra, a Budapest-Ferencváros Sertésvásárra, a Budapesti Húsipari Vállalathoz érkezett állatot,[4][5]

c) kiállításra és állatvásárra vagy rendezvényre érkezett állatot.

6. § (1) Állatot légi úton csak ketrecben, ládában vagy állatszállításra berendezett légijárművön szabad szállítani. Az állatokat kizárólag a hatósági állatorvos ellenőrzésével szabad be-, ki- és átrakni.

(2) A gépkocsin szállított állat megbetegedését, elhullását, vagy kényszervágását a szállítmány kísérője köteles a megbetegedés, az elhullás, illetőleg a kényszervágás helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak azonnal bejelenteni. A hatósági állatorvosnak ilyen esetben a bejelentés alapján intézkednie kell a szállítmány feltartóztatása, elkülönítése és a megbetegedés, elhullás, vagy kényszervágás okának tisztázása iránt. Ha a megbetegedés, elhullás, vagy kényszervágás oka nem fertőző állatbetegség volt, az állatok továbbszállítását engedélyezni kell. Ha a megbetegedés, elhullás vagy kényszervágás során bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség gyanúja merül fel, vagy ilyen betegséget állapítanak meg, a Szabályzat 85. §-a és a megállapított betegségre vonatkozó külön rendelkezései szerint kell eljárni.

7. § (1) Állatok szállítására csak hézagmentes padlóval és oldalfalakkal ellátott szállítóeszközt szabad használni. Az oldalfalaknak a jármű padozatához hézagmentesen kell illeszkedniük. Kisállatok szállítására szolgáló gépkocsi és pótkocsi oldalfalainak a padlótól számított legalább 40 cm magasan, nagyállatok szállítására szolgáló gépkocsi és pótkocsi oldalfalainak pedig legalább 60 cm magasan kell hézagmentesnek lenniük. A 40, illetőleg 60 cm magasságon felül az oldalfalak lécezettek is lehetnek, de csak oly módon, hogy az állatok testrészei a lécek közötti hézagon ki ne férjenek. Az oldalfalaknak olyan magasaknak kell lenniük, hogy az állatok ki ne ugorhassanak. Ketrecben, ládában, kosárban vagy rekeszben elhelyezett baromfi, prémesállat, vagy nyúl oldalfalakkal fel nem szerelt gépkocsin is szállítható.[6]

(2) A fel- és lerakásra olyan, könnyen tisztítható és fertőtleníthető rakodóeszközöket (hidat, rámpát stb.) kell használni, amelyek segítségével az állatok az elcsúszás vagy leesés veszélye nélkül rakhatók fel, illetőleg le. Azokban a községekben, városokban, fővárosi kerületekben, ahonnan állatokat szállítanak gépkocsin, az állatvásártéren, a mérlegháznál stb. felhajtó (felrakó) berendezésről a felvásárló szerv vagy a fuvaroztató köteles gondoskodni.

(3) A szállítóeszközöket szélsőséges időjárási viszonyok esetén (30 °C feletti hőmérséklet) árnyékoló tetőborítással, illetőleg december 1. és március 1. között, megfelelő szellőzést is biztosító zárt borítással kell ellátni.[7]

8. § A vízi úton való szállítás esetén az 1-12. §-ban előírtakat kell alkalmazni.

A hatósági állatorvos feladatai

9. § (1) Az állatrakodó vasútállomásra, továbbá gépkocsin történő szállítás esetén az Állomás által meghatározott területre, az állatok vizsgálatára hatósági állatorvost kell kijelölni. A hatósági állatorvost az Állomás jelöli ki. Az állatrakodó vasútállomásra, illetőleg területre egy vagy több helyettesítő hatósági állatorvost is ki kell jelölni.[8]

(2) A hatósági állatorvosok kijelöléséről és a személyükben bekövetkezett változásokról az Állomás köteles az állatrakodó vasútállomásokat, gépkocsin történő szállítás esetén az illetékes községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervét, a városi, a megyei városi, a fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági és élelmezésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervét (a továbbiakban: helyi szakigazgatási szerv), valamint az érdekelt fuvarozó vállalatokat, illetőleg azok kirendeltségeit, az állatorvosok nevének és címének közlésével értesíteni.[9]

(3) Állatrakodásra ki nem jelölt vasútállomáson az állatok vizsgálatát az Állomás által esetenként hatósági jogkörrel megbízott állatorvosoknak kell végeznie.

10. § (1) Az előzetes állatorvosi vizsgálathoz kötött állatberakást vagy kirakást a fuvaroztató kellő időben, de legalább 24 órával megelőzően köteles a hatósági állatorvosnak szóban vagy írásban bejelenteni. A bejelentésben közölni kell az állatot rakodó vasútállomás, illetőleg a rakodási hely nevét, a berakás idejét, az elszállításra kerülő állatok fajtáját, számát, származási és rendeltetési helyét. Köteles gondoskodni arról, hogy a berakás bejelentett időpontjában az állatok az állatrakodó állomáson legyenek.[10]

(2) A hatósági állatorvos, akadályoztatásáról, köteles a bejelentés adatainak közlésével helyettesét táviratban vagy távbeszélőn értesíteni, továbbá ezt egyidejűleg a fuvaroztatóval és az állatrakodó-állomással is közölni. Ha az állatorvos már a bejelentés adataiból azt állapítja meg, hogy a berakásra bejelentett állatoknak a tervbe vett rendeltetési helyre való elszállítása állategészségügyi akadályba ütközik, a fuvaroztatót erről is köteles haladéktalanul értesíteni.

(3) A hatósági állatorvos a fuvaroztató által megjelölt időpontban köteles az állatok berakodóhelyén megjelenni. Ha a berakodást a megjelölt időponttól számított 1 órán belül nem lehet megkezdeni, a fuvaroztató a szállítás új időpontjáról köteles az állatorvost értesíteni. A meghiúsult és a megvalósult vizsgálat költségeit egyaránt a fuvaroztató viseli.

11. § (1) A hatósági állatorvos az állatok berakása alkalmával köteles:

a) meggyőződni arról, hogy az állatszállításnak nincs-e a Szabályzat állatbetegségekre vonatkozó előírásaiban meghatározott akadálya (zárlat stb.), és ilyen akadály esetén az állatok berakását megtiltani;

b) a kisállatokat megszemlélni, a nagyállatokat és a betegségre utaló tünetet mutató kisállatokat egyenként megvizsgálni, a bejelentési kötelezettség alá tartozó vagy egyéb jelentős fertőző állatbetegségnek vagy gyanújának megállapítása esetén a berakást megtiltani, és a megállapított betegség leküzdésére vonatkozó szabályok szerint eljárni;

c) meggyőződni a szállítóeszköz szállításra való alkalmasságáról;

d) meggyőződni arról, hogy az esetleg szükséges kísérő rendelkezésre áll-e;

e) a szállítóeszköz alkalmasságának vagy kísérő hiánya esetén a berakást a hiányok pótlásáig megtiltani.

(2) A hatósági állatorvos csak a nappali órákban, természetes világosságban vizsgálhatja meg az állatokat. Kivételesen az Állomás előzetes hozzájárulásával megfelelő erősségű, mesterséges világítás mellett is szabad vizsgálni.

(3) Amennyiben az erdeményes vizsgálat feltételei hiányoznak (pl. rossz a világítás, összezsúfolták az állatokat, a kellő segítség hiányzik), a hatósági állatorvos a vizsgálatot megtagadhatja, és az állatok berakását megtilthatja.

(4) A hatósági állatorvos szükség esetén elrendelheti egyes állatok vagy állatcsoportok egymástól elkülönített szállítását.

(5) A háztáji és kisegítő gazdaságokból, továbbá az egyéni termelő (a továbbiakban: kistermelő) állományából szarvasmarha, bivaly, sertés, ló, szamár, öszvér, juh, kecske, nyúl, vágóhídra történő szállítása esetén a 2. számú melléklet szerinti állatorvosi igazolást kell kiállítani és a fuvarlevélhez (menetlevélhez) csatolni.

(6) Kistermelői tenyészállatok szállításakor a 2. számú melléklet szerinti állatorvosi bizonyítványt kell kiállítani.[11]

(7) Nagyüzemi állatok szállítása esetén a szállítmányhoz a 2. számú melléklet szerinti állatorvosi bizonyítványt kell csatolni.

12. § (1) A külföldről érkező állatok kirakásakor a hatósági állatorvos köteles:

a) az állatok származási és egészségi bizonyítványát megvizsgálni, az állatok azonosságát megállapítani, ellenőrizni, hogy útközben nem raktak-e állatot a szállítmányhoz, ebből nem vettek- e ki állatot vagy hullát, továbbá elhullás előfordulása esetén ellenőrizni, hogy mi volt az elhullás oka, végül az állatokat megvizsgálni;

b) a szállítmányhoz tartozó beteg vagy kényszervágott állaton vagy hullán bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség vagy gyanúja esetén a megállapított betegség leküzdésére vonatkozó szabályok szerint eljárni, külföldről érkezett szállítmány esetén pedig a Földművelésügyi Minisztériumnak (a továbbiakban: minisztérium) távbeszélőn, táviratban vagy telexen haladéktalanul jelentést tenni és egyidejűleg az Állomást értesíteni.

(2) A kirakáskor ugyanazokról a feltételekről (megvilágítás, segéderők stb.) kell gondoskodnia a fuvarozónak, mint berakáskor.

Állatszállításra használt eszközök tisztítása és fertőtlenítése

13. § (1) Állatszállításra használt vasúti kocsit, repülőgépet, hajót és gépkocsit az ahhoz tartozó felszerelési tárgyakkal együtt minden fuvarozás után tisztítani és fertőtleníteni kell, kivéve, ha állatokat darabáruként ládában, ketrecben, kosárban vagy rekeszben fuvaroztak, és a vasúti kocsi, repülőgép, hajó vagy gépkocsi nem szennyeződött be.

(2) Az állatszállításra használt vasúti kocsi, repülőgép, hajó vagy gépkocsi, valamint az ahhoz tartozó felszerelési tárgyak tisztításáról és fertőtlenítéséről az a vasúti, légiforgalmi, hajózási, illetőleg gépkocsifuvarozási vállalat köteles gondoskodni, amelynek állomásán, kikötőjében, repülőtéren az állatokat kirakták.

(3) Állatszállításra használt eszközt külföldről csak tisztítottan és fertőtlenítetten szabad beengedni. Ettől eltérő engedélyt a minisztérium adhat.

14. § (1) Azokat a vasúti kocsikat, melyeket tisztítani és fertőtleníteni kell, már a feladóállomáson az állatok berakásakor, a külföldről érkező vasúti kocsikat pedig már a határállomáson az átvételkor meg kell jelölni. Ebből a célból a kocsi mindkét hosszoldalára "Fertőtlenítendő" felirattal ellátott sárga színű bárcát kell ragasztani. Ha a vasúti kocsit szigorított módon kell fertőtleníteni, azon a vasútállomáson, ahol ennek szükségessége felmerül, "Szigorított módon fertőtlenítendő" felirattal és középen függőleges vörös sávval ellátott, sárga színű bárcát kell a vasúti kocsi mindkét hosszoldalára ragasztani. Azt, hogy melyik vasúti kocsit kell szigorított módon fertőtlenítésre szóló bárcával megjelölni, a hatósági állatorvos állapítja meg. Bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek megállapítása esetén az eljáró állatorvos köteles a bárcán a betegség megnevezését feltüntetni.

(2) A vasúti kocsiknak a fertőtlenítésre utaló bárcákkal való megjelöléséről a vasútállomás köteles gondoskodni. A bárcákat csak a fertőtlenítés után szabad a kocsikról eltávolítani.

15. § (1) Minden vasúti kocsit, amelyet fertőtlenítésre utaló bárcával láttak el, a kirakóállomás köteles fertőtlenítés végett a legközelebb levő fertőlenítőállomásra késedelem nélkül továbbítani. A vasúti kocsit addig lezárva, félre kell állítani. A kocsiból az almot, trágyát és egyéb hulladékokat csak a fertőtlenítőállomáson szabad eltávolítani.

(2) A "Szigorított módon fertőtlenítendő" felirattal ellátott vasúti kocsit a fertőtlenítőállomásra tilos továbbítani olyan vonattal, amely állatokat szállít. A "Fertőtlenítendő" felirattal ellátott vasúti kocsit az állattal rakott kocsik mögé sorolva, de legalább két, állatot nem szállító kocsi közbeiktatásával szabad továbbítani.

(3) Azt a vasúti kocsit, amelyben állatokat más árukkal együtt fuvaroztak, csak teljes kiürítés után kell a fertőtlenítőállomásra továbbítani. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a fertőtlenítendő vasúti kocsiban, ládában, ketrecben, kosárban vagy rekeszben állatokat más árukkal együtt darabáruként szállítottak.

16. § (1) Vasúti kocsikat csak az erre a célra kijelölt és berendezett fertőtlenítőállomáson szabad tisztítani és fertőtleníteni. A fertőtlenítőállomásokat a minisztériummal egyetértésben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium jelöli ki.[12]

(2) A fertőtlenítőállomást a hatósági állatorvos köteles ellenőrizni. A fertőtlenítőállomáson az ellenőrzés során időnként meg kell vizsgálni, hogy az átszállításra használt vasúti kocsik fertőtlenítése megfelel-e az állategészségügyi rendelkezéseknek.

(3) A vasúti kocsik tisztítására és fertőtlenítésére vonatkozó rendelkezéseket a tisztítás és fertőtlenítés alá tartozó hajóra és hajórekeszekre is megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hajók és hajórészek bármely hajóállomáson tisztíthatók és fertőtleníthetők.

Állatok ki- és berakására, valamint szállítására használt eszközök, továbbá rakodóhelyek tisztítása és fertőtlenítése

17. § (1) Az állatrakodásnál használt rakodóudvarokat, rámpákat, hidakat és egyéb eszközöket minden be- és kirakás után tisztítani - ha pedig valamely állaton fertőző betegség vagy annak gyanúját állapították meg, vagy engedély alapján bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségben beteg, ilyen betegségre vagy fertőzésre gyanús állatokat szállítottak - tisztítani és fertőtleníteni kell. A tisztítás, valamint a fertőtlenítés az üzemeltető feladata, módjára nézve a fertőtlenítés általános szabályai az irányadók.

(2) A tisztításról, valamint a fertőtlenítésről a vasúti, légiforgalmi, hajózási vállalat, vagy a közúti jármű üzemeltetője a berakás előtt, valamint a kirakás után azonnal köteles gondoskodni.[13]

(3) Az állatok etetésére, itatására, útközben való ki- vagy berakására, továbbá átrakására, valamint az állategészségügyi határállomáson történő vagy egyéb állategészségügyi vizsgálat alkalmával használt helyeket és eszközöket ugyanúgy kell tisztítani és fertőtleníteni, mint a rakodásra használt helyeket és eszközöket.

(4) Baromfi vagy más állat szállítására használt üres ládákat, ketreceket, kosarakat és rekeszeket vasúton, hajón, repülőgépen vagy közúti járművön való szállításra csak tiszta állapotban szabad átvenni, és ezeket - ha külföldről szennyezetten érkeznek - a határállomáson vissza kell utasítani.

(5) Állatok szállítása esetén a szállításhoz használt ládákat, ketreceket kosarakat és rekeszeket, járműveket, a rakodóhelyeket és a rakodásnál használt eszközöket minden használat után a legrövidebb időn belül tisztítani és fertőtleníteni kell.

(6) Ha a járműveket, a ládákat, a ketreceket, a kosarakat, és a rekeszeket ugyanazon a napon egymás után több alkalommal azonos helyről származó állatok szállítására használják, a hatósági állatorvos megengedheti, hogy a tisztítást és a fertőtlenítést csak az aznapi szállítás befejezése után hajtsák végre. A trágyát, almot és egyéb hulladékot azonban ilyen esetben is minden szállítás után gondosan el kell távolítani. A tisztításról és fertőtlenítésről a jármű tulajdonosa köteles gondoskodni.

(7) A tisztítást és a fertőtlenítést lehetőleg könnyen lemosható, vízhatlan burkolattal és zárt közcsatornába vagy gyűjtőaknába torkolló, levezető csatornával ellátott helyen kell végrehajtani. Ahol a járművek tisztítására és fertőtlenítésére alkalmas közhasználatú fertőtlenítő telep van, az Állomás elrendelheti, hogy az általa meghatározott körzetben az állatszállításra használt járművek tisztítását és fertőtlenítését ezen a telepen végezzék. A telep vezetője köteles a tisztítás és fertőtlenítés elvégzését és idejét írásban igazolni.

(8) A fertőtlenítés irányítása és ellenőrzése

a) a be- és kirakásnál eljáró hatósági állatorvos feladata, ha a fertőtlenítés szüksége be- vagy kirakás közben merül fel;

b) a területileg illetékes hatósági állatorvos feladata, ha az állatok berakása, ki- vagy átrakása állatorvosi vizsgálat, illetőleg ellenőrzés nélkül történt, vagy ha a fertőtlenítés szüksége a berakás után merült fel, továbbá a gépkocsik és a kijelölt vasúti fertőtlenítőállomások esetében;

c) az állategészségügyi határállomás feladata, ha a fertőtlenítés szüksége állategészségügyi határállomási vizsgálat, illetőleg kezelés vagy állategészségügyi határállomási ellenőrző vizsgálat során merült fel.

18. § (1) Az állatpiacot, felvásárló- és átvevőhelyeket a hatósági állatorvosnak rendszeresen ellenőriznie kell. A piacon csak egészséges állatot szabad értékesíteni.

(2) Az állatfelvásárló és átvevőhelyet az üzemeltető minden használat után köteles megtisztítani és fertőtleníteni.

Az állatok lábonhajtása

19. § (1) Ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, juh, kecske és sertés közúton történő lábonhajtása esetén a következő szabályokat kell alkalmazni:

a) az állatokat hatósági engedély nélkül csak azokon az utakon szabad hajtani, amelyek az illető állatfajra vonatkozóan állategészségügyi zárlat vagy forgalmi korlátozás alatt nem állnak;

b) azokon a területeken, ahol az állatok lábonhajtása gyakori, etető- és itatóhelyeket kell kialakítani; ahol nics zárt rendszerű kút vagy vízvezeték, ott a nyitott kutakat lezárható fedővel, a vízmerítésre szolgáló vödröket pedig keresztvassal kell felszerelni; az etető- és itatóhelyeket feltűnő módon táblával kell megjelölni, és azokat a község átvonuló útjain is jelezni kell;

c) csoportos hajtás esetén az állatokat pihentetni csak az erre a célra állatfajonként kijelölt helyen szabad; a pihentető helyeket az etető- és itatóhelyekhez hasonlóan kell megjelölni.

(2) A juhok 30 km-nél távolabbi legelőre való hajtása esetén

a) az állományt legkorábban 30 nappal az indulás előtt, a rühösség megelőzése céljából, meg kell füröszteni;

b) a fürösztés megtörténtét és az állomány egészséges voltát a hatósági állatorvosnak igazolnia kell;

c) az igazolványt - amelynek a tulajdonos nevét, lakhelyét, a juhász nevét, lakhelyét, a nyáj létszámát, a rühösség felderítésére irányuló vizsgálat eredményét és a fürdetés megtörténtét kell tartalmaznia -, az állatokat hajtó személynek magával kell vinnie, és az ellenőrző állategészségügyi hatóságnak - felhívásra - be kell mutatnia;

d) minden olyan területen, ahol a vándorállomány legalább egy napot eltölt, az állatok kísérője e tényt a hatósági állatorvosnak köteles bejelenteni és a fentiekben említett igazolványt egyidejűleg bemutatni.

A külföldről behozott állatok karanténozásának feltételei

20. § (1) Az országba behozni kívánt állatok karanténozásának feltételeit az állatok fogadási helyén illetékes Állomás előzetesen ellenőrizni köteles.

(2) Az importáló gazdálkodó szervezet által - külön rendelkezés szerint - benyújtandó kérelemhez adott szakvéleményben a fogadó mezőgazdasági nagyüzem meglevő állományának állategészségügyi helyzete [meghatározott betegség(ek)től való mentessége stb.] értékelésén túl az Állomás köteles nyilatkozni arról, hogy a kijelölt karantén megfelel-e az alábbiaknak:

a) az elkülönítés ideje alatt azon a telepen, ahol az érkező állatokat tartani kívánják, nincs olyan fajú állat, amelyre nézve a behozni kívánt állat(ok) veszélyt jelenthet(nek); ha volt ilyen állat, akkor a telepen a tisztogatást és a fertőtlenítést elvégezték;

b) az elkülönítésre kijelölt hely (telep, istálló, karám stb.) megfelelő védőtávolságra van azoktól a telepektől és kistermelői udvaroktól, ahol a behozni kívánt állattal azonos fajú állatot tartanak (a védőtávolságot úgy kell meghatározni, hogy a közvetett fertőzés lehetősége is kizárható legyen);

c) az elkülönítésre kijelölt helyen megvannak a fogadandó állatok elkülönített tartásának, takarmányozásának és gondozásának a belföldi karanténozás szabályaiban meghatározott feltételei;

d) a személyek és járművek forgalma ellnőrizhető;

e) a személyek és járművek fertőtlenítéséhez megfelelő eszközök és fertőtlenítő szerek állnak rendelkezésre.

(3) Az állatok érkezésének várható időpontját a karanténozó üzem köteles az Állomásnak bejelenteni.

(4) Az állategészségügyi határállomás - az állatorvosi megfigyelés céljából - az állat(ok) útbaindításáról köteles a megfigyelés helye szerint illetékes Állomást értesíteni.

(5) A külföldről behozott szarvasmarhák és sertések karanténozás alatti ellenőrzését az Országos Állategészségügyi Intézet bevonásával az Állomás végzi. A karanténozás megszüntetésének feltételeit és ilyen előírásoknak más állatfajra való esetleges kiterjesztését a minisztérium külön rendelkezései határozzák meg. A karanténozás megszüntetéséig az importált állatokat tilos más hazai állományokba bevinni, illetőleg azok közé hazai állatokat bevinni.

(6) A külföldről származó állatokon az esetlegesen előforduló fertőzöttség felderítésére végzendő vizsgálatokat, az állatok fajától és a származási ország állategészségügyi helyzetétől függően a minisztérium az import engedéllyel egyidejűleg esetenként határozza meg.

(7) Az (5) bekezdésben meghatározott állományban diagnosztikai vizsgálatokat, védőoltásokat és az egész állományra kiterjedő kezeléseket csak az Állomás ellenőrzésével szabad végezni.

A tenyésztéshigiénia szabályai

Az öröklődő ártalmak megelőzése

21. § (1) A rendelet szempontjából genetikai hiba: az örökítő anyag (kromoszómák, gének) által meghatározott betegség vagy arra irányuló hajlam, amely fejlődési rendellenességben nyilvánulhat meg, illetőleg utódok egészségét, használati értékét vagy termelési tulajdonságait károsan befolyásolja.

(2) Ha az állatorvos öröklődő genetikai hibát derít fel (pl. kórboncolás, vágóhídi húsvizsgálat, betegvizsgálat során), erről az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézetet (a továbbiakban: Intézet) köteles értesíteni.[14]

(3) Az örökítő anyag útján átvihető (germinatív) fertőző betegségek ellen a Szabályzat fertőző betegségekre vonatkozó fejezetében előírtak szerint kell védekezni.

A szaporítás higiéniai szabályai

22. § (1) Szaporítás céljára csak olyan egészséges állatot szabad használni, amely fejlődési rendellenességektől, fedeztetés vagy mesterséges megtermékenyítés útján átvihető fertőző és parazitás betegségtől mentes, termelőképessége fajának, fajtájának és hasznosítása típusának megfelel.

(2) az állattenyésztéssel összefüggő szolgáltatásokat végző gazdálkodó szervezet telepére tenyészállatot beszállítani kizárólag saját teljesítményvizsgáló állomásról, továbbá - a karanténozás után - tenyészállat nevelésre kijelölt állományból vagy importból szabad. Az állatot állatorvos jelenlétében bizottság jelöli ki. Az állattenyésztéssel összefüggő szolgáltatásokat végző gazdálkodó szervezet apaállatainak állandó és folyamatos állategészségügyi ellátását az alkalmazásában álló állatorvosok végzik. Az apaállatok hatósági állategészségügyi ellenőrzését a hatósági állatorvosok végzik.[15]

(3) Fedeztetés és spermanyerés céljára kizárólag olyan állatot szabad használni, amelynek ivarszervei fedeztetésre, termékenyítésre alkalmasak, és amely a minisztérium által meghatározott fertőző és parazitás betegségektől mentes. Fertőző betegségektől mentesített állományba ugyanazzal a betegséggel fertőzött állományból származó apaállat nem vihető be.

a) Fedeztetésre és mesterséges termékenyítésre használt mének esetében évenként végzendő vizsgálatok:

fertőző kevésvérűségre

- szerológiai vizsgálat a fedeztetési idény előtt,

tenyészbénaságra

- szerológiai vizsgálat,

takonykórra

- allergiás és szerológiai vizsgálatok a fedeztetési idény után 21-28. napon.

b) A fedeztetésre, mesterséges termékenyítésre és keresésre használt bikák esetében félévenként végzendő vizsgálatok:[16]

gümőkórra

- intradermális próba;

brucellózisra

- szerológiai vizsgálat (vér, a mesterséges termékenyítésre használt bikák esetében sperma is);

trichomonadózisra és kampilobakteriózisra

- tasakváladék mikroszkópos és tenyésztéses vizsgálata;

leukózisra

- szerológiai vizsgálat;

leptospirózisra

- szerológiai vizsgálat;

(L. hardjo,

L. hyostarassovi,

L. icterohaemorrhagiae,

L. grippotyphosa,

L. pomona)

IBR-re (csak mesterséges

- szerológiai vizsgálat (vér).

termékenyítésre használt bikáknál)

c) A fedeztetésre, mesterséges termékenyítésre és keresésre használt kosok esetében félévenként végzendő vizsgálat:

Brucella ovis okozta fertőzöttségre

- szerológiai vizsgálat.

d) Fedeztetésre, mesterséges termékenyítésre és keresésre használt kanok esetében félévenként végzendő vizsgálatok:

gümőkórra

- intradermiális próba

brucellózisra

- szerológiai vizsgálat (vér, a mesterséges termékenyítésre használt kanok esetében a sperma is);

leptospirózisra

(L. pomona,

L. hyostarassovi)

- szerológiai vizsgálat;

Aujeszky-féle betegség

- szerológiai vizsgálat.

e) A mintavétellel egyidőben el kell végezni az apaállatok részletes szaporodásbiológiai vizsgálatát (külső és belső nemiszervek klinikai vizsgálata). Nem kell elvégezni az olyan betegségre irányuló immundiagnosztikai, illetőleg mikrobiológiai vizsgálatot, amely betegséggel a községi vagy az üzemi állomány fertőzött.

f) A hatósági állatorvos a mént a fedeztetési idény alatt havonként egyszer klinikailag tenyészbénaság szempontjából köteles megvizsgálni.

g) A fel nem sorolt apaállatok szaporítására való használatbavétele előtt, valamint használatuk folyamán szükség szerint, az adott fajban szaporodásbiológiai zavarokat okozó vagy ivarszervek útján terjedő, honos és egyéb fertőző betegségekre irányuló vizsgálatot a minisztérium rendelkezése szerint kell elvégezni.

(4) Az ivarszervi úton terjedő betegségekkel fertőzött vagy megbetegedett apaállatokat tenyésztésben tartani nem szabad.

(5) Az apaállatokat évente - az állattartó költségére - az Állomás által meghatározott betegségek ellen immunizálni kell.[17]

(6)-(13)[18]

Nagyüzemi állattartó telepek üzemeltetésének állategészségügyi feltételei

23. § (1) Mind a nagyüzemi méretű, mind az e méretűnél kisebb állattartó telepek esetében a következőket kell megtartani:

a) állattartó telepre csak a következők szerint végrehajtott karanténozás (elkülönítés) után szabad állatot bevinni:[19]

- az elkülönített állatok gondozója más, fogékony állatokat nem gondozhat és azok gondozóival nem érintkezhet;

- az elkülönített állatok gondozására, etetésére, itatására külön eszközöket kell használni; az elkülönített állatokat külön kell legeltetni és itatni, úgy, hogy azok más állatokkal sem közvetlenül, sem közvetve ne érintkezhessenek; az elkülönített állatoktól származó trágyát külön kell kezelni;

- az elkülönítésre szolgáló helyiséget, területet "Elkülönítő" feliratú táblával kell megjelölni; az elkülönítés helyére az állatok kijelölt gondozóján, a gazdaság vezetőjén és az állategészségügyi szakemberen (szakembereken) kívül más nem léphet be;

- a gondozó folyamatosan köteles ellenőrizni az elkülönített állatok egészségügyi állapotát, s ha abban kedvezőtlen változás következett be, köteles azonnal az állatorvost értesíteni. Az állatorvos ilyen esetben azonnal, egyébként a megfigyelési időn belül legalább hetente, köteles az elkülönített állatokat megszemlélni és szükség esetén megvizsgálni;

- bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség észlelése esetén a Szabályzat vonatkozó előírásai szerint kell eljárni;

- a szállítás által kiváltott betegségek ellen az állatokat a karanténban gyógykezelni kell, és el kell végezni a szükséges kezeléseket, diagnosztikai vizsgálatokat és vakcinázásokat,

b) a R. alkalmazása szempontjából karanténozásnak minősül az is, ha új telepet egyszerre, több helyről származó állatokkal népesítenek be, és a különböző származású állományokat egymástól elkülönítve tartják; karanténozni kell az állatvásárokat és a kiállításokról visszahozott állatokat;

c) nem kell karanténozni, ha csak két telep között van kölcsönös állatforgalom (pl. a tehenészet és a csak hozzá tartozó üszőtelep között).

(2) Minden telepre helyi zárlati tervet kell készíteni, amely tartalmazza, hogy a zárlat tartama alatt

a) a telepen dolgozók milyen fertőtlenítés után engedhetők ki, vagy ennek hiányában hol szállásolhatók el a telepen;

b) a telepet kerítés hiányában miként határolják körül;

c) a takarmány, az alomanyag, az élelmiszer beadásának, a termék (tej, tojás stb.) kiszállításának mi a módja;

d) a hullákat és a trágyát miképpen teszik ártalmatlanná.

(3) Az egyszerre betelepített, majd kiürített épületeket (helyiségeket) a fertőző állatbetegségek megelőzése érdekében a kiürítés után azonnal fertőtleníteni kell; a folyamatos benépesítésű épületeket (helyiségeket) évente legalább egy ízben teljesen ki kell üríteni, és megtisztítás után fertőtleníteni.

(4) Minden zárt istálló ajtajában, amelyből nem hajtják ki rendszeresen az állatokat, lábbelifertőtlenítőt kell működtetni.

(5) Minden nagyüzemi telepen fertőtlenítőszerből olyan mennyiségű járványvédelmi készletet kell tartani, amely legalább egyszeri általános fertőtlenítéshez szükséges.[20]

(6) Az állattartó telepekre - a karbantartó, hibaelhárító vagy egyéb, a telep üzemeléséhez szükséges munkát végzőket kivéve - a nem ott dolgozók csak kivételesen az Állomás engedélyével, védőruhában, az adott telepre előírt állategészségügyi technológia szerint végrehajtott fertőtlenítés után léphetnek be.

(7) Több gazdaságot vagy egy gazdaság több telepét ellátó, és oda belépő dolgozó minden telepen külön védőruhát köteles használni.

A takarmányozás állategészségügyi szabályai

A takarmánytermesztés állategészségügyi szabályai

24. § (1) Takarmányt betakarítani és legelőre állatot kihajtani csak a kiadagolt műtrágyákra, vagy az egyéb, más módon odakerült anyagokra meghatározott várakozási idő eltelte, illetőleg ártalmatlanná tételük után szabad.[21]

(2) Ha a takarmányternő területre, illetőleg a legelőre állategészségügyi vagy közegészségügyi szempontból veszélyes anyag került, a hatósági állatorvosnak a szükséges vizsgálatokat el kell végeznie, vagy végeztetnie, és meg kell tennie a szükséges intézkedéseket.

A trágya, a szennyvíziszap és egyes élelmiszeripari hulladékok takarmányozásra való felhasználásának álletegészségügyi szabályai

25. § (1) Állati ürüléket tartalmazó anyagot, továbbá gyomor- és bendőtartalmat takarmányként úgy szabad felhasználni, hogy állatot és élelmezésre szánt terméket, továbbá környezetet ne fertőzhessen, illetőleg ne szennyezhessen.

(2) A nehézfém- és egyéb mérgezőanyag-tartalmú települési és ipari szennyvíziszapokat takarmányozási célra nem szabad felhasználni.

(3) Közfogyasztásra alkalmatlannak minősülő élelmiszert és élelmiszeripari hulladékot a hatósági állatorvos által meghatározott feltételekkel lehet takarmányozási célra felhasználni.[22]

A takarmánykeverés állategészségügyi szabályai

26. § (1) Fokozott járványveszély esetén, állattartó telepről kivitt nem papírból készült zsákba csak portalanítás, szükség szerinti javítás és fertőtlenítés után szabad ismét takarmányt tölteni. Ha a takarmánykeverőből kistermelők részére nem papírból készült zsákban szállítanak takarmányt, a keverőüzemi zsákot méregmentes festékkel kell megjelölni.

(2) Az üzem területén nem szabad állatot tartani és megtűrni.

(3) A rovar- és rágcsálóirtó szereket - a használati utasításban foglaltak betartásával - úgy kell alkalmazni, hogy azok más állat és az ember egészségét ne veszélyeztessék.[23]

(4) A takarmánytárolók és -feldolgozók járványvédelmét az állattartó telepekre előírtak szerint kell megszervezni.

(5)

Takarmányok mérgező anyagtól való védelme

27. § A takarmánytermelő területek használata, a takarmányfeldolgozó-, tároló és árusító helyek üzemeltetése, valamint a takarmányforgalmazás során úgy kell eljárni, hogy a takarmány mentes maradjon az azt fogyasztó állatra, valamint az emberre veszélyes anyagoktól.[24]

A kistermelői állatállomány és környezetének ellenőrzése

28. § (1) A hatósági állatorvos köteles évente egy ízben a kistermelői udvarokban tartott, kistermelői udvarokban tartott, kistermelői tulajdonban levő vagy nagyüzemből oda kihelyezett állatállományt és annak környezetét ellenőrizni. Ilyenkor más szervezett állategészségügyi munkát is el lehet végezni.

(2) a) Az idegen községből vásárolt állatot 30 napig nem szabad köztenyésztésben használt apaállattal fedeztetni és közös legelőre hajtani; az állat megbetegedését vagy elhullását a tulajdonos köteles a helyi szakigazgatási szervnek vagy az állatorvosnak azonnal jelenteni;

b) Nagyüzemi állományból csak a fogadás helye szerinti állomás által meghatározott fertőző betegségektől mentes állatokat szabad - állatorvosi vizsgálat után - az állomás által meghatározott feltételek szerint kihelyezni. Ezért a tervezett kihelyezés valamennyi lényeges körülményéről (honnan, hova, milyen állatfaj, mennyit, mikor, milyen állategészségügyi minősítéssel) a kihelyezést szervező, illetőleg a lebonyolító gazdálkodó szervezet előzetesen írásban köteles tájékoztatni a fogadás helye szerint illetékes állomást;[25]

c) Kistermelői udvarból állatokat bevinni[26]

- a kizárólag kistermelői állatokat összegyűjtő nagyüzemi telepre,

- hizlaló telepre,

- az állattenyésztéssel összefüggő szolgáltatásokat végző gazdálkodó szervezet teljesítményvizsgáló telepére

szabad;

d) vetélt állatot nem szabad kihajtani közös legelőre mindaddig, amíg az állatorvos ezt nem engedélyezi; a kistermelői állományok részére a nagyüzemitől elkülönülő legelőt kell kijelölni;

e) vásárolt vagy ajándékba kapott, bármilyen állatból származó nyershús, élő vagy vágott baromfi feldolgozásakor a fogyasztásra el nem használt részeket és a húsmosólevet felfőzéssel vagy elásással ártalmatlanná kell tenni, a sertések etetésére használt konyhahulladékot stb. etetés előtt fel kell főzni.

(3) Az Állomás a minisztérium által meghatározott nagyságú kistermelői állatállományokra bejelentési kötelezettséget és ennek megfelelő állategészségügyi technológiát (vakcinázás, diagnosztikai eljárás stb.) ír elő. A bejelentést a hatósági állatorvosnál kell megtenni.[27]

(4) A kistermelői udvarba a keveréktakarmányt (tápot) ömlesztve vagy papírzsákban, esetleg saját, nem papírból készült zsákba áttöltve szabad beszállítani.

Az állathullák és az állati eredetű hulladékok ártalmatlanná tételének higiéniai szabályai

Fogalommeghatározás

29. § (1) Állathullának kell tekinteni

a) az elhullott, a halvaszületett, továbbá a

b) hatósági rendelkezésre leölt vagy az egyéb okból kiirtott állatok fogyasztásra nem kerülő testét, testrészeit,

c) a vetélt magzatot, a magzatburkokat, a levágott állatoknak fogyasztásra alkalmatlan és a húsvizsgálat során fogyasztásra alkalmatlannak minősített testét és testrészeit,

d) az állatkórházak, műtétek és balesetek állati eredetű hulladékát.[28]

(2) Az állati eredetű nyersanyagot, félkész vagy készterméket feldolgozó (élelmiszeripari, állati fehérje, bőripari stb.) üzemek és a baromfikeltetők hulladékait, valamint nem fogyasztható melléktermékeit, a kezeletlen bendő- és gyomortartalmat, az állati ürüléket tartalmazó szilárd nyersanyagokat (baromfitrágya, baromfi- alomliszt, hígtrágya szilárd része stb.), a vasúti, gépkocsi, hajóállomási, repülőtéri állatrakodó helyeken az állatszállító járművekből kikerülő hulladékot, továbbá az állati eredetű nyersanyagot, félkész vagy készterméket tartalmazó közétkeztetési (pl. vendéglátóipari), és a nagyfogyasztóktól (fegyveres testületek, iskolák, üzemi konyhák stb.) származó konyhahulladékot ártalmatlannátételéig az állathullákkal azonos módon kell elbírálni.

Az ártalmatlannátétel kötelezettsége

30. § (1) Az állathullát, az állati eredetű hulladékot és mellékterméket emberi fogyasztásra felhasználni vagy forgalomba hozni nem szabad. Az állathullát ipari célra vagy állatok etetésére történő feldolgozással, vagy ha erre nincs mód, más eljárással ártalmatlanná kell tenni.

(2) a) Az állathullát, az állati eredetű hulladékot és mellékterméket:[29]

- hőkezeléssel, vagy azzal egyenértékű - az Állomás által engedélyezett - más módszerrel;

- hullatemetőben (dögtéren) történő elásással;

- hullaemésztő-veremben (dögkútban) való elhelyezéssel;

- elégetéssel (állathulla-égetőben); vagy

- a 29. § (2) bekezdésében felsorolt anyagok közül a trágyázásra alkalmasakat talajba juttatással kell ártalmatlanná tenni.

b) Közétkeztetési, illetőleg nagyfogyasztói konyhahulladékot - állataik etetésére - kistermelők is felfőzhetnek.

(3) Bejelentési kötelezettség alá vont fertőző állatbetegség megállapítása esetén az ártalmatlannátétel módját az Állomás határozza meg a Szabályzatnak a fertőző állatbetegségek leküzdésére vonatkozó fejezeteiben foglaltak figyelembevételével.

(4) Ha a bejelentési kötelezettség alá vont egyes fertőző betegségekre vonatkozó szabályok mást nem tartalmaznak, az állathullát, hulladékot, mellékterméket az állatorvos vizsgálatáig - lehetőleg hullakamrában - úgy kell megőrizni, hogy azzal állatok vagy emberek ne érintkezhessenek, és védve legyen a napsugárzástól vagy más hőhatástól.

(5) Az eb, a macska, a baromfi, továbbá a 3 hetesnél fiatalabb szopós bárány, gödölye és malac hulláját - amíg a R. 1. számú mellékletében meghatározott nagyüzemi méretű állatlétszám 0,1%-át el nem éri - a kistermelő a telkén is eláshatja. A felsoroltaknál nagyobb teljesítményű testtömegű vagy több állat hulláját a helyi szakigazgatási szerv irányításával ártalmatlanná kell tenni. A helyi szakigazgatási szerv az elhullott állatokról nyilvántartást köteles vezetni.[30]

(6) Az ártalmatlannátétel irányítása - a (10) és (11) bekezdésben foglaltak kivételével - annak a helyi szakigazgatási szervnek feladata, amelynek területén az állat elhullott, vagy ahol (pl. közúton) az állat hulláját találták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik:

a) a vasúton, hajón, vagy repülőgépen szállítás közben elhullott állatok hullájára;

b) azokra az állathullákra, amelyeket kórmeghatározás, tudományos vizsgálat vagy oltási balesetek kivizsgálása céljából intézményekbe küldenek;

c) a 29. § (2) bekezdésében felsorolt anyagokra.

(7) A (6) bekezdés a)-b) pontjában felsorolt esetekben az állathullát annak a helyi szakigazgatási szervnek a közigazgatási területén levő hullatemetőben, hullaemésztő-veremben, hullaégetőben vagy feldolgozó üzemben kell ártalmatlanná tenni, amelynek területén azt a szállító járműből kivették, vagy ahol a vizsgálatot elvégezték.

(8) Tanácsi hullatemető, hullaemésztő-verem, hullaégető használata esetén ezek üzemeltetési költségeiből a mezőgazdasági nagyüzemek és egyéb vállalatok kötelesek - a számosállat létszámuknak, illetőleg a hulladéktermelésük mennyiségének megfelelő - arányos részt vállalni.

(9)-(11)[31]

Hulla(dék)temetők, hullaemésztő-vermek és hullaégetők létesítése

31. § (1)[32]

(2) Azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek a R. 1. számú mellékletében meghatározott nagyüzemi méretű állattartó teleppel rendelkeznek, és az e telepeikről származó hullák befogadására - a kistermelőktől várható hullamennyiségen felül - a helyi szakigazgatási szerv által fenntartott hullatemető, hullaemésztő- verem, vagy hullaégető az Állomás szakvéleménye szerint alkalmatlan, kötelesek a fel nem etethető - és a feldolgozás céljából bármilyen más okból el nem szállítható - hullák ártalmatlannátételére üzemi vagy telepi hulladéktemetőt, hullaemésztő-vermet vagy hullaégetőt fenntartani.

(3) A nem élelmiszeripari üzemhez csatlakozó állati fehérje üzem, a feldolgozás esetleges zavara időszakában felgyülemlő nyersanyag ártalmatlannátételére köteles hulladéktemetőt fenntartani.

(4) A hulla(dék)temető, a hullaemésztő-verem, a hullaégető és a hulladékfeldolgozó helyének kijelöléséhez az építtetőnek az 56/1981. (XI. 18.) MT rendelet 11. §-ában meghatározott előzetes hozzájárulást és az Állomás hozzájárulását meg kell szereznie.

(5) A tanácsi és az üzemi hullatemetőt, hullaemésztő-vermet vagy hullaégetőt, valamint az állati fehérje üzem hulladéktemetőjét az Országos Építésügyi Szabályzatban (a továbbiakban: OÉSZ) foglalt előírások szerint olyan helyen kell létesíteni, ahol minden évszakban járható bekötő út van. Az előírásokban meghatározott 1000 m távolságot a nagyüzemi állattartó teleptől számítva is meg kell tartani, kivéve, ha a hullatemető, a hullaemésztő-verem vagy a hullaégető csak a telepről származó állathullák ártalmatlannátételére szolgál.

(6) Az agyagos talajú vagy az olyan területeken, ahol a legmagasabb talajvízszint közelebb van a 2 m-nél, továbbá ott, ahová a hullaszállítás a terepviszonyok vagy a nagy távolság miatt nehézségekkel jár, csak abban az esetben jelölhető ki hulla(dék)temető, hullaemésztő-verem vagy hullaégető, ha erre más alkalmasabb hely nincs.

(7) Az állathulláknak az ártalmatlannátételéig való megőrzése és besorolása céljára minden hulladéktemető, hullaemésztő-verem és hullaégető mellett, ezek fenntartói, jól fertőtleníthető és zárható kamrát létesíthetnek.

32. § (1) A hullaemésztő-vermet az Országos Építésügyi Szabályzat előírásai szerint kell megépíteni, és zárható fedéllel kell ellátni, melyen 1,5 x 1,5 méter nagyságú, zárható bedobónyílást kell kialakítani.[33]

(2) Ha a hullaemésztő-veremben elhelyezett hullaanyag magassága a föld felszínét 1 m-re megközelíti, a vermet földdel be kell temetni.

33. § (1) Hullatemető céljára a község (város) vagy az állattartó telep állatállománya szerint általában 10 számosállatonként 2 m2, de legalább 200 m2 területet kell számításba venni. Az állati fehérje üzemek hulladékbegyűjtő körzeteiben az Állomás szakvéleménye alapján kisebb területet is ki lehet jelölni telepi hullatemető céljára.

(2) Az állathullák elásására minden hulla(dék)temetőben legalább egy, azokban a községekben (városokban), ahol a nagyállatok száma az 1000-t meghaladja, legalább két gödröt kell állandóan készen tartani. A gödröket sorrendben, egymástól legalább egy méter távolságra a (4) bekezdésben meghatározott mélységűre kell készíteni.

(3) Gödrök helyett árkok is kialakíthatók.

(4) Magas talajvízállás esetén a telepítést a geológiai és környezetvédelmi érdekek figyelembevételével kell megoldani.[34]

(5) A hulla(dék)temetőben legeltetni, bármilyen növényt termeszteni, továbbá az ott nőtt növényzetet emberi élelmezésre, állatok etetésére és almozására felhasználni nem szabad. A betemetett részeket fokozatosan bokrosítani és fásítani kell.

(6) A hullagödröt újbóli használatbavételre vagy a csontok kiemelésére csak a hatósági állatorvos engedélyével szabad megnyitni. Az engedély csak akkor adható meg, ha a gödör betemetésétől számított 25 év eltelt.[35]

(7) Kivételes esetekben (pl. utólagos kórmeghatározás végett) az Állomás a hullagödörnek vagy a hullaemésztő-veremnek a megállapított idő előtt, a hatósági állatorvos felügyeletével való megnyitását engedélyezheti. A gödörből (veremből) kiemelt állathullát az eljárás befejezése után ismét szabályszerűen ártalmatlanná kell tenni.

(8) Az állathullát csak gyepmesteri telepen vagy olyan helyen szabad lebőrözni (megnyúzni), ahol ennek higiéniai feltételei adottak. Ha az állathullát nem szabad lebőrözni, vagy a lebőrözés elmaradt, a bőrt többszöri bemetszéssel, vagy más módon felhasználásra alkalmatlanná kell tenni.[36]

(9) A hullaárokba (gödörbe) helyezett hullákat - a szennyezett talajjal együtt - legalább 1 méter vastag földréteggel azonnal be kell fedni.

(10)

(11) A hullaégetőket elsősorban olcsó hulladéktüzelővel kell működtetni. A hamut helyben vagy a szeméttelepen kell megsemmisíteni.

A gyepmesteri telep

34. § (1)[37][38]

(2) A gyepmesteri telepet el kell látni:

a) az állathullák megőrzésére, lebőrözésére és boncolására szolgáló, szilárd anyagból épített, jól fertőtleníthető helyiséggel (hullakamrával);

b) a bőr- és szaruképletek szárítására és tárolására alkalmas helyiséggel;

c) megfigyelésre alkalmas kisállatférőhellyel;

d) az állathullák begyűjtésére alkalmas járművel, s ezek működtetéséhez szükséges helyiséggel;

e) a városban rendelkezésre álló közművekkel;

f) a telepen dolgozók részére fekete-fehér rendszerű öltözővel (zuhanyozóval, WC-vel);

g) nagynyomású fertőtlenítőgéppel;

h) járműfertőtlenítő medencével.

(3) Az állati fehérje üzem hullabegyűjtő körzetében, a kijelölt gyepmesteri telep kapuján belül, megfelelő nagyságú területet kell fenntartani az üzem számára a hullák gyűjtésére alkalmas tartályok és az egyéb felszerelési tárgyak elhelyezéséhez.

(4) A gyepmesteri telepen gondoskodni kell arról, hogy a hullák és a befogadott állatok szállítására megfelelő, külön szállítóeszközök, mérleg, az állatok leöléséhez, a hullák lebőrözéséhez és boncolásához szükséges eszközök, valamint fertőtlenítőszerek, továbbá sérülés esetén szükséges elsősegélynyújtáshoz gyógyszerek és kötözőanyagok is mindenkor rendelkezésre álljanak.

(5) Az állati eredetű hulladékok megőrzésére, valamint az állathullák megőrzésére, lebőrözésére és boncolására a használt helyiségekben és az istállókban a padlót, valamint a padlótól számított 2 méter magasságig a falakat könnyen lemosható és fertőtlenítő, vízálló anyaggal kell burkolni.

(6) A gazdálkodó szervezetek [Ptk. 685. § c) pontja] által fenntartott hullabegyűjtő helyekre az Állomás előírása szerint, a gyepmesteri telepre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

35. § (1) Az állathulláknak a gyepmesteri telepre való szállításával, őrzésével és ártalmatlannátételével járó feladatok elvégzésére minden városban gyepmestert kell alkalmazni. A gyepmestert a helyi szakigazgatási szerv alkalmazza.

(2) Gyepmesterként az a személy alkalmazható, aki az állatok leölésében, a hullák lebőrözésében és szétdarabolásában kellő jártassággal rendelkezik. Az alkalmazása előtt a dolgozót munkavédelmi oktatásban kell részesíteni, és részére a feladatait tartalmazó munkaköri leírást át kell adni.

(3) A gyepmester feladatai a következők:

a) a helyi szakigazgatási szerv felhívására minden, pl. a közúton talált, állathullának késedelem nélkül történő kiszállítása a gyepmesteri telepre, a hullatemetőbe, a hullaemésztő-veremhez, s ott - a hatósági állatorvos intézkedéséig - annak megőrzése, majd ártalmatlanná tétele;

b) az állathullák lebőrözése, ha azt nem tiltják az egyes bejelentési kötelezettség alá vont fertőző állatbetegségek leküzdésének szabályai, továbbá a boncolásban való segédkezés;

c) az elrendelt állatleölések végrehajtása;

d) a hullaszállító járművek, tartályok, az ártalmatlannátételre használt eszközök, felszerelési tárgyak tisztántartása és fertőtlenítése;

e)[39]

f) mindazoknak az állategészségüggyel kapcsolatos köztisztasági tennivalóknak az elvégzése, amelyeket a helyi szakigazgatási szerv előír;

g) a város utcáinak, tereinek, külső határának havonkénti bejárása; a kóbor állatok és ebek befogása, amelyet az állatok kíméletével kell végrehajtani.[40]

h) ebzárlat idején a körzeti állatorvos, több községre kiterjedő működési területén az Állomás által megállapított időközökben, a zárlat alatt álló terület bejárása, és a tilalom ellenére szabadon talált ebek befogása;

i) a befogott állatoknak a gyepmesteri szállítása, gondozása és a hatósági állatorvos utasítása szerint megőrzése - a szakigazgatási szerv határozatában megállapított tartási és ápolási költségek megtérítése után - a tulajdonosnak való kiadása, vagy a leöletés utáni ártalmatlannátétele;[41]

j) a gyepmesteri telepen megfigyelésre elhelyezett állatok gondozása és azokról nyilvántartás vezetése;

k) a gyepmesteri telepre szállított állathullákról, a hatósági rendelkezésre leölt állatokról átvételi elismervény kiállítása és nyilvántartás vezetése.

(4) A gyepmesteri telepen csak a telephez tartozó igásállatokat és a házőrzésre szükséges ebet szabad tartani. Az igásállatokat csak a telep területén erre a célra kijelölt istállóban szabad elhelyezni, és azokat más állattól távol kell tartani, idegen istállóba vagy más állatok tartására szolgáló helyre tilos bekötni. Etetésükre és itatásukra külön eszközöket kell használni. A munkára alkalmatlanná vált igásállatokat vágóhídra kell irányítani.

(5) A gyepmesteri telep állategészségügyi felügyeletét a hatósági állatorvos látja el az Állomás irányításával.[42]

36. § (1) Az állat tulajdonosa köteles gondoskodni az állathulla gyepmesteri telepre, hullabegyűjtőbe, hullatemetőbe, hullaemésztő-verembe, hullaégetőbe történő szállításáról. Amennyiben a tulajdonos ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a szakigazgatási szerv a hullát - a tulajdonos költségére - köteles elszállíttatni. Ha az állathulla tulajdonosa ismeretlen, az ártalmatlannátételről a szakigazgatási szerv saját költségére köteles gondoskodni.[43]

(2) Az állati fehérje üzemek az állathullákat az Állatifehérje Szabályzatban foglaltak szerint kötelesek elszállítani.

(3) Ha az állati fehérje üzem a hullát a minisztérium időszakos tájékoztatójában megjelölt időben nem szállítja el, azt a helyi szakigazgatási szerv köteles a Szabályzat előírása szerint a hullatemetőben, hullaemésztő-veremben vagy hullaégetőben az állati fehérje üzem költségére ártalmatlanná tenni.

37. § (1) Az élelmiszer-üzemekben (vágóhíd, baromfi-, nyúl-, halfeldolgozó stb.) keletkező hulladékot és a fogyasztásra alkalmatlannak minősített élelmiszert, mellékterméket az Állatifehérje Szabályzat előírásai szerint kell összegyűjteni és ártalmatlanná tenni. A keletkező szennyvizek kezelésére és elhelyezésére az Élelmiszerek Előállításának Élelmezés-egészségügyi Szabályzatában foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A bőripari, gyapjúipari, vegyipari üzemekbe az élelmiszeripari hulladékot és nem fogyasztható mellékterméket az élelmiszeripari üzemnek vagy a megbízásában álló vállalatnak kell elszállítania.

38. §[44]

39. § A mérgező anyagot tartalmazó állathullák és állati eredetű hulladékok begyűjtésére az Állomás csak az Országos Állategészségügyi Intézet - radioaktív anyag esetében pedig az Országos Frederic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet kedvező szakvéleménye alapján - adhat engedélyt. Engedély hiányában az ilyen hullákat a helybeli hullatemetőben vagy hullaemésztő-veremben kell ártalmatlanná tenni. Hullaégetőbe ilyen anyagok csak akkor juttathatók, ha az illetékes megyei intézet véleménye szerint a füstgáz útján jelentős mértékű mérgező vagy radioaktív anyag szétszóródásával nem kell számolnia. Az egészségügyi, állategészségügyi, továbbá az egyéb kísérleti intézményekből az állati fehérje üzem által összegyűjtött, olyan mérgező vagy radioaktív állati eredetű hulladékot, amelyet a hatályos előírások szerint nem kell méregtemetőbe, illetőleg izotóp temetőbe szállítani, az üzem hulladéktemetőjében kell ártalmatlanná tenni.[45]

40. § (1) Az állathullát és az állati eredetű hulladékot csak az Állatifehérje Szabályzat 38. §-a (1) bekezdésében foglaltak szerinti járművel szabad rendszeresen szállítani.

(2) Ha hullaszállító jármű nem áll a rendelkezésre - a hatósági állatorvos engedélyével - átmenetileg más, az állathullák és állati eredetű hulladékok szállítására alkalmas járművet lehet igénybe venni. Élelmiszer-, takarmány- és alomanyag-szállító járművek ilyen célra nem vehetők igénybe.[46]

(3) Az állathullák szállításánál úgy kell eljárni, hogy a szállítóeszközből a szállítás során a környezetbe semmiféle anyag ne juthasson ki.

(4) Az állathullák szállítására használt járműveket és tartályokat, valamint a boncoláshoz használt eszközöket, felszerelési tárgyakat és helyiségeket minden használat után alaposan meg kell tisztítani és fertőtleníteni. A fertőző betegségben elhullott állatok hullájának ártalmatlannátételekor a betegség esetére előírt módon kell fertőtleníteni.

Állathullák, állati eredetű hulladékok és nem fogyasztható melléktermékek felhasználása

41. § (1) Ha a 29. §-ban meghatározott közétkeztetési, nagyfogyasztói és állatszállítási hulladékot a 30. § (9) bekezdése alapján arra kötelezett vállalat vagy állati fehérje üzem nem képes ártalmatlanná tenni, úgy a hulladékot - állatokkal főzés utáni etetésre - a mezőgazdasági nagyüzem vagy a kistermelő elszállíthatja. A főzés a felhasználó feladata. Az átszállítási hulladékot csak trágyázási célból szabad elvinni. A hulladékok csepegéstől, kiszóródástól mentes és fedett (fedhető) járművön történő elszállítására az illetékes első fokú tisztifőorvos és a hatósági állatorvos szakvéleménye figyelembevételével a helyi szakigazgatási szerv ad engedélyt.[47]

(2) Ha az állat nem olyan betegségben hullott el, amelynek esetében tilos azt feldolgozni, a hatósági állatorvos engedélyt adhat a nagyüzemnek a saját állattartó telepein elhullott állatok tetemeinek - nagynyomású gőzzel végzett sterilizálás (legalább 130°C vagy 2,5 bar túlnyomással 30 percig tartó főzés) utáni - megetetésére.

(3) Túlnyomás nélkül működő hullafőzőben - ha nincs kizáró ok -, csak zárt tartású telepről származó olyan sertés- vagy baromfihullák, baromfifeldolgozói vagy sertésvágóhídi hulladék és konyhamoslék dolgozható fel, amelynek esetében nem kell tartani nagy ellenállóképességű kórokozó (pl. lépfene) spórák előfordulásától. A hullákat előzetesen 0,5 kg-nál kisebb részekre kell feldarabolni és ezeket, valamint a felsorolt hulladékokat legalább 1,5 óráig kell forralni. A konyhamoslékot legalább 20 percig kell forralni.

(4) Nyersen (kezeletlenül) hullát csak a hatósági állatorvos engedélyében megjelölt állománnyal szabad etetni, pl. a nagyüzemi állattartó telephez csatlakozó helyen tartott rókákkal, ha az állatállomány mentes a rókákra is veszélyes fertőző betegségektől (pl. leptospirózistól, Aujeszky-betegségtől), vagy ha nem mentes az állomány, de az ilyen betegségek ellen a rókákat immunizálták. Az engedélyben meg kell jelölni a kezeletlen hulla begyűjtési helyét is.

(5) A mezőgazdasági nagyüzem az állathullák előkészítésére (sterilizálására, főzésére stb.) használt helyiségeket a hatósági állatorvos előírása szerint, külön dolgozóval köteles működtetni. Az előkészítésre használt helyiségeket és eszközöket a napi munkálatok befejezése után alaposan meg kell tisztítani és fertőtleníteni. A hatósági állatorvos az engedélyben megállapított feltételek megtartását ellenőrizni köteles.

(6) Ha a mezőgazdasági nagyüzem egyedül vagy társulásban több nagyüzemből vagy kistermelői udvarokból származó hullát, valamint baromfikeltetőből, a minisztérium közvetlen felügyelete alá nem tartozó vágóhídról, húsüzemből, baromfi-, nyúl-, halfeldolgozókból stb. származó nyers hulladékot, melléktermékeket kíván feldolgozni állatai etetésére, abban az esetben állati fehérje üzemet kell létesítenie az Állatifehérje Szabályzat előírása szerint. Az ilyen üzem állattartó telep mellé csak akkor telepíthető, ha csupán a mezőgazdasági nagyüzemből származó hullát, továbbá élelmiszeripari hulladékot és konyhamoslékot szállítanak be. A telepen belül a telep állományából származó hullát és hulladékot szabad feldolgozni.

(7) A csontokat, inakat, szarvakat, patákat, csülköket, szőrt, sörtét, tollat és gyapjút kifőzni, a zsírt ipari célra kiolvasztani vagy szappannak kifőzni, csak állati fehérje, élelmiszeripari vagy ilyen tevékenységet végző egyéb ipari üzemben szabad.

(8) Nem fertőző betegségben elhullott állataiknak (pl. juhnak, sertésnek, nyúlnak, baromfinak) a 30. § (5) bekezdésében meghatározottnál nem nagyobb számú tetemét a kistermelők kizárólag saját állataik etetésére felfőzhetik a takarmányelőkészítő helyiségben vagy a gazdasági udvarban oly módon, hogy felfőzetlen hullarészek (toll, bőr stb.) ne maradhassanak. A munka befejezése után a feldolgozásra használt helyiséget és felszerelést alaposan meg kell tisztogatni és fertőtleníteni.

(9) Kistermelők konyhamosléknak stb. állataik etetésére való elszállításához csak akkor kaphatnak engedélyt az Állomástól, ha rendelkeznek a 40. § (1) bekezdésében meghatározott szállítóeszközzel, a 41. § (3) bekezdésében meghatározott főzőberendezéssel, továbbá a szállítóeszköz és a főzőhelyiség fertőtlenítésére alkalmas permetező készülékkel. Az engedélyben részletesen meg kell határozni a begyűjtési területet (vendéglátóipari egységeket, üzemi konyhákat stb.) és a kistermelő teendőit, amelynek megtartását a hatósági állatorvos köteles ellenőrizni. A fenti tevékenységet végzőkről a szakvéleményt adó és az engedélyező szervnek kimutatást kell vezetnie.[48]

(10) Az élelmiszeripari üzemekből a hulladék (melléktermék) kiadását a következők szerint engedélyezheti a hatósági állatorvos az állomással való egyeztetés után:

a) a tejipari üzemekből gyűjtött és pasztörizált tejből készült savó, fölözött tej elsősorban a nagyüzemi sertéshizlalók, ezek hiányában kistermelők részére elszállítható, s ott további kezelés nélküli felhasználható mindaddig, amíg az állategészségügyi (járvány) helyzet azt lehetővé teszi; az ún. dobiszapot az állathullákkal azonos módon kell ártalmatlanná tenni;

b) a vágóhidakról, baromfi-, nyúl- és halfeldolgozókból a rendes vágásból származó nyers hulladék (a továbbiakban: vágóhídi hulladék) elszállítása csak akkor engedélyezhető, ha a hullafeldolgozóban a (2), illetőleg a (3) bekezdésekben meghatározott feltételeket megteremtették, illetőleg az ezekkel azonos hatású egyéb eljárással történő ártalmatlanítás feltételei biztosítottak, vagy az Állomás engedélyezte a nyers hulladék állatok etetéséhez történő - ártalmatlanítás nélüli, közvetlen - kiadását;[49]

c) fertőző állatbetegségben szenvedő állatból származó vágóhídi hulladékot csak állati fehérje üzembe szabad szállítani vagy kis mennyiség esetén hullatemetőben (hullaemésztő-veremben, hullaégetőben) kell ártalmatlanná tenni.

(11) Minisztérium rendelkezésére, fertőző betegség országos elterjedése esetén a közfogyasztásra alkalmas, de a kereskedelmi forgalomban el nem fogyott állati eredetű élelmiszereknek nagyüzemi állatokkal nyers állpotban való etetését a hatósági állatorvos köteles megtiltani.

A fertőtlenítés szabályai

42. § Az állatok tartásával és a termeléssel kapcsolatos technológiák alkalmazását, valamint az állategészségügyi beavatkozásokat, az állatokat kíméló módon kell végezni. Az állatok állategészségügyi okokból történő kiirtását oly módon kell végrehajtani, hogy ez számukra szenvedést ne okozzon.[50]

2. fejezet

Az állatbetegségek megelőzésének részletes szabályai

A lóállományok védelme

43. § (1) Lóversenyen vagy lósportrendezvényen csak fertőző kevésvérűség szempontjából szerológiailag negatív állatok vehetnek részt. A lóversenyre vagy lósportrendezvényre állatot szállító mezőgazdasági nagyüzem tenyészállatait, valamint ha azok a nagyüzem többi lovaival érintkeznek vagy érintkezhetnek, az egész lóállományt évenként, más állattartó félévesnél idősebb lovait pedig háromévenként szerológiailag, fertőző kevésvérűségre meg kell vizsgálni.[51]

(2) A szerológiai vizsgálatok időpontjait az Állomás a területileg illetékes állategészségügyi intézettel közösen határozza meg.

(3) A lóversenyre vagy lósportrendezvényre szállítandó lovakat is a 2. számú melléklet szerinti "Állatorvosi bizonyítvány"- nak kell kísérnie.

A bizonyítvány "azonosítási jele, száma:" rovatba az állaton a fertőző állatbetegségek (lóinfluenza, rhinopneumonitis, tetanusz stb.) ellen végzett utolsó immunizálások és az utolsó alkalommal végzett coggins próba időpontjait is be kell írni.

(4) Valamennyi félévesnél idősebb lovat háromévenként takonykór felderítésére irányuló immundiagnosztikai vizsgálat alá kell vonni. A vizsgálat lehet szem- vagy szerológiai próba.

44. § (1) A lóverseny rendezője köteles annak időpontját és helyét a területileg illetékes Állomásnak előzetesen bejelenteni. Az Állomás által kijelölt hatósági állatorvos köteles a versenyre érkezett lovak egészségi állapotát és állatorvosi bizonyítványát ellenőrizni.[52]

(2) A lépfene szempontjából veszélyeztetett területen minden lovat - az állattartó költségére - vakcinázni kell.

(3) Fertőző lóbetegség veszélye esetén az Állomás - a 19. §-ban foglaltakon túlmenően - előírhatja, hogy

a) egypatás állatot idegen helyen, közös itatóból itatni nem szabad;

b) a közös itatóhelyet, itatóhelyeket - a legelői kutak kivételével - itatóvályúval felszerelni nem szabad.

(4) Az állatállományokban - a felsoroltakon kívül - a minisztérium esetenként más vagy gyakoribb vizsgálatokat is előírhat.

(5) Ha bármely vizsgálat során állatbetegségek kórokozójával történt fertőzöttséget állapítanak meg, a hatósági állatorvos rendelkezései szerint kell eljárni.

A szarvasmarha-állományok védelme

45. § (1) Az újszülött borjúkat 15 napos korukig az egyedi azonosítást lehetővé tevő füljelzővel el kell látni. A használhatatlanná vált és az elveszett füljelzőket 10 napon belül az állattulajdonos köteles pótoltatni. Füljelző hiányában azonosításon alapuló állategészségügyi vizsgálat vagy beavatkozás nem végezhető.

(2) A hatósági állatorvos rendszeresen köteles ellenőrizni, hogy a szarvasmarhatartó telepeken csak olyan személyek dolgoznak, akik az egészségügyi jogszabályokban előírt TBC ernyőképszűrés érvényes negatív leletével rendelkeznek. Az előírást a telepen dolgozó minden személy alkalmazása előfeltételeként érvényesíteni kell. Ugyanúgy kell eljárni a telepet rendszeresen látogató személyek esetében is.

(3) A mezőgazdasági nagyüzem a szarvasmarhái legeltetését úgy köteles megszervezni, hogy a brucellózistól mentes állományok a fertőzöttekkel sem közvetve, sem közvetlenül ne érintkezhessenek.

(4) A brucellózistól való mentesség ellenőrzésére a Szabályzatnak a brucellózis leküzdésére vonatkozó fejezetében előírt vizsgálatokat kell elvégezni.

(5) A nagyüzemi szarvasmarha-állományok gümőkórmentességét a hatósági állatorvos évente egyszer tuberkulinos bőrpróbával köteles ellenőrizni a Szabályzatnak a gümőkór leküzdésére vonatkozó fejezetében előírtak szerint.

(6) Új állattartó telepeket feltölteni és új állományokat kialakítani kizárólag gümőkórtól, brucellózistól és leukózistól mentes szarvasmarhákkal szabad.[53]

(7) A lépfenével és a sercegő üszökkel fertőzött legelőre járó szarvasmarhákat évenként, a kihajtás előtt legalább két héttel vakcinázni kell lépfene, illetőleg sercegő üszök ellen.

(8) Ha a mezőgazdasági nagyüzem idegen állományból kíván szarvasmarhát vásárolni, az eladó üzem köteles a vevőt írásban tájékoztatni az állománynak gümőkórtól és brucellózistól való mentességéről vagy fertőzöttségéről, és az üzemben más betegségek megelőzésére alkalmazott immunizálási programról. A megvásárolandó szarvasmarhákat meg kell vizsgálni tuberkulinos bőrpróbával és brucellózisra irányuló szerológiai próbával. Indokolt esetben az Állomás további betegségektől való mentességet is előírhat. Az e betegségekre irányuló vizsgálatokat minden olyan esetben el kell végezni, amikor az állatokat mentes állományba viszik be, vagy új állományt alakítanak ki. A karanténozási feltételek meghatározásakor az érintett Állomások ezeket az adatokat egymással egyeztetni kötelesek. A vevő és az eladó állatállományát állatorvosoknak - a párhuzamos és a rövid időn belül megismételt vizsgálatok elkerülése érdekében - ezeket a vizsgálatokat (vérvételeket) közösen kell elvégezniük az eladónál.

(9) A mezőgazdasági nagyüzemekből továbbtenyésztésre vagy kistermelőnek eladni, bértartásra kihelyezni csak gümőkórtól és brucellózistól mentes szarvasmarhát szabad. A fogadás helye szerinti Állomás a kihelyezés feltételéül további betegségektől való mentességet is előírhat. Mezőgazdasági nagyüzem kihelyezett szarvasmarhákat csak hizlalótelepére, azok szaporulatát pedig csak a (10) bekezdésben és a 28. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek teljesítése esetén viheti be saját állományába.

(10) Az állattenyésztéssel összefüggő szolgáltatásokat végző gazdálkodó szervezet vagy mezőgazdasági üzem intervenciós telepére csak olyan kistermelői udvarból szabad legfeljebb 60 napos borjút felvásárolni, amelyben 4 hónapon felüli összes szarvasmarha tuberkulinos bőrpróbája és a brucellózisra irányuló szerológiai vizsgálata negatív eredménnyel végződött. A vizsgálatokról a 6. számú melléklet szerinti igazolást kell kiadni.[54]

46. § (1) Azokban a közigazgatási egységekben, ahol brucellózissal fertőzött nagyüzemi szarvasmarhatelepek vannak, a kistermelői szarvasmarhákat évente vérvizsgálat alá kell vonni.

(2) A kistermelői szarvasmarha-állományok gümőkórmentességét a hatósági állatorvos legalább évente egyszer tuberkulinos bőrpróbával köteles ellenőrizni a Szabályzatnak a gümőkór leküzdésére vonatkozó fejezetében előírtak szerint.

(3) Közös legelőre kizárólag brucellózistól mentes kistermelői szarvasmarhákat szabad kihajtani.

(4) A kistermelői - más kistermelőnek vagy nagyüzemnek - kizárólag gümőkórtól és brucellózistól mentes szarvasmarhát adhat át.

47. § (1) Az állatállományokban - a felsoroltakon kívül - a minisztérium esetenként más vagy gyakoribb vizsgálatokat is előírhat.

(2) Ha bármely vizsgálat útján állatbetegség kórokozójával történt fertőzöttséget állapítanak meg, a hatósági állatorvos rendelkezése szerint kell eljárni.

A juhállományok védelme

48. § (1) A nyíróbrigádok ruházatát és felszerelését mind a munka megkezdése előtt, mind ennek befejezése után fertőtleníteni kell. A nyíróbrigádok ebet nem vihetnek magukkal.

(2)[55]

(3) Nagyüzemi állományba juhot csak a 23. §-ban előírt karanténozás és az ezt követő kedvező eredményű állatorvosi vizsgálat után szabad bevinni. Indokolt esetben, a karanténozási időszak alatt, megelőzési célból juhrühesség elleni kezelés (fürösztés) is előírható.

(4) a) A gyűjtőtelepre történő beszállítás állategészségügyi feltételeit - a telep lehetőségeit is figyelembe véve - az Állomás határozza meg.

b) Gyűjtőtelepről juhokat tenyésztésre vagy továbbtartásra (hizlalásra) a 11. §-ban előírtak szerint lehet kiszállítani.

c) Az 50. § (5) bekezdésében előírt kezelés (fürösztés) elvégzése alól a gyűjtőtelep juhaira az állomás felmentést adhat.

(5) A kostelepen levő állatok egészségi állapotát - szúrópróbaszerűen - a hatósági állatorvos is köteles ellenőrizni.

(6) Új telepek feltöltésére és állománynövelés céljából való vásárlás esetén ellenőrizni kell a származási állomány Brucella ovistól való mentességét. A megvásárolandó állatokat, brucellózisra szerológiai próbával egyedenként kell megvizsgálni. Csak az egyedenkénti klinikai vizsgálat alapján ép ivarszervekkel rendelkező kost szabad a telepre bevinni. Egyidejűleg tájékozódni kell a juhállományban a "lassú vírusok" okozta betegség és fertőzöttség előfordulásáról. A vevő és az eladó nagyüzem állatállományát ellátó állatorvosok a párhuzamos és a rövid időn belül megismételt vizsgálatok elkerülése érdekében ezeket a vizsgálatokat az eladó nagyüzemben közösen is elvégezhetik.

49. § (1) Kistermelők juhállománynak védelme érdekében a 28. § (2) bekezdése a)-d) pontjaiban és a 48. § (1) bekezdésében előírtakat kell alkalmazni.

(2)[56]

(3)

50. § (1) Nagyüzemi és kistermelői juh- (kecske-) nyájak ugyanarra a legelőre nem hajthatók.

(2) Különböző állattartók juhait közös nyájba terelni és azokat együtt tartani csak a közös nyájba való terelést legfeljebb 14 nappal megelőzően, az állatok állandó tartási helyén végzett kedvező eredményű állatorvosi vizsgálat után szabad.

(3) A lépfenével fertőzött legelőre járó juhokat és kecskéket a legelőrehajtás előtt legalább 2 héttel lépfene ellen vakcinázni kell.

(4) A mezőgazdasági nagyüzemek juhállományát az állatorvosnak felügyelet alatt kell tartania, és a kistermelők juhállományát minden év március-április havában meg kell vizsgálnia a rühösségben beteg állatok felderítése céljából.

(5) a) Valamennyi juhot évente egy alkalommal, legkésőbb július 31-ig, a (4) bekezdésben előírt vizsgálat eredményétől függetlenül, az alkalmazott gyógyszer használati utasításában előírtak szerint, gyógykezelni (füröszteni) kell.[57]

b) A tárgyévben született bárányok gyógykezelése (fürösztése) alól a hatósági állatorvos felmentést adhat.

c) A gyógykezelés (fürösztés) módját az állomás határozza meg, a gyógykezelést engedélyezi és ellenőrzi ennek végrehajtását.

d) A gyógykezelés (fürösztés) szakszerűtlen végrehajtása esetén annak megismétlését az állomás előírhatja.

e) A kistermelőknél elvégzett gyógykezelést (fürösztést) a hatósági állatorvos igazolja.

f) Mind a nagyüzemi, mind a kistermelői állományok gyógykezelésének személyi és tárgyi feltételeiről (medence, kád, gyógyszer) az állat tulajdonosa gondoskodik.

(6)

(7) A gyógykezelést az állatorvosnak, a fürösztést a tulajdonosnak kell végrehajtania.

51. § (1) Az állatállományokban - a felsoroltakon kívül - a minisztérium esetenként más vagy gyakoribb vizsgálatokat is előírhat.

(2) Ha bármely vizsgálat útján állatbetegség kórokozójával történt fertőzöttséget állapítanak meg, a hatósági állatorvos rendelkezése szerint kell eljárni.

A sertésállományok védelme

52. § (1) Az Állomás köteles a működési területén levő nagyüzemi sertésállományokat brucellózis, leptospirózis és Aujeszky- féle betegség szempontjából minősíteni. Az egyes minősítési kategóriákra előírt vizsgálatokat a mezőgazdasági nagyüzemeket ellátó állatorvosok kötelesek a megadott időre elvégezni vagy elvégeztetni.

(2) Új nagyüzemi sertésállományok kialakítására vagy állománynövelésre való vásárlás esetén az eladó nagyüzem köteles a vevőt tájékoztatni a származási állomány brucellózistól, leptospirózistól és Aujeszky-féle betegségtől való mentességéről, továbbá a legalább 2 évre visszamenően kapott boncolási és húsvizsgálati eredmények alapján a sertéstífusztól való mentességről. A megvásárolandó sertéseket egyidejűleg meg kell vizsgálni szerológiai próbával brucellózisra, leptospirózisra és Aujeszky-féle betegségre. A vevő és az eladó nagyüzemet ellátó állatorvosok a párhuzamos és rövid időn belül megismételt vizsgálatok elkerülése érdekében ezeket a vizsgálatokat az eladó nagyüzemben közösen is elvégezhetik.

53. § (1) Az Állomás köteles a forgalmazásban érdekelt vállalatokkal, illetve mezőgazdasági nagyüzemekkel együttműködve az évente elkészített terv alapján, a kistermelői udvarokba történő sertéskihelyezések állategészségügyi feltételeit meghatározni, és azok teljesítését folyamatosan ellenőrizni.

(2) Brucellózissal vagy sertéstífusszal fertőzött sertést kistermelőnek eladni, vagy kistermelőhöz kihelyezni tilos.[58]

(3) Azokban a közigazgatási egységekben, ahol valamennyi mezőgazdasági nagyüzem sertésállománya brucellózistól, leptospirózistól és Aujeszky-féle betegségtől egyaránt mentes (a továbbiakban: mentes) csak mentes mezőgazdasági nagyüzemből lehet kistermelőnek sertést eladni, vagy kistermelőhöz bértartásra kihelyezni. Mentes kistermelői környezetbe fertőzött állományokból származó sertéseket kihelyezni tilos. Leptospirózissal és/vagy Aujeszky-féle betegséggel fertőzött sertésállományokból kistermelők részére eladni, vagy kihelyezni csak olyan sertéseket szabad, amelyeket az eladás, illetve a kihelyezés előtt legalább két héttel, de két hónapnál nem régebben vakcináztak e betegségek ellen.

(4) A köztenyésztésben fedező kanokat a 22. § (3) bekezdése d) ése) pontja szerint kell ellenőrizni.

(5) Brucellózis, leptospirózis vagy Aujeszky-féle betegség szempontjából mentes községekbe csak a betegségek szempontjából mentes (vagy ún. "A" minősítésű) állományból származó, negatív szerológiai leletű fedező kanokat szabad kihelyezni.

54. § (1) Az állatállományokban - a felsoroltakon kívül - a minisztérium esetenként más vagy gyakoribb vizsgálatokat is előírhat.

(2) Ha bármely vizsgálat útján állatbetegség kórokozójával történt fertőzöttséget állapítanak meg, a hatósági állatorvos rendelkezése szerint kell eljárni.

A nyúlállományok védelme

55. § (1) Mixomatózis szempontjából veszélyeztetett területen és időszakban a nyulakat mixomatózis ellen az [állat(ok)] tulajdonosának költségére vakcinázni kell. A veszélyeztetett területet az Állomás határozza meg.[59]

(2) A tenyésznyulaknak a termelőkhöz történő kihelyezésével foglalkozó mezőgazdasági nagyüzemek és egyéb gazdálkodó szervezetek kötelesek a nyúlkihelyezési tervüket állategészségügyi szempontból az állomással egyeztetni.

(3) Az állomás által meghatározott, a kistermelői állományokat veszélyeztető fertőző betegségekkel terhelt nagyüzemi állományokból nyulat kivinni tilos.

(4) a) A nyulak vírus okozta vérzéses betegségének megelőzése érdekében a védekezés nem specifikus lehetőségeit (az állatforgalom indokolt csökkentését, a nyúlállomány idegen személyektől való fertőződésének a védelmét, a ragályhordozó tárgyak fertőtlenítését stb.) fokozott mértékben alkalmazni kell.

b) Az állattartó kérésére, illetőleg egyetértésével a nyúl állományokat megelőző védőoltásban kell részesíteni.

c) Az oltott állomány pótoltatásáról (fiatal állatoknál az olthatósági kor elérésekor, törzsállományban az alapimmunitás lejáratakor stb.) állattartónak kell gondoskodnia.

d) Az oltás költsége (a vakcina ára, munkadíj stb.) az állat tulajdonosát terheli.

e) Az oltóanyag állatorvosi rendelvényre adható ki és az oltást csak állatorvos, vagy felügyelete alatt az ezzel megbízott szakember végezheti.

A házi húsevők védelme

56. § (1) Az eb tulajdonosa - a fegyveres erők, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetésvégrehajtási, a vám- és pénzügyőri szervek, a határőrség kivételével - köteles az eb tartási helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének (a továbbiakban: jegyző) bejelenteni, ha az állata[60]

a) a három hónapos kort elérte,

b) elhullott vagy elveszett,

c) tartási helye három hónapnál hosszabb időre megváltozott vagy

d) új tulajdonoshoz került.

(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontja esetében a változást az új tartási hely jegyzőjének is be kell jelenteni. A bejelentés tartalmazza a veszettség elleni oltás legutóbbi dátumát is.

(3) A jegyzőnek a bejelentett ebekről nyilvántartást kell vezetnie, amelyben az ebtulajdonos adatain kívül (név, lakcím) az eb azonosítási adataiat (fajtáját, születési évét, nemét, színét, ha van, jelölési számát) és a veszettség elleni utolsó védőoltás időpontját is fel kell tüntetni.

57. § (1) Minden három hónapnál idősebb ebet - a tudományos kutatási és laboratóriumi vizsgálati célból tartott állatok kivételével - a tulajdonosa vagy tartója köteles évenként, a három hónapos kort elérteket 30 napon belül, a saját költségére állatorvossal veszettség ellen beoltatni.[61]

(2) A terület ebállományának egységesen védett állapota érdekében az oltást szervezetten és meghatározott időszakban kell végrehajtani. A védőoltások végrehajtására az állomás köteles - a minisztérium ütemezése alapján - tervet készíteni, arról a jegyzőt értesíteni.

(3) Az állomás az oltási időszakról és az oltás elvégzésére kijelölt állatorvosokról az önkormányzatok jegyzőit minden év január 31-ig értesíti. Az oltás területenkénti időpontját az állomás által meghatározott időszakon belül, az oltást végző állatorvossal egyeztetve a jegyző határozza meg.

(4) A veszettség elleni oltás megszervezéséről, nyilvántartás és összeírás alapján a települési önkormányzat gondoskodik [Htv. 40. § c) pont].

(5) A szervezett oltás érdekében a jegyző

a) indokolt esetben az oltást megelőzően a nyilvántartás kiegészítése céljából az ebeket összeíratja,

b) az oltás (pótoltás) időpontját, helyét és költségeit a helyben szokásos módon közhírré teszi,

c) az oltás megkezdési időpontja előtt legalább 30 nappal az oltást végző állatorvost (állatorvosokat) a nyilvántartásban szereplő ebek számáról tájékoztatja és felkéri, hogy az oltáshoz szükséges oltóanyagot rendelje meg,

d) az oltás megkezdése előtt az állatorvosnak az ebek naprakész nyilvántartását átadja,

e) az oltás és adminisztráció személyi és tárgyi feltételeit megteremti,

f) az oltás megtörténtét a nyilvántartásba bejegyzi,

g) biztosítja, hogy az eb tulajdonosa az oltás költségét az oltást megelőzően vagy a helyszínen az állatorvos részére megfizesse.

(6) Az ebek védőoltását a kijelölt időben és szakmailag alkalmas helyen kell elvégezni. Az oltás az állattulajdonos megrendelésére az állat tartási helyén is elvégezhető, az ehhez szükséges oltóanyagot az állatorvos is beszerezheti. Az oltás költségét ebben az esetben az állatorvos szedi be.

(7) A fegyveres erők, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetésvégrehajtási, a vám- és pénzügyőri szervek, a határőrség az oltást saját állatorvossal, ennek hiányában az állomás által kijelölt állatorvossal végeztetik el, az (5) bekezdésben foglalt feltételekkel.

(8) Az oltásra csak olyan engedélyezett oltóanyag használható, amely veszettség ellen egy oltással legalább 1 évre immunitást ad. Több betegség ellen védő oltóanyag csak az állattulajdonos előzetes kérésére alkalmazható.

(9) Minden oltásról a 29. számú melléklet szerinti igazolást kell adni.

(10) A szervezett oltások összesítése a kijelölt állatorvos(ok) közreműködésével a jegyző feladata. A tartási helyen beoltott ebek és tulajdonosaik - 56. § (3) bekezdésében felsorolt - adatait az oltást végző állatorvos az oltást követő 15 napon belül köteles a tartás helye szerint illetékes jegyzőnek a nyilvántartás kiegészítése céljából megküldeni.

(11) Az állatorvos köteles a szervezett oltást követően 15 napon belül, majd december hó 31-én az év során beoltott ebek listáját lezárni, az oltott ebek számáról 15 napon belül az állomást tájékoztatni, továbbá az oltatlan ebek tulajdonosait a jegyzőnek bejelenteni. A védőoltás alól elvont ebet, mint az emberre egészségügyi szempontból veszélyes, valamint az állatállomány egészségét veszélyeztető beteg vagy betegségre gyanús ebet, a települési önkormányzat - a Htv. 40. §-ának b) pontja alapján - kártalanítás nélkül leöleti.

58. § (1) Azokon a területeken, ahol a veszettséget ismételten megállapították, az Állomás a házimacskák veszettség elleni megelőző védőoltását is elrendelheti. Ebben az esetben az oltóanyag árát a tulajdonos, az utazási költséget az Állomás viseli.

(2) Egyéb állatok veszettség elleni megelőző védőoltását a tulajdonos kérésére és költségére a hatósági állatorvos végezheti.

59. § (1) A befogott ebek 8 napon belül a tulajdonosuknak visszaadhatók, 8 napon túl értékesíthetők vagy leölethetők.[62]

(2) A külterületen talált gazdátlan ebet, kóbor macskákat a vadászfegyverrel rendelkező személyek kötelesek lelőni és ártalmatlanná tenni.

(3)[63]

60. § (1) A termelési célra befogott vagy vásárolt rókákat a származási hely szerint azonosíthatóan egyedenként vagy kis csoportokban kell elhelyezni.

(2) A karanténidő letelte, illetőleg az immunizálásra alkalmas kor elérése után az állatokat veszettség ellen haladéktalanul, a tulajdonos költségére be kell oltani.

(3) Az oltást, ha az állatok fertőződése nem zárható ki, évente meg kell ismételni.

(4) Ha a rókáktól a telepen tartott nyércek vagy egyéb húsevők is fertőződhetnek, ezeket veszettség ellen évente egy alkalommal a tulajdonos költségére be kell oltani.

(5) A mezőgazdasági nagyüzemben tartott prémesállatok fertőző betegségei ellen az Állomás által meghatározott módon kell védekezni.[64]

A vadon élő, a vadaskerti és az állatkerti állatok védelme

61. § (1) A beteg vagy betegségre gyanús vadon élő vagy vadaskerti állatot a vadgazdálkodási szerv köteles kilövetni, s a hulláját a kórok megállapítása céljából a hatósági állatorvossal megvizsgáltatni, szükség esetén laboratóriumi vizsgálatra mintát szállítani, s az Országos Állategészségügyi Intézet Vadegészségügyi Osztályának helyszínelését kérni.

(2) A kórhatározást követően az érintett területen szükséges tennivalókat a kóroktól függően - indokolt esetben a megyei vadászati felügyelővel közösen - az Állomás határozza meg.[65]

(3) A megelőző vagy gyógyító beavatkozás terheit a vadgazdálkodási szerv viseli.

(4) A vadgazdálkodási szervek a veszettség megelőzésére a rókákat vadászattal vagy egyéb módon gyéríteni kötelesek.

(5) Az állatkerti állatokra a Szabályzat előírásai alól felmentést - indokolt esetben, a minisztérium véleménye alapján - az Állomás adhat.

A tyúk-, a pulyka-, a gyöngyös-, a galamb-, a fácán-, a fogoly- és a fürjállományok védelme

62. § (1) A mezőgazdasági nagyüzem istállóiba újabb állományt csak akkor szabad bevinni, ha az előző állományból egy állat sem maradt vissza, a tartási helyet kitakarították és fertőtlenítették.

(2) A nagyüzemeknek minden baromfit úgy kell elhelyezni, hogy az a tartás során a telephez nem tartozó más baromfival ne érintkezhessen.

(3) A tenyésztojásokat legalább napi két alkalommal össze kell gyűjteni, azonnal szakszerűen fertőtleníteni, és úgy kell megjelölni, hogy a különböző állományokból származó tojásokat azonosítani lehessen.

(4) A fertőző anyagok behurcolásának megakadályozása érdekében a nagyüzemi tyúk-, pulyka-, gyöngyös-, galamb-, fácán-, fogoly- vagy fürjtelepre csak fertőtlenített műanyag tálcát vagy még nem használt papírtálcát szabad bevinni.

63. § (1) A mezőgazdasági nagyüzemi tulajdonban levő, baromfipestis iránt fogékony állományok kötelező jellegű védőoltását a minisztérium határozza meg.

(2) A baromfipestis ellen vakcinázott állományok ellenanyagszintjének meghatározására az Állomás a minisztérium által elrendelt időben és módon vérvizsgálatot végez.

64. § (1) A mezőgazdasági nagyüzem tenyésztojás-termelő tyúk-, gyöngyös-, pulyka- vagy fácántelepén az állatorvos - szükség esetén - köteles megszervezni a baromfitífusz felderítésére irányuló vérvizsgálatot.

(2) A vizsgálathoz szükséges segédszemélyzetről a nagyüzem köteles gondoskodni. A vérvizsgálatot állatorvos felügyeletével az e célra kiképzett szakemberek (állategészségőrök stb) is végezhetik.

(3) A nagyüzemi tenyésztojás-termelő állományok vérvizsgálatait úgy kell szervezni, hogy az első vizsgálatot a tojástermelés várható megkezdése előtt 3 héttel, a másodikat pedig akkor kell elvégezni, amikor az állomány 20-25%-a már megkezdte a tojástermelést. Az első alkalommal az egy légtérben tartott állomány 10%-át kell vérvizsgálat alá vonni, és ha nincs pozitív szerológiai reakció, ugyanennyi állatot kell vizsgálni a második alkalommal is. Pozitív reakció esetén mindkét alkalommal a vizsgálatot az egész állományra ki kell terjeszteni.

(4) Ha valamely tenyészállomány bármelyik vérvizsgálata során a pozitív szerológiai reakciót adó egyedek száma meghaladja a megengedett százalékot, de nem haladja meg a 3%-ot, a pozitív állatokat el kell különíteni, és szárnyjelző gombbal, számmal, vagy egyéb, később is jól azonosítható módon egyedileg meg kell jelölni. Valamennyi pozitív állatból vért kell venni, és azt az állategészségügyi intézetbe kell küldeni további vizsgálat céljára. A vérminták beküldésekor közölni kell a pozitív állatok százalékarányát.

(5) Ha három százaléknál nagyobb a pozitív állatok aránya, a velük egy légtérben tartott állományt is fertőzöttnek kell tekinteni.

(6) Azokban az állományokban, amelyek baromfitífusztól mentesnek minősültek, vagy amelyek tojásainak keltését engedélyezték, újabb vérvizsgálatokat kell végezni, ha ezektől az állományoktól származó, a kelés sorám befulladt tojásokból vagy a nevelés első 5 napjában elhullott csibékből a bakteriológiai vizsgálat a baromfitífusz kórokozóját kimutatta. A kérdéses állomány ismételt vérvizsgálatait az Állomás által kirendelt állatorvos jelenlétében kell elvégezni, és újból minősíteni.

(7) Baromfitífusz-mentességről igazolást a hatósági állatorvos akkor adhat ki,

a) ha a tenyész naposcsibe baromfitífusztól mentes állományból származik, a felnevelés folyamán a betegség nem fordult elő, továbbá az állomány a felnevelése és tartása során más baromfival nem érintkezett,

b) ha az előző feltételek nem állnak fenn, a baromfi törzstenyésztő-, a hibridbaromfi, a nagyszülőpárokat tartó, valamint a szaporító telepeken tenyésztésbevétel előtt elvégzett 2 vérvizsgálat során a pozitív reakciót adó egyedek száma együttesen nem haladja meg az egy légtérben tartott állatok 0,5%-át, és a pozitív reakciót adó egyedeket azonnal eltávolították;

c) ha a hibridbaromfi-szülőpárokat tartó és a keltetőtojás-termelő telepekről származó tenyésztojás baromfitífusztól mentes állományból származik, vagy a tenyésztésbevétel előtt elvégzett két vérvizsgálat során a pozitív reakciót adó egyedek száma együttvéve nem haladta meg az egy légtérben tartott állatok 1%-át, és a pozitív állatokat azonnal eltávolították.

(8) Baromfitífusz-mentesség esetében a 7. számú melléklet szerinti állatorvosi igazolást 4 példányban kell kiállítani. A tőpéldány a hatósági állatorvosnál marad, az igazolás egy példányát - szolgálati úton - az Állomás igazgatójának kell megküldeni, két példányt a nagyüzem vezetőjének kell átadni. Egy példányt ebből helyben kell gyűjteni, és egy példányt a tojásszállítmánnyal együtt a keltetőnek vagy a forgalmazónak kell megküldeni.

(9) A nagyüzem baromfiállományából származó tenyésztojásokat gépi keltetésre felhasználni vagy forgalomba hozni csak baromfitífusz- mentességi igazolás birtokában szabad.

(10)[66]

65. § (1) A kistermelők baromfiállománya esetében a baromfipestis megelőzését szolgáló vakcinás védőoltás időpontját, kiterjedtségét és végrehajtásának módját a minisztérium külön szabályozza.

(2) A kistermelő a tenyészbaromfi-állományából származó tojásokat gépi keltetés céljára csak akkor értékesítheti, ha a tenyészállomány más udvarok baromfiállományával nem érintkezik, a tojások forgalomba hozatala előtt - baromfitífuszos fertőzöttségre - a 64. § (3) bekezdésében leírt korban 3 hetes időközzel, 2 ízben megvizsgálták, és a két vizsgálat során a szeropozitív egyedek száma együttesen nem haladta meg az állomány 2%-át, és a pozitív reakciót adó egyedeket azonnal eltávolították.

(3) A vérvizsgálatokhoz szükséges segédszemélyzetről a kistermelő köteles gondoskodni, a vérvétel és a vérminták elbírálása a hatósági állatorvos feladata.

(4) Ha a kétszer megvizsgált állomány szerológiai pozitivitása együttesen nem haladta meg a 2%-ot, és ezeket az egyedeket azonnal eltávolították, a 8. számú melléklet szerinti állatorvosi igazolást kell 4 példányban kiállítani. Ebből 1 példányt - szolgálati úton - az Állomásnak kell megküldeni, 1-1 példány a tenyésztőé és a keltetőé, a 4. példány az ellenőrzést végző állatorvosnál marad. Az olyan kistermelő állományokban, amelyekben a két vérvizsgálat együttes eredménye alapján a szerológiai pozitivitás 2-3% közötti, a 64. § (4) pontban foglaltak alapján kell eljárni. 3%-nál nagyobb szerológiai pozitivitás esetén az állományt a tenyésztésből ki kell zárni.

(5) Azokban az állományokban, amelyek tojásainak a keltetését engedélyezték, a termelés időszaka alatt, az igazolás kiadását követően 4 hónap múlva az állomány 10%-ában ismételt ellenőrző vizsgálatot kell végezni. Ha a vizsgálat során nem fordult elő pozitív reakció, vagy a pozitivitás esetén az egész állományra kiterjesztett vérvizsgálat során a pozitív reakciót adó egyedek száma nem haladja meg az 1%-ot és a pozitív állatokat eltávolították, 4 példányban új, a 8. számú melléklet szerinti állatorvosi igazolást kell kiállítani. Ha az ismételt vérvizsgálat alkalmával a szerológiai pozitivitás 1% felett van, akkor az állományt a tenyésztésből ki kell zárni.

A fácánállományok védelme

66. § (1) Fácánállományt tenyésztésbe venni csak akkor szabad, ha a 64. § (3) bekezdésében leírt időben és feltételekkel az állomány 10%-ában elvégzett vérvizsgálattal nem volt pozitív reakció. Pozitív reakció esetén a vérvizsgálatot az egész állományra ki kell terjeszteni. A pozitív reakciót adó fácánokat a vizsgálatkor azonnal el kell távolítani.

(2) Ha a pozitív egyedek száma meghaladja az állomány 3%-át, a kérdéses állományt a tenyésztésből ki kell zárni; a kizárt állományt röptetőben és csak ivar szerint elkülönítetten szabad továbbtartani.

(3) A hatósági állatorvos, 3%-ot meg nem haladó pozitivitás esetén, köteles a 7. számú melléklet szerinti mintának megfelelő állatorvosi igazolást 4 példányban kiadni a 64. § (8) bekezdésében foglaltak szerint.

67. § Kotlóst csak abban az esetben szabad fácántojás keltetésére, fácáncsibe nevelésére használni, ha baromfitífuszra és orsóférgességre nézve előzetesen megvizsgálták és negatívnak találták, baromfipestis ellen immunizálták, a származási állomány gümőkórtól mentes és nem esett át baromfikolerás megbetegedésen.[67]

A vízibaromfi-állományok védelme

68. § (1) Vízibaromfit (lúd, kacsa, vadkacsa) tenyésztés, tojástermelés céljára - a naposbaromfi kivételével - csak olyan helyről szabad beszerezni, ahol a baromfikolera legalább egy éven belül nem fordult elő.

(2) A tojásokat a gyűjtés napján és elszállításuk előtt fertőtleníteni kell.

(3) A Derzsy-féle betegség ellen - a betegségtől mentes lúd törzsállományokat - vakcinázni kell, a szikimmunitással nem rendelkező naposlibákat pedig a keltetőben hiperimmun szérummal kell kezelni.

(4) A kacsák vírusos májgyulladása és a kacsapestis (vírusos bélgyulladás) ellen a törzsállományokat vakcinázni kell.

(5) A tolltépő személyek csak a telepi, tiszta, fertőtlenített munkaruhában, lábbeliben állhatnak munkába, és fertőtlenített munkaeszközzel dolgozhatnak.[68]

A baromfikeltetés higiéniája

69. § (1) A baromfikeltető állomás vezetője és a magánkeltetőgép tulajdonosa köteles a keltetőgépeket minden keltetés befejezése után valamennyi alkatrészre kiterjedően takaríttatni és fertőtleníttetni.

(2) A 30 000 tojásnál nagyobb egyszeri befogadóképességű keltetőállomáson az előkeltetőt és a bújtatót külön légtérrel kell kialakítani.

(3) A keltetőbe csak fertőtlenített műanyag tálcát vagy nem használt papírtálcát szabad bevinni.

(4) A keltetésre szánt tojásokat a gépberakás előtt fertőtleníteni kell.

(5) Keltetésre csak tiszta héjú, származás szempontjából azonosítható és a 7. vagy a 8. számú melléklet szerinti állatorvosi igazolással ellátott tyúk-, gyöngyös-, pulyka- vagy fácántojást, továbbá fertőtlenített víziszárnyas-tojást szabad átvenni.

(6) A keltetőállomás köteles - egy termelési folyamat alatt, törzsállományonként - két alkalommal, annak nagysága szerint 10-100 darab befulladt tojást mikrobiológiai vizsgálat céljából a kijelölt laboratóriumba küldeni.[69]

(7) A keltetőállomás köteles kistermelőtől való vásárlás esetén 3 havonta annak 100 egyednél kisebb törzsállománya esetén 20, 100-300 közötti törzsállomány esetén 50, 300 egyednél nagyobb törzsállomány esetén pedig 100 befulladt tojást mikrobiológiai vizsgálat céljából a kijelölt laboratóriumba küldeni.[70]

(8) A keléskor a tojást késve feltörő vagy nehezen kibújó csibét kisegíteni nem szabad. A fejletlen, kelésgyenge, életképtelen csibét haladéktalanul le kell fojtani.

(9) A kezelés közben befulladt és vizsgálatra nem küldött vagy egyéb módon tönkrement tojásokat, a lefojtott kelésgyenge baromfit és a visszamaradt tojáshéjat jól zárható edényben össze kell gyűjteni, és meg kell semmisíteni.

(10) A kelést követő válogatás során a naposcsibéket azonosíthatóan és csoportonként elkülönítve kell kezelni. A szállítólevélen fel kell tüntetni a keltetést végző üzem nevét és címét, a kezelés idejét és azt, hogy a naposcsibék származási helyén levő tojásállomány baromfitífusz szempontjából negatív. A papírdoboz és a bélelésükre használt fagyapot csak egyszeri szállításra, a műanyag szállítódobozok ismételten csak tisztított és fertőtlenített állapotban használhatók fel.

(11) Ha a keltetőüzem a tojások beszerzésével, tárolásával, a keltetéssel és a naposbaromfi értékesítésével kapcsolatos állategészségügyi hatósági állatorvos figyelmeztetés után köteles javaslatot tenni az Állomásnak az üzem működésének felfüggesztésére.[71]

70. § A keltető a befulladt fácántojások 1%-át bakteriológiai vizsgálatra köteles beküldeni az Állomásra.

A halállományok védelme

71. § (1) A mezőgazdasági nagyüzem saját maga állítsa elő tenyészanyagát, vagy olyan halgazdaságból (keltetőállomásról) szerezze be, amelynek tavaszi virémiától való mentességét az elszállítást megelőző 60, az egyéb betegségektől való mentességet 6 nap tartamára a hatósági állatorvos igazolja.

(2) Továbbtartásra szánt halat (ivadékot, nyújtást, anyát) a saját vagy az idegen nagyüzem más község (város) területén levő tavába elszállítani csak akkor szabad, ha az (1) bekezdésben meghatározott egészségügyi feltételeket előzetes helyszíni vizsgálat alapján a hatósági állatorvos igazolja. Az előzetes helyszíni vizsgálat költségei a nagyüzemet terhelik.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott állatorvosi igazolás 6 napig érvényes.

(4) A hatósági állatorvos a halkeltető állomást, valamint az ivadékot rendszeresen eladó nagyüzem halkeltetőjét, ívató és ivedéknevelő tavait az üzemelés idején havonta, továbbá a halakat a telelőből való kihelyezésük előtt köteles ellenőrizni.

(5) Ha bármely vizsgálat útján állatbetegség kórokozójával történt fertőzöttséget állapítanak meg, a hatósági állatorvos rendelkezése szerint kell eljárni.

A méhállományok védelme

72. § (1) A méhészek kötelesek a méhek tavaszi tisztuló kirepülése és a betelelés közötti időszakban a méhcsaládjaikat 2-4 hetenként méhegészségügyi szempontból ellenőrizni, s ennek során a Varroa atkát is keresni. Az ellenőrzésnek mind a méhekre, mind a fiasításra (Varroa atka esetében elsősorban a herefiasításra) ki kell terjednie.

(2) Az üres méhlakást (kaptárt, kast) úgy kell tárolni, hogy abba a méhek se a röpnyíláson, se az esetleges réseken ne juthassanak be; a méhészkedésre alkalmatlan, üres méhlakásokat meg kell semmisíteni.

(3) Méheket fertőzött vagy ismeretlen méhészetből származó mézzel nem szabad etetni.

(4) Használt lépet szabadban vagy méhek számára hozzáférhető helyen nem szabad tartani.

(5) Használt méhlakást, tartozékait, méhészeti felszerelést csak fertőtlenítés után szabad másnak átadni.

(6) A méhészkedést minden évben február végéig, az újonnan kezdett méhészkedést pedig 8 napon belül a méhek tartási helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak be kell jelenteni, amely a méhészeket nyilvántartásba veszi, és a nyilvántartást folyamatosan vezeti.[72]

(7) Amennyiben a méhek állandó tartási helye nem a méhész lakásával összefüggő területen van, a tulajdonos (bérlő) köteles a méhek tartási helyén a nevét és lakáscímét egy legalább 40 x 30 cm nagyságú táblán feltüntetni.

73. § (1) A méhcsaládokat évente június 1. és szeptember 30. napja között egyszer - a vándoroltatási vizsgálattól függetlenül - a méhbetegségek felderítése céljából meg kell vizsgálni. A vizsgálatok során a Varroa atkát a 72. § (1) bekezdésében leírt módon különös figyelemmel kell keresni. A vizsgálatok megszervezése a hatósági állatorvos, elvégzése pedig a felügyeletével működő méhegészségügyi felelős feladata, aki a vizsgálatok eredményéről összesítő kimutatást köteles a 9. számú melléklet szerint készíteni.

(2)[73]

(3) A méhbetegségek megelőzésével kapcsolatos közérdekű vizsgálatok (évi általános, határ menti, ellenőrző, szűrővizsgálatok) költségeit az Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Központ (a továbbiakban: Központ) viseli.[74][75]

74. § (1) A méheket állandó tartási helyükről (átköltözés vagy elidegenítés esetén) csak 1 hétnél nem régebbi, a 10. számú melléklet szerint kiállított állategészségügyi igazolással szabad véglegesen kivinni; a méhek kiszállítását és bevitelét a hatósági állatorvosnak 8 napon belül be kell jelenteni.[76]

(2) Vándorolni csak egészséges méhcsaládokkal szabad. A méhek vándoroltatásával kapcsolatos, valamint a méhész kérésére végzett egyéb vizsgálatok díját a méhész köteles közvetlenül a vizsgálatot végzőnek megfizetni.

(3) A méhcsaládok egészséges állapotát a 10. számú mellékletben meghatározott állategészségügyi igazoláson kell igazolni. A méhész a vándorlás során az állategészségügyi igazolást köteles magánál tartani.

(4) A méhek szállításakor az állategészségügyi igazolást a fuvarozó ellenőrizni köteles; hiányában a szállítást meg kell tagadnia.

(5) Vándoroltatás céljából méheket - az elrendelt védőkörzetet is figyelembe véve - csak olyan helyre szabad telepíteni, amelynek 5 km-es körzetében nyúlós költésrothadás vagy atkakór miatt, illetőleg 1 km-es körzetében európai költésrothadás miatt zárlat alatt álló méhészet nincsen.

(6) A bejelentés a 11. számú melléklet szerinti nyomtatvány ajánlott levélként való beküldésével is teljesíthető. A nyomtatvány igazoló szelvényét a hatósági állatorvos a méhész állandó lakhelyére köteles megküldeni.[77]

(7) A vándorterületre érkezésről történő bejelentés során közölni kell a tulajdonos nevét és lakóhelyét, a méhek legutóbbi tartási helyét, az állatorvosi igazolás számát, keltét és kiállításának helyét, a méhcsaládok számát, az elhelyezésre szolgáló terület pontos megjelölését (dűlő, hrsz. stb.) és a méhállomány őrzésének módját. A hatósági állatorvos köteles ezeket az adatokat nyilvántartani.[78]

(8) Továbbvándorlás és hazatelepítés esetén a méhész minden helyváltoztatás esetén köteles a (2)-(6) bekezdésben foglaltak szerint eljárni, továbbá az elszállítást megelőző munkanapon a vándortanyáról történő eltávozását az elhagyott vándortanya helye szerint illetékes hatósági állatorvoshoz a 12. számú melléklet szerinti nyomtatvány felhasználásával bejelenteni.[79]

(9) A hatósági állatorvos köteles a működési területén letelepedett vándorméhészeket szúrópróbaszerűen méhegészségügyi szempontból ellenőrizni, vagy ellenőriztetni.[80]

(10) A vándoroltatás befejezése után a méhész köteles a hazatelepülését a hatósági állatorvosnak 48 órán belül bejelenteni.

(11) Az országhatártól számított 10 km-en belül a szomszéd állam területéről vagy ismeretlen helyről jött méhrajt - észlelője vagy befogója - köteles a hatósági állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni, amely gondoskodik a méhraj kiirtásáról.[81]

75. § (1) Használt lépet csak tenyérnyi darabokra tördelve szabad elidegeníteni. A műlépkészítő üzemekbe történő lépszállítás cserének minősül; ennek megfelelően a nevezett üzemekbe lépek egészben is beküldhetők.

(2) Sonkoly és műlép egyidejűleg azonos járművel, csak külön jól zárható ládákban szállítható. A sonkoly átvételekor az átvevőnek gumikesztyűt kell viselnie, amelyet minden átvétel után fertőtlenítenie kell.

(3) A műlépkészítő üzemekben a sonkolyt és műlépet külön helyiségekben kell tárolni, és ugyanilyen módon kell kezelni.

(4) A sonkoly és öreglép szállítására és tárolására szolgáló zsákok más célra nem használhatók fel. A kiürült zsákok megsemmisítéséről a műlépkészítő üzemnek kell gondoskodnia. Mézet szállító kannát csak tisztítás és fertőtlenítés után szabad újra felhasználni.

(5) A műlépet előállító üzemek kötelesek a viasz megbízható fertőtlenítése céljából olyan berendezést üzemeltetni, amely a viaszt 1 órán át legalább 112°C-on tartja. A hőfok és a hőhatás idejének megtartását kifogástalanul működő műszerekkel is ellenőrizni kell. Ha a viaszolvasztó berendezés nincs ellátva automatikus hőfokszabályozó és öníró műszerrel, akkor az alkalmazott hőfokról és az alkalmazás időtartamáról hitelt érdemlő feljegyzést kell vezetni.

(6) A műlépet előállító üzemeket működés közben az Állomás évente legalább két alkalommal köteles ellenőrizni.

76. § (1) A légcsőatkával (Acarapis Woodi) fertőzött szomszédos országokkal érintkező határmenti részeken, indokolt esetben egyéb területeken is védőkörzet rendelhető el.[82]

(2) A védőkörzet szabályait a minisztérium állapítja meg.

(3) A védőkörzetben előírt védekezést az állam pénzügyileg is segítheti.

II. RÉSZ

AZ ÁLLATBETEGSÉGEK LEKÜZDÉSE

3. fejezet

AZ ÁLLATBETEGSÉGEK LEKÜZDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állat fogalmának meghatározása

77. § (1) A Szabályzat alkalmazása szempontjából beteg az az állat, amelyen valamely fertőző vagy egyéb betegség tünetei olyan jellegzetesen észlelhetők, illetve a laboratóriumi vizsgálatok olyan eredményre vezetnek, hogy azok alapján az adott betegséget kétségtelenül fel lehet ismerni.

(2) Betegségre gyanús az az állat, amelyen valamely betegség tünetei nem kifejezetten észlelhetők és emiatt a betegséget nem lehet kétségtelenül felismerni, hanem csak gyanítani.

(3) Fertőzöttnek kell tekinteteni azt az állatot, amelyen betegségre utaló tünetek nem észlelhetők, de amelynek fertőzöttsége a Szabályzatban az illető betegségre vonatkozóan leírtak szerint bizonyítható.

(4) Fertőzöttségre gyanús az az állat, amelyen a betegségek tünetei nem észlelhetők, de amelyet a beteg, betegségre gyanús, vagy a fertőzött állatokkal a betegség megállapítását megelőző napokban és a betegség megállapítása után együtt tartottak, vagy érintkezhetett olyan ragályhordozó tárgyakkal, amelyek a betegséget terjeszthetik.

A betegség bejelentési kötelezettsége

78. § (1) A Tvr. 11. § (1) bekezdésében és a R. 44. §-ban meghatározott betegség bejelentési kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha egészségesnek látszó állat vágására kerül sor, de a levágott állaton betegségre gyanútkeltő elváltozást észleltek.

(2) Mezőgazdasági nagyüzem esetében a bejelentés megtételére mindazon személyek kötelesek, akik az állatok felügyeletét, őrzését, gondozását, ápolását, felvásárlását, levágását, vagy az állati hullák ártalmatlanná tételét foglalkozásszerűen látják el. E személyeket a bejelentési kötelezettség teljesítése alól az a körülmény sem mentesíti, hogy a bejelentés megtételére más is köteles.

(3) A bejelentést szóban, írásban és megbízott útján is meg lehet tenni.

(4) Aki veszett, vagy veszettségre gyanús kóbor ebet, macskát vagy más vadon élő állatot észlel, azt szintén köteles bejelenteni.

(5) A bejelentésnek tartalmaznia kell:

a) a mezőgazdasági nagyüzem (telepe) megnevezését és helyét, illetőleg a kistermelő nevét és lakóhelyét;

b) a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús, illetőleg elhullott, levágott vagy leölt állatok tartási helyét, faját, számát; vadon élő esetében az észlelés helyét;

c) a bejelentés időpontjáig az állatokon észlelhető, illetőleg az elhullásuk, levágásuk, vagy leölésük előtt észlelt tüneteknek, valamint ezután rajtuk észlelt elváltozásoknak lehetőleg pontos leírását;

d) mindazokat a körülményeket, amelyek a betegség nemének mielőbbi megállapítását és a betegség leküzdését elősegítik.

(6) Ha a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegséget valamely helyen (udvarban stb.) hatóságilag már megállapították, a zárlat, a forgalmi korlátozás, elkülönítés tartama alatt ugyanabban a betegségben történt újabb megbetegedéseket az eljáró hatósági állatorvos rendelkezése szerint kell bejelenteni.

(7) A mezőgazdasági nagyüzem és a kistermelő köteles a hatósági állatorvos intézkedéséig a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatot azon a helyen, ahol a megbetegedést, a betegség vagy a fertőzöttség gyanúját észlelték, illetőleg, ahol az elhullás, levágás vagy leölés történt, a R. 47. §-a szerint elkülöníteni.

A bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek

79. § A R. 4. számú melléklete szerint a bejelentési kötelezettség alá vont állatbetegségek a következők:

Lovak fertőző kevésvérűsége

Takonykór

Tenyészbénaság

Brucellózis

Gümőkór

Keleti marhavész

Lépfene

Ragadós száj- és körömfájás

Szarvasmarhák ragadós tüdőlobja

Juhhimlő

Rühösség

Afrikai sertéspestis

Aujeszky-féle betegség

Fertőző sertésbénulás

Sertéspestis

Sertések hólyagos betegsége (SVD)

Veszettség

Baromfikolera

Baromfipestis

Kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása)

Ponty tavaszi virémiája

Mézelő méhek atkakórja

Mézelő méhek

"A" nyúlós költésrothadása

"B" európai (enyhébb) költésrothadása

A helyi szakigazgatási szerv feladatai a szabályzatban részletezett fertőző és parazitás állatbetegségek gyanúja esetén

80. § Ha a települési önkormányzat jegyzője bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségről, betegség gyanújáról, fertőzöttségről vagy fertőzöttség gyanújáról tudomást szerez - a Htv. 41. §-ának (1) bekezdése alapján - köteles[83]

a) az állatorvost haladéktalanul értesíteni;

b) az állatorvosnak a helyszínre történő megérkezéséig is az állathullá(ka)t a beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állato(ka)t az egészségesektől elkülöníteni; állatszállítási tilalmat rendeli;

c) a beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állatok termékenyítését vagy fedeztetését megtiltani;

d) azokat a helyeket, ahol a b) pontban említett állatok megfordultak, megfordulhattak vagy halak esetében az összefüggő vízrendszert előzetesen helyi zárlat alá helyezni;

e) a 85. § szerint eljárni vagy ennek gyanúját szállítás közben észlelik;

f) a betegség hatósági megállapítása esetén azt közzétenni;

g) a betegség leküzdését minden eszközzel segíteni.

Az Állategészségügyi Szolgálat általános feladatai a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség megállapítása esetén

A hatósági állatorvos feladatai

81. § (1) Ha a hatósági állatorvos állatnak bejelentendő betegségben történő megbetegedéséről, betegség gyanújáról, fertőzöttségről, fertőzöttség gyanújáról, továbbá beteg állat elhullásáról értesül, köteles

a) vizsgálat céljából a helyszínre a legrövidebb időn belül kiszállni és azt követően - ha a betegséget vagy annak gyanúját észlelte - annak tényéről az Állomást rövid úton értesíteni, és a fertőzött hely állományát a 13. számú mellékletben meghatározott nyomtatványon nyilvántartásba venni;

b) a helyi szakigazgatási szerv intézkedéseit felülvizsgálni és amennyiben a betegség, betegség gyanúja, a fertőzöttség vagy a fertőzöttség gyanúja kizárható, a tett intézkedések hatályon kívül helyezését kezdeményezni;

c) amennyiben a helyi szakigazgatási szerv nem intézkedett, a 80. § b)-d) pontokban előírtakat előzetesen elrendelni;

d) a betegség eredetének, elterjedésének vagy továbbhurcolásának felderítése céljából vizsgálatot végezni;

e) közegészségügyi jelentőségű betegség vagy ennek gyanúja esetén a tényekről a körzeti orvost haladéktalanul értesíteni;

f) a részletes szabályokban előírt szűrővizsgálatot elvégezni vagy elvégeztetni, illetve az utóbb említett esetben a munkát ellenőrizni;

g) a részletes szabályokban előírt védőoltást, gyógykezelést elvégezni, illetőleg a szakszerű elvégzését ellenőrizni;

h) a betegséget - a részletes szabályok egyes betegségeinél előírtakat is figyelembe véve - hatóságilag megállapítani.

(2) A fertőzött községgel szomszédos községek szakigazgatási szerveit és hatósági állatorvosait a betegség fellépéséről a 14. számú melléklet szerint értesíteni kell.

(3) A hatósági állatorvos a betegségek állásáról minden hónap első napján a 15. sz. melléklet szerint az állomásnak köteles jelentést tenni.[84]

(4) A fertőző állatbetegség megszűnését a hatósági állatorvos a 16. számú melléklet szerint köteles az Állomásnak és minisztériumnak jelenteni, s erről a szomszédos község(ek) szakigazgatási szerve(i)t és hatósági állatorvosa(i)t a 17. számú melléklet szerint értesíteni.[85]

(5) A hatósági állatorvos köteles az adott betegség leküzdésére elrendelt fertőtlenítést irányítani és ellenőrizni.

82. §[86]

Az Állomás feladatai bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek megállapítása esetén

83. § Az Állomás köteles

a)[87]

b) ha a betegség más megyéből származik vagy ennek gyanúja merül fel, illetve áthurcolásának lehetősége áll fenn, erről az illetékes Állomást értesíteni;

c) bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség fellépése esetén részleges vagy teljes községi zárlatot elrendelni, illetve a betegség megszűntekor feloldani;

d) szükség esetén a védekezés céljából állatorvosokat, szaksegédeket kirendelni;

e) a részletes szabályokban meghatározott esetekben a védőkörzet elrendelésére és feloldására a minisztériumnak javaslatot tenni;

f) a részletes szabályokban foglaltak szerint a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség jelentkezését a minisztériumnak jelenteni, s a meghatározott esetekben annak utasítása szerint eljárni;

g) a betegségek állásáról a 13. számú melléklet szerint nyilvántartást vezetni;

h) a hatósági állatorvosok jelentései alapján, a 15. sz. melléklet szerint, az állatbetegségek állását minden hónap harmadik napján a minisztériumnak jelenteni;[88]

i) a betegség elterjedésének felderítésére szolgáló diagnosztikai vizsgálatokat, a leküzdéshez és továbbterjedés meggátlásához szükséges vakcinázást, gyógykezelést, fertőtlenítést elrendelni és végrehajtásuk feltételeiről gondoskodni.

Az állatebetegség megállapításával egyidőben történő megszüntetése

84. § (1) A bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegséget a megállapítással egyidejűleg megszűntté kell nyilvánítani, ha azt

a) hullán állapították meg, és a községben beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat nincs, ha volt, levágták, leölték vagy ebből a célból más községbe szállították és a fertőtlenítést elvégezték;

b) más községből behozott állaton a behozataltól számított legrövidebb lappangási időn belül állapították meg, és bizonyítható, hogy az állat az elkülönítés helyén levő állatokon kívül a betegség iránt fogékony más állattal nem érintkezett, továbbá mind a behozott, mind az elkülönített állatok a betegség megállapításáig elhullottak vagy azokat levágták, leölték vagy e célból hatósági engedéllyel más községbe szállították, és a fertőtlenítést elvégezték.

(2) Az egyes bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek legrövidebb lappangási ideje, valamint a betegség megszüntetése szempontjából figyelembe veendő, és az utolsó fertőződési lehetőségektől számított megfigyelési idő a következő:[89]

(3) A megfigyelési időt attól az időponttól kell számítani, amely időpontban a megfigyelés alá vont állat beteg vagy betegségre gyanús állattal, ilyen állat hullájával, nyerstermékével vagy a betegségterjesztő tárggyal utoljára érintkezett.

(4) Nem kell a községet a megállapított betegséggel fertőzöttnek tekinteni, ha a betegséget

a) lábonhajtás vagy szállítás közben feltartóztatott állatokon állapították meg és egyidejűleg megszűntté nyilvánították;

b) más községből közvetlenül a vágóhídra, vágóállatvásárra behozott állaton állapították meg;

c) oltás okozta (oltási reakció) és csak az oltott állatok betegedtek meg.

Eljárás, ha a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegséget szállítás közben állapítják meg

85. § (1) Ha a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegséget, annak gyanúját vagy fertőzésének gyanúját az állatok szállítása vagy lábonhajtása során észlelik, a hatósági állatorvos köteles az állatok továbbszállítását megtiltani. Ugyancsak köteles a feltartóztatott állatok elkülönítéséről és őrzéséről a helyi szakigazgatási szerv útján gondoskodni, és a betegségről, illetve annak gyanújáról vagy a fertőzöttség gyanújáról az Állomást rövid úton vagy táviratilag értesíteni.

(2) A külföldről érkező állatszállítmányt - ha az állatokon - fertőző betegséget vagy annak gyanúját állapítják meg - az állategészségügyi határállomáson fel kell tartóztatni, s erről az Állomást, valamint a minisztériumot rövid úton, táviratilag vagy telexen értesíteni.

(3) Ha a fertőző betegséget vagy annak gyanúját az országhatár és a hazai célállomás között állapítják meg, az (1) bekezdés szerint kell eljárni.

A hatósági megfigyelés szabályai

86. § Hatósági megfigyelésen azt az eljárást kell érteni, amikor olyan nagyüzemi vagy kistermelői állat vagy állomány kerül ún. megfigyelési zárlat alá, amely egészségesnek látszik ugyan, de fertőzött állattal, ragályfogó tárggyal, állatot tartó (gondozó, kezelő stb.) személlyel érintkezett, s ennek következtében várható, hogy az adott betegségre meghatározott megfigyelési időn belül a betegség klinikai tünetekben is jelentkezik.

87. § (1) A hatósági megfigyelés tartama alatt az állattartó a megfigyelés alá helyezett állaton észlelt tüneteket, a betegség tüneteinek megszűnését vagy az álat elhullását haladéktalanul köteles hatósági állatorvosnak bejelenteni.

(2) A hatósági állatorvos köteles:

a) a megfigyelés alá helyezett állatokat szükség szerint, az állattartó bejelentése esetén pedig haladéktalanul megvizsgálni;

b) a hatósági megfigyelés helyett a betegségre gyanús állat, több ilyen állat közül pedig a betegségre legjellemzőbb tüneteket mutató állat kórhatározás céljából történő leölését elrendelni;[90]

c) ha a gyanúba vett, bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség leküzdésére vonatkozó szabályok azt kötelezővé teszik, a hatósági rendelkezésre történő leöletés helyett a betegségre és a fertőzöttségre gyanús állatokat, illetőleg azokból származó vizsgálati anyagot különleges vizsgálati (diagnosztikai) eljárásnak alávetni;

d) a hatósági kegfigyelés tartama alatt történtekről eljárási jegyzőkönyvet készíteni; a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni annak a betegségnek a megnevezését, amelynek gyanúját megállapította, továbbá az állattartó vagy állattulajdonos nevét és lakóhelyét (utca, házszám), az állat(ok) ivarát, súlyát, a kórelőzményi adatokat, tartási helyét, létszámát, azonosítási számát, fajtáját, korát, a betegségre gyanús állat(ok) leírását és az észlelt tüneteket, végül a betegség határozott megállapítása céljából tett intézkedéseket;

e) a betegség megállapítása előtt bekövetkezett elhullás vagy kényszervágás okát felderíteni.

88. § (1) A 87. § (2) bekezdése e) pontjában meghatározott esetben a hatósági állatorvos köteles az állatot felboncolni, erről jegyzőkönyvet készíteni, és - ha ez a betegség megállapításához szükséges - vizsgálati anyagot küldeni.

(2) Ha a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség gyanúja a megfigyelés alatt nem igazolódott be, a hatósági állatorvos köteles a megfigyelést megszüntetni.

A forgalmi korlátozás

89. § (1) A forgalmi korlátozás alá helyezett községből (városból) vagy annak meghatározott részéből, állattartó helyről (udvarból, majorból, telepről, legelőről, legelőrészről, erdőből, erdőrészből) a betegségre fogékony állatokat kivinni vagy oda bevinni nem szabad.

(2) Ha a megállapított állatbetegség leküzdésére vonatkozó részletes szabályok mást nem tartalmaznak, a hatósági állatorvos a forgalmi korlátozást a következő rendelkezések szerint köteles végrehajtani:

a) az állatokat abban a községben kell forgalmi korlátozás alá helyezni, amelyben azokon az állatbetegséget vagy annak gyanúját megállapították, vagy ahol azokat a fertőzöttség gyanújának megállapítása idején tartották;

b) az állatokat olyan módon kell forgalmi korlátozás alatt tartani, hogy a beteg, a betegségre gyanús és fertőzött állatok a fertőzöttségre gyanúsakkal, mindezek pedig a betegség iránt fogékony egyéb állatokkal ne érintkezhessenek;

c) a legelőre nem járó és a legelőről vagy erdőből hazajáró állatokat, ha nem lehet az utóbbiakat ott tartani vagy elkülöníteni, a rendes tartási helyükön kell elkülöníteni;

d) az állandóan legelőn vagy erdőn tartott állatokat a legelőnek vagy erdőnek azon a részén kell elkülöníteni, ahol az állatok a megbetegedés idejében legeltek, lépfene esetén a legelő vagy erdő nem fertőzött, de az erdőnek legeltetésre engedélyezett részén.

A helyi zárlat

90. § (1) Helyi zárlaton állattartó hely, takarmánykeverő üzem vagy egyéb hely zárlatát kell érteni, ahonnan állat, állati termék és fertőzést közvetítő tárgy nem vihető ki, ahova állat nem vihető be, ahol a termékenyítés és a fedeztetés szünetel, továbbá a személyforgalom a R. 49. §-a szerint korlátozott.

(2) Helyi zárlat alá kell helyezni mindazokat a helyeket, ahol a betegséget, a betegség vagy fertőzöttség gyanúját megállapították, továbbá azokat a helyeket is, ahol beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok megfordultak, az utóbbiakat akkor is, ha ott ugyan a betegség iránt fogékony állatok nincsenek, de a megállapított állatbetegség leküzdésére vonatkozó részletes szabályok azt kötelezővé teszik (pl. takarmánykeverő üzem, vágóhíd, tejüzem), valamint azokat az udvarokat, ahová vagy ahonnan a lezárt udvarokból személyi forgalom volt.

(3) Ha a megállapított állatbetegség leküzdésére vonatkozó részletes szabályok mást nem tartalmaznak, több térbelileg jól elkülönített, egymástól távol eső részből (tanyából, majorból stb.) álló mezőgazdasági nagyüzemnek csak azt a részét kell helyi zárlat alá helyezni, ahol a betegség vagy annak gyanúja jelentkezett.

(4) A helyi zárlat alá helyezett állattartó nagyüzemen belül a hatósági állatorvos hozzájárulása nélkül állatokat átcsoportosítani nem szabad.

(5) A személyforgalom különleges korlátozása, őrszolgálat szervezése, kötelező oltás, állatoknak ideiglenes vagy tartós megjelölése, leöletése, állati nyerstermékek, állathullák, alom és trágya ártalmatlanná tétele, fedeztetés megtiltása, vásárok tilalma és más különleges szabályok alkalmazása tekintetében a Szabályzatnak az egyes fertőző állatbetegségek leküzdésére vonatkozó része intézkedik.

(6) A helyi zárlat megvalósításához szükséges tárgyi feltételek költségei az állattulajdonost terhelik.

A községi zárlat

91. § (1) Ha a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség leküzdésére vonatkozó részletes szabályok azt kötelezővé teszik, a kerületi főállatorvos a község, város, megyei város, fővárosi kerület, főváros (továbbiakban: község) egész területére kiterjedő teljes vagy annak egyes részeire kiterjedő részleges községi zárlatot köteles elrendelni.[91]

(2) Azt, hogy a zárlatot milyen állatfaj(ok)ra és milyen ragályterjesztő tárgyakra kell elrendelni, a leküzdés szabályai tartalmazzák.

(3) A zárlat alatt álló

a) községből a részletes szabályokban meghatározott kivétellel tilos állatokat, betegségeket terjesztő vagy terjeszthető anyagokat és tárgyakat kivinni;

b) a községbe tilos fogékony állatokat bevinni;

c) a községben tilos állatokat közösen legeltetni, állatvásárt, állatfelvásárlást vagy kiállítást tartani, fogékony állatot fedeztetni vagy termékenyíttetni;

d) a községben a részletes szabályokban meghatározott esetekben a személyi forgalom is korlátozható.

92. § (1) Részleges községi zárlat elrendelésének van helye, ha

a) a község egyes részeit természetes vagy annak tekinthető határvonal (folyó, csatorna stb.) választja el egymástól, vagy a község bel- és külterülete nem összeépült, és

b) a községrészek lakosságának, illetőleg állatállományának érintkezése megakadályozható.

(2) A kerületi főállatorvos a teljes zárlat alá helyezett községnek, illetőleg részleges zárlat alá helyezett községrészeknek a fertőzött helytől távol eső területeit a határvonalak pontos meghatározásával a betegség megállapításakor vagy a betegség fennállása alatt is mentesítheti a községi zárlat alól, ha

a) a betegség a zárlat alá helyezett községben, illetőleg községrészben még nem terjedt el nagymértékben, továbbá

b) a mentesíteni kívánt részeknek a betegség iránt fogékony állatállománya a fertőzött területek fogékony állatállományával egyáltalán nem érintkezhet és

c) ezek a községrészek a betegségtől mentesek.

(3) A kerületi főállatorvos a részleges községi zárlat elrendelése, valamint a községi zárlat alól történő mentesítés esetén vázlatos helyszínrajzot tartozik készíteni, és a települési önkormányzat jegyzőjének kiadni, illetőleg megőrizni. A helyszínrajzon a község határát, belterületét, a fertőzött helyeket és a részleges községi zárlat alá helyezett, illetőleg a mentesített területet kell feltüntetni.[92]

A betegség leküzdését szolgáló karantén szabályai

93. § (1) Ha valamely községben ragadós száj- és körömfájást állapítottak meg, és a betegséget az állatok leöletésével vagy levágásával nem lehet leküzdeni, a minisztérium által meghatározott esetekben az Állomás a környezettől jól izolált - a mezőgazdasági nagyüzem által üzemeltetett - elkülönítőt köteles létesíteni, ahová a beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állatok beszállíthatók és átvészeltethetők.

(2) Az elkülönítőbe szállítandó állatokról a hatósági állatorvos köteles részletes (a tulajdonos nevét, címét, az elszállított állatok faját, ill. számát, ivarát, súlyát, korát, fülszámát és a [98. § (5) bekezdés szerint megállapított becsértékét tartalmazó] nyilvántartást készíteni.

(3) Az elkülönítő kijelöléséről, az állatok elkülönítőbe való szállításához szükséges járművekről és azok szállítás utáni fertőtlenítéséről az Állomásnak kell gondoskodni.

(4) Az elkülönítőbe szállított állatok takarmányozásáról és gondozásáról - térítés ellenében - annak a nagyüzemnek kell gondoskodnia, amelyik területén az elkülönítőt üzemeltetik.

(5) Az elkülönítőbe szállítandó sertésekért az állat tulajdonosát állami kártalanítás illeti meg.

(6) Az elkülönítőbe szállított szarvasmarhákat a betegség megszűnése, a helyi és a községi zárlat feloldása után az állat tulajdonosának rendelkezésére kell bocsátani. A sertéseket, juhokat és kecskéket állami vágóhídon zárt vágás útján le kell vágatni. A húst és a fogyasztásra alkalmas egyéb részeket hőkezelt készítménybe való bedolgozás után szabad csak forgalomba hozni. A fogyasztásra alkalmatlan részeket a hullákkal azonos módon kell ártalmatlanná tenni.

A védőkörzet

94. § (1) A védőkörzet határát a fertőzött községen túl legalább 15 km-ig terjedően kell megállapítani, amely azonban - szükség esetén - összefüggő nagy területre is kiterjeszthető.

(2) A védőkörzet kialakítását a miniszter megbízottja útján intézi.

A védőkörzet kialakításáról az érintett szerveket az Állomásnak tájékoztatni kell.

(3) A védőkörzet nem fertőzött községeiből csak a minisztériumi megbízott engedélyével szabad a megállapított fertőző állatbetegség iránt fogékony állatokat, ilyen állatok nyerstermékeit, növényi és állati eredetű takarmányt, vagy fertőzés terjesztésére alkalmas tárgyat kivinni, a védőkörzetté nyilvánított területeken keresztül a betegség iránt fogékony állatokat lábon hajtani, illetőleg ilyen állatokat a védőkörzeti területre bevinni.

(4) A védőkörzetre vonatkozó egyéb szabályokat az egyes bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségek leküzdésére vonatkozó részletes előírások tartalmazzák.

Az állami kártalanítással kapcsolatos egyes rendelkezések

95. § Állami kártalanítást a Tvr. 15. §-ának (2) bekezdésében és a R. 57. §-ában meghatározott esetekben lehet elrendelni.

96. § Nem jár kártalanítás

(1) a Tvr. 15. § (3) bekezdésében meghatározott esetekben.

(2) A Tvr. szempontjából a vadon tenyészők közül a 6 hónapon belül engedéllyel befogott gazdasági hasznú állat is vadon élőnek minősül.

Az állatok leöletése és a betegségterjesztő

tárgyak megsemmisítése hatósági rendelkezésre

97. § (1) Az állatok leölését, elkülönítőbe szállítását és a betegségterjesztő tárgyak megsemmisítését a kerületi főállatorvos határozattal (a továbbiakban: leölési határozat) rendeli el.

(2) A leölési határozat a Tvr. 12. §-ának (2) bekezdése alapján fellebbezésre való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

(3) A leölési határozatban meg kell jelölni a leölésre kerülő állatok, illetve a megsemmisítésre kerülő tárgyak tulajdonosának nevét, címét, az állatok faját és darabszámát (méhcsaládok számát), a megsemmisítésre kerülő tárgyakat, továbbá azt, hogy a leölés, illetve megsemmisítés milyen betegség megállapítása vagy leküzdése céljából vált szükségessé.

(4) A határozatban meg kell jelölni azt a hatósági állatorvost, akit a leöléssel kapcsolatos eljárással (becsléssel, leöléssel, fertőtlenítéssel, az állatok, illetve betegségterjesztésre alkalmas tárgyak megsemmisítésével) megbíznak.

(5) A leölési határozat mintáját a 18. számú melléklet tartalmazza.[93]

(6) A leölési eljárással nem bízható meg az a hatósági feladatokkal megbízott üzemi állatorvos, akinek a saját nagyüzeme állatait kellene becsülnie.

(7)[94]

(8) Nem kell leölési határozatot hozni a kötelező védőoltás, kezelés és diagnosztikai vizsgálat következtében elhullott állatok esetében.

(9) A kötelező védőoltás, gyógykezelés és diagnosztikai vizsgálat következtében elhullott állatok esetében a hatósági állatorvosnak jegyzőkönyvben kell rögzíteni azokat a kórelőzményeket és tényadatokat, amelyek a kártalanítás alapjául szolgálnak.

A becslés szabályai

98. § (1) A becslést a leölésnek, az elkülönítőbe szállításnak, a kötelező védőoltásnak, gyógykezelésnek, diagnosztikai vizsgálatnak, illetőleg a betegségterjesztő tárgy megsemmisítésének helye szerint illetékes és a leölési határozatban megjelölt hatósági állatorvos köteles elvégezni, illetőleg ellenőrizni.

(2) Ha a becslés lefolytatásánál összeférhetetlenség állna fenn, úgy a becsléssel más hatósági jogkörrel rendelkező állatorvost kell megbízni.

(3)[95]

(4) Mezőgazdasági nagyüzemek, fegyveres erők és fegyveres testületek tulajdonában levő

a) tenyésztésben álló anya- és apaállatainak becsértéke nem haladhatja meg a nyilvántartási árat,

b) tenyészállat előállító gazdaságoknál a becsérték legfeljebb a tárgyévet megelőző év tenyészállat értékesítésének súly vagy darabonkénti értékesítési átlagára lehet,

c) egyéb növendék és hízóállatok becsértéke nem haladhatja meg az élősúly vagy darabonkénti szerződéses felvásárlási alapárat. Ha az állattulajdonosnak az érintett állatfajra termékértékesítési szerződése nincs, úgy a becsértéket a nem szerződéses felvásárlási alapár szerint kell megállapítani. Az olyan súlykategóriáknál, ahol felvásárlási ár nincs, ott a leölt vagy elhullott állatok átlagsúlyához közelebb álló felvásárlási alapárat kell figyelembe venni.

(5) Magánszemély tulajdonában levő

a) tenyésztésben álló anya- és apaállatok becsértékét a becsült állathoz hasonló vagy azzal azonos fajú, fajtájú, ivarú, korú, hasznosítású állatért az adott területen a szabadpiacon kialakult - a helyi tanács szakigazgatási szerve által igazolt - ár figyelembevételével kell megállapítani,[96][97]

b) egyéb növendék és hízóállatok becsértékének megállapítása azonos a (4) bekezdés c) pontjában foglaltakkal.

(6) Védett állatok becsértékét az Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium felügyelőségeinek szakvéleménye alapján kell megállapítani és a véleményező felügyelőség nevét, címét és iktatószámát a becsérték után fel kell tüntetni. Ennek hiányában a vizsgálat (húsvizsgálat) vagy boncolás eredményét írásban rögzíteni kell.

Eljárási jelentés

99. § (1) A leölési határozat végrehajtásáról, továbbá a kötelező védőoltás, gyógykezelés és diagnosztikai vizsgálat következtében elhullott állatok vizsgálatáról és becsléséről az eljárással megbízott állatorvos köteles a kerületi főállatorvosnak 8 napon belül két pédányban jelentést tenni.[98]

(2) A jelentésben az állatorvosnak meg kell jelölnie a leölési határozat számát, a leölésre kerülő állatok (méhcsaládok) számát, faját és fajtáját, ivarát, füljelzőszámát, egészségi állapotát, súlyát, kilogrammonkénti vagy darabonkénti egységárát és a becsértéket. A megsemmisítésre kerülő betegségterjesztő tárgyaknál fel kell tüntetni a tárgyak megnevezését, súlyát vagy darabszámát, kilogrammonkénti vagy darabonkénti egységárát és a becsértéket.

(3) Ha a fertőző állatbetegséget állategészségügyi intézet vagy laboratórium állapította meg, akkor a jelentésben elégséges az intézmény nevét és székhelyét, a vizsgálat időpontját és iktatószámát, valamint az eredményt feltüntetni. Ennek hiányában a vizsgálat (húsvizsgálat) vagy boncolás eredményét írásban rögzíteni kell.

(4) A jelentésben ki kell térni arra, hogy az állattartó a leöletett vagy kötelező védőoltás, gyógykezelés, diagnosztikai vizsgálat következtében, valamint az elkülönítőben elhullott állatok közül mely állatfajokra rendelkezett termékértékesítési szerződéssel.

(5) A leölési határozat végrehajtásáról készült jelentésben közölni kell azt, hogy mi történt a leölt állatokkal, illetve a megsemmisített tárgyakkal. Amennyiben az egyes fertőző betegségek elleni védekezésre vonatkozó szabályok lehetővé teszik, az állatoknak vagy betegségterjesztő tárgyaknak értékesítését, úgy fel kell tüntetni az értékesítő szerv pontos nevét és címét.

(6)[99]

(7) A leölési határozat végrehajtásáról szóló jelentés mintáját a 19. számú melléklet tartalmazza.

A felhasználható állati testrészek és termékek értékesítése

100. §[100]

A kártalanítási igény elbírálása

101. § (1) A kártalanítási igényt a kerületi főállatorvos a hatósági állatorvos jelentése alapján bírálja el.[101]

(2) A kerületi főállatorvos a hatósági állatorvos által javasolt becsértéket elfogadja vagy a becsérték megállapításának szabályai szerint módosítja.

(3) Ha a kártalanítási igény jogalapjának és összegszerűségének megállapításához a rendelkezésre álló adatok nem elegendők, a bizonyítást ki kell egészíteni és az állattulajdonost meg kell hallgatni.

(4)[102]

(5) Amennyiben a kártalanítás megtagadásának alapjául szolgáló körülmény egyúttal a volt állattulajdonos által elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés gyanúját is kelti, a határozathozatalt a büntető, illetőleg a szabálysértési eljárás jogerős befejezéséig fel kell függeszteni.

A kártalanítási összeg megállapítása

102. § (1) A leölési határozatban megjelölt vagy a kötelező védőoltás, gyógykezelés és diagnosztikai vizsgálat során, továbbá az egyedileg megjelölt és elkülönítőben elhullott állatért, illetőleg a megsemmisített betegségterjesztő tárgyakért járó kártalanítás jogosultságát, összegét a kerületi főállatorvos írásbeli határozatban állapítja meg.[103]

(2) A kártalanítási összeg alapja az állat vagy a tárgy becsértékének a Tvr. 15. §-ának (4) bekezdésében meghatározott százaléka.

(3)[104]

(4) A kártalanítási határozat indokolásában meg kell jelölni, hogy

a) az állat leölését, elkülönítőbe szállítását, kötelező védőoltását, gyógykezelését és diagnosztikai vizsgálatát mely állatbetegség megállapítása vagy felszámolása miatt rendelték el és mi a kártalanítási igény elismerésének alapja,

b) a betegségterjesztő tárgy, illetőleg állati termék megsemmisítését vagy egyéb módon történő ártalmatlanná tételét mely okból rendelték el,

c) a kártalanítás összegét milyen jogszabályok alapján állapították meg.

(5)[105]

(6) A kártalanítási határozat mintáját a 20. számú melléklet tartalmazza.[106]

A kártalanítási határozat közlése. Fellebbezés.

A kártalanítási összeg kiutalása

103. §[107]

A zárlat és forgalmi korlátozás enyhítése

104. § (1) A zárlat alatt álló helyről, községből, továbbá a forgalmi korlátozás vagy megfigyelés szempontjából elrendelt elkülönítés helyéről állatot kivinni, illetőleg ezekre a helyekre állatokat bevinni csak engedéllyel szabad. A hatósági rendelkezésre vágóhídra irányított állatokat a vágóhíd köteles előzetes időpontegyeztetés után átvenni, és az elkülönített vágás után szigorított fertőtlenítést végezni.

(2) Az engedély iránti kérelmet a hatósági állatorvosnál kell előterjeszteni, aki a beadványt a kerületi főállatorvosnak küldi meg. Indokolt esetben a kerületi főállatorvos az engedélyezés jogát a hatósági állatorvosra átruházhatja.[108]

(3) A beadványnak tartalmaznia kell az állattartó nevét, az állatok származási és rendeltetési helyét, faját, számát, nemét, korát, hasznosítását, a kivitel vagy bevitel célját és okát. Ha az állatok ki- vagy bevitele oltáshoz kötött, az oltás megtörténtét igazoló állatorvosi bizonyítványt ugyancsak csatolni kell.

(4) Az engedély megadására jogosult szerv köteles előzetesen megszerezni - az egyes állatbetegségekről szóló szabályoknak megfelelően - a rendeltetési hely szerint illetékes Állomás hozzájárulását.

(5) Az engedély kiadásáról - a ki- vagy bevitelnek megfelelően - értesíteni kell a származási vagy a rendeltetési helyen illetékes hatósági állatorvost, illetőleg az Állomás igazgatóját.

(6) Az engedélynek tartalmaznia kell a kivitel vagy bevitel célját, feltételeit és az engedély érvényességének időtartamát.

105. § (1) Az engedélyes köteles a kivitel vagy bevitel időpontját az elszállítás előtt, illetőleg a megérkezés után azonnal a hatósági állatorvosnak bejelenteni és a szállítási engedélyt átadni.

(2) Ha az egyes fertőző állatbetegségek leküzdésére vonatkozó szabályok ezt előírják, az állatok csak kedvező eredményű állatorvosi vizsgálat és előzetes helyszíni szemle után szállíthatók el. Ilyen esetben az engedélyen a vizsgálati eredményt is fel kell tüntetni.

(3) Az állatokat csak az előírt feltételekkel, a kijelölt útvonalon és helyre szabad szállítani, azok tulajdonjogát útközben másra átruházni nem szabad. Azokat kísérővel, megállás nélkül a célállomásig kell szállítani.

106. § (1) A zárlat vagy forgalmi korlátozás alatt álló helyről a betegség terjesztésére alkalmas tárgyakat és az állatok nyerstermékeit csak akkor és úgy szabad kivinni, ahogy azt az egyes állatbetegségekről szóló részletes szabályok lehetővé teszik.

(2) Az elkülönítést, a forgalmi korlátozást és a helyi zárlatot a járási főállatorvos, a községi zárlatot és a védőkörzetet az Állomás enyhítheti.[109]

Eljárás az állatbetegségek megszűnése esetén

107. § (1) Az egyes állatbetegségek leküzdésére vonatkozó részletes jogszabályok figyelembevételével a helyi zárlatot fel kell oldani és a betegség leküzdésére tett egyéb intézkedések hatályát is meg kell szüntetni, ha

a) a zárlat alatt álló helyen bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség iránt fogékony állat már nincs (mind elhullott, valamennyit levágták, leölték, elszállították), vagy b) a zárlat alatt álló helyen tartott, betegség iránt fogékony állatok között az utolsó beteg vagy betegségre gyanús állat elhullásának, levágásának, leölésének vagy felgyógyulásának, illetőleg az utolsó beteg vagy betegségre gyanús állat elszállításának időpontjától számított megfigyelési idő tartama alatt újabb megbetegedés nem történt,

c) a részletes részben meghatározott diagnosztikai vizsgálatok negatív eredménnyel lezáródtak, s

d) az a)-b) pontban foglalt esetekben a kötelező fertőtlenítést végrehajtották.

(2) A forgalmi korlátozást, illetőleg az elkülönítést az egyes állatbetegségek leküzdésére vonatkozó részletes szabályokban meghatározott feltételek teljesítése és a fertőtlenítés megtörténte után kell feloldani.

(3) A területi zárlat (községi zárlat, védőkörzet) feloldása tekintetében az egyes állatbetegségek leküzdésére vonatkozó részletes szabályok az irányadók.

108. § (1) A betegséget hatóságilag megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben helyi zárlat alatt álló hely már nem maradt, forgalmi korlátozás vagy elkülönítés alatt egy állat sincs és az esetleg elrendelt területi zárlatot is feloldották.

(2) Az egyes bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek megfigyelési idejét a betegségek leküzdésére vonatkozó részletes szabályok állapítják meg.

(3) A fertőtlenítést ellenőrző hatósági állatorvos köteles a helyi zárlat, illetőleg a forgalmi korlátozás vagy az elkülönítés alatt álló és az ezekkel együtt tartott fogékony állatokat a helyszínen gondosan megvizsgálni, és azok létszámát a betegség bejelentésének időpontjában megállapított létszám alapján ellenőrizni.

(4) A helyi zárlatnak, a forgalmi korlátozásnak, az elkülönítésnek, a községi zárlatnak, illetőleg a védőkörzetnek a fertőtlenítést ellenőrző állatorvos javaslata alapján történő feloldása és a betegség megszűntté nyilvánítása annak a szervnek a hatáskörébe tartozik, amely azt a betegség megállapításakor elrendelte.

109. § A betegség megszűntté nyilvánítását köteles[110]

a) a szakigazgatási szerv a helyben szokásos módon közzétenni;

b) a hatósági állatorvos

- a 16. mellékletként közölt minta szerinti levelezőlapon a minisztériumnak, az Állomásnak bejelenteni,

- a 17. sz. mellékletként közölt minta szerinti levelezőlapon mindazokkal a szervekkel közölni, amelyeket a betegség megállapításáról annak idején értesített.

Fertőtlenítés

110. § (1) A fertőző állatbetegség leküzdése céljából fertőtleníteni kell

- a betegség tartama alatt (folyamatos, ismételt, előzetes fertőtlenítés), továbbá

- a betegség megszüntetése előtt.

A fertőtlenítés módja lehet

a) egyszerű,

b) szigorított.

(2) A fertőtlenítés kötelezettségére vonatkozóan a 42. §-ban foglalt előírások végrehajtása tekintetében az állatbetegségek leküzdésének részletes részében előírtak az irányadók.

4. fejezet

AZ ÁLLATBETEGSÉGEK LEKÜZDÉSÉNEK RÉSZLETES SZABÁLYAI

A bejelentési kötelezettség alá vont állatbetegségek leküzdésének szabályai

LOVAK FERTŐZŐ KEVÉSVÉRŰSÉGE

A beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állatok meghatározása

111. § (1) Fertőző kevésvérűségben beteg az egypatás állat, amelyen

- a betegség klinikai tünetei kifejezetten felismerhetők, vagy

- nem jellemző tünetek mellett az állatkísérlet, vagy a 21 napos időközzel 2 alkalommal elvégzett vérvizsgálat (Coggins-próba) pozitív eredményt adott.

(2) Fertőző kevésvérűségben beteg volt az az állat is, amelyen a boncolás, valamint a szövettani vizsgálat megállapítja a betegségre utaló elváltozásokat függetlenül attól, hogy az állaton az elhullás vagy leölés előtt a betegségre gyanút keltő tüneteket észletek-e.

(3) Fertőző kevésvérűségre gyanús az az egypatás állat,

- amelyen a betegség klinikai tünetei nem jellemzőek, de a 21 napos időközzel egymást követő két vérvizsgálat közül az egyik pozitív eredményt adott, vagy

- amely klinikai tünetet nem mutat, de 21 napos időközzel elvégzett két vérvizsgálat pozitív eredményt adott.

(4) Fertőző kevésvérűséggel fertőzött az egypatás állat,

- amelyen a klinikai tünetek nem kifejezettek és az egy vagy két alkalommal elvégzett vérvizsgálat kétes eredményt adott, vagy

- amelyen klinikai tünetek nélkül a vérvizsgálat egy alkalommal pozitív eredményt adott.

(5) Fertőzöttségre gyanús az az egypatás állat, amelyet 90 napon belül fertőző kevésvérűségben beteg vagy betegségre gyanús állattal együtt tartottak, vagy amelyen klinikai tünetek nélkül a vérvizsgálat egy alkalommal kétes eredményt adott.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

112. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-aiban előírtakat.

(2) A betegség hatóságilag csak az Állomás felülvizsgálata után állapítható meg.

A beteg állattal való eljárás

113. § (1) A beteg állatot hatósági rendelkezésre vágóhídon kell leölni.[111]

(2) A beteg állatot az elkülönítés helyéről csak levágás céljából szabad kivinni.

A betegségre gyanús állattal való eljárás

114. § (1) A betegségre gyanús állatot élete végéig forgalmi korlátozás és állatorvosi megfigyelés alá kell venni, s rajta a 116. §-ban meghatározott klinikai vizsgálatokat kell elvégezni.

Amennyiben bármelyik vizsgálat során a betegséget megállapítják, az állattal a továbbiakban a 113. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint kell eljárni.

(2) A betegségre gyanús állat nyakának bal oldalán 10-15 cm nagyságú "FK" jelet kell besütni.

(3) A megjelöléssel egy időben a ló törzslapjára, származási bizonyítványára vagy az ezt helyettesítő egyéb igazolványára a hatósági állatorvosnak a "Fertőző kevésvérűségre gyanús" megjegyzést kell feltüntetni.

(4) A megjelölt állatot a tulajdonosa, a hatósági állatorvos engedélyével a 117. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott feltételek mellett, legfeljebb 3 évig munkára még használhatja.

(5) Ha a betegségre gyanús állat forgalmi korlátozása az állat gazdasági értékét jelentősen csökkenti, a hatósági állatorvos engedélyezheti annak levágását. Ilyen esetben a húsvizsgálat mellett boncolást is kell végezni, arról jegyzőkönyvet kell felvenni és vizsgálati anyagot kell állategészségügyi intézetbe küldeni.

(6) Kivételes esetben, egy összefüggő nagyobb terület mentesítése érdekében, a minisztérium előzetes engedélye alapján, állami kártalanítással, betegségre gyanús állat is leölhető.

A fertőzött és fertőzöttségre gyanús állattal való eljárás

115. § (1) A fertőzött és a fertőzöttségre gyanús állatot 90 napra, illetve amennyiben az 1. számú függelékben meghatározott diagnosztikai vizsgálat a 90 napot meghaladja, a diagnosztikai vizsgálat lezárásáig forgalmi korlátozás és állatorvosi megfigyelés alá kell helyezni.

(2) Az állaton az 1. számú függelékben meghatározott diagnosztikai vizsgálatokat az alábbiak szerint kell végezni:

a) a célzott vagy szűrővizsgálat során észlelt pozitív vagy kétes vérvizsgálati eredmény az 1. számú függelék első vérvizsgálatának felel meg,

b) a fertőző kevésvérűségben beteg, betegségre gyanús vagy fertőzött állattal érintkezett ló vérét - amennyiben az az első diagnosztikai vizsgálatig nem betegedett meg - a fertőződés feltételezett időpontjától számított 28 nap múlva kell vizsgálni, s ez az 1. számú függelék első vizsgálatának felel meg.

(3) A vizsgálatok eredménye alapján az 1. számú függelékben jelzett hatósági eljárást kell kezdeményezni.

1. számú függelék

Az állatorvosi megfigyelés szabályai

116. § Az állatorvosi megfigyelés alá helyezett

a) betegségre gyanús

nem jellemző klinikai tüneteket mutató egypatás állatot a tünetek megszűnéséig legalább tíznaponként,

- tüneteket nem mutató egypatás állatot legalább három havonként,

b) fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús[112]

- nem jellemző klinikai tüneteket mutató egypatás állatot a tünetek megszűnéséig tíz naponként,

- tüneteket nem mutató egypatás állatot hat havonként,

hőmérőzéssel egybekötött klinikai vizsgálatnak kell alávetni.

A forgalmi korlátozás szabályai

117. § (1) A betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állatot forgalmi korlátozás alá kell venni, s továbbtartás céljából eladni, elajándékozni, vagy más helyre szállítani nem szabad.

(2)[113]

(3) A betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állat munkavégzésének engedélyezése előtt az állat tulajdonosa vagy bármely más jogcímen használója a hatósági állatorvosnak írásban nyilatkozni köteles arról, hogy az előírt állategészségügyi szabályokat megtartja, illetőleg az azok megszegéséből eredő károkat megtéríti.

(4) A fertőzött és fertőzöttségre gyanús állatot, amelyen a 90 napi, illetve amennyiben a diagnosztikai vizsgálatok a 90 napot meghaladják, a diagnosztikai vizsgálatok végéig tartó megfigyelési idő alatt a fertőzöttség gyanúja is kizárható, a forgalmi korlátozás alól fel kell oldani.

A beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állat szállításának szabályai

118. § (1) A beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állatot csak levágás céljából vágóhídra, a hatósági állatorvos engedélyével és csak beteg állatok szállítására rendszeresített zárt gépkocsin szabad szállítani. Útközben a szállítmányból állatot kirakni vagy a szállítmányhoz állatot hozzárakni nem szabad.

(2) A szállításnál a hatósági állatorvos köteles:

a) az állatok azonosságát ellenőrizni és a szállítási okmányon a hibás bejegyzéseket helyesbíteni, vagy a hiányokat pótolni;

b) a szállítási okmányon piros tintával vagy piros irónnal feltüntetni, hogy a szállítmányt csak hatósági állatorvosi vizsgálat után és felügyelet mellett szabad kirakni;

c) az állatok szállítási okmányát az alábbi záradékkal kell ellátni:

"A ... db fertőző kevésvérűségben beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állat elszállítása a ..... vágóhídra történik. A rendeltetési állomáson a szállító jármű kirakása csak hatósági állatorvos jelenlétében történhet meg. A szállítmány rendeltetési helye: .............................................".

(3) A rendeltetési helyen a kirakásnál eljáró hatósági állatorvos köteles az állatok azonosságát ellenőrizni, a kirakás megtörténte után pedig gondoskodni arról, hogy a szállításra használt járművet szigorított módon fertőtlenítsék.

A trágya, az alom és a takarmányhulladék

119. § A beteg vagy betegségre gyanús állat trágyáját, alomját és takarmányhulladékát más állatok trágyájától és takarmányhulladékától külön rakva kell összegyűjteni és ártalmatlanná tenni.

Legeltetéssel kapcsolatos szabály

120. § Azon a legelőn, amelyről a fertőző kevésvérűségben beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús lovakat eltávolították, fogékony állatok csak két hét eltelte után legeltethetők.

A betegség megszűntté nyilvánítása

121. § (1) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a beteg állat leölése, a fertőzött, indokolt esetben a szomszédos istállók légytelenítése és a fertőtlenítés megtörtént. A betegség megszüntetésének nem akadálya, hogy a községben fertőző kevésvérűség gyanúja, fertőzöttség vagy fertőzöttség gyanúja miatt állatok állatorvosi megfigyelés és forgalmi korlátozás alatt állnak.

Fertőtlenítés

(2) Azt a helyiséget, amelyben beteg és a betegségre gyanús állatokat elkülönítették, továbbá, amelyben ilyen állatok megfordultak, szigorított módon fertőtleníteni kell.

(3) Ha a helyiségnek, amelyben a beteg állatot tartották, a padozata föld, azt egy ásónyomnyi mélységben ki kell ásni, s azt fertőtlenítő oldattal átitatva ártalmatlanná kell tenni.

(4) A fertőtlenítésnél 4%-os formalint vagy 5%-os klórlúgot kell használni.

(5) A fertőtlenítést a hatósági állatorvos irányítása mellett kell végrehajtani.

TAKONYKÓR

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat meghatározása

122. § (1) Takonykórban beteg az az egypatás állat,

- amelyen - az immundiagnosztikai próbák eredményétől függetlenül - a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak,

- amelyeken a tünetek nem kifejezettek, de az immundiagnosztikai próbák valamelyike pozitív eredményre vezetett,

- amely takonykórra gyanút keltő kóros tünteket nem mutat ugyan, de a függelék szerint végzett és minősített immundiagnosztikai próbák együttes eredménye pozitív.

(2) Takonykórra gyanús az az egypatás állat, amelyen a tünetek nem kifejezetten mutatkoznak és az immundiagnosztikai eljárások kétes eredményre vezettek.

(3) Takonykór fertőzöttségére gyanús az az egypatás állat, amelyet takonykórban beteg vagy e betegségre gyanús állattal közös istállóban vagy udvarban tartottak, vagy amely ilyen állattal legelés, szállítás, hajtás stb. közben közvetlenül érintkezett, közös vályúból ivott vagy evett, ilyen állat kóros váladékával szennyezett tárggyal (szerszámmal, etetőzsákkal stb.) érintkezett vagy érintkezhetett,

- amelyen az immundiagnosztikai eljárások alapján további vizsgálatokat kell végezni.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

123. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-aiban előírtakat.

(2) A betegség hatóságilag csak az Állomás felülvizsgálata után állapítható meg.

(3) Ha a vizsgálat adatai szerint a beteg állat közös legelőre járt, vagy ha egyébként is alapos a gyanú, hogy a betegség a községben (nagyüzemben, ménesben) elterjedt, az Állomás elrendelheti a község (nagyüzem, ménes) valamennyi egypatás állatának a függelék szerinti ellenőrző immundiagnosztikai vizsgálatát. A vizsgálat megkezdése előtt a minisztériumot tájékoztatni kell és a továbbiakban annak utasítása szerint kell eljárni.[114]

Helyi zárlat

124. § A Szabályzat 90. §-ában foglaltakon felül a helyi zárlat alá helyezett helyen a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok istállóeszközeit, takaróit, szerszámait, itatóedényeit, etetőedényeit más egypatás állatnál használni csak fertőtlenítés után szabad.

Az immundiagnosztikai eljárás alkalmazásának szabályai

125. § (1) A betegség megállapítása, illetőleg annak kizárása végett malleines próbát és vérvizsgálatot kell végeztetni. A vizsgálatok szabályait az 1-3. számú függelék tartalmazza.

Az immundiagnosztikai eljárás elhagyható, ha

a) az állattartó az állatot állami kártalanítás nélkül hajlandó leöletni;

b) az állaton időközben a betegség klinikai tünetekben mutatkozik;

c) az állat vágóállat-vásárra vagy vágóhídra került.

(2) A különleges diagnosztikai eljárás alá kerülő, betegségre és fertőzöttségre gyanús állatokról két példányban kimutatást kell készíteni. A kimutatás egyik példányát a vizsgálatok alapján tett intézkedésekről szóló jelentéssel az Állomásnak meg kell küldeni, és a továbbiakban esetleges rendelkezései szerint kell eljárni.

(3) A diagnosztikai eljárás során fel kell hívni a tulajdonos figyelmét arra, hogy az állaton időközben mutatkozó, a betegségre gyanút keltő tünetekről a hatósági állatorvost azonnal értesítse.

1. számú függelék

A szempróbát követő eljárás

2. számú függelék

A vérvizsgálatot követő eljárás, ha a vizsgált állat szeme diagnosztikai próbára alkalmas

3. számú függelék

A vérvizsgálatot követő eljárás, ha a vizsgált állat szeme diagnosztikai próbára nem alkalmas

A beteg állattal való eljárás

126. § A beteg állatot vértelen úton, haladéktalanul le kell ölni és a hullát ártalmatlanná kell tenni.[115]

A betegségre és fertőzöttségre gyanús állattal való eljárás

127. § A betegségre és fertőzöttségre gyanús állatot az 1-3. számú függelékben meghatározottak szerint haladéktalanul immundiagnosztikai eljárás alá kell vonni, és a továbbiakban a megállapítás eredményétől függően kell eljárni.

Közegészségügyi szabályok

128. § (1) A takonykór gyanúját a körzeti orvosnak haladéktalanul be kell jelenteni.

(2) A hatósági állatorvos köteles kioktatni a beteg, a betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok gondozóját és tulajdonosát, valamint a fertőtlenítésnél segédkező személyeket, hogy a takonykór iránt az ember is fogékony, és az ilyen állatokkal, azok hulláival, valamint a fertőzött tárgyakkal való érintkezés veszélyes.

(3) A betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok elkülönítési helyére csak az állat gondozója, orvos, állatorvos vagy állategészségügyi technikus léphet be.

(4) A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat ápolásával, hullájának szállításával, boncolásával, valamint a fertőtlenítéssel nem szabad megbízni olyan személyt, akinek keze vagy más fedetlen testrésze sérült.

(5) A beteg vagy betegségre gyanús állat gondozását vagy kezelését végző személy köteles magát az állattal való minden foglalkozás után fertőtleníteni.

(6) Azok a személyek, akik beteg vagy betegségre gyanús állat hullarészeivel érintkeztek, a boncolásnál vagy szállításnál segédkeztek, ugyancsak kötelesek magukat fertőtleníteni. E személyek fertőtlenítését a hatósági állatorvos köteles ellenőrizni.

(7) Beteg állatot gyógykezelni vagy azon műtétet végrehajtani nem szabad. Betegségre gyanús állaton kezelést vagy műtétet csak állatorvos végezhet.

A trágya, az alom és a takarmányhulladék kezelése

129. § A helyi zárlat alá helyezett helyen a fertőzött istállóban és a kifutóban összegyűlt trágyát, almot és takarmányhulladékot, a helyi zárlat alá helyezett helyen levő egyéb állatok trágyájától és takarmányhulladékától külön rakva kell összegyűjteni és ártalmatlanná kell tenni. E szabály megszegése esetén a helyi zárlat alá helyezett helyen levő valamennyi állat trágyáját, alomját és takarmányhulladékát ártalmatlanná kell tenni.

A nyerstermék felhasználásának tilalma

130. § A beteg vagy betegségre gyanús állat szőrét felhasználni vagy forgalomba hozni nem szabad, hanem az elégetéssel kell ártalmatlanná tenni.

A beteg és a betegségre gyanús állatok levágásának tilalma

A fertőzöttségre gyanús állatok levágása

131. § (1) A beteg vagy betegségre gyanús állatot levágni vagy elvéreztetés útján leölni nem szabad.

(2) A fertőzöttségre gyanús állatot - kényszervágás esetét kivéve - csak vágóhídon, a hatósági állatorvos jelenlétében és az általa közvetlenül a levágás előtt végrehajtott, negatív eredményű malleines szempróba után szabad levágni.[116]

A hullák felbontásának és felhasználásának korlátozása

A hullák ártalmatlanná tétele

132. § (1) Beteg vagy betegségre gyanús állat hulláját felhasználni vagy forgalomba hozni nem szabad.

(2) Beteg vagy betegségre gyanús állat hulláját és hullarészeit ártalmatlanná kell tenni. Ennek, valamint az ilyen hulla szállításának szabályai a következők:

a) a hullát csak hatósági állatorvosnak, más személynek pedig csak hatósági állatorvos felügyelete mellett szabad felbontani;

b) a hullát lebőrözni nem szabad, és ha az ártalmatlanná tétel elásás útján történik, a bőrt a hullának a hullagödörbe való helyezése előtt többszörös keresztülmetszéssel használhatatlanná kell tenni;

c) a boncolás során vérrel vagy egyéb testnedvekkel beszennyezett földet lapáttal fel kell szedni és a hullagödörbe dobni, majd a boncolás helyét fertőtlenítő oldattal át kell itatni;

d) a hulla szállítására használt járművet a hulla lerakása után a helyszínen kell fertőtleníteni, a felhasznált almot pedig el kell égetni;

e) a hulla és a hullarészek ártalmatlanná tételét a hatósági állatorvos jelenlétében és utasítása szerint kell végezni.

(3) A szállításra használt járművet lovakkal nem szabad vontatni.

A helyi zárlat enyhítése

133. § (1) A helyi zárlat enyhítése céljából a nem fogékony állatokra felmentést lehet adni.

(2) A helyi zárlat alá helyezett helyről fertőzöttségre gyanús állatot indokolt esetben (elköltözés, megszokott tartási helyére való szállítás) a hatósági állatorvos engedélyével a község más helyére vagy más község területére ki lehet vinni. Az ilyen állatok kivitelére vonatkozólag a Szabályzat 104-105. §-ában foglaltakon felül még a következő szabályokat kell megtartani:

a) az állatot csak abban az esetben szabad kivinni, ha közvetlenül az elszállítás előtt végzett immundiagnosztikai vizsgálat kedvező eredményű, s az állatot helyszíni vizsgálat során a hatósági állatorvos a betegségre utaló tünetektől mentesnek találta;

b) az állatot a rendeltetési helyen azonnal el kell különíteni, helyi zárlat alá kell helyezni, és az előző tartási helyen meghatározott immundiagnosztikai eljárást folytatni kell;

c) ha a kivitel más község (város) területére történik, az eddigi eljárások adatait tartalmazó kimutatás egyik példányát vagy kivonatát a rendeltetési hely szerint illetékes hatósági állatorvos részére a szállítási engedély kiadásáról szóló értesítéssel együtt meg kell küldeni.[117]

(3) A helyi zárlat alá helyezett helyről fertőzöttségre gyanús állatot, amelynél az első immundiagnosztikai eljárás eredménye negatív vagy kétes, a hatósági állatorvos engedélyével a község határának meghatározott részébe munkavégzése céljából ki szabad vinni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

134. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha

a) a zárlat alá helyezett helyen fogékony állat nincsen, és a fertőtlenítést végrehajtották;

b) a zárlat alá helyezett helyen maradt állatokon a függelék szerint újabb eljárást alkalmazni nem kell.

(2) A betegséget hatóságilag megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben a betegség miatt helyi zárlat alá helyezett hely már nincs.

Fertőtlenítés

135. § (1) A fertőtlenítést szigorított módon kell végezni.

(2) Fertőtleníteni kell

a) azt a helyiséget, amelyben a beteg, a betegségre és fertőzöttségre gyanús állatot tartották és amelyben ilyen állat megfordult, továbbá az istállóberendezéseket, az etető- és itatóedényeket, takarítóeszközöket, az összegyűjtött trágyát, almot és takarmányhulladékot, valamint mindazokat a tárgyakat (takarót stb.), amelyek a hatósági állatorvos szerint fertőzöttek lehetnek;

b) azt a járművet, amelyen a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatot vagy ilyen állat hulláját szállították;

c) azt a helyet, amelyen a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatot leölték, kényszervágták vagy boncolták és az ahhoz használt eszközöket;

d) azokat a személyeket, akik a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat leölését, kényszervágását, boncolását és fertőtlenítését végezték.

(3) A zárlat további fenntartása esetében is haladéktalanul fertőtlenítést kell végezni a (2) bekezdés szerint, ha a beteg vagy betegségre gyanús állat eltávolítása vagy elhullása után a helyiségben fogékony állat maradt.

TENYÉSZBÉNASÁG

A beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állat meghatározása

136. § (1) Tenyészbénaságban beteg az a mén vagy kanca,

- amelyen a betegség tünetei kifejezetten felismerhetők, vagy

- amelynél az ivarszerv nyálkahártyájáról vett kaparékban a kórokozó kimutatható, vagy

- amely betegségre gyanús, és a tenyészbénaságra irányuló vérvizsgálata pozitív eredményre vezetett.

(2) Tenyészbénaságra gyanús az a mén vagy kanca, amelyen a külső nemi szervek nem fájdalmas duzzanata - különösen néhány nappal a pároztatás után - észlelhető.

(3) Tenyészbénasággal fertőzött az a tünetmentes mén vagy kanca, amelynél a tenyészbénaságra irányuló vérvizsgálat pozitív eredményre vezetett.

(4) Tenyészbénaság fertőzöttségére gyanús

- az a mén, amely tenyészbéna, e betegségre gyanús, vagy e betegséggel fertőzött kancát fedezett, továbbá

- az a kanca, amelyet tenyészbéna, e betegségre gyanús, vagy e betegséggel fertőzött mén fedezett, vagy

- az a tünetmentes mén vagy kanca is, amelynek vérvizsgálata kétes eredményt adott.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

137. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-aiban előírtakat.

(2) A betegség hatóságilag csak az Állomás felülvizsgálata után állapítható meg.

(3) Tenyészmén megbetegedése, a betegség gyanúja, fertőzöttsége vagy a fertőzöttség gyanúja esetén az Állomás a méntelepet is soron kívül köteles értesíteni.

(4) A tenyészbénaság nagymérvű elterjedtsége esetén a hatósági állatorvos a 145. §-ban foglaltakat is köteles elrendelni.

A fedeztetés tilalma

138. § (1) A beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús mént fedeztetésre, további mesterséges termékenyítésre használni, a beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús kancát fedeztetni, illetőleg mesterségesen termékenyíteni nem szabad.

(2) Az állattulajdonos kérelmére az Állomás engedélyezheti olyan fertőzöttségre gyanús kancának mesterséges termékenyítését, amelynek legalább az első vérvizsgálata kedvező eredményű volt.

A beteg állattal való eljárás

139. § (1) A beteg mént vagy kancát levágás útján, haladéktalanul le kell vágni. A beteg állatot a leölés céljából való elszállításáig az elkülönítés helyéről kivinni nem szabad.[118]

(2) A levágást vágóhídon kell végrehajtani.

A betegségre gyanús állattal való eljárás

140. § A betegségre gyanús állatot a 143. §-ban előírtak szerint forgalmi korlátozás alá kell helyezni, az 1. számú függelék szerint tovább kell vizsgálni, s ennek eredményeképpen a függelékben meghatározott intézkedést kell végrehajtani.

1. számú függelék

A betegségre gyanús állattal való eljárás

A fertőzött állattal való eljárás

141. § A fertőzött állatot a 143. § előírásai szerint forgalmi korlátozás alá kell helyezni, a 2. számú függelék szerint tovább kell vizsgálni, s ennek eredményeképpen a függelékben meghatározott intézkedést kell végrehajtani.

2. számú függelék

A fertőzött állattal valóeljárás

A fertőzöttségre gyanús állattal való eljárás

142. § A fertőzöttségre gyanús állatot a 143. § előírásai szerint forgalmi korlátozás alá kell helyezni és azt az állatot, amely

a) kétes vérvizsgálati eredmény mellett beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állattal nem érintkezett, a 3. számú függelékben,

b) a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állattal érintkezhetett, a fertőződés időpontjából számított 21. napi kezdettel a 4. számú függelékben

meghatározott módon tovább kell vizsgálni, s ennek eredményeképpen a függelékben meghatározott intézkedést kell végrehajtani.

3. számú függelék

A fertőzöttségre gyanús állattal való eljárás

(ha a vérvizsgálat a célzott vagy szűrővizsgálat alkalmával, klinikai tünetektől mentes állaton kétes eredményt adott

4. számú függelék

A fertőzöttségre gyanús állattal való eljárás

(ha az állat beteg, betegségre gyanús, vagy fertőzött állattal érintkezett, tünetektől mentes, és vérvizsgálat eddig nem volt)

A forgalmi korlátozás szabályai

143. § (1) A forgalmi korlátozás 90 napig, illetőleg amennyiben az előírt diagnosztikai vizsgálat ezen idő alatt nem fejeződött be, a diagnosztikai vizsgálat befejezéséig tart.

(2) A betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús mént kancával, valamint a betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús kancát ménnel ugyanabban a helyiségben (istállóban, fészerben, kifutóban stb.) együtt tartani, ugyanazon a legelőn együtt legeltetni vagy együtt jármű elé fogni nem szabad.

(3) A betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állatot az Állomás engedélye nélkül más községbe kivinni nem szabad. Az állat állandó tartási helyét a község területén belül is csak a hatósági állatorvos engedélyével szabad megváltoztatni.

(4) Az Állomás a kivitelt csak levágás céljából vagy az állattartó lakóhelyének megváltoztatása miatt engedélyezheti. Az engedély kiadásáról a rendeltetési hely szerint illetékes Állomást értesíteni kell.

(5) A levágás céljából kivitt állatokat 5 napon belül le kell vágni, a továbbtartás céljából elszállított állatokat pedig újabb tartási helyükön ugyanolyan forgalmi korlátozás alatt kell tartani, mint amilyen korlátozás alatt előbbi helyükön álltak.

(6) A forgalmi korlátozás alá helyezett állatok fedezési és fedeztetési tilalom alatt állnak.

(7) A vizsgálat alatt állott kancákat a feloldástól számított egy éven belül természetes módon fedeztetni nem szabad.

A beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állat szállításának szabályai

144. § (1) A beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állatot vasúton vagy tehergépkocsin kell szállítani. Útközben a szállítmányból állatot kirakni vagy a szállítmányhoz állatot hozzárakni nem szabad.

(2) A szállításnál eljáró hatósági állatorvos köteles:

a) a fuvarlevélen piros tintával vagy irónnal feltüntetni, hogy a szállítmányt csak hatósági állatorvosi vizsgálat után szabad kirakni;

b) a kísérő okmányt az alábbi záradékkal ellátni;

"A .............. db tenyészbénaságban beteg, betegségre gyanús, fertőzött, illetőleg fertőzöttségre gyanús állat elszállítása a ....................................................................... -i vágóhídra, a ............................-i hatósági állatorvos ...................... /19.... sz. engedélye alapján továbbtartásra (a nem kívánt szöveg törlendő) történik.

A rendeltetési állomáson a vasúti kocsi kirakása csak hatósági állatorvos jelenlétében történhet meg. A szállítmány rendeltetési helye: ................................................................."

(3) A rendeltetési helyen a kirakás alkalmával a hatósági állatorvos köteles az állatok azonosságát ellenőrizni és a szállításra használt járművet fertőtleníttetni.

Az Állomás feladatai a tenyészbénaság nagymérvű elterjedtsége esetén[119]

145. § Ha a betegség a községben vagy a mezőgazdasági nagyüzemben, több helyen jelentkezett, vagy ha a betegség eredete kétséget kizáróan nem volt megállapítható, az Állomás rendelkezése alapján a község vagy a mezőgazdasági nagyüzem területén egy év tartamára a következő szabályokat is alkalmazni kell:

(1) a hatósági állatorvos a ménekről és kancákról, azok pontos leírását is tartalmazó nyilvántartást köteles vezetni;

(2) a hatósági állatorvos köteles a fedeztetésre alkalmas kancákat 21 napi időközzel két ízben vérvizsgálatnak alávetni;

(3) továbbtartás céljából az egyéves kort meghaladott állatot csak a hatósági állatorvosnak, a 21 napi időközzel két ízben végrehajtott vérvizsgálat negatív eredményét feltüntető igazolása mellett szabad más helyre kivinni;

(4) a kancákat csak mesterségesen szabad termékenyíteni;

(5) a termékenyítésre vagy továbbtartásra nem engedélyezett, egy évnél idősebb méneket ivartalanítani kell;

(6) a hatósági állatorvos köteles a lóállományt negyedévenként tenyészbénaságra irányuló klinikai vizsgálatnak alávetni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

146. § (1) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állat már nincs, illetőleg a beteg méneket és kancákat leölték.

(2) A betegség megszűntté nyilvánítása előtt nem kell fertőtleníteni.

BRUCELLÓZIS

A beteg, a betegségre gyanús, a fertőzött és a fertőzöttségre gyanús, valamint a betegségtől mentes állat meghatározása

147. § (1) Brucellózisban beteg az az állat,

- amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak,

- az a nőivarú állat, amelynél ezeken kívül a magzatban és annak burkain ugyancsak a brucellózisra jellemző kórbonctani elváltozások állapíthatók meg,

- amelynek váladékaiból, illetve a magzatburkából és magzatának szerveiből a brucella baktériumokat mutatták ki.

(2) Brucellózisban betegnek kell tekinteni a betegségre gyanús állatot is, ha az elvégzett immundiagnosztikai vagy bakteorológiai vizsgálat pozitív eredményre vezetett.

(3) Brucellózisra gyanús az

- az állat, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak,

- a nőivarú állat, amely a betegség egyes tüneteit kifejezetten mutatja ugyan, de a magzatburkon és a magzatban a brucellózisra jellemző elváltozásokat határozottan megállapítani és a kórokozóját kimutatni nem lehet.

(4) Brucellózissal fertőzött az az állat, amelyen a betegségre gyanút keltő tünetek nem mutatkoznak, de az immundiagnosztikai (vér-, tej-, ondó) és a bakteorológiai vizsgálatok valamelyike pozitív eredményre vezetett.

(5) Brucellózis fertőzöttségre gyanús - az esetleg elvégzett immundiagnosztikai vizsgálat negatív eredményére való tekintet nélkül - az az állat,

- amelyet brucellózisban beteg vagy fertőzött állattal együtt tartottak,

- amely brucellózissal fertőzött vagy brucellózis szempontjából ismeretlen állományból származik.

(6) Brucellózistól mentes az az állat, amely a betegségtől mentes állományban született, felnevelése ilyen környezetben történt és ellése utáni immundiagnosztikai vizsgálatai is negatív eredményre vezettek.

(7) Brucellózistól mentesnek kell tekinteni azt a brucellózistól mentes kistermelői udvarból legkésőbb hatvan napos koráig felvásárolt nőivarú szarvasmarhát is, amely a gyűjtő (intervenciós) telepen tenyészérett korában végzett vizsgálat alkalmával valamennyi társával együtt negatív vérvizsgálati eredményt adott.[120]

A fertőzött, a mentesítés alatt álló és a betegségtől mentes nagyüzemi állomány meghatározása

148. § (1) Brucellózissal fertőzött az a nagyüzemi állomány (telep), amelyben brucellózisban beteg, vagy az állomány 1%-át meghaladó számú fertőzött állat található.

(2) Brucellózistól mentesítés alatt álló az a telep, amelyről a fertőzött állományt eltávolítják és helyére mentes helyről származó állatokat szállítanak be.

(3) Brucellózistól mentes az az állomány, amelyben a betegség klinikai tünetei legalább 2 év óta nem fordultak elő, az esetleges vetélések és koraellések laboratóriumi kivizsgálása minden esetben negatív ereménnyel járt, továbbá az ott levő összes felnőtt (tenyészérett) állat szerológiai minősítő és ellenőrző vizsgálatai alkalmával nem találtak egynél, illetve 1%-nál több fertőzött állatot, és a fertőzött állatokat azonnal eltávolították.

(4) A mentességet az Állomás állapítja meg.

A fertőzött és a betegségtől mentes kistermelői udvar meghatározása

149. § (1) Brucellózissal fertőzött az a kistermelői udvar, amelyben beteg vagy fertőzött állat található.

(2) Brucellózistól mentes az a kistermelői udvar, amelyben az összes felnőtt (tenyészérett) állat egyszerre végzett szerológiai vizsgálatának eredménye negatív.

(3) A mentességet a hatósági állatorvos állapítja meg és igazolja.

A brucellózistól mentes község meghatározása

150. § (1) Brucellózistól mentes az a község, amelyben az összes nagyüzemi és kistermelői állomány mentes.

(2)[121]

A brucellózistól mentes megye meghatározása és a mentesítés szempontjai

151. § (1) Brucellózistól mentes az a megye, amelyben minden nagyüzemi és kistermelői állomány mentes.

(2)[122]

152. § (1) Szarvasmarha, sertés és juhállományokban elsősorban mesterséges termékenyítést kell alkalmazni. Tehenek és kocák természetes fedeztetésére kizárólag gümőkórtól és brucellózistól mentes állományok esetében adhat engedélyt az állomás.[123]

(2) A legelőre járó nőivarú szarvasmarhák közé 6 hónaposnál idősebb bikát, illetve sertések közé öt hónaposnál idősebb kant hajtani tilos.

(3) Brucellózistól mentes gazdaságba, községbe, udvarba vagy megyébe kizárólag brucellózistól mentes állományból származó állatok vihetők be (kivéve a vágóhídra szállítás esetét). Új telepet kizárólag a brucellózistól is mentes szarvasmarhákkal vagy sertésekkel szabad feltölteni.

(4) Külföldről behozott fogékony háziállatot végleges tartási helyére történő szállítása előtt az Állomás által elfogadott helyen, elkülönítőben kell tartani legalább 30 napig, és ez alatt 21 napi időközzel két ízben vérvizsgálat alá kell vonni. Vemhes nőivarú állatok elkülönítése csak akkor szüntethető meg, ha az összes behozott állat megellett és az ellést követően legkorábban 14 nap múlva elvégzett ellenőrző vérvizsgálat eredménye is negatív volt, amit az utolsónak ellő állat negatív vizsgálati eredménye birtokában 21 nap elteltével az egész állomány ismételt vérvizsgálatának negatív eredményével is meg kell erősíteni.[124]

153. §[125]

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

154. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §- aiban előírtakat.

(2) A hatósági állatorvos a betegség gyanújának megállapítása esetén köteles

a) a betegségre gyanús állattól a szerológiai és bakteriológiai vizsgálatok elvégzése céljából vizsgálati anyagot venni és azt az állategészségüyi intézetnek megküldeni,

b) a betegségről vagy gyanújáról - a beteg vagy a betegségre gyanús állat leírásának, tulajdonosa nevének és címének közlésével - a községi apaállat-gondozót, a betegség megállapításáról a körzeti orvost is értesíteni.

A beteg sertéssel és szarvasmarhával való eljárás

155. § (1) A beteg hímivarú állatot hatósági állatorvos rendelkezésére haladéktalanul ivartalanítani kell és forgalmi korlátozás alatt kell tartani, vagy 5 napon belül le kell vágni.[126]

(2) A beteg nőivarú állatot termékenyítési (fedeztetési) tilalom és forgalmi korlátozás alatt kell tartani, és a vetélést, vagy a heveny lázas tünetek megszűnését követő 15 napon belül le kell vágni.

A betegségre gyanús sertéssel és szarvasmarhával való eljárás

156. § (1) A betegségre gyanús állatot vérvizsgálat és bakteriológiai vizsgálat alá kell vonni.

(2) Ha a bakteriológiai vizsgálatot nem lehetett végrehajtani vagy negatív ereményre vezetett, a szerológiai vizsgálatok eredményétől függően

a) az első szerológiai (vér-, tej- vagy ondó-) vizsgálatok valamelyikének pozitív eredménye esetén az állatot betegnek kell tekinteni és a 155. § szerint kell eljárni,

b) az első szerológiai vizsgálat negatív vagy kétes eredménye esetén 21 napi időközzel két ízben újabb szerológiai vizsgálatot kell végezni és

- a második vagy harmadik szerológiai vizsgálat valamelyikének pozitív vagy kétes eredménye esetén az állatot betegnek kell tekinteni és a 155. § szerint kell eljárni,

- a második és harmadik szerológiai vizsgálat negatív eredménye esetén a forgalmi korlátozást fel kell oldani.

A pároztatás tilalma

157. § (1) A beteg, a betegségre gyanús, valamint az ondóvizsgálat eredménye szerint fertőzött bikát és kant keresésre, pároztatásra vagy mesterséges termékenyítésre nem szabad használni. A csak vérvizsgálat eredménye szerint fertőzött kan szükség esetén az eredeti fertőzött, zárt állományban (annak felszámolásáig) pároztatásra használható.[127]

(2) A beteg nőivarú állatot pároztatni tilos.

(3) A betegségre gyanús nőivarú állat a gyanúnak a 156. § (2) bekezdése szerint kizárása után pároztatható.

(4) A kistermelői udvarban levő beteg, betegségre gyanús és fertőzött nőivarú állatot pároztatni vagy mesterségesen termékenyíteni tilos.

A forgalmi korlátozás szabályai

158. § (1) A beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állatot elkülönítési helyéről kivinni csak azonnali levágás céljából vagy a (2), (3) bekezdés szerinti kivétellel szabad.

(2) A betegségre és fertőzöttségre gyanús állat a gyanúsnak a 156. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kizárása után fogékony állatok közé vihető és közös legelőre hajtható, ha a betegség vagy a fertőzöttség gyanújának megállapításakor nem fertőzött állományban tartották.

(3) Beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állatot közös legelőre hajtani tilos. Elidegeníteni, állandó tartási helyét a községen belül megváltoztatni, más községbe vinni csak az Állomás, illetve a hatósági állatorvos engedélyével szabad.

a) A hatósági állatorvos a kivitelt kistermelő esetében csak az állattartó lakóhelyének a községen belüli megváltoztatása; mezőgazdasági nagyüzemen belül az állatoknak hizlaló vagy lefejő telepre való elszállítása, továbbá valamennyi szektor esetében azonnali levágás céljából engedélyezheti.

b) A több járásra vagy megyére kiterjedő mezőgazdasági nagyüzemek fertőzött és fertőzöttségre gyanús állatainak telepek közötti, előzetesen elkészített terv alapján végzett átcsoportosítására az Állomás(ok) adhat(nak) engedélyt.

A bakteriológiai és immundiagnosztikai eljárások alkalmazásának szabályai

159. § A betegség, illetve a fertőzöttség megállapítása érdekében a vér, tejelő állatoknál a tej, hímivarú állatoknál az ondó szerológiai vizsgálatát is el kell végezni. Ezekkel egy időben nőivarú állatok esetében a magzat és a magzatburok, hím állat esetében az ondó bakteriológiai vizsgálatát el kell végezni. Ha a vizsgálatok eredménye negatív, a szerológiai vizsgálatokat 21 naponként legalább két ízben meg kell ismételni, s ezek eredményétől függően a 155. és 156. § szerint eljárni.

A szarvasmarha-állományok ellenőrzésének szabályai

160. § (1) Az Állomás köteles a szarvasmarha- állományokat a brucellás fertőzöttség szempontjából ellenőrzés alatt tartani és minősíteni.

(2) A brucellózistól mentessé nem nyilvánított megyékben a mentes nagyüzemi állományok valamennyi tenyészérett egyedét két évenként szerológiai vizsgálat alá kell vonni.

(3) A brucellózistól mentessé nyilvánított megyékben a mentességet elsősorban a rendellenes ellések, vetélések és holtellések intézeti vizsgálatával kell ellenőrizni. Az ellenőrző szerológiai vizsgálatok szükségességét az Állomás állapítja meg és rendeli el a vizsgálatokat.[128]

A sertésállományok minősítésének és ellenőrzésének szabályai

161. § (1) Az Állomás köteles a mezőgazdasági nagyüzemi sertésállományokat a brucellás fertőzöttség szempontjából minősíteni, ellenőrzés alatt tartani, és a vizsgálatok eredménye alapján a (3)-(5) bekezdések szerinti minősítési kategóriákba besorolni és nyilvántartani.[129]

(2) A minősítő vizsgálat céljára valamennyi kocából a fialás utáni 2-6 héten belül, valamennyi kanból egy időben - az utolsó koca fialását követően -, vért kell küldeni a területileg illetékes állategészségügyi intézetbe.

(3) "C" minősítést kap az az állomány, amelyben a betegséget két éven belül megállapították, vagy a szerológiai vizsgálattal száz kocánál kisebb létszám esetén egynél több pozitív egyedet, száz vagy száznál több koca esetén pedig 1%-nál nagyobb arányú pozitivitást találtak.

(4) "A" minősítést kap az az állomány, amelyben a brucellózis klinikai tünetei két éven belül nem fordultak elő, a vetélések, halvavetélések és koraellések laboratóriumi vizsgálata a brucellózis szempontjából minden esetben negatív eredménnyel járt, és amelyben az előírt szerológiai vizsgálatok eredménye negatív volt. "A" minősítést kap az az állomány is, melyben a szerológiai vizsgálatok során száz kocánál kisebb létszám esetén legfeljebb egy, száz kocás vagy annál nagyobb állomány esetén pedig legfeljebb 1% szerológiailiag pozitív állatot találtak, és ezeket az állományból azonnal eltávolították, s a 30 nap múlva megismételt állományvizsgálat negatív eredményű volt.

(5) Mentes minősítést kap az az "A" minősítésű állomány, amely az egyéves időközzel megismételt szerológiai - valamint a folyamatosan végrehajtott egyéb - ellenőrző vizsgálatok alapján is megfelel az "A" kategória feltételeinek, és amelynek tartási helyén az Állomás által meghatározott személyi és tárgyi feltételek biztosítottak.

(6) Abban az újonnan kialakított állományban, amelyben valamennyi sertés igazoltan mentes állományból származik, vagy ilyennek a szaporulata, és ahol az üzem rendelkezik a mentes minősítéshez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, a (2) bekezdés szerinti minősítő vizsgálatok negatív eredményét követően azonnal mentes minősítés adható.

(7) Minden, a betegségre klinikailag gyanút keltő esetben, a 497. § szerint kell vizsgálni anyagot küldeni a területileg illetékes állategészségügyi intézetbe.[130]

(8) Brucergénes vizsgálatokat csak kistermelői állományokban, és csak az állomás engedélyével szabad végezni.

(9) Félévenként el kell végezni valamennyi tenyészkannak, valamint a nagyüzemi tenyészkocák 10-10%-ának, a fialást követő 2-6 hét között történő ellenőrző szerológiai vizsgálatát.

(10) A mentes vagy az "A" minősítés legfeljebb egy évre felfüggeszthető, ha:

a) a személyi és tárgyi feltételek kedvezőtlenül alakultak;

b) az oktani vizsgálatokat elmulasztják;

c) az Állomás által végzett ellenőrzések során tapasztaltak alapján ez indokolt.

(11) Ha a (10) bekezdés szerinti felfüggesztés időtartama alatt az arra okot adó körülményeket nem szüntették meg, az állományt alacsonyabb minősítési kategóriába kell sorolni.

(12) A mentés és az "A" minősítést vissza kell vonni, ha:

a) klinikai megbetegedés, bármiféle vizsgálat eredménye, továbbá pozitív laboratóriumi lelet brucellák jelenlétére utal;

b) a felfüggesztés ideje alatt végzett vizsgálatok eredménye alapján indokolt;

c) a személyi és tárgyi feltételek tartósan kedvezőtlenül alakultak.

(13) A mentes és az "A" minősítést, a mezőgazdasági nagyüzemben megállapított fertőzöttség esetén, az érintett nagyüzemtől és indokolt esetben a községtől, a kistermelői állományban megállapított fertőzöttség esetén pedig a községtől kell visszavonni.

(14) A megye mentes minősítését már egy község mentességének esetén vissza kell vonni, kivéve, ha csupán egy mezőgazdasági nagyüzemben állapították meg a fertőzöttséget, és a fertőzés forrása más megyéből származik, feltéve, hogy az üzem a mentesítéshez azonnal hozzákezd. Ha a megyében rövid időn belül, egymást követően két vagy több mezőgazdasági nagyüzem mentessége szűnik meg, a megye minősítését vissza kell vonni.

Az elvetélt vagy elhullott magzat, továbbá a magzatburok ártalmatlanná tétele

162. § A brucellózissal fertőzött állományban elvetélt vagy elhullott magzatot, továbbá az ezekből és a normális ellésekből származó magzatburkokat és érett magzatokat - ha nem küldenék intézeti vizsgálatra - a hullával azonos módon, elásással, elégetéssel vagy ÁTEV útján kell ártalmatlanná tenni, az általuk beszennyezett területet pedig haladáktalanul fertőtleníteni kell.

Közegészségügyi szabályok

163. § (1) A hatósági állatorvos köteles közölni a beteg, betegségre gyanús, valamint a fertőzött és a fertőzöttségre gyanús állat gondozójával vagy tulajdonosával, hogy az ilyen állat ellésénél, elvetélésénél vagy gyógykezelésénél való vigyázatlan közreműködés, továbbá az ilyen állat nyers tejének és tejtermékeinek fogyasztása, valamint az ilyen állat vigyázatlan boncolása vagy levágása az emberre is veszélyes. Az ilyen állatokkal foglalkozókat ki kell oktatni a megfelelő személyi higiénia betartásának jelentőségére, beleértve a távozáskor elengedhetetlen fertőtlenítő kézmosást is.

(2) Levágás esetén az állat beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állapotáról értesíteni kell a vágóhídi állatorvost.

(3) A beteg, a betegségre gyanús és a fertőzött állat ápolására, gyógykezelésére vagy hullájának boncolására nem szabad olyan személyt igénybe venni, akinek keze vagy más fedetlen testrésze sérült.

(4) A brucellózissal fertőzött nagyüzemi állományokról és községekről az Állomás évente egyszer értesíteni köteles a megyei Köjált.

(5) Az egészségügyi szolgálati emberek brucellás megbetegedéséről vagy fertőzöttségéről kapott értesítések nyomán az Állomás köteles vizsgálatot végezni.

A tej felhasználásának korlátozása

164. § (1) A beteg és a betegségre gyanús állat tejét forgalomba hozni tilos. A tej csak helyben és felforralás után használható fel.

(2) A fertőzött és a fertőzöttségre gyanús állat teje a fogyasztónak közvetlenül nem adható el, és abból nem adható ki illetmény tej sem. Az ilyen tejet feldolgozó üzembe kell szállítani és a forgalomba hozatala előtt hőkezelni kell.

A betegség megszűntté nyilvánítása

165. § (1) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben már nincs beteg állat, illetve a beteg hímivarú állatokat ivartalanították.

(2) A betegség tartama alatt minden ellés után fertőtleníteni kell azt az ólat, illetve kutricát, amelyben az ellés történt.

(3) A beteg és a betegségre gyanús állatok tartási helyét a szükséghez képest, de legalább 3 naponként, a forgalmi korlátozás feloldása, illetve az állatok elszállítása után pedig azonnal fertőtleníteni kell.

(4) A fertőtlenítést szigorított módon kell végezni.

Eljárás a juhok és a kecskék brucellózisa esetén

166. § (1) A fertőzött, de klinikailag nem beteg kosok és bakok kizárólag abban a fertőzött állományban fedezhetnek tovább szükség esetén, amelyben a fertőzöttségüket megállapították. A beteg kosokkal és bakokkal a 155. § szerint kell eljárni.

(2) Brucella melitensis fertőzöttség megállapítása esetén a minisztérium külön rendelkezése szerint kell eljárni.

Eljárás a lovak brucellózisa esetén

167. § A beteg lovat a betegség klinikai tüneteinek megszűnéséig forgalmi korlátozás alatt kell tartani. A forgalmi korlátozás ideje alatt a lovat elkülönítési helyéről kivinni nem szabad. A betegségből gyógyult ló nagyüzemi szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecsketenyésztő telepre nem engedhető be.

GÜMŐKÓR

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús, valamint a fertőzött és a betegségtől mentes szarvasmarha meghatározása

168. § (1) Gümőkórban beteg - a tuberkulinos bőrpróba eredményétől függetlenül - az a szarvasmarha, amely gümőkórra gyanút keltő tüneteket mutat és a megbetegedés gümőkóros eredetét a kiegészítő vizsgálatok bebizonyítják.

(2) Gümőkóros volt az a szarvasmarha, amelyben az elhullását vagy leölését követő boncolással vagy húsvizsgálattal gümőkórra gyanút keltő eltávozásokat találtak és kórszövettani vagy bakteriológiai vizsgálattal, illetve a kísérleti állatoltással a gümőkórt megállapították.

(3) Gümőkórra gyanús az a szarvasmarha, amelynek valamely szervében gümőkórra gyanút keltő tünetek vagy eltávozások mutatkoznak, de a kiegészítő vizsgálatokkal nem sikerült a betegséget sem igazolni, sem pedig kizárni.

(4) Gümőkórral fertőzött az a szarvasmarha, amely a bovin tuberkulinra pozitívan reagál, de nem mutat gümőkórra gyanút keltő tüneteket.

(5) Gümőkóros fertőzöttségre gyanús

- az a tuberkulinos bőrpróbára nem reagáló és gümőkórra gyanút keltő tünetet nem mutató szarvasmarha, amelyet beteg, betegségre gyanús vagy gümőkórral fertőzött szarvasmarhával együtt tartanak vagy tartottak, vagy

- feltehető, hogy bármely más módon fertőződhetett.

(6) Gümőkórmentesnek azt a mentes környezetből származó, gümőkórmentes környezetben tartott szarvasmarhát kell tekinteni, amelyen a végrehajtott tuberkulinos bőrpróba eredménye is negatív.

169. § A beteg, a betegségre gyanús és a gümőkórral fertőzött szarvasmarhát egyaránt fertőzőképesnek kell tekinteni.

A fertőzött, a fertőzöttségre gyanús és a gümőkórtól mentes nagyüzemi állomány meghatározása

170. § (1) Gümőkórral fertőzöttnek kell minősíteni azt a nagyüzemi állományt, amelyben gümőkórban megbetegedett szarvasmarhát találtak és azt nem távolították el, illetve eltávolították ugyan, de a többször megismételt tuberkulin vizsgálat eredménye vagy egy újabb beteg állat észlelése az állomány fertőzöttségét bizonyítja.

(2) Gümőkóros fertőzöttségre gyanúsnak kell minősíteni azt a nagyüzemi állományt, amelyben egynél több, illetve az állomány 1%-át meghaladó fertőzött állatot találnak az ellenőrző tuberkulin vizsgálat alkalmával.

(3) Gümőkórmentesnek azt az állományt kell nyilvánítani, amelyben az évenként végrehajtott ellenőrző tuberkulin vizsgálatok során egynél több fertőzött állatot, illetve egy százalékos nagyobb arányú fertőzöttséget nem találtak, és a fertőzöttnek bizonyult állatokat azonnal eltávolították.

A kistermelő udvarának minősítése a gümőkór szempontjából

171. § (1) Gümőkórral fertőzöttnek azt az udvart kell minősíteni, amelyben az évenként végrehajtott ellenőrző vizsgálat során akár csak egy gümőkórral fertőzött szarvasmarhát is találtak.

(2) Gümőkórmentesnek azt az udvart kell nyilvánítani, amelyben a tuberkulinos bőrpróba eredménye az összes szarvasmarha esetében negatív.

A gümőkórmentesség megőrzésének szempontjai

172. § (1) Új állományok kialakítására, új telepek feltöltésére és állománykiegészítésre csak gümőkórtól mentes szarvasmarhákat szabad felhasználni.

(2) A mezőgazdasági nagyüzemeknek szarvasmarha-állományukról állategészségügyi szempontok szerint nyilvántartást kell vezetniük. A kistermelői állományokról a hatósági állatorvos vezet nyilvántartást.

(3) Mind a mezőgazdasági nagyüzemek, mind a kistermelők szarvasmarháinak gümőkórmentességét évente egyszer végzett tuberkulin vizsgálattal, továbbá a levágott vagy elhullott állatok húsvizsgálata és boncolása alkalmával végzett vizsgálattal kell ellenőrizni. A vizsgálatok részletes szabályait a 179-184. §-ok tartalmazzák.

(4) A szarvasmarhák gondozását gümőkór szempontjából fertőzőképes vagy arra gyanús személy nem végezheti.

(5) A szarvasmarhatartó telepeken csak olyan személy dolgozhat vagy keresheti fel azokat rendszeresen, aki az egészségügyi jogszabályokban előírt TBC ernyőképszűrés érvényes negatív leletével rendelkezik.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

173. § (1) El kell látni a Szabályzat 81. §-ában előírtakat.

(2) A gümőkórnak, a betegség gyanújának, fertőzöttségének, illetve a fertőzöttség gyanújának megállapítása esetén a hatósági állatorvos köteles a beteg, a betegségre gyanús, a fertőzött vagy a fertőzöttségre gyanús szarvasmarhát a betegség iránt fogékony állatoktól elkülöníteni, közös vályúból való itatását és közös legeltetését megtiltani, s az ilyen állat itatásához külön itató edény, ápolásához pedig külön eszközök használatát, továbbá az állat állásának és környékének fertőtlenítését elrendelni. Észleléséről és intézkedéseiről tájékoztatni köteles az Állomást.

(3) Ha a betegségnek, a betegség gyanújának, a fertőzöttségnek vagy a fertőzöttség gyanújának megállapítását állatmozgatás előzte meg, az (1) bekezdésben leírt szarvasmarha származási helyét és előző tulajdonosát a hatósági állatorvosnak meg kell állapítania, és haladéktalanul értesítenie kell a szarvasmarha származási helye szerint illetékes Állomást.

(4) Ha a húsvizsgálatot nem a területileg illetékes hatósági állatorvos végezte, a (2) bekezdésben előírt értesítés a húsvizsgálatot végző állatorvos feladata.

(5) A betegség hatóságilag csak az Állomás felülvizsgálata után állapítható meg.

174. § (1) Ha a hatósági állatorvos beteg vagy a betegségre gyanús állatról, továbbá húsvizsgálatot végző állatorvos értesítéséből ilyen állatnak a saját működési területéről történt elszállításáról szerez tudomást, köteles kórmeghatározás céljából a helyszínen, illetve a levágás után gümőkórosnak bizonyult vagy elszállított és utólag gümőkórosnak bizonyult állat korábbi tartási helyén vizsgálatot végezni.[131]

(2) Ha a hatósági állatorvos élő állaton helyszíni eljárása során gümőkór gyanúját állapítja meg, köteles az Állomást felülvizsgálatra kérni. Ha az Állomás a gümőkór gyanúját megerősíti, köteles az állat leölését elrendelni, és a 497. § (9) bekezdése szerint vizsgálati anyagot az Országos Állategészségügyi Intézetbe küldeni.

(3) Gümőkór megállapítása esetén a hatósági állatorvos köteles a beteg állattal együtt tartott szarvasmarhákat gümőkór szempontjából megvizsgálni, továbbá a beteg tehéntől származó tejet vagy tejterméket rendszeresen fogyasztók felkutatására intézkedni és a vizsgálat eredményéről az illetékes körzeti orvost és tüdőbeteg-gondozó intézetet értesíteni.

(4) Ha a hatósági állatorvos valamely állatgondozással foglalkozó személynek vagy családtagjának gümőkóros megbetegedéséről értesül, köteles a gümőkóros állattartó háztáji állatállományát, illetve a gümőkóros állatgondozó gondozására bízott szarvasmarhákat vagy a fertőzési forrásként gyanúba vett állatot klinikai és immundiagnosztikai, szükség esetén bakteriológiai vizsgálatnak alávetni. A korábbi tuberkulin vizsgálat során pozitív eredményt adó egyedeket nem kell újabb tuberkulin vizsgálatnak alávetni.

(5) Ha a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús, illetve fertőzött szarvasmarha más járás vagy megye területéről származik és feltételezhető, hogy az állat származási helyén már fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús volt, a hatósági állatorvos köteles az Állomást és az állat származási helye szerint illetékes hatósági állatorvost is értesíteni. A hatósági állatorvos gümőkór megállapítása esetén köteles a 176. § (2)-(3) bekezdése szerint közegészségügyi intézkedéseket megtenni, egyúttal az Állomásnak jelenteni a megállapítás körülményeit, és az intézkedéseit.

175. § (1) A hatósági állatorvos köteles a beteg és a betegségre gyanús szarvasmarhának a betegség vagy gyanúja megállapításától számított öt napon belül történő leölését elrendelni. A szarvasmarhát lehetőleg a legközelebbi, párolóberendezéssel is ellátott vágóhídon, az egészséges állatoktól elkülönítetten kell levágni.

(2) Az Állomás elrendelheti a gümőkórral fertőzött szarvasmarha leölését, ha a fertőzött állat több állat egészségét veszélyezteti és eltávolítására más lehetőség nincs.

(3) A hatósági állatorvos az (1) bekezdésben, az Állomás a (2) bekezdésben leírt leöletést mellőzheti, ha a tulajdonos maga kívánja értékesíteni az állatot közfogyasztásra történő levágás útján.[132]

(4) Az Állomás 8 hétnél nem hosszabb időre elhalaszthatja az olyan tehenek leöletését, amelyek az alatt előreláthatólag megellenek és elhelyezésük, valamint gondozásuk közegészségügyi és állategészségügyi szempontból addig is megoldható.

(5) Gümőkórban beteg és betegségre gyanús szarvasmarhát csak vágóhídon szabad levágni. A húsvizsgálatra és a hús felhasználására az Állati Eredetű Élelmiszerek Élelmiszerhigiéniai Vizsgálatának és Ellenőrzésének Szabályzatában foglaltak az irányadók.

Közegészségügyi szabályok

176. § (1) A beteg, a betegségre és fertőzöttségre gyanús, valamint a fertőzött szarvasmarha tulajdonosát (gondozóját) figyelmeztetni kell arra, hogy az ilyen állattal vagy hullájával történő vigyázatlan érintkezés, illetve az ilyen állat nyers tejének vagy tejtermékének fogyasztása útján a gümőkórban az ember is megbetegedhet.

(2) Mezőgazdasági nagyüzemekben az elkülönített, beteg szarvasmarha gondozására külön dolgozót kell beosztani és részére védőöltözetről gondoskodni. Az állatgondozó munkahelyének elhagyása előtt köteles védőöltözetét levetni, kezét megmosni és fertőtleníteni.

(3) Ha a hatósági állatorvos gümőkóros szarvasmarha levágásáról vagy elidegenítéséről, továbbá szarvasmarhának gümőkóros állapotáról értesül, a szarvasmarha tartási, illetve származási helye szerint illetékes tüdőbeteg-gondozó intézetet köteles haladéktalanul értesíteni.

(4) Ha a gümőkóros folyamatot háziállatok gondozásával foglalkozó, háziállatokat tartó vagy rendszeresen közvetlenül tejet vagy tejterméket vásárló személyen állapította meg, erről a tüdőbeteg-gondozó intézet a hatósági állatorvost köteles értesíteni.[133]

(5) A hatósági állatorvos köteles az illetékes tüdőbeteg-gondozó intézetet értesíteni, ha

a) szarvasmarhatartó kistermelő udvarában szarvasmarha, sertés, kecske, eb vagy macska gümőkóros fertőzöttségét állapította meg akár élő állaton, akár állati hullán vagy húsvizsgálat során, illetve ha ilyen állatok fertőzöttségéről a hús vizsgálatát végző állatorvos értesítéséből tudomást szerez,

b) mezőgazdasági nagyüzemben vagy kistermelő udvarában a szarvasmarhák fertőződése az ott dolgozó, illetve az ott lakó személyek gümőkóros megbetegedésére utal.

(6) A tej és tejtermékek forgalmazására az Állati Eredetű Élelmiszerek Élelmiszerhigiéniai Vizsgálatának és Ellenőrzésének Szabályzatában foglaltak az irányadók.

A betegség megszűntté nyilvánítása

177. § (1) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben már nincs beteg és betegségre gyanús szarvasmarha, és a fertőtlenítést már elvégezték.

(2) A gümőkóros állat leölése után az istállót fertőtleníteni kell. A fertőtlenítést állatorvosi ellenőrzés mellett, szigorított módon kell végezni.

Eljárás eb és macska gümőkórjának észlelése esetén

178. § (1) Ha a gümőkórt az állatorvos eben vagy macskán állapítja meg, köteles azt a helyi szakigazgatási szervnek haladéktalanul bejelenteni.

(2) A kiirtást akkor lehet végrehajtani, ha az állattartó nem kér felülvizsgálatot, vagy a gümőkórt a felülvizsgálat során is megállapítják. A leölt állat hulláját vagy a megfelelő hullarészeket laboratóriumi vizsgálatra állategészségügyi intézetbe kell küldeni.[134]

A gümőkórmentesség kórbonctani ellenőrzésének és az immundiagnosztikai vizsgálatok végzésének rendje

179. § Az ország egész területéről a húsvizsgálat vagy az elhullott szarvasmarhák boncolása alkalmával talált, gümőkórra gyanút keltő elváltozásokból mintát kell küldeni az Országos Állategészségügyi Intézetbe. A mintát a húsvizsgálatot vagy a boncolást végző állatorvosnak kell vennie, és azt közvetlenül, a legrövidebb időn belül az Állomás laboratóriumába bevinni. Az Állomás a vizsgálati anyagot megfelelő edényben, az előírt módon, lehűtve köteles az intézetbe továbbítani.

180. § A vágóhídi húsvizsgálat alkalmával talált, gümőkórra gyanút keltő elváltozásokból ugyancsak vizsgálati anyagot kell küldeni az Országos Állategészségügyi Intézetbe.[135]

181. § (1) Az Országos Állategészségügyi intézet a beérkezett mintákból köteles kórszövettani, baktériumtenyésztési vizsgálatot és kísérleti állatoltást végezni.

(2) Az intézet a kórszövettani eredmény birtokában közli a minisztériummal, valamint az Állomással a vizsgálati anyag beküldésének tényét és a kórszövettani eredményt. Az értesítésben fel kell tüntetni a gyanúba vett szarvasmarha származási helyét és egyedi azonosítási számát (krotális számát) is.

(3) A bakteriológiai vizsgálat befejezése után a vizsgálat eredményét a területileg illetékes Állomásokkal és a minisztériummal ugyancsak közölni kell.

182. § A gümőkóros kórbonctani elváltozásokról és az ezekkel kapcsolatos intézeti vizsgálatok eredményéről az Állomás köteles üzemenként, illetve a kistermelői állományok vonatkozásában községenként áttekinthető nyilvántartást vezetni.

183. § (1) Ha valamely nagyüzemi állományból származó szarvasmarhában gümőkórra utaló elváltozást találnak, és az elváltozás kórszövettani vizsgálata is pozitív eredménnyel végződött, az Állomás az Országos Állategészségügyi Intézet értesítésének kézhezvétele után haladéktalanul köteles az alábbi szempontok szerint részletes vizsgálatot végezni:

a) meg kell győződni arról, hogy a jelzett állat valóban abból az állományból származik-e, amelyről szó van, valamint arról is, hogy nem történt-e tévedés az állat azonosításánál;

b) ha az állat valóban a kérdéses állományból származik, vagy ha az nem állapítható meg egyértelműen, akkor forgalmi korlátozás mellett, szimultán tuberkulinvizsgálatot kell végezni bovin- és madártuberkulinnal, és egyidejűleg tanulmányozni kell a korábbi tuberkulinvizsgálatok eredményeit is. A szimultán tuberkulinvizsgálat alapján el kell különíteni azokat az állatokat, amelyeknél a bovin tuberkulinra reakció észlelhető. Az elkülönített szarvasmarhák közül diagnosztikai célból vágás végezhető.

(2) Az állomány minősítéséhez meg kell várni a bakteriológiai vizsgálat eredményét.

(3) Indokolt esetben az Állomás az állományt eredeti minősítésében tartva, forgalmi korlátozás mellett további vizsgálatoknak vetheti alá.

(4) Egy nagyüzemi állományt akkor kell gümőkórral fertőzöttnek nyilvánítani, ha az onnan származó állatban gümőkórra utaló elváltozást találtak, az intézeti vizsgálatok bebizonyították az elváltozás Mycobacterium bovis okozta gümőkóros eredetét, és az Állomás által legalább 90 napos időközökkel többször megismételt szimultán tuberkulinvizsgálat ereménye, illetve újabb beteg állat észlelése az állomány fertőzöttségét bizonyítja.

184. § (1) Az összes nagyüzemi és kistermelői szarvasmarha-állomány évenként egyszeri rendszeres ellenőrző vizsgálatához és a szimultán vizsgálatokhoz kizárólag tisztított (PPD) tuberkulint kell használni.

(2) Amennyiben a tuberkulinvizsgálat alkalmával a mezőgazdasági üzemben 1%-nál nagyobb számú pozitív reakciót észlelnek, 90 nap múlva szimultán tuberkulinpróbával ismételten vizsgálatot kell végezni. A második vizsgálat eredménye alapján dönt az állomás arról, hogy az állomány minősítését megváltoztatja-e, vagy további vizsgálatokat végez.

(3) Az Állomás indokolt esetben elrendelheti egyes nagyüzemi állományok évenkénti többszöri tuberkulinvizsgálatát is.

(4) Ha a kistermelő tulajdonában vagy gondozása alatt levő szarvasmarhák között a tuberkulinvizsgálat alkalmával pozitív vagy kétes reakciót észlelnek, 90 nap múlva szimultán tuberkulinvizsgálatot kell végezni, forgalmi korlátozás mellett, az Állomás felügyelete alatt.

(5) a) Ha a kistermelőnél levő szarvasmarha a második vizsgálat alkalmával is pozitív reakciót ad a bovin tuberkulinra, az állatot fertőzöttnek kell nyilvánítani, illetve további vizsgálatot csak a minisztérium engedélyével lehet végezni.[136]

b) A szimultán tuberkulinvizsgálattal egy időben tájékozódni kell arra vonatkozóan, hogy az állattal érintkező személyek között nem található-e gümőkórban beteg vagy gümőkóros fertőzöttségre gyanús ember.

(6) A hatósági állatorvos köteles a gümőkórral fertőzött szarvasmarhát a jobb fülkagyló külső szélén, a fülkagyló hegyétől számított 3 cm- re, 8 mm szélességű és mélységű, ék alakú fülcsipkével megjelölni, továbbá a tuberkulinos bőrpróba pozitív eredményét nyilvántartásba bejegyezni.

185. § Az Állomások a gümőkór elleni védekezéssel kapcsolatos tevékenységükben az Országos Állategészségügyi intézetre támaszkodnak.

Nyilvántartások és jelentések

186. § (1) A hatósági állatorvos a kistermelők szarvasmarha-állományáról köteles vezetni a 21. számú melléklet szerinti "Szarvasmarha udvarnyilvántartási lapot", és évenként jelentést tenni a kistermelői szarvasmarha-állományok ellenőrző vizsgálatairól a 22. számú melléklet szerinti nyomtatványon az Állomásnak.

(2) A nagyüzemi szarvasmarha-állományok adatait a 23. számú melléklet szerinti "Állomány nyilvántartási könyv"-be kell vezetni. A nagyüzemi szarvasmarha-állományokban végzett vizsgálatokról a 24. számú melléklet szerinti jegyzőkönyvet minden esetben fel kell venni.[137]

A vizsgálatokról készített jelentést a 25. számú melléklet szerinti nyomtatványon kell megküldeni az Állomáshoz. Az Állomás a minisztériumnak és az Országos Állategészségügyi Intézetnek a kistermelői szarvasmarhák vizsgálatáról készített jelentést megyei összesítésben, a nagyüzemekről szóló jelentést telepenkénti bontásban, de járásonként összesítve küldi meg.

(3) A jelentések beérkezésének határideje

Az állomáshoz minden év január 10.

A minisztériumhoz és az Országos Állategészségügyi Intézethez január 31.

Függelék

A tuberkulinos bőrpróba végrehajtása

A tisztított bovin és madártuberkulin adagja minden állatfajnál 0,1-0,1 ml.

1. A tuberkulinos oltás alkalmazásának helye szarvasmarhákon: a nyak oldala, annak középső harmadában (húsmarhák esetében a farokerdő is lehet); sertéseken: a fülkagyló, a fejbőrnek a fülkagyló felső szélébe áthajlása táján; kutyákon: a comb belső felülete.

2. Szarvasmarhán végzett próba elbírálását az oltást követő 72. óra körül kell elvégezni, az elkésett reakció felismerésére azonban ajánlatos a 96. órában is megvizsgálni a befecskendezés helyét. Az elbíráláshoz tolómércét kell használni.

a) Pozitív a reakció akkor, ha a bőr eredeti vastagságához képest legalább 3 mm-rel megduzzadt, vagy 2-3 mm közötti a duzzanat és egyben fájdalmas is.

b) Kétes a reakció akkor, ha a 2-3 mm közötti duzzanat esetén nem észlelhető határozott fájdalmasság.

c) Negatív a reakció akkor, ha a duzzanat a bőr eredeti vastagságához képest a 2 mm-t nem éri el.

d) A próbát legkorábban 90 nap múlva szabad megismételni.

3. Sertésen végzett próbát az oltást követő 36-48 óra múlva kell elbírálni.

a) Pozitív a reakció akkor, ha a tuberkulin beoltásának helye körül a bőr kipirosodott és megduzzadt.

b) Negatív a reakció akkor, ha a befecskendezés helyén bőrduzzanat nem jött létre, és legfeljebb kis területen a bőr gyulladásmentesen - felületesen elhalt.

4. Kutyán végzett próbát a tuberkulinos oltást követő 36-48 óra múlva kell elbírálni.

a) Pozitív a reakció akkor, ha a tuberkulinos oltás helyén vörös elszíneződés észlelhető, esetleg a bőr egyidejű megduzzanásával.

b) A tuberkulinos bőrpróbát legkorábban 4 hét elteltével szabad megismételni.

KELETI MARHAVÉSZ

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat meghatározása

187. § (1) Keleti marhavészben beteg az az állat, amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak, vagy elhullása, leölése, illetve levágása után a boncolással, húsvizsgálattal a betegségre jellemző elváltozások állapíthatók meg.

(2) Betegnek kell tekinteni azt a keleti marhavész fertőzöttségre gyanús állatot is, amelyen lázas hőemelkedés mutatkozik.

(3) Keleti marhavészre gyanús az az állat, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, és leölése után a boncolás során is csupán a betegségre gyanút keltő elváltozások találhatók.

(4) Keleti marhavész fertőzöttségre gyanús az az állat, amely beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állattal, továbbá ilyen állat nyerstermékével, illetőleg ilyen állat váladékával vagy ürülékével szennyezett tárggyal 15 napon belül érintkezett vagy érintkezhetett.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

188. § Ha a helyi szakigazgatási szerv állatnak keleti marhavészben történt megbetegedéséről, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állapotáról, továbbá elhullásáról, levágásáról vagy leöléséről szerez tudomást, a Szabályzat 80. §-ában előírtakon felül köteles a hatósági állatorvos megérkezéséig a községi zárlatra vonatkozó szabályok (194. §) ideiglenes alkalmazását elrendelni.

Az Állategészségügyi Szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

189. § (1) El kell látni a Szabályzat 81. §-ában előírtakat.

(2) A hatósági állatorvos köteles a helyi szakigazgatási szervnél megfelelő számú polgári őr kirendelése érdekében eljárni és őket feladataikra kioktatni.

(3) A betegség hatóságilag csak a minisztérium felülvizsgálata után állapítható meg.

Az Állomás feladatai

190. § (1) A betegségnek vagy gyanújának megállapítása esetén az Állomás köteles a Szabályzat 83. §-ában előírtakon felül:

a) a minisztériumnak haladéktalanul jelentést tenni;

b) szükség esetén az állatnak hatósági rendelkezésre történő leöletésére javaslatot tenni, és a kapott utasítás alapján a leöletést elrendelni;

c) gondoskodni a betegség leküzdéséhez, illetve a kiterjedtebb vizsgálatok elvégzéséhez kellő számú állatorvos kirendeléséről;

d) a védőkörzet elrendelésére javaslatot tenni a minisztériumnak.

(2) Az Állomás jelentése alapján a minisztérium megbízottat küld a helyszínre. Az Állomás valamint a kirendelt állatorvosok a védekezési szabályok alkalmazása tekintetében a minisztérium megbízottjának rendelkezései szerint kötelesek eljárni.[138]

A minisztérium megbízottjának feladatai

191. § A betegségnek vagy gyanújának megállapítása esetén a minisztérium megbízottja a helyszínen köteles

a) az alkalmazott rendszabályokat felülvizsgálni és azokat a szükséghez képest módosítani vagy kiegészíteni;

b) szükség esetén a fertőző anyag eredetének és elhurcolásának felderítésére irányuló vizsgálat vezetését átvenni;

c) a beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állatok, továbbá esetleg a helyi zárlat alatt álló helyen az egyéb fajú háziállatok leölése, valamint a hulla ártalmatlanná tétele iránt intézkedni;

d) az állatszállítások, illetőleg az állat- és személyszállítások engedélyezését véleményezni;

e) a húsvizsgálat ellenőrzéséről gondoskodni;

f) az állatállomány átvizsgálását és nyilvántartásba vételét megszervezni;

g) állatorvosok kirendelése, segéderők alkalmazása iránt intézkedni és azok feladatait meghatározni;

h) a fertőtlenítést megszervezni;

i) a védőkörzet kiterjedését meghatározni;

j) a betegség leküzdése érdekében alkalmazott rendszabályok biztosítása céljából az illetékes rendőrkapitányságnál megfelelő számú rendőr kirendelése iránt eljárni és velük feladataikat ismertetni.

Az Országos Állategészségügyi Intézet feladatai

192. § Az Országos Állategészségügyi Intézet a minisztérium utasítására köteles a betegség megállapításának vagy kizárásának érdekében a betegség kórbonctani és laboratóriumi diagnosztikájában jártas megbízottat küldeni a helyszínre. Az Intézet a vizsgálat eredményéről értesíti az illetékes Állomást és a minisztériumot.

Helyi zárlat

193. § A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a Szabályzat 90. §-ának (3) bekezdésében foglalt enyhítés a helyi zárlat elrendelésénél nem alkalmazható;

b) kutyát megkötve, vagy elzárva, a macskát, baromfit és a galambot bezárva kell tartani, ha pedig ez nem lehetséges, az állatokat le kell ölni, a baromfit állami kártalanítás mellett;

c) a helyi zárlat alatt álló helyre belépni, vagy azt elhagyni csak a hatósági állatorvos engedélyével szabad;

d) a zárlat alatt álló helyen tartózkodó személyek élelmezéséről és az állatok takarmányozásáról - a költségek megtérítése ellenében - a helyi szakigazgatási szerv köteles köteles gondoskodni;

e) a helyi zárlat alatt álló helyet őriztetni kell, és a kellően el nem zárt udvarokat ideiglenesen el kell keríteni.

Községi zárlat

194. § (1) Azt a községet, amelyben a betegséget, annak vagy fertőzöttségének gyanúját megállapították, teljes községi zárlat alá kell helyezni.

(2) A községi zárlat szabályai a Szabályzat 92. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a zárlat alatt álló községekből a betegség iránt nem fogékony állatot csak az Állomásnak a minisztérium megbízottja hozzájárulásával adott engedélyével és fertőtlenítés után szabad kivinni;

b) a zárlat alatt álló községbe csak a betegség leküzdésében közreműködők léphetnek be, továbbá orvos, tűzoltó és olyan személyek, akiknek az Állomás engedélyt adott;

c) a betegség iránt fogékony állatokat nyilvántartásba kell venni, haladéktalanul udvaronként végzett állatorvosi vizsgálatnak kell alávetni, s a zárlat tartama alatt állatorvosi ellenőrzés alá kell vonni úgy, hogy a vizsgálatokat végző állatorvosok az állattal ne érintkezzenek;

d) az állandóan legelőn tartott állatok kivételével a betegség iránt fogékony állatokat közösen legeltetni, közös itatóhoz, úsztatóhoz és delelőhelyre hajtani nem szabad;

e) a kutyákat megkötve, a sertéseket, macskákat, baromfit és galambokat bezárva kell tartani, a szabadon járó vagy kóborló állatokat pedig el kell pusztítani, illetőleg be kell fogni;

f) a községben állatvásárt, állatkiállítást, állatszemlét, vagy üzemlátogatást tartani nem szabad;

g) a községben a betegségre fogékony állatot levágni - a kényszervágás esetét kivéve - még akkor sem szabad, ha az a fertőzöttségre sem gyanús;

h) a kényszervágott fogékony állatot csak állatorvosi ellenőrzés alatt szabad feldolgozni, és az ilyen állat húsát - kedvező eredményű húsvizsgálat után is - csak párolva szabad forgalomba hozni.

Védőkörzet

195. § A betegség megállapítása esetén védőkörzetet kell kialakítani. A védőkörzetbe be kell vonni mindazokat a községeket, amelyek a községi zárlat alatt álló területtel szomszédosak, továbbá, amelyek részben vagy egészben annak - határától légvonalban számított - 30 km-es körzetébe esnek. A védőkörzetbe vont községekben a fertőzött községekre vonatkozólag meghatározott szabályokat kell alkalmazni.

A trágya, alom és takarmányhulladék kezelése

196. § A helyi zárlat alatt levő helyeken keletkező trágyát, almot és takarmányhulladékot össze kell gyűjteni és ártalmatlanná kell tenni.

A beteg és betegségre gyanús állattal való eljárás

197. § A beteg és a betegségre gyanús állatot hatósági rendelkezésre, haladéktalanul le kell ölni.[139]

A leölést vértelen úton, a helyi zárlat alatt levő helyen kell végrehajtani.

A fertőzöttségre gyanús állattal való eljárás

198. § (1) Azokat a fertőzöttségre gyanús állatokat, amelyek beteg vagy betegségre gyanús állattal érintkeztek, haladéktalanul le kell ölni.

(2) Azokat a fertőzöttségre gyanús állatokat, amelyek ilyen állattal nem érintkeztek, de egyéb okból fertőzöttségre gyanúsak, 15 napig hatósági megfigyelés alatt kell tartani.

Az ilyen állatok hőmérsékletét naponként két ízben ellenőrizni kell. A lázas állatokat vértelen úton kell leölni.

Az állatok levágása

199. § (1) A beteg és a betegségre gyanús állatot levágni (kényszervágni) nem szabad.

(2) Fertőzöttségre gyanús állatot kizárólag kényszervágás esetén, a hatósági állatorvos engedélyével, állatorvos vizsgálata után szabad levágni. Ha az állaton hőmérséklet-emelkedés vagy közérzeti zavar észlelhető, a levágást meg kell tiltani, és a továbbiakban a 198. § (2) bekezdésben foglalt szabályok szerint kell eljárni.

(3) A vágást a község vágóhídján, vagy annak hiányában erre a célra kijelölt helyén kell végrehajtani. A levágás helyén egyidejűleg más állatokat levágni vagy feldolgozni nem szabad.

(4) A kényszervágott állat húsa főzés után, legfeljebb a helyi zárlat alatt levő helyen használható fel. A levágott állat egyéb részeit a hullával azonos módon ártalmatlanná kell tenni.

Az állatok oltása és gyógyítása

200. § (1) A betegség ellen védőoltást végezni csak a minisztérium rendelkezése alapján szabad.

(2) A beteg vagy betegségre gyanús állaton gyógyítási kísérletet vagy műtétet végezni tilos.

A hullák ártalmatlanná tétele

201. § Az elhullott és a betegség, valamint annak vagy fertőzöttségének gyanúja miatt leölt állatok hulláját - lehetőleg - a helyi zárlat alatt levő helyen kell ártalmatlanná tenni. Ha ez nem lehetséges, a hullák ártalmatlanná tétele iránt a minisztérium megbízottja intézkedik. A hulla és a hullarészek ártalmatlanná tétele és szállítása tekintetében a Szabályzat 30., 36. és 40. §-aiban foglatak az irányadók azzal, hogy

a) hullát csak az Állomás, az Országos Állategészségügyi Intézet, illetve a minisztérium megbízottja, kizárólag a helyszínen, kórhatározás céljából boncolhat;

b) a hullát lebőrözni nem szabad és ha az ártalmatlanná tétel elásás útján történik, a bőrt a hullának hullagödörbe való helyezése előtt többszörös keresztülmetszéssel használhatatlanná kell tenni;

c) a boncolás során vérrel vagy egyéb testnedvekkel beszennyezett földet lapáttal fel kell szedni és a hullagödörbe kell dobni, majd a boncolás helyét fertőtlenítő oldattal kell átitatni;

d) a hulla szállításánál használt járművet és eszközöket, valamint a közreműködő személyeket a hulla lerakása után a helyszínen kell fertőtleníteni, a felhasznált almot pedig el kell égetni;

e) a hulla és hullarészek ártalmatlanná tételét a hatósági állatorvos ellenőrzése mellett kell végezni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

202. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha a lezárt helyen fogékony állat már nincs és a fertőtlenítést végrehajtották.

(2) Fertőtlenítés nélkül fel kell oldani a helyi zárlatot, ha a zárlat alatt levő helyen csak fertőzöttségre gyanús állatot tartottak, és a 15 napi megfigyelési idő alatt a betegségre gyanút keltő megbetegedés nem történt.

A megfigyelési időt a fertőzöttség gyanújának felmerülésétől, ha ez az időpont bizonytalan, annak megállapításától, illetőleg fertőzött hellyel szomszédos helyen a fertőzött hely zárlatának feloldásától kell számítani.

(3) A községi zárlatot fel kell oldani, ha a községben már egy hely sincs helyi zárlat alatt, és az utolsó helyi zárlat feloldása után a község fogékony állatállományának átvizsgálása kedvező eredményre vezetett.

(4) A védőkörzetet fel kell oldani, ha a védőkörzetben már egy község sem áll zárlat alatt, és az utolsó községi zárlat feloldása után a védőkörzet összes fogékony állatának állatorvosi vizsgálata kedvező eredményre vezetett.

(5) A helyi és a községi zárlatot, továbbá a védőkörzetet feloldani és a betegséget hatóságilag megszűntté nyilvánítani csak a minisztériumi megbízott véleménye alapján szabad.

(6) A helyi zárlat alá vont helyen az állatok tartására használt helyiségeket (istállókat, ólakat stb.) és a fertőzöttnek tekinthető területrészeket fertőtleníteni kell, amint a beteg és a betegségre gyanús állatok elhullottak vagy azokat leölték, a fertőzöttségre gyanús állatokat pedig levágták vagy elszállították. Fertőtleníteni kell azokat a nem fogékony állatokat is, amelyeket a zárlat idején a helyi zárlat alatt álló helyen tartottak.

(7) Fertőtleníteni kell a lezárt helyen levő járműveket, továbbá mindazokat a járműveket is, amelyeken beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatokat, ezek hulláját, hullarészeit, trágyáját, a fertőzött helyről származó takarmányt, almot vagy más tárgyat szállítottak. Az ilyen járművek vontatására használt állatokat ugyancsak fertőtleníteni kell.

(8) Fertőtleníteni kell azokat a személyeket, akik a zárlat idején a helyi zárlat alatt levő helyen tartózkodtak, valamint mindazokat, akik a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatokkal érintkeztek, ilyen állatok szállításánál, leölésénél, levágásánál, továbbá a hullák boncolásánál és ártalmatlanná tételénél közreműködtek.

(9) A fertőtlenítést szigorított módon és a minisztériumi megbízott vagy az általa megbízott állatorvos irányítása mellett kell végrehajtani.

LÉPFENE

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat meghatározása

203. § (1) Lépfenében beteg az az állat, amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak.

(2) Lépfenésnek kell tekinteni azt az elhullott, illetőleg levágott vagy leölt állatot is, amelynek boncolása vagy feldolgozása során a belső szervekben lépfenére jellemző elváltozások találhatók, továbbá amelynek boncolása vagy feldolgozása során a belső szervekben csupán lépfenére gyanús elváltozások észlelhetők, de a laboratóriumi vizsgálat a lépfene fennállását igazolja.

(3) Lépfenére gyanús

- az az állat, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak;

- az olyan fertőzöttségre gyanús állat is, amelyen lázas hőemelkedés észlelhető.

(4) Lépfenés fertőzöttségre gyanús az az állat,

- amely lépfenében elhullott, lépfenében beteg vagy arra gyanús állattal a betegségnek vagy gyanújának megállapítását megelőző 7 napon belül érintkezett,

- amelyet lépfenében elhullott, lépfenében beteg vagy arra gyanús állat takarmányának vagy ivóvizének helyéről származó takarmányon vagy ivóvízen tartottak,

- amely 7 napon belül lépfenével fertőzött legelőn legelt, és a kihajtást megelőző 2 hét és 6 hónap között nem részesült lépfene elleni vakcinás oltásban.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

204. § Ha a helyi szakigazgatási szerv állatnak lépfenés megbetegedéséről, e betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állapotáról továbbá lépfene vagy e betegség gyanúja miatt történt levágásáról, leöléséről vagy elhullásról szerez tudomást, a Szabályzat 80. §- ában előírtakon felül köteles a helyi zárlat alá helyezett helyen a beteg és betegségre gyanús állatokat a fertőzöttségre gyanúsaktól, mindezeket pedig a többi fogékony állattól elkülöníttetni, s a hullát az állatorvos megérkezéséig megőriztetni.

Az Állategészségügyi Szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

205. § (1) Ha a hatósági állatorvos mezőgazdasági nagyüzemben vagy kistermelői udvarban állapítja meg élő állaton vagy hullán a lépfenét, illetőleg annak gyanúját, elkülönítés és helyi zárlat végrehajtása mellett a Szabályzat 81. §-ában előírtakon felül

a) köteles a beteg és a betegségre gyanús állatokat azonnal gyógykezelés alá venni és a betegség eredetére irányuló vizsgálat lefolytatásáig részükre, valamint a fertőzöttségre gyanús állatok részére az eddig használt takarmány helyett más takarmányt, és - ha az lehetséges - más ivóvizet is adatni, ha pedig az állatok legelőre is jártak, a legelőről azokat a (2) bekezdésben meghatározott ideig kitiltani;

b) a fertőzöttségre gyanús állatokat köteles lépfene elleni vakcinával haladéktalanul beoltani és legalább 14 napra állatorvosi megfigyelés alá helyezni; a szarvasmarhák és lovak hőmérsékletét megmérni; a juh-, kecske- és sertésállományt naponként megvizsgálni; a lázas hőemelkedést, illetőleg a betegség tüneteit mutató állatokat haladéktalanul gyógykezelés alá venni;

c) a betegségről vagy gyanújáról köteles - a beteg vagy betegségre gyanús állat tulajdonosa nevének a lakó- (telep-) helyének közlésével - a körzeti orvost értesíteni.

(2) Ha a hatósági állatorvos legelőn állapítja meg a lépfenét, köteles a lépfene elleni vakcinás oldatban korábban nem részesített állatokat vakcinával haladéktalanul beoltani, és ezeknek az állatoknak a legeltetését a védőoltástól számított 14 nap elteltéig megtiltani.

(3) Ha a hatósági állatorvos a betegséget lábon hajtott, illetőleg vasúton, gépkocsin vagy egyéb járművön szállított állaton állapítja meg, köteles a Szabályzat 85. §-ában foglalt rendelkezések figyelembevétele mellett a következők szerint eljárni:

a) a beteg és a betegségre gyanús állatokat el kell különíteni és gyógykezelés alá venni;

b) ha a szállítmányt vágóhídra irányították, a fertőzöttségre gyanús állatokat a rendeltetési helyre kell továbbítani, a szállítmányt kísérő állategészségügyi okmányokon és a fuvarlevélen fel kell tüntetni, hogy "A szállítmány lépfenés fertőzöttségre gyanús";

c) ha a szállítmányt mezőgazdasági nagyüzembe, állatvásárra, állatkiállításra, állatgyűjtő telepre vagy legelőre irányították, a fertőzöttségre gyanús állatokat a származási helyükre vissza kell irányítani;

d) a szállítmányhoz tartozó állatok származási helye szerint illetékes hatósági állatorvost, valamint a szállítmány származási helyét (gazdaságot stb.) a betegségben történt elhullásról, valamint a beteg és a betegségre gyanús állatok elkülönítési helyéről távbeszélőn vagy táviratban azonnal értesíteni.

206. § (1) Ha a hatósági állatorvos elhullott állat boncolása során vagy a húsvizsgálat alkalmával a betegség gyanúját állapítja meg, köteles az elhullott vagy levágott állatból vizsgálati anyagot venni és azt állategészségügyi intézetbe küldeni.

(2) A vizsgálati eredmény közléséig a betegség megállapítása esetére irányadó szabályokat kell alkalmazni.

207. § A hatósági állatorvos köteles a lépfene leküzdése érdekében tett intézkedésekről az Állomásnak részletes jelentést tenni.

Az Állomás feladata

208. § Ha az állomás a hatósági állatorvos bejelentéséből a betegségnek vagy gyanújának megállapításáról értesül, köteles a helyi zárlatot elrendelni; ha a betegségnek olyan községben vagy területen történt jelentkezéséről értesül, ahol az eddig még nem fordult elő, köteles a fertőzési forrás felderítése végett a helyszínen vizsgálatot végezni.

Közegészségügyi szabályok

209. § (1) A betegségnek vagy gyanújának megállapításáról a hatósági állatorvos köteles értesíteni a körzeti orvost.

(2) A hatósági állatorvos köteles felvilágosítani a lépfenében beteg és betegségre gyanús állat gondozóját és tulajdonosát, hogy a lépfene iránt az ember is fogékony és az állattal vagy hullájával való vigyázatlan érintkezés veszélyes.

(3) A beteg vagy a betegségre gyanús állat ápolásával, hullájának szállításával, boncolásával, a fertőzött helyek és helyiségek fertőtlenítésével nem szabad megbízni olyan személyt, akinek keze vagy más fedetlen testrésze sérült.

(4) A beteg vagy betegségre gyanús állat gondozását és kezelését végző személy köteles magát a munka befejezése után minden alkalommal fertőtleníteni.

(5) Azok a személyek, akik a beteg vagy a betegségre gyanús állat hullájával vagy hullarészeivel érintkeztek, a boncolásnál vagy a szállításnál segédkeztek, ugyancsak kötelesek ruházatukat és fedetlen testrészeiket fertőtleníteni. E személyek fertőtlenítését a hatósági állatorvos köteles ellenőrizni.

(6) Lépfenével fertőzött helyiségben, illetőleg a beteg és a lépfenére gyanús állatok istállójában sepréssel vagy más módon a port felkavarni nem szabad és a talajt fertőtlenítő oldattal állandóan nedvesen kell tartani.

(7) A beteg vagy a betegségre gyanús állaton véres műtétet nem szabad végezni, gyógykezelést is csak állatorvos végezhet.

A nyerstermékek felhasználásának tilalma és korlátozása

210. § (1) A helyi zárlat alatt levő helyen tartott beteg és betegségre gyanús élő állatok nyerstermékét (tejét, szőrét, sörtéjét, gyapját stb.) kivinni, felhasználni vagy forgalomba hozni tilos. Ezeket a nyerstermékeket - fertőtlenítés után - a hullával azonos módon ártalmatlanná kell tenni.

(2) A helyi zárlat alatt levő helyen tartott fertőzöttségre gyanús tehén teje minden korlátozás nélkül forgalomba hozható, ha az állat a 205. § (1) bekezdése b) pontjában szabályozott állatorvosi megfigyelés szerint nem beteg és a betegségre sem gyanús.

(3) Az olyan fertőzöttségre gyanús tehén tejét, amelynek a 205. § (1) bekezdése b) pontja szerinti állatorvosi megfigyelése nem vihető keresztül, csak 10 percig tartó forralás után és "Hatósági rendelkezésre forralt tej" feliratú kannában szabad forgalomba hozni.

(4) A fertőzöttségre gyanús bivaly, kecske és juh teje - függetlenül az állatorvosi megfigyeléstől - csak forralás után használható fel.

A beteg és a betegségre gyanús állatok levágásának tilalma, a fertőzöttségre gyanús állatok levágása

211. § (1) A beteg vagy a betegségre gyanús állatot levágni vagy elvéreztetés útján leölni tilos.

(2) A fertőzöttségre gyanús állatot - kényszervágást és a 205. § (3) bekezdése b) pontjában szabályozott esetet kivéve - csak a hatósági állatorvos engedélyével, állatorvosi vizsgálat után szabad levágni abban az esetben, ha az állaton hőemelkedés vagy közérzeti zavar nem észlelhető.

(3) A fertőzöttségre gyanús nagyállatokat csak egyenként, kisebb állatokat pedig csak kisebb csoportokban szabad a vágóhelyiségben levágni.

A hulla felhasználásának és felbontásának tilalma. A hulla ártalmatlanná tétele

212. § (1) A beteg vagy a betegségre gyanús állat hulláját és hullarészeit (húsát, bőrét, szőrét, sörtéjét, gyapját, szarvát, csülkét, patáját stb.) felhasználni vagy forgalomba hozni tilos.

(2) A beteg vagy a betegségre gyanús állat hulláját és hullarészeit lehetőleg az ÁTEV telepén kell ártalmatlanná tenni. A hulla és a hullarészek ártalmatlanná tétele és szállítása tekintetében a Szabályzatnak az állati hullákra vonatkozó rendelkezései az irányadók azzal, hogy

a) a hullát állatorvosoknak; más személynek pedig csak állatorvos felügyelete mellett szabad felbontani;

b) a hullát lebőrözni tilos, és ha az ártalmatlanná tétel elásás útján történik, a bőrt a hullának a hullagödörbe való helyezése előtt többszörös keresztülmetszéssel használhatatlanná kell tenni;

c) a boncolás során vérrel vagy egyéb testnedvekkel beszennyezett földet lapáttal fel kell szedni és a hullagödörbe dobni, majd a helyét fertőtlenítő oldattal kell átitatni;

d) a hulla szállítására használt járművet a hulla lerakása után a helyszínen kell szigorított módon fertőtleníteni, a felhasznált almot pedig el kell égetni;

e) A hulla és a hullarészek ártalmatlanná tételét állatorvosi ellenőrzés mellett kell végezni.

A helyi zárlat enyhítése

213. § (1) Helyi zárlat alatt levő helyre a hatósági állatorvos engedélyével be lehet vinni baromfit, továbbá olyan szarvasmarhát, bivalyt, juhot, kecskét, sertést és lovat, amelyet a bevitel előtt legalább 2 héttel, de 6 hónapnál nem régebben részesítettek lépfene elleni vakcinás oltásban.

(2) Fertőzöttségre gyanús állatot helyi zárlat alatt álló helyről, azonnali levágás céljából, kedvező eredményű állatorvosi vizsgálat után, a hatósági állatorvos engedélyével vágóhídra szabad kivinni. A kivitel lábon hajtva is történhet.

(3) Helyi zárlat alatt álló helyről továbbtartás céljából, kedvező eredményű hatósági állatorvosi helyszíni vizsgálat után szabad kivinni fertőzöttségre gyanús állatot, amelyet lépfene elleni vakcinával 6 hónapnál nem régebben, de legalább 2 héttel korábban igazoltan beoltottak. A kivitel lábon hajtva is történhet.

(4) Helyi zárlat alatt álló helyről a hatósági állatorvos engedélyével szabad kivinni fertőzöttségre gyanús állatot munkavégzés szempontjából, ha az előzetes hatósági állatorvosi vizsgálat kedvező eredményű.

(5) A be- és kivitel tekintetében egyébként a Szabályzat 89. és 91. §-ában foglaltak az irányadók.

A trágya, az alom és a takarmányhulladék kezelése

214. § Helyi zárlat alatt álló helyen a fertőzött karámban vagy ólban levő összes trágyát, almot és takarmányhulladékot, a fertőzött kötött tartású istállóban pedig a beteg és a betegségre gyanús állat állásában és a mellette levő állásokban levő trágyát, almot és takrmányhulladékot az egyéb állatok trágyájától elkülönítve kell összegyűjteni és elégetés útján vagy elföldeléssel kell ártalmatlanná tenni. Az elföldelés helyét a hullatemetőkkel azonos módon kell kezelni és megjelölni. E szabály megszegése esetén a zárlat alatt álló helyen levő összes trágyát ártalmatlanná kell tenni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

215. § (1) A lépfene miatt elrendelt helyi zárlat feloldása szempontjából a megfigyelési idő 14 nap.

(2) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben már egy hely sem áll helyi zárlat alatt.

(3) A beteg állat leölése, elhullása vagy felgyógyulása után azonnal fertőtleníteni kell.

(4) Ha a beteg vagy a betegségre gyanús állatot olyan helyiségben tartották, ahol az egyes állatoknak állandó állásuk volt, a beteg állat állását és az azzal szomszédos állásokat kell fertőtleníteni. A fertőtlenítést akkor is el kell végezni, ha a helyiségben még maradt beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat.

(5) Olyan helyiségben, amelyben a beteg vagy a betegségre gyanús állatok helyüket változtathatták és emiatt annak különböző részeit fertőzhették, a fertőtlenítést a helyiség egész területére ki kell terjeszteni.

(6) A hulla elszállítása után azonnal fertőtleníteni kell a szállításra használt járművet, továbbá azokat a területeket is, amelyek a szállítás során a hulla testváladékával szennyeződhettek.

(7) A fertőtlenítést hatósági állatorvosi ellenőrzés alatt, szigorított módon kell végrehajtani.

Fertőzött területek

216. § (1) Lépfenével fertőzött területnek kell minősíteni és fertőzöttként kell nyilvántartani

a) azt a legelőt, rétet, erdőt, erdőrészt, vízpartot és egyéb területet, amelyen folytatott legeltetés vagy itatás, illetőleg amelyről származó takarmány etetése következtében az állatok között lépfenés megbetegedés fordult elő;

b) azt a községet, mezőgazdasági nagyüzemet és udvart, amelyben a terület egy része lépfenével fertőzött vagy amelyben lépfene előfordult;

c) mindazokat a területeket, ahol a fellelhető adatok szerint gyepmesteri telep vagy hullagödör volt.

(2) A lépfenével fertőzött területek, községek és udvarok nyilvántartása az Állomás feladata. A fertőzöttség megállapításánál alapul kell venni az előző évben előfordult lépfenés megbetegedéseket és mindazokat a vizsgálati erdeményeket, amelyek a betegség eredetére vonatkoznak.

A fertőzési források ártalmatlanná tétele

217. § (1) A lépfenével fertőzött legelőt, rétet, erdőt, takarmánytermő stb. területet a hatósági állatorvos irányítása mellett át kell vizsgálni és az olyan területeket, amelyekről feltehető, hogy a lépfene kórokozójával fertőzött (régi dögtér, elásott hullák környéke, vízpart, vizenyős, áradásos területek stb.) körül kell keríteni úgy, hogy oda legelő állat be ne juthasson. Ha a területet - nagysága miatt - nem lehet bekeríteni, azt jelző fákkal kell megjelölni. Fertőzött takarmánytermő területen a takarmánytermesztést meg kell szüntetni.

(2) A fertőzött területek veszélyességét az esetleg ott talált hullarészek elégetésével, továbbá talajműveléssel, a nedves területek kiszárításával, fásítással stb. csökkenteni kell.

(3) A lépfenével fertőzött kutat nagy mennyiségű fertőtlenítő anyag behelyezése után be kell temetni; fertőzött folyóból és patakból az itatást meg kell tiltani.

(4) A fertőzött silógödörben esetleg még található takarmányt nagy mennyiségű fertőtlenítő anyaggal való lelocsolás után a silógödör betemetésével kell ártalmatlanná tenni.

(5) Új kutak és silógödrök létesítésénél ellenőrizni kell, hogy a kút vagy silógödör céljára kijelölt helyen vagy annak környékén esetleg nem földeltek-e el korábban állati hullát. Elföldelt állati hullák közelében a kút vagy silógödör ásását meg kell tiltani.

(6) Ha kút vagy silógödör létesítése közben állati eredetű csontok kerülnek felszínre, a további munkálatokat azonnal meg kell szüntetni és a már kiásott gödröt be kell temetni. Hasonlóképpen kell eljárni a különböző célra mesterségesen létesített gödrökkel is, ha azok lépfenés fertőzöttsége bebizonyosodott vagy gyanítható.

Állati bőrök ellenőrzése

218. § (1) A hatósági állatorvos a nem vágóhídon kényszervágott, valamint az elhullott állatról származó bőrt, ha a húsvizsgálat, illetőleg a boncolás eredménye alapján a lépfene gyanúja sem merül fel és annak ipari célra való felhasználása állategészségügyi szempontból akadályba nem ütközik, köteles a 26. számú mellékletként közölt bélyegzővel lebélyegezni.

(2) A bőröket begyűjtő szerv köteles a hatósági állatorvost havonként értesíteni a nem vágóhídról származó és bélyegzővel el nem látott állati bőrök átvételéről. Köteles továbbá az ilyen bőrökről a 27. számú melléklet szerinti nyilvántartást vezetni és a bőröket a nyilvántartás megfelelő sorszámával megjelölve, az állatorvosi vizsgálat megtörténtéig a többi bőrtől külön tárolni.

(3) A hatósági állatorvos köteles legalább havonként - nagyszámú bőr felhalmozódása esetén gyakrabban is - a begyűjtő helyen, illetőleg a feldolgozó üzemben az ilyen bőrökből vizsgálati anyagot venni, s azt megfelelő laboratóriumba vagy az állategészségügyi intézethez, a vizsgálat céljának feltüntetésével megküldeni.

(4) A bőr vizsgálatához a ló-, szarvasmarha-, juhbőr 1%-nyi mennyiségében a bőr széléből, öt különböző helyről forint nagyságú darabot kell kivágni és azokat - bőrönként külön-külön zsírpapírba csomagolva - kell beküldeni. A kísérő kimutatásban (28. számú melléklet) fel kell tüntetni a bőrök nyilvántartási adatait, s az egyes mintákat el kell látni a kimutatás megfelelő sorszámával.

(5) Azt a bőrt, amely a vizsgálat során fertőzöttnek bizonyult, elszállítani nem szabad, hanem haladéktalanul ártalmatlanná kell tenni. A fertőzött bőrrel közvetlenül érintkezett bőröket, továbbá azt a helyiséget vagy helyiségrészt, ahol a fertőzött bőrt tárolták, szigorított módon fertőtleníteni kell.

(6) Ha a fertőzött bőr származási helye a nyilvántartásból megállapítható, a hatósági állatorvos köteles a volt tulajdonos lakóhelye (telephelye) szerint illetékes hatósági állatorvost haladéktalanul értesíteni.

RAGADÓS SZÁJ- ÉS KÖRÖMFÁJÁS

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat meghatározása

219. § (1) Ragadós száj- és körömfájásban beteg az a kérődző állat és az a sertés, amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak.

(2) A betegségre gyanús az a kérődző állat és az a sertés

- amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak;

- amely fertőzöttségre gyanús (zárlat alá helyezett községben fogékony) és amelyen étvágytalanság és lázas hőemelkedés észlelhető, valamint az olyan fogékony szopós állat, amely jellemző klinikai tünet nélkül hull el.

(3) Fertőzöttségre gyanús az a kérődző állat és az a sertés, amely az utolsó 14 nap alatt ragadós száj- és körömfájásban beteg, vagy betegségre gyanús állattal közvetlenül érintkezett, közös vályúból evett vagy ivott, beteg vagy betegségre gyanús állat tartási helyén megfordult, beteg vagy betegségre gyanús állat tejét (húsát, szerveit stb.) fogyasztotta, ilyen állat váladékával feltételezhetően szennyezett tárgyakkal (takarmánnyal, munkaeszközzel stb.) vagy személyekkel érintkezett.

(4) Fertőzöttségre gyanúsnak kell tekinteni azt a kérődző állatot és azt a sertést is, amelynek tartási helye beteg vagy betegségre gyanús állat tartási helyével szomszédos, vagy amelynek tartási helyére (telep, udvar, tanya stb.) beteg vagy betegségre gyanús állat tartási helyéről az utolsó 14 nap alatt bármilyen tárgyat bevittek, illetve amelynek a tartási helyén lakó személyek közül bárki a beteg vagy betegségre gyanús állat tartási helyén ez alatt az idő alatt megfordult, illetőleg az ott lakó személyekkel érintkezett.

A megelőzés szabályai közvetlen járványveszély esetén

220. § (1) Ha a betegséget szomszédos országnak a magyar területekkel érintkező határterületein állapították meg, az illetékes megyei tanács elnöke intézkedik a kishatárszéli forgalomnak egyes kijelölt átlépőhelyekre való korlátozása érdekében, gondoskodik ezeken a helyeken fertőtlenítő állomások létesítéséről és a határon belépő személyek fertőtlenítéséről, továbbá a veszélyes határzónától számított 10 km-es távolságon belül fekvő községekben a védőkörzetre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról.[140]

(2) Ha a betegséget a megye területén megállapították,

a) a mezőgazdasági nagyüzem állatállományának állatorvosa legalább hetenként két ízben vizsgálja meg a működési területén levő fogékony állatállományt a ragadós száj- és körömfájás szempontjából, ellenőrizze a kiadott állategészségügyi rendszabályok megtartását, és a vizsgálat eredményét az erre a célra rendszeresített állatorvosi naplóba vezesse be;

b) a betegség iránt fogékony állatokat tartó mezőgazdasági nagyüzemekben tapasztalatcserét, üzemlátogatást tartani tilos;

c) a mezőgazdasági nagyüzemekben a fogékony állatok mozgatása, átcsoportosítása nemcsak az állattartó telepek között, hanem azokon belül is csak az állatorvos ellenőrzése és előzetes hozzájárulása mellett történjék; az állatmozgatásokat az állatorvosi naplóban rögzíteni kell;

d) a fogékony állatokat tartó telepek bejáratainál fertőtlenítő oldatot tartalmazó edényt és a lábbeli, továbbá a gépjárművek fertőtlenítésére alkalmas berendezést helyezzenek el, a telepre és az istállókba is csak a kéz és a lábbeli fertőtlenítése után lépjenek be.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

221. § (1) Ha a helyi szakigazgatási szerv állatnak ragadós száj- és körömfájásban történt megbetegedéséről, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állapotáról, elhullásáról, levágásáról vagy leöléséről szerez tudomást, a Szabályzat 80. §-ában előírtakon felül köteles

a) az állatorvos megérkezéséig is a 229. §-ban foglaltak szerint helyi zárlat alá helyezni és polgári őrökkel őriztetni;

- a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat tartási helyét és azokat a helyeket, ahol ilyen állat 14 napon belül megfordult vagy elhullott, ahol ilyen állatot levágtak, leöltek, továbbá ahol ilyen állat gondozója, tulajdonosa vagy azzal egy udvarban (telepen, majorban) élő személy megfordult, valamint az ezekkel szomszédos helyeket, ahol fogékony állatot tartanak;

- mezőgazdasági nagyüzem esetében az egész telepet (üzemegységet, majort), az egész legelőt vagy vágóhidat akkor is, ha a telepen több istálló van, a legelőn több különálló gulya, nyáj legel vagy a vágóhíd több vágócsarnokból áll,

- azokat a helyeket, ahol ugyan fogékony állat nincs, de ahol a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat megfordult, továbbá a helyi zárlat alá helyezett hellyel szomszédos helyeket is, amennyiben azokban fogékony állatot tartanak;

b) a községi zárlatra vonatkozó szabályok ideiglenes alkalmazását elrendelni;

c) a helyi zárlat alá helyezett helyen levő állatokat fajok, korcsoportok és nemek szerint jegyzékbe venni;

d) ha a betegséget legelőn észlelik, az észlelés helyén levő szarvasmarhákat, sertéseket, juhokat (kecskéket) és a pásztorebeket - az őrző és a közelben tartózkodó személyekkel együtt - a hatósági állatorvos megérkezéséig a legelőn elkülöníteni, visszatartani és őriztetni.

(2) A betegségnek hatóságilag történt megállapítása esetén a helyi szakigazgatási szerv köteles gondoskodni a kirendelt állatorvosok (segédszemélyzet), valamint a karhatalom megfelelő elhelyezéséről, és szükség esetén ellátásáról.

Az Állategészségügyi Szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

222. § (1) A hatósági állatorvos köteles a Szabályzat 81. §-ában előírtakon felül részletes jelentést tenni az Állomásnak akkor is, ha a betegség gyanúját kizárta és a helyi szakigazgatási szerv intézkedéseinek hatályon kívül helyezését kezdeményezte.

(2) Ha a hatósági állatorvos a helyszíni vizsgálattal a betegséget, annak gyanúját vagy a fertőzöttség gyanúját állapítja meg, köteles

a) az Állomásnak a legrövidebb úton jelentést tenni, majd pedig naponta jelenteni a betegség és az ellene való védekezés állását;

b) a zárlat biztosítása céljából a községi szakigazgatási szervnél megfelelő számú polgári őr kirendelése érdekében eljárni, és őket feladatukra kioktatni;

c) a megbetegedést okozó vírus típusának meghatározása céljából az előkészületeket megtenni a vizsgálati anyag vételére, illetve felhatalmazás esetén vizsgálati anyagot gyűjteni.

(3) A betegség hatóságilag az Állomás, illetőleg ha a minisztérium megbízottat küld ki, a megbízott által végzett felülvizsgálat után állapítható meg. A betegség nagyobb arányú, különösen gyors terjedése esetén az Állomás rendelkezésére a betegség hatóságilag a hatósági állatorvos által végzett felülvizsgálat után is megállapítható.

223. §[141]

Az Állomás feladatai

224. § (1) Ha az Állomás a hatósági állatorvos jelentése alapján a betegség vagy a fertőzöttség gyanújáról értesül, köteles a Szabályzat 83. §-ában előírtakon felül a helyszínen azonnal vizsgálatot végezni és

a) ha a betegséget vagy annak gyanúját megerősíti, a minisztériumnak távbeszélőn azonnal jelentést tenni;

b) a személyforgalom korlátozását megszervezni;[142]

c) a beteg vagy betegségre gyanús állatról vizsgálati anyagot venni, és azt megfelelő kísérő irattal az Országos Állategészségügyi Intézetbe küldeni;

d) a védőkörzet megalakítására a minisztériumnak javaslatot tenni;

e) az érintett fogékony állatállomány átvizsgálásához, illetőleg a védőoltás elvégzéséhez állatorvosokat a megye területéről kirendelni, a járvány nagyobb arányú elterjedése esetén pedig állatorvosoknak más megyék területéről történő kirendelése érdekében a minisztériumnak javaslatot tenni;

f) a 231. §-ban meghatározott esetben a fogékony állatoknak elkülönítőbe történő bevitelét elrendelni, az elkülönítő kijelölésére és fenntartására intézkedni;

g) a beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állatok leölése, a hullák megsemmisítése, vagy az állatok elszállítása és levágása iránt intézkedni;

h) a megyei tanács elnökének szükség esetén javaslatot tenni karhatalom kirendelésére;

i) a tett intézkedéseiről és a betegség állásáról naponta jelentést tenni a minisztériumnak.

(2) Ha a betegséget vagy annak gyanúját szállítás közben állapították meg, a szállítmányt fel kell tartóztatni, és rövid úton a minisztérium döntését kell kérni a szállítmány további sorsát illetően.

(3) Ha az Állomás a betegséget, annak gyanúját és a fertőzöttség gyanúját is kizárta, köteles a tett intézkedések hatályon kívül helyezése érdekében intézkedni és a minisztériumnak rövid úton jelentést tenni.

A megyei járványvédelmi bizottság elnöke intézkedései[143]

225. § A megyei járványvédelmi bizottság elnöke az Állomás előterjesztésére, illetőleg a minisztérium megbízottjának javaslatára[144]

a) elrendeli a zárlat alatt álló község egy részén vagy egész területén - szükség esetén - a személyforgalom további átmeneti korlátozását;

b) útvonalat jelöl ki a személyforgalom további korlátozása érdekében lezárt községben az átmenőforgalom céljára;

c) a betegség leküzdése érdekében alkalmazott szabályok megtartása céljából intézkedik - szükség esetén - karhatalom kirendelése iránt.

A minisztérium megbízottjának feladatai

226. § Az Állomás jelentése alapján a minisztérium megbízottat küldhet a helyszínre. Az Állomás és a kirendelt állatorvosok a védekezési szabályok tekintetében a megbízott rendelkezései szerint kötelesek eljárni.

227. § A megbízott a helyszínen köteles:

a) a tett intézkedéseket felülvizsgálni és a szükséghez képest módosítani;

b) szükség esetén a fertőző anyag eredetének és elhurcolásának felderítésére irányuló vizsgálat vezetését átvenni;

c) a veszélyeztetett területen az állatszállítások engedélyezését és a személyforgalom korlátozását véleményezni;

d) a fertőzött községekben és a védőkörzetbe vont községekben, esetleg a megye nagyobb, veszélyeztetett területén a fodékony állatok átvizsgálása és nyilvántartásba vétele, továbbá esetleges oltása iránt intézkedni;

e) részleges községi zárlat esetén annak kiterjedését meghatározni, illetőleg a teljes községi zárlat szükségességét véleményezni;

f) a védőkörzet kiterjedését meghatározni.

Az Országos Állategészségügyi Intézet feladatai

228. § Az Országos Állategészségügyi Intézet köteles a beküldött vizsgálati anyagot azonnal megvizsgálni és annak eredményéről - pozitív esetben a vírus típusának megjelölésével - a minisztériumot és az illetékes Állomást haladéktalanul értesíteni.

Helyi zárlat

229. § A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §- ában foglaltakon kívül a következők.

a) A mezőgazdasági nagyüzem köteles a bekerítetlen fertőzött telepe (istállója) közül a betegségnek az üzemet ellátó állatorvos által történt észlelése után hat órán belül ideiglenes (drót, kötél) kerítést felállítani, s annak helyébe a betegség megállapításától számított harminchat órán belül tartós kerítést, azon pedig jól zárható kaput létesíteni. A kapunál a kéz és a lábbeli, illetőleg a személyek és a szállítóeszközök fertőtlenítéséhez megfelelő fertőtlenítő berendezést kell elhelyezni. A kapuhoz őrt kell állítani és a körülkerített részt, valamint az egész lezárt helyet őriztetni kell.

b) Az előírt fertőtlenítések végrehajtásához szükséges fertőtlenítő anyagot és fertőtlenítő gépet a takarmány és a trágya szállítására megfelelő járműveket a betegség megállapításától számított 12 órán belül a helyi zárlat alá helyezett helyre el kell juttatni.

c) A helyi zárlat alatt álló, körülkerített területen csak az állatok gondozását végző dolgozók maradhatnak. A többi személyt hatósági állatorvosi ellenőrzéssel végzett fertőtlenítésük után ki kell engedni a körülkerített területről.

d) A dolgozók ideiglenes jellegű, megfelelő szálláshelyét és étkeztetését meg kell szervezni. A lezárt és körülkerített területre az élelem és egyéb szükséges anyagok beadása - az edények kiadása - csak hatósági állatorvosi ellenőrzéssel történhet oly módon, hogy a fertőzött helyről ragályanyag ki ne juthasson.

e) A zárlat alatt álló helyen levő fogékony nőivarú állatokat mesterségesen termékenyíteni nem szabad. E tilalom alól az Állomás felmentést adhat.

f) A körülkerített területen naponként fertőtleníteni kell az állatok állásait, az istállókat, azok környékét és az összegyűlt trágyát.

g) A helyi zárlat alatt álló nagyüzemi telepet és az elkülönítőt a hatósági állatorvos köteles naponta ellenőrizni.

h) A kistermelők fertőzött udvarainak helyi zárlat alá helyezését és őrzését az a)-f) pontokban foglaltak értelemszerű alkalmazásával kell megszervezni.

230. § (1) A helyi zárlat alatt álló helyen a kutyát megkötve vagy elzárva, a macskát, a baromfit és galambot elzárva kell tartani; ha ez nem lehetséges, akkor ezeket az állatokat le kell ölni, a baromfit állami kártalanítás mellett.

(2) A személyi forgalmat az alábbiak szerint kell korlátozni:

a) a helyi zárlat alatt álló helyre (gazdaságba, udvarba) az ott lakókon, az odarendelt állatgondozókon kívül külön engedély nélkül csak orvos és tűzoltó léphet be; külön engedély kiadására kizárólag az illetékes hatósági állatorvos, illetőleg a járványvédelem helyi irányításával esetenként megbízott, a védekezést irányító állatorvos jogosult;

b) a lezárt helyiségbe (istállóba) az ott dolgozó állatgondozókon, az állatorvosokon és állategészségügyi dolgozókon kívül más nem léphet be;

c) a helyi zárlat alatt álló helyről az ott lakó személyek, az odarendelt, vagy egyébként is ott dolgozó állatgondozók, alkalmazottak - a 244. § (2) bekezdésében foglalt eset kivételével - csak rendkívüli esetben, a hatósági állatorvos esetenként adott engedélyével, fertőtlenítés után távozhatnak;

d) a helyi zárlat alatt álló telepről az ott dolgozók naponta hazajárhatnak - az Állomás külön adott engedélye alapján -, ha ott az átöltözködésükhöz és fertőtlenítésükhöz olyan feltételeket (öltözőt, zuhanyozót, védőruhát, lábbelit, fertőtlenítő eszközöket, anyagokat) teremtettek, amelyek kizárják a fertőző anyag elhurcolását, és az átöltözés, személyi fertőtlenítés ellenőrzésével arra alkalmas személyt bíznak meg. A hatósági állatorvos a feltételek meglétét és az előírás megtartását köteles ellenőrizni;

e) a zárlat alatt álló helyen tartózkodó személyekről nyilvántartást kell vezetni, és annak egy példányát az őrségnek át kell adni;

f) a zárlat alatt álló helyen tartózkodó személyek élelmezéséről és az állatok takarmányozásáról mezőgazdasági nagyüzem esetében a gazdaság, kistermelők esetében a helyi szakigazgatási szerv - a költségek megtérítése ellenében köteles gondoskodni.

(3) A vágóhíd helyi zárlatára vonatkozóan az (1)-(2) bekezdésben és a 229. §-ban foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.

231. § Állatoknak az elkülönítőbe történő bevitelét az Állomás rendeli el.

232. § Ha az elkülönítőben vagy nagyüzemi állattartó telepen az állatok átvészelése elhúzódik, illetve a betegség az előzetes fertőtlenítés után ismét jelentkezik, a hatósági állatorvos újabb mintát köteles küldeni az Országos Állategészségügyi Intézetbe.

Községi zárlat

233. § (1) Azt a községet, amelyben a betegséget hatóságilag megállapították, községi zárlat alá kell helyezni. A község összes fogékony állatának átvizsgálásáig a teljes községi zárlat szabályait kell alkalmazni.

(2) A községi zárlat szabályai a Szabályzat 92. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a betegség iránt fogékony állatot és baromfit, ilyen állatok termékeit, továbbá terményt, takarmányt, trágyát és a betegség elhurcolására alkalmas tárgyat a községből kivinni, valamint fogékony állatot oda bevinni - az elkülönítőbe, a 245. § (2) bekezdése szerint vágóhídra szállítást, valamint a terméknek a 240. § (3) és (4) bekezdései szerinti kiszállítását kivéve - tilos;

b) fogékony állat, továbbá takarmány és trágya vasúton és hajón minden korlátozás nélkül, az átmenőforgalomra kijelölt útvonalon pedig gépkocsin és lovas- (öszvér-, szamár-) fogaton, megállás nélkül - szükség esetén kísérővel - átszállítható;

c) egypatás állat az átmenőforgalomra kijelölt útvonalon megállás nélkül - szükség esetén kísérővel - lábon is áthajtható;

d) fogékony állatok - állandóan legelőn tartott állatok kivételével - nem legeltethetők, az utóbbiakat azonban helyi zárlat alatt kell tartani, abban az esetben is, ha a betegség nem közöttük jelemtkezett;

e) a községben a zárlat tartamára ebzárlatot, valamint a baromfi-állomány elzárást elrendelni;

f) a beteg és betegségre gyanús állat tartási helyével szomszédos, de 500 m-nél nem távolabb fekvő helyeken a macskákat és a galambokat is elzárva kell tartani;

g) fogékony állatokat fedeztetni vagy mesterségesen termékenyíteni nem szabad; e tilalom alól - indokolt esetben - az Állomás felmentést adhat;

h) a helyi zárlat alatt álló helyek közvetlen környékén idegen személyek közlekedését meg kell tiltani;

i) a községekben állatvásárt, állatkiállítást és állatszemlét, heti vagy havi piacot, valamint más mezőgazdasági jellegű bemutatót vagy rendezvényt tartani még részleges községi zárlat esetén sem szabad;

j) a községekben fogékony állatot levágni, kényszervágni - saját háztartás részére is - csak előzetes hatósági állatorvosi helyszíni vizsgálat kedvező eredménye alapján, a hatósági állatorvos engedélyével szabad.[145]

234. § Ha a községben a fertőzött helyek még nincsenek felderítve, vagy a járvány helyhezkötése más eszközzel nem remélhető, az Állomás igazgatójának javaslatára, a minisztérium hozzájárulásával, a megyei tanács elnöke átmenetileg elrendelheti a zárlat alatt álló község egy részén vagy egész területén a személyforgalom alábbi korlátozásait is:[146]

- a korlátozás alá vont területet az ott lakók nem hagyhatják el, azon belül a személyek csoportosulását a lehetőséghez mérten meg kell akadályozni; előadások, gyűlések, mulatságok és egyéb rendezvények megtartását meg kell tiltani, s szükség esetén egyéb korlátozó rendszabályok alkalmazásáról is rendelkezni kell;

- az átmenőforgalom céljára a közlekedés zavartalanságát a közúti járművek részére lehetővé kell tenni.

Védőkörzet

235. § (1) A betegség megállapítása esetén a 94. § előírásai szerint védőkörzetet kell alakítani. A védőkörzetbe be kell vonni mindazokat a községeket, illetőleg községrészeket, amelyek a községi zárlat alatt álló terület határától légvonalban számított 30 km-es körzetbe esnek.

(2) A védőkörzetbe vont községben

a) állatvásárt vagy állatkiállítást tartani, valamint fogékony állatokat csoportosan elővezetni vagy összeterelni tilos;

b) a fogékony állatok fedeztetését vagy mesterséges termékenyítését csak az Állomás által meghatározott feltételekkel szabad folytatni;

c) a védőkörzetbe vont abban a községben, amely fertőzött községgel határos, a közös utak, itatók és úsztatók használatát meg kell tiltani, fogékony állatokat legeltetni csak úgy szabad, ha az állatok éjszkára is a legelőn maradnak és rendszeres állatorvosi ellenőrzésüket megvalósítják;

d) a védőkörzetbe vont községeknek a fertőzött községgel közvetlenül szomszédos területén ebzárlatot is el lehet rendelni.

Védőoltás szabályai

236. § (1) A ragadós száj- és körömfájás ellen megelőző védőoltást végezni csak közvetlen járványveszély esetén, a minisztérium külön utasítására szabad.

(2) A fertőzött községben és a védőkörzetben a fogékony állatállományok védőoltását az Állomás, ennél nagyobb területen pedig a minisztérium rendeli el.

(3) Ragadós száj- és körömfájás elleni vakcinát csak a minisztérium esetenként adott engedélyével szabad kiszolgáltatni.

Állatok leölése hatósági rendelkezésre

237. § (1) Ha a betegséget egy vagy több kistermelői udvarban állapították meg és a nyomozás eredménye alapján a betegség előreláthatóan helyhez köthető hatósági rendelkezésre haladéktalanul le kell ölni az összes fogékony állatot:[147]

a) a helyi zárlat alatt álló fertőzött udvarban, továbbá

b) a fertőzöttség gyanúja miatt helyi zárlat alá helyezett udvarban, ha a fertőzöttségre gyanús állat a beteg állattal közvetlenül érintkezett vagy annak nyers tejét itta.

(2) Ha a betegséget mezőgazdasági nagyüzemben, állandóan legelőn tartott állatok között vagy kistermelői udvarban állapították meg, de a betegség helyhez kötése a fennálló körülmények miatt előre láthatólag nem lehetséges, a fogékony állatok leöletésétől el kell tekinteni. Ettől eltérni csak a minisztérium engedélyével lehet.

(3) A hatósági rendeletre történt leöletést vértelen úton kell végrehajtani, a hullával pedig a 241. §-ban foglaltak szerint kell eljárni.

A betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok levágásának szabályai

238. § (1) Betegségre gyanús állatot csak a minisztérium külön engedélye vagy utasítása alapján, az erre a célra létesített vagy igénybe vett vágóhídon szabad - kivételes esetben - levágni, az előírt különleges rendelkezések szerint.

(2) Fertőzöttségre gyanús állatot - kivételes esetben - a minisztérium engedélyével vagy utasítására, az általa kijelölt vágóhídra, annak üzemeltetőjével előzetesen meghatározott időpontban, azonnali levágás céljából el szabad szállítani, ha az elszállítani kívánt állatokat előzőleg elkülönített helyen tartották, és közöttük megbetegedés nem fordult elő.

(3) Betegségre gyanús állatok csak zárt tehergépkocsin, fertőzöttségre gyanús állatok szivárgásmentes, magasított oldalú, állatszállításra engedélyezett tehergépkocsin szállíthatók megbízható kísérettel. Az állatokat a gépkocsira történő felrakás előtt fertőtleníteni kell.

(4) A betegségre és a fertőzöttségre gyanús állatok a vágóhídon csak az egyéb vágások befejezése után vehetők át. Itt a levágásukhoz, valamint a hús feldolgozásához és elszállításához feltételenül szükséges személyeken kívül csak a vágóhíd műszaki vezetője, állatorvos, állategészségügyi üzemmérnök, technikus vagy állategészségőr tartózkodhat.

(5) A vágóhidat az állatok átvételekor azonnali helyi zárlat alá kell helyezni.

(6) A betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok húsának felhasználása során a 239. § (1) és (2) bekezdései rendelkezése szerint kell eljárni.

(7) Az állatok levágása és feldolgozása alkalmával használt vizet folyamatosan fertőtleníteni kell.

(8) A vágóhídi helyi zárlatot a hús és a zsigerek elszállítása, a körmök és szarvak elégetése, a csontok ártalmatlanná tétele, továbbá a fertőtlenítés elvégzése után fel kell oldani.

A levágott állatok húsának felhasználása

239. § (1) A betegségre és a fertőzöttségre gyanús állatok húsát ki kell csontozni és a nagyobb nyirokcsomókat el kell távolítani. A húst egy százalékos tejsav oldattal le kell permetezni és ilyen állapotban 48 óráig 8-10°C fokon tárolni kell. A kicsontozott húst csak hőkezelt húskészítmények előállítására szabad felhasználni, a szalonnát és a hájat ki kell sütni úgy, hogy a zsír hőmérséklete 100°C legyen 20 percen át.

(2) Vágóhídon levágott, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat bőre 3%-os szóda-oldatban 30 napig tartó áztatás vagy szódával való alapos behintés után forgalomba hozható. A körmöket és a szarvakat el kell égetni, vagy ATEV útján ártalmatlanná tenni, a zsigereket és a csontokat pedig a hullával azonos módon kell ártalmatlanná tenni.

A tej felhasználásának korlátozása

240. § (1) A beteg és a betegségre gyanús állatok tejét csak a helyi zárlat alatt álló helyen, felforralva és csak állatok etetésére szabad felhasználni. A fel nem használható tejet fertőtlenítő anyaggal történő összekeverés után meg kell semmisíteni.

(2) A fertőzöttségre gyanús állat teje forralás után emberi fogyasztásra is felhasználható a helyi zárlat alatt álló helyen.

(3) A helyi zárlat alatt álló nagyüzemi telepről az utolsó megbetegedéstől számított 6 nap elteltével végrehajtott - az állatokra is kiterjedő - előzetes fertőtlenítés után a tejszín és a tej az Állomás engedélyével tartálygépkocsival a kijelölt tejfeldolgozó üzembe elszállítható. A szállító járművet szigorított módon fertőtleníteni kell megtöltése és kiürítése után is. A tejszínt és a tejet csak pasztőrözés után szabad forgalomba hozni.

(4) A zárlat alatt álló községből tejet vagy tejterméket kivinni nem szabad; kivétel a (3) bekezdésben meghatározott eset, valamint a helyi zárlat alatt nem álló nagyüzemi telep, ha az ott tartott fogékony állatok rendszeres állatorvosi ellenőrzés alatt állnak.

Ilyen telepekről a tej az Állomás engedélyével az általa kijelölt tejfeldolgozó üzembe, a tejszállító tartálygépkocsi, illetőleg a tejeskannák külső fertőtlenítése után, nyers állapotban is elszállítható.

A hullák ártalmatlanná tétele

241. § Az elhullott és a betegség vagy annak gyanúja miatt leölt állatok hulláját - ha arra más lehetőség nincs - a helyi zárlat alatt levő helyen kell elégetéssel vagy elásással ártalmatlanná tenni. Amennyiben ez a helyi zárlat alatt levő helyen megnyugtató módon el nem végezhető, a hulla elszállítása és ártalmatlanná tétele tekintetében a Szabályzat 30., 36. és 40. §- ában foglalt rendelkezések az irányadók azzal, hogy

a) a hullát boncolni tilos,

b) a hullát lebőrözni tilos, és ha az ártalmatlanná tétel elásás útján történik, a bőrt a hullának a hullagödörbe való elhelyezése előtt többszörös keresztülmetszéssel használhatatlanná kell tenni, a hullát pedig bűzös anyaggal (kátrány, nyersolaj, petróleum stb.) le kell önteni;

c) a vérrel vagy egyéb testnedvekkel beszennyezett földet legalább egy ásónyom mélységig fel kell szedni és a hullagödörbe kell dobni, majd az eltávolított föld helyét fertőtlenítő oldattal kell átitatni;

d) hullát csak zárt gépkocsiban szabad elszállítani;

e) a hulla fel- és lerakásánál, elásásánál (elégetésénél) segédkező dolgozókat munkájuk befejezése után azonnal, a hulla szállítására használt járművet a hulla felrakása után, majd a kirakodás befejeztével a helyszínen fertőtleníteni kell, a felhasznált almot stb. meg kell semmisíteni;

f) a hulla és a hullarészek ártalmatlanná tételét csak állatorvosi ellenőrzéssel szabad végezni;

g) ha a hullák ártalmatlanná tétele ATEV üzemben történik, a szállításnál és feldolgozásnál használt eszközöket, az üzemnek a hullától vagy annak váladékától szennyeződött területét azonnal, a szállításnál és a feldolgozásnál közreműködő személyeket és azok ruházatát a munka befejezése után fertőtleníteni kell. A fertőzött hullákat vagy hullarészeket szállító járművek csak állatorvosi felügyelettel közlekedhetnek.

242. § (1) A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat trágyáját - a takarmányhulladékkal együtt - az istállóban össze kell gyűjteni és naponként ki kell hordani. A kihordott trágyát közvetlenül a kihordás után át kell itatni fertőtlenítő anyaggal. Az ilyen trágyát lehetőleg a többi trágyától külön kell gyűjteni, és felületének fertőtlenítő oldattal történő alapos átnedvesítése után legalább 10 cm vastag földréteggel egyenletesen le kell fedni és fülleszteni. Ugyancsak le kell földelni és fülleszteni azt a trágyát is, amelyet a helyi zárlat alatt álló helyen a betegség megállapítása előtt tároltak.

(2) A mélyalmot az utolsó megbetegedést követő hatodik naptól kezdve kell kihordani. Az előzetes fertőtlenítést csak ez után lehet elvégezni.

(3) A leföldelt trágya legkorábban a helyi zárlat feloldásától számított 3 hónap elteltével bontható meg.

(4) A hígtrágyát az Állomás utasítása szerint kell fertőtleníteni és elhelyezéséről gondoskodni.

A takarmány felhasználásának korlátozása

243. § A helyi zárlat alatt álló helyen tárolt szemes- és szálastakarmányt meg kell óvni a fertőződéstől. A fertőtlenítés végzésekor a takarmány felületét fertőtleníteni kell. Az ilyen takarmányt csak helyben, a betegségen átesett vagy a lezajlott betegséget okozó vírussal megegyező típusú vakcinával oltott állatokkal szabad feletetni. Ilyen állatok hiányában az Állomás dönt a takarmány további sorsáról.

A zárlat enyhítése

244. § (1) Helyi zárlat alatt álló helyről ki lehet vinni

a) a hatósági állatorvos engedélye alapján egypatás állatokat és gépeket munkavégzés céljából, fertőtlenítésük után, ha azokat a zárlat tartama alatt visszavinni nem kívánják és ha azok új szálláshelyén fogékony állat nincs;

b) a minisztérium - kivételes esetben adott - engedélye alapján a betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatokat levágás céljából, a 238. § (3)-(5) bekezdéseiben előírt rendelkezések szerint.

(2) A hatósági állatorvos, vagy a védekezés irányításával megbízott hatósági állatorvos engedélyével eltávozhat - előzetes fertőtlenítés után - az a személy, aki távozása szükségességét elfogadhatóan indokolja, vagy aki oda a zárlat tartama alatt nem kíván visszatérni.

(3) Nagyobb kiterjedésű helyen, a zárlat helyi szabályainak maradéktalan alkalmazása után, a zárlat alá vont terület kivételesen csökkenthető, illetőleg korlátozható a fogékony állatok istállóira, azok közvetlen környékére és azokra a lakásokra, amelyekkel ezek az épületek kapcsolatban állnak, ha

a) az istállók és közvetlen környékük, valamint az említett lakások megnyugtató módon lezárhatók és a helyi zárlatból kivont többi épülettől elkülöníthetők;

b) az állatgondozók a csökkentett területen elszállásolhatók és ellátásuk távozás, illetőleg más személy belépése nélkül megoldható;

c) az állandó állategészségügyi felügyelet megszervezhető.

(4) A helyi zárlat alá vont terület csökkentése előtt a zárlatból kirekesztett területen a 253. § szerint fertőtleníteni kell.

(5) A kirekesztett rész forgalmát a legszükségesebbre kell korlátozni és rá a fertőzött udvarokkal szomszédos - nem állattartó - udvarokra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.

245. § (1) A zárlat alatt álló község helyi zárlat alatt nem álló helyeiről az Állomás kivételes esetben - előzetes állatorvosi helyszíni szemle kedvező eredménye alapján - engedélyezheti fogékony állatok és baromfi gépkocsival történő kivitelét a minisztérium által kijelölt vágóhídra, azonnali levágás céljából, ha a kedvezőtlen járványhelyzet miatt a községi zárlat feloldása belátható időn belül nem várható.

(2) Zárlat alatt álló község vágóhídjára az Állomás engedélyével, azonnali levágás céljából be szabad vinni fogékony állatot, amelynél a betegség, a betegségnek vagy fertőzöttségnek gyanúja megbízhatóan kizárható.

(3) Az engedéllyel kivitt, illetőleg levágott állatok szállítására, levágására, feldolgozására, valamint a húsuk értékesítésére és a zsigerek ártalmatlanná tételére - a baromfi kivételével - a 238-239. §-okban foglaltak az irányadók.

(4) A védőkörzet nem fertőzött községéből az Állomás engedélyével - az előzetes állatorvosi helyszíni szemle kedvező eredménye esetén -

a) fogékony állatot azonnali levágás céljából a legközelebbi vágóhídra;

b) sertést feldolgozott állapotban szabad kivinni.

246. § A védőkörzet területét a járványhelyzet kedvező alakulása esetén - az Állomás javaslatára - csökkentheti a minisztérium.

Vadon élő állatokkal való eljárás

247. § Ha a betegséget vadon élő állaton vagy olyan helyen tartott háziállaton állapították meg, ahol fogékony vadon élő állattal közvetve vagy közvetlenül érintkezhet, az Állomás a fertőzött területen járó fogékony vadon élő állatok etetéssel történő helyhezkötése - kivételesen indokolt esetben kilövése - iránt a területileg illetékes vadgazdálkodási szervnél (vadásztársaságnál, egyéb vadgazdálkodási szerveknél stb.) vagy a zárt területek (HM, természetvédelmi területek stb.) tulajdonosainál, illetve használóinál köteles intézkedni.

Közegészségügyi szabályok

248. § A hatósági állatorvos a helyi zárlat alatt álló helyen tartózkodó személyeket köteles figyelmeztetni arra, hogy a beteg állatok tejének, tejtermékeinek nyers állapotban való fogyasztása az ember súlyos megbetegedését okozhatja.

A betegség megszűntté nyilvánítása

249. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha a lezárt helyen fogékony állat már nincs, illetve az ott tartott fogékony állatok közül az utolsó megbetegedéstől számított 14 nap eltelt és a betegségen átesett szarvasmarhák körmözését, valamint a végső fertőtlenítést végrehajtották.

(2) A betegségben átesett szarvasmarhákat a helyi zárlat feloldása előtt a jobb pofájukon a betegséget előidéző vírustípus - legalább 10 cm átmérőjű - nagy kezdőbetűjével tartósan meg kell jelölni.

(3) Azokat a helyeket, ahol a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat megfordult, ha ott fogékony állatot nem tartanak, a helyi zárlat alól, fertőtlenítés után fel kell oldani.

(4) Fertőtlenítés nélkül fel kell oldani a helyi zárlatot, ha a zárlat alatt levő helyen csak fertőzöttségre gyanús állatokat tartanak és a 14 napig tartó megfigyelési idő alatt a betegségre gyanút keltő tüneteket nem észleltek. A megfigyelési időt a fertőzöttség gyanújának felmerülésétől kell számítani.

250. § A községi zárlatot fel kell oldani, ha a községben az utolsó helyi zárlat feloldását követő 14 napos megfigyelési idő alatt a betegségre gyanút keltő újabb megbetegedés nem történt.

251. § (1) A védőkörzetet meg kell szüntetni, ha a védőkörzetben már egy község sem áll községi zárlat alatt.

(2) A védőkörzet a minisztérium megbízottjának véleménye alapján községi zárlat ellenére is megszüntethető, ha a betegség helyhezkötése biztosítottnak látszik.

252. § (1) A helyi zárlatot feloldani és a betegséget hatóságilag megszűntté nyilvánítani csak az Állomás véleménye alapján szabad.

(2) A megyében megállapított betegség megszűnte után az Állomás köteles a betegség leküzdése érdekében folytatott egész eljárásról összefoglaló jelentést tenni a minisztériumnak.

Fertőtlenítés

253. § (1) Az olyan zárlat alatt álló helyen, ahol a betegséget megállapították, a helyi zárlat feloldásáig naponta fertőtleníteni kell az állatok istállóját, az istálló környékét, azokat a területeket, amelyeken az állatgondozók és az állatok járnak vagy jártak, az istállóban használt eszközöket, a vályúkat és a kutak környékét, a trágyát, a takarmány és a trágya szállítására használt járműveket, végül az állatgondozók szállását.

(2) Az istálló, mezőgazdasági nagyüzemekben a körülzárt terület, valamint szükség esetén a helyi zárlat alatt álló hely bejáratához a be- és kilépő személyek kezének és lábbelijének fertőtlenítésére alkalmas eszközöket kell helyezni. Az istállóból kilépő személyek lábbelijét és kezét, a zárlat helyéről kilépő személyek ruháját fertőtleníteni kell.

Mezőgazdasági nagyüzemekben a járművek részére kijelölt ki- és belépő helyeken a járművek fertőtlenítésére alkalmas, hatékony fertőtlenítőszerrel feltöltött fertőtlenítő eszközöket kell elhelyezni.

(3) Ha a naponkénti hazajárás engedélyezésének nincsenek meg a feltételei, az állatgondozók a helyi zárlat tartama alatt szennyes ruhaneműiket lehetőleg a zárlat feloldásáig tartsák maguknál, amennyiben ez nem lehetséges, azokat 3 százalékos formalinoldatban legalább fél óráig tartó áztatás után állatorvosi ellenőrzés mellett adhatják ki.

(4) A helyi zárlat alatt álló helyen rendszeresen kell takarítani, és folyamatosan kell gondoskodni az előzetes és a végső fertőtlenítés előkészítéséről.

(5) Az előzetes fertőtlenítést az utolsó megbetegedést követő hatodik napon, a végső fertőtlenítést pedig az előzetes fertőtlenítést követő nyolcadik napon kell végezni, ha a helyi zárlat feloldásának a 249. § (1) bekezdésében meghatározott egyéb feltételei is fennállnak.

(6) A fertőtlenítést szigorított módon, az Állomás által megbízott állatorvos irányítása és ellenőrzése mellett kell végrehajtani.[148]

Korlátozások a betegség megszűntté nyilvánítása után

254. § (1) A betegségből gyógyult és az ezekkel együtt helyi zárlat alatt állt szarvasmarhákat nyolc, a sertéseket és juhokat két hónapig más tartási helyre vagy fogékony állomány közé vinni nem szabad. A szarvasmarhákat három hónaponként, majd a korlátozás feloldásakor állatorvosi felügyelet mellett meg kell körmözni. A lefaragott szarut gondosan össze kell gyűjteni és el kell égetni. Az állatok lábvégeit, a körmözés helyét, a körmözést végző személyeket és eszközöket szigorított módon fertőtleníteni kell.

(2) A korlátozás alatt álló sertésállományba (állandó tartásra) fogékony tenyészkanok bevihetők, ha azokat a betegséget okozó vírus típusával megegyező vakcinával beoltották és az oltás óta huszonegy nap eltelt.

(3) A levágás céljából elszállításra kerülő, betegségen átesett állatokat kísérő állategészségügyi okmányokon az állatok tartási helye szerint illetékes hatósági állatorvos köteles feltüntetni: "Ragadós száj- és körömfájáson átesett!". A szállító gépkocsit a lerakodás után szigorított módon fertőtleníteni kell. A levágott állatok körmét a levágás helyén el kell égetni, vagy ATEV útján ártalmatlanná kell tenni.

(4) A betegségen átesett állatokat kizárólag belföldi vágásra szabad forgalomba hozni.

255. § A 254. §-ban szabályozott állatmozgatás és szállítás egy község területén belül a hatósági állatorvos engedélyével történhet. Ha a szállítás más község, vagy járás területére történik, a területileg illetékes hatósági állatorvos(ok), más megye területére történő szállítás esetén pedig az érdekelt Állomások együttesen intézkednek.[149]

256. § (1) A juhnyájak egészségi állapotát a korlátozás ideje alatt az ellátó állatorvos fokozottan köteles ellenőrizni.

(2) Betegségen átesett juhok gyapja csak a községi zárlat feloldása után, a helyszínen vásárolható fel, és azt közvetlenül a központi raktárba kell szállítani. A szállításra használt járműveket a raktárból való távozás előtt, a gyapjú csomagolására használt zsákokat pedig kiadásuk előtt minden esetben szigorított módon fertőtleníteni kell.

257. § (1) A zárlat alatt álló helyen tárolt szemes- és szálastakarmányból a zárlat feloldása után csak az szállítható ki és hozható forgalomba, amelyet még a betegség megállapítása előtt takarítottak be és amely bizonyíthatóan nem fertőződött.

(2) Azt a legelőrészt, ahol beteg állat legelt, nyáron egy hónapig, más évszakban két hónapig nem szabad fogékony állatokkal legeltetni.

Az oltóanyagtermelő, az oltóanyagellenőrző és az állategészségügyi intézetekre vonatkozó szabályok

258. § (1) Szarvasmarhát, juhot (kecskét) és sertést a ragadós száj- és körömfájás vírusával fertőzni csak a vakcinatermelő vállalat erre a célra épített helyiségeiben szabad. Laboratóriumi állatokat az Országos Állategészségügyi Intézet erre a célra létesített helyiségeiben is szabad fertőzni a ragadós száj- és körömfájás vírusával. Szövettenyészetben vizsgálatokat végezhet a betegség vírusával az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet is.

(2) Az oltóanyagtermelő intézetnek azt a telepét, valamint az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézetnek és az Országos Állategészségügyi Intézetnek azt a telepét, illetve helyiségét, amelyben fertőzött állatokat tartanak vagy a vírussal dolgoznak, helyi zárlat alatt kell tartani.

(3) Az oltóanyagtermelő vállalat erre a célra kijelölt vágóhídján le szabad vágni a vírussal fertőzött szarvasmarhákat, sertéseket és juhokat. A vágóhidat és az állatok levágását az illetékes Állomás ellenőrzi. A hús kezelésére a 239. § rendelkezései az irányadók.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott helyeken fenntartott helyi zárlat miatt nem kell elrendelni községi zárlatot.

SZARVASMARHÁK RAGADÓS TÜDŐLOBJA

A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat meghatározása

259. § (1) Ragdós tüdőlobban beteg az

- az állat, amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak, és elhullása, levágása, illetőleg leölése után boncolással vagy húsvizsgálattal a betegségre jellemző elváltozások állapíthatók meg, és amelyek váladékaiból vagy szerveiből a betegség kórokozója kimutatható,

- a fertőzöttségre gyanús állat is, amelyen lázas hőemelkedés mutatkozik.

(2) Ragadós tüdőlobra gyanús az az állat,

- amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, és elhullása, levágása, illetőleg leölése után a boncolás vagy a húsvizsgálat során csupán a betegségre gyanút keltő elváltozások találhatók;

- amelynek gyanút keltő tünetei és levágása (elhullása) után gyanút keltő kórbonctani elváltozásai ellenére a betegség kórokozója nem mutatható ki.

(3) Ragadós tüdőlob fertőzöttségére gyanús az az állat, amely 60 napon belül beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állattal érintkezett vagy érintkezhetett.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

260. § (1) Ha a helyi szakigazgatási szerv a betegségről, a betegség vagy fertőzöttség gyanújáról szerez tudomást, a Szabályzat 80. §-ában előírtakon felül köteles a községi zárlatra vonatkozó szabályok ideiglenes alkalmazását elrendelni.

Az Állategészségügyi Szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

261. § (1) A hatósági állatorvos köteles a Szabályzat 81. §-ában előírtakon felül a helyi szakigazgatási szervnél megfelelő számú polgári őr kirendelése érdekében eljárni és őket feladatukra kioktatni.

(2) A betegség hatóságilag csak a minisztérium felülvizsgálata után állapítható meg.

262. § A hatósági állatorvos köteles a Szabályzat 82. §-ában előírtakon felül a betegségnek vagy gyanújának megállapítása alapjául szolgáló tüdőt haladéktalanul az Országos Állategészségügyi Intézetbe küldeni.[150]

Az Állomás feladatai

263. § (1) Az Állomás köteles a Szabályzat 83. §- ában előírtakon felül:

a) a betegség gyanújának megállapításáról a minisztériumnak távbeszélőn haladéktalanul jelentést kell tenni;

b) szükség esetén az állatnak hatósági rendelkezésre történő leölésére javaslatot tenni, és a kapott utasítás szerint a leölést elrendelni;

c) szükség esetén a fertőző anyag behurcolásának vagy elhurcolásának felderítésére végzett vizsgálatot irányítani;

d) a védőkörzet elrendelésére javaslatot tenni a minisztériumnak.

(2) Az Állomás jelentése alapján a minisztérium megbízottat küld a helyszínre. Az Állomás, valamint a kirendelt állatorvosok a védekezési szabályok alkalmazása tekintetében a megbízott rendelkezései szerint kötelesek eljárni.[151]

A minisztérium megbízottjának feladatai

264. § A betegségnek vagy gyanújának megállapítása esetén a minisztérium megbízottja a helyszínen köteles

a) a tett intézkedéseket felülvizsgálni és azokat a szükséghez képest módosítani vagy kiegészíteni;

b) szükség esetén a fertőző anyag eredetének és elhurcolásának felderítésére irányuló vizsgálat irányítását átvenni;

c) a beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állatok leöletése, valamint a hulla ártalmatlanná tétele iránt intézkedni;

d) az állatszállítások engedélyezését véleményezni;

e) a húsvizsgálat ellenőrzéséről gondoskodni;

f) az állatállomány átvizsgálását és nyilvántartásba vételét megszervezni;

g) állatorvosok kirendelése, segéderők alkalmazása iránt intézkedni és azok feladatait meghatározni;

h) a fertőtlenítést megszervezni.

Helyi zárlat

265. § (1) A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a helyi zárlat alatt álló helyet őriztetni kell és a kellően el nem zárt udvarokat el kell keríteni;

b) a helyi zárlat alatt álló helyről szarvasmarhát és bivalyt a 269. § (1) bekezdésében foglalt esetben engedéllyel ki szabad vinni.

Községi zárlat

266. § (1) Azt a községet, amelyben a betegséget, a betegség vagy fertőzöttség gyanúját megállapították, teljes községi zárlat alá kell helyezni.

(2) A községi zárlat szabályai a Szabályzat 92. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a szarvasmarhákat és bivalyokat nyilvántartásba kell venni és haladéktalanul, udvaronként végzett állatorvosi vizsgálatnak kell alávetni, s a zárlat tartama alatt fokozott állatorvosi ellenőrzés alatt kell tartani;

b) az állandóan legelőn tartott állatok kivételével a betegség iránt fogékony állatokat közösen legeltetni, közös itatóhoz, úsztatóhoz és delelőhelyre hajtani nem szabad;

c) az állandóan legelőn tartott és a betegség iránt fogékony állatokat el kell különíteni úgy, hogy azok más fogékony állattal ne érintkezhessenek.

Védőkörzet

267. § A betegség megállapítása esetén védőkörzetet kell elrendelni, amelynek szabályai megegyeznek a Szabályzat 94. § (1) és (3) bekezdésének előírásaival.

A trágya, alom és takarmányhulladék kezelése

268. § A helyi zárlat alatt álló helyen összegyűjtött trágyát, almot és takarmányhulladékot ártalmatlanná kell tenni.

A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állattal való eljárás

269. § (1) A beteg és a betegségre gyanús, valamint az ezekkel közvetlenül érintkezett, fertőzöttségre gyanús állatot levágás útján haladéktalanul le kell ölni. Az esetleg szükséges kivitelhez az Állomás adja meg.

(2) A mezőgazdasági nagyüzem olyan fertőzöttségre gyanús állatainak leölésétől el lehet tekinteni, amelyek csupán fertőzöttségre gyanús állattal érintkeztek. Ebben az esetben azonban az állományt 4 hónap időtartamára helyi zárlat alá kell helyezni.

Az állatok oltása és gyógyítása

270. § Beteg és betegségre gyanús, valamint az ezekkel közvetlenül érintkezett, fertőzöttségre gyanús állaton gyógyítási kísérletet vagy műtétet végezni nem szabad. Védőoltás csak a minisztérium rendelkezései alapján végezhető.

Nyerstermékek felhasználása

271. § (1) A helyi zárlat alatt álló helyen termelt tejet csak helyben, felforralás után, kizárólag állatok etetésére szabad felhasználni.

(2) Az elhullott, levágott vagy leölt állat bőre, szőre, szarva, csülke stb. szigorított módon végzett fertőtlenítés után felhasználható vagy forgalomba hozható.

(3) A levágott állatok húsával az Állati Eredetű Élelmiszerek Élelmiszerhigiéniai Vizsgálatának és Ellenőrzésének Szabályzatában előírtak szerint kell eljárni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

272. § (1) A betegség miatt elrendelt helyi zárlatot fel kell oldani, ha

a) a zárlat alatt álló helyen fogékony állat nincs és a fertőtlenítést végrehajtották,

b) a zárlat alatt álló helyen a fogékony állatok között 4 hónap óta a betegségre gyanút keltő megbetegedés nem történt.

(2) A betegség miatt elrendelt községi zárlatot fel kell oldani és a betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a zárlat alatt álló községben már egy hely sincs helyi zárlat alatt, és az utolsó helyi zárlat feloldása után a község fogékony állatállományának átvizsgálása kedvező eredménnyel megtörtént.

(3) A fertőtlenítést szigorított módon, a minisztérium megbízottja vagy az általa megbízott állatorvos irányítása mellett kell végezni.

(4) Fertőtleníteni kell:

a) a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok elhullása, leölése, illetőleg levágása után azonnal azt a helyiséget, amelyben az állatot tartották, továbbá az istállóberendezéseket, etető- és itatóedényeket, a takarítóeszközöket, az összegyűjtött trágyát, almot és takarmányhulladékot;

b) azt a járművet, amelyen a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatot vagy ilyen állat hulláját szállították;

c) azt a helyet, amelyen a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatot levágták, leölték vagy boncolták, és az ahhoz használt eszközöket.

JUHHIMLŐ

A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat meghatározása

273. § (1) Juhhimlőben beteg az az állat, amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak,

- amelyből a tünetektől, illetve az elváltozásoktól függetlenül a vírust kimutatták.

(2) Juhhimlőre gyanús az az állat, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, és elhullása vagy leölése után a boncolás során is csupán a betegségre gyanút keltő elváltozások találhatók, vagy ilyen tünetek esetén a kórokozó vírus nem mutatható ki.

(3) Juhhimlő fertőzöttségére gyanús az az állat, amely 12 napon belül beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állattal, továbbá juhhimlővel fertőzött helyről származó takarmánnyal vagy egyéb betegségterjesztő tárggyal érintkezett vagy érintkezhetett.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

274. § Ha a helyi szakigazgatási szerv a betegségről, annak gyanújáról vagy a fertőzöttség gyanújáról szerez tudomást, a Szabályzat 80. §-ában előírtakon felül köteles az állatorvos megérkezéséig is zárlat alá helyezni

a) a beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állatok tartási helyét, továbbá azokat a helyeket, ahol ilyen állat 12 napon belül megfordult vagy elhullott, illetőleg ahol ilyen állatot levágtak vagy leöltek, valamint az ezekkel szomszédos helyeket, ha azokban juhot tartanak;

b) azokat a helyeket, ahol fogékony állat ugyan nics, de beteg, betegségre gyanús állat megfordult, továbbá az ezekkel szomszédos helyeket, ha azokban juhot tartanak;

c) az egész legelőt, ha azon több különálló nyáj legel;

d) a községi zárlatra vonatkozó szabályok ideiglenes alkalmazását elrendelni.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

275. § (1) A hatósági állatorvos a Szabályzat 81. §-ában előírtak szerint köteles eljárni.

(2) A betegség hatóságilag csak az Állomás felülvizsgálata után állapítható meg.

276. § A hatósági állatorvos köteles a Szabályzat 82. §-ában előírtakon felül haladéktalanul intézkedni a vizsgálati anyagnak a területileg illetékes állategészségügyi intézetbe küldésére.

277. § Ha a betegséget vagy gyanúját szállítás közben, illetve ki- vagy berakás alkalmával észlelik, a Szabályzat 85. §-ában foglaltak figyelembevételével a következő szabályokat kell alkalmazni:

a) a vágóhídra irányított juhokat rendeltetési helyükre kell továbbítani;

b) a továbbtartásra szánt juhokat a községben levő megfelelő helyen el kell különíteni, illetve ha mezőgazdasági nagyüzemből származnak, származási helyükre vissza lehet küldeni;

c) a szállítmányhoz tartozó állategészségügyi okmányokra és a fuvarlevélre rá kell írni, hogy "Juhhimlővel fertőzött állomány".

Az Állomás feladatai

278. § A betegség vagy gyanújának megállapítása esetén az Állomás köteles a Szabályzat 83. §-ában előírtakon felül:

a) a helyszínen vizsgálatot végezni és a tett intézkedéseket a szükséghez képest módosítani vagy kiegészíteni,

b) a betegség megállapítása esetén a községi zárlatot elrendelni.

Helyi zárlat

279. § A Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a helyi zárlat alatt álló fertőzött helyeket őriztetni kell.

Községi zárlat

280. § (1) Azt a községet, amelyben a betegséget hatóságilag megállapították, községi zárlat alá kell helyezni.

(2) A községi zárlat szabályai a Szabályzat 92. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a község juhállományát nyilvántartásba kell venni, s haladéktalanul állatorvosi vizsgálatnak kell alávetni;

b) a zárlat alatt nem álló helyen tartott juhok legeltetését a hatósági állatorvos által kijelölt területre kell korlátozni.

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús juhok levágásának korlátozása

281. § A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús juhot - kényszervágás kivételével - hatósági állatorvosi vizsgálat után szabad levágni. A levágott állat húsa, ha az közfogyasztásra egyéb okból nem alkalmatlan, forgalomba hozható.[152]

A levágott vagy elhullott állat bőrének kezelésére vonatkozó szabályok

282. § Helyi zárlat alatt álló helyről származó juhbőr és kellően zsákolt gyapjú az Állomás engedélyével közvetlenül a feldolgozó telepre fertőtlenítés nélkül szállítható. Egyébként a gyapjút csak legalább 24 órán át 1%-os formalin oldatban történő áztatás és azt követő kimosás után szabad forgalomba hozni.

A tej felhasználásának korlátozása

283. § (1) A beteg és betegségre gyanús juh tejét csak nem fogékony állatok etetésére szabad felhasználni. A fel nem használható tejet fertőtlenítőszerrel való összekeverés után el kell ásni.

(2) A fertőzöttségre gyanús juh teje a helyi zárlat alatt álló helyen történt feldolgozás után a hatósági állatorvos engedélyével kivihető és forgalomba hozható.

A takarmány felhasználásának korlátozása

284. § (1) A helyi zárlat alatt álló helyen tárolt szálastakarmányt feletetni - a helyi zárlat feloldása után is - csak helyben szabad.

(2) Mezőgazdasági nagyüzemből olyan szálastakarmány, amelyet még a betegség megállapítása előtt takarítottak be, és amely bizonyíthatóan nem fertőződhetett, a zárlat feloldása után az Állomás engedélyével kiszállítható és forgalomba hozható.

Hullák ártalmatlanná tétele

285. § (1) A beteg és a betegségre gyanús juh hulláját - a bőr és a rajta levő gyapjú kivételével - ártalmatlanná kell tenni. A bőrrel és az arról lenyírt gyapjúval a 282. § szerint kell eljárni.

(2) A hulla lerakása után a szállításra használt járművet a helyszínen fertőtleníteni kell, a felhasznált almot pedig el kell égetni.

(3) A hulla és hullarészek ártalmatlanná tételét, a bőr és a gyapjú fertőtlenítését a hatósági állatorvos jelenlétében és utasítása szerint kell elvégezni.

A trágya és takarmányhulladék kezelése

286. § A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat trágyáját, a takarmányhulladékkal együtt, fertőtlenítő oldattal való átitatás után fülleszteni kell.

A zárlat enyhítése

287. § (1) A helyi zárlat alatt álló helyről fertőzöttségre gyanús juh azonnali levágás céljából, gépkocsin a hatósági állatorvos engedélyével - a helyi vágóhídra, ha pedig a vágás a községben nem oldható meg, más község vágóhídjára is elszállítható.

(2) A helyi zárlat alá helyezett helyről fertőzöttségre gyanús juhokat - ha közben más juhokkal nem érintkeznek - a község vagy a mezőgazdasági nagyüzem területén fekvő legelőre a hatósági állatorvos engedélyével ki szabad hajtani.

(3) Zárlat alatt álló község helyi zárlat alatt nem álló helyéről juh nyersterméke, juhtrágya és takarmány az előzetes hatósági állatorvosi helyszíni szemle eredményétől függően, az Állomás engedélyével elszállítható.

(4) Zárlat alatt álló községben juhot vasúton vagy hajón minden korlátozás nélkül, gépkocsival pedig megállás nélkül át szabad szállítani.

A betegség megszűntté nyilvánítása

288. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha a lezárt helyen fogékony állat már nincs, illetve az ott tartott juhok közül az utolsó meggyógyulásától számított 12 nap eltelt és a fertőtlenítést mindkét esetben végrehajtották.

(2) Fertőtlenítés nélkül fel kell oldani a helyi zárlatot, ha a zárlat alatt levő helyen csak fertőzöttségre gyanús állatokat tartanak, és azok között a 12 napig tartó megfigyelés alatt a juhhimlőre gyanút keltő megbetegedés nem történt.

(3) A községi zárlatot fel kell oldani, ha a községben már egy udvar vagy telep sincs helyi zárlat alatt.

(4) A betegséget a községi zárlat feloldásával egyidejűleg kell hatóságilag megszűntté nyilvánítani.

(5) Fertőtleníteni kell a beteg és a betegségre gyanús állatok meggyógyulása után azonnal:

a) a helyi zárlat alá vont helyeken az állatok tartására használt helyiségeket (istállót, karámot, hodályt stb.) és a fertőzöttnek tekinthető területrészeket;

b) a lezárt helyeken tárolt juhbőröket, gyapjút és a juhok gondozására használt eszközöket;

c) azokat a személyeket, akik a zárlat idején a juhokat gondozták, továbbá a beteg és a betegségre gyanús állatok szállításánál, leölésénél, levágásánál, a hullák boncolásánál és ártalmatlanná tételénél közreműködtek.

(6) A fertőtlenítést szigorított módon, a hatósági állatorvos irányításával kell végrehajtani.

Az oltóanyagtermelő és az oltóanyagellenőrző intézetekre vonatkozó szabályok

289. § (1) Juhot himlőnyirokkal oltani kizárólag az oltóanyagtermelő intézetekben és az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézetben szabad.

(2) Juhok esetleges vakcinás védőoltásáról a minisztérium dönt.

RÜHÖSSÉG

(A következő szabályokat a ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, juh, kecske, szarkoptesz és pszoroptesz rühössége esetében kell alkalmazni.)

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat meghatározása

290. § (1) Rühösségben beteg az az állat, amelyen

- a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak vagy

- a tünetek nem kifejezettek, de a laboratóriumi vizsgálat a rühatkát kimutatta.

(2) Rühösségre gyanús az az állat, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak.

(3) Rühösség fertőzöttségére gyanús az az állat, amely[153]

- az utolsó 42 nap alatt rühösségben beteg, vagy betegségre gyanús állattal közvetlenül megfordult, továbbá az ilyen állatok által feltételezhetően szennyezett tárgyakkal (szerszámmal, munkaeszközzel, takarmánnyal stb.) érintkezett;

- juhok rühösség ellenes kötelező gyógyszeres kezelésének (fürösztésének) elrendelése esetén a kötelező kezelésben (fürösztésben) még nem részesült;

- idegen tartáshelyről karanténozás nélkül egészséges állományba került.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

291. § (1) Az állategészségügyi szolgálat eljárására a Szabályzat 81-83. §-aiban foglaltak irányadók.

(2) A hatósági állatorvos köteles a Szabályzat 81. §-ában előírtakon felül:

a) a betegségre gyanús állatról vizsgálati anyagot venni, s ezt laboratóriumba küldeni;

b) a rühös állomány gyógykezelését (fürösztését) ellenőrizni.[154]

Kötelező gyógykezelés

292. § (1) A hatósági állatorvos köteles a beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat gyógykezelését, valamint az állatok tartására szolgáló helyiség fertőtlenítését az állattartó költségére elrendelni.

(2) A fürösztés előtt a juhokat - amennyiben erre kizáró ok nincsen (export rendeltetés gyapjúban, gyógyulás után kiállításra szállítás stb.) - meg kell nyírni.

(3) A fürösztésnek a test egész felületére ki kell terjednie.

(4) Amennyiben a juhok fürösztés előtt nem nyírhatók meg, a fürösztésnek a gyógyszerek használati utasításában előírt időtartam kétszereséig kell tartania.[155]

Forgalmi korlátozás

293. § (1) A fertőzött állományt a Szabályzat 89. §- ában foglaltak szerint az alábbi kiegészítésekkel forgalmi korlátozás alá kell venni.

(2) A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állatot a forgalmi korlátozás helyéről - a kényszervágás kivételével - mindaddig nem szabad kivinni, amíg eredményes gyógykezelésben nem részesült.

(3) Az eredményes gyógykezelésben részesített beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat a hatósági állatorvos engedélyével kivihető

a) továbbtartás végett a község más helyére, ha az ott fogékony állatokkal nem érintkezhet;

b) a község legelőjére, ha az állatok elkülönítetten legeltethetők;

c) igásállat munkavégzés céljából meghatározott területre úgy, hogy ott más fogékony állattal ne érintkezhessen;

d) vágóhídra, levágás céljából.

(4) A hatósági állatorvos az előírt gyógykezelés ellenére megtilthatja, hogy a nagy fokban rühös állatot teljes gyógyulása előtt a forgalmi korlátozás helyéről kivigyék.

A nyerstermék felhasználásának korlátozása és tilalma

294. § (1) A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állatról, vagy annak hullájáról lenyírt szőrt, gyapjút, úgyszintén az ilyen állat hullájának bőrét csak a hatósági állatorvos engedélyével állami vagy szövetkezeti felvásárló részére szabad átadni. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha a nyerstermékek fertőtlenítése megtörtént.

(2) A nyerstermékek fertőtlenítésétől el lehet tekinteni, ha azokat legalább 6 héten át tárolták vagy elszállításuk ép és jól zárható műanyag zsákokban, közvetlenül a feldolgozó telepre történik.

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állatokkal érintkezett tárgyak használatának korlátozása

295. § A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús állat szerszámait, takaróját és az ilyen állat gondozására használt eszközöket, valamint a nyírófelszerelést csak fertőtlenítés után szabad újból felhasználni.

Közegészségügyi szabályok

296. § (1) A rühösség gyanúját a körzeti orvosnak haladéktalanul be kell jelenteni.

(2) A hatósági állatorvos köteles kioktatni a rühösségben beteg, vagy betegségre gyanús állat gondozóját, az állattartót, valamint az ilyen állatok nyírásával, gyógykezelésével, levágásával, ilyen állatok hulláinak lebőrözésével foglalkozó személyeket, hogy az állatok rühössége az emberre is átterjedhet, s ennek megakadályozása érdekében az ilyen állattal, annak hullájával vagy nyerstermékeivel való érintkezés után, a helyszínről való távozás előtt a ruházatot alaposan meg kell tisztítani, a kezet pedig meg kell mosni. A tisztálkodás feltételeit az állatok tulajdonosának kell megteremtenie.

A betegség megszűntté nyilvánítása

297. § (1) a) A juhokon a nyírást követően 2 cm-es gyapjúhosszúságig egy alkalommal elvégzett fürösztés után 42 napon belül, vagy 2 cm-nél hosszabb gyapjú esetén 7-10 napi időközzel végzett kétszeri fürösztés után 70 napon belül a rühösség nem újult ki.[156]

b) egyéb állatfajok esetében a 7-10 napi időközzel végzett kétszeri fürösztést követő 42 napon belül a rühösség nem újult ki, vagy

c) a gyógykezelésre engedélyezett készítmény használati utasításában előírtak szerinti gyógykezlés után, az utolsó kezeléstől számított 42 napon belül a rühösség nem újult ki, a fertőzöttségre gyanús állatokon a betegségre utaló tünetek nem mutatkoztak, és a fertőtlenítés megtörtént.

(2) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben rühösség miatt már egy udvarban sincs forgalmi korlátozás alatt álló állat.

(3) Azt a helyiséget, amelyben rühös, vagy rühösségre gyanús állatot tartottak, az állatok gyógykezelésével egyidejűleg fertőtleníteni kell. Fertőtleníteni kell azt a helyiséget is, ahol a beteg vagy a betegségre gyanús állat megfordult.

(4) Az olyan helyiségben, amelyben az állatoknak meghatározott állandó tartási helyük (állásuk) van, elégséges a beteg, vagy a betegségre gyanús állat állását és az azzal közvetlenül szomszédos állásokat fertőtleníteni.

Az olyan helyiséget (akolt, karámot, ólat), amelyben az állatoknak meghatározott állandó tartási helyük nincsen, egész terjedelmében kell fertőtleníteni.

(5) Fertőtleníteni kell mindazokat a tárgyakat is, amelyekkel a beteg, vagy a betegségre gyanús állat érintkezett.

(6) Mellőzni lehet annak a helyiségnek a fertőtlenítését, amelyben a beteg állat eltávolítása után 6 hétig állat nem tartózkodott, továbbá annak a tárgynak a fertőtlenítését is, amelyet 6 hétig nem használtak.

(7) A fertőtlenítést szigorított módon, állatorvos irányítása mellett kell végezni.

(8) Fertőtlenítésre a fürösztésre engedélyezett készítmények használhatók.

AFRIKAI SERTÉSPESTIS

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertés meghatározása

298. § (1) Afrikai sertéspestisben beteg az a sertés,

- amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak, és amelynek elhullása, leölése, illetőleg levágása után boncolással vagy húsvizsgálattal a betegségre jellemző elváltozások állapíthatók meg;

- amelynek váladékaiból, illetőleg szerveiből laboratóriumi vizsgálattal vagy kísérleti állatfertőzéssel a betegség kórokozóját mutatják ki.

(2) Afrikai sertéspestisre gyanús az a sertés, melyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, és az állat elhullása, levágása, illetőleg leölése után végzett boncolással, húsvizsgálattal vagy laboratóriumi vizsgálattal a betegség nem állapítható meg határozottan, de benne olyan vérfertőzésre utaló elváltozások vannak, amelyek okát határozottan megállapítani nem lehet.

(3) Afrikai sertéspestis fertőzöttségére gyanús az a sertés, amely 15 napon belül közvetlenül érintkezett vagy érintkezhetett afrikai sertéspestisben beteg, a betegségre vagy annak fertőzöttségére gyanús sertéssel, annak húsával, nyerstermékével, illetőleg fertőzött helyről származó betegségterjesztő tárggyal.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

299. § Ha a helyi szakigazgatási szerv sertésnek afrikai sertéspestisben történt megbetegedéséről, betegségre, illetőleg fertőzöttségre gyanús állapotáról, továbbá a betegség vagy gyanúja miatti levágásáról, leöléséről vagy elhullásáról szerez tudomást, a Szabályzat 80. §-ában előírtakon felül köteles

a) a közös legeltetést megtiltani, ha a betegséget, a betegségnek vagy a fertőzöttségnek gyanúját közösen legeltetett, de nem állandóan legelőn tartott állatokon állapították meg;

b) a községből sertés és annak feldolgozásából eredő nyers vagy tartósított hús, szalonna és húskészítmény kivitelét megtiltani;

c) a községi zárlat szabályainak ideiglenes alkalmazását elrendelni.

Az Állategészségügyi Szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

300. § (1) A hatósági állatorvos köteles a szabályzat 81. és 352. §-a szerint eljárni.

(2) A betegség hatóságilag csak az Állomás, illetőleg ha a minisztérium megbízottat küld ki, a megbízott felülvizsgálata után állapítható meg.[157]

301. §[158]

Az Állomás feladatai

302. § (1) Az Állomás köteles a Szabályzat 83. §-ában előírtakon felül:

a) a hatósági állatorvos jelentése alapján a területileg illetékes állategészségügyi intézet állatorvosaival együtt a helyszínre azonnal kiszállni, a tett intézkedéseket felülvizsgálni, és ha a betegséget vagy annak gyanúját megállapítja, küldönccel vizsgálati anyagot küldeni az Országos Állategészségügyi Intézetbe, továbbá távbeszélőn azonnal jelentést tenni a minisztériumnak;

b) a községi zárlatot elrendelni;

c) az érintett sertésállomány átvizsgálásához állatorvosokat kirendelni;

d) a betegség leküzdését irányítani, valamint a betegség leküzdésére elrendelt állategészségügyi rendszabályok megtartását a helyszínen ellenőrizni.

(2) A minisztériumtól kapott felhatalmazás alapján az Állomás elrendelheti a fertőzött udvar, nagyüzemi telep, község vagy járás teljes sertésállományának állami kártalanítás melletti azonnali leöletését.

A minisztérium megbízottjának feladatai

303. § (1) Az Állomás jelentése alapján a minisztérium megbízottat küld a helyszínre. Az Állomás és a kirendelt állatorvosok a védekezési szabályok tekintetében a megbízott rendelkezései szerint kötelesek eljárni.

(2) A megbízott a helyszínen köteles

a) a tett intézkedéseket felülvizsgálni és a szükséghez képest módosítani;

b) szükség esetén a fertőző anyag eredetének és elhurcolásának felderítésére irányuló vizsgálat vezetését átvenni;

c) a veszélyeztetett területen az állatszállítások engedélyezését véleményezni;

d) a fertőzött községben és a védőkörzetbe vont községekben a fogékony állatok átvizsgálása és nyilvántartásba vétele iránt intézkedni;

e) a védőkörzet kiterjedését meghatározni.

Az Országos Állategészségügyi Intézet és az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet feladatai

304. § Az Országos Állategészségügyi Intézet a beérkezett vizsgálati anyagból a vizsgálatok elvégzése után a további vizsgálatokhoz szükséges anyagot továbbítja az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézethez. A vizsgálatok eredményéről mindkét intézet köteles értesíteni a beküldő Állomást és a minisztériumot.

A leküzdés részletes szabályai

Helyi zárlat

305. § (1) A helyi zárlat szabályai megegyeznek a Szabályzat 358. § (1)-(5) és (8) bekezdéseinek előírásaival.

(2) A zárlat alatt álló helyen a betegség jelentkezését megelőző 15 napon belül levágott sertés feldolgozásából eredő nyers vagy tartósított húst, szalonnát és húskészítményt - hatósági rendelkezésre - legalább 70°C hőmérsékletet 20 percen át elérő hőkezelésnek kell alávetni.

(3) A helyi zárlat alá vett helyet a betegség első megállapításakor, továbbá minden olyan esetben, amikor ettől az intézkedéstől a betegség helyhezkötése várható, fegyveres őrökkel kell őriztetni.

Községi zárlat

306. § (1) Azt a községet, amelyben a betegséget megállapították, községi zárlat alá kell helyezni.

(2) A községi zárlatnak a Szabályzat 92. §-ában előírtakat meghaladó külön szabályai a következők:

a) az udvarokból sertést kihajtani és sertéseket közösen legeltetni tilos;

b) a községben tilos sertésvásárt tartani;

c) sertést magánfogyasztás céljára levágni tilos;

d) a községben sertést mesterségesen termékenyíteni vagy fedeztetni tilos;

e) a községben levő sertéstelepen üzemlátogatást (tapasztalatcserét) tartani tilos.

Védőkörzet

307. § (1) A betegség eredetének és elterjedtségének, a fertőző anyag elhurcolásának felderítésére indított járványügyi vizsgálat eredménye alapján a minisztérium a védőkörzet megalakítását rendelheti el.

(2) A betegség terjedésének megakadályozására a minisztérium elrendelheti a védőkörzet területén tartott összes sertés leöletését.

(3) A védőkörzetbe vont

a) községből sertést, valamint takarmányt kivinni;

b) a községen keresztül sertést lábon hajtani;

c) a községben állatvásárt vagy állatkiállítást tartani, továbbá sertéseket csoportosan elővezetni, összeterelni vagy közös legelőre hajtani;

d) a községben sertést mesterségesen termékenyíteni vagy fedeztetni

tilos.

Az állatok oltása és gyógyítása

308. § Beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertésen gyógyítási kísérletet és műtétet végezni tilos.

Sertések leölése hatósági rendelkezésre

309. § (1) A betegségnek vagy gyanújának megállapításakor azonnal intézkedni kell

a) a helyi zárlat alá vett kistermelői udvar összes sertésének;

b) a betegség vagy betegség gyanúja miatt helyi zárlat alá vett nagyüzemi telep valamennyi sertésének leöletésére;[159]

c) a leölés elrendelésével nem szabad megvárni az intézeti vizsgálatok eredményét.

(2) A leölést vértelen úton kell végrehajtani, és a hullákat meg kell semmisíteni.

(3) A sertésállománynak az (1) bekezdésben meghatározott leölését a) kistermelő, mezőgazdasági nagyüzemi telep, község és város sertésállományára vonatkozóan az Állomás;

b) több községben nagyobb arányú előfordulása esetén, kistermelő és mezőgazdasági nagyüzemi telep sertésállományára vonatkozóan az Állomástól kapott felhatalmazás alapján a hatósági állatorvos is elrendelheti.

(4) A védőkörzetbe vont terület sertésállományának a 307. § (2) bekezdése szerinti leöletését a minisztérium rendeli el.

A hulla ártalmatlanná tétele

310. § A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés hullájáról a bőrt tilos lenyúzni. A hullát elégetéssel vagy elásással kell ártalmatlanná tenni.

A korlátozások enyhítése

311. § (1) A védőkörzetbe vont, községi zárlat alatt nem álló községek nagyüzemi telepeiről sertések a minisztérium engedélyével, az általa megjelölt és a vágóhíd üzemeltetőjével egyeztetett időben és helyen történő azonnali levágás végett elszállíthatók, ha közöttük az elszállítást megelőző 15 napon belül a betegségre gyanút keltő tünetek nem fordultak elő és a fertőzött állományokkal való közvetlen vagy közvetett kapcsolatuk az elvégzett vizsgálat alapján biztonsággal kizárható. A kiszálláshoz csak olyan járműveket szabad használni, amelyekből az állatok vizelete, trágyája és az alom nem szóródhat ki.

(2) A védőkörzetbe vont, községi zárlat alatt nem álló községek udvaraiban levő sertések helyben levághatók és húsuk a 305. § (2) bekezdésében előírt hőkezelés után, kizárólag saját háztartásban való fogyasztásra felhasználható.

(3) A termékenyítési tilalom alól az Állomás felmentést adhat.

A sertések levágásának szabályai

312. § (1) A vődkörzetbe vont, községi zárlat alatt nem álló községekből származó sertéseknek a 311. § (2) bekezdése szerinti levágását és feldolgozását más állatok levágásától és feldolgozásától elkülönítetten kell elvégezni. Az állatok fogadásának, levágásának és feldolgozásának idejére a vágóhidat helyi zárlat alá kell helyezni. A járműveket és a sertések lerakásánál közreműködő dolgozókat a lerakás után azonnal; a vágásnál közreműködőket - több napra vagy műszakra elhúzódó vágás esetén - a műszak vagy a napi vágás befejezése után; a vágóhíd fertőzöttnek tekintendő területét naponta folyamatosan és a vágás befejezése után szigorított módon fertőtleníteni kell.

(2) A 311. § szerinti engedéllyel levágott sertések bőrét tilos lefejteni (lenyúzni). A vágás során a nyelőcsőnek és a végbélnek előzetes lekötése után az egész emésztőcsatornát sértetlen összefüggésében kell eltávolítani. A húzt ki kell csontozni és legalább 70°C maghőmérsékletet 20 percig elérő hőkezelésnek kell alávetni. A zsigereket a fogyasztásra alkalmatlan egyéb részekkel együtt a hullával azonos módon vagy ATEV útján ártalmatlanná kell tenni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

313. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha

a) a kistermelő zárlat alatt álló udvarában már nincs sertés, a leölt sertések hulláját és a betegség megállapítása előtt 15 napon belül levágott, fertőzöttségre gyanús sertés húsát és szalonnáját helyben megfőzték, megpárolták, megsütötték és a fertőtlenítést végrehajtották;

b) a betegség vagy betegség gyanúja miatt zárlat alatt lévő nagyüzemi telepen valamennyi sertést leölték és a fertőtlenítést végrehajtották.[160]

(2) Fertőtlenítés nélkül is fel lehet oldani a helyi zárlatot, ha a zárlat alá helyezett helyen csak fertőzöttségre gyanús sertést tartottak és a fertőzöttség gyanújának megállapításától számított 15 napos megfigyelési idő alatt afrikai sertéspestises megbetegedés nem fordult elő.

(3) A községi zárlatot fel kell oldani és a betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben már egy udvar sem áll zárlat alatt.

(4) A védőkörzetet meg kell szüntetni, ha a védőkörzetbe vont területen már egy község sem áll községi zárlat alatt, a sertéseknek a 307. § (2) bekezdése szerinti leölése megtörtént és a fertőtlenítést végrehajtották.

(5) Fertőtleníteni kell:

a) a zárlat alatt álló helyen a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés elhullása, leölése, illetőleg elszállítása után azonnal a sertés tartási helyét, az udvart, a kifutót, ahol a sertés megfordult, a sertésetető és itató edényeket, a takarító eszközöket, az összegyűjtött trágyát, almot és takarmányhulladékot;

b) azt a járművet, amelyen a fertőzött helyről származó takarmányt, sertéstrágyát, továbbá a beteg, betegségre, illetőleg fertőzöttségre gyanús sertést vagy ilyen állat hulláját szállították;

c) azt a helyet, ahol a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertést be- vagy kirakták, levágták, leölték vagy boncolták, és azokat az eszközöket, amelyeket a sertés be- és kirakásánál, levágásánál, leölésénél vagy boncolásánál használtak;

d) azokat a személyeket, akik a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés levágását, leölését, boncolását és fertőtlenítését végezték, vagy akik a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertések be- és kirakásánál segédkeztek.

(6) A fertőtlenítést hatósági állatorvos ellenőrzése mellett, szigorított módon kell végezni.

Az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézetre vonatkozó szabályok

314. § (1) Az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézetnek azt az elkülönített istállóját, amelyben afrikai sertéspestissel fertőzött sertést tartanak, helyi zárlat alá kell venni. A helyi zárlat szabályai megegyeznek a 358. § (1)-(5) és (8) bekezdésében előírtakkal azzal a különbséggel, hogy oda szükség esetén sertéseket állatorvosi ellenőrzés mellett be szabad vinni.

(2) Az előző pont alapján fenntartott helyi zárlat ellenére a községet nem kell fertőzöttnek tekinteni.

(3) A zárlat alatt álló helyen levő beteg sertések hulláját és a leölt fertőzött sertések tetemét elégetéssel kell ártalmatlanná tenni.

Korlátozások a betegség megszűntté nyilvánítása után

315. § A helyi zárlat alá vett fertőzött helyekre az utolsó sertés eltávolítását követő fertőtlenítéstől számított három hónapig tilos sertéseket betelepíteni.

AUJESZKY-FÉLE BETEGSÉG

A beteg, betegségre gyanús, a fertőzött és a fertőzöttségre gyanús, valamint a betegségtől (fertőzöttségtől) mentes sertés meghatározása

316. § (1) Aujeszky-féle betegségben beteg az a sertés, amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak.[161]

(2) Aujeszky-féle betegségben betegnek kell tekinteni azt a betegségre gyanús sertést is, amely a betegség tüneteit nem mutatja, de belőle a betegség vírusát izolálták.

(3) Aujeszky-féle betegségre gyanús az a sertés, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, és a levágása vagy elhullása után végzett boncolással vagy húsvizsgálattal is csak a betegségre gyanút keltő elváltozások állapíthatók meg.

(4) Az Aujeszky-féle betegség vírusával fertőzött az a sertés, amelyen a betegség tünetei nem állapíthatók meg, de belőle a vírus izolálható.

(5) Aujeszky-féle betegség fertőzöttségére gyanús az a betegség tüneteit nem mutató sertés, amelynek váladékaiból a vírus nem izolálható, és amely a szerológiai vizsgálat során negatív eredményt ad, de amelyet Aujeszky-féle betegségben beteg, betegségre gyanús vagy fertőzött sertéssel együtt tartanak vagy tartottak, illetőleg amely ilyen sertéssel bármely más módon érintkezett vagy érintkezhetett.

(6) Az Aujeszky-féle betegségtől (fertőzöttségtől) mentesnek azt a sertést kell tekinteni, amely mentes környezettől származik, mentes környezetben tartják, valamint szerológiai vizsgálata - szükség esetén megismételten is - negatív eredményű.

(7)

(8) Az Aujeszky-féle betegségben beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús sertést egyaránt fertőzőképesnek kell tekinteni.

A minősítés előkészítése, a sertésállányok minősítése[162]

317. § (1) Abban a mezőgazdasági nagyüzemi állományban, amelyet Aujeszky-féle betegség szempontjából még nem minősítettek, és amelyben a betegséget két éven belül nem állapították meg, valamint egy éven belül az Aujeszky-féle betegség ellen nem vakcináztak, tájkozódó vizsgálatot kell végezni. Ennek során a telepen levő valamennyi tenyészkant, valamint a tenyészkocák 20%-át, de telepenként legfeljebb száz tenyészállatot kell egyidőben szerológiailag megvizsgálni. Azokban az állományokban, amelyekben a tájékozódó vizsgálatok eredménye negatív, fél éven belül el kell végezni a minősítő vizsgálatokat.

(2) A minősítő vizsgálat céljára valamennyi kocából a fialás utáni 2-6 héten belül, és valamennyi kanból egy időben - az utolsó koca fialását követően - vért kell küldeni a területileg illetékes állategészségügyi intézetbe.

(3) Az Állomás köteles az állományokat a vizsgálatok eredménye alapján a (4)-(6) bekezdés szerint besorolni és nyilvántartani.

(4) "C" minősítő az az állomány, amelyben két éven belül a betegséget megállapították, vagy szerológiailag pozitív egyedet találtak.

(5) "A" minősítésű az az állomány, amelyben két éven belül a betegség nem fordult elő, ellene egy éven belül nem vakcináztak, valamint az összes tenyészkan és fiatal tenyészkoca szerológiailag negatív.

(6) A mentesítés módszerétől függően legkorábban egy év múlva kap mentes minősítést az az "A" minősítésű állomány, amely a (2) bekezdés szerint megismételt szerológiai, valamint a folyamatosan végrehajtott egyéb ellenőrző vizsgálatok eredménye alapján is megfelel az "A" minősítés feltételeinek, és amelynek tartási helyén az Állomás által előírt személyi és tárgyi feltételek biztosítottak.

(7) A mezőgazdasági nagyüzemi sertéstelepek és a kistermelői udvarok állományait csak összességükben lehet minősíteni. Az állományból kiemelt egyes csoportok vagy sertések nem minősíthetők az állomány egészétől függetlenül.

(8) A nagyobb mezőgazdasági nagyüzemek önállóan üzemelő sertéstelepeinek állományai más-más kategóriába is besorolhatók. Ha azonban az ilyen eltérő kategóriába besorolt üzemegységek között állatmozgatás vagy az esetleges fertőzés átvitelének veszélyével járó egyéb kapcsolat van, a telepeket a velük kapcsolatban álló, alacsonyabb minősítésű telep csoportjába kell besorolni.

(9) Abban az újonnan kialakított állományban, amelyben valamennyi sertés igazoltan mentes állományból származik, nem kell tájékozódó vizsgálatot végezni. Ebben az esetben a mentes minősítés azonnal kiadható, ha az összes koca lefialt, és a kocáknak a fialást követő 2-6 hét között elvégzett szerológiai vizsgálata, valamint az összes tenyészkan egyidőben - az utóbbi koca fialást követően - elvégzett szerológiai vizsgálata negatív eredményű, feltéve, ha megvannak a mentes minősítés kiadásához szükséges személyi és tárgyi feltételek.

A mentesség ellenőrzése, a minősítés felfüggesztése, illetve visszavonása[163]

317/A. § (1) Minden, a betegségre klinikailag gyanút keltő esetben a 497. § szerint kell vizsgálati anyagot küldeni a területileg illetékes állategészségügyi intézetbe.

(2) A diagnosztikai vizsgálatok ideje alatt az állományt fertőzöttségre gyanúsnak kell tekinteni. A beteg, betegségre gyanús sertéseket el kell különíteni, és tartási helyüket haladéktalanul fertőtleníteni kell.

(3) Ha az előírt vizsgálatokkal kórokot kétséget kizáróan megállapítani nem lehet, akkor a betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat vérvizsgálatát 14-21 nap múlva meg kell ismételni.

(4) A betegség vagy fertőzöttség gyanúja miatt elrendelt korlátozásokat meg kell szüntetni, ha a vizsgálatok során minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy a gyanút keltő tüneteket nem az Aujeszky-féle betegség vírusa okozta, és a második vérvizsgálat eredménye is negatív.

(5) Az Állomás - akár ismételten is - elrendelheti az állományok valamennyi tenyészállatának ellenőrző szerológiai vizsgálatát, ha

a) az oktani vizsgálatokat elmulasztották;

b) az ellenőrzések során olyan mulasztást vagy egyéb körülményt tapasztalnak, amely miatt az állomány közvetlen vagy közvetett fertőződését nem lehet kizárni.

(6) Az Állomás évenként legalább egyszer a helyszínen köteles ellenőrizni a mentes és az "A" minősítésű telepek sertésállományaira előírt személyi és tárgyi feltételeket, a vetélések, a halvaellések laboratóriumi kivizsgálására és a szerológiai vizsgálatokra vonatkozó előírások betartását, valamint a nyilvántartások vezetését.

(7) A mentes és az "A" minősítésű állománokban félévenként el kell végezni valamennyi tenyészkan, és a lefialt tenyészkocát 10-10%-ának szerológiai vizsgálatát.

(8) A mentes és az "A" minősítést legfeljebb egy évre fel kell függeszteni, ha

a) az (5) és (6) bekezdésekben foglaltak alapján indokolt, vagy

b) akár egy vérminta szerológiai vizsgálatának eredménye pozitív.

(9) Ha a mentes vagy az "A" minősítést a (8) bekezdés b) pontja alapján kellett felfüggeszteni, a pozitív egyed, illetve egyedek vizsgálatát két hét múlva meg kell ismételni. Ezzel egyidejűleg meg kell vizsgálni a vele, illetve velük érintkező, egy légtérben tartott, további húsz állat vérét is. A vizsgálatok kedvező eredménye alapján a felfüggesztést meg kell szüntetni, kedvezőtlen eredmény alapján pedig az állományt "C" kategóriába kell sorolni.

(10) Ha a (8) bekezdés szerinti felfüggesztés időtartama alatt az arra okot adó körülmények nem szűntek meg, az állományt alacsonyabb kategóriába kell sorolni.

(11) A minősítés visszavonására a 161. § (12)-(14) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A kistermelő udvarának minősítése az Aujeszky-féle betegség szempontjából

318. § (1) Aujeszky-féle betegséggel fertőzöttnek azt az udvart vagy tanyát kell minősíteni, amelyben a betegség két éven belül klinikai tünetekben megnyilvánuló formában előfordult, illetve amelyben a szerológiai vizsgálattal akár csak egy pozitív sertést is találtak.

(2) Aujeszky-féle betegségtől mentesnek azt az udvart, vagy tanyát lehet minősíteni, amelyben az egyidejűleg ott tartott valamennyi felnőtt tenyészsertés szerológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett.[164]

(3) A mentességet a hatósági állatorvos állapíthatja meg és igazolhatja, ha a községben az állatforgalmat szabályozták és a minősítendő állomány nem érintkezett más minősítésű sertéssel.

A községek, városok és megyék sertésállományának minősítése az Aujeszky-féle betegség szempontjából[165]

319. § (1) Aujeszky-féle betegségtől mentesnek annak a községnek, városnak és megyének a sertésállományát lehet minősíteni, amelyben valamennyi nagyüzemi telep, kistermelői udvar, és tanya állománya mentes.

(2) Az (1) bekezdés szerinti mentességet az Állomás állapítja meg és igazolja.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

320. § Ha a helyi szakigazgatási szerv sertésnek Aujeszky-féle betegségben történt megbetegedésétől, a betegségre gyanús állapotáról, a betegség vagy gyanúja mellett történő elhullásról vagy levágásáról szerez tudomást, a Szabályzat 80. §- ában előírtakon felül köteles a közös legeltetést megtiltani, ha a betegséget vagy annak gyanúját közösen legeltetett, de nem állandóan legelőn tartott állaton észlelték.

321. §[166]

322. § Ha az Állomás a betegségnek mentes vagy mentesítés alatt álló állományban történő előfordulásáról értesül, köteles a Szabályzat 83. §-ában előírtakon felül a helyszínen vizsgálatot végezni. A vizsgálat eredménye alapján kell dönteni a védőoltások elrendeléséről és az állomány minősítésének visszavonásáról.

Védőoltás alkalmazása a betegség megállapítása esetén

323. § (1) A betegségnek mezőgazdasági nagyüzemben történt megállapítása esetén vakcinás oltásban kell részesíteni az összes ott tartott fogékony sertést.

(2) Ha a betegséget kistermelő tulajdonában vagy használatában levő, közös legelőre járó állatok között állapítják meg, a hatósági állatorvos a kihajtást köteles megtiltani. Ezt követően valamennyi közös legelőre járó sertést két hetes időközzel, két alkalommal vakcinás védőoltásban kell részesíteni. A kihajtást a második oltás után egy héttel lehet engedélyezni.[167]

Helyi zárlat

324. § A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következők.

(1) A zárlat alatt álló helyen elhullott vagy levágott sertéseket, a vetélt magzatokat vagy halva született malacokat és a magzatburkokat össze kell gyűjteni és az állatorvosi vizsgálatig úgy megőrizni, hogy azokkal a sertések, rágcsálók, húsevők vagy emberek ne érintkezhessenek, vizsgálat után pedig azokat elföldeléssel, elégetéssel, vagy ÁTEV útján ártalmatlanná kell tenni.

(2) A helyi zárlat alatt álló telepről vagy udvarból sertések nyerstermékeit, takarmányt, alomanyagot, etető- és itatóedényeket tilos kivinni, az almostrágyát és a hígtrágyát kizárólag az e célra kijelölt helyen szabad összegyűjteni, illetőleg tárolni.

(3) A helyi zárlat tartama alatt a búgást vagy a mesterséges termékenyítést a hatósági állatorvos által jóváhagyott módon és terv szerint szabad csak folytatni.

A beteg és betegségre gyanús sertés levágása

325. § A beteg és a betegségre gyanús sertést - a kényszervágás kivételével - levágni csak állatorvosi ellenőrzés mellett szabad. A sertések kiszállításánál, levágásánál, és a hullák, valamint a fogyasztásra alkalmatlan testrészek ártalmatlanná tételénél közreműködő személyeket, valamint a szállítás, levágás és ártalmatlanná tétel során használt eszközöket fertőtetleníteni kell.[168]

A zárlat enyhítése

326. § A helyi zárlat alatt álló helyről a hatósági állatorvos engedélyével azonnali levágás, illetve a betegség miatt szintén zárlat alatt álló hízóállományba való beállítás céljából elszállíthatók fertőzöttségre gyanús sertések.

A betegség megszűntté nyilvánítása

327. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani és a betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a lezárt helyen már nincs fogékony állat, illetőleg az utolsó megbetegedett állat levágásától, elhullásától, illetve a klinikai tünetek megszűnésétől számított 21 nap eltelt és a fertőtlenítést végrehajtották.[169]

(2) Fertőtleníteni kell a beteg és a betegségre gyanús állatok levágása, elhullása vagy a klinikai tünetek megszűnése után azonnal a) a helyi zárlat alá vont helyeken az állatok tartási helyét (istállót, ólat, karámot stb.) és a fertőzöttnek tekinthető területrészeket,

b) a zárlat alatt a lezárt helyen dolgozó személyeket, akik a sertéseket gondozták vagy ott megfordultak, továbbá a beteg és betegségre gyanús sertések szállításánál, levágásánál, a hullák boncolásánál és ártalmatlanná tételénél közreműködtek.

(3) A fertőtlenítést szigorított módon, állatorvosi ellenőrzés mellett kell végrehajtani.

Korlátozások a betegség megszűntté nyilvánítása után

328. § (1) A betegség miatt zárlat alá vont állományt a zárlat megszüntetése után is fertőzöttnek kell tekinteni. Ilyen nagyüzemi állományba kizárólag előzetes vakcinázás után vihetők be sertések. Fertőzött állományból sertéseket csak azonos minősítési kategóriájú állományokba szabad szállítani.[170]

(2) Azokban az állományokban, ahol a betegség klinikai tünetei két éven belül nem fordultak elő, a mentesítés generációváltásos módszerrel is megkísérelhető. Ebben az esetben a magas fokban immunizált kocák minél előbb elválasztott malacait - immunizálás nélkül - külön telepen kell nevelni, s 6 hónapos kor után az állomány 20%-ára tájékozódó szerológiai vizsgálatot kell végrehajtani. A vizsgálat kedvező eredménye esetén valamennyi koca fialását követően lehet elvégezni az állomány minősítését. Ha a süldők között szerológiailag pozitívakat is találnak, az állomány vakcinázását folytatni kell.

FERTŐZŐ SERTÉSBÉNULÁS

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertés meghatározása

329. § (1) Fertőző sertésbénulásban beteg az a sertés, amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak és elhullása, leölése, illetőleg levágása után a laboratóriumi vizsgálattal is megállapítják a betegségre jellemző elváltozásokat.

(2) Ha az állományban (esetleg a községben) a fertőző sertésbénulást már korábban megállapították, laboratóriumi vizsgálat nélkül is betegnek kell tekinteni a betegség tüneteit kifejezetten mutató sertést.

(3) Fertőző sertésbénulásra gyanús az a sertés,

- amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak.

Ha az állományban a betegséget még nem állapították meg, a laboratóriumi vizsgálat eredményéig a betegségre csak gyanúsnak kell tekinteni azt a sertést is, amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak.

(4) Fertőző sertésbénulás fertőzöttségre gyanús az a sertés, amely fertőző sertésbénulásban beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sértés nyerstermékével, illetőleg ilyen állat váladékával, ürülékével szennyezett tárggyal érintkezett vagy érintkezhetett 30 napon belül.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

330. § Ha a helyi szakigazgatási szerv sertésnek fertőző sertésbénulásban történt megbetegedéséről, a betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állapotáról, továbbá a betegség vagy annak gyanúja miatt történt levágásáról vagy elhullásáról szerez tudomást, a Szabályzat 80. §-ában előírtakon túl köteles a közös legeltetést azonnal megtiltani, ha a betegséget vagy annak gyanúját közösen legeltetett állaton észlelték.

Az Állategészségügyi Szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

331. § A fertőzöttség gyanúja esetén a hatósági állatorvosnak a Szabályzat 81. §-ában előírtakon felül - a 30 napig tartó helyi zárlat fenntartása mellett - legalább hetenként két ízben ellenőrző vizsgálatot kell végeznie, és a továbbiakban vizsgálatainak eredménye alapján kell eljárnia.

332. § (1) A hatósági állatorvos köteles a Szabályzat 82. §-ában előírtakon felül:[171]

a) a betegség gyanújának észlelése esetén - ha vizsgálata a gyanút megerősítette - a betegség megállapítása, illetve kizárása végett a betegségre gyanús állat leölésére és az előírt vizsgálati anyagnak a területileg illetékes állategészségügyi intézetbe küldetéséről intézkedni;

b) a beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertések leeölését elrendelni, ha azok száma tíznél nem n agyobb, és a betegséget nem mezőgazdasági nagyüzemben állapították meg.

(2) Ha a laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján a betegséget sem megállapítani, sem kizárni nem lehet, a hatósági állatorvos rendelkezése szerint a helyi zárlatot a községben levő fertőzöttségre gyanús állatok tartási helyén továbbra is fenn kell tartani legfeljebb 30 napig, és a hatósági állatorvosnak a község sertésállományát meg kell figyelni. Ha a 30 napi megfigyelési idő alatt a betegségnek újabb gyanúja nem merül fel vagy újabb megbetegedés kapcsán a fertőző sertésbénulás kizárható, a helyi zárlatot és a megfigyelést meg kell szüntetni.

Az Állomás feladatai

333. § Az Állomás köteles a Szabályzat 83. §-ában előírtakon felül:

a) szükség esetén a fertőző anyag eredetének és elhurcolásának felderítésére irányuló vizsgálatot kiterjeszteni, és ehhez megfelelő számú állatorvos kirendeléséről gondoskodni;

b) a kistermelői állományok esetében tíznél több beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertés leölését elrendelni;[172]

c) a mezőgazdasági nagyüzemben levő beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertéseknek a betegség leküzdése érdekében történő leölésére a minisztériumnak javaslatot tenni és annak utasítására a leölést elrendelni;

d) indokolt esetben a védőkörzet megalakítására a minisztériumnak javaslatot tenni.

Helyi zárlat

334. § A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §- ában foglaltakon kívül a következők:

a) a zárlat alá helyezett helyen a sertéstrágyát, almot és takarmányhulladékot más állatok trágyájától, alomjától és takarmányhulladékától külön kell összegyűjteni, és azt naponként ártalmatlanná kell tenni; e szabályok megszegése esetén pedig a lezárt helyen levő összes trágyát ártalmatlanná kell tenni;

b) a betegség megállapítása esetén a zárlat alatt álló helyen a betegség jelentkezését megelőző 30 napon belül levágott sertés feldolgozásából eredő nyers vagy tartósított húst, szalonnát és húskészítményt főzéssel, párolással, illetőleg kisütéssel, ártalmatlanná kell tenni.

Községi zárlat

335. § (1) Azt a községet, amelyben a betegséget megállapították, teljes községi zárlat alá kell helyezni.

Ha az elvégzett járványügyi vizsgálatok eredménye a teljes községi zárlat fenntartását nem indokolja, az Állomás a Szabályzat 93. §- ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint részleges községi zárlatot is elrendelhet.

(2) A községi zárlatnak a Szabályzat 92. §-ában előírtakat meghaladó szabályai a következők:

a) sertéstartó udvarokból sertést kihajtani és sertéseket közösen legeltetni nem szabad;

b) sertés magánfogyasztásra történő levágását előzetesen végzett állatorvosi helyszíni vizsgálat eredményétől kell függővé tenni;

c) a községben sertésvásárt még részleges községi zárlat esetén sem szabad tartani.

Védőkörzet

336. § (1) Ha eltitkolás vagy az elfojtó szabályok megszegése miatt a betegség elhurcolása megállapíthaó vagy feltételezhető, védőkörzetet kell alakítani.

(2) A védőkörzetbe be kell vonni mindazokat a községeket, amelyek a teljes vagy részleges községi zárlat alatt álló területtel szomszédosak, továbbá amelyek részben vagy egészben annak - határától légvonalban számított - 20 km-es körzetébe esnek.

(3) A védőkörzetbe vont

a) községből sertést kivinni,

b) községen keresztül sertést lábon hajtani,

c) községben sertésvásárt és sertéskiállítást tartani

tilos.

A beteg, a betegségre gyanús és a fertőzöttségre gyanús állatokkal való eljárás

337. § (1) Abban a kistermelői udvarban, ahol a betegséget megállapították - függetlenül attól, hogy egy vagy több állattartó, illetve esetleg mezőgazdasági nagyüzem tulajdonában vannak -

a) 10 állatnál kisebb létszámú állomány esetén az összes sertést maradéktalanul le kell ölni,

b) 10 állatnál nagyobb létszámú állomány esetében a beteg és a betegségre gyanús sertéseket le kell öletni. A fertőzöttségre gyanús állatokat le szabad vágni és húsukat a 345. § (3) bekezdésében előírt hőkezelés után forgalomba szabad hozni. Ha a levágás helyben vagy kijelölt vágóhídon nem oldható meg, a fertőzöttségre gyanús állatokat is le kell öletni.

(2) Ha a betegséget nagyüzemi tulajdonú és méretű állományban állapították meg, a klinikai tüneteket mutató sertéseket is le kell ölni és a 346. § szerint megsemmisíteni. Az állomány valamennyi fertőzöttségre gyanús, egészségesnek látszó sertését mindaddig zárlat alatt kell tartani, amíg zárt vágóhídon, folyamatos, elkülönített vágással húsra nem értékesítették. Az ilyen állatok húsát az előírás szerint elvégzett hőkezelés után szabad forgalomba hozni.

A vágóhíd ez idő alatt máshonnan származó állatokat nem fogadhat és exportra nem dolgozhat fel. A korábban rendes vágással levágott sertések belének feldolgozását a zárt vágás idején csak akkor szabad folytatni, ha az térben úgy elkülöníthető, hogy a fertőző anyag elhurcolását biztosan meg lehet akadályozni.

A sertések oltása

338. § (1) Sertések védőoltása csak a minisztérium rendelkezése alapján végezhető.

(2) Beteg és betegségre gyanús állaton gyógyítási kísérletet és műtétet végezni nem szabad.

Sertés leölése hatósági rendelkezésre

339. § A hatósági rendelkezésre történő leölést levágás útján kell elvégezni. Ha azonban a sertés értékesítéséből befolyó összeg a levágás költségeit nem fedezné, a sertést elvéreztetés mellőzésével kell leölni és a hullával azonos módon ártalamtlanná tenni.

A zárlat enyhítése

340. § Helyi zárlat alatt álló helyről főtt vagy kisütött sertéshúst és kiolvasztott zsírt csak a hatósági állatorvos engedélyével szabad kivinni.

341. § (1) A részleges községi zárlat alatt álló terület nem fertőzött helyéről sertést azonnali levágás céljából a községi zárlat alatt álló vagy zárlat alatt nem álló községrészekben levő vágóhídra a hatósági állatorvos engedélyével szabad kivinni. Teljes vagy részleges községi zárlat alatt álló területről a megyén belül más község vágóhídjára történő sertéskivitelhez az Állomás engedélye szükséges. A megyén kívüli vágóhídra történő sertéskivitelt a minisztérium hozzájárulásával engedélyezheti az Állomás. Engedély akkor adható, ha a hatósági állatorvos igazolja, hogy a tartás helyén levő összes sertés vizsgálata negatív eredménnyel járt.

(2) A sertések kirakása a rendeltetési helyen csak állatorvosi vizsgálat mellett történhet.

342. § Részleges községi zárlat alatt álló község olyan helyi zárlat alatt nem álló helyéről, ahol az összes sertést legalább 30 napon át tartották, és ezek más sertésekkel nem érintkeztek, sertést legelőhiány, rossz időjárás vagy költözködés miatt szükségessé vált helycsere céljából a községnek zárlat alatt nem álló részébe a hatósági állatorvos engedélyével szabad kivinni.

343. § Védőkörzetbe tartozó, nem fertőzött községből sertést levágás, továbbá legelőhiány, rossz időjárás, valamint költözködés miatt szükségessé vált helycsere céljából a védőkörzetbe tartozó más községbe az Állomás engedélyével szabad kivinni. Engedély akkor adható, ha a hatósági állatorvos előzetes helyszíni vizsgálata negatív eredménnyel járt.

344. § Az Állomás a védőkörzet kiterjedésének csökkentésére javaslatot tehet, ha a betegség az első megbetegedéstől számított 30 napon belül nem terjedt át más községbe.

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertés levágására, a levágott sertés húsának, zsírjának fogyasztására, nyerstermékeinek felhasználására és a betegségben elhullott sertés hullájával való elbánásra vonatkozó szabályok

345. § (1) A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertést - a kényszervágást és a hatósági rendelkezésre történő leölést kivéve - levágni nem szabad.

(2) A hatóságilag elrendelt leölést és a hús ártalmatlanná tételét általában a helyi zárlat alá helyezett helyen kell - állatorvosi ellenőrzés mellett - elvégezni. Ha azonban a községben egyszerre több sertést szükséges leölni, és ott vagy a szomszédos községben sertések vágására alkalmas vágóhíd van, a leölésre kerülő sertéseket ott kell levágni és feldolgozni.

(3) A fertőzöttségre gyanús, klinikailag egészségesnek látszó sertés hatósági rendelkezésre történő levágásakor az állat felbontása alkalmával a nyelőcsőnek és a végbélnek előzetes átkötése után az egész emésztőcsatornát sértetlen összefüggésében kell kivenni a hasüregből. A levágott sertést nem szabad a fej- és a gerinccsatorna hosszanti kettéhasításával felnyitni, hanem a törzset a gerincoszlop két oldalán, a gerincoszloppal párhuzamos hosszanti vágással kell két részre osztani (orjára vágni). Az egyben maradt gerincoszlopot és a fejet a lágyrészek eltávolítása után, továbbá az egészében kivett emésztőcsatornát, a közfogyasztásra alkalmatlan egyéb testrészeket és a szőrt a hullával azonos módon ártalmatlanná kell tenni. A levágott sertés bőrét lefejteni vagy lenyúzni nem szabad. A húst, zsírt és szalonnát a levágás után haladéktalanul, állatorvosi ellenőrzés mellett, legalább 70°C maghőmérsékletet 20 percig elérő hőkezelésnek kell alávetni.

(4) A sertést azonnali levágás céljából az Állomás engedélyével, megbízható kísérettel és csak állatszállításra alkalmas járművön szabad szállítani.

(5) A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés húsát nyersen szállítani nem szabad. Ha azonban a levágás helyén nincs kellő berendezés arra, hogy a nagyobb számban levágott sertések húsát megfelelően megpárolják, megfőzzék vagy megsüssék, az Állomás engedélyt adhat, hogy a nyers húst hőkezelés céljából, megbízható kísérettel, megfelelő járművön, az engedélyben megjelölt helyre, az előírt módon elszállíthassák.

346. § A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés hulláját, a levágott sertésnek fogyasztásra alkalmatlan részeit, valamint a szőrt, a sörtét, a körmöt és a csontokat ATEV útján, illetve megfelelő fertőtlenítés után elásással vagy hullaemésztőverembe helyezéssel kell ártalmatlanná tenni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

347. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok elhullása, leölése vagy levágása után a lezárt helyen sertés már nem maradt, a húst és a szalonnát megfőzték, megpárolták, illetőleg kisütötték és a fertőtlenítést szigorított módon végrehajtották.

(2) Ha a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állat elhullása, leölése vagy levágása után a lezárt helyen sertés még marad, a betegség miatt elrendelt zárlat feloldása szempontjából a megfigyelési idő 30 nap.

(3) A helyi zárlatot fertőtlenítés nélkül fel kell oldani, ha a zárlat alá helyezett helyen csak fertőzöttségre gyanús sertést tartottak és 30 nap eltelte alatt fertőző sertésbénulásos megbetegedés nem történt.

(4) A községi zárlatot fel kell oldani és a betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben már egy hely sem áll helyi zárlat alatt és az utolsó beteg, betegségre vagy fertőzötségre gyanús sertés elhullása, leölése, levágása vagy elszállítása óta 30 nap kedvezően eltelt.

(5) A védőkörzetet meg kell szüntetni, ha a védőkörzetben már egy község sem áll községi zárlat alatt.

348. § (1) Fertőtleníteni kell:

a) a fertőzött udvarban a beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertés leölése vagy elszállítása után azonnal a sertések tartási helyét, az udvart, ahol a sertések jártak, a sertésetető és itató edényeket, a takarítóeszközöket, az udvarban összegyűjtött sertéstrágyát, almot, takarmányhulladékot;

b) azt a járművet, amelyen a fertőzött helyről származó takarmányt, továbbá beteg vagy betegségre, illetőleg fertőzöttségre gyanús sertést vagy ilyen állat hulláját szállították;

c) azt a helyet, ahol a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertést leölték, levágták vagy felboncolták és mindazokat az eszközöket, amelyeket a sertések levágásánál, leölésénél vagy boncolásánál használtak,

d) azokat a személyeket, akik a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés levágását, leölését vagy boncolását és fertőtlenítést végezték.

(2) A fertőtlenítést állatorvosi elenőrzés mellett, szigorított módon kell végezni.

Korlátozások a betegség megszűntté nyilvánítása után

349. § A betegség miatt zárlat alá vett helyekre az összes sertés eltávolítását és a végfertőtlenítést követő 30 napig nem vihető be sertés. A betelepítés előtt állatorvosi ellenőrzés mellett, szigorított módon ismét fertőtleníteni kell a sertéstartó telepet vagy udvart.

SERTÉSPESTIS

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertés meghatározása

350. § (1) Sertéspestisben beteg az a sertés,

- amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak,

- amelynek elhullása, leölése, illetőleg levágása után a boncolás, a húsvizsgálat vagy laboratóriumi vizsgálat során a betegségre jellemző elváltozások állapíthatók meg,

- amelynek váladékaiból, illetőleg szerveiből laboratóriumi vizsgálattal vagy kísérleti állatfertőzéssel a sertéspestis vírusát mutatják ki.

(2) Sertéspestisre gyanús az a sertés, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak és az állat elhullása, leölése, illetőleg levágása után végzett boncolással húsvizsgálattal vagy laboratóriumi vizsgálattal a sertéspestis határozottan nem állapítható meg, de benne olyan, vérfertőzésre utaló elváltozások vannak, amelyek okát határozottan megállapítani nem lehet.

(3) Sertéspestis fertőzöttségre gyanús az a sertés, amely 30 napon belül sertéspestisben beteg, betegségre gyanús vagy fertőzöttségre gyanús sertésssel, annak húsával, nyerstermékével, illetőleg fertőzött helyről származó betegségterjesztő tárggyal közvetlenül vagy közvetve érintkezett.[173]

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

351. § Ha a helyi szakigazgatási szerv sertéspestises megbetegedésről, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertésről, továbbá a betegség vagy annak gyanúja miatti levágásról, elhullásról szerez tudomást, a Szabályzat 80. §-ában előírtakon felül köteles

a) a közös legeltetést azonnal megtiltani, ha a betegséget, a betegségnek vagy a fertőzöttségnek a gyanúját közösen legeltetett, de nem állandóan legelőn tartott állaton észlelték;

b) a községből sertés, sertés feldolgozásából eredő nyers vagy tartósított hús, szalonna és húskészítmény kivitelét megtiltani;

c) a községi zárlat szabályainak ideiglenes alkalmazását elrendelni.

Az Állategészségügyi Szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

352. § (1) Ha a hatósági állatorvos a vizsgálat során kizárja a betegséget, a betegség vagy a fertőzöttség gyanúját is, köteles az Állomásnak rövid úton, majd írásban is jelentést tenni. A jelentésben részletesen ismertetni kell azokat a megállapodásokat, amelyek alapján a betegséget, annak gyanúját vagy fertőzöttség gyanúját is kizárta.

(2) Ha a hatósági állatorvos a betegséget, annak gaynúját vagy a fertőzöttség gyanúját állapítja meg, köteles a Szabályzat 81. §- ában foglaltak szerint eljárni; a hullák vagy a levágott álla húsát és szerveit felülvizsgálat céljára megőriztetni.[174]

(3) A betegség hatóságilag csak az Állomás felülvizsgálata után állapítható meg.

(4) A betegség nagyobb arányú, különösen gyors terjedése esetén az Állomás rendelkezésére a betegség a hatósági állatorvos által végzett felülvizsgálat után is megállapítható.

353. §[175]

354. § Ha a betegséget vagy annak gyanúját szállítás közben állapítják meg, a szállítmányt fel kell tartóztatni és rövid úton a minisztérium döntését kell kérni a szállítmány további sorsát illetően.

355. § A hatósági állatorvos köteles a betegség kizárásának, gyanújának vagy megállapításának körülményeiről, illetőleg a betegség leküzdése céljából tett intézkedéseiről az Állomásnak haladéktalanul jelentést tenni.

Az Állomás feladatai

356. § Az Állomás köteles a Szabályzat 83. §-ában előírtakon felül:

a) a hatósági állatorvos jelentése alapján a területileg illetékes állategészségügyi intézet állatorvosával együtt a helyszínre azonnal kiszállni, a tett intézkedéseket felülvizsgálni és ha a betegség vagy annak gyanúja fennáll, küldönccel vizsgálati anyagot küldeni az Országos Állategészségügyi Intézetbe, egyúttal a minisztérimnak rövid úton azonnal jelentést tenni;

b) az érintett sertésállomány átvizsgálásához állatorvosokat - szükség esetén más járás területéről is - a helyszínre kirendelni;

c) a betegség leküzdését irányítani, valamint a betegség leküzdése érdekében foganatosított állategészségügyi rendszabályok megtartását a helyszínen ellenőrizni;

d) betegség lezajlása után részletes jelentést tenni a minisztériumnak.

Az Országos Állategészségügyi Intézet és az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézet feladatai

357. § (1) Az Országos Állategészségügyi Intézet a beérkezett vizsgálati anyagból a vizsgálatokat köteles elvégezni, a további vizsgálatokhoz szükséges anyagot pedig az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézetbe továbbítani.

(2) A vizsgálatok eredményéről mindkét intézet köteles értesíteni a beküldő Állomást és a minisztériumot.

A minisztérium feladatai[176]

357/A. § Az elrendelt helyi zárlat, községi zárlat, valamint forgalmi korlátozás időtartamáról - az Állomás javaslatának figyelembevételével - a minisztérium határoz.

Helyi zárlat

358. § A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következők.

a) A helyi zárlat alatt álló hely berjáratánál kéz- és lábfertőtlenítő berendezést kell elhelyezni.

b) A helyi zárlat alatt álló helyről csak kéz- és lábfertőtlenítés után szabad eltávozni.

c) A zárlat alatt levő helyen a sertéstrágyát, az almot, s a takarmányhulladékot más állatok trágyájától, alomjától és takarmányhulladékától külön kell összegyűjteni és azt naponként ártalmatlanná kell tenni.

d) A c) pontban foglalt szabályok megszegése esetén a lezárt helyen levő összes trágyát ártalmatlanná kell tenni.

e) A helyi zárlat alatt álló helyről sertés feldolgozásából eredő nyers vagy tartósított húst, szalonnát és húskészítményt, sertésekhez használt istállóeszközt, istállóberendezést, etető- és itatóedényt, sertések szállítására használt járművet pedig a 365. §-ban foglalt esettől eltekintve kivinni tilos.

f) A zárlat alatt álló helyen a betegség jelentkezését megelőző 30 napon belül levágott sertés feldolgozásából eredő nyers vagy tartósított húst, szalonnát és húskészítményt hatósági rendelkezésre főzés, párolás vagy sütés útján ártalmatlanná tenni.[177]

g) A zárlat alá vett helyre megállapított beviteli tilalom nem vonatkozik a hatósági állatorvosi felügyelet alatt álló olyan hizlaldákra, amelyekben a beszállított sertések érkeztető helyen elkülöníthetők.

h) A zárlat alá vett helyeken a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok leölése után a sertések tartási helyét, azok berendezési tárgyait, a sertéskifutókat szigorított módon fertőtleníteni kell.

Községi zárlat

359. § (1) Azt a községet, amelyben a betegséget megállapították, községi zárlat alá kell helyezni.

(2) Ha a vizsgálat, illetőleg a sertésállomány átvizsgálásának az eredménye a teljes községi zárlat fenntartását nem indokolja, az Állomás részleges községi zárlatot is elrendelhet.

(3) A községi zárlatnak a Szabályzat 92. §-ában előírtakat meghaladó külön szabályai a következők:

a) az udvarokból sertést kihajtani (kiengedni) és sertéseket közösen legeltetni - az állandóan legelőn tartott sertések kivételével - tilos;

b) a községben sertésvásárt tartani még részleges községi zárlat esetén sem szabad;

c) sertést magánfogyasztás céljára levágni csak előzetes - kedvező eredményű - állatorvosi vizsgálat után szabad;

d) a községben levő sertéstelepeken üzemlátogatást (tapasztalatcserét stb.) tartani tilos.

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús sertésnek a betegség leküzdése céljából hatósági rendelkezésre történő leölése

360. § (1) A betegség továbbterjedésének megakadályozása és a leküzdés érdekében a helyi zárlat alatt álló

a) a mezőgazdasági nagyüzem beteg és betegségre gyanús sertéseit le kell ölni és meg kell semmisíteni;

b) kistermelő fertőzött udvarában az összes sertést le kell ölni és a hullákat meg kell semmisíteni.

(2) A sertések hatósági rendelkezésre történő leölését vértelen úton kell végezni.

(3) A sertésállománynak az (1) bekezdésben meghatározott leölését a minisztérium felhatalmazása alapján

a) az Állomás;

b)[178]

rendeli el.

A sertéspestis elleni védőoltás szabályozása

361. § Sertéspestis elleni védőoltást végezni csak a minisztérium utasítására, az általa megjelölt helyen, közvetlen járványveszély esetén szabad. Az oltás befejezésétől számított 30 napi várakozási időre az oltott állatokra forgalmi korlátozást kell elrendelni.[179]

A hulla ártalmatlanná tétele

362. § A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés hullájáról a bőrt lenyúzni tilos. A hullát elégetés, elásás vagy ATEV útján kell ártalmatlanná tenni.

A zárlat enyhítése

363. § A helyi zárlat alatt álló nagyüzemi telep fertőzöttségre gyanús sertéseit a beteg és a betegségre gyanús állatok leölése után 30 nap múlva a zárlat alá vett hellyel közvetlenül összefüggő területre legeltetés céljából, a hatósági állatorvos engedélyével ki szabad hajtani, ha a sertések ott más sertéssel sem közvetlenül, sem közvetve nem érintkezhetnek.[180]

364. § (1) A zárlat alatt álló község helyi zárlat alatt nem álló helyéről sertést azonnali levágás céljából - kedvező eredményű állatorvosi helyszíni vizsgálat után - abban az esetben szabad kivinni, ha a községben 30 nap óta újabb sertéspestises megbetegedés nem fordult elő. Sertéseket

a) a községben levő vágóhídra a hatósági állatorvos engedélyével;

b) a községből - kivételes esetben - más vágóhídra a hatósági állatorvos, a megye területén levő más vágóhídra az Állomás engedélyével;

c) a megyén kívüli vágóhídra pedig a minisztérium hozzájárulásával, a sertések tartási helye szerint illetékes Állomás engedélyével

szabad elszállítani.

(2) A helyi zárlat alatt álló mezőgazdasági nagyüzem fertőzöttségre gyanús sertéseit - kivételes esetben - az Állomás engedélyével, a minisztérium előzetes hozzájárulásával, az általa kijelölt vágóhídra, a vágóhíd üzemeltetőjével előzetesen meghatározott időpontban, gépkocsin, megbízható kísérettel, azonnali levágás céljából el szabad szállítani, ha az elszállítani kívánt sertéseket előzőleg elkülönített helyen tartották és közöttük megbetegedés nem fordult elő. Az engedély kiadása előtt az Állomás a feltételeket ellenőrizni és igazolni köteles. A szállításhoz csak olyan járművet szabad használni, amelyből az állat vizelete, trágyája, valamint az alom nem szóródhat ki.

(3) A levágás céljából engedéllyel vágóhídra szállított sertés levágását és feldolgozását más állatok levágásától és feldolgozásától elkülönítetten - lehetőleg kényszervágóhídon vagy a rendes vágás után - kell elvégezni. A járműveket, a lerakásnál közreműködő dolgozókat pedig a vágás befejezése után szigorított módon fertőtleníteni kell.

365. § A sertések szállítására használt járművet a helyi és a községi zárlat alá helyezett helyről fertőtlenítés után a hatósági állatorvos engedélyével szabad kivinni.[181]

A betegség megszűntté nyilvánítása

366. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha[182]

a) a kistermelő zárlat alatt álló udvarában sertés már nincs, a betegség megállapítása előtt 30 napon belül levágott, fertőzöttségre gyanús sertés húsát és szalonnáját helyben megfőzték, megpárolták, megsütötték és a fertőtlenítést végrehajtották;

b) a zárlat alatt álló, nem fertőzött udvarok fertőzöttségre gyanús sertései között a fertőzöttség gyanúsának megállapításától számított 12 napos megfigyelési idő alatt nem fordult elő sertéspestises megbetegedés;

c) a zárlat alatt álló mezőgazdasági nagyüzemben az utolsó beteg vagy betegségre gyanús állat elhullásának vagy leölésének időpontjától számított harmind nap, vagy a minisztérium által meghatározott időtartam eltelt, a levágott, fertőzöttségre gyanús állatok húsát és szalonnáját helyben megfőzték, megpárolták, megsütötték és a fertőtlenítést elvégezték.[183]

(2) Fertőtlenítés nélkül is fel lehet oldani a helyi zárlatot, ha a zárlat alá helyezett helyen csak fertőzöttségre gyanús sertést tartottak és a fertőzöttség gyanújának megállapításától számított 30 napos megfigyelési idő alatt sertéspestises megbetegedés nem fordult elő.

(3) A községi zárlatot fel kell oldani, s a betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben már egy hely sem áll zárlat alatt. A községi zárlatot csak az Állomás kedvezős eredményű helyszíni ellenőrzése után szabad feloldani.

(4) A zárlat alatt álló helyen levő tenyészállatokat a községi zárlat feloldása után további 30 napig - a vágóhídra szállítást kivéve - tilos elszállítani, vagy azok közé máshonnan származó sertést bevinni.

367. § (1) Fertőtleníteni kell

a) a zárlat alatt álló helyen a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés elhullása, leölése, illetőleg elszállítása után azonnal a sertés tartási helyét, az udvart, kifutót, továbbá ahol a sertés tartózkodott, a sertésetető- és itatóedényeket, a takarító eszközöket, az összegyűjtött trágyát, almot és takarmányhulladékot;

b) azt a járművet, amelyben a fertőzött helyről származó takarmányt, sertéstrágyát, továbbá a beteg, betegségre, illetőleg fertőzöttségre gyanús sertést vagy ilyen állat hulláját szállították;

c) azt a helyet, ahol a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertést be- vagy kirakták, levágták, leölték vagy boncolták és azokat az eszközöket, amelyeket a sertés be- és kirakásánál, levágásánál, leölésénél vagy boncolásánál használtak;

d) azokat a személyeket, akik a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertés levágást, leölését, boncolását és a fertőtlenítést végezték, vagy akik a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús sertéssek be- és kirakásánál segédkeztek.

(2) A fertőtlenítést a hatósági állatorvos ellenőrzése mellett, szigorított módon kell végezni.

Az oltóanyag-termelő és az oltóanyag-ellenőrző intézetekre vonatkozó szabályok

368. § (1) Sertéspestis teljes virulenciájú vírusával sertést oltani csak az oltóanyag-termelő vállalat zárt istállóiban és az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézetben szabad.

(2) Az oltóanyag-termelő intézetnek azt a telepét, valamint az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézetnek azt az istállóját, amelyben fertőzött sertést tartanak, helyi zárlat alatt kell tartani.

(3) A helyi zárlat tekintetében - a beviteli tilalom kivételével - a 358. § szabályai az irányadók a következő eltérésekkel:

a) az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézetből - az oltóanyag-termelő intézetnek a fertőzött sertéssek levágására fenntartott vágóhídjára - az Állomás ellenőrzése mellett, azonnali levágásra ki szabad vinni fertőzött sertést;

b) a vírustermelésre használt, valamint a szérumtermelés közben kényszervágott sertést az a) pontban meghatározott vágóhídra, az Állomás ellenőrzése mellett ki szabad vinni;

c) a szérumtermelésre használt sertés húsát, ha azt fogyasztásra feltétel nélkül alkalmasnak találták, a helyi zárlat alatt álló telepről, az Állomás ellenőrzése mellett ki szabad vinni.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak alapján fenntartott helyi zárlat alatt a községet nem kell fertőzöttnek tekinteni.

(5) A levágott, mesterségesen fertőzött sertés húsát, s az abból előállított húskészítményt a minisztérium külön rendelkezése alapján végzett hőkezelés után szabad a telepről elszállítani.

SERTÉSEK HÓLYAGOS BETEGSÉGE (SVD)

A beteg, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús sertés meghatározása

369. § (1) Az enterovírus okozta hólyagos betegségben (swine vesicular disease, a továbbiakban: SVD) beteg az a sertés, amely ragadós száj- és körömfájásra vagy annak gyanújára utaló tüneteket mutat, de a tőle vett vizsgálati anyagokkal a ragadós száj- és körömfájás vírustípusának meghatározására irányuló vizsgálatok egyértelműen negatív eredménnyel zárultak, és az SVD vírusának kimutatására irányuló vizsgálatok bármelyike pozitív.

(2) Az SVD betegségre gyanús az a sertés, amelyen a ragadós száj- és körömfájás vírustípusának meghatározására irányuló laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen negatív, az SVD vírusának meghatározására irányuló laboratóriumi vizsgálatok pedig kétes eredményre vezettek és a tüneteket ragatós száj- és körömfájás járványtól mentes időben és területen levő sertéseken állapították meg.

(3) Az SVD vírtusával fertőzött az a sertés, amelyen a betegségre gyanút keltő tünetek nem állapíhatók meg, de az immúndiagnosztikai vizsgálata pozitív eredményre vezetett.

(4) Az SVD fertőzöttségre gyanús az a sertés, amely tizennégy napon belül SVD-ben beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús sertéssel, ilyennek húsával, nyerstermékével, hulladékával, illetőleg az ilyen sertéssel érintkezett bármilyen betegségterjesztő tárggyal közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba került.

(5) SVD-vel fertőzött az az állomány, amelyben beteg vagy fertőzött állatot találtak.

A helyi szakigazgatási szerv feladatai

370. § Ha a helyi szakigazgatási szerv sertésnek a betegségben történő megbetegedéséről, a betegségre vagy annak fertőzöttségére gyanús állapotáról, elhullásáról vagy levágásról szerez tudomást, a Szabályzat 80. §-ában előírtakon felül, a 221. § előírásai szerint köteles eljárni.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

A hatósági állatorvos feladatai

371. § (1) A hatósági állatorvos köteles a Szabályzat 81. és 222. §-a szerint eljárni.

(2) A betegség hatóságilag az Állomás, illetőleg ha a minisztérium megbízottat küld ki, a megbízott által végzett felülvizsgálat után állapítható meg. A betegség nagyobb arányú, különösen gyors terjedése esetén az Állomás rendelkezésére a betegség a hatósági állatorvos által végzett felülvizsgálat alapján is megállapítható.

(3) A betegség gyanúját ragadós száj- és körömfájás járványos időszakban még akkor is ragadós száj- és körömfájásnak kell tekinteni, ha a laboratóriumi vizsgálatok nem támasztják alá a vírus jelenlétét. Ezért a betegséggel érintett állományban talált újabb beteg sertésekről legalább háromnaponként ismételten vizsgálati anyagot kell küldeni az Országos Állategészségügyi Intézetbe.

372. §[184]

Az Állomás feladatai

373. § Ha az Állomás a betegségről, fertőzöttségről, a betegségnek vagy fertőzöttségnek gyanújáról értesül, köteles a helyszínre azonnal kiszállni, és a Szabályzat 83. és 224. §-a szerint eljárni.

A minisztérium megbízottjának feladatai

374. § Ha a minisztérium megbízottat küld a helyszínre, a megbízott köteles a Szabályzat 227. §-a szerint eljárni. Az Állomás és a kirendelt állatorvosok a védekezési szabályok tekintetében a megbízott rendelkezései szerint kötelesek eljárni.

Az Országos Állategészségügyi Intézet feladatai

375. § Az Országos Állategészségügyi Intézet köteles a beküldött vizsgálati anyagot a ragadós száj- és körömfájás vírustípusaira és az SVD vírusára azonnal megvizsgálni és a vizsgálat eredményéről a minisztériumot, valamint az érdekelt Állomást haladéktalanul értesíteni.

Helyi zárlat

376. § (1) A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában előírtakon felül megegyeznek a 229. § (1), (2), (5), (8) és a 230. § (1) és (3) bekezdéseinek előírásaival.

(2) A helyi zárlat alatt álló helyre az ott lakókon és az ott dolgozókon, állatorvoson, más állategészségügyi dolgozón kívül külön engedély nélkül csak orvos és tűzoltó léphet be. Az engedélynek más személyek részére történő megadására a járványvédelem helyi irányításával esetenként megbízott, a védekezést irányító állatorvos jogosult.[185]

(3) A helyi zárlat alatt álló helyről a betegség megállapítása után az ott dolgozók és az ott lakó személyek - a hatósági állatorvos külön engedélyével - átöltözés és szigorú személyi fertőtlenítés után rendszeresen is eltávozhatnak, ha az átöltözésre és a fertőtlenítésre a megfelelő feltételeket megteremtették.

377. §[186]

Községi zárlat

378. § Azt a községet, amelyben a betegséget megállapították, községi zárlat alá kell helyezni. A községi zárlat szabályai megegyeznek a Szabályzat 233. §-ában előírtakkal.

Védőkörzet

379. § A betegség megállapítása esetén védőkörzetet kell kialakítani. A védőkörzetbe be kell vonni mindazokat a községeket vagy községrészeket, amelyek a községi zárlat alatt álló terület határától légvonalban számított harminc km-es körzetbe esnek. A védőkörzet szabályai megegyeznek a Szabályzat 235. §-ának előírásaival.

Az oltás szabályai

380. § A sertések hólyagos betegsége ellen védőoltás kizárólag a minisztérium engedélyével végezhető.

Az állatok leölése hatósági rendelkezésre

381. § (1) Ha a betegséget vagy a fertőzöttséget egy vagy több kistermelői udvarban állapították meg és a vizsgálatok eredménye alapján a betegség a leöléssel előreláthatólag helyhez köthető, hatósági rendelkezésre az összes fogékony állatot le kell öletni a helyi zárlat alatt álló fertőzött, továbbá a fertőzöttség gyanúja miatt helyi zárlat alá vett udvarban, ha az ott tartott fertőzöttségre gyanús állat a beteg vagy fertőzött állattal közvetlenül érintkezett.[187]

(2) A leolást vértelen úton - ha arra más lehetőség nincs - az állatok tartási helyén kell végrehajtani. A hullával a Szabályzat 241. §-a szerint kell eljárni.

(3) Ha a betegséget vagy a fertőzöttséget mezőgazdasági nagyüzemben, állandóan legelőn tartott állatok között, illetőleg kistermelő udvarában állapították meg ugyan, de a betegség helyhez kötése a fennálló körülmények miatt előreláthatóan nem lehetséges, a fogékony állatok leölésétől el kell tekinteni. Ha a leölés mégis indokoltnak látszik, arról a minisztérium dönt.

382. § A betegségen átesett nagyüzemi sertésállományt, valamint az esetleg karaténozott kistermelői sertésállományt a minisztérium által meghatározott helyen és időben, helyi zárlat alatt álló vágóhídon történő levágás útján maradéktalanul fel kell számolni.

Betegségre gyanús, a fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állatok levágásának szabályai

383. § A betegségre gyanús, a fertőzött és a fertőzöttségre gyanús állatokat a minisztérium engedélyével vagy utasítására, erre a célra létesített vagy igénybe vett vágóhídon szabad levágni. A levágás szabályai megegyeznek a Szabályzat 238. § (1)-(5) és (7)-(8) bekezdéseinek előírásaival.

A levágott állatok húsának felhasználása

384. § (1) A levágott, betegségre gyanús, fertőzött és fertőzöttségre gyanús állatok húsát ki kell csontozni és legalább 70°C-os maghőmérsékleten hőkezelt húskészítményekbe való bedolgozás, párolás, sütés vagy főzés után szabad forgalomba hozni.

(2) A vágás során a gyomor-bélcsatornát a nyelőcső kezdeténél és a végbélnél lekötve, egybefüggően kell eltávolítani. A lábvégeket (körmöket) és a túrókarimát szintén el kell távolítani és bélcsatornával, a csontokkal, valamint a fogyasztásra alkalmatlan egyéb részekkel együtt, a hullával azonos módon - elásással vagy ATEV útján való feldolgozással - ártalmatlanná kell tenni.

A hullák ártalmatlanná tétele

385. § A hullák a hullarészek ártalmatlanná tételének szabályai megegyeznek a Szabályzat 241. §-ának előírásaival.

A trágya és a takarmányhulladék megsemmisítése

386. § (1) A beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús sertéssek trágyáját a takarmányhulladékkal együtt naponta ki kell ártalmatlanná tenni azzal az eltéréssel, hogy a leföldelt trágya, illetőleg a le nem földelhető hígtrágya kihordása a helyi zárlat feloldásától számítva nyáron három hónap, télen hat hónap elteltével engedélyezhető a telephez legközelebb levő, lehetőleg közutak érintése nélkül megközelíthető mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló területre, ahol azt azonnal le kell szántani.

(2) A fertőzött trágya kihordásában és leszántásában közreműködő személyeket, járműveket, gépeket és a szállítás útvonalát a napi munka befejeztével - szükség szerint ennél gyakrabban - szigorított módon kell fertőtleníteni.

A takarmány felhasználásának korlátozása

387. § A helyi zárlat alatt álló helyen tárolt szemes- és szálastakarmányt meg kell óvni a fertőződéstől. A takarmány felületét fertőtleníteni kell. Az ilyen takarmányt a betegségre nem fogékony állatokkal meg szabad etetni.

A zárlat enyhítése

388. § A hely és a községi zárlat, valamint a védőkörzet enyhítésének feltételei megegyeznek a Szabályzat 244-246. §-ainak előírásaival.

Vadon élő állatokkal való eljárás

389. § Ha a betegséget vadon élő állaton vagy olyan helyen tartott háziállaton állapították meg, ahol vaddisznókkal közvetlenül vagy közvetve érintkezhet, az Állomás a fertőzött területen járó vaddisznók etetéssel történő helyhez kötése - kivételesen indokolt esetben kilövése - iránt köteles intézkedni a területileg illetékes vadgazdálkodási szervnél (vadásztársaságnál, egyéb vadgazdálkodási szerveknél stb.) vagy a zárt területek (HM, természetvédelmi területek stb.) tulajdonosainál vagy használóinál.

A betegség megszűntté nyilvánítása

390. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha a lezárt helyen már nincs fogékony állat és a végső fertőtlenítést végrehajtották. Azokat a helyeket, ahol beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús sertés megfordult, a helyi zárlat alól fel kell oldani, ha ott már nem tartanak fogékony állatot.

(2) Fertőtlenítés nélkül fel kell oldani a helyi zárlatot, ha a zárlat alatt levő helyen csak fertőzöttségre gyanús sertéseket tartanak és a tizennégy napig tartó megfigyelés alatt a betegségre gyanút keltő tüneteket nem észleltek. A megfigyelési időt a fertőzöttség gyanújának felmerülésétől kell számítani.

(3) A községi zárlatot fel kell oldani, ha a községben az utolsó helyi zárlat feloldását követő tizennégy napi megfigyelési idő alatt nem történt SVD-re gyanút keltő újabb megbetegedés.

(4) A védőkörzetet meg kell szüntetni, ha a védőkörzetben már egy község sem áll községi zárlat alatt. A védőkörzet a minisztérium megbízottjának véleménye alapján községi zárlat ellenére is megszüntethető, ha a betegség helyhez kötése biztosítottnak látszik.

(5) A helyi zárlatot feloldani és a betegséget hatóságilag megszűntté nyilvánítani csak az Állomás véleménye alapján szabad.

(6) A betegség és a helyi zárlat tartama alatt napont végzendő, valamint az előzetes és a végző fertőtlenítés szabályait a Szabályzat 253. §-a tartalmazza.

VESZETTSÉG

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús, valamint a betegség szempontjából aggályos állat meghatározása

391. § (1) Veszett az az állat,[188]

amelyen a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak, vagy amelynek diagnosztikai vizsgálata során (Negri test kimutatása, immúnfluoreszcens eljárás stb.) a veszettséget kétséget kizáró módon megállapították, vagy

amelynek nyúltvelejével beoltott kísérleti állat megbetegedett, vagy

amely a tüneteket nem kifejezetten mutatja, de veszett állat harapta meg.

(2) Veszettségre gyanús az az állat[189]

amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, vagy

amely tünetmentes, de feltételezhetően veszett állat marta meg, vagy

amely tünetmentes, egy éven belül veszettség ellen beoltották és veszett állat marta meg, vagy

- amely tüneteket nem mutat, veszett állat marta meg és oltva nem volt.

(3) Veszettség fertőzöttségére gyanús az az állat, amely veszett, vagy veszettségre gyanús állattal érintkezett vagy érintkezhetett.

(4) Veszettség szempontjából aggályosnak kell tekinteni az olyan fertőzöttségre sem gyanús ebet, vagy macskát, amely embert mart meg.

Az állat tulajdonosának vagy a beteg vadon élő állat észlelőjének feladatai

392. § A Szabályzat 78. §-ban előírtakat meghaladó feladatok a következők.

(1) A természetellenesen viselkedő (szelíd, megfogható, nappal az emberi településekre, házakba, kertekbe bemenő) róka vagy egyéb vadon élő felbukkanását, jármű által elgázolt vagy ismeretlen ok miatt elhullott róka tetemének tényét az állampolgár a szakigazgatási szervnek vagy az állatorvosnak köteles bejelenteni.

(2) A beteg, beteggyanús, vagy természetellenesen viselkedő állatot - amennyiben az elzárása egyáltalán lehetséges és veszély nélkül megtehető - olyan helyre kell elkülöníteni, ahol más állatokkal nem érintkezhet. Az eljárás során az állattal való bárminemű közvetlen érintkezéstől, főként a harapásától óvakodni kell.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

393. § (1) A Szabályzat 81. §-ában előírtakat meghaladó feladatokon felül a hatósági állatorvos köteles:

a) a betegség eredetének vizsgálata során különös gondot fordítani arra, hogy a veszett vagy veszettgyanús állat embert mart-e;

b) amennyiben embermarás történt, e tényről a körzeti orvost haladéktalanul - írásban is - értesíteni kell;

c) a betegségben vagy annak gyanújában elhullott, levágott vagy leölt állatból vizsgálati anyagot állategészségügyi intézetbe küldeni.

(2) A hatósági állatorvos köteles a Szabályzat 82. §-ában előírtakon felül:

a) az érintett községben az ebzárlatot elrendelni;

b) a gulyában, nyájban, csordában stb. tartott fertőzöttségre gyanús állatok tekintetében az Állomás intézkedését kérni;

c) ha a községben a betegség több helyen jelentkezett, a községben levő valamennyi kutya és macska leöletését is elrendelheti; az egy éven belül veszettség ellen védőoltásban részesített eb leölése - hatósági megfigyelés alá helyezése mellett - mellőzhető.

(3)[190]

(4) Az Állomás köteles a Szabályzat 83. §-ában előírtakon felül:

a) a 393. § (2) bekezdés b) pontjában jelzett bejelentés esetén helyszíni vizsgálatot tartani, s ennek eredményeképpen

b) a veszettség elleni védőoltás elrendelésének vagy engedélyezésének kérdésében dönteni;

c) ha az állattartók állataikat védőoltásban részesítik, a fertőzöttségre gyanús állatok további együtt tartását, és legeltetését engedélyezni;

d) a fertőzött területen működő vadgazdálkodási szerveket a veszettség közegészségügyi jelentőségére írásban figyelmeztetni,

- szórványos esetek előfordulása esetén a rókák lebőrözésének elhagyását javasolni;

- jelentős mértékű fertőzöttség esetén a lebőrözést megtiltani;

e) indokolt esetben a megyei osztály intézkedését kérni, hogy a rókák vagy a fertőzött területen élő egyéb veszélyeztető állatfajok vadászatát, s az elhullott egyedek lebőrözését tiltsa meg.

(5) Az állategészségügyi intézet köteles a vizsgálat eredményéről a vizsgálati anyagot beküldő állatorvost, az Állomást és embermarás esetén az OKI-t értesíteni.

A veszett, veszettségre és fertőzöttségre gyanús, továbbá a veszettség szempontjából aggályos állattal való eljárás

394. § (1) A veszett, veszettségre és fertőzöttségre gyanús, továbbá a veszettség szempontjából aggályos állattal való eljárás szabályait az 1. számú függelék tartalmazza.

(2) A veszettségre gyanús, embert nem mart egy éven belül veszettség ellen oltott eb leöletése azonban - a tulajdonos kérelmére - 90 napos megfigyelésre változtatható, ha a megfigyelés aggálymentesen végrehajtható.

(3) Ha az eben, macskán és rókán kívül egyéb háziállatok megfigyelése az állatok nagy száma miatt nem vihető keresztül, az állatokat veszettség elleni védőoltásban kell részesíteni. A megfigyelés helyett az állattartó kérelmére az állat azonnali levágását engedélyezni lehet.

1. számú függelék

A veszett, veszettségre és fertőzöttségre gyanús, továbbá a veszettség szempontjából aggályos állattal való eljárás

A hatósági megfigyelés szabályai

395. § (1) A veszettségre gyanús eb és macska mefigyelését általában a gyepmesteri telepen, annak hiányában a rendelkezésre álló más alkalmas helyen kell végezni. A nem jellemző tüneteket mutató állatokat - mindaddig, amíg az állat meg nem gyógyult, vagy el nem hullott - naponként, a klinikai tüneteket nem mutató állatokat hetenként meg kell szemlélni.

(2) A veszettség fertőzöttségére gyanús eb megfigyelését az állattartónál és annak költségére kell háromhetenként történő megszemléléssel végezni.

(3) A veszettség szempontjából aggályos ebet és macskát a tartási helyén 14 napig tartó megfigyelés alá kell helyezni, s az állatot a tulajdonos költségére hetenként egy ízben meg kell szemlélni.

(4) A veszettségre gyanús egyéb háziállatok megfigyelését a tartási helyükön kell

a) a tünetek fennállása esetén naponként,

b) a tünetek hiányában hetenként,

veszettség fertőzöttségének gyanúja esetén háromhetenként történő megszemléléssel végezni.

Az állatokat a megfigyelés alatt elzárva és lehetőleg megkötve akként kell elkülöníteni, hogy azokkal más állat és ember ne érintkezhessék.

(5) A megfigyelés alatt tartott

a) ebet és macskát a megfigyelés helyéről nem szabad kivinni,

b) egyéb háziállatok a hatósági állatorvos engedélyével meghatározott munka elvégzése, illetőleg legeltetés céljából kivihetők.

(6) Ha a veszettségre gyanús állat a megfigyelés alatt megveszett, azt azonnal le kell ölni, ha pedig elhullott, vizsgálati anyagot kell az állategészségügyi intézetbe küldeni.

(7) Az állattartó figyelmét fel kell hívni arra, hogy a megfigyelés alá vont állaton észlelt minden rendellenességről vagy az állat megszökéséről a hatósági állatorvost azonal értesíteni köteles. Ilyen esetben a hatósági állatorvos soron kívül vizsgálatot köteles végezni.

(8) A hatósági állatorvos a megfigyelés eredményéről az Állomásnak köteles jelentést tenni.

A hatósági rendelkezésre történő leölés

396. § (1) A hatósági rendelkezésre történő leölést vértelen úton kell végezni.

(2) Eb, macska, 6 hónapon belül engedéllyel befogott vadon élő és szabadon élő vadállat leölését állami kártalanítás nélkül, egyéb hasznos háziállat leölését állami kártalanítás mellett kell elrendelni.[191]

Ebzárlat szabályai

397. § (1) Az ebzárlatot a veszettségnek vagy a veszettség gyanújának észlelésétől számított 90 nap tartamára kell elrendelni és a szükséghez képest kell meghosszabbítani.

(2) Az ebzárlat tartama alatt a (3) bekezdésben felsorolt ebek kivételével

a) tartási helyén minden kutyát és macskát elzárva, illetőleg a kutyákat megkötve úgy kell tartani, hogy azok más állattal vagy emberrel ne érintkezhessenek; zárt udvarban a kutyák elzárását vagy megkötését mellőzni lehet, ha azok onnan ki nem szökhetnek;

b) kutyát tartási helyéről csak pórázon vezetve és szájkosárral szabad kivinni;

c) a község területéről kutyát vagy macskát csak a hatósági állatorvos kedvező eredményű vizsgálata után és engedélyével szabad kivinni.

(3) A vadászebek, a fegyveres erők és fegyveres testületek ebei rendeltetésszerű használatuk idejére mentesek a (2) bekezdésbe foglalt korlátozás alól. A pásztorebeket szájkosárral ellátva szabad állatok őrzésére alkalmazni.

(4) A veszettség elleni pótoltást meg kell szervezni és végre kell hajtani.

(5)[192]

(6) A helyi szakigazgatási szerv köteles az ebzárlat idején szabadon talált kutya és macska befogása és állami kártalanítás mellőzésével történő leölése iránt intézkedni. Ha azonban az állattartó igazolja, hogy az ebzárlat megszegése hibáján kívül eső okokra vezethető vissza, kérelmére az eb a 395. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott hatósági megfigyelés alá helyezhető.

A megfigyelés ebben az esetben az ebzárlat megszűnéséig tart. Az eb megfigyelése az ebzárlat esetleges meghosszabbítása esetén sem tarthat 90 napnál tovább.

(7) Az ebzárlatot fel kell oldani, ha annak időtartama alatt a községben veszettséget vagy veszettség gyanúját kutyán, macskán vagy vadon élő állaton újból nem állapították meg. Az ebzárlat tartama alatt veszettségnek vagy veszettség gyanújának más hasznos háziállaton történt megállapítása az ebzárlat feloldását nem érinti.

A gyógyítás korlátozása

398. § A veszett vagy veszettségre gyanús állaton gyógyítási kísérletet végezni nem szabad. A veszettség fertőzöttségére gyanús állaton gyógyítási kísérletet vagy műtétet csak az állatorvos végezhet.

A veszélyeztető vadon élő állatok számának gyérítése és vadászati tilalma

399. § (1) A veszettség járványának rókák közötti terjedése, illetve járvány más állatfajra való átterjedése esetén a minisztérium a rókák és más nem védett veszélyeztető ragadozók gyérítését egyéb módon is előírhatja. A védett állatokkal kapcsolatos beavatkozás csak az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal egyetértésével szervezhető.

(2) Az (1) bekezdésben előírt gyérítés végrehajtása - az állategészségügyi szolgálat felügyelete alatt - a vadgazdálkodási szervek (vadásztársaság, egyéb vadgazdálkodási szervek stb.), illetve a zárt területen (HM, természetvédelmi területek stb.) a terület tulajdonosának vagy használójának kötelessége.

(3) Azokon a területeken, ahol a veszettséget rókák között ismételten megállapították, az elhullottan talált vagy lőtt rókák lebőrözését, a rókák hajtással történő vadászatát, súlyos esetben valamennyi veszélyeztetett állatfaj egyedeinek vadászatát megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szerve időszakosan megtilthatja.[193][194]

Nyerstermékek felhasználásának tilalma

400. § (1) A veszett és veszettségre gyanús állat tejét, szőrét, gyapját felhasználni vagy forgalomba hozni tilos. Ezeket a nyerstermékeket - a tej kivételével - a hullákkal vagy hullarészekkel azonos módon kell ártalmatlanná tenni. A tejet egyenlő mennyiségű mésztejjel keverve elásás útján kell ártalmatlanná tenni.

(2) A veszett vagy veszettségre gyanús állat által megmart tünetmentes állat levágása esetén [401. § (1) bekezdés b) pontja] a hús és az egyéb termék - az agy- és gerincvelő, valamint a marás helyét környező részek kivételével, amelyeket ártalmatlanná kell tenni - felhasználható és forgalomba hozható, ha a marás óta 48 óra még nem telt el.

A veszett és veszettségre gyanús állatok levágásának tilalma, a veszettség fertőzöttségére gyanús állatok levágása

401. § (1) A veszett és veszettségre gyanús állatot levágni tilos.[195]

(2) A veszett és veszettségre gyanús állat által megmart tünetmentes, valamint a veszettség fertőzöttségére gyanús állat a marást követő 48 órán belül levágható.

A hullák felhasználásának és boncolásának tilalma

402. § (1) A veszett és a veszettségre gyanús állat hulláját és a hullarészeit (húsát, bőrét, szőrét, gyapját, szarvát, csülkét stb.) felhasználni, vagy forgalomba hozni tilos. A hullát és hullarészeket ártalmatlanná kell tenni.

(2) A veszett és a veszettségre gyanús állat hulláját csak hatósági állatorvosnak szabad felboncolni. A boncolás csak a laboratóriumi vizsgálat céljára szükséges vizsgálati anyag vételére terjedhet ki.

(3) A veszett és a veszettségre gyanús állat hulláját lebőrözni tilos. Ha a hulla ártalmatlanná tétele elásás útján történik, a bőrt a hullának a hullagödörbe való helyezése előtt többszörös keresztülmetszéssel használhatatlanná kell tenni.

Közegészségügyi rendszabályok

403. § (1) A hatósági állatorvos veszettségnek vagy veszettség gyanújának megállapításáról köteles a körzeti orvost írásban értesíteni. Az értesítésben mindazokat a személyeket fel kell tüntetni, akik a veszett vagy a veszettségre gyanús állattal közvetlenül érintkeznek.

(2) A hatósági állatorvos köteles a területileg illetékes körzeti orvost abban az esetben is haladéktalanul értesíteni, ha veszett, veszettségre vagy fertőzöttsége gyanús, illetőleg veszettség szempontjából aggályos eb, macska, vagy vadon élő állat embert mart meg. A hatósági állatorvos a körzeti orvost a veszettséggel kapcsolatos körülményekről, a tett intézkedéséről és annak eredményéről is köteles értesíteni.

(3) A körzeti és a kórházi orvos köteles minden kutyától, macskától vagy a vadon élő állattól származó sebesülés észlelése esetén az állattartó nevének és lakcímének közlésével az eset helye szerint illetékes hatósági állatorvost haladéktalanul írásban értesíteni. A hatósági állatorvos az értesítés alapján köteles a szükséges intézkedéseket késedelem nélkül megtenni.

(4) A veszett és a veszettségre gyanús állat felboncolása [402. § (2) bekezdése] csak védőruházatban (gumikesztyű, arcvédő stb.) végezhető.

A betegség megszűntté nyilvánítása

404. § (1) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a veszett állat leölése és a fertőtlenítés megtörtént. Amennyiben a megbetegedés nyájban történt, a betegséget akkor lehet megszűntté nyilvánítani, amikor a sorozatoltás utolsó oltásától számított 14 nap eltelt és ez idő alatt újabb megbetegedés nem fordult elő.

A betegség megszűntté nyilvánítását nem akadályozza az sem, hogy a községben veszettség gyanúja vagy veszettség fertőzöttségének gyanúja miatt állatok hatósági megfigyelés alatt állnak.

(2) Fertőtleníteni kell:

a) a veszett és veszettségre gyanús eb és macska elhulása vagy leölése után a kőből, téglából vagy betonból készített ólat és a fémből való felszerelési tárgyakat;

b) az eben és macskán kívül a veszett vagy veszettségre gyanús más hasznos háziállat elhullása vagy leölése után az állat álladnó állását és az ezzel szomszédos állásokat, illetőleg ha az állatok helyüket változtathatták, az egész helyiséget;

c) a hulla szállításához használt járművet, valamint a leölésnél és a boncolásnál használt eszközöket;

d) a veszett vagy a veszettségre gyanús állattal, illetőleg annak hullájával közvetlenül érintkezett személyeket.

(3) Az eb és macska más anyagból készített ólját, s a nem fémből készített felszerelési tárgyakat (kosarat, párnát, takarót, almot, pórázt, nyakörvet stb.) el kell égetni.

(4) A fertőtlenítést szigorított módon kel végezni.

BAROMFIKOLERA

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús baromfi és állomány meghatározása

405. § A fertőzött állományt a Szabályzat 89. §-ában foglaltak szerint és az alábbi kiegészítésekkel forgalmi korlátozás alá kell venni:

(1) A fertőzött állományt gyógykezelni kell. A gyógykezelés megkezdése előtt a klinikailag beteg állatokat el kell távolítani. A gyógyszerek várható eredményességének fokozására előzetes rezisztencia vizsgálatot kell végeztetni. A betegség megszűnése után az állatokat úgy kell tartani, hogy más, fogékony baromfival ne érintkezhessenek.

(2) A betegség ismételt jelentkezésének elkerülése érdekőben az átvészelt állattok minden ellenállóképességet csökkentő beavatkozás előtt (tömésbe állítás, tolltépés stb.) gyógyszeres kezelésbe kell részesíteni.

(3)Baromfikolerára gyanús az a beteg baromfi, amely a korelára jellemző tüneteket nem mutatja, de

baromfikolerában beteg vagy elpusztult baromfival együtt tartják, tartották vagy ilyennel érintkezett,

benne a betegséget határozottan laboratóriumban sem lehet megállapítani.

(4) Baromfikolerával fertőzött az az állomány, amelyben beteg egyedet találtak.

(5) Fertőzöttségre gyanús az a baromfi, amely kilinikailag egészséges, de beteg vagy betegségre gyanús állattal a betegség megszűntté nyilvánításáig érintkezett vagy ilyen baromfival együtt tartották.

Forgalmi korlátozás

406. § A fertőzött állományt a Szabályzat 89. §-ában foglaltak szerint és az alábbi kiegészítésekkel forgalmi korlátozás alá kell venni:

(1) A fertőzött állományt gyógykezelni kell. A gyógykezelés megkezdése előtt a klinikailag beteg állatokat el kell távolítani. A gyógyszerek várható eredményességének fokozására előzetes rezisztencia vizsgálatot kell végeztetni. A betegség megszűnése után az állatokat úgy kell tartani, hogy más, fogékony baromfival ne érintkezhessenek.

(2) A betegség ismételt jelentkezésének elkerülése érdekében az átvészelt állatokat minden ellenállóképességet csökkentő beavatkozás előtt (tömésbe állítás, tolltépés stb.) gyógyszeres kezelésben kell részesíteni.

(3) A több csoportban elhelyezett, egymással közvetlenül nem érintkező baromfi közül a betegség megállapítása után a beteg, vagy betegségre gyanús csoportot azonnal el kell távolítani és úgy elhelyezni, hogy a betegséget ne terjeszthesse.

A forgalmi korlátozás enyhítése

407. § (1) A forgalmi korlátozás alatt álló helyről száraz, zsákolt tollat, valamint 1%-os formalinban vagy 3%-os klórlúgban 1-2 percig áztatott tojást a hatósági állatorvos engedélyével lehet kiszállítani. Az ily módon kezelt tojás keltetésre is felhasználható.

(2) A forgalmi korlátozás alatt álló helyről betegségre vagy fertőzöttségre gyanús baromfi - a klinikai tüneteket mutató állatok kivételével - a hatósági állatorvos engedélyével azonnali levágás céljából baromfifeldolgozó üzembe elszállítható.

(3) A vágást és feldolgozást elkülönítetten, vagy a rendes vágás befejezése után kell elvégezni. A feldolgozó helyet és a szállító járművet szigorított módon fertőtleníteni kell.

A betegség megszűntté nyilvánítása

408. § (1) A forgalmi korlátozást fel kell oldani, ha

a) a fertőzött állományban az utolsó baromfikolerában történt elhullás napjától számított 14 nap kedvezően eltelt;

b) a fertőzött állományt levágták, és a fertőzöttségre gyanús állományban a 14 napos megfigyelési idő alatt a betegség nem fordult elő, és

c) mindkét esetben a telepet szigorított módon fertőtlenítették,

(2) Baromfikolerával fertőzött állományt

a) a betegség megszűntté nyilvánítása után továbbtartásra, hizlalásra értékesíteni nem szabad;

b) a továbbtartása során más fogékony baromfival összekeverni nem szabad.

(3) A (2) bekezdés b) pontjában előírtak alól - a betegség ellen előzetesen immunizált állományok esetében - az Állomás felmentést adhat.

BAROMFIPESTIS

Beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús baromfi és állomány meghatározása

409. § (1) Baromfipestisben beteg az a baromfi, amelyen a klinikai tünetek jellegzetesen mutatkoznak, vagy az elhullott, a leölt vagy levágott baromfiban a baromfipestisre jellemző kórbonctani elváltozások megtalálhatók.

(2) Azt a baromfit is betegnek kell nyilvánítani, amelynek váladékmintájából, vagy az elhullott állat szerveiből (illetőleg tojásaiból) a baromfipestis vad (velogén) vírusát kimutatták.

(3) A baromfipestisre gyanús az a baromfi, amelyen a klinikai tünetek nem mutatkoznak jellegzetesen, és az elhullott, leölt vagy levágott állatnak a kórbonctani elváltozások a betegségre nem jellemzőek, de gyanútkeltőek és a baromfipestis vad vírusát nem sikerült kimutatni.

(4) Baromfipestissel fertőzött az az állomány, melyben beteg állat található.

(5) Baromfipestis fertőzöttségre gyanús az a baromfi:

- amely beteg, beteggyanús baromfival (állománnyal), fertőzést terjesztő személlyel, tárggyal érintkezett, illetőleg, ha a klinikai tünetek és kórbonctani elváltozások hiányában a vérvizsgálattal kimutatott specifikus ellenanyagok mennyiségét (titerét) a vizsgáló laboratórium vadvírus fertőzésre utalónak minősíti;

amely olyan keltetőből származik, ahol beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatoktól származó tojásokat is keltettek.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

410. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-ában előírtakat.

(2) A betegség hatóságilag csak az Állomás felülvizsgálata után állapítható meg.

(3) A baromfipiacot és a átvevőhelyet a hatósági állatorvosnak időszakonként kötelessége ellenőrizni. Amennyiben baromfipestisben beteg, betegségre gyanús élő vagy vágott baromfit talál, az azzal együtt található valamennyi, e betegség iránt fogékony állatot vagy betegségterjesztő terméket le kell foglalni és elkülönített helyen hatósági zár alatt tartani, indokolt esetben az állategészségügyi intézetbe vizsgálati anyagot küldeni. Az eladóteret vagy az átvevőhelyet szigorított módon fertőtleníteni kell. A fenti intézkedéseiről az Állomást rövid úton tájékoztatni kell.

(4) A betegségnek vagy gyanújának megállapítása esetén az Állomás köteles a minisztériumnak rövid úton haladéktalanul jelentést adni.

Helyi zárlat

411. § (1) A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a helyi zárlat alá helyezett nagyüzemi telepet egy járványtani egységként kell kezelni;

b) a helyii zárlat alatt álló helyen tojáskeltetést megindítani nem szabad;

c) baromfipestissel fertőzött tenyészállományból származó tojásokat - ha már keltetőgépben vannak - meg kell semmisíteni, és a keltetőt szigorított módon fertőtleníteni kell;

d) amennyiben a betegség leküzdése más módon nem lehetséges, a beteg, betegségre, fertőzöttségre gyanús baromfit, azoknak tojásait, a takarmányt és betegségterjesztő tárgyakat meg kell semmisíteni. Az állatok leölését vértelen úton kell elvégezni. Az egyéni állattartók helyi zárlat alá vett udvaraiban e betegség iránt fogékony valamennyi baromfit le kell ölni, és elégetéssel vagy elásással ártalmatlanná kell tenni. A mezőgazdasági nagyüzemből - amennyiben a leölt baromfi az előzőekben leírt módon nem semmisíthető meg - a hullákat gépkocsin, megbízható kísérettel ÁTEV telepre kell szállítani és feldolgoztatni.

Községi zárlat

412. § (1) Azt a községet, amelyben a betegséget megállapították, közésgi zárlat alá kell helyezni.

(2) A községi zárlatnak a Szabályzat 92-93. §-ában előírtakat meghaladó szabályai a következők:

a) a betegség iránt fogékony és a betegséget passzív módon hurcoló állatokat bezárva kell tartani;

b) a község (rész) valamennyi fogékony, kistermelői tulajdonban levő baromfiállományát meg kell vizsgálni és a minisztérium által meghatározott módon védőoltásban kell részesíteni.

A zárlat enyhítése

413. § (1) A zárlat alól a nem fogékony állatok kiszállítására felmentés adható.

(2) A zárlat alá helyezett községben vagy mezőgazdasági nagyüzemben keltetés céljára tojást gyűjteni vagy a keltetést megindítani csak az Állomás előzetes engedélyével szabad.

(3) A községi zárlat alatt álló község helyi zárlat alatt nem álló udvaraiból származó, a zárlat ideje előtt és annak időtartama alatt termelt árutojást egy helyre összegyűjtve 2%-os formalinoldatban történő, 5 percig tartó merítéses fertőtlenítés után az Állomás előzetes hozzájárulásával, a hatósági állatorvos engedélyével el szabad szállítani. A fertőtlenítést a gyűjtőhelyen hatósági állatorvos ellenőrzése mellett kell elvégezni.

(4) A helyi zárlat alatt álló udvarból vagy mezőgazdasági nagyüzemi telepről származó tojást 2%-os formalinos fürdetéssel vagy formalinos gázosítással elvégzett fertőtlenítés után, megjelölt papírtálcán, előre meghatározott helyre, létojás készítése céljából az Állomás előzetes hozzájárulásával a hatósági állatorvos engedélye alapján el lehet szállítani. A járványvédelmi rendszabályok betartása mellett elvégzett tojástörésről, a papírtálcák és tojáshék megsemmisítéséről gondoskodni kell. A létojást csak formalinos kezelés után, jól zárható kannákban, ipari feldolgozásra szabad elszállítani.

(5) A betegség miatt zárlat alatt álló község hely zárlat alatt nem álló nagyüzemi telepéről származó baromfi 24 órás koplaltatás és előzetes kedvező eredményű helyszíni vizsgálat után - a minisztérium előzetes hozzájárulásával és az Állomás engedélyével - kizárólag azonnali levágás céljából baromfifeldolgozó üzembe elszállítható. A vágóhíddal a levágás időpontját előzetesen egyeztetni kell. A szállító járművet ponyvával úgy kell letakarni, hogy az állatok ürüléke és a toll ne szóródjék szét.

(6) A hatósági állatorvos az engedély kiadása előtt köteles a szállításhoz megbízható kíséretről gondoskodni, és az előírt feltételeket ellenőrizni.

(7) A szállító járműveket, a rakodásnál közreműködő dolgozókat azonnnal, a vágóhídon, a függesztőhelyiséget, a vágó- és feldolgozó helyet és a vágásnál közreműködő dolgozókat a vágás befejezése után szigorított módon fertőtleníteni kell.

(8) A zsigerek és a hús csak hőkezelés után hozható forgalomba. A mellékterméket (fej, láb, toll stb.) az ÁTEV útján kell feldolgoztatni, vagy elásással meg kell semmisíteni.

(9) A helyi zárlat alatt álló telepről a zsákolt, vagy silótoronyban tárolt takarmányt az állatok leölése és a végfertőtlenítés után - az Állomás előzetes engedélye alapján - e betegség iránt nem fogékony nagyüzemi állatokkal megetethető.

A betegség megszűntté nyilvánítása

414. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani, ha a zárlat alatt álló egyéni állattartó udvarában vagy mezőgazdasági nagyüzemben fogékony állat már nincs.

(2) A takarítás és tisztogatás után szigorított módon fertőtleníteni kell a baromfi tartási helyét, az etető- és itatóedényeket, a takarítóeszközöket, az ólak padlásterét és környezetét. Mezőgazdasági nagyüzem esetében az elvégzett fertőtlenítés hatékonyságát az Állomás laboratóriumával ellenőriztetni kell.

(3) Fertőtlenítés nélkül is fel lehet oldani a helyi zárlatot, ha a zárlat alá helyezett helyen csak betegségre vagy fertőzöttségre gyanús baromfit tartottak, és a gyanú megállapításától számított 12 napos megfigyelési idő alatt baromfipestis megbetegedés nem igazolódott.

(4) A községi zárlatot fel kell oldani és a betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben már egy hely sem áll helyi zárlat alatt és a község (rész) fogékony állományának szűrése és vakcinás védőoltása után 12 nap kedvező eredménnyel eltelt.

KACSAPESTIS (a kacsák vírusos bélgyulladása)

Beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús baromfi és állomány meghatározása

415. § (1) Kacsapestisben beteg az a fogékony víziszárnyas, amelyen a betegségre jellemző tünetek megfigyelhetők, vagy az elhullott, leölt vagy levágott állatban a kacsapestisre jellemző kórbonctani elváltozások megtalálhatók, vagy

- amelyen a laboratóriumi vizsgáló módszerrel a betegséget megállapították.

(2) Betegnek kell tekinteni azt az állatot is, amelynek váladékából vagy szerveiből (tojásaiból) a kacsapestis vadvírusát mutatták ki.

(3) Kacsapestisre gyanús az a fogékony víziszárnyas, amelyen - a kacsapestistisre gyanút keltő klinikai tünetek észlelhetők, vagy

- az elhullott, leölt vagy levágott állatban a kacsapestisre gyanút keltő kórfbonctani elváltozások megtalálhatók,

- a betegséget biztosan laboratóriumi módszerrel sem lehet megállapítani.

(4) Fertőzöttnek kell tekinteni azt az állatállományt, amelyben beteg egyedet találtak.

(5) A fertőzöttségre gyanúsnak kell tekinteni azt a fogékony állományt, amely

- a beteg vagy betegségre gyanús állattal vagy állománnyal érintkezett, vagy ilyennel együtt (egy tórendszerben) tartották, vagy

- a vérvizsgálattal kimutatott ellenanyagok mennyiségét vizsgáló laboratórium vadvírus fertőzöttségre gyanúsnak minősíti.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

416. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-ában előírtakat.

(2) A betegség hatóságilag csak az Állomás felülvizsgálata után állapítható meg.

Helyi zárlat

417. § (1) A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a helyi zárlat térbeli kiterjedését a betegség súlyossága, a tartási hely (tó, tórendszer, víztároló, folyóvíz) fekvése és nagysága szerint kell meghatározni;

b) a betegségnek vagy gyanújának megállapításakor az érintett állomány immunizálását a járványtani helyzettől (a klinikai kép, a betegség okozta kártétel nagysága stb.) függően az Állomás rendeli el, a veszélyeztetett, fogékony állomány immunizálásáról - esetenkénti elbírálás alapján - az Állomás dönt;

c) a zárlat tartama alatt elhullott állatokat össze kell gyűjteni és meg kell semmisíteni.

A zárlat enyhítése

418. § (1) A zárlat alól nem fogékony állatok elszállítására felmentés adható.

(2) A klinikailag egészséges és vakcinázott, vagy e betegségen átvészelt nagyüzemi törzsállománytól gyűjtött tojások 2%-os formalinos fertőtlenítés után keltetésre kerülhetnek. A keltetőben más helyről származó kacsatojást vagy egyéb fogékony madárfajok tojásait a fertőzött állománytól származókkal együtt keltetni tilos. A tojásokat kétszer lámpázni kell, és az elhalt embriót tartalmazó tojásokat el kell távolítani. A keltetői hulladékot a kórokozó széthurcolásának megakadályozása érdekében ártalmatlanná kell tenni. A kikelt naposállatokat a levágásig izoláltan kell felnevelni.

(3) A fertőzött és fertőzöttségre gyanús állomány - a klinikai tüneteket mutató állatok kivételével - azonnali levágás céljából vágóhídra szállíthetó. A szállítási engedélyt az Állomás adja. A feldolgozó helyet és a szállító járműveket szigorított módon fertőtleníteni kell.

(4) A zsigerek és a tőkehús csak hőkezelt készítménybe feldolgozva kerülhet forgalomba.

A betegség megszűntté nyilvánítása

419. § (1) A helyi zárlatot fel kell oldani a kacsapestis ellen elvégzett vakcinázást követő 14 nap múlva, ha

a) az állományban a betegség klinikai tüneteit mutató egyedek nincsenek;

b) a betegség klinikai tüneteit mutató állatok száma 1% alatt volt, és ezeket kiirtották, és a kiirtástól számított további 14 nap alatt újabb megbetegedés nem volt.

(2) Ha az állományt nem immunizálták, a zárlat a kacsapestis következtében történt utolsó elhullástól számított 14 nap elmúltával oldható fel.

(3) Az átvészelt állományt továbbtenyésztésre elszállítani nem szabad.

(4) A betegség megszűnése vagy az állatok levágásra történt elszállítása után a telep száraz részén előzetes takarítás után 2%-os klórlúggal szigorított módon végrehajtott fertőtlenítést kell végezni.

A PONTY TAVASZI VIRÉMIÁJA (VIRAEMIA)

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús hal és állomány meghatározása

420. § (1) Tavaszi virémiában beteg az a hal, amelyen

- a betegség tünetei kifejezetten mutatkoznak, vagy

- nem jellemző tünetek mellett a betegséget okozó vírust a halból az állategészségügyi intézetben kimutatták, vagy

- boncolással, húsvizsgálattal vagy laboratóriumi vizsgálattal a betegségre jellemző elváltozásokat megállapították.

(2) Beteg az állomány, ha a próbahalászat során kifogott halak között 3%-nál több beteg található. (A kifogandó halak darabszáma általában a kihelyezett, illetőleg a tóban becsült mennyiségnek 0,2-2%-a, amely azonban sok beteg hal, vagy igen nagy feltételezett halmennyiség esetén csökkenthető.)

(3) Tavaszi virémiára gyanús az a hal, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, boncolással, húsvizsgálattal, vagy laboratóriumi vizsgálattal a betegséget határozottan megállapítani nem lehet, de a hal tavaszi virémiában beteg hallal vagy állománnyal érintkezett.

(4) Betegségre gyanús az az állomány, amelyen a beteg halak aránya a 3%-ot nem éri el.

(5) Tavaszi virémia fertőzöttségre gyanús az a hal, illetőleg állomány, amelyen a tavaszi virémiára utaló tünetek nem mutatkoznak ugyan, de olyan tóból (teleltetőből, tartályból stb.) származik, amelyben az elszállítást megelőző 60 napon belül tavaszi virémiát vagy annak gyanúját állapították meg.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

421. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-aiban előírtakat.

(2) A betegség vagy annak gyanúja esetén a hatósági állatorvos köteles az állategészségügyi intézetbe vizsgálati anyagot küldeni.

(3) A betegséget az állategészségügyi intézet laboratóriumi vagy helyszíni vizsgálati eredményének ismeretében a hatósági állatorvos egyetértésével lehet megállapítani.

Forgalmi korlátozás

422. § (1) A fertőzött helyet a Szabályzat 89. §-a (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint az alábbi kiegészítésekkel forgalmi korlátozás alá kell helyezni:

a) a forgalmi korlátozás alá helyezett haltartó helyről halat csk fogyasztásra szabad elszállítani;

b) a forgalmi korlátozás alá helyezett haltartó helyen dolgozó személyek lábbelijét és kezét távozáskor fertőtleníteni kell;

c) a forgalmi korlátozás alá helyezett haltartó helyről halászati felszerelési eszközt, tárgyat, berendezést csak hatósági állatorvos engedélyével és fertőtlenítés után szabad kivinni.

A beteg, betegségre és fertőzöttségre gyanús halállománnyal való eljárás

423. § (1) A beteg, vagy betegségre gyanús állományt gyógykezelni kell. Amennyiben ez nem vezet eredményre vagy a gyógykezelés nem gazdaságos, az Állomás engedélyével a beteg, betegségre gyanús halállománynak kényszerlehalászását a gazdaság elvégezheti. A fogyasztásra alkalmas, tavaszi virémiás tüneteket nem mutató, 25 dkg-nál súlyosabb halakat a betegség elhurcolását kizáró módon, zárt edényzetben kell a Halértékesítő Vállalat által megjelölt telepre elszállítani. A szállítmányt kísérő jegyzéket "fertőzött helyről származó szállítmány" felirattal kell ellátni. A fogyasztásra alkalmatlan vagy 25 dkg-nál kisebb hallal a 424. §-ban foglalttak szerint kell eljárni.

(2) A fertőzöttségre gyanús állomány egészségi állapotát fokozottan figyelni, s indokolt esetben az állományt gyógykezelni kell.

A halhullák ártalmatlanná tétele

424. § A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús halak hulláját ártalmatlanná kell tenni. A hatósági állatorvos engedélyével a halhulla állatok takarmányozására hőkezelés vagy kémiai kezelés (halsilózás) után felhasználható.

A forgalmi korlátozás enyhítése

425. § (1) A forgalmi korlátozás alá helyezett haltartó helyre a betegség miatt megritkult halállomány kiegészítésére a gazdaság más, forgalmi korlátozás alatt nem levő haltartó helyéről származó halállományt, gazdaságossági okokból, a (30 bekezdés b) pontjában megjelölt 60 nap után a hatósági állatorvos engedélyével szabad bevinni. A hatósági állatorvos azonban az engedély kiadásával egyidejűleg a gazdaságot figyelmeztetni köteles, hogy az állomány dúsítása a betegség kiújulását eredményezheti.

(2) A forgalmi korlátozás alatt álló helyen használt eszközöket (ladikokat, edényeket, hálókat, járműveket stb.) a község területén belül levő tóegységbe vagy tógazdaságba a hatósági állatorvos, más község területére pedig az Állomás engedélyével szabad kivinni. Az engedély csak akkor adható meg, ha a hatósági állatorvos igazolja, hogy a kivinni kívánt tárgyat a (4)-(5) bekezdésekben előírtak szerint, jelenlétében fertőtlenítették.

A betegség megszűntté nyilvánítása

(3) A forgalmi korlátozást fel kell oldani, ha

a) a beteg vagy beteggyanús halállományt lehalászták és a tavat lecsapolhatósága esetén fertőtlenítették;

b) az utolsó beteg vagy betegségre gyanús hal elhullásától, kihalászásától vagy felgyógyulásától számított 60 napos megfigyelési idő alatt a betegségre gyanút keltő újabb megbetegedés nem történt és a tó lecsapolhatósága esetén a fertőtlenítést végrehajtották.

(4) Fertőtleníteni kell

a) a forgalmi korlátozás alatt álló helyen a halak elhullása, lehalászása és elszállítása után a tófenéket, annak legalább 30 napig tartó kiszárításával, illetőleg a nehezen vízteleníthető tófenékrészeket, halágyakat, csatornákat hektáronként 2,5-3 tonna égetett mész egyenletes kiszórásával;

b) a halászati eszközöket (hálókat, szákokat stb.);

c) a továbbtartásra szánt halak szállíttására is szolgáló, a beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús halak szállítására használt járműveket;

d) a gumicsizmákat, a vászonneműeket és kötényeket.

(5) A fertőtlenítést állatorvos jelenlétében kell végezni. A halászati eszközöket azonban meleg csersavas konzerválással is lehet fertőtleníteni, azokat a fertőtlenítés után tiszta folyóvízben alaposan le kell öblíteni, azokat a fertőtlenítés után tiszta folyóvízben alaposan le kell öblíteni. A vászonneműek és kötények fertőtlenítése kifőzés után is történhet.

MÉZELŐ MÉHEK ATKAKÓRJA

Acarapis woodi

A beteg, betegségre gyanús és fertőzöttségre gyanús méhcsalád meghatározása

426. § (1) Atkakórban beteg az a méhcsalád, amelyből származó méhekben az Állomás laboratóriuma, indokolt esetben az állategészségügyi intézet a betegség kórokozóját kimutatta.

(2) Atkakórra gyanús az a méhcsalád, amely a betegség tüneteit mutatja ugyan, de a betegséget laboratóriumi vizsgálat még nem erősítette meg, vagy nem zárta ki.

(3) Atkakór fertőzöttségre gyanús az a méhcsalád, amelyet atkakórban beteg, vagy betegségre gyanús méhcsaláddal egy méhészetben vagy ilyennek 5 km-es körzetében tartanak, illetőleg hat hónapon belül ilyen helyen tartottak.

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

427. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-aiban előírtakat.

(2) A hatósági állatorvos a betegség leküzdése céljából a méhegészségügyi felelős munkáját határozza meg, végrehajtását ellenőrizze és segítse.

(3) A betegség vagy betegség gyanúja esetén vizsgálati anyagot laboratóriumi vizsgálatra megfelelő kísérőirattal minden esetben küldeni kell.

(4) A betegség eredetének vizsgálata során ellenőrizni kell, hogy a méhcsalád saját tenésztésű-e, s ha nem, mikor és honnan került a méhészetbe, valamint hogy a méhész fogott-e be idegen rajt.

Helyi zárlat

428. § A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következő:

a) a helyi zárlat alatt álló helyen levő méhcsaládok minden olyan kezelése tilos, amely a betegségnek egyik méhcsaládról a másikra való átterjedését okozhatja;

b) a helyi zárlat alatt álló helyen, a méhcsaládokat úgy kell tartósan megjelölni (számozni), hogy esetleges kicserélésük ellenőrizhető legyen.

Községi zárlat

429. § (1) Azt a községet, amelynek területén atkakórt állapítottak meg, községi zárlat alá kell helyezni.

(2) A községi zárlat szabálya a Szabályzat 91-92. §-aiban foglaltakon kívül a következő:

a lezárt község területén méhészeti kiállítást tartani nem szabad.

Eljárás méhcsaládokkal, méhlakásokkal atkakór megállapítása esetén

430. § (1) A vizsgáló Állomás vagy intézet lelete alapján az érintett méhészet atkakórban beteg, indokolt esetben a betegségre és fertőzöttségre gyanús méhcsaládjait ki kell irtani. A leöletésnek a méhek esti hazatérése után kénnek a kaptárban való elégetésével kell történnie. Kivételes esetben állami kártalanítással fertőzést közvetítő felszerelési tárgyak is megsemmisíthetők.[196]

(2) A leöletést 100 méhcsaládig az Állomás rendelheti el. A 100 méhcsaládot meghaladó leöletéshez a minisztérium hozzájárulása szükséges.[197]

(3) Atkakór esetében a zárlat alatt álló területen levő valamennyi méhcsaládot atkakór szempontjából át kell vizsgálni, minden méhcsaládtól laboratóriumi vizsgálati anyagot kell küldeni, s minden méhcsaládot - a vizsgálat eredményétől függetlenül - a tulajdonos költségére gyógyszeres kezelésben kell részesíteni.

(4) A kötelező gyógykezelés alól elvont méhcsaládokat állami kártalanítás nélkül le kell ölni.

(5) A kiürült méhlakás egy hétig való üresen tartás és kéndioxidos kezelés után újból betelepíthető.

A zárlat enyhítése

431. § (1) A zárlat alól a nem fogékony állatokra felmentés adható.

(2) Atkakór miatt községi zárlat alá helyezett terület helyi zárlat alatt nem álló udvarából a község vészmentes udvarába a kötelező gyógyszeres kezelés után a hatósági állatorvos engedélye alapján méhcsaládokat el szabad szállítani.

(3) Atkakór miatt községi zárlat alá helyezett terület zárlat alatt nem álló udvarából más községbe, vagy - vándoroltatás céljából - a más község határába méhcsaládot az Állomás engedélyével - a kötelező gyógyszeres kezelés elvégzése után - ki szabad vinni. A két hely közötti távolságnak a méhek visszerepülési veszélye miatt, legalább 10 km-nek kell lennie. Az Állomás az engedélyt a hatósági állatorvos igazolása alapján adja ki. Az állategészségügyi igazolásban azt kell tanúsítani, hogy az elszállításra kerülő méhcsalád származási helyén (udvarban, majorban stb.) a kötelező gyógyszeres kezelés megtörtént.

A vándorterületre való érkezéskor a méhész - a bejelentés során - az Állomás kiviteli engedélyét köteles bemutatni.

(4) Növényvédelmi beavatkozás következtében szükséges gyors áttelepülés (menekülés) az alábbi feltételekkel lehetséges:

- az áttelepülés során a zárlat alá helyezett község vagy községrész határát elhagyni nem lehet;

- az áttelepülés tényét az áttelepült méhész a hatósági állatorvosnak haladéktalanul köteles bejelenteni;

- a méhész eredeti telephelyére a méheket 14 napon belül vissza kell telepíteni.

A zárlat feloldása és a betegség megszűntté nyilvánítása

432. § (1) Az atkakór miatt elrendelt zárlatot fel kell oldani, ha:

a) a zárlat alatt álló helyen már nincs élő méh, és a méhlakások kéndioxidos kezelését elvégezték;

b) a zárlat alatt álló helyen életben maradt méhcsaládok gyógyszeres kezelése megtörtént, a megfigyelési idő kedvezően telt el és az ellenőrző vizsgálat negatív eredményt adott; a megfigyelési idő a betegség megállapítása utáni 1. év.

(2) A községi zárlatot akkor kell feloldani, ha a zárlat alatt álló területen már egy hely sem áll atkakór miatt helyi zárlat alatt.

(3) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha a községben már sem helyi, sem községi zárlat nem áll fenn.

433. § A betegség leküzdésével kapcsolatos közérdekű vizsgálatokat (évi általános vizsgálatoka, szűrővizsgálatok, határ menti vizsgálatok) az Állomás irányításával kell elvégezni.

MÉZELŐ MÉHEK NYÚLÓS KÖLTÉSROTHADÁSA

A beteg, betegségre gyanús és fertőzöttségre gyanús méhcsalád meghatározása

434. § (1) Nyúlós költésrothadásban beteg az a méhcsalád, amelyben a betegség tünetei mutatkoznak és a betegséget az ettől származó lépmintában, illetőleg álcában az állategészségügyi intézet laboratóriumi vizsgálata is megerősítette.

(2) Nyúlós költésrothadásra gyanús az a méhcsalád, amely a betegség tüneteit mutatja ugyan, de a betegséget laboratóriumi vizsgálat még nem erősítette meg vagy nem zárta ki.

(3) Nyúlós költésrothadás fertőzöttségére gyanús az a méhcsalád, amelyet nyúlós költésrothadásban beteg méhcsaláddal egy méhészetben tartanak, vagy 60 napon belül egy méhesben tartottak.

Az állategészségügyi szolgálat feladatai

435. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-aiban előírtakat.

(2) A hatósági állatorvos a betegség leküzdése céljából a méhegészségügyi felelős munkáját határozza meg, ellenőrizze és segítse.

(3) A betegség gyanúja esetén vizsgálati anyagot az állategészségügyi intézetbe megfelelő kísérőirattal minden esetben küldeni kell.

(4) A betegség eredetével kapcsolatos vizsgálat során az alábbiakat is vizsgálni kell:

a) a méhcsalád saját tenyésztésű-e, s ha nem, mikor és honnan került a méhészetbe, a méhész fogott-e be idegen rajt;

b) került-e kaptár vagy méhészeti felszerelés a méhészetbe, ha igen, honnan és mikor;

c) került-e lép, viasz vagy méhek etetésére szolgáló méz a méhészetbe, ha igen, honnan és mikor;

d) honnan származik a méhészetben használt műlép;

e) melyik méhészetből származó méhészeti felszerelést használt, s azt kinek adta tovább;

f) kikkel vándorolt és hol;

g) a községben mikor és milyen méhészetben volt előzőleg a betegség megállapítva, ezeknek a méhészeti felszerelésük milyen állapotban van, azok elhelyezése, megőrzése a betegség terjedésében szerepet játszhat-e.

Helyi zárlat

193. § A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a helyi zárlat alatt álló helyen levő méhcsaládok minden olyan kezelése tilos, amely a betegségnek egyik méhcsaládról a másikra való terjedését okozhatja;

b) a helyi zárlat alatt álló helyen a méhcsaládokat úgy kell tartósan megjelölni (számozni), hogy esetleges kicserélésük ellenőrizhető legyen.

Községi zárlat

437. § (1) Azt a községet, amelynek területén a betegséget megállapították, községi zárlat alá kell helyezni.

(2) A községi zárlat szabálya a Szabályzat 91-92. §-aiban foglaltakon felül a következő:

a lezárt község területén méhészeti kiállítást tartani nem szabad.

Eljárás a méhcsaládokkal, méhlakásokkal, egyéb felszerelésitárgyakkal, méhészeti termékkel (mézzel, léppel, viasszal) nyúlós költésrothadás megállapítása esetén

438. § (1) A községi zárlat alatt álló valamennyi méhcsaládot nyúlós költésrothadás szempontjából meg kell vizsgálni. Indokolt esetben ismételt vizsgálatokat is el lehet rendelni.

(2) Fertőzöttség esetén 10 méhcsalád alatt, illetőleg 20 méhcsalád alatt 50%-ot meghaladó fertőzöttség esetén az egész állományt ki kell irtani. Az egyéb esetekben az állomány fertőzöttségi foka és a helyi körülmények alapján kell eldönteni, hogy a betegség megszüntetése érdekében az egész állományt vagy csak a beteg méhcsaládokat ölik-e le. A leölésnek a méhek esti hazatérése után kell történnie.[198]

(3) 100 méhcsalád felett a leöletéshez a minisztérium hozzájárulása szükséges.

(4) Az állategészségügyi intézetbe minden esetben kötelező a beteggyanús méhcsaládból vizsgálati anyagot küldeni.

(5) A kaptár leölt méheit, fiasításos és mézeslépeit, virágport és a kaptár belső tartozákait (anyarácsot, rostaszövetet, keretfedőt, bőrlemezt, szalmapárnát stb.), valamint a kaptáron kívül tárolt lépeket, a kerettel együtt a leölést követő 12 órán belül el kell égetni, a maradványokat pedig legalább 50 cm mélyen el kell ásni.

(6) A kiirtott méhek nem keretes rendszerű méhlakását tartalmával együtt el kell égetni, a maradványokat pedig az (5) bekezdés szerint el kell földelni. A kiirtott méhcsaládok keretes rendszerű, deszkából készített, jó állapotban levő méhlakásait a 441. § szerint fertőtleníteni kell.

(7) A zárlat alatt álló helyen a korábban használt üres méhlakásokkal az (5)-(6) bekezdésekben foglaltak szerint kell eljárni. Hasonlóképpen kell eljárni az olyan helyen levő méhlakásokkal, lépekkel és felszerelési tárgyakkal is, ahol a méhek kipusztultak, és feltehető, hogy az elhullás nyúlós költésrothadás miatt történt.

(8) A helyi zárlat alatt álló fertőzöttségre gyanús méhcsaládoktól származó mézet, lépet és viaszt a betegség megszűnte után - a hatósági állatorvos engedélyével - csak állami vagy szövetkezeti szervnek szabad átadni, amely az elszállított terméket - a műlépelőállító üzem kivételével - csak ipari célra használhatja fel.

(9) A kiszállításra csak jól zárt és "Költésrothadás miatt zárlat alatt állott helyről származó méz (lép, viasz stb.)" feliratú edényben történhet. Az elszállított lépet és viaszt 1 ürán át 112°C-on kezelni kell. A szállítóedényzet a kiürítés után haladéktalanul fertőtleníteni kell. A minisztérium egyéb ártalmatlanítási eljárást is engedélyezhet.

(10) A beteg méhcsaládok kiirtása után a méhészetben maradt méhcsaládokon a helyi zárlat tartama alatt a hatósági állatorvos vagy a méhegészségügyi felelős köteles - április 1. és október 31. közötti időszakban - havonta kétszer ellenőrző vizsgálatot végezni, illetőleg végeztetni.

A zárlat enyhítése

439. § (1) A zárlat alól nem fogékony állatokra felmentés adható.

(2) A községi zárlat alá helyezett terelet helyi zárlat alatt nem nem álló udvarából ugyanazon község vészmentes udvarába méhcsaládokat a hatósági állatorvos engedélyével, kedvező eredményű előzetes helyszíni vizsgálat után el szabad szállítani. A helyszíni vizsgálatot az elszállítást megelőző 3 napon belül a hatósági állatorvosnak, illetőleg irányítása mellett a méhegészségügyi felelesnek kell elvégeznie.

(3) A betegség miatt községi zárlat alá helyezett terület zárlat alatt nem álló udvarából más községbe való átköltözés esetében a méhcsaládokat az Állomás engedélyével ki szabad vinni. A két hely közötti távolságnak, a méhek visszarepülési veszélye miatt legalább 10 km-nek kell lennie.

(4) Az Állomás az engedélyt a hatósági állatorvos igazolása alapján adja ki. Az állategészségügyi igazolásban azt kel tanúsítani, hogy a méhészet a betegség miatt az utolsó 2 hónap alatt nem állt helyi zárlat alatt, továbbá, hogy az elszállításra kerülő méhcsalád származási helyét (udvarban, majorban stb.) az elszállítást megelőző 3 napon belül végzett helyszíni vizsgálat alkalmával nem lehetett betegséget vagy annak gyanúját megállapítani.

(5) A méhészet tulajdonosa köteles a méhek bevitelét, letelepedése után a hatósági állatorvosnak az érkezést követő munkanapon bejelenteni és a szállítási engedélyt átadni. A bevitt méhcsaládokat állategészségügyi megfigyelés alá kell helyezni és azokat a hatósági állatorvosnak vagy a méhegészségügyi felelősnek 60 napon át - a tulajdonos költségére - kéthetenként meg kell vizsgálni.[199]

(6) Növényvédelmi beavatkozás következtében szükséges gyors áttelepülés (menekülés) az alábbi feltételekkel lehetséges:

- az áttelepülés során a zárlat alá helyezett község vagy községrész határát elhagyni nem lehet;

- az áttelepülés tényét az áttelepült méhész a hatósági állatorvosnak haladéktalanul köteles bejelenteni;

- a méhész eredeti telephelyére a méheket 14 napon belül vissza kell telepíteni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

440. § (1) A betegség miatt elrendelt helyi zárlatot fel kell oldani, ha

a) a zárlat alatt álló helyen már nincs élő méh;

b) a zárlat alatt álló helyen életben maradt méhcsaládok megfigyelési ideje kedvezően telt el;

c) a fertőtlenítést mind az a), mind a b) pont esetén végrehajtották.

(2) A megfigyelési idő az utolsó beteg méhcsalád kiirtásától számított 60 nap. Költésmentes időben a megfigyelési idő a tavaszi első fiasítás megfjelenésétől számított 60 napig, de legkésőbb április hó 30-ig tarthat.

(3) Fertőtlenítés nélkülf eloldható a helyi zárlat, ha a lezárt helyen csak betegségre gyanús méhcsalád volt, és a laboratóriumi vizsgálat a betegség gyanúját is kizárta.

(4) A községi zárlatot akkor kell feloldani, ha a zárlat alatt álló területen már egy hely sem áll a betegség miatt helyi zárlat alatt.

(5) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha már sem helyi, sem községi zárlat nem áll fenn.

441. § (1) Fertőtleníteni kell a méhészetben levő

a) valamennyi üres, jó állapotban levő használt deszkakaptárt;

b) az értékesebb deszkatárgyakat, lépszekrényt, asztalt;

c) a fémből készült felszerelési, használati tárgyakat,

d) a mézpergetőt,

e) a műanyagból készült felszerelési, használati tárgyakat.

(2) A fertőtlenítést szigorított módon kell végezni. Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt tárgyakat a méhszurok- (propolisz-) és viaszmaradványok gondos eltávolítása után forrasztólámpával kell kiégetni. A sötétbarnára kiégetett kaptárak belsejét befesteni nem szabad. Az (1) bekezdés d)-e) pontjaiban felsorolt tárgyakat kefével történő megtisztításuk után 3%-os formalinoldattal vagy 3%-os klórlúg (hidroxigénlúg) oldattal vagy 10%-os forró szódaoldattal kell fertőtleníteni.

(3) Fertőtleníteni kell ezenkívül ugyancsak szigorított módon:

a) a méhesházat, telelőházat, mézraktárt és minden egyéb helyiséget, amelyben méhészeti terméket vagy felszerelést tartottak; e helyiségek falait a (2) bekezdésben felsorolt fertőtlenítő oldatok valamelyikével történt bepermetezés után, frissen oldott mészből készült mésztejjel kell bemeszelni;

b) a földet a kiirtott méhcsaládok kaptárai körül 1-1 méter szélességben égetett mésszel vagy klórmésszel fel kell hinteni, vízzel meg kell locsolni, majd fel kell ásni;

c) a nem vagy nehezen fertőtleníthető tárgyakat el kell égetni;

d) a vászonneműeket, védőruhákat, kötényt, kesztyűt 5%-os szódaoldatban kell kifőzni.

(4) A fertőtlenítést végző személyek kezét a méhszurok és a viasz eltávolítása céljából szalmiákoldattal, majd hideg vízzel és szappannal meg kell mosni, utána pedig 2%-os formalinoldattal kell öblíteni.

(5) A fertőtlenítést a hatósági állatorvos jelenlétében és irányítása mellett kell elvégezni.

442. § A betegség leküzdésével kapcsolatos közérdekű vizsgálatokat (évi általános vizsgálatok, szűrővizsgálatok, határ menti vizsgálatok, ellenőrző vizsgálatok) az Állomás irányításával kell elvégezni.

MÉZELŐ MÉHEK EURÓPAI (ENYHÉBB) KÖLTÉSROTHADÁSA

A betegség, betegségre gyanús és fertőzöttségre gyanús méhcsalád meghatározása

443. § (1) Európai költésrothadásban beteg az a méhcsalád, amelyben a betegség tünetei mutakoznak és a betegséget az ettől származó lépmintában, illetőleg álcában az állategészségügyi intézet laboratóriumi vizsgálata is megerősítette.

(2) Európai költésrothadásra gyanús az a méhcsalád, amely a betegség tüneteit mutatja ugyan, de a betegséget laboratóriumi vizsgálat még nem erősítette meg vagy nem zárta ki.

(3) Európai költésrothadás fertőzöttségre gyanús az a méhcsalád, amelyet európai költésrothadásban beteg méhcsaláddal egy méhesben tartanak, vagy 15 napon belül egy méhesben tartottak.

Az állategészségügyi szolgálat feladatai

435. § (1) El kell látni a Szabályzat 81-83. §-aiban előírtakat.

(2) A hatósági állatorvos a betegség leküzdése céljából a méhegészségügyi felelős munkáját határozza meg és a gyógykezelés végrehajtását ellenőrizze.

(3) A betegség vagy betegség gyanúja esetén vizsgálati anyagot az állategészségügyi intézetbe megfelelő kísérőirattal minden esetben küldeni kell.

(4) A betegség eredetével kapcsolatos vizsgálat során a 435. § (4) bekezdésében leírtak szerint kell eljárni.

Helyi zárlat

193. § A helyi zárlat szabályai a Szabályzat 90. §-ában foglaltakon kívül a következők:

a) a helyi zárlat alatt álló helyen levő méhcsaládok minden olyan kezelése tilos, amely a betegségnek egyik családról a másikra való átterjedését okozhatja;

b) a helyi zárlat alatt álló helyen a méhlakásokat úgy kell tartósan megjelölni (számozni), hogy esetleges kicserélésük ellenőrizhető legyen.

Községi zárlat

446. § (1) Azt a községet, amelynek területén a betegséget három vagy ennél több méhészetben állapították meg, községi zárlat alá kell helyezni.

(2) A községi zárlat szabálya a Szabályzat 91-92. §-aiban foglaltakon kívül a következő:

a községi zárlat területén méhészeti kiállítást tartani nem szabad.

Eljárás a méhcsaládokkal, méhlakásokkal, egyéb felszerelési tárgyakkal, méhészeti termékekkel (mézzel, léppel, viasszal) európai költésrothadás megállapítása esetén

447. § (1) A gyógykezelés alól elvont méhcsaládokat ki kell irtani.

(2) A községi zárlat alatt álló méhészetek valamennyi méhcsaládját - a tulajdonos költségére - kötelező gyógykezelésben kell részesíteni.

(3) a) A kiirtott vagy elpusztult méhcsaládok deszkából készített keretes rendszerű jó állapotban levő méhlakásait fertőtleníteni kell.

b) A kiirtott méhek nem keretes rendszerű méhlakását, tartalmával együtt, a tűzrendészeti szabályok figyelembevételével, el kell égetni.

(4) A zárlat alatt álló helyen a használt üres méhlakásokkal a (3) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni. Hasonlóan kell eljárni az olyan helyen levő méhlakásokkal is, ahol a méhek kipusztultak és feltehető, hogy az elhullás a betegség miatt történt.

(5) A helyi zárlat alatt álló beteg és fertőzöttségre gyanús méhcsaládoktól származó mézet, a gyógykezelésnél alkalmazott antibiotikum várakozási idejének lejárta után, lépet és viaszt a betegség megszűnte után - a hatósági állatorvos engedélyével - csak állami vagy szövetkezeti szervnek szabad átadni, amely az elszállított terméket - a műlépelőllító üzem kivételével - csak ipari célra használhatja fel.

(6) A kiszállításra csak jól zárt és "Költésrothadás miatt zárlat alatt állott helyről származó méz (lép, viasz stb.)" feliratú edényekben történhet. Az elszállított lépet és viaszt 1 órán át 112°C-on kezelni kell. A szállító edényeket a kiürítés után haladéktalanul fertőtleníteni kell. A minisztérium egyéb ártalmatlanítási eljárást is engedélyezhet.

(7) A gyógykezelt méhcsaládokat a hatósági állatorvos köteles nyilvántartásba venni, a gyógykezelés megtörténtét ellenőrizni, a községi zárlat tartama alatt kéthetenként ellenőrző vizsgálatot végezni, vagy a méhészegészségügyi felelőssel végeztetni.

A zárlat enyhítése

448. § (1) A zárlat alól a nem fogékony állatokra felmentés adható.

(2) A községi zárlat alá helyezett terület helyi zárlat alatt nem álló udvarából a község vészmentes udvarába a hatósági állatorvos engedélyével, a gyógykezelés megtörténte és kedvező eredményű helyszíni vizsgálat után méhcsaládot el szabad szállítani. A helyszíni vizsgálatot az elszállítást megelőző 3 napon belül a hatósági állatorvosnak vagy a méhegészségügyi felelősnek kell elvégeznie.

(3) A községi zárlat alá helyezett terület zárlat alatt nem álló udvarából - más községbe való átköltözés vagy vándorlás esetén - méhcsaládot a gyógykezelés elvégzése után az Állomás engedélyével ki szabad vinni. A két hely közötti távolságnak a méhek visszarepülési veszélye miatt legalább 10 km-nek kell lennie.

(4) Az Állomás az engedélyt a hatósági állatorvos igazolása alapján adja ki. Az állatorvosi igazolásban azt kell tanúsítani, hogy a méhészet a betegség miatt az utolsó 15 nap alatt nem állt helyi zárlat alatt, a gyógykezelés megtörtént, továbbá, hogy az elszállításra kerülő méhcsalád származási helyén (udvarban, majorban stb.) az elszállítást megelőző 3 napon belül végzett helyszíni vizsgálat alkalmával sem lehetett a betegséget vagy annak gyanúját megállapítani.

(5) A méhészet tulajdonosa köteles a méhek bevitelét letelepedése után a helyi szakigazgatási szervnek az érkezést követő munkan apokon bejelenteni és a szállítási engedélyt átadni.

(6) Növényvédelmi beavatkozás következtében szükséges gyors áttelepülés (menekülés) az alábbi feltételekkel lehetséges:

- az áttelepülés során a zárlat alá helyezett község vagy községrész határát elhagyni nem lehet;

- az áttelepülés tényét az áttelepült méhész a hatósági állatorvosnál haladéktalanul köteles bejelenten;

- a méhészet eredeti telephelyére a méheket 14 napon belül vissza kell telepíteni.

A betegség megszűntté nyilvánítása

449. § (1) A betegség miatt elrendelt helyi zárlatot fel kell oldani, ha az utolsó méhcsalád felgyógyulásától számított 15 napos megfigyelési idő kedvezően telt el és a fertőtlenítés megtörtént.

(2) Fertőtlenítés nélkül feloldható a helyi zárlat, ha a lezárt helyen csak betegségre gyanús méhcsalád volt és a laboratóriumi vizsgálat a betegség gyanúját kizárta.

(3) A községi zárlatot akkor kell feloldani, ha a zárlat alatt álló területen már egy helyen sem áll a betegség miatt helyi zárlat alatt.

(4) A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha már sem helyi, sem községi zárlat nem áll fenn.

441. § (1) Fertőtleníteni kell a méhészetben levő

a) beteg méhcsaládok kaptárjait, a gyógykezelt méhcsaládok fertőtlenített kaptárba történt telepítése után,

b) valamennyi üres, jó állapotban levő használt deszkakaptárt;

c) az értékesebb deszkatárgyakat lépszekrényt, asztalt;

d) a fémből készült felszerelési, használati tárgyakat;

e) a mézpergetőt;

f) a műanyagból készült felszerelési, használati tárgyakat.

(2) A fertőtlenítést szigorított módon kell végezni. Az (1) bekezdés a)-c) pontjában felsorolt tárgyakat a méhszurok- (propolisz-) és viaszmaradványok gondos eltávolítása után forrasztólámpával kell kiégetni. A sötétbarnára kiégetett kaptárak belsejét befesteni nem szabad. Az (1) bekezdés d)-e) pontjaiban felsorolt tárgyakat megtisztításuk után 3%-os formalinoldattal vagy 3%-os klórlúg- (hidrogénlúg-) oldattal vagy 10%-os forró szódaoldattal kell fertőtleníteni.

(3) A fertőtlenítést végző személyek kezét a méhszurok és a viasz eltávolítása céljából szalmikoldattal, majd hideg vízzel és szappannal meg kell mosni.

442. § A betegség leküzdésével kapcsolatos közérdekű vizsgálatokat (évi általános vizsgálatok, szűrővizsgálatok, határ menti vizsgálatok, ellenőrző vizsgálatok) az Állomás irányításával kell elvégezni.

A bejelentési kötelezettség alá nem vont jelentős állatbetegségek leküzdésének szabályai

MIXOMATÓZIS

Az állategészségügyi szolgálat részletes feladatai

452. § A Szabályzat 81-83. §-aiban meghatározottakat meghaladó feladatok a következők.

(1) A betegség megállapítása a hatósági állatorvos feladata. Kétes esetben az Állomás vagy az állategészségügyi intézet segítségét köteles kérni.

(2) A hatósági állatorvos köteles

a) a lezárt területen levő nyulak egészségi állapotát a mixomatózis elleni kötelező oltással [455. § (1) bekezdés] egyidejűleg átvizsgálni;

b) zárlatenyhítés esetében az elszállítandó nyulak oltott voltát és a származási állomány egészségi állapotát ellenőrizni.

(3) Az Állomás köteles a lezárt terület nyulait mixomatózis elleni kötelező kacinázását és a terület nyúlállománya egészségi állapotának a felülvizsgálatát elrendelni, s szükség esetén szervezni.

(4) Az Állomás feladata indokolt esetben a lezárt terület nyulainak oltásához, vagy állategészségügyi vizsgálatához állatorvosokat kirendelni.

A fertőzött helyeken alkalmazható eljárás

453. § (1) A fertőzött udvart helyi, a fertőzött területet községi (indokolt esetben részleges községi) zárlat alá kell vonni.

(2) A zárlatot csak a fogékony állatfajra kell elrendelni.

A beteg állattal való eljárás

454. § (1) A beteg állatokat - állami kártalanítás nélkül - ki kell irtani.

(2) Az enyhén beteg állatok vakcinázása azonban - az Állomás engedélyével - megkísérelhető. Az oltás előtt azonban a beoltandó állatok tulajdonosát figyelmeztetni kell, hogy a betegen oltott nyulak egy része - az oltás ellenére - el szokott hullani, s ez nem az oltás következménye.

Kötelező védőoltás

455. § (1) A községi zárlat alatt álló udvarokban levő és az 55. § rendelkezése alapján még nem immunizált valamennyi egészséges házinyulat - amelyek az alkalmazott vakcina használati utasítása szerint olthatók - mixomatózis ellen be kell oltani.

(2) Az oltást csak állatorvos végezheti. Ez alól - igen indokolt esetben - az Állomás felmentést adhat.

(3) Az oltást szervezetten kell végezni, s a betegség fellépése után minél gyorsabban be kell fejezni.

(4) Az oltás során minden kistenyésztői állományban előzetesen sterilizált külön fecskendőtűt kell használni. A fecskendőtű cseréje és sterilizálása egy állományon belül is minél sűrűbben szükséges. Vegyszeres fertőtlenítés után desztillált vizes utánöblítés végzendő.

(5) Az oltás költségei (vakcina ára, munkadíj stb.) a nyúl tulajdonosát terhelik.

(6) Az oltott nyulak tulajdonosairól és az oltott nyulak darabszámáról az oltást végző állatorvosnak kimutatást kell készítenie.

(7) Amennyiben a zárlat tartama alatt az érintett udvarból szállítás várható, az oltott nyulak darabszámáról és az oltás időpontjáról az állat(ok) tulajdonosának igazolást kell kiadni.

A nyerstermékek felhasználása

456. § (1) A beteg és betegségre gyanús leölt vagy elhullott nyulak húsát és bőrét meg kell semmisíteni.

(2) A fertőzöttségre gyanús nyulak húsa és bőre a levágás útján történő leöletés után értékesíthető.

A zárlat enyhítése

457. § (1) Belföldi szállítás vágóhídra az alábbiak szerint lehetséges:

a) a községi zárlat alatt álló terület zárlat alatt nem álló udvaraiból oltott és egészséges nyulak, az oltás befejezésének napjától számított 10. nap után szállíthatók;

b) a zárlat alatt álló udvarból, ahol az oltással egyidejűleg a nyulak tulajdonosa a beteg nyula(ka)t kiirtotta, az a) pontban fennálló feltételek esetén a szállítás a 15. nap után lehetséges;

amennyiben a beteg állatok kiirtása az oltás időpontja után történt, vagy a tulajdonosnál csak enyhén beteg állatok vannak, s ezeket kivétel nélkül beoltotta, a 15. nap a kiirtás vagy a betegen oltott állat gyógyulásának időpontjától számítandó;

c)[200]

d) az a)-b) pontokban meghatározott kedvezményt az Állomás engedélyezheti.[201]

(2) Belföldi szállítás továbbtartására az alábbiak szerint lehetséges:

a) fertőzött község nem fertőzött udvarából, igen indokolt esetben, oltott és egészséges nyúl elszállítását az Állomás az állomány oltásának befejezésétől számított 15. naptól engedélyezheti;

b) fertőzött udvarból továbbtartásra nyúl a zárlat feloldásáig nem szállítható;

c) fertőzött községből származó nyulak nem fertőzött községből származó, továbbtartásra vagy exportra szánt nyulakkal együtt egy járművön nem szállíthatók.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben engedélyezett szállítás(ok) előírás szerinti végrehajtását az Állomás köteles felügyelni.

(4) Az export szállítások állategészségügyi feltételeit - a vásárló ország igényeinek megfelelően - a minisztérium időszakosan és külön szabályozza.

A betegség megszűntté nyilvánítása

458. § (1) A helyi zárlatot az utolsó beteg állat leöletése, elhullása vagy gyógyulása után következő 30 napi megfigyelési idő kedvező eltelte és az állatok tartási helyének fertőtlenítése után kell feloldani.

(2) A fertőtlenítés költsége az állatok tulajdonosát terheli.

(3) A községi zárlatot akkor kell feloldani, ha a községben már nincs helyi zárlat alatt álló udvarr, és az utolsó zárlat feloldását követő 15 nap alatt újabb megbetegedés nem fordult elő.

458/A. § A nyulak vírus okozta vérzéses betegségének (a továbbiakban: vérzéses betegség) leküzdése céljából a bejelentésre kötelezett betegségekre előírt általános szabályokat a nyulak vérzéses betegségének a fellépése esetén is alkalmazni kell.[202]

Fogalmak meghatározása

458/B. § (1) Beteg az az állomány, amelyikben a betegségre jellemző klinikai és kórbonctani tünetek mutatkoznak és a laboratóriumi vizsgálat a kórhatározást megerősítette. Betegnek kell minősíteni továbbá azt az állományt is, amelyben a klinikai és kórboncolási tünetek nem jellemzőek, de laboratóriumi vizsgálattal, vagy kísérleti állat-oltással a betegség fennállását egyértelműen megállapították.

(2) A betegséget - mentes területen a laboratóriumi pozitív eredmény alapján - a hatósági állatorvos állapítja meg. Fertőzött területen a laboratóriumi vizsgálat az állomás engedélye alapján elhagyható.

(3) Betegségre gyanús az az állomány, ahol a klinikai és kórbonctani tünetek nem jellemzőek és a laboratóriumi vizsgálat a betegséget egyértelműen nem tudta megállapítani, vagy kizárni.

(4) Fertőzött az az állomány, amelyben beteg állat nincsen, de a vágóhídi, vagy egyéb helyről származó visszajelzés szerint az állományból származó vágott állaton, vagy hullán a betegséget megállapították. Fertőzöttnek kell tekinteni továbbá azt az állományt is, amelybe a betegség leghosszabb lappangási idején belül beteg állományból nyulakat, vagy ragályhordozó tárgyakat szállítottak.

(5) Fertőzöttségre gyanús az az állomány, amely fertőzött állománnyal érintkezett, vagy érintkezhetett, beteg állat azonban nincsen.

(6) Veszélyeztetett állományok a fertőzött település (1)-(5) bekezdéseiben nem említett, járványtani indokok alapján az Állomás igazgatója által meghatározott szomszéd település(ek) állománya(i).

(7) A betegség leküzdését mindig állománydiagnózis alapján kell végezni.

A beteg, betegségre gyanús, fertőzött, fertőzöttségre gyanús és veszélyeztetett állományokkal követendő eljárás

458/C. § (1) a) A beteg állományt forgalmi korlátozás alá kell helyezni, a létszámát pontosan meg kell állapítani, majd az állományt haladéktalanul le kell ölni és a tulajdonost - ha kizáró ok nem áll fenn - a vonatkozó egyéb jogszabályok szerint állami kártalanításban kell részesíteni.

Amennyiben a tulajdonos az állományában a betegség ellen megelőző oltást nem végeztetett, vagy az elrendelt védőoltást megtagadta, részére állami kártalanítás nem fizethető.

b) Kivételes értékű és nagyságú állományokban vagy a minisztérium hozzájárulásával egyéb állományok esetében is az Állomás az a) bekezdésben előírttól eltérő leküzdési módot is alkalmazhat (forgalmi korlátozást, a beteg nyulak leöletése után a klinikailag egészségesnek látszó állatok haladéktalan védőoltását stb.). Az állami kártalanítást ebben az esetben is az a) bekezdésben előírtak alapján kell elbírálni, de jogosultság esetén az oltást követő 14. napig az oltás után elhullott nyulak is kártalaníthatók.

(2) A betegségre gyanús állományt mindaddig forgalmi korlátozás alatt kell tartani, amíg a betegséget meg nem állapították, vagy azt egyértelműen ki nem zárták.

(3) A fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús állományokat forgalmi korlátozás alá kell helyezni.

(4) A fertőzött, fertőzöttségre gyanús és a veszélyeztetett állományokat haladéktalanul vakcinázni kell.

A helyi forgalmi korlátozás szabályai

458/D. § (1) A forgalmi korlátozás alá helyezett helyről nyulat, nyúlhúst, bőrt, szőrt vagy egyéb ragályfogó tárgyat kivinni, vagy oda nyulat bevinni tilos.

(2) A forgalmi korlátozás

a) beteg állomány esetén

- az állomány leöletésének a befejeződéséig,

- a 458/C. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása esetén az állomány klinikailag egészségesnek látszó nyulainak oltását követően az utolsó beteg állat elhullásától számított 14 napig;

b) betegség gyanúja esetén

- ha a betegséget az állományban később megállapították a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott időpontig -, ellenkező esetben a betegség egyértelmű kizárásáig;

c) a fertőzött, vagy fertőzöttségre gyanús állományban az állomány oltásának befejezésétől számított 14 napig tart.

(3) A 458/C. § (1) b) pontjában alkalmazott leküzdés esetén azonban - a forgalmi korlátozás feloldásától függetlenül - az állomány specifikus védettségét rendszeres pótoltásokkal 6 hónapig fenn kell tartani.

(4) A forgalmi korlátozás megszüntetése előtt szigorított fertőtlenítést kell végezni. Ez csak a betegség gyanúja miatti forgalmi korlátozás esetén hagyható el, ha a betegség fennállását a laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen kizárták.

Községi forgalmi korlátozás

458/E. § (1) Községi forgalmi korlátozást kell elrendelni annak a városnak, vagy községnek (a továbbiakban: község) a területére, ahol a betegséget hatóságilag megállapították.

(2) A forgalmi korlátozás

a) szórványosan jelentkező betegség esetén (ha a fertőzött udvarok száma a község nyúltartó udvarainak számához viszonyítva 5% alatti) az oltás befejezésétől számított 14 napig;

b) járványos előfordulás esetén - az a) pontban meghatározott mérték felett - az utolsó beteg állomány forgalmi korlátozásának a feloldásáig, de az oltások befejeződésétől számított legalább 14 napig tart.

(3) Szórványos betegség esetén az állomás igazgatója engedélyezheti a veszélyeztetett udvarokból a vágási súlyt elért nyulakat oltás nélkül, az oltott nyulakat pedig az oltástól számított 14 nap után közvetlenül vágóhídra szállítsák.

(4) Járványos betegség esetén szállítási kedvezmény nem adható.

Védőkörzet elrendelése

458/F. § (1) A betegség megelőzése, vagy leküzdése céljából védőkörzet is elrendelhető.

(2) A védőkörzeten belül az állomás a nyúlállományok oltását elrendelheti.

(3) A védőkörzeten belüli nyúlszállítás és nyúlkihelyezés, továbbá a védőkörzetből való nyúlkiszállítás csak az állomás előzetes engedélye alapján történhet.

Oltás szabályai

458/G. § (1) Az oltás csak engedélyezett vakcinával történhet.

(2) Beteg állatot oltani tilos.

(3) Az oltás során udvaronként (nagyüzemben legalább istállónként) sterilizált tűt kell használni.

(4) Az oltás során a vakcina használati utasításában előírtak szerint kell eljárni.

(5) A leküzdő oltás feltételei a 55. § (4) bekezdés d)-e) pontjaiban előírtakkal azonosak.

Az állatok levágásának és a termékek forgalmazásának feltételei

458/H. § (1) Beteg, vagy betegségre gyanús nyulak nem vághatók le.

(2) Oltott állatok vágóhídra csak az oltástól számított 14 nap után szállíthatók.

(3) A betegségnek, vagy gyanújának a vágóhídon történt megállapítása esetén a fertőzött tételt elkülönítetten kell kezelni, a klinikailag egészségesnek látszó egyedek levághatók, és a hús - ha egyéb kizáró ok nincsen - emberi fogyasztásra alkalmas.

(4) A beteg és betegségre gyanús állatokat le kell ölni és ezeket, továbbá az együttesen érkezett nyúlcsoport hulladékait az állati hullákra előírt szabályok szerint kell ártalmatlanná tenni.

(5) A bőr és a szőr ipari feldolgozásra átadható.

(6) A betegség, vagy gyanúja megállapításakor a területileg illetékes állomást haladéktalanul értesíteni kell.

Egyéb rendelkezések

458/I. § (1) A védőkörzetben, vagy a fertőzött községben történő felvásárlás egész időtartama alatt az állatorvosnak a helyszínen kell tartózkodnia és az átadásra szánt nyulak egészségi állapotáról még az átvétel előtt meg kell győződnie.

(2) Beteg, vagy betegségre gyanús nyúl észlelése esetén a tulajdonos valamennyi állatának átvételét meg kell tiltani és ezeket - az elvégzett szükséges fertőtlenítés után - a származási helyre vissza kell vitetni. Az egészséges nyulak vágóhídra való szállítását az állomás engedélyezheti.

(3) A felvásárlás végeztével a felvásárló helyet a felvásárló szerv fertőtleníteni köteles.

(4) Védőkörzetben, vagy fertőzött községben takarmányt árusítani csak az állomás által meghatározott feltételekkel szabad. Ezt az állomás - indokolt esetben - a felvásárlás napjára meg is tilthatja.

Fertőtlenítés

458/J. § (1) Fertőtlenítésre 4%-os formalint, 4%-os nátronlugot vagy 4%-os hidroxigénlugot kell használni.

(2) A fertőtlenítő anyag beszerzése és a fertőtlenítés az állat tulajdonosának, átvétel esetén a felvásárló szerv kötelessége.

BAROMFITÍFUSZ

Az állategészségügyi szolgálat feladatai

459. § (1) Az Állomás igazgatója köteles a baromfitífusz elleni védekezés végrehajtásának ellenőrzésével állatorvost megbízni.

(2) A védekezés végrehajtásának ellenőrzésével megbízott állatorvos köteles a megye, főváros területén levő valmennyi törzsbaromfitelepről nyilvántartást vezetni és a vérvizsgálatokat irányító állatorvos igazolása alapján az állományok minősítését nyomon követni.

(3) A tenyésztojások keltetését az Állomás azonnal köteles felfüggeszteni, ha

a) a kérdéses törzsállomány szeropozitivitása nagyobb a megengedettnél, vagy

b) a kelés során befulladt tojásokból, vagy az ilyen állomány szaporulatának az 1-5. napokban elhullott egyedeiből az ellenőrzés alkalmával elvégzett bakteriológiai vizsgálat kimutatta a baromfitífusz kórkokozóját;

c) az állategészségügyi intézetbe bakteriológiai vizsgálat céljára küldött szeropozitív egyedekből kimutatták a baromfitífusz kórokozóját.

(4) Ha az Állomás a keltetőtől kapott befulladt tojásokból kimutatja a baromfitífusz kórokozóját, e tényről értesíti a keltetőt, és elrendeli a fertőzött, még kelés alatt nem álló tojások étkezési célra történő elszállítását.

(5) Ha az állategészségügyi intézetbe küldött naposbaromfi hullák vizsgálata során baromfitífusz vagy annak gyanúja kerül megállapításra, a tényről a vizsgálatot végző intézet a beküldfő állatorvos és az Állomást köteles értesíteni.

A beteg, betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állattal való eljárás

460. § (1) Végtermék állatoknál a betegség vagy annak gyanúja esetén az állományt hatékony gyógyszerekkel kell kezelni.

(2) Törzsállomány esetében a 3%-nál magasabb szeropozitivitás vagy bakteriológiai vizsgálattal megállapított betegség alapján a kérdéses állomány tojásai keltetésre alkalmatlanok.

(3) Ha befulladt tojásból vagy naposbaromfiból kimutatták a betegség kórokozóját, a fertőzött törzstől származó, és még keltetés alatt álló tojásokból kikelő csibét fogadó tulajdonost a keltetést végző köteles írásban értesíteni a fertőzöttség alapos gyanújáról. A végtermék- nevelő az ilyen származású csibéket köteles haladéktalanul gyógykezeltetni.

PARAZITÓZISOK ELLENI VÉDEKEZÉS

A beteg, fertőzött és mentes állat, illetőleg állomány meghatározása

461. § (1) A parazitózis kifejezés mind a paraziták okozta betegséget, mind a fertőzöttséget magában foglalja.

(2) Állategyedek esetében:

a) beteg az az állat, amelynek bizonyos parazitákkal való fertőzöttségét megállapították és az állaton a megállapított parazitával öszszefüggésbe hozható betegség klinikai történetei mutatkoznak; elnevezése: májmételykóros, orsóférges stb. állat;

b) bizonyos parazitákkal fertőzött az az állat, amelyben vagy amelyen a paraziták jelenlétét laboratóriumi vagy egyéb módon (boncolás, féregürítés) megállapították, de az állat az illető parazitával öszszefüggésbe hozható betegség klinia tüneteit nem mutatja; elnevezése: májmétellyel, orsóféreggel stb. fertőzött álla;

c) bizonyos parazitáktól mentes az az állat, amleynek bélsarában vagy egyéb vizsgálati anyagában a legalább két alkalommal elvégzett koprológiai vagy egyéb vizsgálat az illető parazitafaj petéjét, lárváját, ivari produktumát vagy magát a parazitát nem mutatja ki, illetőleg a fertőzöttség tényére egyéb jel (féregürülés, klinikai tünet, bonclelet, vágóhídi visszajelzés, húsvizsgálat) sem utal; bizonyos parazitáktól való mentességet lehet megállapítani a hatékony gyógyszerrel történt kétszeri gyógykezelés és az ezt követő egyszeri vizsgálat negatív eredménye alapján is; elnevezése: májmételytől, orsóféregtől stb. mentes állat.

(3) Az állatállományok esetében:

a) beteg az állomány, ha az állatok több mint 5%-án a jelenlevő paraziták okozta klinikai tünetek mutatkoznak; elnevezése: májmételykóros, orsóférges stb. állomány;

b) fertőzött az állomány, ha az együtt tartott (istálló, legelő, karám stb.) állatok között a fertőzöttséget megállapították, vagy ha ezen felül az állományban a megállapított megnyilvánuló betegség az állomány 5%-ánál kevesebb állatot érint; elnevezése: májmétellyel, orsóféreggel stb. fertőzött állomány;

c) bizonyos parazitáktól mentes az állomány, ha az együtt tartott (istálló, legelő, karám stb.) állatoknál 100-as létszámig az állomány 30%-án, 100 darabon felüli állatlétszám esetén az állomány 10%-án két alkalommal elvégzet koprológiai vagy egyéb vizsgálat, méhállományok esetében az állomány összes méhcsaládján elvégzett vizsgálat az illető parazitta szempontjából negatív eredményt adott és a fertőzöttséget más módon (húsvizsgálattal, boncolással, klinikai tünetekkel, féregürüléssel) sem lehetett megállapítani;

elnevezése: májmételytől, orsóféregtől stb. mentes állomány.

A bejelentési kötelezettség alá vont parazitózisok elleni védekezés

462. § A ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, juh és kecske szarkoptesz és psszoroptesz rühössége és a mézelő méhek atkakórja elleni védekezést a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségeknél elrendelt módon kell végrehajtani.

Egyéb parazitózisok elleni védekezés

Általános szabályok

463. § (1) Az állatok közegészségügyi vagy népgazdasági szempontból országosan jelentős parazitózisainak (a továbbiakban: jelentős parazitózisok) okozói a következők:

a) mezőgazdasági nagyüzemekben

szarvasmarha: bőrbagócs-lárvák, májmétely, borsóka;

juh: májmétely, galandféreg-lárvák;

sertés: orsóféreg, rühatka, galandféreg-lárvák, Trichinella-lárva;

baromfi: Eimeria fajok,

hal: galandféreg fajok, csillós egysejtű élősködők, vérszívó paraziták;

kutya: orsóféreg-fajok, galandféreg-fajok;

nyúl: Eimeria-fajok;

vadon élő állat: Trichinella-lárva;

méh: Varroa atka.

b) kistermelőknél

szarvasmarha: bőrbagócs-lárvák, májmétely, borsóka;

juh: májmétely, galandféreg-lárvák,

sertés: orsóféreg, galandféreg-lárvák, Trichinella-lárva;

kutya: galandféreg fajok, orsóféreg fajok;

méh: Varroa atka.

(2) A jelentős parazitózisok körét - a megye vagy annak egy része vonatkozásában - az Állomás is bővítheti.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben felsorolt parazitózisok ellen szervezett védekezést kell folytatni.

(4) A védekezés - az állategészségügyi szolgálat irányításával - az állat tualjdonosának feladata.

(5) a) A bőrbagócs lárvák elleni védekezést az állam ingyenes gyógyszerrel és kezeléssel segíti.

b) Az egyéb paraziták elleni védekezés költségei az állat tulajdonosát (kezelőjét) terhelik.

A paraziták betegségek elleni védekezés módja mezőgazdasági nagyüzemekben

464. § A mezőgazdasági nagyüzemek paraziták elleni védekezését (a legelő megfelelő kialakítását és a legeltetés rendjének tervezését, az állatok ellenállóképességének fokozását, a paraziták ivari termékeinek gyérítését stb.) az állatok gyógykezelésével az alábbiak szerint kell kiegészíteni:

a) az érintett állományt minden esetben gyógykezelni kell, ha a parazitózis klinikai tünetekben nyilvánul meg;

b) fertőzöttség megállapítása esetén az alábbi paraziták ellen kell a részletes szabályokban meghatározottak figyelembevételével állomány vagy egyedi gyógykezelést végrehajtani:

szarvasmarha: bőrbagócs-lárvák, májmétely;

juh: májmétely;

eb: orsóféreg-fajok, galandféreg-fajok;

méh: Varroa atka;

c) a sertést orsóférgek ellen akkor kell gyógykezelni, ha a bélsárvizsgálat alapján az állomány fertőzöttsége a 30%-ot meghaladja, vagy ha az egyéb októl elhullott sertések vizsgálata során a bélcsatornában orsóférgek tömegesen találhatók, illetőleg ha a sertésnél spontán féregürülés észlelhető;

d) a b) pontban fel nem sorolt, vagy a c) pontban meghatározott fertőzöttségi fokot meg nem haladó parazitás fertőzöttség esetén a gyógyszeres beavatkozás szükségességéről a körülmények (a fertőzöttség foka, a parazitózis járványtana, az évszak stb.) mérlegelése alapján a kezelő állatorvos dönt.

A védekezés módja a kistermelőknél

465. § A kistermelők paraziták elleni védekezését az állatok (állomány) gyógykezelésével az alábbiak szerint kell segíteni:

a) minden esetben gyógykezelni kell, ha a parazitózis klinikai tünetekben nyilvánul meg;

b) fertőzöttség megállapítása esetén az alábbi paraziták ellen kell - a részletes szabályokban meghatározottak figyelembevételével - állomány vagy egyedi gyógykezelést végrehajtani;

szarvasmarha: bőrbagócs-lárvák, májmétely;

juh: májmétely;

eb: orsóféreg fajok, galandféreg-fajok;

méh: Varroa atka:

c) egyéb parazitás fertőzöttség esetén a gyógyszeres beavatkozás szükségességéről a körülmények (fertőzöttség foka, a parazitózis járványtana, az évszak stb.) mérlegelése alapján a kezelő állatorvos dönt.

A paraziták elleni védekezés feladatai

466. § (1) A paraziták okozta károk csökkentése céljából az állatot tartó mezőgazdasági nagyüzem köteles a korszerű legelőgazdálkodás, az istálló- és tóhigiénia szabályait megtartani.

(2) A paraziták elleni védekezést az üzem állattartási technológiájában részletezni kell. A technológia parazitológiai vonatkozásait az üzemet ellátó állatorvosnak kell meghatározni. Ennek során az Állomás javaslatait figyelembe kell venni.

(3) Új állattartó telep létesítése, illetve már működő állattartó telep esetén a betelepítendő, illetőleg tartott szarvasmarha- állománynak a bagócs-lárváktól, a szarvasmarha- és juhállománynak a rühatkáktól mentesnek kell lenni.

(4) A 463. § (1) bekezdésében felsorolt paraziták vonatkozásában az állatállomány parazitás fertőzöttségét minél alacsonyabb szintre kell csökkenteni.

(5) Az előírt parazitaellenes vagy diagnosztikai gyógykezeléseket végre kell hajtani.

(6) A parazitás fertőzöttség állományon belüli alakulását elsősorban az elhullott állatok boncolása és a levágott állatok húsvizsgálata során kell ellenőrizni. Amennyiben ez a védekezés módjának a kialakításához nem elegendő, az állatok fertőzöttségét évente egy alkalommal koprológiai vizsgálattal is ellenőrizni kell. A legelőre hajtandó állatok esetében ezt még a kihajtás előtt kell elvégezni.[203]

(7) Paraziták okozta állomány-megbetegedést az Állomásnak soron kívül be kell jelenteni.[204]

467. § Amennyiben a kistermelők állatukon paraziták okozta megbetegedést vagy súlyos fertőzöttséget (időszakos féregürülés stb.) észlelnek, ennek tényét kötelesek az állatorvosnak bejelenteni, és az előírt gyógykezelést végrehajtani.

Az állatorvos feladaltai

468. § Az állatorvos köteles:

a) embert is jelentősen veszélyeztető parazitózis megállapítását a körzeti orvosnak haladéktalanul bejelenteni;

b) a mezőgazdasági nagyüzem paraziták elleni védekezését segíteni, üzemi állatorvos hiányában irányítani;

c) a borsókakór megállapítása esetén ezt a 474. § előírásai szerint jelenteni;

d) a kistermelői állatok parazitás fertőzöttségét szúrópróbaszerűen ellenőrizni és elsősorban a 465. §-ban meghatározott paraziták elleni védekezést megszervezni;

e) az elrendelt vagy szükséges gyógykezeléseket elvégezni;

f) a paraziták okozta károk csökkentése céljából szükséges felvilágosítást végezni.

Az Állomás feladatai

469. § Az Állomás köteles:

a) a hatósági állatorvosok és a mezőgazdasági nagyüzemek paraziták elleni védekezését időszakosan ellenőrizni;

b) több összefüggő állatorvosi körzet területére vonatkozó védekezést szervezni és összehangolni;

c) parazitás betegség fellépése esetén a leküzdéssel kapcsolatban a helyszínen tanácsot adni;

d) a paraziták okozta károk csökkentése céljából szükséges felvilágosítást szervezni.

Az Állomás feladatai

470. § Az Állomás köteles:

a) a parazitózisok megelőzésére irányuló védekezést szervezni;

b) a mezőgazdasági nagyüzemekre indokolt esetben a kistermelői állatállományokra előírt vizsgálatok és beavatkozások elvégzését ellenőrizni;[205]

c) a parazitás betegségek előrejelzését az Állomás keretén belül megszervezni;

d) a várható parazitózisok fellépésének veszélye esetén a szükséges intézkedéseket megtenni;

e) a mezőgazdasági nagyüzemben fellépett parazitás betegség esetén a leküzdéssel kapcsolatban a helyszínen tanácsot adni;

f) a borsókakór megállapítása esetén a fertőzött személy felkutatásában a Köjált hatékonyan segíteni;

g) az állattartó mezőgazdasági nagyüzemek állattartási technológiája parazitológiai részének elkészítésében szaktanácsot adni;

h) az újonnan kidolgozott védekezési módszereket a gyakorlatban elterjeszteni; új gyógyszereket kipróbálni, véleményezeni;

i) az üzemi, hatósági főállatorvosok paraziták elleni védekezéssel kapcsolatos munkáját irányítani és ellenőrizni;[206]

j) a vágóhidakkal a kapcsolatot tartani, s az ott mutatkozó parazitás fertőzöttséget értékelni, s ezt a védekezés irányítása során figyelembe venni.

Az állategészségügyi intézet feladatai

471. § Az állategészségügyi intézet köteles:

a) az állomások parazitológiai laboratóriumi munkáját segíteni;

b) új védekezési eljárásokat kidolgozni és ezeket elterjeszteni;

c) ellátni azokat a feladatokat, amelyekkel a minisztérium külön megbízza.

A jelentős parazitózisok elleni védekezés részletes szabályai

Bőrbagócs-lárvák

472. § (1) A mezőgazdasági nagyüzemben tartott szarvasmarhák bőrbagócs-lárvás fertőzöttségének állapotát március hó 1. és június hó 30. között a rendszeres állategészségügyi szemlék során, de legalább kéthetenként, a kistermelői állományokban március hó 1. és a legeltetés megkezdése között legalább egy alkalommal ellenőrizni kell.

(2) A fertőzött állatokat még a lárvák ivarérettsége előtt gyógykezelni kell.

(3) Legelőre csak bőrbagócs-lárváktól mentes, vagy a kihajtás előtt legalább 4 nappal gyógykezelt szarvasmarha hajtható ki.

(4) Bőrbagócs-lárvás fertőzöttség legelőn való jelentkezése esetén a fertőzöttség tényét az állatok tulajdonosa, őrzője vagy gondozója az állatorvosnak haladéktalanul jelenteni köteles. Ezt követően a fertőzöatt állatot haladéktalanul gyógykezelni kell.

(5) Állatvásárra, tenyészállatvásárra, állatkiállításra csak bőrbagócs-lárváktók mentes állatot lehet felhajtani.

Májmétely

473. § (1) A parazita elterjedtségéről és a fertőzöttség fokáról általános vagy szúrópróbaszerű vizsgálatokkal kell meggyőződni.

(2) A gazdasági kár elkerülése érdekében a fertőzött állománokat január 1. (indokolt esetben december 1.) és a kihajtás közötti időszakban legalább egy, indokolt esetben két alkalommal gyógykezelni kell. A gyógykezelés eredményességéről - szúrópróbaszerűen - meg kell győződni.

(3) Legelőre csak májmételyektől mentes vagy a kihajtást megelőzően legalább 14 nappal gyógykezelt állatot szabad kihajtani.

(4) Június, július és augusztus hónapokban - havonta legalább 1 alkalommal - az állatorvosnak a legelőt a köztigazda csigák másodrendű biotópjainak kialakulása szempontjából meg kell vizsgálnia. A fertőzött részt a terület tulajdonosának vagy használójának a legeltetősből ki kell zárnia.

(5) Kellő nagyságú legelő esetén VIII. 15-én legelőt kell váltani, s a jelzett időpont előtt legeltetett területen legeltetni nem szabad.

(6) Annak a területnek a füve, amelyen fogékony állatok májmételykórban megbetegedtek, a VIII. 15-ig legeltetett fertőzött legelő füve a váltás után fogékony állatokkal csak olyan tartósítási eljárás után etethető, amelynek során a parazita fertőzőképes alakjai elpusztulnak.

(7) Heveny májmételykór fellépése esetén az állomány legeltetését a fertőzött területen azonnal meg kell szüntetni, az állatoknak jó minőségű és nem fertőzött takarmányt kell adni, s az egész állományt hatékony gyógyszerrel haladéktalanul gyógykezelni kell.

Borsóka

474. § (1) A húst vizsgáló állatorvosok kötelesek szarvasmarha borsóka megállapítását az Országos Állategészségügyi Intézettel, az állat származási helye szerint illetékes Állomással és a Köjállal haladéktalanul közölni. A közlésnek a borsókás állat(ok) azonosítási adatait is tartalmazni kell.

(2) Sertés borsóka megállapítása esetén, ha a fertőzött állat származási helye megállapítható, az (1) bekezdésben meghatározott módon kell eljárni.

(3) Az Országos Állategészségügyi Intézet köteles a borsókás adatokat összesíteni és arról - megyei bontásban és országos összesítésben is - minden év I. hó 31-ig a minisztériumnak jelentést tenni.

(4) Ismétlődő fertőzöttség esetében az Állomás köteles - a területileg illetékes Köjál bevonásával - a fertőzött helyen szemlét tartani, s a védekezés módját a szemle eredményétől függően meghatározni.

Orsóféreg

I. Sertés

475. § (1) a) Fertőzött nagyüzemi állomány esetében a fiaztatóba kerülő kocákat legalább 14 nappal a betelepítés előtt orsőférgek ellen gyógykezelni kell s a betelepítéskor a testfelületet le kell mosni.

b) Az állomány fertőzöttségi fokát rendszeresen ellenőrizni kell.

c) Indokolt esetben az állomány gyógykezelését a parazita fejlődési idejének és az előző gyógykezelés időpontjának a figyelembevételével úgy kell meghatározni, hogy ez még a férgek ivarérése előtt következzék be.

d) Állományt áttelepíteni csak tisztított és fertőtlenített helyre szabad.

e) Az orsóférgek okozta jelentős mértékű (20%-ot meghaladó) kobzásról a vágóhíd az Állomást haladéktalanul értesíteni köteles. Az Állomás ezt követően köteles

- az üzemet ellátó állatorvossal a fertőzés okát megkeresni;

- a kórok felszámolására az üzemnek javaslatot tenni.

(2) A javaslatban foglaltakat az üzem köteles végrehajtani.

(3) A kistenyésztői sertésállomány fertőzöttségi fokát

a) gyógyszeres tápok etetésével, vagy

b) időszakos gyógykezelésekkel és

c) az állatok higiénikus tartásával

kell csökkenteni.

II. Eb

476. §[207]

Galandféreg fajok és lárvák

I. Emlős állatok (Echinoccus, Coenurus stb.)

477. § (1) A mezőgazdasági nagyüzem állattartó telepén eb nem, vagy legfeljebb csak pésztoreb tartható.

(2) A pásztorebet - mind a nagyüzemben, mind a kistenyésztői állatok legeltetésénél az őrzésre használt állatot - évente két alkalommal, március hónapban és a legeltetés megkezdése előtt galandférgek ellen hatékony készítménnyel kezelni kell.

(3) Az Állomás köteles a kistenyésztői sertésállomány hólyagférges fertőzöttségi fokát a lehetőségek szerint folyamtosan ellenőrizni.

(4) 30%-ot meghaladó fertőzöttség esetén a fertőzött terület ebei - a tulajdonos költségére - március hónapban Echinococcus granulosus szempontjából hatékony gyógyszerrel kezelni kell. Ezt az Állomásnak kell elrendelnie.

(5) A nagyüzemek és kistenyésztők állatvágásai során a hólyagféreg lárvákkal fertőzött szerveket vagy szervrészeket össze kell gyűjteni, az elszállításig elzártan kell őrizni, vagy elszállítás hiányában ezeket meg kell semmisíteni.

(6) Az elhullott vagy kényszervágott juh(ok) fejét ártalmatlanná kell tenni.

(7) A hólyagférges fertőzöttség további csökkentése céljából rendszeres felvilágosító munkát kell végezni.

II. Halak (Bothriocephalus stb.)

478. §[208]

Trichinella lárva

479. § (1) A trichinella lárvák szempontjából endémiás területek kistenyésztői a nem közfogyasztású sertések vágása után trichinella vizsgálatot minél nagyobb számban végeztessenek. A vizsgálatot az illetékes Állomás központi vagy kihelyezett laboratóriuma, illetve felszereltsége estén a hatósági állatorvos végzi. A vizsgálatok helyét az Állomásnak kell meghatározni.[209]

(2) A fertőzöttnek talált állat fertőződési körülményeit az Állomás vizsgálni köteles. Amennyiben a vizsgálat eredményeképpen feltételezhető, hogy a tulajdonosnál maradt sertések is fertőzöttek lehetnek,

a) az állományt forgalmi korlátozás alá kell vonni,

b) vágásra csak elkülönítetten, azonosíthatóan és a fertőzöttség tényéről a kijelölt vágóhidat előzetesen értesítve szabad küldeni.

(3) Ember richinelás megbetegedése esetén a fertőződés forrásának megkeresése - szükség esetén az egészségügyi szervek bevonásával - az Országos Állategészségügyi Intézet és az Állomás együttes feladata. A fertőzöttségre gyanús hús(ok)at vagy termék(ek)et az Állomásnak zárolnia kell, a vett mintát az Állomás laboratóriumában meg kell vizsgálni, s a zárolt hús(ok) vagy termék(ek) sorsáról a vizsgálat eredménye alapján kell dönteni.

(4) Trichinella járvány lezajlása után az Országos Állategészségügyi Intézet a minisztérium részére összefoglaló jelentést köteles adni.

Rühatka (sertés)

480. § (1) Rühösség vagy annak gyanúja esetén a fertőzött állományt - szükség esetén ismételen - gyógykezelni kell.

(2) A gyógykezeléssel egyidőben az állatok tartási helyét is fertőtleníteni kell.

Eimaria fajok

481. §[210]

A halak parazitózisai

482. § (1) Csillós véglények okozta

a) betegség kialakulásának elkerülése céljából csak mentes, vagy előzetesen gyógykezelt halakat szabad telepíteni.

b) Kialakult betegség esetén - szükség szerint ismételten - gyógykezelni kell.

(2) Vérszívó paraziták (halpióca, pontytetű) fertőzöttsége esetén az állományt gyógykezelni kell.

Varroa atka

483. § (1) A Varroa atka ellen a biológiai módszerek és gyógykezelések együttes alkalmazásával kell védekezni.[211]

(2) a) A gyógykezlésre csak törzskönyvezett és forgalombahozatalra engedélyezett gyógyszer használható.

b) Gyógykezelni az akácméz kipergetése után (júniusban), az áttelelő méhek fejlődésekor (augusztusban) és a betelelés előtti időszakban kell. A kezelések során az alkalmazott gyógyszer használati utasításában előírtakat figyelembe kell venni.

c) indokolt esetben az állomás gyógykezelést egyéb időszakban is előírhat.

(3) A komplex védekezés a méhész kötelessége. A védekezés segítésére a minisztérium időszakonként technológiai javaslatokat, szakmai útmutatót ad ki.

(4) Az állomás irányítja a méhészek védekezési tevékenységét, azt időszakosan ellenőrzi és hiányosságok esetén intézkedik azok megszüntetéséről.

(5) Elhanyagolt védekezés esetén, ha az állományban az atka feldúsult és a méhész az állomás által előírt védekezési módot nem hajtotta végre, a szomszédos méhállományok fertőződésének megakadályozása céljából az állomás a méhállományt állami kártalanítás nélkül leölettetheti

Mérgezések leküzdése

484. § (1) A Szabályzat szempontjából jelentős kárt okozó mérgezés (a továbbiakban: mérgezés) az, ha a mérgező anyagok hatására egyszerre (vagy viszonylag rövid időn belül) több állat betegszik meg vagy hullik el.

(2) A hatósági állatorvos feladatai mérgezés gyanúja estén:

a) attól az állatcsoporttól, amelyből állatok megbetegedtek vagy elhullottak, haladéktalanul meg kell vonni a mérgező hatás gyanúját keltő takarmányt, a környezetéből el kell távolítani az ilyen gyanút keltő tárgyat, vagy az állatcsoportot más környezetbe kell áthelyezni, és az adott viszonyok között alkalmazható kímélő (diétás) takarmányozásban kell részesíteni (beleértve a koplaltatást, teáztatást stb.);

b) a beteg egyedeket tüneti, és ha lehetséges, oki kezelésben kell részesíteni;

c) az elhullott állatokból (beleértve a méheket is) valamint a mérgező hatás gyanúját keltő takarmányból, itatóvízből és egyéb anyagokból mintát kell küdleni;

d) a mérgező hatás gyanúját keltő takarmányt és egyéb anyagokat az állatoktól elkülönítetten kell tárolni; az ilyen gyanút keltő épületekbe és gépi berendezések közelébe állatot nem szabad engedni;

e) az (1) bekezdés szerinti mérgezés gyanúját az Állomásnak be kell jelenteni.

(3) Ha a laboratóriumi vizsgálat és az állatállomány egészségi állapotának alakulása nem igazolja a mérgezés gyanúját, a felsorolt korlátozásokat meg kell szüntetni.

(4) Méhek mérgezése esetén kárfelmérő bizottságot kell szervezni. A bizottság tagjai a károsult méhészet tulajdonosa vagy kezelője, a kár feltételezett vagy ismert okozója, a helyi szakigazgatási szerv megbízottja a méhegészségügyi felelős, az illetékes biztosító társaság megbízottja és az illetékes állatorvos.[212]

(5) A bizottság hiányos összetétel esetén is köteles eljárni és erről jegyzőkönyvet felvenni.

485. §[213]

A sugárártalom leküzdése

486. § (1) A hatósági állatorvos feladatai sugárszennyezettség vagy sugárártalom gyanúja esetén:

a) attól az állatcsoporttól, amelyből állatok megbetegedtek vagy elhullottak, haladéktalanul meg kell vonni a - sugárszennyezettséget vagy annak gyanúját keltő - takarmányt, a környezetéből el kell távolítani az ilyen gyanút keltő tárgyat, vagy az állatcsoportot sugárszennyezettségtől mentes környezetbe kell áthelyezni;

b) a beteg egyedeket, ha lehetséges és gazdaságos, gyógykezelésben kell részesíteni;

c) a sugárszennyezettség vagy a sugárártalom gyanúját az Állomásnak be kell jelenteni.[214]

(2) Az Állomás bejelentésére a beteg és az elhullott állatok, a termékeik és környezetük sugárszennyezettségét a területileg illetékes élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézetnek sugárszint- és szenynyezettségmérő készülékkel a helyszínen meg kell mérnie.

(3) Ha a sugárszennyezettség-mérővel nem állapítható meg a háttérsugárzás értékét meghaladó ionizáló sugárzás, a felsorolt korlátozásokat az Állomás köteles megszüntetni.

487. § Ha a mért ionizáló sugárzás értéke a hattérsugárzást meghaladja, akkor a sugárszennyezettség megszüntetésére a következőket kell az Állomásnak elrendelnie:

a) a szennyezettség-mentesítést (a radioaktív anyag eltávolítását) a közegészségügyi hatósággal egyetértésben kialakított mentesítőhelyen és módon kell végrehajtani;

b) a nem mentesíthető állatokat a közegészségügyi hatósággal egyetértésben kijelölt helyen le kell vágni; a levágott állat testrészei élelmezési célra csak ismételt sugárszennyezettség-mérés után, a minisztérium külön előírása szerint használhatók fel;

c) az élelmezési célra nem használható állati testrészeket, termékeket, a sugárszennyezett állathullát, trágyát, alomanyagot és takarmányt a közegészségügyi hatóság által kijelölt helyen és módon (pl. erre a célra létesített hulladéktemetőben vagy a legközelebbi állatifehérje-üzemi hulladéktemetőben) a mentesítés során felhasznált mosóvizet a vízügyi hatóság előírása szerint kell ártalmatlanná tenni;

d) teljesíteni kell azz 1980. évi I. törvény 20-25. §-ában és a 12/1980. (IV. 5.) MT számú rendelet 20. §-ában foglalt előírásokat is.

Egyéb betegségek leküzdése

488. § A 111-487. §-okban nem szabályozott, de nagy gazdasági kár okozására képes, vaggy közegészségügyi szempontból jelentős betegségeknek a mezőgazdasági üzemekben történő leküzdésére a minisztérium útmutatókat ad ki.

III. RÉSZ

AZ ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLAT MŰKÖDÉSÉNEK FŐBB SZABÁLYAI

Nyilvános állatorvosi laboratóriumok és működésük

489. § (1) Nyilvános állatorvosi laboratóriumi tevékenység alatt az állatorvosok kérésére az állatbetegségek megállapítását vagy kizárását, a fertőzöttséget, illetőleg a fertőzéstől való mentességet bizonyító kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokat, az oltó, kórjelző anyagok és gyógyszerek ellenőrző vizsgálatát, az állatok egészségét károsító kórokozókkal végzett tudományos vizsgálatokat, a takarmányozási ártalmakkal kapcsolatos toxikológiai és egyéb vizsgálatokat, valamint az élelmiszer nyersanyagok, félkész és késztermékek élelmiszerhigiéniai vizsgálatát kell érteni.

(2) Állategészségügyi célú nyilvános állatorvosi laboratóriumi vizsgálatokat csak állategészségügyi intézet, állomási laboratórium, az ÁOI laboratóriumai, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékei, és az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézete végezhet.[215]

(3) Nyilvános állatorvosi laboratóriumi vizsgálat elvégzésével a minisztérium kivételes esetekben a felsoroltakon kívül más intézményt is megbízhat.

490. § Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek megállapításával összefüggő diagnosztikai, laboratóriumi vizsgálatokat csak állategészségügyi intézet, állomási laboratórium és az ÁOI végezhet.

491. § (1) Az országban forgalomba kerülő hazai gyártású vagy import oltóanyagok, diagnosztikumok, gyógyszeres premixek, takarmánykiegészítők ellenőrző laboratóriumi vizsgálatát az ÁOI, a gyógyszerek és gyógyszerezett keveréktakarmányok ellenőrzését az OÁI végzi.

(2) Az oltóanyagtermelő üzem(ek) laboratóriumai a minőségellenőrzéssel kapcsolatos gyártásközi laboratóriumi vizsgálatokat végezhetik.

(3) Állatból származó termékeken keresztül emberi vagy állati megbetegedést előidéző kórokozóknak vágóállatban vagy élelmiszerben történő kimutatását csak az Állomások laboratóriumai, az állatorvosképzéssel és élelmiszerhigiéniai szakirányú kutatással foglalkozó intézmények, valamint az erre feljogosított orvosi laboratóriumok végezhetik.[216]

492. § Mezőgazdasági nagyüzem állategészségügyi célú laboratóriuma, tájékozódó jelleggel olyan laboratóriumi tevékenységet folytathat, amely a saját állatállománya állategészségügyével kapcsolatos, és amelyet az Állomás által jóváhagyott működési szabályzat tartalmaz.

A laboratórium diagnosztikai vizsgálatai anyagok vételének és küldésének szabályai

493. § (1) A laboratóriuumi tevékenység célja az oktani kórjelzés, valamely megbetegedés (elhullás) okának az állat (állomány) bizonyos kórokozóval való fertőzöttségének, fertőzéstől való mentességének, a termelést befolyásoló állategészségügyi tényezőknek felderítése, az állati eredetű élelmiszerek (nyers-, félkész-, késztermékek) állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai vizsgálata.

(2) Laboratóriumi vizsgálatra a következő minták kerülhetnek:

- állatok hullái, hullarészei, szervei;

- vetélt magzatok és magzathullák;

- állatok különböző testnedvei és váladékai (vér, vizelet, légúti váladékok, ondó, gyomor és béltartalom stb.);

- állatokkal etetett takarmány, ivóvíz;

- állatok gyógykezelésére használt gyógszerek, oltóanyagok, fertőtlenítő szerek;

- az állatok környezetéből származó, feltehetően mérgező anyagok, és ezekkel szennyezett tárgyak;

- az állatokból termelt vagy előállított nyers-, félkész és késztermékek, állati eredetű ipari nyersanyagogk (hús, tej, tojás, bőr, csont, szőr, gyapjú stb.).

(3) A minták vizsgálata kórbonctani, kórszövettani, elektronmikroszkópos, citológiai, virológiai, bakteriológiai, parazitológiai, mikológiai, immúndiagnosztikai, kémiai, fizikai módszerekkel esetenként kísérleti állatfertőzéssel történik.

(4) A felsorolt vizsgálatok csak olyan mintákból végezhetők el, amelyek a kívánt (vagy szükséges) vizsgálatokhoz megfelelnek, és azok elvégzésére alkalmas állapotban érkeznek a laboratóriumba.

(5) Vizsgálati anyagot laboratóriumba csak állatorvos küldhet. Vadegészségügyi vizsgálatra anyagot a lőttvad gyűjtőhely szerint illetékes, vagy a vadásztársaság működési területe szerint illetékes állati kísérőiratával kell küldeni. Az előzményi adatok közlése, a kísérőirat megszerkesztése az állatorvos feladata, aki a küldemény szakszerű csomagolásáért is felelős.

(6) Vizsgálati célból mintákat csak állatorvos, vagy állategészségügyi képzettséggel rendelkező szakember (állategészségügyi üzemmérnök, állatóegészségügyi technikus, állategészségőr, felcser) - a munkavédelmi szabályok megtartása mellett vehet.

494. § (1) A vizsgálati anyagot

- az állatorvos személyesen;

- küldönc (futár);

- posta

szállíthatja.

(2) A csomagolással és a szállítással (utazással) kapcsolatos költségeket az állattulajdonos, vadon élő állatok esetébben a vadásztársaság, egyéb esetekben a helyi szakigazgatási szerv viseli.

(3) A küldeményt úgy kell csomagolni, hogy annak tartalmábból semmi ne hullhasson és ne szivároghasson ki, az egyéb csomagokat és szállító eszközöket, a szállító személyesen ne szennyezhesse be, a tartályok (üvegcső) a szállítás alatt ne törhessenek el.

(4) Az állathullát és az állati szerveket műanyag fóliába kell göngyölni. A hullarészt, állati szervet, valamint az állati eredetű folyékony anyagot megfelelő erősségű és légmentesen zárható edénybe kell helyezni. A folyékony anyagot tartalmazó üvegeket ezenkívül törést gátló anyagba kell csomagolni.

(5) A csomagoláshoz olyan erős falú (fa, műanyag, hullámpapír, fém stb.) ládát (dobozt) kell használni, amellyel a veszélytelen szállítás biztosítható. A ládát (dobozt) fűrészporral, fagyapottal vagy más hasonló anyaggal szorosan ki kell tölteni úgy, hogy a lezárt edényt minden oldalról legalább 5 cm vastagságban vegye körül. A ládát (dobozt) zsineggel körül kell kötni és a zsineg végeit le kell pecsételni. A csomagban a címirat és kísérőirat másolatát is el kell helyezni.

(6) A küldeményeket csak csomagként szabad feladni, és a címoldalra - azt egészen elfedő - sárga színű papírlapot kell felragasztani. Erre kell a címet és a következő nyilatkozatot felírni: "Felelősséget vállalok azért, hogy a küldeményt az Állategészségügyi Szabályzatban foglalt előírásoknak megfelelően csomagolták." A nyilatkozatot az állatorvosnak alá kell írnia és le kell bélyegeznie. Üveggöngyölegek esetén (vércső stb.) a "Törékeny" jelzést is rá kell írni.

(7) A nem megfelelően csomagolt vagy helytelenül címzett küldeményt továbbításra feladni nem szabad.

495. § (1) A szállítás közben megsérült vagy bármely más okból szivárgó küldeményt tovább szállítani nem szabad. Ha a sérülést vagy a szivárgást a rendeltetési helyen állapítják meg, a címzett a küldeményt a postahivatalban vagy a vasútállomáson köteles átvenni. Ebből a célból a címzettet a küldemény megérkezéséről a posta haladéktalanul értesíti.

(2) Ha a sérülést vagy szivárgást útközben észlelik, a küldeményt a fuvarlevéllel együtt el kell különíteni és az átrakó hely szerint illetékes körzeti állatorvost kell értesíteni. Az állatorvos köteles a sérülés vagy szivárgás okát nyomban megállapítani, majd a szállító költségére a küldeményt szabályszerűen becsomagoltatni, és a címzett intézménybe továbbítani.

(3) a) Ha a küldemény a többi csomag göngyölegét szennyezte, azokat is köteles az állatorvos a szállító költségére átcsomagoltatni.

(4) Ha a címzett intézmény vagy a csomagot továbbító állatorvos a csomagolás tekintetében mulasztást tapasztal, arról szolgálati úton a feladás helye szerint illetékes Állomást köteles értesíteni.

(5) Ha a sérülés vagy szivárgás nem szüntethető meg, a küldeményt a legközelebbi hullatemetőbben, hullaemésztő-veremben, hullaégetőben a helyi szakigazgatási szerv köteles ártalmatlanná tenni. Hasonlóképpen kell eljárni azokkal a csomagokkal is, amelyek tartalma is szennyeződött.

(6) A laboratóriumba küldött mintákat a vizsgálatok befejezése után teljes egészében meg kell semmisíteni. Az üveg, műanyag, fém edényzet, amennyibben sértetlen maradt, kiürítés és fertőtlenítés után újra használható. A fa, papír és egyéb nem tisztítható göngyöleget meg kell semmisíteni.

Kísérőirat (kísérőlevél, kimutatás)

496. § (1) Minden vizsgálati anyaghoz kísérőiratot kell mellékelni. Az eltérő vizsgálatokra küldött mintákhoz külön-külön kell kísérőiratot csatolni akkor is, ha ugyanabban a csomagban helyezik el, vagy ugyanaz a küldönc (futár) szállítja.

(2) A kísériratnak a kért vizsgálat jellege szerint a következőket kell tartalmaznia:

- a vizsgálati anyag megneveését (jelölését);

- származási helyét, a mezőgazdasági nagyüzemen belül a telep vagy üzemegység és ezek közigazgatási helyének megjelölését, az állattulajdonos nevét és címét;

- a beküldő állatorvos nevét és pontos címét (telefon, telex is);

- a vizsgálat indokait, célját és irányát;

- a kórelőzményi adatokat (a helyszínen végzett vizsgálatok eredményét és azok alapján alakult véleményt);

- tájékoztatás a más laboratóriumokba is történt mintaküldésről és az ottani vizsgálatok eredményéről;

- a megbetegedett állatcsoportok (állat) létszámát, kor és hasznosítási csoportját, tartási és takarmányozási körülményeit (elhelyezés, átcsoportosítás, behozatal stb.);

- a betegség jelentkezésének időpontját, jellemző tüneteit (testhőmérséklet, idegrendszeri, mozgászavarok, viselkedésváltozások stb.) lefolyását, a megbetegedett és elhullott állatok számát, a naponkénti elhullások alakulását, a gyógyulásokat. A boncolt hullákban talált elváltozások (a szervek vagy szervrészletek küldése esetében azonban és a be nem küldött szervekben megfigyeltek is);

- az eddig végzett egyéb vizsgálatok eredményét;

- az esetleg alkalmazott gyógykezeléseket és eredményét;

- a preventív immunizálás időpontját, a használt oltóanyagok megnevezését;

- az állomány minősítését (fertőzöttségét, igazolt vagy feltételezett mentességét, a vetélések számát a korábbi vizsgálatok eredményét, a termékenyítés idejét, anyaállaton az esetleges magzatburok-visszatartást);

- vérvétel időpontját, a vérvizsgálat céljára (export, minősítés, vetélés stbb.);

- a helyszíni nyomozás alapján az állatoknak milyen méreganyagok felvételére volt lehetőségük;

- a takarmányváltoztatás idejét, a takarmány megnevezését, keveréktakarmány esetén a gyártás keltét, helyét és cikkszámát, karbamid vagy egyéb NPN anyagok etetését stb.;

- a takarmányok toxikus anyaggal történő szennyeződésének gyanúját;

- nem kellően ismert eredetű melléktermék takarmányozásra történő felhasználását;

- mérgező növények (magvak is) esetleges felvételét;

- környezetszennyeződéssel kapcsolatos gyanúját;

- a megbetegedést megelőző, az állattartási hely közelében vagy a takarmánytermelő területen végzett növényvédelmi kezelés idejét, az alkalmazás módját és a használt szer pontos megnevezését (méhészeti vizsgálatkor különleges figyelemmel kell erre lenni), az almozásra használt anyagok megnevezését és eredetüket;

- legelőváltás, állatmozgatás, meghajtás gyanúját vagy tényét, előfordult technológiai zavarokat (fűtés, szellőzés, víz, takarmányozás stb.);

- fertőtlenítést, rágcsáló, rovar, dúvadirtást stb.; az állományban végzett preventív vagy terápiás célú parazitás és egyéb gyógykezelések tényét;

- termeléscsökkentés, fejlődésben való visszamaradás, termékenységi (szaporítási) zavarok jelzését, a próbahalászat során megállapított tények, a fertőzöttség vagy a betegség mértékét, a halastóra vonatkozó műszaki és termelési-technológiai adatokat, vadvizsgálat kérése esetén a vadásztársaság nevét, a vadászterületen talált vagy kilőtt vad közigazgatási helyének megjelölését;

- közegészségügyileg veszéles (pl. veszettség) betegségre történő vizsgálat esetén a mintavételnél, boncolásnál, mintaszállításnál közreműködő személyek nevét és pontos címét, közvetlen szövettani vizsgálat kérése esetén a mikroszkópos leírást feltétlenül közölni kell.

497. § (1) Az egyes bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegek kórjelzéséhez és egyéb speciális diagnosztikai feladatok elvégzéséhez néhány kivételtől (pl. veszettség vagy nagytestű állatok) eltekintve célszerű az egész hullát (beteg állatot) beküldeni. A (2)-(10) bekezdésekben meghatározott esetekben az e bekezdésekben előírt vizsgálati anyagot kell beküldeni.

(2) Sertéspestis és afrikai sertéspestis gyanúja esetén: az Állomás és a területileg illetékes állategészségügyi intézet szemléjével egy időben kell a szükséges vizsgálati anyagot venni (egész hulla, hullák vagy szervek: lép, vesék, emésztőcsatorna a hozzá tartozó nyirokcsomókkal, garattal, tonsillákkal együtt, tüdő, áll alatti, bélfodri nyirokcsomók, valamint a fej) és futárral az OÁI-be küldeni.

(3) Fertőző sertésbénulás gyanúja esetén egész hullát (hullákat, élő beteg vagy kiirtott sertést, illetőleg a fejet és a gerincoszlopot (annak nyaki és ágyéki szakaszát) kell beküldeni, esetleg bélsárminta küldésére is szükséges lehet.

(4) Ragadós száj- és körömfájás és a sertések hólyagos betegségének (SVD) gyanúja esetén:

a) élő beteg állattól vérvételi csőbe helyezett kb. 20 filléres nagyságú, legalább 1 g-nyi hólyagfal, előnyös néhány cm3 antibiotikumot (cm3-enként 100 NE penicillin és 100 mg streptomycint) tartalmazó fiziológiai konyhasóoldat hozzáadása; legalkalmasabb a nyelvről, a lábvégről és a tőgyről gyűjtött anyag, az erősen szennyezett testrészekről csak alapos lemosás után; elhullott állatokból beküldendők az elváltozásokra mutató részek, szervek (lágvég, nyelv, főként fiatal állatokból a szív); a vizsgálati anyagot frissen, jég között vagy hűtőtáskában (ládában) hatóságilag lezárt csomagként kell szállítani kizárólag futárral: a küldeményt vízzáró, többszörös réteggel kell lezárni, hogy átvételkor a csomagolás sértetlenségéről meg lehessen győződni, a kísérőiratnak (amit nem szabad a csomagba helyezni) a 496. §-ban foglaltak mellett tartalmaznia kell a vizsgálati anyag származását (milyen testrészről gyűjtötték), mennyiségének és minőségének pontos megjelölését is;

b) külön intézkedésre vérsavópárokat kell küldeni (10 db frissen megbetegedett egyedből alapvér, majd 10-14 nap múlva második vérminta). A vizsgálat elvégzése kizárólag az OÁI feladata, melyet a mintaküldésről előzetesen értesíteni kell.

(5) Veszettség gyanúja esetén: az elhullott vagy kiirtott állat feje, melyet megfelelő védőöltözetben kell levágni, és gondosan becsomagolni (teljes hulla csak kivételes esetben szükséges, általában akkor, ha a veszettség kizárása után egyéb irányú vizsgálat is feltétlenül indokolt); a kísérőiratban a 496. §-ban foglaltakon túl közölni kell azt, hogy a gyanús állattal történt-e emberi érintkezés (harapás, marás, nyúzás), ha igen, az illető személy(ek) nevét, címét, kutya esetén a veszettség elleni oltás tényét és idejét, a területileg illetékes állatorvos nevét és lakcímét.

(6) Aujeszky-féle betegség gyanúja esetén: egész hulla (hullák) vagy szervek, vagy friss beteg állatokból orrváladékminta, illetőleg vérminta; mentesítés (felmérés, ellenőrzés, minősítés) céljából az érvényes rendelkezések és a vizsgáló laboratóriummal való egyeztetés alapján.

(7) Baromfipestis esetén: egész hullák vagy élő beteg állatok, esetleg külön intézkedés szerint vérminták.

(8) Brucellózis gyanúja esetén:

a) az elvetélt, korán ellett vagy megellett állattl az egész magzatburok vagy a korion elváltozott része (kotiledon) lehetőleg az egész magzat vagy annak szervei (lekötött gyomra és tüdeje) és az anyaállat vér (esetleg tej) mintája; negatív vagy kétes eredmény esetén a vér (esetleg tej) mintaküldését (azonos jelzéssel vagy kimutatással) 2-3 hét múlva meg kell ismételni;

b) a betegség idült alakja esetén az elváltozott szerv (here, csigolya, ínhüvely stb.) vagy szervrészlet, élő állatból pedig a beteg (gyanús) szerv váladéka (pl. ondó, tej, sipolyváladék).

(9) Gümőkór gyanúja esetén:

a) a nagyobb testű állatból (szarvasmarha, sertés) az elváltozott szervek a hozzá tartozó nyirokcsomókkal, a madarak és kisebb testű emlősök egész hullája;

b) paratuberkulózis gyanúja esetén az elváltozott bélszakasz (jejunum, ileum) a hozzá tartozó nyirokcsomókkal;

c) paraallergiás reakció okának tisztázására a leölt állatok tonsillái, garatkörüli bélfodri és májkapui nyirokcsomói;

d) mikrobaktériumok kimutatására takarmány, alom, talaj stb. mintáiból 20-50 g. bélrásból 20 g, vizeletből 50 cm3, itató és ivóvízből 5 l, M. paratuberculosist is beleértve bélsárból 20-50 g és a végbélnyálkahártya lecsípett darabja; a gümőkórra, paraallergiára irányuló vizsgálat és a mikrobaktériumok meghatározása az OÁI feladatkörébe tartozik.

(1) Gyógyszervizsgálat:

a) oltási baleset vagy oltással kapcsolatos megbetegedés és elhullás esetén hullát, szervet vagy az állatokból származó egyéb mintát az OÁI-be, az oltóanyagmintát pedig az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézetbe kell küldeni; kísérőlevélben mindegyik intézetet értesíteni kell a másik intézetbe történt mintaküldésről;

b) minden egyéb vizsgálat céljára a mintaküldés módját, a szükséges eszközöket és a kísérőirat tartalmát a vizsgálatot végző intézmény határrozza meg.

Állatkórházak

498. § (1) Az állatkórház az Állomás, gazdálkodó szervezet, polgárjogi társaság, magánvállalkozás keretében működő szolgáltató jellegű intézmény, amelyben a beteg állatok -, továbbá átmeneti jelleggel egészséges állatok is - a tulajdonos megrendelésére elhelyezést, ápolást és rendszeres állategészségügyi ellátást kapnak. Létesítéséről, megszüntetéséről az Állomás keretében működőknél a minisztérium dönt. Minden más esetben a létesítést a tulajdonos elhatározása alapján a 2-3-4. pontokban szereplő feltételek megléte esetén a területileg illetékes Állomás engedélyezi, és működésüket felügyeli.[217]

(2) Az állatkórházat olyan helyiségekkel, berendezésekkel és eszközökkel kell ellátni, amely biztosítja:

a) a megfelelő diagnosztikai és gyógykezelési feltételeket;

b) az állatok elhelyezését;

c) a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségre gyanús vagy abban megbetegedett állatok elkülönítését;

d) a gyógyszerek, kötszerek, műszerek és segédanyagok szakszerű tárolását;

e) a műszerek és egyéb anyagok sterilizálását, a helyiségek fertőtlenítését;

f) a gyógykezeléssel kapcsolatos kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok elvégzését;

g) a beteg állatok szállítását;

h) a takarmányok tárolását;

i) a hullák átmeneti elhelyezését;

j) a trágya aggálymentes kezelését.

(3) Az állatkórház állategészségügyi szempontból fertőzött területnek minősül. A kórokozók kihurcolásának megakadályozásához a megfelelő műszaki és személyi feltételeket biztosítani kell. Állatkórházból nagyüzemi állatok csak karanténben történt, kedvező eredményű megfigyelés után kerülhetnek vissza az eredeti tartási helyükre.

(4) A beteg állatok kórházba történő beszállítása, illetőleg a hazaszállítása a tulajdonos feladata. A tulajdonos kérésére azonban térítés ellenében a szállításról az állatkórház gondoskodhat.

A fertőző állatbetegségek kórokozóival történő tudományos vizsgálatok

499. § (1) A bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek közül a keleti marhavész, ragadós tüdőlob, ragadós száj- és körömfájás, SVD, sertéspestis, afrikai sertéspestis kórokozójával, valamint az ezeket tartalmazó anyagokkal tudományos vizsgálatokat csak azokban az intézetekben szabad végezni, amelyek az állategészségügyi igazgatás, kutatás vagy állatorvosi képzés szolgálatában állanak és amelyeket e vizsgálatok végzésével a minisztérium megbízott.

(2) Bejelentési kötelezettség alá tartozó más fertőző és parazitás állatbetegségek kórokozójával és az ezeket tartalmazó anyagokkal tudományos vizsgálatokat csak azokban a laboratóriumokban szabad végezni, amelyben a minisztérium erre engedélyt adott.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott állatbetegek kivételével valamennyi bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség kórokozóival, külön engedély nélkül végezhetnek vizsgálatokat:

a) az állategészségügyi intézetek;

b) az Állatorvostudományi Egyetem tanszékei;

c) az ÁOI;

d) az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézete;

e) azok az orvosi tudományos intézetek és orvosi laboratóriumok, amelyek bakteriológiai, virológiai, parazitológiai vizsgálatok végzésére jogosultak;

f) az oltóanyagtermelő üzem(ek) laboratóriumai, ha a vizsgálatok a készítmények termelésével vagy azok fejlesztésével kapcsolatosak;

g)[218]

(4) Bejelentési kötelezettség alá nem tartozó állatbetegségek kórokozóival történő tudományos vizsgálatokat azok a laboratóriumok végezhetnek, amelyek erre a minisztériumtól engedélyt kaptak. Tevékenységükről a minisztériumot rendszeresen tájékoztatni kötelesek.

A tudományos vizsgálatok végzésének szabályai

500. § (1) A kórokozó tenyészetről nyilvántartást kell vezetni.

(2) A keleti marhavész, ragadós tüdőlob, ragadós száj- és körömfájás, SVD, afrikai sertéspestis kórokozóinak tenyészetét, valamint ezeket tartalmazó anyagokat, csak a minisztérium előzetes engedélye után szabad más, vizsgálatok végzésére jogosult laboratóriumoknak átadni.

(3) A kórokozókat és tenyészeteiket, a kórokozókat tartalmazó anyagokat, a velük kezelt kísérleti állatokat, azok hulláit és hullarészeit, amint szükségtelenné váltak, azonnak ártalmatlanná kell tenni.

(4) Azokat a tárgyakat és eszközöket, amelyek a kórokozókkal vagy ezeket tartalmazó anyagokkal érintkeztek, gondosan fertőtleníteni kell.

Az állatgyógyászati gyógszerkészítmények, gyógyszeres premixek, kórjelző- és oltóanyagok gyártásának és forgalombahozatalának felügyelete és ellenőrzése

501-508. §[219]

Az ingyenes kiszolgáltatásra kerülő oltó- és kórjelző anyagok megrendelésének, nyilvántartásának, tárolásának és elszámolásának rendje

509. § (1) Az ingyenes oltó- és kórjelző anyagot (továbbiakban: oltóanyag) a PHILAXIA Oltóanyagtermelő Vállalat (a továbbiakban: PHILAXIA) szállítja (Budapest X., Szállás u. 5-7.).

(2) Az ingyenes oltóanyagot a felhasználó állatorvos a 8600-36. r. sz., "Megrendelés ingyenes oltó- és kórjelző anyagokra" elnevezésű nyomtatványon rendelheti meg. A száj- és körömfájás elleni vakcina megrendelése előtt az Állomás köteles a minisztérium engedélyét kikérni. A megrendelésnek tartalmaznia kell:

a) a község (város) megnevezését, ahol az oltóanyagot felhasználni kívánják;

b) annak az állatorvosnak a nevét és címét, akihez az oltóanyagot küldeni kell;

c) az igényelt oltóanyag megnevezését, mennyiségét és töltési egységét; illetve

d) az igénylés indokolását.

(3) Az ingyenes kiszolgáltatásra kerülő oltóanyagokat a hatósági állatorvos, illetve a hatósági jogkörrel felruházott üzemi állatorvos közvetlenül is megrendelheti.

(4) A szabályszerű igénylésre az oltóanyagot a PHILAXIA a megjelölt címre elküldi, az ellenértéket pedig az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Központ számlázza a "Megrendelés ingyenes oltó- és kórjelző anyagra" nyomtatvány egy példányának csatolása mellett. A PHILAXIA a szállításról az Állomást a dekádjelentés megküldésével tájékoztatja.[220][221]

(5) Az ingyenesen kiszolgáltatott oltóanyagról az állatorvosnak (oltóanyagonként) nyilvántartást kell vezetnie ("Ingyenes oltóanyag-nyilvántartás" 8600-37. rendelet sz.) A nyilvántartásnak a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) az oltóanyag megnevezése,

b) sorszám,

c) a bevételezés, illetőleg felhasználás kelte,

d) készletváltozás, jogcím,

e) a bevételezett mennyiség,

f) a felhasznált mennyiség,

g) készlet.

A nyilvántartás vezetésére kötelezett állatorvosnak a szállítmányokat kísérő csomagolási jegyzéket össze kell gyűjtenie és két évig meg kell őriznie, a csomagolási jegyzék számát pedig a készletváltozási jogcím rovatba kell feljegyeznie.

(6) Az oltóanyag felhasználásakor oltási kimutatást kell készíteni a C. 8601-1. rendelet sz., C. 8601-2. rendelet sz. nyomtatványokon.

Az oltási kimutatáson fel kell tüntetni: az oltóanyag felhasználásának helyét, a beoltott állatok számát, az oltás idejét, a felhasznált oltóanyag mennyiségét. Az oltási kimutatásokon a felhasznált oltóanyag mennyiségét összegezni kell. Ezt az összegezett mennyiséget kell az anyagnyilvántartásba naponként bejegyezni. Az oltási kimutatást az állatorvosnak és az állattartónak is alá kell írnia.

(7) Az állatorvosok által felhasznált oltóanyagokról az Állomáson a (6) bekezdésben előírt adatokat feltüntető összesítő nyilvántartást kell vezetni.

(8) Az oltóanyag szakszerű tárolásáról a (2) bekezdés b) pontjában megjelölt állatorvos köteles gondoskodni. A tároláshoz az Állomás raktárát is igénybe veheti.

(9) Az ingyenesen kiadott oltóanyagok nyilvántartását, felhasználását és tárolását az Állomás tételesen köteles ellenőrizni.

Az állatorvoslásban használatos gyógyszerkészítmények, gyógyszeres premixek, oltó- és kórjelző anyagok tárolása és felhasználása[222]

510. §[223]

1. számú melléklet

A szállított állatok férőhely-szükséglete

2. számú melléklet[224]

Állatorvosi bizonyítvány szarvasmarhafajták, juh, kecske, sertés, egypatások, baromfi, nyúl, és egyéb prémes állatok, halak országon belüli szállításához

I.

II.

3-5. számú melléklet[225]

6. számú melléklet

Állatorvosi igazolás kistermelői szarvasmarhák tenyésztésre való eladáshoz

7. számú melléklet

Állatorvosi igazolás

8. számú melléklet

Állatorvosi igazolás

9. számú melléklet

Összesítő méhegészségügyi vizsgálat

10. számú melléklet

Állatorvosi igazolás a méhcsaládok egészségügyi vizsgálatáról

11. számú melléklet

Bejelentőlap

Igazolószelvény

12. számú melléklet

Kijelentőlap

13. számú melléklet

14. számú melléklet

15. számú melléklet

16. számú melléklet

Hivatalos levelezőlap

17. számú melléklet

18. számú melléklet

19. számú melléklet

20. számú melléklet a 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet mellékleteként kiadott Állategészségügyi Szabályzathoz[226]

12. számú melléklet

13. számú melléklet

14. számú melléklet

15. számú melléklet

16. számú melléklet

17. számú melléklet

18. számú melléklet

19. számú melléklet

Kimutatás

29. számú melléklet