62017CJ0585[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2019. november 14. Az eljárást indította: Finanzamt Linz és Finanzamt Kirchdorf Perg Steyr. A Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - Engedélyezett támogatási program módosítása - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - Bejelentési kötelezettség - Az Európai Bizottság engedélye nélküli végrehajtás tilalma - 651/2014/EU - Mentesülés - Az 58. cikk (1) bekezdése - A rendelet időbeli hatálya - A 44. cikk (3) bekezdése - Terjedelem - Energiaadó részleges visszatérítésének számítási képletét előíró nemzeti szabályozás. C-585/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2019. november 14. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - Engedélyezett támogatási program módosítása - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - Bejelentési kötelezettség - Az Európai Bizottság engedélye nélküli végrehajtás tilalma - 651/2014/EU - Mentesülés - Az 58. cikk (1) bekezdése - A rendelet időbeli hatálya - A 44. cikk (3) bekezdése - Terjedelem - Energiaadó részleges visszatérítésének számítási képletét előíró nemzeti szabályozás"

A C-585/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2017. október 5-én érkezett, 2017. szeptember 14-i határozatával terjesztett elő

a Finanzamt Linz,

a Finanzamt Kirchdorf Perg Steyr

által indított,

a Dilly's Wellnesshotel GmbH

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök (előadó), I. Jarukaitis, Juhász E., M. Ilešič és C. Lycourgos bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. november 21-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Dilly's Wellnesshotel GmbH képviseletében M. Kroner Rechtsanwalt,

- az osztrák kormány képviseletében F. Koppensteiner, H. Schamp, G. Hesse, C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében K. Blanck-Putz, K. Herrmann és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. február 14-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a[z EUMSZ 107.] és [EUMSZ 108.] cikk alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a [belső] piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet) (HL 2008. L 214., 3. o.) 108. cikke (3) bekezdésének, valamint az [EUMSZ] 107. és [EUMSZ] 108. [cikk] alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendeletnek (HL 2014. L 187., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 149., 8. o.), különösen ez utóbbi rendelet 58. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmeket a Finanzamt Linz (linzi adóhatóság, Ausztria) és a Finanzamt Kirchdorf Perg Steyr (Kirchdorf Perg Steyr-i adóhatóság Ausztria) által az energiaadó Dilly's Wellnesshotel GmbH részére való visszatérítése tárgyában indított eljárások keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 994/98 rendelet

3. A 2013. július 22-i 733/2013/EU tanácsi rendelettel (HL 2013. L 204., 11. o.) módosított, a[z EUMSZ 107.] és [EUMSZ 108. cikk] horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet (HL 1998. L 142., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 312. o.; a továbbiakban: 994/98 rendelet) (4) és (5) preambulumbekezdése a következőképpen szólt:

"(4) mivel [...] helyénvaló, hogy a hatékony felügyelet biztosítása és az igazgatás - a[z Európai] Bizottság megfigyelőtevékenységét nem csorbító - egyszerűsítése végett a Bizottság rendeletek útján kinyilváníthassa azon területek vonatkozásában, amelyeken az összeegyeztethetőség általános kritériumainak meghatározásához kellő tapasztalattal rendelkezik, hogy a támogatások egyes fajtái a[z EUMSZ 107. cikk] (2) és (3) bekezdésében foglalt egy vagy több rendelkezés alapján összeegyeztethetők a [belső] piaccal, és mentesülnek a[z EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésében előírt eljárás alól;

(5) mivel a csoportmentességet biztosító rendeletek növelik az átláthatóságot és a jogbiztonságot; [...]".

4. E rendelet "Csoportmentesítés" címet viselő 1. cikke értelmében:

"(1) A Bizottság az e rendelet 8. cikkében meghatározott eljárás szerint és a[z EUMSZ 107. cikkel] összhangban elfogadott rendeletekkel kinyilváníthatja, hogy a következőkben felsorolt támogatási fajták összeegyeztethetők a közös piaccal, és ezért nem tartoznak a[z EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség hatálya alá:

a) támogatás a következők javára:

[...]

iii. környezetvédelem;

[...]"

A 659/99/EK rendelet

5. Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) "Fogalommeghatározások" címet viselő 1. cikke előírta:

"E rendelet alkalmazásában:

[...]

b) a »létező támogatás«:

- [...]

ii. engedélyezett támogatás, azaz olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Bizottság vagy [az Európai Unió] Tanács[a] engedélyezett;

[...]

c) az »új támogatás«: olyan támogatás, azaz támogatási program és egyedi támogatás, amely nem létező támogatás, beleértve a létező támogatások módosítását is;

[...]"

6. E rendeletnek "Az új támogatás bejelentése" címet viselő 2. cikke a következőképpen rendelkezett:

"(1) "Amennyiben arról a[z EUMSZ 109. cikk] vagy az [EUMSZ] egyéb rendelkezései szerinti rendeletek másként nem rendelkeznek, az érintett tagállam az új támogatás nyújtására vonatkozó tervezeteket kellő időben bejelenti a Bizottságnak. [...]

[...]"

A 794/2004/EK rendelet

7. A 659/1999 rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 2011. L 114., 7. o.) 4. cikke, amely az "Egyszerűsített bejelentési eljárás a létező támogatás meghatározott módosításaihoz" címet viseli, a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja alkalmazásában létező támogatás módosítása alatt - a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosítások kivételével - minden olyan változtatás értendő, amely nem befolyásolhatja a támogatási intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését [helyesen: módosítása alatt bármilyen változtatás értendő, kivéve a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosításokat, amelyek nem befolyásolhatják a támogatási intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését]. A létező támogatási program eredeti költségvetésének legfeljebb 20%-os emelése azonban nem tekinthető a fennálló [helyesen: létező] támogatási program módosításának.

(2) A létező támogatás következő változásait a II. mellékletben szereplő egyszerűsített bejelentési formanyomtatványon kell bejelenteni:

[...]

c) egy jóváhagyott támogatási rendszer feltételeinek szigorítása, a támogatásintenzitás vagy a támogatható kiadások csökkentése;

[...]"

A 800/2008/EK rendelet

8. A 800/2008 rendeletnek "A mentesség feltételei" címet viselő 3. cikke, amely e rendelet "Közös rendelkezések" címet viselő I. fejezetében szerepelt, az (1) bekezdésében kimondta:

"Azokat a támogatási programokat, amelyek megfelelnek az e rendelet I. fejezetében szereplő valamennyi feltételnek, valamint az e rendelet II. fejezete vonatkozó rendelkezéseinek, [az EUMSZ 107. cikk] (3) bekezdése szerinti, a [belső] piaccal összeegyeztethető támogatási programoknak kell tekinteni, és mentesülnek [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy az ilyen program alapján odaítélt bármely egyedi támogatás megfelel az e rendeletben foglalt valamennyi feltételnek, és a program kifejezett utalást tartalmaz e rendeletre, feltüntetve a rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének [helyesen: közzétételének] adatait."

9. A 800/2008 rendeletet a 651/2014 rendelet helyezte hatályon kívül.

A 651/2014 rendelet

10. A 651/2014 rendelet (2), (5) és (64) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

"(2) Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló közleményével [COM(2012) 209 final, 2012. május 8.] a Bizottság kezdeményezte az állami támogatási szabályok szélesebb körű felülvizsgálatát. E korszerűsítés fő célkitűzései a következők: [...] ii) a támogatási intézkedések Bizottság általi előzetes ellenőrzésének a belső piacot leginkább érintő ügyekre történő összpontosítása, ugyanakkor a tagállamok közötti együttműködés erősítése az állami támogatásokkal kapcsolatos végrehajtás terén [...] A 800/2008[...] rendelet felülvizsgálata az állami támogatási szabályozás korszerűsítésének központi elemét képezi.

(3) E rendeletnek lehetővé kell tennie az állami támogatásokkal kapcsolatos végrehajtási tevékenységek megfelelőbb rangsorolását, nagyobb mértékű egyszerűsítést, valamint fokoznia kell az átláthatóságot, a hatékony értékelést és az állami támogatásokra vonatkozó nemzeti és uniós szintű szabályoknak való megfelelés ellenőrzését [...]

(4) A Bizottság által a 800/2008[...] rendelet alkalmazása során szerzett tapasztalatok lehetővé tették, hogy pontosabban meghatározza, mely feltételek alapján tekinthetők egyes támogatási kategóriák összeegyeztethetőnek a belső piaccal, és kiterjessze a csoportmentesség hatályát. A tapasztalatok továbbá egyértelműen megmutatták, hogy a rendkívül nagy programok belső piaci versenyre gyakorolt hatására való figyelemmel meg kell erősíteni az ilyen programok átláthatóságát, ellenőrzését és megfelelő értékelését.

(5) E rendelet alkalmazásának általános feltételeit olyan közös elvek alapján kell meghatározni, amelyek biztosítják, hogy a támogatás [...] nyújtására teljes átláthatóság mellett kerüljön sor, ellenőrzési mechanizmus és rendszeres értékelés tárgya legyen [...]

[...]

(64) Az e rendelet hatálya alá tartozó környezetvédelmet elősegítő, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv [(HL 2003. L 283, 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o; helyesbítés: HL 2017. L 5., 23. o.)] szerinti adókedvezmény formájában nyújtott támogatás közvetett módon válhat a környezet javára. [...] Annak érdekében, hogy a verseny a lehető legkisebb mértékben torzuljon, a támogatást ugyanolyan módon kell nyújtani a tényszerűen hasonló helyzetben lévő valamennyi versenytársnak. Annak érdekében, hogy jobban megőrizzék a vállalkozásokra vonatkozó, a környezeti adóval közvetíteni kívánt árjelzést, a tagállamok számára lehetőséget kell adni arra, hogy az adókedvezmény-programot egy rögzített összegű éves kompenzációt (adóvisszatérítést) kifizető mechanizmus alapján alakítsák ki."

11. E rendelet "Fogalommeghatározások" címet viselő 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet alkalmazásában:

[...]

14. »egyedi támogatás«:

[...]

ii. támogatási program keretében egyedi kedvezményezetteknek odaítélt támogatás;

[...]"

12. Az említett rendeletnek "A mentesség feltételei" címet viselő 3. cikke a következőket írja elő:

"A támogatási programok, a támogatási programok keretében nyújtott egyedi támogatások és az ad hoc támogatások a[z EUMSZ 107. cikk] (2) vagy (3) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetők, és mentesülnek a[z EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy a támogatás megfelel az e rendelet I. fejezetében meghatározott valamennyi feltételnek, valamint az érintett támogatási kategóriára vonatkozóan e rendelet III. fejezetében meghatározott különös feltételeknek."

13. E rendeletnek "A 2003/96[...] irányelv szerinti környezetvédelmi adókedvezmény formájában nyújtott támogatás" címet viselő 44. cikke értelmében:

"(1) A [2003/96 irányelv] feltételeinek megfelelő környezetvédelmi adókedvezmény formájában biztosított támogatási programok a[z EUMSZ 107. cikk] (3) bekezdése szerint összeegyeztethetők a belső piaccal, és mentesülnek a[z EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy teljesülnek az e cikkben és az I. fejezetben rögzített feltételek.

[...]

(3) Az adókedvezmény formájában biztosított támogatási programoknak az alkalmazandó környezetvédelmiadó-kulcs csökkentésén, vagy rögzített összegű kompenzáció kifizetésén, vagy e mechanizmusok kombinációján kell alapulniuk.

[...]"

14. A 651/2014 rendelet "Átmeneti rendelkezések" címet viselő 58. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Ez a rendelet alkalmazandó a hatálybalépése előtt nyújtott egyedi támogatásra is, amennyiben a támogatás megfelel az e rendeletben megállapított valamennyi feltételnek, a 9. cikkben rögzített feltételek kivételével.

(2) Azt a támogatást, amely e rendelet vagy a 994/98[...] rendelet 1. cikke alapján elfogadott valamely korábban hatályos rendelet alapján nem mentesül a[z EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, a Bizottság a vonatkozó keretszabályok, iránymutatások, közlemények és értesítések alapján értékeli.

(3) A 994/98[...] rendelet 1. cikke alapján elfogadott valamely, a támogatás nyújtásának időpontjában hatályos rendelet értelmében 2015. január 1. előtt nyújtott egyedi támogatás a regionális támogatás kivételével összeegyeztethető a belső piaccal és mentesül a[z EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól. A 2014. július 1-je előtt létrehozott és a 800/2008[...] rendelet értelmében a[z EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól mentesített, a [kis- és középvállalkozások (kkv)] javára biztosított kockázatitőke-támogatási programok a finanszírozási megállapodás megszűnéséig továbbra is mentesülnek és összeegyeztethetők a belső piaccal, feltéve hogy az ilyen megállapodás alapján a támogatott magántőke-befektetési alapnak nyújtandó állami finanszírozásra vonatkozó kötelezettséget 2015. január 1. előtt vállalták, valamint hogy a mentességre vonatkozó egyéb feltételek teljesülnek.

(4) E rendelet alkalmazási idejének végén az e rendelettel mentesített valamennyi támogatási program - a regionális támogatási programok kivételével - további hat hónapos átállási időszakra mentességben részesül. A regionális támogatási programok mentessége a jóváhagyott regionális támogatási térképek lejáratának időpontjában jár le. A 21. cikk (2) bekezdésének a) pontja alapján mentesített kockázatfinanszírozási támogatás mentessége a finanszírozási megállapodásban előirányzott időszak végén jár le, feltéve hogy az ilyen megállapodás alapján a támogatott magántőke-befektetési alapnak nyújtandó állami finanszírozásra vonatkozó kötelezettséget e rendelet alkalmazási idejének végétől számított hat hónapon belül vállalták, valamint hogy a mentességre vonatkozó egyéb feltételek teljesülnek."

15. E rendelet 59. cikkének szövege a következő:

"Ez a rendelet 2014. július 1-jén lép hatályba.

[...]"

Az osztrák jog

16. Az Energieabgabenvergütungsgesetz (az energiaadó visszatérítéséről szóló törvény, a továbbiakban: EAVG) 1. §-ának (1) bekezdése kimondja:

"A (3) bekezdésben hivatkozott energiaforrások után megfizetett energiaadó egy naptári év (gazdasági év) vonatkozásában kérelem alapján abban az esetben térítendő vissza, ha az energiaadó meghaladja

1. az Umsatzsteuergesetz 1994 (a forgalmi adóról szóló 1994. évi törvény) 1. §-a (1) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti ügyletek és

2) a forgalmi adóról szóló 1994. évi törvény 1. §-a (1) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti, a vállalkozás részére teljesített ügyletek közötti különbözet összegének (összesen) 0,5%-át (nettó termelési érték)."

17. Az EAVG 2. §-ának (2) bekezdése, amely kiegészíti e törvény 1. §-ának (1) bekezdését, a következőképpen rendelkezik:

"(1) A visszatérítésre jogosult kérelmére minden naptári évben (gazdasági évben) azon összeg kerül visszatérítésre, amely meghaladja a nettó termelési érték 1. §-ban hivatkozott arányát. A kérelemnek tartalmaznia kell az 1. § (3) bekezdésben hivatkozott energiaforrások üzemben felhasznált mennyiségét és az 1. §-ban hivatkozott összegeket. A kérelmet legkésőbb a visszatérítés feltételeinek teljesülésétől számított öt éven belül kell előterjeszteni. A kérelem adóbevallásnak minősül. A kérelemről határozatban kell dönteni, és abban a visszatérítés összegét egy összegben kell megjelölni.

(2) A visszatérítés összegének kiszámítása során a nettó termelési érték 0,5%-a vagy az alábbi önrészek az irányadók, amely közül az alacsonyabb összeg kerül jóváírásra:

A visszatérítés összege 400 [euró] általános önrész levonása mellett kerül jóváírásra. [...]"

18. Az EAVG-nek a 2004. július 30-i Budgetbegleitgesetz (a költségvetés elfogadásáról szóló törvény, BGBl. I, 92/2004) által módosított változata szerinti 2. §-a (1) bekezdése előírta:

"Valamennyi vállalkozás vonatkozásában fennáll a visszatérítési jog, feltéve hogy nem szolgáltat az 1. § (3) bekezdése szerinti energiaforrásokat, illetve az 1. § (3) bekezdésében hivatkozott energiaforrásokból előállított hőt (gőz vagy meleg víz)."

19. A 2010. december 30-i Budgetbegleitgesetz (a költségvetés elfogadásáról szóló törvény, BGBl. I, 111/2010; a továbbiakban: BBG 2011) a következőképpen módosította az EAVG 2. §-ának (1) bekezdését:

"Csak az olyan vállalkozások vonatkozásában áll fenn a visszatérítési jog, amelyekről bizonyították, hogy fő tevékenységük materiális javak előállítása, feltéve hogy nem szolgáltatnak az 1. § (3) bekezdésében hivatkozott energiaforrásokat, illetve az 1. § (3) bekezdésében hivatkozott energiaforrásokból előállított hőt (gőz vagy meleg víz)."

20. A BBG 2011 kiegészítette az EAVG 4. §-át egy (7) bekezdéssel, amelynek szövege a következő:

"A [BBG 2011-gyel módosított] 2. és 3. § a 2010. december 31-ét követő időszakkal kapcsolatos visszaigénylésekre [a Bizottság] jóváhagyása esetén alkalmazandó."

21. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a Bundesministerium für Finanzen (szövetségi pénzügyminisztérium, Ausztria) által 2011. április 15-én kiadott, a 2011-es energiaadókra vonatkozó iránymutatásokban, amelyek különösen az energiaadó-visszatérítésre vonatkozóan nyújtott értelmezési segítségként szolgálnak, e minisztérium jelezte, hogy 2011. január 1-jétől már csak termelő vállalkozások jogosultak energiaadó-visszatérítésre.

22. 2013. augusztus 29-én az említett minisztérium ezen időpont 2011. február 1-jére történő áthelyezésével módosította a szóban forgó iránymutatásokat.

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

23. 2011. december 29-i beadványával a Dilly's Wellnesshotel, amely egy szállodát üzemeltet, kérte a 2011-es évre vonatkozóan megfizetett energiaadó visszatérítését.

24. A linzi adóhatóság a 2012. február 21-i határozatával azzal az indokkal utasította el e kérelmet, hogy a BBG 2011-et követően az EAVG 2. és 3. §-a a 2010. december 31-ét követően benyújtott kérelmek tekintetében azon vállalkozásokra korlátozta az energiaadó-visszatérítést, amelyek fő tevékenységként bizonyítottan materiális javakat állítanak elő. A "szolgáltató vállalkozások" ezáltal az ezen időpontot követő időszakok tekintetében ki lettek zárva az energiaadó-visszatérítésből.

25. A Dilly's Wellnesshotel jogorvoslati kérelmet nyújtott be ezen határozattal szemben.

26. 2012. március 23-i határozatával az Unabhängiger Finanzsenat (független pénzügyi tanács, Ausztria) mint megalapozatlant elutasította e jogorvoslati kérelmet.

27. A Dilly's Wellnesshotel fellebbezést nyújtott be ezen határozattal szemben.

28. 2013. március 19-i ítéletével a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) hatályon kívül helyezte az említett ítéletet. E bíróság többek között azt állapította meg, hogy az Unabhängiger Finanzsenat (független pénzügyi tanács) 2011 januárja tekintetében tévesen utasította el az energiaadó visszatérítésére vonatkozó igényt.

29. Az Unabhängiger Finanzsenat (független pénzügyi tanács) helyébe lépő Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság, Ausztria) a 2014. október 31-i határozatával az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé.

30. A 2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel (C-493/14, EU:C:2016:577) ítéletében a Bíróság kimondta, hogy a 800/2008/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az, hogy valamely olyan támogatási program, mint amelyről az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szó van, nem tartalmaz az e rendeletre való - a rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételének adatait feltüntető - kifejezett utalást, kizárja azt, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy e program megfelel az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy mentesüljön az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól.

31. 2016. augusztus 3-i ítéletével a Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság) helyt adott a Dilly's Wellnesshotel által benyújtott fellebbezésnek, és engedélyezte a 2011-es évre, nem pedig kizárólag ezen év januárjára vonatkozóan megfizetett energiaadó visszatérítését, különösen arra hivatkozással, hogy az értesítési kötelezettség alóli mentesülés hiányában e szolgáltató vállalkozásnak az energiaadó visszatérítéséhez való jogból való kizárása még nem lépett hatályba.

32. A kérdést előterjesztő bíróság jelenleg a linzi adóhivatal által ezen ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában jár el.

33. Egy másik, 2014. július 25-i beadványával a Dilly's Wellnesshotel a 2013 februárja és 2014 januárja közötti időszak vonatkozásában megfizetett energiaadó visszatérítését kérelmezte.

34. 2015. január 9-i határozatával a Kirchdorf Perg Steyr-i adóhatóság azzal az indokkal utasította el e kérelmet, hogy a szálloda szolgáltató vállalkozás, nem pedig olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége materiális javak előállítása. Márpedig 2011. február 1-jétől az energiaadó csak olyan vállalkozások részére téríthető vissza, amelyek fő tevékenységként materiális javakat állítanak elő.

35. 2017. február 13-i ítéletével a Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság) lényegében a jelen ítélet 31. pontjában említett 2016. augusztus 3-i ítéletére hivatkozással helyt adott a Dilly's Wellnesshotel által ezen határozattal szemben benyújtott fellebbezésnek, és a Dilly's Wellnesshotel kérelmének megfelelően engedélyezte az energiaadó visszatérítését.

36. A kérdést előterjesztő bíróság jelenleg a Kirchdorf Perg Steyr-i adóhivatal által a 2017. február 13-i ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában jár el.

37. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az energiaadó-visszatérítés az EAVG-nek a BBG-ből következő változata alapján olyan támogatásnak minősül, amelyet a Bizottság a 2002. és 2003. években földgázra és villamos energiára nyújtott energiaadó-visszatérítésre vonatkozóan Ausztria által alkalmazott támogatási programról szóló, 2004. március 9-i 2005/565/EK határozat (HL 2005. L 190., 13. o.) 3. cikkével és (72) preambulumbekezdésével hallgatólagosan és korlátozások nélkül jóváhagyott.

38. Rámutatott továbbá arra, hogy amennyiben a támogatás kedvezményezettjei körének a BBG 2011 által bevezetetthez hasonló korlátozása, amelynek értelmében az energiadó-visszatérítésre csak azon vállalkozások jogosultak, amelyek fő tevékenységként bizonyítottan materiális javakat állítanak elő, ellentétes az uniós joggal, a korábbi nemzeti szabályozásnak kell hatályban maradnia.

39. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alapeljárások keretében számos uniós jogra vonatkozó kérdés merül fel, amelyek megválaszolása érdekében az EAVG 4. §-a (7) bekezdésének értelmezésére kérik, amely előírja, hogy a BBG 2011-ből következő jogszabályi módosítás "[a Bizottság] jóváhagyása esetén" alkalmazható.

40. A kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki először is a tekintetben, hogy a támogatási program BBG 2011 által való korlátozása szükségessé tette-e a Bizottságnak történő bejelentést.

41. Amennyiben bejelentési kötelezettség állt volna fenn az alapügyekben szóban forgó módosított támogatási programra vonatkozóan, a kérdést előterjesztő bíróság másodszor arra keresi a választ, hogy az a körülmény, hogy a Bizottsággal való közlés nem felelt meg a 800/2008 rendelet szerinti valamennyi alaki feltételnek, azzal a következménnyel jár-e, hogy az érintett támogatásokat továbbra is az EAVG-nek a BBG által módosított változata szerinti valamennyi kedvezményezett részére oda kell ítélni, ily módon a BBG 2011-ből eredő jogszabályi módosítást megelőző támogatási program végrehajtására vonatkozó kötelezettség áll fenn.

42. Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az adókedvezmény nemzeti törvényben meghatározott konkrét számítási képlettel történő megállapítása megfelel-e a 651/2014/EU rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében foglalt azon követelménynek, amely szerint az adókedvezmény kiszámításának az alkalmazandó környezetvédelmiadó-kulcs csökkentésén, vagy rögzített összegű kompenzáció kifizetésén, vagy e mechanizmusok kombinációján kell alapulnia. Másrészt e bíróság ezen rendelet időbeli hatálya kapcsán vár választ.

43. E körülmények között a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárásokat felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Valamely támogatási programnak az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján (főszabály szerint) kötelezően bejelentendő módosításának minősül-e a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben az engedélyezett támogatási program olyan módosítása, amellyel a tagállam lemond a támogatási jóváhagyás kedvezményezettek meghatározott (elkülöníthető) csoportja javára történő további felhasználásáról, és ezáltal egy létező támogatás tekintetében csak csökkenti a támogatások összegét?

2) Eredményezheti-e az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti végrehajtási tilalom a jóváhagyott támogatási program korlátozásának alkalmazhatatlanságát a [800/2008] rendelet alkalmazása keretében felmerült alaki hiba esetében, és ennek következtében köteles-e a tagállam a végrehajtási tilalom miatt végeredményben a támogatás meghatározott kedvezményezettek részére történő kifizetésére (»végrehajtási kötelezettség«)?

3)

a) Teljesíti-e az energiaadó visszatérítésére vonatkozó - a jelen ügybelihez hasonló - program, amelynek esetében az energiaadó-visszatérítés összegét a törvény egy számítási képlettel egyértelműen meghatározza, a [651/2014] rendelet feltételeit?

b) Az energiaadó visszatérítésére vonatkozó említett program mentességét eredményezi-e a [651/2014] rendelet 58. cikkének (1) bekezdése a 2011 januárjától kezdődő időszak tekintetében?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

44. Meg kell jegyezni, hogy az osztrák kormány arra hivatkozik, hogy az Osztrák Köztársaság átadta a Bizottság részére az alapügyekben szóban forgó azon támogatási programra vonatkozó információk összefoglalóját, amelynek értelmében csak azon vállalkozások vonatkozásában írják elő a földgázra és a villamos energiára kivetett energiaadó részleges visszatérítését, amelyekről bizonyították, hogy fő tevékenységük materiális javak előállítása, és ezt a közlést a 794/2004 rendelet 4. cikke szerinti egyszerűsített bejelentési eljárás szerint teljesített bejelentésnek kell tekinteni.

45. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már több ízben kimondta, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett előzetes döntéshozatali eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az alapügy tényállásának megállapítása és megítélése kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ennek keretében a kérdést előterjesztő bíróság által közölt ténybeli és jogi helyzet figyelembevételével a Bíróság kizárólagos feladata az, hogy az uniós jog értelmezéséről vagy érvényességéről határozzon annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére bocsássa az utóbbi előtt folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez hasznos elemeket (2017. április 27-iA-Rosa Flussschiff ítélet, C-620/15, EU:C:2017:309, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46. A jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett kérdések azon az előfeltevésen alapulnak, amely szerint az Osztrák Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően az alapügyben szóban forgóhoz hasonló támogatási program Bizottsághoz való bejelentését. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság az első és harmadik kérdésével azt kívánja meghatározni, hogy e rendszer az említett rendelkezésben előírt bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozik-e, vagy a 651/3014 rendelet alapján mentesül ezen kötelezettség alól, míg a második kérdésével e bíróság azon esetleges következtetéseket kívánja azonosítani, amelyeket az említett kötelezettség megsértéséből kell levonnia.

47. A Bizottság és a Dilly's Wellnesshotel által a Bíróság előtt előterjesztett észrevételek szintén ugyanezen az előfeltevésen alapulnak. A Bizottság pontosítja, hogy az alapügyekben szóban forgó nemzeti szabályozásra vonatkozó összefoglaló információknak a 800/2008 rendelet alapján történő közlése nem helyettesítheti az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti megfelelő bejelentést, valamint hogy az Osztrák Köztársaság egyébként nem alkalmazta a 794/2004 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően az e rendelet II. melléklete szerinti egyszerűsített bejelentési eljárást.

48. Következésképpen, és tekintet nélkül annak megállapítására, hogy mely feltételek mellett tekinthető az alapügyekben szóban forgó támogatási programra vonatkozó bejelentés úgy, hogy azt az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően tették meg, mivel ez a kérdés nem képezi a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát, a Bíróságnak azon előfeltevésre alapozva kell megválaszolnia a jelen ügyben előterjesztett kérdéseket, amely szerint az alapügyben szóban forgó támogatási programot bejelentették a Bizottsághoz.

Az első kérdésről

49. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését, hogy valamely támogatási programot e támogatások kedvezményezetti körének szűkítésével módosító nemzeti szabályozás főszabály szerint az e rendelkezés szerinti bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozik.

50. Elöljáróban pontosítani kell, hogy az ilyen bejelentési kötelezettségre vonatkozó kérdést az arra vonatkozó lehetőség sérelme nélkül kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó támogatási program a csoportmentességi rendelet e rendszerre való alkalmazása folytán mentesüljön e kötelezettség alól, amely lehetőség vizsgálatára a harmadik kérdés megválaszolása keretében kerül sor.

51. A jelen esetben, amint az a jelen ítélet 44. pontjából következik, úgy tűnik, hogy az alapügyekben szóban forgó nemzeti szabályozás csak azon vállalkozások vonatkozásában írja elő a földgázra és a villamos energiára kivetett energiaadó részleges visszatérítését, amelyekről bizonyították, hogy fő tevékenységük materiális javak előállítása. Következésképpen e szabályozás alapján a Dilly's Wellnesshotelhez hasonló szolgáltatásnyújtók ki vannak zárva az energiaadó-visszatérítésből.

52. Meg kell jegyezni, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, amely egyébként a jelen ügyben nem képezte vita tárgyát, hogy a Bizottság a 2005/565 határozat alapján hallgatólagosan megerősítette az alapügyekben szóban forgót megelőző támogatási programot, amely mind a termelő vállalkozások, mind pedig a szolgáltató vállalkozások tekintetében elismerte az energiaadó részleges visszatérítéséhez való jogot.

53. E körülmények között a jelen esetben az e kérdésre történő válaszadás érdekében figyelembe kell venni ezen előfeltevést, tekintet nélkül annak megalapozottságára, ily módon az alapügyekben szóban forgót megelőző támogatási programot a 659/99 rendelet 1. cikke b) pontjának ii. alpontja alapján létező támogatásnak kell tekinteni.

54. Az első kérdés érdemi részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség az EUM-Szerződés által az állami támogatások területén bevezetett ellenőrzési rendszer egyik alapvető eleme. E rendszer keretében a tagállamok kötelesek egyfelől bejelenteni a Bizottsághoz minden olyan intézkedést, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás bevezetésére vagy módosítására irányul, másfelől nem hajthatják végre az ilyen intézkedést mindaddig, amíg ezen intézmény végleges határozatot nem hoz az említett intézkedéssel kapcsolatban (2019. március 5-iEesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55. A bármely új támogatás Bizottsághoz való bejelentésére vonatkozóan az érintett tagállamot terhelő kötelezettséget a 659/1999 rendelet 2. cikke fejti ki (2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 32. pont).

56. Amint azt a Bíróság már kimondta, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alá tartozó új támogatásoknak kell tekinteni az EUM-Szerződés hatálybalépését követően hozott olyan intézkedéseket, amelyek támogatások létrehozására vagy módosítására irányulnak azzal, hogy a módosítások vonatkozhatnak akár a létező támogatásokra, akár a Bizottságnak bejelentett eredeti tervekre vonatkozhatnak (lásd különösen: 1994. augusztus 9-iNamur-Les assurances du crédit ítélet, C-44/93, EU:C:1994:311, 13. pont; 2010. május 20-iTodaro Nunziatina & C. ítélet, C-138/09, EU:C:2010:291, 46. pont).

57. A 659/1999 rendelet 1. cikke c) pontjának megfelelően ugyanis új támogatás valamennyi olyan támogatási program vagy egyedi támogatás, amely nem létező támogatás, beleértve a létező támogatások módosítását is.

58. Ez utóbbival összefüggésben a 794/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint létező támogatás módosításának kell tekinteni minden olyan változtatást - a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosítások kivételével -, amely nem befolyásolhatja a támogatási intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését.

59. Közelebbről, a 794/2004 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján az engedélyezett támogatási program alkalmazására vonatkozó feltételek szigorítása azon létező támogatások módosításának minősül, amelyeket főszabály szerint be kell jelenteni.

60. Másrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint annak vizsgálata során, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatásnak minősül-e, ezen intézkedés szelektív jellegének ellenőrzése érdekében figyelembevételre kerül többek között azon kedvezményezettek köre, amelyek részére e támogatást nyújtását előírják (lásd ebben az értelemben: 2001. november 8-iAdria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ítélet, C-143/99, EU:C:2001:598, 33-36. és 40-55. pont).

61. Ebből következően azon szempontok módosítása, amelyek alapján valamely támogatás kedvezményezettjei azonosításra kerülnek, nem tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosításokra korlátozódik, hanem olyan elemnek minősül, amelynek hatásai alkalmasak lehetnek arra, hogy befolyásolják azon kérdés eldöntését, hogy valamely intézkedést az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti támogatásnak kell-e minősíteni, és ebből következően azt, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt kötelezettségnek megfelelően szükséges-e ezen támogatás bejelentése.

62. Amint arra a Bizottság ugyanis helyesen rámutat, az ez utóbbi rendelkezés alapján tett bejelentést követően ezen intézmény által valamely olyan projekt vonatkozásában lefolytatandó ellenőrzés, amely valamely támogatási program kedvezményezetti körének a módosítására irányul, nem korlátozódik annak vizsgálatára, hogy az érintett módosítás a kedvezményezettek számának csökkenését eredményezi-e, hanem magában foglalja többek között azon kérdés értékelését, hogy az említett módosításból következő alkalmazási szempontok változása egyes vállalkozások vagy termékek támogatása révén torzítja-e a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget-e. Márpedig az ilyen módosítás előzetes bejelentése éppen annak vizsgálatát teszi lehetővé, hogy ez az eset áll-e fenn.

63. A fentiekre figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely támogatási programot e támogatások kedvezményezetti körének szűkítésével módosító nemzeti szabályozás főszabály szerint az e rendelkezés szerinti bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozik.

A harmadik kérdésről

A harmadik kérdés második részéről

64. A harmadik kérdés második részével, amelyet elsőként kell megvizsgálni, mivel az a 651/2014 rendelet időbeli hatályára vonatkozik, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni e rendelet 58. cikkének (1) bekezdését, hogy az említett rendelet hatálybalépését megelőzően az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program alapján nyújtott támogatások ugyanezen rendelet alapján mentesülhetnek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól.

65. Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 109. cikk értelmében a Tanács megfelelő rendeleteket alkothat az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikk alkalmazására, és meghatározhatja különösen az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének alkalmazási feltételeit, valamint az ez utóbbi rendelkezés szerinti eljárás alól mentesülő támogatások fajtáit. Másrészt az EUMSZ 108. cikk (4) bekezdése szerint a Bizottság rendeleteket fogadhat el az állami támogatások azon csoportjaira vonatkozóan, amelyeket a Tanács az EUMSZ 109. cikknek megfelelően az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében említett eljárás alól mentesíthetőnek ítélt (2019. március 5-iEesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66. Így az EK-Szerződés 94. cikke (később EK 89. cikk, jelenleg EUMSZ 109. cikk) alapján fogadták el a 994/98 rendeletet, és ez utóbbi rendelet értelmében fogadták el ezt követően a 800/2008 rendeletet (2019. március 5-iEesti Pagar ítélet, C-349/17, EU:C:2019:172, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez utóbbi rendeletet azon 651/2014 rendelet helyezte hatályon kívül és váltotta fel, amelyet szintén a 994/98 rendelet alapján fogadtak el.

67. Ebből következően valamely támogatás bevezetésére vagy módosítására irányuló valamennyi intézkedés előzetes bejelentésére vonatkozó, a tagállamokat a Szerződések értelmében terhelő kötelezettség ellenére, amely kötelezettség - amint az a jelen ítélet 54. pontjából következik - az állami támogatások területén bevezetett ellenőrzési rendszer egyik alapvető eleme, amennyiben a tagállam által hozott támogatási intézkedés megfelel a 651/2014 rendeletben előírt releváns feltételeknek, e tagállam hivatkozhat arra, hogy lehetősége van az őt terhelő bejelentési kötelezettség alóli mentesülésre (lásd a 800/2008 rendelet vonatkozásában: 2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 36. pont).

68. Ezzel szemben a 651/2014/EU rendelet 58. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy azt a támogatást, amely e rendelet vagy a 994/98/EK rendelet 1. cikke alapján elfogadott valamely korábban hatályos rendelet alapján nem mentesül az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, a Bizottság a vonatkozó keretszabályok, iránymutatások, közlemények és értesítések alapján értékeli.

69. E tekintetben, amint az a 2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet (C-493/14, EU:C:2016:577) 30. pontjában kiemelésre kerül, a Bíróság kimondta, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló jogvitában szóban forgóhoz hasonló támogatási program nem mentesült a 800/2008 rendelet alapján a bejelentési kötelezettség alól, mivel e program nem tartalmazott az e rendeletre történő, ezen rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megfelelő kifejezett hivatkozást. A jelen ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló jogvitában szóban forgó támogatási program azonos az alapügyekben szóban forgó programmal. Az e kérelemben ismertetett jogviták előzményeiből az tűnik ki, amint azt a Bíróság a jelen ítélet 30-32., valamint 35. és 36. pontjában kifejtette, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő felülvizsgálati kérelmeket azon ítéletekkel szemben nyújtották be, amelyekkel a Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság) a 2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítéletet (C-493/14, EU:C:2016:577) követően engedélyezte az energiaadó Dilly's Wellnesshotel által kérelmezett visszatérítését.

70. Márpedig az a körülmény, amely szerint amiatt, hogy az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program nem tartalmaz a 800/2008 rendeletre történő kifejezett hivatkozást, e program ezen rendelet alapján nem részesíthető mentességben, önmagában alkalmas arra, hogy akadályát képezze annak, hogy az említett program megfeleljen a 651/2014 rendeletben előírt releváns feltételeknek, amely rendelet - amint az a jelen ítélet 9. és 66. pontjából következik - hatályon kívül helyezte a 800/2008 rendeletet és annak helyébe lépett. Amint ugyanis a 651/2014 rendelet (2)-(4) preambulumbekezdéséből kitűnik, a 800/2008 rendelet felülvizsgálatával a 651/2014 rendelet célja többek között az volt, hogy pontosabban meghatározza, mely feltételek alapján tekinthetők egyes támogatási kategóriák összeegyeztethetőnek a belső piaccal, és hogy kiterjessze a csoportmentesség hatályát. Ily módon tehát - amint az a 651/2014 rendeletnek mind a 3. cikkéből, mind pedig annak (6) preambulumbekezdéséből következik - a 651/2014 rendeletben foglalt összes általános és az adott támogatási kategóriára vonatkozó különös feltételre figyelemmel kell értékelni, hogy valamely támogatás ez utóbbi rendelet alapján mentességben részesíthető-e.

71. Így, azon kérdést illetően, hogy az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program alapján nyújtott támogatások a 651/2014 rendelet alapján mentesülhetnek-e a bejelentési kötelezettség alól, meg kell jegyezni, hogy a 800/2008 rendelethez hasonlóan a 651/2014 rendeletet és az abban előírt feltételeket - mint a bejelentési kötelezettség által jelentett főszabály korlátozását - szigorúan kell értelmezni (lásd analógia útján: 2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 37. pont).

72. E megközelítést a támogatásokra vonatkozó általános csoportmentességi rendeletek által követett, a 994/98 rendelet (4) és (5) preambulumbekezdésében hivatkozott célok is megerősítik. Ugyanis, noha a Bizottság elfogadhat ilyen rendeleteket az állami támogatásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony felügyeletének biztosítása céljából és az igazgatás egyszerűsítése végett - a Bizottság e területen folytatott ellenőrzésének csorbítása nélkül -, e rendeletek az átláthatóság és a jogbiztonság erősítését is célozzák. Az e rendeletekben - ideértve tehát a 651/2014 rendeletet is - előírt feltételek tiszteletben tartása lehetővé teszi annak biztosítását, hogy e célkitűzések teljes mértékben megvalósuljanak (lásd ebben az értelemben: 2016. július 21-iDilly's Wellnesshotel ítélet, C-493/14, EU:C:2016:577, 38. pont).

73. A jelen esetben az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program a 2011-es év, valamint a 2013 februárja és 2014 januárja közötti időszak vonatkozásában megfizetett energiaadó visszatérítését érinti, miközben a 651/2014 rendelet az 59. cikkének megfelelően 2014. július 1-jén lépett hatályba.

74. E tekintetben le kell szögezni, hogy - amint az magából a 651/2014 rendelet 58. cikkének címéből is kitűnik - e cikk az e rendelkezésekben szereplő állami támogatásokra alkalmazandó átmeneti rendelkezéseket írja elő. Közelebbről, e cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 651/2014 rendelet alkalmazandó a hatálybalépése előtt nyújtott egyedi támogatásra is, amennyiben e támogatás megfelel az e rendeletben megállapított valamennyi feltételnek, a 9. cikkében rögzített feltételek kivételével, mivel ez utóbbi cikk a támogatási intézkedésekre vonatkozó közzétételi és tájékoztatási kötelezettségeket írja elő.

75. A 651/2014 rendelet 2. cikkének 14. pontja szerint az "egyedi támogatás" e rendelet értelmében vett fogalma magában foglal többek között minden olyan támogatást, amelyet valamely támogatási program keretében egyedi kedvezményezetteknek ítélnek oda. E fogalom hatálya alá tartoznak azon adókedvezmények, amelyeket a felperes az alapeljárások keretében érvényesíteni kíván.

76. Ebből az következik, hogy az alapügyekben szóban forgó támogatások, jóllehet azokat e rendelet hatálybalépését megelőzően ítélték oda, magának a 651/2014 rendelet 58. cikke (1) bekezdésének a szövege szerint e rendelet alapján mentesülhetnek a bejelentési kötelezettség alól.

77. Ezen értelmezés egyébként összeegyeztethető a 651/2014 rendelet által elérni kívánt azon céllal, amely - amint az annak (3) preambulumbekezdéséből kitűnik - arra irányul, hogy lehetővé tegye az állami támogatásokkal kapcsolatos végrehajtási tevékenységek megfelelőbb rangsorolását. Amint az ugyanis az említett rendelet (2) preambulumbekezdéséből következik, a 800/2008 rendelet felülvizsgálata az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás korszerűsítésének központi elemét képezi, mivel e modernizáció az állami támogatásokra alkalmazandó szabályok széles körű felülvizsgálatát vonta maga után, és mivel az e rendelet fő célkitűzései között olyan célként jelent meg, amely a támogatási intézkedések Bizottság általi előzetes ellenőrzésének a belső piacot leginkább érintő ügyekre történő összpontosítására irányult.

78. A Dilly's Welnesshotel azon érve, amely szerint a 651/2014 rendelet 58. cikkének (1) bekezdését ezen cikk (2) és (3) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, nem kérdőjelezheti meg ezen (1) bekezdésnek a jelen ítélet 76. pontjában kifejtett értelmezését. Amint arra ugyanis a főtanácsnok az indítványának az 53. pontjában rámutatott, a 651/2014 rendelet 58. cikkének (1) bekezdése egyáltalán nem követeli meg, hogy az e cikk további bekezdéseiben meghatározott feltételeket teljesíteni kell annak érdekében, hogy az említett (1) bekezdést alkalmazni lehessen, mivel az említett 58. cikk (1)-(4) bekezdésének mindegyike egyes eltérő helyzetekre vonatkozó átmeneti rendelkezéseket szabályoz.

79. A fentiekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy - amint arra az osztrák kormány és a Bizottság hivatkozott - az alapügyekben szóban forgó program alapján kifizetettekhez hasonló, 2014. július 1-je előtt nyújtott egyedi támogatások a 651/2014 rendelet 58. cikkének (1) bekezdése alapján mentesülhetnek a bejelentési kötelezettség alól, amennyiben e támogatások - a 9. cikk kivételével - az e rendeletben előírt összes feltételnek megfelelnek.

80. Következésképpen a harmadik kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy a 651/2014 rendelet 58. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az említett rendelet hatálybalépését megelőzően az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program alapján nyújtott támogatások ugyanezen rendelet alapján mentesülhetnek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól.

A harmadik kérdés első részéről

81. A harmadik kérdés első részében a kérdést előterjesztő bíróság általánosságban utal a 651/2014 rendeletben előírt feltételekre, anélkül hogy annak konkrét rendelkezéseire hivatkozna. Ugyanakkor magának e kérdésnek a szövegéből, valamint az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben kifejtett, a jelen ítélet 42. pontjában megismételt további megállapításokból az következik, hogy e bíróság az említett kérdéssel azt kívánja megállapítani, hogy teljesül-e az alapeljárásokban az e rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében előírt feltétel.

82. Közelebbről, a harmadik kérdés első részének szövege hivatkozik arra a körülményre, hogy az alapügyekben szóban forgó nemzeti szabályozás az energiaadó-visszatérítés összegét egy számítási képlettel egyértelműen meghatározza, miközben a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adókedvezmény formájában biztosított támogatási programoknak az alkalmazandó környezetvédelmiadó-kulcs csökkentésén, vagy rögzített összegű kompenzáció kifizetésén, vagy e mechanizmusok kombinációján kell alapulniuk. Másrészt, jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében részletesen kifejti azokat az indokokat, amelyek alapján kétségek merültek fel benne annak megállapítása kapcsán, hogy az alapügyekben szóban forgó támogatási program tekinthető-e úgy, mint amely megfelel az e rendelkezésben előírt feltételnek, e bíróság kifejezetten utal arra, hogy véleménye szerint az alapügyekben mind a 651/2014 rendelet 44. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésében előírt, mind pedig az e rendelet I. mellékletében szereplő további különböző rendelkezésekből eredő feltételek teljesülnek.

83. Ebből következően meg kell állapítani, hogy harmadik kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdését, hogy az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program, amelynek esetében az e programot bevezető nemzeti szabályozásban előírt számítási képlet egyértelműen meghatározza az energiaadó-visszatérítés összegét, összeegyeztethető e rendelkezéssel.

84. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 651/2014 rendelet 3. cikke előírja, hogy többek között a támogatási programok és a támogatási programok keretében nyújtott egyedi támogatások az EUMSZ 107. cikk (2) vagy (3) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetők, és mentesülnek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy a támogatás megfelel az e rendelet I. fejezetében meghatározott valamennyi feltételnek, valamint az érintett támogatási kategóriára vonatkozóan e rendelet III. fejezetében meghatározott különös feltételeknek.

85. A 651/2014 rendeletnek az e rendelet III. mellékletében szereplő 44. cikke rendelkezéseit - amint magából ezen cikk címéből és annak (1) bekezdéséből következik - a 2003/96 irányelv alapján környezetvédelmi adómentesség formájában nyújtott támogatásokra kell alkalmazni. Meg kell tehát állapítani, hogy az alapeljárásokban alkalmazni kell e rendelkezéseket, függetlenül attól, hogy az e rendeletben előírt feltételek ténylegesen teljesültek-e az alapügyben szóban forgó támogatási programok esetében, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

86. Ami annak megállapítását illeti, hogy az ilyen támogatási program megfelel-e a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdése szerinti követelményeknek, azon választásból, amelyet e rendelkezés alapján az uniós jogalkotó a tagállamoknak biztosít, amennyiben ez utóbbiak az alkalmazandó adókulcs csökkentését vagy rögzített összegű kompenzáció kifizetését, vagy e kettő kombinációját írhatják elő, az következik, hogy - amint azt a Bizottság állítja - e rendelkezés annak biztosítására irányul, hogy az elfogadott adócsökkentési mechanizmus átlátható módon lehetővé tegye annak megállapítását, hogy melyik adócsökkentés kerül ténylegesen alkalmazásra, miközben bizonyos mozgásteret hagy a tagállamok számára e rendszer részletes szabályait illetően.

87. A 651/2014 rendelet (64) preambulumbekezdése e tekintetben többek között pontosítja, hogy annak érdekében, hogy jobban megőrizzék a vállalkozásokra vonatkozó, a környezeti adóval közvetíteni kívánt árjelzést, lehetőséget kell biztosítani a tagállamok számára arra, hogy az adókedvezmény-programot egy rögzített összegű éves kompenzációt (adó-visszatérítést) kifizető mechanizmus alapján alakítsák ki.

88. Szintén rá kell mutatni arra, hogy az adókedvezmény kiszámítására vonatkozó mechanizmus átlátható jellegének biztosítására irányuló cél illeszkedik a 651/2014 rendelettel elérni kívánt és annak (3)-(5) preambulumbekezdésében kiemelt, a nemzeti és uniós szintű támogatásokra vonatkozó szabályok átláthatóságának és tiszteletben tartásának megerősítésére irányuló célhoz. Amint ugyanis az a jelen ítélet 72. pontjából kitűnik, e cél a támogatásokra vonatkozó általános csoportmentességi rendeletek által általánosságban elérni kívánt célok között szerepel.

89. A jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett iratokból az következik, hogy azok az adókedvezmények, amelyeknek az alapügyekben szóban forgó támogatási program alapján nyújtott támogatások minősülnek, az említett programot létrehozó nemzeti szabályozásban konkrétan meghatározott számítási képleten alapulnak. Közelebbről, e szabályozással összhangban az energiaadó a naptári év tekintetében abban az esetben térítendő vissza, ha az meghaladja a vállalkozás nettó termelési értékének 0,5%-át. Ezenfelül az említett szabályozás a 2003/96 rendelet által előírt minimum-adómértékekre hivatkozással korlátozza a visszatérítés összegét. A nemzeti hatóság egyébként semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezik az e számítási képletből eredő adókedvezmény összegét illetően.

90. Ily módon, e program alapján a visszatérítendő energiaadó összege vagy ezen adók teljes összege és a kedvezményezett vállalkozás nettó termelési értékének 0,5%-a közötti, vagy pedig ezen adók teljes összege és az érintett energiaforrásokra alkalmazandó minimum-adómértékek közötti különbözet. E két számítási képlet közül azt kell alkalmazni, amelyik alacsonyabb mértékben állapítja meg a visszatérítendő energiaadó összegét.

91. Ebből következően az alapügyekben szóban forgó nemzeti szabályozás az általa előírt számítási képlet alapján a környezetvédelmi adó tekintetében meghatározza a két lehetséges kedvezményes adómértéket, valamint azt, hogy ezek közül melyiket kell alkalmazni az egyes kedvezményezett vállalkozásokra. Az ilyen számítási képlet nem teszi lehetővé a nemzeti hatóságok számára, hogy szabadon határozzák meg a vállalkozás által ténylegesen fizetendő adó összegét, amely összeg az így kiszámított visszatérítés kifizetését követően az adóhatóságnál maradt összegnek felel meg.

92. E körülmények között meg kell állapítani, hogy - amint arra a Bizottság hivatkozik - az alapügyekben szóban forgó nemzeti szabályozással előírt számítási képletet alkotó minden egyes alternatív számítási mód - ahogyan azt a Bíróság a jelen ítélet 89. és 90. pontjában előadta - a környezetvédelmi adóra alkalmazandó kulcsnak a 651/2014 rendelet 44. cikke (3) bekezdése értelmében vett csökkentését vonja maga után. E számítási módok közül az első keretében ugyanis az alkalmazandó adókulcs ténylegesen a kedvezményezett vállalkozás nettó termelési értéke 0,5%-ára, míg a második számítási mód keretében az alkalmazandó adókulcs ténylegesen az érintett energiaforrásokra alkalmazandó minimum-adómértékre csökken.

93. Ebből következően meg kell állapítani, hogy az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdésében előírt, a környezetvédelmi adók csökkentésére vonatkozó különleges mechanizmusok egyikén alapul, ily módon az e rendelkezésben előírt feltételt úgy kell tekinteni, mint amely teljesült.

94. Az a körülmény, hogy az alapügyekben szóban forgó nemzeti szabályozás olyan számítási képletet ír elő, amelyből két különböző kedvezményes adómérték következik, mivel - amint az a jelen ítélet 89-91. pontjából következik - e szabályozás lehetővé teszi továbbá annak megállapítását, hogy e két adómérték közül adott esetben ténylegesen melyiket kell alkalmazni, nem teszi kétségessé e megfontolást, mivel a két alternatív kedvezményes adómérték fennállása ily módon - amint azt a Bíróság a jelen ítélet 86. és 87. pontjában előadta - nem kérdőjelezi meg a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdése által elérni kívánt célt.

95. A fentiekre figyelemmel a harmadik kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program, amelynek esetében az e programot bevezető nemzeti szabályozásban előírt számítási képlet egyértelműen meghatározza az energiaadó-visszatérítés összegét, összeegyeztethető e rendelkezéssel.

A második kérdésről

96. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azon következményeket kívánja meghatározni, amelyeket az alapügyekben szóban forgó jogviták tekintetében le kellene vonnia, amennyiben a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási programot az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően be kellett volna jelenteni, ily módon pedig az e program alapján odaítélt támogatásokat jogellenesnek kellene tekinteni.

97. Márpedig az első és a harmadik kérdésre adott válaszokból az következik, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján az alapügyben szóban forgóhoz hasonló támogatási programra vonatkozó elvi bejelentési kötelezettség ellenére az e jogviták keretében érintett időszakokban ezen program alapján odaítélt támogatások a 651/2014 rendelet 3. cikke alapján mentesülnek e kötelezettség alól, amennyiben az említett rendelet I. mellékletében, valamint 44. cikkében előírt valamennyi feltételt tiszteletben tartották, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

98. E körülmények között a második kérdésre nem kell válaszolni.

A költségekről

99. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely támogatási programot e támogatások kedvezményezetti körének szűkítésével módosító nemzeti szabályozás főszabály szerint az e rendelkezés szerinti bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozik.

2) Az [EUMSZ] 107. és [EUMSZ] 108. [cikk] alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet 58. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az említett rendelet hatálybalépését megelőzően az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program alapján nyújtott támogatások ugyanezen rendelet alapján mentesülhetnek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól.

3) A 651/2014 rendelet 44. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló támogatási program, amelynek esetében az e programot bevezető nemzeti szabályozásban előírt számítási képlet egyértelműen meghatározza az energiaadó-visszatérítés összegét, összeegyeztethető e rendelkezéssel.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.