104/B/2003. AB határozat

a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény 8. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény 8. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásba vételének részletes szabályairól szóló 48/2001. (XII. 29.) OM rendelet 1. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 36/A. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény 3. § (1)-(3) bekezdése kiegészítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: Fktv.) 3. § (1)-(3) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásba vételének részletes szabályairól szóló 48/2001. (XII. 29.) OM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § a) pontja, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) 36/A. § (1)-(2) bekezdése utólagos normakontrollját, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását indítványozta.

Előadta, hogy a közúti járművezető képzés (a továbbiakban: járművezető képzés) szabályozását tartalmazó 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet szerint a tevékenység engedélyezésére, az ellenőrzési és felügyeleti funkciók ellátására, a névjegyzék és nyilvántartás vezetésére a megyei és fővárosi közlekedési felügyeletek rendelkeznek hatáskörrel, amely "már eleve egy akkreditációt jelent." Mivel az Fktv. 3. §-a a törvény hatálya alá vonta a járművezető képzést, az Fktv. 8. §-a értelmében - amely a felnőttképzési tevékenység folytatása feltételeként az intézmények akkreditációját írja elő - e tevékenység is csak akkor kezdhető meg, ha az intézmény nyilvántartásba vétele megtörtént. Ennek folytán - az indítványozó véleménye szerint - a közlekedési hatóság által korábban kiadott engedélyek visszavonás nélkül "érvénytelenné" váltak, továbbá az Fktv. elvonta a közlekedési felügyeletektől az ellenőrzés jogát is azáltal, hogy máshoz telepítette, bár az erre vonatkozó szabályozás nem változott. Az Szja.tv. 36/A. §-a a nem akkreditált intézményekben tanulók számára nem biztosít adókedvezményt, amely a hallgatói létszám csökkenéséhez vezet. Az indítványozó álláspontja szerint e, rendelkezések az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. § (1)-(3) bekezdésébe - az indítvány tartalmából kitűnően azonban csak a 70/A. § (1) bekezdésébe - ütközően hátrányosan megkülönböztetik a felnőttképző intézmények közül azokat - a járművezető - intézményeket, amelyek az akkreditáció költségét képtelenek kigazdálkodni, ezen belül is a "kis autós-iskolákat", és végső soron a kisvállalkozások ellehetetlenülését eredményezik. A "diszkrimináció feloldása" azzal valósulhatna meg, ha az Fktv. személyi hatályát szabályozó 3. §-a kiegészülne egy új alponttal, amely a kivételek között tartalmazná a gépjárművezető

képzést. "A gépjárművezető képzés kivétele a felnőttképzési törvény hatálya alól a továbbiakban elhárítaná a személyi jövedelemadóról szóló törvény normakontrolljának igényét is."

Az indítványozó a jogbiztonságot sértő, alkotmányellenes mulasztásnak azt tekintette, hogy míg az Fktv. 2. § (2) bekezdésének utaló szabálya alapján az Fktv.-ben nem szabályozott kérdésekben a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Sztv.) rendelkezéseit - is - megfelelően alkalmazni kell, addig az Sztv. a közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazati képzésre nem vonatkozik, így a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénnyel ellentétesen a "közlekedési ágazati szabályozás rendeleti szintű megvalósítása" hiányzik.

2. Az Fktv. 3. § (1) és (3) bekezdését a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosításáról szóló 2003. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Fktvm.) 1. §-a és 18. §-a kiegészítette, illetőleg hatályon kívül helyezte, a 3. § (2) bekezdését pedig az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Sztvm.) 18. §-a állapította meg. Az Fktv. 8. § (1) bekezdését kiegészítette az Fktvm. 5. § (1) bekezdése, és módosította az Sztvm. 50. § (13) bekezdés b) pontja. A támadott rendelkezések azonban az indítványban felvetettek szempontjából ugyanazt a tartalmat hordozzák, ezért az Alkotmánybíróság a hatályos szabályok alkotmányellenességét vizsgálta.

II

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályokat vette figyelembe:

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. Az Fktv. támadott rendelkezéseinek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:

"3. § (1) A törvény hatálya - a (4) bekezdésben foglalt kivételekkel - kiterjed

a) a felnőttképzésben részt vevő, illetve a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatást igénybe vevő felnőttre,

b) a (2) bekezdésben meghatározott tevékenységükkel kapcsolatosan a

- közoktatási intézményekre,

- szakképző intézményekre,

- felsőoktatási intézményekre,

- közhasznú társaságokra, egyesületekre, köztestületekre, alapítványokra, közalapítványokra, továbbá

- egyéb jogi személyekre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, egyéni vállalkozókra, valamint ezek felnőttképzési tevékenység folytatására létrehozott társulásaira.

(2) E törvény alkalmazásában felnőttképzési tevékenység

a) a rendszeresen végzett iskolarendszeren kívüli képzés, amely célja szerint lehet általános, nyelvi vagy szakmai képzés, továbbá

b) a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a törvény IV., V. és VI. része alkalmazásában felnőttképzési tevékenységnek minősül a felsőoktatási intézményben, felnőtt hallgató részére nyújtott, az Ftv. alapján állami támogatásban nem részesülő, az Ftv. hatálya alá tartozó képzés.

(...) "

"8. § (1) A 3. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt jogalanyok kizárólag akkor jogosultak felnőttképzési tevékenység és a felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatás megkezdésére, ha a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában szerepelnek."

3. Az Fktv.-nek az ügy elbírálásakor hatályos rendelkezései:

"3. § (1) A törvény hatálya - a (4) bekezdésben foglalt kivételekkel - kiterjed

a) a felnőttképzésben részt vevő, illetve a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatást igénybe vevő felnőttre,

b) a (2) bekezdésben meghatározott tevékenységükkel kapcsolatosan a

- közoktatási intézményekre,

- szakképző intézményekre,

- felsőoktatási intézményekre,

- közhasznú társaságokra, egyesületekre, köztestületekre, alapítványokra, közalapítványokra, továbbá

- egyéb jogi személyekre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, egyéni vállalkozókra, valamint ezek felnőttképzési tevékenység folytatására létrehozott társulásaira,

- Magyar Köztársaság területén oktatási tevékenységet folytató külföldi szervezetekre, személyekre.

(2) E törvény alkalmazásában felnőttképzési tevékenység

a) az iskolarendszeren kívüli képzés, amely célja szerint meghatározott képzettség megszerzésére, kompetencia elsajátítására irányuló általános, nyelvi vagy szakmai képzés, továbbá

b) a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás. (3)

(...) "

"8. § (1) A 3. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt jogalanyok kizárólag akkor jogosultak felnőttképzési tevékenység és a felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatás megkezdésére, ha a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában szerepelnek. E törvény 29. §-ának 13. pontja szerinti belső képzést biztosító intézmény egyszerűsített nyilvántartásával kapcsolatos eljárás szabályait a miniszter rendelete határozza meg."

4. Az R. hatályos szabálya:

"1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed:

a) a Fktv. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott jogalanyokra (a továbbiakban: felnőttképzést folytató intézmény);"

III.

Az Alkotmánybíróság az Fktv. 8. § (1) bekezdése, valamint az R. támadott szabályai utólagos normakontrolljára irányuló indítványt érdemben bírálta el.

Az indítvány e részében nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette a közúti járművezetők (a továbbiakban: járművezetők) képzésével kapcsolatos - az ügy elbírálása idején hatályos - szabályokat.

1.1. A járművezetők oktatásának szabályozása a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 18. §-án alapul. A 18. § (2) bekezdése a tanfolyami képzéshez a közlekedési hatóság engedélyét kívánja meg, ellenőrzését és szakfelügyeletét is a közlekedési hatósághoz telepíti, valamint a képzés feltételeit is előírja. A 48. § (3) bekezdés a) pontjának 8. alpontja a Kormányt, míg a b) pont 18. alpontja a minisztert hatalmazta fel a járművezetők képzése és vizsgáztatása részletes szabályainak megállapítására.

A képzés engedélyezésének szabályait, tartalmát, szakmai feltételeit a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának általános szabályairól szóló 70/2005. (IV. 21.) Korrn. rendelet (a továbbiakban: Kormr.), illetőleg a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályairól szóló 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKMr.) tartalmazzák.

A Kormr. 3. § (1) bekezdéséből következően a járművezető tanfolyami képzésre az e rendeletben és a külön jogszabályokban meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni. A tevékenység engedély alapján végezhető, amely annak a vállalkozásnak adható, amely megfelel a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek. Az engedélyt a 3. § (2) bekezdése szerint a Nemzeti Közlekedési Hatóság adja. A GKMr. a képzés részletszabályait foglalja magában, így a 34. § a tanfolyami képzés ellenőrzését, szakfelügyeletét írja elő, amelyet a képzést engedélyező hatóság és annak felügyeleti szervei látnak el, és ha a képző szerv a rendeletben meghatározott rendelkezéseknek nem tesz eleget, az engedélyező hatóság az engedély érvényességét részben vagy egészben felfüggesztheti, visszavonhatja.

1.2. A járművezető képzést végző intézmény működésének általános feltételeit intézményi-működési oldalról az Fktv. szabályozza.

Az Fktv. 3. § (2) bekezdésében írt fogalom-meghatározásból következően felnőttképzési tevékenységnek tekintendő az iskolarendszeren kívüli járművezető képzés is, amely a 8. § (1) bekezdése értelmében csak akkor kezdhető meg, ha a jogalanyok a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában szerepelnek. Az Fktv. 2. § (1) bekezdése értelmében a törvényben nem szabályozott kérdésekben - a jelen üggyel összefüggésben - az Sztv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az Sztv.-nek azonban az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése kizárta a törvény hatálya alól az iskolarendszeren kívüli közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat hatósági jellegű szakképzéseit, amely rendelkezést a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló 2003. évi * XXIX. törvény 2. § (1) bekezdése, majd a 2005. évi CXXXIX. törvény 167. § a) pontja úgy módosította, hogy az iskolarendszeren kívüli hatósági jellegű képzéseket vette ki az Sztv. hatálya alól. Mivel a járművezetés hatósági jellegű képzés, továbbra sem vonatkoznak rá az Sztv. rendelkezései.

Az intézmény-akkreditáció a felnőttképzési intézményben folytatott képzési (tananyagfejlesztés, oktatás/képzés, értékelés) és felnőttképzési szolgáltató tevékenységnek, az intézmény irányítási és döntési folyamatok szabályozottságának vizsgálatát és minőség szempontjából történő hitelesítését jelenti (Fktv. 29. § 1. pontja) . A nyilvántartásba vétel az R. 1. § a) pontja szerint kiterjed az Fktv. előbbi rendelkezésének hatálya alá tartozó jogalanyokra. Ennek feltételeit az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól szóló 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet tartalmazza.

Az Fktv. 30. § (4) bekezdése átmeneti rendelkezései szerint a törvény hatálybalépését megelőzően az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények nyilvántartásába vett intézmény bejegyzése a nyilvántartásba vételtől számított két évig a törvény 8. §-ában meghatározott nyilvántartásba vétellel egyenértékűnek minősült. E rendelkezést az Fktvm. 18. § (3) bekezdés f) pontja 2004. január 1-jétől hatályon kívül helyezte.

2.1. A beadvány tartalmából kitűnően az indítványozó két okból tartotta az Fktv. 8. § (1) bekezdését és az R. 1. § a) pontját az Alkotmány diszkriminációt tilalmazó rendelkezésébe ütközőnek: az Fktv. illetőleg az R. utaló szabálya azáltal, hogy a járművezető képzést akkreditáció kötelessé tette, egyfelől a kedvezőtlenebb anyagi feltételekkel rendelkező járművezető képző intézményeket különböztette meg hátrányosan más - az akkreditáció költségeinek viselésére képes -járművezető képző intézményektől, másfelől a járművezető képző intézményekkel szemben alkalmazott diszkriminációt azzal, hogy más felnőttképzési intézményekkel azonos szabályozás alá vonta őket, ezzel kettős - a közlekedési hatósági, illetőleg az Fktv.-ben írt -engedélyezés valósult meg.

Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában a megkülönböztetés tilalmát úgy értelmezte, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie. (ABH 1990,46,48.) A mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében kell megvizsgálni, hogy a hátrányos megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990,73,77,78.] Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.] Ha nem alapvető jogról van szó, akkor az Alkotmánybíróság olyan esetben tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, amelyben a megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, önkényes. [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139, 140.]

Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az a személyi kör, amelyben a diszkrimináció esetleges alkotmányellenes volta értelmezhető, csak homogén csoport lehet, így a diszkrimináció csak az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül, e csoport tagjai egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható. "Nem jelent tiltott diszkriminációt a különböző státusú csoportok [...] jogállásának eltérő szabályozása, mivel ez az eltérés a különböző státus következménye." [1181/B/1990. AB határozat, ABH 1991,551, 552- 553.; 269/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 747, 749-750.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.]

Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az eltérő ismérvek ellenére történt homogén csoportképzéssel is sérülhet az egyenlő méltóságú személyként kezelés alkotmányos követelménye. [22/1996. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1996, 89,96.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 339.] "Alkotmányellenességhez nem csak az vezet, ha adott szabályozási koncepción belül valamely (azonos helyzetben lévő) csoportra - alkotmányos indok nélkül - eltérő szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés az is, ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkozik, vagyis e körülményt figyelmen kívül hagyja. Ha az ilyen hátrányokozásnak nem ismerhető fel a tárgyilagos mérlegelés szerint való ésszerű indoka - tehát önkényes -, alkotmányellenesség állapítható meg." [6/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 67, 69.]

2.2. A járművezető képző intézmények tevékenységük sajátos tartalmára, hatósági jellegére, működésük szabályozottságára figyelemmel homogén csoportnak tekintendők, ebben a vonatozásban a működtető vállalkozások anyagi helyzetének nincs relevanciája. E csoportra pedig azonos szabályok vonatkoznak, a meg nem engedett megkülönböztetés így a törvényi rendelkezéssel érintettek körén belül nem állapítható meg. Ezért az indítványozó által megjelölt okból az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése nem sérült, amiért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.

2.3. Az Fktv. a hatálya alá tartozó valamennyi felnőttképzési intézmény tekintetében kötelezővé teszi a nyilvántartást.

Az Fktv. 8-9. §-ához fűzött indokolás tartalmazza, hogy az akkreditációt "az iskolarendszeren kívüli szakképzés jelenlegi rendszere, hagyományai, a hazai felnőttképzés átláthatósága és statisztikai mérhetősége, a minőségbiztosítás technikai minimumainak biztosításához fűződő érdek és az EU támogatások befogadásához szükséges adminisztratív háttér megteremtésének fontossága" teszi indokolttá. Az akkreditáció garantálja, hogy az intézmény a felnőttképzéssel támasztott minőségi követelmények teljesítésére képes, ellenőrizhető, programjait megvalósítja, amely a képzést igénybe vevők érdekvédelmét szolgálja, továbbá az akkreditált intézmények és tanulóik kedvezményben és támogatásban részesülhetnek.

Az akkreditáció tehát az oktatási intézményekkel szemben támasztott általános követelmény, míg a járművezető képző tanfolyamokra vonatkozó speciális előírásokat tartalmazza a GKMr. és annak melléklete. A vizsgált rendelkezésekből következik, hogy a szabályozási koncepció lényeges eleme - a felnőttoktatási intézmények működéséhez megkívánt minimális követelmények teljesítésének bizonyítására szolgáló akkreditáció - tekintetében annak van döntő szerepe, hogy az intézmény felnőttoktatással foglalkozik, és a szabályozás ezen intézményeket kezeli homogén csoportként.

E csoporton belül vannak eltérések a képzés iránya, sajátosságai szerint, amelyre az Fktv. 2. § (1) bekezdése is utal", így az Sztv., a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, illetőleg a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény alkalmazandó szabályaira. A járművezető képzés azért tartozik hatósági jellegű szabályozás alá is, mert a gépjármű "veszélyes üzem", a járművezetés fokozott veszéllyel járó tevékenység, amelynek oktatásával szemben támasztott követelmények a közlekedésbiztonsággal, környezetvédelemmel is összefüggésben állnak. Az akkreditációt azonban önmagában az a körülmény alapozza meg, hogy az intézmény felnőttoktatási tevékenységet folytat.

Nem jelenti tehát a szabályozás a járművezető képzés hátrányos megkülönböztetését, mert az akkreditációs kötelezettség a homogén csoporton belül valamennyi érintettre vonatozik. így e vonatkozásban sem állapítható meg a támadott rendelkezések alkotmányellenessége, ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványi részt is elutasította.

IV.

Az Szja.tv. 36/A. §-a és a § előtti cím (A felnőttképzés díjának, valamint a magánszemély számítógép megszerzésére fordított egyes kiadásainak kedvezménye) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 223. § (6) bekezdése folytán 2007. január 1-jével hatályát vesztette. így a felnőttképzésben részt vevők tandíj kedvezményére az Szja.tv. külön szabályt nem tartalmaz.

Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.) . Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges. Mivel jelen ügyben a kérelem az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos absztrakt normakontrollra irányult, ezért az Alkotmánybíróság az Szja. rendelkezése tekintetében az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003,2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontjára figyelemmel megszüntette.

V.

1. Az indítvány tartalmilag az Fktv. 3. § (1) bekezdésének olyan kiegészítésére is irányult, amely kiveszi az Fktv. hatálya alól a járművezető képző intézményeket.

Az Alkotmánybíróságnak jogszabály kiegészítésére az Alkotmány 32/A. § (1) és (2) bekezdéséből, továbbá az Abtv. 1. §-ából, illetőleg - az Abtv. 1. § h) pontja alapján megalkotott - más törvényből eredően nincs hatásköre.

Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre irányuló indítványát arra alapozta, hogy hiányzik a közlekedési ágazati szakképzés rendeleti szintű szabályozása. E tekintetben felhívás ellenére sem jelölte meg, hogy- az Abtv. 49. § (2) bekezdésében foglaltak szerint - mely jogszabállyal összefüggésben, mely rendelkezés hiánya, milyen alkotmányellenes helyzetet teremtett. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban

sem bírálható el érdemben, ezért azt .az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2007. május 15.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró