607/C/1996. AB határozat
jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének és alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének és alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 31. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének, valamint alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja alapján a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Fot.) 31. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amelyek a felsőfokú képzésben résztvevő hallgatók tandíj és egyéb díjfizetési kötelezettségéről rendelkeznek.
Álláspontja szerint a Fot. 31. § (1) bekezdése és e § további szabályai az ENSZ keretében elfogadott és az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) 13. cikke 2./c) pontjába ütköznek és ezáltal sértik az Alkotmány 7. § (1) bekezdését.
Az indítványozó arra hivatkozott, hogy az Egyezségokmány ratifikálása időpontjában Magyarországon a felsőoktatás ingyenes volt. Ezért ekkor már megvalósítottnak minősült a felsőoktatás tekintetében az Egyezségokmány említett cikkében az ingyenes oktatás fokozatos bevezetését megfogalmazó célkitűzés. Megállapítása szerint "vitathatatlan, hogy 1990-től az ország gazdasági helyzete jelentős mértékben megváltozott és ennek alapján szociális megszorító intézkedések kiadására került sor. Ezek azonban nem sérthetnek nemzetközileg elfogadott egyezményeket, nem sérthetik azt az egyezményt sem, amelyhez hazánk 1976-ban csatlakozott".
II.
Az indítvány az alábbiak miatt nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján: "A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját".
Az Egyezségokmány 2. cikkének 1) pontja megállapítja: "Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát arra, hogy - különösen gazdasági és technikai téren - mind saját erejéből, mind pedig a nemzetközi segítségnyújtás és együttműködés útján a rendelkezésére álló valamennyi erőforrás igénybevételével, minden megfelelő eszközzel, ideértve különösen a jogszabályi intézkedéseket, fokozatosan biztosítja az Egyezségokmányban elismert teljes jogok gyakorlását".
A 13. cikk 1. pontja kinyilvánítja: "Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a művelődéshez."
A 13. cikk 2. c) pontja szerint az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy e jog teljes megvalósítása érdekében "a felsőoktatást teljesen egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján".
A Fot. kifogásolt 31. §-a a következőket tartalmazza:
"(1) A felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók tandíjat és egyéb díjakat fizetnek.
(2) A tandíjra és az egyéb díjra vonatkozó szabályokat
a) állami felsőoktatási intézmény esetén kormányrendelet;
b) nem állami felsőoktatási intézményben a felsőoktatási intézmény szabályzata állapítja meg.
(3) A felsőoktatási intézmény a (2) bekezdésben meghatározott keretek között megállapított tandíjat a képzési idő alatt Szabályzatában meghatározott módon és mértékben változtathatja meg.
(4) az állami felsőoktatási intézmény a tandíj összegét a (2) bekezdés a) pontjában említett kormányrendelet és az ennek alapján megállapított intézményi Szabályzat keretei között állapítja meg.
(5) Az állami felsőoktatási intézmény a tandíjmentesség, illetve a tandíjkedvezmény eseteit és mértékét a kormányrendelet alapján a hallgató tanulmányi eredményének és szociális helyzetének figyelembevételével Szabályzatában határozza meg.
(6) Az állami felsőoktatási intézményekben fizetendő tandíjnak esélyegyenlőséget célzó kompenzálását
a) az (5) bekezdés szerinti tandíjmentesség, illetve tandíjkedvezmény;
b) a 9. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott hallgatói előirányzatból a kormányrendelet szabályai szerint nyújtott hallgatói támogatás;
c)
d) továbbá a tandíjfizetések meghatározott összegére törvényben nyújtott személyijövedelemadó-kedvezmény biztosítja."
A 31. § (6) bekezdés c) pontját a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban; Gst.) 125. §-a hatályon kívül helyezte.
2. A Fot. tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezéseinek az Egyezségokmányba való ütközését az Abtv. 21. § (3) bekezdése alapján az ilyen indítvány előterjesztésre jogosult országgyűlési képviselő kezdeményezte.
Az Alkotmánybíróság a 79/1995. (XII. 21.) AB határozatában (a továbbiakban: 1.ABh.) korábbi indítványok alapján már vizsgálta a Fot. 31. § (1) bekezdése, a Gst. 124. és 125. §-a, valamint a felsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 83/1995. (VII. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TR.) alkotmányosságát és azok alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasította. (ABH 1995, 339, 420.)
Az Alkotmánybíróság az 1.ABh.-ban a Fot. 31. § (1) bekezdése alkotmányosságát - az indítványnak megfelelően - az Alkotmány 16. §-a, 67. § (1) bekezdése és a 70/F. §-a sérelme tekintetében vizsgálta és alkotmányellenességet nem állapított meg. Határozatának indokolásában többek között megállapította, hogy az Alkotmány 70/F. §-ából "nem származik az államnak alkotmányos kötelezettsége a felsőoktatási intézményekben az ingyenes oktatás biztosítására. E rendelkezés alapján tehát nem áll fenn alapvető alanyi jogosultság a tandíjmentességre sem. A fentiekből az következik, hogy törvény vagy annak felhatalmazása alapján kormányrendelet tandíjfizetési kötelezettséget írhat elő." A Fot. 31. § (1) bekezdésében megállapított tandíjfizetési kötelezettség alkotmányellenességének hiánya ebben a tekintetben tehát "ítélt dolognak" minősül.
Az Alkotmánybíróság az 1.ABh-ban a Fot. 31. §-ával összefüggésben annak az Egyezségokmányba és az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe ütközését - erre irányuló indítvány hiányában az Abtv. 20. §-ára figyelemmel - nem vizsgálta, ezért az indítványt ebben a vonatkozásban jelenlegi határozatában érdemben bírálta el.
Az Alkotmánybíróság az 1. ABh.-ban megfelelő indítvány alapján azonban vizsgálta azt a kérdést, hogy a TR. tandíjfizetési kötelezettséget megállapító rendelkezései sértik-e az Egyezségokmány 13. cikke 2. c) pontjában foglaltakat, illetve, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe ütköznek-e. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben a következőket állapította meg:
"Magyarországon a rendszerváltozás történelmi előzményei és sajátos gazdasági-pénzügyi nehézségei folytán az ingyenes felsőoktatás fokozatos bevezetésének folyamata eltér a fejlett országok lehetőségeitől. Az Egyezségokmány idézett 13. cikkének 2. c) pontja a felsőoktatáshoz való jog megvalósítása érdekében a részes államok által elfogadott célkitűzéseket és feladatokat állapít meg. A megfelelő eszközök között e rendelkezés kiemeli az ingyenes oktatás fokozatos bevezetésének lehetőségét. Ezeket a megállapításokat támasztja alá az Egyezségokmány 2. cikkének 1. pontja is, amely többek között azt rögzíti, hogy a részes államok fokozatosan biztosítják az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását. E rendelkezések jellege és tartalma alapján tehát a tandíjfizetési kötelezettség megállapítása miatt az Egyezségokmány 13. cikke 2. c) pontjának és az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének alkotmányellenes sérelme nem állapítható meg."
Az Alkotmánybíróság az 1.ABh.-ban foglalt fenti álláspontját irányadónak tekinti a Fot. 31. §-a tekintetében is, mivel a TR. tandíjfizetésre vonatkozó szabályai a Fot. eme rendelkezésén alapulnak.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy nem helytálló az indítványban foglalt az a megállapítás, amely szerint az Egyezségokmány kihirdetése időpontjában a felsőoktatás ingyenes volt.
A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvény 5. §-a a tanköteles gyermekek oktatásának ingyenességét mondta ki. A 26. § (1) bekezdése pedig az oktatásban résztvevők kedvezményei körében csak a középfokú oktatási intézmények tanulói tandíjfizetési mentességéről rendelkezett. E törvény tehát a felsőoktatásban résztvevők részére tandíjmentességet nem állapított meg.
A fenti törvény végrehajtásáról rendelkező, az egyetemekről és az egyetemi jellegű főiskolákról szóló 25/1969. (VI. 20.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés j) pontja és a főiskolákról, a felsőfokú intézetekről, valamint az egyetemeken szervezett főiskolai karokról szóló 29/1970. (VIII. 7.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés j) pontja úgy rendelkezett, hogy a művelődésügyi miniszter általános hatáskörében - az egyetemek felett felügyeletet gyakorló miniszterekkel egyetértésben -: "megállapítja -a pénzügyminiszterrel is egyetértésben - a hallgatók részére nyújtható juttatásokat és kedvezményeket, valamint az általuk fizetendő díjakat és térítéseket". E felhatalmazás alapján a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak tandíjára vonatkozó szabályokat a 145/1972. (MK. 18.) MM utasítás állapította meg. Az egyetemi (főiskolai) levelező és esti tagozatos hallgatók tandíjáról pedig a 148/1960. (MK. 14.) MM utasítás rendelkezett.
A Fot. 31. §-a és a TR. hatálybalépését megelőzően a tandíjra vonatkozó szabályokat pedig - az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény 6. §-a alapján - a felsőoktatásban fizetendő díjakról és térítésekről szóló 8/1987. (VI. 29.) MM rendelet határozta meg.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fot. tandíjfizetési kötelezettséget megállapító 31. § (1) bekezdése és e §-nak a különböző felhatalmazást biztosító (2)-(5) bekezdése, valamint a fizetendő tandíjnak esélyegyenlőséget célzó kompenzálására vonatkozó (6) bekezdése nem ütközik az Egyezségokmány 13. cikke 2./c) pontjába és ezáltal nem sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság az 1. ABh.-ban megállapította: "A teljesen egyenlő feltételekkel, a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé teendő felsőoktatás követelményét azonban sértheti a tandíj és egyéb térítésfizetési kötelezettség, valamint a kompenzációs eszközök olyan szabályozása, amely meghiúsíthatja, hogy a megfelelő képességgel rendelkezők közül a hátrányos anyagi-pénzügyi helyzetben lévők felsőoktatásban részesüljenek." Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság azt is szükségesnek tartja megjegyezni: az Egyezségokmány hivatkozott rendelkezéseiből kötelezettség hárul a Kormányra és az Országgyűlésre abból a szempontból, hogy az érdekegyeztetés eszközeit is hasznosítva keresse és válassza meg a szükséges eszközöket - ezek között az ingyenes oktatás fokozatos bevezetését is - annak érdekében, hogy a felsőoktatás az Alkotmány 70/A. §-ának (3) bekezdésében megállapított esélyegyenlőség követelményét is szolgálva a megfelelő képességűek számára hozzáférhető legyen.
Budapest, 1996. június 18.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró