333/B/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/A. §-a és 49/C. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (15)-(16) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
1. Két indítványozó kezdeményezte a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 49/A. §-a, 49/C. § (7) bekezdése, 66. § (7) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát, mert véleményük szerint az osztalékalap utáni teljes körű adózásra vonatkozó rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 9. §-a, 70/A. §-a és 70/I. §-a szabályait sértik. Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmuk szerint bírálta el.
Érvelésük lényege szerint míg a jogszabályalkotó a társas vállalkozások esetében - más törvényi szabályozás útján - a tulajdonosokra bízza az osztalék megállapítását és ezáltal az általuk fizetendő osztalék nagyságát, addig az egyéni vállalkozások esetében az osztalékalapot és az osztalékot összevonja és ezt teljes egészében megadóztatja. Ezzel a törvényhozó az egyéni vállalkozásokból jövedelmet von ki, megsérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését, mivel hátrányos helyzetbe hozza az egyéni vállalkozókat azzal, hogy nem dönthetik el, hogy az adózott nyereségüket milyen mértékben veszik ki magáncéljaikra és milyen részét hagyják benn a vállalkozás fejlesztésére. Sérül az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdése is, mivel a jelenleg hatályos rendelkezések alapján a társas vállalkozások tagjának szabad mérlegelési joga van arra nézve, hogy mennyi osztalékot vesz ki a vállalkozásából, míg az egyéni vállalkozónak erre nincsen döntési jogköre. Az egyéni vállalkozók osztalékadóztatása az Alkotmány 70/I. §-át is sérti, mert többletkötelezettséget ró az adóalanyra. A demokráciának [Alkotmány 2. § (1) bekezdése] az indítványozók szerint feltétele az is, hogy a vállalkozók a törvények keretei között dönthessenek arról is, hogyan fejlesztik a vállalkozásaikat, hogyan rendezik a vállalkozásaik és magánvagyonuk viszonyát. Az egyéni vállalkozók osztalékalapjának teljes körű adóztatása ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.
2. Az egyik indítványozó kezdeményezte az Szja tv. 49/B. § (15)-(16) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatát is.
Véleménye szerint az egyéni vállalkozókat a társas vállalkozásokhoz képest hátrányos megkülönböztetés [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] éri akkor is, amikor az Szja tv. szerint az év elejétől keletkezett vállalkozói adólap szerint kell az adóelőleget megállapítani és negyedévente fizetni. Ez a rendelkezés nem ismeri el a szezonális tevékenységet, az év végén készleten lévő termékek következő év elején történő értékesítés miatt keletkezett nyereség évközi kiegyenlítődését. Ezzel szemben a társaság egyéves szinten megtermelt nyereség utáni adóhoz viszonyítottan fizet társaságiadó-előleget.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (...)
9. § (... )
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. (... )
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (... )
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. (...)
70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Szja tv. 49/A. §-ának, 49/C. § (7) bekezdésének és a 66. § (7) bekezdésének az első indítvány benyújtásakor hatályos szabályai szerint:
"49/A. § (1) Az egyéni vállalkozó - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként - a 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az osztalékból származó jövedelemből e törvény szerint előírt adót fizet (a továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó), meghatározott esetekben átalányadózást vagy - az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével az általános forgalmi adót is magában foglaló - tételes átalányadózást választhat.
(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó, ha a tevékenységének megszüntetése nélkül egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakul át, továbbá az egyéni ügyvéd (ügyvéd), ha tevékenységének megszüntetése nélkül tevékenységét ügyvédi irodában folytatja, az átalakulás napján (az ügyvédi irodába történő átlépés napján) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint adóbevallást ad be, és ezzel egyidejűleg az adót megfizeti, azzal, hogy az e fejezetben és a 10. számú mellékletben a tevékenység megszüntetésére előírt szabályokat nem kell alkalmaznia. Emellett meg kell állapítani a vállalkozói osztalékalapot az e fejezetben és a 10. számú melléklet II/1. pontjának a tevékenység megszüntetésére előírt szabályai alkalmazásával és ezen szabályok alkalmazása nélkül is. A vállalkozói osztalékalapnak a megszűnés szabályai alkalmazásával történő levezetésénél vállalkozói személyi jövedelemadóként a ténylegesen megfizetett adó vehető figyelembe. Amennyiben a vállalkozói osztalékalapok különbözetét az egyéni cég, az egyéni ügyvéd (ügyvéd) az átalakulással létrejövő társaságba, ügyvédi irodába nem fekteti be, akkor ezt a különbözetet adózatlanul befektetett, vállalkozásból kivont jövedelemnek kell tekinteni.
(3) Az egyéni vállalkozó halálát követően a vállalkozói tevékenységnek az özvegye vagy az örököse által történő folytatása esetén, illetőleg az egyéni vállalkozó cselekvőképességének elvesztésekor a vállalkozói tevékenységnek az egyéni vállalkozó nevében és javára a törvényes képviselője által történő folytatása esetén az özvegy, az örökös, a törvényes képviselő minősül egyéni vállalkozónak, azzal, hogy a vállalkozói tevékenységet folyamatosnak kell tekinteni, és a vállalkozói adóalap, valamint a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál a vállalkozói tevékenység folytatását megelőzően elszámolt, az elhunyt vagy cselekvőképességét elvesztett magánszemély jövedelmének számító vállalkozói kivétet is figyelembe kell venni. (...)
49/C. § (...)
(7) A vállalkozói osztalékalap után az adót az osztalékból származó jövedelemre e törvény szerint elő írt rendelkezések szerint kell megfizetni. (...)
66. § (...)
(7) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó 20 százalék adót fizet a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói jövedelem kiszámításánál költségként elszámolt vállalkozói kivétnek az adóévet követő év első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított összegét. Az ezen felüli rész után az adó mértéke 35 százalék. Az ily módon megállapított összes adót az egyéni vállalkozónak legkésőbb a személyi jövedelemadó-bevallása benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie."
Az Szja tv. 49/B. § (15)-(16) bekezdésének a második indítvány benyújtásakor hatályos szabályai szerint:
"49/B. § (...)
(15) A (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adót az egyéni vállalkozónak adóelőleg-fizetéssel (vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg) és az adóévet követően kell megfizetnie oly módon, hogy a fizetendő adó és az adóévi jövedelem után befizetett adóelőleg összege közötti különbséget az egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadó-bevallásában az adófizetésre vonatkozó rendelkezések szerint számolja el.
(16) A vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg összege legalább az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap (9)-(11) bekezdés szerinti adója és az adóévi jövedelem után már befizetett adóelőleg különbözete. Az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos része és az adóévre áthozott veszteség időarányos része vehető figyelembe."
3. A támadott szabályok az indítvány elbírálásakor a következők: "49/A. § (1) Az egyéni vállalkozó - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként - a 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az e törvény szerint előírt adót fizet (a továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó), vagy az e törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott feltételekkel átalányadózást választhat.
(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén
a) a végleges átalakulási vagyonmérlegében a számvitelről szóló törvény előírásai szerint kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözetet az átalakulás napján megszerzett vállalkozói bevételként számolja el;
b) az átalakulás napjára vonatkozóan e törvény rendelkezései szerint, de a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával megállapítja a vállalkozói adóalapot és a vállalkozói osztalékalapot, valamint a vállalkozói személyi jövedelemadót és vállalkozói osztalékalap utáni adót;
c) a b) pontban említett adókat a soron kívüli adóbevallás benyújtására az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig megfizeti, valamint a b) pontban említett jövedelmeket és adókat az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallja.
(3) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén az átalakulás napjára vonatkozóan a vállalkozói osztalékalapot - a (2) bekezdésben meghatározottak mellett - e törvénynek a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezései szerint is megállapítja. A vállalkozói osztalékalap megállapítása során ilyenkor vállalkozói személyi jövedelemadóként a megszűnés szabályai nélkül meghatározott vállalkozói adóalapot terhelő adót veszi figyelembe.
(4) Ha a (3) bekezdés szerint megállapított vállalkozói osztalékalap meghaladja a (2) bekezdés szerint megállapított vállalkozói osztalékalapot, a különbözetet a jogutód gazdasági társaságban szerzett értékpapír megszerzésére fordított érték részeként nem lehet figyelembe venni.
(5) Ha a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elkészített végleges vagyonmérleg és az azt alátámasztó vagyonleltár alapján megállapítható, hogy az egyéni cég átalakulása révén az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó által - e törvény rendelkezései szerint egyéni vállalkozói tevékenységével összefüggésben - az átalakulás napjára elkészített leltárban e törvény rendelkezései szerint feltüntetett összes eszköz nem került a jogutód gazdasági társaság tulajdonába, akkor az át nem adott eszközök együttes vagyonértékelés szerinti értékének az a része, amely nem haladja meg a vállalkozói osztalékalapok (4) bekezdés szerint meghatározott különbözetét, a magánszemély jövedelmének minősül. E jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. A magánszemély e jövedelmet és az adót soron kívüli adóbevallásában megállapítja és bevallja, valamint az adót a soron kívüli bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.
(6) A (2)-(5) bekezdésben foglaltak értelemszerűen irányadóak akkor is, ha az egyéni vállalkozó ügyvédi tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként folytatja azzal, hogy az adóbevallást a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan kell elkészíteni.
(7) Nem kell a tevékenység megszűnésére irányadó rendelkezéseket alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytatja, akkor - az egyéni vállalkozó tevékenységét folyamatosnak tekintve - úgy kell eljárni, mintha az adóévben az elhunyt egyéni vállalkozó által megszerzett vállalkozói bevételt és elszámolt vállalkozói költséget kizárólag az özvegy, az örökös szerezte volna meg, illetve számolta volna el, feltéve, hogy az özvegy, illetve az örökös a tevékenység folytatásának szándékát három hónapon belül bejelenti az adóhatóságnak. Az elhunyt egyéni vállalkozó által az adóévben költségként elszámolt vállalkozói kivétet ilyenkor is kizárólag az elhunyt által megszerzett önálló tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni, de annak összegét - e törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - az özvegy, illetve az örökös figyelembe veszi a vállalkozói adóalap és vállalkozói osztalékalap, valamint az e jövedelmeket terhelő adó összegének megállapításánál. 49/C. § (...)
(7) A vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg az adóévi vállalkozói jövedelem meghatározásánál költségként elszámolt vállalkozói kivét 30 százalékát, az adó mértéke 25 százalék, a vállalkozói osztalékalap fennmaradó része után az adó mértéke 35 százalék. Az adót a magánszemély bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti."
4. Jóllehet az Szja tv. osztalékalapra vonatkozó, támadott szabályai az indítványok benyújtását követően módosultak, az Szja tv. eredeti 49/A. §-ával, 49/C. § (7) bekezdésével és a 66. § (7) bekezdésével az indítványokban felvetett alkotmányossági kérdést illetően azonosan rendelkezik az Szja tv. módosult 49/A. §-a és 49/C. § (7) bekezdése, ezért az Alkotmánybíróság e módosított szabályok alkotmányellenességét vizsgálta.
5. Az Szja tv. 49/B. § (15) és (16) bekezdését 2004. január 1-jétől módosította az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 25. § (8) és (9) bekezdése. A módosított szabályok az indítványban kifogásoltakat már nem tartalmazzák.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges. Mivel jelen ügyben az indítvány az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos absztrakt normakontrollra irányult, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozatának (ABH 2003, 2065.) 31. § a) pontja alapján az eljárását megszüntette.
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Szja tv. személyi hatálya, bizonyos kivételekkel, a magánszemélyekre terjed ki. Az egyéni vállalkozó a törvény értelmében a vállalkozói kivét után az összevont adóalapba tartozó jövedelmeknél adózik, míg vállalkozói bevétele után és az osztalékalap után elkülönítetten, a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint. Habár a vállalkozói személyi jövedelemadó több vonásában a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény szabályozására emlékeztet, számos kérdésben tapasztalható eltérés az egyéni vállalkozók adóztatása és a társas vállalkozások, a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa adóztatása között. Ezeknek az eltéréseknek az egyike az osztalékalap, az osztalékadó és az osztalékból származó jövedelem mikénti adóztatása területén jelentkezik. Az indítványozók lényegében ennek a különbségtételnek, a társas vállalkozások, a társas vállalkozások tagja és az egyéni vállalkozó természetes személyek eltérő adójogi kezelésének az alkotmányellenességét állítják, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tükrében, az osztalék területén. Az Alkotmánybíróság elsőként ezzel a felvetéssel foglalkozott.
Az Alkotmánybíróság a 481/B/1999. AB határozatban (ABH 2002, 998, 1004-1005.) fejtette ki, hogy a jogi személyek és jogi személyiség nélküli társaságok vagyona az eredeti tulajdonos személyétől jogilag elkülönül. A társasági jog egyik legfontosabb alappillére az ún. elválasztás elve, amely az alapítástól a megszűnésig a gazdasági társaság és a tagok vagyonának, kötelezettségeinek keveredését akadályozza meg. A gazdasági életben a társaság mint önálló jogalany saját vagyonával vesz részt. A jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok esetében a társaság vagyona hasonlóképpen célra rendelt, a vagyoni hozzájárulás a társaság mint a tagoktól elkülönült közösség üzletszerű gazdasági tevékenységét szolgálja. Mindkét esetben az tehát a helyzet, hogy az alapító és a vagyont a tár saság rendelkezésére bocsátó tulajdonosok mint magánszemélyek vagyon feletti rendelkezési joga az átruházással a társaságra száll át, és nem a tagok eszmei tulajdoni hányadainak együtteseként, hanem a tagok közösségének, a társaságnak egységes tulajdonaként, a társasághoz kötötten funkcionál tovább. Az ún. egyszemélyes társaságoknál ugyanezen elv alapján válik szét véglegesen a tulajdonos vagyona magán-vagyonra és társasági vagyonra.
Az Alkotmánybíróság több határozatában elvi éllel fejezte ki azt az álláspontját, hogy az államnak Alkotmányból levezethető jogosítványa az, hogy adónemeket határozzon meg, megállapítva az adózók körét, az adómértékeket, -kedvezményeket és -mentességeket. Az erre vonatkozó pénzügyi, gazdasági szempontú elhatározásokért a jogalkotót politikai felelősség terheli. A 35/1997. (VI. 11.) AB határozat (ABH 1997, 200, 210.) értelmében erre figyelemmel önmagában nem alkotmányellenes, ha az egyes tőkejövedelmekre vagy a magánszemélyek osztalékjövedelmére nézve eltérő adókulcsot állapít meg a jogalkotó; nem jelent hátrányos megkülönböztetést az sem, ha az adózók jól elkülöníthető csoportjai - mint a társas vállalkozások magánszemély tagjai - egységesen a személyi jövedelemadót és nem a társasági adó körébe eső adót tartoznak az osztalék után megfizetni.
A 150/B/1999. AB határozat (ABH 2002, 959, 961.) egy, a jelen ügyhöz hasonló ügyben egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséggel kapcsolatban kimondta, hogy nem ütközik a diszkrimináció tilalmába az, hogy ugyanolyan foglalkozású személyek (az adott ügyben nyugdíjasként ügyvédi tevékenységet folytatók) adókötelezettsége aszerint alakul, hogy tevékenységüket milyen gazdasági formában látják el. Amikor az adott személy a tevékenysége folytatásához gazdasági formát (pl. ügyvédi iroda) választ, egyben az adott formához tartozó gazdasági feltételrendszer választása mellett is dönt. Az államnak az Alkotmány 70/A. §-a alapján nem áll fenn olyan kötelezettsége, hogy az adott gazdasági formában részt vevő személyek személyes adottságához igazítsa a közgazdasági feltételrendszert, sőt épp ellenkezőleg: a feltételrendszer valamennyi ugyanolyan formájú gazdasági társaságra vonatkozó egyenlő biztosítása szolgálja az Alkotmány 70/A. §-ának érvényesülését [lásd: 59/1991. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1991, 293.].
Az Alkotmánybíróság nem találta diszkriminatívnak, hogy az egészségügyi hozzájárulásra vonatkozó adótörvény eltérő szabályozás alá vonta - azon belül egységesen kezelve - a nyugdíjas ügyvédet attól függően, hogy tevékenységét milyen szervezeti keretek között gyakorolja, egyéni vállalkozónak minősülő egyéni ügyvédként vagy társas vállalkozás keretében ügyvédi iroda tagjaként. (60/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 976, 986-988.)
A személyek közötti különbségtétel ebben a vizsgált esetben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében írt egyéb helyzet szerint, a természetes személy létük, avagy ettől eltérő mivoltuk alapján történik. Alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
A vizsgált különbségtétel nem önkényes. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a közteherviselés rendszerének meghatározása során az Alkotmány 70/A. §-a nem azt jelenti, hogy a jogalkotónak minden gazdasági tevékenységet, minden gazdasági tevékenységet kifejtő személyt, és minden gazdasági tevékenység kifejtése számára nyitva álló jogi formát egyenlőként kellene kezelnie [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.].
Az Alkotmánybíróság szerint a kifejtettek alapján nem állapítható meg, hogy az Szja tv. 49/A. §-a és 49/C. § (7) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sérti.
2. A jelen esetben nem állapítható meg az Alkotmány indítványban felhívott más rendelkezéseinek, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 9. § (2) bekezdésének, 70/A. § (3) bekezdésének és 70/I. §-ának sérelme sem.
Az Szja tv. 49/A. §-a és 49/C. § (7) bekezdése, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 70/A. § (3) bekezdése között, az indítványban felvetettek szempontjából, nincs összefüggés.
Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozás joga azt jelenti, hogy az állam nem akadályozhatja meg, nem teheti lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. A feltételrendszernek azonban meg kell felelnie a piacgazdaság követelményének, és nem lehet diszkriminatív [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.]. Jelen esetben azonban az Szja tv. vizsgált rendelkezései nem okoznak az Alkotmányban tiltott hátrányos megkülönböztetést, és az sem állapítható meg, hogy a piacgazdaság követelményének nem felelnek meg.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 2006. szeptember 5.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró