EBD 2013.09.P15 I. A megrendelő a vállalkozó előzetes szerződésszegése, a kivitelezési ütemtől való elmaradása miatt a szerződéstől csak a konjunktív törvényi feltételek bizonyítása esetén állhat el, ha:[1]

- már a teljesítési határidő előtt nyilvánvalóvá vált, hogy

- a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy

- a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében.

Az érdekmúlás szempontjából a megrendelőnek nem azt kell bizonyítania, hogy általában az építési munka befejezése már nem áll az érdekében, hanem azt, hogy az adott vállalkozó részéről (relatíve) megvalósuló további teljesítéshez fűződő érdeke szűnt meg. A számottevő késedelem szempontjából ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a megrendelő objektív késedelmének következményeként az eredeti teljesítési határidő jelentős mértékben módosult, kitolódott.

II. A vállalkozási szerződés keretében végzett, de a megrendelő elállása miatt félbemaradt, befejezetlen építményért járó ellenszolgáltatást - átalányáras kivitelezés esetén - a szerződésben elvállalt teljes műszaki tartalom és a ténylegesen elért műszaki készültség egymáshoz viszonyított arányának meghatározásával, és ennek a szerződésben kikötött átalánydíjra való vetítésével kell számítani.

III. A felek bármely szerződésszegési esetre kiköthetnek kötbérfelelősséget, a jogosultat azonban kötbér kizárólag ennek a szerződéses kötelezettségnek a nemteljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése után illeti meg. A kikötést nem lehet más szerződésszegési esetre kiterjesztően értelmezni [Ptk. 395. § (1), (3) bekezdés].

A peres felek között 2007. augusztus 29-én létrejött szerződés értelmében a felperes végezte a G. 8071/11. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanon megvalósuló acélszerkezeti csarnok kivitelezését 124 836 000 Ft díj ellenében. A meghatározott teljesítési ütemekhez kapcsolódóan a vállalkozó részszámla kiállítására volt jogosult. A felperesnek a munkákat 2007. december 20. napjáig kellett befejeznie. Megállapodtak abban is, amennyiben a munkaterület átadásával, továbbá a részszámlák kiegyenlítésével a megrendelő késedelembe esik, a teljesítési határidő a késedelem kétszeresének megfelelő nappal meghosszabbodik. A vállalkozó napi 70 000 Ft álláspénz fizetésére tarthatott igényt, ha a munka leállítása a megrendelő magatartására alapozva történik (vállalkozási szerződés XII/1. és 3-4. pont).

Az alperes a munkaterületet 2007. október 1. helyett október 15. napján adta át. Az I., II., ütem kapcsán kiállított részszámlák fizetésével ugyancsak késedelembe esett.

A felperes 2007. december 20-án az építési naplóban rögzítette, hogy az építkezés IV. ütemének munkálataival is elkészült, a munkákat december 27. napjára készre jelentette. Az átadás-átvétel elmaradt, később azonban az alperes 2008. január 10-én a III. ütemhez kapcsolódó munkák elvégzését leigazolta. A III. ütem során végzett

munkákról kiállított 27 500 000 Ft összegű számlából 12 000 000 Ft-ot kiegyenlített, a különbözet megfizetésétől elzárkózott. Ezt követően 2008. január 25-én közölte a felperessel, hogy a vállalkozási szerződés teljesítési határideje 2007. december 20. napján lejárt, így "a Ptk. 300. § (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerint (a szerződéstől) ezennel eláll".

Az alperes ezután szakértői véleményt szerzett be. V. Gy. az ajánlati költségvetéshez viszonyított készültségi fok és az elmaradt munkák értékelése után a felperes által végzett munkák értékét meghatározta, a különbözetként mutatkozó 1 460 000 Ft-ot az alperes a felperes részére kiegyenlítette. Mindösszesen 64 296 000 Ft került a felperes javára kifizetésre.

A felperes felemelt keresetében 43 026 000 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a III. és IV. ütemhez tartozó munkákat is elvégezte, ezért az ezekre eső 35 540 000 Ft vállalkozói díj is megilleti. Pótmunka címén 3 336 000 Ft-ot igényelt figyelemmel arra, hogy a szerződésben kalkulált "szükséges földmunka" nem terjedt ki a föld elszállítására, melyekre utóbb K. F. vállalkozóval kötött szerződést. Nem vagyoni kártérítésként 1 000 000 Ft-ot követelt, állítása szerint jó hírneve sérült, ugyanis megrendeléseket nem tud vállalni, mivel az alperes által meg nem fizetett összeg lenne a forgótőkéje, ami hiányzik. Álláspénz címén 3 150 000 Ft megfizetését kérte, ezen igényét az alperes 45 napos késedelmére alapította.

Álláspontja szerint az alperes elállása a Ptk. 395. § (1) bekezdése szerint minősül, következésképpen köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes szerződésszegése miatt a Ptk. 395. § (3) bekezdésére alapított elállása jogszerű volt. A felperes alvállalkozója már 2007. december közepén a területről levonult, miután nem kapta meg az alvállalkozói díját. Az utolsó építési naplóbejegyzés 2007. december 27. napján történt, majd a felperes 2008 januárjában semmilyen munkát nem végzett. A vállalkozó 2008. január 23-án olyan szerződésmódosítás-tervezetet készített, amely elfogadhatatlan volt, ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudja vagy nem akarja belátható időn belül befejezni a munkát.

Másodlagosan az általános elállási joga gyakorlására hivatkozott.

Beszámítási kifogásában - egyebek mellett - kártérítési igénnyel élt, mivel a tűzgátló fal utólagos elkészítése

5 923 351 Ft-ba került, ugyanezért a munkáért a felperes részére csak 2 256 000 Ft-ot kellett volna fizetnie, így a 3 667 351 Ft különbözet és a tervezési díj együtt számára 3 835 357 Ft kárt jelentett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 10 333 200 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes elállását nem a Ptk. 395. § (3) bekezdés, hanem a Ptk. 395. § (1) bekezdés alapján tekintette jogszerűnek. Utalt arra, hogy a V. Gy. szakértői véleményében kimutatott 56,8% átlagolt készültség legfeljebb a 2008. január végi állapotot tükrözi, arra azonban nincs érdemi adat, hogy a meghosszabbított teljesítési időhöz képest milyen vállalkozói késedelemmel lehetett okszerűen számolni. A perbeli szakértői véleményt ítélkezése alapjául elfogadva a felperes által végzett munka értékét 74 962 800 Ft-ban állapította meg. Mivel az alperes már kifizetett 64 296 000 Ft-ot, a felperes 10 666 800 Ft-ra tarthatott igényt.

A földmunka kapcsán pótmunka címén előterjesztett igényt alaptalannak ítélte figyelemmel arra, hogy a tereprendezést és a földmunkát is értékelve tett a felperes szerződési ajánlatot, ezzel minden ilyen jellegű munka a szerződés tárgyává vált.

Megállapította, hogy a nem vagyoni kárigény jogalapját a felperes nem bizonyította, nem igazolta, hogy a vállalkozói díj részbeni kifizetésének késedelme milyen hátrányos következményekkel járt.

A felperes nem bizonyította továbbá az álláspénz fizetéséhez szükséges feltételek bekövetkeztét sem. Tény, hogy a 3. számú részszámla tekintetében az alperes 2008. január 19-től 25-ig késedelemben volt, de nincs megbízható adat arra, hogy a munka leállítására a fizetési késedelem miatt került sor.

A tűzgátló fal utólagos elkészítése miatti többletköltség, mint kár megtérítése iránti igényt elutasította, mivel a szerződésszegésre alapított elállást nem fogadta el jogszerűnek.

Az elsőfokú ítélettel szemben mindkét fél fellebbezéssel élt.

A felperes az ítélet részbeni megváltoztatását, az alperesi marasztalás 7 486 000 Ft-tal történő felemelését kérte. A pótmunka, a nem vagyoni kár és az álláspénz megfizetése iránti követelését és az ezzel kapcsolatban kifejtett jogi érveit fenntartotta. A nem vagyoni kár körében kérte értékelni azt is, hogy a 3. részszámlában megjelölt összeg után az áfát és a nyereségadót is befizette, miközben az alperes a díjból csupán 13 400 000 Ft-ot fizetett. Véleménye szerint az álláspénz iránti igénye is alapos, hiszen az alperes késedelme miatt a munkálatok többször leálltak, erre nézve az építési naplóban találhatók bejegyzések. A leállás már a munkaterület birtokba adásánál megkezdődött.

Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatása mellett marasztalása 6 497 843 Ft és járulékaira való leszállítását kérte. A tűzgátló fal elkészítése miatti többletköltség megfizetésére irányuló beszámítási kifogása elutasítását alaptalannak tartotta, továbbra is a Ptk. 395. § (3) bekezdésre alapított elállását tekintette jogszerűnek.

A felperes és az alperes fellebbezése alaptalan.

A vállalkozási szerződést a megrendelő alperes egyoldalú jognyilatkozattal megszüntette, ennek következtében a felek között el kellett számolni. Az elszámolás szempontjából annak volt meghatározó jelentősége, hogy a szerződés egyoldalú megszüntetése - jogszerűen - milyen jogcímen történt.

A szerződésben meghatározott teljesítési határidő - 2007. december 20. - az elállás közlésekor - 2008. január 25. - már letelt. A megrendelő azonban a vállalkozó teljesítéséhez szükséges ún. közbenső intézkedések megtételével objektív késedelembe esett [Ptk. 302. § b) pont], a szerződésben kikötött időponthoz képest a munkaterület átadása, továbbá a három részszámla kiegyenlítése is számottevő késedelemmel történt. A megrendelő objektív késedelmének jogkövetkezményeként - a szerződés erre vonatkozó kifejezett rendelkezése folytán - az eredeti teljesítési határidő módosult, jelentős mértékben kitolódott (XII/1. és 3. pont).

Az alperes az elállását a Ptk. 395. § (3) bekezdés rendelkezésére alapítottan tekintette jogszerűnek. A megrendelő a vállalkozó előzetes szerződésszegése, a kivitelezési ütemtől való elmaradása miatt a szerződéstől csak kivételesen, a konjunktív törvényi feltételek igazolása esetén állhat el, nevezetesen akkor, ha:

a) már a teljesítési határidő előtt nyilvánvalóvá vált, hogy

b) a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy

c) a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében.

Az érdekmúlás szempontjából - az elsőfokú ítélettől eltérően - a megrendelőnek ugyan nem azt kell bizonyítania, hogy általában az építési munka befejezése nem állt már érdekében, hanem azt, hogy az adott vállalkozó részéről (relatíve) megvalósuló további teljesítéshez fűződő érdeke szűnt meg, azonban az alperes a felhívott jogszabályhely a) és b) pontjában megkívánt további feltételek meglétét

- figyelemmel meghatározóan a befejezési határidő módosulására - nem bizonyította. Arra hivatkozott, hogy a készültségi fok és a felperes szerződésmódosítási ajánlata ismeretében vált nyilvánvalóvá számára, hogy a vállalkozó a munkát csak számottevő késéssel tudja elvégezni. A felperes a szerződés módosítására (megszüntetésére) irányuló ajánlatát azért tette meg, mivel az alperes a III. ütemhez sorolt munkák elvégzését ugyan leigazolta, de a 27 500 000 Ft vállalkozói díjat tartalmazó számla teljes kiegyenlítésétől elzárkózott. A készültségi fok kapcsán V. Gy. magánszakértői véleményére utalva állította, hogy az legfeljebb 60%-os volt, miután a felperes 2008 januárjában munkát nem végzett, 2008. március közepéig nem tudta volna befejezni a munkákat.

A vállalkozó a befejezetlen munkák után díjra a műszaki készültség arányában tarthat igényt, ezért a készültségi fok meghatározása elsősorban a vállalkozói díj számítása szempontjából bír jelentőséggel. Ebből azonban még nem lehet megalapozott következtetést levonni arra, hogy mennyi a még hátralévő munkák tényleges időigénye. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, szakértői bizonyításra lett volna szükség annak tisztázására, hogy a még hátralévő munkákat - azok pontos műszaki tartalma ismeretében - mennyi idő alatt fejezhette volna be a felperes, ezt azonban szakértő nem vizsgálta és az alperes sem hivatkozott arra, hogy más vállalkozó ezeket a munkákat ténylegesen mennyi időn belül fejezte be.

A kifejtettek folytán helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jelentősen meghosszabbodott teljesítési határidő előtt nem volt nyilvánvaló, hogy a felperes - a hosszabb határidőhöz képest - a munkát csak számottevő késedelemmel tudja majd elvégezni. Az alperes által gyakorolt elállás ezért nem a Ptk. 395. § (3) bekezdés, hanem csak a másodlagosan megjelölt Ptk. 395. § (1) bekezdése alapján tekinthető jogszerűnek.

A Ptk. 395. § (1) bekezdése értelmében a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A kártérítési felelősség objektív előfeltétele a jogellenes károkozás. Miután a megrendelő elállása erre feljogosító törvényi rendelkezésen alapult, ezért az jogszerűnek minősül. A jogszerű magatartással okozott kárért való helytállási kötelezettség a kártalanítás, a jogellenes magatartás hiányában az alperes ezért nem "kártérítés", hanem "kártalanítás" címén köteles megtéríteni a felperes teljes kárát.

A felperest kártalanításként megilleti a megvalósult munkákra jutó vállalkozói díjrész. A vállalkozási szerződés keretében végzett, de a megrendelő elállása miatt félbemaradt, befejezetlen építményért járó ellenszolgáltatást - átalányáras kivitelezés esetén - a szerződésben elvállalt teljes műszaki tartalom és a ténylegesen elért műszaki készültség egymáshoz viszonyított arányának meghatározásával és ennek a szerződésben kikötött átalánydíjra való vetítésével kell számítani (Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégium 1/2006. (XI. 30.) számú kollégiumi ajánlása IV. pont, megjelent a BDT 2007/1. számában, BH 2011/1/13., eBDT 2006. évi 1303. számú jogesetek).

A perben készült aggálytalan szakértői vélemény szerint a felperes által végzett munkák arányos ellenértéke 74 962 800 Ft, következésképpen a vállalkozó kártalanításként ilyen összegre tarthatott igényt. Ebből 64 296 000 Ft kifizetése már megtörtént.

Az alperes beszámítási kifogásában a felperes szerződésszegése miatt követelte kártérítésként a tűzgátló fal más kivitelező által történt kivitelezése során felmerült többletköltségei megtérítését. Ez az igény akkor lehetett volna alapos, ha a szerződésszegésre alapított elállás jogszerűnek minősült volna. Mivel az alperes elállása mint a jogszabályi felhatalmazáson alapuló általános elállás bizonyult jogszerűnek, a további kivitelezés során a saját eljárása, döntése miatt felmerülő többletköltségeket magának kellett viselnie. Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy az alperes 3 835 357 Ft többletköltség, mint kár megtérítésére irányuló beszámítási kifogása alaptalan.

A felperes fellebbezésében a kitermelt föld elszállítása miatti "pótmunka", a nem vagyoni kár és az álláspénz megtérítése iránti keresetének elutasítását támadta.

Átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén a vállalkozó a kikötött díjon felül csak a pótmunkák díjára tarthat igényt, nem számíthatja fel azonban az ún. többletmunkák értékét. Pótmunka esetében a megrendelő az eredetileg célul tűzött munkaeredményt módosítja, megváltoztatja, többlet igényeket fogalmaz meg. Ilyen esetben a többletköltség nem az eredetileg vállalt munkaeredmény, hanem a részben módosított műszaki tartalom megvalósításához kapcsolódik. Ezzel szemben többletmunka esetén az eredetileg célul tűzött munkaeredmény nem változik meg, hanem az csak az előzetesen becsülthöz, kalkulálthoz képest többletköltség vonzattal valósítható meg. Többletmunka a vállalkozói díj számítása során nem, vagy nem kellő mértékben előirányzott munkatétel. Az átalánydíjon felül - a pótmunkák ellenértékén kívül - a létesítmény rendeltetésszerű használatához szükséges, a tervdokumentáció­ban sem szereplő olyan műszaki szükségességből felmerülő munkák ellenértéke számolható fel, amelyekkel a kivitelező az eset körülményeire, a munkatétel természetére, nagyságrendjére, az átalánydíjhoz viszonyított költségvonzatára is figyelemmel az átalánydíj meghatározásakor kellő gondosság mellett sem számolhatott, az a felvállalt kockázata ésszerű határain kívül esik [Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégium 1/2006. (XI. 30.) számú kollégiumi ajánlás III. pont].

Helyesen utalt az alperes a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a kitermelt föld elhelyezése akár a föld szétterítése, akár annak elszállítása révén hozzátartozott a szükséges földmunkákhoz, a felvállalt munkák részeként a vállalkozó oszthatatlan szolgáltatása a földmunkákat is átfogta. Nem bírhat jelentőséggel az sem, ha a felperes ezt a munkanemet a költségvetés készítése során nem megfelelően vette számításba, ebben az esetben ugyanis ez olyan többletmunkának számít, amelynek díja a vállalkozó részéről külön nem érvényesíthető.

A felperes nem vagyoni kártérítésre azért nem tarthat igényt, mivel az alperes jogszerű elállása kizárja a jogellenességet, az alperes jogellenes és felróható magatartása pedig a nem vagyoni kártérítési felelősség elengedhetetlen feltétele [Ptk. 339. § (1) bekezdés].

A vállalkozási szerződés XII/4. pontja egy pontosan körülhatárolt megrendelői szerződésszegést szankcionált - tartalma szerint - kötbérfelelősséggel. Nevezetesen napi 70 000 Ft "álláspénzt" - kötbért - kell fizetnie az alperesnek, ha a már megkezdett, folyamatban lévő vállalkozói munkavégzés leállításáról rendelkezik [Ptk. 246. § (1) bekezdés]. A felek bármely szerződésszegési esetre kiköthetnek kötbérfelelősséget, a jogosultat azonban kötbér kizárólag ennek a szerződéses kötelezettségnek a nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése után illeti meg, a kikötést nem lehet kiterjesztően értelmezni (BH 1997/4/180. és BH 2011/3/63. számú jogeset). A még meg sem kezdett munka fogalmilag nem állítható le, a munkaterület késedelmes átadása pedig olyan jogosulti késedelemnek minősül, amely esetre a felek kötbérfelelősségről nem rendelkeztek, ehelyett ahhoz a teljesítési határidő meghosszabbodásának következményét fűzték. A munka tényleges leállítása hiányában a felperes a szerződés szerinti álláspénz (kötbér) fizetésére nem tarthat igényt. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy bármikor is történt volna "munka leállítás", ezzel szemben az alperes éppen amiatt állt el a szerződéstől, mert a felperes 2008 januárjában nem folytatta a munkavégzést.

A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.

(Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 039/2011.)