993/B/2008. AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 22. §-a alkotmányellenessége tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 22. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést az Alkotmány 50. § (3) bekezdése vonatkozásában elutasítja, egyebekben pedig visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz érkezett kezdeményezésében a bíró a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek (a továbbiakban: Be.) a bíró kizárására vonatkozó 22. §-a alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte. Álláspontja szerint az elnök, illetve az elnökhelyettes kizárására alapított, a bíróságot érintő kizáró ok sérti a bírák elmozdításának tilalmát kimondó Alkotmány 48. § (3) bekezdését, a bírói függetlenséget tartalmazó 50. § (3) bekezdését, és az alkotmányos jogszabályok kötelező erejére vonatkozó 77. § (2) bekezdését.
Részletes indokolásában azt fejtette ki, hogy a támadott rendelkezés ellentétes a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.), illetve a bírák jogállásról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) egyes rendelkezéseivel - mint "alkotmányos jogszabályokkal". Alkotmányjogi összefüggésekre csupán az Alkotmány 50. § (3) bekezdése tekintetében hivatkozott. Fejtegetése szerint a vitatott Be. szabály dehonesztálóan azt sugallja, hogy a bírósági vezetőknek valamely, a törvényben felsorolt kizáró ok kapcsán történő érintettségekor a bíróságra beosztott bírák függetlensége megkérdőjelezhető. E mellett a Be. által követett megoldás "sérti a törvényes bírótól való elvonás tilalmát", az ésszerű időn belüli elbírálás követelményét, a törvény előtti egyenlőséget és a bizonyítékok szabad mérlegeléséhez való jogot.
II.
Az indítvány elbírálásakor az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"48. § (... )
(3) A bírákat tisztségükből csak törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani."
"50. § (... )
(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak."
"77. § (... )
(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek."
2. A Be. rendelkezése:
"22. § Nem járhat el az ügyben - a Legfelsőbb Bíróság kivételével - az a bíróság, amelynek elnökével, illetőleg elnökhelyettesével szemben a 21. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kizárási ok merült fel."
III.
Az indítvány részben megalapozatlan, részben pedig érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az Alkotmánybíróság a korábbi határozataiban már több ízben rámutatott, hogy a pártatlan bírósághoz való jog a tisztességes eljárás érvényesülését biztosító olyan alkotmányos alapjog, amely a terhelt iránti előítélet-mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben [először: 67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346-347.]. A pártatlan bíráskodás alapvető garanciája az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében foglalt bírói függetlenség is, amely az ítélkezési tevékenység során a bíró külső és a bírói szervezeten belüli befolyásmentességét biztosítja [pl. 19/1999 (VI. 25.) AB határozat, ABH 1999, 150, 153.;17/2001. (VI. 1.) AB határozat, ABH 2001, 222, 225.].
A döntések részletesen vizsgálták a pártatlan bírósághoz való jog tartalmát is. Ennek keretében az Alkotmánybíróság - összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett egyezmény 6. cikk. 1. pontjára épülő gyakorlatával - rámutatott, hogy: a fair eljárás követelménye és a bíró pártatlanságának összefüggése kettős mércén keresztül ítélendő meg. A szubjektív teszt keretében vizsgálandó az eljáró bíró személyes magatartása, azaz hogy volt-e az eljárás során "olyan megnyilvánulása, amelyből a pártatlanságának hiányára lehet következtetni." Az objektív megközelítés pedig "annak vizsgálata, hogy függetlenül a bíró személyes magatartásától, a folyamodónak volt-e jogos, indokolt, objektíve igazolható oka a pártatlanság hiányának feltételezésére." [részletesen: pl. 67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346 - 348.; 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108-110.]
2. A büntetőeljárásra vonatkozóan az Alkotmánybíróság a 17/2001. (VI. 1.) AB határozatban elemezte a kizáró okok természetét és eljárásjogi rendeltetését. Megállapította, hogy az abszolút és a relatív kizáró okok egymásra épülő rendszere intézményes biztosítékai annak, hogy az Alkotmányban foglalt pártatlan eljárás követelménye az egyes ügyekben maradéktalanul érvényesüljön. A kizáró okok két csoportja közötti különbségtétel a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. tc. óta hagyományosan arra épül, hogy az abszolút kizáró okok a bíró objektív helyzetéből következő olyan, megdönthetetlen törvényi vélelmek, amelyek fennállásakor csak a kizáró okként szolgáló tény valósága vizsgálható; míg a relatív kizáró ok esetén e mellett a bejelentés alapjául szolgáló körülménynek a bíróra gyakorolt hatása is elemzendő (ABH 2001, 222, 224-227.).
A Be. támadott rendelkezése az abszolút kizáró okok kategóriájába tartozik. Az itt nevesített körülmények fennállásakor a kívülállók számára a bíró pártatlansága objektíve megkérdőjelezhetővé válhat, még akkor is, ha szubjektíve nem áll fenn elfogultság. A vizsgált rendelkezés figyelemmel van arra, hogy a kizáró okok megállapításakor nem csupán a büntetőeljárási törvény szabályai irányadók, hanem a bírói szervezet felépítéséből származó mindazon sajátosságok, amelyek alkalmasak arra, hogy az egyes eljárások érintettjeiben kételyeket támasszanak a bíró objektivitásával szemben. A pártatlanság összetevői közé ugyanis nem csak a bírónak a felektől való függetlensége, a funkciómegosztás érvényesülése, és az eljárás különböző szakaszaiban közbenső vagy érdemi döntést hozó bírák személyi elkülönültsége tartozik. A pártatlanság többet jelent, mint az egyes bíró pártatlansága, a bírósági eljárás rendszerének kell olyannak lennie, amely az elfogultságmentes ítélkezés tényéről meggyőzi az eljárás résztvevőit és a közvéleményt.
Az indítványban kifejtett érvelésre figyelemmel az Alkotmánybíróság szükségesnek tarja kiemelni, hogy a függetlenség és pártatlanság követelménye az eljárás alanyai számára jelent garanciát. Az eljárási biztosítékok - mint például a kizárás intézménye - azért szükségesek, hogy az igazgatási jellegű beavatkozás határait a szervezeten belül kijelöljék és a szervezeten kívül is láthatóvá, egyértelművé tegyék. Következésképpen a "törvényes bírótól való elvonás" tilalma is - az önkényes ügyelosztási renddel szemben - az eljárás résztvevőit megillető biztosíték, aminek csak egyik eleme a Bszi. szabályaira épülő szolgálati beosztás szisztémája. Annak megítélésekor, hogy a konkrét ügyben ki tekinthető törvényes bírónak, ugyanilyen súllyal jönnek számításba - többek között - az eljárási törvénynek a hatáskörre, illetékességre, a jogorvoslati rendre és a tisztességes eljárás követelményének biztosítására vonatkozó további rendelkezései. Az pedig éppen a törvény előtti egyenlőség érvényesülését szolgálja, hogy az említett jogszabályok mindenki számára olyan bíró közreműködését garantálják, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nyilvánvalóan elvárható.
E körben utal az Alkotmánybíróság továbbá arra is, hogy a kizárás vizsgált esetköre a Be.-ben világosan, egyértelműen, könnyen felismerhetően szabályozott, automatikusan követendő szabály, így érvényesülésének nem lehet kihatása az ügyek ésszerű időn belüli elbírálására. A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve pedig a konkrét ügyek megítélésére vonatkozó eljárási szabály, ami nem teszi lehetővé az ítélkezés minőségét meghatározó alkotmányos biztosítékok relativizálását.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés és az Alkotmány 50. § (3) bekezdése között nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
3.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában leszögezte, hogy a bírói kezdeményezésnek - mint az utólagos normakontroll egyik formájának - meg kell felelnie az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésében az indítványokkal szemben támasztott általános követelményeknek. Meg kell jelölnie az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a támadott jogszabályi rendelkezést, a kérelem alapjául szolgáló okot, továbbá határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. [Összefoglalóan: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381-382.] Az Abtv. 38. § (1) bekezdéséből következően további feltétel, hogy a bíró a konkrét ügyben csak az általa ténylegesen alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezheti.
3.2. Jelen ügyben a bírói kezdeményezés nem tartalmaz arra vonatkozó érvelést, hogy a Be. támadott rendelkezése és az Alkotmány 48. § (3) bekezdése, illetve 77. § (2) bekezdése között milyen, a konkrét ügyet érintő összefüggés áll fenn.
Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek (pl. 472/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.). Az 1405/B/1997. AB határozatban összefoglalóan rámutatott arra is, hogy a jogszabályokat teljes egészükben, vagy általánosságban, egyes jogintézmények lebontását átfogóan célzó indítványok érdemi elbírálásra alkalmatlanok (ABH 2006, 1081, 1088).
A kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § d) pontja alapján ebben a részében visszautasította.
Budapest, 2009. március 24.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró