1405/B/1997. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 73. § (3) és (4) bekezdése és 78. § (2) bekezdése, valamint a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet 38/B. § (2) és (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 131. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában indult eljárását, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet, a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában indult eljárását megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz több - az alábbiakban beérkezésük időrendi sorrendjében ismertetett - indítvány érkezett az ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt vagyontárgyakra utólag esedékessé váló vámfizetési kötelezettség szabályozásával kapcsolatban.
Az egyik indítványozó utólagos normakontrollra irányuló kérelmében a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 131. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt fordult indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz. Megítélése szerint a támadott rendelkezés azért alkotmányellenes, merthiányossága miatt az ideiglenes használat címén behozatali előjegyzésben vámkezelt gépkocsik tulajdonosai akkor sem mentesülnek az utóbb bekövetkező vámteher-elszámolási kötelezettségük alól, ha a gépkocsi önhibájukon kívül - tipikus esetben gépkocsilopás eredményeképp - került ki rendelkezésük alól, és azt ezért nem tudják az ország területéről újra kivezetni. Az indítványozó az ilyen körülmények között utólag bekövetkező vámteher-megfizetési kötelezettséget ellentétesnek tartja az Alkotmány 40/A. § (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezésével, amely a rendőrség feladatává teszi a belső rend és a közbiztonság, ezen belül pedig az állampolgárok vagyonának védelmét. Érvelése szerint az ideiglenes vámkezelésben az ország területére behozott gépjármű eltulajdonítása esetén az állam szerveinek mulasztására vezethető vissza a vámteher alóli mentesülés lehetetlenülése és ezzel végső soron az állampolgár vámfizetési kötelezettsége. A vámeljárásról szóló szabályozás átfogó módosítása keretében a támadott jogszabályhelyet a 89/2000. (VI. 20.) Korm. rendelet 92. §-a módosította. Az Alkotmánybíróság ezért nyilatkozatra hívta fel az indítványozót arra nézve, hogy eredeti indítványát a megváltozott jogszabályi környezetre tekintettel fenntartja-e, és ha igen, milyen tartalommal. Az indítványozó nyilatkozatot nem tett. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az indítványt a jogszabály megváltozott tartalmára tekintettel bírálta el.
Egy további indítványozó utólagos normakontrollra irányuló indítványában az elsőként ismertetett indítványban foglaltakkal megegyezően a vámteher-meg-fizetési kötelezettség annak ellenére történő bekövetkezését tartja alkotmányellenesnek, hogy a tulajdonos a gépjárművet annak eltulajdonítása miatt nem tudja az országból kivinni. Hiánypótlásra való felszólítás után benyújtott kiegészítő indítványában megjelölte azt az alkotmányi rendelkezést, amellyel véleménye szerint a támadott szabályozás ellentétes, valamint azokat a jogszabályokat is, amelyek alkotmánybírósági felülvizsgálását kéri. Eszerint ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkriminációtilalommal a teljes Vtv., a teljes Vhr., a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) egésze, továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.), valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény (a továbbiakban: Áe.). Indítványozó az említett jogszabályok egyikén belül sem jelölt meg konkrét jogszabályhelyet. Megítélése szerint a felsorolt jogszabályok a vámfizetésre köteles magyar állampolgárokat a külföldiekkel szemben hátrányosan megkülönböztetik.
Végül az Alkotmánybírósághoz érkezett egy alkotmányjogi panasz is, amelyben az indítványozó a Vtv. 73. § (3) és (4) bekezdése és 78. § (2) bekezdése, valamint a Rendelet 38/B. § (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője - megítélése szerint - ezen támadott jogszabályhelyek vámhatóságok és a hatósági eljárást követő közigazgatási perben eljárt bíróság általi alkalmazása alapján lett vámfizetésre kötelezve annak ellenére, hogy az általa ideiglenes vámkezelésben behozott gépjárművet a visszaviteli határidő lejárta előtt ellopták, így elszámolási kötelezettségének rajta kívül álló okból nem tudott megfelelni. Az indítványozó szerint a támadott jogszabályok azzal, hogy kivételt nem tűrően határozzák meg az elszámolás, és ezzel a vámfizetési kötelezettség alóli mentesülés módját, sértik az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való alkotmányos jogot, valamint közvetve az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét is. Az Alkotmány ez utóbbi rendelkezésének közvetett sérelmét abban látja, hogy az állam bűncselekmények felderítetlenül maradása esetén nem megfelelően gondoskodik a közbiztonság védelméről és a polgárok vagyonbiztonságáról, noha ezek állami feladatok. Ezen feladatok teljesítésének elmulasztása esetén alkotmányellenes helyzet jön létre akkor, ha a mulasztásra visszavezethető körülmény alapján ró az állam vagyoni kötelezettséget az állampolgárra. Indítványozó a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt lefolytatott közigazgatási perben született K.21.049/2000/7. számú ítéletet 2001. január 19-én vette át. Alkotmányjogi panasza 2001. március 20-án, és ennek megfelelően a törvényben meghatározott 60 napos határidő megtartásával érkezett az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt és az utólagos normakontrollra irányuló indítványokat a támadott jogszabályhelyek részbeni azonossága és az indítványok szoros tartalmi összefüggése okán egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróság által jelen eljárásában vizsgált jogszabályok a következők:
Az Alkotmány rendelkezései:
2. § (1) bekezdés: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam." 13. § (1)bekezdés: "A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot." 40/A. § (2) bekezdés: "A Rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme."
57. § (1) bekezdés: "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
70/A. § (1) bekezdés: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
A Vtv., a Vhr. és a Rendelet támadott, az indítványok benyújtásakor, illetőleg az alkotmányjogi panasszal érintett hatósági és bírósági határozatok hozatala idején hatályos rendelkezései:
Vtv. 73. § (3) bekezdés: "Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt - a 90. § (6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a vámáru újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor a módosított bérmunkaszerződés vagy az új eljárásra vonatkozó szerződés bemutatása szükséges. A vámáru külföldre történő kiszállítása melletti elszámolásnál - amennyiben a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolását kérik - érvényt kell szerezni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek is."
ez a Vtv. 73. § (4) bekezdés: "Amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142. § (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamat beszedéséről és a külön jogszabályokban a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeként előírtak teljesítésének ellenőrzéséről. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni."
"Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal a 73. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak szerint kell elszámolni."
Vtv. 78. § (2) bekezdés: "Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a vámáru újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor az új eljárásra vonatkozó tevékenységi engedélyt vagy szerződést be kell nyújtani."
"A jóváírás feltétele az elszámolási határidőn belül annak igazolása, hogy az ideiglenes behozatali eljárásba vont vámárut a megállapított visszaviteli határidőn belül
a) kiléptették;
b) közvámraktárba elszámolás céljából betárolták;
c) belföldi forgalom számára vámkezelték;
d) megváltozott a vámfizetésre kötelezett személye, illetőleg az ideiglenes behozatal jogcíme;
e) aktív feldolgozásban vámkezelték."
"(2) A Gépjármű útlevél alapján ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjárművel a tárgyév december 31. napjáig a vámkezelést kérőnek el kell számolnia. Az elszámolás történhet
a) a Gépjármű útlevél szerint beléptetett, de ki még nem léptetett gépjármű esetében a tv. 73. §-a (3) bekezdésében meghatározott elszámolási jogcímek igazolásával,
b) a Gépjármű útlevél szerint kiléptetett és külföldön tartózkodó gépjármű esetében a Gépjármű útlevél visszaadásával.
(3) Elszámolás hiányában a határvámhivatalnak fel kell szólítania a vámkezelést kérőt az ideiglenes behozatalnak a (2) bekezdés szerinti, 30 napon belüli elszámolására. Ennek elmulasztása esetén a határvámhivatal gondoskodik a vámterheknek az (1) bekezdés szerinti kiszabásáról és beszedéséről, a tv. 142. §-a (1) bekezdése szerinti kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabásáról és beszedéséről."
A többek között az Itv. és az Áe. alkotmányellenességét is állító indítványozó utólagos normakontrollra irányuló kérelmében nem szűkítette indítványát ezen törvények valamely konkrét szabályára, hanem az Itv., az Áe., a Vtv., a Vhr. és a Rendelet alkotmányellenességének megállapítását általánosságban kérte.
II.
Az Alkotmánybíróság az egyesített ügyek elbírálásakor észlelte, hogy az indítványokkal támadott jogszabályok - az Itv. kivételével - hatályukat vesztették. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ának (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálhatja. Másrészt az Itv. egészét támadó indítvány az indítványozó hiánypótlásra való felszólítása után is megmaradt a törvény egészére vonatkoztatott általánosítás szintjén. Ezért az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően elsőként az érdemi elbírálásra kizárólag alkalmas, a Vtv. és a Rendelet egyes szabályait támadó alkotmányjogi panaszról határozott, majd ezután döntött azokról az indítványokról, amelyek részben eredeti tartalmuk, részben utóbb bekövetkezett jogszabályi változás miatt nem teszik lehetővé az érdemi alkotmányossági vizsgálat lefolytatását.
1. Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
Indítványozó mind a Vtv. 73. § (3) és (4) bekezdését és 78. § (2) bekezdését, mind pedig a Rendelet 38/B. § (2) és (3) bekezdését azon az alapon tartja az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével és közvetve a 2. § (1) bekezdésével ellentétesnek, hogy a támadott jogszabályhelyek a visszaviteli határidőn belül történt gépkocsilopást nem minősítik olyan elszámolási és egyben kimentő oknak, amely alapján az ideiglenes behozatali eljárásban vámfizetésre kötelezett mentesülne a vámteher és a kamat megfizetésének kötelezettsége, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása alól.
A támadott jogszabályok kizárólag az elszámolás lehetséges módjait és határidejét szabályozzák, valamint rendelkeznek az elszámolás elmaradása esetére a vámteher, kamat és vámigazgatási bírság vámhatóság általi kiszabásáról és beszedéséről. Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz és annak részjogosítványai gyakorlásához való jogot biztosítja, illetőleg alapjogi védelmet nyújt a tulajdon korlátozásával vagy elvonásával szemben. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság gyakorlata során ismételten hangsúlyozta: "Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni." [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.] A tág, alkotmányjogi értelemben vett tulajdon ilyen alkotmányos közjogi korlátai közé tartozik az Alkotmány 70/I. §-a által deklarált közterhekhez való arányos hozzájárulási kötelezettség. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint köztehernek minősülnek az állam javára előírható közbefizetések, amelyek az állam gazdasági tevékenységének, intézményei működtetésének fedezetét szolgálják: "Az Alkotmány 70/I. §-a tehát egyrészt az egyének számára ír elő kötelezettséget e vonatkozásban, más oldalról az államot feljogosítja az ilyen célú kötelezések, befizetések előírására ..." (821/B/1990. AB határozat, ABH 1994, 481, 486.) Az Alkotmánybíróság értelmezésében ilyen köztehernek minősül többek között az adó, a vám, az illeték és a jövedék. [Vö. például: 59/1996. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1996, 346, 348.] A vám, mint közteher megfizetésére vonatkozó kötelezettség tehát az alkotmányos tulajdonvédelmet is ellensúlyozó arányos közteherviselés alkotmányi követelményéből fakad. Ezzel szemben sem az Alkotmány 13. §-ából, sem az Alkotmány egyéb szabályából nem vezethető le a közterhekhez való hozzájárulás alóli mentesülésre vonatkozó igény. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően, részint más alkotmányos összefüggésben, de a jelenügyben is irányadó alapelvi jelleggel már a 777/B/1997. AB határozatban állást foglalt a vámfizetési kötelezettség alóli mentesítési okok meghatározásánál érvényesülő tág jogalkotói mérlegelési szabadsággal kapcsolatban: "Amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmány 70/I. §-ából - jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően - eredő alapvető kötelezettsége, addig e kötelezettség alóli mentesülésre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alanyi joga. A lopás az autó tulajdonjogát nem változtatja meg, a kocsi elő is kerülhet, vagy ha nem, a különféle biztosítások révén annak ellenértéke megtérülhet a tulajdonos részére. Az államnak széles körű jogosítványa van a közterhek megállapítására, az adó- és vámpolitika kialakítására, ennek keretében az adó- és vámmentességek vagy kedvezmények szabályozására. Az arányos közteherviselés alkotmányos követelménye nem köthető ahhoz, hogy egyes adótárgyak (vámáruk) tulajdonosi rendelkezés alatt állnak-e, vagy hogy a tulajdonos az ellopott vámáruja ellenértékéhez hozzájut-e, vagy hogy az ellopott árut - esetleg éppen a bűncselekmény felderítése következtében - újból birtokba tudja-e venni. A törvényhozó jogosult annak a mérlegelésére, hogy a visszaélések potenciális lehetőségeire és más összefüggésekre figyelemmel a vámmentesítési okok közé a lopás esetkörét felvegye-e vagy sem." (ABH 1998, 749, 751.) Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság nem látta megalapozottnak az Alkotmány 13. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
Az alkotmányjogi panasz előterjesztője kiegészítőleg hivatkozott még az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének "közvetett" sérelmére is, ugyanazon indokok alapján, amelyeket a tulajdonhoz való jog sérelmének alátámasztására előadott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vtv. és a Rendelet támadott szabályai nem hozhatók közvetlen alkotmányos összefüggésbe az Alkotmány jogállamiságot általánosan deklaráló, a közhatalom gyakorlásának kereteit és a jogbiztonság követelményét rögzítő, valamint egyéb alkotmányos szabályokban konkretizálódó rendelkezésével.
Az Alkotmánybíróság mindezen megfontolások alapján az alkotmányjogi panaszt elutasította.
2. Az indítványok beadását követően a jogalkotó a támadott vámjogszabályokat Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása okán szükségszerűvé vált jogalkotással hatályon kívül helyezte. Így a Vtv.-t a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 83. §-a, a Vhr.-t az egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 105/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet 1. §-a, a Rendeletet pedig a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet 87. §-a helyezte hatályon kívül. Mindhárom támadott jogszabály a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető 2004. évi XXX. törvény hatálybalépésének napján, 2004. május 1-jén vesztette hatályát.
Szintén az indítványok beadását követően, a közigazgatási eljárást átfogóan újraszabályozó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 189. § 2. és 3. pontja alapján vesztette hatályát az egyik indítvány által egészében támadott Áe. és az annak módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát csak az Abtv. 38. §-ának (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálhatja. A jelen ügyben egyesített utólagos normakontroll iránti kérelmek esetén ezek a feltételek hiányoznak. Az Alkotmánybíróság ezért az utólagos normakontrollra irányuló eljárását az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján megszüntette.
3. Az Itv. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány nem felel meg az Abtv. 22. § (2) bekezdése által az indítványok tartalmával szemben felállított követelményeknek. Az Abtv. szabálya szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ez azt is jelenti, hogy az indítványozónak nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését is meg kell jelölnie, amelyet az Alkotmánynak valamely, szintén konkrétan megjelölt rendelkezésébe ütközőnek tart. A valamely jogszabályt teljes egészében és általánosságban támadó indítvány, illetve a konkrét alkotmányi rendelkezés megjelölését mellőző indítvány főszabályként érdemi elbírálásra alkalmatlan [440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910, valamint 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398, 432, 433.], ezért az Alkotmánybíróság a vonatkozó indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2006. április 3.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró