EH 2016.09.G3 I. Az elsőfokú bíróság - a felszámoló felmentésének körében - a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 3. § (5) bekezdése szerint a rendelkezésre álló valamennyi tényt értékeli, és az esetleg még nem jogerősen megállapított jogsértésekre tekintettel is határozhat - a hitelezők érdekében - a felszámoló felmentéséről. A bíróságnak - a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint - kifogás nélkül is joga van a felszámoló magatartását értékelni és ha súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértést állapít meg, a felszámolót felmenteni.
II. A jogszabálysértést megállapító végzés ellen benyújtott fellebbezésében a felszámoló kérheti annak a megállapítását, hogy a tevékenysége nem volt jogszabálysértő. A korábban eljárt, felmentett felszámolónak a tisztségébe való "visszahelyezésére", a felmentés "mellőzésére" nincs jogi lehetőség akkor sem, ha a jogorvoslati bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést megváltoztatja és megállapítja, hogy a felszámoló felmentésének az indoka nem állt fenn [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27/A. § (7) bek.; Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bek., I. cikk (3) bek., 28. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós sikertelen csődeljárását követően az elsőfokú bíróság 2014. január 24-én indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a korábban vagyonfelügyelőként eljárt INVEST ALMANACH Pénzügyi Tanácsadó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t rendelve ki.
Az elsőfokú bíróság határozata
[2] Az elsőfokú bíróság 34. sorszámú végzésével - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27/A. § (7) bekezdésére hivatkozással - a felszámolót tisztsége alól felmentette, s egyidejűleg külön eljárásban, elektronikus sorsolás útján új felszámoló szervezet kirendeléséről intézkedett.
A végzés indokolásában megállapította, hogy az eljárás során a felszámoló tevékenységével szemben számos kifogás előterjesztésére került sor. Az elsőfokú bíróság ezek közül két esetben a kifogást elutasította; két esetben a (tájékoztatási kötelezettség elmulasztását, illetve a vagyontárgyak jogszabálysértő módon történő értékesítését sérelmező) kifogást ugyan elutasította, de megállapította, hogy a kifogás előterjesztésekor azok még megalapozottak voltak; három kifogás kapcsán a felszámoló intézkedését megsemmisítette; egy további kifogásban a felszámoló a kifogásolt mulasztást elismerte.
Egy további kifogásban a kifogást előterjesztő - a felszámoló felmentését kérve - előadta, a felszámoló az adós ingatlanának pályázat útján történő meghirdetése előtt értékbecslést készíttetett a K. Kft.-vel. Ezt követően a pályázaton a R. I. Kft. tett ajánlatot, amely vevőkijelölési joggal élt, s azt a felszámoló elfogadta. A vevőkijelölési jog alapján a felszámoló az adásvételi szerződést a H. Kft.-vel kötötte meg, amely azonban tulajdonosi körét és ügyvezetőjét tekintve megegyezik az értékbecslő K. Kft.-vel. Ezzel a tulajdonjogot szerző az adós vagyonáról bennfentes információkkal rendelkezett.
A felszámoló kérte a folyamatban levő eljárásban a felmentésére irányuló indítvány elutasítását, álláspontja szerint általános gyakorlat a vevőkijelölési jog alkalmazása az értékesítések során.
Az elsőfokú bíróság utalt továbbá arra, hogy a felszámoló által előterjesztett közbenső mérleg jóváhagyását a bíróság megtagadta. Ennek oka részben az volt, hogy azt a felszámoló a hitelezők részére nem kézbesítette, a kézbesítést nem igazolta a bíróság felé, és nem csatolta be az arra adott észrevételeket. A közbenső mérlegből megállapíthatóan a felszámoló nem volt tekintettel a Cstv. 49/D. §-ában foglalt kielégítési sorrendre, és nem az első helyen bejegyzett végrehajtási joggal rendelkező hitelezőt elégítette ki a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárból. Ezenfelül a közbenső mérleghez kapcsolt pénzforgalmi kimutatásban szereplő egyes tételek és a felszámoló által a kifogásokban előadott tételek között indokolatlan eltérés mutatkozik.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló a Cstv. felszámolási eljárás lefolytatására irányadó szabályait - tájékoztatási kötelezettség [Cstv. 5. § (1) bekezdés], elszámolási kötelezettség [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés] - sorozatosan megsértette, míg egyéb vonatkozásban [Cstv. 49. § (1) bekezdés] is súlyos jogsértése állapítható meg, melynek korrigálására nincs lehetőség.
[3] 36. sorszámú végzésével a bíróság új felszámolót jelölt ki, 49. sorszámú végzésében kiegészítette a 34. sorszámú végzést és megállapította a felmentett felszámoló díját.
A felmentett felszámoló fellebbezése
[4] A felmentett felszámoló fellebbezésében állította, hogy sem súlyos, sem ismétlődő jogszabálysértést nem követett el. Álláspontja szerint a közbenső mérleg jóváhagyásának megtagadása nem tekinthető a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy érdekét sértő intézkedésnek.
Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 49/D. § megsértésével kapcsolatos kifogás még jogerősen nem került elbírálásra, és az egyéb kifogások alapján indult eljárások sem fejeződtek be. A felszámoló a felmentésére alapot adó súlyos jogsértést akkor követne el, ha a kifogásokat elbíráló jogerős bírói döntésben foglaltaknak nem tenne eleget.
A másodfokú bíróság határozata
[5] A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott végzésében, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és mellőzte a felszámoló felmentését, valamint díjának megállapítását.
Egyetemlegesen kötelezte a fellebbezésre észrevételt tett hitelezőket - egyebek mellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt és a R. Bank Zrt.-t -, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felmentett felszámolónak 76 990 Ft másodfokú eljárási költséget.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság megalapozatlanul döntött a felszámoló Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerinti felmentéséről, ezért a határozata jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság által felhívott, a hitelezők által benyújtott kifogások alapján indult eljárásokban részben még nem született jogerős határozat a felszámoló jogszabálysértő magatartásának megállapításáról, illetve a közbenső mérleget elutasító végzésről, részben pedig más eljárásokban a bíróság jogerősen megállapította, hogy nem történt jogszabálysértés.
A Cstv. 27/A. §-a és a Cstv. 51. §-a rendelkezéseinek egybevetéséből levonható az a következtetés, ha az adott felszámolási eljárásban a felszámoló valamely intézkedése vagy mulasztása miatt kifogással éltek, úgy az, hogy a felszámolói intézkedés/mulasztás jogszabálysértést megvalósított-e, csak és kizárólag a Cstv. 51. §-a szerint lefolytatott kifogás alapján indult eljárásban vizsgálható, állapítható meg. A jogerősen el nem bírált kifogások, illetve a közbenső mérleget elutasító nem jogerős végzés nem alapozhatták meg a felszámoló felmentését, emiatt tévesnek és iratellenesnek ítélte az elsőfokú bíróságnak az e határozatokban megállapított tényekre alapított állásfoglalását.
[6] A másodfokú bíróság ezt követően rögzítette, hogy nem tud azonosulni a Kúria Gfv. X. 30.232/2012/9.k számú végzésével abban a tekintetben, hogy a felmentett felszámoló ne kérhetné a felszámolói tisztségébe való visszahelyezését. A Kúria ezt a határozatát egyedi ügyben hozta, az nem jogegységi határozat és nem is elvi bírósági döntés, ezért az ebben az ügyben eljáró bíróságra nem kötelező.
Ismertetve a Kúria döntésének jogi indokolását kiemelte, hogy a Kúria a felmentett felszámoló korlátozott jogorvoslati jogára vonatkozó következtetését egyrészt abból vonta le, hogy a Cstv. 27/A. § (8) bekezdésének rendelkezése szerint a bíróság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható végzésben dönt a felszámoló felmentésével egyidejűleg új felszámoló kijelöléséről, másrészt pedig abból, hogy a Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdéseiben nem szerepel a korábbi felszámolót felmentő végzés hatályon kívül helyezésére (vagy megváltoztatására) tekintettel az új felszámoló felmenthetősége.
Álláspontja szerint e jogszabályi rendelkezésekből sem külön-külön, sem a jogrendszer egyéb elemeivel egybevetve nem következik az, hogy a felmentett felszámoló nem kérheti a státuszába visszahelyezését akkor, ha a felmentése jogszabálysértő volt.
Hivatkozott Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (7) bekezdésére a jogorvoslati joggal kapcsolatban, valamint az I. cikk (3) bekezdésére, amely szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, így alkotmányos alapjogot korlátozni is törvényben, a törvény tételes rendelkezésével lehet.
A tisztségéből felmentett felszámoló jogorvoslathoz való alapjogát biztosítja a Cstv. 27/A. § (10) bekezdése azzal, amikor kimondja, hogy a felmentett felszámoló a végzés ellen fellebbezéssel élhet. A Cstv. a felszámolót felmentő végzés elleni fellebbezésre tételes korlátozást nem tartalmaz, eltérő rendelkezés hiányában a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint a jogorvoslatokra is a Pp. szabályai alkalmazandók. A Pp. 231-233. §-ai, valamint a 252-253. §-ai és 258. §-a nem tartalmaznak olyan tiltó rendelkezést, amiből az következik, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított határozatát ne változtathatná meg. Ezért az ilyen jogorvoslati kérelem előterjesztése sem lehet kizárt.
Az ítélőtábla álláspontja szerint nem következik a Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdéseiből sem, hogy a másodfokú bíróság ne hozhatna a felmentett felszámoló visszahelyezését eredményező döntést. Mivel a korábbi felszámoló felmentése esetén az új felszámoló kirendelésének nyilvánvaló indoka az, hogy a súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértést elkövető felszámoló ne rendelkezhessen a továbbiakban az adós vagyonával, viszont az ne maradjon "gazdátlanul", ha a korábbi felszámoló felmentésének jogszerűsége utóbb megdől, az új felszámoló kirendelése okafogyottá válik. Ezért az új felszámolónak a felszámolói státusza megszüntetését (a Cstv. szabályai szerint) eredményező felmentése akkor is szükséges, ha a Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdése ilyen felmentési okot nem tartalmaz.
Az ellenkező jogértelmezés odavezetne, hogy a bíróság a felszámolónak a felmentéséről rendelkező bírósági határozat elleni jogorvoslati jogát törvény tételes rendelkezése nélkül korlátozná. Ez a fellebbviteli bíróság jogkörének tételes rendelkezés nélküli korlátozását is jelentené és a felmentett felszámolónak az őt felmentő elsőfokú bírósági végzés ellen a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében biztosított fellebbezési jogát formálissá tenné, azt kiüresítené.
A másodfokú bíróság meghagyta, hogy az új felszámoló felmentéséről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. Amennyiben úgy látná, hogy erre a Kúria döntése alapján nincs lehetősége, úgy a Pp. 155/B. § (1) bekezdése szerint járhat el.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős végzés ellen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a felszámoló felmentésének hatályában való fenntartását, azaz tartalmilag az elsőfokú végzések helybenhagyását. Másodlagosan kérte a másodfokú végzés és az azt kiegészítő végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a jogszabálynak a hivatalból történő felmentésről szóló rendelkezése nem tartalmaz olyan kikötést, hogy az ahhoz szükséges súlyos vagy ismétlődő jogsértésnek a bíróság által jogerősen megállapított jogsértésnek kell lennie. Ha a bíróság csak jogerősen elbírált kifogások alapján menthetné fel a felszámolót, azzal kiüresedne a hivatalból történő felmentés jogintézménye, mert a bíróságoknak nem lenne eszköze a jogsértő felszámolók hivatalból történő elmozdítására. Az adott ügyben számtalan olyan esemény történt, amely megalapozta a bíróság döntését. Az a tény, hogy jogerősen még nem kerültek elbírálásra a kifogások, nem jelenti azt, hogy a bíróság azokat ne használhatná fel döntéséhez.
Kifejtette, hogy a felmentett felszámoló visszahelyezésére a bíróságnak nincs lehetősége. Az új felszámoló a felmentett felszámoló visszahelyezése ellen fellebbezhetne, hiszen az ítélet az ő jogát és jogos érdekét sértené, s jogosan hivatkozhatna arra a tényre, hogy a törvényben nincs olyan ok, amely az ő felmentését legitimmé tenné.
Álláspontja szerint a jogorvoslati jog és a jogbiztonsághoz való jog, mint alkotmányos alapelvek közül a jogbiztonsághoz való jognak erősebbnek kell lennie a felszámolási eljárás során.
[8] A R. Bank Zrt. hitelező a felülvizsgálati kérelemben tett észrevételében teljes mértékben egyetértett az adóhatóság felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal.
[9] A felmentett felszámoló - utalva a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésére - kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását arra hivatkozással, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal mint hitelező nem jogosult felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, mert erre legfeljebb az új felszámoló lett volna jogosult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[11] A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy félnek minősül-e a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hitelező a felülvizsgálati eljárásban.
A Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján a felszámoló felmentésére sor kerülhet akkor, ha a hitelezői választmány, hitelezői képviselő vagy bármelyik hitelező kéri. Ebben az esetben félnek minősül a kérelmező hitelező is, tehát jogosult felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.
Sor kerülhet a felszámoló felmentésére akkor is, ha a hitelezők csoportok szerinti többsége kéri a felszámoló felmentését és új felszámoló kijelölését [Cstv. 27/A. § (8) bekezdés]. Ilyen esetben bármelyik hitelező félnek minősül egy esetleges jogorvoslati eljárásban.
Ha a bíróság hivatalból eljárva menti fel a felszámolót, akkor a hitelezőknek - általában - ebben a tekintetben nincs fellebbezési joguk, figyelemmel arra, hogy a felszámolót kirendelő végzés ellen sincs jogorvoslati lehetőségük.
Jelen eljárásban azonban nem ez a jogi helyzet. A Pp. 270. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Kúriától - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Nem vitásan az elsőfokú bíróság hivatalból eljárva mentette fel a felszámolót, azonban a felmentett felszámoló fellebbezésére több hitelező is észrevételt tett, akiket a másodfokú bíróság a felmentett felszámolóval szemben ellenérdekű félnek tekintett a másodfokú eljárásban és egyetemlegesen kötelezte őket eljárási költség fizetésére. Ezzel a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő állami adóhatóság mint hitelező is érdekelt féllé vált, mert a felülvizsgálni kért jogerős határozat megváltoztatása az őt terhelő, a másodfokú bíróság által megállapított kötelezettség megszűnését eredményezheti. A felmentett felszámoló tehát alaptalanul kérte a NAV hitelező felülvizsgálati kérelmének hivatalból történő elutasítását.
[12] Az eljárásban eldöntendő érdemi kérdés az, hogy a felmentett felszámoló a fellebbezésében milyen petitumot terjeszthet elő, illetve, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság jogszabálysértése esetén milyen körben van joga megváltoztatni az elsőfokú határozatot.
[13] A jogerős végzés az Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozva fejtette ki, hogy a felmentett felszámolónak joga van a visszahelyezésére irányuló fellebbezési kérelmet előterjeszteni, és a másodfokú bíróság ebben a tekintetben megváltoztathatja az elsőfokú bíróság döntését, ezért a Kúria megvizsgálta az érvelés helytállóságát.
A Cstv. preambuluma értelmében a Cstv. célja "…a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának csődeljárásban, hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, ha pedig ez nem lehetséges, a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek felszámolás útján való megszüntetése és a hitelezői érdekek védelme…".
Az Alkotmánybíróság, alkotmányjogi panasz és utólagos absztrakt normakontroll-eljárásban vizsgálta a Cstv. egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. A 2011. november 22-én kelt 395/D/2010. AB határozatában megállapította, hogy a felszámolási eljárással szemben "alapvető követelmény az időszerűség, a piac stabilitásának megőrzése érdekében a jogalkalmazó részéről is a gyors reagálás, amely leginkább az egyszerűsített, peren kívüli eljárásban biztosítható" (ABH 2011., 2090., 2096.).
A felszámolási eljárás törvényi szabályainak rendeltetése a piac stabilitásának a védelme, ezen belül is elsődlegesen a fizetésképtelenné vált társaság hitelezőinek az érdekvédelme. A piaci folyamatokban a felszámolási eljárás révén katalizátorként részt vevő bíróság eljárását szakértőként támogató felszámolónak az ebbéli minősége fenntartásához társuló, az eljárásban érvényesíthető alap- és alanyi jogai nincsenek. Ezt a megállapítást támasztják alá a Cstv. azon szabályai, amelyek a felszámoló kirendelésének körülményeit, pártatlan, elfogulatlan eljárását, valamint felmentésének indokait és körülményeit rendezik. Ezen törvényi célokat tükrözi a Kúria azon jogértelmezése is, amely szerint a felszámoló nem ügyfél a bíróság előtti felszámolási eljárásban, hanem lényegét tekintve szakértői feladatokat lát el (Gfv. X. 30.298/2011/6.). A felszámoló jogállása nem azonos tehát teljes mértékben a nemperes eljárásban félként részt vevő ügyfél jogállásával és eljárási jogaival, így a vagyoni jogai érvényesítése nem élvez olyan védelmet, mint például a hitelezőké.
[14] A felszámoló jogállását és eljárási jogait a Cstv. a törvényalkotói céloknak rendelte alá. Eszerint a felszámoló ezen minőségét a bíróság Cstv. 27/A. § (1) bekezdése szerinti eljárása alapján történő kirendeléssel szerzi meg, és az az eljárás jogerős befejezésével (a jogerős végzésben előírt még szükséges intézkedések teljesítésével), vagy a bíróság felmentő határozatával megszűnik. A bíróság felszámolót kirendelő és felmentő határozatára vonatkozó törvényi szabályozás azt a célt tartja szem előtt, hogy a fizetésképtelenné vált piaci szereplő piacról történő kivezetése rövid idő alatt, a lehető legkisebb zavart keltve, a lehető legteljesebb körű hitelezőiigény-kielégítés mellett történhessen meg. A felszámolás alá került cég vagyona a felszámolás tartama alatt nem maradhat gazdátlan. Ez az igény tükröződik vissza abban a Cstv.-beli szabályban is, amely a bíróságot a felmentő végzéssel egyidejűleg új felszámoló kirendelésére kötelezi, akár hivatalból, akár kérelemre menti fel - indokolt végzésével - a felszámolót. A felmentésről rendelkező bírósági végzés a törvény erejénél fogva - tekintet nélkül az esetleges fellebbezésre - válik végrehajthatóvá, az új felszámolót kirendelő végzés ellen pedig nincs helye fellebbezésnek.
[15] A Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében feljogosítja a felszámolót arra, hogy felmentése esetén 5 munkanapon belül fellebbezéssel élhessen a felmentő bírósági végzés ellen.
A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felszámoló számára biztosított, a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében szabályozott fellebbezési jog összefüggésben áll az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével, továbbá, hogy az Alaptörvényben elismert alapjogok a Szabadság és felelősség rész I. cikk (3) bekezdés második mondatának megfelelően korlátozhatóak. A jogorvoslathoz való jog tartalma azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata, valamint az érvényesülését szolgáló szabályozási környezet tükrében ítélhető meg.
[16] A fellebbezés "rendes" jogorvoslat, amelynek ezért meg kell felelnie mindazon követelményeknek, amelyeket az Alkotmánybíróság ehhez a jogintézményhez társít [Az Alaptörvényhez kapcsolódóan: 9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [27]-[28]; 22/2013. (VII. 19.) AB határozat, 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, 12/2015. (V. 14.) AB határozat, 17/2015. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [96]].
A felszámolót felmentő határozat érdemi, azaz az érintett felszámoló helyzetét, törvényes és jogos érdekeit érdemben befolyásoló bírói döntés, ezért tartalmi oldalról a fellebbezés eredményeként orvosolható az esetleges jogsérelem.
[17] A továbbiakban azt vizsgálta a Kúria, hogy a felszámoló tisztségéből való felmentés esetén melyek azok a jogsérelmek, amelyek orvoslása a Cstv. alapján indokolt, illetve vannak-e olyan jogsérelmek, amelyek orvoslását a felszámolási eljárás célja, jellege kizárja, figyelemmel a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezései megfelelően, de a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel irányadóak.
A felszámoló, a Cstv. által szabályozott jogállásából és a felszámolási eljárásban elfoglalt helyéből következően fellebbezésével nem a felszámolásnak egy konkrét ügyben való lefolytatásához való jogát tudja érvényesíteni, hanem azt vitathatja, hogy az elsőfokú határozattal ellentétben az eljárása valóban jogszerűtlen volt-e. A Cstv.-n alapuló törvényes és jogos érdekei arra terjednek ki, hogy tisztázhassa intézkedései, döntései törvényes és jogszerű jellegét.
Ha a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, a felszámolót ért jogsérelem orvoslásra kerül. Ennek a megállapítása azért rendkívül fontos a felmentett felszámoló számára, mert a felszámolói névjegyzéket vezető szerv nyilvántartja a felszámolóval szemben különböző felszámolási eljárásokban hozott felmentő határozatokat, és a felszámolói névjegyzékre a pályázati keretszám miatt fel nem került szervezetek esetében, a folyamatban levő eljárások befejezésének a lehetősége múlik azon, hogy a felszámoló felmentésére sor került-e egy éven belül legalább két ügyben, vagy két éven belül legalább három ügyben [Cstv. 27/A. § (6b) bekezdés]. A névjegyzékben szereplő felszámolók esetében a felmentés az ismételt névjegyzékre kerülés feltételeinek teljesítése körében jelent hátrányt.
A felmentett felszámoló további törvényes és jogos érdeke az, hogy hozzájusson a felmentésig végzett jogszerű munkáját ellentételező, összegszerűségében megfelelően megállapított díjazásához.
[18] A kifejtettekből következőleg az adott felszámolási eljárásba történő visszahelyezés olyan igény a felmentett felszámoló részéről, amelynek elmaradása - alaptalan felmentés esetében - számára valódi vagyoni sérelmet okozhat, a felszámolónak az elvégzett munkája után járó díjazásán felüli vagyoni igényének érvényesítése azonban a felszámolási eljárásokban még ilyen esetben sem élvez jogvédelmet. A jogvédelem elsődleges célja a hitelezők érdekének érvényesítése, s ennek figyelembevételével az eljárás gyors lefolytatása. A felszámoló visszahelyezése, az ezzel szükségképpen együttjáró "átadás-átvétel", a különböző felszámolók által végzett intézkedések vitatása elhúzná, megnehezítené az eljárás lefolytatását, ezáltal súlyosan sértené a jogbiztonságot, aminek a védelme a felszámoló vagyoni érdekeinek a védelmét nyilvánvalóan megelőzi.
Kizárja a felmentett felszámoló visszahelyezését (akár kifejezett rendelkezéssel, akár a felmentés "mellőzésével") az is, hogy a felmentéssel egyidejűleg kirendelt új felszámoló e minőségének a megszüntetésére, az újonnan kirendelt felszámoló felmentésére - jogszabályi rendelkezés hiányában - nincs lehetőség. Két felszámoló pedig nem működhet párhuzamosan egy felszámolási eljárásban.
Ez az értelmezés áll összhangban a Cstv.-ben foglalt jogalkotói célokkal és az Alaptörvény 28. cikkében a bírói jogértelmezéssel szemben támasztott józan megfontolás követelményével is.
[19] A felszámolót megillető jogorvoslatnak a Gfv. X. 30.232/2012/9. számú végzésben kifejtett kúriai értelmezése megfelel az Európa Tanács Miniszteri Bizottság Rec (2004) 6. sz. ajánlásában hangsúlyozott hatékony jogorvoslat követelményének is, hiszen a jogaiban sérelmet szenvedett felszámolót semmi nem korlátozza abban, hogy a felmentését megelőző eljárásának jogszerűségét - ezzel a bíróság felmentő végzésének jogsértő jellegét - a másodfokú bíróság előtt bizonyítsa, elhárítva ezzel mindazon hátrányos jogkövetkezményeket, amelyeket a jogsértő bírósági határozat miatt el kellene szenvednie.
[20] A fent kifejtett alkotmányossági indokokat is figyelembe véve, a Kúria fenntartja a Gfv. X. 30.232/2012/9. számú végzésében kifejtett álláspontját, amely szerint a korábban eljárt, felmentett felszámolónak a tisztségébe való "visszahelyezésére", a felmentés "mellőzésére" nincs lehetőség akkor sem, ha a jogorvoslati bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést megváltoztatja és megállapítja, hogy a felszámoló felmentésének az indoka nem állt fenn.
[21] A felszámoló jogszabálysértő tevékenységének a megállapíthatósága kapcsán a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával sem, hogy csak akkor menthető fel a felszámoló a tisztségéből, ha a bíróság előzetesen jogerősen megállapította a súlyos vagy ismétlődő jogsértéseket. Helytállóan hivatkozott a hitelező a felülvizsgálati kérelmében arra, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése kifejezetten úgy fogalmaz, miszerint a jogsértés tényét a bíróság az eljárás adataiból állapítja meg a felmentő végzésében, ezt az eljárás törvényességének fenntartására felügyelő szervként hivatalból észleli. Ha a bíróság csak jogerősen elbírált kifogások alapján menthetné fel a felszámolót, azzal kiüresedne a hivatalból történő felmentés jogintézménye, mert a bíróságoknak nem lenne eszköze a jogsértő felszámolók megfelelő időben történő hivatalból való elmozdítására.
A felszámolás alatt álló társaság vagyonára - mint kielégítési alapra -, valamint a Cstv. által védett hitelezői igényekre nézve beláthatatlan következményekkel, adott esetben megakadályozhatatlan vagyonvesztéssel járna, ha csak a kifogások jogerős elbírálását bevárva lehetne rendelkezni új felszámoló kirendeléséről.
[22] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy az egyes kifogások alapján indult eljárásokban a bíróságnak az ott rendelkezésre álló adatok alapján kell döntenie. Ez azonban nem befolyásolja azt, hogy az elsőfokú bíróság - a felszámoló felmentésének körében - a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 3. § (5) bekezdése szerint a rendelkezésre álló valamennyi tényt értékelje, és az esetleg már általa első fokon megállapított jogsértésekre tekintettel, a hitelezők érdekében, a felszámoló felmentéséről határozzon. A bíróságnak - a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint - ugyanis kifogás nélkül is joga van a felszámoló magatartását értékelni, és ha súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértést állapít meg, a felszámolót felmenteni.
Ugyanakkor a jogszabálysértés megállapítása ellen a felszámoló - a korábbiakban kifejtettek szerint - jogosult fellebbezést előterjeszteni, és kérheti annak a megállapítását, hogy a tevékenysége nem volt jogszabálysértő.
[23] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésébe ütköző, téves jogértelmezésen alapuló jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, a felülvizsgálattal támadott részében, hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[24] A másodfokú bíróság jogerős végzésében - eltérő jogi álláspontja miatt - nem vizsgálta, hogy a felszámoló felmentésére, a fenti értelmezést figyelembe véve, jogszabálysértően került-e sor. A megismételt eljárásban vizsgálnia kell, hogy a felmentett felszámoló elkövette-e az elsőfokú bíróság által terhére rótt ismétlődő vagy súlyos jogszabálysértést. A felmentett felszámoló visszahelyezésére, vagy a felmentés mellőzésére azonban - a fent kifejtettek szerint - abban az esetben sincs lehetősége, ha az eljárás adatai, a bizonyítékok okszerű értékelése alapján arra a jogi következtetésre jutna, hogy a felszámoló felmentésének a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében írt feltételei nem valósultak meg.
(Kúria Gfv. VII. 30.037/2016.)
* * *
TELJES VÉGZÉS
A tanács tagjai:
Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró
Tamáné dr. Nagy Erzsébet bíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó bíró
Az adós: B. Zártkörűen Működő Részvénytársaság „felszámolás alatt”
Az adós felszámolója: P. Kft.
A felmentett felszámoló: I. Kft.
A felmentett felszámoló jogi képviselője: Dr. Fodor Ákos Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Fodor Ákos ügyvéd
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő hitelező: Nemzeti Adó- és Vámhivatal
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő hitelező képviselője: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adóigazgatósága
Az eljárás tárgya: felszámolási eljárás
Az elsőfokú bíróság neve és az ügy száma: Miskolci Törvényszék,
8.Fpk.05-2014-000051
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma:
Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.530/2015/2. és az azt kiegészítő Fpkf.III.30.530/2015/5. számú végzése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a hitelező
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a jogerős végzést – a felülvizsgálattal érintett részében – hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő hitelezőnek 25.000 (huszonötezer) Ft, a felmentett felszámolónak 25.000 (huszonötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel, a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték összege 30.000 (harmincezer) Ft.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
Az adós sikertelen csődeljárását követően az elsőfokú bíróság 2014. január 24-én indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a korábban vagyonfelügyelőként eljárt I. Kft.-t rendelve ki.
Az elsőfokú bíróság határozata
Az elsőfokú bíróság 34. sorszámú végzésével – a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27/A. § (7) bekezdésére hivatkozással – a felszámolót tisztsége alól felmentette, s egyidejűleg külön eljárásban, elektronikus sorsolás útján új felszámoló szervezet kirendeléséről intézkedett.
A végzés indokolásában megállapította, hogy az eljárás során a felszámoló tevékenységével szemben számos kifogás előterjesztésére került sor. Az elsőfokú bíróság ezek közül két esetben a kifogást elutasította; két esetben a (tájékoztatási kötelezettség elmulasztását, illetve a vagyontárgyak jogszabálysértő módon történő értékesítését sérelmező) kifogást ugyan elutasította, de megállapította, hogy a kifogás előterjesztésekor azok még megalapozottak voltak; három kifogás kapcsán a felszámoló intézkedését megsemmisítette; egy további kifogásban a felszámoló a kifogásolt mulasztást elismerte.
Egy további kifogásban a kifogást előterjesztő – a felszámoló felmentését kérve – előadta, a felszámoló az adós ingatlanának pályázat útján történő meghirdetése előtt értékbecslést készíttetett a K. Kft.-vel. Ezt követően a pályázaton a R. I. Kft. tett ajánlatot, amely vevőkijelölési joggal élt, s azt a felszámoló elfogadta. A vevőkijelölési jog alapján a felszámoló az adásvételi szerződést a H. Kft.-vel kötötte meg, amely azonban tulajdonosi körét és ügyvezetőjét tekintve megegyezik az értékbecslő K. Kft.-vel. Ezzel a tulajdonjogot szerző az adós vagyonáról bennfentes információkkal rendelkezett.
A felszámoló kérte a folyamatban levő eljárásban a felmentésére irányuló indítvány elutasítását, álláspontja szerint általános gyakorlat a vevőkijelölési jog alkalmazása az értékesítések során.
Az elsőfokú bíróság utalt továbbá arra, hogy a felszámoló által előterjesztett közbenső mérleg jóváhagyását a bíróság megtagadta. Ennek oka részben az volt, hogy azt a felszámoló a hitelezők részére nem kézbesítette, a kézbesítést nem igazolta a bíróság felé, és nem csatolta be az arra adott észrevételeket. A közbenső mérlegből megállapíthatóan a felszámoló nem volt tekintettel a Cstv. 49/D. §-ban foglalt kielégítési sorrendre, és nem az első helyen bejegyzett végrehajtási joggal rendelkező hitelezőt elégítette ki a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárból. Ezen felül a közbenső mérleghez kapcsolt pénzforgalmi kimutatásban szereplő egyes tételek és a felszámoló által a kifogásokban előadott tételek között indokolatlan eltérés mutatkozik.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló a Cstv. felszámolási eljárás lefolytatására irányadó szabályait – tájékoztatási kötelezettség [Cstv. 5. § (1) bekezdés], elszámolási kötelezettség [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés] – sorozatosan megsértette, míg egyéb vonatkozásban [Cstv. 49. § (1) bekezdés] is súlyos jogsértése állapítható meg, melynek korrigálására nincs lehetőség.
36. sorszámú végzésével a bíróság új felszámolót jelölt ki, 49. sorszámú végzésében kiegészítette a 34. sorszámú végzést és megállapította a felmentett felszámoló díját.
A felmentett felszámoló fellebbezése
A felmentett felszámoló fellebbezésében állította, hogy sem súlyos, sem ismétlődő jogszabálysértést nem követett el. Álláspontja szerint a közbenső mérleg jóváhagyásának megtagadása nem tekinthető a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy érdekét sértő intézkedésnek.
Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 49/D. § megsértésével kapcsolatos kifogás még jogerősen nem került elbírálásra, és az egyéb kifogások alapján indult eljárások sem fejeződtek be. A felszámoló a felmentésére alapot adó súlyos jogsértést akkor követne el, ha a kifogásokat elbíráló jogerős bírói döntésben foglaltaknak nem tenne eleget.
Az elsőfokú bíróság azt a következtetését, hogy az ingatlan értékesítése során vevőkijelölési jog biztosításával a felszámoló jogsértően járt el, anélkül vonta le, hogy megjelölte volna, a felszámoló milyen jogszabályt és mivel sértette meg. Az ingatlan értékbecslését végző cég és a vevőként szerződést kötő cég között fennálló tulajdonosi és cégvezetési kapcsolat nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság határozata
A másodfokú bíróság - az Fpkf.III.30.531/2015/2. számú végzésével az elsőfokú bíróságnak a 49. sorszámú kiegészítő végzésben megállapított, a felszámolói díjra vonatkozó rendelkezését helybenhagyta azzal, hogy a fellebbezést – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság 34. sorszámú végzése elleni fellebbezésnek tekintette, és ilyenként bírálta el;
- a felmentett felszámolónak a 36. sorszámú végzés elleni fellebbezését hivatalból elutasította a felülvizsgálati kérelemmel támadott Fpkf.III.30.530/2015/2. számú végzésében, a 34. sorszámú kiegészített végzést megváltoztatta és mellőzte a felszámoló felmentését, valamint díjának megállapítását.
Egyetemlegesen kötelezte a fellebbezésre észrevételt tett hitelezőket – egyebek mellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt és az R. Zrt.-t –, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felmentett felszámolónak 76.990 Ft másodfokú eljárási költséget.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság megalapozatlanul döntött a felszámoló Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerinti felmentéséről, ezért a határozata jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság által felhívott, a hitelezők által benyújtott kifogások alapján indult eljárásokban részben még nem született jogerős határozat a felszámoló jogszabálysértő magatartásának megállapításáról, illetve a közbenső mérleget elutasító végzésről, részben pedig más eljárásokban a bíróság jogerősen megállapította, hogy nem történt jogszabálysértés.
A Cstv. 27/A. §-a és a Cstv. 51. §-a rendelkezéseinek egybevetéséből levonható az a következtetés, ha az adott felszámolási eljárásban a felszámoló valamely intézkedése vagy mulasztása miatt kifogással éltek, úgy az, hogy a felszámolói intézkedés/mulasztás jogszabálysértést megvalósított-e, csak és kizárólag a Cstv. 51. §-a szerint lefolytatott kifogás alapján indult eljárásban vizsgálható, állapítható meg. A jogerősen el nem bírált kifogások, illetve a közbenső mérleget elutasító nem jogerős végzés nem alapozhatták meg a felszámoló felmentését, emiatt tévesnek és iratellenesnek ítélte az elsőfokú bíróságnak az e határozatokban megállapított tényekre alapított állásfoglalását.
A másodfokú bíróság ezt követően rögzítette, hogy nem tud azonosulni a Kúria Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésével abban a tekintetben, hogy a felmentett felszámoló ne kérhetné a felszámolói tisztségébe való visszahelyezését. A Kúria ezt a határozatát egyedi ügyben hozta, az nem jogegységi határozat és nem is elvi bírósági döntés, ezért az ebben az ügyben eljáró bíróságra nem kötelező.
Ismertetve a Kúria döntésének jogi indokolását kiemelte, hogy a Kúria a felmentett felszámoló korlátozott jogorvoslati jogára vonatkozó következtetését egyrészt abból vonta le, hogy a Cstv. 27/A. § (8) bekezdésének rendelkezése szerint a bíróság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható végzésben dönt a felszámoló felmentésével egyidejűleg új felszámoló kijelöléséről, másrészt pedig abból, hogy a Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdéseiben nem szerepel a korábbi felszámolót felmentő végzés hatályon kívül helyezésére (vagy megváltoztatására) tekintettel az új felszámoló felmenthetősége.
Álláspontja szerint e jogszabályi rendelkezésekből sem külön-külön, sem a jogrendszer egyéb elemeivel egybevetve nem következik az, hogy a felmentett felszámoló nem kérheti a státuszába visszahelyezését akkor, ha a felmentése jogszabálysértő volt.
Hivatkozott Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (7) bekezdésére a jogorvoslati joggal kapcsolatban, valamint az I. cikk (3) bekezdésére, amely szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, így alkotmányos alapjogot korlátozni is törvényben, a törvény tételes rendelkezésével lehet.
A tisztségéből felmentett felszámoló jogorvoslathoz való alapjogát biztosítja a Cstv. 27/A. § (10) bekezdése azzal, amikor kimondja, hogy a felmentett felszámoló a végzés ellen fellebbezéssel élhet. A Cstv. a felszámolót felmentő végzés elleni fellebbezésre tételes korlátozást nem tartalmaz, eltérő rendelkezés hiányában a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint a jogorvoslatokra is a Pp. szabályai alkalmazandók. A Pp. 231-233. §-ai, valamint a 252-253. §-ai és 258. §-a nem tartalmaznak olyan tiltó rendelkezést, amiből az következik, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított határozatát ne változtathatná meg. Ezért az ilyen jogorvoslati kérelem előterjesztése sem lehet kizárt.
Az ítélőtábla álláspontja szerint nem következik a Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdéseiből sem, hogy a másodfokú bíróság ne hozhatna a felmentett felszámoló visszahelyezését eredményező döntést. Mivel a korábbi felszámoló felmentése esetén az új felszámoló kirendelésének nyilvánvaló indoka az, hogy a súlyos, vagy ismétlődő jogszabálysértést elkövető felszámoló ne rendelkezhessen a továbbiakban az adós vagyonával, viszont az ne maradjon „gazdátlanul”, ha a korábbi felszámoló felmentésének jogszerűsége utóbb megdől, az új felszámoló kirendelése okafogyottá válik. Ezért az új felszámolónak a felszámolói státusza megszüntetését (a Cstv. szabályai szerint) eredményező felmentése akkor is szükséges, ha a Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdése ilyen felmentési okot nem tartalmaz.
Az ellenkező jogértelmezés oda vezetne, hogy a bíróság a felszámolónak a felmentéséről rendelkező bírósági határozat elleni jogorvoslati jogát törvény tételes rendelkezése nélkül korlátozná. Ez a fellebbviteli bíróság jogkörének tételes rendelkezés nélküli korlátozását is jelentené és a felmentett felszámolónak az őt felmentő elsőfokú bírósági végzés ellen a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében biztosított fellebbezési jogát formálissá tenné, azt kiüresítené.
A másodfokú bíróság meghagyta, hogy az új felszámoló felmentéséről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. Amennyiben úgy látná, hogy erre a Kúria döntése alapján nincs lehetősége, úgy a Pp. 155/B. § (1) bekezdése szerint járhat el.
A másodfokú bíróság 5. sorszámú végzésével a 2. sorszámú végzését kiegészítette, és a végzés rendelkező részében is meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy az új felszámoló felmentéséről határozzon.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős végzés ellen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős 2. sorszámú végzés és az azt kiegészítő 5. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és a felszámoló felmentésének hatályában való fenntartását, azaz tartalmilag az elsőfokú végzések helybenhagyását. Másodlagosan kérte a másodfokú végzés és az azt kiegészítő végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a jogszabálynak a hivatalból történő felmentésről szóló rendelkezése nem tartalmaz olyan kikötést, hogy az ahhoz szükséges súlyos vagy ismétlődő jogsértésnek a bíróság által jogerősen megállapított jogsértésnek kell lennie. Ha a bíróság csak jogerősen elbírált kifogások alapján menthetné fel a felszámolót, azzal kiüresedne a hivatalból történő felmentés jogintézménye, mert a bíróságoknak nem lenne eszköze a jogsértő felszámolók hivatalból történő elmozdítására. Az adott ügyben számtalan olyan esemény történt, amely megalapozta a bíróság döntését. Az a tény, hogy jogerősen még nem kerültek elbírálásra a kifogások, nem jelenti azt, hogy a bíróság azokat ne használhatná fel döntéséhez.
Kifejtette, hogy a felmentett felszámoló visszahelyezésére a bíróságnak nincs lehetősége. Az új felszámoló a felmentett felszámoló visszahelyezése ellen fellebbezhetne, hiszen az ítélet az ő jogát és jogos érdekét sértené, s jogosan hivatkozhatna arra a tényre, hogy a törvényben nincs olyan ok, amely az ő felmentését legitimmé tenné.
Álláspontja szerint a jogorvoslati jog és a jogbiztonsághoz való jog, mint alkotmányos alapelvek közül a jogbiztonsághoz való jognak erősebbnek kell lennie a felszámolási eljárás során.
Az R. Bank Zrt. hitelező a felülvizsgálati kérelemben tett észrevételében teljes mértékben egyetértett az adóhatóság felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal.
A felmentett felszámoló – utalva a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésére – kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását arra hivatkozással, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, mint hitelező nem jogosult felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, mert erre legfeljebb az új felszámoló lett volna jogosult.
Megismételte, hogy ha a felszámoló nem lenne visszahelyezhető a tisztségébe, kiüresedne a fellebbezési jog, mivel a felmentő határozat megváltoztatása érdemi joghatást nem vonhatna maga után.
A korábbi kúriai döntés sérti az Alaptörvényen nyugvó alkotmányos jogrend egyik alapvető szabályát. Mivel a másodfokú bíróság felismerte, hogy rá az egyedi ügyben hozott alkotmánysértő jogi iránymutatás nem bír kötelező erővel, az Alaptörvénnyel összhangban megállapította, hogy a jogellenesen felmentett felszámoló visszahelyezése a felszámolói pozícióba jogszerű és szükséges következménye a felmentés jogellenessége megállapításának.
A Kúria döntése és jogi indokai
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A felülvizsgálati kérelemben a hitelező nem támadta a másodfokú határozatnak a fellebbezést hivatalból elutasító részét, ezért azt a Kúria nem érintette.
A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy félnek minősül-e a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hitelező a felülvizsgálati eljárásban.
A Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján a felszámoló felmentésére sor kerülhet akkor, ha a hitelezői választmány, hitelezői képviselő vagy bármelyik hitelező kéri. Ebben az esetben félnek minősül a kérelmező hitelező is, tehát jogosult felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.
Sor kerülhet a felszámoló felmentésére akkor is, ha a hitelezők csoportok szerinti többsége kéri a felszámoló felmentését és új felszámoló kijelölését [Cstv. 27/A. § (8) bekezdés]. Ilyen esetben bármelyik hitelező félnek minősül egy esetleges jogorvoslati eljárásban.
Ha a bíróság hivatalból eljárva menti fel a felszámolót, akkor a hitelezőknek – általában – ebben a tekintetben nincs fellebbezési joguk, figyelemmel arra, hogy a felszámolót kirendelő végzés ellen sincs jogorvoslati lehetőségük.
Jelen eljárásban azonban nem ez a jogi helyzet. A Pp. 270. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Kúriától – jogszabálysértésre hivatkozással – a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Nem vitásan az elsőfokú bíróság hivatalból eljárva mentette fel a felszámolót, azonban a felmentett felszámoló fellebbezésére több hitelező is észrevételt tett, akiket a másodfokú bíróság a felmentett felszámolóval szemben ellenérdekű félnek tekintett a másodfokú eljárásban és egyetemlegesen kötelezte őket eljárási költség fizetésére. Ezzel a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő állami adóhatóság, mint hitelező is érdekelt féllé vált, mert a felülvizsgálni kért jogerős határozat megváltoztatása az őt terhelő, a másodfokú bíróság által megállapított kötelezettség megszűnését eredményezheti. A felmentett felszámoló tehát alaptalanul kérte a NAV hitelező felülvizsgálati kérelmének hivatalból történő elutasítását.
Az eljárásban eldöntendő érdemi kérdés az, hogy a felmentett felszámoló a fellebbezésében milyen petitumot terjeszthet elő, illetve, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság jogszabálysértése esetén milyen körben van joga megváltoztatni az elsőfokú határozatot.
A jogerős végzés az Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozva fejtette ki, hogy a felmentett felszámolónak joga van a visszahelyezésére irányuló fellebbezési kérelmet előterjeszteni, és a másodfokú bíróság ebben a tekintetben megváltoztathatja az elsőfokú bíróság döntését, ezért a Kúria megvizsgálta az érvelés helytállóságát.
A Cstv. preambuluma értelmében a Cstv. célja „(...) a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának csődeljárásban, hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, ha pedig ez nem lehetséges, a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek felszámolás útján való megszüntetése és a hitelezői érdekek védelme (...)”.
Az Alkotmánybíróság, alkotmányjogi panasz és utólagos absztrakt normakontroll eljárásban vizsgálta a Cstv. egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. A 2011. november 22-én kelt 395/D/2010. AB határozatában megállapította, hogy a felszámolási eljárással szemben „alapvető követelmény az időszerűség, a piac stabilitásának megőrzése érdekében a jogalkalmazó részéről is a gyors reagálás, amely leginkább az egyszerűsített, peren kívüli eljárásban biztosítható”. (ABH 2011, 2090, 2096.)
A felszámolási eljárás törvényi szabályainak rendeltetése a piac stabilitásának a védelme, ezen belül is elsődlegesen a fizetésképtelenné vált társaság hitelezőinek az érdekvédelme. A piaci folyamatokban a felszámolási eljárás révén katalizátorként résztvevő bíróság eljárását szakértőként támogató felszámolónak az ebbeli minősége fenntartásához társuló, az eljárásban érvényesíthető alap- és alanyi jogai nincsenek. Ezt a megállapítást támasztják alá a Cstv. azon szabályai, amelyek a felszámoló kirendelésének körülményeit, pártatlan, elfogulatlan eljárását, valamint felmentésének indokait és körülményeit rendezik. Ezen törvényi célokat tükrözi a Kúria azon jogértelmezése is, amely szerint a felszámoló nem ügyfél a bíróság előtti felszámolási eljárásban, hanem lényegét tekintve szakértői feladatokat lát el (Gfv.X.30.298/2011/6.). A felszámoló jogállása nem azonos tehát teljes mértékben a nemperes eljárásban félként résztvevő ügyfél jogállásával és eljárási jogaival, így a vagyoni jogai érvényesítése nem élvez olyan védelmet, mint például a hitelezőké.
A felszámoló jogállását és eljárási jogait a Cstv. a törvényalkotói céloknak rendelte alá. Eszerint a felszámoló ezen minőségét a bíróság Cstv. 27/A. § (1) bekezdése szerinti eljárása alapján történő kirendeléssel szerzi meg, és az az eljárás jogerős befejezésével (a jogerős végzésben előírt még szükséges intézkedések teljesítésével), vagy a bíróság felmentő határozatával megszűnik. A bíróság felszámolót kirendelő és felmentő határozatára vonatkozó törvényi szabályozás azt a célt tartja szem előtt, hogy a fizetésképtelenné vált piaci szereplő piacról történő kivezetése rövid idő alatt, a lehető legkisebb zavart keltve, a lehető legteljesebb körű hitelezői igénykielégítés mellett történhessen meg. A felszámolás alá került cég vagyona a felszámolás tartama alatt nem maradhat gazdátlan. Ez az igény tükröződik vissza abban a Cstv.-beli szabályban is, amely a bíróságot a felmentő végzéssel egyidejűleg új felszámoló kirendelésére kötelezi akár hivatalból, akár kérelemre menti fel – indokolt végzésével – a felszámolót. A felmentésről rendelkező bírósági végzés a törvény erejénél fogva – tekintet nélkül az esetleges fellebbezésre – válik végrehajthatóvá, az új felszámolót kirendelő végzés ellen pedig nincs helye fellebbezésnek.
A Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében feljogosítja a felszámolót arra, hogy felmentése esetén 5 munkanapon belül fellebbezéssel élhessen a felmentő bírósági végzés ellen.
A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felszámoló számára biztosított, a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében szabályozott fellebbezési jog összefüggésben áll az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével, továbbá, hogy az Alaptörvényben elismert alapjogok a Szabadság és felelősség rész I. cikk (3) bekezdés második mondatának megfelelően korlátozhatóak. A jogorvoslathoz való jog tartalma azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata, valamint az érvényesülését szolgáló szabályozási környezet tükrében ítélhető meg.
A fellebbezés „rendes” jogorvoslat, amelynek ezért meg kell felelnie mindazon követelményeknek, amelyeket az Alkotmánybíróság ehhez a jogintézményhez társít {Az Alaptörvényhez kapcsolódóan: 9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás -; 22/2013. (VII. 19.) AB határozat, 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, 12/2015. (V. 14.) AB határozat, 17/2015. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás }.
A felszámolót felmentő határozat érdemi, azaz az érintett felszámoló helyzetét, törvényes és jogos érdekeit érdemben befolyásoló bírói döntés, ezért tartalmi oldalról a fellebbezés eredményeként orvosolható az esetleges jogsérelem.
A továbbiakban azt vizsgálta a Kúria, hogy a felszámoló tisztségéből való felmentés esetén melyek azok a jogsérelmek, amelyek orvoslása a Cstv. alapján indokolt, illetve vannak-e olyan jogsérelmek, amelyek orvoslását a felszámolási eljárás célja, jellege kizárja, figyelemmel a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezései megfelelően, de a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel irányadóak.
A felszámoló, a Cstv. által szabályozott jogállásából és a felszámolási eljárásban elfoglalt helyéből következően fellebbezésével nem a felszámolásnak egy konkrét ügyben való lefolytatásához való jogát tudja érvényesíteni, hanem azt vitathatja, hogy az elsőfokú határozattal ellentétben az eljárása valóban jogszerűtlen volt-e. A Cstv.-n alapuló törvényes és jogos érdekei arra terjednek ki, hogy tisztázhassa intézkedései, döntései törvényes és jogszerű jellegét.
Ha a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, a felszámolót ért jogsérelem orvoslásra kerül. Ennek a megállapítása azért rendkívül fontos a felmentett felszámoló számára, mert a felszámolói névjegyzéket vezető szerv nyilvántartja a felszámolóval szemben különböző felszámolási eljárásokban hozott felmentő határozatokat, és a felszámolói névjegyzékre a pályázati keretszám miatt fel nem került szervezetek esetében, a folyamatban levő eljárások befejezésének a lehetősége múlik azon, hogy a felszámoló felmentésére sor került-e egy éven belül legalább két ügyben, vagy két éven belül legalább három ügyben [Cstv. 27/A. § (6b) bekezdés]. A névjegyzékben szereplő felszámolók esetében a felmentés az ismételt névjegyzékre kerülés feltételeinek teljesítése körében jelent hátrányt.
A felmentett felszámoló további törvényes és jogos érdeke az, hogy hozzájusson a felmentésig végzett jogszerű munkáját ellentételező, összegszerűségében megfelelően megállapított díjazásához.
A kifejtettekből következőleg az adott felszámolási eljárásba történő visszahelyezés olyan igény a felmentett felszámoló részéről, amelynek elmaradása – alaptalan felmentés esetében – számára valódi vagyoni sérelmet okozhat, a felszámolónak az elvégzett munkája után járó díjazásán felüli vagyoni igényének érvényesítése azonban a felszámolási eljárásokban még ilyen esetben sem élvez jogvédelmet. A jogvédelem elsődleges célja a hitelezők érdekének érvényesítése, s ennek figyelembe vételével az eljárás gyors lefolytatása. A felszámoló visszahelyezése, az ezzel szükségképpen együttjáró „átadás-átvétel”, a különböző felszámolók által végzett intézkedések vitatása elhúzná, megnehezítené az eljárás lefolytatását, ezáltal súlyosan sértené a jogbiztonságot, aminek a védelme a felszámoló vagyoni érdekeinek a védelmét nyilvánvalóan megelőzi.
Kizárja a felmentett felszámoló visszahelyezését (akár kifejezett rendelkezéssel, akár a felmentés „mellőzésével”) az is, hogy a felmentéssel egyidejűleg kirendelt új felszámoló e minőségének a megszüntetésére, az újonnan kirendelt felszámoló felmentésére – jogszabályi rendelkezés hiányában – nincs lehetőség. Két felszámoló pedig nem működhet párhuzamosan egy felszámolási eljárásban.
Ez az értelmezés áll összhangban a Cstv.-ben foglalt jogalkotói célokkal és az Alaptörvény 28. cikkében a bírói jogértelmezéssel szemben támasztott józan megfontolás követelményével is.
A felszámolót megillető jogorvoslatnak a Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésben kifejtett kúriai értelmezése megfelel az Európa Tanács Miniszteri Bizottság Rec (2004) 6. sz. ajánlásában hangsúlyozott hatékony jogorvoslat követelményének is, hiszen a jogaiban sérelmet szenvedett felszámolót semmi nem korlátozza abban, hogy a felmentését megelőző eljárásának jogszerűségét - ezzel a bíróság felmentő végzésének jogsértő jellegét - a másodfokú bíróság előtt bizonyítsa, elhárítva ezzel mindazon hátrányos jogkövetkezményeket, amelyeket a jogsértő bírósági határozat miatt el kellene szenvednie.
A fent kifejtett alkotmányossági indokokat is figyelembe véve, a Kúria fenntartja a Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésében kifejtett álláspontját, amely szerint a korábban eljárt, felmentett felszámolónak a tisztségébe való "visszahelyezésére", a felmentés "mellőzésére" nincs lehetőség akkor sem, ha a jogorvoslati bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést megváltoztatja és megállapítja, hogy a felszámoló felmentésének az indoka nem állt fenn.
A felszámoló jogszabálysértő tevékenységének a megállapíthatósága kapcsán a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával sem, hogy csak akkor menthető fel a felszámoló a tisztségéből, ha a bíróság előzetesen jogerősen megállapította a súlyos vagy ismétlődő jogsértéseket. Helytállóan hivatkozott a hitelező a felülvizsgálati kérelmében arra, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése kifejezetten úgy fogalmaz, miszerint a jogsértés tényét a bíróság az eljárás adataiból állapítja meg a felmentő végzésében, ezt az eljárás törvényességének fenntartására felügyelő szervként hivatalból észleli. Ha a bíróság csak jogerősen elbírált kifogások alapján menthetné fel a felszámolót, azzal kiüresedne a hivatalból történő felmentés jogintézménye, mert a bíróságoknak nem lenne eszköze a jogsértő felszámolók megfelelő időben történő hivatalból való elmozdítására.
A felszámolás alatt álló társaság vagyonára – mint kielégítési alapra –, valamint a Cstv. által védett hitelezői igényekre nézve beláthatatlan következményekkel, adott esetben megakadályozhatatlan vagyonvesztéssel járna, ha csak a kifogások jogerős elbírálását bevárva lehetne rendelkezni új felszámoló kirendeléséről.
A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy az egyes kifogások alapján indult eljárásokban a bíróságnak az ott rendelkezésre álló adatok alapján kell döntenie. Ez azonban nem befolyásolja azt, hogy az elsőfokú bíróság – a felszámoló felmentésének körében – a Cstv. 6. § (3) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 3. § (5) bekezdése szerint a rendelkezésre álló valamennyi tényt értékelje, és az esetleg már általa első fokon megállapított jogsértésekre tekintettel, a hitelezők érdekében, a felszámoló felmentéséről határozzon. A bíróságnak – a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint – ugyanis kifogás nélkül is joga van a felszámoló magatartását értékelni, és ha súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértést állapít meg, a felszámolót felmenteni.
Ugyanakkor a jogszabálysértés megállapítása ellen a felszámoló – a korábbiakban kifejtettek szerint – jogosult fellebbezést előterjeszteni, és kérheti annak a megállapítását, hogy a tevékenysége nem volt jogszabálysértő.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Cstv.27/A. § (7) bekezdésébe ütköző, téves jogértelmezésen alapuló jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, a felülvizsgálattal támadott részében, hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság jogerős végzésében – eltérő jogi álláspontja miatt – nem vizsgálta, hogy a felszámoló felmentésére, a fenti értelmezést figyelembe véve, jogszabálysértően került-e sor. A megismételt eljárásban vizsgálnia kell, hogy a felmentett felszámoló elkövette-e az elsőfokú bíróság által terhére rótt ismétlődő, vagy súlyos jogszabálysértést. A felmentett felszámoló visszahelyezésére, vagy a felmentés mellőzésére azonban – a fent kifejtettek szerint – abban az esetben sincs lehetősége, ha az eljárás adatai, a bizonyítékok okszerű értékelése alapján arra a jogi következtetésre jutna, hogy a felszámoló felmentésének a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében írt feltételei nem valósultak meg.
Z á r ó r é s z
A Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a Kúria csak megállapította a felek felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét. A jogi képviseleti munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján határozta meg.
A Kúria a határozatát tárgyaláson kívül hozta meg.
Budapest, 2016. június 14.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró, Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s.k. bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.037/2016.)