305/B/2009. AB határozat

a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 178. § (3) bekezdése, valamint a 7. § (2) bekezdésével és 170. § (2) bekezdés 16. pontjával kapcsolatban előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének megállapítása tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 178. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 7. § (2) bekezdés ével és 170. § (2) bekezdés 16. pontjával kapcsolatban előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában indult eljárást megszünteti.

Indokolás

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelmében az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének - illetve ezzel összefüggésben a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésének -, valamint 50. § (1)-(3) bekezdéseinek és 57. § (5) bekezdésének a sérelmére hivatkozással a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 178. § (3) bekezdése megsemmisítését kéri. A támadott szabály a Vet. rendelkezéseinek alkalmazását írja elő a folyamatban lévő, de még a korábbi szabályozási keretek [a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: régi Vet.)] alapján indult ügyekre. Az indítványozó konkrétan azt kifogásolja, hogy míg a régi Vet. alapján a törvényi feltételeknek való megfelelés esetén az engedély kiadását nem lehetett megtagadni, addig a Vet. a szélerőművek létesítését a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) által - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - meghirdetett pályázat teljesítéséhez köti.

Szerinte a jogállamiság, a jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] és a kiszámíthatóság elvét sérti az, hogy a jogalkotó nem teszi lehetővé a folyamatban lévő ügyeknek még a régi Vet. alapján történő elintézését. Ezzel ugyanis az érintett gazdasági szereplők "a jogszabályok változásai folytán elesnek lehetőségeiktől, hasznos beruházásaiktól", ami csökkenti a jogszabályokba, a jogrendszer egészébe vetett bizalmat. Az érintetteknek joguk van hozzá, hogy a Vet. hatályba lépése előtt fennálló feltételek alapján bírálják el folyamatban lévő ügyüket - hangzik az érvelés -, ezért a támadott rendelkezés a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát [Jat. 12. § (2) bekezdés] is sérti, és nem is állt rendelkezésre kellő idő a megváltozott jogi környezethez való alkalmazkodáshoz. A sérelmezett előírás továbbá "megköti a bíróságok kezét az egyedi ügyek igazságos elbírálása tekintetében", így ellehetetleníti az anyagi igazságosság érvényre juttatását. Az indítványozó ez utóbbi körben a Hivatalnak a régi Vet. alapján hozott határozatai bírósági felülvizsgálatára utal, és rámutat, hogy az esetlegesen megállapított jogsértések orvoslására a bíróságnak a jogszabályváltozás miatt nincs módja: a határozatok megváltoztatása, illetve megsemmisítése (és új eljárása utasítás) esetében már - hiába felelt meg a kérelem a régi Vet.-nek - a szigorúbb Vet.-et kell(ene) alkalmazni.

Ehhez hasonlóan az Alkotmány 50. § (1)-(3) bekezdéseivel kapcsolatban is arra hivatkozik az indítványozó, hogy a bíróságok csak akkor tudják ellátni alkotmányos funkciójukat (az alkotmányos rend, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak és törvényes érdekeinek védelme), ha a jogszabályok lehetővé teszik az érdemi elbírálást és a jogsérelmek hatékony orvoslását. A támadott rendelkezés miatt azonban a Vet. hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyek elbírálása során a bíróságoknak számolniuk kell azzal, hogy döntésük a megváltozott jogszabályi környezetben esetleg nem lesz végrehajtható. Azzal pedig, hogy a jogalkotó "kizárólag a közigazgatás javára szóló döntés lehetőségét hagyja a bírók számára", megsérti a befolyásmentesség, pártatlanság elvét. Az indítványozó végezetül rámutat, hogy a folyamatban lévő ügyekben a kifejtettek miatt a bírói jogorvoslat nem jelent hatékony jogvédelmet, az érdemi jogorvoslat valójában lehetetlenné vált, s emiatt az Alkotmány 57. § (5) bekezdése is sérelmet szenved.

2. Az indítványozó mindezeken túl a Vet. 7. § (2) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kéri. E rendelkezés szerint a szélerőművek, illetve szélerőmű parkok létesítése a Hivatal által külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint meghirdetett pályázat alapján lehetséges [az ehhez kacsolódó konkrét jogalkotási felhatalmazást a Vet. 170. § (2) bekezdés 16. pontja tartalmazza], az illetékes miniszter viszont mind a mai napig nem bocsátotta ki a szükséges rendeletet. Ez a mulasztás - szól az indítványozó érvelése - sérti a jogbiztonság és kiszámíthatóság elvét, valamint ezzel összefüggésben a Jat. 11. § (4) bekezdését (amely az anyagi és a végrehajtási normák egy időben történő hatálybaléptetését írja elő), illetve az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a)-b) pontjait, és 37. § (2)-(3) bekezdéseit. Hivatkozik emellett arra is, hogy a jogalkotó mulasztása ellehetetleníti az országnak a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos, a nemzetközi jog alapján fennálló kötelezettségvállalásai teljesítését, s ezzel az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével ellentétes helyzetet idéz elő.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jog ál lam."

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."

"35. § (1) A Kormány

a)védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;

b)biztosítja a törvények végrehajtását;

(...)"

"37. § (2) A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a Kormány határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait, és irányítják az alájuk rendelt szerveket. A tárca nélküli miniszterek ellátják a Kormány által meghatározott feladataikat.

(3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet ad ki, amely törvénnyel és kormányrendelettel nem lehet ellentétes."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.

(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak."

"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. A Vet. érintett rendelkezései:

"7. § (2) A villamosenergia-rendszer szabályozhatósága és biztonságos működése érdekében, valamint a műszakilag korlátozott lehetőségekre való tekintettel - a háztartási méretű kiserőművek és a villamosműhöz nem csatlakozó kiserőművek kivételével - szélerőművek, illetve szélerőmű parkok létesítése a szélerőmű kapacitás létesítésére irányuló pályázati kiírás feltételeiről, a pályázat minimális tartalmi követelményeiről, valamint a pályázati eljárás szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott feltételek szerint meghirdetett pályázat alapján lehetséges."

"178. § (3) Az e törvény hatálybalépését megelőzően indult engedélyezési eljárásokat e törvény rendelkezései szerint kell lefolytatni, azzal, hogy a Hivatal nem kérheti a már rendelkezésére álló iratok ismételten történő benyújtását."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először a Vet.-nek a folyamatban lévő ügyekre való alkalmazását elrendelő szabályát [178. § (3) bekezdés] vizsgált a meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szempontjából.

Bár az indítványozó e körben több részre bontotta kérelmét, annak lényege az, hogy véleménye szerint a Vet. az engedélyezés szempontjából hátrányosabb, mint a régi Vet., s ezért a régi Vet. alapján indult eljárások esetében az érintetteknek joguk kellene legyen ahhoz, hogy kérelmüket az annak beadásakor hatályos szabályok alapján bírálják el. Ellenkező esetben sérül a kiszámíthatóság követelménye, a jogrendszer stabilitásába vetett bizalom, a folyamatban lévő ügyekre való alkalmazás elrendelése továbbá visszaható hatályú jogalkotásnak minősül.

1.1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogszabályok hatálybalépése kapcsán az új rendelkezések alkalmazására való felkészülési idő alkotmányos követelmény [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156-159.; 57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 322, 324.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.]. A jogbiztonság követelménye a jogszabály hatálybalépése időpontjának megállapítására vonatkozóan azt a kötelezettséget hárítja a jogalkotóra, hogy kellő időt biztosítson:

- a jogszabály szövegének megismerésére;

- a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez;

- a jogszabállyal érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez (28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156-157.).

A 34/1991. (VI. 15.) AB határozat rögzítette, hogy "az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a Magyar Köztársaságot jogállamnak minősítő rendelkezése alapján a Jat. 12. § (2) bekezdésében foglalt azt a garanciális rendelkezést - amely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé-alkotmányos jellegű szabálynak tekinti" (ABH 1991, 170, 172.). A 25/1992. (IV. 30.) AB határozat ezt megerősítve rámutatott, hogy a jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek (ABH 1992, 131, 132.). Megjegyzendő, hogy bár a hivatkozott Jat.-ot a jogalkotó időközben hatályon kívül helyezte, az annak helyébe lépő jogszabály szintén tartalmazza a visszaható hatály tilalmát [a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdése szerint: jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogelle-nes sé].

A Vet.-et 2007. július 2-án hirdették ki, a törvény maga 2007. október 15-én - érdemi rendelkezéseinek túlnyomó többsége azonban [köztük a 7. § (2) bekezdés is] a 179. § (3) bekezdése alapján csak 2008. január 1-jén - lépett hatályba. Mindez azt jelenti, hogy a villamos energia termelésre irányuló, engedélyköteles szélerőművek, illetve szélerőmű parkok létesítési szabályainak megváltozására való felkészüléshez a jogalkotó 6 hónapos időtartamot, tehát keltő időt biztosított. Tény, hogy amennyiben egy adott engedélyezési ügy 2008. január 1. napján (a Vet. érdemi rendelkezéseinek hatályba lépésekor) - bármely szakban -folyamatban lévőnek minősült, akkor azt már csak az új szabályok alapján lehetett érdemben elbírálni. A Vet. kihirdetése és hatályba lépése közötti idő (6 hónap) miatt a jogszabályváltozás nem érhette váratlanul az érintetteket.

Döntése során az Alkotmánybíróság figyelembe vette és mérlegelte azt is, hogy a jogbiztonsághoz szorosan hozzátartozik "a bizalom védelmének elve is, vagy másképpen a jogos elvárások védelme" [142/2010. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2010. július-augusztus, 858, 864.]. Bár a jogi szabályozás megváltozása önmagában nem alkotmányossági kérdés, a jogi szabályozás változatlanságához az Alkotmány nem biztosít jogot [59/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 295, 298.], a jogalkotónak tiszteletben kell tartania a jogi környezet viszonylagos állandóságába vetett bizalmat.

Jelen ügyben a jogszabályi környezet módosítására kellő felkészülési idő biztosításával került sor, a jogalanyoknak elegendő idejük volt megismerni a régi Vet.-et felváltó jogszabály rendelkezéseit, s lehetőségük volt rá, hogy magatartásukat ezekhez igazítsák, esetleges vagyoni hatású döntéseiket az új rendszer ismeretében korrigálják. A jogszabály-változás érintette ugyan a még folyamatban lévő ügyeket, de arról nincs szó, hogy a jogalkotó egy, a tevékenységét már megkezdő jogalanyra vonatkozó feltételt változtatott volna meg utólag, vagy például valamely kedvezményt megvont volna. Ráadásul abban az esetben, ha az érintett már a Vet. kihirdetése után, de még az új szabályok hatályba lépése előtt kezdte meg az előkészítést (tervezést stb.) és nyújtotta be létesítési kérelmét, a Vet. 178. § (3) bekezdése ismeretében tisztában kellett lennie azzal, hogy majd pályáznia kell. Nem lehet figyelmen kívül hagyni végezetül azt sem, hogy szélerőművek létesítése esetében az engedélyezésiről a pályázati rendszerre való áttérés műszaki, energiapolitikai indokoltságának - a magyar villamosenergia-rendszerbe beépíthető új kapacitásnak - a megítélése a jogalkotó döntési kompetenciájába tartozik.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint mindezek alapján a kellő felkészülési idő és a jogrendszer kiszámíthatóságának, illetve a bizalomvédelemnek a követelménye jelen ügyben nem sérült.

1.2. További vizsgálatot igényel ugyanakkor az, hogy a jogalkotó a Vet. támadott rendelkezésével - a törvény alkalmazásának a folyamatban lévő ügyekre való kiterjesztésével - nem sértette-e meg a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát.

A folyamatos ügyekben való alkalmazhatóság tekintetében az Alkotmánybíróság egy korábbi ügyben a következőképpen összegezte álláspontját: "Valamely jogszabály hatálybaléptetésével kapcsolatos alkotmányossági vizsgálat (...) nem pusztán az időpontok formális vizsgálatát jelenti, hanem annál szélesebb. (...) az alkotmányossági vizsgálat külön tárgya, hogy a folyamatos ügyekben történő alkalmazhatóság szempontjából a jogszabály miként rendelkezett. Hiába lép ugyanis egy jogszabály hatályba a jövőre nézve (formálisan nem sértve a felkészüléshez szükséges kellő idő alkotmányos követelményét), ha a folyamatos ügyekre is irányadó alkalmazhatóság miatt - tartalmában - az érintetteknek visszamenőleg állapít meg kötelezettséget, nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. Ilyenkor a jogbiztonság sérelme ugyanúgy megállapítható, mint a formálisan is visszamenőleges hatályú kötelezettséget megállapító hatálybaléptetés esetén vagy a kellő idő hiánya miatt" [365/B/1998. AB határozat, ABH 1998, 850, 852.]. "Az Alkotmánybíróság a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütközés, és az erre tekintettel megállapított alkotmányellenesség esetében figyelembe veszi a jogszabályváltozás (új feltételekhez kötött engedélyezés) egyéb körülményeit is. Az Alkotmánybíróság gyakorlata világosan mutatja, hogy a különböző, folyamatban lévő ügyekben - ideértve szabályozásukban egymáshoz közel eső közigazgatási hatósági eljárásokat is - nem lehet mechanikusan és egységesen megítélni az új jogszabály alkalmazási kötelezettsége kimondásáról szóló hatályba léptető rendelkezés alkotmányosságát. (.) a jogszabá-lyok tartalmi különbözősége, létrejöttük eltérő körülményei, valamint az alapjogokhoz való viszonyuk alkotmányossági szempontból releváns tényezőknek minősülnek." [9/2007. (III. 7.) AB határozat, ABH 2007, 177, 204.]

Mindezek alapján leszögezhető: a) a visszaható hatályú jogalkotás tilalma egyrészt csak a jogalanyok helyzetét terhesebbé tevő (ad malam partem) jogalkotásra vonatkozik (a folyamatban lévő ügyekre irányadó rendelkezés normatív tartalmának a vizsgálata során a visszaható hatály tilalma szempontjából azt kell figyelembe venni, hogy az új jogszabály a kérelmezőkre hátrányosabb feltételeket eredményezett-e, illetve súlyosabb kötelezettséget állapított-e meg); b) azonban az új, hátrányosabb feltétel sem minden esetben valósítja meg a jogbiztonság alkotmányi szintű sérelmét, külön vizsgálatot igényel a szóban forgó jogviszony jellege és a konkrét szabályozás körülményei is.

A jogviszony jellegét vizsgálva az Alkotmánybíróság az építési hatósági ügyekre vonatkozó jogszabályok tekintetében kialakult gyakorlatára utal, mely szerint ilyen esetekben megszorítóan, azaz a létrejött anyagi jogi jogviszonyok megváltoztatásának tilalmaként kell értelmezni a visszamenőleges jogalkotás tilalmát, tehát azt kell vizsgálni, hogy "keletkeztek-e a törvény alapján a kihirdetését megelőző időre kötelezettségek, állapít-e meg a törvény jogi felelősséget olyan, a kihirdetését megelőzően tanúsított magatartásért, amely a törvény hatálybalépését megelőzően nem volt jogsértő, illetőleg a hatályba léptető rendelkezés eredményeként a [törvény] új, korlátozó rendelkezései már létrejött, lezárt anyagi jogi jogviszonyokban idéztek-e elő változást" (349/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1241, 1246.). "[A] jogbiztonság alkotmányos követelménye alapján az eljárási jogviszonyok nem élvezhetnek erősebb alkotmányos védelmet, mint a jogerős határozattal létrehozott anyagi jogviszonyok, megszerzett jogok" (349/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1241, 1248.).

Megállapítható, hogy a Vet. támadott rendelkezése (a folyamatban lévő ügyekre való alkalmazás elrendelése) nem idézett elő változást a már létrejött, lezárt anyagi jogi jogviszonyokban, nem rendelte el már kiadott engedélyek felülvizsgálatát, tehát nem érintett szerzett jogokat.

Az Alkotmánybíróság emellett azt a hivatkozást sem találta igazoltnak, mely szerint a folyamatban lévő (ún. "átnyúló") ügyekre való alkalmazhatóság elrendelésével a Vet. a kérelmezők számára kedvezőtlen változást idézett volna elő. Az indítványozó pusztán egyetlen vonatkozásban állította azt, hogy a régi Vet. a kérelmezők szempontjából előnyösebb a Vet. szabályainál: a korábbi jogszabály [régi Vet. 50. § (1) bekezdés] szerint a Hivatal köteles volt a létesítési engedélyt kiadni, ha a kérelem a jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelelt, a Vet. viszont pályáztatási rendszert vezetett be. A rendszer tehát valóban módosult, ugyanakkor pusztán ennek alapján - a konkrét jogszabályi engedélyezési, illetve pályázati feltételek összehasonlítása nélkül (s ilyen feltételeket az indítványozó nem jelölt meg) - nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy mindez a kérelmezők számára hátrányosnak tekinthető változást jelent-e. A korábbi (engedélyezési) rendszer lényege az volt, hogy a megújuló energiaforrásból nyert energia termelését az állam kötelező áramátvételi rendszerrel támogatta (ez a Vet. nyomán sem változott). A kötelezően átveendő villamos energia mennyiségét a Hivatal határozta meg az egyenlő bánásmód elvének megfelelően, az erőmű létesítési és termelői működési engedélyében, illetve a kiserőművi összevont engedélyben [Vet. 10. § k) pont, a régi Vet. végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet 41/A-B. §-ok]. A régi Vet. 50. § (3) bekezdés b) pontja szerint a Hivatal az engedély kiadását megtagadja, ha a kérelemben foglaltak nem állnak összhangban a külön jogszabályban szabályozott, az erőművek létesítésére vonatkozó energiapolitikai követelményekkel. A Hivatal által érvényesítendő energiapolitikai irányelveket a régi Vet. végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet 33. § (2) bekezdése tartalmazta, mely szerint az engedélyezés során - többek között - biztosítani kell azt, hogy az egyes területek villamosenergia-termelése nem kerül veszélybe. A Hivatal e rendelkezésből vezette le, hogy a rendszerbe még biztonságosan illeszthető, a rendszer szabályozhatóságát nem veszélyeztető mértéket meg kell határoznia. 2006-ban - az akkor rendelkezésre álló adatok, információk alapján - ezt a rendszerszintű korlátot 330 MW-ban szabta meg, majd (mivel összesen kb. 1500 MW engedélykérelem érkezett) ebből kiindulva állapította meg az egyes konkrét engedélykérőkre allokálható engedélyezett teljesítményt, ill. a kötelező átvétel alá eső villamos energia mennyiséget. Így jött létre a hálózatra termelő szélerőművek kvótarendszere. Ebből következően megállapítható, hogy a rendszerben - energiapolitikai, műszaki okokból - valójában már a régi Vet. hatálya alatt is volt kapacitáskorlát, s az engedélykérelmeket ennek megfelelően, e keretek között bírálták el. Az egyéb jogszabályi feltételek teljesítése tehát korábban sem keletkeztetett alanyi jogot tetszés szerinti, új szélerőműkapacitás létrehozására és a rendszerbe kapcsolására.

A Vet. által bevezetett pályázati rendszer (ún. tenderes engedélykiosztás) nem szüntette meg a gyakorlatban már létező kvótarendszert: az engedélyezett, termelhető energia-mennyiség jelenleg sem lépheti túl a mindenkori kapacitáskorlátot. Csupán a kvóták kiosztásának a módja változott: a Hivatal többé már nem létesítési engedélyek útján, hanem pályázat keretében osztja fel a maximális szélerőmű-kapacitást. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint önmagában ez a változás nem eredményezett visszahatóan hátrányosabb feltételeket, szigorúbb követelményeket a kérelmezőkre.

Összefoglalásul: a Vet. által a szélerőmű-kapacitás létesítése tekintetében bevezetett - az indítványozó által sérelmezett - változás nem érintett védelmet élvező anyagi jogi jogviszonyokat (szerzett jogokat), illetve az sem volt megállapítható, hogy a módosítás a korábbi szabályokhoz képest egyértelműen hátrányosabb lenne az érintettekre nézve. Ezért az Alkotmánybíróság a visszamenőleges jogalkotás tilalmának megsértésére alapított indítványt elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az indítványozó által előterjesztett további érveket is, így az anyagi igazságosság érvényre juttatásának követelményével kapcsolatban az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított kérelmet, illetve az Alkotmány 50. § (1)-(3) bekezdéseivel és 57. § (5) bekezdésével összefüggésben kifejtett indokolást is.

"Az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. Az anyagi igazság érvényesülésére éppúgy nem biztosít (nem biztosíthat) alanyi jogot az Alkotmány, mint ahogy arra sem, hogy egyetlen bírósági ítélet se legyen törvénysértő. Ezek a jogállam céljai és feladatai, amelyek megvalósulása érdekében megfelelő - elsősorban eljárási garanciákat nyújtó - intézményeket kell létrehoznia, és az érintett alanyi jogokat garantálnia. Az Alkotmány tehát az anyagi igazság érvényrejuttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot. Az 57. §-a bírósági eljáráshoz biztosít alanyi jogot, s nem azt garantálja, hogy annak eredménye minden esetben helyes lesz." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, 1992, 59, 65.] A villamos energia hálózatba kapcsolható szélerőmű kapacitás tekintetében az engedélyezésiről a pályáztatási rendszerre való áttérés az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem hozható összefüggésbe az anyagi igazságosság érvényesülésének jogállami követelményével.

Az indítványozó által megelölt érvek alapján továbbá az Alkotmánybíróság nem talált összefüggést a támadott rendelkezés és az Alkotmány 50. § (1)-(3) bekezdései, illetve az 57. § (5) bekezdése között sem. A Vet. 178. § (3) bekezdése értelemszerűen befolyásolta - hiszen a lényege is ez - a törvény hatályba lépése előtt indult szélerőmű engedélyezési ügyek elbírálását, a döntés tartalmát. Ugyanakkor ezekben az ügyekben a támadott rendelkezés sem a jogorvoslathoz való jogot, sem a bírósághoz fordulás jogát, illetve az érintetteknek az ügyek érdemi elbíráláshoz val ó jogát vagy a bírák függetlenségét nem érintette.

Az Alkotmánybíróság emiatt az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság végezetül megállapította, hogy a mulasztás megállapítására irányuló indítvány a szélerőmű kapacitás létesítésére irányuló pályázati kiírás feltételeiről, a pályázat minimális tartalmi követelményeiről, valamint a pályázati eljárás szabályairól szóló 33/2009. (VI. 30.) KHEM rendelet kibocsátása miatt - két év után -okafogyottá vált. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § e) pontja alapján az eljárást ebben a vonatkozásban megszüntette.

Budapest, 2011. május 2.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró