BH 2017.9.292 A polgári jogi igény érvényesítését nem lehet egyéb törvényes útra utasítani, ha a bíróság a sikkasztás elkövetési értékét határok között állapította meg, hanem azt a megállapított legkisebb összeg mértékéig el kell bírálni [Be. 335. § (2) bek.; 81. BK vélemény].

[1] A járásbíróság a B. Szolgáltató Korlátolt Felelősségű társaság (a továbbiakban: B. Kft.) pótmagánvádló vádindítványa alapján lefolytatott eljárást követően a 2015. április 27. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (3) bek. a) pont]. Ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egynapi tétel összegét 2000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy a 600 000 forint összegű pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A B. Kft. magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A pótmagánvádló által súlyosításért, a terhelt és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alapján eljáró törvényszék a 2016. június 20. napján megtartott tárgyaláson meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján.

[4] A felülvizsgálati indítványban a védő sérelmezte, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. A bíróság ugyanis nem tisztázta a terhelt által elszállított bor tulajdonjogát, ennek hiányában pedig a büntetőjogi felelősség tekintetében állást foglalni nem lehet. A védő szerint a terhelt nem idegen dolgot, hanem a saját szőlőjéből készült bort szállította el, ezért a sikkasztás fogalmilag kizárt.

[5] Az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget. Az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazza a pótmagánvádlói vádindítvány lényegének az ismertetését, jogi minősítését. Ezen túl az elsőfokú ítélet olyan bizonyítékokra is hivatkozik, amelyeket a bíróság nem tett tárgyalás anyagává és több olyan bizonyítékot nem vett számba, amelyet a tárgyalás anyagává tett. A másodfokú bíróság pedig indokolásában jogszabálysértően foglalt állást a tényálláshoz kötöttség kérdésében.

[6] A pótmagánvádló jogi képviselője a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében kifejtette, hogy nincs ellentét az elsőfokú bíróság határozatának rendelkező része és indokolása között, mert a bíróság kellően megindokolta, hogy a terhelt tudatában volt annak, hogy rábízott idegen dolgot tulajdonított el. Az első- és a másodfokú bíróság a bizonyítékokat a szükséges mértékben és megfelelően értékelte. A Kúria azt állapította meg, hogy a védő felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben nem alapos.

[7] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 416. § (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.

[8] A Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja az anyagi jogszabálysértésekre alapított felülvizsgálati okokat határozza meg, míg az (1) bekezdés c) pontja a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjában pontosan meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[9] Emellett a Be. 423. § (1) bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye.

[10] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[11] Az ily módon irányadó tényállás szerint a terhelt a 2011. évi szüretet követően, november hónapban, a B. Kft. pincészetéből a pincemesterként rábízott teljes bormennyiségből 145 hektoliter bort a saját pincészetébe szállított át és ezzel véglegesen kivonta azt a tulajdonos rendelkezése alól. Ezen magatartásával a 145 hektoliternek megfelelő 3 770 000 és 5 000 000 forint közötti értékű bort eltulajdonította.

[12] A terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány a tényállástól eltérően azt tartalmazza, hogy az eljárt bíróságok a terhelt által elszállított bor tulajdonjogát nem tárták fel kellő alapossággal, vagyis nem nyert bizonyítást az, hogy a B. Kft. pincészetében elhelyezett, a terhelt saját szőlőjéből készített bor a terhelt számára idegen dolog lett volna.

[13] A Kúria e körben azt állapította meg, hogy a védő ezen érvekkel valójában nem büntető anyagi jogszabálysértést sérelmez, hanem a jogerős ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát, és a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[14] Hasonlóképpen nem vezethetett eredményre az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozás sem. Az indokolási kötelezettség megszegése ugyanis csak akkor eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését (EBH 2011.2387., EBH 2010.2210.).

[15] A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).

[16] Az eljáró bíróságok a szükséges és elégséges mértékben eleget tettek indokolási kötelezettségüknek: a tényállás megállapítása, a bizonyítékok számbavétele, egyenként és összességükben való értékelése megtörtént, felvázolták az alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályokhoz vezető következtetéseiket, jogi álláspontjukat. Okfejtésük minden releváns tekintetben követhető, ezáltal ellenőrizhető volt.

[17] Az első- és másodfokú határozatokból kitűnik, hogy a B. Kft. és az L. Kft. 2010. június 29. napján azzal a céllal egyesült beolvadással, hogy a tagok saját területéről származó szőlőből közösen készítsenek bort és azt közösen értékesítsék. Az eljáró bíróságok megállapították, hogy a B. Kft. pincészetébe bekerült szőlő és az abból készített bor a társaság tulajdonát képezte, azzal rendelkezni a terhelt pincemesterként nem volt jogosult. A terheltre rábízott bormennyiség a terhelt számára, mint magánszemély számára idegen dolognak minősült.