32015D1075[1]

A Bizottság (EU) 2015/1075 határozata (2015. január 19.) az Olaszország által végrehajtott SA.35843 (2014/C) (ex 2012/NN) számú állami támogatásról a Buonotourist számára közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott kiegészítő kompenzáció (az értesítés a C(2015) 75. számú dokumentummal történt) (Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

A BIZOTTSÁG (EU) 2015/1075 HATÁROZATA

(2015. január 19.)

az Olaszország által végrehajtott SA.35843 (2014/C) (ex 2012/NN)

számú állami támogatásról a Buonotourist számára közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott kiegészítő kompenzáció

(az értesítés a C(2015) 75. számú dokumentummal történt)

(Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután felhívta az érdekelteket, hogy a fent említett rendelkezés(ek)nek megfelelően tegyék meg észrevételeiket, és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

(1) Az olasz hatóságok 2012. december 5-i elektronikus bejelentésük útján, a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésével összhangban tájékoztatást nyújtottak a Buonotourist S.r.l. (a továbbiakban: Buonotourist) számára a Consiglio di Stato (Olaszország legfelsőbb közigazgatási bírósága) ítélete értelmében az olaszországi Campania régió (a továbbiakban: a régió) által az 1996-2002 közötti időszakban (a továbbiakban: a vizsgált időszak) biztosított koncesszió alapján autóbusszal végzett személyszállítási szolgáltatások nyújtásáért folyósított kiegészítő kompenzációról.

(2) A bejelentést a Bizottság az SA.35843 ügyszámon iktatta és 2012. december 13-tól be nem jelentett intézkedésként kezelte, mivel a rendelkezésére álló információk szerint a régió csak 2012. december 7. után volt köteles a Buonotouristnak járó kiegészítő kompenzáció kifizetésére, vagyis azt követően, hogy az olasz kormány bejelentette az intézkedést a Bizottságnak, de még mielőtt sor került volna bizottsági határozat elfogadására.

(3) 2014. február 20-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Olaszországot arról, hogy a támogatás vonatkozásában a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat).

(4) Az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (1). A Bizottság felhívta az érdekelteket a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik benyújtására.

(5) Az olasz hatóságok a 2014. március 21-én és 24-én kelt levelükben nyújtották be az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeiket.

(6) Az eljárás megindításáról szóló határozatra válaszul egyetlen harmadik félként a Buonotourist, az intézkedés kedvezményezettje nyújtott be észrevételeket. Észrevételei 2014. március 25-én érkeztek be a Bizottsághoz.

(7) 2014. július 11-én az olasz hatóságok egy 2014. június 11-én kelt információkérésre válaszolva észrevételeket tettek a harmadik fél által benyújtott észrevételekre és kiegészítő információkat közöltek.

(8) Miután a Bizottság elfogadta a határidő meghosszabbítására irányuló kérésüket, az olasz hatóságok 2014. szeptember 15-i levelükben kiegészítő információkat nyújtottak be.

2. AZ INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

2.1. A TÁRSASÁG

(9) A Buonotourist regionális és önkormányzati koncesszió alapján helyi tömegközlekedési szolgáltatásokat nyújtó magántársaság. Konkrétabban: az olasz hatóságok szerint a Buonotourist a régió koncessziós jogosultjaként a vizsgált időszakban évente kb. 1,8 millió km távon autóbuszvonal-hálózatot működtetett.

(10) Az olasz hatóságok által szolgáltatott információk alapján a régió a vizsgált időszakban a fent említett szolgáltatásokért már kifizetett a Buonotouristnak 1 9 5 07 121,54 EUR-t, ebből 1 7 0 36 021,13 EUR-t a szolgáltatások működtetésére és igazgatására, 2 4 71 100,41 EUR-t pedig beruházásokra. Mivel a jelek szerint a Buonotourist több mint tíz évvel korábban részesült ebben a kompenzációban, mint ahogyan a Bizottság az első információkérést megküldte az olasz államnak, az a kompenzáció ezen eljárás keretében nem képezi értékelés tárgyát (2).

(11) A fent említett, számára már kifizetett összegeken túl a Buonotourist az 1191/69/EGK tanácsi rendelet (3) alapján 5 5 67 582,57 EUR összegű kiegészítő kompenzációt kért a régiótól a számára állítólag előírt közszolgáltatási kötelezettségek miatt elszenvedett állítólagos gazdasági hátrányokért. A régió szerint a kérelem benyújtására 2007 januárjában került sor, amikor a Buonotourist eljárást kezdeményezett az illetékes olasz közigazgatási bíróságnál.

(12) 2008-ban a salernói regionális közigazgatási bíróság elutasította a Buonotouristnak az 1191/69/EGK rendelet alapján járó kiegészítő kompenzáció iránti kérelmét. A bíróság kimondta, hogy az 1191/69/EGK rendelet (4) 4. cikkének megfelelően a Buonotourist nem kérhet kompenzációt a közszolgáltatási kötelezettségek előírásából fakadó gazdasági hátrányokért, ha korábban nem kérte a közszolgáltatási kötelezettségek eltörlését.

2.2. A CONSIGLIO DI STATO ÍTÉLETEI

(13) A Consiglio di Stato 2009. július 27-i 4683/09. sz. ítéletében helyt adott a Buonotourist által a salernói regionális közigazgatási bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésnek, és megállapította, hogy a Buonotourist az 1191/69/EGK rendelet 6., 10. és 11. cikkével összhangban kiegészítő kompenzációra jogosult az általa teljesített közszolgáltatásért. Az ítélet nem határozza meg pontosan, hogy a közszolgáltatási kötelezettségeket milyen jogi aktus alapján és milyen formában írták elő, azonban hangsúlyozza, hogy közszolgáltatást nyújtó vállalkozástól nem tagadható meg a szolgáltatás teljesítése során ténylegesen felmerült költségek megtérítése iránti kérelem. A Consiglio di Stato ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a Buonotourist még abban az esetben is jogosult közszolgáltatásért járó kompenzációra, ha előzetesen nem kérte a közszolgáltatási kötelezettségek eltörlését.

(14) A Consiglio di Stato szerint a Buonotourist számára fizetendő kiegészítő kompenzáció pontos összegét a régiónak kellett meghatároznia a társaság számviteli nyilvántartásából származó, a Buonotourist közszolgáltatási kötelezettségekkel összefüggő tevékenységhányadának betudható költségek, valamint a megfelelő bevételek közötti eltérést szemléltető megbízható adatok alapján. A régió azonban azt állította, hogy ezt egyértelmű és megbízható adatok hiányában nem tudta megtenni.

(15) A Consiglio di Stato 2010. december 13-án kiadott 8737/2010. sz. végzése (ordinanza) útján szakértőt jelölt ki a feladat ellátására. Az olasz hatóságok szerint a szakértő sem tudta meghatározni a kompenzációként fizetendő összeget. A Consiglio di Stato 2011. november 7-én kiadott 5880/2011. sz. végzése (ordinanza) útján egy második szakértőt (a továbbiakban: második szakértő) jelölt ki. A Consiglio di Stato 2012. november 7-i 5650/2012. sz. ítéletének (guidizio per l'ottemperanza) 9. pontja alapján úgy tűnik, hogy mindkét szakértő kizárta az 1191/69/EGK rendelet 10. cikke (azaz a működtetési vagy szállítási kötelezettség) alapján biztosítandó kompenzációra való jogosultság fennállását, azonban mindketten megállapították, hogy az 1191/69/EGK rendelet (díjszabási kötelezettségről rendelkező) 11. cikkében foglalt módszer alkalmazása következtében a Buonotourist 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben alulkompenzációban részesült. A szakértők így értelemszerűen azt feltételezték, hogy a régió díjszabási kötelezettséget írt elő a Buonotourist számára.

(16) Azonban amíg az első szakértő azt állapította meg, hogy a vállalkozás díjköltségek miatt felmerült többletköltségeinek kiszámításához az "induktív módszer" alkalmazása nem lett volna megfelelő, és a kiegészítő kompenzáció kiszámításához sajáttőke-alapú értékelést (in via equitativa) javasolt, a második szakértő a régió által a társaságnak kompenzációként fizetendő összeget az említett induktív módszerrel számította ki annak figyelembevételével, hogy a Consiglio di Stato kimondta, hogy az induktív módszer előírása jogerősnek tekintendő, ugyanis azt számos ítéletben alkalmazta anélkül, hogy bárki vitatta volna.

(17) A második szakértő mindazonáltal a közlekedési mértékegységek várható és tényleges számára vonatkozó lényeges adatok hiánya miatt nem tudta kiszámítani a kompenzációt az 1191/69/EGK rendelet 11. cikke alapján. A második szakértő ezért az alulkompenzáció lehetséges összegét a társaságnak a szolgáltatás üzleti alapon történő működtetése esetén keletkezett (becsült) potenciális bevételei, valamint a tényleges bevételek és a kapott állami hozzájárulások összege közötti különbségként számította ki. E számítások eredményeként a Buonotourist csak 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben részesült alulkompenzációban, amelynek összege kamatokkal együtt összesen 1 1 11 572 EUR. A szakértő azt állapította meg, hogy ez az összeg tekinthető az alulkompenzáció összegének.

(18) A Consiglio di Stato ennek megfelelően hozta meg 2012. november 7-i 5650/2012. sz. ítéletét, amely a régió által a Buonotourist számára fizetendő kiegészítő kompenzáció összegét 1 1 11 572 EUR-ban állapította meg és elrendelte, hogy ezen összeg kifizetésére 2012. december 7-ig kerüljön sor (5). A régió ezt az összeget 2012. december 21-én fizette ki a Buonotouristnak.

(19) A régió által az 5650/2012. sz. ítélet nyomán a Buonotouristnak kifizetett fenti kiegészítő kompenzáció a be nem jelentett intézkedés és e határozat tárgya.

2.3. AZ OLASZ HATÓSÁGOK ÁLTAL BENYÚJTOTT KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK/ÉSZREVÉTELEK

(20) Az olasz hatóságok szerint a Buonotourist más regionális menetrend szerinti autóbuszos szállítási szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplőkhöz hasonlóan a társaság kérésére évente megújított ideiglenes engedély (koncesszió) alapján működött. A koncesszió kizárólagos jogot biztosított a társaság számára az érintett szolgáltatások nyújtására.

(21) Az olasz hatóságok arról is nyilatkoztak, hogy a Buonotourist a vizsgált időszak során minden évben kérte a régiótól a koncessziót az érintett útvonalakon nyújtott szolgáltatás elvégzésére, és hogy a koncessziós szerződésekben mindig kikötötték, hogy a szolgáltatások nyújtása teljes egészében az érintett vállalkozások kockázatára és kifejezetten "a szolgáltatás nyújtása kapcsán bármilyen támogatásra vagy kompenzációra szóló jogosultság nélkül" történik. Az olasz hatóságok mintaként benyújtották egy másik vállalkozással az 1972/73-as időszakra kötött koncessziós szerződés másolatát (a továbbiakban: koncessziósszerződés-minta), és úgy nyilatkoztak, hogy az megegyezett a Buonotouristtal a vizsgált időszakban aláírt szerződéssel. Az olasz hatóságok azonban nem nyújtottak be olyan koncessziós szerződést, amelyet ténylegesen a Buonotouristtal kötöttek a vizsgált időszakban.

(22) Az olasz hatóságok azt állítják, hogy az említett koncessziós szerződések szerint a Buonotourist szabadon tehetett javaslatot az általa alkalmazandó szállítási formák helyettesítésére, illetve szabadon kérhette a közszolgáltatási kötelezettségek teljes vagy részleges eltörlését, amennyiben e kötelezettségek számára gazdasági hátránnyal jártak, azonban a társaság egyáltalán nem élt ezzel a joggal. Az olasz hatóságok ezenkívül azt állítják, hogy a társaság egyáltalán nem tájékoztatta a régiót arról, hogy gazdasági hátrány éri, illetve arról sem, hogy olyan kötelezettségeket teljesít, amelyeket nem teljesített volna, ha nem lett volna köteles azokat közszolgáltatási kötelezettség keretében teljesíteni. Végezetül az olasz hatóságok szerint a Buonotourist egyáltalán nem kérte a közszolgáltatási kötelezettségek eltörlését, ahogyan azt az 1191/69/EGK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése előírja.

(23) Az olasz hatóságok szerint a Buonotouristnak a múltban juttatott állami hozzájárulások elszámolóáras módszeren alapultak, és azokat a 16/1983. sz. regionális törvényben (6) meghatározott bizonyos paraméterek, például a szerződött kilométerek és a megtett kilométerek összevetése, az alkalmazottak és az autóbuszok száma - amely a nyújtott szolgáltatás típusától (városi, hegyvidéki, dombvidéki) függően változik -, az alkalmazottak jogállása és juttatásai, a vállalkozás mérete és az autóbuszok költsége alapján számítottak ki.

(24) Az olasz hatóságok azt is kétségbe vonják, hogy a Buonotourist igazolta, hogy hatékonyan és helyesen teljesítette az 1191/69/EGK rendeletben előírt közszolgáltatási kötelezettségeket, és azt állítják, hogy a Buonotourist nem rendelkezett az említett rendelet 1. cikkének (5) bekezdésében előírt számviteli elkülönítési rendszerrel.

2.4. A KOMPENZÁCIÓ ÖSSZEGE

(25) A (15) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Consiglio di Stato két szakértőt jelölt ki a régió által az 1191/69/EGK rendelet 6., 10. és 11. cikke alapján a Buonotourist részére fizetendő kiegészítő kompenzáció meghatározására. 2012. szeptember 27-én mindkét szakértő kiadta a jelentését (a továbbiakban: jelentés), azonban csak a második szakértő tudta kiszámítani a régió által a Buonotourist részére fizetendő kiegészítő kompenzációt.

(26) A jelentésben a második szakértő többször megismétli, hogy a felek egymással nem egyező vagy nem eléggé pontos, csak közelítő jellegű adatokat nyújtottak be. A második szakértő különösen azt az észrevételt tette, hogy a felek a múltban kifizetett kompenzációra vonatkozóan egymásnak ellentmondó alátámasztó dokumentumokat nyújtottak be. Az olasz hatóságok állításával szemben a második szakértő megjegyzi, hogy a Buonotourist elkülönített számviteli nyilvántartást vezetett a tömegközlekedési és a magáncélú szállítási tevékenységeiről, ugyanakkor kifejti, hogy nem tudta ellenőrizni, hogy bizonyos költségeket valóban helyesen számoltak-e el az egyik vagy a másik tevékenységi ág terhére. A második szakértő azt is kifejti, hogy még a Consiglio di Stato által előírt induktív módszerrel sem szerezhetett megbízható adatokat azokról a költségekről, amelyek a közszolgáltatási kötelezettség eltörlése esetén nem merültek volna fel.

(27) A második szakértő ezért azt állapította meg, hogy a működtetési vagy szállítási kötelezettségért nyújtott, az 1191/69/EGK rendelet 10. cikke alapján kiszámított kiegészítő kompenzáció nem határozható meg.

(28) Ami a díjszabási kötelezettségekkel kapcsolatos, az 1191/69/EGK rendelet 11. cikke szerinti kiegészítő kompenzációt illeti, a második szakértő elismeri, hogy az hiányzó és/vagy megbízhatatlan adatok miatt nem számítható ki a szóban forgó rendelkezés (1) bekezdése alapján. Ezért a Consiglio di Stato által előírt induktív módszert alkalmazta.

(29) Az 1191/69/EGK rendelet 11. cikke többek között arról rendelkezik, hogy a díjszabási kötelezettség esetén elrendelt ellentételezés összege az alábbi két összeg különbözetével egyezik meg:

- az első összeg egyrészt a közlekedési mértékegység várható száma, valamint: másrészt a közlekedési mértékegységek tényleges száma és a figyelembe vett időszakra megállapított díj szorzata közötti különbözet.

- annak a legkedvezőbb fennálló díjnak a szorzata, amelyet a használók igénybe vehetnének, ha a kérdéses kötelezettség nem létezne, vagy

- amennyiben ilyen díj nem létezik, annak a díjnak a szorzata, amelyet a vállalkozás alkalmazott volna, ha üzleti alapon működne, és figyelembe venné mind a kérdéses művelet költségeit, mind a piac helyzetét;

- A második összeg a fennálló legkedvezőbb díj, illetve a vállalkozás által üzleti alapon meghatározható díj alkalmazásával járó költség és a kötelező díj alkalmazásával ténylegesen felmerült költség különbözete.

(30) A szóban forgó összegek meghatározásához szükséges adatok hiányában a második szakértő a fizetendő kompenzáció összegét az alábbi értelmezés szerint vett két összeg különbözeteként számította ki:

- A közlekedési mértékegységek várható és tényleges számának hiányában az első összeg a tényleges költségek (vagy ha ezek alacsonyabbak, a standard költségek) (7) fedezéséhez szükséges összeg és a lebonyolított forgalomból származó bevételek különbözete (8).

- Ami a második összeget illeti, a szakértő megítélése szerint annak a tényleges költségek (vagy ha ezek alacsonyabbak, a standard költségek) (9), valamint a tényleges költségek (vagy ha ezek alacsonyabbak, a standard költségek) és a már megkapott kompenzáció összegének (10) különbözetével csökkentett összeggel kell egyenlőnek lennie.

(31) A második szakértő szerint e számításokból az következik, hogy a vizsgált időszak tekintetében a Buonotourist csak 1998-ra, 1999-re és 2000-re vonatkozóan állíthatta, hogy a számára előírt díjszabási kötelezettségek miatt alulkompenzációban részesült. A második szakértő számítása szerint az e három év alatti alulkompenzáció összege 8 38 593,21 EUR volt, amelyhez 2 72 979,13 EUR törvényes kamat adódott, így a kiegészítő kompenzáció 1 1 11 572 EUR-t tett ki. A Consiglio di Stato ítéletében ennek az összegnek a régió által a Buonotourist javára történő kifizetését rendelte el, és ezt az összeget folyósította a régió ténylegesen 2012. december 21-én.

2.5. AZ ELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK INDOKAI

(32) Ahogyan azt az eljárás megindításáról szóló határozat kifejti, a Bizottságnak több kétsége merült fel az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

(33) A Bizottság először is azt vonta kétségbe, hogy teljesült-e az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) által az Altmark-ügyhöz kapcsolódó ítélkezési gyakorlatban (11) megállapított négy feltétel.

(34) Másodszor a Bizottságnak az 1191/69/EGK rendelet szerinti bejelentési kötelezettség alóli mentesség tekintetében merültek fel kétségei. Az, hogy ebben az ügyben az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése valóban mentesítette-e az olasz hatóságokat az előzetes bejelentési kötelezettség alól, tehát először is attól függ, hogy a régió lényegében egyoldalúan írta-e elő a közszolgáltatási kötelezettséget a Buonotourist számára, másodszor pedig attól, hogy a szóban forgó kötelezettség alapján kifizetett kompenzáció megfelel-e az 1191/69/EGK rendelet előírásainak. A Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a Buonotouristnak megítélt kompenzáció megfelelt-e ezeknek a feltételeknek.

(35) Harmadszor a Bizottságnak kétségei merültek fel azt illetően, hogy az intézkedés összeegyeztethető-e az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12). Amennyiben megerősítést nyerne, hogy az 1191/69/EGK rendelet szerinti bejelentési kötelezettség alóli mentességnek legalább az egyik feltétele nem teljesült, és az 1370/2007/EK rendelet szerinti értékelést kellene végezni, a Bizottságnak kétségei merülnének fel azt illetően, hogy ebben az ügyben teljesültek-e az említett rendelet feltételei.

3. OLASZORSZÁG ÉSZREVÉTELEI

(36) A nemzeti hatáskörű olasz hatóságok nem tettek észrevételt az eljárás megindításáról szóló határozatra. Észrevételek csak Campania régiótól érkeztek.

(37) Először is a régió annak igazolására hivatott dokumentumokat nyújtott be, hogy a Buonotourist a vizsgált időszakban a koncesszió keretébe tartozó szolgáltatások mellett a saját kockázatára teljesített "engedélyezett szolgáltatásokat". Úgy tűnik például, hogy a Buonotourist nemzetközi és régióközi autóbuszos szállítási szolgáltatásokat nyújtott a vizsgált időszakban. Ezenfelül a régió kifejtette, hogy a Buonotourist csak a bérbeadási szolgáltatások és az autóbuszos szállítási szolgáltatások tekintetében végzett számviteli elkülönítést, a saját kockázatára teljesített "engedélyezett szolgáltatások" további elkülönítéséről nem gondoskodott.

(38) Másodszor a régió ismét kiemelte, hogy a vizsgált időszakban nem került sor közszolgáltatási kötelezettségek egyoldalú előírására. A régió megjegyezte, hogy a társaság az akkor hatályos szabályozás szerint a koncessziós szolgáltatások évenkénti megújítását kérte, és hogy egyik koncessziós jogi aktus sem vonta maga után közszolgáltatási kötelezettségek egyoldalú előírását. Ráadásul a Consiglio di Stato 2009-ben hozott ítélete nyomán a régió több alkalommal kérte a Buonotouristtól a közszolgáltatási kötelezettségeket előíró jogi aktusok vagy szerződések bemutatását annak érdekében, hogy eleget tegyen az ítéletnek. A régió szerint a társaság egyáltalán nem reagált ezekre a kérésekre. A maximális díjszabás tekintetében a régió megjegyezte, hogy a koncessziós szerződésekben feltüntetett díjszabás forrása az ugyanezen ágazatban működő összes társaság által alkalmazott általános árpolitika volt.

4. AZ ÉRDEKELTEK ÉSZREVÉTELEI

(39) Az eljárás megindításáról szóló határozatra válaszul egyetlen harmadik félként a Buonotourist, az intézkedés kedvezményezettje nyújtott be észrevételeket. A Buonotourist a beadványaiban nem értett egyet a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott előzetes álláspontjával.

(40) A Buonotourist a számára előírt kötelezettségekre vonatkozó állításának alátámasztására azzal érvelt, hogy a közszolgáltatási kötelezettségeket nem a koncessziót odaítélő - nem létező - dokumentum határozta meg, hanem e kötelezettségek kizárólag a régió azon belső jogi aktusaiból fakadtak, amelyek előzetesen meghatározták a vállalkozás szervezeti felépítését, valamint az elszámolóáras mechanizmus szerinti kompenzációt. A Buonotourist kifejtette, hogy Olaszország a 151/81. sz. törvénnyel, a 16/83. sz. regionális törvénnyel, az 59/97. sz. törvény 4. cikkével és a 422/97. sz. törvényerejű rendelettel szabályozta a közszolgáltatási kötelezettségeket. A közszolgáltatást a régió egy 1972/73-as koncessziós jogi aktus útján bízta a Buonotouristra, és azt 2003-ig évente megújította. Arra, hogy a Buonotourist számára közszolgáltatási kötelezettségeket - például díjszabási kötelezettségeket, útvonalakra, menetrendekre és megállókra vonatkozó kötelezettségeket - írtak elő az 1996-2002 közötti időszakra, állítólag a következő dokumentumokból lehet következtetni:

- a Buonotourist és a régió által a 3/02. sz. regionális törvény 46. cikkével összhangban 2003-ra aláírt, a meglévő koncessziókat hatályon kívül helyező és azokat mással felváltó "áthidaló szolgáltatási szerződés",

- a regionális végrehajtó szerv 1999. december 30-i 8726. sz. határozata (delibera della Giunta Regionale), amely engedélyezte a Buonotourist számára, hogy a társaság és más kérelmezők kérése nyomán egyes útvonalakat módosítson,

- a regionális végrehajtó szerv 2000. május 4-i 323. sz. határozata, amely a régión belüli autóbuszos szállítási szolgáltatások esetében meghosszabbította a bérletköltség-emelés felfüggesztésének időtartamát,

- a rendes bérletek és a dolgozói járatokra (linee operaie) szóló bérletek díjszabásának számítási módja közötti különbségtételt ismertető 4770/2000. sz. feljegyzés,

- a régió közlekedési tanácsnokának (Assessore ai Trasporti) a líráról euróra történő áttérésről szóló 1609/2001. sz. rendelete, amely emlékeztette a szolgáltatókat arra, hogy minden szabálytalan díjemelés tilos, és hogy a tilalom "koncessziós/szerződéses kötelezettség".

(41) A Buonotourist azzal is érvelt, hogy mivel a régió több alkalommal csökkentette a standard költség összegét, és azt nem egységesen alkalmazta a különböző útvonalak és koncessziók tekintetében, egyes szolgáltatók úgy döntöttek, hogy bizonyos, folyamatosan veszteségesen működtetett autóbuszvonalakat megszüntetnek. A régió állítólag azt válaszolta, hogy a szolgáltatók kötelesek az útvonalakat a közszolgáltatási kötelezettségek keretében működtetni, és hogy keresetet indít ellenük a közszolgáltatás akadályozásáért, ha tevékenységüket valóban megszüntetik. A Buonotourist szerint ez arra utalt, hogy közszolgáltatási kötelezettségeket írtak elő számára. A Buonotourist azonban nem szolgáltatott bizonyítékot ennek az állításnak az alátámasztására.

(42) A Buonotourist ezenkívül azt állította, hogy elsősorban (tevékenységének 80 %-ában) helyi közlekedési szolgáltatóként működik. A többi részt kitevő egyéb jellegű gazdasági tevékenységéről elkülönített számviteli nyilvántartást vezetett.

(43) A Buonotourist, miután emlékeztetett a Consiglio di Stato nemzeti szinten hozott jogerős ítéletére, kétségbe vonta a régió által felhozott alábbi érveket:

- a számítást nem támasztották alá költséghelyek szerint elkülönített analitikus nyilvántartással a közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozó tevékenységek megkülönböztetése érdekében,

- az 1191/69/EGK rendelet 10. és 11. cikke szerint kiszámítandó konkrét tételek azonosítását lehetővé tevő számviteli adatok hiánya miatt a számításra induktív módon, a régió által "homályosnak és szokatlannak" ítélt módszerrel került sor.

(44) A Buonotourist kifejtette, hogy az alkalmazandó szabályozás kizárólag azt írta elő, hogy a közszolgáltatási kötelezettség keretében működtetett tömegközlekedési szolgáltatáshoz kapcsolódó számviteli adatok nyilvántartása más üzleti tevékenységek számviteli adataitól elkülönítetten történjen, az egyes működtetett útvonalak tekintetében a költségeket és a bevételeket külön-külön feltüntető további számviteli bontást azonban nem írt elő. A Buonotourist azt állította, hogy elkülönített számviteli nyilvántartást vezet a közszolgáltatási tevékenységeire és az üzleti tevékenységeire vonatkozó számviteli adatokról, és hozzátette, hogy a régió egyáltalán nem kérdőjelezte meg ezeknek a számviteli adatoknak a megbízhatóságát, éppen ellenkezőleg, helyesen alkalmazta azokat az éves hozzájárulások kiszámításához és kifizetésekor.

(45) A Buonotourist azt is vitatta, hogy a benyújtott számviteli dokumentumok pusztán azért nem voltak elegendőek a kompenzáció iránti kérelem alátámasztására, mert éves pénzügyi kimutatásokból és "E. nyomtatványokból" (13) álltak, és mert azokhoz nem mellékelte hiánytalanul a mögöttes számviteli és igazgatási tételek másolatát (számviteli nyilvántartás, főkönyv, vevői és szállítói számlák, jegyértékesítésből származó bevételek stb.). A Buonotourist szerint ez az érv könnyen elvethető azzal a megjegyzéssel, hogy a régió ugyanezeket az adatokat a vizsgált időszakban elfogadta, mivel azokat megbízhatónak tekintette. Ezen túlmenően a vizsgált időszakra vonatkozó valamennyi számviteli és igazgatási dokumentum megőrzésére vonatkozó követelmény mára lejárt, így jelenleg objektív módon nehezen kérhetők másolatok. Ezért a kompenzáció teljes összegének a Consiglio di Stato által előírt induktív módszerrel történő visszamenőleges megállapítása helyénvaló. Végezetül a pénzügyi kimutatások tanúsítása megfelelően megtörtént, azok helyessége és hitelessége egyáltalán nem képezte vita tárgyát. Következésképp a Buonotourist által benyújtott elszámolások egyértelműen elegendőek az 1191/69/EGK rendelet előírásainak maradéktalanul megfelelő kompenzációszámításhoz.

(46) A számítási módszer helyességét és az uniós jogszabályokkal való összhangját illetően a Buonotourist úgy ítélte meg, hogy kompenzációban kell részesülnie azért a hátrányért, amely a közszolgáltatási kötelezettségei miatti alacsonyabb bevétel és magasabb költségek különbözete tekintetében érte. A Buonotourist az alacsonyabb bevétel értékének megbízható adatok alapján történő megállapításához először is az éves működési bevételt, vagyis a közlekedési mértékegységek tényleges számának és az előírt díjnak a szorzatát vette figyelembe. Ezt követően az éves pénzügyi kimutatásban rögzített tényleges költségek fedezéséhez szükséges bevétel figyelembevételével meghatározta az uniós szabályozásnak megfelelően levonandó összeget. Az éves működési bevétel összege megegyezik a Buonotourist éves pénzügyi kimutatásában és a régiónak évente megküldött, a régió által kétségbe nem vont megbízhatóságú E. nyomtatványokon külön-külön feltüntetett, díjszabási kötelezettség keretében folytatott tevékenység során szerzett tényleges bevételével. Ezért ezeket az összegeket nem szükséges az összetevőikre bontani, annak ellenére, hogy magukban foglalják a koncesszió keretébe nem tartozó útvonalakon szerzett bevételeket, és ezért túlbecsléshez vezetnek. A levonandó összeg tekintetében a Buonotourist azt állította, hogy olyan kritériumot használt, amely maradéktalanul megfelelt az 1191/69/EGK rendeletben foglalt rendelkezéseknek, amelyek lehetővé tették a ténylegesen felmerült költségeket kötelezően fedező díjszabásnak az alkalmazását, amelyet a társaság akkor alkalmazott volna, ha üzleti alapon működött volna. Ami a vállalkozás terhére a létező legkedvezőbb díj alkalmazása vagy üzleti alapon történő működése esetében felmerült költségek és a ténylegesen felmerült költségek különbözetét illeti, a Buonotourist a számítását a rendelet 11. cikkével teljes mértékben összhangban lévőnek ítélte, mivel a számításnál a működési költségek fedezésére a régiótól kapott hozzájárulások vonatkozásában a vállalkozás terhére a közszolgáltatási kötelezettség következtében felmerült alacsonyabb költséget vette figyelembe. A Buonotourist ezenkívül úgy véli, hogy lehetetlen megbecsülni az utasforgalmat szabad piaci forgatókönyv alapján. Ezért a Consiglio di Stato által előírt induktív módszer alkalmazása jogos. Végezetül a Buonotourist emlékeztetett arra, hogy a 10. és a 11. cikk egyaránt megállapítja a közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozó tömegközlekedési társaságok azon jogát, hogy a kötelezettségeikből fakadó valamennyi negatív pénzügyi hatásért kompenzációban részesüljenek.

(47) Ami az állami támogatás fogalmát illeti, a Buonotourist azzal érvelt, hogy a kérdéses időszakban a tömegközlekedés olaszországi piaca nem állt nyitva a más tagállamokban letelepedett vállalkozások részéről támasztott verseny előtt. A Buonotourist ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem merült fel a kereskedelem befolyásolása. Hasonlóképpen, a bizonyos útvonalakon egyoldalú, kizárólagos koncesszión alapuló helyi tömegközlekedési szolgáltatás jelenlegi szervezésére tekintettel a kompenzáció valószínűleg nem torzította a versenyt. Ezen túlmenően a kilométerenkénti standard költséget a régió írta elő, és azt a koncessziós jogosult az összes többi közszolgáltatási kötelezettséggel együtt elfogadta, ezért nem merül fel előny. A Buonotourist ezért úgy ítélte meg, hogy a Bíróság által az állami támogatás azonosításához megállapított feltételek közül ebben az ügyben legalább három nem teljesül.

(48) A Buonotourist ezért úgy véli, hogy a kompenzáció összeegyeztethetőségét az 1191/69/EGK rendelet figyelembevételével kell értékelni. Az 1191/69/EGK rendelet szerinti bejelentési kötelezettség alóli mentesség tekintetében a Buonotourist úgy ítélte meg, hogy mivel a régió egyoldalúan írta elő a díjszabási kötelezettséget, és az összegek nem szolgáltatási szerződés szerinti közszolgáltatási kötelezettségeket jelentenek, hanem a rendelet 11. cikke szerinti számítás koncesszió keretében történő helyes alkalmazásából származnak, a kompenzációként megítélt kifizetés mentesül az ugyanezen rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettség alól.

5. AZ ÉRDEKELTEK ÉSZREVÉTELEIRE OLASZORSZÁG ÁLTAL TETT ÉSZREVÉTELEK

(49) A nemzeti hatáskörű olasz hatóságok nem nyújtottak be észrevételt a Buonotourist észrevételeire. Csak Campania régió tett észrevételt 2014. július 11-én.

(50) A régió a beadványában kifejtette, hogy a Buonotourist által elkülönítetten vezetett számviteli nyilvántartás csak a bérbeadási szolgáltatásokra (noleggio/fuorilinea) és általában véve az autóbuszos szolgáltatásokra vonatkozott. A Buonotourist által nyújtott autóbuszos szolgáltatások azonban a társaság saját kockázatára ellátott régióközi és nemzetközi útvonalakra (az úgynevezett "engedélyezett" közlekedési szolgáltatásokra) is kiterjedtek. A régió bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a Buonotourist nyújtott ilyen engedélyezett szolgáltatásokat a vizsgált időszakban. A régió benyújtotta különösen a regionális végrehajtó szerv biregionális szolgáltatásokat engedélyező 8734/1999. sz. határozatát, valamint az infrastruktúráért és közlekedésért felelős minisztérium három régióközi útvonal kiszolgálását igazoló 4765/2011. sz. feljegyzését. Emellett a társaság 1998. és 2000. évi számviteli nyilvántartásához tartozó megjegyzésekben, valamint Lazio regionális közigazgatási bíróságának (Tribunal Amministrativo Regionale) 2157/2004. sz. ítéletében is egyértelműen szerepelnek a nemzetközi és a régióközi tevékenységek.

(51) Az "engedélyezett" régióközi és nemzetközi közlekedési szolgáltatások nyújtása nem szerepelt külön a Buonotourist számviteli nyilvántartásában. Végezetül e szolgáltatások számviteli elkülönítésére nem lehet következtetni a Buonotourist által a régiónak évente benyújtott E. nyomtatványokból, amelyekben az autóbuszos szolgáltatások nyújtásának tényleges költségei és bevételei külön-külön, a "Campania régióbeli helyi tömegközlekedés" címszó alatt, a bérbeadási szolgáltatások pedig a "Bérbeadás" (noleggio/fuorilinea) címszó alatt szerepelnek. A régió szerint a "Campania régióbeli helyi tömegközlekedés" oszlopban mindazon költségek és bevételek szerepelnek, amelyek általában az autóbuszos szolgáltatásokat - többek között a régióközi és a nemzetközi közlekedési szolgáltatásokat - tartalmazó "Autóbuszos szolgáltatásokra vonatkozó eredménykimutatás" soraiban szerepelnek.

6. A TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

6.1. A TÁMOGATÁS MEGLÉTE

(52) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint "a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."

(53) Ennek megfelelően ahhoz, hogy egy támogatási intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősüljön, együttesen kell teljesítenie az alábbi feltételeket:

- az államtól vagy állami forrásokból kell származnia,

- bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését szelektív előnyben kell részesítenie,

- torzítania kell a versenyt vagy azzal kell fenyegetnie, valamint

- érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.

6.1.1. Állami források és az államnak való betudhatóság

(54) A Bizottság megjegyzi, hogy a Consiglio di Stato ítélete előírja, hogy a régiónak kiegészítő kompenzációt kell fizetnie a Buonotourist számára a régió hatáskörébe tartozó útvonalakon a vizsgált időszakban biztosított menetrend szerinti autóbuszos szolgáltatások nyújtásáért. A bíróság által kijelölt második szakértő számításai szerint a Buonotouristot a számára előírt állítólagos díjszabási kötelezettségek következtében 1 1 11 572 EUR összegű alulkompenzáció formájában csak 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben érte gazdasági hátrány. A régió 2012. december 21-én kifizette ezt az összeget a Buonotouristnak annak érdekében, hogy eleget tegyen az ítéletnek.

(55) Az, hogy a régiót nemzeti bíróság kötelezte arra, hogy kompenzációt fizessen egy vállalkozásnak, nem jelenti azt, hogy a támogatás nem tudható be az ítéletnek eleget tevő régiónak, ugyanis az adott állam belföldi bíróságai az adott állam szerveinek tekintendők, és ennélfogva azokat köti a lojális együttműködés kötelezettsége (14).

(56) Az intézkedés ezért az államnak tudható be, és a kompenzáció kifizetésére felhasznált források állami források.

6.1.2. Szelektív gazdasági előny

(57) A Bizottság először is megjegyzi, hogy a Buonotourist gazdasági tevékenységet folytat, mégpedig díjazás ellenében végez személyszállítást. A Buonotourist ezért a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak tekintendő.

(58) Az intézkedés odaítélése is szelektívnek tekintendő, mivel csak a Buonotourist számára kedvező.

(59) Ami a szelektív gazdasági előny biztosítását illeti, az Altmark-ítéletből következik, hogy az állam által vagy állami forrásokból vállalkozásoknak közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott kompenzáció nem biztosít előnyt az érintett vállalkozásoknak, és ezért nem minősül a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak, amennyiben négy feltétel együttesen teljesül (15):

- először is a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségek terhelik, és e kötelezettségek egyértelműen meghatározottak,

- másodszor az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló feltételeket tárgyilagos és átlátható módon, előzetesen megállapították,

- harmadszor az ellentételezés nem haladja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészben vagy részben való fedezéséhez szükséges mértéket, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre,

- negyedszer, amikor a közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásával megbízott vállalkozás kiválasztása nem közbeszerzési eljárás keretében történik, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján állapították meg, amelyek egy átlagos, jól vezetett és a szükséges közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez közlekedési eszközökkel megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor felmerülnének, figyelemmel az érintett bevételekre és az e kötelezettségek teljesítéséből származó méltányos nyereségre.

(60) Az Altmark-ítélet előírja, hogy a vállalkozásoknak a számukra kirótt közszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséért nyújtott kompenzáció esetében a gazdasági előny fennállásának kizárása érdekében mind a négy feltételnek együttesen kell teljesülnie.

(61) A Bizottság először is megjegyzi, hogy sem a Buonotourist, sem az olasz hatóságok nem tudtak a vizsgált időszakra vonatkozó megbízási aktust benyújtani számára, és hogy a Buonotourist nem tudta egyértelműen megnevezni az általa teljesítendő, közszolgáltatási kötelezettségeknek minősíthető kötelezettségeket, ahogyan azt alább a 6.2. szakasz i. pontja részletesebben kifejti.

(62) Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy a Consiglio di Stato ítéletében megítélt kompenzáció kizárólag a szükséges és megbízható adatok hiányában, induktív módszerrel végzett utólagos számításon alapul. A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy azokat a paramétereket, amelyek alapján a bíróság által kijelölt szakértők az állítólagos alulkompenzációt kiszámították, nem állapították meg előzetesen, és hogy ezért úgy tűnik, hogy a be nem jelentett intézkedés tekintetében a második Altmark-feltétel nem teljesül.

(63) Tekintettel arra, hogy az Altmark-feltételeknek együttesen kell teljesülniük, a Bizottságnak nem szükséges megvizsgálnia, hogy ebben az ügyben teljesül-e a két másik Altmark-feltétel. Ennek megfelelően a Buonotouristnak a vizsgált időszakban nyújtott szolgáltatásokért fizetett kiegészítő kompenzáció a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében szelektív gazdasági előnyben részesíti a társaságot.

6.1.3. A verseny torzítása és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás

(64) A Buonotourist észrevételeiben azzal érvelt, hogy a tömegközlekedés olaszországi piaca a vizsgált időszakban nem volt nyitott a más tagállamokban letelepedett vállalkozások részéről támasztott verseny előtt, tehát a vitatott intézkedés következtében nem merülhetett fel sem a kereskedelemre gyakorolt hatás, sem a verseny torzítása.

(65) A Bizottság először is emlékeztet arra, hogy a vitatott intézkedést 2012. december 21-én hajtották végre, jóval azt követően, hogy a személyszállítási közszolgáltatás olaszországi piaca megnyílt a verseny előtt. Mivel a vizsgált intézkedés abban az időpontban fejtette ki hatásait a piacon, azt is abban az időpontban kell értékelni, hogy az intézkedés torzíthatja-e a versenyt, illetve befolyásolhatja-e a tagállamok közötti kereskedelmet.

(66) A Bizottság mindenesetre még azt is megjegyzi, hogy amint azt a Bíróság az Altmark-ítéletben megjegyezte, 1995 óta több tagállam megkezdte egyes közlekedési piacainak a más tagállamokban letelepedett vállalkozások részéről támasztott verseny előtti megnyitását, így számos vállalkozás már a származási országától eltérő tagállamokban is nyújt városi, elővárosi vagy regionális közlekedési szolgáltatásokat.

(67) Ezért úgy tekintendő, hogy a Buonotourist számára megítélt kompenzáció valószínűleg torzítja az autóbuszos személyszállítási szolgáltatások nyújtása területén folyó versenyt, és valószínűleg befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet, amennyiben rontja a más tagállamokban letelepedett fuvarozási vállalkozások olaszországi szolgáltatásnyújtási lehetőségét, és megerősíti a Buonotourist piaci pozícióját azáltal, hogy mentesíti olyan költségek alól, amelyeket rendes tevékenysége vagy mindennapos üzletvezetése keretében általában viselnie kellene (16).

(68) A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy a Buonotourist más piacokon, például a bérbeadási szolgáltatások piacán is tevékenykedik, így azokon a piacokon verseng más uniós vállalkozásokkal. A Buonotourist számára megítélt kompenzáció azokon a piacokon is fenyegethet versenytorzítással és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolásával.

(69) A Bizottság ennek megfelelően megállapítja, hogy az intézkedés torzítja a versenyt és befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

6.1.4. Következtetés

(70) A fentiek fényében a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősül.

6.2. AZ 1191/69/EGK RENDELET SZERINTI BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÓLI MENTESSÉG

(71) A Consiglio di Stato érvelése szerint a Buonotourist a szóban forgó közlekedési szolgáltatások nyújtásáért a szolgáltatásnyújtás időpontjában szerezte meg a kiegészítő kompenzációra való jogosultságot. Ahhoz, hogy ez az érvelés helytálló legyen, a kompenzációs kifizetéseknek mentesülniük kellett az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelező bejelentési eljárás alól. Ellenkező esetben, amennyiben a kompenzáció az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, a kompenzáció bejelentésének elmulasztása a kompenzációt a Szerződés 108. cikke szerint jogellenessé teszi.

(72) Ennek oka, hogy az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a rendelet értelmében kifizetett kompenzáció mentesül a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésében említett előzetes tájékoztatási kötelezettség, és így a bejelentési kötelezettség alól.

(73) A Combus-ítéletből azonban az következik, hogy a "közszolgáltatási kompenzáció" említett rendelkezés értelmében vett fogalmát igen szűken kell értelmezni (17). Az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alóli mentesség csak a vállalkozásra egyoldalúan - a rendelet 2. cikke szerint - kirótt közszolgáltatási kötelezettségekért járó, ugyanazon rendelet 10-13. cikkében ismertetett módszer (a közös ellentételezési eljárás) alkalmazásával kiszámítandó kompenzációra, nem pedig a rendelet 14. cikkében meghatározott közszolgáltatási szerződésekre vonatkozik. Az 1191/69/EGK rendelet 14. cikkében meghatározott közszolgáltatási szerződés alapján kifizetett, állami támogatással járó kompenzációt annak hatálybaléptetése előtt be kell jelenteni a Bizottságnak. Ennek hiányában a kompenzáció a Szerződés 108. cikkének megfelelően jogellenesen végrehajtott támogatásnak minősül.

(74) Az, hogy ebben az ügyben az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése valóban mentesítette-e az olasz hatóságokat az előzetes bejelentési kötelezettség alól, tehát először is attól függ, hogy a régió lényegében egyoldalúan írta-e elő a közszolgáltatási kötelezettséget a Buonotourist számára, másodszor pedig attól, hogy a szóban forgó kötelezettség alapján kifizetett kompenzáció megfelel-e az 1191/69/EGK rendelet előírásainak. A Bizottság mindkét kérdést sorrendben megvizsgálja.

i. Egyoldalúan előírt közszolgáltatási kötelezettség

(75) A Bizottság megjegyzi, hogy sem a Buonotourist, sem az olasz hatóságok nem tudtak benyújtani számára a vizsgált időszakra vonatkozó megbízási aktust. A Buonotourist csak 2003-tól végrehajtott szerződéseket nyújtott be a Bizottságnak.

(76) Az olasz hatóságok azt állítják, hogy az általuk benyújtott - egy másik vállalkozást érintő - koncessziósszerződés-minta a vizsgált időszakban a régióban egységesen használt szerződésminta volt. A koncessziósszerződés-minta azonban csak 1972 áprilisától 1973 decemberéig, azaz a vizsgált időszaknál több mint 20 évvel korábban, és a Buonotourist első kompenzációjának alapját képező 16/1983. sz. regionális törvénnyel végrehajtott 151/1981. sz. törvény hatálybalépése előtt volt érvényes. Bár úgy tűnik, hogy a koncessziósszerződés-minta előírt olyan kötelezettségeket, amelyek közszolgáltatási kötelezettségeknek minősülhetnek (például a 2., 9. és 10. pontban), beleértve a diákoknak, dolgozóknak, tanároknak, magán- és állami szektorbeli alkalmazottaknak biztosítandó engedmények alkalmazására vonatkozó kötelezettséget, valamint utasok egyes csoportjainak díjmentes szállítására vonatkozó kötelezettséget, a megbízási aktus hiánya miatt a Bizottság nem rendelkezik arra vonatkozó bizonyítékkal, hogy ugyanezek a kötelezettségek ténylegesen vonatkoztak a Buonotouristra a vizsgált időszakban. Tekintettel arra, hogy a nyújtott szolgáltatások menetrend szerinti szolgáltatások voltak, a koncessziós előírásoknak, amelyek kizárólagos jogot biztosítottak a Buonotourist számára a szolgáltatások nyújtására, szükségszerűen inkább a nyújtandó szolgáltatások feltételeit kellett előzetesen meghatározniuk. A Buonotourist nem szolgáltatott bizonyítékot annak igazolására, hogy ezeket a feltételeket a régió írta elő egyoldalúan, nem pedig a szolgáltató javasolta a régió által később engedélyezett kizárólagos szolgáltatásnyújtási jog ellenében. A bíróság által kijelölt szakértő által az állítólagos alulkompenzáció kiszámításához alkalmazott módszertan mindenesetre nem hivatkozik ezekre a kötelezettségekre.

(77) A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a régió és a Buonotourist által a - társaságnak a vizsgált időszakban nyújtott - kompenzáció jogalapjaként meghatározott 16/1983. sz. regionális törvényből fakadhat-e közszolgáltatási kötelezettség (lásd a (23) és a (40) preambulumbekezdést). Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy az említett regionális törvény csak arról rendelkezik, hogy a koncessziós rendszerben helyi tömegközlekedési szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplők és állami vagy magánvállalkozások részesülhetnek állami hozzájárulásban. A regionális törvény 2. cikke egyértelműen kimondja, hogy "a fent [a 2. cikkben] meghatározott regionális hozzájárulások által nem fedezett esetleges veszteség vagy hiány továbbra is az egyes vállalkozásokat terheli".

(78) A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a Buonotourist által benyújtott regionális jogi aktusok (lásd a (40) preambulumbekezdést) említettek olyan szerződéses kötelezettségeket, amelyek a vizsgált időszakban a Buonotourist és a régió között fennálltak. E jogi aktusok azonban nem határozzák meg egyértelműen azokat a kötelezettségeket, amelyek közszolgáltatási kötelezettségeknek minősülhetnek, annak ellenére, hogy esetleges fennállásukról tanúskodnak. A szerződéses kötelezettségek fennállásának ténye ráadásul kizárja, hogy a Buonotourist számára egyoldalúan írjanak elő közszolgáltatási kötelezettséget. A bíróság által kijelölt szakértő által az állítólagos alulkompenzáció kiszámításához alkalmazott módszertan mindenesetre nem hivatkozik ezekre a kötelezettségekre.

(79) Ami a díjszabási kötelezettség esetleges fennállását illeti, bár a bíróság által kijelölt szakértő a kiegészítő kompenzációt az 1191/69/EGK rendelet 11. cikke alapján számította ki, a Bizottság nem rendelkezik arra vonatkozó bizonyítékkal, hogy ezt a kötelezettséget lényegében egyoldalúan írták elő a Buonotourist számára. Az 1191/69/EGK rendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint a díjszabási kötelezettség olyan kötelezettség, "amely abban a tekintetben terheli a fuvarozási vállalkozásokat, hogy azok, különösen az utasok egyes rétegei, egyes árukategóriák vagy egyes útvonalak tekintetében olyan, valamely hatóság által megszabott vagy jóváhagyott díjakat alkalmazzanak, amelyek ellentétesek a vállalkozás üzleti érdekeivel, és amelyek különleges díjszabási intézkedések bevezetéséből vagy módosításuk elutasításából fakadnak". Ezzel szemben a díjszabási kötelezettségek fogalommeghatározását "nem kell alkalmazni olyan kötelezettségekre, amelyek a gazdaság egészére vonatkozó általános árpolitikai intézkedésekből fakadnak, illetve olyan intézkedésekre, amelyeket a szállítási díjakra és feltételekre vonatkozó általános érvénnyel hoznak a közlekedési piacnak vagy egy részének a szervezésére tekintettel". A Bizottság elismeri, hogy az 1972/73-as koncessziósszerződés-minta 27. pontja a hatálya alá tartozó szolgáltatók számára megállapítja az alkalmazandó díjszabást, a Bizottság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a vizsgált időszakra vonatkozóan nem kapott a Buonotouristot érintő hasonló koncessziós vagy megbízási aktust, amelyből megállapíthatta volna a társaság számára előírt említett kötelezettségeket. A Bizottság mindenesetre megjegyzi, hogy a 16/1983. sz. regionális törvény 2. cikke szerint a tömegközlekedési szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak járó éves kompenzációt előzetesen, a minimális díjak alkalmazásából származó bevételek és az úgynevezett standard költség különbözeteként számították ki (lásd a (23) preambulumbekezdést). A Bizottság ezért azt állapítja meg, hogy a regionális törvény minimális díjakról rendelkezett, ami szintén kizárja az általános díjszabási kötelezettség meglétét.

(80) Összességében nem tűnik úgy, hogy a Buonotourist által esetleg teljesítendő közszolgáltatási kötelezettségeket egyoldalúan írták volna elő a számára. A Bizottság ennek kapcsán megjegyzi, hogy a vizsgált időszak mind a hét évére a Buonotourist kezdeményezte a koncessziók megújításának kérelmezését.

(81) A Buonotourist nem támasztotta alá bizonyítékkal azt az érvét, amely szerint a szolgáltatók közszolgáltatási kötelezettségek keretében voltak kötelesek az útvonalakat működtetni, annak ellenére, hogy a régió több alkalommal csökkentette a standard költség összegét, és a közszolgáltatás akadályozásáért keresetet indított volna ellenük, ha valóban megszüntetik tevékenységüket, így ez az érv nem használható fel az ezen ügyben egyoldalúan előírt közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó megállapítás alátámasztására.

ii. A kompenzáció megfelelése a közös ellentételezési eljárásnak

(82) Még ha igazolást is nyert volna, hogy a közszolgáltatási kötelezettségeket ebben az esetben egyoldalúan írták elő a Buonotourist számára, a szóban forgó szolgáltatásokért járó kompenzációnak az 1191/69/EGK rendelet (IV. szakasza) szerinti közös ellentételezési eljárásnak is meg kellene felelnie ahhoz, hogy mentesüljön a rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti előzetes bejelentés kötelezettsége alól. A Bizottság megítélése szerint ez az eset nem áll fenn.

(83) A Bizottság először is megjegyzi, hogy az 1191/69/EGK rendelet szerinti közös ellentételezési eljárás közszolgáltatási kötelezettség előírásából fakadó pénzügyi terhek tekintetében nyújtandó kompenzáció kiszámítására vonatkozó módszert határoz meg. Az 1191/69/EGK rendelet 1. cikke (5) bekezdésének a) pontja előírta, hogy 1992. július 1-jétől kezdődő hatállyal a nemcsak közszolgáltatási kötelezettségekkel járó szolgáltatást nyújtó, hanem egyéb tevékenységeket is folytató fuvarozási vállalkozásoknak a közszolgáltatási jellegű szolgáltatásaikat külön részlegek keretében kell megszervezniük, amelyeknek meg kell felelniük a következő feltételeknek: i. az egyes tevékenységek üzemi számláit el kell különíteni, és az egyes tevékenységekre jutó eszközhányadot az érvényes számviteli szabályoknak megfelelően kell felhasználni, és ii. a kiadási oldalt az üzleti bevételnek és a hatóságoktól befolyt összegeknek kell kiegyenlíteniük anélkül, hogy fennállna az átvitel lehetősége a vállalkozás bármely más tevékenységéből vagy tevékenységéhez.

(84) A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az Antrop-ítéletben a Bíróság szerint az eljárásban meghatározott követelmények nem teljesülnek, amennyiben a számviteli nyilvántartások megbízható adatai alapján nem állapítható meg [a vállalkozás] által a koncessziója tárgyát képező övezetben folytatott tevékenységre jutó költségek és az azoknak megfelelő bevétel különbözete, következésképpen lehetetlen kiszámítani a közszolgáltatási kötelezettségeknek az említett vállalkozás által történő teljesítéséből származó többletköltséget (18).

(85) A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Buonotourist számára biztosított kompenzáció nem tesz eleget ezeknek a követelményeknek. A Buonotourist megerősítette, hogy az állítólag közszolgáltatási kötelezettségek körébe tartozó tevékenységei mellett bérbeadási tevékenységeket is folytatott. A régió további állítása szerint a Buonotourist régióközi és nemzetközi autóbuszos szolgáltatások formájában más tevékenységeket is folytatott (lásd az (50)-(52) preambulumbekezdést). Azonban sem a Buonotourist, sem az olasz hatóságok nem bizonyították, hogy e tevékenységek esetében a társaság megfelelő, elkülönített számviteli nyilvántartást vezetett volna. A jelek szerint a Buonotourist ezt burkoltan meg is erősítette azzal az állításával, hogy a régiónak évente megküldött E. nyomtatványokon feltüntetett összegek koncesszió keretébe nem tartozó útvonalakon szerzett bevételeket is magukban foglaltak (lásd a (45) preambulumbekezdést).

(86) A Bizottság megítélése szerint a Buonotourist azon érve, hogy a vizsgált időszakra vonatkozó összes számviteli és igazgatási dokumentum megőrzésére vonatkozó jogi előírás mára lejárt, nem releváns a kiegészítő kompenzáció összegének induktív módszerrel történő utólagos igazolása kérdésében. Mindenesetre amennyiben igazolást nyer, hogy létezik ilyen, nemzeti jogból fakadó követelmény, az nem gyengíthet a Bíróság ítélkezési gyakorlatából vagy az 1191/69/EGK rendeletből fakadó olyan kötelezettséget, amelynek teljesülését igazolni kell, mielőtt közszolgáltatásért járó kompenzáció fizethető a szolgáltatónak.

(87) Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy az 1191/69/EGK rendelet 13. cikke előírja, hogy a hatóságoknak előzetesen rögzíteniük kell az ellentételezés összegét. Amint a Bizottság a (62) és (63) preambulumbekezdésben már kifejtette, a kiegészítő kompenzációnak a Consiglio di Stato által előírt, utólagos értékelés alapján történő kiszámítása ellentmond az említett rendelkezésnek.

(88) Ezen észrevételek fényében a Bizottság megállapítja, hogy a Consiglio di Stato szerint a Buonotourist számára fizetendő kiegészítő kompenzáció nem mentesült az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti előzetes bejelentési kötelezettség alól.

6.3. A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE

(89) Mivel nem igazolták, hogy a vizsgált intézkedés mentesült az 1191/69/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti előzetes bejelentés kötelezettsége alól, meg kell vizsgálni a kifizetés belső piaccal való összeegyeztethetőségét, ugyanis az a fenti 6.1. szakaszban foglaltaknak megfelelően a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

(90) A Szerződés 93. cikke a közlekedés összehangolása és a közlekedés területén kirótt közszolgáltatási kötelezettségek tekintetében nyújtott állami támogatások összeegyeztethetőségére vonatkozó szabályokat ír elő, és a 107. cikk (3) bekezdése, valamint a 106. cikk (2) bekezdése tekintetében lex specialis-nak minősül, mivel különleges szabályokat tartalmaz az állami támogatás összeegyeztethetőségére vonatkozóan. A Bíróság kimondta, hogy e cikk "a közlekedési támogatások Szerződéssel való összeegyeztethetőségét csak olyan, jól körülhatárolt esetekben ismeri el, amikor nem sérülnek [az Unió] általános érdekei" (19).

(91) 2009. december 3-án hatályba lépett az 1370/2007/EK rendelet, amely hatályon kívül helyezte az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendeletet (20). Az 1370/2007/EK rendelet a vasúti és közúti személyszállítási szolgáltatások vonatkozásában alkalmazandó a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezésére.

(92) A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a be nem jelentett intézkedés összeegyeztethetőségét az 1370/2007/EK rendelet alapján kell vizsgálni, mivel e határozat elfogadásakor az volt a hatályos jogszabály (21). Megjegyzi ezenkívül, hogy a Consiglio di Stato által a Buonotourist számára megítélt kiegészítő kompenzációt 2012. december 21-én fizették ki, tehát az 1370/2007/EK rendelet a folyósított támogatás joghatásai bekövetkezésének időpontjában már több mint három éve hatályban volt (22).

(93) Az 1370/2007/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy "[a] személyszállítási közszolgáltatások nyújtásáért vagy az általános szabályok alapján megállapított díjszabási kötelezettségeknek való megfelelésért nyújtott, e rendelettel összhangban fizetett közszolgáltatási ellentételezés a [belső] piaccal összeegyeztethető. Az ilyen ellentételezés mentes a Szerződés [108. cikkének (3) bekezdésében] említett előzetes bejelentési kötelezettség alól."

(94) Az alábbiakban meghatározott okokból a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a bejelentett kompenzáció nem tesz eleget az 1370/2007/EK rendeletnek, tehát a rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

(95) Először is az 1370/2007/EK rendelet 3. cikke szerint amennyiben valamely illetékes hatóság úgy dönt, hogy a választása szerinti szolgáltatónak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének fejében kizárólagos jogot és/vagy ellentételezést biztosít, ezt közszolgáltatási szerződés keretében kell megtennie, kivéve, ha a közszolgáltatási kötelezettségek célja maximált díjak megállapítása, és ha azokat az adott földrajzi területen valamennyi azonos típusú személyszállítási közszolgáltatásra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó intézkedés (általános szabályok) útján írják elő.

(96) A Bizottság megítélése szerint ebben az ügyben nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a Buonotourist és a régió között szerződéses konstrukció állt volna fenn, vagy hogy valamennyi utas vagy utasok egyes csoportjai esetében maximált díjakat megállapító általános szabályt léptettek volna életbe. A Bizottsághoz csak egy másik társaságra vonatkozó, 1972/73-as koncessziósszerződés-minta érkezett be, amelyből nem szerezhető megbízható információ a Buonotourist és a régió vizsgált időszak (1996-2002) alatti kapcsolatáról. A Bizottság ezenfelül megjegyzi, hogy a 16/1983. sz. regionális törvény - a vizsgált időszakra vonatkozóan mind a régió, mind a Buonotourist által megnevezett jogalap (lásd a (21) és a (39) preambulumbekezdést) - 2. cikkének megfelelően a tömegközlekedési szolgáltatók bevételei a régió által megállapított minimális díjak alkalmazásából származnak. Maximált díjakra nem történik hivatkozás.

(97) A Bizottság ezért megállapítja, hogy az 1370/2007/EK rendelet 3. cikkének rendelkezéseit nem tartották be.

(98) Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy függetlenül attól, hogy a Buonotourist közszolgáltatási szerződést kötött-e, vagy általános szabályok alapján díjszabási kötelezettségek vonatkoztak rá, úgy tűnik, hogy az 1370/2007/EK rendeletnek a közszolgáltatási szerződések és az általános szabályok kötelező tartalmáról szóló 4. cikkében foglalt rendelkezések közül nem mindegyiket tartották be. A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja például előírja, hogy az ellentételezéshez alapul veendő paramétereket objektív és átlátható, a túlkompenzációt elkerülő módon előre meg kell határozni, míg a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 4. cikk (2) bekezdése megállapítja a költségek és a bevételek megosztására vonatkozó szabályokat. Amint azt a Bizottság az Altmark-ügyben hozott bírósági ítéletben meghatározott második feltétel vizsgálata kapcsán a 6.1. szakaszban kifejtette, a második szakértő által az állítólagos alulkompenzáció kiszámításához alapul vett paramétereket nem határozták meg előre, ezért nem tettek eleget az 1370/2007/EK rendelet 4. cikkének.

(99) Harmadszor az 1370/2007/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződések alapján történő kompenzációnak meg kell felelnie az 1370/2007/EK rendelet és melléklete rendelkezéseinek, annak érdekében, hogy a kompenzáció ne haladja meg a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez szükséges mértéket. Az 1370/2007/EK rendelet melléklete előírja, hogy a kompenzáció nem haladhatja meg a következő tényezőkből összetevődő pénzügyi összegnek megfelelő összeget: a közszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban felmerült, a jegybevételekkel csökkentett költségek, kivonva ebből a közszolgáltatási kötelezettség keretében működtetett hálózaton belül keletkezett pozitív pénzügyi hatásokat, és hozzáadva az ésszerű hasznot. A melléklet ezenfelül előírja, hogy a költségeket és a bevételeket a hatályos számviteli és adóügyi szabályoknak megfelelően kell kiszámítani. Ezen túlmenően átláthatósági okokból számviteli elkülönítést kell alkalmazni (az 1370/2007/EK rendelet mellékletének 5. pontja).

(100) Ahogyan az a (85) preambulumbekezdésben szerepel, a Buonotourist nem alkalmazott megfelelő számviteli elkülönítést. Következésképp nem bizonyítható, hogy a végül nyújtott bármekkora összegű kompenzáció nem haladja meg az azon nettó pénzügyi hatásnak megfelelő összeget, amely megfelel a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése által a közszolgáltató költségeire és bevételeire gyakorolt - pozitív vagy negatív - hatások összegének (a melléklet 2. pontja).

(101) Ezenfelül az előre meghatározott kompenzációs paraméterek hiányában szükségszerűen utólagosan, önhatalmú feltevések alapján kell költségmegosztást végezni, ahogyan azt az induktív módszerrel tették.

(102) Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Consiglio di Stato által elrendelt kiegészítő kompenzációt nem az 1370/2007/EK rendeletnek megfelelően fizették ki, ezért a be nem jelentett intézkedés összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

6.4. A CONSIGLIO DI STATO ÁLTAL MEGÍTÉLT KOMPENZÁCIÓ NEM JELENT KÁRTÉRÍTÉST

(103) A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban felkérte az érdekelteket azzal kapcsolatos észrevételeik megtételére, hogy a Consiglio di Stato ítélete állítólagos jogsértésért járó kártérítés megítélésére, nem pedig az alkalmazandó tanácsi rendeleteken alapuló közszolgáltatásért járó kompenzáció megítélésére vonatkozott-e. Sem a Buonotourist, sem az olasz hatóságok nem tértek ki a kérdésre az észrevételeikben.

(104) A Bizottság ennek kapcsán megjegyzi, hogy bizonyos körülmények között a nemzeti hatóságok jogellenes cselekményei vagy egyéb magatartása miatti kártérítés (23) nem biztosít előnyt, és ennélfogva nem minősül a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak (24). Az elszenvedett kárért nyújtott kompenzáció célja eltér az állami támogatás céljától, ugyanis arra irányul, hogy a károsult fél számára visszaállítsa a kárt okozó cselekmény előtti helyzetet, mintha a cselekmény meg sem történt volna (restitutio in integrum). A Bizottság ehhez még azt fűzi hozzá, hogy ahhoz, hogy egy kártérítés az állami támogatási szabályok hatályán kívül essen, a kompenzáció általános szabályán kell alapulnia (25). A Bizottság végezetül emlékeztet arra, hogy a Bíróság a Lucchini-ítéletben kimondta, hogy egy nemzeti bíróság akadályoztatva lenne a nemzeti jog alkalmazásában, ha e jog alkalmazásának az lenne a jogkövetkezménye, hogy "megakadályozná a közösségi jog alkalmazását, amennyiben lehetetlenné tenné a közösségi jog megsértésével nyújtott állami támogatás visszatéríttetését" (26). E kijelentés mögöttes elve az, hogy nemzeti jogszabály nem alkalmazható, ha az alkalmazása veszélyeztetné az uniós jog megfelelő alkalmazását (27).

(105) Ami a Consiglio di Stato által a Buonotourist számára megítélt kiegészítő kompenzációt illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a Consiglio di Stato ítéletének rendelkező része nem hivatkozik az 1191/69/EGK rendeletre, az ítélet arra hivatkozik, hogy a Buonotourist az 1191/69/EGK rendelet 6., 10. és 11. cikke szerinti kompenzáció útján jogosult bizonyos összegekre, amelyeket a hatóságoknak kell meghatározniuk megbízható adatok alapján. Ez arra utal, hogy a Buonotourist kiegészítő kompenzációra való jogosultsága a Consiglio di Stato szerint nem a nemzeti hatóságok jogellenes cselekménye vagy egyéb magatartása miatti általános kártérítési szabályra, hanem állítólag az 1191/69/EGK rendeletből fakadó jogokra vezethető vissza.

(106) A Bizottság mindenesetre úgy ítéli meg, hogy a Buonotourist javára a közszolgáltatási kötelezettségek olasz hatóságok általi, állítólag egyoldalú, jogellenes előírásáért megítélt, az 1191/69/EGK rendeletben meghatározott közös ellentételezési eljárás alapján kiszámított kártérítés sérti a Szerződés 107. és 108. cikkét. Ennek az az oka, hogy a kártérítés megítélése ugyanazt eredményezné a Buonotourist számára, mint a vizsgált időszakra vonatkozó közszolgáltatásért járó kompenzáció megítélése, annak ellenére, hogy a szóban forgó szolgáltatásokra irányadó koncessziós feltételek nem mentesültek az előzetes bejelentési kötelezettség alól, és az 1191/69/EGK rendelet, illetve az 1370/2007/EK rendelet anyagi jogi követelményei sem teljesültek, ahogyan fentebb bemutatásra került. A kártérítés megítélhetősége ezért ténylegesen lehetővé tenné az állami támogatási szabályoknak, valamint azoknak az uniós jogalkotó által megállapított feltételeknek a megkerülését, amelyek mellett az illetékes hatóságok a közszolgáltatási kötelezettségek előírásakor vagy ilyen kötelezettségekre vonatkozó szerződéskötéskor kompenzálják a közszolgáltatókat a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során felmerült költségekért. A nyújtani tervezett támogatás összegének megfelelő kártérítés valójában jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt közvetett állami támogatásnak minősülne (28). Ezen érvelés alapján a Törvényszék az állami támogatás visszafizettetése esetében a kártalanítási záradékokat állami támogatásnak minősítette (29).

(107) Mindenesetre az 1972-es koncessziósszerződés-minta, amely alapján a Buonotourist a szóban forgó közlekedési szolgáltatásokat feltételezhetően nyújtotta, nem rendelkezett pénzügyi kompenzáció fizetéséről. A Buonotourist beleegyezett abba, hogy a szolgáltatásokat a koncesszió keretében meghatározott feltételek mellett, a saját kockázatára nyújtja. Ezt a következtetést a 16/1983. sz. regionális törvény 2. cikke is megerősíti, amely arról rendelkezik, hogy az állami hozzájárulásokkal nem fedezett veszteséget vagy hiányt a szolgáltatóknak kell fedezniük.

(108) Ennek megfelelően a Bizottság megítélése szerint a Consiglio di Stato ítélete nem a Buonotourist által a nemzeti hatóságok jogellenes cselekménye vagy egyéb magatartása miatt elszenvedett kárért járó kompenzációt, hanem - a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerint tiltott - jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást ítél meg.

(109) A fentiek fényében a Bizottság megállapítja, hogy a be nem jelentett intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást képvisel.

7. A TÁMOGATÁS VISSZAFIZETTETÉSE

(110) A Szerződés és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érintett államnak meg kell szüntetnie vagy módosítania kell azt a támogatást (30), amely a Bizottság álláspontja szerint nem egyeztethető össze a belső piaccal. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében az államra a támogatás megszüntetését illetően kirótt kötelezettség célja a korábbi állapot visszaállítása (31). A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás juttatása előtti állapot (32).

(111) Az említett ítélkezési gyakorlattal összhangban a 659/1999/EK tanácsi rendelet (33) 14. cikke kimondta, hogy "[a]mennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére".

(112) Ezért az e határozatban meghatározott állami támogatást Olaszországnak vissza kell fizettetnie, amennyiben azt már kifizette a Buonotouristnak. Olaszországnak a támogatási összegre visszafizettetési kamatot kell felszámítania, amely a 794/2004/EK bizottsági rendelet (34) V. fejezete értelmében a jogellenes támogatásnak a Buonotourist rendelkezésére bocsátása időpontjától (azaz 2012. december 21-től) a visszafizettetése napjáig (35) számítandó.

(113) Ennek megfelelően a Bizottság,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Olasz Köztársaság által a Buonotourist javára jogellenesen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével nyújtott, 1 1 11 572 EUR összegű állami támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal.

2. cikk

(1) Az Olasz Köztársaság visszafizetteti a kedvezményezettel az 1. cikkben említett támogatást.

(2) A visszafizettetendő összegekre 2012. december 21-től a tényleges visszafizettetésükig kamatot kell felszámítani.

(3) A kamatokat a 794/2004/EK rendelet V. fejezetével és a 794/2004/EK rendeletet módosító 271/2008/EK bizottsági rendelettel (36) összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

(4) Az Olasz Köztársaság e határozat elfogadásának napjától megszünteti az 1. cikkben említett támogatás valamennyi függőben lévő kifizetését.

3. cikk

(1) Az 1. cikkben említett támogatást haladéktalanul és ténylegesen vissza kell fizettetni.

(2) Az Olasz Köztársaság biztosítja, hogy e határozatot a közlésétől számított négy hónapon belül végrehajtja.

4. cikk

(1) Az e határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül az Olasz Köztársaság benyújtja a Bizottságnak a következő információkat:

a) a kedvezményezett által visszafizetendő teljes összeg (tőke és kamat);

b) az e határozat teljesítése érdekében elfogadott és tervezett intézkedések részletes leírása;

c) olyan dokumentumok, amelyek igazolják, hogy elrendelték a támogatásnak a kedvezményezett általi visszafizetését.

(2) Amíg az 1. cikkben említett támogatást teljes egészében vissza nem fizetik, az Olasz Köztársaság folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtásának érdekében meghozott nemzeti intézkedések előrehaladásáról. A Bizottság kérésére az Olasz Köztársaság haladéktalanul tájékoztatást ad az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekről. Az Olasz Köztársaság ezenkívül részletes adatokat szolgáltat a kedvezményezett által már visszafizetett támogatási összegekről és visszafizettetési kamatokról.

5. cikk

Ennek a határozatnak az Olasz Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2015. január 19-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(1) A Bizottság 2014. február 20-i határozata az SA.35843 (ex 2012/NN) számú állami támogatásról - Olaszország - A Buonotourist számára közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott kompenzáció (HL C 156., 2014.5.23., 51. o.).

(2) A Bizottság emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.) 15. cikke értelmében a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető, amely azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek egyedi támogatás formájában vagy támogatási program részét képező támogatás formájában nyújtják. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják a jogvesztő határidőt.

(3) A Tanács 1969. június 26-i 1191/69/EGK rendelete a vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről (HL L 156., 1969.6.28., 1. o.).

(4) Az 1191/69/EGK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A fuvarozási vállalkozások feladata, hogy a tagállamok illetékes hatóságainál valamely közszolgáltatási kötelezettség teljes mértékben vagy részben történő eltörlését kérelmezzék, amennyiben az ilyen kötelezettség gazdasági hátránnyal jár számukra." A 6. cikk (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A tagállamok illetékes hatóságai a kérelem benyújtásától számított egy éven belül döntenek a működtetési vagy szállítási, hat hónapon belül pedig a díjszabási kötelezettségekről. Az ellentételezéshez való jog az illetékes hatóság határozathozatalának napján keletkezik [...]."

(5) Így ez az összeg lépett a Buonotourist kompenzációra irányuló eredeti kérelmében szereplő 5 5 67 582,87 EUR helyébe.

(6) Legge Regionale 25 gennaio 1983, n. 16 Interventi regionali in materia di servizi di trasporto pubblico locale per viaggiatori (1983. január 25-i16. sz. regionális törvény a helyi személyszállítási szolgáltatásokra vonatkozó regionális intézkedésekről), hozzáférhető a következő internetcímen: http://jtest.ittig.cnr.it:8080/cocoon/regioneCampania/xhtml?css=4&doc=/db/nir/RegioneCampania/1983/urn_nir_regione.campania_legge_1983-01-25n16&datafine=19830205

(7) A következők különbözete helyett: egyrészt a közlekedési mértékegység várható számának és annak a legkedvezőbb fennálló díjnak a szorzata, amelyet a használók igénybe vehetnének, ha a kérdéses kötelezettség nem létezne, vagy másrészt, amennyiben ilyen díj nem létezik, a közlekedési mértékegység várható számának és annak a díjnak a szorzata, amelyet a vállalkozás alkalmazott volna, ha üzleti alapon működne, és figyelembe venné mind a kérdéses művelet költségeit, mind a piac helyzetét.

(8) A fennálló legkedvezőbb díj, illetve a vállalkozás által üzleti alapon meghatározható díj alkalmazásával járó költségek helyett.

(9) A kötelező díj alkalmazásával ténylegesen felmerült költségek helyett.

(10) A fennálló legkedvezőbb díj, illetve a vállalkozás által üzleti alapon meghatározható díj alkalmazásával járó költségek helyett.

(11) A C-280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben hozott ítélet (EU:C:2003:415).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. október 23-i 1370/2007/EK rendelete a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2007.12.3., 1. o.).

(13) Modelli E, azaz a társaság számviteli nyilvántartásán alapuló, az állami hozzájárulás éves kiszámításához szükséges információkat tartalmazó dokumentumok.

(14) A C-527/12. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (EU:C:2014:2193) 56. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd még a C-119/05. sz. Lucchini-ügyben hozott ítéletnek (EU:C:2007:434) az alábbi (94) preambulumbekezdésben ismertetett 59. pontját.

(15) A C-280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben hozott ítélet (EU:C:2003:415) 87. és 88. pontja.

(16) A C-172/03. sz. Heiser-ügyben hozott ítélet (EU:C:2005:130) 55. pontja.

(17) A T-157/01. sz. Danske Busvognmænd-ügyben hozott ítélet (EU:T:2004:76) 77-79. pontja.

(18) A C-504/07. sz., Associação Nacional de Transportadores Rodoviários de Pesados de Passageiros (Antrop) és társai kontra Conselho de Ministros, Companhia Carris de Ferro de Lisboa SA (Carris) e Sociedade de Transportes Colectivos do Porto SA (STCP) ügyben hozott ítélet (EU:C:2009:290).

(19) A C-156/77. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet (EU:C:1978:180) 10. pontja.

(20) A Tanács 1970. június 4-i 1107/70/EGK rendelete a vasúti, közúti és belvízi közlekedéshez nyújtott támogatásokról (HL L 130., 1970.6.15., 1. o.).

(21) A dán közlekedési minisztérium és a Danske statsbaner közötti közlekedési közszolgáltatási szerződésekről (C 41/08 (korábbi NN 35/08) állami támogatás) szóló,2010. február 24-én hozott 2011/3/EU határozata (HL L 7., 2011.1.11., 1. o.) (307)-(313) preambulumbekezdésében kifejtett érvelésére hivatkozik. Ezt a határozatot a T-92/11. sz., Jørgen Andersen kontra Európai Bizottság ügyben 2013-ban hozott ítéletben (EU:T:2013:143) a Törvényszék megsemmisítette, és az ellen az ítélet ellen a C-303/13 P. sz. ügyben jelenleg fellebbezés van folyamatban a Bíróságnál. A fellebbezés eredménye ezen ügy kimenetele szempontjából nem releváns, mivel a Törvényszék a megtámadott ítéletben megerősítette, hogy az alkalmazandó szabályozást az az időpont határozza meg, amikor a folyósított támogatás joghatásai bekövetkeztek. Ebben az ügyben a támogatást 2012. december 21-én fizették ki, tehát az állami támogatás összeegyeztethetőségének értékeléséhez a bizottsági határozat meghozatalának időpontjában hatályos szabályokat, elveket és kritériumokat kell alkalmazni (lásd az ítélet 39. pontját).

(22) A C-334/07 P. sz., Bizottság kontra Freistaat Sachsen ügyben hozott ítélet (EU:C:2008:709) 50-53. pontja; a T-3/09. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:T:2011:27) 60. pontja.

(23) A 106/87-120/87. sz., Asteris AE és társai kontra Görögország és EGK egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:1988:457).

(24) Például szerződésen kívüli károkozás vagy jogalap nélküli gazdagodás.

(25) Lásd az Akzo-Nobel javára a klórszállítás minimalizálására nyújtott holland támogatás (N 304/2003. sz. ügy) tárgyában 2004. június 16-án hozott bizottsági határozatot, összefoglaló közlemény: HL C 81., 2005.4.2., 4. o.; lásd még a Steenbergen autóbontó társaság áttelepítéséhez nyújtott holland támogatás (N 575/2005. sz. ügy) tárgyában 2006. december 20-án hozott bizottsági határozatot, összefoglaló közlemény: HL C 80., 2007.4.13., 1. o.

(26) A C-119/05. sz. Lucchini-ügyben hozott ítélet (EU:C:2007:434) 59. pontja.

(27) Uo., 61. pont.

(28) A C-346/03. és C-529/03. sz., Atzeni egyesített ügyekre vonatkozó, 2005. április 28-i indítvány (EU:C:2005:256) 198. pontja.

(29) A T-384/08. sz., Elliniki Nafpigokataskevastiki AE Chartofylakeiou kontra Bizottság ügyben (EU:T:2011:650) hozott ítélet, valamint a T-565/08. sz., Corsica Ferries kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:T:2012:415) 23., 114. és 120-131. pontja. Lásd még hasonlóképpen a C-111/10. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EU:C:2013:785) 44. pontját.

(30) A C-70/72. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (EBHT 1973., 813. o.) 13. pontja

(31) A C-278/92., C-279/92. és C-280/92. sz., Spanyolország kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1994., I-4103. o.) 75. pontja.

(32) A C-75/97. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1999., I-3671. o.) 64. és 65. pontja.

(33) A Tanács 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelete az Európai Unióról szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

(34) A Bizottság 2004. április 21-i 794/2004/EK rendelete az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (HL L 140., 2004.4.20., 1. o.).

(35) Lásd a 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdését.

(36) A Bizottság 2008. január 30-i 271/2008/EK rendelete az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 794/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 82., 2008.3.25., 1. o.).