368/D/2010. AB végzés
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése tárgyában meghozta a következő:
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 21. 032/2009/5. sz. ítéletével, valamint a Fővárosi Bíróság 33. P. 22. 195/2008/13. sz. ítéletével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 77. § első mondata, 95. § (3) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 7. § (1) bekezdésébe, 57. §. (1) bekezdésébe, valamint 61. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a konkrét ügyben való alkalmazhatóság kizárására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az indítványt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 21. 032/2009/5. sz. ítéletével, valamint a Fővárosi Bíróság 33. P. 22. 195/2008/13. sz. ítéletével szemben benyújtott, az illetékekről szól ó 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdése f pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 7. § (1) bekezdésébe, 57. § (1) bekezdésébe, valamint 61. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a konkrét ügyben való alkalmazhatóság kizárására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6., 10., 13., val amint a 2007. évi CLXVIlI. törvénnyel kihirdetett, Lisszabonban 2007. december 13-án elfogadott Európai Unió Alapjogi Chartája 11., és 47. cikkeiben foglaltak sérelmének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv. ) 62. § (1) bekezdésének f) pontját, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp. ) 77. §-ának első mondatát és 95. § (3) bekezdését támadta, amelyeket közérdekű adatigénylés tárgyában a Budapesti Közlekedési Zrt. ellen indított perében álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Bíróság ítéletében alkalmazott. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy mivel ügyét a bíróság - a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadása kapcsán vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítése miatt - elkülönítette, a közérdekű adatigénylés tárgyában tovább folyó perében alkalmazta az illetékmentesség szabályait, míg a kártérítés vonatkozásában nem. A kártérítési perben a Fővárosi Ítélőtábla által 2. Pf. 21. 032/2009/5. sz. alatt meghozott jogerős másodfokú ítélet az indítványozót 408 000 Ft kereseti és fellebbezési illeték fizetésére kötelezte. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Bíróság elsőfokú és a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítéletét is támadta.
Az indítványozó az alkotmányjogi panasz keretében felhozott jogszabályi rendelkezések megsemmisítésének alkotmányos indokait nem külön-külön jelölte meg, hanem azok vonatkozásában együttesen állította a jogbiztonság sérelmét, a bírósághoz fordulás jogának alkotmányellenes korlátozását, a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog sérelmét, és végül a tárgyalt rendelkezéseknek az 1950. november 4-én Rómában kelt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezménynek (a továbbiakban: Egyezmény) a 6., 10., illetve 13. cikkébe, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 11. és 47. cikkeibe ütközését.
Állítása szerint a bírósági gyakorlat az Itv. illetékmentességre és illetfeljegyzési jogra vonatkozó rendelkezéseit eshetőlegesen, kiszámíthatatlanul alkalmazza. Ennek alátámasztására több esetet is példaként mutatott be indítványában. Ez a jogalkalmazói bizonytalanság véleménye szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét, amely kétfokú eljárás esetén - attól függően, hogy illetékmentességet állapítanak meg vagy sem - jelentős anyagi következményeket vonhat maga után.
Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében található bírósághoz fordulás jogának alkotmányellenes korlátozására, ugyanis a fenti bizonytalanság miatt az állampolgár inkább nem fordul bírósághoz, mivel nem tudhatja, hogy ügyében a bíróság az illetékmentességet vagy az illetékfejegyzési jogot fogja alkalmazni. Ennek kapcsán állította az indítványozó a Pp. azon szabályainak alkotmányellenességét, amely szerint az illeték viseléséről a bíróság az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. Álláspontja szerint a költségek kiszámíthatósága szempontjából ugyanis "igazságos akkor lenne a döntés, ha a keresetlevél befogadásakor nyilatkozna a bíróság arról, hogy a per illetékmentes-e vagy sem. "
Az indítványozó hivatkozik továbbá az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében lévő közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogának sérelmére is, tekintettel arra, hogy a törvényhozó nem biztosít megfelelő szankciót e jog megsértővel szemben, mivel a vele kapcsolatban indított nem vagyoni kártérítést illetékfizetéshez köti, és ezzel aránytalanul korlátozza a közérdekű adatokhoz való hozzáférés alkotmányos alapjogát.
Az indítványozó a fenti rendelkezések kapcsán jelöli meg az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglalt elv sérelmét, miszerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai, ezen belül is a Charta 11. és 47. cikkének (vél e-ménnyilvánítás és tájékozódás szabadsága, és a hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jog), valamint az Egyezmény 6., 10. és 13. cikkében foglalt jogoknak (tisztességes tárgyaláshoz való jog, véleménynyilvánítás szabadsága és a hatékony jogorvoslathoz való jogok) az alkotmányellenes korlátozását jelentette a hivatkozott döntés.
Végül az indítványozó szerint a kiemelt védelemben részesülő jogok gyakorlói, vagyis a közérdekű adatigénylők más, a tárgyi illetékmentességgel nem érintett ügyekhez képest hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek, mert az utóbbi esetben az illeték mértéke előre ismert és kiszámítható, a közérdekű adatigénylés esetében viszont csak utólag válik ismertté, amely miatt adott esetben hirtelen, nagy összegű illetéket kell leróni. E felvetésével összefüggésben azonban az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalmának megsértésére nem hivatkozott.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a benyújtásra vonatkozó törvényi feltételeknek.
2. 1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv. ) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Ebben az esetben az alkotmányjogi panasz alapja a Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 21. 032/2009/5. számú, 2009. szeptember 17-én kelt, és a felperes részére 2010. január 20-án kézbesített ítélete volt. Mivel az alkotmányjogi panasz 2010. február 16-án érkezett az Alkotmánybíróságra, a fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló 60 napos határidőn belül nyújtotta be indítványát.
2. 2. Az alkotmányjogi panasz keretében azok a jogszabályok vonhatók vizsgálat alá, amelyek a jogerős határozatban történt alkalmazásuk folytán az indítványozó vélt jogsérelmét okozták, így az Alkotmánybíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott jogszabályok alkalmazására a jogerős határozatban sor került-e.
Jelen esetben az alkotmányjogi panasz tárgya a Fővárosi Ítélőtábla jogerős 2. Pf. 21032/2009/5. számú ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezés lehet. A Fővárosi Ítélőtábla - az ítélet indokolása szerint - a perköltség viseléséről a Pp. 253. § (2)-(3) bekezdései, az Itv. 62. § (1) bekezdés f) pontja, a költségmentesség a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26. ) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22. ) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján határozott.
A Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 21032/2009/5. számú ítéletének indokolásában tehát - hasonlóan egyébként a Fővárosi Bíróság 33. P. 22. 195/2008/13. sz. támadott ítéletéhez - a Pp. 77. §-a és 95. § (3) bekezdése nem került említésre, illetve közvetlen alkalmazásra. A fentiek szerint az indítványozó e jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatára alkotmányjogi panaszt nem terjeszthetett volna elő, ezért az Alkotmánybíróság kérelmét e tekintetben visszautasította. [62/2006. (XI. 23. ) AB határozat, ABH 2006, 697, 703.; 1127/D/2006. AB határozat, ABK 2010. június, 776, 778.; 713/D/2004. AB végzés, ABK 2010. június, 821, 822. ]
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján rendelkezik-e hatáskörrel az Itv. támadott pontjának alkotmányossági felülvizsgálatára.
3. 1. Az Országgyűlés 2010. november 16-i ülésnapján elfogadta a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CXIX. törvényt, amelyben megváltoztatta az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-át. Az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett. A módosított Alkotmány szerint:
"32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.
(2) A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.
(3) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti. "
Az Országgyűlés ugyanezen az ülésnapján fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló 2010. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv. ) módosításáról rendelkező 2010. évi CXX. törvényt (a továbbiakban: Abtvm. ), mely szintén 2010. november 20-án lépett hatályba. Az Abtv. 40. §-ának jelenleg hatályos szövege szerint: "Ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg a közjogi szervezetszabályozó eszköz alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy a közjogi szervezetszabályozó eszközt teljesen vagy részben megsemmisíti. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, vagy törvényi rendelkezéseket az Alkotmánybíróság kizárólag akkor semmisíti meg, ha azok tart alma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó, az Alkotmány 69. §-a szerinti jogokat sérti. "
Az Abtvm. 3. §-a szerint a megváltozott rendelkezéseket a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
Az Alkotmánybíróság minden esetben az elbírálás időpontjában hatályos Alkotmány alapján bírálja el az indítványokat. Ebből következően a döntéshozatali eljárása során az Alkotmánybíróságnak folyamatosan vizsgálnia kell, hogy - az indítvány tartalma alapján - hatásköre az adott ügyre kiterjed-e.
Tekintettel arra, hogy az alkotmánymódosítás 2010. november 20-án hatályba lépett, az Alkotmánybíróság ezen időpont után a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket alkotmányossági szempontból csak abban az esetben vizsgálhatja felül és semmisítheti meg, ha az indítvány az alkotmányellenességet az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmére alapozza. Az Abtvm. 3. §-a még egyértelműbbé teszi, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjed. 2010. november 20-át követően tehát az Alkotmánybíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy az indítvány alapján, az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése szerint a hatáskörébe tartozik-e az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott törvény felülvizsgálata.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12. ) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre.
Az Alkotmánybíróság a hatásköri kérdés keretében a "tárgyazonosság" eldöntésénél az indítvánnyal támadott törvény vagy törvényi rendelkezés elnevezését és annak tartalmát is köteles megvizsgálni. Ez utóbbi esetben figyelemmel kell lenni az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatára, arra, hogy az milyen funkciót tulajdonított a vizsgált törvénynek, illetve törvényi rendelkezésnek.
3. 2. Jelen ügyben az indítványozó az illetékekről szóló törvénynek azt a pontját támadta, amely a feleknek a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben illetékfeljegyzési jogot biztosít. A támadott törvény címére vonatkozó tárgyazonosságon kívül az Alkotmánybíróság a konkrét esetben támadott rendelkezések tartalmát, azaz funkcióját is köteles figyelembe venni a korlátozott hatáskört megalapozó szabály alkalmazásánál. A korlátozott hatáskör esetének fennálltát azonban a támadott rendelkezés funkciója is megerősíti, mivel az illetékfeljegyzési jogosultság egyes esetei - amelyek értelmében a peres felek mentesülnek az illetékek előzetes megfizetése alól - közvetlenül és tartalmában érintik az illetéket, mint szabályozási tárgyat.
A fentiek következtében az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja értelmében az indítványt e tekintetben is visszautasította.
4. Az indítványozó az alkotmányellenesség megállapítását az Egyezmény 6., 10., 13., valamint a Charta 11., és 47. cikkeinek sérelmére hivatkozva is kérte.
Legutóbb a 29/2011. (IV. 7. ) AB határozat (ABK 2011. április, 323, 331-332. ) rögzítette: Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, e szerződések, mint elsődleges jogforrások közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak [72/2006. (XII. 15. ) AB határozat, ABH 2006, 819, 861. ]. Erre az elvi álláspontra helyezkedett az 1053/E/2005. AB határozat (ABH 2006, 1824, 1828. ) és a 87/2008. (VI. 18. ) AB határozat (ABH 2008, 707, 738. ) is.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. §-a határozza meg. Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e az Európai Unió jogát. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a Charta vonatkozásban az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskör hiányában - visszautasította.
Az Abtv. alapján továbbá jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését nem indítványozhatja bárki, hanem az Abtv. 21. § (3) bekezdése szerint kizárólag az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő; a köztársasági elnök; a Kormány vagy annak tagja; az Állami Számvevőszék elnöke; a Legfelsőbb Bíróság elnöke; valamint a legfőbb ügyész. Az indítványozó nem tartozik az indítványozásra jogosultak körébe, ezért az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát kérő indítványt az Ügyrend 29. § c) pontja alapján ugyancsak visszautasította.
Budapest, 2011. október 25.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró