62018CJ0002[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2019. november 13. Lietuvos Respublikos Seimo narių grupė. A Lietuvos Respublikos Konstitucinis Teismas (Litvánia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Közös agrárpolitika - Közös piacszervezés - Tej és tejtermékek - 1308/2013/EU rendelet - A 148. cikk (4) bekezdése - Nyerstej-szállítási szerződés - Az ár szabad megtárgyalása - A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem - A naponta értékesített mennyiség alapján ugyanazon csoportba tartozó nyerstej-termelőkkel szemben különböző árak alkalmazására és indokolatlan árcsökkentésre vonatkozó tilalom. C-2/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2019. november 13. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Közös agrárpolitika - Közös piacszervezés - Tej és tejtermékek - 1308/2013/EU rendelet - A 148. cikk (4) bekezdése - Nyerstej-szállítási szerződés - Az ár szabad megtárgyalása - A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem - A naponta értékesített mennyiség alapján ugyanazon csoportba tartozó nyerstej-termelőkkel szemben különböző árak alkalmazására és indokolatlan árcsökkentésre vonatkozó tilalom"

A C-2/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Lietuvos Respublikos Konstitucinis Teismas (a litván köztársaság alkotmánybírósága) a Bírósághoz 2018. január 2-án érkezett, 2017. december 20-i határozatával terjesztett elő

a Lietuvos Respublikos Seimo narių grupė

által indított,

a Lietuvos Republikos Seimas

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, P. G. Xuereb és T. von Danwitz (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: M. Aleksejev egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. december 5-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Lietuvos Respublikos Seimo narių grupė képviseletében G. Kaminskas advokatas,

- a litván kormány képviseletében R. Dzikovič, M. Važnevičius és V. Voinilko, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében kezdetben: T. Henze és S. Eisenberg, később: S. Eisenberg, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében S. Horrenberger, D. Colas, A.-L. Desjonquères és C. Mosser, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Lewis és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. március 7-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2017. december 13-i (EU) 2017/2393 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2017. L 350., 15. o.) módosított, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 671. o.; helyesbítések: HL 2014. L 189., 261. o.; HL 2014. L 232., 25. o.; HL 2016. L 130., 9. o.; HL 2017. L 262., 16. o.) (a továbbiakban: 1308/2013 rendelet) 148. cikke (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a 2015. december 22-i törvénnyel (TAR, 2015, 2015-20903. sz.) módosított, 2015. június 25-i Lietuvos Respublikos Ūkio subjektų, perkančių-parduodančių žalią pieną ir prekiaujančių pieno gaminiais, nesąžiningų veiksmų draudimo įstatymas Nr. XII-1907 (a Litván Köztársaságnak a litván gazdasági szereplők részéről a nyers tej vásárlása és értékesítése, valamint a tejtermékek forgalmazása során tanúsított tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló, XII-1907. sz. törvénye) (TAR, 2015, 2015-11209. sz.) (a továbbiakban: a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény), és különösen annak 3. és 5. cikke alkotmányosságának vizsgálatára irányuló, a Lietuvos Respublikos Seimo narių grupė (a Litván Köztársaság parlamenti képviselőcsoportja) által indított eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 Az 1308/2013 rendelet (127), (128) és (138) preambulumbekezdése szerint: [...]

"(127) Mivel az uniós jog nem szabályozza a formális, írásbeli szerződéseket, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nemzeti szerződési jogukban kötelezővé teszik ezeknek a szerződéseknek az alkalmazását, feltéve hogy ennek során betartják az uniós jogszabályokat, és mindenekelőtt szem előtt tartják a belső piac és a közös piacszervezés megfelelő működését. Tekintettel arra, hogy e tekintetben eltérések mutatkoznak az Unión belül, a szubszidiaritás érdekében indokolt, hogy ez a döntés a tagállamok hatáskörében maradjon. Mindazonáltal a tej- és tejtermékágazat esetében - az e szerződésekre vonatkozó megfelelő minimumszabályok, valamint a belső piac és a közös piacszervezés jó működésének biztosítása érdekében - uniós szinten meg kell határozni néhány, az említett szerződések alkalmazására vonatkozó alapfeltételt. Ezeket az alapfeltételeket szabadon kell megtárgyalni. Mivel néhány tejipari szövetkezet alapszabálya tartalmazhat hasonló hatással járó szabályokat, az egyszerűség érdekében ezeket mentesíteni kell a szerződéskötésre vonatkozó követelmény alól. Az ilyen szerződési rendszerek hatékonyságának növelése érdekében a tagállamoknak el kell dönteniük, hogy azokat akkor is alkalmazni kell-e, ha a tejet köztes szereplők gyűjtik össze a termelőktől és szállítják a feldolgozókhoz.

(128) A termelés megvalósítható fejlesztésének, és így a tejtermelők megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében meg kell erősíteni a tárgyalási pozíciójukat a feldolgozókkal szemben, hogy ennek eredményeként az ellátási láncban a hozzáadott érték méltányosabb eloszlása valósuljon meg. [A közös agrárpolitika e céljainak] megvalósítása érdekében az EUMSZ 42. cikkének és 43. cikke (2) bekezdésének megfelelően rendelkezni kell arról, hogy a tejtermelők által alkotott termelői szervezetek vagy ezek társulásai - a tagjaik összessége vagy azok egy része által termelt nyers tej vonatkozásában - közösen folytassanak tárgyalásokat a tejüzemekkel a szerződéses feltételekről, így többek között az árról. A tényleges tejpiaci verseny fenntartása érdekében ezt a lehetőséget megfelelő mennyiségi korlátokhoz kell kötni. A szövetkezetek hatékony működése megakadályozásának elkerülése, valamint az egyértelműség érdekében rögzíteni kell, hogy amennyiben a mezőgazdasági termelő valamely szövetkezet tagjaként köteles az általa termelt tej teljes mennyiségére vagy egy részére vonatkozóan a szövetkezet alapszabályában vagy az azon alapuló szabályokban vagy határozatokban megállapított feltételeknek megfelelően nyers tejet szállítani, e feltételek nem képezhetik a termelői szervezetek tárgyalásainak tárgyát.

(138) Noha a formális, írásbeli szerződéseknek a tejágazatban történő alkalmazását külön rendelkezések szabályozzák, az ilyen szerződések alkalmazása elősegítheti a más ágazatokban működő szereplők felelősségteljes magatartásának a megerősítését is, és felhívhatja azok figyelmét arra, hogy jobban figyelembe kell venni a piac jelzéseit, javítani kell az ártranszmissziót, és a kereslethez kell igazítani a kínálatot, valamint segíthetnek egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkerülésében. Az ilyen szerződésekre vonatkozó uniós jogi szabályozás hiányában a tagállamok a nemzeti szerződési jogukon belül kötelezővé tehetik ezen szerződések alkalmazását, feltéve hogy egyidejűleg betartják az uniós jogszabályokat, és mindenekelőtt szem előtt tartják a belső piac és a közös piacszervezés megfelelő működését."

4 E rendelet "Hatály" című 1. cikke kimondja: "(1) Ez a rendelet létrehozza a mezőgazdasági termékek piacának közös szervezését, azaz [...] a Szerződések I. mellékletében felsorolt valamennyi termék piacának közös szervezését. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott mezőgazdasági termékeket az I. melléklet megfelelő részeiben felsorolt alábbi ágazatok szerint kell csoportosítani: [...] [...]"

p) tej és tejtermékek, XVI. rész;

5 Az említett rendeletnek a "Szerződéses kapcsolatok a tej- és tejtermékágazatban" című 148. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Ha valamely tagállam úgy dönt, hogy írásbeli szerződést kell kötni minden olyan esetben, amikor a területén belül egy mezőgazdasági termelő egy nyerstej-feldolgozónak nyers tejet szállít, és/vagy ha úgy dönt, hogy az első felvásárlók kötelesek a nyers tej mezőgazdasági termelők általi szállítására vonatkozó írásbeli szerződéses ajánlatot tenni, akkor e szerződésnek és/vagy szerződésre vonatkozó ajánlatnak meg kell felelnie a (2) bekezdésben megállapított feltételeknek. Ha a tagállam úgy dönt, hogy írásbeli szerződést kell kötni minden olyan esetben, amikor egy mezőgazdasági termelő egy nyerstej-feldolgozónak nyers tejet szállít, arról is döntenie kell, hogy a felek között kötött ilyen szerződés a szállítás mely szakaszára vagy szakaszaira vonatkozik, ha a nyers tej szállítását egy vagy több begyűjtő végzi. E cikk alkalmazásában a »begyűjtő« olyan vállalkozás, amely egy mezőgazdasági termelőtől vagy egy másik begyűjtőtől elszállítja a nyers tejet egy nyerstej-feldolgozóhoz vagy egy másik begyűjtőhöz, és a nyers tej tulajdonjoga minden esetben átszáll. [...] (2) Az (1) [...] bekezdésben említett szerződést és/vagy szerződéses ajánlatot: [...] (4) A mezőgazdasági termelők, nyerstej-begyűjtők vagy -feldolgozók által kötött nyerstej-szállítási szerződések valamennyi eleméről - ideértve a (2) bekezdés c) pontjában említett elemeket is - a felek szabadon tárgyalhatnak. Az első albekezdés ellenére az alábbiak közül az egyik vagy mindkettő alkalmazandó: A második albekezdés nem érinti a mezőgazdasági termelő arra vonatkozó jogát, hogy visszautasítsa e minimális időtartamot, feltéve hogy azt írásban teszi. Ebben az esetben a felek szabadon tárgyalhatnak a szerződés valamennyi eleméről, ideértve a (2) bekezdés c) pontjában említett elemeket is. [...]"

a) a szállítás megkezdése előtt kell elkészíteni;

b) írásban kell rögzíteni; és

c) annak tartalmaznia kell különösen az alábbi elemeket:

i. a szállított tejért fizetendő árat, amely:

- állandó és a szerződésben rögzített, és/vagy

- kiszámítására a szerződésben megállapított különböző tényezők összesítésével kerül sor, amelyek között szerepelhetnek a piaci fejlemények változását tükröző piaci mutatók, a szállított mennyiség és a szállított nyers tej minősége vagy összetétele,

ii. a szállítható és/vagy szállítandó nyers tej mennyiségét és e szállítások ütemezését,

iii. a szerződés időtartamát, amely lehet határozott vagy határozatlan, és a felmondási záradékot,

iv. a kifizetési időszakokra és eljárásokra vonatkozó részleteket,

v. a nyers tej átvételére vagy szállítására vonatkozó rendelkezéseket, valamint

vi. a vis maior esetén alkalmazandó szabályokat.

a) ha egy tagállam úgy dönt, hogy a nyers tej szállítására az (1) bekezdésnek megfelelően kötelezővé teszi írásbeli szerződés megkötését, akkor előírhatja:

i. a feleknek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy egy meghatározott szállítandó mennyiség és az e szállításért fizetendő ár közötti összefüggésről megállapodjanak;

ii. azt a minimális időtartamot, amely csak a mezőgazdasági termelő és a nyers tej első felvásárlója közötti írásbeli szerződésekre alkalmazandó; e minimális időtartamnak legalább hat hónapnak kell lennie, és nem akadályozhatja a belső piac megfelelő működését;

b) ha egy tagállam úgy dönt, hogy a nyers tej első felvásárlója köteles az (1) bekezdés szerint írásbeli szerződésajánlatot tenni a mezőgazdasági termelőnek, akkor úgy is rendelkezhet, hogy a szerződés vonatkozásában az ajánlatnak tartalmaznia kell a nemzeti jogszabályok szerint e célra meghatározott minimális időtartamot; e minimális időtartamnak legalább hat hónapnak kell lennie, és nem akadályozhatja a belső piac megfelelő működését.

6 Az 1308/2013 rendeletnek a "Szerződésre irányuló tárgyalások a tej- és tejtermékágazatban" című 149. cikke szerint: "(1) A 161. cikk (1) bekezdésének megfelelően elismert, tej- és tejtermékágazati termelői szervezetek tárgyalásokat folytathatnak mezőgazdasági termelő tagjaik nevében közös termelésük egy része vagy egésze tekintetében a nyers tejnek a termelő által a nyers tej feldolgozója vagy a 148. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti begyűjtője számára történő szállítására vonatkozó szerződésről. (2) A termelői szervezet tárgyalásokat folytathat: [...]"

a) függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági termelők átruházzák-e a nyers tej feletti tulajdonjogot a termelői szervezetre vagy sem;

b) függetlenül attól, hogy a tárgyalt ár azonos-e a mezőgazdasági termelő tagok egy részének vagy összességének közös termelése tekintetében;

7 E rendelet "Termelői szervezetek" című 152. cikke kimondja: "(1) A tagállamok - kérelem alapján - elismerhetik azokat a termelői szervezeteket, amelyek: [...]"

a) az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő valamely meghatározott ágazatban működő termelőkből állnak, és e termelőknek a 153. cikk (2) bekezdése c) pontjával összhangban lévő ellenőrzése alatt állnak;

8 A 2017/2393 rendelet (50) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

A tej- és tejtermékágazatban a szerződések alkalmazása elősegítheti a szereplők felelősségének megerősítését, és felhívhatja figyelmüket arra, hogy jobban figyelembe kell venniük a piac jelzéseit, javítaniuk kell az ártranszmissziót, és a kereslethez kell igazítaniuk a kínálatot, valamint [elősegítheti] az egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkerülését. Az ilyen szerződéseknek a tej- és tejtermékágazatban és egyéb ágazatokban való alkalmazásának ösztönzése érdekében a termelők, a termelői szervezetek és társulásaik számára jogosultságot kell biztosítani arra, hogy írásbeli szerződést kérjen még akkor is, ha az érintett tagállam nem tette kötelezővé az ilyen szerződések alkalmazását."

9 Az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról szóló, 2012. március 14-i 261/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 94., 38. o.) (8) preambulumbekezdése értelmében, amely előbbi rendeletet az 1308/2013 rendelet hatályon kívül helyezte:

"Nem gyakori, hogy a szállítás előtt a felek alapelemeket tartalmazó mintaszerződést kötnek. Pedig az ilyen szerződések segíthetnek megerősíteni a tejágazati ellátási lánc szereplőinek felelősségét, és segíthetnek annak tudatosításában, hogy a piac jelzéseit jobban figyelembe kell venni, javítani kell az ártranszmissziót, és a kereslethez kell igazítani a kínálatot, valamint segíthetnek egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkerülésében."

10 A mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen piaci gyakorlatokról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/633 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 111., 59. o.) "Átültetés" című 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok 2021. május 1-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket legkésőbb 2021. november 1-től alkalmazzák.

[...]"

11 Ezen irányelv 14. cikke értelmében:

"Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő ötödik napon lép hatályba."

A litván jog

12 A litván alkotmány 46. cikkének első bekezdése értelmében Litvánia gazdasága a magántulajdonhoz való jogon, az egyéni gazdasági tevékenység szabadságán és a kezdeményezés szabadságán alapul.

13 A tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 2. cikke (5) bekezdésének megfelelően a nyerstej-értékesítőket tíz csoportba sorolják, a természetes zsírtartalmú nyers tej naponta értékesített, kilogrammban (kg) meghatározott mennyisége alapján. E mennyiség az első csoport esetében legfeljebb 100 kg; a második csoport esetében több mint 100 kg, de legfeljebb 200 kg; a harmadik csoport esetében több mint 200 kg, de legfeljebb 300 kg; a negyedik csoport esetében több mint 300 kg, de legfeljebb 500 kg; az ötödik csoport esetében több mint 500 kg, de legfeljebb 1000 kg; a hatodik csoport esetében több mint 1000 kg, de legfeljebb 2000 kg; a hetedik csoport esetében több mint 2000 kg, de legfeljebb 4000 kg; a nyolcadik csoport esetében több mint 4000 kg, de legfeljebb 10000 kg; a kilencedik csoport esetében több mint 10000 kg, de legfeljebb 20000 kg; a tizedik csoport esetében pedig több mint 20000 kg.

14 E törvény 2. cikkének (7) bekezdése szerint a nyers tej beszerzési ára az az összeg, amelyről a felvásárló és az értékesítő megállapodott, és amelyet a litván mezőgazdasági miniszteri rendeletben megállapított, a nyers tej összetételére vonatkozó alapmutatóknak megfelelő nyers tej után fizetnek, a többletdíjak, prémiumok és levonások nélkül.

15 Az említett törvénynek "A gazdasági szereplők által folytatott tisztességtelen gyakorlatok tilalma" című 3. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő: "A nyerstej-felvásárló nem folytathatja az alábbi tisztességtelen gyakorlatokat: [...]

1. különböző nyerstej-felvásárlási árak megállapítása a nyers tej értékesítéséről szóló szerződésekben, amikor a litván mezőgazdasági miniszteri rendeletben megállapított minőségi követelményeknek megfelelő nyers tejet vásárol ugyanazon nyerstej-értékesítői csoporttól, és ha a tej a nyerstej-felvásárlóhoz ugyanúgy jut el (nyerstej-értékesítési pontra szállított nyers tej, közvetlenül a gazdaságból vásárolt nyers tej, közvetlenül valamely nyerstej-feldolgozó vállalathoz szállított nyers tej), kivéve ha a nyers tej vásárlására olyan nyerstej-értékesítőktől kerül sor, akik saját termelésű tejet értékesítenek, és akik a litván mezőgazdasági miniszteri rendeletben meghatározott szabályok szerint elismert tejtermelők szervezetéhez tartoznak; ez utóbbi esetben azonban a nyers tej alkalmazott értékesítési ára nem lehet alacsonyabb, mint amelyet a nyerstej-értékesítők csoportja alapján határoztak volna meg.

3. a nyers tej beszerzési árának indokolatlan csökkentése."

16 Ugyanezen törvénynek "A nyers tej beszerzési ára csökkentésének indokolására vonatkozó kötelezettség" című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"1. Amennyiben a nyerstej-felvásárló a nyers tejre vonatkozó adásvételi szerződésben meghatározott nyerstej-beszerzési árat több mint 3%-kal csökkenti, indokolnia kell az ár csökkentését, és ezt az indokolást be kell nyújtania a piacszabályozó ügynökséghez.

2. A piacszabályozó ügynökség a litván mezőgazdasági miniszteri rendelettel jóváhagyott iránymutatásoknak megfelelően, miután öt munkanapon belül megvizsgálta a jelen cikk 1. bekezdésének megfelelően közölt, a nyerstej-felvásárló által a nyers tej beszerzési árára alkalmazott csökkentés indokait, három munkanapon belül dönt arról, hogy a nyers tej beszerzési árának 3%-ot meghaladó csökkentése indokolt-e.

3. Amennyiben a piacszabályozó ügynökség a jelen cikk 2. bekezdésében meghatározott iránymutatásoknak megfelelően úgy dönt, hogy a nyers tej beszerzési árának 3%-ot meghaladó csökkentése nem indokolt, a nyerstej-felvásárló nem csökkentheti a nyers tejről szóló adásvételi szerződésben meghatározott nyerstej-beszerzési árat."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 A Litván Köztársaság parlamenti képviselőcsoportja 2016. június 28-án kérelmet nyújtott be a Lietuvos Respublikos Konstitucinis Teismashoz (a Litván Köztársaság alkotmánybírósága) többek között annak megvizsgálására, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. és 5. cikke megfelel-e a litván alkotmány 46. cikke első bekezdésének.

18 Kérelmének alátámasztására e csoport azzal érvelt, hogy e törvény korlátozza a nyerstej-adásvételi szerződés feleinek azon jogát, hogy meghatározzák e szerződés alapelemeit, mint például az árat vagy a mennyiséget, és ezáltal nem biztosítja az említett 46. cikk első bekezdésében foglalt szerződéskötési szabadságot.

19 A litván parlament azt állította, hogy e szabadság nem feltétlen, és korlátozható mind a közérdek védelme, mind pedig a méltányosság és az igazságosság biztosítása érdekében. Arra hivatkozott, hogy Litvániában egyrészt a nyerstej-termelők, másrészt a feldolgozók, illetve felvásárlók tárgyalási pozíciója nincs egyensúlyban az utóbbiak javára, és hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. és 5. cikkében előírt kötelező szabályok célja az, hogy megvédjék a szerződésben részes gyengébb fél, vagyis a nyerstej-termelők jogait és jogos érdekeit.

20 Az Europos teisės departamentas prie Lietuvos Respublikos teisingumo ministerijos (a Litván Köztársaság igazságügyi minisztériuma mellett működő európai jogi főosztály) és a Lietuvos Respublikos konkurencijos taryba (a Litván Köztársaság versenytanácsa), amely szintén észrevételeket nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a maga részéről azzal érvelt, hogy e törvény 3. és 5. cikke sérti az 1308/2013 rendelet 148. cikkének (4) bekezdésében rögzített tárgyalási szabadság elvét, különösen a nyers tej árának meghatározását illetően.

21 A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy mivel a belső piac és a mezőgazdaság az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozó területek közé tartozik, az e területekre vonatkozó nemzeti szabályozást, ideértve a litván alkotmányt és 46. cikkének első bekezdését is, az említett területekre vonatkozó uniós szabályozásnak megfelelően kell értelmezni. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság az 1308/2013 rendelet 148. cikke (4) bekezdésének értelmezését kéri annak eldöntése érdekében, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdésének 1. és 3. pontja, valamint 5. cikke összeegyeztethető-e az Alkotmány 46. cikkének első bekezdésével.

22 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a litván jogszabályok előírják az érintett gazdasági szereplők számára, hogy a nyers tej vásárlásakor írásbeli szerződést kössenek. E bíróság hozzáteszi, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény tervezetéhez fűzött indokolás szerint e törvény célja egyrészt, hogy biztosítsa a nyerstej-felvásárlók és -értékesítők jogos érdekei közötti egyensúlyt, másrészt pedig, hogy korlátozza az e piacon erőfölényben lévő tejfeldolgozók piaci erejének gyakorlását, valamint azon nyereséget, amelyhez a tejterméket értékesítő gazdasági szereplők e termékek nagykereskedelmi árának csökkentése révén tisztességtelenül jutnak.

23 A kérdést előterjesztő bíróság azt is jelzi, hogy az ügy irataiból kitűnik, hogy Litvániában a tejágazat a mezőgazdasági termelés egyik legjelentősebb ágazata, mivel ezen ágazat az ország teljes bruttó hazai termékének körülbelül 2%-át teszi ki. A termelők tárgyalási pozíciója azonban kis méretük miatt a feldolgozók tárgyalási pozíciójához képest rendkívül korlátozott. E tekintetben kifejti, hogy a 2015-re vonatkozóan közölt számadatok szerint a litván nyerstej-termelők 74%-a 1-5 tehénnel rendelkezik, míg e tej 97%-át hat vállalkozás dolgozza fel. Ezenkívül az e termelők közötti együttműködés az annak ösztönzése érdekében tett erőfeszítések ellenére hagyományosan kevéssé alakult ki, és csak a termelők 15%-a vesz részt valódi együttműködésben, akik a Litvániában felvásárolt nyers tej teljes mennyiségének csupán 18%-át szállítják. Nincsenek az 1308/2013 rendelet 152. és azt követő cikkeinek megfelelően elismert nyerstej-termelői szervezetek. A litván nyers tej beszerzési átlagára az egész Európai Unióban az egyik legalacsonyabb.

24 Egyébiránt e bíróság kifejti, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény elfogadását megelőzően a felvásárlók a tejtermelőket csupán arról az árról tájékoztatták, amelyen megvásárolták a nyers tejet, anélkül hogy ezen ár előzetes tárgyalás tárgyát képezte volna.

25 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az 1308/2013 rendelet 148. cikke azon tagállamok számára, akik úgy döntöttek, hogy a területükön megvalósuló valamennyi nyerstej-szállításra írásbeli szerződés alkalmazását írják elő, nem biztosítja kifejezetten azon lehetőséget, hogy a nemzeti jogban korlátozzák a tárgyalási szabadság elvét. Mindazonáltal e bíróságban felmerül a kérdés, hogy ezen elv nem korlátozható-e annak érdekében, hogy megerősítsék a tejágazat mezőgazdasági termelőinek tárgyalási pozícióját a tejfelvásárlókkal szemben, és megakadályozzák a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, figyelemmel olyan körülményekre, mint a tej- és tejtermékágazat strukturális jellemzői, a termelői szervezetek hiánya vagy a tejpiac alakulása.

26 E körülmények között a Lietuvos Respublikos Konstitucinis Teismas (a Litván Köztársaság alkotmánybírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Az 1308/2013 rendelet 148. cikkének (4) bekezdése értelmezhető-e úgy, hogy azzal nem ellentétes, hogy a nyerstej-termelők tárgyalási pozíciójának erősítése és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megakadályozása, továbbá annak érdekében, hogy a tagállam tej- és tejtermékágazatának bizonyos szerkezeti jellemzőit, valamint a tejpiacon tapasztalható változásokat figyelembe lehessen venni, olyan nemzeti szabályozási keretet hozzanak létre, amely korlátozza a szerződő felek tárgyalási szabadságát abban az értelemben, hogy a nyerstej-felvásárló nem fizethet eltérő nyerstej-beszerzési árat az értékesített tej mennyisége alapján megállapított, ugyanazon csoportba sorolt, a termelők valamely elismert szervezetéhez nem tartozó nyerstej-értékesítők számára olyan tej vonatkozásában, amely ugyanolyan minőségű és összetételű, és amelyet a felvásárló részére ugyanolyan módon szállítanak le, és ezért a felek bármely más tényezőt figyelembe véve nem egyezhetnek meg eltérő nyerstej-beszerzési árról?

2) Az 1308/2013 rendelet 148. cikkének (4) bekezdése értelmezhető-e úgy, hogy azzal nem ellentétes, hogy a nyerstej-termelők tárgyalási pozíciójának erősítése és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megakadályozása, továbbá annak érdekében, hogy a tagállam tej- és tejtermékágazatának bizonyos szerkezeti jellemzőit, valamint a tejpiacon tapasztalható változásokat figyelembe lehessen venni, olyan nemzeti szabályozási keretet hozzanak létre, amely korlátozza a szerződő felek tárgyalási szabadságát abban az értelemben, hogy a nyerstej-felvásárló nem csökkentheti indokolatlanul a nyers tej beszerzési árát, és az ár 3%-ot meghaladó csökkentésére kizárólag akkor van mód, ha egy állami intézmény a szóban forgó csökkentést indokoltnak találja?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

27 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1308/2013 rendelet 148. cikkének (4) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyet a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdésének 1. pontja ír elő, amely megtiltja a nyerstej-felvásárlók számára, hogy eltérő felvásárlási árat fizessenek a nyers tej napi értékesített mennyiségére tekintettel ugyanazon csoportba tartozónak tekintendő termelőknek azonos összetételű és minőségű, valamint ugyanolyan módon leszállított nyers tej vonatkozásában.

28 Előzetesen meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozó közös agrárpolitika keretében utóbbiak jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek, amely az EUMSZ 2. cikk (2) bekezdése alapján lehetővé teszi számukra, hogy hatáskörüket olyan mértékben gyakorolják, amilyen mértékben az Unió nem gyakorolta hatáskörét (2013. szeptember 19-iPanellinios Syndesmos Viomichanion Metapoiisis Kapnou ítélet, C-373/11, EU:C:2013:567, 26. pont).

29 Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a valamely területen történő közös piacszervezésre vonatkozó rendelet esetén a tagállamok kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely attól való eltérést valósítana meg, illetve azt veszélyeztetné. Ugyancsak összeegyeztethetetlenek a közös piacszervezéssel az olyan szabályozások, amelyek akadályozzák a piac megfelelő működését, még akkor is, ha a kérdéses tárgykört a közös piacszervezés nem szabályozta kimerítően (2005. május 26-iKuipers ítélet, C-283/03, EU:C:2005:314, 37. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30 Mindazonáltal a közös piacszervezés létrehozása nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan nemzeti szabályokat alkalmazzanak, amelyek az e közös piacszervezés célkitűzéseitől eltérő közérdekű célkitűzéseket követnek, még akkor sem, ha e szabályok hatással lehetnek a belső piac működésére az érintett ágazatban (2015. december 23-iScotch Whisky Association és társai ítélet, C-333/14, EU:C:2015:845, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 A jelen esetben az 1308/2013 rendelet, amint az 1. cikke (2) bekezdésének p) pontjából kitűnik, az EU- és az EUM-Szerződés I. mellékletében felsorolt valamennyi mezőgazdasági termék tekintetében, többek között a tej- és tejtermékágazatban is, közös piacszervezést hoz létre.

32 E rendelet 148. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha egy tagállam úgy dönt, hogy a feleknek írásbeli szerződést kell kötniük minden olyan esetben, amikor egy mezőgazdasági termelő egy nyerstej-feldolgozónak nyers tejet szállít, e szerződésnek meg kell felelnie az e cikk (2) bekezdésében megállapított feltételeknek. Az említett rendelet 148. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint az említett szerződés magában foglalja különösen - amint e rendelkezés i. pontjából kitűnik - a szállított tejért fizetendő árat, amely állandó és a szerződésben rögzített, és/vagy kiszámítására a szerződésben megállapított különböző tényezők összesítésével kerül sor, amelyek között szerepelhetnek a piaci fejlemények változását tükröző piaci mutatók, a szállított mennyiség és a szállított nyers tej minősége vagy összetétele, valamint - amint az említett rendelkezés ii. pontjából kitűnik - a szállítható és/vagy szállítandó nyers tej mennyiségét.

33 Ugyanezen rendelet 148. cikke (4) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy a mezőgazdasági termelők, nyerstej-begyűjtők vagy -feldolgozók által kötött nyerstej-szállítási szerződések valamennyi eleméről - ideértve a (2) bekezdés c) pontjában említett elemeket is - a felek szabadon tárgyalhatnak.

34 Az 1308/2013 rendelet 148. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében a tagállam előírhatja a felek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy egy meghatározott szállítandó mennyiség és az e szállításért fizetendő ár közötti összefüggésről megállapodjanak, és meghatározhatja azt a minimális időtartamot, amely csak a mezőgazdasági termelő és a nyers tej első felvásárlója közötti írásbeli szerződésekre alkalmazandó.

35 E rendelkezésekből az következik, hogy az 1308/2013 rendelet 148. cikke (4) bekezdésének első albekezdése olyan szabályt vezet be, amely szerint a nyerstej-szállítási szerződések valamennyi eleme - ideértve az árat is - szabadon tárgyalható, ugyanakkor az említett (4) bekezdés második albekezdése e szabály alóli kivételekről rendelkezik.

36 Ebből következik, hogy a feleknek lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy a nyers tej felvásárlási árát az egymással való szabad tárgyalást követően, és különösen a szóban forgó piacon fennálló kínálat és kereslet összevetését követően rögzítsék.

37 Amint arra a Bíróság emlékeztetett, árrögzítő mechanizmus hiányában az értékesítési árnak a szabad verseny alapján történő szabad meghatározása az 1308/2013 rendelet egyik alkotóeleme, és az áruk hatékony versenyfeltételek melletti szabad mozgása elvének kifejeződését jelenti (lásd ebben az értelemben: 2015. december 23-iScotch Whisky Association és társai ítélet, C-333/14, EU:C:2015:845, 20. pont).

38 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkból és a litván kormány észrevételeiből kitűnik, hogy a litván nyerstej-piacon nem állnak fenn a hatékony verseny feltételei a jelentősen koncentrált felvásárlók tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai miatt, mivel hat vállalkozás dolgozza fel a több mint 20000 nagyon kis méretű termelőtől származó nyers tej 97%-át. A tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény hatálybalépése előtt a nyerstej-felvásárlók előzetes tárgyalás nélkül egyszerűen tájékoztatták a termelőket a tej felvásárlási áráról, és ez utóbbiaknak nem volt más lehetőségük, csak az, hogy az előírt feltételeket elfogadják. A litván nyerstej-termelőkre gyakorolt e nyomás és az e termelők közötti együttműködés csekély fejlődése magyarázza azt, hogy Litvániában a nyers tej átlagos felvásárlási ára az Unióban az egyik legalacsonyabb, és hogy a tejtermelési ágazatot a fizetésképtelenség fenyegette. Ez a helyzet, amelyet a nyerstej-termelők és -feldolgozók tárgyalási pozíciója közötti egyensúlytalanság jellemez, a nemzeti jogalkotót e törvény elfogadására ösztönözte, amely törvény célja a gyengébb szerződő fél, azaz a nyerstej-termelők jogainak és jogos érdekeinek védelme azáltal, hogy megtiltja a gazdasági szereplők számára, hogy tisztességtelen gyakorlatokat folytassanak, és ezzel kapcsolatban bizonyos követelményeket ír elő.

39 A litván kormány hozzáteszi, hogy az említett törvény lehetővé teszi, hogy a felek a nyers tej vételáráról szabadon tárgyaljanak, valamint hogy e piacon helyreálljon a hatékony verseny.

40 A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott és az e kormány által megerősített információk szerint e tekintetben kitűnik, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 2. cikkének (7) bekezdése úgy határozza meg a nyers tej felvásárlási árát, mint a vevő és az eladó által megállapított azon összeget, amelyet a litván mezőgazdasági miniszteri rendeletben megállapított, a nyers tej összetételére vonatkozó alapmutatóknak megfelelő nyers tej után fizetnek.

41 Ennélfogva, noha ezen alapárat a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdése 1. pontjának és 2. cikke (5) bekezdésének megfelelően a nyers tej napi értékesített mennyisége alapján ugyanazon csoportba tartozó termelők összessége tekintetében állapítják meg, a fizetendő végső árat az e szakaszban szabad és egyedi tárgyalás tárgyát képező többletdíjak, prémiumok, levonások, illetve szállítási mód alapján számítják ki.

42 Meg kell vizsgálni, hogy az 1308/2013 rendelet és különösen annak 148. cikke elfogadásával az Unió kimerítő jelleggel gyakorolta-e hatáskörét a nyerstej-szállítási szerződés felei közötti szerződéses jogviszonyok területén, pontosabban e szerződés tárgyalási folyamatát illetően.

43 Először is az 1308/2013 rendelet 148. cikke (1) bekezdésének szövegéből, különösen azon kifejezésből, hogy "ha valamely tagállam úgy dönt", hogy a feleknek írásbeli szerződést kell kötniük minden olyan esetben, amikor nyers tejet szállítanak, az következik, hogy a tagállam azon döntése, hogy írásbeli szerződés kötésére vonatkozó kötelezettséget ír elő, a tagállam számára egyszerű lehetőséget jelent. Ezt az értelmezést erősíti meg e rendelet (127) preambulumbekezdése is, amely szerint a tagállamok "dönthetnek" úgy, hogy kötelezővé teszik a formális, írásbeli szerződések alkalmazását, és "indokolt, hogy ez a döntés a tagállamok hatáskörében maradjon".

44 E preambulumbekezdés kimondja, hogy "az e szerződésekre vonatkozó megfelelő minimumszabályok [...] biztosítása érdekében [...] uniós szinten meg kell határozni néhány, az említett szerződések alkalmazására vonatkozó alapfeltételt". E rendeletnek az említett preambulumbekezdés fényében értelmezett 148. cikke a szóban forgó szerződésekre alkalmazandó minimumszabályok bevezetésére irányul, és nem tiltja meg a tagállamok számára, hogy más szabályokat is előírjanak, amit e cikk szövege is megerősít, különösen az említett cikk (2) bekezdésének c) pontjában szereplő, a szerződésnek "tartalmaznia kell különösen az alábbi elemeket" fordulat.

45 E körülményekből kitűnik, hogy az 1308/2013 rendeletnek és különösen e rendelet 148. cikkének az elfogadásával az Unió nem gyakorolta hatáskörét kimerítő jelleggel a nyerstej-szállítási szerződés felei közötti szerződéses jogviszonyok területén, így az említett rendeletet nem lehet úgy értelmezni, hogy az főszabály szerint megtiltja a tagállamok számára, hogy e területen bármilyen intézkedést elfogadjanak.

46 Ami az alapügyben szereplő szabályozást illeti, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy e szabályozás elsődlegesen a nyerstej-felvásárlóknak a gyengébb féllel, azaz a tejtermelőkkel szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai elleni küzdelemre irányul. Közelebbről a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény célja az, hogy a nyerstej-értékesítők és -felvásárlók számára megtiltsa, hogy a nyers tej értékesítése vagy felvásárlása során ilyen gyakorlatokat folytassanak, hogy Litvániában a tejtermékek forgalmazását bizonyos követelményeknek vesse alá, hogy meghatározza az e törvény rendelkezései tiszteletben tartásának biztosításával megbízott hatóságokat, és hogy előírja a jogsértés esetén fennálló felelősséget.

47 A tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény tervezetéhez fűzött indokolás szerint így e törvény célja, hogy biztosítsa a nyerstej-felvásárlók és -értékesítők jogos érdekei közötti egyensúlyt, és korlátozza az e piacon erőfölényben lévő tejfeldolgozók piaci erejét, valamint azon nyereséget, amelyhez a tejterméket értékesítő gazdasági szereplők e termékek nagykereskedelmi árának csökkentése révén tisztességtelenül jutnak.

48 Kétségtelen, hogy az 1308/2013 rendelet (138) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy mivel a tejágazatban formális, írásbeli szerződések alkalmazása külön rendelkezések hatálya alá tartozik, e szerződések alkalmazása elősegítheti a más ágazatokban működő szereplők felelősségteljes magatartásának a megerősítését is, valamint többek között segíthet "egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok" elkerülésében. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a 261/2012 rendelet, amely egy, az 1308/2013 rendelet jelenlegi 148. cikkének megfelelő rendelkezést vezetett be az uniós szabályozásba, a (8) preambulumbekezdésében ugyanúgy rámutatott, hogy e szerződések "segíthetnek egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkerülésében". Ez a megfogalmazás ezenkívül szerepel az 1308/2013 rendelet korábbi szövegét módosító 2017/2393 rendelet (50) preambulumbekezdésében is, amely kimondja, hogy a tej- és tejtermékágazatban a szerződések alkalmazása elősegítheti többek között "az egyes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkerülését".

49 Az egyes tisztességtelen gyakorlatokra való e hivatkozások azonban nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás által követett, a tisztességtelen gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló cél az 1308/2013 rendelet hatálya alá tartozik, tekintve, hogy az említett rendelet e gyakorlatokat összességükben nem említi, nem szabályozza, még csak nem is azonosítja.

50 Ezenkívül, amint az említett rendelet (128) preambulumbekezdéséből kitűnik, a közös agrárpolitikának az EUMSZ 39. cikk (1) bekezdésében rögzített célkitűzéseivel összhangban e rendelet célja a termelés megvalósítható fejlesztésének, és így a tejtermelők megfelelő életszínvonalának biztosítása. Márpedig az 1308/2013 rendelet 148. cikkének akként való értelmezése, hogy az megtiltja a tagállamok számára, hogy a tej- és tejtermékágazatban a tisztességtelen gyakorlatok elleni küzdelmet célzó intézkedéseket hozzanak, sértené e célkitűzést, amint azt a célkitűzést is, hogy a mezőgazdasági termékek piacán biztosítsák a tényleges verseny fenntartását, amely célkitűzés szintén a közös agrárpolitika részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 19-iPanellinios Syndesmos Viomichanion Metapoiisis Kapnou ítélet, C-373/11, EU:C:2013:567, 37. pont).

51 Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a tej és tejtermékek piacának közös szervezése által szabályozott területen a nemzeti hatóságok főszabály szerint továbbra is hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy a nemzeti versenyjogot alkalmazzák a nemzeti piacon jelentős piaci erővel rendelkező tejtermelői szövetkezetre (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 9-iMilk Marque és National Farmers'Union ítélet, C-137/00, EU:C:2003:429, 67. pont).

52 A 2019/633 irányelv közelmúltbeli elfogadása, amely irányelv a 14. cikke értelmében 2019. április 30-án lépett hatályba, megerősíti azt, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezések elfogadásakor nem volt teljes körű harmonizáció a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban előforduló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem területén.

53 Következésképpen a jelen ítélet 30. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell állapítani, hogy a tagállamok fennmaradó hatáskörrel rendelkeztek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló, az árakra vonatkozó szabad tárgyalási folyamatot korlátozó intézkedések elfogadására, még akkor is, ha ezen intézkedések hatással vannak az 1308/2013 rendelet 148. cikkéből eredő azon elvre, hogy a nyers tej szállításáért fizetendő árról a felek szabadon tárgyalhatnak, és így az érintett ágazatban a belső piac működésére.

54 A 2019/633 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok 2021. május 1-jéig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, és ezeket a rendelkezéseket legkésőbb 2021. november 1-jétől alkalmazzák. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság az említett irányelv hatálybalépése előtt terjesztette elő előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, meg kell állapítani, hogy a Bíróságot ezen irányelvvel kapcsolatban nem kérdezték.

55 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidőn belül a címzett tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék az ezen irányelv által kitűzött eredmény megvalósulását (1997. december 18-iInter-Environnement Wallonie ítélet, C-129/96, EU:C:1997:628, 45. pont; 2005. november 22-iMangold ítélet, C-144/04, EU:C:2005:709, 67. pont; 2009. április 23-iVTB-VAB és Galatea ítélet, C-261/07 és C-299/07, EU:C:2009:244, 38. pont). Noha a jelen ügyben a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvényt a 2019/633 irányelv hatálybalépését megelőzően fogadták el, a tagállami hatóságok, valamint a nemzeti bíróságok a lehető legteljesebb mértékben kötelesek tartózkodni e törvény olyan értelmezésétől, amely az ezen irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártát követően komolyan veszélyeztetheti az irányelv által követett cél elérését (lásd ebben az értelemben: 2016. október 27-iMilev ítélet, C-439/16 PPU, EU:C:2016:818, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56 Ebben az összefüggésben rá kell mutatni arra, hogy a jelen ítélet 53. pontjában említetthez hasonló nemzeti szabályozásnak azonban alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem lépheti túl az annak megvalósításához szükséges mértéket (lásd analógia útján: 2015. június 11-iBerlington Hungary és társai ítélet, C-98/14, EU:C:2015:386, 64. pont; 2015. december 23-iScotch Whisky Association és társai ítélet, C-333/14, EU:C:2015:845, 28. pont).

57 Az arányosság e vizsgálatát különösen a közös agrárpolitika célkitűzéseire, valamint a közös piacszervezés megfelelő működésére figyelemmel kell elvégezni, ami szükségessé teszi e célkitűzések, illetve az említett szabályozás által követett, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló célkitűzés mérlegelését (lásd ebben az értelemben: 2015. december 23-iScotch Whisky Association és társai ítélet, C-333/14, EU:C:2015:845, 28. pont).

58 Ami először is azt a kérdést illeti, hogy az említett szabályozás alkalmas-e az általa elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, meg kell állapítani, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 2. cikkének (5) bekezdése a nyerstej-termelőket a nyers tej napi értékesített mennyisége alapján tíz csoportba sorolja, és e mennyiség az első csoport esetében kevesebb mint 100 kg, az utolsó csoport esetében pedig több mint 20000 kg. E törvény 3. cikke (3) bekezdésének 1. pontja megtiltja a minőségi követelményeknek megfelelő nyers tej felvásárlójának, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó termelőkkel szemben különböző alapárat alkalmazzanak akkor, ha a szállítási mód azonos.

59 E rendelkezés így garantálja, hogy a felvásárló azonos alapárat kínál a tej napi értékesített mennyiségére vonatkozó objektív kritérium tekintetében hasonló helyzetben lévő valamennyi termelőnek. E kritériumot egyébként az 1308/2013 rendelet 148. cikke (4) bekezdése második albekezdésének a) pontja is elismeri, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a szerződő felek számára előírják azon kötelezettséget, hogy a meghatározott szállítandó mennyiség és az ár közötti összefüggésről megállapodjanak.

60 Amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, az említett törvény 3. cikke (3) bekezdésének 1. pontja lehetővé teszi annak biztosítását, hogy azok a tejtermelők, akik nem tartoznak elismert tejtermelői szervezethez, ne kényszerüljenek arra, hogy a felek tárgyalási helyzetének egyensúlytalansága miatt a nyers tej felvásárlására vonatkozóan a feldolgozók által velük szemben előírt feltételekbe egyezzenek bele, és nagyon alacsony árakat fogadjanak el, miközben más, akár ugyanolyan méretű termelők kiegyensúlyozottabb tárgyalás eredményeképpen magasabb árat kapnak. E rendelkezés ezenkívül lehetővé teszi számukra azt, hogy ne kerüljenek a piacon e többi termelőhöz képest nagyon hátrányos helyzetbe. Az említett rendelkezés továbbá erősíti az ennélfogva valamely csoport részét képező kisméretű termelők tárgyalási pozícióját, szorosabb együttműködésre ösztönzi őket, valamint helyreállítja a felek tárgyalóerejének egyensúlyát.

61 Amint az 1308/2013 rendelet (128) preambulumbekezdéséből következik, e rendelet 149. cikke egyébként a tejtermelők tárgyalási pozíciójának megerősítése céljából lehetővé teszi a termelői szervezetek és társulások számára, hogy a tagjaik nyerstej-termelésének egy része vagy egésze vonatkozásában együtt folytassanak tárgyalásokat a szerződéses kikötésekről, ideértve az árat is.

62 E körülmények összességére tekintettel úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás alkalmas azon kockázat megelőzésére, hogy a szerződésben részes gyengébb fél kénytelen legyen indokolatlan árcsökkenéseket elfogadni, és ezáltal alkalmas az esetleges tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemre, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

63 Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás nem lépi-e túl a szükséges mértéket, egyrészt figyelembe kell venni a tejágazatnak, valamint a nyers tej litván piacának a jelen ítélet 22-24. és 38. pontjában felidézett sajátosságait. E sajátosságok közé tartozik az, hogy a nyers tej litván piacán a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt nincs tényleges verseny, továbbá az, hogy a nyers tej olyan romlandó termék, amely a gyakorlatban nem teszi lehetővé a termelők számára azt, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetén elhalasszák az értékesítést, sem pedig azt, hogy a kereskedelmi kapcsolatot veszélyeztetve összeütközésbe kerüljenek e felvásárlókkal, valamint az, hogy a tejtermelők között az említett piacon nincs megfelelő együttműködés. Amint a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott, mielőtt a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvényt elfogadták volna, a felvásárlók egyszerűen közölték a termelőkkel azt az árat, amelyen felvásárolják a nyers tejet, anélkül hogy előzetesen bármilyen tárgyalásra sor került volna.

64 Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a tejtermelők közötti együttműködés különböző eszközökkel való ösztönzése érdekében tett erőfeszítések ellenére az együttműködő tejtermelők száma csekély, így az 1308/2013 rendelet értelmében vett egyetlen nyerstej-termelői szervezet sem tudott létrejönni.

65 Másrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a nyers tejnek ahhoz, hogy el lehessen adni, meg kell felelnie bizonyos, miniszteri rendeletben megállapított minőségi követelményeknek, úgymint a zsír- és proteintartalma, valamint olyan minőségi mutatóknak, mint a szín, illat, állag, hőmérséklet, íz, savasság, tisztaság, sűrűség, illetve semlegesítő és gátló anyagok.

66 Az e határozatban szolgáltatott információk szerint, amennyiben a tej nem felel meg a többi minőségi mutatónak, mint például a baktériumszám, a szomatikus sejtek száma, a gátló anyagok, valamint a tejfagyási hőmérséklet, akkor az említett szabályokban megállapított összeg tekintetében levonásokat kell alkalmazni. Ezenkívül a litván kormány szerint korlátozás nélkül felárak vagy növelések írhatók elő a kiváló minőségű tej tekintetében.

67 Ebből - amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat - az következik, hogy a valamely elismert tejtermelői szervezethez nem tartozó adott nyerstej-termelőnek fizetett felvásárlási ár függhet azon termelői csoporttól, amelybe e termelőt az eladott tej mennyiségére, szállítási módjára, valamint e termék összetételére és minőségére tekintettel sorolták.

68 E tekintetben, amint arra a jelen ítélet 32. pontja rámutat, az 1308/2013 rendelet 148. cikke (2) bekezdése c) pontjának i. alpontjából kitűnik, hogy az árat ki lehet számítani a szerződésben megállapított tényezők összesítésével, amely tényezők magukban foglalhatják többek között a leszállított nyers tej minőségét vagy összetételét.

69 E körülmények között, és figyelembe véve a közös agrárpolitika célkitűzéseit, valamint a közös piacszervezés megfelelő működését, az alapügyben szóban forgó szabályozás nem lépi túl az általa kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket. Mindazonáltal, mivel csak a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik az előtte folyamatban lévő jogvitáról közvetlen ismeretekkel, e bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az annak érdekében elfogadott intézkedések, hogy a valamely elismert tejtermelői szervezethez nem tartozó tejtermelők tárgyalási pozíciójának megerősítésével küzdjenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen, valamint ennélfogva, hogy az ár szabad megtárgyalására vonatkozó elv korlátozásával a tejtermelőknek megfelelő életszínvonalat biztosítva hozzájáruljanak a termelés megvalósítható fejlesztéséhez, nem lépik-e túl a szükséges mértéket.

70 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1308/2013 rendelet 148. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyet a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdésének 1. pontja ír elő, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében megtiltja, hogy a nyerstej-felvásárlók eltérő felvásárlási árat fizessenek a nyers tej napi értékesített mennyiségére tekintettel ugyanazon csoportba tartozónak tekintendő termelőknek azonos összetételű és minőségű, valamint ugyanolyan módon leszállított nyers tej vonatkozásában, amennyiben az említett szabályozás alkalmas az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és nem haladja meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A második kérdésről

71 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1308/2013 rendelet 148. cikkének (4) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyet a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdésének 3. pontja és 5. cikke ír elő, amely megtiltja, hogy a nyerstej-felvásárló indokolás nélkül csökkentse a termelővel közösen megállapított árat, és amely a 3%-nál nagyobb árcsökkenést az illetékes nemzeti hatóság engedélyéhez köti.

72 Először is, amint a jelen ítélet 43-45. és 48-54. pontjából kitűnik, emlékeztetni kell arra, hogy az 1308/2013 rendelet 148. cikkével nem ellentétes az, hogy a tagállamok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló, az árakra vonatkozó szabad tárgyalási folyamatot korlátozó intézkedéseket fogadjanak el, még akkor sem, ha ezen intézkedések hatással vannak azon elvre, hogy a nyers tej szállításáért fizetendő árról a felek szabadon tárgyalhatnak, és így az érintett ágazatban a belső piac működésére.

73 Az ilyen szabályozásnak azonban, amint arra a jelen ítélet 56. pontja rámutatott, alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, és nem haladhatja meg az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

74 A jelen esetben az alapügyben szóban forgó szabályozás, amint azt a jelen ítélet 46. pontja megállapította, elsődlegesen a nyerstej-felvásárlóknak a gyengébb féllel, azaz a tejtermelőkkel szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai elleni küzdelemre irányul.

75 E tekintetben a litván kormány kifejtette, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdésének 3. pontja és 5. cikke arra irányul, hogy biztosítékot nyújtson arra, hogy attól kezdődően, hogy a nyers tej felvásárlója és eladója szerződést kötött, és e szerződés az általuk megállapított árat rögzítette, ezen árat többé ne lehessen objektív okok nélkül és tisztességtelenül csökkenteni.

76 Másodszor, amint azt e kormány, valamint a német kormány is megjegyezte, úgy tűnik, hogy e rendelkezések nem befolyásolják az 1308/2013 rendelet 148. cikkéből eredő, az árakra vonatkozó tárgyalási szabadság elvét. Úgy tűnik ugyanis, hogy az említett rendelkezések nem magának az árnak vagy a szerződés többi elemének a megtárgyalására, hanem az említett árnak az egyik fél által a szerződés megkötését követően a szerződés teljesítése során bármilyen egyeztetés és szerződéses rendelkezés hiányában egyoldalúan történő módosításaira vonatkoznak, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

77 Harmadszor, ami azt a kérdést illeti, hogy az említett rendelkezések alkalmasak-e az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására anélkül, hogy túllépnék az e cél eléréséhez szükséges mértéket, rá kell mutatni arra, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdésének 3. pontja és 5. cikke biztosítja, hogy a felvásárló a termelővel megtárgyalt ár csökkentését indokoló objektív körülmény hiányában tartsa tiszteletben ezt az árat. E rendelkezések ezenkívül lehetővé teszik a felvásárlók által a tejtermelőkre árcsökkentés érdekében való nyomásgyakorlási kísérletek megelőzését, valamint ez utóbbiaknak az említett ár önkényes módosításaival szembeni védelmét. Az említett rendelkezéseknek ennélfogva a nyerstej-ár bizonyos fokú stabilitásának biztosításán túl hozzájárulnak a felek által kötött írásbeli szerződés megfelelő teljesítéséhez is.

78 E tényezőkre tekintettel úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás alkalmas a kitűzött cél elérésére.

79 Végül, ami azt a kérdést illeti, hogy ez a szabályozás nem haladja-e meg a szükséges mértéket, figyelembe kell venni - amint az a jelen ítélet 63. pontjából kitűnik - a tejágazatnak, valamint a nyers tej litván piacának a sajátosságait, vagyis többek között azt, hogy e piacon nincs tényleges verseny, és hogy a nyers tej romlandó termék, ami a gyakorlatban nem teszi lehetővé a termelők számára azt, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetén elhalasszák az értékesítést, sem pedig azt, hogy a kereskedelmi kapcsolatot veszélyeztetve összeütközésbe kerüljenek e felvásárlókkal.

80 Azt is meg kell állapítani, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdésének 3. pontja és 5. cikke nem tiltja a megállapodás szerinti ár csökkentését, hanem annak előírására szorítkozik, hogy az ilyen csökkenéseknek, amennyiben azok jelentősebbek, objektíve indokoltaknak kell lenniük, és a hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságnak engedélyeznie kell azokat. Továbbá úgy tűnik, hogy e rendelkezések nem akadályozzák a feleket abban, hogy a szerződésbe olyan kikötéseket foglaljanak, amelyek bizonyos általuk meghatározott, új objektív körülmények felmerülése esetén lehetővé teszik a megállapított ár csökkentését.

81 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy az 1308/2013 rendelet 148. cikke (4) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az azon elv alóli kivételként, miszerint a felek a nyerstej-szállítási szerződés valamennyi eleméről - ideértve az árakat is - szabadon tárgyalhatnak, a mezőgazdasági termelő és a nyers tej első felvásárlója közötti írásbeli szerződésekre alkalmazandó, legalább hat hónapos minimális időtartamot határozzanak meg.

82 A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt kell válaszolni, hogy az 1308/2013 rendelet 148. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyet a tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 3. cikke (3) bekezdésének 3. pontja és 5. cikke ír elő, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében megtiltja, hogy a nyerstej-felvásárló indokolás nélkül csökkentse a termelővel közösen megállapított árat, és amely a 3%-nál nagyobb árcsökkenést az illetékes nemzeti hatóság engedélyéhez köti.

A költségekről

83 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2017. december 13-i (EU) 2017/2393 európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 148. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyet a 2015. december 22-i törvénnyel módosított, 2015. június 25-i Lietuvos Respublikos Ūkio subjektų, perkančių-parduodančių žalią pieną ir prekiaujančių pieno gaminiais, nesąžiningų veiksmų draudimo įstatymas Nr. XII-1907 (a Litván Köztársaságnak a litván gazdasági szereplők részéről a nyers tej vásárlása és értékesítése, valamint a tejtermékek forgalmazása során tanúsított tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló, XII-1907. sz. törvénye) 3. cikke (3) bekezdésének 1. pontja ír elő, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében megtiltja, hogy a nyerstej-felvásárlók eltérő felvásárlási árat fizessenek a nyers tej napi értékesített mennyiségére tekintettel ugyanazon csoportba tartozónak tekintendő termelőknek azonos összetételű és minőségű, valamint ugyanolyan módon leszállított nyers tej vonatkozásában, amennyiben az említett szabályozás alkalmas az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és nem haladja meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

2) A 2017/2393 rendelettel módosított 1308/2013 rendelet 148. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyet a Litván Köztársaságnak a 2015. december 22-i törvénnyel módosított, a litván gazdasági szereplők részéről a nyers tej vásárlása és értékesítése, valamint a tejtermékek forgalmazása során tanúsított tisztességtelen gyakorlatok tilalmáról szóló, 2015. június 25-i XII-1907. sz. törvénye 3. cikke (3) bekezdésének 3. pontja és 5. cikke ír elő, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem érdekében megtiltja, hogy a nyerstej-felvásárló indokolás nélkül csökkentse a termelővel közösen megállapított árat, és amely a 3%-nál nagyobb árcsökkenést az illetékes nemzeti hatóság engedélyéhez köti.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: litván.