EH 2005.1226 Ha a számlatulajdonos a számláját vezető hitelintézet útján tartozatlanul fizet és a hitelintézet a számla egyenlegét helyreállította, a jogalap nélküli vagyoneltolódás a hitelintézet rovására áll fenn, ezért annak visszatérítését a jogalap nélküli gazdagodótól jogszerűen igényelheti [Ptk. 361. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a jelen perben nem álló W-K. Kft. felperesnek az Állami Fejlesztési Intézet Felszámoló és Vagyonkezelő Rt. által képviselt K. Vállalat "f.a." I. rendű, a K. F. Rt. "f.a." II. rendű, valamint három magánszemély ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében kerületi bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy a perbeli ingatlan egy részének tulajdonjogát a W-K. Kft. megszerezte. A jogerős ítélet kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 15 nap alatt összesen 2 250 000 Ft első- és másodfokú együttes perköltséget. Dr. P.M. ügyvéd a jelen per alperese a korábbi perben a W-K. Kft. jogi képviselője 2002. május 23-án azonnali beszedési megbízást nyújtott be a jelen per felpereséhez az ÁFI Felszámoló és Vagyonkezelő Rt.-vel szemben, kérve, hogy a 2 250 000 Ft perköltséget a bank a Vagyonkezelő Rt. számlájáról azonnali beszedési megbízással szedje be. A felperes az inkasszó teljesítését előbb megtagadta, az alperes azonban a beszedési megbízással kapcsolatos iratokat az ügyfele meghatalmazásával kiegészítve ismételten benyújtotta, ez alapján a felperes a beszedési megbízást az alperes meghatározott számú számlájára teljesítette. A 2002. július 30-án beszedett összegből az ügyfelével való megállapodás alapján az alperes 750 000 Ft-ot magánál tartott, 1 500 000 Ft-ot pedig 2002. augusztus 14-én ügyfelének a W-K. Kft.-nek átutalt. Az ÁFI Felszámoló és Vagyonkezelő Rt. felszólalása nyomán a felperes nevezettet kártalanította és a számlájáról leemelt 2 250 000 Ft-ot részére, a saját vagyona terhére visszatérítette.
A felperes a keresetében 2 250 000 Ft tőke és kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében írt, a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira alapította. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a jogalap nélküli gazdagodásnak a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei nem valósultak meg. Az alperes az inkasszó benyújtásakor a W-K. Kft. megbízottjaként - a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdése szerinti megbízottként - járt el, a vagyongyarapodás ezért nem nála, hanem a W-K. Kft.-nél keletkezett. Megállapította továbbá, hogy a vagyoni hátrány nem a felperes terhére következett be. Az összeg inkasszálása az ÁFI Rt. számlájának a terhére történt, a felperest nem közvetlenül, hanem amiatt érte hátrány, hogy az ÁFI Rt.-t kártalanította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes 2 250 000 Ft tőkében, ennek 2002. július 30-ától a kifizetés napjáig járó évi 11% késedelmi kamatában, valamint a perköltségekben való marasztalását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Sérelmezte annak megállapítását, hogy nem a felperes terhére történt a jogalap nélküli gazdagodás. Előadta, hogy a nem szabályszerűen teljesített megbízással okozott károkért a banknak a számlatulajdonossal szemben megtérítési kötelezettsége áll fenn. Miután a felperes e kötelezettségének eleget tett, a vagyoni hátrány nála következett be. A banknál mutatkozó vagyoncsökkenés okozati összefüggésben áll az alperesnél megvalósult gazdagodással.
Sérelmezte annak megállapítását is, hogy a vagyongyarapodás nem az alperesnél állt elő. Álláspontja szerint a vagyoni előnyhöz jutás szempontjából közömbös, hogy annak, akinek a javára a vagyongyarapodás történt, milyen okból nem rendelkezik arra érvényes jogcímmel. Ami megállapítható, hogy az alperes nem a megbízója számlájára, hanem a sajátjára inkasszálta a perköltségét, amelynek részét képezte a saját ügyvédi munkadíja és csak utóbb utalta a megbízója számlájára beszedett összeg meghatározott részét. A vagyoni előnyhöz jutás objektív körülmény, így irreleváns az, hogy a más javára, illetőleg más nevében tartja magánál a gazdagodó fél a vagyoni előnyt.
Végezetül kifejtette, hogy az ÁFI számlájával szemben sem az alperes, sem a megbízója nem rendelkezett semmilyen jogcímmel az összeg leemelésére. Az a meghatalmazás pedig, amivel a W-K. Kft. felhatalmazta az alperest a jogerősen megítélt perköltség beszedésére egyébként is jogszabályba ütközött, abban ugyanis a kft. jogellenes cselekményre a felszámolás alatt álló céggel szemben felszámolási eljáráson kívüli - pénzforgalmi úton történő - behajtásra adott megbízást. A jogszabályba ütköző megbízási szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis, ezért közömbös, hogy az alperes a megbízó utasítására járt-e el avagy sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatára akkor kerülhet sor, ha az az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő. A másodfokú bíróság a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésével jutott arra a jogi következtetésre, hogy a gazdagodás még részben sem az alperesnél állt elő, továbbá, hogy az nem a felperes terhére történt. Az iratokból megállapítható, hogy az alperes által benyújtott inkasszó alapján a W-K. Kft. részére a felszámolás alatt álló K. Vállalattal és az ugyancsak felszámolás alatt álló K-F. Rt.-vel szemben megítélt 2 250 000 Ft perköltséget nem a bíróság által fizetésre kötelezett alperesek, hanem a felszámoló fizette ki a felperes bank útján, a saját vagyona terhére. Tekintve, hogy a felszámoló marasztalására vonatkozó rendelkezést a jogerős ítélet nem tartalmazott, a fizetése tartozatlannak, jogcím nélkülinek minősült. A felperes a felszámolót kártalanította, a vagyoneltolódás ténylegesen az ő rovására állapítható meg.
A jogviszonyt a vagyoni előny, annak jogcímnélkülisége és más rovására keletkezése mint jogi tények teremtik meg a vagyoneltolódás nyertese és elszenvedője között. E jogviszony létrejötte szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy a jogalap nélkül benyújtott beszedési megbízást a felperes a felszámoló számlájának terhére fizette ki, mert e számla eredeti állapotát helyreállította, de a gazdagodás ténye megmaradt, amelynek jogcíme, jogalapja a felperessel szemben sincsen. A jogviszony egyik alanya tehát a felperes lett, akinek rovására áll fenn a vagyoneltolódás. A vagyoni előny azonban csak részben mutatható ki az alperesnél. Az alperes a felperes által is tudottan megbízás alapján járt el, reá nézve az ítélet rendelkezést nem tartalmazott. A tartozatlanul kifizetett összegen azonban a megbízójával megosztozott, a saját számlájára került pénzösszeg egy része, azaz 750 000 Ft az ő birtokába maradt, kizárólag ezzel az összeggel gazdagodott, amelyet köteles visszatéríteni a Ptk. 361. §-a alapján a felperesnek. Ezt meghaladó gazdagodás hiányában a felperes további visszatérítési igénye alaptalan.
Az alperesnek a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatára tekintettel rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Fővárosi Bíróság ... számú másodfokú ítéletében perköltség fizetésére kötelezett K. Vállalat, valamint a K-F. Rt. felszámolás alatt álltak. Velük szemben sem a Vht. (1994. évi LIII. törvény) 6. §-a, sem a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) alapján nem volt helye végrehajtásnak. A Vht. 55. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a Cstv. 38. §-ának (1) bekezdése szerint az adósok ellen a felszámolás kezdő időpontjában már folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat is meg kellett szüntetni, velük szemben a hitelezők kizárólag a felszámolási eljárás keretében juthattak hozzá a követelésükhöz. Tekintve, hogy a hitelező által megbízott ügyvéd költsége - perköltségként - nem tartozik a felszámolási költségek közé, azt a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet vagyonából sem lett volna köteles közvetlenül kielégíteni, a W-K. Kft. csupán annak egyéb hitelezői igényként való besorolására tarthatott volna igényt (BH 2000.264, BH 2000.317 és BH 2001.36).
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest a nála a felperes terhére történt 750 000 Ft vagyongyarapodás és a beszedési megbízás teljesítése időpontjától 2002. július 30-ától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatai megfizetésére. A késedelmi kamat fizetési kötelezettség kezdő időpontjának megállapítása a Ptk. 364. §-a szerint alkalmazandó 360. §-ának (1) bekezdésén alapul. Annak mértéke a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése, valamint a 2000. évi CXXXIII. törvény 121. §-ának b) pontja, a 2002. évi LXII. törvény 118. §-a, valamint a 2003. évi CXVI. törvény 129. §-a szerint 2004. december 31-éig évi 11%, 2005. január 1-jétől a kifizetés napjáig - a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése, a 2002. évi XXXVI. törvény 5. §-ával megállapított szövegezése értelmében a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű.