62018CJ0523[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2019. december 19. Engie Cartagena S.L. kontra Ministerio para la Transición Ecológica. Az Audiencia Nacional (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A villamos energia belső piaca - Közös szabályok - 2003/54/EK irányelv - A 3. cikk (2) bekezdése - 2009/72/EK irányelv - A 3. cikk (2) bekezdése - Közszolgáltatási kötelezettségek - Fogalom - Nemzeti szabályozás - Energiahatékonysági programok finanszírozása - A villamosenergia-termelők kijelölése - Kötelező hozzájárulás. C-523/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2019. december 19. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A villamos energia belső piaca - Közös szabályok - 2003/54/EK irányelv - A 3. cikk (2) bekezdése - 2009/72/EK irányelv - A 3. cikk (2) bekezdése - Közszolgáltatási kötelezettségek - Fogalom - Nemzeti szabályozás - Energiahatékonysági programok finanszírozása - A villamosenergia-termelők kijelölése - Kötelező hozzájárulás"

A C-523/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Audiencia Nacional (kiemelt ügyek országos bírósága, Spanyolország) a Bírósághoz 2018. augusztus 8-án érkezett, 2018. július 9-i határozatával terjesztett elő

az Engie Cartagena SL

és

a Ministerio para la Transición Ecológica, korábban Ministerio de Industria, Energía y Turismo

között,

az Endesa Generación SA

az EDP España SAU,

a Bizkaia Energía SL

az Iberdrola Generación SAU

a Tarragona Power SL,

a Bahia de Bizkaia Electricidad SL,

a Viesgo Generación SL

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, I. Jarukaitis, Juhász E., M. Ilešič és C. Lycourgos (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. G. Hogan,

hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. június 13-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Engie Cartagena SL képviseletében G. Martínez-Villaseñor és G. Rubio Hernández-Sampelayo abogados, valamint A. Cano Lantero procuradora,

- az Endesa Generación SA képviseletében J. J. Lavilla Rubira abogado,

- az EDP España SAU képviseletében J. Expósito Blanco abogada,

- a Bizkaia Energía SL képviseletében J. Abril Martínez abogado és J. Briones Méndez procurador,

- az Iberdrola Generación SAU és a Tarragona Power SL képviseletében J. Giménez Cervantes és F. Löwhagen abogados,

- a Bahia de Bizkaia Electricidad SL képviseletében F. González Ruiz procuradora, valamint J. García Sanz és D. Sarmiento Ramírez-Escudero abogados,

- a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében O. Beynet, I. Galindo Martín és E. Sanfrutos Cano, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. szeptember 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 176., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 211. o.) 3. cikke (2) bekezdésének, valamint a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) 3. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az Engie Cartagena SL és a Ministerio para la Transición Ecológica (ökológiai átmenetért felelős minisztérium, Spanyolország), korábban Ministerio de Industria, Energía y Turismo (ipari, energiaügyi és turisztikai minisztérium, Spanyolország) között azon hozzájárulás jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelyet a villamosenergia-termelő vállalkozásoknak az energiamegtakarítási és -hatékonysági nemzeti cselekvési program finanszírozása céljából kötelesek megfizetni (a továbbiakban: kötelező hozzájárulás).

Jogi háttér

Az uniós jog

A 1191/69/EGK rendelet

3 A vasúti, közúti és belvízi közlekedési szolgáltatás fogalmában rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló, 1969. június 26-i 1191/69/EGK tanácsi rendelet (HL 1969. L 156., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 196. o.) 2. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a közszolgáltatási kötelezettség "olyan kötelezettségeket jelent, amelyeket a kérdéses fuvarozási vállalkozás, amennyiben a saját üzleti érdekeit tartaná szem előtt, nem vállalna, illetve azonos mértékben vagy azonos feltételek mellett nem vállalna".

A 3577/92/EGK rendelet

4 A szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 364., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 10. o., helyesbítés: HL 2006. L 227., 62. o.) 2. cikkének 4. pontja a következőképpen rendelkezik: "E rendelet alkalmazásában: [...] [...]"

4. »közszolgáltatási kötelezettségek«: olyan kötelezettségek, amelyeket a [európai unióbeli] hajótulajdonos, amennyiben a saját kereskedelmi érdekeit tartaná szem előtt, nem vállalna, illetve azonos mértékben vagy azonos feltételek mellett nem vállalna;

A villamos energia belső piacáról szóló irányelvek

5 A 2003/54 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

"A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartásával - különös tekintettel annak 86. cikkére - a tagállamok a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra, az ellátás biztonságát is beleértve, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre, beleértve az energiahatékonyságot és az éghajlat védelmét, vonatkoznak. Ezeknek a kötelezettségeknek világosan meghatározottaknak, átláthatóaknak, megkülönböztetéstől menteseknek [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől menteseknek] és ellenőrizhetőeknek kell lenniük, és garantálniuk kell a nemzeti fogyasztókhoz való hozzáférés egyenlőségét az Európai Unió villamosenergia-ipari vállalkozásai számára. Az ellátás biztonsága, az energiahatékonysági/keresletoldali szabályozás és a környezetvédelmi célok teljesítése vonatkozásában - amint arra ez a bekezdés hivatkozik - a tagállamok hosszú távú tervezést vezethetnek be, figyelembe véve annak lehetőségét, hogy harmadik fél is hozzáférést kér a hálózathoz."

6 A 2009/72 irányelv 2011. március 3-i hatállyal hatályon kívül helyezte a 2003/54 irányelvet.

7 A 2009/72 irányelv (50) preambulumbekezdése értelmében:

"A közszolgáltatási követelményeket, ideértve az univerzális [helyesen: egyetemes] szolgáltatással kapcsolatos követelményeket is, és a belőlük eredő közös minimális normákat tovább kell szilárdítani, hogy minden fogyasztó - különösen a védelemre szorulók - biztosan részesüljön a verseny előnyeiből és a tisztességes árakból. A közszolgáltatási követelményeket nemzeti alapon kell meghatározni, a nemzeti körülmények figyelembevételével; ugyanakkor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a[z uniós] jogot. Az uniós polgárok és - amennyiben a tagállamok ezt szükségesnek tartják - a kisvállalkozások számára közszolgáltatási garanciákat kell nyújtani, különösen az ellátás biztonsága és az észszerű díjak tekintetében. [...]"

8 A 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése, amely lényegében átveszi a 2003/54 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését, a következőképpen szól:

"A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek - különös tekintettel annak 86. cikkére - teljes tiszteletben tartásával a tagállamok a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra - az ellátás biztonságát is beleértve -, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre - beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló forrásokból származó energiákat és az éghajlat védelmét - vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek] és ellenőrizhetőnek kell lenniük, továbbá a[z uniós] villamosenergia-ipari vállalkozások számára garantálniuk kell, hogy a nemzeti fogyasztókhoz egyenlő módon hozzáférjenek. Az ellátás biztonsága, az energiahatékonysági/keresletoldali szabályozás és a környezetvédelmi, valamint a megújuló forrásokból származó energiára irányuló célok teljesítése vonatkozásában - ahogy arra ez a bekezdés is hivatkozik - a tagállamok hosszú távú tervezést vezethetnek be, figyelembe véve annak lehetőségét, hogy harmadik fél is kérhet hozzáférést a rendszerhez."

Az 1370/2007/EK rendelet

9 A vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (HL 2007. L 315., 1. o.) 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet célja annak meghatározása, hogy a[z uniós] jog szabályainak megfelelően az illetékes hatóságok hogyan avatkozhatnak be a személyszállítás területén az olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében, amelyek többek között számosabbak [helyesen: egyenletesebb üteműek], biztonságosabbak, magasabb minőségűek vagy alacsonyabb költséggel járnak, mint azok, amelyek nyújtását a piaci verseny lehetővé tenné.

Ebből a célból ez a rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az illetékes hatóságok a közszolgáltatási kötelezettségek előírásakor vagy ilyen kötelezettségek ellátására vonatkozó szerződés megkötése esetén ellentételezik a közszolgáltatóknál felmerült költségeket, és/vagy kizárólagos jogokat biztosítanak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése fejében."

10 E rendelet "Fogalommeghatározások" című 2. cikkének e) pontja kimondja: "E rendelet alkalmazásában: [...]

e) »közszolgáltatási kötelezettség«: valamely illetékes hatóság által annak érdekében meghatározott vagy megállapított kötelezettség, hogy biztosítsa az olyan általános érdekű személyszállítási közszolgáltatások nyújtását, amelyeket egy szolgáltató - amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe - ellenszolgáltatás nélkül nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el."

Az (EU) 2017/352 rendelet

11 A kikötői szolgáltatások nyújtását és a kikötők pénzügyi átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat biztosító keretrendszer létrehozásáról szóló, 2017. február 15-i (EU) 2017/352 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 57., 1. o.) 2. cikkének 14. pontja a "közszolgáltatási kötelezettséget" e rendelet alkalmazásában úgy határozza meg, mint "azon közérdekű kikötői szolgáltatások vagy tevékenységek biztosítása érdekében meghatározott vagy megállapított kötelezettség, amelyeket egy szolgáltató - amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe - nem, vagy nem ugyanolyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el".

A spanyol jog

A 14/2010 rendelettörvény

12 A 2010. december 23-i Real Decreto-ley 14/2010 por el que se establecen medidas urgentes para la corrección del déficit tarifario del sector eléctrico (a villamosenergia-ágazat árdeficitjének korrekciója érdekében sürgős intézkedések megállapításáról szóló, 14/2010 királyi rendelettörvény; a továbbiakban: 14/2010 rendelettörvény) (a BOE 2010. december 24-i 312. száma, 106386. o.) negyedik preambulumbekezdése szerint:

"Másodszor a tarifának betudható költségek csökkentése érdekében elvárható, hogy a rendes rendszer alá tartozó termelő társaságok finanszírozzák a 2005. július 8-i miniszterek tanácsának megállapodása által jóváhagyott, az »Energiamegtakarítási és -hatékonysági stratégia Spanyolországban 2004-2012« elnevezésű dokumentumban foglalt intézkedéseket konkretizáló, 2008-2012-es cselekvési tervet. Emellett a Ley de Presupuestos Generales del Estado de 2011 (a 2011. évi általános költségvetési törvény) rendelkezéseinek megfelelő módosításával megállapították az egyes társaságok ennek finanszírozásához való hozzájárulásának százalékos arányát."

13 A 14/2010 királyi rendelettörvénynek "Az energiamegtakarítási és -hatékonysági programok 2011., 2012. és 2013. évi finanszírozása" című harmadik kiegészítő rendelkezése szerint:

"(1) A 2003. november 28-i Acuerdo de Consejo de Ministros (a miniszterek tanácsának megállapodása) által jóváhagyott »Estrategia de ahorro y eficiencia energética en España 2004-2012« (»Energiamegtakarítási és -hatékonysági stratégia Spanyolországban 2004-2012«) elnevezésű dokumentumban foglalt intézkedések konkretizálásáról szóló, a 2005. július 8-i Acuerdo de Consejo de Ministros (a miniszterek tanácsának megállapodása) által jóváhagyott, 2008-2012-es cselekvési terv finanszírozására szánt, a villamosenergia-rendszert terhelő, a 2011. évre 270 millió euró összegben és a 2012. évre 250 millió euró összegben előírt pénzösszegeket a villamosenergia-termelő vállalatok hozzájárulásából finanszírozzák az alábbi táblázatban foglalt százalékoknak megfelelően:

(2) A miniszterek tanácsának megállapodása által jóváhagyott terv finanszírozása céljából a villamosenergia-rendszerből az (1) bekezdés alapján fizetendő összegeket 2013-ban a termelő társaságok hozzájárulása fedezi az (1) bekezdésben foglalt százalékokkal összhangban, legfeljebb 150 millió euró összegig terjedően."

A 2008-2012-es cselekvési program

14 A 2008-2012-es cselekvési programnak a minisztertanács 2005. július 8-i határozatával elfogadott összefoglalása a következőket írja elő: "[Az] energiamegtakarítási és -hatékonysági politikák a társadalmi fejlődést elősegítő eszközök, mivel: hozzájárulnak a társadalmi jóléthez; a társadalmi felelősségvállalás tényezőjét képviselik; az emberi tevékenységeket a fenntartható fejlődés irányába terelik; a vállalkozások versenyképességének fokozásához új keretet hoznak létre; és összességében véve megfelelnek a polgárok és a népek közötti szolidaritás elvének. Ezen vezérlőelveknek a jelen dokumentumban bemutatotthoz hasonló programokban kell tükröződniük, amelyeknek az alábbi stratégiai célkitűzések elérésére kell irányulniuk:

(1) Az energiamegtakarítást és -hatékonyságot a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét eszközeként kell elismerni.

(2) Meg kell teremteni a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy az energiamegtakarításra és -hatékonyra vonatkozó ismeretek a társadalomban elterjednek és fejlődjenek.

(3) Az energiamegtakarításnak és -hatékonyságnak minden nemzeti stratégiát, különösen pedig az éghajlatváltozással kapcsolatos spanyol stratégiát át kell hatnia.

(4) Az energiamegtakarítás és -hatékonyság rendező elve mentén ösztönözni kell a versenyt.

(5) Spanyolország helyzetét meg kell szilárdítani az energiamegtakarítás és -hatékonyság élvonalában."

15 Ezen összegzésből kitűnik, hogy az ilyen nemzeti stratégiákkal párhuzamosan "az [Unió] ugyanebbe az irányba mutató politikákat teremtett meg. Így például az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL 2006. L 114., 64. o.)".

16 Az említett összefoglalóban az is szerepel, hogy a 2008-2012-es cselekvési program jelentős pénzügyi erőforrást követelt meg ahhoz, hogy az energiamegtakarításra és -hatékonyságra való ösztönzés valódi impulzust adjon a magánbefektetéseknek, amelyek az esetek többségében gazdaságilag kifizetődőnek bizonyulnak, de amelyekhez a rendszerint korlátozott mértékben rendelkezésre álló pénzeszközök befektetéséről szóló döntés szükséges. A program végrehajtásához szükséges közforrások három forrásból származtak: i. a spanyol közigazgatás által a programhoz rendelt pénzeszközök az Instituto para la Diversificación y Ahorro de la Energía (IDAE) [(az energiadiverzifikálási és -megtakarítási intézet, a továbbiakban: IDAE)] közvetítésével, amely a Centro de Estudios de la Energía (energiakutatási központ) és az autonóm közösségek egyenértékű szerveinek helyébe lépett; ii. az Európai Regionális Fejlesztési Alaphoz (ERFA) hasonló strukturális alapokból származó források, és iii. a villamos- és földgázenergia ágazat által a "hatékonyság növelése érdekében újra befektetett források".

A vitatott rendelet és az IDAE

17 A 14/2010 rendelettörvény harmadik kiegészítő rendelkezése alapján a nemzeti jogalkotó 2014. január 27-én elfogadta az Orden IET/75/2014 por la que se regulan las transferencias de fondos, con cargo a las empresas productoras de energía eléctrica, de la cuenta específica de la Comisión Nacional de los Mercados y la Competencia al Instituto para la Diversificación y Ahorro de la Energía, en el año 2013, para la ejecución de las medidas del Plan de Acción de Ahorro y Eficiencia Energética 2011-2020, y los criterios para la ejecución de las medidas contempladas en dicho plant (a 2011-2020-as energiamegtakarítási és -hatékonysági cselekvési terv intézkedéseinek végrehajtása céljából a 2013. évben a villamosenergia-termelő vállalkozások terhére a nemzeti piac- és versenyfelügyeleti bizottság különleges számlájáról az energiadiverzifikálási és -megtakarítási intézet részére fizetendő pénzeszközök átutalásának szabályozásáról, valamint a cselekvési tervben foglalt intézkedések végrehajtására vonatkozó feltételekről szóló, IET/75/2014. sz. ipari, energiaügyi és idegenforgalmi miniszteri rendelet) (a BOE 2014. január 29-i 25. száma, 5875. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet).

18 A vitatott rendelet 1. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy e rendelet célja a Comisión Nacional de los Mercados y la Competencia (nemzeti piac- és versenyfelügyeleti bizottság) különleges számlájáról az IDAE részére a 14/2010 rendelettörvény harmadik kiegészítő rendelkezésében meghatározott pénzeszközök átutalására vonatkozó eljárás meghatározása.

19 Az IDAE-t többek között az utóbbi rendelkezés hatálya alá tartozó vállalkozások által teljesített gazdasági hozzájárulások finanszírozzák, és ezen intézet végzi a kormány által elfogadott cselekvési és hatékonysági programok egy részének végrehajtását. Az IDAE-t 1985. december 27-i Ley 46/1985, de Presupuestos Generales del Estado para 1986 (az 1986. évi általános költségvetésről szóló, 46/1985, sz. törvény; a BOE 1985. december 28-i 311. száma, 40637. o.) huszonegyedik kiegészítő rendelkezése hozta létre, mint közjogi jogalanyt az energiamegtakarítási, -megőrzési és -diverzifikációs politika irányítása és fejlesztése céljából.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

20 2014. január 31-én a GDF Suez Cartagena Energía SL, jelenleg Engie Cartagena, keresetet nyújtott be az Audiencia nacional (kiemelt ügyek országos bírósága, Spanyolország) előtt a vitatott rendelet megsemmisítése és az e rendelet alapján kifizetett összegek visszatérítése iránt. Az Engie Cartagena vitatja többek között a 14/2010 rendelettörvény alapján meghatározott 2008-2012-es cselekvési program finanszírozásának keretében rá háruló összeget.

21 Az Engie Cartagena különösen azt állítja, hogy a 2010. április 20-iFederutility és társai ítéletben (C-265/08, EU:C:2010:205), illetve a 2016. szeptember 7-iANODE ítéletben (C-121/15, EU:C:2016:637) meghatározott, a közszolgáltatási kötelezettségek megállapítására irányadó szempontokat és elveket a szóban forgó nemzeti szabályozás nem tartja tiszteletben.

22 Az Audiencia Nacional (kiemelt ügyek országos bírósága) megjegyzi, hogy a 14/2010 rendelettörvény harmadik kiegészítő rendelkezésében előírt kötelező hozzájárulás bevezetésével, amelynek végrehajtásaként a vitatott rendeletet elfogadták, a nemzeti jogalkotó csökkenteni kívánta a villamosenergia-ágazat árdeficitjét, elkerülve azonban azt, hogy e költség finanszírozása a villamosenergia-rendszer egészét terhelje. Ugyanis e preambulumbekezdések szerint "a jelen rendelettörvény célja a villamosenergia-ágazat árdeficitjének haladéktalan korrekciója". A 14/2010 rendelettörvény, különösen pedig a harmadik kiegészítő rendelkezés a nemzeti jogalkotó által a villamosenergia-ágazat árdeficitjének korrekciója érdekében elfogadott számos rendelkezés közé tartozik.

23 A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy e kötelező hozzájárulás összeegyeztethető-e a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében rögzített elvekkel, és különösen azt a kérdést veti fel, hogy az említett kötelező hozzájárulás olyan, az állam által előírt, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől mentes közszolgáltatási kötelezettségnek minősül-e, amely a vállalkozásoknak egyenlő hozzáférést biztosít a fogyasztókhoz.

24 Az említett bíróság szerint e 3. cikk (2) bekezdéséből kitűnik, hogy általános gazdasági érdekből a tagállamok előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek többek között a környezetvédelemre vonatkozhatnak, beleértve az energiahatékonyságot, a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 52., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 3. kötet 3. o.), valamint a 2006/32 irányelv alapján a megújuló energiaforrásokból előállított energiát és az éghajlat védelmét, amelyekkel összefüggésében az energiamegtakarítási és -hatékonysági programokat a 2011-2013. év tekintetében, valamint a 14/2010 rendelettörvényt elfogadták.

25 Spanyolországban ezek az intézkedések a 2011-2020-es energiamegtakarítási és -hatékonysági cselekvési programban tükröződnek, amelynek központi irányítását az IDAE mint közjogi intézmény végzi. E cselekvési program érdekében bevezették a 14/2010 rendelettörvény harmadik kiegészítő rendelkezésében meghatározott előirányzatokat és gazdasági átruházást, olyan vagyoni hozzájárulás megkövetelésével, amely a kiegészítő hozzájárulást bevezető törvényben meghatározott tizenegy vállalkozást terheli. E gazdasági átruházás az IDAE célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja.

26 E bíróság kifejti, hogy a 14/2010 rendelettörvény harmadik kiegészítő rendelkezése előírja, hogy a finanszírozás ezentúl az ágazat csupán egyes vállalkozásaira hárul, ahelyett hogy a rendszer terhére általános tehermegosztást vagy költségvetési úton történő finanszírozást írna elő, ami azt jelenti, hogy az érintett tagállam a 2003/54 és a 2009/72 irányelv értelmében e vállalkozásokkal szemben közszolgáltatási kötelezettséget követel meg és ír elő. Így az említett bíróság szerint, mivel a hatékonysági programok finanszírozása a rendszer terhére történő általános finanszírozásról a meghatározott energiatermelőket terhelő, törvény által kötelezővé tett finanszírozásra vált, e finanszírozási követelmény közszolgáltatási kötelezettségnek minősül, hiszen gazdasági és pénzügyi jellegű döntésről van szó, amelynek tárgya és közvetlen célja azonban a környezet védelméhez kapcsolódó intézkedések meghozatala, beleértve az energiahatékonyságot és az éghajlat védelmét.

27 Márpedig az Audiencia Nacional (kiemelt ügyek országos bírósága) úgy véli, hogy - a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből eredő követelményekkel ellentétben - a 14/2010 rendelettörvény nem szolgál pontosítással sem a kötelező hozzájárulás összegének megállapítására vonatozó kritériummal, sem a százalékos megosztás indokolásával, sem pedig azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy döntő jelentőséggel bírt-e ezen vállalkozások ágazatbeli volumene és jelentősége, és ha igen, e jelentőség meghatározásához milyen szempontokat vettek figyelembe.

28 Így a 14/2010 rendelettörvény harmadik kiegészítő rendelkezése anélkül állapít meg közszolgáltatási kötelezettséget, hogy az árdeficit jogos csökkentésén túl bármiféle érvet vagy indokolást előadna, ami ellentétesnek bizonyulhat a 2003/54 és a 2009/72 irányelvből következő, a villamosenergia-ágazatban a közszolgáltatási kötelezettségeket illető elvekkel. Következésképpen, ha ez az intézkedés közszolgáltatási kötelezettségnek minősül, az eredeti formájában olyan hátrányos megkülönböztetéssel járhat a vállalkozások jogait és kötelezettségeit illetően, amely nem kellőképpen indokolt, és amely ezen túlmenően nem felel meg a villamosenergia-ágazatban az ilyen típusú kötelezettségekre irányadó alapelveknek.

29 E körülmények között az Audiencia Nacional (kiemelt ügyek országos bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A 2003/54/EK irányelv és a 2009/72/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett közszolgáltatási kötelezettségnek minősül-e az energiamegtakarítási és -hatékonysági tervek 2011., 2012. és 2013. évi finanszírozásáról szóló 2010/14 királyi rendelettörvény harmadik kiegészítő rendelkezésében foglalt jogszabályi előírás: »[...] A 2003. november 28-i Acuerdo de Consejo de Ministros (a miniszterek tanácsának megállapodása) által jóváhagyott 'Estrategia de ahorro y eficiencia energética en España 2004-2012' ('Energiamegtakarítási és -hatékonysági stratégia Spanyolországban 2004-2012') elnevezésű dokumentumban foglalt intézkedések konkretizálásáról szóló, a 2005. július 8-i Acuerdo de Consejo de Ministros (a miniszterek tanácsának megállapodása) által jóváhagyott, 2008-2012-es cselekvési terv finanszírozására szánt, a villamosenergia-rendszert terhelő, a 2011. évre 270 millió euró összegben és a 2012. évre 250 millió euró összegben előírt pénzösszegeket a villamosenergia-termelő vállalatok hozzájárulásából finanszírozzák az alábbi táblázatban foglalt százalékoknak megfelelően:

Vállalkozás Százalék

[...]

[Engie] Cartagena 2,07

[...]"

2) Ha ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségnek minősül, akkor világosan meghatározott, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és ellenőrizhető-e?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

30 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a bizonyos villamosenergia-termelő vállalkozásokra a valamely hatóság irányítása alatt álló energiamegtakarítási és -hatékonysági programok finanszírozása érdekében kivetett pénzügyi hozzájárulás az e rendelkezés hatálya alá tartozó közszolgáltatási kötelezettségnek minősül.

31 Elöljáróban meg kell jegyezni először is, hogy e kérdés keretében az előterjesztő bíróság a 2003/54 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésére is hivatkozik. Mindazonáltal, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik egyrészt az, hogy a 2009/72 irányelv volt alkalmazandó abban az időpontban, amikor az Engie Cartagena a vitatott rendelet ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtotta a keresetét, másrészt pedig, mivel ezt a rendelkezést nem érintette lényeges módosítás az említett irányelv elfogadását követően, a Bíróságnak a kérdésre adott válasza csupán a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésére vonatkozik.

32 Másodszor, a tárgyaláson lefolytatott, a kötelező hozzájárulás esetleges adójellegét illető vitákra figyelemmel meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő tényezők nem teszik lehetővé a Bíróság számára annak bizonyossággal való megállapítását, hogy a kötelező hozzájárulás ilyen jellegű-e. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az alkalmazandó nemzeti jog értelmezésére tekintettel valóban ez az eset áll fenn, a 2009/72 irányelv, így a 3. cikkének (2) bekezdése nem lenne a kötelező hozzájárulást bevezető nemzeti szabályozásra alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2019. november 7-iUNESA és társai ítélet, C-80/18-C-83/18, EU:C:2019:934, 56. pont).

33 Ezen előzetes megjegyzéseket követően meg kell jegyezni, hogy a 2009/72 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének értelmében "[az EK] Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek - különös tekintettel annak 86. cikkére (jelenleg EUMSZ 106. cikk) - teljes tiszteletben tartásával a tagállamok a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra - az ellátás biztonságát is beleértve -, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatónak, hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, továbbá az uniós villamosenergia-ipari vállalkozások számára garantálniuk kell, hogy a nemzeti fogyasztókhoz egyenlő módon hozzáférjenek.

34 A "közszolgáltatási kötelezettségek" fogalmát illetően meg kell állapítani, hogy mivel a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése egyáltalán nem utal a nemzeti jogra e fogalom jelentésével kapcsolatban, ezt a rendelkezést ezen irányelv alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint amely egy önálló uniós jogi fogalmat tartalmaz, amelyet az Unió területén egységesen kell értelmezni.(lásd ebben az értelemben: 2008. február 21-iTele2 Telecommunication ítélet, C-426/05, EU:C:2008:103, 26. pont; 2016. november 9-iWathelet ítélet, C-149/15, EU:C:2016:840, 29. pont).

35 Kétségtelen, hogy a 2009/72 irányelv (50) preambulumbekezdése értelmében a közszolgáltatási kötelezettségeket nemzeti szinten, a nemzeti körülmények figyelembevételével kell meghatározni, azonban a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot. Ugyanakkor e megfogalmazás csak arra a lehetőségre utal, hogy a tagállamok nemzeti joguk alapján dönthetnek arról, hogy bizonyos vállalkozásokkal szemben közszolgáltatási kötelezettségeket írnak-e elő, valamint meghatározhatják e kötelezettségek tartalmát, feltéve hogy azok összeegyeztethetők az uniós joggal.

36 Így az említett preambulumbekezdésben szereplő, a tagállamok jogára történő utalás kizárólag a "közszolgáltatási kötelezettségek" fogalmának alkalmazására vonatkozik.

37 Az említett fogalom értelmezése szempontjából először is meg kell jegyezni, hogy bár sem a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése, sem pedig ezen irányelv bármely más rendelkezése nem tartalmazza a "közszolgáltatási kötelezettségek" fogalmának meghatározását, mindazonáltal e rendelkezésből kivehetők ezen, az említett irányelv értelmében vett fogalom alkotóelemei.

38 Egyrészt ugyanis abból a tényből, hogy a 2009/72 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének első mondata szerint a tagállamok általános gazdasági érdekből közszolgáltatási kötelezettségeket írhatnak elő a "villamosenergia-ágazatban működő vállalkozások számára", arra lehet következtetni, hogy e kötelezettségeknek olyanoknak kell lenniük, hogy arra ösztönözzék magukat a vállalkozásokat, hogy hozzájáruljanak az érintett tagállam által meghatározott általános gazdasági érdekű cél eléréséhez.

39 Másrészt a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése kifejezetten utal az EK 86. cikkre (jelenleg az EUMSZ 106. cikk) abban az értelemben, hogy a tagállamoknak különösen a Szerződés e rendelkezését kell teljes mértékben tiszteletben tartaniuk, amikor a 2009/72 irányelv e rendelkezése értelmében vett közszolgáltatási kötelezettségeket írnak elő.

40 Márpedig a Bíróság már kimondta, hogy az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése, amely az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott vállalkozásokra vonatkozik, arra irányul, hogy összeegyeztesse a tagállamok azon érdekeit, hogy egyes vállalkozásokat gazdaság- vagy szociálpolitikai eszközként vegyenek igénybe, valamint az Uniónak a versenyszabályok tiszteletben tartására és a belső piac egységének megóvására vonatkozó érdekeit (lásd ebben az értelemben: 1999. szeptember 21-iAlbany-ítélet, C-67/96, EU:C:1999:430, 103. pont; 2016. szeptember 7-iANODE ítélet, C-121/15, EU:C:2016:637, 43. pont).

41 Ez az ítélkezési gyakorlat tehát megerősíti azt a tényt, hogy az érintett vállalkozásoknak a kitűzött általános gazdasági érdekű cél elérése érdekében maguknak kell fellépniük.

42 Ezenfelül az EUMSZ 106. cikkre való, a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében tett utalásból következik, hogy az utóbbi rendelkezés által lehetővé tett közszolgáltatási kötelezettségek eltérnek a versenyszabályoktól. Úgy tűnik tehát - amint arra az Európai Bizottság is rámutat írásbeli észrevételeiben -, hogy az említett rendelkezés értelmében vett közszolgáltatási kötelezettség a piac működésébe történő állami beavatkozásnak minősül az olyan általános gazdasági érdekű cél elérése érdekében, amely a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokat arra kötelezi, hogy a hatóságok által meghatározott kritériumok alapján lépjenek fel a piacon.

43 A "közszolgáltatási kötelezettség" fogalmának ilyen értelmezését alátámasztják e fogalomnak az uniós jog más jogi aktusaiban szereplő meghatározásai. Ugyanis, mivel az említett fogalmat a 2009/72 irányelv nem határozza meg, és mivel az uniós jogalkotó által számos másodlagos jogi aktusban - különösen az EUMSZ 4. cikkben említett hatásköri területeken, mint például az energiaügy vagy a közlekedés - használt fogalomról van szó, az ilyen - a 2009/72 irányelvtől eltérő - jogi aktusok az ezen irányelv értelmében vett ugyanezen fogalom értelmezése szempontjából hasznos fogódzónak bizonyulnak.

44 Márpedig e tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 42. pontjában emlékeztetett, az 1191/69 rendeletet hatályon kívül helyező 1370/2007 rendelet 2. cikkének e) pontjából és a közlekedés területére vonatkozó 3577/92 rendelet 2. cikkének 4. pontjából, valamint a kikötői szolgáltatások nyújtásáról szóló 2017/352 rendelet 2. cikkének 14. pontjából az következik, hogy a "közszolgáltatási kötelezettségeknek" az uniós jogalkotó által e rendeletek alkalmazásában elfogadott fogalma alatt lényegében a hatóságok által valamely gazdasági szereplő számára előírt olyan kötelezettségekre vonatkozik, amelyeket a vállalkozás nem, vagy nem ugyanilyen mértékben, illetve nem azonos feltételekkel vállalna, ha saját üzleti érdekeit tartaná szem előtt.

45 Ebből következik, hogy tekintettel mind a 2009/72 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének szövegére, mind pedig a "közszolgáltatási kötelezettségek" fogalmának - az uniós jogalkotó által a villamos energia piacától eltérő területeken elfogadott jogi aktusok keretében egybevágóan megfogalmazott - meghatározására, e fogalom a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az e piac működésébe való olyan állami beavatkozási intézkedéseknek felel meg, amelyek a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokat arra kötelezik, hogy az említett piacon a hatóságok által meghatározott kritériumok alapján lépjenek fel egy általános gazdasági érdekű cél elérése érdekében. E vállalkozásoknak a villamos energia piacán való tevékenységének szabadsága így korlátozott abban az értelemben, hogy e vállalkozások kizárólag saját üzleti érdeküket szem előtt tartva nem nyújtanának bizonyos árukat vagy szolgáltatásokat, vagy azokat nem ugyanilyen mértékben vagy azonos feltételek mellett nyújtanák.

46 Másodszor meg kell jegyezni, hogy a "közszolgáltatási kötelezettségek" e fogalommeghatározása összhangban áll a 2009/72 irányelvvel bevezetett rendszerrel.

47 Az általános rendszeréből ugyanis az következik, hogy ezen irányelv célja, hogy a villamos energia teljesen és ténylegesen nyitott, valamint versengő belső piacát kialakítsa, ahol valamennyi fogyasztó szabadon megválaszthatja szolgáltatóját, és ahol valamennyi szolgáltató szabadon nyújthatja szolgáltatásait az ügyfeleinek (lásd ebben az értelemben: 2018. november 28-iSolvay Chimica Italia és társai ítélet, C-262/17-263/17 és C-273/17, EU:C:2018:961, 36. és 55. pont; 2019. október 17-iElektrorazpredelenie Yug ítélet, C-31/18, EU:C:2019:868, 39. pont).

48 Ennek keretében azonban a 2009/72 irányelv - az abban foglalt feltételek mellett - lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy általános gazdasági érdekből olyan közszolgáltatási kötelezettségeket írjanak elő, amelyek korlátozzák az érintett gazdasági szereplőknek a szóban forgó piacon gyakorolt tevékenységével kapcsolatos szabadságát, és így befolyásolják e piacon a nyílt versenyfolyamatot. Éppen azért, mert a közszolgáltatási kötelezettségek a villamos energia teljesen és ténylegesen nyitott, valamint versengő belső piacának kialakításának korlátozását valósíthatják meg, az uniós jogalkotó olyan feltételeket írt elő a tagállamok számára, amelyeket a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk, amikor e gazdasági szereplőkkel szemben ilyen kötelezettségeket írnak elő. Ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis a szóban forgó kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatónak, hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, továbbá az uniós villamosenergia-ipari vállalkozások számára garantálniuk kell, hogy a nemzeti fogyasztókhoz egyenlő módon hozzáférjenek.

49 E megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a kötelező hozzájárulás a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "közszolgáltatási kötelezettségek" fogalmába tartozik-e.

50 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 14/2010 rendelettörvény harmadik kiegészítő rendelkezésében előírt kötelező hozzájárulás bevezetésével, amelynek végrehajtásaként a vitatott rendeletet elfogadták, a nemzeti jogalkotó csökkenteni kívánta a villamosenergia-ágazat árdeficitjét, elkerülve azt, hogy e csökkentés finanszírozása a villamosenergia-rendszer egészére, ezáltal pedig a fogyasztókra háruljon. Az előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az e hozzájárulásból származó bevételeket az IDAE által irányított cselekvési programok finanszírozására fordítják, ami az Engie Cartagena és az alapügyben beavatkozó társaságok véleménye szerint megerősíti azt, hogy a kötelező hozzájárulás a környezetvédelem és az energiamegtakarítás célkitűzéseit követi.

51 Meg kell azonban állapítani, hogy mivel az említett kötelező hozzájárulás semmiféle olyan követelményt nem támaszt az érintett vállalkozásokkal szemben, amely korlátozná a villamos energia piacán való tevékenységük szabadságát, az ilyen hozzájárulás nem tartozhat a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "közszolgáltatási kötelezettségek" fogalma alá. Konkrétan, e hozzájárulás bevezetésével e vállalkozásokat semmi nem ösztönzi arra, hogy bizonyos árukat vagy szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyeket saját üzleti érdeküket szem előtt tartva nem, vagy azokat nem ugyanilyen mértékben vagy azonos feltételek mellett nyújtanának.

52 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy önmagában az a körülmény, hogy a kötelező hozzájárulásból származó bevételeket az energiamegtakarítási és -hatékonysági cselekvési program intézkedéseinek végrehajtásáért felelős IDAE által kezelt alapba utalják át, nem jelenti azt, hogy az e hozzájárulás megfizetésére kötelezett gazdasági szereplőket az említett rendelkezés értelmében vett "közszolgáltatási kötelezettség" terheli.

53 E körülmény ugyanis kizárólag a kötelező hozzájárulásból származó bevételek végső rendeltetésére vonatkozik, ami nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy e hozzájárulás megfizetése az említett rendelkezés értelmében vett, a jelen ítélet 45. pontjában meghatározott közszolgáltatási kötelezettségnek minősül. Az, hogy az IDAE - adott esetben - általános gazdasági érdekű célt követ, önmagában nem releváns, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem arra a kérdésre vonatkozik, hogy közszolgáltatási kötelezettség terheli-e ezt az intézetet, hanem éppen ellenkezőleg, hogy a villamosenergia-termelő vállalkozásokat terheli-e ilyen kötelezettség.

54 Végeredményben az Engie Cartagena és az alapeljárásban beavatkozó társaságok álláspontjának elfogadása azt jelentené, hogy a nemzeti szabályozásban előírt, a villamosenergia-piacon működő gazdasági szereplőket terhelő valamennyi pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó kötelezettség - önmagában e hozzájárulás végső rendeltetésére tekintettel - a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett "közszolgáltatási kötelezettségnek" minősül, ami nyilvánvalóan meghaladná az uniós jogalkotó által e rendelkezés keretében alkalmazott fogalom terjedelmét.

55 Hasonlóképpen, a jelen ítélet 51. pontjában szereplő következtetést nem kérdőjelezheti meg a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott azon körülmény, hogy az energiamegtakarítási és -hatékonysági cselekvési programokat korábban a villamosenergia-rendszer egészét, végeredményben pedig a végső fogyasztókat terhelő költségként finanszírozták, nem pedig úgy - mint jelenleg -, mint a bizonyos villamosenergia-termelőkre háruló költséget. E körülmény ugyanis az e programok finanszírozásához való hozzájárulásra kötelezett személyekre vonatkozik, ami - amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben hivatkozott - főszabály szerint nem befolyásolhatja az említett kötelezettség jellegét.

56 Végül meg kell állapítani, hogy az Engie Cartagena és az alapügyben beavatkozó társaságok állításaival ellentétben a kötelező hozzájárulás eltér a 2010. április 20-iFederutility ás társai ítélet (C-265/08, EU:C:2010:205), a 2011. december 21-iENEL ítélet (C-242/10, EU:C:2011:861), és a 2016. szeptember 7-iANODE ítélet (C-121/15, EU:C:2016:637) alapjául szolgáló ügyekben szóban forgó nemzeti kötelezettségektől. Az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyek ugyanis olyan nemzeti intézkedésekre vonatkoztak, amelyek a földgázszállítás "referenciaáraira", a villamosenergia-szolgáltatási ajánlatok megfogalmazására, illetve a szabályozott földgáz-értékesítési díjakra vonatkozó követelményeket írtak elő. Ezen intézkedések összessége tehát az áruk vagy szolgáltatások érintett vállalkozások általi értékesítésének, illetve nyújtásának módjait határozta meg.

57 A fenti megfontolásokból az következik, hogy a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bizonyos villamosenergia-termelő vállalkozásokra a valamely hatóság irányítása alatt álló energiamegtakarítási és -hatékonysági programok finanszírozása érdekében kivetett pénzügyi hozzájárulás nem minősül az e rendelkezés hatálya alá tartozó közszolgáltatási kötelezettségnek.

58 Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

A költségekről

59 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a bizonyos villamosenergia-termelő vállalkozásokra a valamely hatóság irányítása alatt álló energiamegtakarítási és -hatékonysági programok finanszírozása érdekében kivetett pénzügyi hozzájárulás nem minősül az e rendelkezés hatálya alá tartozó közszolgáltatási kötelezettségnek.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.