38/2003. (VI. 26.) AB határozat

a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 7/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 7/A. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. Az adatvédelmi biztos indítványa szerint a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 7/A. § (1) bekezdésének a 2003. április 15-től hatályos rendelkezései sértik az Alkotmánynak a személyes adatok védelmét garantáló 59. § (1) bekezdését, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3. § (1) bekezdését, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. §-át.

Az indítványozó utalt arra is, hogy az R. túlterjeszkedett az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 71. § (5) bekezdésének b) pontjában adott jogalkotási felhatalmazáson.

Az indítványozó azzal érvelt, hogy az R.-nek az a rendelkezése, amely előírja, hogy az eladó köteles a vevő szándékától függetlenül az Áfa-tv.-ben szabályozott adattartalmú számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt kiállítani, ha az értékesítés bármely termékfajtából eléri vagy meghaladja az R. 2. számú mellékletben előírt mennyiséget, és az értékesítés adóval növelt összesített értéke eléri vagy meghaladja az 50 000 forintot, a törvényi szintű szabályozás hiányában alkotmányellenes.

2. Az Alkotmány érintett szabályai:

"37. § ...

(3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni....

59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

(2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Az Avtv. szabálya szerint:

"3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha

a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy

b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli."

A Jat. szerint:

"1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:

a) az Országgyűlés törvényt,

b)

c) a Kormány rendeletet,

d) a miniszterelnök és Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletét,

e)

f) az önkormányzat rendeletet.

(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

Az Áfa-tv, szerint:

"71. § ...

(5) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy a nyugta adóigazgatási azonosításának módjáról szóló jogszabályban meghatározza

a) azokat a területeket, tevékenységi ágakat, melyekben a nyugtaadási kötelezettség kizárólag az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép vagy taxaméter (a továbbiakban együtt: pénztárgép) alkalmazásával teljesíthető, valamint

b) a kis- és nagykereskedelmi értékesítések mennyiséghez kötött dokumentálására vonatkozó különös szabályokat."

Az R. érintett szabályai szerint:

"7/A. § (1) Kis- és nagykereskedelmi értékesítés esetén készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés mellett, az eladó köteles a vevő szándékától függetlenül az Áfa-tv.-ben szabályozott adattartalmú számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt kiállítani, ha az értékesítés bármely termékfajtából eléri vagy meghaladja a 2. számú mellékletben előírt mennyiséget, és - nem jövedéki termék esetén - az értékesítés adóval növelt összesített értéke eléri, vagy meghaladja az 50 000 forintot. A bizonylatnak ilyenkor tartalmaznia kell az értékesített áru pontos megnevezését és annak egyedi beazonosítását lehetővé tevő adatait (fajta, méret stb,).

(2) Az egyéb áruk 2. számú melléklet 2. pontjában meghatározott mennyiség ötszörösét elérő értékesítése esetén a vevő adóalanynak adóalanyiságát az R. 1. § (3) bekezdésében foglalt előírásnak megfelelően igazolnia kell.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

1. Nagykereskedelem:

a) az új és használt cikkek (átalakítás nélküli) viszonteladása kiskereskedőknek, ipari, kereskedelmi, intézményi vagy szakmai felhasználóknak vagy más nagykereskedőknek;

b) áru beszerzése vagy áru értékesítése érdekében kifej -tett ügynöki tevékenység a következők részére: nagykereskedőknek, közvetítő kereskedőknek ipari elosztó szervezeteknek, exportőröknek, importőröknek, szövetkezeti beszerző társulásoknak, a kereskedelmi vagy árubrókereknek, a bizományosi kereskedőknek és ügynököknek, felvásárlóknak, a mezőgazdasági termékek értékesítésével foglalkozó felvásárlóknak és szövetkezeteknek;

c) nagykereskedelmi értékesítés keretében végzett felvásárlás.

2. Kiskereskedelem:

a) az új és használt személyi és háztartási cikk (átalakítás nélküli) értékesítése üzletben, csomagküldő szolgálaton keresztül, postai utánvéttel, házaló és utcai árus által a fogyasztók széles körében személyi vagy háztartási használatra;

b) a bizományosi, ügynöki kiskereskedelem....

2. számú melléklet a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelethez A rendelet 7/A. §-a alapján az alábbi mennyiséget meghaladó értékesítések esetén kötelező számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt kiállítani:

1. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény 72. §-ának (11) bekezdésében meghatározott mennyiséget meghaladó jövedéki termékek esetében.

2. Egyéb áruk esetén:

-500 forint egyedi érték (egységár) alatt fajtánként 100 db 500-5000 forint egyedi érték (egységár) esetén fajtánként 10 db

5001- forint egyedi érték (egységár) felett fajtánként, készletenként 5 db"

II.

Az indítvány megalapozott.

1. Az R. 7/A. §-a bizonyos esetekben arra kötelezi az eladót, hogy a vevő szándékától függetlenül az Áfa-tv.-ben szabályozott adattartalmú számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt állítson ki.

Az Áfa-tv. 13. § (1) bekezdése 16. pontja határozza meg az Áfa-tv. alkalmazásában a számla adattartalmát. Eszerint "számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) a számla sorszáma;

b) a számla kibocsátójának neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;

c) a vevő neve és címe;

d) a teljesítés időpontja;

e) a számla kibocsátásának kelte;

f) a fizetés módja és határideje;

g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;

h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető - mennyiségi egysége és mennyisége;

i) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető - adó nélkül számított egységára;

j) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke tételenként és összesen;

k) a felszámított adó százalékos mértéke;

l) az áthárított adó összege tételenként és összesen;

m) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke tételenként és összesen;

n) a számla végösszege."

A 17. pont az egyszerűsített számláról szól. Eszerint "egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) a számla sorszáma;

b) a számla kibocsátójának neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;

c) a vevő neve és címe;

d) a számla kibocsátásának kelte;

e) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;

f) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető - mennyiségi egysége és mennyisége;

g) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető - adóval együtt számított egységára;

h) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke tételenként és összesen;

i) a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékérték."

A 18. pont a számlát helyettesítő okmány fogalmát határozza meg. "Számlát helyettesítő okmány: bármilyen adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat (irat), amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) a terméket átadó (szolgáltatást nyújtó) adóalany neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;

b) a terméket átvevő (szolgáltatást saját nevében megrendelő) neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;

c) a teljesítés időpontja;

d) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;

e) az adó alapja;

f) a felszámított adó százalékos mértéke;

g) az áthárított adó összege."

Az Áfa-tv. 13. § (1) bekezdés 16., 17. és 18. pontja értelmében a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány kötelezően tartalmazza számos más adat mellett a vevő (átvevő, megrendelő) nevét és címét.

Az Avtv. 2. § 1. pontja szerint e törvény alkalmazásában "személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható."

A 2. § 4. a) pontja szerint "adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt) és törlése. Adatkezelésnek számít az adatok megváltoztatása és további felhasználásuk megakadályozása is."

Az R. 7/A. § (1) bekezdése személyes adatok kötelező kezelését írja elő, az érintett hozzájárulása hiányában is.

Az Alkotmánybíróság már korábban megállapította, hogy az "Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is." [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.]

Az Avtv. 3. § (1) bekezdése értelmében személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

Az R. 7/A. § (1) bekezdése ellentétes az Avtv. 3. § (1) bekezdésében foglaltakkal, ezért sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését.

2. Az Áfa-tv. 71. § (5) bekezdés b) pontja arra hatalmazta fel a pénzügyminisztert, hogy "a nyugta adóigazgatási azonosításának módjáról szóló jogszabályban meghatározza" a kis- és nagykereskedelmi értékesítések mennyiséghez kötött dokumentálására vonatkozó különös szabályokat.

A nyugta az Áfa-tv. 13. § (1) bekezdés 20. pontja szerint "adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) a nyugta sorszáma;

b) a nyugta kibocsátójának neve, címe, adóigazgatási azonosító száma, vagy az adóhatóság által jóváhagyott más azonosító;

c) a nyugta kibocsátásának kelte;

d) a fizetendő összeg."

Az Áfa-tv. szabályai értelmében a nyugta és a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány adattartalma egymástól eltérő.

Az Áfa-tv. értelmében a számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány az adólevonási jog gyakorlásának egyik tárgyi feltétele (35. § (1) bekezdés).

A számlaadási kötelezettség az Áfa-tv. 43. § (1) bekezdése alapján azt jelenti, hogy az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról

a) számlát; b) a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre - a kibocsátó döntésétől függően - egyszerűsített számlát vagy számlát kibocsátani.

Az Áfa-tv. 71. § (5) bekezdés b) pontja csupán a nyugtával kapcsolatban tartalmaz jogalkotási felhatalmazást; nem terjed ki arra, hogy a pénzügyminiszter a rendeletében eltérjen az Áfa-tv. 43. § (1) bekezdés b) pontjában írt attól a szabálytól, amely csak a vevő (átvevő, megrendelő) kérésére ír elő számlaadási kötelezettséget.

Az R. ezért ellentétes az Áfa-tv. 71. § (5) bekezdés

b) pontjában foglaltakkal.

3. Az R. preambuluma nemcsak az Áfa-tv-ben kapott felhatalmazásra hivatkozik, hanem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 96. §-ának (3) bekezdésében kapott jogalkotási felhatalmazásra is.

Az Art. e szabálya szerint "a pénzügyminiszter rendeletben a számla, az egyszerűsített számla, a nyugta adóigazgatási azonosítását meghatározza."

Ez a felhatalmazó rendelkezés sem értelmezhető úgy, hogy a számla, az egyszerűsített számla, a nyugta adóigazgatási azonosítása körébe tartozna annak rendeleti úton való meghatározása is, hogy az eladó milyen esetben köteles a vevő szándékától függetlenül számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt kiállítani; a jogalkotási felhatalmazást nem lehet kiterjesztően értelmezni.

Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a támadott szabály alkotmányellenességét állapította meg és azt megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság a gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét - a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben - érdemben nem vizsgálja. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364; 15/2000. (V. ,24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.].

Az Alkotmánybíróság ezért nem vizsgálta, hogy a támadott szabály sérti-e az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglaltakat.

A Magyar Közlönyben való közzététel elrendelése az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 398/B/2003.