735/B/1996. AB határozat
a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság törvényi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 12. § (2) bekezdése, 31. § (1) bekezdése, valamint 48. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Tütv.) 12. §-a így rendelkezik:
"(1) Tűzvédelmi hatóságként a 13. §-ban meghatározott kivételekkel első fokon a települési önkormányzat jegyzője (körjegyző), fővárosban a főjegyző, másodfokon a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője jár el.
(2) A tűzvizsgálatban, a tűzvédelmi ellenőrzés során és a szakhatósági ügyekben az illetékes önkormányzati tűzoltóparancsnok jár el".
A Tütv. 31. § (1) bekezdése szerint: "A hivatásos önkormányzati tűzoltóság a községekben, a városokban, a megyei jogú városokban és a fővárosban az önkormányzat intézményeként működik".
A Tütv. 48. § (2) bekezdése előírja, hogy: "E törvény 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott hatásköröket gyakorló hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnok a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének tekintendő".
2. a) Az Alkotmánybírósághoz benyújtott két indítvány is támadta a Tütv. 12. § (2) bekezdését és 48. § (2) bekezdését.
Az indítványozók álláspontja szerint a Tütv. 12. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 44/B. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, amelyek értelmében az önkormányzatoknál csak a jegyző, kivételesen a polgármester és a polgármesteri hivatal ügyintézője láthat el államigazgatási feladatot, gyakorolhat hatósági hatáskört. Ezzel szemben a Tütv. 12. §-a a tűzvédelmi hatósági jogkört megosztja a jegyző (főjegyző) és az önkormányzati tűzoltóság parancsnoka (mint az intézmény vezetője) között oly módon, hogy az (1) bekezdés az önkormányzat jegyzőjének (körjegyző), fővárosban a főjegyzőnek biztosít tűzvédelmi hatósági jogkört, a (2) bekezdés pedig az illetékes önkormányzati tűzoltóparancsnoknak biztosít a tűzvizs-gálat, a tűzvédelmi ellenőrzés során és a szakhatósági ügyekben hatáskört. Úgy vélték, hogy hatósági, szakhatósági feladatokat kizárólag hatóságok láthatnak el, a magyar joggyakorlatban nincs olyan jogi szabályozás, amely ilyen jogkört önkormányzat intézményéhez telepítene.
Az indítványozók szerint az általuk vélelmezett alkotmányellenességet észlelte a törvényhozó, ezért a Tütv. 48. § (2) bekezdésével a 12. § (2) bekezdésében meghatározott hatásköröket gyakorló önkormányzati tűzoltóparancsnokot a képviselőtestület hivatala ügyintézőjének minősítette. E szabályozással a hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnok jogi helyzete bizonytalanná vált, mert az egyrészt a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) hatálya alá tartozik (az indítványban a korábban hatályos 1971. évi 10. tvr. szerepel), de vonatkozik rá a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény is. Véleményük szerint a Tütv. e szabályozása lehetetlenné teszi a megfelelő jogalkalmazást, ezáltal a jogállamiság összetevőjét képező jogbiztonság sérelmével jár.
b) Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a Tütv. 31. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára is. Az indítványozó azzal indokolta kérelmét, hogy a Tütv. támadott előírása korlátozza a képviselő-testületnek az önkormányzati feladatellátás módjának meghatározására, valamint az intézményalapításra vonatkozó önálló döntési jogát. Az indítványozó úgy vélte, hogy a Tütv. "mint létező intézményre tekint a tűzoltóságra, anélkül, hogy a képviselő-testület e tárgyban döntést hozott volna". A Tütv. e rendelkezése tehát - az indítvány tartalma alapján - sérti az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés e) pontját.
Az indítványozó az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdése c) pontját megjelölve kifogásolta továbbá, hogy a tűzoltási, mentési feladatok ellátásához, illetve a hivatásos önkormányzati tűzoltóság fenntartásához nem társul saját bevétel, az állami támogatás mértéke pedig nem áll arányban az ellátandó feladat költségigényével, továbbá nem biztosítja a feladat ellátásának anyagi feltételeit.
Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az önkormányzati tűzoltóság működéséhez szükséges tárgyi feltételek (így az ingatlanvagyon juttatása) sem biztosítottak. Bár a Tütv. 46. § (3) bekezdésének megfelelően a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok használatában lévő állami tulajdonú ingatlanok és ingóságok térítésmentesen a fenntartó önkormányzatok tulajdonába kerülnek, a 46. § (4) bekezdése alapján azonban a megyei önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanoknak és ingóságoknak a hivatásos önkormányzati tűzoltóságot fenntartó önkormányzatok tulajdonába adása nem kötelező, hanem csupán megegyezés esetén lehetséges. A megyei és a települési önkormányzat megegyezésének hiányában a hivatásos önkormányzatot fenntartó tűzoltóság vagyonhoz jutása bizonytalanná vált, ez a jogbizonytalanság pedig a települési önkormányzatok között indokolatlan megkülönböztetést alakít ki. Az indítványozó a Tütv. e rendelkezései alkotmányosságának vizsgálatát és megsemmisítését nem kérte.
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Tütv. az Alkotmány 44/C. §-ában foglaltak sérelmével nem kétharmados szavazati aránnyal került elfogadásra. Ezért a képviselő-testület intézményalapítási jogát érintő, illetve megszüntető előírások formailag is alkotmánysértőek.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat - tartalmi összefüggésükre tekintettel - egyesítette és ebben az eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta.
1. Az Alkotmány 44/B. § (2) bekezdése szerint: "a polgármester az önkormányzati feladatain kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat". A 44/B. § (3) bekezdése pedig azt írja elő, hogy "törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének is".
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 7. § (1) bekezdése - a fenti alkotmányi rendelkezésekkel összhangban - kimondja, hogy "Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a főpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, a főjegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének is". Az Ötv. 9. § (2) bekezdése szerint pedig "az önkormányzati feladatokat a képviselőtestület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el".
A Tütv. 12. § (1) bekezdésében foglalt szabályozásnak megfelelően a tűzvédelmi hatósági jogkörök címzettje a jegyző. A Tütv. támadott 12. § (2) bekezdése a tűzvédelmi tevékenység szakszerű ellátása érdekében a hivatásos önkormányzati tűzoltóság parancsnokát is feljogosítja arra, hogy a tűzvizsgálaton kívül a tűzvédelmi ellenőrzés során és a szakhatósági ügyekben járjon el.
A Tütv. 11. §-a szerint: "a tűzvédelmi hatóság külön jogszabályban meghatározott esetekben engedélyező, tiltó és korlátozó intézkedéseket tesz, a tűzesettel kapcsolatban hatósági bizonyítványt ad ki, valamint a tűzvédelmi kötelezettségeiket megsértőkkel szemben tűzvédelmi bírságot szab ki".
A Tütv. 47. § (1) bekezdése a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a 115/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tr.) rendelkezik a tűzvédelmi hatósági tevékenység részletes szabályairól, a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok illetékességi területéről. A Tr.-ben foglalt szabályozás szerint az ügyfeleket érintő engedélyező, tiltó, korlátozást, illetőleg kötelezettséget megállapító, valamint bírságot kiszabó hatósági jogkörök a jegyző hatáskörébe kerültek. A hivatásos tűzoltóparancsnok pedig a jogszabályban meghatározott esetekben szakhatóságként jár el és hatósági tűzvédelmi ellenőrzést tart, illetve arra hivatott, hogy kezdeményezze a jegyzőnek, mint tűzvédelmi hatóságnak bizonyos intézkedéseit. A tűzoltóparancsnoknak mindezek a feladatai és jogosítványai a tűzvédelmi követelmények, illetve szabályok betartásának szakmai megalapozottságát szolgálják.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. § (2) bekezdése szerint: "törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet az államigazgatási szerven kívül államigazgatási ügy intézésére más szervet is feljogosíthat, amely az ügyben e törvény szerint jár el". A Tütv 48. § (2) bekezdése pedig a törvény 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott hatásköröket gyakorló hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnokot a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének minősíti.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tütv.-nek a hivatásos önkormányzati tűzoltóság parancsnokának államigazgatási ügy intézésére is irányuló, jelzett tartalmú feljogosítását megállapító 12. § (2) bekezdése nem ütközik az Alkotmány 44/B. § (2) és (3) bekezdésébe.
2. A Tütv. 48. § (2) bekezdése alkotmányosságának vizsgálatára irányuló eljárásban az Alkotmánybíróság feltárta a hivatásos önkormányzati tűzoltóság parancsnokának jogviszonyára vonatkozó törvényi szabályozások összefüggéseit.
A Tütv. 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy "a hivatásos állami és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság (a továbbiakban együtt: hivatásos tűzoltóság) egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szerv". A 32. § (1) bekezdése alapján "a hivatásos tűzoltóság és a tűzoltó szakiskolák hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény hatálya alá tartoznak".
A Sztv. 1. §-a alapján e törvény hatálya kiterjed az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóságra is. Az Sztv. 3. § (1) bekezdése megállapítj a, hogy "a szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illeti meg". Az Sztv. 268. § (1) bekezdése alapján "az önkormányzati tűzoltóparancsnok kinevezése és felmentése az önkormányzati képviselő-testület, a főváros esetén a közgyűlés hatáskörébe tartozik". E § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "minden más munkáltatói jogot - a fegyelmi és a kártérítési jogkör kivételével - polgármester (főpolgármester) gyakorol".
A Tütv. 31. § (1) bekezdése értelmében az önkormányzati tűzoltóság az önkormányzat intézményének minősül. Az ilyen intézmények vezetőit az Ötv. 9. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a képviselő-testület nevezi ki. Az Ötv. 35. § (2) bekezdés e) pontja az önkormányzati intézményvezetőkkel kapcsolatos egyéb munkáltatói jogok gyakorlásával a polgármestert bízza meg.
A polgármesteri hivatal egységességének garanciális jelentőségű biztosítékát fogalmazza meg az Ötv. 35. § (2) bekezdése, amikor megállapítja, hogy a hivatalt (így a bizonyos esetekben a hivatal ügyintézőjének minősülő tűzoltóparancsnok tevékenységét is) "a polgármester a képviselő-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörében irányítja". E törvény 36. § (2) bekezdése pedig kinyilvánítja, hogy "a jegyző vezeti a képviselő-testület hivatalát".
Az Ötv. 36. § (2) bekezdés b) pontja kizárólag a képviselő-testület hivatala köztisztviselői tekintetében hatalmazza fel a munkáltatói jogok gyakorlására a jegyzőt. Az Sztv. 1. §-a és a Tütv. 32. § (1) bekezdése alapján azonban a hivatásos (így az önkormányzati) tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai az Sztv. hatálya alá tartoznak. Az Sztv. 269. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "a szolgálati viszony az önkormányzati tűzoltó-parancsnokság és a hivatásos önkormányzati tűzoltó között, illetve az önkormányzat és a hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnok között jön létre".
Az Ötv. 38. § (1) bekezdése a következőket tartalmazza: "A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre - polgármesteri hivatal elnevezéssel - az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására". Az idézett rendelkezés szerint tehát a képviselőtestület hivatalának egységes szervezetként kell működnie. Ez a követelmény azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a Tütv. 12. § (2) bekezdésében meghatározott feladatokat és hatásköröket gyakorló hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnok a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének legyen tekinthető.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóság nem kizárólag valamely adott településen működik, hanem ún. illetékességi területtel is rendelkezik, amelyet a Tr. határoz meg. A Tütv. és az Ötv. rendelkezéseinek összevetéséből az is kitűnik, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóság parancsnoka a Tütv. 12. §-ában megállapított feladatai ellátásakor az illetékességi területéhez tartozó, érintett önkormányzat polgármesteri hivatala ügyintézőjének tekintendő és az adott önkormányzat polgármesterének irányítása, illetve jegyzőjének vezetése alatt áll.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kinyilvánítja, hogy "a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam". A jogállamiság egyik alapvető követelménye - amint arra az 56/1991. (XI. 8.) AB határozat már elvi jelleggel rámutatott -, hogy "a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket". (ABH 1991, 456.) Ilyen szervezeti keretnek minősül a polgármesteri hivatal, amelynek egységessége az ügyintézők tevékenységének vázolt jellegű, egységes irányításában és vezetésében is kifejeződik. A hivatásos önkormányzati tűzoltóparancsnok a Tütv. 12. § (2) bekezdésében meghatározott feladatai ellátásakor valamely egyedileg meghatározott (az ügyben illetékes) polgármesteri hivatal ügyintézőjének minősül. Sem a Tütv., sem az Sztv., sem más törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a polgármesternek, illetve a jegyzőnek a tűzoltóparancsnok tekintetében az önkormányzat illetékességi területét meghaladóan állapítana meg az irányítás, vagy a vezetés körébe tartozó hatáskört.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tütv. 48. § (2) bekezdését nem tekintette a jogállamiság összetevőjét képező jogbiztonság alkotmányos elvét sértő rendelkezésnek, ezért annak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését nem állapította meg.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének e) pontja az önkormányzatok szervezeti és működési önállóságának alapjogát nem korlátlanul, hanem csak törvény keretei között biztosítja. Mindezekből az következik - amint erre az 58/B/1992. AB határozat már elvi jelleggel felhívta a figyelmet -, "hogy az önkormányzatoknak ez az alkotmányos alapjoga törvényben, mégpedig egyszerű szótöbbséggel elfogadott törvényben is korlátozható. Ebből következően tehát önmagában nem tekinthető alkotmányellenesnek az, ha törvény az önkormányzatok szervezeti és működési rendje körébe tartozó kérdésben korlátozó előírást állapít meg. Az ilyen tárgyú törvényi szabályozás azonban csak abban az esetben nem alkotmányellenes, ha az nem jár a szóban forgó önkormányzati alapjog lényegi tartalmának olyan korlátozásával, amely e jog tartalmának kiüresedését és érdemi gyakorlásának elvonását eredményezi". (ABH 1992, 575.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Tütv. vizsgált rendelkezése nem minősül az önkormányzat szervezete és működési rendje önálló alakítására vonatkozó alapvető önkormányzati hatásköri jog ilyen mértékű alkotmányellenes korlátozásának sem.
3. Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése alapján: "a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg". Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzat feladataként jelöli meg a helyi tűzvédelemről való gondoskodást. Az Ötv. 1. § (5) bekezdése alapján "törvény a helyi önkormányzatnak kötelező feladat- és hatáskört is megállapíthat". Az Ötv. 9. § (4) bekezdése a következőket nyilvánítja ki: "A képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet... alapíthat, kinevezi a vezetőiket". Az Ötv. 10. § g) pontja szerint pedig a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik az intézmény alapítása.
A Tütv. 31. § (1) bekezdése értelmében a hivatásos önkormányzati tűzoltóság a községekben, a városokban, a megyei jogú városokban és a fővárosban az önkormányzat intézményeként működik.
A Tütv. 2. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően "a tűzoltás és a műszaki mentés azon önkormányzatok kötelező közszolgáltatási feladata, amelyek készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati vagy önkéntes tűzoltósággal rendelkeznek". A Tütv. 3. §-a a tűzoltóság szervezeti-intézményi formáiként a hivatásos állami, a hivatásos önkormányzati, az önkéntes, valamint a létesítményi tűzoltóságot említi. A Tütv. 2. § (4) bekezdése előírja, hogy: "a hivatásos, az önkéntes és a létesítményi tűzoltóságok a tűzvédelmi és műszaki mentési feladataik ellátása során kötelesek egymással együttműködni".
A tűzesetek elleni védekezés, az élet- és vagyonbiztonság megóvása érdekében a hivatásos önkormányzati tűzoltóság (a hivatásos állami tűzoltósággal együtt) egységes elvek alapján szervezett rendvédelmi szervként működik. E szerv hivatásos állományának tagja pedig az Sztv. idézett 3. §-a szerint különleges közszolgálati jogviszonyban, szigorú függelmi rendben látja el kötelmeit. A jelzett közfeladat sajátosságai miatt garanciális jelentősége van annak, hogy a Tütv. meghatározza azt a szervtípust, amely egyrészt a hivatásos tűzoltósághoz, másrészt az érintett önkormányzathoz kapcsolódva a tűzvédelemmel összefüggő ügyekben eljár, illetve hatáskört gyakorol.
Az Alkotmány, az Ötv., valamint a Tütv. rendelkezései figyelembevételével megállapítható, hogy az önkormányzatok nem kötelesek hivatásos önkormányzati tűzoltóság létrehozására. Ha az önkormányzat - a Tütv. hatályba lépése előtt - már megszervezte önálló, hivatásos önkormányzati tűzoltóságát, azt megszűntetheti, amennyiben pedig fenntartja, vagy a jövőben kíván ilyet létesíteni, az intézményi formát nem mellőzheti.
A fentiekből kitűnik, hogy az indítványozó felfogásától eltérően a képviselőtestületnek az önkormányzati intézmény létesítésével, megszüntetésével, az intézményvezető kinevezésével összefüggő általános jogait nem az Alkotmány, hanem az Ötv. határozza meg. E jogok, valamint az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott saját szervezetalakítási jog, mint a képviselő-testület alapvető hatásköri joga között közvetlen összefüggés nem áll fenn. Az önkormányzati intézmény ugyanis nem összetevője annak a saját szervezetnek, amelyet az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés e) pontja szerint a helyi képviselő-testület a törvény keretei között önállóan alakít ki. Ezért az Alkotmánybíróság a Tütv. 31. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés e) pontjába ütközését nem állapította meg.
4. Az egyik indítványozó a Tütv.-nek a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok költségvetési támogatására és az önkormányzati vagyonjuttatásra vonatkozó rendelkezéseit is kifogásolta, alkotmányosságuk vizsgálatát és megsemmisítésüket azonban nem kérte. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. § szerint: "az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el". Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tütv. e rendelkezései alkotmányosságát érdemben nem vizsgálta.
5. Az Alkotmány 44/C. § második mondatának megfelelően az önkormányzatok alapjogai a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben korlátozhatók. Az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában megállapította, hogy az önkormányzatok alapjogainak korlátozásához előírt kétharmados szavazatarány nem vonatkozhat minden törvényre. Nem vonatkozik a kétharmados szavazatarányú elfogadás követelménye például az olyan önkormányzati alapjogokra vonatkozó törvényekre, amelyek tekintetében kifejezetten az Alkotmány 44/A. §-a utal arra, hogy "törvény keretei között" gyakorolhatók. Nem kell kétharmados többség azoknak a törvényeknek az elfogadásához sem, amelyeket az önkormányzatokról szóló kétharmados törvény felhatalmazása alapján, annak további kifejtéseként alkotnak. (ABH 1993, 70, 71.) Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Országgyűlés a Tütv.-t több mint kétharmados szavazataránnyal, e törvény 48. § (4) bekezdésének b) pontját pedig a minősített szavazási eljárás szabályai szerint fogadta el.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Tütv.-vel, s annak kifogásolt rendelkezésével összefüggésben az Alkotmány 44/C. § második mondata sérelmét nem állapította meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 1997. április 21.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró