32014L0047[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/47/EU irányelve ( 2014. április 3. ) az Unió területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzéséről és a 2000/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/47/EU IRÁNYELVE

(2014. április 3.)

az Unió területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzéséről és a 2000/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

I. FEJEZET

TÁRGY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS HATÁLY

1. cikk

Tárgy

A közúti közlekedés biztonságának javítása és a környezetvédelem érdekében ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg a tagállamok területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzése rendszeréhez.

2. cikk

Hatály

(1) Ez az irányelv a 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 1 ) és az (EU) 2018/858 európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 2 ) meghatározott következő kategóriákba tartozó, 25 km/h-t meghaladó tervezési sebességű járművekre alkalmazandó:

a) elsődlegesen személyek és poggyászuk szállítására tervezett és gyártott, a vezetőülésen kívül több mint nyolc üléssel rendelkező gépjárművek - M2 és M3 járműkategória;

b) több mint 3,5 tonna össztömegű, elsődlegesen árufuvarozásra tervezett és gyártott gépjárművek - N2 és N3 járműkategória;

c) több mint 3,5 tonna össztömegű, áru- vagy személyszállításra, valamint személyek elszállásolására tervezett és gyártott pótkocsik - O3 és O4 járműkategória;

d) a T1b, T2b, T3b, T4.1b, T4.2b és T4.3b kategóriájú járművek, amelyeket főként a közúti árufuvarozásra szolgáló közutakon használnak, és amelyek legnagyobb tervezett sebessége meghaladja a 40 km/h-t.

(2) Ez az irányelv nem befolyásolja a tagállamok azon jogát, hogy az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó járműveket - mint például a legfeljebb 3,5 tonna össztömegű könnyű haszonjárműveket, N1 járműkategória - is közúti műszaki ellenőrzésnek vessék alá, hogy a közúti fuvarozáshoz és biztonsághoz kapcsolódó más szempontokat is ellenőrizzenek, illetve hogy a közutaktól eltérő helyeken is ellenőrzéseket végezzenek. Ennek az irányelvnek egyetlen rendelkezése sem akadályozza a tagállamokat abban, hogy közlekedésbiztonsági okokból meghatározott járműtípusok használatát úthálózatuk bizonyos szakaszaira korlátozzák.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Kizárólag ezen irányelv alkalmazásában:

1.

"jármű" : bármely nem sínen közlekedő gépjármű, pótkocsija;

2.

"gépjármű" : olyan motorral hajtott, önállóan mozgásképes kerekes jármű, amelynek legnagyobb tervezési sebessége meghaladja a 25 km/h-t;

3.

"pótkocsi" : olyan önálló hajtással nem rendelkező kerekes jármű, amelyet arra terveztek és gyártottak, hogy más gépjármű vontassa;

4.

"félpótkocsi" : gépjárműhöz való kapcsolás céljára készült pótkocsi, amely részben a gépjárműre fekszik fel, és saját és rakománya tömegének jelentős részét a gépkocsi hordja;

5.

"rakomány" : teherszállításra tervezett járműben vagy annak részén szokásosan elhelyezett, a járműhöz állandó jelleggel nem rögzített valamennyi áru, beleértve a teherszállító egységekben, például a járművön található rekeszekben, csereszekrényekben vagy konténerekben elhelyezett tárgyakat is;

6.

"haszonjármű" : elsődlegesen árufuvarozásra vagy személyszállításra kereskedelmi célokból - például ellenszolgáltatás fejében vagy saját számlára végzett szállításra - vagy üzletszerűen használt gépjármű és pótkocsija vagy félpótkocsija;

7.

"tagállami nyilvántartásba vett gépjármű" : egy tagállamban nyilvántartásba vett vagy forgalomba helyezett gépjármű;

8.

"forgalmi engedély jogosultja" : az a jogi vagy természetes személy, akinek a nevére egy járművet nyilvántartásba vesznek;

9.

"vállalkozás" : az 1071/2009/EK rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott vállalkozás;

10.

"közúti műszaki ellenőrzés" : egy haszonjármű közlekedésre való alkalmasságának váratlan, egy tagállam illetékes hatóságai vagy közvetlenül e hatóságok felügyelete alatt álló szervek általi műszaki ellenőrzése;

11.

"közút" : általános közforgalmú út, például helyi, regionális vagy országos közút, főút, gyorsforgalmi út vagy autópálya;

12.

"műszaki vizsgálat" : a 2014/45/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének 9. pontja szerinti vizsgálat;

13.

"műszaki vizsgálati bizonyítvány" : az illetékes hatóság vagy egy műszaki vizsgálóállomás által kiállított jelentés, amely tartalmazza a műszaki vizsgálat eredményét;

14.

"illetékes hatóság" : a közúti műszaki ellenőrzések rendszerének irányításáért, és adott esetben a közúti műszaki ellenőrzések elvégzéséért felelős, a tagállam által megbízott hatóság vagy állami szerv;

15.

"ellenőr" : az elsődleges és/vagy részletes közúti műszaki ellenőrzések elvégzésére a tagállam vagy annak illetékes hatósága által feljogosított személy;

16.

"hiányosságok" : műszaki hibák és a meg nem felelés egyéb esetei, amelyeket a közúti műszaki ellenőrzés során tártak fel;

17.

"összehangolt közúti műszaki ellenőrzés" : két vagy több tagállam illetékes hatósága által együttesen végzett közúti műszaki ellenőrzés;

18.

"üzemeltető" : az a magánszemély vagy jogi személy, aki a járművet tulajdonosként üzemelteti, vagy aki számára a tulajdonos engedélyezte a jármű üzemeltetését;

19.

"mobil ellenőrzési egység" : a részletes közúti műszaki ellenőrzés elvégzéséhez szükséges vizsgálati berendezések szállítható rendszere, a részletes közúti műszaki ellenőrzések elvégzésére jogosult ellenőrökkel;

20.

"kijelölt közúti ellenőrzési létesítmény" : esetlegesen állandó vizsgálati berendezésekkel felszerelt, rögzített helyszín elsődleges és/vagy részletes közúti műszaki ellenőrzések elvégzésére.

II. FEJEZET

A KÖZÚTI MŰSZAKI ELLENŐRZÉSI RENDSZER ÉS ÁLTALÁNOS KÖTELEZETTSÉGEK

4. cikk

A közúti műszaki ellenőrzés rendszere

A közúti műszaki ellenőrzés rendszere a 10. cikk (1) bekezdésében említett elsődleges közúti műszaki ellenőrzéseket, valamint a 10. cikk (2) bekezdésében említett részletes közúti műszaki ellenőrzéseket foglalja magában.

5. cikk

Az ellenőrizendő járművek százalékos aránya

(1) A 2. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett járművek esetében az elsődleges közúti műszaki ellenőrzések száma az Unióban minden naptári évben a tagállamokban nyilvántartásba vett összes ilyen jármű legalább 5 %-ának megfelelő szám.

(2) Minden tagállam törekszik arra, hogy megfelelő számú elsődleges közúti műszaki ellenőrzést hajtson végre, amely szám arányos a területén nyilvántartásba vett járművek számával.

(3) Az ellenőrzött járművekről szóló információkat a 20. cikk (1) bekezdésének megfelelően továbbítani kell a Bizottságnak.

6. cikk

Kockázatértékelő rendszer

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett járművek tekintetében az egyes vállalkozások által üzemeltetett járműveken talált, a II. és adott esetben a III. mellékletben foglalt hiányosságok számára és súlyosságára vonatkozó információkat bevezessék a 2006/22/EK irányelv 9. cikke alapján létrehozott kockázatértékelő rendszerbe. A vállalkozások kockázati profiljának meghatározásakor a tagállamok használhatják az I. mellékletben található kritériumokat. Ezt az információt a magas kockázati tényezőt jelentő vállalkozások szigorúbb és gyakoribb ellenőrzésére kell használni. A kockázatértékelő rendszert a tagállam illetékes hatóságai működtetik.

Az első albekezdés végrehajtása céljából a járművet nyilvántartó tagállam a 18. cikk (1) bekezdésének megfelelően használja fel a más tagállamoktól kapott információkat.

A tagállamok engedélyezhetnek további önkéntes műszaki ellenőrzéseket. A közlekedésre való alkalmasság követelményeinek való megfelelésről az önkéntes ellenőrzések során szerzett információt figyelembe lehet venni egy vállalkozás kockázati profiljának javítása érdekében.

7. cikk

Felelősség

(1) A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a legutóbbi időszakos műszaki vizsgálat eredményét tanúsító műszaki vizsgálati bizonyítványt vagy annak másolatát, illetve elektronikusan készített műszaki vizsgálati bizonyítvány esetében a műszaki vizsgálati bizonyítvány hitelesített vagy eredeti nyomtatott változatát, és adott esetben a legutóbbi közúti műszaki ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvet a járműben kell tartani. A tagállamok lehetővé tehetik a hatóságaik számára, hogy elfogadják az ilyen ellenőrzések elektronikus tanúsítványát is, amennyiben az hozzáférhető.

(2) A tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a közúti műszaki ellenőrzés alá vont jármű vezetőjének és a járművet üzemben tartó vállalkozásnak együtt kell működnie az ellenőrökkel, és az ellenőrzés céljára hozzáférést kell biztosítania a járműhöz, annak részeihez, és valamennyi releváns dokumentumhoz.

(3) A tagállamoknak gondoskodniuk kell róla, hogy meghatározzák a vállalkozások felelősségét aziránt, hogy a gépjárművek biztonságilag és műszakilag megfelelő állapotban legyenek, a jármű vezetője felelősségének sérelme nélkül.

8. cikk

Ellenőrök

(1) A jármű közúti műszaki ellenőrzésre történő kijelölése és az ellenőrzés végrehajtása során az ellenőröknek tartózkodniuk kell bármilyen, a járművezető nemzetisége, a járművet nyilvántartásba vevő vagy forgalomba helyező ország szerinti megkülönböztetéstől.

(2) A közúti műszaki ellenőrzések elvégzése során az ellenőrnek minden olyan összeférhetetlenségtől mentesnek kell lennie, amely hatással lehet döntése pártatlanságára és objektivitására.

(3) Az ellenőrök díjazása nem függhet közvetlenül össze az elvégzett elsődleges vagy részletes közúti műszaki ellenőrzések eredményével.

(4) Részletes közúti műszaki ellenőrzéseket csak azok az ellenőrök végezhetnek, akik teljesítik a 2014/45/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkében és IV. mellékletében meghatározott, a szakértelemre és a képzésre vonatkozó minimumkövetelményeket. A tagállamoknak előírhatják, hogy a feladatukat kijelölt közúti ellenőrzési létesítményekben vagy mobil ellenőrzési egységek alkalmazása révén ellátó ellenőröknek is meg kell felelniük a fenti vagy azokkal egyenértékű, az illetékes hatóság által jóváhagyott követelményeknek.

III. FEJEZET

ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK

9. cikk

A járművek kiválasztása az elsődleges közúti műszaki ellenőrzésre

Az elsődleges közúti műszaki ellenőrzésnek alávetendő járművek kijelölésekor az ellenőröknek lehetőségük van arra, hogy elsősorban a 2006/22/EK irányelvben említett, magas kockázati profilú vállalkozások által üzemeltetett járműveket válasszák ki. A járműveket véletlenszerűen is ki lehet választani ellenőrzésre, illetve abban az esetben is, ha fennáll a gyanúja annak, hogy a jármű veszélyt jelent a közúti közlekedés biztonságára és a környezetre nézve.

10. cikk

A közúti műszaki ellenőrzések tartalma és módszerei

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 9. cikkel összhangban kiválasztott járműveket elsődleges közúti műszaki ellenőrzésnek vessék alá.

Az ellenőr egy jármű valamennyi elsődleges közúti műszaki ellenőrzése során:

a) ellenőrzi a 7. cikk (1) bekezdésének megfelelően a járműben tartott vagy elektronikusan hozzáférhető, a legutóbbi időszakos műszaki vizsgálat eredményét tanúsító műszaki vizsgálati bizonyítványt és adott esetben a közúti műszaki ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvet;

b) szemrevételezés útján műszakilag értékeli a járművet;

c) a 13. cikkel összhangban szemrevételezés útján értékelheti a jármű rakományának rögzítését;

d) bármilyen megfelelőnek tűnő módszer révén műszaki vizsgálatot végezhet. Ilyen műszaki vizsgálat elvégzésére annak megállapítása céljából kerülhet sor, hogy a járművet további részletes közúti műszaki ellenőrzésnek is alá kell-e vetni, illetve abból a célból, hogy felszólítsanak a feltárt hiányosságoknak a 14. cikk (1) bekezdése szerinti haladéktalan megszüntetésére.

Ha az előző közúti műszaki ellenőrzésről szóló jelentésben hiányosság vagy hiányosságok vannak feltüntetve, az ellenőr megvizsgálja, hogy ezt a hiányosságot vagy ezeket a hiányosságokat kijavították-e.

(2) Az elsődleges ellenőrzés eredménye alapján az ellenőr eldönti, hogy indokolt-e a járművet vagy pótkocsiját részletes közúti műszaki ellenőrzésnek alávetni.

(3) A részletes közúti műszaki ellenőrzés során a II. mellékletben felsorolt, szükségesnek és relevánsnak tartott tételeket kell ellenőrizni, figyelembe véve különösen a fékek, az abroncsok, a kerekek, és az alváz biztonságát, valamint a jármű környezetterhelését, valamint az e tételek vizsgálatára alkalmazandó ajánlott módszereket.

(4) Abban az esetben, ha a műszaki vizsgálati bizonyítványban vagy a közúti műszaki ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben az szerepel, hogy a II. mellékletben felsorolt tételek valamelyikének ellenőrzése a megelőző három hónap folyamán megtörtént, úgy az ellenőrnek azt a tételt nem kell újra megvizsgálnia, kivéve, ha a vizsgálat nyilvánvaló hiba miatt indokolt.

11. cikk

Ellenőrzési létesítmények

(1) A részletes közúti műszaki ellenőrzésekre a 2014/45/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett mobil ellenőrzési egységek segítségével, vagy kijelölt közúti ellenőrzési létesítményekben vagy műszaki vizsgálóállomásokon kerül sor.

(2) Ha műszaki vizsgálóállomáson vagy kijelölt közúti ellenőrzési létesítményben elvégzendő részletes ellenőrzés szükséges, azt a lehető leghamarabb el kell végezni a lehető legközelebbi vizsgálóállomáson vagy létesítményben.

(3) A mobil ellenőrzési egységek és kijelölt közúti ellenőrzési létesítmények tartalmazzák a részletes közúti műszaki ellenőrzés elvégzéséhez szükséges megfelelő berendezéseket, beleértve legalább a jármű fékeinek és fékhatásának, kormányának, felfüggesztésének állapotát vizsgáló és szükség szerint a jármű környezetterhelését mérő berendezéseket. Amennyiben a mobil ellenőrzési egységek vagy a kijelölt közúti ellenőrzési létesítmények nem rendelkeznek az elsődleges ellenőrzésben jelzett valamely tétel ellenőrzéséhez szükséges berendezéssel, a járművet olyan vizsgálóállomásra vagy -létesítményhez kell irányítani, ahol e tétel részletes vizsgálatát el lehet végezni.

12. cikk

A hiányosságok értékelése

(1) A II. mellékletben valamennyi, a közúti műszaki ellenőrzés során ellenőrizendő tételre vonatkozóan szerepel a lehetséges hiányosságoknak és súlyosságuk fokának listája.

(2) A járművek közúti műszaki ellenőrzése során feltárt hiányosságokat az alábbi kategóriák egyikébe kell besorolni:

a) a járműbiztonságot vagy a környezetterhelést jelentősen nem befolyásoló kisebb hiányosságok, valamint az előírásoktól való egyéb kisebb eltérések;

b) a vizsgált jármű biztonságát vagy a környezetterhelést befolyásoló, illetve a közúti forgalom többi résztvevőjét veszélyeztető jelentős hiányosságok, vagy az előírásoktól való egyéb jelentősebb eltérések;

c) a közúti közlekedés biztonságára közvetlen és azonnali veszélyt jelentő vagy a környezetterhelést befolyásoló veszélyes hiányosságok.

(3) Ha egy jármű hiányosságai a (2) bekezdésben említett hibakategóriák közül többe is besorolhatók, a járművet a súlyosabb hiányosság szerinti kategóriába kell sorolni. Azt a járművet, amely az ellenőrzés II. melléklet 1. pontjában említett terjedelmére vonatkozó részében meghatározott ellenőrzött területek egyazon csoportján belül több hiányosságot is mutat, a hiányosságok értékelésekor a következő legsúlyosabb kategóriába kell besorolni, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a hiányosságok összeadódó hatása miatt a jármű nagyobb veszélyt jelent a közúti közlekedés biztonságára nézve.

13. cikk

A rakományrögzítés ellenőrzése

(1) A közúti ellenőrzés során a III. melléklettel összhangban ellenőrizhető a járművön a rakományrögzítés, annak biztosítása érdekében, hogy a rakományt úgy rögzítsék, hogy az ne befolyásolja a vezetés biztonságát, illetve ne jelentsen veszélyt az emberi életre, egészségre, tulajdonra vagy a környezetre. Ellenőrizni lehet, hogy a jármű bármilyen manővere során, többek között vészhelyzetekben vagy emelkedőn elindulás közben:

- a rakomány egyes darabjai csak minimális mértékben mozdulhatnak el egymáshoz, valamint a jármű falaihoz és rakfelületeihez képest, valamint

- a rakomány nem hagyhatja el a rakteret, illetve nem kerülhet a rakfelületen kívülre.

(2) A bizonyos - így például a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) ( 3 ) hatálya alá tartozó - árukategóriák szállítása során betartandó követelmények sérelme nélkül a rakomány rögzítése és annak ellenőrzése a III. melléklet I. szakaszában foglalt elveknek és adott esetben szabványoknak megfelelően végezhető el. A III. melléklet I. szakaszának 5. pontjában foglalt szabványok legfrissebb változata alkalmazható.

(3) A 14. cikkben említett nyomonkövetési eljárások a rakományrögzítéssel kapcsolatban feltárt súlyos vagy veszélyes hiányosságok esetében is alkalmazhatók.

(4) A tagállamok előírják, hogy a rakomány rögzítésének ellenőrzésében részt vevő személyzet erre megfelelően képzett legyen.

14. cikk

Nyomon követés súlyos vagy veszélyes hiányosságok esetén

(1) A 14. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok előírják, hogy bármely, egy elsődleges vagy részletes ellenőrzés során feltárt súlyos vagy veszélyes hibát a jármű további közúti használatbavétele előtt kijavítsanak.

(2) Az ellenőr dönthet úgy, hogy a járművet az ellenőr által meghatározott határidőn belül teljes műszaki vizsgálatnak kell alávetni, ha a jármű annak a tagállamnak a nyilvántartásában szerepel, ahol a közúti műszaki ellenőrzésre sor került. Ha a jármű egy másik tagállam nyilvántartásában szerepel, az illetékes hatóság a 17. cikkben említett kapcsolattartón keresztül felkérheti e másik tagállam illetékes hatóságát arra, hogy a 18. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően végezze el a jármű újbóli műszaki vizsgálatát. Amennyiben az Unión kívül nyilvántartásba vett járművön súlyos vagy veszélyes hiányosságot fedeznek fel, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy erről tájékoztatják a nyilvántartásba vétel szerinti ország illetékes hatóságát.

(3) A közúti biztonságra való közvetlen és azonnali veszélyessége miatt gyorsan vagy azonnal elhárítandó hiányosság esetén a tagállam vagy az érintett illetékes hatóság mindaddig korlátozhatja vagy megtilthatja a jármű használatát, míg ezeket a hiányosságokat az ellenőrzés helyszínén ki nem javítják. Egy ilyen jármű további használata annak érdekében engedélyezhető, hogy a jármű elérje a hiányosságok megszüntetését lehetővé tévő legközelebbi autószerelő műhelyek egyikét, feltéve, hogy a feltárt veszélyes hiányosságokat kijavították oly módon, hogy a jármű el tud jutni az autószerelő műhelyig, és nem jelent közvetlen veszélyt sem utasai, sem a többi úthasználó biztonságára nézve. Az azonnali elhárítást nem igénylő hiányosságok esetén a tagállamok vagy az érintett illetékes hatóságok dönthetnek a járműhasználattal kapcsolatos feltételekről és a hiányosság megszüntetéséig adott ésszerű határidőről.

Amennyiben a hiányosságot nem lehet úgy megszüntetni, hogy a jármű eljuthasson az autószerelő műhelyig, a járművet olyan helyszínre kell szállítani, ahol az megjavítható.

15. cikk

Ellenőrzési díjak

Ha a részletes ellenőrzés során hiányosságok feltárására kerül sor, a tagállamok egy ésszerű és arányos díj befizetését írhatják elő, amelyet az ellenőrzés elvégzésének költségeihez kell kapcsolni.

16. cikk

Az ellenőrzési jegyzőkönyv és a közúti műszaki ellenőrzési adatbázisok

(1) Minden elvégzett elsődleges közúti műszaki ellenőrzés esetében továbbítani kell az illetékes hatóság részére az alábbi információkat:

a) a jármű nyilvántartásba vétele szerinti ország;

b) járműkategória;

c) az elsődleges közúti műszaki ellenőrzés eredménye.

(2) A részletes ellenőrzés befejezése után az ellenőr a IV. melléklettel összhangban jegyzőkönyvet készít. A tagállamok biztosítják, hogy a jármű vezetője kézhez kapja az ellenőrzési jegyzőkönyv egy példányát.

(3) Az ellenőr az ellenőrzéseket követő ésszerű határidőn belül továbbítja az illetékes hatóságnak a részletes közúti műszaki ellenőrzések eredményeit. Az illetékes hatóság ezeket az információkat az irányadó adatvédelmi jogszabályokkal összhangban legalább a kézhezvételüktől számított 36 hónapig megőrzi.

IV. FEJEZET

EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS INFORMÁCIÓCSERE

17. cikk

Kapcsolattartó kijelölése

(1) A tagállamok kapcsolattartót jelölnek ki, amely:

- biztosítja a többi tagállam által kijelölt kapcsolattartókkal való koordinációt a 18. cikk szerinti intézkedések tekintetében,

- továbbítja a Bizottságnak a 20. cikkben említett adatokat,

- adott esetben biztosít minden más, a többi tagállam kapcsolattartóival való információcserét és a nekik való segítségnyújtást.

(2) A tagállamok 2015. május 20-ig eljuttatják a Bizottsághoz nemzeti kapcsolattartójuk nevét és elérhetőségét, és haladéktalanul tájékoztatják annak esetleges változásairól. A Bizottság összeállítja a nemzeti kapcsolattartók jegyzékét, és továbbítja a tagállamoknak.

18. cikk

A tagállamok közötti együttműködés

(1) Ha egy, nem az ellenőrzés helye szerinti tagállamban nyilvántartott járművön találnak súlyos vagy veszélyes hiányosságokat, vagy olyan hiányosságokat, amelyek a jármű használatának korlátozásához vagy tilalmához vezetnek, a kapcsolattartó értesíti a járművet nyilvántartó tagállam kapcsolattartóját az ellenőrzés eredményeiről. Az értesítésnek ki kell terjednie a közúti műszaki ellenőrzési jegyzőkönyvnek a IV. mellékletben meghatározott elemeire, és annak lehetőleg az 1071/2009/EK rendelet 16. cikkében említett nemzeti elektronikus nyilvántartáson keresztül kell történnie. A Bizottság a nyilvántartás szerinti tagállam kapcsolattartójának a súlyos vagy veszélyes hiányosságokkal rendelkező járművekről történő értesítési eljárására vonatkozó részletes szabályokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban fogadja el.

(2) Ha egy járművön súlyos vagy veszélyes hiányosságokat találnak, az ellenőrzés helyszíne szerinti tagállam kapcsolattartója a jármű nyilvántartása szerinti tagállam kapcsolattartóján keresztül felszólíthatja e tagállam illetékes hatóságát, hogy hozza meg a megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket, például arra vonatkozóan, hogy a járművet a 14. cikk rendelkezése értelmében további műszaki vizsgálatnak vessék alá.

19. cikk

Összehangolt közúti műszaki ellenőrzések

A tagállamok évente rendszeres időközönként összehangolt közúti műszaki ellenőrzéseket folytatnak le. A tagállamok ezen tevékenységeket összekapcsolhatják a 2006/22/EK irányelv 5. cikkében meghatározott tevékenységekkel.

20. cikk

Információtovábbítás a Bizottság részére

(1) A tagállamok 2021. március 31-ig és azt követően minden második év március 31-ig elektronikus úton továbbítják a Bizottságnak az előző két naptári évben a területükön ellenőrzött járművekkel kapcsolatban összegyűjtött adatokat. Ezen adatok tartalmazzák a következőket:

a) az ellenőrzött járművek száma;

b) az ellenőrzött járművek kategóriája;

c) az ellenőrzött járművet nyilvántartásba vevő ország;

d) részletes ellenőrzés esetén a IV. melléklet 10. pontjával összhangban ellenőrzött területek és a meg nem felelt tételek.

Az első jelentés a 2019. január 1-jével kezdődő kétéves időtartamra vonatkozik.

(2) A Bizottság a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban részletes szabályokat fogad el arra vonatkozóan, hogy az (1) bekezdésben meghatározott adatokat milyen formátumban kell elektronikus úton továbbítani. A vonatkozó szabályok megállapításáig az V. mellékletben meghatározott egységes formanyomtatvány alkalmazandó.

A Bizottság az összegyűjtött adatokról jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

V. FEJEZET

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

21. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következő célból:

- 2. cikk (1) bekezdésének és a IV. melléklet 6. pontjának adott esetben történő naprakésszé tétele - ezen irányelv hatályát nem érintve - a járműkategóriákban bekövetkezett azon változások figyelembevétele érdekében, amelyek az említett cikkben rögzített jogszabályok módosításából erednek,

- a II. melléklet 2. pontjának naprakésszé tétele - a megvizsgálandó tételek listájának bővítése nélkül - a módszerek tekintetében, amennyiben hatékonyabb és eredményesebb vizsgálati módszerek állnak rendelkezésre,

- a II. melléklet 2. pontjának kiigazítása a költségek és előnyök pozitív értékelését követően a megvizsgálandó tételeknek, a módszereknek, a hibaokoknak és a hiányosságok értékelésének listája tekintetében, amennyiben megváltoznak az uniós járműbiztonsági és környezetvédelmi jogszabályokban szereplő, a típusjóváhagyás szempontjából releváns kötelező feltételek.

22. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság 21. cikkben említett felhatalmazása 2014. május 19-től számított ötéves időszakra szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít e felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan azonos időtartamra meghosszabbodik, amennyiben az egyes időtartamok vége előtt legkésőbb három hónappal az Európai Parlament vagy a Tanács nem emel kifogást e meghosszabbítás ellen.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 21. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 21. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítést követő két hónapos időtartamon belül nem emel ellene kifogást, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. A nevezett határidő az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbítható.

23. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a 2014/45/EU irányelvben említett, a közlekedésre való alkalmassággal foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és ebben az esetben a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

Jelentés

(1) A Bizottság 2020. május 20-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és hatásairól. A jelentésnek különösen a közúti biztonság javulása terén gyakorolt hatásokat, illetve az ezen irányelv hatályának az N1 és O2 járműkategóriákra való lehetséges kiterjesztése költségeit és hasznát kell elemeznie.

(2) A Bizottság legkésőbb 2022. május 20-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról és hatásáról, különös tekintettel a kockázatértékelő rendszerek hatékonyságára és harmonizációjára, konkrétan a különböző érintett vállalkozások kölcsönösen összehasonlítható kockázati profiljának meghatározása terén. E jelentést részletes hatásvizsgálatnak kell kísérnie, amely az Unió egészére nézve végez költség-haszon elemzést. Az adott esetben ezen irányelv hatályának új járműkategóriákra való kiterjesztésére irányuló jogalkotási javaslatok benyújtása előtt legalább hat hónappal az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátani a hatásvizsgálatot.

25. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek e szabályok végrehajtása érdekében. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosnak, visszatartó erejűnek és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük.

26. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok 2017. május 20-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

A rendelkezéseket 2018. május 20-tól alkalmazzák.

Az ezen irányelv 6. cikkében említett kockázatértékelő rendszerre vonatkozó rendelkezéseket 2019. május 20-tól alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják e rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

27. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2000/30/EK irányelv 2018. május 20-tól hatályát veszti.

28. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

29. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A KOCKÁZATÉRTÉKELŐ RENDSZER ELEMEI

A kockázatértékelő rendszer szolgál alapul azon járművek célirányos kiválasztásához, amelyeket a a járműkarbantartásra és a közlekedésre való alkalmasságra vonatkozó követelményeknek való megfelelés tekintetében rosszul teljesítő vállalkozások tartanak üzemben. A rendszer figyelembe veszi mind az időszakos műszaki vizsgálatok, mind a közúti műszaki ellenőrzések eredményeit.

Az érintett vállalkozások kockázati besorolásának meghatározásakor a kockázatértékelő rendszer az alábbi paramétereket veszi figyelembe:

- a hiányosságok száma

- a hiányosságok súlyossága

- a közúti műszaki ellenőrzések vagy az időszakos és önkéntes műszaki vizsgálatok száma

- időtényező

1. A hiányosságokat súlyosságuk alapján, az alábbi súlyossági tényezőkkel kell súlyozni:

-

Veszélyes hiányosság= 40

-

Komoly hiányosság= 10

-

Kisebb hiányosság= 1

2. Egy vállalkozás (jármű) helyzetének változását az alábbi tényezők felhasználásával kell figyelembe venni, amelyek szerint a "régebbi" ellenőrzések eredményei (hiányosságok) kisebb súlyt kapnak, mint az "újabbak" eredményei:

- 1. év = utolsó 12 hónap = 3-as szorzó

- 2. év = 13-24. hónap = 2-es szorzó

- 3. év = 25-36. hónap = 1-es szorzó

Ezt a módszert csak az általános kockázati besorolás számításakor kell alkalmazni.

3. A kockázati besorolás a következő képlet segítségével számítható ki:

a) Az általános kockázati besorolás kiszámításának képlete:

ahol:

RR

=

általános kockázati pontszám

DYi

=

a hibák száma összesen az 1., 2. és 3. évben

DY1

=

az 1. évben

#...

=

... száma

DD

=

veszélyes hiányosságok

MaD

=

komoly hiányosságok

MiD

=

kisebb hiányosságok

C

=

ellenőrzések (közúti műszaki ellenőrzések vagy időszakos és önkéntes műszaki vizsgálatok) az 1., 2. és 3. évben

b) Az éves kockázati besorolás kiszámításának képlete:

ahol:

AR

=

éves kockázati pontszám

#...

=

... száma

DD

=

veszélyes hiányosságok

MaD

=

komoly hiányosságok

MiD

=

kisebb hiányosságok

C

=

ellenőrzések (közúti műszaki ellenőrzések vagy időszakos és önkéntes műszaki vizsgálatok)

Az éves kockázati besorolást a vállalkozás helyzetében az évek során bekövetkező változás értékelésére kell használni.

A vállalkozások (járművek) az általános kockázati besorolás alapján, a következőképpen kerülnek osztályozásra:

- < 30 % alacsony kockázatú

- 30 %-80 % közepes kockázatú

- > 80 % magas kockázatú.

II. MELLÉKLET

A KÖZÚTI MŰSZAKI ELLENŐRZÉSEK TERJEDELME

1. AZ ELLENŐRZÖTT TERÜLETEK

(0) A jármű azonosító adatai;

(1) Fékberendezés;

(2) Kormányberendezés;

(3) Kilátási viszonyok;

(4) Világítóberendezések és az elektromos rendszer részei;

(5) Tengelyek, kerekek, gumiabroncsok és felfüggesztés;

(6) Alváz és az alvázra erősített részek;

(7) Egyéb berendezések,

(8) Környezetterhelés,

(9) Kiegészítő vizsgálatok az M2 és M3 kategóriájú személyszállító járművek esetében.

2. AZ ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

A kizárólag mérőeszköz segítéségével elvégezhető ellenőrzéseket "E" betű jelöli.

A mérőeszköz nélkül csak bizonyos mértékben elvégezhető ellenőrzéseket "+(E)" betű jelöli.

Ha az ellenőrzés módjaként szemrevételezés van meghatározva, az azt jelenti, hogy az adott tételek megtekintésén kívül az ellenőr adott esetben egyéb vizsgálatot is elvégez, például felméri zajhatásukat, vagy egyéb megfelelő, mérőberendezést nem igénylő ellenőrzési módszert alkalmaz.

A közúti műszaki ellenőrzések az 1. táblázatban felsorolt tételekre terjedhetnek ki, ahol az alkalmazásra javasolt vizsgálati módszerek is megtalálhatók. E melléklet semmilyen módon nem akadályozza, hogy az ellenőrök adott esetben más berendezéseket is használjanak, például akna fölött vagy emelő segítségével vizsgálják meg a járművet.

A vizsgálatokat a jelenleg rendelkezésre álló módszerek és berendezések alkalmazásával, a jármű bármely részének szerszámmal való szétszerelése vagy eltávolítása nélkül kell elvégezni. A vizsgálat során ellenőrizhető továbbá, hogy a vizsgált jármű érintett részei és alkatrészei megfelelnek-e a jóváhagyás időpontjában, illetve adott esetben az átalakítás időpontjában hatályos biztonsági és környezetvédelmi követelményeknek.

Amennyiben a jármű kialakítása nem teszi lehetővé az ebben a mellékletben foglalt vizsgálati módszerek alkalmazását, a vizsgálatot az illetékes hatóságok által elfogadott, ajánlott vizsgálati módszerekkel kell elvégezni.

A "hibaokokat" nem kell figyelembe venni, ha azok olyan követelményekre utalnak, amelyek nem szerepelnek a nyilvántartásba vételkor, illetőleg az első forgalomba helyezéskor hatályos vonatkozó jármű-jóváhagyási szabályozásban vagy az utólagos módosítási követelmények között.

3. A VIZSGÁLATOK TARTALMA ÉS MÓDSZEREI, A JÁRMŰVEK HIÁNYOSSÁGAINAK ÉRTÉKELÉSE

A vizsgálat a szükséges és releváns tételekre terjed ki, figyelembe véve különösen a fékek, a gumiabroncsok, a kerekek és az alváz biztonságát, valamint a környezetterhelést, továbbá a következő táblázatban felsorolt ajánlott módszereket.

Az egyes vizsgálandó járműrendszerekre és -alkatrészekre nézve a hiányosságok értékelését a táblázatban foglalt kritériumok alapján, illetve eseti alapon kell elvégezni.

A mellékletben fel nem sorolt hiányosságokat a közúti közlekedésbiztonságra gyakorolt kockázatok alapján kell értékelni.

III. MELLÉKLET

I. A rakományrögzítés alapelvei

1. A rakományrögzítésnek a jármű gyorsításából/lassításából eredő következő erőknek kell ellenállnia:

- menetirányban: a rakomány súlyának 0,8-szorosa, és

- oldalirányban: a rakomány súlyának 0,5-szöröse, és

- menetiránnyal szemben: a rakomány súlyának 0,5-szöröse, és

- és általában véve meg kell akadályoznia a rakomány megdőlését vagy megbillenését.

2. A rakomány elosztásakor tekintetbe kell venni a járművek tömegére és méreteire vonatkozó jogi rendelkezésekkel összhangban a jármű megengedett maximális tömegének határain belül megengedett maximális tengelyterhelést és a szükséges minimális tengelyterhelést.

3. A rakomány rögzítésekor a bizonyos járműalkatrészek - így a homlokfal, az oldalfalak, a végfalak, a rakoncák vagy a rögzítési pontok - szilárdságára vonatkozó követelményeket tekintetbe kell venni, amennyiben ezeket az alkatrészeket használják a rakomány rögzítésére.

4. A rakomány rögzítésére a következő rögzítési módszerek közül egy vagy több, illetve az ötvözetük alkalmazható:

- megfogószerkezetes rögzítés,

- torlaszolásos rögzítés (helyi/teljes),

- közvetlen kikötözés,

- leszorításos lekötözés.

5. Alkalmazandó szabványok: