113/B/1999. AB határozat
Budapest Főváros Közgyűlésének az önkormányzati tulajdonú vízi közműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú vízi közmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és - kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás feltételeiről szóló 4/1995. (II. 13.) Főv. Kgy. rendelete 3. § a) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros Közgyűlésének az önkormányzati tulajdonú vízi közműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú vízi közmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és - kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás feltételeiről szóló 4/1995. (II. 13.) Főv. Kgy. rendelete 3. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó Budapest Főváros Közgyűlésének az önkormányzati tulajdonú vízi közműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú vízi közmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás feltételeiről szóló 4/1995. (II. 13.) Főv. Kgy. rendelete (a továbbiakban: Kgyr.) 3. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés az állampolgárokat az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak sérelmével lakóhelyük szerint különbözteti meg, mivel csak meghatározott építési övezetekben teszi lehetővé a locsolási kedvezmény igénybevételét.
Az indítvány benyújtását követően a Kgyr.-t - és támadott előírását - a 63/1998. (XII. 30.) Főv. Kgy. rendelet módosította.
Az Alkotmánybíróság - az új szabályozás lényeges tartalmi változására tekintettel - felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon az indítvány fenntartására vonatkozóan. Az indítványozó nyilatkozatában kérelmét fenntartotta.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a csatornázás. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 4. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően helyi önkormányzati feladat "a vízi közüzemi tevékenység körében a település ivóvízellátása, a szennyvízelvezetés, az összegyűjtött szennyvizek tisztítása, a csapadékvíz elvezetése".
A Vgtv. 13. § (1) bekezdése a vízi közművek működtetése során végzett szennyvízelvezetést, -elhelyezést és -tisztítást közüzemi tevékenységként határozza meg. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény 46. §-ának felhatalmazása alapján kibocsátott, a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 1. § (1) bekezdés második fordulata pedig a közműves szennyvízelvezetést közüzemi szolgáltatásnak minősíti. A Korm. r. e szolgáltatás igénybevételének és díja kialakításának számos feltételét is meghatározza.
A Korm. r. 24. § (1) bekezdése a következőket írja elő: "A szennyvízelvezetési helyről a szennyvízelvezető műbe kerülő szennyvíz mennyisége méréssel, mérés hiányában pedig az adott helyen fogyasztott (számlázott) vízmennyiség alapulvételével állapítható meg". A Korm. r. 24. § (4) bekezdés a)-d) pontjai azokat a körülményeket határozzák meg, amelyekre tekintettel a díjfizetés alapjaként szolgáló szennyvíz mennyiségét csökkenteni kell. A 24. § (4) bekezdés d) pontja szerint ugyanis a szennyvíz mennyiségének meghatározásánál nem kell számításba venni azt a külön jogszabály - az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) - felhatalmazása alapján kihirdetett jogszabályok szerint az év meghatározott időszakában locsolási célú felhasználásra figyelembe vett ivó vízmennyiséget, amely "nem lehet kevesebb mint az adott időszakhoz tartozó vízhasználat 10%-a".
Az Ártv. melléklete I. B) Szolgáltatások című fejezete 18111-1-2 pontja a települési önkormányzat képviselő-testületeit, a fővárosban a fővárosi közgyűlést hatalmazza fel az önkormányzati tulajdonú vízi közmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés legmagasabb hatósági ára megállapítására. A fővárosi közgyűlés e felhatalmazás alapján alkotta meg a Kgyr.-t, amelynek 1. § (1) bekezdése meghatározza az ivóvízdíj, valamint a szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés (együttesen: csatornadíj) legmagasabb hatósági árát. A Kgyr. 2. § (2) bekezdése azt írja elő, hogy "a csatornadíj alapja a mért szennyvízmennyiség, mérés hiányában a csatornaműbe bekötött ingatlanon felhasznált teljes vízmennyiség, függetlenül attól, hogy annak beszerzése honnan történt". A Kgyr. 2. § (6) bekezdése szerint "a csatornadíj lakossági fogyasztás esetén fogyasztónként a locsolási kedvezménnyel csökkenthető". A 2. § (7) bekezdése így rendelkezik: "A locsolási kedvezmény mértéke lakossági fogyasztónként a kedvezményezettek körébe tartozó fogyasztók esetén az e rendelet szerint egyébként május 1. és október 31. közötti időszakra fizetendő hathavi teljes csatornadíj 10%-a".
A Kgyr. 3. §-a a következő szabályozást tartalmazza: "Amennyiben az ellocsolt közüzemi ivóvíz nem jut a közcsatornába, a 2. § (2) bekezdés alapján elszámolt csatornadíjban locsolási kedvezményt kell érvényesíteni. A főváros közigazgatási határán belül locsolási kedvezményre jogosult a víziközmű-szolgáltatást igénybe vevő lakossági fogyasztó, az alábbi feltételek együttes megléte esetén:
a) Ha az ingatlan az L4, L5, L6, L6A, valamint az Ü jelű keretövezetben fekszik, vagy a helyi (kerületi) szabályozás megalkotása esetén annak építési övezeti előírása tiltja az ingatlan 50%-ot elérő beépítését, és területének legalább 50%-án biológiailag aktív zöldfelülettel rendelkezik, továbbá közüzemi vízi közműből szolgáltatott ivóvizet locsolás céljára használ.
b) Ha a jogosult fogyasztó a c) pontban foglalt feltételeket teljesítette, és csatornaszolgáltatás számláját az azon szereplő határidőig kiegyenlítette.
c) A kedvezmény elszámolásának további feltétele, hogy a fogyasztó a szolgáltató rendelkezésére bocsássa az alábbi adatokat:
- Név, cím, tömbszám, azonosítószám, fizetőkódszám.
- A fogyasztó nyilatkozatát a biológiailag aktív zöldfelület a) pontban foglalt hányadának meglétéről."
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
A fővárosi közgyűlés az Ártv. felhatalmazása alapján alkotott Kgyr.-ben állapította meg a tulajdonában lévő vízi közmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés díját. Az 1122/B/1996. AB határozatban az Alkotmánybíróság már rámutatott arra, hogy valamely közszolgáltatás díja, a díj alapjául szolgáló körülmények meghatározásánál az önkormányzat nagyfokú önállósággal rendelkezik (ABH 1997, 856., 860.). A 26/1997. (IV. 25.) AB határozat pedig alkotmányos követelménynek nyilvánította, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításánál a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. E határozat arra is felhívta a figyelmet, hogy a díjmegállapítás nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell alkotni (ABH 1997, 482., 485., 486.).
A fővárosi közgyűlés a rendeletalkotási felhatalmazás keretében díjfizetési - ún. locsolási - kedvezményt is megállapított a Kgyr. 3. § támadott a) pontjában megjelölt építési övezetekben lévő ingatlanok esetében.
A sérelmezett előírás szerint a locsolási kedvezmény az L4, L5, L6, L6A, valamint az Ü jelű keretövezetekre terjed ki. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 13. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania".
Az Ét. 14. § (2) bekezdése a fővárosra vonatkozó sajátos rendelkezések körében azt írja elő, hogy "a Fővárosi Önkormányzat a főváros területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek, valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket fővárosi építési keretszabályzatban állapítja meg".
Az Ét. előbbiekben idézett szabályozásának megfelelően alkotta meg Budapest Főváros Közgyűlése a budapesti városrendezési és -építési keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendeletet (a továbbiakban: BVKSZ).
A BVKSZ 24. § (2) bekezdés c) pont ca) alpontja szerint az L4 keretövezet intenzív kertvárosias jellegű, az L5 keretövezet a cb) alpontnak megfelelően laza kertvárosias, jellemzően szabadon álló lakóterület, a cc) alpont az L6 keretövezetet hegyvidéki, kertvárosias, jellemzően szabadon álló lakóövezetnek minősíti, a cd) alpont azt állapítja meg, hogy az L6/A keretövezet hegyvidéki, kertvárosias, nagytelkes, jellemzően szabadon álló lakóterület. A BVKSZ 48. §-a Ü jelzéssel az üdülőterületeket jelöli.
A BVKSZ bemutatott rendelkezéseiből kitűnik, hogy a Kgyr. a kertvárosi, valamint a hegyvidéki és üdülőterületi keretövezetben lévő ingatlanok esetében nyújtja a locsolási kedvezményt.
A 61/1992. (XI. 20.) AB határozat elvi jelentőséggel mutatott rá, hogy "a mentességek és a kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg". Ez a határozat felhívta a figyelmet a következőkre is. "A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik; a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével." (ABH 1992, 280., 281., 283.)
Az indítványozó a diszkrimináció alkotmányi tilalmának sérelmére hivatkozott. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint azonban alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46., 48., 49.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280., 283.; 50/1996. (X. 30.) AB határozat, ABH 1996, 156., 157.]
A BVKSZ és a Kgyr. idézett rendelkezései összevetéséből kitűnik, hogy a támadott előírásban nyújtott locsolási kedvezmény a zöldövezeti lakó- és üdülőterületek fogyasztóit érinti, így nem az azonos, illetve összehasonlítható helyzetben lévő személyek közötti megkülönböztetést alkalmaz.
Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakításakor tekintettel volt arra is, hogy a kedvezmény az Alkotmány 18. §-ában védeni rendelt, az egészséges környezethez való jog védelmére, e jog épségének megóvására irányul.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Kgyr. kifogásolt szabályozása alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2000. október 31.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró