29/B/2003. AB határozat

a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 8. § (1) - (6) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 8. § (1)-(6) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Tm.) 187. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

A kifogásolt rendelkezés a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) adókedvezményt megállapító 8. §-át 2003. január 1-jétől új szöveggel állapította meg. Az indítványozó a támadott rendelkezést azért vélte alkotmányellenesnek, mert nézete szerint az Alkotmány 2. § (I) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét, ezen belül a szerzett jogokat sérti, hogy a Tm. 187. §-ával megállapított Gjt. 8. §-a eltörölte a korábban időhatár nélkül megállapított 50%-os mértékű gépjárműadó-kedvezményt, amelyet a jogalkotó mindazon gépjárművek után biztosított, "melyekbe 1997. 12. 31-ig bármilyen katalizátort szereltek".

Az indítványozó hivatkozott az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CIX. 26. § (5) bekezdésére is, azonban konkrét kérelmet e tekintetben nem terjesztett elő.

Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Gjt. 8. §-át az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 142. §-a 2004. január 1-jével új, (7) bekezdéssel egészítette ki. Miután az indítványban felvetett alkotmányossági probléma a Gjt. 8. § (7) bekezdésében foglaltakat nem érinti, ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatát a Gjt. 8. § (1)-(6) bekezdései tekintetében végezte el.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.

1. Az Alkotmány rendelkezése:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

2. Az Gjt. 8. §-ának - a Tm. 187. §-ával megállapított, 2003. január 1-jétől - hatályos rendelkezései szerint:

"Adókedvezmény

8. § (1) 20%-os adókedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján

a) az ENSZ-EGB 83.02/C., 83.03, 83.04 előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 4), illetve a szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 2),

b) az EURO 2 (ENSZ-EGB 49.02/B. és 51.02) előírásnak megfelelő tehergépjárművet - a nyerges vontató kivételével, amely után 30%-os kedvezmény jár -, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 4).

(2) 30%-os kedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján

a) az ENSZ-EGB 83.05 előírásnak legalább megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 6, 7 vagy 8),

b) a legalább EURO 3 (ENSZ-EGB 49.03/A. és 51.02) előírásnak megfelelő tehergépjárművet - a nyerges vontató kivételével, amely után 50%-os kedvezmény jár -, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 7 vagy 8).

(3) 50%-os kedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján a kizárólag elektromos meghajtású, a hybrid meghajtású, valamint a tiszta gázüzemű személyszállító gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 5).

(4) Ha az adóalany az adóévben tehergépjárművével - fuvarokmánnyal igazoltan - olyan kombinált áruszállítást alkalmazott, amelynél a Magyar Köztársaság területén vasúton vagy belvízen megtett út járatonként 100 km-nél hosszabb volt, az (5) bekezdésben meghatározott adókedvezményre jogosult.

(5) Az adókedvezmény mértéke 30-60 járat teljesítése esetén a tehergépjármű után adóévre - az (1)-(2) bekezdés alapján megállapított - fizetendő adó 10%-a, 60 járat felett 20%-a. 2004. január 1-jétől az adókedvezmény mértéke 40 járat feletti teljesítés esetén a tehergépjármű után adóévre - az (1)-(2) bekezdés alapján megállapított fizetendő adó 10%-a.

(6) Az adóalany a kombinált áruszállítás után járó adókedvezmény iránti - fuvarokmánnyal igazolt - igényét az adóév július 1. napjától nyújthatja be a gépjármű adóztatására illetékes adóhatósághoz, amely az adókedvezményt az igénybejelentéstől számított 30 napon belül bírálja el."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

A Gjt. (1992. január 1-jei hatálybalépésével) a gépjárművek meghatározott körére (Gjt. 1. §) vonatkozóan - főszabályként a gépjármű hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa mint adóalany számára - gépjárműadó fizetését írja elő. A jogalkotó a Gjt. 8. §-ában meghatározott esetekben és mértékben a gépjárműadó teljes mértékű megfizetése helyett adókedvezmény igénybevételét teszi lehetővé. A 2001. január 1-jétől 2002. december 31-ig hatályban volt Gjt. 8. § (1) bekezdése értelmében a műbizonylat szerint szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű gépjármű után (a törvény indokolása szerint EURO 2-es gépjárművek) az egyébként járó adó 50%-át, míg a nem szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű gépjármű után (a törvény indokolása szerint EURO 1 normának megfelelő, amelyeket 1999. január 1-jétől már nem gyártanak) az egyébként járó adó 75%-át kellett megfizetni. Az indítvánnyal támadott Tm. 187. §-a a Gjt. 8. §-át 2003. január 1-jével új szöveggel állapította meg, amely a szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű gépjárművek esetében az adókedvezmény mértékét 20%-ban rögzítette, míg a nem szabályozott gépjárműkatalizátorral rendelkező benzinüzemű gépjárművek esetében nem állapított meg adókedvezményt.

Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában foglalkozott az adókedvezménnyel, a különböző időtartamra meghirdetett adókedvezmény csökkentésének, megszüntetésének alkotmányossági kérdéseivel. Az Alkotmánybíróság az adókedvezményekkel és azok megvonásának módjával kapcsolatos elvi álláspontját a 9/1994. (II. 25.) AB határozatában fejtette ki [ABH 1994, 74, 75-77.; 16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996, 61, 62-63.]. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság összefoglalta a kiemelten adókedvezményekkel foglalkozó (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456.; 182/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 588.), valamint más, a kedvezményekkel érintőlegesen foglalkozó határozataiban található, az elvi álláspont kialakításához szükséges következtetéseit. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozataiban megállapította, hogy az adókedvezményekre senkinek nincsen az Alkotmányon alapuló alanyi joga; illetőleg visszavonása a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik, önmagában alkotmányossági problémát nem képez. Az adókedvezményre vonatkozó jogszabályi rendelkezések vizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak a megállapítása tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelési jogkörében megállapított kedvezményekkel nem sért-e alkotmányos rendelkezést (1393/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 626, 629.).

Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében önmagában az, hogy valamely tevékenységhez a jogszabály adókedvezményeket nyújt vagy sem, nem vet fel alkotmányossági kérdést. Amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.].

Az Alkotmánybíróság azt az indítványt is elutasította, amelyben az indítványozó kifogásolta a kedvezmények megváltozásának azon hatását, amely többéves fejlesztés esetén olyan adóterhet hárít az adózóra, amellyel a tevékenység megkezdésekor nem kellett számolnia. Az Alkotmánybíróság szerint az adójogszabályok - a közteherviselés alkotmányos kötelezettségének érvényesítése mellett - az állami gazdaságpolitika (ezen belül az állami jövedelemszabályozás) fontos eszközei. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga [például a már idézett 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.] Ugyanígy valamely kedvezmény jövőbeni fenntartása sem minősíthető "szerzett jognak" (361/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 483, 485.).

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "[a]hogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetőleg megvonása is a jogalkotó szándékától függő gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez (182/B/1992. AB határozat). Amennyiben a jogalkotó nem részesíti előnyben tovább az eredetileg támogatandónak tartott tevékenységet, aggálytalanul korlátozhatja vagy a jövőre nézve megszüntetheti a korábban juttatott kedvezményeket. (...) Abból eredően, hogy az adókedvezményre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alanyi joga, az államnak jogában áll a korábban biztosított adókedvezmények mértékét, alkalmazási körét, igénybevételi lehetőségének időtartamát a jövőre nézve korlátozni, sőt e kedvezményeket meg is szüntetni. Ez még akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy az adókedvezmény sajátos gazdaságpolitikai ösztönző eszköz is lehet, amelynek alkalmazásával az állam bizonyos tevékenységi fajtákat vagy beruházásokat kíván támogatni, s ilyen esetben a kedvezmény utólagos mérséklése vagy megszüntetése kedvezőtlen helyzetbe hozza azokat, akik a hatályos jogszabályok maradandóságában bízva - esetleg jelentős anyagi kockázatot vállalva - kezdték meg a kedvezménnyel ösztönzött tevékenységüket. Más a helyzet akkor, ha az állam nem pusztán az adóügyi jogszabályban állapít meg valamilyen adókedvezményt, hanem kifejezetten abból a célból bocsát ki egy jogszabályt, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra szóló garanciákat nyújtson." [9/1994. (II. 25.) AB határozat, ABH 1994, 74-78.]

Jelen esetben a jogalkotó a Gjt.-ben, azaz adóügyi jogszabályban állapított meg - meghatározott feltételek fennállása esetén - adókedvezményt, ezért az utóbbi mögöttes állami garanciáról nyilvánvalóan nem beszélhetünk.

Az Alkotmánybíróság a 16/1996. (V. 3.) AB határozatában - különbséget téve a rövid és a hosszabb időtartamra szóló kedvezmények között - megállapította, hogy határozott időre szóló - egyszer már megszerzett - adókedvezmények általában nem vonhatók meg. Kivételesen: hosszú időtartamra adott adókedvezmények esetében azonban a jogalkotónak lehetősége van arra, hogy a kedvezmények biztosításakor fennálló helyzetben beállott jelentős, alapvető változások esetén - még az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére is figyelemmel és annak keretei között maradva - a kedvezményeket csökkentse, adott esetben meg is vonja. Az Alkotmánybíróság e határozatában arra is rámutatott, hogy a már megszerzett, viszonylag rövidebb időtartamra vonatkozó adókedvezmények az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének védelme alatt állnak. (ABH 1996, 61, 68-70.)

A Gjt. a belföldi érvényes rendszámtáblával ellátott gépjármű, pótkocsi, valamint a Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön nyilvántartott tehergépjármű után a gépjárműadó megfizetését - meghatározott kivételekkel - naptári évenként, az adóévre írja elő, teszi kötelezővé (Gjt. 2. § (6) bekezdés). A jogalkotó az adó mértékét szintén az adóalap (mely a jelen hatályos szabályozás értelmében - a 2003. évi XCI. törvény 141. §-a alapján 2004. január 1-jétől - a gépjármű közúti közlekedési nyilvántartásban feltüntetett saját tömege a Gjt. 6. § (2) bekezdésben foglaltak kivételével), továbbá az évi adótétel (minden megkezdett 100 kilogrammja után 1200 Ft) figyelembevételével állapítja meg.

A Gjt. szabályozása értelmében tehát az adóév az az időszak, amelyre vonatkozóan az adó mértékét meg kell állapítani, ez pedig főszabályként a naptári év. Az Alkotmánybíróság ezért jelen ügyben - figyelemmel az 556/B/1999. AB határozatában (ABH 2000, 802, 805.) foglaltakra - szintén arra a megállapításra jutott, hogy az adókedvezményre való jogosultság adóévre (naptári évre) vonatkozik.

A fenti indokolás alapján az Alkotmánybíróság szerint az adókedvezményre való jogosultság csupán az adóévre nézve köti a jogalkotót.

A Tm. indítvánnyal támadott 187. §-a a Gjt. 8. §-ának az adókedvezményekre vonatkozó, új, megváltozott tartalmú rendelkezéseit 2003. január 1-jétől, tehát az új adóévre állapította meg. Ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen esetben a Gjt. 8. §-ának a kifogásolt szabályozással történő módosítása nem tekinthető a határozott időre szóló adókedvezmény határidő lejártát megelőző csökkentésének, illetve megvonásának, azaz nem jelenti az adóévtől eltérő, rövidebb időszakra vonatkozóan a törvényben biztosított kedvezmény elvonását.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt Tm. 187. §-ával megállapított Gjt. 8. § (1)-(6) bekezdései folytán az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített szerzett jogok sérelmét eredményező alkotmányellenesség nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2004. október 5.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró